JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. augusztus 6.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Sükösd kiadványok010Köszöntöm testvéreimet, akik a mai napon eljöttetek, különösképpen azon testvéreimet, akik elfogadták hívásomat, és a hívást elfogadva megjelentek. De köszöntöm azokat is, akik ma elsőként érkeztek, talán azért, hogy a hallomásukat megpróbálják egy kicsit megérteni a mondanivalójában. Hisz a hallomásból még nem tudták, hogy valójában mi történik. És köszöntöm azokat is, akiket a kíváncsiság vezetett e helyre. Hisz mindig mondom felétek: soha nem tudjátok, hogy mely testvér milyen érintést kap, és hogyan fogadja és éli át e Sükösd jelentőségét a jelenlétében, a kegyelmében és a szeretetében, az érintésében.

Így a mai napon ma sokakat meg tudtam érinteni, de nem mindnyájat. Voltak azért, akik kételkedtek, és nem nyíltak meg. De voltak, akik pedig nem tudtak megnyílni, mert nem tudták, hogyan kell megnyílni. Reménykedve, hogy többszöri jelenlétben — nem itt, e helyen, máshol is — rádöbben, a meghívás érzésének megnyitását hogyan kell a cselekvésben átélni.

A mai nap tanításom az üzenet kérésében felétek is, hogy éberek legyetek. Nektek nem mondom, hogy derekatokat a csípőben övezzétek fel. Nem mondom, hogy égő gyertya legyen kezetekben. De mégis ébernek kell lenni, mert nem tudjátok, hogy mikor érkezik a Vőlegény az Emberfiában. És boldog az a testvér, aki éberen őrködik, nem csak a második vagy a harmadik őrváltásának idején. Hisz őket behívja, leülteti, és körbejárja.1.

Mily boldogság ezt hallani, és mily boldogság ezt érezni a kegyelem szeretetében e tanításban. Mert azt mondjátok: „Hát elolvasom én e tanítást, de nincs neki oly sok mondanivalója.” Holott ha figyelitek a mondanivaló lényegét, hogy a felkészültség mire hív meg benneteket, hisz nem tudod, mely órában érkezem az Emberfiában, és nem tudod, ahogy a tolvajt sem, mikor akar betörni házadba.2. De ha tudsz éber lenni, akkor nem kell félned, akkor nem érzed magad kitaszítva sehonnét sem. Mert a kegyelem a szeretetében jelen van, és felétek árad, átölel, felmelegít, és egyek lehettek. Mert a tanításom a kegyelmében ezt nyújtja számotokra.

Hisz mit kérek tőletek? Váljatok eggyé a szeretetemben. Fogadjátok el a szeretetemet. Éljetek a szeretetemben. Éljetek a felebaráttal együtt szeretetben.3. Ismerjétek meg nem csak önmagatokat, hanem felebarátaitokat is.

Hisz eljön az idő, amikor szükségetek lesz egymásra. Hisz mondottam számotokra, mindig közelebb és közelebb kerültök a megtisztulás nagy figyelmeztetéséhez. De hogy ez végbemenjen, elsőként nektek kell megérteni, hogy mily fontos a szeretet a szívetekben és a lelketekben. Hisz szeretet nélkül üressé válik az élet. Szeretet nélkül nincs célkitűzés. Szeretet nélkül nincs küzdelem.4. Szeretet nélkül csak — mondhatom azt — talán vagytok, de hogy hogyan, hová, és meddig és miért, arra minden testvérem a szeretetében önmaga adhat választ.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, az ima fontossága mellett engedjétek a kegyelmet a szeretetében a megvilágosodáshoz és a Fényhez. Hisz egyszer minden ember a testvéremben részesülhet a Megdicsőült Fényében.5. De nem mindegy, hogy a megdicsőült Fény hogyan ölel át, hogyan érzed a kegyelmet a melegségében, hogyan fogjuk kezeiteket, különösképpen akkor, amikor elesettnek és magányosnak érzitek magatokat. Mert a tanítások a kérésemben ezt tükrözik számotokra.

Oly jó, hogy elindulsz a változás útján. Oly jó, ha te örülsz, hogy örülhetsz. Oly jó, ha érzed a szeretetet a szívedben és a lelkedben. De mennyire jobb lenne, ha ezt nem csak magadnak, a saját dicsőségednek szentelnéd és könyvelnéd el, hanem: „Boldog vagyok, Uram, hogy észreveszel itt, valahol a porban, megkerestél, kiemeltél, és én részesültem e csodálatos kegyelemben. És ez a kegyelem, úgy érzem a tanításod révén, nem csak a sajátom. Ez a sajátom mellett a felebaráté is a szeretetben. Mert szükségünk lesz idővel egymásra.”

És boldog az a szolga a testvérben, aki éber, és meghívják, hogy megvendégelhessék, és körbe járhassák. És boldog lesz az a felebarátod is, aki talán általad kerülhet e csodálatos kegyelembe. Hisz mennyivel boldogabbnak érzed magad akkor, ha érzed azt, hogy: „Uram, csodálatos a Te szereteted! Csodálatos a Te tanításod! Csodálatos a Te kérésed! És nem csak én szeretnék ebből részesülni, érvényesülni. Segítek, hogy felebarátom is részesüljön.”

Mert a megdicsőülés révén a találkozásban a lélek kincsei örömet nyújthatnak számotokra, amire még nem is gondoltok. Ami talán jelen van, ami talán a tiétek. De a tanításom a kegyelmében így szól felétek: soha nem késő egy kicsit megállni, egy kicsit önmagatokba nézni, egy kicsit elmélkedni, egy kicsit feltérképezni önmagatokat, szeretteiteket, felebarátaitokat, hogy „mégis egyek lehessünk Krisztus csodálatos tanításának szeretetében. Mert szükség van erre a tanításra, erre a szeretetre és erre a kegyelemre nem csak önmagamnak, nem csak szeretteimnek, hanem felebarátaimnak.”

Remélve, hogy a mai nap tanításom, az oly könnyű megérteni, hogy érzitek a fontosságát, e kegyelmének jelenlétét.

De egyben a mai nap tanításom a kérésemben különösképpen e nemzetnek is szól a magyarságotokban. Tudom, hogy mindig e szavak végződésein, hogy hogyan kell helyesen írni vagy mondani. Most egyszerűen mondom: magyarok. Ez a legfontosabb, hogy te érezd, hogy ennek az országnak szintén nem csak egy embere és egy személye vagy, hanem egy tagja. Egy olyan tagja, aki boldog, és örül, hogy itt élhetsz. Hisz ahogy már régebben mondottam: e nép a magyarban kiválasztott volt. A kiválasztottságot csak el kell fogadni a felismerésében. De a kiválasztottság csak úgy működik, hogy ha itt Édesanyám a legnagyobb szerepet a Királynőjében elfogadja. És az elfogadásban valóban jelen van, nem csak szavakkal, hanem valóban tettekkel a megbecsülésében. Hisz immár hamarosan ünneplitek a 4 év, esztendő emlékének koronázását. Hogy már ne csak jelkép, hanem a fontossága is itt legyen számotokra.

Igen, ez megtörtént a kérés részében. De a kérés másik része, hogy ti, magyar testvéreim, a kiválasztottságban hogyan álltok helyt. Hogyan fogadjátok el e Királynőt, akinek örökösei vagytok e nemzet alattvalójában. Hogyan értitek és értelmezitek. Magyarok Nagyasszonyát hogyan ünneplitek, megbecsülitek.

Hisz most sokan és sokan azt szeretnék, ha ez a nap ünneppé válna. De az ünnepet nem csak kérni, hanem néha azt mondom: megérdemelni kell a megünneplésében. Hisz mondhatom azt számotokra: e ünnep mellett van számotokra oly fontos egyházi ünnep, amely fontos lenne megünneplésében. És hogyan ünneplitek: hittel és szeretettel, vagy munkával? Mert egy nap szabad talán a munkahelyről.

Ünnepeket nem ezért kell készíteni és kérni, hogy megadathassék számotokra, hanem azért, hogy megadjátok számára a méltó tiszteletet az ünneplésben, az ünnepben.

Én boldog lennék a magyar nép tiszteletében, ha valóban e koronázás-ünnep idővel az emlékben ünneppé válna a megemlékezéséhez. De ünnep, és nem egy szabadnap! Erre törekedjetek, és ezért imádkozzatok az imalánc felkérésében.

Ezt nyújtom számotokra a kérésemben. Mert magyar királyotok, mikor árvaságában, bánatában úgy érezte: „Mi lesz a jövője ennek a nemzetnek, ha én sem leszek? És akkor egy jó gondolat, amit meg kell, hogy valósítsak, de minél hamarább.”

Ezért ez a két nap fontos az ünneplésben, a megszentelésében és a szeretet kegyelmében.6.

Amíg, magyar testvéreim, nem tudtok eggyé válni e csodálatos ajándék szeretetében, amíg nem érzitek, hogy e kiválasztott népben nektek csodálatos ajándékotok van a kegyelemben, aki vigyázhat rátok, aki őrködhet felettetek, aki védő palástot reátok boríthassa, és ami által a kegyelem jelen van és működhet. Amíg ezt nem tudjátok nyitott szívvel és lélekkel és szeretettel teljesen elfogadni, megérteni, addig hogyan működjék és áradjon a kegyelem? Amíg nincs felebarát a testvéri szeretetben, amíg csak a harag, a gyűlölet, az indulat és a kapzsiság van jelen, addig a szeretet kegyelme eltorpul7.. És fontos, hogy ismét fellángoljon szívetekben és lelketekben. Mert az ajándék a kegyelmében így működik számotokra, felétek és minden testvérem felé.

Kérlek hát benneteket, üljétek meg e napot, e napokat ünnepben és szeretetben és családban, ahogy Édesanyám mindig a családot összefogja. Mert fontos, hogy ismét szeretet-családok legyenek. Hisz ha már szeretetté váló családok lesznek, akkor már lesz hit és kegyelem, megbecsülés és tisztelet.

Én ma ezt küldöm számotokra a magyarságotokban, magyar testvérek részére a felismeréshez és az elfogadáshoz. Hisz nem lehetetlen a kérés. De a kérés úgy valósulhat meg, ha felebarátként tudtok együtt eggyé válni, ismerni egymást, és őszintén és szeretettel együtt imádkozni — nem egyesével, hanem együtt, mint egy nagy család. Mert akkor a meghallgatás kegyelme jelen lesz, és felétek árad a magyar nép nemzetében.

A mai napban így küldöm áldásomat reátok. De áldásom most nem csak Én ajándékában száll rátok kiválasztott Mária szolga keze által, hanem ma áradjon reátok az a kegyelmi ajándék-áldás, amit Édesanyám tud nyújtani minden nyitott szívű gyermekének a magyar nép nemzetében. Hisz mint Magyarok Nagyasszonya a Királynőben adja meg számotokra Anyai Szeretetét, kegyelmét, borítsa rátok védő palástot a Királynői mivoltjában, hogy tudjon óvni, védni és összekötni benneteket, mint egy család.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom Anyai áldás szeretetében a család eggyé válásának kegyelmében, hogy a magyar testvérek mielőbb felismerjék küldetésük, kiválasztásuk fontosságát, elfogadva, elindulva a változás útjában, és észrevenni a kegyelmet a szeretetben, hogy eggyé válhassatok Anyai család-áldásában.

Az Atya, a Fiú és a Szeretet.

A Szeretet kegyelme áradjon reátok ma különleges ajándék kegyelmében a családok fényében, hogy eggyé válhassatok a felismeréshez, a küldetéshez, az elfogadáshoz, hogy szeretet-családdá válhassatok, mert akkor a hit kegyelme, reménye és szeretete jelen lesz számotokra.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk


 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. szeptember 3.

Jézus Krisztus Urunk:

Sükösd kiadványok010Köszöntöm testvéreimet, akik eljöttetek a mai napon e fájdalom, szenvedés útjára.

A mai napban ismételten több testvérem megnyitotta szívét, lelkét, hogy képes legyen a befogadás kegyelmére, hogy elfogadhassa mindazt, ami a mai nap jelenlétben, e kegyelemben ajándékul számotokra itt jelen volt.

A mai nap tanításom szolgám, Mária felé is, hogy hogyan készüljél az életet elfogadni és élni. Hisz ki hogyan él, a szerint történik az élet befejezése után a továbbhaladása. Hisz hányan és hányan csak önmagatokra gondoltok, és nem fogadjátok el felebarátaitokat, testvéreiteket. Nem veszitek észre a körülöttetek lévő testvéreket, akik pedig szinte ott vannak előttetek. Mert az élet ajándék és kegyelem. Az élet, amely szintén egy csoda, mert jelen van. De nem mindegy, hogyan van jelen. Nem mindegy, hogyan éled. Nem mindegy, hogyan rendezed önmagadat és a kialakított részedet.

Hisz mi a tanítás ma? A dúsgazdag és a koldus.1. Még — ha figyelitek — a szavakban is milyen eltérések vannak. Hisz a dúsgazdagot szinte úgy kiemelve tudod kiejteni. A szegény embert szinte fogaid között. Itt is jelen van számotokra a különbség lényege. De ezen lehet változtatni, csak el kell indulni a változás útján. Hisz mindenki a szabad akarat cselekvésének gondolataiban, ha tovább lát és figyel, mint ami jelenleg így előtte van, s egy kicsit távolabb próbál nézni, akkor észreveszi a különbséget, hogy mi a tanításnak a mondanivalója. Mert „nem csak ma szeretnék jól élni”, hanem legyünk egy kicsit előrelátók, továbbra. Mert az élet kegyelem és ajándék, amelyet nem földi emberek próbálják behatárolni és elmagyarázni és rangsorolni, hogy ki mire képes, és hogyan tovább. Ezt hagyjátok meg Atyámra vagy Reám, Jézus Krisztus Uratokra, hogy segíthessek minden nyitott szívű testvérem felé, aki nem fél, és aki szeret, aki meg tudja nyitni szívét és lelkét, és elfogadni a kegyelmet.

De a másik tanítás is fontos, számotokra is, nem csak szolgámnak, hisz a hit kegyelméről van szó.2. Hányan és hányan úgy gondoljátok: „Talán egy kicsit imádkoztam, és talán részt vettem egy szentmisebemutatás-áldozaton. Nekem bőven elég.”

Hol van akkor bennetek a hit kegyelme? A hit, amely erős, és összeköt titeket. A hit kegyelme, amely fontos — ha csak annyi van belőletek, mint a mustármagban. Pedig az egy parányi, ha így reá tekintesz, kezedbe veszed. Elgondolkodhatsz rajta, hogy: „Ilyen parányi hit, ez már tud szeretetet adni? Ilyen parányi hit meg tud változtatni? Ilyen parányi hit azt tudja mondani nekem is: ha erős a hited, bármit tehetsz és mondhatsz, meghallgatásra talál.”

Ahogy tanítványaimnak mondottam: Mondd e szederfának, hogy gyökerestől dőlj ki, és egy másik helyen vess gyökeret.3.

De a hitben nem szabad olyanokká válnunk, hogy hazajön a szolga, aki egész nap a mezőn volt az állatokkal, és azt kéritek még tőle: „Övezd fel magad! Készíts vacsorát, és majd, ha én jóllaktam és jól ittam, majd az után, ami marad, akkor te is ehetsz és ihatsz.”

És kérdezem hát tőletek: a gazda talán megköszönte szolgájának a cselekvéseit?4.

Atyám, Az mindent megköszön nektek, amit itt cselekedtek? Vagy van még, amin még elgondolkozol? Van még, amin változtatsz. Van még, hogy elindulj az úton.

Ma e két fontos tanítást nyújtottam számotokra, de ehhez még több tanítást is nyújthatnék, mert tanítványaimnak abban az időben, amikor egyek voltunk a haladással, a követéssel, a mindennapi élettel és életben, sokszor sok tanítást emeltem ki számukra, és mégis oly nehezen értették meg. Ezért kell számotokra is kiemelnem, és egy tanítást más formájában megvilágítani, hogy megérthessétek, mily fontos elfogadni szeretettel azt az életet, amely Atyámtól jön, azt a kegyelmet, amelyet Atyám adja számotokra, azt a szeretetet, amely szintén Atyámtól érkezik minden nyitott szívű testvérem szívéhez és lelkéhez.

De úgy-e, a gyarlóságunkban nem csak a szeretet, nem csak az öröm, boldogság, béke kegyelmei vannak jelen, hanem inkább most már egyre több, hogy gyűlölet, az irigység, a kapzsiság, a féltékenység és a harag? Pedig mily jó, mikor a szeretet örömének kegyelmében és megbocsájtásában együtt tudsz élni. Milyen jó, hogy már nem vagy egyedül, van valaki, aki veled van. Van, akihez fordulhatsz. Van, akivel együtt örülhetsz. Van, akinek szeretettel tudsz szólni, aki szeretettel meghallgat. Mert e felebarát szeretete így van jelen a mindennapjaitokban. De ez mind úgy működik, ha van bennetek egy apró kis remény a hitből. Mint ahogy a mustármagot a tenyeretekben megnézitek, hogy: „Jé, mily kicsi! És Te, Uram, mégis azt mondod: mily nagy ez a hit a remény szeretetében.”

Ez a hit már tud világosítani számotokra a felismeréshez. Ez a hit meg tudja mutatni nektek a különbséget. Ez a hit összeköthet benneteket a felebarát-testvér szeretetében. Ez a hit, amely megfogja kezeiteket a lélek kegyelmével, és vezet. És ez a hit ad erőt a kereszt hordozásához, a kereszt fájdalmának, jelenlétének elfogadásában.5.

E tanításaim ismételten olyanok felétek, hogy minden nyitott szívű testvérem, aki jelen van, és aki olvassa, felkészül, hogy el tudja fogadni. Felkészül, hogy ez által talán megváltoztassa életét, amire rádöbben, hogy soha nem késő. Felkészül, mert „ez által valóban testvér vagyok a felebarátban”. És a szeretet kegyelme erőt ad a mindennapi élethez, amely kegyelem és ajándék.

Kérlek hát, testvéreim, nem lehetetlen, amit ma számotokra megadtam. Ha nyitott vagy, befogadod és megérted, és megpróbálsz a szerint változni.

A mai nap ajándéka még a felismerés, az elfogadás és a hit a szeretetének kegyelmében, hogy: „Ne akarjak csak önmagamra gondolni, és senki másra, csak én éljem jól az életem. Hanem inkább legyek a középút-választásomban, és legyenek felebarátaim, testvéreim, akikkel eggyé válhatok Krisztus szeretetében”, ami jelen van számotokra a mindennapjaitokban.

Kérlek hát benneteket, e mustármag-hit szeretetével nézzetek csak egy ilyen parányit szívetekbe és lelketekbe, és indulj el a változás útján a mindennapjaitokban. Hisz tanításom egyszerű, elfogadható. Különösképpen, ha megérted, akkor már boldog vagy, hogy neked is van részed a mindennapi életben.

Ezek reményében adom számotokra a mai nap ajándékát a lélek tanításának megerősítéséhez a Szentírás olvasásának kegyelmét: a Szeretett Tanítványom szeretet-tanításait, ami megvilágosít, megerősít, ami által felismersz — nem csak önmagad, hanem az életet a mindennapjaidhoz és a haladáshoz.

Ennek reményében küldöm áldásomat a hit kegyelmének szeretetével, hogy érezd, hogy tudj különbséget tenni, és a különbségben igyekezz a jó befogadására, a jó cselekedetekre, és ez által elindulni a változás, szeretet útján a hitben.

Mária keze-szolga által árasztom áldásomat minden nyitott szívű testvéremnek, aki felkészülve befogadja a hit kegyelmének áldását a megvilágosításának megvilágosodásában, hogy „ez által érezzem, hogy fontos az élet. Fontos, hogy hogyan élek. Fontos, hogy nem csak önmagamra gondolok, elfogadom felebarátaimat, testvéreimet.” És a hit kegyelme erőt ad a szeretethez, az örömhöz, a békéhez, a türelemhez, a megbocsájtáshoz.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme világosítsa meg számotokra a mai tanítás kegyelmének erejét a befogadáshoz és a megtapasztaláshoz, hogy „ez által felkészülve a mindennapi életre és a mindennapi út-haladásra a küldetésemben és az elfogadásomban”.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk.

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. október 1.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, kik eljöttetek, hogy egyek legyetek s eggyé válhassatok a szenvedés és a felajánlás útján.

Ma több testvérem megnyitotta szívét, és így meg tudtam érinteni. De voltak olyanok, akik nem hallották, hogy kopogtatok, hogy szeretném megérinteni. Egy kicsit távol voltak, és a távolságukban egy kicsit messzebb láttak. Tovább néztek, mint ami előttük volt a jelenben.

Bízunk és reménykedünk, hogy testvéreim a kegyelem szeretetét elfogadva elindulhatnak egy változás útján.

A változás, amely mindenki számára megnyitott és jelen van. Hisz a változás révén a szeretet, az ima, a hit és a kegyelem, amely növekedhet bennetek. Hisz már erről is tanítást már adtam számotokra. Most teljesen nem ismétlem Önmagam. De ha a mai nap-tanítást figyeltétek: a szüntelen lévő ima, amelyben nem kell se belefáradni, sem elfelejteni, és ha imádkozol, az igazságtételben számon kérlek.1. És az ima révén érzed a szeretetem kegyelmét, amely jelen van számotokra a mindennapjaitokban. Érezd, hogy nincsen hiábavaló ima, hiábavaló felajánlás, kérés, mert minden ima meghallgatásra talál, csak legyen meg bennetek a hit kegyelme az igazságban és a szeretetében. Érezd a fontosságát és a jelentőségét. Mert ha nem tudod, hogy ki vagy, nem tudod, mit nyújthatsz, és nem tudod, hogyan nyújtsad és segítsél, akkor hogyan várod te, testvérem, a segítség kegyelmét a szeretetedben, a megbocsájtásban, a megtisztulásban, az igazságtételben? Hisz ez mind csak akkor működhet, és akkor válhat eggyé a kegyelemben, a lélekben a szereteted szívének elfogadásával, ha tudod, hogy: „Őszinte és szeretetteljes felajánlásom, amit nyitottan és szeretettel elhelyezve a Szentséges Lábadhoz. Megtanultam elengedni és felajánlani. És ez által tudok hinni és bízni.” Hogy az Emberfia, amikor eljön, ne az legyen Számára a kérdés a felismerésben, hogy: Vajon találok-e hívő embert a testvérben és a felebarátban? Hisz te a felismerésed küldetése révén elfogadod és részesíted, és boldogan feltöltekezve tudsz tovább haladni a mindennapi élet útpályáján.

De ez mellett fontos, hogy tudj hálát adni mindenért, ami körülvesz az örömben, a békében, a szeretetben, a megbocsájtásban és a kegyelemben. Hisz ha csak ezt a hónapot nézed, amelyben az Egyház a hónap vége felé tart egy olyan szeretetteljes ünnepnapot, amely a hálaadást próbálja tükrözni számotokra, hogy: „Boldog vagyok, ó, Uram, ha csak nekem ennyit és ezt adtál. De ezt is megköszönöm szívem szeretetével és hálából: a terményt, a gyümölcsöt, az életet, a családot, az ismerőst, a szomszédot az eggyéváláshoz és a kegyelemhez, és a felismeréshez.”

És ha ez jelen van, akkor más vagy, és másképp élhetsz a felismerésedben és a haladásodban a mindennapjaidban. Hisz nem tudod, mitévő legyél. Nem tudod, hogyan tovább a cselekvésben: „Oly jó lenne, ha valaki megvilágosítana, ha valaki segítene!” A segítség révén felismerve az utat, akkor mennyivel könnyebb a haladás. Mennyivel könnyebb elfogadni a mindennapok élet-forgását. Néha talán a küzdelemben, és néha talán a megpróbáltatásban. De érezd a küldetés fontosságának szerepét, szeretetét, ajándékát, örömét. Hisz ez nyitott és adott minden hitben élő testvérem felé, aki nem csak mondja, hogy „hitben próbálok élni”, hanem megpróbál cselekedni, és az életét úgy alkalmazni és élni, és nem csak önmaga részére, hanem a családban is, a családdal együtt.

Mert a tanítások a mai napban ezt nyújtották számotokra a felismerésben és az elfogadásában. „Mert nem csak akkor ismerem, hogy létezel, Uram, amikor szeretnék kérni vagy felajánlani. És ekkor, amikor kérek és felajánlok, akkor talán szüntelenül imádkozom.”

Megtörténik az ajándék, a kegyelem a meghallgatásában, megtörténik a meghallgatás a felajánlás kegyelmében, és akkor örülsz, és boldog vagy: „Igen, érdemes volt az imámat őszintén elhelyezni. Érdemes volt a kérésemet őszintén elhelyezni. És bízni, és reménykedni. És lám, megtörtént a csoda, a segítség a kegyelem szeretetében.”

És ekkor tudod-e azt, hogy ha egy fohásszal, ha egy énekkel, ha egy szentmisén való részvétellel hálát mondasz, és hálát adsz, mennyivel szebb a mindennap az élet szeretetében és kegyelmében, mintha csak akkor létezik, és érzed, hogy létezünk, amikor kérni és felajánlani kell? De hogy még hálát is kell adni? Hogy a hálaadás jelen van a tanításban, a felismerésében, az elfogadásában és a megtapasztalásában?

Ezzel teljesen nem foglalkozol, nem foglalkoztok. Könnyedén veszitek. Könnyen átléptek rajta. De mikor ismét egy nehézség, egy megpróbáltatás, egy jel van számotokra, akkor hogyan próbálod ismét Felém tárni a kérésed? Nem törődve azzal, hogy: „Már máskor is kértem, de mikor érezni kell, hogy hálával tartozom, azt hagyom, hogy távol legyen tőlem.”

Hisz a segítség a kegyelmének szeretetében csak így működik. És nem úgy, ahogy a mai nap tanítása volt szolga részére, hogy igen, a betegségben már távolról felismered az Emberfiát. És ekkor már hangosan tudsz kiabálni, kérni, felajánlani: „Jézus, Mester, könyörülj rajtam!”2.

És Jézus, a Mester meghallgat, és segítséget ad. És könyörül rajtad. De akkor is kell könyörülni, amikor nem érzed, hogy: „Talán nekem is vissza kellene lépni, és hálát adni ezért a szép napért, amely számomra jelen van.”? Ez a szép nap, amely ismét köszönt az örömben és a szeretetben. Még akkor is, ha úgy érzed: „Tele vagyok munkával, és nem tudom, mitévővé váljak.”

De a szeretet kegyelme a meghallgatásában és a tanításban egy az eggyé válásban számotokra.

Így kérlek hát, testvéreim, a mai nap tanítás-ajándékában, hogy így tapasztald meg, és légy boldog a szeretetben és a kegyelemben: „Ó, Uram, nem csak akkor jövök Hozzád, ha szüntelenül kérni akarok és felajánlani, hanem akkor is, amikor úgy érzem, most minden rendben van körülöttem. És most csak azért jövök a közelséged szeretetéhez, hogy hálát adjak szívem legnagyobb szeretetével, mert akkor biztos, hogy meghallgatsz, és kegyelmet nyújthatsz számomra.”

Én a mai nap ajándék-tanításában ezt nyújtom számotokra, ahogy már a szentmise elején is elmondottam: Boldogok azok, akik nem látnak, de mégis tudnak hinni.3. Mert a hit kegyelme bennük él. És a hit kegyelmével tudják elfogadni a mindennapi életet a haladásában és a szeretetében. Mert így akkor fontos, hogy tovább én is élek, és viszem a küldetésemet a szavaimban. Hisz egy hete4., amikor a kegyelem és a szeretet itt van előttetek, érzitek, hisz a múlt hónap ajándéka egész hónapra szól. A mai tanítás kegyelme ismételten egész hónapra szól. Akkor hogy érzed a fájdalomban, a bánatban, az egyedülmaradottságodban, hogy: „Hol a kegyelem? Hol a szeretet? Hol a béke? Hol a hit? Hol a hála? És hol a boldogság? Mi által erősödöm? Mi által élek? Mi által szeretnék haladni a mindennapi élet útpályáján?”

A mai nap tanítása a kegyelmében ez számotokra, hogy Én az Emberfiában, amikor ismét eljövök, hisz Atyám elküld, mert az igazságot az igazságtalanságban számon kérjük és szétválasszuk, és tudjak megfelelő hitű felebaráti testvért találni a kegyelem szeretetében és szeretetéhez.

Így áradjon reátok áldásom Mária szolga által a kegyelemben és a szeretetben, hogy valóban éljen bennetek az igazság bölcsessége, a szeretet kegyelme, a hit reménye, a hálának öröme. Mert ha ez mind bennetek él, és jelen van, akkor más az élet a haladás mindennapjaiban. És e fontosság, tanítás kegyelmeit árasztom minden nyitott szívű testvérem felé e áldásom részében:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme erősítsen, védjen, óvjon, és világosítsa meg számotokra a mindennapjaitokban az utat, hogy érezzétek, hogy a mai nap ajándék a kegyelemben. Az legyen számotokra, bennetek a mindennapjaitokban. És nem csak ma és holnap, hanem a kegyelem — amely ilyenkor szól hozzátok a tanításban, nem csak egy napra, hanem egész hónapra, és mondhatod, egész évre és egész életre — megadja a felismerést, a tanítást és a haladást a hálához, a hithez, a szeretethez, a bölcsességhez és az igazsághoz.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk!


JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. november 5.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet, akik eljöttetek a mai napon e szenvedés Golgotai útra.

Hisz egyre több és több testvéremnek megadom a meghívást. A meghívást minden testvérem saját maga akaratával és cselekvésével, hogy elfogadja, vagy eltávolítja önmagától azt az érzést, amely benne rejlik. De az elfogadásával a kegyelmek vannak jelen, amelyet minden testvérem a nyitottságában el tudja fogadni, szívébe zárni, s ez által megerősödni, s ez által haladni az élet útpályáján. Mert fontos, hogy az élet pályáján éljetek, és éljetek és haladjatok. Hisz Mennyei Atya, akinek gyermekei vagytok, Az mindenkit megajándékoz a szeretet kegyelmével. Az Atya az élőkhöz jön, hogy ti is éljetek — Őérte, Ővele és Őbenne1., mert az élet ajándéka, amellyel nem szabad sem elvetni, sem játszani. Mert a szeretet az élet kegyelmével ad erőt mindenhez a mindennapjaitokban.

Fontos, hogy érezd, hogy valójában ki vagy. Fontos, hogy mérlegelj, hogy ez az esztendő, amelyet hamarosan majd lezártok, hogy mit adott és mit nyújtott számotokra. Hogyan élted meg a kérést, a fohászt? Hogyan fogadtad el a cselekvésed részében? Hogyan értékeled önmagadat? Figyeltél-e önmagad belső hangjára a cselekvésben, a segítségben és az odaadásban? Mert az élet, az ajándék. A cselekvés, az jelen van az élet kegyelmével. És ha ez mind benned rejlik, akkor különbséget tudsz tenni önmagadban, hogy ez által hogyan haladjál a mindennapjaid kéréseivel, felajánlásával, és idővel a meghallgatásával.

Ma szolgám tanítása, amely felétek is tanítás az ajándékában, hisz ma, amely némely embert a testvéreimben és a felebarátban épp úgy foglalkoztat, mint akkor, amikor Hozzám jöttek megkérdezni, hogy: „Létezik-e Feltámadás? Mert mi nem hiszünk benne.”2.

Vannak olyan emberek a nép csoportjában, akik ezt nem tudják elfogadni, értékelni. De ez a népcsoport nem csak a kezdetben, és nem csak a múltban volt jelen. Ez ugyanúgy jelen van most, a jelenetekben. Hányan és hányan nem érzékelitek, hogy valójában milyenek vagytok. Hányan és hányan nem érzékelitek, hogy néha hogyan éltek, az élet értelmének mi a fontos célja. Hányan és hányan nem értékelitek és nem érzitek, hogy valójában mi a bűn súlya. Hogy a bűn súlyával hogyan kell élni, és hogyan kell megbocsájtani. Hogyan kell eltávolítani önmagadtól. Nem pedig bezárni talán a legbelső, féltett részedbe.3. Érezd, hogy fontos az élet. Érezd, hogy fontos mindaz, ami körülvesz. Érezd, hogy fontos a szerint élned, amely tanítások hónapról hónapra jelen voltak számotokra.

Senkinek sem mondjuk azt, hogy: „Parancsolom!” Senkinek sem mondjuk azt, hogy:„Kötelező!” Senkire sem szeretnénk ráerőltetni. Minden testvérem a szabad akarat cselekvésében érzi, értékeli, hogy mire van neki befogadása, és mit tud megérteni, és mit fogad el.

De nem mindegy, hogy hogyan fogadjátok el. Nem mindegy, hogyan értékelitek. És nem mindegy, hogyan akartok tovább élni az élet cselekvésében, kegyelmének ajándékában és a szeretetében. Mert a Feltámadás, amely egyszer jelen lesz minden testvérem fele és minden testvéremben. A Feltámadás, amely nem e világban van jelen. Ehhez át kell menni a másik világba. A Feltámadás, amely által megérted, hogy valóban érdemes élni, küzdeni és haladni az élet értelmének ajándékával együtt a szeretetében és a szeretetben.

De ma nem csak a Feltámadás van jelen számotokra, hanem jelen volt egy másik tanításom is, ami által a Király, amely fontos, hogy hogyan van jelen a mindennapjaitokban. Hogyan fogadjátok el a Királyt? Hogyan szeretnétek e Királyhoz tartozni? Hogyan szeretnétek ezt a Királyt követni a felismerésben, a követésben és a küldetésben? Mert ez a Király, amely most e Golgota végében is, a fájdalomban és a szenvedésben, ismét felelevenedik előttetek a kereszthalála. Az a kereszthalál, amelyet a Király értelmében és részében megaláznak, kicsúfolnak. A Király, amely nem hiába tette meg e elfogadást a szenvedésben, a megaláztatásában és a halálában.4. Mert a halála révén van Feltámadás! Ha nincs halál, nincs Feltámadás, nincs öröm, nincs béke, nincs kegyelem, nincs szeretet. Hisz ez mind együtt jön a Feltámadással. Épp úgy, ahogy érkezik az új élet megszületésével erre a világra. Egy élet, amely küzd az életben maradásában. Egy élet, amely elhozza a Fényt, az örömet, a békét és a szeretetet. Élet, ami által egy ember ismét több lett a Földhöz.

Kérlek hát benneteket ma, tegyetek mérleget a szívhez és a lélekhez. És a mérleghez igyekezzetek minél több jót cselekedni.5. Minél több szeretetet, kegyelmet elfogadni, és az után tovább adni. Minél többet a mérlegbe helyezni a boldogságból, a kegyelemből. Mert a boldogság csak úgy van jelen, ha van előtte megaláztatás, ha van előtte megcsúfolás, ha van előtte sírás, ha van előtte küzdelem.6. Mert a boldogság csak nem úgy érkezik sem a szívhez, sem a lélekhez, hogy csak így, itt van. A boldogsághoz küzdeni kell. De a küzdelemben talán engedni kell, hogy megalázzanak, kicsúfoljanak, szegényekké váljatok. Érezzétek, hogy az élet ajándéka e boldogság révén erősödik meg számodra és számotokra. Mert ez által a mai nap szenvedése, amely felelevenedett előttetek, rajtatok, bennetek és számotokra, most sem volt hiábavaló épp úgy, mint annak idején, a múlt kezdetében. Mert a szenvedés, a felajánlás, a fájdalom meghozza minden ember, felebarát felé a kegyelmet, a szeretetet, s ez által a küzdelem egy szépet, talán egy boldogabb életet, egy haladást a mindennapjaiban, amely előtt állsz. Hisz mindig készülni kell az eljövetelre, mert minden nap az idő múlásával és haladásával előrébb vagytok a közelségben a közeledésében.7. De hogy felkészült legyél és éber, mert a boldogság kegyelme az élet értelmének ajándékában így van jelen, így vezet, így erősít, így érzékeled, hogy fontos az élet, az élet felismerése, küldetése, követése az elfogadásában.

A mai nap ajándék-tanításom ez felétek, amelyre megint talán azt mondjátok, hogy nem teljesen könnyű. De meg lehet érteni, el lehet fogadni. Lehet mérlegelni, és a mérlegeléssel lehet különbséget tenni a felismerésben, a felismeréshez és a haladásban a mindennapjaitokban a küzdelemmel, az elfogadásban, mert az életnek is van élet-keresztje, amely minden testvéremnek és minden embernek szintén jelen van. De hogy elfogadod-e, cipeled-e és haladsz-e vele, az minden testvérem saját maga szabad akarat-cselekvésének, gondolatának meghatározó kegyelme és ajándéka. És ez által tudsz haladni a mindennapokban a küldetésben, a követésben és az elfogadásában.8. Mert van halál, ami által a megdicsőülés és a Feltámadás elhozza a kegyelmet, a szeretetet, az örömöt és a békét.

Ezek reményében árasztom reátok áldásomat a szeretetem legnagyobb kegyelmének ajándékával, az élet értelmének, küzdelmének felismerésével, mert Atyám nem a holtakhoz jön, és nem a megholtakkal van, hanem az élőkkel. Mert az élők is Érte élnek! És ti is e áldást így fogadjátok, hogy érdemes élni, érdemes küzdeni: „Mert az Atyával együtt és az Atyáért együtt élünk a kegyelem szeretetében, mert az Atya értünk van jelen e Földön”. És szeretne minden testvérében a szabad akarat cselekvésében, és gyermekében jelen lenni az élet, küzdelem értelmében.

Így áldásom Mária szolga által a tanítás, a Feltámadás és az élet kegyelmének, küzdelmének, követésének felismerésével árasztom reátok a Fényem sugarával, hogy átöleljen, ahogy a mai nap szolgám kérte: „Ó, Uram, ó, Jézusom, tárd ki felénk ölelésre Karjaidat. A Karjaidból áraszd felénk a Fényed sugarát, hogy átöleljen és felmelegítsen, és megerősítsen, mert a küzdelem érdemes az életben, majd a halálban és a Feltámadásában.”

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok e különleges ajándékában és szeretetében e Fényem sugarával. Öleljen, erősítsen és melegítsen, hogy ez által érezd: az élet szép, csak tudni kell elfogadni, értékelni és megbecsülni, és örülni és küzdeni. Mert ha az élet, úgy érzed, talán lefelé jár, és talán már a halál felé, akkor sem kell elcsüggedni, szomorkodni, mert halál nélkül nincs Feltámadás az Új Élet kegyelmében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. december 3.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik eljöttetek e engesztelésre, az engesztelésben is a fájdalom, szenvedés Golgotájára e várakozásban, hogy a várakozás kegyelme valóban elhozza a szeretetet, a békét, az örömet a türelmében. Hisz a mai nap az ajándék minden testvérem részére, akik nyitottan, szeretettel felkészültek és elfogadták, és elfogadják mindazt, ami a mai napban jelen lett számotokra e jelenlétben.

Sokan sokféleképpen éreztétek a kegyelmet. A kegyelmet, amely oly közel volt hozzátok. És a közelségében, aki nyitott volt, be tudta fogadni. Mert a szeretetem határtalan, amit felétek árasztok. A szeretet a határtalanságában erőt ad számotokra. És a szeretet, amely segít e határtalanságában elfogadni a mindennapi életet. Lehet az egy kicsit nehéz, egy kis megpróbáltatás. De a szeretet kegyelmének ereje, az meg tud változtatni mindent és mindenkit, csak érezni kell az érzéssel, a szívvel és a lélekkel elfogadni, és érvényesülni. Ez által más vagy és más lehetsz. Hisz a mai nap tanításai felétek, hogy amit látsz, azt el tudod-e fogadni, és ez által hinni a megtapasztalásában, vagy másra van szükséged a felismeréshez, a megtapasztaláshoz és az elfogadásához? Hisz a tanításom a tanításaimban egyértelmű és megértett volt felétek. Mert várjátok a második eljövetelt. De míg a második eljövetel eljön, addig a megtisztulásnak, a korszakának végbe kellene menni. De a jelet, amely most jelen van a jelenemmel, ezt nem akarjátok megérteni és elfogadni. De a távolt, ami egy kicsit távolabb van tőletek, arra igen, szeretnétek felkészülni és elfogadni. De a távolságot a felkészítésében és az elfogadásában csak úgy valósíthatod meg, ha tudsz élni a mának, a jelennek, a kegyelemnek, a szeretetnek, az örömnek, a békének, a türelemnek és a megbocsájtásának. Hisz ezek benned vannak és élnek a jelenben. Akkor valóban lehet majd készülni a távolra a felkészülésében, az eljövetelnek a felismeréséhez és az elfogadásához.

Most e jelen, amely itt van számotokra, de talán nem oly kézen fogható, ahogy a tanításomban voltam jelen, hisz ott oda jöhettek Hozzám János tanítványai, megkérdezhették Tőlem, hogy: „Valóban Te vagy, akire vártunk? Vagy ha nem vagy Te, akkor várnunk kell tovább?” De Jézus nem azt felelte számukra, hogy: „Menjetek.” És: „Én vagyok, akire vártatok.” És nem mondta, hogy: „Nem kell már másra várnotok.”1.

Én azt mondom: Lássatok. Fogadjátok el és higgyetek. Amit láttál és megtapasztaltál, amit hallottál és átélhettél.

A tanítás kegyelme a jelenben épp így van számotokra jelen a mindennapjaiban. Hányan és hányan mindig csak a távol lévő részekre vagytok kíváncsiak. A távoli részről való gondolatok foglalkoztatnak: „És valójában akkor mi lesz, ha már a tisztogatás korszakán átesünk?”

Igen. De hányszor és hányszor már megadtam számotokra: ma jelen vagy, ma itt vagy. Ma örülsz. Ma örülsz a napnak, hogy élsz. De egészen bizonyos vagy abban, hogy a távolban is jelen leszel? Hisz nem tudod, mit hoz a holnap. Mert a holnap küszöbje az ajtó, amely előttetek van, amely már kezd megnyílni felétek, hogy majdan átléphessetek rajta.2. És talán úgy érezd: „Most már elindulok a távolság felé egy jobb korszakhoz, egy szebb élethez, egy tisztább jövőhöz.”

Igen, előttetek van épp úgy, mint a mai tanításom. Ha mai tanításomat figyeltétek: minden szava a mai napra épp úgy érvényes ebben a jelenben, hogy mit tudsz elfogadni, mit láttál, mit hallottál, hogyan éled meg, s hogyan fogadod el. Vagy ha ezt nem tudod elfogadni, akkor hova készülsz? Akkor számotokra is feltehetem azt a kérdést a kérésben: Miért mentek a pusztába? Mire vártok ott? Mit fogtok megtapasztalni? Mit élhettek át? Mi lesz talán az ajándék, ami jelen van? 3.

Ha kézen foghatóbban, mert ti talán csodára vártok, a csodában kegyelemre, de a kegyelem, az mindig itt van jelen a jelenben előttetek. Csak figyelni, megtapasztalni és elfogadni kell. Különösképpen most, amikor az Eucharisztia Évét földi helytartótok megnyitotta.

Oly régen volt már ily esztendő! Sok-sok évtizeddel ezelőtt.4. És ha azokat visszapergetitek magatok elé, nem teljesen úgy volt jelen, ahogy többen várták és készültek rá. Mert az Eucharisztia Éve az összetartozást az eggyéválásában, Krisztushoz az Eucharisztiában és a Szeretethez hív.

És hányan és hányan tudjátok ezt megérteni, elfogadni és szívetekbe zárni, és ez által élni, érvényesülni és felismerni?

Vagy elfogadod, hogy jelen van, „de én távol tartom magam tőle”. És a távol tartásával talán éppen segítesz — nem az Eucharisztia szeretetét és kegyelmét árasztani, hanem éppen a távolságoddal megakadályozni. Hisz fontos, hogy ez a szeretet, amely az Eucharisztiából árad minden testvérem felé a nyitottságában, a szeretetében, az őszinteségében, jelen legyen, ha befogadásra felkészült.

Nehogy ismét a kudarc fulladásába és a megaláztatásába érjen. Hisz idő van a felismeréshez és a megtéréshez és az elfogadáshoz. És az elfogadása révén a változtatáshoz.5.

Mert a szeretet a kegyelmében megadatott minden nyitott szívű testvérem felé, aki felkészül, és be tudja fogadni. Hisz ahogy mondottam az elmúlt Golgotán: halál nélkül nincs új élet a Feltámadás szeretetében és kegyelmében. Eucharisztia sincs az új élet és a halál nélkül. Mert a halállal megváltottam felebarátaimat, testvéreimet. Számukra meghagytam az Eucharisztiát, hogy: Egyétek és vegyétek. És fogadjátok el Vele a kegyelmet és a szeretetet. Hogy ínyetekhez tapadjon ez a csodálatos ajándék a maga szeretetében és kegyelmében.

Érezd, hogy mily fontos ajándék, amely jelen van számotokra.

De a tanítást még folytatva az ünneppel kapcsolatosan, hisz Mária és József egy pár volt a jegyességük révén. Szerették egymást. Örültek egymásnak. Tervezték a jövőt a családhoz. De az ember tervezéséhez Isten szeretete a kegyelmében megszólalt. Nem beleszólt, csak megszólalt! És az ember által tervezett élet- és jövőt egy kissé megváltoztatta, de a Maga szeretetében. Hisz József, aki félt már elvenni Jegyesét, hisz: „Mit szólnak?”

Úgy-e, az embernek mi a fontos? „Mit szól az a másik, vagy az a harmadik, vagy a közösség?” Holott ha néha szívünkre és a lelkünkre figyelnénk, hogy az mit nyújt számunkra.

De József az Úr angyala szeretetét, kegyelmét, tanítását, kérését elfogadta, és ez által megváltoztatta úgy az életét a jövőhöz, ahogy ezt megadták számára.6.

Mi a földi emberben szintén várjuk az Úr angyalát: „Mikor jön el? Mikor adja meg számomra — vagy számunkra —, hogy mitévő legyek?”

Holott a jelenben ez mind itt van számotokra, csak fel kell ismerni, el kell fogadni, és meg kell érteni, és a szívedbe és a lelkedbe zárni, hogy a Szeretet-ünnep valóban a család ünnepe.

Legyen most minden családban béke, szeretet, türelem és megbecsülés a megbocsájtásában. Ne legyen harag, ne legyen gyűlölet, ne legyen irigység, ne legyen kapzsiság. Hisz nem tudjátok, hogy a holnap a jövő távlatában mit fog nyújtani számotokra. Örüljetek a mának, a jelennek, a szeretetnek és a kegyelemnek.

A mai ajándék-tanításom, kérésem ez felétek. Minden testvérem a saját maga szívének, lelkének, hitének, felismerésének, elfogadásának érzésében cselekszik. Tapasztalja meg, fogadja el, változtassa meg életét. És halad az élet útpályáján.

Legyen hát bennetek nem átlátszó, nem megvett, hanem igazi szív-szeretet a kegyelmében.

Örüljetek egymásnak a jelenben, amíg még megadatik számotokra.

Ennek reményében küldöm áldásomat kiválasztott szolga által felétek. Az áldásom a jelen szeretet áldása, amely erőt és kegyelmet, békét és örömet áraszt felétek a maga szeretetének jelenében, amely minden nyitott testvéremhez egyformán árad. Csak a jelenben mennyire vagy megnyitott, hogy befogadd, hogy a jövőhöz is segítsen a haladásban, a felismerésben. Az út, amely előttetek áll. Hisz a küszöb az ajtóban megkezdte a megnyitását, hogy a távolság, a távlata előrébb jöjjön felétek.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok. Óvjon, védjen, vezessen. Ez által ajándékozlak meg benneteket a szeretetem áldásával a család ünnepéhez, hogy valóban szeretetteljes legyen a béke otthonában a család, a felebarát és a testvér az eggyéválásában.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk!


 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2013. március 23. NAGYBÖJT 6.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat hatodik Golgotáján.

E Golgota a mai napban a tanítás, bűnbánat utolsó része van számotokra, hisz a mai nap összefoglalva a bűnbánat hétről hétre adott tanítások kegyelmének ajándékát. De a mai nap tanítása elsőként az volt számotokra, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok abban az időben, ahogy írva vagyon, elmentem Názáretbe. Názáret az a hely, ahol nevelkedtem. És mikor ismét megjelentem, hisz akkor tudjátok, még a szombat volt a nap, olvasásra jelentkeztem. Mikor a felolvasás részéhez átadták Számomra Izajás próféta tekercsét, pont arra tekintettem, ahol ez vagyon írva: Az Én Lelkem van Rajtad.

Sokan és sokan nem értik ennek a mondanivalóját, pedig nem nehéz megérteni, hisz ha figyeltétek a bűnbánat tanításait, és ha csak a múlt heti tanítást nézitek, amikor azt mondottam: Én az Atyával Egy vagyok. S Engem az Atya küldött. És Önmagamtól semmit sem teszek, csak amit az Atya megmutatott, és még más csodát, amit adott s megmutatott, azt adtam.

Így a mai nap tanítása már: Az Úr Lelke Rajtam.1

Ezt már könnyű megérteni, megtapasztalni a tanítás részében, hogy valójában így Én az Atyával Egy vagyok.

De a tanítás folytatódott ma. Most már nem is azt mondhatjuk: a városban történő tanítás közelsége — most már az ünnephez kapcsolódó tanítást adtam számotokra, ami már az ünnep megkezdésének pillanatát adja számotokra az átélésben.

Mert hogyan is szólt ez a tanítás? Hogyan is van leírva?

Jézus jelen van az Ünnepi Vacsorán, és mélyen megrendül Lelkében.2

Én most, Jézus Krisztus Uratok pedig úgy mondom: Valóban megrendültem Lelkemben, de nem azért, mert a félelem vett csak Rajtam erőt, hanem azért, hogy tudtam, hogy mi fog történni; tudtam, hogy itt az idő, és az Írás a jövendölésében be kell, hogy teljesedjék.

És ekkor így szóltam tanítványaimhoz:

— Bizony, bizony, mondom nektek, ma egy közületek elárul Engem.

Mindjárt vannak, akik felteszik a kérdést:

— Hát kire gondolsz, Uram?

Úgy, mint a mai helyzetben, mikor probléma történik köztetek, rajtatok és bennetek, akkor is oly hamar felteszitek a kérdést, hogy miért és hogyan, és: „Pont velem?!”

Úgy-e, ismerősek ezek a szavak? Mert ezek a mindennapi élet megtapasztalásai, amellyel együtt éltek a mindennapokban.

De itt a tanításában Én elmondom tanítványaimnak, hogy ki az, aki nem más, mint Simon fia, Iskarióti Júdás. De ő nem azért tette, mert rá lett volna szorulva bármire, ami ez által megadatott volna számára. Ő nem is kimondottan az árulás célját nézte maga előtt, hanem azt, hogy ők is megtapasztalják.3 Hisz ha emlékeztek, a fájdalom, szenvedés Golgotáján mindig elhangzik, amikor azt mondja Kaifásnak, hogy „milyen a mi Mesterünk, hogy milyen csodákat tesz, hogyan gyógyít, és hogyan tanít, és hogyan adta vissza a szegény asszony gyermekét”.

S erre mit mond Kaifás, a főpap? Szinte lekezelően:

— Hát mi is hallottunk Róla.

Hát ezzel már nem is kellene foglalkozni. Itt már tovább lehet lépni, ahogy ti a jelenben megtapasztaljátok néha, hogy hogyan és miképpen élitek át a mindennapokat. És ha csak ebből a szakaszból indultok el, itt azért figyeljetek arra, hogy ő nem kimondottan az árulás céljára törekedett. Ő azt hitte: „Ha már nekünk olyan csodálatos, mi, akik hiszünk Benne, mi, akik követjük Őt, mi, akik elfogadjuk mindazt, amit számunkra megad, akkor miért ne tapasztalja meg ezt más?”

Most ezt a jelenben hogy lehet érzékelni és értékelni?

Én, Jézus Krisztus Uratok a jelenben is itt vagyok. Most nem csak kimondottan ezen a helyen, ahol tanítalak, s ahol szólok hozzátok — jelen vagyok a szentmise áldozatában, jelen vagyok, amikor a szentáldozásban hozzátok térhetek, amikor eggyé válhatunk. És hányan és hányan elfordultok ezektől az ajándékoktól, ezektől a kegyelmektől. Hányan és hányan azt mondják a jelenben: „Nekem erre nincs szükségem.”

Vagy hányan és hányan, ahogy a farizeusok akkor és a főpapok és az írástudók megítéltek és mondtak, és hányan és hányan most azt mondják a pásztoraimban: „Csak nem hiszed el, hogy ebben jelen van neked az Úr Jézus?!”, mikor a szentáldozásról van szó.

És akkor néha gondolkodóba estek, hogy valójában ilyen történhet a pásztoraim között?

Most nem akarok se neveket mondani, se megjegyzéseket, de már a kezdetekben is mondottam számotokra, hogy mi minden várható. A jelenben is elmondottam, hogy mi minden van, amit megtapasztalhattatok, amiről a kezdetben beszéltem4, hogy már most jelen van a jelenben5.

És hányszor és hányszor azt mondottam számotokra, hogy a bizalom, a szeretet és a hit komolysága legyen jelen rajtatok és bennetek, és ne ítélkezzetek, hogy benneteket se ítéljenek meg.

Úgy-e, ezek mind-mind e bűnbánat tanításai voltak jelen számotokra. Ez által kell érzékelni, ahogy most azt mondom a jelenben, ahogy néha pásztoraim cselekednek, és néha, aki megbotránkozik ezen, vagy úgy érzi, hogy fájdalom és szomorúság ül az ő szívébe, lelkébe, ez abból a részéből jó dolog, abból a részéből elfogadható, mert benned jelen lehetek Én, Jézus Krisztus Urad, és érzed, hogy ez egy nem jó kifejezés, megtapasztalás, elfogadás, mert: „Én nem erre akarok törekedni, Uram, én nem akarlak Téged se meghazudtolni, se elhagyni, se letagadni. Én, Uram, Hozzád szeretnék tartozni, mert én a Te testvéred vagyok, hisz testvéreddé fogadtál, és ebben a testvériségben szeretnék Veled együtt élni a mindennapokban.”

És akkor érzed azokat a kegyelmeket, amelyek e bűnbánat-időben a mai nappal szinte teljessé válnak számotokra, és érzed, hogy most már valóban Egy vagyok, nem úgy csak, ahogy a múlt héten mondottam, hogy így kihúznátok magatok között egy zsinórt, egyik vége itt van fogva, a másik vége túl, és akkor ti úgy érzitek, hogy egyek vagytok, ha egymásra tekintetek. S érzitek tán a különleges kegyelmi erőt, „mely mintha összekötne bennünket”. De ez a különleges kegyelmi erő, ez ma összefogja az egész bűnbánat tanítását, hogy szinte, mint ahogy így egy szép kört alkotnánk, és ez a kör adja meg számotokra a tanításnak a mondanivalóját a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Ez által tudsz felállni, ez által tudsz felemelkedni, ez által tudsz elindulni és haladni. És ez által tudod elfogadni a felebarátot, a testvért. És ez által érzed azt, hogy „a tanítás, az ima szépsége, mondanivalója, felajánlása, megtapasztalása valójában mit nyújt számunkra”.

Majdan folytatódott, úgy-e: keressetek — találtok; zörgessetek — ajtó nyílik nektek; kérjetek, és adnak nektek jól megrázott, csordultig tömlőt.

Majdan folytatódik az irgalmasság szeretete, hogy legyetek irgalmasok, ahogy az Én Mennyei Atyám is irgalmas. És ezt az irgalmasságot árasztom felétek.

Majdan folytatódik, hogy meg ne ítélj senkit, és ne vegyél ítéletre senkit, mert akkor téged se ítélnek meg. És amit szeretnél elvárni önmagad számára, hogy veled hogyan bánjanak felebarátaid, testvéreid, legalább te is ennyit, hogy ha egy kicsivel többet tudsz nyújtani, mennyivel más a mindennapi élet a felismerés elfogadásában.

Majdan folytatódik az a tanítás, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok már befejezve a Hegyi beszédet, és most már a városba térek. Abba a városba, ahol jelen van az élet, a nép sokasága a megtapasztalásában. Érzed a város közelségét, érzed, hogy itt már valami történni fog, és a történet arról az Emberről szól, akit csak úgy neveznek: a Názáreti, vagy csak úgy nevezik: a Próféta, és a tanítványaim pedig úgy: a Mester.

És akkor ebben a tanításban az van, hogy Én nem azért vagyok jelen, hogy mikor megítéltetek másokat, hogy benneteket is megítélhessenek. És utána a tanításában így szólok felétek, hogy:

Én, Jézus Krisztus Uratok itt vagyok, és szeretlek titeket, és a szeretetemet árasztom felétek, hogy betöltekezzél ezzel a szeretettel. Ne akarjatok olyanok lenni, mint a farizeusok és az írástudók, akik szinte meg akarják szabni, hogy hogyan és miképpen cselekedjenek. Mert mit is mondtak a szolgáknak?

— Menjetek, fogjátok el, és hozzátok el.

De ők Nélkülem tértek vissza, és azt mondták: így Embert még hallani nem hallottak, ahogy beszélt.

Azonnal rájuk válaszoltak:

— Csak nem, hogy ti is már hisztek Benne?!

Mert úgy-e, hinni nem kell.

A hit szeretete, e tanítása részében azt akarták volna a farizeusok, az írástudók és a főpapok számotokra sugallni, hogy nem kell hinni:

— Egyáltalán ki hisz Neki közülünk?! Csak az — hogy is mondták? — átkozott nép!

Nem baj, ahogy mondottam, ti örüljetek, hogy csak azok is lehettek! Mert az ilyenekben van jelen a szeretetem! Mert ők felismerik az Én szeretetemet, elfogadják ezt a szeretetet. És akkor érzik, hogy „a hitnek az ereje hogy van jelen, hogy fogadom el mindazt, ami körülvehet”.

Majdan folytatódik, úgy-e, a megkövezéssel. Ez a múlt héten szólt felétek. Itt most csak kiemelem, hogy ez a tanítás is jelen volt számotokra, hisz oly közel volt, hogy még itt élhet bennetek, nem úgy, mint az első, a második, a harmadik, negyedik. Azok már egy kicsit távolabb voltak tőletek, de az ötödik, hát azt, mondhatom úgy, mint ahogy pásztor testvéretek szokta mondani: csak egy gondolat, és már itt van. Vagy egy gondolat, és elmúlott. Mert minden szép a kegyelem ajándékában, amelynek részesei lehetünk és megtapasztalhassuk.

És jelen volt az a tanítás is, hogy hogyan és miképpen van jelen a lámpás, és hova helyezem: nem azért, hogy elrejtsem, hogy senki ne lássa, mert az az enyém — föltesszük, hogy mindenkinek egyformán világítson. Mert hogy is mondottam?

Mert ti mind egyformák vagytok a testvérben, a felebarátban.

És ez a legfontosabb a tanításában az egyszerű testvéreimnél, akik felismertek, akik elfogadtatok, akik hittetek és bíztatok, és akik nem féltetek zörgetni, nem féltetek kérni, s nem féltetek keresni, és akik felismertétek az irgalmasság szeretetét, hogy hogyan és miképpen működik rajtatok és bennetek, és ez által tudjátok, hogy mi az imának az ereje, szépsége, kegyelme és ajándéka.

És akkor a mai bűnbánat tanításában már nincs miért félni — örülni és felkészülni az ünnep kezdetére, mert ennek az ünnepnek a kezdete, ez jelen kellett, hogy lenni. Mert e tanításában most csak addig mentünk el, hogy azt mondottam:

— Bizony, bizony, mondom nektek, ma egy közületek elárul Engem.

Kérdezni:

— Kire gondolsz, Uram?

— Akinek a mártott falatot adom.

Hisz ennek az évnek az Evangélium tanítása ez számotokra. De a Szeretet-tanítás által pedig:

— Akivel egyszerre nyúlok a tálba.

De ne azon nézzetek, hogy mikor melyik szó van jelen: az értelme mindig ugyanaz felétek és számotokra.

És nem mentünk tovább, csak addig, hogy itt az Atya megdicsőül, és Én megdicsőülök az Atyában. És az Atya megdicsőülhet Engem most, e pillanata által, mert készülünk az ünnep megkezdésére.

De hisz folytatódik, úgy-e, ez a tanítás e Ünnepi Vacsora által, hogy mit adok nektek, és mit hagytam hátra:

Egyétek és igyátok az Én Testemet és az Én Véremet.

Amihez most már van egy kis elképzelés, hogy „valójában nagy küzdelmek árán adatott, töretett és ontatott érettünk”. Hisz ez a hosszú év sorozata megadta számotokra a parányi részben a fájdalom, szenvedés megtapasztalását, felismerését és elfogadását.

És így érezzétek teljesnek a bűnbánat felkészülését az ünnephez, ahhoz az ünnephez, ami által ti is testvéreimmé lettetek, hisz a Kereszt tövénél, hogy ne maradjatok Nélkülem abban a pillanatában mit mondottam?

Édesanyámra bíztalak benneteket. És így az Ő gyermekei lettetek, hogy ne érezd, hogy magad maradtál.

De utána megtörténik az ünnep legnagyobb kegyelmének ajándéka, s akkor már érzitek, majdan ismét, hogy testvéreimmé válva a mindennapokban a szeretet, kegyelem része, felismerésének elfogadásában.

És akkor érzed teljesen, hogy hogyan van Rajtam az Úr Lelke, hogyan dicsőített meg, és a megdicsőülés által hogyan ajándékozlak meg benneteket e bűnbánat hatodik tanításának a Golgotáján. Hisz a bűnbánat tanítása a mai Golgotával ebben a részében befejeződik. Ez után már csak az öröm szeretete elevenedik meg rajtatok és bennetek. De addig ne maradjatok, ahogy néha mondani szoktátok, sivárak, egyedülmaradott, hiányos — ehhez nyújtom számotokra a bűnbánat hatodik Golgotáján áldásomat. Áldásom pedig kiválasztott Mária testvér, szolga által árad felétek, és ebben az áldásban megadom számotokra e bűnbánat tanításának egy-egy gondolatát: az ima felajánlásának, erejének szépsége, a kérések elfogadása, felismerése, zörgetése az ajtó nyitáshoz, hogy ne félj belépni rajta, majdan az irgalmasság szeretetének megtapasztalása, eggyé válása. Közeledsz, hogy: „Nem ítélek meg senkit, hogy engem se ítéljenek meg. Csak azt nyújtom másoknak, amit saját magam részére is várok. Az után felismerem a hit kegyelmének ajándékát, és megpróbálok a szerint élni. És a bizalom, amely erőt ad mindahhoz, ami által én is egy testvér lehetek e meghívás által. Felismerem, hogy a hit által a követés-, küldetésem részét, hogy hogyan és miképpen haladok e küldetés követésében”. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok is csak azért jöttem, mert küldtek, és azért adtam meg mindazt, amire szükség van.

És így a mai napban pedig az Úr Lelke van Rajtam, és ez által örömhírt hirdetek a szegényeknek, világosságot a vakoknak, szabadulást a raboskodóknak, mert ez által érzed, hogyan lehet teljes számodra a bűnbánat tanítása a felismerésében, hogy ma már az ünnep megkezdett pillanatát éltétek át a megdicsőülésében, és ez a Megdicsőült kegyelmének ajándéka áradjon reátok:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

És a Szentlélek árasszon reátok e megdicsőülés révén Fényt, szeretetet, örömet, békét a kegyelemhez, mert a kegyelemben akkor már felismered a küldetésedet a követésben e bűnbánat-idő összekötött tanítása által.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2013. március 15. NAGYBÖJT 5.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon a bűnbánat ötödik Golgotáján.

A mai nap tanítása ismételten közelebb, a ti szavatokat használva, a szent városhoz, és a szent városban történő események tanítása. Hisz a mai nap tanítása, hogy valójában ki van közöttünk, felismerjük-e, ki az, aki küldötte Őt hozzánk, és mi az, amit szeretne nekünk átadni, mi az, ami által Hozzája tartozhatunk, és mi az, ami által Vele együtt haladhatunk a mindennapi élet-útpályánkon.

Így a tanításra rátérve a sátoros ünnepén, amikor is Ő jelen van, és megkérdezi a farizeusoktól, miért akarják Őt megkövezni1: azért a jó cselekedetekért, amelyeket végbevitt, és amelyeket megadott?

Ők boldogan és büszkén vállalják:

— Nem, nem a jó cselekedetekért, mi azért, amit a káromkodásoddal tettél, mert káromoltad a Mennyei Atyát, az Istent, akivel Eggyé tetted Magadat.

De a Mester, vagyis Én, Jézus Krisztus Uratok, elmondom számukra, hogy Én Egy vagyok az Atyával, és csak azt teszem és cselekszem, ami által az Atya küldött, és amit az Atya megmutatott, és ami által így vannak jelen azok a tettek a cselekedetben.

De ők ezt nem tudják elfogadni, ők nem értik: nincs jelen a felismerés az elfogadásában, hogy valójában ki van jelen:

— Mert ha ismernétek, akkor tudnátok.

Hát akkor már veszik a bátorságot, s megkérdezik:

— Miért? Ki vagy Te?

— Én az vagyok, aki Engem küldött. És azért küldött, hogy hirdessem az Ő tanítását. Azért küldött, hogy jó cselekedetet adjak mindazok számára a tettekben, amelyek jelen vannak itt előttetek. De már, ha nem tudtok hinni Énbennem, nem tudtok hinni mindabban, amit mondottam számotokra, akkor nézzetek bár a jó cselekedetekre, amelyeket itt végbevittem előttetek.

Úgy-e, ez a tanítás is ma, mondhassátok, „egy kicsit más, mint amit megszoktunk, ez a tanítás egy kicsit talán nem is nekünk szól” — hanem mindazoknak, akik közel vannak a farizeusokhoz? Közel vannak mindazokhoz, akik felett ítélkeznek? Közel vannak mindazokhoz, akiket talán kitaszítunk, megalázunk, megkövezünk? Akinek nincs helye, élete a mi életünkben, e jelenben?

Fontos, hogy a felismerés a megismerésében legyen jelen számotokra a mindennapban, a mindennaphoz. Mert amíg ezeket nem tudjátok értékelni, felismerni és elfogadni, ahogy a múlt héten mondottam a hit tanításának komolyságában, az ima erejének komolysága, amely fontos, hogy ezeket mind-mind összekösse a mindennapi élethez, a mindennapi életben.

Érezd mindazt, ami e tanítás által számotokra jelen van, mert akkor felismered azt, aki küldött Engem, és megpróbálok úgy cselekedni és működni és tanítani, hogy Atyámnak kedve teljék Bennem.

E szavak hallatán:

— Nem elég, hogy Istennek nevezed Magad?! Nem elég, hogy Atyával Egy vagy?! Most még kedve teljék Benned?! — ezt már nem tudják elfogadni, ezért ismét megfogni, megragadni, hogy nem elég már csak a kövezés, hanem a kitaszítottságnak is jelen kell lennie.

De Én, Jézus Krisztus Uratok kiszakítottam Magam e megragadt kezekből, reájuk tekintettem, és elhaladtam mellettük. Elhagytam a várost, és elmentem oda, ahol jelen a nyugalom, a béke, és jelen mindaz, ami e tanítás által megelevenedett rajtatok és bennetek.

De akik felismertek, akik elfogadták szavaimat és tanításomat, felismerték, hogy valójában ki vagyok, azok Utánam jöttek. Így a jelenben ti is, akik felismertek, elfogadtok, elfogadjátok tanításomat, akkor a küldető követése részébe álltok, és megpróbáltok követni. Mert Engem is az Atya küldött a küldetésben. S ebben a küldetésében cselekedtem, s ezt a küldetést adtam és tanítottam mindazoknak, akik hittek Bennem, és akik felismertek, és elindulnak az úton, és követnek a mindennapokban e kegyelem által, mert a kegyelem fontossága, hogy jelen legyen bennetek a mindennapok jelenében. És akkor megértitek a tanítás mondanivalóját, hogy Én ki vagyok, felismerjétek, hogy Én nem ide tartozom, mert ti alulról valók vagytok, Én pedig felülről jöttem. Ti ebből a világból valók vagytok, Én pedig nem ebből a világból való vagyok.2

S akkor ismét gondolkodva, hogy valójában akkor ki lehetek, aki se ide se tartozik, oda se tartozik: „De mégis jelen van! Mégis szól hozzánk, és tanítást ad számunkra a felismeréshez.”

Mert Atya küldetése így van jelen, és így elevenedik meg rajtatok és bennetek a mindennapokban, különösképpen e nehéz időszakaszában, amelyben most jelen vagytok, amikor elcsüggedtetek, amikor úgy éreztétek, elfáradtatok, amikor úgy érzitek, hogy: „Hogyan és miképpen éljük a mindennapokat?”

De Én, Jézus Krisztus Uratok már a kezdet tanításában is azt mondottam: Ne félj, ne szomorkodj, ne essél kételybe, és ne csüggedj el, mert a tanítások úgy elevenednek meg előttetek, rajtatok és bennetek, hogy ha nyitott a szíved és a lelked, akkor be tudod fogadni mindazt, ami e tanítás által jelen van, és megelevenedik rajtatok és bennetek. És akkor felismertek. És ha már felismersz, akkor öröm járja át szívedet. Ezzel az örömmel tudsz te is a küldetés követésében haladni, s akkor megpróbálsz úgy cselekedni, hogy valóban az Atyának kedve teljék bennetek is. Mert a tanítás ezt akarja számotokra nyújtani, hogy Én Egy vagyok az Atyával, és Én nem káromlom Őt, hanem csak igazságot szolgáltatok, és igazságot mondok mindazoknak, akik nem hisznek, és akik távol vannak.

De fontos, hogy felismerjétek a tanítás szavait a mondanivalóban, mert akkor érzed teljesen mindazt, ami a mai napban megelevenedett számotokra a felismeréshez és az elfogadáshoz, a hithez, a kegyelemhez, a békéhez, az örömhöz, mert ezek mind-mind a mai nap is e tanítás által jelen vannak számotokra. Mert nem csak az ima ereje, tanítása, ami volt az elején, majdan — hogy is? Kérjetek — adnak nektek; keressetek — találtok; zörgessetek, és ajtó nyílik számotokra. Jelen van az irgalmasság a szeretetében, hogy váljunk irgalmasokká, ahogy a Mennyei Atya is irgalmas, s ezt az irgalmasságot árasztja mindazoknak, akik a gyermekben Hozzája tartozunk. Majdan jön a bűnbocsánat: ne ítélj meg senkit, hogy téged se ítéljenek. Ne mondj ítéletet mások felett, mert akkor reád sem mondanak ítéletet.

Úgy-e, milyen ismerősek a tanításnak a mondanivalói, amelyek megelevenedtek rajtatok, bennetek és előttetek? Mert ezek fontosak a mindennapokban.

Majdan folytatódik a hit felismerése, és a hit ereje a komolyságában, a megtapasztalásában és az elfogadásában. Hogy ha ezek is mind-mind bennetek élnek, akkor tudod, hogyan és miképpen kell cselekedni, hogyan és miképpen tudod az életedet elfogadni, s ezzel az élettel élni és haladni, mert ez az élet az Örök Életbe vezet át benneteket. Mert ha nem haltok meg bűneitekben, akkor átléphettek az Örök Életbe, mert az Örök Élet már itt van előttetek. És akkor érzed a tanítást, ahogy közelebb kerültél a Hegyi beszéd tanításából egészen közel a város történetének tanításába, mert a város történetének tanítása, az már azt akarja számotokra megadni, hogy közel vagyunk mindahhoz, amit ez a bűnbánat-idő rejt számotokra. Közel vagyunk már ahhoz, hogy ez a bűnbánat-idő beteljesedjék. Közel vagyunk már ahhoz, hogy ez a bűnbánat-idő megadja számunkra azt a felismerést a kegyelemhez, ami által tanultunk a tanítás révén, ami által közelebb kerültünk nem csak önmagunkhoz, hanem a felebaráthoz, a testvérhez. És ez a bűnbánat-idő közelebb vitt ahhoz, hogy elfogadd önmagad, elfogadd szeretteidet, elfogadd mindazokat, akikkel kialakítottad a mindennapi életedet. És akkor ez a bűnbánat-idő megmutatja számotokra, hogy nincs miért félni, aggodalmaskodni, kételybe esni, mert ha mégis megelevenedik előtted a sötétség a mindennapi életben, ebben a világban, nem kell félned, mert úgy-e, hogy is volt az elmúlt hét tanítása?

A lámpást sem azért gyújtják, hogy az ágy alá helyezzék, hogy ne lássa senki, hanem azért gyújtják, hogy feltegyék a magasba a lámpatartóra, hogy mindenkinek egyformán világítson, mert ti mind egyformák vagytok Atyám szeretetében, Én, Jézus Krisztus Uratok szeretetében, aki itt vagyok, és aki tanításom által szólok hozzátok, és meghívlak ismételten e bűnbánat-idő tanításaira, amelyek megelevenedtek itt előttetek a felismeréshez és az elfogadáshoz, a kegyelem részében.

És ha ezek mind-mind rajtatok és bennetek van, és kialakítottátok már úgy az életet, hogy így próbáltok élni, hogy ezekkel a kegyelmekkel, akkor miért féltek, testvéreim?

A hit komolysága nem ad elég biztonságot a kegyelemhez?

Vagy nem érzed, hogy jelen van a kegyelem?

Vagy nem érzed, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok itt vagyok, a tanítás által szinte kinyújtom felétek Kezemet?

Elérhető vagyok, ha elérhető a szíved és a lelked a tanítás által az eggyé váláshoz és a szeretethez.

És akkor biztos lépésekkel el tudtok indulni a mindennapokban. És akkor nem csak az aggodalom, nem csak a félelem vett erőt rajtad és benned, és a szerint szeretnéd kialakítani az életedet, és nem tudsz már másra figyelni, mert mindig itt táborozol le a gondolataiddal, és ha már tábort versz, akkor nem biztos, hogy abból a táborból ki szeretnél jönni. S akkor rádöbbensz, hogy „talán ez a tábor az élet jelenével nem biztos, hogy nekem jó, nem biztos, hogy általa kapom a kegyelmet, nem biztos, hogy általa ismerem fel mindazt, ami e bűnbánat-időben megelevenedett előttem, és ajándékul felém áradt a kegyelem szeretete révén”.

És akkor érzed a hit szeretetének komolyságát, biztonságát, kegyelmét és ajándékát. És akkor tudod értékelni e bűnbánat-időnek az első tanításától a mai nap tanításáig a mondanivalóját, mert szinte, ahogy a ti szavatokat használod, szinte mondhatod azt, hogy most itt a boldog József megfog egy zsinórt, és átnyújtja az íródeáknak, és ahogy ez benneteket összeköt, mert te fogod az egyik végét, és te fogod a másik végét, és rádöbbensz, hogy „mi így egyek vagyunk”. S milyen boldogság lehet, ha így az egészen tudtok eggyé válni a szeretet kegyelmében! Amikor boldogan tekinthetsz fel az egyikre és a másikra, boldogan öleled át szíved szeretetének melegségével. És akkor mennyivel jobban érzed magad, ha örülsz az életnek, mennyivel felemelőbb, és akkor az a szomorúság, az a bánat, az a kétely, az a fáradtság, azok a néha negatív gondolatok, amelyek szinte leterheltek nem csak lélekben, hanem testben is, valahogy így eltávoznak, szinte elröpülnek tőletek. S akkor érzed az élet értékét, ajándékát, szeretetét és kegyelmét, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok a mai tanításában szóltam mindazoknak, akik jelen voltak. Hisz hogy mondtam?

Ott voltak a farizeusok is, ott voltak az írástudók is, ott voltak az egyszerű emberek, akik hallgattak. Mert hogy mondtam a múltkor: Akinek nyitott a füle, és meghallja, az megpróbál a szerint élni a kegyelemben. És akkor azok felismerik a küldetést a követés részében, és elindulnak. S akkor nem csak a félelem, az aggodalom, a kétely, a szomorúság, és vele együtt a negatív erő foglal helyet szívedben, lelkedben, és szinte elgyöngül a tested, élettelenné válsz, és szomorúság ül az arcodra, és szinte úgy érzed, ahogy néha a gondolataitokkal, mert nem mondjátok ki, csak a gondolataitokkal: „Milyen nehéz ez az élet! Minek is élek?”

Igen. Ezeket néha megteszitek, de csak ekkor, amikor ezek vannak bennetek. De amikor érzed a kegyelmet, az örömet, a boldogságot, a szeretetet, amikor úgy érzed, szinte repülni tudnál, amikor úgy érzed, hogy „nem vagyok egyedül, mert valaki fogja a kezemet, és vezet”, akkor már két kézzel ragaszkodhatnál az élethez.

És lehet, hogy ragaszkodsz is, de lehet, hogy az élet szépsége és ajándéka nem sokáig marad meg. S akkor ismét elcsüggedsz, ismét szomorúvá válsz, hogy hogyan és miképpen történik ez meg.

Ha hiszel Bennem, Jézus Krisztus Uradban, ha hiszel a tanításomban, ha hiszel a szeretetben, ha hiszel a kegyelemben, ha elfogadod mindazt, amit e bűnbánat-időben már az áldással ajándékul adtam, szívedbe zárod, megerősödsz általa, akkor boldogan haladj a Fény útján, és szinte feltekinthetsz, hogy látod-e a lámpának fényét a világosságban, érzed-e a fény simogatását a melegségben, érzed-e a kézfogást, érzed-e azt, hogy valaki veled van, és valaki szeretne átölelni, megerősíteni, hogy így induljunk és haladjunk e bűnbánat-úton, de nem csak a bűnbánatban, hanem majd tovább a mindennapi élet-útpályához. És akkor érzed, hogy te valóban felismertél, és te nem fogtál követ, hogy megkövezzél.

De a követ nem így kell értelmezni, hogy most kezedbe veszel egy követ, és így kövezel.

A kő lehet a megaláztatás, a kitaszítottság. A kő lehet, hogy nem hiszel Bennem. A kő lehet, hogy nem hallgatsz szavamra. A kő lehet, hogy „nekem nincs szükségem a tanításra”. A kő lehet, hogy „én nem érzem a szeretetet”. A kő lehet, hogy „távol vagyok Tőled, Uram”.

Most egy párat csak emeltem ki mindabból, ami által meg lehet kövezni, meg lehet alázni, és szinte azt mondani, hogy kitaszítani, ahogy a farizeusok szerették volna. De mivel nem tudták, ezért ők is elmentek, és Én is elhagytam e helyet.

De most itt vagyok köztetek, és ezt a helyet nem akarnám úgy elhagyni, ahogy akkor elhagytam a farizeusok által megjelent helyet.

Ez a szabad akarat cselekvése részében a bűnbánat tanításának, kegyelmének ajándékával jelen van számotokra, működik rajtatok és bennetek, hogy egyek lehessünk a mindennapokban. És „akkor én nem kételkedek abban, hogy Te valóban az Atyával Egy vagy, és Téged valóban az Atya küldött a küldetésben, mert felismertelek, elfogadtalak, és elfogadtam meghívásodat, a meghívásban megpróbálok hű testvérként követővé válni, és Veled élni és haladni a mindennapokban, a mindennapokhoz”.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvér-szolga által, hogy érezd a szeretetet, érezd a kegyelmet, érezd, hogy ma Én szólottam hozzátok e tanítás által. És akkor érezd, hogy valójában ki vagyok, és ki szólt hozzátok, és akkor érezd, hogy valójában ki küldött Engem a küldetésben, hogy követőim legyenek a mindennapi életben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, ereje, Fénye áradjon reátok, töltse be szíveteket, melegítse fel szíveiteket, hogy érezzétek a mai tanítás meghívását a küldetéshez a felismerésben, mert csak akkor lehet számodra teljes a küldetés, ha felismerted mindazt, hogy ki van jelen, ki szól hozzád, és ki az, aki meghívott, és a meghívásban ki az, aki a küldetést megadta számodra, hogy a küldetésben együtt haladjunk, eggyé válva a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy a bűnbánat-idő így hozza el számunkra mindazt, a kegyelem által, amire az első bűnbánat Golgotája tanítása révén felkészítettelek, és így haladunk előre most már a város tanításának közelsége az ünnephez.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2013. március 9. NAGYBÖJT 4.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat negyedik Golgotáján és a Golgota utáni tanításon.

A tanítás a mai nap, amely folytatódik a bűnbánat tanításában, hisz már nem kimondottan a Hegyi beszéd tanításai vannak jelen, hisz egyre közelebb és közelebb kerülünk az ünnephez e szent negyven napban, ahogy mondani szoktátok. Ezért már nem a Hegyi tanításokat adom nektek, hanem már azt, amikor Életemre törnének, és már a templomban vagyok1 jelen, és a városban2 vagyok. De ez még nem azt jelenti, hogy most teljesen ott maradok — még elhagyom a várost, és visszatérek. De a mai nap tanítása, az első tanítás3[/t az, amikor a templomban vagyok jelen, és tanítást adok mindazoknak a nép sokaságában, akik körülvesznek, hallgatják szavaimat, némelyek Prófétának neveznek, némelyek Mesternek, némelyek azt mondják:

— Nemde, Ő a Messiás, akire vártunk?

De e szavak után többen és többen nem akarják elfogadni, hisz azt mondják:

— Ő az, aki tanítást ad, és szól.

Ezért Életére törve jöttek azok, akiket a főtanács küldött a farizeusokban és az írástudókban. De ők is hallgatják szavait, és végül Nélkülem mennek vissza, amit nem jó szemmel vesznek. Kérdőre is vonják őket a szavak után:

— Talán már titeket is félrevitt?

De ők csak próbálják elmondani, hogy ember így nem beszélt, amit ők hallottak. Szinte mentegetőznek e szavak hallatán.

E tanítást többen és többen most talán úgy gondolják, hogy: „Mi is ennek a mondanivalója? Hogyan és miképpen éljük és fogadjuk el? Hogyan és miképpen érezzük, hogy ez számít és fontos számunkra?”

Íme, jelen van a Mester, aki elmegy a templomba, aki tanítást ad, de akit nem fogadnak el, hisz nem ismerték fel, hogy ki Ő.

Ő az, akit küldöttek.

De ki küldte, és miért?

Ezen el lehet gondolkodni a jelenben is.

Hányszor és hányszor van jelen, hányszor és hányszor segítséget nyújtana.

Hányszor és hányszor, ha felismernéd, mennyivel könnyebb lenne az elindulás az út haladásában.

De hányan és hányan eltávolítjátok önmagatoktól mindazt, ami ez által jöhet hozzátok a szeretet, kegyelem részében.

De itt még az a legnagyobb tanítás, hogy Ő galileai.

— Hát jöhet egyáltalán valami jó arról a helyről?!

Úgy-e, milyen könnyen lehet ítéletet mondani?

Holott miről is tanítottalak az elmúlt Golgotákon?

Ne mondjál ítéletet, mert akkor téged sem ítélnek meg.

De ők ezt a tanítást nem ismerték, nem fogadták el. Ők saját maguk döntenek mind a felett, amit ők úgy éreznek, hogy elmondhatnak.

És a jelenben hányan és hányan hallották a múltkori tanításokat, és most hányan és hányan fogadják el, és nem mondanak ítéletet mások felett? Mert könnyű ítélkezni, könnyű másokra ítéletet mondani, de nem gondolkodunk el azon, hogy eljön az idő, amikor talán éppen felettünk is ítélkeznek. Hisz azok, akik itt azt mondották, hogy: „Jöhet-e valami jó Galileából?!”, nem hiszik, és nem fogadják el. Ezért azt mondják:

— Életére lehet törni, mert nem Ő lehet a Messiás! A Messiás Dávid családjából, Dávid városából, Betlehemből kell érkezni!

És úgy-e, ha figyelték volna a kezdetet, mert annak az Ácsnak a Fia, az hol is jött világra?

Hol szállt le a Szeretet?

Betlehemnek pusztájában.

Hát valójában Dávid családjából érkezett Dávid városába.

De ők ezt nem fogadják, ők csak azt mondják: galileai vagy názáreti. S onnan semmi jó nem származhat!

Mondhatjuk most a jelenben — hogy is?

Mária4 honnan való?

Mi az ő helye?

Onnan semmi jó nem származhat!

Hányszor és hányszor lehet ezeket mind-mind megtapasztalni a jelen életben, amely körülvesz benneteket a szeretet kegyelmében.

Mert Én, Jézus Krisztus Uratok elfogadtam mindazt, amivel illettek, mindazt, ahogy cselekedtek. Én, Jézus Krisztus Uratok maga a Szeretet vagyok, és a Szeretet szaván, a Szeretet ajándékának kegyelmével ölellek át, árasztom reátok, megerősítelek, felmelegítelek, hogy ismét elindulhassatok az úton.

Számotokra nem azt mondom, mint tanítványaimnak az Ünnepi Vacsorában:

— Tiszták vagytok ugyan, de nem mindnyájan. És jöjjetek, hogy megmossam lábaitokat, hogy megtisztulhassatok az út porától, hogy ismét elindulhassatok.

Felétek csak annyit mondok:

Ti a szeretet, kegyelem részében vagytok jelen. Megajándékoztalak benneteket ezzel a szeretettel, ezzel a kegyelemmel, ezzel az ajándékkal. Ha felismerted, elfogadtad, szívedbe zártad, akkor elindulsz a mindennapi élet-útpályán e kegyelem jelenlétével, e kegyelem szeretetében, és akkor el tudod fogadni a felebarátot, a testvért. És akkor örülsz, hogy: „Igen, én boldog vagyok, hogy hallottam a tanítást. Én boldog vagyok, hogy ez a tanítás néha engem felemelt, néha erőt adott, néha e tanítás felmelegített, néha e tanítás megmutatta az élet útpályáját a mindennapjaimban, hogyan és miképpen éljek és haladjak, hogyan és miképpen fogadjam el a mindennap küzdelmeit, a mindennap megpróbáltatásait.”

Mert az ünnepben vannak küzdelmek, vannak megpróbáltatások és vannak nehézségek. Csak nem mindegy, hogyan fogadod el, és hogyan értékeled, hogyan indulsz és haladsz és működsz vele a mindennapok által e szeretet, kegyelem részében.

Fontos, hogy érezzétek mindazt, ami a tanítás által felétek áradt, mert ennek a tanításnak az a legnagyobb mondanivalója, hogy nem fogadtak el Engem, Jézus Krisztus Uratokat, mert aki Galileából érkezik, onnan senki sem jöhet, semmi jó nem származhat. De ha mégis beszélek, jót mondok, cselekszek, teszek, elgondolkodnak, el is indulnak, mert megtapasztalják, de amikor már az ellenfelet hallják, akkor ismét arra fordulnak, és a szerint élnek és cselekszenek.

És ez néha, néha —mondhatjuk: majdnem mindig — a jelen életben is jelen van. Hisz hallod tanításomat, megkapod áldásomat, szeretetemet, Fényem sugarát; örülsz, azt mondod, boldogság járta át szívedet, lelkedet, egész lényedet: „Boldog vagyok, hogy én ennek tanúja lehettem a tanúságtétel mellett.”

S ez a boldogság benned van — és meddig?

Míg egy ellenfeled meg nem áll melletted, előtted, mögötted, s el nem kezdi mondani reátok, hogy ti milyenek vagytok, a XXI. században ti hogy tudtok még ilyenben hinni?!

Oly könnyen el tudtok fordulni!

Már nincs szükségetek az igaz útra, az igaz életre, az igaz szeretetre, az igaz kegyelemre.

Már akkor: talán az az út jobb, talán az az út könnyebb, talán azon az úton történhet valami — „Hát miért maradjak én itt, ami nem kézen fogható, és amiben nem hiszek?”

Fontos, hogy értékeld és érezd, hogy ennek a tanításnak mi a mondanivalója, mert Én, Jézus Krisztus Uratok valóban galileai vagyok, valóban názáreti vagyok, s valóban Betlehemből jöttem. De ezek mind-mind megfogható tanítás kegyelmének ajándéka.

De aki úgy éli az életét, hogy ő mindenben hibát keres, az találhat, beleköthet, még ha nem is kézen foghatóan. Lehet boldog, ha ítélkezhet, boldog, ha piszkálhat, boldog, ha megalázhat, boldog, ha kitaszíthat, boldog, ha kicsúfolhat. És akkor rádöbben, hogy az ő boldogsága sincs jelen már, és úgy érzi, egyedül maradt, hisz az egyedüllétében szinte semmivé válik.

De még ekkor sem késő, ha rádöbben az egyedüllétére, és az egyedüllétében elindul kapaszkodni talán egy testvérért, talán egy ismerősért, talán egy felebarátért, talán egy családtagért. Talán megpróbálja meggondolni az életét, hogy hogyan is jobb élni az egyedülmaradottságában, amikor úgy érzi, hogy semmivé válik, nincs már öröme, nincs már békéje, nincs már nyugalma, nincs már szeretete a kegyelemben. És akkor el kell fogadni az élet szépségét, ajándékát, kegyelmét, szeretetét. És „akkor érzem a tanítások mondanivalóját, a bűnbánat hétről hétre kapott tanítását, és akkor felismerem”, mint Nikodémus, aki felismerte, és aki azt mondotta, hogy:

— A mi törvényünk olyan, hogy nem ítélünk el senkit addig, amíg meg nem hallgattuk, amíg ki nem vizsgáljuk, hogy valójában jót tesz, vagy rosszat cselekszik. És ha ezeket mind-mind így kivizsgáljuk, csak az után illik ítéletet mondani Felette.

S mikor valaki ilyen kedves szavakat mond, milyen könnyű arra is ráförmedni:

— Miért?! Talán már te is galileai vagy?! Próbálj keresni és kutatni, hogy mit találsz, hogy jöhet-e valami jó Galileából vagy Názáretből.

Ezért fontos, hogy érezd e tanítás súlyát a kegyelemben. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy akkor, most is jelen vagyok; ahogy akkor tanítottam, most is tanítalak; ahogy akkor árasztottam a kegyelem-ajándékot a szeretetben, a megtapasztalásban, úgy most is jelen van. De a szabad akarat cselekvésében, hogy mit ismersz fel, hogyan fogadod el, hogyan értékeled, és hogyan válsz vele eggyé a mindennapokban.

Majdan rátérhetünk a második tanításra, ami egy kicsit, úgy mondhatom a ti szavatokat használva: „Talán egy kicsit keményebb. Nincs talán neki összefüggése, vagy nem is tudom, hogy mi is ennek a mondanivalója, és hogyan kell ezt érezni, értékelni, felismerni?”

Ami nem másról szól, csak arról, hogy ha tiszteled az Atyát, és ha szereted az Atyát, akkor tiszteld a Fiút, és szeresd a Fiút. Mert a tisztelet épp úgy kijár a Fiúnak, ahogy az Atyának. Mert az Atya szüntelenül munkálkodik, és a Fiú Vele együtt munkálkodik.5

De miért is munkálkodik?

Hogy segítsen. Hogy elfogadjátok. Hogy felismerjétek. Mert Ő csak azt teszi, amit az Atyánál látott.

És a küldetésben csak azt adja meg, és az ítéletet úgy adja, amit az Atya a küldetésben megadott Számára.

Vagy mondhassuk azt, hogy adom tanításomat, mint ahogy most e bűnbánat-időben, Szívem szeretetével számotokra, hétről hétre. Most aki ezt a tanítást meghallja, az szívébe zárja, és megpróbál vele együtt élni, és figyelni, és hallani. És van, aki szintén jelen, meghallja ezt a tanítást, de a tanítás által nem figyel, nem fogadja, nem ismeri.

Akkor hogyan is lehet mondani a küldetés munkálatokban?

Hogy a Fiú hatalmat kapott, hisz Egy az Atyával, és az Atya megadta Neki azt a hatalmat, amely Neki is megvan. Ezzel a hatalommal működik, ezzel a hatalommal tanít, ezzel a hatalommal hív meg, ezzel a hatalommal szól mindazokhoz, akik hallják az Ő szavát.

És itt nem mindig azok hallják, akikre talán gondolnánk, felismernénk vagy elfogadnánk. Itt néha a halottak hallják meg a tanítás szavait, és előjönnek a sír mélyéből a Fénnyel, hogy tanúi legyenek, mert meghallották a Fiú szavait, és megpróbálnak a szerint élni és cselekedni. És ha jól éltek, cselekedtek és tettek, akkor a jó felé támadnak a Fényhez. És ha rosszak voltak a cselekedet-tételükben, akkor is a feltámadás megelevenedik előttük, de nem a Fényhez és a Szeretethez, hanem a kárhozathoz.

Tehát, ha figyelitek a tanítást, még itt sem késő, ha rádöbbensz, hogy: „Talán én nem a jó úton vagyok, talán én nem hallottam a Fiú szavait a tanításában, és nem a szerint cselekedtem. De most hallom a tanítást, szeretnék vele eggyé válni, és a szerint cselekedni. És ha feltámadok az életben, az élethez, akkor a jó, a Szeretet Fényéhez fordulhassak, és haladhassak. De ha rosszat teszek és cselekszek, akkor is megtörténik e csoda a feltámadásában, az új életben, az új élethez, csak nem a Fényhez, és nem a Szeretethez, hanem a kárhozathoz.”

Ezért fontos, hogy ezeken elgondolkozzunk, hogy „hogyan és miképpen szeretnék élni és haladni, és akkor elfogadom mindazt a tanításban, amelyek jelen vannak a mindennapokban”. Mert ebben a tanításban többször mondottam el:

Bizony, bizony, mondom nektek, hogy Én nem Önmagamtól teszem mindazt, amit láttok, amit hallotok, vagy amit cselekszek. Engem az Atya küldött. És ha ismered az Atyát, ismersz Engem. Ha szereted és tiszteled az Atyát, akkor szeress és tisztelj Engem is. Mert Engem is megillet ez a szeretet és ez a tisztelet. És Én csak azt teszem, amit láttam az Atyánál, és amit megmutatott.

De Ő mutat még több minden mást is, amelyre meghívott lettem, és akkor feltámaszthatok — mindazokat, akiket akarok. De ezt nem Önmagamtól teszem, s nem Önmagamért, hanem az által, aki küldött Engem. Mert Ő hitt Bennem, és ezt a hitet hoztam el nektek a tanítás által. És ezt a hitet fogadod el — és komolyan veszed-e, és megpróbálsz élni a mindennapok részében a kegyelem által. Mert akkor nem szomorkodsz el azon, hogy: Bizony, bizony, mondom nektek, hogy Én azt teszem, és azt cselekszem, aki tanított, és aki küldött Engem. És nem azért küldött, hogy Önmagamnak cselekedjek, és Önmagam által tegyem, hanem azért küldött: megkaptam a hatalmat, megkaptam az ítélethez való jogot, és mindenki felett a szerint ítélkezek, hogy hogyan él és cselekszik a jó és a rossz révén, „hogyan és miképpen ismerem fel a tanítás szavait, és fogadom el, és élek vele, és hogyan és miképpen ismerem fel mindazt, amit az Atya mutatott, tanított és láttam”, hogy e szerint tudjak Én is meghívni, mindazokat, akik felismernek és elfogadnak, és követnek az élők közül, és ne csak a holtak hallják meg szavamat, akik a sír rejtekéből előjönnek, hanem mindazok, akik komolyan veszik a mindennapi élet szeretetét a kegyelemben.

És akkor közelebb vagytok mindahhoz az ünnep tanításában, hisz ha figyeljük a bűnbánat tanításait, úgy-e, az első tanítás a bűnbánat első Golgotáján ez volt: Kérjetek — adnak nektek. Keressetek — találtok. Zörgessetek — ajtó nyílik.

Majdan jött a második tanítás: hogyan és miképpen imádkozzam az ima szépségének működő erejével.

Majdan jött az irgalmasság az irgalmasságában, hogy milyen a Mennyei Atya irgalmassága, hogyan működik és árad, és hogyan van jelen a mindennapokban.

Majdan jön a bűnbocsánat a megtapasztalásában, hogy „én is bűnbocsánatot kérjek önmagam számára és mindazoknak, akikkel talán haragban vagyok, vagy ítéletet mondottam felette”.

Majdan folytatódik a tanítás, hogy a hit kegyelme hogyan van jelen, és hogyan veszem komolyan, hogyan élem a komolyságát a mindennapokban a küldetés, követés részében, a felismerésben. És majdan felismerem mindazt, hogy hogyan fogadom el a felebarátot, a testvért, és próbálom kialakítani a mindennapi életet a szeretet, kegyelem részében, mert így a bűnbánat-időben haladhatunk előre, a Hegyi beszédtől egészen a templomig, ahol most tanítást adtam, szólásra nyitottam Ajkamat, ahol megbotránkoztak mindazon, hogy megszegtem a szombat napjának ünnepét, és Atyával Egy akarok lenni.

Úgy-e, mily szépek ezek a tanítások, ahogy szinte láncban összefonjuk, és végigmehetünk rajta? És érezzük a tanítás fontosságát, mert akkor érzed a mai tanítást is, hogy: „Igen, hogyan tartozom Hozzád, Uram, hogyan vagyok a Te testvéred, hogyan szeretnék élni a mindennapokban, és hogyan fogadom el a felismerést a tanítás révén, a küldetés követésében, a szeretet, kegyelem része által a mindennapokban.”

És mivel mindezeket meg tudtátok tapasztalni, elfogadni, felismerni, és ami a legfontosabb, meghallani, és „ha már meghallottam, akkor megpróbálok vele együtt élni és cselekedni, és akkor kaphatom meg azokat a kegyelmeket”, amelyek jelen vannak hétről hétre, felétek árasztom. Én nem erőltetem reátok. Mindenkinek saját szíve joga a szabad akarat cselekvésében, a szabadságában, hogy elfogadja. Mert szabadok vagytok, de a szabadságotokkal hogyan és miképpen működtök, ezt fel kell ismerni, meg kell érteni, el kell tudni fogadni, ahogy azt is, hogy a galileai és a názáreti, azok ilyen leértékelt emberek, onnan semmi jó nem jöhet, ahogy a jelenben ti is hamar tudtok leértékelni, néha még saját magatokat is, nem csak másokat. Vagy, ha figyelitek az Atyának a munkálkodását a szüntelenségében, ezt mind azért teszi, hogy a Fiú lássa, felismerje, megtapasztalja, és ha eljön, e szerint tudjon cselekedni, e szerint tudjon átölelni benneteket, e szerint tudjon vezetni a meghívott úton. És ha ezeket mind-mind hallottad, akkor könnyebb élni és haladni e meghívott úton a küldetés, követés részében.

S ennek reményében ajándékozlak meg benneteket a mai napon kiválasztott Mária szolga által áldásommal, hogy áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, mutassa meg mindazt, amire szükségetek van e kegyelem által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, hogy munkálkodhasson bennetek és rajtatok, és felismerjétek mindazt a tanítás által, ami fontos a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy hogyan és miképpen éljed életedet, hogyan és miképpen ismerjed fel a Fiút, és hogyan és miképpen adjad meg Számára a megtisztelő bizalmat, tiszteletet, elismerést. Ezek mind-mind rajtatok és bennetek van e tanítás által. És ahogy a múlt Golgotán a Szentlélek ajándékával erősítettelek meg benneteket a tanítás révén, úgy most a munkálkodás kegyelmének ajándékát árasztom reátok. Hogy ha te szívedbe zárod, akkor engedd, hogy rajtad és benned is munkálkodjak, rajtad és benned is felismerést adhassak. És ha ezek mind-mind megelevenednek rajtad és benned, akkor felismerted a Fiút, felismerted a Fiúnak a működését, munkáját, ajándékát, kegyelmét, szeretetét. És akkor tudod tisztelni, megbecsülni és örülni, hogy Hozzá tartozol.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2013. március 2. NAGYBÖJT 3.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat harmadik Golgotáján.

A mai nap tanításai ismét folytatólagos az elmúlt két golgotai tanításához, hisz ha megfigyeled, ott is jelen volt az ima, jelen van a kérés, a zörgetés a kegyelemben. Jelen van az irgalmasság, és jelen van a bűnbocsájtó kegyelem.

És a mai napban folytatódik, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, ki Kafarnaumban vagyok tanítványaimmal. Jönnek Jeruzsálemből az írástudók, akik azt terjesztik, hogy a Belzebub fejedelmével vagyok egy, s annak az erejével működöm és űzöm ki az ördögöt vagy a gonoszt — mindegy, hogy mely szót használod, az értelme ugyanaz.1

És ha megfigyeled ennek a tanítását, ennek nem kimondottan ez a tanítás, hogy mit is mondanak, hanem hogy ki mondja, és hogyan mondja. Mert a Belzebubról beszélnek, s ezzel Engem, Jézus Krisztus Urukat, vagyis — ahogy ti is hívtok — Én, „Jézus Krisztus Uramat” kicsúfolták, megalázták.

És ez a tanítás azt próbálja megvilágosítani számotokra, hogy amikor ezt hallod, akkor hogy is folytatódik?

Ha Én a Belzebub fejedelmével működöm együtt, akkor jelen van egy ország, amely meghasonlik. Ez az ország nem maradhat fent. Jelen van egy család, és ez a család is meghasonlik, ez sem maradhat fent. És jelen van a sátán, aki önmaga ellen támad, s ez által meghasonlik — ő sem maradhat fent.

Ezt úgy kell értelmezni, hogy könnyű másokat elítélni, pedig azt mondottam a múlt tanításában: Ne ítéljetek meg senkit, akkor titeket se ítélnek meg. Most ismét jelen ez a tanítás, amely ítéletet von maga mögött. De az ítéletnek van magyarázata, hogy hogyan és miképpen működik a kegyelem — az a kegyelem, amelyet Én, Jézus Krisztus Uratok árasztok felétek, ami jelen van előttetek, s amelyet el lehet fogadni, fel lehet ismerni és eggyé válni vele a mindennapokban, a kegyelem részében. És akkor ezt a példabeszédet meg tudod érteni épp úgy, mint az elmúlt golgotai péntekeken adott tanításokat, hisz most a bűnbánat-időben eddig még példabeszédben szóltam felétek a felismeréshez és az elfogadáshoz.

És így ez a tanítás folytatódik, mert hogyan is megy tovább?

Mikor azt mondom, hogy az Emberfia, aki jelen van, és utána vannak az egyszerű emberek a fiaiban, akik néha nem törődnek senkivel és semmivel, és káromkodnak, káromolnak. De ezek mind-mind, ha eljutnak ahhoz a kegyelemhez, hogy bűnbocsánatot kérhessenek önmaguk számára, ezek mind-mind megbocsájtható bűnök, és bűnbocsánatot nyerhettek.

De ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bűnbocsánatot, az magával hordozza az örökös bűnt a tettekben.

De hogyan is kell értelmezni ezt?

Mert a Szentlélek, az az Isteni Harmadik Személy.

Úgy-e, ismerős előttetek már, mert van az Atya, van a Fiú s van a Szentlélek, ami Három, de így Egy.

És itt a Fiút is megalázták, kicsúfolták, egy szintre emelték a Belzebub fejedelmével. Nem figyelték, hogy a Fiú nem oda tartozik, mert megalázzák, kicsúfolják, szinte káromolják. És jelen ott a Szentlélek — az Atya, Fiú, Szentlélek, ami Egy. És így a Fiú által a Szentlelket is csúfolják és megalázzák.

De hányszor és hányszor a mindennapi élet történetében vannak, akik megfeledkeznek, és néha azt mondják: „Hát csak kiszaladt a számon: e szavak, e káromlás, e csúnya beszéd.” Sokszor fel sem mérik ennek súlyát, hogy lehet, hogy most könnyedén azt mondja, kiszaladt. De eljön a számadás tétele, amikor erről is számadást kell tenni, és akkor is ilyen könnyedén azt mondjuk, „hát kiszaladt, elmondtam”? Vagy akkor már megpróbálok mérlegelni, és rádöbbenni, hogy mi is ennek a tanításnak a mondanivalója. Hisz Jézus Krisztus Uratok, vagyis Én, aki jelen vagyok most köztetek, aki kiválasztott Mária szolga által a testvérben szólok felétek e tanítás példabeszédében, meghívást adtam mindazoknak a jelenben, kik elfogadnak és hisznek Bennem, követnek, és felismerik küldetésüket, és ezt megpróbálják komolyan venni, a hitet, a felismerést, a küldetést a követés részében. Mert az a legnagyobb probléma, amikor nem komoly ez a felismerés és elfogadás a küldetés, követés részében, amikor csak azt mondod: „Hát jelen van, hát hallottam. Hát figyelek. De hogy a hit, amelyet megkaphattam, komolyan veszek-e, vagy eltávolítom magamtól” — ez ismét a saját szabad akarat, cselekvés megelevenedése rajtatok és bennetek.

Érezni, hogy ez a tanítás hogyan és miképpen van jelen. Érezni, a bűnbánat-idő példabeszéde összekapcsolódik hétről hétre, hogy: „Igen, megpróbálok hű testvérré válni a küldetés, követés részében, a hitem, a szeretetem és a kegyelmem által, amelynek már részese lehettem a sok ajándék elfogadása révén. S ezeket mind-mind megpróbálom komolyan venni, és nem csak elsiklok felette, és nem törődöm vele.”

És idővel rádöbbensz, hogy: „Igen, kaptam én egy tanítást, ami kapaszkodó lehetett volna számomra, de elsiklottam felette, és nem törődtem a kapaszkodó segítségével.”

Érezni kell, hogy hogyan és miképpen vagyok jelen, s akkor ezt a részét is megértem, amikor azt mondottam: egy erős házába nem fogunk bemenni, és nem törünk be, mert onnan nem vihetünk el akkor semmit. De ha az erőst lefogom, lekötözöm, szinte mondhatjuk azt, hogy megsemmisítem, akkor már boldogan mehetek be, és szinte kirabolhatom holmijaiból. S akkor érzem, hogy én is vagyok olyan erős, mint ő.

De ez a tanítás nem ezt sugallja számotokra. Ez a tanítás pont arra akar rávezetni, hogy mindegy az, hogy erős vagy-e, vagy gyengének érzed magad — ha te komolyan veszed a saját életed, ha komolyan veszed a saját hitedet, ha komolyan veszed a saját meghívásodat, ha komolyan veszed a kegyelem ajándékát, ha komolyan veszed a küldetésed a követésben, és ha komolyan veszed a saját életed, akkor nem ilyen ember akarsz lenni a testvérben és a felebarátban, hanem tartozni valahova és valakihez, elfogadni a kapaszkodót, ami által előrébb juthatok, és ami által nem csak azon gondolkodom, hogy meghasonlik-e a sátán önmagával, és meghasonlik-e bennem — mert megjelenhet, és akkor semmivé válhatsz. És akkor érzed azt, hogy céltalan az életed, nincs szükséged senkire és semmire, szinte az élet is kényszer, amíg valaki kapaszkodót nem nyújt számodra a felismerés elfogadásában, hogy te egy ember vagy a testvérben, aki elindulhatsz a kegyelem útján a szeretet, az öröm és a béke felé a kapaszkodóban, a mindennapokban. És akkor tudsz különbséget tenni e mai példabeszéd tanítása részében.

És akkor már boldogan megérted a tanítás folytatását, hogy van egy lámpás, amelyet meggyújtunk.2 De ezt a lámpást nem dugjuk se az ágy alá, se a véka alá, hogy letakarjuk, hanem ennek a lámpásnak van egy megfelelő helye, ahova felteszem, hogy világosságot nyújtson, és nem csak önmagamnak, hanem mindazokat, akik észreveszik ezt a világosságot a fényben, és elindulok a fény fele. És ha ezeket mind megtapasztalom, akkor nem a szerint élek, hogy: „Jaj, csak ki ne tudódjon most valami, ami történt velem!” Megpróbálom mélyen elrejteni, szinte, ha lehet, eltűntetni, és hallgatni róla.

De ilyen nem történhet meg, mert idővel minden a felszínre kerül, és minden napvilágot lát. Néha, lehet mondani a saját szavaitok számításában: lehet, hogy el kell telni neki egy hétnek, lehet, hogy el kell telni egy hónapnak, lehet, hogy fél évnek, lehet, hogy egy évnek, és már úgy érzed, „ó, feledésbe merült, jó mélyen el tudtam rejteni az én saját titkomat, amit nem szabad kiadni, mert nehogy probléma legyen belőle”, és mikor már úgy érzed, hogy „most én biztonságban vagyok”, és akkor jön a félelem, az aggodalom, mert felszínre került és napvilágot látott, és nem tudod, hogy „hogyan és miképpen cselekedjek, és hogyan és miképpen cselekednek pont épp velem ez miatt”. És akkor szégyent érzek? Félelmet érzek? Elbujdosni szeretnék? Vagy akkor sem késő, és azt mondani: „Hát szerettem volna elrejteni, mert a földi gyarlóságában gondolkodtam, és nem azzal a kegyelemmel, a példabeszéd tanításával, hogy a lámpás is a lámpatartón van, hogy világosságot adjon, mert abból a világosságból én is merítettem, és senki nem rakta el, hogy én nem érdemlem meg. Mert én is egy testvér vagyok a földi életemben. S ezzel a földi életemmel tartozom valahova, és biztonságot szeretnék érezni.”

Soha nem késő önmagunkba nézni. Soha nem késő elgondolkodni. Soha nem késő bűnbocsánatot kérni önmagunk számára, ha szükséges. Mert akkor ezt a tanítást is a befejezésében úgy tudod értékelni, amikor azt mondom, hogy: Boldog légy, testvérem, mert ha megértetted e tanításomat, ami a felszínre és a napvilágra került, akkor majd te is megérted, hogy te milyen mércével mértél, olyannal mérhetnek neked. De ne lepődj meg akkor, ha úgy cselekedtél, hogy ráadást is adnak számodra.

De a ráadásban nem mindig épp úgy kapod, ahogy várjátok önmagatok számára, hanem a ráadásban néha lehet jó a szeretet kegyelmében, és néha érezheted, hogy elhagyatottá váltál, és nem érzed a szeretetet, s nem érzed a kegyelmet, s úgy érzed, önmagadra maradtál.

És ilyenkor, mikor ez a példabeszéd-tanítás jelen van számodra, akkor elhelyezed szívedbe, lelkedbe, és mikor ilyenhez kapcsolódva szinte úgy érzed, hogy talán most ez a tanítás, ahogy néha mondani szoktátok, „pont nekem szól”, akkor ne vedd felületesen, hanem engedd szívedbe, lelkedbe, engedd, hogy együtt élhess vele, és engedd, hogy, ha eljön az idő, a szükség kegyelme révén erőt adjon — az élethez, a küldetéshez, a felismeréshez, a kegyelemhez, az ajándékhoz, a biztonsághoz? Mert „én egy ember vagyok a Te testvéredben”.

És akkor érzed teljesen a boldogság átölelését, felemelkedését, és akkor azt mondod: „Igen, lehet, hogy rövid ez a példabeszéd, de a tanításában kiteljesedik, és ezzel a kiteljesedéssel ajándékot kaphatok az élet kegyelme révén a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor érzem teljesnek a jelenlétemet, akkor érzem teljesen, hogy Te is, Uram, Jézusom, szeretsz, mert szükséged volt reám, kiemeltél az út porából, átöleltél, felmelegítettél, megfogtad kezemet, ha szükséges, és már Ketten haladtunk a meghívott úton. De ebben a meghívott útban, ha haladtam, szomorúvá váltam, nehézség ölelt át, elszomorodok, és talán úgy fél tekintetet hátra teszek, és öröm tölti be szívemet, mert Ketten vagyunk, Uram, Veled. Mert ha szükséges, Te felemelsz, Magadhoz emelsz, átölelsz, és így nyújtod számomra azt a segítséget a kegyelemben, amire szükségem van a mindennapok felismerésében. Érezni, hogy Hozzád tartozom. Érezni, hogy a Te testvéred lehetek. Érezni, hogy fontos vagyok a mindennapokban, e életben.”

És hogy ha ezeket már megtapasztalod, felismered, akkor kell igazán komolyan venni e tanítás-példabeszéd mondanivalóját, az emberi értékedet a mivoltodban, és érezni, hogy: „Igen, nem vagyok egyedül, mert valaki szeret, átölel, és megmutatta, hogy milyen az, amikor imádkozom az ima szépségében, kegyelmében, felajánlásában, megtapasztalásában. Tudom, hogy milyen az, mikor hittel, bizalommal és szeretettel Hozzád fordulhatok, kérhetek, felajánlhatok és zörgethetek, mert akkor meglátogatsz, és ha kérek, akkor kaphatok, ha zörgetek, ajtó nyílik számomra. És nem a félelem és a megtorpanás elevenedik meg rajtam és bennem, hanem oda merek állni, és hogy ha érzem a hívást, beléphetek rajta. És ez által akkor megtapasztalom, hogy mi az az igazi irgalmasság, hogy az irgalmasság szeretetében eggyé válhassak. Ahogy a Mennyei Atya irgalmas, és ezt adja a Fiú által nekünk, én szívembe zárom, hogy eggyé válhassak vele a kegyelem részében. S ezzel az irgalmassággal meg tudok bocsájtani a felebarátnak és a testvérnek és mindazoknak, akiknek szükségük van az én saját bocsánatkérésemre.”

Majdan átlépek a példabeszéd, Hegyi beszéd tanításában arra a biztonságra, hogy jelen van az Atya, aki e Földön szőlőt telepít, hogy gyümölcs teremjék rajta. Mikor ez mind-mind megelevenedik nekünk és számunkra, és látjuk, hogy az Atya a bizalom szeretetében, a biztonságban ezt a szőlőt, amelyet bekerített, hogy megvédhessen, ezt a szőlőt, hogy biztonságban legyen, tapasógödröt is állított. Ebbe a szőlőbe őrtornyot épít, ami erőt ad a biztonságban, hogy „én oda tartozhatom”. Akkor elküldi először a szolgákat, hogy beszedjék a termést. De ilyenkor megelevenedik a kapzsiság és az indulat, és tudjuk, hogy mi történik e tanítással.

„És mi nem ilyenek akarunk lenni. Mi azok akarunk lenni, akik felismerjük a Fiút, aki eljön hozzánk, hogy a termés szeretetében, a felismerésben egyek legyünk.”

Majdan haladok tovább a mai tanításban, hogy: „Igen, Uram, a felismerésben én komolyan veszem mindazt, amit a tanítás által és a példabeszéddel nekünk adtál. És én nem mondok ítéletet, és nem mondok Reád olyant, hogy ez által káromoljam a Szentlelked, Általa, Veled, mert én bűnbocsánatot szeretnék nyerni minden tetteimre és cselekedeteimre. És én hiszem és vallom, hogy Te nem a Belzebub fejedelmével működsz, hanem Te a kegyelemmel és a szeretettel.”

És akkor lehet teljes számodra, hogy a fény világossága, amely most itt megelevenedik, hogy mindenkinek egyformán tud áradni, mert egyformán szeretlek benneteket, és egyformán tartoztok Hozzám. És nem az akarok lenni, aki elrejtem, eldugom, szinte elzárom, hogy senki semmiről ne vegyen tudomást, mert én így gondolkodom. És akkor jön a fájdalom, a megpróbáltatás, a félelem, az aggodalom, akkor, mikor a felszínre kerül és napvilágot lát.

De még akkor sem késő elgondolkodni, hogy: „Én nem ez vagyok, én komolyan vettem a Te tanításodat, a Te kegyelem-ajándékaidat, amelynek részese lehettem. És komolyan veszem, hogy én mit adok ki önmagamból, és ezt hogyan mérik, és majd hogyan kaphatom vissza, hogyan részesülhetek vele. És ha van ráadás, ha valóban, a ráadásban a kegyelmeket kaphassam a szeretet megtapasztalásával, és ne a félelmet, a kételyt, az aggodalmat, ami által elcsüggedek, ami által nem merek talán tovább haladni a komoly élet-útpályámon, amelyet pedig már megtapasztaltam és eggyé váltam.”

Így kell érezni, felismerni a bűnbánat tanítását e bűnbánat minden napján a kegyelem szeretetében, hogy ünnep legyen szívünkben, lelkünkben, egész lényünkben.

S ennek reményében megajándékozlak a mai nap áldásommal, hogy töltse be szíveteket, lelketeket.

Kiválasztott Mária testvér által árasztom felétek a mai tanítás-példabeszéd áldását, hogy felismerd önmagad, higgyél önmagadban, és próbáld komolyan venni az életet e ajándékával, amely jelen van, és akkor a Szentlélek valóban megelevenedik, és felétek áradhat a kegyelemben.

És akkor érzed a fényt a világosságában, aminek részese lehetsz, s akkor nem a szerint élsz, hogy „valamit elrejtek, hogy nehogy napvilágra kerüljön, hanem úgy szeretnék élni, hogy komolyan vettem az életem, komolyan veszem a Szentlelket, és komolyan veszem mindazt, ami által cselekszek a mindennapokban, mert a mérce így erősödik meg, amivel majd találkozhatok, és örülhetek”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

És mivel ma a Szentlélek kegyelmének ajándék-tanítása a példabeszédben megelevenedett rajtatok és bennetek, így ez az Élő Szentlélek, ami már nem ismeretlen előttetek, áradjon reátok, árassza reátok a lámpásnak fényének sugarát a világosságában, hogy töltse be szíveteket, melegítsen fel, erősítsen meg, és így tudd elfogadni a felismert utadat a küldetés, követés részében, a komoly élet-megtapasztalás tanulságában.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2013. február 23. NAGYBÖJT 2.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat második Golgotáján.

A második Golgotáján az irgalmasság és a megbocsájtó kegyelemről volt szó az első tanításában, majdan a második tanítás pedig, hogy hogyan fogadd el az Atyát és annak Fiát a példabeszédben. Hisz az első bűnbánat Golgotáján az imáról adtam tanításomat a Hegyi beszédben. Majdan folytatódott a Hegyi beszédben, hogy nem szabad félni: kérjünk, keressünk, zörgessünk. Majdan a mai Hegyi beszéd tanításában: legyetek irgalmasak, amilyen irgalmas a Mennyei Atya.1 Ne ítélkezzetek, hogy titeket se ítéljenek meg, és ne mondj senki felett ítéletet, hogy feletted se ítélkezzenek. Bocsáss meg, hogy majd neked is megbocsássanak.

Ez a tanítás se ismeretlen számotokra, hisz már jelen volt felétek. De a megbocsátó kegyelem, az még mindig fontos, hogy bennetek éljen, vezessen, neveljen, mutassa meg a mindennapi utat a megbocsájtó kegyelemben. Hisz sokan és sokan azt mondjátok magatok között vagy egymásnak: „Én bocsássak meg?! Hát talán ő bocsásson meg nekem!”

Ez az, amire a ti saját szavatokat tudom használni: néha úgy viselkedtek, hogy tromf tromfra megy, nem figyelünk arra, hogy a tanítás hogyan van jelen. Mert a megbocsájtó kegyelem csak úgy tud működni rajtatok és bennetek, hogy ha te úgy próbálsz élni a mindennapjaidban, hogy elvárod, hogy veled hogy viselkedjenek.2 Most csak példának mutatom itt körötökben. És mikor itt a körötökben te elfogadod a neked járó tiszteletet, a neked megbocsájtó kegyelmet, a neked kijáró helyet, ha te erre vágyakozol, ha te úgy érzed, hogy erre szükséged van, akkor nekünk is talán úgy kellene élnünk és cselekedni, hogy megadjam azt az embertársaimnak, amire szükségük van; hogy én is meg tudjak számukra bocsájtani, még akkor is, ha talán a gyarlóságunkban nehéz.

A megbocsájtó kegyelem, az megváltoztathat. És hogy ha megtörténik a megbocsájtás, akkor öröm tölti el szívedet, szinte úgy érzed, hogy fellélegeztél, mintha szabad lennél, már nincs benned harag, indulat, gyűlölet, ami miatt nem tudod, hogy hogyan és miképpen éljél.

Hányan és hányan oly hamar apróságokon meg tudtok sértődni, és az apróságában pedig nem volna szabad megengedni, hogy ez itt bent elüljön, és ez itt bent elindítson benned valamit — talán indulatot, talán haragot, talán gyűlöletet? Talán elgondolkodol, hogy „hogyan és miképpen éljem meg e szavakat”.

Ilyenkor mondom nektek, a ti szavatokat használva ismételten: Isten nem véletlenül adott két fület. S azt mondod: Az egyiken be, a másikon távozzék.

Igen, mert nem engeded ide belülre magadnak, nem engeded, hogy itt ez elüljön, és ez miatt kialakul néha, de néha sokszor, a harag, az indulat, a gyűlölet.

És néha mondhassuk azt is, hogy néha semmiségért is haragudni tudtok. Mert a semmiséget, azt úgy kell próbálni észrevenni a tanítás révén, hogy hallasz valamit, vagy beszélgettek valamiről, de teljesen nem értesz vele egyet, és akkor megsértődsz, indulatossá válsz. Holott ezt mind-mind el lehet kerülni, a mosoly ünnepében, az öröm szeretetében nem engeded ide belülre. Hisz nincs értelme, hogy néha olyanokon idegeskedj, mérgelődj, indulatossá váljál, amire semmi szükséged.

Ez az, amikor azt mondom: néha saját magatokat használjátok fel az ilyen megbocsájthatatlan jelenlétre, holott az Én megbocsájtásom, az nem ebben a formájában, s nem ebben a tanításában van köztetek és bennetek.

Én, Jézus Krisztus Uratok nem egyszer mondom számotokra: Én és Édesanyám legyen és legyünk példa nektek és számotokra.

Íme, most min is vagyunk jelen?

A bűnbánat második Golgotáján.

Azt mondod, Hozzám tartozol, azt mondod: „Követlek Téged.” Azt mondod: „Imádkozom, és engesztelő testvérré válok, de mégsem tudok megbocsájtani.”

Hát akkor hogy működik bennetek e kegyelem?

Én, Jézus Krisztus Uratok, ha a Golgotán, ha a Keresztúton azt mondottam volna a nép sokaságának, vagy az írástudóknak, vagy a véneknek, vagy a főpapoknak, hogy: „Én sem bocsájtok meg nekik! Én is gyűlölök, és haragszok rátok!”, akkor hogyan lenne jelen a Golgota számotokra? Hogyan lehetne erőt meríteni? Hogyan lehetne a szeretetet felismerni?

Mert a fájdalom, szenvedés Golgotája, az is maga a szeretetében van jelen. Ott nincs harag se gyűlöletre, se indulatra, se féltékenységre, se kapzsiságra, se arra, hogy megbocsájtó kegyelem működjék az indulatok felett. De a megbocsájtó kegyelem a Kereszten működik. A Kereszten, amikor lenézek mindazokhoz, akik énekelnek, akik táncolnak, akik kockát vetnek, akik nevetnek, akik csúfolnak, és akik boldogok, hogy jelen e megaláztatásom.

És ekkor hogy van jelen a Kereszten a megbocsájtás a szeretetében, a kegyelmében?

— Ó, Atyám! Bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit cselekszenek!

Úgy-e, sokszor és sokszor halljátok, hónapról hónapra, évről évre a Golgotán?

És ezek a szavak a tanításában hogy vannak jelen benned a mindennapi életben a kegyelemhez? Hogyan tud működni rajtad és benned? Hogyan ismered fel mindazt, ami ez által körülvesz? Hogyan akarsz irgalmasságban élni? Hogyan akarod elfogadni felebarátodat és testvéredet, szeretteidet? És hogyan mondod azt, hogy „nem ítélkezek, hogy engem se ítéljen meg senki”? Mert az ítélet ítéletet vonz magával együtt. És ezekre semmi szükségetek a mindennapi életben.

Próbálom olyan egyszerűen, olyan szeretetteljesen átadni ezt az irgalmasság-tanítást a megbocsájtó kegyelemben, mert hogyan folytatódik?

Ha te megbocsájtasz, és hogy ha te adsz, akkor te is kaphatsz. És nem mindegy, hogy hogyan és miképpen, mert a tanításban Én így szóltam: Neked is adnak jól megtömött, túlcsordult, megrázott tömlőt ölödbe, mert te, ha ilyen mércével mértél, akkor neked ugyanilyen mércével mérhetnek visszafele. És akkor öröm és szeretet van jelen a mindennapokban a kegyelemhez. És akkor tudod értékelni, hogy a tanítás valójában hogyan van jelen a mindennapokban.

És akkor elkezdjük gyakorolni az irgalmasság szeretetét, hogy valóban irgalmasokká váljunk, valóban tudjunk megbocsájtani mindenkinek, valóban senki felett ne ítélkezzek, mert akkor felettem se ítélkeznek. És valóban, ha én tudok adni szívemből, szeretettel, akkor én is várhatok. De ha én ennyit adtam, számomra talán duplája kerül vissza. Mert hogy van? Megrázott, túlcsordultig megtömött tömlővel térhet vissza a kegyelem-ajándék a mindennapi életben, a mindennapi élethez.

És akkor öröm járja át szívedet, hogy „az én mércém valóban jól volt jelen a megmérettetésben, az átadásban, az ajándékozásban, mert visszafelé hozzám is vagy még egy kicsivel több jutott felém”, ami által öröm és boldogság elevenedik meg rajtunk és bennünk e szeretet, kegyelem részében.

És akkor azt mondod: „Igen, jó irgalmasnak lenni, jó felismerni a felebarátot, jó számára megbocsájtani, és nem ítélkezek. És ha tudok, adok és ajándékozok, mert én jó mércével szeretnék mérni, mert akkor számomra is olyannal vagy még nagyobbal mérnek vissza” — a kegyelemből, az ajándékból, az irgalmasságból, a megbocsájtásból?

Ezek mind-mind jelen vannak a Hegyi beszéd tanításában, a mai napban.

Majdan átléptünk a második tanításra, ahol jelen vannak a farizeusok, jelen vannak a nép vénjei.3

Ezeket most a jelenben hogyan is lehetne megnevezni? Kik a farizeusok? Kik az írástudók? Kik a nép vénjei az elöljárókban? Kik azok, akik mások felett tudnak ítéletet mondani?

Mert csak az a jó, ha ők elismerve vannak, de hogy ők másokat elismerjenek, jót cselekedjenek, az már nem az ő hatáskörükbe tartozik. A mai nyelven így is lehet mondani s értelmezni.

De a tanítás a gazdag emberről szól.

Ki is számotokra a gazdag ember?

Az Atya. Az Atya itt lent a Földön készít egy gyümölcsöst a szőlőben. Telepíti a szőlőt, hogy majd jó gyümölcsöt teremjen. Hogy megóvja, hogy vigyázzon mindazokra, akik Hozzá tartoznak már, be is keríti. Hogy még nagyobb védelmet kaphassanak, a sövényben taposóaknát4 készít. A közepére, hogy biztonság legyen, őrtornyot emel. S aztán itt hagyja a munkásokra, az egyszerűekre.

A kicsinyekre? Vagy a kapzsikra? Mindenki saját maga megadhassa a választ.

De eljön az idő, a gyümölcs beérett, és a termést illene átnyújtani, szolgáltatni. De hogy a termést a gazda megkaphassa, először megvernek, megölnek, megköveznek. Megismétlődik még egyszer. Utána elküldi Egyszülött Fiát:

— Hát azt már csak megbecsülik, saját Fiamat!

És a saját Fiával mit tesznek? Kidobják, és megölik. Hát arra sincs szükségük, mert ők a földi élet tanúságában gondolkodnak:

— Miénk lehet az örökség!

De hogy legyen az övé az örökség, mikor nem oda tartozik?

Ehhez lehet mondani azt, hogy: „Néha többet várok, mint amit adtam. Szinte kapzsivá, iriggyé, és az sem riaszt vissza, ha ezért talán megverek, megölök vagy megkövezek valakit, néha tettekkel, néha szavakkal, néha indulatokkal.” Ez mind-mind rajtatok múlik, hogy hogyan és miképpen cselekszetek.

És akkor felteszem a kérdést most a jelenben felétek:

És hogy ha majd eljön a gazda a saját földjére, a saját gyümölcsösébe, mit fog tenni a munkásaival, azokkal, akik nem hallották meg az ő szavait, nem hallották meg, hogyan kell cselekedni, nem hallották meg, hogy a cselekvésben hogyan kell átadni mindazt, ami nem az övéké, amihez semmi közük?

Ők boldogan válaszolnak:

— Hát gonoszul bánik el a gonoszokkal.

Igen, s akkor mondhatom számukra: Mert nem olvastátok az Írást, mikor az építők építettek, némely követ elvetettek, amely szegletkővé vált? Mert az Atya akarta, hogy szegletkő legyen.

És csodálkoztak rajta, és a csodában örültek.

S ilyenkor mondhatom azt: majd jönnek, és elveszik tőletek ezt a hatalmat, elvehetik tőletek az Isten Országát, és olyan népnek adják, aki méltó az elfogadásra, méltó, hogy neki adják.

És ilyenkor döbbennek rá, hogy ez a példabeszéd róluk szólt, mert ők cselekedtek így az Emberfiával.

És ez a tanítás most a jelenben mindazokhoz szól, akik néha így bánnak a felebaráttal és a testvérrel és a szeretteikkel, amikor nem törődnek senkivel és semmivel, csak azt mondja, hogy: „Nekem legyen jó. Én kapjam meg mindazt, amit talán kinéztem magamnak, vagy amit elkönyveltem, hogy az az enyém, holott lehet, hogy semmi közöm hozzá, de én megszerzem, mert nekem szükségem van rá!” — az egyszerűségében így adom szavaimat felétek.

És néha ezt a tanítást lehet mondani a farizeusokra, az írástudókra és a nép vénjeire, akik odaálltak az elfogadásban vagy a meghívásban — mert kevés, mondhatni azt, a meghívásban —, akik az Egyházban, az Egyház élére állnak, az Egyházban cselekedni akarnak, az Egyházban elfogadni mindazt, amely körülveszi őket, vagy az Egyházban szolgálatot szeretnének teljesíteni mindazoknak, akiknek szükségük van e szolgálatra.

Ilyenkor némelyek megsértődnek — most visszaléphetünk az első tanításra. Mert ha érintett benne, akkor megsértődik. Holott nem megsértődni kellene, hanem önmagába nézni, és elgondolkodni, elmélkedni, felismerni önmagát: „Talán nem ez a helyes út a cselekvésben, hanem valóban szolgálni kellene, szívből és szeretettel. A szolgálatban elfogadni mindazokat, akik hozzám tartoznak.”

És akkor más lehet az összetartozás a szeretetében, a kegyelemben. És akkor nem fogják azt mondani rájuk: „Ti is olyanok vagytok, mint a farizeusok. A mai jelenben talán ti vagytok a farizeusok, az írástudók, és megelevenednek rajtatok és bennetek a nép vénjei, akik azt gondolják, hogy nekik mindent szabad a cselekvésben.”

De ha őtőlük kérik számon a példabeszédben, akkor megsértődnek. Még neki is mennének mindazoknak, akik megsértik őket. Ahogy Engem, Jézus Krisztus Urukat az Emberben szerettek volna megfogni, de féltek a néptől, mert a nép csodált, tisztelt, szeretett és követett a tanítás mondanivalója révén, a csoda megtapasztalása révén.

A tanítás és a csoda most is jelen van a mindennapokban, csak nyitott szívvel kell jelen lenni, felismerni, elfogadni, szívedbe zárni és eggyé válni vele. És akkor tudod értékelni e mai bűnbánat második tanítását, ami folytatódik a Hegyi beszéddel, és majd tovább, ahogy haladunk, a tanításokkal a kegyelemhez.

És ennek a kegyelem tanítása révén megajándékozlak benneteket kiválasztott Mária szolga, testvérem által áldásommal e bűnbánat második Golgotáján, hogy áradjon reátok az imádság felismerésének, szépségének, kegyelmének ajándéka, hogy ne félj, merj kérni, merj keresni, s merj zörgetni, és ha megnyílik az ajtó, ne torpanj meg, és próbálj irgalmassá válni az irgalmasságban, ne mondj ítéletet, és tudjál megbocsájtani. És hogy ha már működik a megbocsájtás benned, akkor meg tudod érteni azt a példabeszédet, ami az Atyáról és a Fiúról szól feléd és hozzád a felismerés elfogadása révén.

És ennek reményében árasztom reátok áldásomat.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme világosítson meg benneteket, testvéreim, e meghívásban, e elfogadásban és a mindennapi élet haladásában, hogy a bűnbánat-idő megadja számotokra a tanításban a szépséget, az ajándékot, a kegyelmet, a keresést, a megnyitott ajtót, „ami előtt nem szeretnék megtorpanni, hanem tovább haladni, hogy irgalmasságban alakuljak ki az irgalmassághoz, ne ítélkezzek, tudjak megbocsájtani szívből és szeretettel, és akkor felismerem a példabeszéd tanítását a szeretet kegyelme által az Atyáról és a Fiúról, kinek gyermeke és testvére lehetek e meghívás révén”.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!