FELTÁMADÁS 2017. április 16.

IMG_8869  jav

Az üres sír

Mária1:

Itt a hajnal fénylő illata. A követ elgördítik. Az angyal reá ül, és a Sír nyitottá válik, hisz fel kell támadnia, amit sokan nem értettek, ezért kijön e sziklasírból, mert Testét nem fedi sír. A fénylő hajnal és illata, amely új életet adott, hisz halálod által életre keltetted e világot. E világ, amely most új életbe öltözve megkezdi működését; de nem működését – uralmát és kormányzását.

Az élet erősebb lett a halálnál.

Az angyalok énekelnek, fújják a harsonákat, mert új hajnal, fénylő napra virradtunk.2

Feltámadt az Úr, amint megmondotta. Örüljetek és vigadjatok mindnyájan, mert hatalma, uralmának kormányzása mindörökkön él!

Íme, a Sírhely3, amely már Testét nem fedi, hisz az Élet erősebb lett a halálnál, hisz elmondotta: „Fel kell támadnom harmadnapra.” És ez most végbement e illatos hajnalában. És a Test új erőre éledt, és az új erőből az angyal megnyitotta Számára a Sír ajtaját, és kijött a Sírból, mert az Élet erősebb a halálnál.

S ezért örvendjünk és vigadjunk, mert amit mondott és tanított, most e hajnallal végbement. Végbe, mert megmutatta, hogy a dicsőség hatalma, uralkodásának vagy kormányzásának eljött az ideje, amely már most és mindörökké megmarad.

Feltámadt e halálból, mert az Élet erősebb lett a halálnál, és új idő kezdődik e hajnal illatával.4

Jézus Urunk:

Íme, ismét itt vagyunk e helyen – a hely, amely már ismerős minden ember és testvér számára, akik jelen vannak és jelen voltak, hisz e helyen a szenvedés átélésének lehettünk tanúi. De ez a szenvedés nem büntetés, nem parancs; az ember mulandó életéhez a szenvedés, az a szeretet; és a szenvedés, amely megerősít és megtisztít a bensőben, ami nem látszik, de kívülre kivetítődik, és akkor egészen fehér, szép fényessé válhatunk, mert ez a szenvedés, ez jelen van az ember mivoltában. De a szenvedést, azt nem Atyám adja nektek. A szenvedés, az a szeretet jelszavával párosul minden gyermek- és minden testvérrel együtt, mert így tudunk megújulni, mint ez a hajnal illatának kezdetével az Élet. Nekünk is mindig meg kell újulnunk bensőnkben, lelkünkben, testünkben, hogy egészen mások lehessünk e megkezdett hajnal illatának életével. S akkor érezzük, hogy valóban szeretet a szenvedés.

Mert hogy’ is mondottam nektek már a tanítás által?

Hogyha a keresztre nézel, és jelen vagyok, ne a Kereszten Függő Embert figyeld, akit Jézusnak nevezünk, úgy-e, szeretettel, hanem azt, hogy ez mind a szeretetből elevenedett meg, és a szeretetből van jelen felétek. Mert ez által az Élet megerősödik, és nemcsak arra gondolsz, hogy a saját bűnök terhe, amely a szenvedést adja, hanem Isten szeretete, amely így erősít, és így ölel át benneteket.

„Örvendetes napunk támadt…”5

Mária:

Korán reggel az asszonyok kimentek a Sírhoz örömmel, de mikor oda értek, látták, hogy a Sír nyitott. Sietve oda érve, majdan remegve, félelmükkel elindultak, elhagyják a sírhelyet. De örömmel sietnek és futnak, hogy elvigyék a testvéreknek a hírt.

És ím, Jézus jön velük szembe, majdan köszönti őket:

– Üdv nektek!

E szavak hallatán felismerték Őt, Eléje siettek, leborultak, átkarolták Lábát. Erre azt mondja nekik:

– Ne féljetek! Keljetek föl, induljatok, vigyétek meg a jó hírt testvéreimnek, hogy induljanak Galileába, mert ott viszontláthatjuk egymást.

Ők e hír hallatán még nagyobb örömmel elindultak. De ahogy a város felé vették útjukat, már hallották, hogy a katonákból néhányan már jelen vannak a városban: elmentek a főpapokhoz, és elmesélték, hogy mi történt. Ekkor ők a vénekkel tanácsot tartottak, és a tanácsban megbeszélték:

– Sok pénzt adunk nekik, és azt mondják, hogy „amíg mi éjnek idején elaludtunk, eljöttek a tanítványai, és elvitték a Holttestet”.

Ki is jöttek, átadták a sok pénzt a katonáknak, és meghagyták nekik, hogyan cselekedjenek a történetben. Ők pedig elfogadták a pénzt, és kimentek, és mindenhol híresztelték, hogy:

– Éjnek idején, amíg mi aludtunk, eljöttek a tanítványai, és elvitték a Holttestet.

Ez a szóbeszéd még a mai nap is megvan a zsidók beszédeiben, jelenlétükben. Ők nem hitték el, amiről tanított, hogy az Emberfiát elítélik, megalázzák, arcul ütik és köpik, s majdan megölik, és az Emberfia harmadnapon fel fog támadni a halálból, mert az Élet erősebb lett a halálnál.6

Így, akik hittek Benne, azok pedig elfogadták azokat a híreket, amelyekkel az asszonyok érkeztek a városba, hogy: Nem fedi már sír Jézus Testét. Angyal ült a kövön. És Jézust látták, hallották, és átkarolták Lábát, mert feltámadt, mert az Élet erősebb lett a halálnál. Mert ez által váltotta meg mindazon testvéreit az emberiségben, akik hittek Benne, akik hisznek Benne, és akik felismerték és követik.

„Föltámadt Krisztus e napon, / Alleluja!…”7

Jézus Urunk:

Most pedig arra kérlek benneteket, fogjuk össze kezeinket szívünk szeretetével, a szívünk pedig legyen nyitott, legyen felkészült, hisz eljött a várva várt hajnal, amelyre már hét héten keresztül készülődtetek, és mindig azt mondottátok: „Majd csak eljön ez a csodálatos nap!”

Hát ez a csodálatos hajnal most jelen van számotokra, és részesüljetek e meleg kegyelemből a Szeretet-szív érintéséhez, ami által most felétek árad áldásom, szeretetem, örömöm, hogy ti is ujjongjatok és vigadjatok, és örüljetek e csodálatos napnak e hajnal kezdetében, amely most jelen van számotokra.

És az áldás átölel most, felmelegít, megerősít, és megadja számotokra e bűnbánat-időnek azt a gondolatát, amelyet adtam számotokra, hogy Nekem meg kellett halni, hogy feltámadhassak. S erre így szóltam felétek: Halálom által életre keltettem ezt a világot, mert a világ, amely jelen van, s amelyben éltek, az most ismét új életre indul e kezdettel, e hajnal fényének ragyogásával és illatával.

És most szívünk szeretetének nyitottságával, a melegség érintésével köszöntjük imával, ahogy mondani szoktátok, Jézus Krisztus Urunkat és Édesanyját, aki szintén végig jelen van Mellette, elkíséri fájdalmában, de jelen van az örömben is.

Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedj minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség…

Amellyel most uralkodik.

Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te Méhednek Gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Áradjon reátok e hajnal fényének ragyogásának Feltámadás-áldása. Öleljen át benneteket, melegítsen, erősítsen, óvjon és védjen, hogy ez által elindulhassatok e Feltámadás után e Új Élettel a mindennapokban, a felismerésben, a küldetésben és a követésben.

Dicsőség-ének.8

Mária:

Köszönöm, Uram, ezt a csodálatos hajnalt, hogy megadtad, megélhettem. Köszönöm!

Jézus Urunk:

Az ének elmarad?9

Mária:

Eljött e csodálatos hajnal!

Eljött e csodálatos hajnal.

Örüljetek és vigadjatok!

Jézus Urunk:

Íme, a Golgota, amely jelen van számotokra, s ez a Golgota azt adja vissza, hogy jelen van a szenvedés, ami által az Élet megtörte a halált. Hisz, ahogy mondottam, a Kereszt a Szeretet Keresztje legyen számotokra, mert az Atya, ahogy Engem szeretett, és mégis megadta, hogy elítéljenek és megalázzanak, és a Kereszten meghaljak – ez mind szeretetből történt, nem azért, hogy elhagyott, nem azért, hogy büntessen, s nem azért, hogy ezzel embereit a gyermekeiben félemlítse, hanem a szenvedés, amely megváltoztathat bennünket, nemcsak a külső részében, hanem a bensőnkben is, és a bensőnkben a szeretet gyökeret verhet. És ez a szeretet nagyra duzzadhat bennünk, s ez által átölelhessük, szinte mondhatjuk, a világot, amelyben élhetünk, és ami által kegyelmet kaphatunk.

Jelen van az Édesanya, aki pedig mindig Fia mellett van – elkísérte e fájdalom-úton is –, erősítette, óvta és védte, amennyire csak egy édesanya teheti.

A világban az édesanyák is így figyeljenek gyermekeikre, unokáikra. Örüljenek, akik örömet adhatnak. Mert egy édesanyának mindig öröm a gyermekáldás, de nem azért, hogy uralkodjon felettük, nem azért, hogy csak parancsoljon, nem azért, hogy oktassa – ezek is fontosak. De egy édesanyának legnagyobb anyai szívének szeretete, amelyet áraszthat a gyermekeinek, általa unokáinak, és így egy a család.

És az Édesanya, mikor Reá tekintetek, mindig ez jusson, így, elétek, hogy ez az Édesanya, amint igent mondott a felkérésre, még leányként, megváltozott az élete. De soha nem szállt szembe azzal, aki meghívta Őt erre az útra a küldetésében. Elfogadta.

Vegyünk Róla, Belőle példát.

Mária10:

Uram, nem látom, merre kell menni. Hol a fény?

Vissza.

Itt van a barlang, a kereszt. Akkor most fordulok, jó.11

Mária – éber állapotban:

Akkor jó reggelt mindenkinek!

Feltámadott az Úr, amint megmondotta!

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2017. április 7. (Nagyböjt 6.)

14. R  IMG_6326  jav.

XIV. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat hatodik Golgotáján, akik meghallottátok szívetekben hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre.

Köszöntöm mindazokat a mai napon, akik lélekben kísértek el benneteket e fájdalom, szenvedés Golgotáján.

Hisz már közelebb vagyunk a bűnbánat-időben haladva előre a fő ünnephez, és így ma a tanítás már egészen közel jár ahhoz az időhöz, amikor szinte Mária felkészít temetésem napjára, hisz úgy kell elfogadni e tanítás mondanivalóját, hogy felkészített a temetésem napjára. Hisz a múlt héten még a bűnök súlyát a bűn megszabadulásától, feloldozástól készítettelek fel benneteket, és ma már pedig arról szól a tanítás, hogy eljött az ünnep.1

Hisz hogyan is kezdődik?

Hat nappal a zsidók kovásztalan kenyér ünnepe előtt elmentem Betániába a testvérekhez, ahol feltámasztottam halottaiból Lázárt. S ez a hír gyorsan elterjedt, hogy milyen csoda, amit művelt a Názáreti. És ez a csoda megtapasztalása és látása alapján egyre többen és többen hinni kezdtek Bennem.

De ez a hit hogyan is van jelen?

Hisz a bűnbánat-időben már az elején a hit tanítását adtam számotokra, hogy: „Hogy’ tudok hinni Benned, Uram, Jézusom, és a hit által követni?”

És a mai tanítás is szintén egy kicsit a hitet tükrözi számotokra, hogy a hit szeretete hogyan van jelen, és hogyan működik rajtatok és bennetek. Mert itt a zsidók és a főpapok a csoda miatt hittek. De nem kimondottan a csoda miatt kellett volna hinniük, hanem mindabban, amit már a tanítás által is adtam számukra. De a tanítás felett elsiklottak, és ők csak a csodára figyeltek – a csoda, amely a feltámasztást adta számukra a megtapasztalás jelenlétében.

De ennek a mondanivalónak nem kimondottan ez volt csak a jelenléte és jelentősége, hanem ez a tanítás azzal folytatódott, hogy jelen van Márta, aki felszolgál, jelen van Lázár, aki helyet foglal a Mesterrel és tanítványai körében, és jelen van Mária, aki pedig vesz egy font illatos nárduszolajat, amellyel megkeni az ő Mesterének lábát, és hajával megtöröli. És az illat betölti, mint például e helységet, erősen lehetett érezni az illatot.

És sokan nem ennek az illatnak örültek, sokan nem azt figyelték, hogy mit cselekszik ez az asszony, hanem többekben az elevenedett fel bennük, és közülük is egy tanítványban, aki azt mondotta, hogy:

– Miért kellett – szinte nem úgy mondta, de ez az értelme –, miért kellett pocsékolni ezt az illatos olajat?! Miért nem adtuk el 300 dinárért? – Milyen sokat ért ez a megnevezés a dinárban. – És ezt szét tudtuk volna osztani a szegények között.

De ezt nem azért tette, mert neki figyelme és odaadása lett volna a szegények felé, hanem azért, hogy elvett az adományokból, amelyben ő volt a pénztáros, és valahogy, gondolta, hogy visszahelyezi.

És ekkor a Mester reá szólt, úgy-e, a tanításban:

– Hagyd őt békén, hisz temetésem napjára készíti.

Hisz Mária így mutatta meg az ő Mesterének azt a szeretetet, amelyben ő részesült. A megbocsájtás és a kegyelem ajándéka révén valahogy ezt ki kell fejezni, s ezt a kifejezést ő úgy adta meg, hogy vette e font illatos olajat, amellyel megkente Mesterének lábát. Ő ekkor még nem kimondottan a temetésre gondolt, ő csak az ő szeretetét akarta volna, tükrözve, átadni a Mester számára. A Mester már tovább ment, és azt mondotta:

– Hagyd őt békén, hisz temetésemre készítette el.

Mindezt, amelynek részeseivé váltunk, fel kell ismerni, hogy valójában hogyan és miképpen alakítsuk ki a mindennapi életünket, mert ezt a tanítást ma szinte három részre lehet bontani: az első rész az, hogy meglátogattam a testvéreket, és közülük is azt, akinek, akit feltámasztottam a halálból; a második része pedig az, hogy a testvér, aki megvette az olajat, hogy megkenhesse a Mester lábát; a harmadik pedig az a része, amikor a tanítvány, aki ezt nem jó szemmel vette, s azt javasolta, hogy miért nem adtuk el, és segítettünk volna a szegényeken.

De ha tovább megyek, akkor mondhatom, hogy van még egy része, és ennek a része pedig azt tükrözi számotokra, hogy szegények mindig lesznek veletek, de Én, Jézus Krisztus Uratok, a Mester, Én nem leszek mindig veletek.

Itt még nem értették, hogy hamarosan eljön az idő, és Neki mennie kell. El kell hagynia e Földet, meg kell halnia, hogy majd feltámadhasson, mert az Élet erősebb lesz a halálnál.

De ezt mind-mind meg kell élni, végig kell menni rajta, és érezni e kegyelem ajándékának működését e szeretetben. És hogyha ezeket felismerjük és elfogadjuk, akkor mi is a tanítások részeit ugyanebben a formájában el tudjuk fogadni, és mi olyan testvérekké válunk, akik ismerjük a Mestert, akik elfogadjuk a Mester tanítását e bűnbánat-időben, és akik azt mondjuk – úgy-e –, hogy mi nem akarunk olyanokká válni, akik nem jól sáfárkodnak a földi életükben, hanem inkább a cselekedetekben bíznak, még akkor is, hogyha ezek a cselekedetek nem az igaz szeretetében van jelen. Mert ha sáfárkodok, és helyesen döntök, és helyesen sáfárkodok, akkor nem azt a szót illetik reád, hogy talán te is lopós voltál, mert az adományokból el-elvettél, és utána csak arra figyeltél, hogyan is lehetne ezt visszaadni, még mielőtt észrevennék. De hogy én visszategyem? Hát az nem érte el az ő szívét és a lelkét, őbenne az volt, hogy máshonnan: „Hát, ha ma megjelenik ez az illatos olaj, hát akkor ezt kellett volna eladni jó pénzért, és akkor adhattunk volna…” – mert ő akkor sem a szegényeknek adta volna, hanem visszatette volna az adományok közé, ahonnan elvett.

És valóban, ennyi esztendő után, amelyben most ti a jelenben éltek, ti is megtapasztalhatjátok, hogy szegények a mai nap is vannak köztetek, de Én, Jézus Krisztus Uratok szintén jelen vagyok, és veletek lehetek, és élhetek bennetek, de most annyi a különbség a két tanításnak a mondanivalója között, ami akkor szólt tanítványaimhoz, és most, a jelenben, hogy ott azt mondottam: „Temetésemre készíti elő. Mert szegények lesznek mindig veletek, de Én nem leszek mindig veletek.” Most azt mondom: Már itt vagyok veletek, ha megnyissátok szíveteket, be tudtok fogadni, és már együtt élhetünk és haladhatunk a mindennapi élet meghívott-útpályán. Hisz ez az útpálya köt össze benneteket a szeretet által. És a szeretetet, ha elfogadom szívembe és a lelkembe, és megpróbálok a szerint élni és cselekedni, és ezt a szeretetet árasztani önmagamból felebarátaim és testvéreim felé, és érezni, hogy hogyan van jelen és működik, és a működés által hogyan tartozunk egymáshoz, szinte a láncban, mint mikor összefonódtok a szívből jövő, őszinte imákkal. Mert tudjátok, érzitek, hogy az imának ereje van; tudjátok, érzitek, hogy az ima meghallgatásra talált; tudjátok, érzitek, hogy az ima összeköt bennünket, egymáshoz a szeretet jelenlétében, és tudunk figyelni egymásra a mindennapi életben.

És hogyha ezek már így működnek rajtatok és bennetek, akkor el tudjátok fogadni e tanítás mondanivalóját, s akkor ti nemcsak akkor hisztek Bennem, ha csodát láttok, hanem akkor is, amikor a tanítás megjelenik itt előttetek, és „a tanítást elfogadom, s a tanítás szerint élek a mindennapi életemben, hogy a kegyelem áradjon reánk, működjön rajtunk és bennünk, és megadhassa mindazt, amire szükség van, és amire vágyakozunk”.

És hogyha ezeket, e bűnbánat-idő tanításait, ami szépen egymásra épült, mert, úgy-e, a tanítás, amit már azt mondjátok néha, hogy „már oly régen volt az első Golgota, már talán nem is emlékszek, mi volt” – kimentem a pusztába, és a kísértő megjelent. A kísértő, az mindig figyel, rátok is, hogy mikor jelenhet meg mellettetek, mikor adhat számotokra a kísértő egy olyan gondolatot, egy szavat, amit, ha nem vagy éber, és nem figyelsz, szinte elfogadod, s megpróbálsz, lehet, hogy a szerint cselekedni. De ha rádöbbensz, hogy: „Nem ez az én utam! Én nem a kísértővel akarok élni, cselekedni és haladni a mindennapokban! Én elhagyom ezt a kísértőt, és megmaradok Jézus Krisztus Urunk mellett, az Ő tanításában, az Ő szeretetében és az Ő kegyelmében, mert Ő ezt árassza mindazoknak és mindazok felé, akik felkészülünk, akik megnyissuk szívünket, hogy be tudjuk fogadni.”, érezni és értékelni, hogy a kegyelem ajándéka hogyan és miképpen működik rajtatok és bennetek.

„S akkor mink is nem úgy éljük életünket a mindennapokban, hogy hallom ezt az Evangélium tanítását, de nem értem a tanítás mondanivalóját, mert hisz azzal kezdődik, hogy hat nappal húsvét előtt – vagyis, hogy érthetőbb legyen: a kovásztalan kenyér ünnepe előtt – Én, Jézus Krisztus Uratok a tanítványaimmal bevonulok Jeruzsálembe, a városba, hogy ott legyek az ünnepen, mert az Írás a jövendölésében ezt adta, hogy Nekem részt kell vennem ezen az ünnepen, hogy ennek az ünnepnek részesévé válhassak, s ez által ti is a küldetés követésében, a megtapasztalásában. És akkor a tanítás megadja számotokra azt a kegyelmet, ami által összeköt benneteket, mint ahogy meghívlak benneteket a mindennapi imához, hogy alakítsatok ki egy élő, őszinte Rózsafüzér-imaláncot, mert ti vagytok az élő szemek az összekötöttségben, akik egymás kezét, ha megfogjuk, akkor egymáshoz tartozunk, és egymás felé tudunk figyelni, és a figyelemmel tudunk egymásnak segítséget nyújtani a mindennapi élet jelenlétének elfogadásában, a kegyelem szeretetében. S akkor mi boldogan mondhassuk azt: „Uram, valóban, szegények lesznek állandóan velünk, de mi azt akarjuk, hogy Te is mindig itt legyél velünk, szívünkben, lelkünkben érezzük jelenléted szeretetét, a meleg kegyelmet, amelyet árasztasz mindazoknak, akik hiszünk és bízunk Benned, és követünk Téged a mindennapokban e kegyelem szeretete révén.”

Ennek reményében áradjon reátok a mai nap tanítás áldása, amely meghív benneteket e ünnephez, és e ünnepen legyetek örömmel és szeretettel, és fogadjátok el szívetekhez és a lelketekhez e bűnbánat szenvedésének jelenlétében azt a Mestert, aki értetek vállalja a kereszthordozást és a kereszthalált, hogy ez által megválthasson, és halála által bennetek életre kelhessen, és működhessen rajtatok, bennetek, és ez által vezessen a mindennapokban.

Ennek reményében áradjon reátok kiválasztott Mária testvér által áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme töltse be szíveteket, lelketeket, melegítsen fel, kössön össze benneteket a meghívás küldetéséhez a felismerésben, és tartozzatok együtt, egymáshoz élő Rózsafüzér-ima révén az imalánccal. S akkor érzitek, hogyan van jelen a szeretet kegyelme. S akkor értitek meg igazából e bűnbánatnak ezt a mondatát, ami elkísért benneteket hétről hétre, hogy Én szeretetből vállaltam mindezt, és szeretetből mondhatom azt, hogy: Halálom által életre kelek bennetek ebben a világban, hogy tartozzatok Hozzám, fogadjatok el, és kövessetek a mindennapi élet-útpályán a meghívásban.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2017. március 31. (Nagyböjt 5.)

13. R  IMG_6323  jav.

XIII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat ötödik Golgotáján a meghívásban, akik megnyitott szívvel és lélekkel felismerték és elfogadták, szívükbe zárták, s a mai nap ismét e ünnepben megjelentetek, hogy egyek legyetek.

A mai nap tanítása a bűnbánatban most arról szólt felétek, a hit után, hogy ha szabadok akarunk lenni, hogy hogyan és miképpen lehetünk szabadok. Hisz ha tudunk hinni abban a tanításban, amelyek jelen vannak számotokra, és a tanítást elfogadom, tanítvánnyá változhatok, válhatok, és akkor várhatom azt, hogy felszabadítanak, szabad lehetek.

De a szabadságban hogyan kell értelmezni ezt a szabadot?

Mert a bűneid súlyát, amelyek jelen vannak, azokon el tudsz gondolkodni, és a bűntől szeretnél megszabadulni, mert a bűn, az megadja számotokra, hogy a tanítás a tanúságtételben, a megtapasztalásában, a bűn igazságosságot tud nyújtani, hogy ha felismerem, és ki szeretnék lépni belőle. Mert ha kilépek, akkor szabaddá válhatok.

Ha szeretet lakozik szívünkben-lelkünkben, akkor is tudunk bocsánatot nyújtani a felebarátnak és a testvérnek a felismerésnek elfogadásában.

Hisz hogyan is szólt ez a mai tanítás?

A Bennem hívő zsidók felé szóltam1, akik egy kicsit már kezdtek elgondolkodni, hogy hogyan kell a küldetést és a követést felismerni, elfogadni, hogyan kell változtatni az életen. De amikor meghallották azt, hogy „ha megfogadjátok a tanításomat, tanítványaimmá válhattok, és akkor meg tudtok szabadulni, hogy szabadok legyetek”:

– Hát azt már nem igen akarjuk elfogadni, hogy szabadok legyünk. Mink szeretnénk úgy élni, ahogy nekünk ezt Ábrahám atyánk megadta. Mert Ábrahám atyánk leszármazottai és utódai vagyunk.

És ti, a jelenben, akik itt vagytok, ti pedig Hozzám tartozhattok, Jézus Krisztus Uratokhoz vagy a Mennyei Atyához, akit itt az Írásban is úgy mondunk, hogy Isten vagy Isten Fia, mert Isten az Atya, és a Fia, az a Második Személy, Én, Jézus Krisztus Uratok.

S Én szóltam a Bennem hívő zsidóknak, hogy hogyan és miképpen tudják kialakítani az életet, mert a tanúság és a tanítás megad mindent a válaszhoz, a felismeréshez és az elfogadáshoz.

De ha ők csak ragaszkodnak ahhoz, hogy ők Ábrahám atyához tartoznak, az ő leszármazottai vagy utódai, de mégsem fogadják el azt a tanítást, amit Ábrahám is adott nekik, hisz – hogy is mondottam számukra?

– Ti nem fogadjátok el a tanítást, nem akartok szabaddá válni, ti életemre törtök. De mégis azt mondjátok, hogy ti Ábrahám atyához tartoztok, és megpróbáltok a szerint élni és cselekedni. Holott Ábrahám atyátok sosem tett ilyent. Ő soha nem tört volna az Én életemre, mint ahogy ti teszitek majd.

Mert: „Ha én szabad akarok lenni, akkor a tanúságot elfogadom a tanításban. És a tanítás megmutatja, hogy hogyan és miképpen alakítom ki azt az életet, amelynek részesévé válhattam.”

Úgy-e, közelebb vagyunk már a bűnbánat-időben, majdan, az öröm, Feltámadás ünnepéhez. Ezért most már nem a pusztában vagyok jelen, akit megkísértett a kísértő. De nem is az vagyok e tanításban már, aki megmutatta, hogyan és miképpen alakítja ki az életét, mert a kísértő, az eltávozott. És jelen a szeretet és az öröm a békében. Utána jelen van a hit, szintén a szeretetével. Jelen van most, a mai napban, hogy: Ha a tanításban élsz, akkor szabaddá válhatsz, mert a szabadság, az jelen van minden testvéremnek, aki felismeri, s aki elfogadja, és szívébe zárja; mert a szabadság megmutatja, hogy hogyan és miképpen alakítod ki az életedet a felismerésben és az elfogadásban.

Mert Én, Jézus Krisztus Uratok elmondottam itt a Bennem hívő zsidóknak is, hogy:

– Ha ismernétek Engem, mert Én nem Magamtól jöttem, Engem az Atya küldött, és mindent azt teszek és cselekszek, amit az Atyánál láttam vagy hallottam.

Mert Én nem Magamtól jöttem, úgy-e, Engem küldtek, hogy Én szeretetet, örömet és békét vigyek mindazoknak, akik felkészülnek, és befogadják ezeket a kegyelmeket.

E bűnbánat-időben mindenből volt részetek a tanításokban, hogy hogyan és miképpen ismerjük fel, hogyan és miképpen fogadjuk el, hogyan és miképpen fogadom el a felebarátomat és a testvéremet. Mert hogy is mondtam itt ezt a tanítást Én a Bennem hívő zsidóknak?

– Hogy ha tudnátok, hogy Én ki vagyok, ha ismernétek Engem, hogy aki küldött Engem, az Isten, az Atya, akit ti azt mondotok, hogy nektek is van atyátok, de ti az Ábrahámot nevezitek atyának, akkor hogyan akartok a felismerés szeretetében eggyé válni a tanításban?

Mert az Élő Evangélium és a tanítás, az együtt párosulva megadja nektek, hogy „hogyan és miképpen cselekedjünk, hogyan szeretnék én Jézushoz tartozni, hogyan szeretnék az Ő testvére lenni, hogyan fogadom el az Ő tanítását, és majd a tanításban élni”. Mert itt ebben a tanításban az is van, hogy aki a bűnnel él együtt, s a bűnt nem tudja elhagyni önmagától, akkor azt mondhatom, hogy a fiú elhagyja, idővel, az ura házát, mert nem maradhat ott végleg. De az Isten Fia, Jézus, az mindvégig ott marad.

Úgy-e, milyen érdekes ez a tanítás?

Hogy hova tartozom?

Kit követek?

Kinek a gyermeke és a testvére vagyok?

Hogyan ismerem fel ennek a tanításnak a mondanivalóját a szeretetben, a szabadságban? Mert szabad lehetek, ha elfogadom, ha nem tiltakozok ellene. Ha elzárkózok ellene, akkor senki sem erőlteti rátok a szabadságot. Mert a szabadságban meg tudunk változni, meg tudjuk ismerni a felebarátot és a testvért.

Hogy is van?

„Szabadságom, Uram, Néked visszaadom…”

Igen, akkor adod vissza, mikor rádöbbensz arra, hogy nélküle nincs élet.

Sivár és kopár a szomorúságában?

„Nem akarok megmaradni, nekem a szabadság csak akkor kell, ha Benned élhetek, Uram, a szabadságommal, és hogyha érzem a szabadságban a szeretetet a kegyelem által. Mikor átölel ez a szeretet a kegyelemmel, akkor érzem, hogy szabad a szívem, a lelkem, tudom, hogy hova tartozom, tudom, hogy kinek a gyermeke, és kinek a testvére vagyok, és ez alapján szeretném kialakítani az életemet a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor mi nem azok a testvérek vagyunk, úgy-e, akik Jó Jézus Krisztus Urunk életére akarunk törni, mint a Benne hívő zsidókban. Mert ők már azért hittek egy kicsit Benne, elfogadták. De ha már a tanítás szerint kell élni, akkor már elzárkóznak. Mi a jelenben elfogadjuk a tanítást, megpróbálunk a tanításban élni, és a tanítás által jön a szeretet, a szeretet által jön a szabadság, és szabadok leszünk, mert testvéreid vagyunk a mindennapi életünkben. És akkor mi megismerünk, hogy Te az vagy, akit az Atya küldött, és azt tanítod számunkra, amit láttál az Atyánál, hallottál az Atyánál, hogy ezt hozod el felénk és hozzánk a kegyelem szeretetében.”

S akkor tudod, hogy kinek a testvére vagy, és kinek a gyermeke vagy. Akkor tudod, hogy’ szeretnéd kialakítani a mindennapi életet ebben a szeretetben, ebben a kegyelemben, ami felétek árad, működhet rajtatok és bennetek. És akkor a tanítás, az megmutatja, hogy hogyan és miképpen induljunk el ezen az úton, és az út haladásában hogyan és miképpen kapom meg mindazt, amire szükség van, amire vágyakozok, ami által változok és változtatok, és elfogadom a felebarátomat, elfogadom a testvéremet, mert szeretnék eggyé válni velük e tanítás által, mert akkor: „Mink is azok a testvérek vagyunk a tanításban, a tanításhoz, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk tanít számunkra a kegyelemben, mert mi is a Benne hívő testvérei vagyunk, akiket meghívott az útra, mert szüksége volt reánk. Mi ezt a meghívást felismertük és elfogadtuk, ez által elfogadtuk az Élő Evangéliumot, az Élő Szeretetet – az Élő Szeretetet, és ez által működik rajtunk és bennünk a Szentlélek működése, amely szintén élővé válik rajtunk és bennünk, s akkor már várhassuk a szabadságot is a kegyelem ajándéka révén, hogy szabad testvéreid, szabad gyermekeid lehessünk. De a szabadságunkat nem úgy akarjuk elfogadni, ahogy mi szeretnénk, hanem ahogy Tőled és Atyától megkapjuk a kegyelem működése révén a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor ismerem azt, aki küldött, ismerem azt, aki miatt eljöttél, ismerem azt, amit tanítasz, és szeretettel átadsz mindazoknak, akik Benned hisznek, Hozzád tartoznak, és követnek a mindennapokban, hogy a kegyelem működhessen rajtunk, bennünk, és megmutathassa e meghívott szeretet-utat a szabadságban és a kegyelemben. S akkor mi nem azok a testvérek vagyunk, akik az életre törnek, vagy akik azt mondjuk, hogy van nekünk atyánk, Ábrahám atyánk, mi hozzája tartozunk. Mi már a jelenben Hozzád tartozunk, Uram, Jézusom, mert Te vagy a mi testvérünk, és Teáltalad kerülünk az Atyához, akinek gyermekei vagyunk a mindennapi életünkben, az elfogadásunkban, a küldetésünkben, a felismerés által. És akkor tudod, hogy mi, a szabad gyermekek és testvérek a kegyelemmel együtt haladunk e mindennapokban, a meghívásban. És elfogadjuk mindazokat, akiket ajándékul adsz számunkra a testvéri felebarátban, hogy a szeretet-testvérekként a szabadságunkban egyek legyünk, fogadjuk el egymást, tudjunk egymásnak örülni, és egymással kialakítani az életet a mindennaphoz, a szeretethez, az örömhöz, a békéhez, mert a kegyelem, az mindig jelen van.”

De a kegyelmet fel kell ismerni, és tudnunk kell befogadni, és megengedni, hogy működhessen rajtunk és bennünk.

És hogy ha ez már jelen van, akkor érezzük a szabadság ízét a szeretet által, amely szinte így jön felétek e kegyelemben.

És akkor tudod, hogy kinek a testvére, és kinek a gyermeke vagy e mindennapi életben a küldetés-követésed részén a felismerésben. S akkor boldogan mondhatod azt, hogy: „Szabadságomat, Uram, köszönöm, amelyet megadtál, ami által testvéred lehetek, s ami által követlek a tanításod és az Élő Evangéliumod részén a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

És így áradjon reátok a mai nap áldásom, amely a kegyelemben most a szeretet mellett a szabadságot is árassza felétek, mert a szabadság megérinti szíveteket, és a szabadságban tudod, hogy hogyan és miképpen szeretnéd kialakítani az életet, hogyan fér bele ebbe a szabadságba a tanítás az Élő Evangéliummal, ami megmutatja a meghívást a küldetéshez és a követéshez.

S ennek reményében áradjon reátok kiválasztott Mária testvér által áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, amely élővé válik rajtatok és bennetek, működjön, vezessen, neveljen, és mutassa meg az utat, amelyre ráléptek, és amelyen haladtok a szeretet szabadságának felismerésében, küldetésében és követésében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2017. március 24. (Nagyböjt 4.)

12. R  IMG_6320  jav.

XII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat negyedik fájdalom, szenvedés Golgotáján, mindazokat, akik a mai napon is meghallottátok szívetekben hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre.

De köszöntöm mindazokat, akik szintén hallották a hívást, de ma valamiért nem tudtak eljönni közétek, de lélekben elkísérnek benneteket, hogy egyek legyetek e jelenlétben.

A mai nap tanítása felétek arról szól, ami szintén nem ismeretlen előttetek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok elindulok Szamáriából Galilea felé1, holott jóllehet, azt mondottam, saját hazájában a prófétának nincsen becsülete.

Úgy-e, milyen igaz ez, itt, ezen a helyen is, most, ennyi év után is ez a tanítás?

Épp ezt adja, tükrözi számotokra, hogy itt sincs becsülete a prófétának, bárhogyan cselekszik, bármit tesz, hogyan tanít. Mindig vannak, akik tőle másképp értelmezik, okosabbak, és mást akarnak inkább látni, mint őt ezen a helyen.

Pedig Én, Jézus Krisztus Uratok is, mikor megjelentem saját helyemen, Tőlem is a csodajeleket várták, hogy ha azok vannak, akkor egy ideig-óráig figyelnek, elfogadnak, talán még örülnek is, de amint nincs csodajel, akkor már ezek mind-mind eltávolodnak tőlük. Mert az emberi gyarlóságban sokszor hamar felejtünk, hogy valójában néha mi az a kegyelem a szeretet ajándékában, amelyet ajándékul adhattam, ami által részeseivé válhattál, ami által megtapasztalhattál sok mindent. És ha már ez egy kicsit eltávolodik, akkor már feledésbe is merül, s akkor, ha már nincsen segítő, a csodajel, akkor mit is várjunk a jelekre?

A mai tanítás nemcsak erről szólt felétek, hogy saját hazájában senki sem lehet próféta, mert nem fogadják el. Itt, ebben a tanításban pont most azt a részt emeltem ki nektek, amikor szívesen fogadtak, mert jól látták, hogyan és miképpen cselekedtem Jeruzsálem ünnepeiben, ahol ők is részt vettek az ünnepen.

Mert mikor valaki valamit lát és megtapasztal, akkor mindjárt másképp tudja kialakítani az életét, akkor másképp tudja elfogadni mindazt, amiről talán beszélnek a felismerés és az elfogadás részében.

Fontos, hogy ezekre tudjunk odafigyelni e kegyelem mindennapjában.

De ennek a tanításnak van még egy része a beszédben, amikor van a királyi tisztviselő, akinek beteg lett fiúgyermeke, és mikor tudomást szerez arról, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, vagyis, ahogy írva vagyon, a Názáretinek majd arra kell jönnie, akkor hogyan gondolkodik?

– Elmegyek Eléje, és megkérem, hogy jöjjön segítségünkre, mert fiam már halálán van.

És Én, Jézus Krisztus Uratok ebből a tanításból próbálom számotokra azt kiemelni, hogy úgy-e, van a királyi tisztviselő – most a tisztviselőben lehet mondani a ti nyelvezetetekben is, akik nem kimondottan az Egyházban dolgoznak, nem kimondottan a vallásosságot, ahogy mondani szokták, „a vallásosságot gyakorlom”, holott Én nem a vallásosságot kérem tőletek, hanem a hitet. Tehát nem a hitben él, a hit szeretetében, de mégis ismer Engem, hallott Rólam, és azért elfogad. Mert a jócselekedeteket néha nem kimondottan csak azoktól a testvérektől és földi emberektől várhatod, akik azt mondják, ismételten mondom e szót, ami nem kedves Előttem, hogy „vallásos vagyok”.

Nekem a hitetek kell, a szívetek szeretetével, hogy hitben éljünk, örömben és békében, mert akkor nem a megszokottságában fogsz menni, hanem egy kicsit kell önmagadból adni, egy kicsit jobban, talán, oda kell figyelned, hogy a hitben hogyan fogadod el a felebarátot és a testvért, hogyan segítetek egymásnak.

Mert itt is a hit elevenedett meg.

Hisz hogy is mondottam?

Mikor ő szólt, hogy:

– Uram, jöjj segítségemre, mert fiúgyermekem nagyon beteg, halálán van.

Én hallottam, Jézus Krisztus Uratok e kéréseket, de ekkor még az előzőekhez válaszoltam, hogy:

– Ha nem láttok apró jeleket, csodákat, akkor mit tegyek?

Ő ekkor ismételten megszólított, de már csak pár szó gondolatával:

– Uram! Jöjj, segíts fiamnak!

Erre szólok neki:

– Menj, fiad él.

És ő hitt ezeknek a szavaknak. És elindult.

Pedig ki is volt ő?

Tisztviselő.

Tehát róla nem mondhatod el azt, amit most néha ti itt magatokról azt mondjátok: „Hát én vallásos vagyok! Én imádkozom.”

És mégis, ha hallanál ilyen szót, elengednéd füled mellett, nem is figyelnél, hogy mi a mondanivalója. Holott a hit így elevenedik meg rajtatok és bennetek.

És hogyan is indultunk ma a bűnbánat negyedik Golgotájára? Mi is volt ma az éneketek?

„Jézus Szíve, hiszek Benned…”

Úgy-e?

Figyelitek? Minden héten a tanítást már szinte föl lehet ismerni az ének alapján. Ha nyitott, persze, a szíved, ha tudsz különbséget tenni, mert mindig úgy szólt hozzátok, ahogy múlt héten is volt, hogy: „Ne csüggedj…!”

Most nem megyek vissza teljesen az elejére, most csak éppen, hogy a múlt hétre mentünk vissza, és ma pedig ez volt. És ma mi a tanítás? A hit a szeretetében és a megtapasztalásában. Mert akkor másképp éled az életed, hogy hogyan és miképpen szeretném kialakítani, és hogyan fogadom el a felebarátot és a testvért, akikkel szeretnénk kialakítani ilyen közös imádkozó estet, vagy egy beszélgetést, vagy hogy figyeljünk csak egymásra, mert testvérek vagyunk?

Igen, ezek mind-mind csak egy apró, kis megnyilvánulások, de ezek mind a szeretet jelében szoktak történni. És a szeretetben jelen van a hit kegyelme, ami által hitt abban, amit neki a Názáreti Jézus mondott, hogy: „Menj, fiad él.”

És akkor ő elindult.

De hogy szerzett bizonyosságot arról, hogy ez valóban meg is történt?

Mert ő elindult: hitt a szavaknak.

Amikor eléje jöttek az ő szolgái.

És hogy fogadták őt?

Kijelentették neki, hogy:

– Fiad él!

Öröm tölti el a szívét és a lelkét, és ebben az örömben azért megkérdezi:

– És mikortól lett jobban a fiam?

S erre elmondják neki:

– Tegnap, olyan déltájban hagyta el a láz.

Mindjárt le tudta maga előtt pergetni:

– Hát akkor szólt nekem a Mester, hogy: „Menj, fiad él.”

S ez által nemcsak ő hitt, nemcsak családja, hanem vele együtt az egész háza népe elindult a hit, szeretet útján, hogy Hozzája tartozzanak.

De nemcsak azért indultak el, mert megtapasztalhatták ezt a csodát, hanem azért, mert részeseivé váltak, hogy az ő uruk, a tisztviselő, az tudott hinni az Ő szavaiban még akkor, amikor nem tapasztalta meg a csodát.

Hányszor és hányszor kaptok ti is apró jeleket, apró figyelmességeket a felismerés elfogadásában!

Van is, hogy egy ideig-óráig örültök is neki, de azért annyira nem, hogy úgy érezzétek, hogy ez felbecsülhetetlen öröm. Pedig néha, ha ti is így könyvelnétek el az önmagatok apró, kis ajándékát, kedvességét a felismerésében, amely ajándékul jelen van nálatok, rajtatok és bennetek, s akkor rádöbbentek, hogy: „Igen, igen. Köszönjük, hogy így szeretsz és megajándékozol bennünket!”

Az ajándékok a tanításokban mindig jelen vannak. És a tanítások mindig úgy szólnak felétek, amely az Élő Evangélium tanításából szól felétek és hozzátok, de nem azért, hogy valami mellett el lehessen siklani. És ha a tanításokat figyelitek az Élő Evangéliumában, nagyon-nagyon ritkán van olyan, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok a tanítványaimra félelmet árasztok, vagy félelemben szeretném tartani őket. Néha-néha, ha egy kicsit elszaladt velük – mondjuk azt, a ti szavatok használatával – a ló, akkor néha meg kell őket állítani, és beszélgetni velük, hogy visszataláljanak ismételten a helyes útra.

De ez nem azt jelenti, hogy félelmet árasztok, szakadást zúdítok.

Mert azok, ha nincsenek jelen az Élő Evangélium tanításában, akkor az honnan is jön felétek és hozzátok?

Akkor azokra lehet boldogan mondani előre, hogy a Golgota első tanítása volt a bűnbánat-időben, hogy a kísértő megjelenik, mindegy, hogy hol vagy, mindegy, hogy mit csinálsz. Ha egy kis rést észrevesz a te saját szíveden és a lelkeden, ha észreveszi, hogy egy kicsit nem vagy kiegyensúlyozott, akkor már a kísértő megjelenhet, és átveheti szinte az uralmat felettetek, és már másképp vezethet benneteket. És akkor elfogadjátok azt, hogy félelemben, megaláztatásban, megpróbáltatásokban kell csak élni, hogy mellette nincsen szeretet, nincsen öröm, nincsen béke, nincsen megbocsájtás, holott ezeknek ugyanúgy jelen kell lenni a mindennapokban, hogy felismerjétek és elfogadjátok, hogy a kettő csak tud együtt működni. Mert a félelem, a kétely, a megpróbáltatás, az is néha azért van jelen, hogy ez által csiszolódunk, ez által felismerünk, és ez által haladunk előre a mindennapokban, mint a második golgotai tanításon, mikor azt mondottam, hogy: Engedjétek, hogy a Szentlélek legyen olyan, aki megcsiszol benneteket, mint a drágakövet, hogy értéke legyen, hogy bennetek is érték legyen, hogy értékesek legyetek a mindennapi életben, s nemcsak önmagatoknak, hanem mindazoknak, akik lehet, hogy tőletek várják a segítő kegyelmet.

Fontos, hogy ezeken el tudjunk gondolkodni, hogy a mai nap tanítása, amely két részre van bontva, valójában mit nyújtott számotokra a felismeréshez, az elfogadáshoz, a küldetéshez és a követéshez, hogyan szeretnék kialakítva élni e mindennapokban.

Fontos, hogy ezeken el tudjunk gondolkozni, hogy ennek a tanításnak ma az a mondanivalója, hogy a hit szeretete valójában mit tud nyújtani neked, neked vagy neked, testvérem; megengeded-e, hogy megérintse szívedet és a lelkedet; megengeded, hogy működjön rajtad és benned; megengeded, hogy ez által vezet, és elindulsz ezen a meghívott úton a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Fontos, hogy ezeken el tudjunk gondolkodni, mert akkor mi is boldogan mondhassuk önmagunkra, hogy: „Már úgy tudtunk változni, hogy mi is olyanok vagyunk, mint a királyi tisztviselő. Ha csak egy fél mondatot hallunk, mi is örülünk annak, és a szerint cselekszünk. Nem várjuk, hogy lesz-e csoda a megpróbáltatásában, nem várjuk, hogy valóban ezzel valami változik-e, és majd csak az után lépek.” Hanem bennünk is éljen ez a hit a szeretet meghívásában, mert akkor tudom, hogy mi az én úti célom, és hogyan és miképpen szeretnék élni és haladni, és elfogadni a felebarátot és a testvért a mindennapokban, a mindennapokhoz, mert akkor másképp tudom elfogadni a szeretetet.

Így a mai napban már, úgy-e, átjöttetek egy új nap kezdetébe2, s az új nap kezdetében ma ünnep van számotokra, a ti szavatokat használva, hogy: Gyümölcsoltó Boldogasszony. Vagyis ma hírül jön Gábor angyal, ki elhozza a hírt az érkezésről, és amelyre felkészült ez a Mária, hogy képes legyen befogadni mindazt, amire kiválasztott lett e gyermekáldással a szeretet kegyelmében.

Figyelni kell, hogy a tanításoknak a mondanivalója valójában mit nyújt számotokra a kegyelem szeretetében, a felismerésben, az elfogadás működésében, s akkor „tudom, hogy ki vagyok, hova tartozom, és hogyan szeretném kialakítani az életemet, amelyben jól érezzem magam, amelyben érezzem azt, hogy én is egy testvér vagyok, egy gyermek vagyok, és aki várhassa azt a segítséget, amelyre szükség van a hit reményében, hogy a kegyelem átöleljen, felmelegítsen, erőt adjon, s akkor készen állok mindahhoz és mindarra, ami fontos a mindennapi életben”.

Ennek reményében áradjon reátok ma áldásom a hit szeretetének ajándékában, hogy töltse be szíveteket és lelketeket.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme nyújtson világosságot e meghívásban, e küldetésben a mindennapi élethez, hogy a hit szeretete kovácsolódjon össze rajtatok és bennetek, és ez által tartozzatok egymáshoz a felebarátban és a testvérben, s akkor ki tudjátok alakítani a mindennapi életet e felismerés szeretete által.

 Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2017. március 18. (Nagyböjt 3.)

11. R  IMG_6315  jav.

XI. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat harmadik Golgotáján, s köszöntöm mindazokat, akik meghallottátok hívásomat, és elzarándokoltatok e helyre.

Köszöntöm azokat is, akik ma jelenlétük révén csak lélekben vannak jelen, és így kísérnek el benneteket, hogy lélekkel legyetek egyek a kegyelem szeretetének működésével.

A bűnbánatban van az első tanítás, mielőtt megkezdem működésemet, s kimegyek a pusztába. Jött a második tanítás, amikor kiválasztottam három tanítványomat, és felmentem velük a hegyre, amelyet a jelenben most már úgy neveztek, hogy a Tábor hegye, ahol elváltoztam.

A mai tanításom pedig felétek arról szól, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondom:

Aki Velem van, az nincs Ellenem1, s aki gyűjt, az nem szór szét. Mert aki Velem van, elfogadja tanításomat, elfogadja szeretetemet, az áldás kegyelmét, amellyel megajándékozom mindazokat, akik megnyissák szívüket, lelküket, és befogadják e kegyelmet, hogy ez által működhessen rajtatok és bennetek.

Mert ez a tanítás arról szól, hogy a megkezdett működésemben egy némát, akit oda hoztak Elém, és láttam, hogy jelen van a kísértő, a gonosz, az ördög – mindegy, mely szót használjátok a jelenben –, kiűztem belőle. És mikor elhagyta a testet, megszólalhatott, ami által többen elcsodálkoztak. Elcsodálkoztak, hogy:

– Ilyen történhet most itt a jelenben?! Hát valójában ki ez, aki ezt megtette?

Némelyek kételkedve így szólnak:

– Hát, Ő nem más, mint a Belzebub fejedelmének segítségével művelte ezeket.

Mások pedig így szólnak:

– Hát, ha ilyet tett, akkor kérjünk Tőle égi jelet!

Úgy-e, ez az égi jel nem ismeretlen előttetek, hisz már más Evangéliumban is, az Élő Evangélium megtapasztalásában hallottatok e tanításokról, e tanításban, hogy „égi jelet kérjünk”.2

Ott hogy is mondottam?

Ez a nemzedék nem érdemel égi jelet.

Itt sem adtam égi jelet, mert átláttam rajtuk, az ő gondolatukon és a gonoszságaikon, hogy próbára akarnak tenni. De a próbatételben próbáltam számukra megválaszolni, mert Én, ha Belzebubbal és annak fejedelmével űztem ki az ördögöt, akkor megkérdeztem tőlük:

– És a ti fiaitok – most lehetne ezt mondani a jelenben is –, azok hogyan és kivel fogják ezt ugyanúgy megtenni? Vagy ők lesznek majd a bíráitok, akik bíráskodnak felettetek? S a bíráskodásból néha ítélet alakul ki? De az ítélet nem biztos, hogy a helyes megfogalmazásában és tanításában van jelen?

El kell gondolkodni, hogy „hogyan és miképpen tartozom e meghívásban, e Élő Evangélium felismerésében, hogy elinduljak a meghívott úton, és a meghívásban érezzem a fény melegségét, a szeretet örömét, ami által megerősödök, és elfogadom mindazt, ami által Hozzád tartozom”.

Mert, úgy-e, Én, Jézus Krisztus Uratok meghívtalak az útra. A meghívást minden testvéremnek a szabad akarat cselekvésében tudni kell felismerni, elfogadni, és ez által haladni a mindennapokban.

Fontos, hogy érezd és értékeld, hogy ez az Élő Evangélium e tanítás mondanivalójával hogyan és miképpen jön el felétek és hozzátok. Mert a tanításában most nem kell csak arról beszélni, hogy a gonosz hogyan van jelen, hogyan környékez meg, s az ördög, aki megszállja a testet a gonoszságával, és szinte használja, s a használatban a test azt teszi, amit ez a gonosz lélek, ördög megpróbál táplálni beléje.

Én, Jézus Krisztus Uratok átláttam ezen is, s ezért siettem segítségére.

De segítségetekre sietek akkor is, amikor csak Felém fordultok, és azt mondjátok: „Uram, Jézusom, jöjj segítségemre! Uram, Jézusom, fogadd el szívből jövő, felajánló imámat a kéréshez, a fohászhoz és a meghallgatáshoz.”

És Én, Jézus Krisztus Uratok felétek fordulva, ha kell, lehajolok hozzátok, megfogom kezeiteket, és kézen foghatóan – ahogy mondani szoktátok a jelenben – érzitek az Én segítségemet, érzitek az Én jelenlétemet, hogy igen, megadom nektek mindazt, amiért Hozzám fordultatok a felajánló ima révén.

De itt a segítségnél el kell mondanom, hogy néha a felajánló imában lehet, hogy többet kell kiadnotok önmagatokból, tehát nem egyet, nem kettőt, és nem hármat, hanem néha hetek, hónapok, és néha, mondhatjuk azt, hogy évek a ti földi jelen számításotokban. Nálam, Jézus Krisztus Uratoknál volt olyan, mikor kiválasztott Mária testvérem felajánlott egy kérést, s volt, mikor már méltatlanul ő is így szólt Felém:

– Uram, már oly régóta imádkozom erre a szándékra. Miért nem fogadod el? Miért nem jössz segítségemre?

S erre azt mondottam neki a benső hangban:

– Miért? Hát nem tegnap helyezted el Felém?

Akkor értette meg kiválasztott Mária testvérem, hogy itt lent, a földi életetekben, a mindennapi jelenlétetekben múlnak a napok, a hetek, a hónapok, néha az évek, amelyek Nálam lehet, hogy csak egy pillanat vagy egy nap, ami miatt nem szabad elcsüggedni, elszomorkodni, hanem bízni e Szentséges Szívben. Hogyan énekeltétek?

„Ne csüggedj el…” Mert ha a csüggedésből felismered az Élő Szív jelenlétét, szeretetét és kegyelmét, akkor rádöbbensz, hogy nincs hiábavaló felajánló kérés, nincs hiába várakozás, mert a miértre, a felajánlásra eljön a meghallgatás segítsége. S az apró jelben, ahogy mondottam, ha egy kicsit éber vagy és figyelsz kiválasztott testvéremnek arról a mondanivalójáról, amivel felkészítem. Pedig néha ő is úgy jön ki:

– Itt az idő. Ki kell mennem, de még nem tudom, miről kell beszélnem.

– De becsukod szemed, átadod magad, és már a Szentlélek által feléd árad minden, és arról beszélsz, amit Én, Jézus Krisztus Urad megadok a te ajkadra.

Én, Jézus Krisztus Uratok pedig az Atyától veszem mindazt, amire felkészített, mert ebben a tanításban is az van, hogy Isten ujjával vagy Isten erejével űztem ki az ördögöt a néma emberből, hogy segítséget nyújtsak.

Tehát ha ti is tudtok felajánlani, áldást mondani, kérni, megköszönni, akkor mindenre eljön a segítő válasz a kegyelemben. S akkor nemcsak a kétely, a fájdalom és a bánat elevenedik fel, és akkor számotokra ez a rövid, kis példabeszéd nem azt fogja tükrözni – hogy is van ott? –, az erős ember, aki megtehette, fegyverzettel védte a saját területét, s addig volt csak biztonságban, amíg nem jött el nála erősebb, aki legyőzte őket, elvette fegyverzetét, és mindenét szétosztotta.

Úgy-e, számotokra már nem kell ilyen tanítás a példabeszédben? Mert ha ti már tartoztok a meghívásban Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz, és követtek Engem, elfogadjátok az Élő Evangélium tanítását, amiből erőt merítve és belekapaszkodva haladhattok e meghívásban, e küldetésben, a mindennapokban, akkor érzitek, hogy Isten ujjának erejével nyújtok számotokra segítséget, hogy a kegyelem felétek áradjon, működjön rajtatok és bennetek. És akkor ti boldogan mondhassátok: „Mi Veled vagyunk, és egyhamar nem akarunk ellenségeddé válni, Uram. Mi azok vagyunk, akik Veled együtt gyűjtünk, és nem akarunk semmit szétszórni, tönkre tenni, hogy ne legyen neki értéke, ajándéka, kegyelme.”

Mert az érték, az bennetek van, a ti saját szívetekben és a lelketekben, ami által kialakul az egész lényetek az egyéniségben. S akkor tudod, hogy valójában egy értékes ember, gyermek, testvér vagy e földi életben, aki az Atyához tartozol mint gyermek, a Fiúhoz mint testvér és az Édesanyához, ismételten, mint a gyermek, akik mindenkor segítségetekre sietnek, ha hívjátok, mert szükségetek van Reá.

Ennek reményében áradjon reátok ma áldásom e kegyelem szeretetében, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok eljövök hozzátok, hogy segítséget nyújthassak számotokra, amikor szükségetek van, amikor hívtok, és a hívásban a megnyitott szív türelmével várjátok, hogy a kegyelem a megtapasztalásában, a meghívásában eljöjjön felétek és hozzátok, és árad reátok ez a mai kegyelmi ajándék, hogy: „Uram, Jézusom, mi Veled vagyunk, és nem akarunk egyhamar ellenségeddé válni. Mi azok vagyunk, akik tudunk Veled együtt gyűjteni, s ebben a gyűjtésben megmaradva, és nem akarunk semmit szétszórni, elpocsékolni és tönkre tenni.”

Mert a kegyelem a fény szeretetében, ahogy múlt héten is mondottam, ez érvényes a mai napra is: ismételten áradjon felétek kiválasztott Mária testvér által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e fénnyel, e kegyelemmel, e segítségnyújtással eljön felétek, hozzátok, hogy átöleljen, felmelegítsen, megerősítsen és meghívjon továbbra is a mindennapi élet-útpályátokra a felismerés elfogadásával. És akkor már tudod, mi a küldetésed és a követésed. S bármilyen problémád van, bármivel fordulsz Felém és Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz, hogy a meghallgatás kegyelme működhessen ez által rajtatok és bennetek.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

Jézus Krisztus Urunk:

Lassan megemlékeztek Nevelőatyámról.

Itt is az Élő Evangélium majdan arról szól felétek, hogy ez a család, amellyel Én együtt éltem, elmentünk fel a városba az ünnepre. De itt már Én, Jézus Krisztus Uratok a gyermekben tudtam, hogy Nekem mit is kell cselekednem, és hogyan. Édesanyám és Atyám nem vették észre, hogy nem vagyok velük, csak később, majdan visszaérve, hogy megkeressenek. És megtalálnak a vének között, az elöljárók között, hogy Én, a gyermek éppen felolvasok a megtapasztalás szeretetében.

Ez az Élő Evangélium is azt tükrözi számotokra, hogy lehet hinni, bízni, reménykedni, mert a kegyelem jelen van, eljön hozzátok, és megerősít, s megmutatja mindazt, ami által elindulsz e meghívásban az élet-úton.

Fontos, hogy Édesanyám és Atyám is példa legyen számotokra az egyszerűségében és a hitében és a bizalomban, hogyan tudtak együtt és egymással haladni, a mindennapok néha nehézségében is megtalálták a kiutat.

Így a mai Evangélium tanítása mellett még ezt nyújtom számotokra, hogy akik ezt a nevet viselik Atyám után, ők is alakítsák ki úgy életüket, hogy mindig a szerénység, a hit, a szeretet, az öröm és a remény éljen e testvéreimben, szívükben, lelkükben s egész lényükben.

 

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2017. március 11. (Nagyböjt 2.)

10. R  IMG_6311  jav.

X. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat második Golgotáján, akik a mai napon is megnyitott szívvel és lélekkel vettetek részt, hisz meghallottátok a hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok, hogy ismét, a mai nap is, számotokra is, ahogy együtt vagytok, ünnep legyen, mert az ünnep akkor ünnep számotokra, hogy ha ti is úgy készültök egy ilyen napra a zarándoklatban a fájdalom, szenvedés Golgotájához, hogy úgy éld meg, hogy ez egy ünnep, amelynek én is részesévé válhatok a többi testvéremmel együtt.

A bűnbánat második Golgotáján a tanításom az volt számotokra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy a fénnyel átváltozom1, hisz Arcom ragyog, mint a Nap, a ruhám vakító fehér, mint a fény, ami azt adja számotokra, hogy kiválasztottam három tanítványomat, akikkel felmentem velük egy igen magas hegyre, hogy ők tanúi annak, amelynek részeseivé váltak a látásban, a hallásban, a megtapasztalásban, a felismerésben, hisz a jelenben ezek a szavak nem ismeretlenek számotokra, hisz nektek is a mindennapi életben ezek jelen vannak, hogy felismerjem, megtapasztaljam, észrevegyem, hogy valójában mit nyújt és rejt a fény, a világosság, a látás a látomásában. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok e mai nap tanítását így adom számotokra, hogy ez egy megdicsőülést nyújt felétek a felismerés elfogadásában.

Mert hogy is szólt a tanítás?

Kiválasztottam három tanítványomat, és felmentem velük egy igen magas hegyre, ahol ők azt vették észre, hogy Én, Jézus Krisztus Uruk, a Mester átváltozik. Pedig nemcsak átváltoztam, hisz Arcom ragyogott, mint a Nap, ruhám vakított, mint a fény, és két embert láttak, akik megjelentek – úgy-e, ő Mózes és Illés. S ekkor mit mondtak a tanítványok közül az egyik?

– Uram, jó nekünk itt lenni! Hadd építsünk három sátrat: Neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.

A mai Golgotára, mikor mentetek, ha figyeltétek az összefüggést, mi volt az ének, amivel elindulni a fájdalom, szenvedés Golgotájára?

„Uram, jó nekünk itt lenni a Te szent hajlékodban!”

Hogy részeseivé válhassunk a mai ajándék kegyelmének, mert a kegyelem, az jelen van, a kegyelem működik, a kegyelem felétek árad, a kegyelem átölel, a kegyelem szeretetet ad, a kegyelem megmutassa, hogyan és miképpen éld életed. De ehhez mindig fel kell nőni, és mellette fel kell ismerni. Így a tanítványaim is felismerték:

– Hát, jól érezzük itt magunkat Veled, Uram! És még, hogy látomásban is volt részünk!

De ők nem gondolták, hogy ezt még, a ti szavatokat használva a jelenből, hogy ezt fokozni is lehet. Hisz egy fényes felhő, amely beborítja őket, és szózat hallatszik a magasból. És a szózatnak mi volt a mondanivalója?

– Íme, az Én Szeretett Fiam, akiben kedvem telik, és Őt hallgassátok!

Ha figyelitek, e mondanivalónak ajándékát, értékét, közelségét, szeretetét, ez ismételten megmondja számotokra, hogy itt az Atya, aki szólt nemcsak Felém és Hozzám, Fiához, és nemcsak a két látomásban látott prófétához, hanem tanítványaimhoz, akik jelen vannak. De akik megrémültek és megijedtek, és arccal leborultak a földre félelmükben.

Pedig ez a látomás nem a félelmet, és ez a szózat, a félelmet akarta hozni számotokra – ez a szózat azt, hogy kire hallgassatok, kire figyeljetek, kit kövessetek, és kinek akartok testvéreivé válni, mert jelen van a Fiú, az Isteni Második Személy e tanítás kegyelme révén is. És akarok-e e Isteni Második Személyhez tartozni, felismerni, majdan elfogadni és követni, és hallgatni szavára, amivel hozzánk szól? A szó, amely a tanítást rejti számotokra, és a tanítást tükrözi számotokra a felismerés elfogadásában, hogy valójában ki vagyok, és hogyan érzem és érzékelem mindazt, ami körülöttem zajlik, s ebből szeretnék-e kimozdulni, vagy megmaradni benne, vagy felismerést érezni az elfogadás megtapasztalásában. Mert ha ezeket mind-mind összekössük és kapcsoljuk egymáshoz, akkor a felismerés kegyelmének ajándéka megelevenedik rajtatok és bennetek. És akkor nektek is lehet mondani azt, hogy ragyog az arcod, mint a szikrázó Nap, vakít a ruhád, mint a szikrázó fény a megdicsőülésében, mert „én is a földi testvér, gyermek, felebarát, ismerős, szeretnék megdicsőülni Jó Jézus Krisztus Urunk tanítása révén e kegyelemben, mert Hozzá tartozom”.

Lehet, hogy bennünk is van egy kis félelem, de ezt a félelmet Jó Jézus Krisztus Urunk segítségével – hogyan is mondottuk régebben? – le lehet győzni, hisz tanítványaimhoz is odaléptem, megérintettem őket:

– Keljetek föl, és ne féljetek!

És a tanítványok is e szavak hallatán felemelték tekintetüket a földről, s akkor vették észre, hogy valójában, akit Mesternek, akit Jézusnak, akit Prófétának neveztek, már csak egyedül van jelen, és aki ismételten így szólt:

– Ne beszéljetek e látomásról senkinek semmit. Majdan, ha eljön az az idő, hogy az Emberfia feltámad a halottak közül, akkor már ti is elmondhassátok e látomás megelevenedésének ajándékát a kegyelem által.

S akkor öröm és boldogság tölti el szíveteket és lelketeket, mert a tanítás így lesz teljes felétek és nektek e kegyelem működésében, mert tudjátok, hogy ki szólt hozzátok, ki mondta, hogy: „Fogadjátok el az Én Szeretett Fiamat, akiben Nekem mint az Atya – mondom –, kedvem telik, s Őt hallgassátok!” Mert Ő szívből jövő tanítást áraszt felétek e kegyelem működése révén, aminek ti is részeseivé válhattok a mindennapokban, a mindennapokhoz, és akkor az ünnep valóban ilyen örömteli, szeretetteljes lesz, hogy az az ünnep számotokra is ragyoghat, mint a Nap, vakíthat, mint a ruha a fehérségében és a fényében.

De ezek mind csak egyszerű szavak a megtapasztalásának jelenlétében.

Hogy ki hogyan és miképpen fogadja el, és zárja be szívébe, lelkébe, az a saját szabad akarat cselekvésének megtapasztalása, felétek áradásának működése. És ha felismerem önmagam, akkor el tudom fogadni a tanításnak a mondanivalóját a kegyelemben. És akkor ez a tanítás úgy működik, ahogy szeretnétek megtapasztalni a mindennapi élet ajándékát e szeretet által.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom a mai napban, amelyet kiválasztott Mária testvér által árasztok felétek, hogy ma áldásom úgy áradjon reátok, mint ahogy az Én Arcom ragyogott, mint a Nap, és a ruha vakított, mint a fény, és ez a Nap és ez a fény öleljen át, óvjon, védjen, vezessen és erősítsen e meghívásban, e küldetésben, e követésben e bűnbánat-időben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e szikrázó Napnak vakító fénysugarával áradjon ma reátok, töltse be szíveteket, és érezzétek a melegség kegyelmét, ami által a meghívás küldetésében tudtok élni, cselekedni és haladni a mindennapokban.

 Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2017. március 3. (Nagyböjt 1.)

9. R  IMG_6307  jav.

IX. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

(…)1 A böjtölést is sokan úgy fogadjátok el, hogy „én megvonom magamtól az ételt, és azzal tartom a böjtöt”2.

A böjt nem kimondottan az ételről szól, hisz a kísértő, aki jelen van, az figyel reátok – a kísértő, aki megkísért benneteket, épp úgy, ahogy Engem is megkísértett, hisz a pusztában mindig azt figyelte, hogy mikor tud megkísérteni.

Ti, akik most a jelenben éltek, ugyanúgy részesültök mindabban, hogy a kísértő megfigyeli, hogy mikor tud közbelépni, szólni, megzavarni, hogy valójában hogyan éled életed, hogyan fogadod el a tanítást, hogyan alakítod ki a tanítás által mindazt, ahogy a kegyelem működik felétek és hozzátok. Hisz figyelni kell mindarra, hogy a tanítás, amely a bűnbánat-idő megtapasztalásában most ismét az Élő Tanítást nyújtja az Élő Evangéliumában. Hisz vannak nehézségek, vannak problémák, amelyeket fel kell ismerni, és ha már felismerted, akkor tudod, hogyan cselekedjél, és hogyan nyújts segítséget mindazoknak, akik várják tőled.

Hisz a kísértő a mai tanításában mit is tett? Azt figyelte, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok a pusztában mikor éhezem meg.

Mit szólt akkor?

– Ha Te Isten Fia vagy, akkor mondd ezeknek a köveknek, hogy váljanak kenyérré.

De nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Atyám Igéjével is, amelyet elhagy szája, ajka, szeretete és kegyelme, amely felétek szól a tanításban.

De, úgy-e, folytatódott, hogy bevitt a szent városba, és felvitt a templom ormára. És mit mondott ott gúnyosan, nevetve?

– Hát, ha Isten Fia vagy, vesd le Magad! Hisz megparancsolta angyalaidnak, hogy a tenyerükön hordozzanak, hogy be ne üsd lábadat a kőbe.

De Én, Jézus Krisztus Uratok hogy folytattam neki?

– Valóban írva van, hogy Uradat, Istenedet ne kísértsd.

És ti a földi életetekben hányszor teszitek próbára e kísértéseket Atyával és Velem szemben is? Holott itt a kísértő kísértett meg Engem, de a földi életben pedig ti teszitek meg. Nem érzitek a kegyelem ajándékának jelenlétét és működését, hogy a tanítás, az valójában mit rejt számotokra, és mit nyújt számotokra?

De, úgy-e, ez a tanítás még folytatódik mindazzal, hogy elvisz egy igen nagy hegyre, és Felém tárja némely országot és annak gazdagságát. És ha Én leborulok előtte, és hódolom őt, akkor mit mond?

– Ezt mind Neked adom.

Nem ezzel vagyunk boldogabbak, nem ez által működik a kegyelem és a szeretet. Hogy van feléje mondva?

Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondottam neki:

– Takarodj, sátán, mert írva van azon, hogy csak a Mennyei Atyának borulunk le, hódolunk és imádkozunk, és imádjuk.

Nem városokat, és nem gazdagságot. És a gazdagságban pedig nem a gonosznak, a kísértőnek, a sátánnak, hisz többféle szóval is lehet jellemezni számára a megszólítást. Csak nekünk, akik testvérek vagyunk, s akik azt mondjuk, hogy testvérré váltunk a meghívásban, a küldetésben és a követésben, hogy: „Hozzád tartozunk, Uram, Jézusom, Veled szeretnénk élni a mindennapi életet a kegyelemben.”

Nálunk is megjelenhet a kísértő, csak tudjuk felismerni, és tudjunk különbséget tenni, hogy mi nem akarunk neki sem szolgálni, sem leborulni, sem imádni, sem elfogadni mindazt, amit ő kínál. Mert ha különbséget tudunk tenni, akkor mi is meg tudjuk számára válaszolni, hogy valójában mitévők legyünk, és mi hogyan szeretnénk tovább cselekedni, és ki az, akihez tartozunk, ki az, akit követünk, és ki az, akitől várjuk a segítséget, a kegyelmet, az ajándékot, a szeretetet, mindaz, ami által az életünk elindulhat egy útvonalon a meghívás küldetésében.

Fontos, hogy ez ismét épüljön egymásra rajtunk és bennünk, hogy „én, Uram, Jézusom, a Te testvéred vagyok, hisz megtaláltál az út porából, kiemeltél és meghívtál. A meghívást felismertem és elfogadtam, és elindulok Veled a küldetés követésében, a mindennapi élet-útpályán e meghívásban”.

És ha ezeket mind-mind tudjuk értékelni, felismerni és örülni, akkor számunkra ez a mai tanítás valóban jelen van, hogy mitévők legyünk, hogy tudjunk elgondolkodni, tudjunk bizonyságot tenni a saját életünkről, hogy mi a meghívás küldetésében mely életet válasszuk, és hogyan haladunk e meghívásban az úton. Vagy ha nem értem és érzékelem a különbséget, akkor lehet, hogy hallgatok a kísértőre, aki megkörnyékez, és lehet, hogy itt van melletted, és próbálja neked adni, hogy hogyan és miképpen cselekedjél. És még nem ismered fel, hogy talán nem a helyes és a jó utat kapod meg, nem a helyes és a jó úton indulsz el.

Fontos, hogy ezeken elgondolkodjunk.

És a böjt a bűnbánat-időben, ahogy mondjátok – hisz itt hogy is van ez a tanítás?

A Lélek kivitt a pusztába, de nem azért kimondottan, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok böjtöljek. Valóban ott vagyok negyven nap és negyven éjjel, hogy imádkozzam, hogy Atyával legyek, hogy felkészüljek arra a küldetésre, ami által Én is megkezdtem az Én saját küldetésemet, amiért lejöttem e Földre, testet öltve, hogy segítséget nyújthassak mindazoknak, akik várják és felkészülnek e segítségnyújtásra.

De sokan és sokan ezt a tanítást úgy könyvelik el, hogy: „Ez a böjt tanítása. És ha én böjtölök, akkor változhatok is.”

Valóban, ez is hozzá tartozik a tanításhoz. De a böjtölés nem kimondottan az ételről szól. Azzal megtisztítod önmagadat a bensődben, mert néha kell ilyen öntisztítást is végezni. De ezt nem kimondottan csak a böjtben lehet elkövetni. Ezt az év bármely idejében, napszakában vagy hónapjában, hetében el tudod végezni. A böjt – vagyis Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy mondom: a bűnbánat-idő –, az azt várja tőletek, hogy egy kicsit nyitottak legyetek, egy kicsit figyeljetek másokra is, nemcsak önmagatokra. Egy kicsit, ha kell, kovácsolódjatok össze a mindennapi imában, a felajánlásban, a kérésben, a cselekedetekben, amikor figyeljetek olyan testvéretekre, akinek lehet, hogy szüksége van a te jelenlétedre, a te kézszorításodra, vagy a szívből jövő átölelésedre, vagy a szívből jövő mosolyodra, amivel megerősíted. Hisz ez is mind a bűnbánat-idő tanítása, mert ezzel nemcsak saját magatokkal vagytok elfoglalva, hanem tudsz figyelni a felebarátra, a testvérre, hisz testvérekké váltok e tanítással e kegyelemben. S akkor fel tudsz készülni, hogy ez a bűnbánat-idő valójában mit fog nyújtani számotokra.

Igen, elkezdődött a bűnbánat-idő, és a cselekedetek jótetteit várom Én, Jézus Krisztus Uratok tőletek, hogy a kegyelem reátok áradjon, és működhessen rajtatok és bennetek, és ez által tudjatok különbséget tenni a jó és a rossz dolgok felett, különbséget tudjatok tenni, mi az, ami meghívás számotokra a küldetés-, követésben, és „mi az, aminek ellent tudok mondani, mert nem biztos, hogy az az én utam, amelyen nekem el kellene indulni”.

Ezek mind a szabad akarat cselekvésében elevenedik meg rajtatok, bennetek, hisz az Atya megadta számotokra ezt a csodálatos kegyelmet, amelyet szinte kincsnek is lehet mondani, mert van, úgy-e, az ember a testvérben, aki itt él lent a Földön, és megkapja hozzá azt a kegyelmet, hogy a szabad akarat cselekvésében tudjon dönteni, nem pedig irányítani, hogy: „Majd én és én megmondom, hogy te hogyan és mitévőn cselekedj; te hogyan imádkozz; te hogyan és miképpen dolgozzál; te hogyan és miképpen fogadod el a felebarátot és a testvért.”

Ez nem működik a szeretet, kegyelem által.

A szeretet és a kegyelem által úgy működik, hogy először imádkozom, először önmagamon próbálok változtatni, először önmagamba próbálok egy kicsit belenézni, hogy minden szép és jó így, ahogy van, vagy nem vagyok megelégedve vele, és el kell gondolkodni, hogy a változás elinduljon rajtam és bennem.

És hogy ha ezeket már megértem, akkor tudok segíteni talán a testvérnek és a felebarátnak úgy, hogy ha kell, rávezetem, hogy ha kell, imádkozom, felajánlom, és kérem számára is ezt a csodálatos segítséget a működéshez, hogy működhessen rajta és benne a felismerésében, a változásában és az elfogadásában. És akkor ez a bűnbánat-idő a megkezdésében megadja mindazt, hogy a szabad akarat cselekvésében hogyan és miképpen élek és indulok el e megkezdett bűnbánat-időben hétről hétre, hogy mit tud nyújtani számomra, számunkra a kegyelemben. És ez a kegyelem, ha reánk árad, ha a fénysugárral összeköt bennünket, szinte egy láncot tudunk alkotni, olyan láncot, mint amikor azt mondom nektek: „Fogjátok össze kezeiteket, hogy működjön az élő lánc.”

De ha ez a lánc hiányossá válik, akkor szétesik.

Akkor hogyan akartok egyek lenni?

Mert, úgy-e, emlékeztek, mikor van egy ajándék felétek egy áldásban, akkor arra törekszetek, hogy ez a lánc az élő láncban egy legyen, eggyé váljatok, tudjatok összefogott kézzel egymáshoz tartozni. S akkor nem értek rá szinte megnézni, hogy: „Jaj, ki is van mellettem, hogy meg-e fogom kezét vagy nem?!” Mert akkor arra ügyelsz, hogy „én is részese legyek ennek a láncnak az áldásban, a szeretetben, az örömben és a békében”.

Így most e bűnbánat-időben is megajándékozlak benneteket áldásommal, és az áldás áradjon reátok, hogy lélek-láncot alakítsatok ki egymással, és ez a lánc erős legyen, ez a lánc ne hulljon szét, ez a lánc kössön össze benneteket, és adja meg számotokra a segítséget a felismeréshez, az elfogadáshoz, a küldetéshez és a követéshez, mert ezt mind-mind a szabad akarat cselekvésével tudjátok elérni és működtetni rajtatok és bennetek.

És így e megkezdett bűnbánat-időben áradjon reátok áldásom, amely most reátok árad és betölti szíveteket, lelketeket, és megmutatja számotokra a meghívást a bűnbánat-idő elindulásával a küldetés-, követésében kiválasztott Mária testvér által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, egész lényeteket. Érezzétek a meleg fénysugárt, ahogy átölel, ahogy eggyé kovácsol e bűnbánat-idő megkezdésében az erős lánchoz, hogy egyek legyetek, és szorosan egymáshoz tartozzatok, hogy ne hulljatok szét, e kegyelem-tanítás maradjon meg bennetek és rajtatok.

 Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2017. február 3.

13. R  IMG_6323  jav.

XIII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet, mindazokat, akik a mai napon elfogadtátok a felkérést szívetek nyitottságával, és elzarándokoltatok. S köszöntöm mindazokat, akik ma nem voltak jelen, de lélekben elkísértek, hogy részeseivé váljanak a fájdalom, szenvedés Golgotáján.

A mai nap tanítása elsőként felétek arról szólt, hogy ti vagytok a világ világossága.1

De még mielőtt e világ világosságára térnék át, előtte jelen van, hogy ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, nem való az egyébre, mint hogy kidobjuk, és széttapossák az emberek. Ennek valójában mi is a mondanivalója?

Úgy-e, jelen van a só, amivel megsózod ételedet, ami által, hogy ízletes legyen. De ha a só ízét veszti, akkor, úgy-e, azt mondjuk, semmire se jó már, akkor kidobjuk, nincs rá szükségünk.

Most ezt az emberi részében hogyan is értelmezed és veszed, e tanítást?

Hogy te is lehetsz a föld sója a meghívásban és a küldetésében. Mert ezt a tanítást Én nektek egy más tanítás hasonlatában adtam, hogy észrevettelek benneteket az út porában, egy kis csillogó rész megjelenik a porban, és Én kiemeltelek, mert azt mondottam, szükségem van rátok, meghívlak az útra a küldetés követésében, és hogy el ne vesszenek, és ne tapossanak szét benneteket. Mert ott, lehet mondani, a sónak egy szemcséje, amely elszóródik a föld porában, és időnként úgy megvillan. Ebből értelmezed azt, hogy „én is, az egyszerű kis porszem lehetek egy szemcse a sóból a porban, és ha én nem vagyok jelen a felismerésben, az elfogadásban, a kiemelésében, akkor én az a sószem lehetek, aki ízét vesztette, és nem jó az már semmire, lehet rajta taposni vígan, nem törődünk vele, hogy mi lesz belőle”. Mert a meghívás és a küldetés, az mindenkinek jelen van szívében-lelkében, a felismerés elfogadásában változunk és változtatunk, és haladunk a mindennapokban.

Úgy-e, van a hegyen épült város, amelyet messziről láttok, hogy ki van világítva, és az akkor azt tükrözi számotokra, hogy ott élet is van, ha már van város, és az ki van világítva. És az élet, az ismét azt adja számotokra, mint a sószemcse, amikor kiemellek a porból, te is egy élő ember vagy az életben. A kivilágított város is ezt tükrözi számotokra, hogy élet van jelen ott is.

Folytatódik a tanítás, úgy-e, a lámpával. Mert ha Én gyújtok lámpát, nem azért teszem, hogy elrejtsem, hanem azért, hogy feltehessem magasba, a lámpatartóra. Most ma itt mily sokan vagytok, és nektek mindnek világít egyformán ez a lámpás a fényében. Tehát nem az, hogy most te egy kicsit több fényt kapsz, te egy kicsit kevesebbet; te ismét több fényt kapsz, te ismét kevesebbet. Nem. Mindenkinek egyformán van jelen ez a fény a világosságában.

Úgy-e?

És hogy folytatódik?

Mert ti vagytok a fény a világosságban. És megpróbálunk úgy élni, hogy Mennyei Atya gyermekei lehessünk e meghívásban és e küldetésben, és a jótettek cselekedetében, hogy magasztalni tudjuk a Mennyei Atyát, akihez tartozunk.

Fontos ezen elgondolkozni, hogy a tanításnak van egy kis bevezető része, mikor az Evangéliumot elkezded olvasni, és fönt csak annyit olvasol, hogy az Evangélium-rész kinek, az evangélistának az írásából. Utána olvashatsz mindig egy bevezető részt.

Ennek a tanításnak ma csak annyi volt a bevezetője, hogy ti vagytok a világ világossága. És az egy csodálatos tanítás a felismerés-szavak elfogadásában. Hogy ha tudtok világítani a sötétben, ha fel tudjátok mérni, hogy a világosság hogy van jelen rajtatok, bennetek, mert a lámpás is világít nektek, és te abból hogyan értékeled a világosságot. S majdan elfogadod a hegyen épült városnak is a fényét az élet erősségében. És akkor már megérted, hogy a föld sójaként milyen fontos szerep vár reátok a kiválasztás által, a felismerés által és a meghívás által. És ha ezeket mind-mind tudjátok szépen így egy szintbe rakni a felismeréstől a megtapasztalásig, akkor már érezni, hogy: „Én valahova tartozom, érezni, hogy valakinek a gyermeke és a testvére vagyok, valakitől kaphatom a kegyelmeket, és valaki átölelhet a fénysugárral, ami megerősít a meghívás küldetésében. S akkor tudom értékelni e tanításnak a mondanivalóját, amibe belekapaszkodhatok, amiből erőt meríthetek, és ami által haladhatok.”

Majdan folytatódott felétek ma a tanítás abban a részében, hogy hogyan is szólnak a régiek tanításai?2

De Én, Jézus Krisztus Uratok azért jöttem, hogy ezeket számotokra a példabeszéddel tökéletesíthessem. Mert, úgy-e, ha nem tesztek ti sem többet, és csak olyanok lesztek, mint az írástudók vagy a farizeusok, és nem múljátok fölül magatokat, akkor hogyan várjátok a kegyelem ajándékának működését felétek, rajtatok és bennetek?

Mert itt hogyan szólt a példabeszédek?

Hogy is van az első példabeszéd?

Azt mondták a régiek, hogy: „Ne ölj, mert aki öl – azt mondja –, méltó az ítéletre.”

Én, Jézus Krisztus Uratok pedig azt mondottam:

Méltó az is az ítéletére, aki haragszik, aki gyűlöli, aki megveti felebarátját, testvérét, mert nem tudja felismerni, hogy hogyan és miképpen tartozik hozzája, milyen segítséget vár, hogyan kell eggyé válni a felebaráttal és a testvérrel, hogyan tudjuk átölelni egymást, hogyan tudunk együtt lenni a felebaráttal és a testvérrel, hogyan tudunk együtt érezni, hogyan tudunk egymásnak segíteni a szeretet-kegyelemben.

Ezek mind-mind e példabeszédhez tartoznak.

Majdan folytatódott a példabeszéd azzal a résszel, hogy: Méltó az ítéletre mindaz, aki paráználkodott, vagyis házasságot tört.

Én, Jézus Krisztus Uratok erre mit mondottam e példabeszédben?

Nemcsak az vétkezik, aki házasságot tört, hanem azok is, akik gondolatukban, szívük-lelkük tudatával hogyan cselekednek, hogyan néznek az asszonyokra, a leányokra, miképpen gondolnak rájuk? Akkor azok is méltók e büntetésre, mert akkor nem vagytok többek ti sem az írástudók és a farizeusokon. Tehát ti sem tudtátok felülmúlni magatokat, mert ugyan hallottátok a tanítást a példabeszédben, de nem érintette meg szíveteket és a lelketeket. És nem fogadod el a felebarátodat és a testvéredet itt úgy, hogy ő egy ember az emberben, esetleg – a földi értelmét mondom, hogy ember –, aki éli az életét, de az emberben, mondjuk azt, hogy most ő a Földön asszonyként él. S asszonyként hogyan fogadom el a felebarátban és a testvérben?

Mert valójában Atyám gyermekei vagytok, Atyámhoz tartoztok, Ő adja az ajándékot, a kegyelmet és a szeretetet. Én, Jézus Krisztus Uratok azért jöttem, hogy ezt tökéletessé tegyem számotokra a felismeréshez és az elfogadáshoz.

Majdan folytatódott a tanítás azzal a résszel, hogy hogyan és miképpen fogadom el a példabeszédnek ezt a tanítását. Mert úgy-e, jött az első, hogy: „Ne ölj!”, a második, hogy: „Ne törj házasságot!”, a harmadikban pedig, hogy hogyan cselekszel a mindennapi életben, a felismerésben és az elfogadásban, hogy a kegyelem ajándéka hogyan működik rajtatok és bennetek. Mert a tanítás a példabeszédben megpróbálja számotokra megmutatni, hogy másképp is lehet értelmezni az Evangélium tanítását, mert vannak a parancsok, vannak a kérések, vannak a felismerések. És itt a harmadik az volt, hogy: „Ne esküdj hamisan!”, és ha esküdtél, akkor hogyan tartod meg esküdet Atyád felé.

Ezeket nem szabad csak úgy elmondani, mert azt mondod: „Jó, én azt elmondottam, de nem megyek utána, hogy ennek mi is a mondanivalója.”

Erre Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondottam: Egyáltalán ne esküdjetek senkire és semmire!

Legyen a ti beszédetek egyszerű, és a válaszokban „igen, igen”, és „nem, nem”, hogy tökéletes legyen a hallása, a felismerése és az elmondása.

Hogy hogyan és miképpen van jelen ez a tanítás?

Mert ha könnyedén csak azt mondod, most egy példát hozok fel, hogy: „Én, Jézus Krisztus Uramtól kaptam egy feladatot. Ezt a feladati körömet próbálom elfogadni a felkérésemben. De a felkérést nem tudom teljesíteni, de röstellek kiállni, és röstellem megbeszélni Veled, Uram, Jézusom. Mert hogyan jövök én ahhoz, hogy nemet mondok valamire?”

Hisz a felkérések, azok mindig úgy történnek, bármilyen részében, most, ha csak itt, ezen a helyen, hogy ha valamire nem vagy képes, nem tudod teljesíteni, akkor ne szégyellj nemet mondani. Mert azzal rosszabbat teszel a cselekedeteiben, ha boldogan azt mondod, hogy: „Igen, Uram!”, és elmúlik egy bizonyos idő, és ha figyellek benneteket, és nem tudod teljesíteni azt, amire azt mondottad: „Igen, Uram!”

Ilyenkor azt kell mondani, most e példabeszéd tanításában, mintha te is esküt tettél, de itt nem az Atyának, hanem a Fiúnak: „Mert kimondtam, hogy »igen«, és mégsem tudok a szerint cselekedni.”

Ezért gondoljátok meg szívetekkel-lelketekkel, hogy milyen legyen a ti beszédetek, a régiek elmondása szerint, mert ott azt mondják, hogy „ne esküdj hamisan”. De ha mégis esküt tettél, azt meg tartsd meg az Atyának.

Én, Jézus Krisztus Uratok ezt így tökéletessé teszem, hogy Én azt mondom: Semmire se mondjatok esküt! Próbáljatok szívből, szeretettel, örömmel és megbecsülve beszélni a felebaráttal és a testvérrel, és akkor a szerint cselekedni, hogy: „Az én beszédem valóban legyen érthető az igen-, igenemben vagy a nem- és a nemben. Mert akkor tudom dicsőíteni az Atyát, ha megfogadom a tanítást a példabeszéddel együtt, és megpróbálok a szerint élni és cselekedni.”

Mert a meghívás a küldetésében, az első rész tanításrészében, hogy: „Én a föld sója vagyok. Hogyan szeretnék élni és haladni a meghívásomban, ha én a világ világossága vagyok? Hogyan akarok járni e meghívott úton, és hogyan fogadom el mellette a felebarátot és a testvért a mindennapi élet cselekedetei révén?”

Ez a tanítás a mai részében úgy szól felétek, a példabeszédekkel együtt, hogy megfontoltan, átértékelve, felismerve, és utána tudjak dönteni helyesen, igazságosan az igeneinkben és nemeinkben. Mert nem akarok többet és hosszabban beszélni, mert az igen, igen és a nem, nem a megérthető, felismerhető, mert ha szaporítom, és többet beszélek, az nem biztos, hogy mindig az Atyától és a Fiútól jön felétek, hanem lehet, a gonosz behatárolása révén. A válaszadás az igen és a nem elfogadásának, részének és működésében.

Ezeken nektek kell, testvéreim, elgondolkodni, felismerni, hogy valójában a föld sója akarsz-e lenni, valóban a világ világosságában akarsz-e élni, valóban felismered-e a küldetésed és a követésed, és elindulva az úton, és valóban elfogadod a tanítást a példabeszédekkel együtt, amely megmutatja számotokra, hogyan és miképpen éljek és cselekedjek, hogyan és miképpen váljunk így eggyé a testvéri, felebaráti szeretetben, hogyan fogadjuk el egymást örömmel és szeretettel, hogyan tudunk segíteni egymásnak, amikor látjuk, hogy valamelyik felebarátunk és testvérünk várja vágyakozva talán a te közeledésedet, talán a te ölelésedet, talán a te egy-két gondolatmenet-, szóváltásig. Hisz néha nem tudjátok mindjárt kifejezni, hogy valójában mire is van szükség. De ha nyitottak vagytok, ha figyeltek egymásra, akkor fel tudjátok ismerni, akkor tudtok segíteni egymásnak, s akkor tudtok igazi felebaráti testvérré válni a meghívásban, a küldetésben, a követésben, és akkor valóban az a testvér vagy, aki a föld sójának mondhassa magát, mert a porból a sószemcse megvillant, és nem taposták össze, mert kiemeltem, a meghívást megadtam a küldetéshez és a követéshez. És elindul, s akkor már a fény világosságában is tud járni, és el tudja ez által fogadni nemcsak önmagát, hanem mindazokat a felebarátban és a testvérben, akikkel megpróbáltok egyek lenni a küldetésben.

Így a mai tanítás ma ezt nyújtja számotokra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, aki a Fiú vagyok az Atya mellett, ismételten azt mondom nektek, mint egy régebbi tanításban, hogy kiemeltelek benneteket az út porából, és maradjatok meg ti a föld sójai, de azok a sók, amelyek nem vesztik el ízüket. Ti azok legyetek, akik megvillantatok a föld porában, a csillogásban, és benneteket nem hagytunk ott az Atyával, hogy semmivé váljatok, mint az a só, aki ízét vesztette, és kidobják, hogy csak tapossanak rajta az emberek. Mert reátok szükség volt, felismerve, észrevéve, és kiemelve, és így tudtok haladni e meghívásban, e küldetésben és e követésben.

S ennek reményében adom ma áldásomat felétek kiválasztott Mária testvér által, hogy a Szentlélek működése révén áradjon reátok ma áldásom a szeretet, az öröm, a béke és a türelem jelében, hogy – ahogy megvillantatok az út porában, hogy el ne vesszetek – maradjatok meg továbbra is a meghívás küldetésében a föld sójai és a világ világosságai, hogy elinduljatok e meghívott úton a Fiúval az Atya mellett.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme a föld sójaként és a világ világosságaként áradjon reátok, töltse be szíveteket-lelketeket, és mutassa meg továbbra is e meghívott utat a küldetésben, a követésben, a testvéri, felebaráti szeretetben az eggyé váláshoz és a mindennapokhoz.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2017. január 6.

13.  IMG_6321  jav.

XIII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm a mai napon mindazon testvéreimet, akik eljöttetek a fájdalom, szenvedés Golgotájára, meghallottátok szívetekben a hívást, és a hívásban engedelmeskedve.

És köszöntöm mindazokat, akik ma lélekben vannak jelen, és lélekben kísértek el benneteket, hogy egyek legyetek a mai Golgotán.

A mai nap Golgotának tanítása nem volt ismeretlen számotokra, hisz a tanítás a tanúságtételről szólt1, hogy hogyan és miképpen van jelen ez a tanúságtétel, ha most ezt a mai időben akarjátok megérteni, felismerni és elfogadni.

Mert, úgy-e, hogy is kezdődött a mai tanítás?

Mikor János látta, hogy jön és közeledik Jézus, szólt:

– Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!

Itt még csak próbálja bemutatni mindazoknak, akik jelen vannak, hogy:

– Itt van egy Férfi, egy Ember, aki utánam jött, de mégis előbb volt, mint én.

És ezt sokan és sokan nem értik, hogy ha előbb volt, mint János, akkor hogyan akarja Őt bemutatni?

Hát előbb volt az Atyánál, az Atyától eljött le, hogy testet öltsön, és majdan itt élt, és ezért János be tudta Őt mutatni a népnek, vagy, ahogy mondjuk a tanúságtételben, a megismertetésben Izraellel.

Fontos, hogy ezeket fel tudjuk ismerni, hogy ezeknek mi a mondanivalója a jelenben, hogy ti, mikor hallotok egy tanúságtételt, amelyet lehet, hogy éppen felebarátod, testvéred, vagy ismerősöd, vagy itt egy közösségi testvéred mond el, hogy meg tudod-e érteni, el tudod-e fogadni, és tudsz-e vele együtt érvényesülni. Lehet az öröm, lehet az bánat megosztásával, lehet az, hogy kérő imaként fordulok a felebaráthoz és a testvérhez, vagy éppen kifejezem köszönetemet, hálámat, hogy egyek voltunk talán a nehéz pillanatokban.

Fontos, hogy ezekről el tudjunk gondolkodni, elmélkedni, mert a kegyelem az erőben így van jelen, így tudtok egymásra tekinteni, és egymáshoz kapcsolódni.

Mert a tanításban hogyan is van?

János látta Jézust, hogy közeledik. S akkor próbál tanúságot tenni Róla, amelyre őt is felkészítették.

Ti meg, mikor itt vagytok együtt, örültök egymásnak, és mikor némely felebarátod és testvéred tanúságtételt tesz, és ezt a tanúságtételt meg is tudod érteni, tudsz vele érvényesülni, s akkor érzitek, hogy hogyan is kapcsolódhat ez ehhez a tanításhoz, mert a jelent is meg kell élni, meg kell becsülni, fel kell ismerni, és eggyé válni vele, ahogy a tanítást is, amelyet ma nyújtottam számotokra e hónapban. Mert, úgy-e, ez folytatódott még tovább, nemcsak addig, hogy „Ő az Isten Báránya”, hanem azt mondotta:

– Én nem ismertem Őt, de aki engem felkészített és küldött, az azt mondta, hogy tanúságot tegyek Róla, mert Ő utánam jött, de mégis előbb volt.

És sokan és sokan ebbe néha beleütköznek: „Hogyan lehetett, hogy utánam jött, és mégis előbb volt?”

Előbb volt, mert Ő az Atyánál van, hisz az Atyával eggyé válik e tanítás mondanivalójával.

És aki felkészítette Jánost, az nem más, mint az Atya, aki nemcsak ezt a részét, ezt a mai tanítást – mert tudjuk, ennek a tanításnak van még egy változata2, amikor azt mondja, hogy:

– Ím, itt áll a vízparton, és Ő nem más, mint az, aki oda megy, hogy megkeresztelkedjen.

Mert Ő elfogadta Jánost.

Igaz, hogy János először meglepődött, és nem akarta e cselekedetet megtenni, de elmondották számára, hogyan és mitévő legyen, és hogyan működjön. És akkor megnyílott az Ég, szózat hallatszott:

– Íme, az Én Szeretett Fiam! Őt hallgassátok.

Vagy:

– Őt kövessétek.

Vagy:

– Őhozzája tartozzatok.

Úgy-e, mennyi sokféle formában lehet megadni számotokra e tanítás mondanivalóját?

S mégis ugyanazt jelenti a szeretet kegyelmében, hogy „valóban Ő az Én Szeretett Fiam”.

És itt, a mai jelen tanításában meg tanúságot tesz arról, amelyet megtapasztalt. Mert hogyan is folytatódott?

Hogy:

– Én, János tanúskodom, mert azt mondotta nekem, aki küldött engem, hogy: „Akire látod, hogy rászáll a galamb a nyitott Égből és rajta marad, az, akit küldtem.”

S ekkor tanúságot tesz János arról, amit ő megtapasztalt és látott, és elmondja, hogy:

– Én ezt láttam, én ezt megtapasztaltam, s ezért tudok nektek tanúságot adni.

És mikor ti tanúságot mondotok itt a Közösségben, hányszor és hányszor a tanúságtételben egy kissé elkalandoztok. Nem teljesen arról szól a tanúságtételetek, amit Én, Jézus Krisztus Uratok mondok.

Így, ha a mai nap figyeltétek, semmi hozzáfűznivaló nem volt. Elmondottam, hogy a mai napon kit hívok és várok a tanúságtételben. Reátok bíztam, hogy ha nyitott a szíved, ha felismerted mindazt, amit megadtam feléd és számodra, akkor ez alapján tudtál tanúságot tenni a tanúságtételedben, amit Én, Jézus Krisztus Uratok vártam a mai nap is tőletek.

Így kell, hogy egy kicsit figyeljetek önmagatokra, a jelenlétetekre és mindarra, hogy: „Ha netán én, vagy én, vagy én leszek kiválasztva a tanúságtételhez, hogy akkor tudjak megfelelően szólni, és megadni azt a tanúságtételt, amelyet éppen vársz, Uram, Jézusom, tőlem, testvéredtől.”

Fontos, hogy ezekre figyeljetek és felismerjétek, mert nem egyszer és nem kétszer történt az elmúlt esztendőben, hogy mikor felkértem valakit a testvérben a tanúságtételre, néha olyanról beszélt, aminek semmi köze ehhez a helyhez, semmi köze a tanításokhoz és a megtapasztalásokhoz.

Csak hogyan gondolta a testvér, hogy neki így és erről kell beszélni?

Érezzétek a működést, hisz ti is részesülhettetek a Lélek ajándékából, hisz az évek folyamán hányszor és hányszor részesültetek az Élő Szentlélek ajándékának áldásával, ami reátok áradt, Ha te nyitott voltál, és befogadtad, akkor rajtad és benned maradt. És engedd, hogy működjön rajtad és benned, és vezessen a meghívásban, a küldetésben és a követésben.

És hogy ha így megengeded, hogy ez a Lélek szabadon működjön rajtad és benned, szinte szárnyaljon, biztos, hogy olyan helyekre vezet el, ami fontos számodra a mindennaphoz és a földi életedhez, mert a kegyelem az ajándékában így van jelen, és így tud működni rajtatok és bennetek. És ha ezek már jelen vannak, akkor tudsz a tanúságtételben valóban tanúságot tenni, és arról, amire felkészítelek, és amit várunk tőled. Mint ahogy Jánost is felkészítette az, aki küldte, mert kihangsúlyozza, úgy-e: „Én nem ismertem Őt. De utánam jött, és mégis előbb volt. Én megismertettem Vele Izraelt, és ezután tanúságot teszek Róla, hogy Ő az, akire rászállott a galamb formájában a Lélek, és Rajta maradt. És valóban Ő az, akit küldött, mert Ő az, akit úgy nevezünk: az Isten Fia, aki azért jött, hogy elvegye a világ bűneit.”

És ha ezek a megtapasztalásában, a felismerésében és az elfogadásában megérthető és elfogadható, akkor működhet rajtatok, bennetek a kegyelem és a szeretet, és az a Lélek, ami reátok szállt, és rajtatok és bennetek maradt.

Most pedig mit is mondjak számotokra, kik némelyek árgus szemekkel, izgatott szívekkel várjátok, hogy: „Új évet kezdtünk, Uram, és mi lesz ebben az új évben?”

Úgy-e, ismerős ezek a szavak?

Hogy is hangzott el már ez többször és többször előttetek?

Én, Jézus Krisztus Uratok jóslásba nem bocsátkozok, de egy kis felismerő jeleket, apróságokat tudok nyújtani számotokra, ami által egy kicsit be lehet határolni, hogy valójában hogyan és miképpen éljük az életünket.

Úgy-e, ha visszamegyünk, a tavalyi esztendő Golgotájára3, holott azt mondottam számotokra: Nem lesz nehezebb sokkal, mint ez az esztendő, de mondhatom nektek úgy, a saját szavaitokkal, hogy megértve, felismerve és elfogadva. S azt mondottam: Három kakaslépést próbáljatok elképzelni.

„De a kakaslépések néha nagyokra sikeredettek – azt mondottátok –, hogy néha úgy éreztük, hogy egy kakaslépésből az elindulásban nem tudjuk, hogy hol fog földet érni, és hogy fog elindulni újra ez a kakaslépés, és földet ér-e valaha?”

Ma, a jelenben pedig azt mondom nektek, hogy: Igen, nem lesz olyan az esztendő, mint az elmúlt. Fel kell készülni rá hittel, békével, örömmel és szeretettel, hogy legyen erő, felismerés, elfogadás a működéshez a működésében. Hisz az esztendő ismételten nehezebb lesz, mint amelyet hátrahagytatok magatok mögött. De nem annyira nehéz, hogy mindjárt kétségbe essetek és összeroppanjatok. Felkészítelek benneteket, hogy van, kihez forduljatok a felajánló ima kérésében, fohászában a felismeréshez és az elfogadásában, akiktől segítséget, kegyelmet, erőt és biztonságot tudtok érezni és megtapasztalni, és ez által kialakítani a mindennapi életeteket.

Fontos, hogy ezeket is most felismerjétek és elfogadjátok, és próbáljátok meg e szerint kialakítani a mindennapi életet, hogy „nem a félelem, a kétely és az aggodalomra próbálok összpontosítani”, mert ha ezeket elfogadjátok, és ha ezeket szívetekbe zárjátok, akkor valóban úgy alakítsátok ti saját magatok az életet e esztendőben, ahogy talán szeretnétek, hogy történjék.

És mikor nehéz, és mikor fájdalmas, mikor kétségek között görnyedve küszködünk, még akkor sem késő feltekinteni a Fény Szeretetéhez, a kegyelem működéséhez, és kérni önmagunk számára a segítségnyújtást, a biztonságot, a kegyelmet, ami által megerősödve, kialakítva életünket, és megpróbálunk az úton a küldetés követésében együtt haladni a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Fontos, hogy értékeljél, fontos, hogy felismerjél, és fontos, hogy felkészüljél erre az esztendőre is, és ha jönnek, úgy érzed, a megpróbáltatások nehézségében, ne csüggedj el, bízzál és reménykedjél, mert a bizalom előre segíthet, a remény fénysugárt nyújthat, amibe bele lehet kapaszkodni, ami által megerősödve kialakíthatod életedet a mindennapokban.

S ennek reményében ma áldásomat árasztom reátok, de az áldásokban áradjon reátok a mai nap ünnepe is, amivel megkezdtétek az engesztelést, az imádkozást, a felajánlást a szentmisén való részvétellel, átélésével, majdan a fádalom, szenvedés Golgotájával, most már áttérve egy újabb napba, és az új napnak fényének erejét felismerve és elfogadva.

Ezért ma áradjon reátok a bölcsek áldása, akik ajándékot hoznak.

Úgy-e, hogy is van?

Aranyat, tömjént és mirhát.

A mirha ajándéka sokszor nektek is megadatik kiválasztott Mária testvér által, hogy részesüljetek belőle. Ilyenkor mindig gondoljatok erre a kegyelmi ajándékra, hogy ez a mirha ajándéka milyen fontos volt a Gyermek Jézusnak, amikor meglátogatják, és ott hagyják szeretet-ajándékaikat a kegyelemben, a megerősítésben, hogy az Élet ereje erőt adhasson e küzdelemhez, e nehézséghez, e szeretethez, e örömhöz és e békéhez, amelyet a Fényben, a reményben és az örömben tudjuk élni a mindennapokban.

És így áradjon reátok áldásom, amelyet Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztott Mária testvér által ajándékul adom számotokra, nektek, hogy ma reátok szálljon ez az áldás, érintse meg szíveteket, és maradjon rajtatok és bennetek, és vezessen a meghívásban, a küldetésben és a követésben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme erősítsen, óvjon, védjen, vezessen a meghívott úton a Fény küldetésének szeretetében, reményében és örömében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. december 2.

12. R  IMG_6320  jav.

XII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a mai napon, mindazokat, akik elzarándokoltatok e helyre, és mindazokat is, akik lélekben kísértetek el e mai nap fájdalom-, szenvedés Golgotáján.

A mai nap tanítás, amely felétek szól e megkezdésben, hisz ilyenkor mindig azt várjátok, hogy a kezdetekben hogyan és miképpen van jelen a tanítás, az Evangélium a megtapasztalásában. Így a mai tanítást e hónap tanításából adom nektek, amikor Keresztelő János arra kíváncsi, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjon.1 A válasz, amit láttok, és amit hallotok a megtapasztalásban, ezt, menjetek, és mondjátok el Jánosnak, hogy a sánták járnak, a vakok látnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. És milyen jó, hogy ezen senki ne botránkozzon meg.

A jelenben, most, ezt így lehet értelmezni. De akkor az volt: „Milyen jó mindannak, aki nem botránkozik meg Bennem!”

Fontos, hogy ezeken elmélkedve, átélve a tanítás mondanivalóját.

Hisz mi is most, a jelenben, a várakozásban vagyunk. Várakozunk, s azt mondjuk, hogy: „Kinek is kellene most eljönni az eljövetelben?”

Kiválasztott testvérem már beszélt nektek, amiben felkészítettem, hogy a várakozásban felkészülünk nyitott szívvel, hogy befogadhassuk a Szeretetet, mert a kegyelem felénk árad, és működik rajtunk és bennünk. S ez a Szeretet az, amely megszületett már e Földre, a szeretetben embert öltött. Igen, kisdedként jött közétek, de felnövekedve emberré lett. És az emberré lett Ige megadja számotokra a kegyelem-ajándék működését, hogy a szeretet, az öröm, a béke a fénnyel megerősít, átölel, és felkészít, hogy mi minden, ami fontos a mindennapi élet megtapasztalásában.

Hisz ennek a tanításának van még egy része a mondanivalójában, hisz János a rabságában, úgy-e, arra volt kíváncsi, hogy hallott a tettekről a cselekedetekben, hogy:

– Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?

Én pedig azt mondom nektek:

– Miért mentetek ki a pusztába? Mit akartatok látni? Széltől lengetett nádszálat? Hát miért mentetek ki a pusztába? Mit akartok látni? Egy finom ruhába öltözött embert? Én mondom nektek, finom ruhákba öltözött emberek palotában élnek szinte királyként. Hát akkor miért is mentetek? Hát mire voltatok kíváncsiak? Mit akartatok látni és megtapasztalni?

S erre azt mondjátok, hogy: „Prófétát akartunk látni.”

Igen, mondom nektek, a próféták prófétája a legnagyobb, aki megjelent e pusztában, amiért kimentetek.

De ebben a tanításban ma nem hangzott el, de mégis elmondom számotokra, hogy ő a pusztában felkészült mindarra, amire kiválasztottá vált, hisz ő teveszőr ruhában van jelen, és így készül az útra.

Hisz mit mondtak róla az Írások?

Elküldöm követemet Előtted, hogy elkészítse Számodra a megfelelő utat.

Fontos, hogy ezen elgondolkozzunk, hogy nekünk, a jelenben, ki készít utat? Ki adja meg számunkra a kegyelmet e felismerésben és e haladásban?

Érezni és értékelni kell a kegyelmet az ajándékában, hisz ma, a jelenben, már úgy beszélünk róla, hogy: „Már eljött az, akire vártunk, már itt élt, és most már, mondhassuk, itt él szívünkben, lelkünkben, hitünkben, reményünkben.”

Csak ezeket mind-mind fel kell ismerni, tudnunk kell elfogadni, és a szerint élni és cselekedni.

De ha már eljött, és itt él szívünkben-lelkünkben, akkor most a várakozásban hogyan és miképpen készülök, hogy újra eljöjjön, újra megszülessen saját szívünkben?

Érezzük a kegyelmet a szeretetben?

Fontos, hogy ezek mind-mind megjelennek számunkra, és megmutassák mindazt, hogy ez az ünnep, a fény, béke, öröm szeretetében erősít meg bennünket a felismerésben és az elfogadásban.

Kell, hogy szívünket megnyissuk e kegyelemhez, hogy működhessen rajtunk és bennünk, hogy erősítsen meg, és készen állhassak a befogadáshoz, a kegyelem-eggyé váláshoz a működés szeretetében.

Hisz, hogy ha ezeket mind felismertem, elfogadtam, szívembe zártam, akkor boldogan mondhatjuk azt, hogy: „Téged vártunk epedve, eljöttél, elfoglaltad helyedet szívünkben, hogy a tanításban a kegyelem felénk áradjon, és működhessen rajtunk és bennünk.”

És akkor boldogan mondjuk, hogy: „Nem azért megyünk ki a pusztába, hogy széltől lengedezett nádszálat lássunk, hanem azért, hogy felismerjük a prófétát, aki a próféták között talán a legnagyobb” – a ti szavatokat használva.

Holott hogy is szól az Írás ma?

Igen, a próféták között a legnagyobb, aki jelen van, de mégis a legkisebb, aki a Mennyek Országába készül.

Fontos, hogy mi is próbáljuk így befogadni, érezni s értékelni a tanítást, hogy: „Nem törekszem csak a legnagyobbra, mert talán én nem is vagyok a legnagyobb; majd a próféta, aki tanítását adja, aki felkészít, aki által változhatok, változtathatok, és akkor boldogan készülök az Örök Élet Országába, hogy részesülhessek majd abban a kegyelemben, amelyről most csak hallok, de megérteni, megtapasztalni akkor tudom, ha ott lehetek. De amíg még itt vagyok e földi életemben, addig kialakítjuk az életünket, hogy a fény, béke, öröm szeretetében próbáljunk élni a felismerés elfogadásában, hogy a kegyelem működhessen rajtunk és bennünk. És akkor érezzük, hogy valóban megszületik szívünkben ez a csodálatos Szeretet a kegyelemben, amely működhet rajtunk, bennünk, megmutathassa az útpályánkat, hogy hogyan és miképpen élünk és alakítsuk ki mindazt, ami fontos e útpálya-haladás mindennapjában.”

Úgy-e, készülünk az ünnepre, az ünnep eljövetelére, és az ünnep, az ne csak ideig-óráig, egy vagy két napig tartson szívetekben-lelketekben a megtapasztalásában. Ezt az ünnepet e várakozásában, a szív felkészítésével tudjuk elfogadni, eggyé válni vele, érezni az ünnep kegyelmét, ajándékát, örömét és szeretetét, hogy ez az ünnep elkísérhessen bennünket majdan a mindennapokban, és ünnep legyen a hét minden napja, mert akkor érzem életem – értelmét, örömét, szeretetét, békéjét, kegyelmét?

Úgy-e, ezek mind csak kérdésben szólnak felétek.

Ha ismeritek a megfelelő választ, akkor elhelyezitek a megfelelő kérdéshez a megfelelő választ, ami által felemelkedsz, és ami által a bánat szomorúságában és a nehézségében, ahogy saját szavaitokkal szoktátok mondani: „szinte kézen foghatóan megkapaszkodhatok, mert ünnep van a hét minden napján”. És az ünnep erőt ad a felemelkedéshez, és az ünnep szeretetében élni mindig másképp a felismerése révén, az öröm szeretetének elfogadásával, hogy fontos, hogy hova tartozom, fontos, hogy kinek a testvére vagyok, fontos, hogy kitől várhatom a kegyelmeket, fontos, ki az, aki fénysugárral átölel, felmelegít, erőt ad, s ami által ismét érzem, hogy a legnagyobb fájdalmamban, a legnagyobb szomorúságomban volt, kibe belekapaszkodnom, volt, kitől várnom a reményt, az örömet, a szeretetet, a békét a kegyelem működésében? És tudom, hogy ki vagyok, és tudom, hogy hova tartozom? És tudom, hogy szeretném kialakítani az életemet a mindennapokban?

És ez az ünnep ilyen szeretetteljes legyen szívetekben, a lelketekben, és tudjatok örülni, és az örömet nem elrejteni, hanem az örömet szinte kiadni önmagatokból, hogy: „Boldog vagyok, hogy én ebben az örömben élhetek! Boldog vagyok, hogy ezt az örömet megtapasztalhatom! Boldog vagyok, hogy ebben az örömben én is egy kis részese lehetek a földi életben! Boldog vagyok, hogy ez az öröm majd erőt ad – ahogy ti mondjátok, a ti saját szavatokat használom – a szürke hétköznapokban.”

De a szürke hétköznapok is lehetnek ünnepek!

Az ünnep örömének kegyelme, felismerése és megtapasztalása, s ez által erőt kaphatok a szeretet-élethez, amely jelen van a mindennapokban.

El kell gondolkodni, hogy hogyan és miképpen szeretném kialakítani e meghívott életemet e meghívott úton, hogy hova tartozom, kit követek, kinek válok testvérévé, kitől várom a segítséget, és ki az, aki e várakozásban eljön szívünkhöz, a lelkünkhöz, mert a szeretettel megszületett bennünk, és ezzel a szeretettel tud működni rajtunk, s ezzel a szeretettel tudunk sugározni kifelé mindazokhoz, akikkel kialakítjuk a mindennapi életet e kegyelem által, a felismeréssel és az elfogadással. Mert ez a várakozás ezt is tudja nyújtani és tükrözni számunkra.

S ennek reményében árasztom felétek áldásomat.

Az áldás ma a várakozásban, hogy: „Te vagy az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”

Megkaptátok a tanítás mondanivalóját, a választ is meg tudjátok adni a felismerésben, az elfogadásban és az ajándékban.

Az ajándék pedig működjön reátok a szeretet kegyelmében, hogy újra és újra a várakozás meghozza a szeretet gyümölcsét a ti szívetekben, amibe kapaszkodhattok, ami által erőt kaphattok, s ami által azt érzitek, hogy: „Ünnep minden napunk e szürke hétköznapján, mert átváltoztassuk a tanítás, szeretet örömének jelképében.”

Így áradjon reátok ma áldásom a fényben, a békében, az örömben és a szeretetben, hogy a fény e világosságában melegséget tudjon árasztani számotokra, és ez a melegség megmutatja a tisztaság kegyelmét, hogy „valójában hogyan és miképpen szeretném kialakítani a mindennapi meghívott életemet e meghívott útra”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme ma áradjon reátok a fény világosságának, békéjének, örömének szeretetével. Ez kössön össze benneteket, hogy eggyé váljatok a testvéri felebarátban, és működjön rajtatok és bennetek e kegyelem ajándéka.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!