JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. február 6.

Jézus Krisztus Urunk:

 

IMG_5369  jav. honlapraKöszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok a hívást, és a hívásban engedelmeskedtek, hogy egyek legyetek a fájdalom, szenvedés Golgota-útján. De köszöntöm azon testvéreimet is, akiket a hallás vagy éppen a kíváncsiság vezetett ide. Ma több testvérem nyitott szívvel volt jelen, de nem mindenki. Van, akit megérinthettem, és van, akinél kopogtattam, de nem nyitott ajtót Számomra.

A mai nap pedig a küldetés napja a kérés és a tanítás Golgotai üzenetében.1. Hisz — a szeretet, amelyet az elmúlt hónapban ajándékul adtam számotokra, most a küldetés a felismerésében és az elfogadásában — fontos szerepet játszik minden nyitott szívű testvérem szívében, aki figyel önmagára, és figyel a lélek hangjára, ami által könnyebben fel lehet ismerni a küldetést a hívásban és az elfogadásban. Hisz a tanításom Mária szolgámnak a Golgota elején.2. kimondottan nem csak számára, hanem minden jelenlévő számára meghívás volt. Ahogy Simon elsőként nem akarta teljesen megérteni a Mester szavát. Annak a Mesternek, aki tanította, és aki már kiválasztotta. De még mindig benne nem a küldetés volt a nagyobb, hanem a földi ember — a földi ember munkája a megélhetésben és a haladásban. A hívás a küldetésében távol volt tőle. De mikor szóltam feléje szeretet szaván — a szeretet, amely megérinti a gyarló testvéreim szívét és lelkét, különösképpen akkor, amikor megengedi, másképp értelmezi a hívást a felismerésemben. Másképp értelmezi a saját maga küldetését. És így Simeon is megértette szeretet-szavaimat, és bizonyságot nyert.3. De a bizonyságában bizonytalanság vált ismét szívében, lelkében és félelem.4.

Ti vajon, földi testvéreim, mostani jelenetekben vagytok-e bizonytalanok? Megengeditek-e a félelmet, hogy erőt vegyen rajtatok és bennetek? Vagy megértitek, hogy mi a küldetés és mi a meghívás a haladásban? Fontos, hogy ezen testvéreim, egy kissé elmélkedjetek. Ahogy már tanítottam felétek és számotokra: nyitott szívvel és lélekkel. Mert a lélek hallása és látása mást nyújthat, mint amit a szabad szem lát és hall. Néha nem veszitek észre a különbséget és a különbség szeretetét, megbecsülését, felismerését. Ez mind, ha jelen van a szerető testvérem szívében és lelkében, akkor másképp érzékeli a kegyelmet a mindennapjaiban. És már boldogan el tudja fogadni az életének küldetését. Már nincsen félelem, nincsen szorongás és nincsen kétely. „Másképp látom és érzékelem a lelkemmel, a lelki világgal mindazt, ami jelen van előttem” és előttetek.

A mai tanításom, a kérésem a küldetés felétek. Mert a szeretet, az már elfoglalta helyét a szívében és a lelkében minden nyitott szívű testvéremnél. Most jelen van számotokra a küldetés. És a küldetést, ha felismered, akkor már tudod, hogy hogyan tovább a cselekvésedben.

Tőletek nem kérem, testvéreim, hogy a szerint cselekedjetek, ahogy a kiválasztásban Simeon a Simonban tette5., és a többi tanítványom. Tőletek csak a küldetést úgy kérem és várom az elfogadásban és a megtapasztalásban, hogy felismerd, mi az igazi küldetésed. A felismerés után elfogadni, és a szerint élni és cselekedni. És nem engedni be a félelmet, a szorongást és a gátlást. A cselekvésedben mindent, ami jelen van számodra, elfogadni és haladni. Mert a küldetésed révén megérted valójában, mi az egésznek a mai nap szeretetéhez kapcsolódó kérésem.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, értékeljétek át önmagatokat. Becsüljétek meg önmagatokat. Érezzétek azt, hogy ti itt, most nem csak egy ember és testvér vagy a földi életedben — te egy kiválasztott vagy a küldetéshez. De a küldetést neked, kiválasztott testvérem, saját magadnak kell felismerni, megérteni és elfogadni. És e szerint élni, ha szükséges, változtatni, hogy mégis érezd, mi a különbség most, hogy már tudod, hogy kiválasztott vagy a küldetésedben, és milyen volt akkor, amikor még talán csak kereső voltál, és a keresők között még nem értetted, mi a küldetésed. Nem értetted, hogy a szeretet hogy működik rajtad és benned. Nem értetted, hogy a szeretet mellett milyen fontos a megtapasztalás, és milyen fontos a megbocsájtás6.. Mert ez által tudsz haladni és élni a mindennapjaidban.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, a mai nap ajándéka a tanításomban, a kérésemben a szeretethez párosulva a küldetésben. Hisz már a szeretet előtt sok mindent megadtam számotokra a kérésben. Mindent nem elevenítünk fel, de jelen volt a megbocsájtás, jelen volt a felismerés, jelen volt a Szentlélek működése rajtad és bennetek, és jelen volt, hogy hogyan kell önmagad felismerni, mert a lélek, amely éltet7., a lélek, amely erőt ad és megvilágosítja számotokra — mindent — a Fényben, a Világosságban és az út haladásában. Ma csak egy párra emlékezünk, hogy biztos legyél, testvérem, hogy a küldetésed fontos ehhez a kapcsolathoz a kapcsolatban. Mert így lesz teljes a mindennapi élet a haladásodban.

Ennek reményében árasztom felétek a mai napban áldásomat, az áldást — a Szentlélek kegyelmével árad reátok kiválasztott Mária szolgám által. Nyíljon meg hát szívetek és lelketek, hogy megérinthessem testvéreimet a szeretetemmel. Mert a szeretetem, az fontos, hogy jelen legyen minden nyitott szívű testvéremben, mert ez által érzi a változást, érzi, mi a küldetése a felismerésben, az elfogadásban és a haladásban.

Így áradjon reátok a Szentlélek-kegyelem ajándék-áldásom, testvéreimre, hogy meg tudjam érinteni szeretetemmel szíveiteket. Hogy össze tudjam fűzni, hogy egyek lehessetek a szeretetben, és ez által könnyebben ismeritek fel a küldetéseteket.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme töltse be minden nyitott szívű testvérem szívét. Erősítsen, óvjon és védelmezzen, hogy ez által ne legyen félelem, szorongás és kétely bennetek, mert így a küldetésetek a felismerésben teljessé válhat a mindennapjaitokban. És a Szentlélek kegyelem-ajándéka így fogja megvilágosítani számotokra az utat a haladáshoz, a haladásban. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok az út végén, és várom ölelésre tárt Karjaimmal nyitott szívű testvéreimet, akik majdan a küldetéseiket teljesítik, és örömmel és szeretettel érkezhetnek.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!



JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. május 7.

Jézus Krisztus Urunk:

 

A Megtestesült Szeretet jelképszobra

A Megtestesült Szeretet jelképszobra

Köszöntöm testvéreimet, akik a mai nap jelen vagytok a fájdalom, a szenvedés, az átélés útján.

A mai nap a meghívásában és a kegyelmében és a szeretetében elevenedett meg előttetek. De a mai nap, az túl van a Feltámadási Fény áldásának kegyelmében — részesülhettetek a szeretetem áldásának kegyelmében. És ma a felkészítés és a befogadás a Vigasztaló, a Szentlélek kegyelmének áldása, árasztása és működése.1.

Ma a tanításomból szólok hozzátok — a tanításom, amely a tanítványaim felé, és épp úgy most felétek is, testvéreim.

Fogadd meg tanításomat. És ha a tanítás benned él, akkor a szeretetem is benned él. Mert Én, Jézus Krisztus Urad és Uratok szeretlek benneteket. És ti is szeressetek, mert Atyám, aki küldött, az jobban szeret benneteket, mint ti önmagatokat.

Kérlek hát titeket, hogy éljetek e szeretetben. Békességet adtam nektek, és békességet hagyok rátok. De ezt a békét ne úgy próbáljátok megérteni és elfogadni, ahogy a világ adja számotokra és nektek, mert fontos, hogy ennél egy kicsit nagyobb az a béke, amit Én adok és hagyok rátok! És felkészítelek benneteket, mert a Vigasztaló, az itt van, és jelen lesz számodra és számotokra. De senkire sem erőltetem rá, senkinek sem parancsolom, hogy szeressen, és békében tudjon élni, és a békét el tudja fogadni.2.

Fontos, hogy érezd, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, aki itt vagyok köztetek, aki tanítalak benneteket, ahogy 2000 évvel ezelőtt tanítványaimat. Most nektek is azt mondom, amit tanítványaimnak, hisz azért jöttem közétek, hogy elmondjam számotokra, hogy felkészüljetek, mielőtt beteljesedék, hogy elhagylak titeket. De nemsokára visszajövök!

De ha szívből tudtok szeretni, akkor a szeretetet meg tudjátok érteni. Akkor nincs bennetek sem félelem, sem szorongás, sem gátlás. Nincs bennetek nem megértés, mert már a nyugtalanság elhagyja a szíveteket, és a lélek jelen van az áldásra, az árasztásra, és a test felkészül a befogadására. Mert ha ti is úgy tudnátok szeretni, ahogy Atyám és Én, akkor megértenétek, hogy miért kell elmennem oda. Mert amíg nem megyek el, hát hogyan küldjem számotokra el a Vigasztalót? Atyám nem tudja Nevemben megadni számotokra, ha Én nem foglalom el helyemet.3.

Úgy-e, milyen könnyű megérteni a tanítást, ha egy kicsit más szavakkal értelmezem számotokra az egyszerűségében? És már boldog vagy, hogy te elfogadtad a békét, elfogadtad tanításomat, a tanításomat megpróbálod megtartani. És ez által a szeretet növekedik benned.

Mert aki Engem küldött, az nem más, mint az Atya. Amit mondok számotokra, az nem más tanítása, mint az Atyáé.4. De ti, testvéreim, a szeretetben meg tudjátok érteni, el tudjátok fogadni, és szívetekbe zárni, felkészíteni önmagatokat a befogadásra. Mert a Vigasztaló fontos, hogy eljöhessen hozzátok, betölthesse szíveteket és lelkeiteket. És a Vigasztalóval másképp tudsz élni és haladni.

Kérlek hát, testvéreim, e kegyelem tanítását próbáld valóban most megérteni és megtartani, mert a szeretet és a béke így tud egy lenni a szívben és a lélekben. Mert ha elmegyek, elfoglalom helyemet, akkor a megdicsőülés beteljesedék, és az Atya mindent megad számotokra, és mindent eszetekbe juttat, mindenre emlékezhettek, mert tudsz hinni és bízni.5. Mert a szeretet és a béke mellett fontos a hit és a bizalom. Mert a bizalom, az kölcsönös a felebarátban és a testvérben, a családban és az ismerőseid között. De ha nincs benned bizalom, a bizalmatlanság néha rosszat hoz ki önmagatokból. De hogy a bizalom fontos legyen számotokra, engedd a szeretet és a béke mellé a hit kegyelmét az erőben és a megvilágosításban a felismerésedhez, az elfogadásodhoz és majd a haladáshoz. És már a hit kegyelme is másképp működik és működhet rajtatok és bennetek.

Kérlek hát titeket, legyen öröm szívetekben és lelketekben, mert a Vigasztaló, az majd eljő, és itt lesz a közeletekben. De te, testvérem, felkészültté válsz-e, hogy képes legyél a befogadásra?

A mai nap tanításom a kéréseimben ez felétek — „számomra” és számotokra. Nem lehetetlen, és nem nehéz a megértésében. Ha nyitott a szíved a testedben és a befogadásra, akkor érzékelheted a kegyelmet. Megengeded, hogy működhessen rajtad és benned.

Mert a Szentlélek, mielőtt eljő, széttárva Karjaimat, és mielőtt a Sátoros Ünnep utolsó szakaszánál a tanítványaimhoz így szóltam:

— Ne féljetek! Aki szomjazik, jöjjön, és igyék. És engedje, hogy szívében megelevenedjék e víz-élet forrása a kegyelem szeretetében.

Mert a béke, amit nektek hagytam és adtam, itt van. És a szeretettel egy lehet. De Én, Jézus Krisztus Uratok, a meghívást nem az egyszerű víz fogyasztására adtam meg számotokra, hanem a lélek szomjúságához, mert szomjaztok, és szükségetek van, hogy a lélek a szomjúságában megkaphassa az élet-víz kegyelmét a lélekhez és a szívhez.6.

A mai nap tanítása mellett a test és a lélek táplálékának ajándéka és kérése a Szeretett Tanítványom jövendölésének részeiből7. merítsetek erőt a felismerésben, a felismeréshez és a megtapasztaláshoz, és a haladáshoz, mert a kegyelem a jelenlétében egy. Csak a megnyitott szívű testvéreim felé árasztom ajándékomat a szeretetemben, a békémben, a hitben és a bizalom kegyelmében.

A mai napban, mielőtt felkészülsz a Vigasztaló befogadására, elővételben áldásomat e négy jelében árasztom reátok.

Mária szolga kiválasztott keze által áradjon reátok áldásom. A szeretetem és a békém és a hitem és a bizalmam jelében töltse be a befogadó testvérem szívét és lelkét. Adjon számára erőt és kegyelmet, hogy a nyugtalanság a szívben eltávozzék a félelmében és az aggodalmában, és helyébe költözzék a szeretetem és az a békém, amit nektek adtam és hagytam a felismeréshez és a megtapasztaláshoz az elfogadásával. Mert a hit és a bizalom csak így elevenedik meg rajtatok és bennetek e különleges áldásom ajándékában.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek Ünnepén e befogadás révén a felkészített test és szív a megnyitottságában készen állhat a Szentlélek, Vigasztaló eljövetelére a kegyelem szeretetében. És töltse be szíveiteket, erősítsen, óvjon, védjen és mutassa meg számotokra az utat. Az út felismerésében pedig haladjatok, és kövessetek — Én, a Jó Pásztor, ismerem juhaimat, juhaim ismernek Engem, és követnek.8. És a követéssel eggyé válva a szeretet, béke, hit, bizalom jelében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. június 4.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet a mai napban, akik elfogadtátok a hívásomat, és a hívásban megjelentetek ezen a napon, amikor a fájdalom-, szenvedés-átélés a Golgotában a Szentháromság jelében és a tanítás kegyelmében szólt felétek.

Ma még lehet, ma még szavad, borulj le a Kereszt alatt.

Ma még lehet, ma még szavad, borulj le a Kereszt alatt.

A tanítás, amely fontos, hogy elmélkedjél, fontos, hogy nyitott legyél, fontos, hogy megérthesd, mi a küldetésed a küldetésben, hogyan cselekszel a cselekvés révén, hogyan haladsz, tudsz-e változni és változtatni, tudod-e elfogadni szeretetben felebarátaidat, testvéreidet, tudsz-e megbocsájtani. Hisz amit most számotokra megadtam, ezek, amely a bűnbánat-időtől eddig hétről hétre, és utána hónapban jelen volt számotokra a felismeréshez és a haladáshoz. És hányan és hányan fogadjátok el mindazt, amit Én, Jézus Krisztus Uratok, e szolgám által megadok számotokra? Hányan és hányan könnyelműen ítélkeztek, nem csak szolgámon, hanem más felett is. De aki igaz hittel és szeretettel tartozik Hozzám, és követ Engem, és felveszi a keresztemet, azok elgondolkodnak, elmélkednek: „Hogyan mondok véleményt olyanról, amit soha nem láttam, és nem tapasztaltam meg, nem voltam tanúja, de mégis ítélkezek?”

A tanításom ezért szólt hozzátok, hogy fogadjátok el felebarátaitokat, testvéreiteket, hisz szükségetek van, hogy egyek lehessetek az eggyéválásban e rohanó, zűrzavaros mindennapi életben, amikor egyre többen és többen úgy szóltok, hogy: „Nincs időm imára, elmélkedésre az engesztelésben. Nincs időm részt venni egy szentmise-áldozaton.”.

Pedig egy szentmise-áldozatot, ha valóban szívvel és lélekkel élnétek meg, milyen kegyelmeket tudnátok elfogadni, szívetekbe zárni, és magatokénak mondani!

Igen, várjátok az új testvéreket, hogy egyek lehessetek abban az Egyházban, amit megalakítottam, és Péterre, a Kéfára hagytam. Várjátok, hogy többen legyetek. De hogyan, ha azok, akiknek, Én nem azt mondom, hogy kötelessége, Én nem azt mondom, hogy neki kell megtennie, de ha már azt mondja, hogy „én egy ember vagyok az Egyházban, abban az Egyházban, amely Krisztus Egyháza, én ebben az Egyházban talán pásztor vagyok”. A pásztornak hogyan kell majd cselekednie?

Hisz ennek a hónapnak sok kegyelme lesz számotokra. A kegyelem még bennetek él a pár napi Vigasztaló Szentlélek ajándékában. Bennetek él a Szentháromságnak a titka, értéke, kegyelme és ajándéka.1. Mert az Atya, a Fiú és a Szentlélek milyen szerepet foglal el a ti szívetekben és a ti lelketekben?

És utána, nemsokára, ismét jön egy nagyobb ünnep, amit sokan és sokan néha csak a látszat kedvében teszitek meg. De a nyitott szív, a szeretet és a béke a kegyelmében hogy van jelen?

És az után jön az Én Szívem ünneplése, amikor az Evangélium tanítása az, hogy a pásztor ott hagyja a nyájat, a 99-et, és elmegy azért az egyért, hogy megkeresse, mert szomorú a szíve, szomorú a lelke, hogy 1 a nyájból elveszett, eltévelyedett.2.

Kérdezem Én: a pásztoraim, mikor ilyent észrevesznek, gondolnak-e arra, hogy „Én, ha pásztor vagyok, kell-e elmennem az eltévedett nyájam bárányáért? Kell-e nekik segíteni a felismeréshez, a megvilágosításhoz, a haladáshoz, vagy hagyom elveszni?”

És az Evangélium mit mond számotokra a tanításában? Mikor meglelte, karjába vette, magához ölelte. Örült és boldog volt a szíve, mert megtalálta elveszett bárányát.

„De nem csak egyedül akarok örülni és ünnepelni! Hazamegyek, szólok a családtagjaimnak, szólok a szomszédaimnak.”

Ma van-e család, vannak-e szomszédok, akikre tudtok együtt lenni, akikkel tudtok megérteni, akiket tudtok elfogadni, vagy e rohanó világban mindenki éli saját életét, és nem törődik a felebarátjával, a testvérével? Akkor hogyan vagytok ti testvéreim az Egyházamban? Hogyan akartok Hozzám tartozni és követni? Hogyan készültök az egy nyájhoz és az egy akolhoz az Egy Pásztorban, ha már talán a melletted lévő harmadik felebarát-testvéred ott, melletted, talán rosszul lehet, hogy észreveszed, hogy segítesz? Hányan és hányan az Egyházamban is beszélnek róla, de hogyan cselekszenek? Hányan és hányan azt mondják: semmire sincs idő.

És az ifjúság, az hol van, a jövő testvéreimben? Hogyan lesz Új Egyház, ha nincs ifjúság, ha hagyjuk, hogy szétszéledjen az ifjúság nyája?

Kérlek hát benneteket, testvéreim, a tanításom ez legyen számotokra, hogy valóban érzed szívedben és lelkedben a Szentháromság titkát a kegyelmében. Tudod, hogy létezik az Atya, létezik a Fiú és a Szentlélek. Tudod, hogy van Nekik titka a kegyelmében. 3. Szeretnél megerősödni, szeretnéd megismerni, szeretnél Hozzá tartozni! De ehhez meg kell nyitni szívedet, lelkedet, át kell adni önmagad, és igaz, hű testvéremmé válni, hogy a hit és a bizalom kegyelme valóban itt legyen, előttetek és bennetek.

Ne ítélkezzetek oly hamar, hisz eljön az idő, mikor talán felettetek is ítélkeznek. És nem mindegy, hogy hogyan és miképpen. Hogy tanítottam már számotokra az elmúlt időszakban: éljetek szeretetben, éljetek békében, hisz a szeretetnek többféle formája tanítását megadtam számotokra. Legyen bennetek türelem a kegyelmében, a megbocsájtásában, a felismerésében és a haladásában a földi útpályán. Hisz ezt a tanításomat már többször megadtam számotokra. Legyetek felkészültek, mert nem tudjátok, mikor érkezem, és nehogy olyanokká váljatok, mint amikor a menyegzőre készülnek, és nem érnek rá.4. Vagy amikor a szüzek várták a vőlegényt. És kik voltak éberek? És kik mentek be vele? Utána zörgethettek, utána bizonygathatták: „Uram, Uram, hát nem ismersz minket?”5.

Nehogy ti is zörgessetek, és ne legyen senki, aki felismerjen.

Soha nem késő önmagatokba nézni. Soha nem késő elindulni a hit, a kegyelem, a bizalom, a szeretet, a megbocsájtás útján. Soha nem késő elindulni a változáson. Soha nem késő várni a kegyelmet a szeretetében, hogy ez által megerősödhess, hogy Enyéimnek mondhassalak, mert Én az Atyával egy vagyok. És nem azért jöttem, hogy csak Magamtól beszéljek és tanítsak, és meghívjalak benneteket, hanem az Atyámmal egyet, amit Én mondok, azt tudja az Atya. És a hit bizalmának kegyelme így lesz teljes az ajándékában.6.

A tanítás ma Mária szolgámnak6/a: a csodatételről volt szó, amikor tanítványaimmal félrevonulva. De a nép sokasága követett. És a követésben Én örültem, és szeretettel fogadtam. De tanítványaim megijedtek, hogy mi lesz velük az estében, hisz nincs szállás, nincs élelem. De ha tudsz hinni és bízni a szeretetemben, a jelenlétemben, kegyelmemben, akkor miért féltek? Hisz nektek is megadhatom mindazt, amit abban az időben a tanítványaimnak és a nép sokaságának.7.

Én és Atyám nem azért jöttünk és vagyunk köztetek — és megpróbálnánk szívetekben és lelketekben élni, hogy eggyé válhassunk —, hogy félelmet adjak számotokra. Én a szeretetet, az örömet és a békét árasztom felétek Atyámmal együtt. A szabad akarat cselekvésében, gondolataiban mindig érezni és tudni lehet, hogy mikor, hogyan és meddig menjél el a mindennapjaidban e földi útpálya haladásában.

A Vigasztaló a Szentlélek kegyelmében reátok árad, betölti szíveteket és lelketeket. Számotokra egy világosságot ad. És kérni kell e Vigasztalót, hogy éljen bennetek, és világosítsa meg számotokra az utat a mindennapjaitokban, mert a haladás a követésében és a küldetésében így lehet teljes számotokra. Hisz az élet, amely jelen van a Földön, az csak egy vendég-élet. Senki sincs biztosítva a felől, hogy ez az élet meddig tart. De nem mindegy, hogy hogyan éltek.

Fontos, hogy Isten gyermekeként Atyámhoz tartozzatok, Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz Krisztus testvérében, Édesanyám gyermekeként — különösképpen ti, e nemzetben, hisz örökségben hagytak benneteket Édesanyámnál. De mit tesztek ennek érdekében? Várjátok, hogy Édesanyám tán széttárja így Karjait, és segítséget nyújtson az Ő nemzetének? Ti, az örökös gyermekek a nemzetben, hogyan éltek? Van-e az Édesanyámnak helye szívetekben? Tudtok-e Hozzá imádkozni, énekelni, kérni, hogy imádkozzon veletek? Hisz ki a legközelebbi közbenjáró Énhozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz, aki elhozhassa kéréseiteket?

Hányan és hányan várjátok a segítséget, de hány, Atyám templomában még arra sincs idő, hogy talán egy „Mi Atyánk”-ot vagy egy „Üdvöz légy, Máriá”-t a pásztoraimmal együtt elimádkozzatok. Sokan azt mondjátok, hogy a rohanó világban nincs semmire idő, hisz már pásztoraim is lassan elgépesedtek.

Ilyenkor mindig szolgámra neheztelnek, mintha e szavakat ő adná át — Én, Jézus Krisztus Uratok.

Ha csak visszamennénk nem hosszú időre, csak talán olyan 40 vagy 50 évet: akkor hogy éltetek, és a pásztoraim hogy működtek, hogyan tartották össze a nyájat, és most hogyan teszik? És azt mondják: „Fogy az Egyház.” Hát ha nekik sincs idejük az Egyházra, akkor hogyan gyarapodjon?

Én Szívem szeretetével szolgám által adom át tanításomat, kérésemet. Minden testvérem saját maga szíve és lelke akaratával elfogadja, vagy nem. Én semmit sem parancsolok, semmit sem erőszakolok rátok — Én a maga szeretetével, kegyelmének tanításával szólok felétek. Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy egy hónapban majd emlékezni fogtok, úgy szeretnélek átölelni, mint bárányt, akit Magamhoz öleltem. Így szeretném, hogy egyek legyetek az Én mérhetetlen nagy szeretetemben, amit számotokra megadok, ami a szívben és a lélekben van jelen, és amit csak tovább kell a szívben és a lélekben megtartani, őrizni, hogy a láng a Vigasztalóban és a kegyelmében ki ne aludjék.

Ma ez a tanítás-kérésem felétek. Ismételten azt mondom, amit máskor is. Én, Jézus Krisztus Uratok, kiválasztott Mária szolgám által átadtam felétek. Minden testvérem és Atyám gyermeke szabad akarat-cselekvésével elfogadja, vagy nem. Az saját maga döntése. De a tanításomban többször és többször odateszem: eljön az idő, amikor számadást kérünk Atyámmal, és a számadásról bizonyságot kell tenni. És nem mindegy, hogy hogyan állsz ott, és próbálod megadni a bizonyságodat. Hisz Atyám és Én mindent tudunk és látunk. Nem lehet sem elrejteni, sem eltakarni, mert előbb-utóbb minden a felszínre kerül.

Ennek reményében árasztom reátok a mai nap áldásomat a Szentháromság jelében, hogy erősödjetek meg, ahogy tanítványaimnak is ezt mondottam: ha erősek lennétek, akkor tudnátok, hogy mit szerettem volna még elmondani, mert sok minden van még, amit szerettem volna nektek átadni.8. Én most átadtam. Hogy ki fogadja el és ki nem, ez reátok van bízva. De az áldás a kegyelmében is jelen lesz, hogy meg tudjatok erősödni.

Áradjon reátok áldásom a mai nap ajándékában a megerősítésében a Szentlélek kegyelmében, hogy a Szentháromság ereje töltse be szíveteket és lelketeket. Ez által világosítsa meg számotokra az utat a mindennapjaitokban a haladásban, a követésben, a küldetésben és a felismerésben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentháromság jele erősítsen, óvjon és védelmezzen benneteket a mindennapjaitokban a földi útpálya haladásában, hogy érezd, hogy Atyám gyermeke vagy, érezd, hogy Jézus Krisztus testvére vagy, hogy érezd a Szentlélek, amely reátok árad, betöltötte szíveteket, és segítséget szolgál számotokra a mindennapokban. Érezd, hogy Édesanyám gyermekei vagytok, akihez szeretettel és bátran oda jöhettek kérni, felajánlani, és hálát adni az őszinte felajánló imában.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk


JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. július 2. Sarlós Boldogasszony ünnepe

Jézus Krisztus Urunk:

 

Sarlós Boldogasszony jelképszobra, Futásfalva, Háromszék

Sarlós Boldogasszony jelképszobra, Futásfalva, Háromszék

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik eljöttetek a hívásban, a hallásban és a kíváncsiságban.

Egyre több testvérem, amely megnyitott szívével és jelenlétében — meg tudtam érinteni. De voltak olyanok, akik nem tudták befogadni a kegyelmet a jelenlétemben, hogy itt vagyok köztetek.

A mai nap tanításom a kegyelem ajándékában, ahogy szolgámnak is a Golgotai szenvedés alatt megadtam, elsőként számotokra, hogy mily fontos, hogy az Aratás Ura tudjon segítséget nyújtani az aratóknak. Mert sok az aratni való, de kevés a munka, a munkás. És mindenki saját maga bére a béresében. Hogy mit hogyan fogad el és él meg.1.

Egyre többen és többen várjátok a kegyelmet. Egyre többen és többen várjátok a segítséget, hogy az Egyházam, amit megalakítottam, és Péter által nektek adtam, hogy élitek meg.

Igen. Most is mondhatom azt, hogy az aratni való sok, de nincsen munkás. Nem tudok kit küldeni a munkásban.

Az Aratás Urát kérni pedig egyre kevesen- és kevesebben teszitek.

Akkor hogyan legyen segítség számotokra, ha nem tudjátok kérni az Aratás Urát, hogy segítsen, hogy legyenek munkások?

De a mai nap-tanításom az is jelen volt számotokra: ne házalj. Ne válj erőszakossá. Ne övezd fel derekadat, ne vigyél erszényt, ne húzzál sarut. És mikor elindulsz, most ne köszönts senkit, csak majd az után, amikor betérsz egy házba. És a köszöntés fontos: Békesség nektek e házban, kik laktok!

Ha valóban a békesség fia lakik benne, akkor a béke jelen van. De ha nem, akkor elhagyod a házat, az utcán a port is levered. Mert jaj lesz annak a városnak és helységnek! Mondhatom, hogy Szomodának (ti. Szodoma — a szerk.) könnyebb lesz. Pedig tudjátok a tanítást az őskereszténységből2., hogy mi volt a Szomoda3. története.4.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, fogadjátok el kérésemet a tanítás révén. Próbáljátok megélni, megérteni, elfogadni, hisz nem oly nehéz a tanításom, hogy ne lehessen megérteni, mi az, amit számotokra tárok a felismerésében, a kegyelmében és az elfogadásában.

Mert ennek a példabeszéd-tanításomnak van folytatása, amely egymásra alapszik: az irgalmas szamaritánusnak a története a szeretetében. Hogy hogyan veszel részt a szeretet elfogadásában, megőrzésében és majdan ajándék árasztásában. Mert egy kérés, amely fontos előttetek: Szeresd Uradat, Istenedet jobban, mint önmagadat! Szeresd felebarátodat, ellenségedet jobban, mint önmagadat!5.

És ezt ti hogy gyakoroljátok a földi élet mindennapjaiban?

Érzitek-e, hogy a tanításom a kegyelmében mit nyújt számotokra, mit szeretne elétek tárni a felismerésben és az elfogadásában?

Hogyan indulsz el, testvérem, a változás útján?

Hogyan szeretnél testvérem lenni?

Hogyan fogadod el a mindennapi keresztedet? Hogyan hordozod a mindennapi keresztet: szeretettel, örömmel, békével, vagy kényszer- és muszáj, zúgolódva, haraggal és gyűlölködve?6.

Én szeretlek titeket, testvéreim. Hisz azért jöttem közétek, hogy taníthassalak, vezethesselek, és ami ez mellett a legfontosabb, hogy szerethesselek.

De ti, testvéreim, kívánjátok-e ezt a szeretetet? Fontos-e, számotokra, hogy átöleljen, felmelegítsen, ez által megmutassa számotokra az utat az elfogadásában és a kegyelmében? Mert az ajándékom a tanításában így van jelen számotokra.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, még van idő a felismeréshez, az elfogadáshoz, a megtéréshez, a bűnbocsánathoz. Ahogy mondottam: még egy kis rövid idő, és ismételten itt leszek a második eljövetelemben.7. De addig még várom testvéreim megtérését, bűnbocsánatát, a szeretet kegyelmének elfogadását a felebaráti szeretetben és a testvérben.

Mert hogyan várjátok eljövetelemet, ha nincs szeretet, ha nincs béke bennetek? Hogyan várjátok a kegyelmet, ha úgy érzitek, nincs szükségetek rá?

Én nem kérek olyant tőletek, amit nem tudtok teljesíteni. Minden testvérem saját maga a szabad akarat cselekvésének gyakorlásában képes felismerni s elfogadni, hogy mire van szüksége, és hogyan tovább.

Kérlek hát benneteket: ébredjetek! Ismerjétek fel önmagatokat! Induljatok el a változás és a megbocsájtás útján8., hogy felismerhesselek benneteket, és majdan számadást adhassak. Mert az Aratás Ura idővel számon kéri az aratókat a munkásában, hogy milyenek lettetek, és milyenné váltatok.9. Mert majd eljön az idő, amikor örültök — nem annak, ami itt jelen van és átölel benneteket, hanem annak, hogy nevetek fel van írva a Mennyekben.10. Mert a találkozás egyszer végbe mehet. De nem mindegy, hogy hogyan. Mert fontos, hogy a találkozás ott, fent történjék, és ne pedig lent. Mert a szabad akarat-cselekvés szabadságában nem mindegy, hogyan éltek, és hogyan tovább a mindennap cselekvésében.

Kérlek hát benneteket: legyetek felkészültek, legyetek éberek.11. Tudjatok cselekedni, mert a cselekvés révén várhassátok a segítséget a kegyelem szeretetében. És akkor már érzitek, hogy a munkás is felismeri, mi a munkája és teendője. És valóban várhassa a segítséget az Aratás Urától.

E reményében küldöm áldásomat minden megnyitott szívű testvéremhez, aki felkészül, aki elfogadja áldásomat a szeretetében és a szeretetemben. Mert fontos, hogy érezd, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, a szeretetben jöttem hozzátok és közétek. Szeretlek hát benneteket, de ezt, hogy el tudjátok fogadni, érteni, érzékelni, szívetekbe zárni a megtapasztalásában, nektek is szeretetben kell élnetek. És ez által készüljetek, hogy a számadásban a nevetek helyet foglalhasson a Mennyben. Hogy eljön az idő, amikor a találkozás öröm lesz a békességében. Mert béke szállt rátok, és ti a béke fiaiban elfogadjátok és érvényesítitek önmagatokban, családotokban a szeretet kegyelmében.

És ma kiválasztott Mária szolga által így küldöm áldásomat a szeretetemben, hogy áradjon reátok, töltse be szíveteket, erősítsen, óvjon és védjen, világosítsa meg számotokra az utat a felismerésben és az elfogadásban. Benneteket is úgy küldelek e szeretetemmel, ahogy annak idején tanítványaimat, hogy megállhassátok helyeteket, ezért megerősítelek.12. Hisz nektek nem azt mondom, hogy kígyókon és skorpiókon kell taposnotok, de lesz mindenkinek nehézsége és megpróbáltatása.13. Mindenki saját maga érzi, hogyan tudja a szeretetet a szívében-lelkében elfogadva, megerősítve a test és a lélek táplálékaként egyensúlyba hozni. És így akkor az Aratás Ura a munkást, az aratót elfogadja, és megajándékozza a szeretet kegyelmével.14.

Így áradjon reátok áldásom.

Az Atya, a Fiú, a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme adja meg számotokra a felkészülést, a felismerést az elfogadásában, hogy ti is el tudjatok indulni, és a szeretet kegyelmével békét hirdetni és árasztani, és megvallani, hogy eljött hozzátok és közétek Atyám Országa.15.

Legyetek hát örömben, békében és szeretetemben, hisz ma szeretetemet árasztottam ajándékul számotokra szívetekhez, lelketekhez, felkészülve, hogy majd, elindulva, megállhassátok helyeteket, és bizonyságot téve a Fiú mellett az Atyánál.16.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk


JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. augusztus 6.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Sükösd kiadványok010Köszöntöm testvéreimet, akik a mai napon eljöttetek, különösképpen azon testvéreimet, akik elfogadták hívásomat, és a hívást elfogadva megjelentek. De köszöntöm azokat is, akik ma elsőként érkeztek, talán azért, hogy a hallomásukat megpróbálják egy kicsit megérteni a mondanivalójában. Hisz a hallomásból még nem tudták, hogy valójában mi történik. És köszöntöm azokat is, akiket a kíváncsiság vezetett e helyre. Hisz mindig mondom felétek: soha nem tudjátok, hogy mely testvér milyen érintést kap, és hogyan fogadja és éli át e Sükösd jelentőségét a jelenlétében, a kegyelmében és a szeretetében, az érintésében.

Így a mai napon ma sokakat meg tudtam érinteni, de nem mindnyájat. Voltak azért, akik kételkedtek, és nem nyíltak meg. De voltak, akik pedig nem tudtak megnyílni, mert nem tudták, hogyan kell megnyílni. Reménykedve, hogy többszöri jelenlétben — nem itt, e helyen, máshol is — rádöbben, a meghívás érzésének megnyitását hogyan kell a cselekvésben átélni.

A mai nap tanításom az üzenet kérésében felétek is, hogy éberek legyetek. Nektek nem mondom, hogy derekatokat a csípőben övezzétek fel. Nem mondom, hogy égő gyertya legyen kezetekben. De mégis ébernek kell lenni, mert nem tudjátok, hogy mikor érkezik a Vőlegény az Emberfiában. És boldog az a testvér, aki éberen őrködik, nem csak a második vagy a harmadik őrváltásának idején. Hisz őket behívja, leülteti, és körbejárja.1.

Mily boldogság ezt hallani, és mily boldogság ezt érezni a kegyelem szeretetében e tanításban. Mert azt mondjátok: „Hát elolvasom én e tanítást, de nincs neki oly sok mondanivalója.” Holott ha figyelitek a mondanivaló lényegét, hogy a felkészültség mire hív meg benneteket, hisz nem tudod, mely órában érkezem az Emberfiában, és nem tudod, ahogy a tolvajt sem, mikor akar betörni házadba.2. De ha tudsz éber lenni, akkor nem kell félned, akkor nem érzed magad kitaszítva sehonnét sem. Mert a kegyelem a szeretetében jelen van, és felétek árad, átölel, felmelegít, és egyek lehettek. Mert a tanításom a kegyelmében ezt nyújtja számotokra.

Hisz mit kérek tőletek? Váljatok eggyé a szeretetemben. Fogadjátok el a szeretetemet. Éljetek a szeretetemben. Éljetek a felebaráttal együtt szeretetben.3. Ismerjétek meg nem csak önmagatokat, hanem felebarátaitokat is.

Hisz eljön az idő, amikor szükségetek lesz egymásra. Hisz mondottam számotokra, mindig közelebb és közelebb kerültök a megtisztulás nagy figyelmeztetéséhez. De hogy ez végbemenjen, elsőként nektek kell megérteni, hogy mily fontos a szeretet a szívetekben és a lelketekben. Hisz szeretet nélkül üressé válik az élet. Szeretet nélkül nincs célkitűzés. Szeretet nélkül nincs küzdelem.4. Szeretet nélkül csak — mondhatom azt — talán vagytok, de hogy hogyan, hová, és meddig és miért, arra minden testvérem a szeretetében önmaga adhat választ.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, az ima fontossága mellett engedjétek a kegyelmet a szeretetében a megvilágosodáshoz és a Fényhez. Hisz egyszer minden ember a testvéremben részesülhet a Megdicsőült Fényében.5. De nem mindegy, hogy a megdicsőült Fény hogyan ölel át, hogyan érzed a kegyelmet a melegségében, hogyan fogjuk kezeiteket, különösképpen akkor, amikor elesettnek és magányosnak érzitek magatokat. Mert a tanítások a kérésemben ezt tükrözik számotokra.

Oly jó, hogy elindulsz a változás útján. Oly jó, ha te örülsz, hogy örülhetsz. Oly jó, ha érzed a szeretetet a szívedben és a lelkedben. De mennyire jobb lenne, ha ezt nem csak magadnak, a saját dicsőségednek szentelnéd és könyvelnéd el, hanem: „Boldog vagyok, Uram, hogy észreveszel itt, valahol a porban, megkerestél, kiemeltél, és én részesültem e csodálatos kegyelemben. És ez a kegyelem, úgy érzem a tanításod révén, nem csak a sajátom. Ez a sajátom mellett a felebaráté is a szeretetben. Mert szükségünk lesz idővel egymásra.”

És boldog az a szolga a testvérben, aki éber, és meghívják, hogy megvendégelhessék, és körbe járhassák. És boldog lesz az a felebarátod is, aki talán általad kerülhet e csodálatos kegyelembe. Hisz mennyivel boldogabbnak érzed magad akkor, ha érzed azt, hogy: „Uram, csodálatos a Te szereteted! Csodálatos a Te tanításod! Csodálatos a Te kérésed! És nem csak én szeretnék ebből részesülni, érvényesülni. Segítek, hogy felebarátom is részesüljön.”

Mert a megdicsőülés révén a találkozásban a lélek kincsei örömet nyújthatnak számotokra, amire még nem is gondoltok. Ami talán jelen van, ami talán a tiétek. De a tanításom a kegyelmében így szól felétek: soha nem késő egy kicsit megállni, egy kicsit önmagatokba nézni, egy kicsit elmélkedni, egy kicsit feltérképezni önmagatokat, szeretteiteket, felebarátaitokat, hogy „mégis egyek lehessünk Krisztus csodálatos tanításának szeretetében. Mert szükség van erre a tanításra, erre a szeretetre és erre a kegyelemre nem csak önmagamnak, nem csak szeretteimnek, hanem felebarátaimnak.”

Remélve, hogy a mai nap tanításom, az oly könnyű megérteni, hogy érzitek a fontosságát, e kegyelmének jelenlétét.

De egyben a mai nap tanításom a kérésemben különösképpen e nemzetnek is szól a magyarságotokban. Tudom, hogy mindig e szavak végződésein, hogy hogyan kell helyesen írni vagy mondani. Most egyszerűen mondom: magyarok. Ez a legfontosabb, hogy te érezd, hogy ennek az országnak szintén nem csak egy embere és egy személye vagy, hanem egy tagja. Egy olyan tagja, aki boldog, és örül, hogy itt élhetsz. Hisz ahogy már régebben mondottam: e nép a magyarban kiválasztott volt. A kiválasztottságot csak el kell fogadni a felismerésében. De a kiválasztottság csak úgy működik, hogy ha itt Édesanyám a legnagyobb szerepet a Királynőjében elfogadja. És az elfogadásban valóban jelen van, nem csak szavakkal, hanem valóban tettekkel a megbecsülésében. Hisz immár hamarosan ünneplitek a 4 év, esztendő emlékének koronázását. Hogy már ne csak jelkép, hanem a fontossága is itt legyen számotokra.

Igen, ez megtörtént a kérés részében. De a kérés másik része, hogy ti, magyar testvéreim, a kiválasztottságban hogyan álltok helyt. Hogyan fogadjátok el e Királynőt, akinek örökösei vagytok e nemzet alattvalójában. Hogyan értitek és értelmezitek. Magyarok Nagyasszonyát hogyan ünneplitek, megbecsülitek.

Hisz most sokan és sokan azt szeretnék, ha ez a nap ünneppé válna. De az ünnepet nem csak kérni, hanem néha azt mondom: megérdemelni kell a megünneplésében. Hisz mondhatom azt számotokra: e ünnep mellett van számotokra oly fontos egyházi ünnep, amely fontos lenne megünneplésében. És hogyan ünneplitek: hittel és szeretettel, vagy munkával? Mert egy nap szabad talán a munkahelyről.

Ünnepeket nem ezért kell készíteni és kérni, hogy megadathassék számotokra, hanem azért, hogy megadjátok számára a méltó tiszteletet az ünneplésben, az ünnepben.

Én boldog lennék a magyar nép tiszteletében, ha valóban e koronázás-ünnep idővel az emlékben ünneppé válna a megemlékezéséhez. De ünnep, és nem egy szabadnap! Erre törekedjetek, és ezért imádkozzatok az imalánc felkérésében.

Ezt nyújtom számotokra a kérésemben. Mert magyar királyotok, mikor árvaságában, bánatában úgy érezte: „Mi lesz a jövője ennek a nemzetnek, ha én sem leszek? És akkor egy jó gondolat, amit meg kell, hogy valósítsak, de minél hamarább.”

Ezért ez a két nap fontos az ünneplésben, a megszentelésében és a szeretet kegyelmében.6.

Amíg, magyar testvéreim, nem tudtok eggyé válni e csodálatos ajándék szeretetében, amíg nem érzitek, hogy e kiválasztott népben nektek csodálatos ajándékotok van a kegyelemben, aki vigyázhat rátok, aki őrködhet felettetek, aki védő palástot reátok boríthassa, és ami által a kegyelem jelen van és működhet. Amíg ezt nem tudjátok nyitott szívvel és lélekkel és szeretettel teljesen elfogadni, megérteni, addig hogyan működjék és áradjon a kegyelem? Amíg nincs felebarát a testvéri szeretetben, amíg csak a harag, a gyűlölet, az indulat és a kapzsiság van jelen, addig a szeretet kegyelme eltorpul7.. És fontos, hogy ismét fellángoljon szívetekben és lelketekben. Mert az ajándék a kegyelmében így működik számotokra, felétek és minden testvérem felé.

Kérlek hát benneteket, üljétek meg e napot, e napokat ünnepben és szeretetben és családban, ahogy Édesanyám mindig a családot összefogja. Mert fontos, hogy ismét szeretet-családok legyenek. Hisz ha már szeretetté váló családok lesznek, akkor már lesz hit és kegyelem, megbecsülés és tisztelet.

Én ma ezt küldöm számotokra a magyarságotokban, magyar testvérek részére a felismeréshez és az elfogadáshoz. Hisz nem lehetetlen a kérés. De a kérés úgy valósulhat meg, ha felebarátként tudtok együtt eggyé válni, ismerni egymást, és őszintén és szeretettel együtt imádkozni — nem egyesével, hanem együtt, mint egy nagy család. Mert akkor a meghallgatás kegyelme jelen lesz, és felétek árad a magyar nép nemzetében.

A mai napban így küldöm áldásomat reátok. De áldásom most nem csak Én ajándékában száll rátok kiválasztott Mária szolga keze által, hanem ma áradjon reátok az a kegyelmi ajándék-áldás, amit Édesanyám tud nyújtani minden nyitott szívű gyermekének a magyar nép nemzetében. Hisz mint Magyarok Nagyasszonya a Királynőben adja meg számotokra Anyai Szeretetét, kegyelmét, borítsa rátok védő palástot a Királynői mivoltjában, hogy tudjon óvni, védni és összekötni benneteket, mint egy család.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom Anyai áldás szeretetében a család eggyé válásának kegyelmében, hogy a magyar testvérek mielőbb felismerjék küldetésük, kiválasztásuk fontosságát, elfogadva, elindulva a változás útjában, és észrevenni a kegyelmet a szeretetben, hogy eggyé válhassatok Anyai család-áldásában.

Az Atya, a Fiú és a Szeretet.

A Szeretet kegyelme áradjon reátok ma különleges ajándék kegyelmében a családok fényében, hogy eggyé válhassatok a felismeréshez, a küldetéshez, az elfogadáshoz, hogy szeretet-családdá válhassatok, mert akkor a hit kegyelme, reménye és szeretete jelen lesz számotokra.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk


 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. szeptember 3.

Jézus Krisztus Urunk:

Sükösd kiadványok010Köszöntöm testvéreimet, akik eljöttetek a mai napon e fájdalom, szenvedés útjára.

A mai napban ismételten több testvérem megnyitotta szívét, lelkét, hogy képes legyen a befogadás kegyelmére, hogy elfogadhassa mindazt, ami a mai nap jelenlétben, e kegyelemben ajándékul számotokra itt jelen volt.

A mai nap tanításom szolgám, Mária felé is, hogy hogyan készüljél az életet elfogadni és élni. Hisz ki hogyan él, a szerint történik az élet befejezése után a továbbhaladása. Hisz hányan és hányan csak önmagatokra gondoltok, és nem fogadjátok el felebarátaitokat, testvéreiteket. Nem veszitek észre a körülöttetek lévő testvéreket, akik pedig szinte ott vannak előttetek. Mert az élet ajándék és kegyelem. Az élet, amely szintén egy csoda, mert jelen van. De nem mindegy, hogyan van jelen. Nem mindegy, hogyan éled. Nem mindegy, hogyan rendezed önmagadat és a kialakított részedet.

Hisz mi a tanítás ma? A dúsgazdag és a koldus.1. Még — ha figyelitek — a szavakban is milyen eltérések vannak. Hisz a dúsgazdagot szinte úgy kiemelve tudod kiejteni. A szegény embert szinte fogaid között. Itt is jelen van számotokra a különbség lényege. De ezen lehet változtatni, csak el kell indulni a változás útján. Hisz mindenki a szabad akarat cselekvésének gondolataiban, ha tovább lát és figyel, mint ami jelenleg így előtte van, s egy kicsit távolabb próbál nézni, akkor észreveszi a különbséget, hogy mi a tanításnak a mondanivalója. Mert „nem csak ma szeretnék jól élni”, hanem legyünk egy kicsit előrelátók, továbbra. Mert az élet kegyelem és ajándék, amelyet nem földi emberek próbálják behatárolni és elmagyarázni és rangsorolni, hogy ki mire képes, és hogyan tovább. Ezt hagyjátok meg Atyámra vagy Reám, Jézus Krisztus Uratokra, hogy segíthessek minden nyitott szívű testvérem felé, aki nem fél, és aki szeret, aki meg tudja nyitni szívét és lelkét, és elfogadni a kegyelmet.

De a másik tanítás is fontos, számotokra is, nem csak szolgámnak, hisz a hit kegyelméről van szó.2. Hányan és hányan úgy gondoljátok: „Talán egy kicsit imádkoztam, és talán részt vettem egy szentmisebemutatás-áldozaton. Nekem bőven elég.”

Hol van akkor bennetek a hit kegyelme? A hit, amely erős, és összeköt titeket. A hit kegyelme, amely fontos — ha csak annyi van belőletek, mint a mustármagban. Pedig az egy parányi, ha így reá tekintesz, kezedbe veszed. Elgondolkodhatsz rajta, hogy: „Ilyen parányi hit, ez már tud szeretetet adni? Ilyen parányi hit meg tud változtatni? Ilyen parányi hit azt tudja mondani nekem is: ha erős a hited, bármit tehetsz és mondhatsz, meghallgatásra talál.”

Ahogy tanítványaimnak mondottam: Mondd e szederfának, hogy gyökerestől dőlj ki, és egy másik helyen vess gyökeret.3.

De a hitben nem szabad olyanokká válnunk, hogy hazajön a szolga, aki egész nap a mezőn volt az állatokkal, és azt kéritek még tőle: „Övezd fel magad! Készíts vacsorát, és majd, ha én jóllaktam és jól ittam, majd az után, ami marad, akkor te is ehetsz és ihatsz.”

És kérdezem hát tőletek: a gazda talán megköszönte szolgájának a cselekvéseit?4.

Atyám, Az mindent megköszön nektek, amit itt cselekedtek? Vagy van még, amin még elgondolkozol? Van még, amin változtatsz. Van még, hogy elindulj az úton.

Ma e két fontos tanítást nyújtottam számotokra, de ehhez még több tanítást is nyújthatnék, mert tanítványaimnak abban az időben, amikor egyek voltunk a haladással, a követéssel, a mindennapi élettel és életben, sokszor sok tanítást emeltem ki számukra, és mégis oly nehezen értették meg. Ezért kell számotokra is kiemelnem, és egy tanítást más formájában megvilágítani, hogy megérthessétek, mily fontos elfogadni szeretettel azt az életet, amely Atyámtól jön, azt a kegyelmet, amelyet Atyám adja számotokra, azt a szeretetet, amely szintén Atyámtól érkezik minden nyitott szívű testvérem szívéhez és lelkéhez.

De úgy-e, a gyarlóságunkban nem csak a szeretet, nem csak az öröm, boldogság, béke kegyelmei vannak jelen, hanem inkább most már egyre több, hogy gyűlölet, az irigység, a kapzsiság, a féltékenység és a harag? Pedig mily jó, mikor a szeretet örömének kegyelmében és megbocsájtásában együtt tudsz élni. Milyen jó, hogy már nem vagy egyedül, van valaki, aki veled van. Van, akihez fordulhatsz. Van, akivel együtt örülhetsz. Van, akinek szeretettel tudsz szólni, aki szeretettel meghallgat. Mert e felebarát szeretete így van jelen a mindennapjaitokban. De ez mind úgy működik, ha van bennetek egy apró kis remény a hitből. Mint ahogy a mustármagot a tenyeretekben megnézitek, hogy: „Jé, mily kicsi! És Te, Uram, mégis azt mondod: mily nagy ez a hit a remény szeretetében.”

Ez a hit már tud világosítani számotokra a felismeréshez. Ez a hit meg tudja mutatni nektek a különbséget. Ez a hit összeköthet benneteket a felebarát-testvér szeretetében. Ez a hit, amely megfogja kezeiteket a lélek kegyelmével, és vezet. És ez a hit ad erőt a kereszt hordozásához, a kereszt fájdalmának, jelenlétének elfogadásában.5.

E tanításaim ismételten olyanok felétek, hogy minden nyitott szívű testvérem, aki jelen van, és aki olvassa, felkészül, hogy el tudja fogadni. Felkészül, hogy ez által talán megváltoztassa életét, amire rádöbben, hogy soha nem késő. Felkészül, mert „ez által valóban testvér vagyok a felebarátban”. És a szeretet kegyelme erőt ad a mindennapi élethez, amely kegyelem és ajándék.

Kérlek hát, testvéreim, nem lehetetlen, amit ma számotokra megadtam. Ha nyitott vagy, befogadod és megérted, és megpróbálsz a szerint változni.

A mai nap ajándéka még a felismerés, az elfogadás és a hit a szeretetének kegyelmében, hogy: „Ne akarjak csak önmagamra gondolni, és senki másra, csak én éljem jól az életem. Hanem inkább legyek a középút-választásomban, és legyenek felebarátaim, testvéreim, akikkel eggyé válhatok Krisztus szeretetében”, ami jelen van számotokra a mindennapjaitokban.

Kérlek hát benneteket, e mustármag-hit szeretetével nézzetek csak egy ilyen parányit szívetekbe és lelketekbe, és indulj el a változás útján a mindennapjaitokban. Hisz tanításom egyszerű, elfogadható. Különösképpen, ha megérted, akkor már boldog vagy, hogy neked is van részed a mindennapi életben.

Ezek reményében adom számotokra a mai nap ajándékát a lélek tanításának megerősítéséhez a Szentírás olvasásának kegyelmét: a Szeretett Tanítványom szeretet-tanításait, ami megvilágosít, megerősít, ami által felismersz — nem csak önmagad, hanem az életet a mindennapjaidhoz és a haladáshoz.

Ennek reményében küldöm áldásomat a hit kegyelmének szeretetével, hogy érezd, hogy tudj különbséget tenni, és a különbségben igyekezz a jó befogadására, a jó cselekedetekre, és ez által elindulni a változás, szeretet útján a hitben.

Mária keze-szolga által árasztom áldásomat minden nyitott szívű testvéremnek, aki felkészülve befogadja a hit kegyelmének áldását a megvilágosításának megvilágosodásában, hogy „ez által érezzem, hogy fontos az élet. Fontos, hogy hogyan élek. Fontos, hogy nem csak önmagamra gondolok, elfogadom felebarátaimat, testvéreimet.” És a hit kegyelme erőt ad a szeretethez, az örömhöz, a békéhez, a türelemhez, a megbocsájtáshoz.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme világosítsa meg számotokra a mai tanítás kegyelmének erejét a befogadáshoz és a megtapasztaláshoz, hogy „ez által felkészülve a mindennapi életre és a mindennapi út-haladásra a küldetésemben és az elfogadásomban”.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk.

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. október 1.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, kik eljöttetek, hogy egyek legyetek s eggyé válhassatok a szenvedés és a felajánlás útján.

Ma több testvérem megnyitotta szívét, és így meg tudtam érinteni. De voltak olyanok, akik nem hallották, hogy kopogtatok, hogy szeretném megérinteni. Egy kicsit távol voltak, és a távolságukban egy kicsit messzebb láttak. Tovább néztek, mint ami előttük volt a jelenben.

Bízunk és reménykedünk, hogy testvéreim a kegyelem szeretetét elfogadva elindulhatnak egy változás útján.

A változás, amely mindenki számára megnyitott és jelen van. Hisz a változás révén a szeretet, az ima, a hit és a kegyelem, amely növekedhet bennetek. Hisz már erről is tanítást már adtam számotokra. Most teljesen nem ismétlem Önmagam. De ha a mai nap-tanítást figyeltétek: a szüntelen lévő ima, amelyben nem kell se belefáradni, sem elfelejteni, és ha imádkozol, az igazságtételben számon kérlek.1. És az ima révén érzed a szeretetem kegyelmét, amely jelen van számotokra a mindennapjaitokban. Érezd, hogy nincsen hiábavaló ima, hiábavaló felajánlás, kérés, mert minden ima meghallgatásra talál, csak legyen meg bennetek a hit kegyelme az igazságban és a szeretetében. Érezd a fontosságát és a jelentőségét. Mert ha nem tudod, hogy ki vagy, nem tudod, mit nyújthatsz, és nem tudod, hogyan nyújtsad és segítsél, akkor hogyan várod te, testvérem, a segítség kegyelmét a szeretetedben, a megbocsájtásban, a megtisztulásban, az igazságtételben? Hisz ez mind csak akkor működhet, és akkor válhat eggyé a kegyelemben, a lélekben a szereteted szívének elfogadásával, ha tudod, hogy: „Őszinte és szeretetteljes felajánlásom, amit nyitottan és szeretettel elhelyezve a Szentséges Lábadhoz. Megtanultam elengedni és felajánlani. És ez által tudok hinni és bízni.” Hogy az Emberfia, amikor eljön, ne az legyen Számára a kérdés a felismerésben, hogy: Vajon találok-e hívő embert a testvérben és a felebarátban? Hisz te a felismerésed küldetése révén elfogadod és részesíted, és boldogan feltöltekezve tudsz tovább haladni a mindennapi élet útpályáján.

De ez mellett fontos, hogy tudj hálát adni mindenért, ami körülvesz az örömben, a békében, a szeretetben, a megbocsájtásban és a kegyelemben. Hisz ha csak ezt a hónapot nézed, amelyben az Egyház a hónap vége felé tart egy olyan szeretetteljes ünnepnapot, amely a hálaadást próbálja tükrözni számotokra, hogy: „Boldog vagyok, ó, Uram, ha csak nekem ennyit és ezt adtál. De ezt is megköszönöm szívem szeretetével és hálából: a terményt, a gyümölcsöt, az életet, a családot, az ismerőst, a szomszédot az eggyéváláshoz és a kegyelemhez, és a felismeréshez.”

És ha ez jelen van, akkor más vagy, és másképp élhetsz a felismerésedben és a haladásodban a mindennapjaidban. Hisz nem tudod, mitévő legyél. Nem tudod, hogyan tovább a cselekvésben: „Oly jó lenne, ha valaki megvilágosítana, ha valaki segítene!” A segítség révén felismerve az utat, akkor mennyivel könnyebb a haladás. Mennyivel könnyebb elfogadni a mindennapok élet-forgását. Néha talán a küzdelemben, és néha talán a megpróbáltatásban. De érezd a küldetés fontosságának szerepét, szeretetét, ajándékát, örömét. Hisz ez nyitott és adott minden hitben élő testvérem felé, aki nem csak mondja, hogy „hitben próbálok élni”, hanem megpróbál cselekedni, és az életét úgy alkalmazni és élni, és nem csak önmaga részére, hanem a családban is, a családdal együtt.

Mert a tanítások a mai napban ezt nyújtották számotokra a felismerésben és az elfogadásában. „Mert nem csak akkor ismerem, hogy létezel, Uram, amikor szeretnék kérni vagy felajánlani. És ekkor, amikor kérek és felajánlok, akkor talán szüntelenül imádkozom.”

Megtörténik az ajándék, a kegyelem a meghallgatásában, megtörténik a meghallgatás a felajánlás kegyelmében, és akkor örülsz, és boldog vagy: „Igen, érdemes volt az imámat őszintén elhelyezni. Érdemes volt a kérésemet őszintén elhelyezni. És bízni, és reménykedni. És lám, megtörtént a csoda, a segítség a kegyelem szeretetében.”

És ekkor tudod-e azt, hogy ha egy fohásszal, ha egy énekkel, ha egy szentmisén való részvétellel hálát mondasz, és hálát adsz, mennyivel szebb a mindennap az élet szeretetében és kegyelmében, mintha csak akkor létezik, és érzed, hogy létezünk, amikor kérni és felajánlani kell? De hogy még hálát is kell adni? Hogy a hálaadás jelen van a tanításban, a felismerésében, az elfogadásában és a megtapasztalásában?

Ezzel teljesen nem foglalkozol, nem foglalkoztok. Könnyedén veszitek. Könnyen átléptek rajta. De mikor ismét egy nehézség, egy megpróbáltatás, egy jel van számotokra, akkor hogyan próbálod ismét Felém tárni a kérésed? Nem törődve azzal, hogy: „Már máskor is kértem, de mikor érezni kell, hogy hálával tartozom, azt hagyom, hogy távol legyen tőlem.”

Hisz a segítség a kegyelmének szeretetében csak így működik. És nem úgy, ahogy a mai nap tanítása volt szolga részére, hogy igen, a betegségben már távolról felismered az Emberfiát. És ekkor már hangosan tudsz kiabálni, kérni, felajánlani: „Jézus, Mester, könyörülj rajtam!”2.

És Jézus, a Mester meghallgat, és segítséget ad. És könyörül rajtad. De akkor is kell könyörülni, amikor nem érzed, hogy: „Talán nekem is vissza kellene lépni, és hálát adni ezért a szép napért, amely számomra jelen van.”? Ez a szép nap, amely ismét köszönt az örömben és a szeretetben. Még akkor is, ha úgy érzed: „Tele vagyok munkával, és nem tudom, mitévővé váljak.”

De a szeretet kegyelme a meghallgatásában és a tanításban egy az eggyé válásban számotokra.

Így kérlek hát, testvéreim, a mai nap tanítás-ajándékában, hogy így tapasztald meg, és légy boldog a szeretetben és a kegyelemben: „Ó, Uram, nem csak akkor jövök Hozzád, ha szüntelenül kérni akarok és felajánlani, hanem akkor is, amikor úgy érzem, most minden rendben van körülöttem. És most csak azért jövök a közelséged szeretetéhez, hogy hálát adjak szívem legnagyobb szeretetével, mert akkor biztos, hogy meghallgatsz, és kegyelmet nyújthatsz számomra.”

Én a mai nap ajándék-tanításában ezt nyújtom számotokra, ahogy már a szentmise elején is elmondottam: Boldogok azok, akik nem látnak, de mégis tudnak hinni.3. Mert a hit kegyelme bennük él. És a hit kegyelmével tudják elfogadni a mindennapi életet a haladásában és a szeretetében. Mert így akkor fontos, hogy tovább én is élek, és viszem a küldetésemet a szavaimban. Hisz egy hete4., amikor a kegyelem és a szeretet itt van előttetek, érzitek, hisz a múlt hónap ajándéka egész hónapra szól. A mai tanítás kegyelme ismételten egész hónapra szól. Akkor hogy érzed a fájdalomban, a bánatban, az egyedülmaradottságodban, hogy: „Hol a kegyelem? Hol a szeretet? Hol a béke? Hol a hit? Hol a hála? És hol a boldogság? Mi által erősödöm? Mi által élek? Mi által szeretnék haladni a mindennapi élet útpályáján?”

A mai nap tanítása a kegyelmében ez számotokra, hogy Én az Emberfiában, amikor ismét eljövök, hisz Atyám elküld, mert az igazságot az igazságtalanságban számon kérjük és szétválasszuk, és tudjak megfelelő hitű felebaráti testvért találni a kegyelem szeretetében és szeretetéhez.

Így áradjon reátok áldásom Mária szolga által a kegyelemben és a szeretetben, hogy valóban éljen bennetek az igazság bölcsessége, a szeretet kegyelme, a hit reménye, a hálának öröme. Mert ha ez mind bennetek él, és jelen van, akkor más az élet a haladás mindennapjaiban. És e fontosság, tanítás kegyelmeit árasztom minden nyitott szívű testvérem felé e áldásom részében:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme erősítsen, védjen, óvjon, és világosítsa meg számotokra a mindennapjaitokban az utat, hogy érezzétek, hogy a mai nap ajándék a kegyelemben. Az legyen számotokra, bennetek a mindennapjaitokban. És nem csak ma és holnap, hanem a kegyelem — amely ilyenkor szól hozzátok a tanításban, nem csak egy napra, hanem egész hónapra, és mondhatod, egész évre és egész életre — megadja a felismerést, a tanítást és a haladást a hálához, a hithez, a szeretethez, a bölcsességhez és az igazsághoz.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk!


JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. november 5.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet, akik eljöttetek a mai napon e szenvedés Golgotai útra.

Hisz egyre több és több testvéremnek megadom a meghívást. A meghívást minden testvérem saját maga akaratával és cselekvésével, hogy elfogadja, vagy eltávolítja önmagától azt az érzést, amely benne rejlik. De az elfogadásával a kegyelmek vannak jelen, amelyet minden testvérem a nyitottságában el tudja fogadni, szívébe zárni, s ez által megerősödni, s ez által haladni az élet útpályáján. Mert fontos, hogy az élet pályáján éljetek, és éljetek és haladjatok. Hisz Mennyei Atya, akinek gyermekei vagytok, Az mindenkit megajándékoz a szeretet kegyelmével. Az Atya az élőkhöz jön, hogy ti is éljetek — Őérte, Ővele és Őbenne1., mert az élet ajándéka, amellyel nem szabad sem elvetni, sem játszani. Mert a szeretet az élet kegyelmével ad erőt mindenhez a mindennapjaitokban.

Fontos, hogy érezd, hogy valójában ki vagy. Fontos, hogy mérlegelj, hogy ez az esztendő, amelyet hamarosan majd lezártok, hogy mit adott és mit nyújtott számotokra. Hogyan élted meg a kérést, a fohászt? Hogyan fogadtad el a cselekvésed részében? Hogyan értékeled önmagadat? Figyeltél-e önmagad belső hangjára a cselekvésben, a segítségben és az odaadásban? Mert az élet, az ajándék. A cselekvés, az jelen van az élet kegyelmével. És ha ez mind benned rejlik, akkor különbséget tudsz tenni önmagadban, hogy ez által hogyan haladjál a mindennapjaid kéréseivel, felajánlásával, és idővel a meghallgatásával.

Ma szolgám tanítása, amely felétek is tanítás az ajándékában, hisz ma, amely némely embert a testvéreimben és a felebarátban épp úgy foglalkoztat, mint akkor, amikor Hozzám jöttek megkérdezni, hogy: „Létezik-e Feltámadás? Mert mi nem hiszünk benne.”2.

Vannak olyan emberek a nép csoportjában, akik ezt nem tudják elfogadni, értékelni. De ez a népcsoport nem csak a kezdetben, és nem csak a múltban volt jelen. Ez ugyanúgy jelen van most, a jelenetekben. Hányan és hányan nem érzékelitek, hogy valójában milyenek vagytok. Hányan és hányan nem érzékelitek, hogy néha hogyan éltek, az élet értelmének mi a fontos célja. Hányan és hányan nem értékelitek és nem érzitek, hogy valójában mi a bűn súlya. Hogy a bűn súlyával hogyan kell élni, és hogyan kell megbocsájtani. Hogyan kell eltávolítani önmagadtól. Nem pedig bezárni talán a legbelső, féltett részedbe.3. Érezd, hogy fontos az élet. Érezd, hogy fontos mindaz, ami körülvesz. Érezd, hogy fontos a szerint élned, amely tanítások hónapról hónapra jelen voltak számotokra.

Senkinek sem mondjuk azt, hogy: „Parancsolom!” Senkinek sem mondjuk azt, hogy:„Kötelező!” Senkire sem szeretnénk ráerőltetni. Minden testvérem a szabad akarat cselekvésében érzi, értékeli, hogy mire van neki befogadása, és mit tud megérteni, és mit fogad el.

De nem mindegy, hogy hogyan fogadjátok el. Nem mindegy, hogyan értékelitek. És nem mindegy, hogyan akartok tovább élni az élet cselekvésében, kegyelmének ajándékában és a szeretetében. Mert a Feltámadás, amely egyszer jelen lesz minden testvérem fele és minden testvéremben. A Feltámadás, amely nem e világban van jelen. Ehhez át kell menni a másik világba. A Feltámadás, amely által megérted, hogy valóban érdemes élni, küzdeni és haladni az élet értelmének ajándékával együtt a szeretetében és a szeretetben.

De ma nem csak a Feltámadás van jelen számotokra, hanem jelen volt egy másik tanításom is, ami által a Király, amely fontos, hogy hogyan van jelen a mindennapjaitokban. Hogyan fogadjátok el a Királyt? Hogyan szeretnétek e Királyhoz tartozni? Hogyan szeretnétek ezt a Királyt követni a felismerésben, a követésben és a küldetésben? Mert ez a Király, amely most e Golgota végében is, a fájdalomban és a szenvedésben, ismét felelevenedik előttetek a kereszthalála. Az a kereszthalál, amelyet a Király értelmében és részében megaláznak, kicsúfolnak. A Király, amely nem hiába tette meg e elfogadást a szenvedésben, a megaláztatásában és a halálában.4. Mert a halála révén van Feltámadás! Ha nincs halál, nincs Feltámadás, nincs öröm, nincs béke, nincs kegyelem, nincs szeretet. Hisz ez mind együtt jön a Feltámadással. Épp úgy, ahogy érkezik az új élet megszületésével erre a világra. Egy élet, amely küzd az életben maradásában. Egy élet, amely elhozza a Fényt, az örömet, a békét és a szeretetet. Élet, ami által egy ember ismét több lett a Földhöz.

Kérlek hát benneteket ma, tegyetek mérleget a szívhez és a lélekhez. És a mérleghez igyekezzetek minél több jót cselekedni.5. Minél több szeretetet, kegyelmet elfogadni, és az után tovább adni. Minél többet a mérlegbe helyezni a boldogságból, a kegyelemből. Mert a boldogság csak úgy van jelen, ha van előtte megaláztatás, ha van előtte megcsúfolás, ha van előtte sírás, ha van előtte küzdelem.6. Mert a boldogság csak nem úgy érkezik sem a szívhez, sem a lélekhez, hogy csak így, itt van. A boldogsághoz küzdeni kell. De a küzdelemben talán engedni kell, hogy megalázzanak, kicsúfoljanak, szegényekké váljatok. Érezzétek, hogy az élet ajándéka e boldogság révén erősödik meg számodra és számotokra. Mert ez által a mai nap szenvedése, amely felelevenedett előttetek, rajtatok, bennetek és számotokra, most sem volt hiábavaló épp úgy, mint annak idején, a múlt kezdetében. Mert a szenvedés, a felajánlás, a fájdalom meghozza minden ember, felebarát felé a kegyelmet, a szeretetet, s ez által a küzdelem egy szépet, talán egy boldogabb életet, egy haladást a mindennapjaiban, amely előtt állsz. Hisz mindig készülni kell az eljövetelre, mert minden nap az idő múlásával és haladásával előrébb vagytok a közelségben a közeledésében.7. De hogy felkészült legyél és éber, mert a boldogság kegyelme az élet értelmének ajándékában így van jelen, így vezet, így erősít, így érzékeled, hogy fontos az élet, az élet felismerése, küldetése, követése az elfogadásában.

A mai nap ajándék-tanításom ez felétek, amelyre megint talán azt mondjátok, hogy nem teljesen könnyű. De meg lehet érteni, el lehet fogadni. Lehet mérlegelni, és a mérlegeléssel lehet különbséget tenni a felismerésben, a felismeréshez és a haladásban a mindennapjaitokban a küzdelemmel, az elfogadásban, mert az életnek is van élet-keresztje, amely minden testvéremnek és minden embernek szintén jelen van. De hogy elfogadod-e, cipeled-e és haladsz-e vele, az minden testvérem saját maga szabad akarat-cselekvésének, gondolatának meghatározó kegyelme és ajándéka. És ez által tudsz haladni a mindennapokban a küldetésben, a követésben és az elfogadásában.8. Mert van halál, ami által a megdicsőülés és a Feltámadás elhozza a kegyelmet, a szeretetet, az örömöt és a békét.

Ezek reményében árasztom reátok áldásomat a szeretetem legnagyobb kegyelmének ajándékával, az élet értelmének, küzdelmének felismerésével, mert Atyám nem a holtakhoz jön, és nem a megholtakkal van, hanem az élőkkel. Mert az élők is Érte élnek! És ti is e áldást így fogadjátok, hogy érdemes élni, érdemes küzdeni: „Mert az Atyával együtt és az Atyáért együtt élünk a kegyelem szeretetében, mert az Atya értünk van jelen e Földön”. És szeretne minden testvérében a szabad akarat cselekvésében, és gyermekében jelen lenni az élet, küzdelem értelmében.

Így áldásom Mária szolga által a tanítás, a Feltámadás és az élet kegyelmének, küzdelmének, követésének felismerésével árasztom reátok a Fényem sugarával, hogy átöleljen, ahogy a mai nap szolgám kérte: „Ó, Uram, ó, Jézusom, tárd ki felénk ölelésre Karjaidat. A Karjaidból áraszd felénk a Fényed sugarát, hogy átöleljen és felmelegítsen, és megerősítsen, mert a küzdelem érdemes az életben, majd a halálban és a Feltámadásában.”

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok e különleges ajándékában és szeretetében e Fényem sugarával. Öleljen, erősítsen és melegítsen, hogy ez által érezd: az élet szép, csak tudni kell elfogadni, értékelni és megbecsülni, és örülni és küzdeni. Mert ha az élet, úgy érzed, talán lefelé jár, és talán már a halál felé, akkor sem kell elcsüggedni, szomorkodni, mert halál nélkül nincs Feltámadás az Új Élet kegyelmében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. december 3.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik eljöttetek e engesztelésre, az engesztelésben is a fájdalom, szenvedés Golgotájára e várakozásban, hogy a várakozás kegyelme valóban elhozza a szeretetet, a békét, az örömet a türelmében. Hisz a mai nap az ajándék minden testvérem részére, akik nyitottan, szeretettel felkészültek és elfogadták, és elfogadják mindazt, ami a mai napban jelen lett számotokra e jelenlétben.

Sokan sokféleképpen éreztétek a kegyelmet. A kegyelmet, amely oly közel volt hozzátok. És a közelségében, aki nyitott volt, be tudta fogadni. Mert a szeretetem határtalan, amit felétek árasztok. A szeretet a határtalanságában erőt ad számotokra. És a szeretet, amely segít e határtalanságában elfogadni a mindennapi életet. Lehet az egy kicsit nehéz, egy kis megpróbáltatás. De a szeretet kegyelmének ereje, az meg tud változtatni mindent és mindenkit, csak érezni kell az érzéssel, a szívvel és a lélekkel elfogadni, és érvényesülni. Ez által más vagy és más lehetsz. Hisz a mai nap tanításai felétek, hogy amit látsz, azt el tudod-e fogadni, és ez által hinni a megtapasztalásában, vagy másra van szükséged a felismeréshez, a megtapasztaláshoz és az elfogadásához? Hisz a tanításom a tanításaimban egyértelmű és megértett volt felétek. Mert várjátok a második eljövetelt. De míg a második eljövetel eljön, addig a megtisztulásnak, a korszakának végbe kellene menni. De a jelet, amely most jelen van a jelenemmel, ezt nem akarjátok megérteni és elfogadni. De a távolt, ami egy kicsit távolabb van tőletek, arra igen, szeretnétek felkészülni és elfogadni. De a távolságot a felkészítésében és az elfogadásában csak úgy valósíthatod meg, ha tudsz élni a mának, a jelennek, a kegyelemnek, a szeretetnek, az örömnek, a békének, a türelemnek és a megbocsájtásának. Hisz ezek benned vannak és élnek a jelenben. Akkor valóban lehet majd készülni a távolra a felkészülésében, az eljövetelnek a felismeréséhez és az elfogadásához.

Most e jelen, amely itt van számotokra, de talán nem oly kézen fogható, ahogy a tanításomban voltam jelen, hisz ott oda jöhettek Hozzám János tanítványai, megkérdezhették Tőlem, hogy: „Valóban Te vagy, akire vártunk? Vagy ha nem vagy Te, akkor várnunk kell tovább?” De Jézus nem azt felelte számukra, hogy: „Menjetek.” És: „Én vagyok, akire vártatok.” És nem mondta, hogy: „Nem kell már másra várnotok.”1.

Én azt mondom: Lássatok. Fogadjátok el és higgyetek. Amit láttál és megtapasztaltál, amit hallottál és átélhettél.

A tanítás kegyelme a jelenben épp így van számotokra jelen a mindennapjaiban. Hányan és hányan mindig csak a távol lévő részekre vagytok kíváncsiak. A távoli részről való gondolatok foglalkoztatnak: „És valójában akkor mi lesz, ha már a tisztogatás korszakán átesünk?”

Igen. De hányszor és hányszor már megadtam számotokra: ma jelen vagy, ma itt vagy. Ma örülsz. Ma örülsz a napnak, hogy élsz. De egészen bizonyos vagy abban, hogy a távolban is jelen leszel? Hisz nem tudod, mit hoz a holnap. Mert a holnap küszöbje az ajtó, amely előttetek van, amely már kezd megnyílni felétek, hogy majdan átléphessetek rajta.2. És talán úgy érezd: „Most már elindulok a távolság felé egy jobb korszakhoz, egy szebb élethez, egy tisztább jövőhöz.”

Igen, előttetek van épp úgy, mint a mai tanításom. Ha mai tanításomat figyeltétek: minden szava a mai napra épp úgy érvényes ebben a jelenben, hogy mit tudsz elfogadni, mit láttál, mit hallottál, hogyan éled meg, s hogyan fogadod el. Vagy ha ezt nem tudod elfogadni, akkor hova készülsz? Akkor számotokra is feltehetem azt a kérdést a kérésben: Miért mentek a pusztába? Mire vártok ott? Mit fogtok megtapasztalni? Mit élhettek át? Mi lesz talán az ajándék, ami jelen van? 3.

Ha kézen foghatóbban, mert ti talán csodára vártok, a csodában kegyelemre, de a kegyelem, az mindig itt van jelen a jelenben előttetek. Csak figyelni, megtapasztalni és elfogadni kell. Különösképpen most, amikor az Eucharisztia Évét földi helytartótok megnyitotta.

Oly régen volt már ily esztendő! Sok-sok évtizeddel ezelőtt.4. És ha azokat visszapergetitek magatok elé, nem teljesen úgy volt jelen, ahogy többen várták és készültek rá. Mert az Eucharisztia Éve az összetartozást az eggyéválásában, Krisztushoz az Eucharisztiában és a Szeretethez hív.

És hányan és hányan tudjátok ezt megérteni, elfogadni és szívetekbe zárni, és ez által élni, érvényesülni és felismerni?

Vagy elfogadod, hogy jelen van, „de én távol tartom magam tőle”. És a távol tartásával talán éppen segítesz — nem az Eucharisztia szeretetét és kegyelmét árasztani, hanem éppen a távolságoddal megakadályozni. Hisz fontos, hogy ez a szeretet, amely az Eucharisztiából árad minden testvérem felé a nyitottságában, a szeretetében, az őszinteségében, jelen legyen, ha befogadásra felkészült.

Nehogy ismét a kudarc fulladásába és a megaláztatásába érjen. Hisz idő van a felismeréshez és a megtéréshez és az elfogadáshoz. És az elfogadása révén a változtatáshoz.5.

Mert a szeretet a kegyelmében megadatott minden nyitott szívű testvérem felé, aki felkészül, és be tudja fogadni. Hisz ahogy mondottam az elmúlt Golgotán: halál nélkül nincs új élet a Feltámadás szeretetében és kegyelmében. Eucharisztia sincs az új élet és a halál nélkül. Mert a halállal megváltottam felebarátaimat, testvéreimet. Számukra meghagytam az Eucharisztiát, hogy: Egyétek és vegyétek. És fogadjátok el Vele a kegyelmet és a szeretetet. Hogy ínyetekhez tapadjon ez a csodálatos ajándék a maga szeretetében és kegyelmében.

Érezd, hogy mily fontos ajándék, amely jelen van számotokra.

De a tanítást még folytatva az ünneppel kapcsolatosan, hisz Mária és József egy pár volt a jegyességük révén. Szerették egymást. Örültek egymásnak. Tervezték a jövőt a családhoz. De az ember tervezéséhez Isten szeretete a kegyelmében megszólalt. Nem beleszólt, csak megszólalt! És az ember által tervezett élet- és jövőt egy kissé megváltoztatta, de a Maga szeretetében. Hisz József, aki félt már elvenni Jegyesét, hisz: „Mit szólnak?”

Úgy-e, az embernek mi a fontos? „Mit szól az a másik, vagy az a harmadik, vagy a közösség?” Holott ha néha szívünkre és a lelkünkre figyelnénk, hogy az mit nyújt számunkra.

De József az Úr angyala szeretetét, kegyelmét, tanítását, kérését elfogadta, és ez által megváltoztatta úgy az életét a jövőhöz, ahogy ezt megadták számára.6.

Mi a földi emberben szintén várjuk az Úr angyalát: „Mikor jön el? Mikor adja meg számomra — vagy számunkra —, hogy mitévő legyek?”

Holott a jelenben ez mind itt van számotokra, csak fel kell ismerni, el kell fogadni, és meg kell érteni, és a szívedbe és a lelkedbe zárni, hogy a Szeretet-ünnep valóban a család ünnepe.

Legyen most minden családban béke, szeretet, türelem és megbecsülés a megbocsájtásában. Ne legyen harag, ne legyen gyűlölet, ne legyen irigység, ne legyen kapzsiság. Hisz nem tudjátok, hogy a holnap a jövő távlatában mit fog nyújtani számotokra. Örüljetek a mának, a jelennek, a szeretetnek és a kegyelemnek.

A mai ajándék-tanításom, kérésem ez felétek. Minden testvérem a saját maga szívének, lelkének, hitének, felismerésének, elfogadásának érzésében cselekszik. Tapasztalja meg, fogadja el, változtassa meg életét. És halad az élet útpályáján.

Legyen hát bennetek nem átlátszó, nem megvett, hanem igazi szív-szeretet a kegyelmében.

Örüljetek egymásnak a jelenben, amíg még megadatik számotokra.

Ennek reményében küldöm áldásomat kiválasztott szolga által felétek. Az áldásom a jelen szeretet áldása, amely erőt és kegyelmet, békét és örömet áraszt felétek a maga szeretetének jelenében, amely minden nyitott testvéremhez egyformán árad. Csak a jelenben mennyire vagy megnyitott, hogy befogadd, hogy a jövőhöz is segítsen a haladásban, a felismerésben. Az út, amely előttetek áll. Hisz a küszöb az ajtóban megkezdte a megnyitását, hogy a távolság, a távlata előrébb jöjjön felétek.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok. Óvjon, védjen, vezessen. Ez által ajándékozlak meg benneteket a szeretetem áldásával a család ünnepéhez, hogy valóban szeretetteljes legyen a béke otthonában a család, a felebarát és a testvér az eggyéválásában.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk!


 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2013. március 23. NAGYBÖJT 6.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat hatodik Golgotáján.

E Golgota a mai napban a tanítás, bűnbánat utolsó része van számotokra, hisz a mai nap összefoglalva a bűnbánat hétről hétre adott tanítások kegyelmének ajándékát. De a mai nap tanítása elsőként az volt számotokra, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok abban az időben, ahogy írva vagyon, elmentem Názáretbe. Názáret az a hely, ahol nevelkedtem. És mikor ismét megjelentem, hisz akkor tudjátok, még a szombat volt a nap, olvasásra jelentkeztem. Mikor a felolvasás részéhez átadták Számomra Izajás próféta tekercsét, pont arra tekintettem, ahol ez vagyon írva: Az Én Lelkem van Rajtad.

Sokan és sokan nem értik ennek a mondanivalóját, pedig nem nehéz megérteni, hisz ha figyeltétek a bűnbánat tanításait, és ha csak a múlt heti tanítást nézitek, amikor azt mondottam: Én az Atyával Egy vagyok. S Engem az Atya küldött. És Önmagamtól semmit sem teszek, csak amit az Atya megmutatott, és még más csodát, amit adott s megmutatott, azt adtam.

Így a mai nap tanítása már: Az Úr Lelke Rajtam.1

Ezt már könnyű megérteni, megtapasztalni a tanítás részében, hogy valójában így Én az Atyával Egy vagyok.

De a tanítás folytatódott ma. Most már nem is azt mondhatjuk: a városban történő tanítás közelsége — most már az ünnephez kapcsolódó tanítást adtam számotokra, ami már az ünnep megkezdésének pillanatát adja számotokra az átélésben.

Mert hogyan is szólt ez a tanítás? Hogyan is van leírva?

Jézus jelen van az Ünnepi Vacsorán, és mélyen megrendül Lelkében.2

Én most, Jézus Krisztus Uratok pedig úgy mondom: Valóban megrendültem Lelkemben, de nem azért, mert a félelem vett csak Rajtam erőt, hanem azért, hogy tudtam, hogy mi fog történni; tudtam, hogy itt az idő, és az Írás a jövendölésében be kell, hogy teljesedjék.

És ekkor így szóltam tanítványaimhoz:

— Bizony, bizony, mondom nektek, ma egy közületek elárul Engem.

Mindjárt vannak, akik felteszik a kérdést:

— Hát kire gondolsz, Uram?

Úgy, mint a mai helyzetben, mikor probléma történik köztetek, rajtatok és bennetek, akkor is oly hamar felteszitek a kérdést, hogy miért és hogyan, és: „Pont velem?!”

Úgy-e, ismerősek ezek a szavak? Mert ezek a mindennapi élet megtapasztalásai, amellyel együtt éltek a mindennapokban.

De itt a tanításában Én elmondom tanítványaimnak, hogy ki az, aki nem más, mint Simon fia, Iskarióti Júdás. De ő nem azért tette, mert rá lett volna szorulva bármire, ami ez által megadatott volna számára. Ő nem is kimondottan az árulás célját nézte maga előtt, hanem azt, hogy ők is megtapasztalják.3 Hisz ha emlékeztek, a fájdalom, szenvedés Golgotáján mindig elhangzik, amikor azt mondja Kaifásnak, hogy „milyen a mi Mesterünk, hogy milyen csodákat tesz, hogyan gyógyít, és hogyan tanít, és hogyan adta vissza a szegény asszony gyermekét”.

S erre mit mond Kaifás, a főpap? Szinte lekezelően:

— Hát mi is hallottunk Róla.

Hát ezzel már nem is kellene foglalkozni. Itt már tovább lehet lépni, ahogy ti a jelenben megtapasztaljátok néha, hogy hogyan és miképpen élitek át a mindennapokat. És ha csak ebből a szakaszból indultok el, itt azért figyeljetek arra, hogy ő nem kimondottan az árulás céljára törekedett. Ő azt hitte: „Ha már nekünk olyan csodálatos, mi, akik hiszünk Benne, mi, akik követjük Őt, mi, akik elfogadjuk mindazt, amit számunkra megad, akkor miért ne tapasztalja meg ezt más?”

Most ezt a jelenben hogy lehet érzékelni és értékelni?

Én, Jézus Krisztus Uratok a jelenben is itt vagyok. Most nem csak kimondottan ezen a helyen, ahol tanítalak, s ahol szólok hozzátok — jelen vagyok a szentmise áldozatában, jelen vagyok, amikor a szentáldozásban hozzátok térhetek, amikor eggyé válhatunk. És hányan és hányan elfordultok ezektől az ajándékoktól, ezektől a kegyelmektől. Hányan és hányan azt mondják a jelenben: „Nekem erre nincs szükségem.”

Vagy hányan és hányan, ahogy a farizeusok akkor és a főpapok és az írástudók megítéltek és mondtak, és hányan és hányan most azt mondják a pásztoraimban: „Csak nem hiszed el, hogy ebben jelen van neked az Úr Jézus?!”, mikor a szentáldozásról van szó.

És akkor néha gondolkodóba estek, hogy valójában ilyen történhet a pásztoraim között?

Most nem akarok se neveket mondani, se megjegyzéseket, de már a kezdetekben is mondottam számotokra, hogy mi minden várható. A jelenben is elmondottam, hogy mi minden van, amit megtapasztalhattatok, amiről a kezdetben beszéltem4, hogy már most jelen van a jelenben5.

És hányszor és hányszor azt mondottam számotokra, hogy a bizalom, a szeretet és a hit komolysága legyen jelen rajtatok és bennetek, és ne ítélkezzetek, hogy benneteket se ítéljenek meg.

Úgy-e, ezek mind-mind e bűnbánat tanításai voltak jelen számotokra. Ez által kell érzékelni, ahogy most azt mondom a jelenben, ahogy néha pásztoraim cselekednek, és néha, aki megbotránkozik ezen, vagy úgy érzi, hogy fájdalom és szomorúság ül az ő szívébe, lelkébe, ez abból a részéből jó dolog, abból a részéből elfogadható, mert benned jelen lehetek Én, Jézus Krisztus Urad, és érzed, hogy ez egy nem jó kifejezés, megtapasztalás, elfogadás, mert: „Én nem erre akarok törekedni, Uram, én nem akarlak Téged se meghazudtolni, se elhagyni, se letagadni. Én, Uram, Hozzád szeretnék tartozni, mert én a Te testvéred vagyok, hisz testvéreddé fogadtál, és ebben a testvériségben szeretnék Veled együtt élni a mindennapokban.”

És akkor érzed azokat a kegyelmeket, amelyek e bűnbánat-időben a mai nappal szinte teljessé válnak számotokra, és érzed, hogy most már valóban Egy vagyok, nem úgy csak, ahogy a múlt héten mondottam, hogy így kihúznátok magatok között egy zsinórt, egyik vége itt van fogva, a másik vége túl, és akkor ti úgy érzitek, hogy egyek vagytok, ha egymásra tekintetek. S érzitek tán a különleges kegyelmi erőt, „mely mintha összekötne bennünket”. De ez a különleges kegyelmi erő, ez ma összefogja az egész bűnbánat tanítását, hogy szinte, mint ahogy így egy szép kört alkotnánk, és ez a kör adja meg számotokra a tanításnak a mondanivalóját a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Ez által tudsz felállni, ez által tudsz felemelkedni, ez által tudsz elindulni és haladni. És ez által tudod elfogadni a felebarátot, a testvért. És ez által érzed azt, hogy „a tanítás, az ima szépsége, mondanivalója, felajánlása, megtapasztalása valójában mit nyújt számunkra”.

Majdan folytatódott, úgy-e: keressetek — találtok; zörgessetek — ajtó nyílik nektek; kérjetek, és adnak nektek jól megrázott, csordultig tömlőt.

Majdan folytatódik az irgalmasság szeretete, hogy legyetek irgalmasok, ahogy az Én Mennyei Atyám is irgalmas. És ezt az irgalmasságot árasztom felétek.

Majdan folytatódik, hogy meg ne ítélj senkit, és ne vegyél ítéletre senkit, mert akkor téged se ítélnek meg. És amit szeretnél elvárni önmagad számára, hogy veled hogyan bánjanak felebarátaid, testvéreid, legalább te is ennyit, hogy ha egy kicsivel többet tudsz nyújtani, mennyivel más a mindennapi élet a felismerés elfogadásában.

Majdan folytatódik az a tanítás, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok már befejezve a Hegyi beszédet, és most már a városba térek. Abba a városba, ahol jelen van az élet, a nép sokasága a megtapasztalásában. Érzed a város közelségét, érzed, hogy itt már valami történni fog, és a történet arról az Emberről szól, akit csak úgy neveznek: a Názáreti, vagy csak úgy nevezik: a Próféta, és a tanítványaim pedig úgy: a Mester.

És akkor ebben a tanításban az van, hogy Én nem azért vagyok jelen, hogy mikor megítéltetek másokat, hogy benneteket is megítélhessenek. És utána a tanításában így szólok felétek, hogy:

Én, Jézus Krisztus Uratok itt vagyok, és szeretlek titeket, és a szeretetemet árasztom felétek, hogy betöltekezzél ezzel a szeretettel. Ne akarjatok olyanok lenni, mint a farizeusok és az írástudók, akik szinte meg akarják szabni, hogy hogyan és miképpen cselekedjenek. Mert mit is mondtak a szolgáknak?

— Menjetek, fogjátok el, és hozzátok el.

De ők Nélkülem tértek vissza, és azt mondták: így Embert még hallani nem hallottak, ahogy beszélt.

Azonnal rájuk válaszoltak:

— Csak nem, hogy ti is már hisztek Benne?!

Mert úgy-e, hinni nem kell.

A hit szeretete, e tanítása részében azt akarták volna a farizeusok, az írástudók és a főpapok számotokra sugallni, hogy nem kell hinni:

— Egyáltalán ki hisz Neki közülünk?! Csak az — hogy is mondták? — átkozott nép!

Nem baj, ahogy mondottam, ti örüljetek, hogy csak azok is lehettek! Mert az ilyenekben van jelen a szeretetem! Mert ők felismerik az Én szeretetemet, elfogadják ezt a szeretetet. És akkor érzik, hogy „a hitnek az ereje hogy van jelen, hogy fogadom el mindazt, ami körülvehet”.

Majdan folytatódik, úgy-e, a megkövezéssel. Ez a múlt héten szólt felétek. Itt most csak kiemelem, hogy ez a tanítás is jelen volt számotokra, hisz oly közel volt, hogy még itt élhet bennetek, nem úgy, mint az első, a második, a harmadik, negyedik. Azok már egy kicsit távolabb voltak tőletek, de az ötödik, hát azt, mondhatom úgy, mint ahogy pásztor testvéretek szokta mondani: csak egy gondolat, és már itt van. Vagy egy gondolat, és elmúlott. Mert minden szép a kegyelem ajándékában, amelynek részesei lehetünk és megtapasztalhassuk.

És jelen volt az a tanítás is, hogy hogyan és miképpen van jelen a lámpás, és hova helyezem: nem azért, hogy elrejtsem, hogy senki ne lássa, mert az az enyém — föltesszük, hogy mindenkinek egyformán világítson. Mert hogy is mondottam?

Mert ti mind egyformák vagytok a testvérben, a felebarátban.

És ez a legfontosabb a tanításában az egyszerű testvéreimnél, akik felismertek, akik elfogadtatok, akik hittetek és bíztatok, és akik nem féltetek zörgetni, nem féltetek kérni, s nem féltetek keresni, és akik felismertétek az irgalmasság szeretetét, hogy hogyan és miképpen működik rajtatok és bennetek, és ez által tudjátok, hogy mi az imának az ereje, szépsége, kegyelme és ajándéka.

És akkor a mai bűnbánat tanításában már nincs miért félni — örülni és felkészülni az ünnep kezdetére, mert ennek az ünnepnek a kezdete, ez jelen kellett, hogy lenni. Mert e tanításában most csak addig mentünk el, hogy azt mondottam:

— Bizony, bizony, mondom nektek, ma egy közületek elárul Engem.

Kérdezni:

— Kire gondolsz, Uram?

— Akinek a mártott falatot adom.

Hisz ennek az évnek az Evangélium tanítása ez számotokra. De a Szeretet-tanítás által pedig:

— Akivel egyszerre nyúlok a tálba.

De ne azon nézzetek, hogy mikor melyik szó van jelen: az értelme mindig ugyanaz felétek és számotokra.

És nem mentünk tovább, csak addig, hogy itt az Atya megdicsőül, és Én megdicsőülök az Atyában. És az Atya megdicsőülhet Engem most, e pillanata által, mert készülünk az ünnep megkezdésére.

De hisz folytatódik, úgy-e, ez a tanítás e Ünnepi Vacsora által, hogy mit adok nektek, és mit hagytam hátra:

Egyétek és igyátok az Én Testemet és az Én Véremet.

Amihez most már van egy kis elképzelés, hogy „valójában nagy küzdelmek árán adatott, töretett és ontatott érettünk”. Hisz ez a hosszú év sorozata megadta számotokra a parányi részben a fájdalom, szenvedés megtapasztalását, felismerését és elfogadását.

És így érezzétek teljesnek a bűnbánat felkészülését az ünnephez, ahhoz az ünnephez, ami által ti is testvéreimmé lettetek, hisz a Kereszt tövénél, hogy ne maradjatok Nélkülem abban a pillanatában mit mondottam?

Édesanyámra bíztalak benneteket. És így az Ő gyermekei lettetek, hogy ne érezd, hogy magad maradtál.

De utána megtörténik az ünnep legnagyobb kegyelmének ajándéka, s akkor már érzitek, majdan ismét, hogy testvéreimmé válva a mindennapokban a szeretet, kegyelem része, felismerésének elfogadásában.

És akkor érzed teljesen, hogy hogyan van Rajtam az Úr Lelke, hogyan dicsőített meg, és a megdicsőülés által hogyan ajándékozlak meg benneteket e bűnbánat hatodik tanításának a Golgotáján. Hisz a bűnbánat tanítása a mai Golgotával ebben a részében befejeződik. Ez után már csak az öröm szeretete elevenedik meg rajtatok és bennetek. De addig ne maradjatok, ahogy néha mondani szoktátok, sivárak, egyedülmaradott, hiányos — ehhez nyújtom számotokra a bűnbánat hatodik Golgotáján áldásomat. Áldásom pedig kiválasztott Mária testvér, szolga által árad felétek, és ebben az áldásban megadom számotokra e bűnbánat tanításának egy-egy gondolatát: az ima felajánlásának, erejének szépsége, a kérések elfogadása, felismerése, zörgetése az ajtó nyitáshoz, hogy ne félj belépni rajta, majdan az irgalmasság szeretetének megtapasztalása, eggyé válása. Közeledsz, hogy: „Nem ítélek meg senkit, hogy engem se ítéljenek meg. Csak azt nyújtom másoknak, amit saját magam részére is várok. Az után felismerem a hit kegyelmének ajándékát, és megpróbálok a szerint élni. És a bizalom, amely erőt ad mindahhoz, ami által én is egy testvér lehetek e meghívás által. Felismerem, hogy a hit által a követés-, küldetésem részét, hogy hogyan és miképpen haladok e küldetés követésében”. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok is csak azért jöttem, mert küldtek, és azért adtam meg mindazt, amire szükség van.

És így a mai napban pedig az Úr Lelke van Rajtam, és ez által örömhírt hirdetek a szegényeknek, világosságot a vakoknak, szabadulást a raboskodóknak, mert ez által érzed, hogyan lehet teljes számodra a bűnbánat tanítása a felismerésében, hogy ma már az ünnep megkezdett pillanatát éltétek át a megdicsőülésében, és ez a Megdicsőült kegyelmének ajándéka áradjon reátok:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

És a Szentlélek árasszon reátok e megdicsőülés révén Fényt, szeretetet, örömet, békét a kegyelemhez, mert a kegyelemben akkor már felismered a küldetésedet a követésben e bűnbánat-idő összekötött tanítása által.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!