JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2013. augusztus 2.

Jézus Krisztus Urunk:

Sükösd kiadványok010Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok hívásomat, és a hívásomban engedelmeskedve, hogy ismét együtt lehessünk e fájdalom, szenvedés Golgotáján a szeretet kegyelmének ajándékában, átélésében.

Érezni mindazt, hogy körülvesz a szeretet, a béke és az öröm, amelyre mindenkinek nagy-nagy szüksége van, hogy a megerősítő kegyelemben érezze, hogy fontos, ahogy mondottam a múltkor, hogy minden testvérem fontos Számomra, hisz kikerestem az út porából, majdan meghívtam az úton, a tanítás által sok mindent nyújtottam a felismeréshez, az elfogadáshoz, és majdan elmondottam, hogy ne értékeljétek le önmagatokat, érezzétek azt, hogy te is egy testvér az emberben vagy.

És így most rátérünk a mai nap tanítására, amely arról szól felétek, hogy tanítványaimat tanítottam, elsőként az a tanítás volt, hogy kinek mondanak az emberek, és kinek mondanak a tanítványaim.1 Az emberek Keresztelő János vagy valamelyik próféta — most nem sorolom, mi mindent mondottak a hasonlatban. Majdan kérdeztem tanítványaimat, ők pedig így válaszoltak:

— Krisztus, az Élő Isten Fia.

És ez helyes a kinyilatkoztatásokban, hogy valóban Krisztus, az Élő Isten Fia, a Messiás, aki eljött közétek.

De még erről nem kell beszélni, hisz nincs itt az idő. De akkor felkészítem tanítványomat, mert úgy-e, Simon, akit Péternek neveztem el, ő adta meg ezt a választ, a válaszban pedig megadtam számára, hogy:

— Te Péter vagy, és erre a kősziklára építem Egyházamat, mert neked adom a kulcsokat, a Mennynek és Földnek kulcsát, mert amit megkötsz a Földön, megköttetett lesz a Mennyekben, s amit feloldozol a Földön, feloldozott lett a Mennyekben.

És ez által tudtok élni és haladni a mindennapi élet-útpályán, ha felismeritek és elfogadjátok e tanítás kegyelmének ajándékát. Mert ez is egyféle meghívás a szeretethez, a békéhez és az örömhöz. Hogy ezeket hogyan fogadod el, hogyan zárod be szívedbe, lelkedbe, hogyan tanulsz meg vele együtt élni, s ez által hogyan ismered fel a felebarátot, a felebarátban a testvért e kegyelem által, ez ismét rajtatok és bennetek múlik a mindennapokban e szeretet által, mert már oly sok az Élő Evangélium-tanítás, amelyet megadtam számotokra! Hisz ha most csak azon gondolkodunk, hogy már a három év tanítása után ismételten az újabb három év, ismételten az újabb három év, amely mindig ugyanarról szól a tanításban, az Élő Evangélium átélésével.2 De a tanítás és az Élő Evangélium mindig más gondolatot, más mondatot, más ajándékot nyújt számotokra, hogy ez által felismerd mindazt, ami a tanítás által itt jelen van.

Fontos, hogy ezeket megérthessétek.

Mert tanítványaimnak is mit mondottam és mit mondottam Simonnak?

— Te Péter vagy, és erre a kősziklára építem Egyházamat.

Úgy-e, ismerős, mikor azt mondottam: Sükösd szintén az Én Egyházam 3, ahol Én, Jézus Krisztus Uratok tanítalak kiválasztott testvérem által, hogy felismerjétek mindazt, amire szükségetek van, elfogadjátok mindazt, amit a tanítás által a kegyelemmel nektek ajánlok, nektek adok, és nektek ajándékozok, ami által megerősödtök, ami által felkészültök, s ami által el tudjátok fogadni az élet örömét, ajándékát és kegyelmét. Mert sokszor és sokszor azt mondjátok: „Könnyű ezekről beszélni e nehéz időben, mikor tele vagyunk fájdalommal, bánattal és szomorúsággal, amikor azt mondjuk, hogy nehéz a mindennapi élet. De hogyan éljük a mindennapi életet?”

Ilyenkor kell erre a tanításra is gondolni, hogy úgy-e, „én, lehetnék én is Péter, kőszikla, lehetnék én is az, aki által tanítasz, lehetnék én is az, aki által árasztod a kegyelmi ajándékokat” — hisz oly sok mindent, amit már Én, Jézus Krisztus Uratok nektek adtam ajándékul, hogy megerősödjetek, hogy elfogadjátok, hogy felismerjétek mindazt, ami a tanítás által jelen van előttetek, jelen van bennetek, megerősödtök, és akkor felismeritek mindazt, amit ez a tanítás nyújt nektek.

Mert, úgy-e, ennek a tanításnak van még egy szakasza, amikor arról van szó, hogy:

— Uram, mi követünk Téged, és mi lesz a jutalmunk? És mi mindent ott hagytunk, hogy kövessünk Téged. 4

Ekkor megnyugtatom őket, és azt mondom:

— Majd, ha az Emberfia, akit ti Krisztusnak és az Élő Isten Fiának neveztetek, mikor már megdicsőül és elfoglalja a megdicsőült trónust, majdan ti is Mellette elfoglalhassátok a tizenkét trónust, és majdan uralkodhattok a tizenkét törzs felett, Izrael felett.

És akkor már érzitek, hogy mi a jutalom, mi az ajándék, mi a kegyelem?

Mert érezni most a mai nap is, kik jelen vagytok a Szeretet házában, akik azt mondjátok, hogy: „Uram, imádkozom”, akik azt mondjátok: „Uram, én vallásos vagyok”, akik azt mondjátok: „Uram, én elfogadtam és felismertem a meghívásodat, és követlek Téged, most ez mellett nekem is el kell hagynom testvéremet, nővéremet, családomat, gyermekeimet, anyát, apát, földet — mindent lehet sorolni —, vagy pedig így is jó vagyok a meghívás által, a kegyelem szeretetében?” 5

Hisz mindenkinek van küldetése. De a küldetések nem egyformák, mert neked talán ezt a fajta küldetést adom, neked meg a másik fajta küldetést. Hogy a kettő között mi a különbség, azt ti saját magatok ismeritek fel, és ez által tudtok elindulni a mindennapi élet-útpályán. De a küldetésben te is követővé válsz, és a követés részében nem azt mondod, hogy: „Mi lesz a jutalmam, ha mindent megteszek, és ha ezt mind elhagyom?”

Én nem ezt kértem most tőletek. Én azt kérem, hogy fogadd meg tanácsomat a tanítás által, az Élő Evangélium által, amivel hozzátok szólok, amivel átadom nektek a tanításomat a kegyelem szeretete révén, hogy érezd, hogy ez a tanítás fontos neked, érezd, hogy ez a tanítás mond neked valamit, érezd, hogy „ezzel a tanítással tudok változni, mert igen, nem csak beszélek róla, hanem megpróbálok cselekedni”.

Mert hogyan is volt a mai tanítás folytatása a cselekvésben? 6

Hogy: aki hallgatja a szavamat és tanításomat, és megpróbál azzal együtt élni és cselekedni, mert felismeri mindazt, amit ez rejt a kegyelem által számotokra, az ahhoz az okos emberhez tartozik, aki házát sziklára építi.

Most nem megyek végig rajta, de tudjátok, a sziklán épült ház vagy város, azok megmaradnak. A homokra épített város, a homokra épített ház, az romhalmazzá válik, mert az az ostoba ember a testvérben, aki hallja tanításomat, de nem fogadja meg, nem a szerint él, és nem a szerint cselekszik, annak fontos a külsőség, fontos, hogy a másik mit gondol, és mit mond, s akkor már a tanítás nem oly fontos számára, hogy a szerint éljen és cselekedjen. Ezért ő az ostoba ember, aki házát a homokra építette.

És akkor van a harmadik változata, amikor még a kezdetekben azt mondottam nektek, mikor benneteket is csúfoltak, hogy ti is homokra építetek, és majd jön a vihar, a süvítő szél, és egy romhalmaz marad.

Erre Én, Jézus Krisztus Uratok azt üzentem, hogy megerősödjetek: Én leszek a homokban a Kő, a Szikla, amely megerősítelek benneteket, és megmaradtok.

Ma, ha csak szétnéztek itt, a Szeretet házában, széjjeltekintetek, akkor lehet, hogy egy kis szomorúság ül a ti szívetekre, a ti lelketekre, mert azt mondjátok: „Hát, kevesen vagyunk, Uram, mindazok, akik akkor jelen voltunk.”

Igen, mert ekkor ezt a tanítást kell élni, akik megmaradtak, akik ma lélekben vannak itt — mert valamiért nem lehetnek itt: munka, betegség, család, hisz sorolhatok sok mindent, ami miatt most talán nem lehet itt, de még nem azt jelenti, hogy elment —, azok mind hallgatták szavamat, és megpróbáltak a szerint élni és cselekedni, és sziklán épült házukban boldogan élhetnek, és ők okosak. De azok, akik nem hallották meg szavamat, mert hallották, hogy valami elhangzott, de nem figyeltek, nem fogadták meg, azok közül lehet, hogy most nem találsz itt senkit, olyant, aki számodra fontos, aki számodra talán már hiányzik, mert már oly régen láttad, és már azt sem tudod, hogy ide tartozik-e vagy nem. Na, akkor az ilyen testvérekért imádkozunk, hogy ne maradjanak a homok romhalmazában, hanem onnan kiléphessenek, kimozdulhassanak, és ismét elindulhassanak a hallásban, a cselekvésben, a cselekedetben, hogy ők is olyan testvérekké váljanak, akik a kősziklán élnek és építenek, és megmaradhatnak, nem kell attól félni, hogy semmivé válnak, és romhalmaz alakul ki rajtuk és bennük a kegyelemben.

Hogy ha ezeket mind-mind meg tudjuk érteni, felismerni, elfogadni, akkor érezzük teljesnek a tanítás mondanivalóját, akkor éljük a tanítás mondanivalóját, akkor indulunk el a változás útján. Mert azt mondjátok, hogy: „Hát, könnyű erről beszélni! De hogyan cselekedjünk?”

A cselekedet is így van jelen, hogy fel kell ismerni, el kell fogadni, és engedni, hogy bennetek működjék, hogy ez által elinduljon a változás a jó, a szeretet és a kegyelem felé. Mert ha ezeket mind már meg tudod fogni, már érzed, hogy szinte a sajátoddá vált, akkor érzed, hogy megerősödtél, és érzed, hogy fontos vagy, és érzed, hogy a remény átölelt és erőt adott, és: „Ezzel a reménnyel szeretnék élni és haladni a mindennapi élet-útpályánkon a kegyelem által, és akkor én nem az az ember vagyok, mint a gazdag ember a tanításban.”

Hisz tanítványaim is meglepődtek rajta, s ekkor azt mondom:

— Bizony, bizony, mondom nektek, a gazdagnak nehéz bejutni a Mennyek Országába. 7

De miért nehéz?

Hogyan gondolkodtok el ezen?

Mert a gazdag ember félti önmagát, és félti mindazt, amely körülveszi.

De az a gazdag ember, aki nem félti önmagát, aki a szerint cselekszik, amit hallott, elfogadta a tanítást, s ez által segítséget nyújt mindazoknak, akik talán éppen a jelenben is tőle várják a segítséget a kegyelemben, akkor az már érzi, hogy: „Már nekem nem lesz nehéz bejutnom a Mennyek Országába, mert az, hogy ha gazdag is vagyok, de meghallottam, Uram, a Te hívásodat, meghallottam, Uram, hogy hogyan kell élnem és cselekednem, meghallottam, Uram, hogyan alakítsam életemet a változás útjában, és hogyan fogadjam el a felebarátot és a testvért, aki már eggyé válik a szeretet által.”

Mert hogyan mondotta ma kiválasztott testvér 8 felétek?

Idézte pásztorotok szavát, mikor talán meghalljátok a hívást, vagy ha még nem a hívás ült itt bennetek el, de hallottatok valamit erről a helyről — „hát meg akarok győződni, talán bizonyosságot akarok szerezni” —, akkor lehet, hogy idegenként érkeztél, de nem idegenként távoztál. Ez már megfogható a szeretet, kegyelem által! Mert akkor már megnyitottad szívedet, és képes voltál befogadni valamit e tanításból, e jelen hallásból, e jelen felismerésből, és: „Már a befogadás által megpróbálok változni és változtatni. És akkor én nem az a gazdag ifjú vagyok, aki nem akarok bejutni a Mennyek Országába. Én most már az a gazdag ifjú vagyok, aki hallgattam szavadra, felismertem tanításodat, és Uram, Veled együtt akarok élni és haladni, és számomra is megnyílik a Mennyország ajtaja, hogy majd idővel, hogy ha eljön az a bizonyos szakasz, bejuthassak rajta, és elfoglalhassam azt a trónust, amelyet számomra vagy számunkra elkészítettél e kegyelem által.”

Úgy-e, ilyenkor azt mondjátok: „Köszönjük, Uram, csodálatos ez a tanítás, mert így könnyebben tudjuk megérteni mindazt, ami ez által körülvesz bennünket.”

És akkor tudjátok megérteni ezt, hogy lehettek elsők, de nem biztos, hogy ott is elsők lesztek — mert hogyan is mondom?

Az elsőkből lesznek utolsók, és az utolsókból lesznek az elsők. 9

Mert az utolsók annyira meghallgatták a tanítást, szívüggyé alakították ki, elindultak a változáson, és most már innen egész ide előre, az első helyekre jutnak. Mert biztosak abban, hogy meghallgatásra talált mindaz, amit elhelyeztek, amit kértek, és ami által a reményben testvérek lehetünk, testvérként átölelhessük önmagunkat, és testvérben egymásnak áraszthassuk a szeretetet a kegyelem által a felismerésben, és akkor vagyunk teljesen a szeretet tanításában. És ez a tanítás megmutatta, hogy milyen felismerni mindazt, amely körülvehet bennünket a mindennapokban.

Mert, ugyebár, ha csak a mai szentmisének Evangélium-tanítására gondoltok, vagyis mondhatom azt most már, átlépve egy új napba, akkor a tegnapi napban, hogy: senki sem lehet saját hazájában próféta.

Most már ti is csak nevetni tudtok ezen, hogy valóban Mária, kiválasztott testvérem se lehet próféta sem itt, sem szülőfalujában. De már annyit megtanult e sok tanítás és kegyelem és ajándék által, hogy ő is átnézhet itt felettük. És most már nem törődik mindazzal, hogy talán mit mondanak mögötte, mi az, ami fájdalmat vagy bánatot okozhat. Számára most már a fájdalom, a bánat inkább az, amikor itt van olyan testvér, aki idegenként érkezett, de már nem idegenként távozott, aki már azt mondja, most a ti saját nyelveteket használom, hogy: „Én már sükösdista lettem!” — úgy-e, ismerős? — „Én már ide tartozom.” Vagy aki azt mondja: „Nekem ez az otthonom a második otthonomban, mert tudom, hogy egy biztos helyre jöhetek, és tudom, hogy ha van problémám, meghallgatnak. Tudom, hogy ha van kérésem, meghallgatnak. Tudom, hogy ha van felajánlásom, elfogadják. És tudom, hogy ha hálámat fejezem ki, elfogadják szívből és szeretettel. És én ide tartozom!”

Hogy ha ilyen testvér mond valami olyan sértőt, fájót, megbotránkoztatót, azon már, azon még — így mondhatom, nem már, hanem még — nem tud kiválasztott testvérem teljesen átnézni, mert ott elgondolkodik, hogy:

— Ennyi tanítás, ennyi ajándék, ennyi kegyelem még mindig nem tudta, Uram, Jézusom, megérinteni az ő szívét?! Még mindig nem tudunk eggyé válni a szeretet, kegyelem által?! Nem tudunk összekovácsolódni, hogy egyek lehessünk a tanításodban?!

Érezni ezt a csodálatos szeretetet a kegyelem által, hisz a küldetés, követés részében így van jelen, és ezt adom nektek a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Most pedig csak röviden mindazoknak, akik néha már kivételesen várják, és nem azt, ahogy mondani szoktátok, hogy: „Mikor lesz már a büntetés?”, „Mikor lesz már a világvége?”, „Mikor lesz már az idő végezete?” — hisz többen többféleképpen gondoltok reája.

Amíg van engesztelés, amíg van szívből jövő, felajánló ima, amíg van megfogható ima számotokra a kegyelem által, amikor élitek a tanításomat, és amikor az idegen testvért befogadjátok, hogy már ne legyen idegen, addig Én vagyok itt, s Én tanítalak, és Én adom felétek áldásomat, szeretetemet, árasztom örömömet, hogy betöltekezve, megerősödve tudjatok élni és elfogadni mindazt, amely körülvesz benneteket.

És most még röviden egy pár gondolatban e csodálatos ünnepetekhez szólok, mert, úgy-e, jön, ahogy ti mondani szoktátok a ti nyelvetekkel, a Magyarok Nagyasszonya. 10

Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondottam, valamikor „x”, ahogy ti mondjátok, ismételten: „x” évvel ezelőtt: a Magyarok Királynője ünnepe, hogy az Édesanya, aki Királynő lett, most már nem jelképesen, hanem a Koronát elfogadva 11, s ez által közbenjár értetek, mert ti mind a gyermekei mellett alattvalói lettetek, amit nem minden nép, és nem minden ország mondhat el magáról, amit nektek különösképpen nagyon tisztelni, és örülni kell ennek a csodának, ennek a kegyelemnek. Mert ez a Királynő és ez az Édesanya mutathassa meg számotokra mindazt, amire szükségetek van, ami által örültök, hogy ide tartoztok, és ami által el tudjátok fogadni mindazt, amely körülvesz benneteket.

Majdan a második nap ünnepéhez szólok 12, amikor arról beszélünk, hogy a király nem akart addig eltávozni, amíg nem helyezi az országot, a nemzetet legjobb, biztos helyre. És ő kinek adta?

Ennek az Édesanyának, ennek a Királynőnek.

És akkor most a magyarságban — mondjam azt, hogy: próbáljatok eggyé válni, és nem széthúzni!

A széthúzással szétmentek, eltávolodtok.

Lassan azt mondjátok, nem ismeritek egymást.

Lassan azt mondjátok: „Ide tartozok?!”

Néha azt mondjátok: „Szégyen, hogy magyar vagyok.”

Hát, aki azt érzi, annak valóban nincs szüksége itt mit keresni! Az menjen! Majd eljön az idő, amikor azt fogja szégyellni, hogy ezt ki merte ejteni a száján, és ki merte adni szívéből.

Mondottam nektek már nem egyszer, és nem kétszer az évek folyamán a tanítások révén: Ti e Kárpát-medence szívében éltek, és ezt szeretnék mások elvenni tőletek!

De ha ti engeditek, mert széthúztok, és nem tartotok össze, akkor még meg is történhet, mert Édesanyám, aki Királynőtök lett, az próbál óvni és védni benneteket, közbenjárni értetek, de ezért hányan mit tesztek?

Örültök annak, hogy ehhez az Édesanyához, s ehhez a Királynőhöz tartoztok?

Vagy szégyellitek magatokat?

Ti saját magatok adjátok meg rá a választ.

Örültök, ha „most ebben a nehézségben kitartok, mert majd jön szebb és jobb jövő”?

De hogy ez meglegyen, ezért tenni és cselekedni kell.

Ha most csak visszamegyünk, az őskereszténységben13, ott is mit mondottam?

Nem hullik a manna elétek. Atyám nem szór mannát elétek, ha ti nem tesztek valamit ezért.

Ismerősek az őskereszténység tanításai, mert időnként előveszitek, olvastok, elmélkedtek, és rádöbbentek.

De most e jelenben fontos ez az új élet, ez az új változás, hisz hogyan magyaráztam meg nektek legegyszerűbben, hogy megérthessétek, és különösképpen ti, akik a Szeretet házából jelen voltatok az Én vidékemen? 14

Jelen van a folyó 15, jelen van a tó 16, majdan jelen lesz a tenger 17 — ezt mind összeköti.

Van az őskereszténység, amely eggyé válik a tóban, megtisztul, és már jelen van az Újszövetség, az Új Élet, az Új Tanítás a kegyelem és a szeretet, a béke és az öröm. 18

S ezeket kell éreznetek itt, a Kárpát-medencének szívében, mindazt, amely körülvesz benneteket.

Csak jelképesen nézzétek, hogy nektek mi van, és mi van körülöttetek.

De ezeket mind-mind meg kell becsülni, értékelni, majdan tenni és cselekedni. És akkor elindulhattok a szebb és a jobb jövő felé. És nem személyválogatóvá válni, nem indulatokat táplálni, gyűlöletet, és nem azt, hogy: „Mi lenne…?” — mert ez a legnagyobb problémátok, hogy még mindig megálltok ott, hogy: „Mi lenne…?”

Most már az legyen bennetek, a szívetekben: „Mi lehet? Mert én is teszek, és akkor lehet.”

És lesz.

Fontos, hogy összetartsatok, mert így lesz, erőben, az egy-létben a kegyelem és az ajándék.

Mert várjátok, hogy jobb legyen, de most, ha nézitek a mindennapi helyzeteteket, azt mondjátok: „Hát, itt semmi nem lesz! Itt még rosszabb, mint volt.”

Könnyű ezeket a szavakat kimondani, de nem értékelitek át mindazt, amely körülvesz benneteket.

Valóban, most a rohanó világban éltek, és nem úgy éltek, mintha most visszamegyünk ismételten, azt mondottam, az őskereszténységében, ahol, ha valamire kellett időt szakítani, tudtak szakítani; ha valamit dolgozni kellett, megmunkálni, és hogy az a munkálatok jól teljenek, és jót mutassanak, és jót hozzanak ki, akkor időt szakítottak rá. Most, a rohanó világban azt mondjátok: „Semmire sincs idő.”

Én, Jézus Krisztus Uratok meg azt mondom: csak arra nincs idő, amit nem akartok. Ami fontos számotokra, arra mindig szakítotok időt, és néha nem egy órát, és nem két órát, hanem néha többet. Hányszor és hányszor adtam számotokra tanítást, hogy legyetek önmagatok, ismerjétek fel önmagatokat, tudtok, hogy mit, hogyan és meddig. Ehhez kéritek a kegyelmet, a segítséget, az ajándékot, és már megerősödve tudtok haladni a mindennapi élet-útpályán. És akkor valóban mondhassátok: „Mi a Kárpát-medence szívében élhetünk, és boldogok lehetünk, mert Te, Uram, Jézusom, rávilágítottál, hogy mi minden van, és mi által tudunk élni és haladni.”

Mert az a legnagyobb hibátok, hogy nem összetartotok, hanem széthúztok.

Mikor elindul egy folyamat az összetartozásban, elindultok egy-két lépésekkel előre, akkor ezt már bántani, rágalmazni, gyűlölni kell, ezzel nem kell foglalkozni, majd egy másik elindít egy újabb folyamatot, és akkor, mikor elindultok, csak példának mondom most, elindulsz innét eddig, jön egy másik, az nem, hogy eljut föléd, hanem még visszahúz, nem ide, hanem még mélyebbre. Megint kapaszkodtok, megint indultok.

Hol van ilyenkor bennetek az ima ereje, a kegyelem, a szeretet, a béke, az öröm, a megbocsájtás, a tanítás, az élő hit, az Élő Evangélium, az Élő Szentlélek?

Ezek már mind-mind folyamatosan, a tanítások által, felétek áradt. Hogy ha szívetekbe zárjátok, érvényesítitek önmagatokban, s ez által tesztek és cselekedtek, akkor érzitek, hogy: „Boldogok vagyunk, Édesanyám, hogy mi Hozzád tartozhatunk, és boldogok vagyunk, hogy Te vagy a Királynőnk. És könyörögve kérünk, hogy soha ne hagyd el ezt az országot, ezt a nemzetet, mert nagy szükségünk van Reád.”

Mert ha ez az Édesanya, ez a Királynő a sok megaláztatás részében úgy érzi, hogy talán innen el kell menni, akkor megnézhetnétek magatokat.

De mivel vagytok annyian, akik még szívből, szeretettel tudtok imádkozni, és tenni és cselekedni, ezért az Édesanya nem fog elmenni és elhagyni benneteket.

Ez az Édesanya, amíg egy testvért lát a gyermekében, a nemzetében, az alattvalóságában, hogy összeteszi a kezét, és könyörög, ha kell, sírva, ha kell, térden állva, hogy: „Segíts ezen a nemzeten, akik a Tieid!” — akkor Ő le fog hajolni, és segítséget fog nyújtani.

De ezt nektek kell megtennetek, érezni az Édesanyának, jelenlétének fontosságát, mert Nélküle semmivé válhattok a kegyelem által.

És akkor azt mondjátok, hogy: „Hol van a kegyelem? Pedig volt kegyelmünk, kaptunk kegyelmet, csak nem tudtuk megtartani és megbecsülni, és örülni neki.”

Mert sok nép, nemzet, ország ezért irigyel benneteket! És ezt soha nem értitek meg, hanem marakodtok, széthúztok, és „nem törődöm”.

Ha ez így halad, akkor saját magatoknak köszönhetitek mindazt, ami történik veletek.

Ez a tanításom ehhez az ünnephez, amely hamarosan elközeledik hozzátok, hogy addig tudd értékelni, hogy te mit tudsz önmagadból kiadni, vagy éppen felajánlani, vagy, ha kell, összetett kézzel, könnyekkel, térden állva az Édesanyához, a Királynőhöz és a királyhoz fordulni, aki tudta, hogy ha Reá hagy benneteket, akkor nem lehet nagy baj.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom a szeretet, kegyelem által, hogy betöltekezzetek mindazzal, ami számotokra már jelen van, hisz azt mondottam, ti is legyetek kősziklák, akik nem romhalmazzá váltok a homokban. Éljen bennetek a szeretet, a kegyelem a meghívás által, és tudjatok haladni, élni a mindennapokban. És bízzatok a tanítás fontosságában, bízzatok mindabban, hogy ez a tanítás mit nyújt számotokra, hogy „hogyan és miképpen érzem az élet ajándékát e kegyelemben, és akkor tudom, hogy milyen fontos lehetek én saját országomban, ahol az Édesanya lett a Királynő, mert a király, mielőtt befejezte földi pályáját, ennek az Édesanyának adta”.

S ez az Édesanya elfogadta. És már nem csak a Föld és Ég Édesanyja számotokra, hanem országotok Királynője lett. És Ő óv és véd benneteket, és megadja számotokra mindazt, amire szükségetek van.

S ennek reményében most kiválasztott Mária testvérem által áradjon reátok áldásom:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, hogy a mai nap tanítása valóban megérintse a szíveteket, s ez által tudjatok változni, cselekedni és elfogadni, és örülni mindannak és mindahhoz, ami a mai nap ajándék-tanítása felétek áradt e kegyelem által.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!



JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2013. szeptember 6.

Jézus Krisztus Urunk:

Sükösd kiadványok010Köszöntelek benneteket, akik a mai napon is meghallottátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve félretettetek mindent, hogy elzarándokoljatok e helyre.

Köszöntöm mindazokat, akik a mai napon is lélekben vannak jelen, és lélekben kísérnek el benneteket együtt a fájdalom, szenvedés Golgotáján.

A mai nap tanításaiból elsőként az első tanítást veszem számotokra, ami arról szólt, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok Kafarnaumban bementem tanítványaimmal a zsinagógába, és tanítást adtam számukra, és a tanításban nem azt figyelték, hogy mi a tanítás mondanivalója, hanem azt, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok valójában ezen a napon, ami a szombat napja, mit cselekszek. 1

Úgy-e, ismerős már a tanítás egy másik Evangélium részletéből?

Hisz már megadtam számotokra: Ne az ember legyen a szombatért, hanem a szombatnak kell az emberért lenni. 2 Mert a szombat az ember, vagyis a testvér nélkül semmivé válhat. De a szombat, az nem azt akarja számotokra tükrözni, megadni, hogy ezen a napon semmit sem tehetek.

Jót cselekedni mindig szabad, mindegy, hogy a hét mely napján történik.

De most itt menjünk az írástudókkal és a farizeusokkal és a zsidókkal a szombat napjához, amikor ők azt úgy könyvelték el, hogy: „Az az ünnep, az ünnepen nem csinálunk semmit, nem szabad semmit cselekedni.”

S ekkor hogy is értelmezitek?

Ti vagytok az embertestvéremben a szombatért.

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy már megadtam számotokra a tanítást, hogy már kiléptünk az őskereszténységből 3, és átléptünk az új korszakba, ahol Én, Jézus Krisztus Uratok számotokra nyújtom a tanítást. Ezt a tanítást legjobban akkor adtam meg számotokra, amikor hamarosan ismét, ha magatok elé veszitek az éveket, számoltunk pár évet a gondolatában, de mondhatjuk azt is, hogy közel hét éve, amikor megjártátok Jézus nyomában a tanítást a Szentföldben 4, és amikor pásztor testvérem elkísért benneteket, és a tanítás akkor volt jelen, amikor Péter, a Kéfa, a kőszikla, a Simonból kapta a nevet, hogy erre a Péterre hagyom az Egyházamat. 5

És a tanítást megadtam számotokra, hogy mivel már ő 6 is jelen lett számotokra, kilépett az őskereszténységből az új korszakba, az Új Életbe, akkor elmondottam nektek:

Íme, nézzétek a folyót 7. A folyó legyen az őskereszténység részében 8: elindul, és elmegy a Genezáreti-tóba, a tengerbe, hisz tudjátok, többféleképpen szólítják, tengernek, tónak, de most ne ennél a szónál maradjunk meg. Oda bemegy, azon átmegy, megtisztulva, új életet kapva, és ismét tovább halad, s az már az Új Élet, ahogy ti mondjátok: az őskereszténységből az Újszövetség, az Új Élet értelme adatik meg számotokra.

Most már számotokra a jelenben nem a szombat, hanem a vasárnap — a Feltámadás hajnalában — az ünnepetek. De az ünnepben mégis azt mondom számotokra: jót tenni és cselekedni mindig szabad, ami szívből, lélekkel és különösképpen szeretettel történik, nem gyűlölettel, irigységgel, kapzsisággal, vagy azt mondom, hogy muszáj. Mert ha ezek vannak jelen, az már nem kimondottan a jó cselekedetek révén van jelen, azokat megtesszük, mert talán tenni kell. Hogy ki figyel, és mit mond, azzal nem törődtök.

Pedig mindig elmondom számotokra: szívből jövő szeretet a cselekedetben mindig jót tud nyújtani számotokra, s akkor lehet tökéletes a felismerésben a tanítás része. Mert a tanításban hogyan is mondottuk?

Nézték, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok most mit teszek: tanítok-e, vagy gyógyítok-e, vagy olyant teszek, amit ezen a napon nem szabad?

De Én átláttam rajtuk, ahogy néha rajtatok is a jelenben, és mielőtt ítéletet mondtak és vontak volna, kérdéssel fordultam feléjük, ahogy néha a jelenben hozzátok is kérdéssel fordulok, és a kérdésben azt szoktam számotokra mondani:

Ti saját magatok adjátok meg rá a megfelelő választ.

Úgy-e, ismerős ezek a tanítások, mert már ez elhangzott?

Így most számukra is azt mondottam, hogy először kérdéssel fordultam feléjük, de a kérdésre nem tudtak megfelelő választ adni, így akkor elfogadták mindazt, amit Én nyújtottam számukra. De mivel a szombat önmaga legyen az ünnepnek, ezért akkor ott harag, indulat támadt fel bennük, hogy hogyan és miképpen és mit kellene cselekedni ezzel a Názáretivel.

De ezzel a Názáretivel nem kimondottan ezért a szombatért, hanem mindazért, amit a sok tanításban, a megtapasztalásban tanúi voltak, és tanúi vagytok a jelenben.

Ezért hát jót szívből, szeretettel bármikor cselekedhettek. Érezzétek annak az örömét, annak a szeretetét, annak a kegyelmét. Amikor jót cselekszel, szinte érzed, szíved, mintha másképp dobogna benned, mintha mást nyújtana, mást diktálna, másképp szereted felebarátodat és testvéredet, mert érzed: „Most valamit talán önmagamból is adhattam egy olyan felebarátomnak, egy olyan testvéremnek, aki talán nagyon rá volt szorulva, hogy én jót cselekedjek vele: talán egy átöleléssel, talán egy felajánlott imával, talán egy mosollyal, talán egy simogatással” — ezek mind-mind a jócselekedetekhez tartoznak a kegyelem által a mindennapokban.

Majdan folytatódik az a tanítás, amikor jelen vagyok, hisz mindjárt beérek a városba, amit Naimnak mondunk ezen a helyen, és azt látjuk, hogy a városból kifelé egy halottat hoznak. Egy elesett, szegény asszony, összetört szívvel, fájdalommal kíséri a halottvivőket. 9

Elszomorodva.

És ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok ismét jelen vagyok tanítványaimmal együtt, és ahogy már megtapasztaltátok a tanítások révén, nem a csodatételt kell ilyenkor figyelni, hanem azt, hogy Én hogyan ismertem fel a szegény özvegyasszonyt, hogyan láttam az ő fájdalmát, az ő szomorúságát, az ő bánatát, hogyan éltem vele eggyé ebben a pillanatban, és hogyan mentem hozzá, és azt mondottam neki a bátorságban, hogy:

— Ne sírj!

S ez csak egy gondolat a szavak által. De már ez által is elgondolkodott, és egy kicsit megállt a félelem sírásában. S várta, hogy valójában most minek lehet tanúja, mi történik: visszakaphassa egyetlenegy gyermekét az élethez?

Itt nem a csodáról van szó, hanem az életről, mert új életre mindig szükségetek van. Új élet nélkül semmivé váltok. Mert az első tanítás kapcsolódik a másodikhoz, a másodikkal együtt, mert itt is jelen van az új élet a kegyelem által, a szeretet megtapasztalásában. Mert valóban öröm és boldogság járta át szívüket, lelküket, mikor ismét egymásra találhattak, egymást átölelhették. Többen, félelem töltötte el, vagyis félelem szálla meg őket, és dicsőíteni kezdenek, hisz:

— Nagy Próféta támadt fel közöttünk! És Atyánk nem hagyott el bennünket, és meglátogat minket!

Igen, nem kimondottan a csoda, ami összetartotta őket, hanem a szeretet és a kegyelem az új élet megtapasztalásában.

Hányszor és hányszor megadtam számotokra már évek folyamán ezeket az ajándékokat, és hányszor és hányszor hányan a csodát várjátok, mert fontos, hogy csoda legyen! Holott a csoda minden nap jelen van, minden nap előtted áll, minden nap megtapasztalhatod, de nem kimondottan az új élet kegyelmének ajándékával. Mert ha ezeket mind-mind felismeritek és elfogadjátok, megpróbáltok ezzel együtt élni és haladni a mindennapokban, akkor már nincs bennetek félelem, szomorúság és bánat, már az új élettel tudtok haladni a mindennapokban e kegyelemmel, e kegyelem által.

Majdan jött a harmadik tanítás, úgy-e, ami szintén folytatódik az első és a második tanításhoz a harmadikban, mert itt mit is nyújtottam számotokra?

Hogy jelen vagyok ismételten tanítványaimmal, hisz tudjátok, velük éltem a mindennapokat. Számukra adtam a tanítást, és a nép sokasága követett. Jelen volt a nép sokasága az első, a második és a harmadik tanításában is. És akkor a tanítványaim miről is tanakodnak? Hogy:

— Ki lehet a legnagyobb közülünk? 10

Úgy-e?

Mint néha itt ezen a helyen.

Ki lehet az, aki talán közelebb áll kiválasztott Mária testvéremhez?

Ki az, akire talán rátekint, rámosolyog?

Holott mindenki egyforma, mindenkit egyformán szeretünk, mindenkit egyformán ölelünk át, mindenkinek egyformán árasztjuk a kegyelmet kiválasztott Mária testvéremmel, hogy felismerjétek mindazt, aminek tanúi vagytok a tanításban. És akkor nem azon kell gondolkodni, mint tanítványaimnak, hogy: „Ki a legnagyobb közülünk?”

És ezért tanítványaimnak is ismételten egy példát nyújtottam a példában: odahívtam egy gyermeket, kit Magam mellé állítottam, és reájuk tekintve így szóltam:

— Aki befogadja ezt a gyermeket az Én nevemben, az Engem fogad be. De aki Engem befogad, az már azt is befogadja, aki Engem küldött.

S ki küldött Engem?

Az Atya.

Az Atya, hogy eljöjjek testvéreimhez, hogy testvéreimet taníthassam, megfogjam kezeit és vezethessem, a testvéreimnek árasszak szeretetet, kegyelmet, ajándékot a felismerésben. A testvéreim mindazok, akik elfogadják a felkérést, s a felkérésben igent mondanak, és az igenben elindulnak a mindennapi élet-útpályánkon. És akkor ezzel befogadtátok mindazt, aki küldött Engem.

S így nem csak Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok jelen, hanem jelen van az Atya a Fiúval.

És akkor érzitek a kegyelemnek a mondanivalóját.

De hogyan folytatódik ez a tanítás a Szeretett tanítványom által?

— Uram, ördögöt űztek a Te nevedben. 11 De ők nem követnek úgy, mint mi Téged, és ezért megtiltottuk nekik.

Erre Én, Jézus Krisztus Uratok mit is válaszolok nekik?

— Nem szabad megtiltani, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.

Ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok mondom nektek: Ti is szeretettel és örömmel fogadjátok el mindazt, aki jelen van köztetek. Kierőszakolni, ráerőltetni senkire semmit nem lehet. De aki nem bánt, aki nem ítélkezik, aki nem dob rátok köveket, azok nincsenek ellenetek, azok veletek vannak, ha nem is úgy követnek benneteket, ahogy tanítványaimat. Ezért kell tudni elfogadni. Nektek azokért kell imádkoznotok a cselekedetek által, az új élet felismerésében, elfogadásában, akik ítélkeznek, gyűlöletet szítanak, haragot árasztanak, és akik nem ismernek Engem, Jézus Krisztus Uratokat, de mégis legjobban tudnak beszélni róla. S ilyenkor jusson eszetekbe mindig az a tanításom, amit most nem oly régen kaptatok, egy hétköznapi napban, de sokszor az ünnepnapokon is halljátok, hogy ha majd a vőlegény megjelenik, becsukódik az ajtó, s aki késve érkezik, zörgethet, hogy:

— Uram! Uram! Itt vagyok. Nem ismersz engem?

És majd az a Hang hallatszik:

— Nem tudom, ki vagy. Távozz a külső sötétségbe!

Ezért kell figyelni mindarra és mindahhoz, hogy hogyan és miképpen fogadod el a felebarátot, a testvért a küldetés, követés részében, mert ezeket nem erőszakolhatod ki, nem parancsolhatod, és nem utasíthatod. Ezek mind-mind szeretet által elevenednek meg rajtatok és bennetek, és szeretet által tudjátok elfogadni mindazt, amit Én, Jézus Krisztus Uratok a tanítás által ajándékul árasztom, hogy megérinthessem szíveteket, lelketeket a felismerés, küldetés, követés részében, hogy valóban új élet értelme elevenedjen meg rajtunk és bennünk, és akkor eggyé válhatunk a tanítással a mindennapokban.

És ha ezek mind-mind jelen vannak, akkor érzed e tanításoknak a sorrendi fontosságát a mondanivalóban, hogy: „Hogyan és miképpen teszek jót a cselekedetekben, hogyan és miképpen fogadom el szeretteimet, felebarátaimat, testvéreimet, akikkel kialakítom a mindennapi életet, hogyan és miképpen fogadom el az életet az új életben, és nem kimondottan csak a csodára várok, mert a várakozásban eltörpülök az új élet felett a kegyelemben. És akkor nem tudom értékelni mindazt, amit belőlem kiadhatok. És akkor tudom azt értékelni, hogy kit fogadok be szívembe, lelkembe, kivel próbálok együtt élni, kit fogadok el a küldetés, követés részében, a cselekedetek, az új élet felismerése révén. És akkor felismerem mindazokat, akik nincsenek ellenünk, velünk vannak, de nem parancsolok, erőszakolok, utasítok, hanem imádkozom, hogy ha már nincs ellenünk, hanem velünk van, akkor ők is megtapasztalhassák mindezeket a kegyelmeket, amelyek jelen vannak rajtunk és bennünk az elfogadásban, hogy a küldetés követése is számukra is meglegyen a mindennapi életben, a mindennapi élethez.”

És így ennek reményében ajándékozlak meg benneteket e kegyelmi ajándék-áldással. Az áldást kiválasztott Mária testvérem által árasztom.

Áradjon reátok áldásom:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, világosítson meg benneteket a mindennapi élet felismeréséhez, a küldetéshez, a jócselekedetekhez, a tanításban, az új élethez, hogy „hogyan és miképpen szeretnék élni és haladni”, és majdan, hogy „kit hogyan fogadok be, hogyan ismerem fel az Atyát és a Fiút a befogadásom által az eggyé válásban”, és akkor „imádkozom mindazokért, akik nincsenek ellenem, velem vannak a tanítás révén”, de még imádkozni kell, hogy felismerjék a küldetés, követés részüket a mindennapokban, a mindennapokhoz e kegyelem által.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

A SZŰZANYA KÖSZÖNTÉSE

Mária:

Ó, virágoskert illata megelevenedik!

Ó, Mária, Édesanya! Köszöntelek hát Téged e jelen lévő testvéreimmel a Te gyermekeidben névünnepeden, a Mária szó jelentésében.

Mária, maradj velünk áldásban, reményben, irgalomban, ajándékban.

A Mária szó jelentése megadja számunkra a felismerő kegyelmet a köszöntő Édesanyában.

A földi édesanyákat, ha eljön számukra a névünnep, virágot nyújtunk a kezekbe. Mi most, Mária, ki a Föld, Ég Édesanyja vagy, megnyitott szívünkkel hódolunk Előtted. Árasszuk Feléd szeretetünket. Így szeretnénk megköszönni mindazt mint Édesanya, mit nyújtasz Te gyermekeidnek. Mindenkor figyelsz a Te gyermekeidre, mikor Hozzád jövünk felajánlással, kéréssel, Anyai Szívedhez, Te gyermekeidre tekintesz, és elfogadod Anyai Szíveddel. Hogy segítséget tudjál nyújtani, elviszed Fiad elébe, és kiesdekled Fiad Szentséges Szívéből a kegyelmeket. Ezért, ó, Édesanya, tekints a Te gyermekeidre, akik most szeretettel, hálaimával, szívből jövő énekkel köszöntik a Máriát az Édesanyában.

Ó, Mária, Édesanya, köszöntünk hát Téged.

Fogadd szívünk legszebb szóját, ajándékát, kincsét,

Amit most mi Feléd tárunk hála-köszönettel.

Ó, Mária, Édesanya, figyeljél most reánk.

Köszönjük, hogy itt vagy nekünk, bátran Eléd állva.

Meghajtod Te Szent Fejedet gyermekeid felé.

Így szólsz felénk: „Ó, gyermekeim, nincs miért félni.

Anyai Szívem mindig itt van, felétek tárom Én.

Erőt, békét, szeretetet áraszt,

Ami által megerősödsz, érzed a kegyelmet.”

Köszönjük, hogy itt vagy nekünk,

Ó, Mária, Édesanya! 12

Köszönjük, és köszönjük e hálaimát, éneket, szeretetet!


JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2013. október 4.

Jézus Krisztus Urunk:

Sükösd kiadványok010Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve eljöttetek, hogy ismét egyek legyetek a fájdalom, szenvedés Golgotáján.

Köszöntöm a mai nap is mindazon testvéreimet, akik ma nem vagytok jelen a testi jelenlétetekkel, de lélekben megpróbáltok egyek lenni felajánló imával, szentmise áldozatával, hogy részesülhessetek ti is a tanítás kegyelmének ajándékából.

A mai nap tanítása nem ismeretlen számotokra, hisz már hallottátok ezt a tanítást nem oly régen egy más változatával. Most pedig ez a változat, amely ma megjelent előttetek ennek a hónap tanításában, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok tanítványaimmal együtt jelen vagyok, és meghívnak egy házba, amely a farizeus háza, hogy részesüljek ott e vendéglátásban.1

Én a meghívást elfogadtam, le is ültem az asztalhoz, de nem a külsőségekben jelentem meg, hanem a benső kegyelmének ajándéka, amely kijön és kiül a külsőségedre, ami által látod a fényt, a békét, a szeretetet, az örömet, a kegyelmet; érzed azt, hogy valami történik körülötted, rajtad és benned. És a vendégségnek eleget téve, megjelenve. De itt a külsőségekre mentek mindazok, akik okosnak tartják magukat, és a jelen megfigyelés résztvevőiben, hogy kit hogyan, miképpen kell majdan értékelni.

Értékelni könnyen lehet az embert, a testvért, a felebarátot. Csak akkor szomorú, amikor ez visszafelé sül el — a ti szavatokat használva most e mondat gondolatával —, amikor pont azoknak szól, akik másokat szeretnek megítélni, mások felett dönteni, és oly hamar véleményt alkotni, mint ahogy a farizeusok Rólam, Jézus Krisztus Uratokról.

Mert mi volt itt a vélemény?

Hogy asztalhoz ültünk, és milyen dolog ez, hogy nem mosunk kezet?!

Úgy-e, ez a külsőség jele, ami által megítéljük mindazokat, akik felett ítélkezhetünk. Nem nézünk tovább, hogy a külső mögött mit rejt a benső, a benső hogyan és miképpen működik rajtatok, bennetek, előttetek.

És akkor, amikor átlátni rajtuk, hogy mi célból vesznek részt ezen a vendéglátáson, hogy hogyan, kit megnézni, megítélni a külsőségében.

Most ezt a külsőséget Én, Jézus Krisztus Uratok átviszem egy másik tanítás-formára:

Elmentek Atyám házába, részt vesztek ott a szentmise áldozatán. A szentmise áldozatában nem a bensőtökkel foglalkoztok, nem a benső ajándékkal, hogy valójában miben veszel részt, mit kaphatsz, hogyan tapasztalhatod meg, hogyan erősödsz meg, hogyan érzed a kegyelem működését, hanem ismételten a külsőségekre mentek, a külsőségben ki hogyan van jelen, ki milyen ruhában van, ki hogyan vesz részt Atyám házában, ki mit csinál: imádkozik, térdel, nézelődik?

Ezek a külsőségek, úgy-e, amelyeket szabad szemmel lehet látni, oly könnyedén meg lehet ítélni, és nem törődve azzal, hogy Atyám házában vagy jelen, Atyám házában a bensőre kellene menni, hogy a benső mit alkot — mert a benső, az alkotja a külsőt is, ha figyeltek, ha megtapasztaljátok, ha elfogadjátok a tanítás mondanivalóját. Mert úgy-e, ítéletet mondani mások felett nagyon könnyedén a külsőségében megtesszük. Hogy ha ezzel talán meg is sérted, nem törődsz vele, mert: „Én így gondolom. Én így látom. Én így értékelem, és ha már én értékelem, akkor már hadd mondjam el a véleményemet a külsőségében! Nem törődöm azzal, hogy megbántom, fájdalmat okozok, mert csak arra megyek, hogy amit nekem el kell mondani, azt megtegyem a külsőségében!”

De ha egy kicsit önmagamra figyelek, ha egy kicsit figyelek, mi rejlik a bensőmben, hogy a bensőm mit szeretne tenni és cselekedni — fontos, hogy ezeket mind-mind épp így mondjam el?

Fontos, hogy ne törődjek a másik testvér-felebarátnak a bensőjével?

Fontos, hogy fájdalmat és bánatot okozzak neki?

Igen, akkor tesszük ezeket, amikor nem törődünk senkivel, semmivel, csak azzal, hogy a külső mit nyújt számunkra. De hogy a benső mit rejt, azzal nem törődök.

Úgy-e, kezedbe veszel most, ahogy a tanításban is van egy pohár vagy egy tál. A pohár most legyen nem átlátszó. Tehát ha csak így ránézel, akkor a külsejét nézed. Hát a külseje nagyon szép! De azt már, hogy egy kicsit megemelkedj, és belenézz a belsőbe, arra már nincs érdeke, fontossága, szeretete és kegyelme, hogy a benső valójában mit rejt, hogy a benső tisztasága tükrözi a külsőt, a benső tisztasága fényt sugároz, a benső tisztasága átölel, a benső tisztasága kegyelmet ad, a benső tisztasága felemel, a benső tisztasága megmutatja, hogy mi az élet a felismerés elfogadásában, a mindennapokban.

Hogy ha ezeket mind-mind átértékeljük, akkor érezzük azt, hogy milyen fontos mindaz, amely körülvesz a mindennapokban.

De Én, Jézus Krisztus Uratok a farizeusok felé most itt egy kicsit erélyesebben szóltam, mert azt mondottam nekik:

— Ne törődjetek a külsővel, mert aki alkotta a bensőt, az alkotja a külsőt is.

De hogy te tiszta legyél a bensőddel a külső felé, akkor azt mondottam:

Ha sok mindened van, oszd szét a rászorultaknak, és akkor majd meglátod és megtapasztalod, hogy megtisztultok egészen, teljesen a benső és a külső eggyé válásával a szeretet, kegyelem által. Mert szeretet nélkül ez nem működik.

A szeretettel együtt működik ez számotokra a mindennapokban. Mert akkor érzed, hogy mi valójában a meghívás, mi valójában a kegyelem, mi valójában a béke, az öröm a szeretetében, „ami által megerősödök, és ami által érzem, hogy én egy testvér vagyok, akinek nem csak külsője van, hanem akit a benső is alkotott, és megpróbálva, megerősödve, eggyé válva, hogy egy legyen a benső és a külső a működés kegyelme által”.

Hogy ha ezeket mind-mind így fel tudjátok ismerni, el tudjátok fogadni, meg tudjátok érteni, akkor érzitek a fontosságot, és akkor ti már testvérek vagytok a felismerés révén, és nem azok a farizeusok, akik, ha kell, szinte nagyító alá vesznek benneteket, és úgy figyelnek, hogy mikor ítélhetnek meg, mikor alkothatnak rólatok véleményt a kegyelem által, mert ők úgy érzik, hogy a kegyelem így működik, ha véleményt alkothat.

Holott ez hibás tévedés a felismerésében, mert a működés csak úgy lehet teljes számotokra, ha ez mind a szeretet által van jelen, és a szeretet lakozik szívetekben, lelketekben, vagyis a bensőtökben, és ha ezt a szeretetet kivetítitek a külsőtökre, hogy ezt érzékeljék, értékeljék, észrevegyék és lássák a kegyelem által a működésben.

S akkor érzed azt: „Milyen jó, hogy én testvér lehetek e meghívás által! És nem akarok véleményt alkotni. Én boldog vagyok a bensőmmel, és boldog vagyok, hogy ide tartozhatok a mindennapokban.”

Majdan folytatódott a tanítás, e hónap tanításában ismételten, úgy-e, ha megfigyeltük, hogyan és miképpen van jelen?

Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok — most példának mondjuk a mai jelenlétet, ahol szintén mondhatjuk azt, hogy nem csak a tanítványok vannak jelen, hanem vannak a nép sokaságából. Én tanítást adok, s ekkor valaki megszólal:

— Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem a nekem járó örökséget.2

Erre mi is a válasz?

— Honnan gondolod te, hogy Nekem hatalmam van, hogy Én megosszam testvéreddel az örökséget? Én nem vagyok a ti bírátok.

Ezeket mind-mind nektek kell megoldani, felismerni és elfogadni.

De ez is hogyan tud működni?

Ha jelen van a szeretet, ha jelen van a béke, ha jelen van a megbecsülés az elfogadásában.

Mert ha ezek nincsenek jelen, akkor a harag, a gyűlölet, az irigység és a kapzsiság vezet.

Na, most jöttünk el a tanítás’ ehhez a részéhez:

Óvakodjatok. Figyeljetek. Ne akarjatok kapzsivá válni, mert a kapzsiság a pénz értékével nem az embert alkotja az Isten szeretetéhez.

Te inkább maradj meg a tanítás szeretetének kegyelme révén, s akkor érzed, mi is a szeretet fontossága.

És ekkor jön a tanítás. De a tanítás sem ismeretlen számotokra. Itt csak röviden arról, hogy van a gazdag ember, aki úgy gondolkodik, hogy most már mindene van, semmivel nem kell törődnie, ehet, ihat, jól élhet, élheti az életét, nem kell semmivel törődni, mert van bőséges vagyona. Csak arról feledkezik el, hogy most az éjszakában, ha az Atya megjelenne és számon kérné tőle az életet.

Ilyenre felkészülünk-e?

Készen állunk-e, hogy: „Uram, ha ma megjelensz és számon kéred az életet a meghívásban és az elindulásban, hogy akkor hogyan és miképpen cselekedjek?”

Mert ilyenkor nincsen elrendezve a család szeretetében mindaz, amely körülveszi őket, mert csak a gazdagság kapzsisága elevenedik meg előttük, rajtuk és bennük. Holott ha a benső bennetek van, működik rajtatok, bennetek, a külsőre kivetíted, és akkor tudsz figyelni, tudsz értékelni, tudsz elfogadni, és tudsz szeretetben élni testvéreddel, felebarátoddal. Akkor már nem azon gondolkodol, töprengsz, hogy „mi lesz az örökségemmel”, akkor már a bensődre figyelsz, felkészülsz:

És ha mellette jelen van az örökség, akkor elfogadom, és megpróbálok a szerint élni és cselekedni. De akkor is az az első, hogy én felkészült legyek a számadáshoz, mert a számadásnál meg kell jelenni. És ha meg tudtam jelenni, akkor nem arra figyelek, hogy semmit nem tudtam elintézni, mert csak önmagammal foglalkoztam, az én életemmel, az én jólétemmel, az én anyagi javaimmal, és nem gyűjtöttem a földi kincsek gazdagságában a Mennyei Atyához való szeretet kegyelmének ajándékát, amely erőt ad, amely átölel, amely megmutatja számomra, hogy hogyan és miképpen kell felismerni mindazt, amely körülvesz bennünket e mindennapi életben.”

Érezni, hogyan is vagyok jelen ebben a rohanó világban, hogyan is készülök fel ebben a rohanó világban, hogyan fogadom el a külsőt a bensővel, hogyan értékelem az életem, és hogyan osztom meg mindazt, ami talán fontos a felismerésben, a felebarátban és a testvérben, hogy ne csak a harag, a gyűlölet, az irigység és a kapzsiság uralkodjon, hanem vegyen részt életünkben a szeretet, a béke, az öröm, a türelem, a megbocsátás a felismerés elfogadásával. És akkor érzem, hogy nem volt hiábavaló a tanítás mondanivalója, mert el tudtam gondolkodni, elmélkedni, érezni az élet különleges fontosságán a felkészülésemben, majdan az elindulásomban, mert ha már elindulok, akkor nem törődök a földi kincsemnek javaival, hanem akkor már mindazzal, amit az Atyám felé gyűjtöttem a szeretet, kegyelem által a megtapasztalásban.

S akkor folytatódott a harmadik tanításom, ami ismételten arra ösztönöz bennünket, hogy ahogy a farizeusok jelen vannak minden tanításban, és mindig csak a megjelenésben a figyelemre összpontosítanak, hogy kit hogyan vegyenek szemügyre, ki hogyan, mit cselekszik, és mikor, különösképpen, mert vannak napok, amikor sok mindent nem volna szabad tenni és cselekedni:

— És ha valaki nem tartja be ezeket a napokat, akkor azokat el kell ítélni, meg kell büntetni, ha lehet, megkövezni, ha lehet, kitaszítani, mert ők nem tartoznak mindazokhoz, akik ezeket alkottuk!

És akkor már felismertétek, hogy kiről is szól, úgy-e?

A farizeusok.

Ismételten a meghívást elfogadtam egy fő farizeus házához, és jelen vagyok. De mielőtt még a vendéglátás elkezdődött volna, jelen van Előttem egy beteg testvér.3 Most mindegy, hogy ki milyen betegségben szenved, mindegy, hogy ebben a tanításban valójában mi is van leírva a betegség okának. Itt nem kimondottan a betegségről van szó, hanem a cselekedetről, és a cselekedet hogy’ van jelen a szeretetben. Mert úgy-e, ilyenkor ismét, ahogy mondottam, szinte nagyító alá vesszük a testvért, hogy hogyan, mibe lehet belekötni elsőként, s ez által megítélni. De mielőtt ez még megtörtént volna, Én, Jézus Krisztus Uratok átláttam rajtuk, s először kérdést indítottam feléjük, hogy:

— Ezen a bizonyos napon szabad-e jót tenni, szabad-e gyógyítani, vagy hagyni kell, hogy elvesszen?

Ezek, akik nagyító alá vesznek bennünket, meglepődnek, úgy-e, a kérdésen, és inkább nem szólnak semmit, mert ha azt mondják, hogy nem szabad, akkor hogyan lehet hagyni, hogy elvesszen az érték, az ajándék, a kegyelem, a tanítás.

Ha azt mondjuk, hogy szabad, akkor pedig ellene mondunk annak, amit eddig tartottunk.

Inkább csöndben maradnak. Nem szólnak semmit.

Ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok megérintem a beteget, hogy ez által gyógyulást nyerhetett.

De mielőtt még a beteg elmenne, és elkezdődne ismételten az ítélet a megítélésben, folytatom a kérdést feléjük:

— Ha közületek valakinek ma, ezen a napon szamara, ökre vagy bármi állata — most az emberről a testvérben nem beszélünk, csak egy ilyen egyszerű kérdésben —, ha kútba esik, akitől te függesz a mindennapi élet jelenlét-munkájában, hagyod, hogy elvesszen és semmivé váljon, vagy segítséget hívsz, hogy kiemeljed, mert szükséged van a mindennapi élet munkájában?

S ezek után már végképp csendben maradnak, és folytatom számukra:

— Mert úgy-e, az ember ura ennek a napnak, mert nem ez a nap van az emberért.

Mert az ember, a testvér, a felebarát ura lehet ennek a napnak, és megadhassa mindazt e kegyelem által, a mindennapi élet tanítását, kegyelmét, ajándékát, működését. És akkor talán meg tudod érteni, hogy hogyan és miképpen cselekedjünk.

Én, Jézus Krisztus Uratok most nem azt mondom, mert már az Ószövetség, ahogy ti mondjátok, az őskereszténységében, ez a nap, amit most már nevezzünk a napjának a szombatban, volt jelen. De ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok megszülettem erre a Földre és embertestet öltve itt éltem, és ez által megtörtént a tanítások, megtörtént a keresztrefeszítés, majdan megtörtént a Feltámadás, ami által már nem a szombat a fontossága a napnak, hanem a vasárnap.

Most, ha a vasárnapról beszélünk, Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondom e tanítás által: ennek a napnak is meg kell adni mindazt, ami megilleti, de nem úgy, hogy ítélkezz, utasíts, parancsolj, követelj, megítélj, hanem legyen benned szeretet, öröm, béke, türelem, megbecsülés, megértés, mert akkor tudod értékelni ezt a napot, hogy mit kell ennek a napnak neked nyújtani, hogyan szeretnéd ezt nyújtani, és miképpen. Mert amikor olyan problémák vesznek körül, hogy igenis, ahogy mondottam, ha csak az állatról beszélünk, annak enni, inni, részt kell venni, majdan, ha megsérül, segítséget nyújtani, mert szükséged van az életedhez, szükséged van a mindennapodhoz, szükséged van a munkádhoz e kegyelem által. És akkor tudod értékelni ezt a napot, hogy tudod, hogy hogyan és miképpen, mit tudsz nyújtani. És nem megítélni mindazokat, akik talán másképp cselekszenek, mint ahogy te elvárnád, mint ahogy te parancsolnád, mint ahogy te utasítanád, mint ahogy te ítéletet mondanál.

Ezek fontosak, hogy megérteni, felismerni, elfogadni, mert így tudjátok értékelni a testvéri, felebaráti szeretetet, mert Én, Jézus Krisztus Uratok a ti testvéretek vagyok, mert Én elfogadtalak benneteket testvéreimnek, ezért megpróbálunk egyek lenni a tanítás, a kegyelem, a Szentlélek működése által, hogy egyek legyünk a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor figyelni egymásra, szeretni egymást; ha szükséges, segíteni egymásnak; ha fontos, észrevenni, értékelni, és akkor érzed, hogy: „Valóban, én egy testvér vagyok a tanítás által a felebarátban, mert nem csak azért vagyok jelen, hogy kitaszítsanak, megítéljenek, bántsanak, fájdalmat okozzanak, hanem azért, hogy én is egy legyek a sok között, akit elfogadnak, akit tisztelnek, akit szeretnek, akit megbecsülnek, akivel tudok együttműködni.”

Mert a szeretet ezt próbálja számotokra tükrözni a megbocsátás kegyelmében.

Hisz ehhez a tanításhoz lehetne az év tanításából hozzátenni azt, amit már megadtam számotokra, hogy az erőszak, a gyűlölet, az indulat, a féltékenység, az irigység, a kapzsiság, a hatalomvágy soha nem visz előre. Abból elindulsz, de lehet, hogy belekerülsz, mint egy malomkőbe, és csak körbe-körbe haladsz, és nagyon nehéz kijönni belőle, mert nem tudod érezni és értékelni azt a szeretetet és azt a kegyelmet, aki mást és mást tud nyújtani feléd és számodra a felismerésben és az elfogadásában. Ezért fontos, hogy tudjatok értékelni, érezni, felismerni, elfogadni a bensőben, hogy valójában mire van szükségetek, és ezt akkor kivetíteni a külsőre, hogy lássák rajtatok, hogy valójában a külső alatt mi van, mit rejt a benső a bizalom szeretetében, e kegyelem által.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom a mai napon, hogy felismerve és elfogadva mindazt, amely körülvehet benneteket, mert fontos, hogy értékeld a tanítás mondanivalóját a mai napban, mert a külső a bensővel együtt működik. A megítélés szintén csak úgy lehet jelen, ha nem működik benned mindaz, amit a tanítás által kaphattál, ha felismered a felebarátot és a testvért, ha nem akarsz kapzsivá válni, ha nem gyűjtöd csak a földi kincseid gazdagságát, hanem mellette figyelsz a benső értékre, az Isten szeretetére e kegyelem által. És ha majd érzed, hogy melyik nap fontosságában hogyan és miképpen cselekedjél, mert te legyél ura minden napnak a tanítás kegyelme által.

Mert hogy’ mondottam ennek az évnek tanításában már?

Minden nap lehet ünnep, ha ünneppé alkotod önmagad számára a szeretet által. Akkor minden nap, ha ünnep, akkor egyik nap sem tehetsz semmit, mert te megpróbálsz szeretetben, ünnepben élni?

Ezért kell tudni különbséget tenni, és megalkotni azt a napot, ami által te ura vagy ennek a napnak.

És ha ezeket mind-mind értékelted, felismerted, elfogadtad, akkor árad reátok az Élő Szentlélek kegyelme e áldásban:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme élővé vált a tanítások által, reátok áradt, betöltötte szíveteket, lelketeket, ha elfogadtátok, és megengeditek, hogy működjön rajtatok és bennetek, és hogy ha szükséges, változtasson benneteket, ha kell, csiszoljon benneteket, akkor így tudtok megerősödni a kegyelem által, és haladni a fény útján a meghívásban, a mindennapokban, a mindennapokhoz, e kegyelemben.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


JÉZUS KRISZTUS URUNK tanítása 2013. november 1.

Jézus Krisztus Urunk:

Sükösd kiadványok010      Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok hívásomat, és e ünnepen, hogy egyek lehessünk a tanítás szeretetében, e kegyelem által, ahogy mondani szoktuk a Közösségben, de most Mária, kiválasztott testvérem szavát idézem számotokra. Ő ilyenkor úgy nevezi, hogy: „a család ismét egy”. Mert már úgy ismeritek egymást e hosszú évek folyamán, hogy szinte családnak nevezhetitek egymást, mert nem azt mondani már, hogy „zarándokútra jövünk”, hanem: „Jövünk haza a családhoz, amiről mondhassuk azt is, hogy ez a mi második otthonunk a családunk mellett.” És hogy ha már nem tudok úgy eljönni, ahogy szeretnék, akkor néha szomorúvá válunk, de ezt a szomorúságot nem szabad engedni, hogy megérintse szíveteket a bensőben. Az öröm és a kegyelem működjék rajtatok és bennetek.

Most már áttérve az ünnep második részébe, amikor sokan és sokan a szeretteiteket fogjátok magatok elé vetíteni az emlékekben. S ilyenkor van egy olyan énektek, hogy: „Halottaink szent estéjén csendesül az élet”1. Ilyenkor mindig arra figyeltek, hogy hogyan és miképpen tudjak eleget tenni, mert a gyertyafénynek világossága világosságot nyújt e sötét estében.

És most rátérünk e hónap tanításaira, mert a hónap tanításait, ha figyeltétek, nem egymást követő napokról van szó, hanem van a hét, az elkövetkezendő hét, ami jön számotokra, van egy tanítás, utána ismét lesz egy, majdnem egy hét szünet, és utána jön megint egy, és a hónap vége felé a harmadik tanítás. De mind a három tanítás, mintha egymásra épülne, szinte mondhatod azt, mintha folytatódna egymás után. Hisz az első tanítás miről is szólt?

Mikor Én, Jézus Krisztus Uratok elmentem a farizeus házába, hogy nála étkezzek — hogy vendégül lát e vacsorán, e ebéden, e lakomán? Mindegy, hogy melyiket mondjátok a három megnevezésből — az egyiken részt veszek.2 És ahogy szétnézek közöttük, az tűnik fel, hogy nem az egyszerű, a szegény és a kicsinyek vannak jelen, akik rá vannak erre szorulva, hanem az olyanok, akik dúskálnak a mindennapi életben, a jelenben. Hisz hogy’ is mondottam a ház urának, mint ahogy most Én boldog József 3 felé emelem tekintetem, így fordultam a ház urához, és azt mondottam neki:

— Ha máskor ebédet, vacsorát vagy — a legegyszerűbb szóval — lakomát tartasz és adsz, ne ezeket hívjad, testvéreidet, rokonaidat, gazdag szomszédaidat, mert ők ismét visszahívnak téged, mert meg tudják tenni számodra. De ha te hívod a szegényeket, a betegeket, a sántákat, a bénákat, a vakokat, kiket szinte úgy lehet csak oda vezetni, mert azt sem tudják, hogy hova mennek, ők valóban tudnak örülni az ilyen ajándéknak, értékelni a kegyelmet, értékelni mindazt, amely körülvesz.

És ilyenkor nem kell szomorkodni, hogy „valójában most én mit teszek”. Ilyenkor arra kell gondolni, érezni, átélni: „Mily boldog vagyok, mert én ezt tudtam nyújtani számukra, és az öröm, amelyet viszonzásul kaptam, szinte felemel. És akkor majd elgondolkodhatok azon, hogy ha eljön az igazak feltámadása, hogy milyen kegyelemben lehet részem.”

Most az egyszerűségében ez nem kimondottan egy vacsoráról, egy meghívásról, egy megjelenésről szól, hanem hogy hogyan ismered fel az elesetteket, a szegényeket, a betegeket, hogyan tudsz velük együtt élni, hogyan tudod megnyitni feléjük szívedet a segítségnyújtásban, hogyan tudsz értük imával, fohásszal rájuk gondolni. Ezek mind-mind a szegények és az elesettek megsegítéséhez tartozik.

Érezni a működést e kegyelem által a szeretetben. Mert fontos, hogy ha én boldog vagyok, örömben részesülök, érzem a szeretetet, érzem az öröm békéjét, érzem, hogy irgalmasság ölel át, akkor én ezt meg tudom osztani mindazokkal, akik vágyakoznak erre az ajándékra s erre a kegyelemre a jelenlévők között. És ilyenkor nem kimondottan azt kell nézni, hogy a szegénységben most mi a szegény, mi a beteg, mi a béna, mi a sánta és mi a vak. Ez egy példa volt a ház urának. De a példát úgy is lehet értékelni, érezni, hogy te, testvér, aki észreveszed, hogy most talán rászorul a testvéred egy felajánló imára, egy felajánló kérésre, egy felajánló fohászra, akkor én ezt szívből, szeretettel önmagamból kiadhatom, és megadhatom számára a jó cselekedetekért, mert számomra is az üdvösség így jön el e kegyelemben. És akkor tudod értékelni ennek a tanításnak a mondanivalóját.

De erre a tanításra folytatódott a második tanítás, hogy úgy-e, Én, Jézus Krisztus Uratok, most mindegy, hogy melyik városról beszélünk a tanításból, amikor Jerikó felé haladok.4 De megyek a nép sokaságával, akik követnek, akik hallgatják szavamat a tanítás által, amit nem csak tanítványaimnak, hanem a nép sokaságának is adok. És adott egy alacsony növésű férfiember. Most ezt az alacsony növésű férfiembert nem muszáj úgy neveznetek, hogy a vámosok feje. Ezt az alacsony növésű férfiembert lehet a mai kor emberének is nevezni, aki vágyakozik, hogy találkozhassék Velem, aki vágyakozik, hogy megismerjen. És ezt a vágyat szeretné kiegészíteni. És mi jön akkor a gondolatába?

— Hát felmászok a vad fügefára, mert úgy is itt kell Neki elhaladni, ha más nem, akkor bár látom, és talán néhány szót hallhatok is, amit a tanításban ad.

Ő erre készült fel, hogy ha ezt megkaphassa, ő ezzel is megelégszik.

Úgy-e, hogy működik a kegyelem?

Én, Jézus Krisztus Uratok látom a jelen kor emberének a vágyát. És a vágyra megpróbálok ilyen egyszerű választ adni.

Mit mondottam e alacsony növésű férfiembernek vagy férfiúnak?

— Gyere le gyorsan, mert ma nálad kell megszállnom, hogy vendégül lássál.

Az öröm és a szeretet olyan nagy lesz benne, hogy elkezd gondolkozni az életén. Megtörténik a vendéglátás, annak ellenére, hogy vannak, akik méltatlankodnak, akik felháborodnak. Most a felháborodást lehet mondani: a jelen korban lévő testvérek és a jelen kor emberei, akik oly hamar meg tudnak ítélni másokat, mert ők is mit mondtak?

Felháborodtak, meglepődtek, hogy:

— A bűnösök közé megy? Hát milyen Ember ez, ha bűnösökkel akar együtt lenni?!

A jelenben ezt hogyan fordítod? Most csak beszéljünk erről a helyről: ti is „bűnösek” vagytok, mert itt vagytok.

Úgy-e, pásztorotok ezt már többször és többször elmondotta: „Ez az igazi szeretet? Ez az igazi öröm? Így működik a kegyelem,   hogy aki nem kedves előttem, azt én kitaszítom?”

Mert itt is lehet értelmezni, hogy ők szinte kitaszítanak, mert Én, Jézus Krisztus Uratok szinte leereszkedtem ehhez a bűnöshöz. Hát akkor Én is épp olyan bűnös lehetek, mint ő, ha már szóba állok vele, ha már meglátogatom, ha betérek házába.

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok miért is jöttem?

Hogy üdvösséget árasszak mindazoknak, akiknek szükségük van; érezzék a kegyelmet, érezzék az ajándékot, és érezzék, hogy ami elveszett, megkeressem, és visszavezessem az üdvösséghez.

Mert mit mondott ez az alacsony növésű férfiú?

— Uram, vagyonom felét szétosztottam, s akit megkárosítottam, négyszer annyit adok neki vissza.

Megérintette őt a kegyelem?

Működött rajta és benne a Szentlélek?

Megváltoztatta őt, nem csak külsőleg, hanem bensőleg is?

Tudott változni, s ez által cselekedni?

Úgy-e, milyen könnyű a válaszok ezekre a kérdésekre?

Mert az üdvösség így jött el hozzája e kegyelem által.

És hagyta, hogy ez az üdvösség magával ragadja. Hagyta, hogy ez az üdvösség mutassa meg számára mindazt, amire szüksége van a kegyelem által.

Fontos, hogy ezeket mind-mind meg tudjuk érteni, felismerni és elfogadni. És akkor mi is a kicsinyekkel, az egyszerűekkel, a szegényekkel és az elesettekkel tudunk együtt lenni. És nem taszítunk ki senkit, nem utasítunk el senkit, nem ítélünk meg senkit. Számunkra mindenki legyen egy testvér, aki az üdvösség által hozzánk tartozik, mert felismerte mindazt, ami megelevenedett rajta és benne, és hagyta, hogy működjön rajta és benne, hogy ez által változzon és változtasson.

Úgy-e, milyen egyszerű ez a tanítás a felismerés részében?

Mert ha én nem akarok változni, akkor kifogásokat mindig lehet találni. Mindig lehet megítélni, mindig lehet mások felett pálcát törni, mindig lehet másokat kitaszítani, csak azon nem gondolkodunk el a mai kor népének emberében, e jelenben, hogy minket ugyanígy megítélhetnek, kitaszíthatnak, utasíthatnak, s talán akkor döbbenhetünk rá, hogy ez nem egy kellemes érzés a felismerés megtapasztalásában.

Fontos, hogy próbáljuk érezni és értékelni a különbséget e tanítás által, mert a tanítás azt mutatta számotokra, hogy ha van egy vágyad, ezt a vágyat tudod teljesíteni, ezzel a vággyal elindulsz valahova, ezzel a vággyal elindulsz a változás útján, ezzel a vággyal tudsz örömet, békét és szeretetet árasztani, ezzel a vággyal igyekszel az igazak felé törekedni, ezzel a vággyal elfogadod a felebarátot és a testvért, és nem leszel személyválogató, hogy ő kell, ő nem; ő megint kell, ő megint nem kell. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok nem így jöttem el. Én úgy jöttem, hogy mindenkit megkeressek, még azokat is, akik most talán távol vannak, de felkeresem, hogy el ne vesszenek, hogy ők is ez által üdvösséget nyerjenek e kegyelem által.

És akkor folytatódott a harmadik tanítás, ami szintén ehhez a két tanításhoz kapcsolódik abban az értelmében, hogy jelen vagyok egy Atyám házában való részvételben. És most próbáljátok csak úgy elképzelni, hogy egy külső szemlélőként vagyok jelen, és figyelem, hogy mi történik. Figyelem, hogy ki hogyan cselekszik és mit tesz a külső szemléletben.5 És akkor látom, hogy ki hogyan cselekszik: eljött Atyám házában a perselygyűjtés az adományban. És látom, boldogan, hogy hogyan és hogyan adakoznak azok, akiknek bőven van, akiknek talán ez nem is hiányzik, észre sem veszik, hogy ezt ők talán csak kiadták magukból. És akkor észreveszünk egy egyszerű, kis szegény asszonykát az özvegységében, aki lehet, hogy nem ilyen bátran adakozott, hanem megpróbálta a szegénységét szinte leplezni, és megpróbálta csak úgy odaadni azt, amije van. És az is az utolsó. Szinte a megélhetését is átadta. Nem törődött azzal, hogy: Holnap vagy holnapután mi lesz velem? „Én most ezt ki akartam adni önmagamból a felajánláshoz, a kéréshez, a fohászhoz, a hálához, a köszönethez” — sok mindent lehet felsorolni, vagy éppen azért, hogy kérek, fohászkodok, felajánlok, reménykedek, hogy megtörténik a meghallgatásom, és segítségemre siet az a kegyelem, amiért talán most nyitott szívvel és szeretettel, őszintén, összetett kézzel tudtam imádkozni, tudtam felajánlani, és tudok majd hálát adni a kegyelemben.

Hogy ha ezeket mind-mind a tanításokban így értelmezitek és fogadjátok el, és megengeditek, hogy egymásra épülő tanítások megérinteni szíveteket, a lelket, ami működik rajtatok és bennetek, „ami által könnyedén nem mondok nemet bármire, vagy nem engedem, hogy kiutasítsanak, eltaszítsanak, megpróbálok harcolni mindazért, amivel megillettél, Uram, Jézusom, e kegyelemben, megillettél, hogy én is a Te testvéred vagyok, és Hozzád tartozom, és mivel Hozzád tartozok, boldog lehetek, hogy valójában, ha nem is vagyok ma itt, a jelenben, de ha talán holnap vagy csak ha holnapután figyelem meg, s érzem, hogy milyen csodálatos az az ajándék, amely körülölel a mindennapok tanításával, e szeretet által.”

És hogy ha ezeket mind-mind meg tudtuk érteni, el tudtuk fogadni, akkor érezzük, hogy valójában nincs se szegénység, nincs se kitaszított, nincs se béna, se sánta, se vak, mert a szív szeretetével egyek lehetünk, mert sugározzuk egymáshoz ezt a kegyelmet, ezt az ajándékot a felemelkedéshez. És akkor érezzük teljesen az öröm boldogságát e kegyelemben, a mindennapokban. Érezzük, hogy valójában mi is fontosak vagyunk a mindennapokban, a kegyelem által. Érezzük, hogy „én is boldog lehetek, mert valamit adhatok önmagamból, mert nekem talán csak ez van, de ezt szívből és szeretettel oda tudom adni a jó cselekedetekért”, mert Jó Jézus Krisztus Urunk, ahogy mondani szoktátok, és ahogy most Én mondom, Jézus Krisztus Uratok, a tanítás, amely jelen van nálatok és közöttetek, az mindig és mindenkor úgy szól felétek és hozzátok, hogy nem olyan, hogy elfelejtsük, nem olyan, hogy nem vesszük figyelembe a testvéreket, és nem vesszük észre a segítségnyújtást. Megpróbáljuk elfogadni mindazt, ami a tanítás által számunkra jelen van az átölelésben e kegyelem által. És akkor érezzük a tanítások mondanivalóját, ahogy egymásra épülnek, mert ebben a hónapban nem csak ezek a szegények és elesettek, bénák, sánták, egyedül maradottak lesznek számotokra jelen, hisz ebben a hónapban lesznek azok is, akik ezeket mind felkarolják, átölelik, ha kell, az ágyukat átadják, ha kell, élelmet adnak, ha kell, megpróbálnak segíteni, hogy érezzék, hogy ők is Jézushoz tartoznak a testvérben, e kegyelemben. S akkor valóban azt mondhassátok: „Nincs hiábavaló ima, mert az ima valójában meghallgatásra talál, csak legyen bennem annyi türelem, annyi szeretet a kegyelemben, hogy ezt mind ki tudjam várni, meg tudjam élni, meg tudjam tapasztalni, és engedjem, hogy működjön rajtam és bennem, engedjem, hogy ez által én is változzam, és engedjem, hogy az ilyenekre fel tudjak nézni, talán először, s később már azt teszem, hogy én is segítek, én is egy akarok lenni ebben a közösségben, mint ahogy Te, Uram, Jézusom, a kegyelemben.”

Úgy-e, milyen könnyű így gondolkodnotok a tanításokról?

Mert a tanítások ma és ennek a hónap tanításában így jönnek el hozzátok e felemelkedés, e kegyelem által a kicsinyekhez, a szegényekhez, az elesettekhez, a betegekhez, az árvákhoz, hogy mind-mind összetartozzatok és egyek legyetek. És érezzétek az egységet, érezzétek a szeretet jelenét, érezzétek, hogy ti is fontosak vagytok e jelen kor testvérben, emberben, a felebaráthoz, a felismerésben.

És akkor ennek reményében ma a kicsinyek és a szegények kegyelmének áldását árasztom reátok a felemelkedéshez, hogy egyek legyetek, és örüljetek minden napnak, amely felvirrad számotokra. Örüljetek, hogy egymást ismerhetitek. Örüljetek, hogy elfogadjátok egymást. És örüljetek, „ha tudok tenni, cselekedni vagy éppen adni önmagamból egy ilyen felemelkedő szegénynek, elesettnek, kicsinynek”, mert Én, Jézus Krisztus Uratok így szólok most hozzátok.

Fontos, hogy ti is, mind-mind, érezzétek a felismerést, a küldetést, az elindulást a meghívás által.

Ennek reményében kiválasztott Mária testvérem által árasztom felétek a szegények, a kicsinyek, az elesettek, a felemelkedéshez való áldásomat.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, mert Én, Jézus Krisztus Uratok küldöm most felétek e áldásban, hogy érezd a felemelkedést, az összetartozást, hogy összekovácsolva egyek legyetek e szegénység kicsinységében, e kegyelem által, hogy elfogadjátok egymást, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok tanítalak, és megmutatom számotokra a cselekvést e kegyelemhez, a mindennaphoz, a mindennapban.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

E temetőkertben égnek már a gyertyák, fényt és világosságot nyújtanak. De e temetőkertben még csak ma kezdődik az ünnep mindazok számára, akik e földi élet befejezésével eltávoztak. Megemlékeztek mindazokról, akiket szerettetek, akiket átöleltetek, akikre szívetekben emléküket őrzitek a felemelkedéshez, az összetartozáshoz. És így most e temetőkertben, ha kigyúlnak a fények, „a halottaink szentestéjén csendesül az élet”.

De itt ti a gyertyát, a fényt, a világosságot a Mindenszentek ünnepén gyújtjátok.

Ilyenkor lehetne megkérdezni tőletek:

Most kinek gyújtottátok a gyertyát: a szeretteiteknek, akiket szívetekben emlékül őriztek, vagy Mindenszentek ünnepén az összes szentnek, akik már a Dicsőségben vannak, és közbenjárók lehetnek értetek?

Mert az ünnep, amelyről átléptetek a mai nap ünnepébe6, ma kell a fényt, világosságot gyújtani a megemlékezésben a testnek. De a lélek, az már a Dicsőség megtapasztalásából időnként így reátok tekintenek, hogy valójában hogyan és miképpen vagytok jelen e mindennapokban. Vannak, akik tartják ilyenkor, mint ahogy van az újévben a nyolcad, a Feltámadás után a nyolcad, most ismételten a nyolcad. A nyolcad napjában azt mondod: „Igyekszek a fényt, a világosságot megadni a szeretteim emlékének, mert én már csak így tudok rájuk emlékezni, arcukra, mosolyukra, kedves lényükre a mindennapokban, hogy erőt adjanak, hogy én is szerethessem e csodálatos napot, legyek felkészült, mert ma vagyok, de nem biztos, hogy holnap is leszek.

És ma lehet, és holnap szabad elmélkedni a mindennapi életen.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2013. december 6.

Jézus Krisztus Urunk

Sükösd kiadványok010Köszöntöm testvéreimet a mai napon.

A mai nap egy új megkezdett egyházi évet rejt számotokra, s ebben az egyházi évben lesznek ismételten újak, és az újakban visszatérések a kezdetbe. A kezdet Golgotáján kiválasztott Mária testvéremet meghívtam az első Golgotára a meghívásban, hogy: Vállald el ifjú testvéreid megtéréséért.

Úgy-e, ismerős a kezdetben lévő testvéreknek ez a mondat?

Majdan jöttek a pásztorok, majdan jött országotok, s majdan jött a világ.

Most csak egy párat elevenítettem fel számotokra a kezdetből.

És a mai nap az új egyházi év megkezdésében ismételten most kérem pásztor testvéremet, hogy foglaljon helyet e helyen.

Mint pásztor, most ebben az esztendőben itt e jelen lévő testvérek előtt ismételten felkérem kiválasztott Mária testvéremet, hogy vállalja a fájdalom-, szenvedést a mai nap megkezdésében a pásztorokért, a pásztoroknak a változásáért, a pásztoroknak a felismerésében, hogy valójában hova tartoznak, és kit követnek.

Nem ismeretlen, úgy-e, előtted, hisz a tanítások már előttetek lebegnek, hogy mit is adtam az évek folyamán.

Ma nem kimondottan a tanítással kezdek, hanem elsőként e felkéréssel.

Most a felkérést azért teszem meg, mert mondhatom nektek, a ti szavatokat használva, ebben a XXI. században ettől nagyobb zűrzavar még a bábeli zűrzavarban sem volt, amit most ti éltek. Mindenki mindenkiről véleményt alkot, mindenki mindent jobban tud, és mindenki mindenkit meg tud ítélni. Holott Én, Jézus Krisztus Uratok nem ezt adtam nektek, nem ezt a tanítást nyújtottam számotokra, a szeretetemet nem e formájában árasztottam felétek, hanem hogy mondottam számotokra?

Ha kell, megnyitom Szívemet Én, Jézus Krisztus Uratok, és felétek tárom a szeretetet a felismeréshez, az elfogadáshoz, és ez által majd a változáshoz.

Most sajnos e bábeli zűrzavar, amely megzavar benneteket, néha nem kimondottan olyan ítélőképesek vagytok, hogy a tanítás az Élő Evangéliumában nincs jelen, néha, amit kimondotok, néha, amikor másokat megítéltek, és különösképpen, akik segítséget tudnak nyújtani, akik vezetni tudnak, akik ki tudjátok számotokra osztani az Eucharisztiát, azokért imádkozzatok. Kérjétek, hogy áradjon reájuk az Élő Szentlélek, változtassa, hogy működhessen rajtuk és bennük.

Mert szomorú végignézni mindazon, amelynek részesei lehettetek. Szomorú megtapasztalni mindazt, ahova most tartoztok.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok, visszatérve a kezdetben, amikor felkértem kiválasztott Mária szolgámat, úgy-e, most már testvér. Ezt is meg kellett értenetek, hogy volt a szolga, aki megtanulja, hogy hogyan lehetünk testvérek, hogyan fogadjuk el Jó Jézus Krisztus Urunk tanítását, hogyan éljük ezeket a tanításokat, és hogyan szeretnénk Hozzá tartozni. S akkor, mikor meghívtam a fájdalom, szenvedés-golgota elfogadására, attól kezdve változni és változtatni, attól kezdve a tanítások úgy szóltak felétek és hozzátok, amit meg lehet tenni, cselekedni. Soha nem kértem lehetetlent tőletek, soha nem mondtam lehetetlent számtokra, mindig csak azt, amit önmagatokból ki tudtatok adni a cselekvések révén.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, nézzetek önmagatokba, és egy kicsit merüljetek el mindabban, aminek részesei voltatok a tanítások, az Élő Evangélium, az Élő Szentlélek, az irgalmasság, a kegyelem. Hisz most csak ismét egy párat emelek ki számotokra, amiből hányszor és hányszor lehetett erőt meríteni, szinte azt mondtátok, hogy „felujjongtunk, szinte úgy éreztük, hogy mások lettünk egy pillanatra”. De a másság nem azt akarja tükrözni számotokra, hogy olyan mások legyetek, akik felett ítélkeztek. Olyan mások legyetek, akik észreveszitek a testvért, a felebarátot, és árasszátok a szeretetet, mert a szeretettel sok mindent el tudtok érni. A szeretettel a változás útját is előrébb tudjátok hozni. A szeretettel örömet tudtok sugározni, hisz most e megkezdett egyházi év várakozása az örömhöz, a szeretethez, a békéhez vezet benneteket. S ezeket mind-mind megtapasztalva, átélve át lehet adni mindazoknak, akik várhatják tőletek e kegyelmet. Mert fontos, hogy érezzétek és éljétek e szeretet kegyelmének ajándékát, amely átölel, amely felmelegít, ami erőt ad, ami által boldogság és öröm fakad szívetekből, nem csak önmagatok számára, hanem a felebarátok számára is.

És akkor már nem volt hiábavaló a kezdet a tanítások révén, nem volt hiábavaló a kezdetben az elfogadások, nem volt hiábavaló a kezdetben az igenetek, amikor igenre buzdítottalak benneteket, hisz nem erőszakoltam, nem parancsoltam, és nem utasítottam, hanem azt mondottam: Megkérdezem tőletek, testvéreim, kik azóta bástyává váltatok, kik azóta segítő testvérré váltatok, hogy elfogadjátok-e. És ha elfogadod, az igenedben vállaltad, hogy szolgálatot teljesítsél, mert a szolgálat így tud működni együtt és eggyé.

És utána bővült, tudjátok, lett az író-szolga, majd az után az íródeák, majd jött az író-gyűjtő testvér — Én most csak azokat a neveket mondom, amiket ti saját magatoknak megadtatok. Én elfogadtam saját döntéseteket, és azóta e néven szólítalak benneteket a felismerésben. Néhányan kaptatok csak Tőlem megtiszteltetést a név szóhasználatában, közülük is volt a sáfár, majdan a boldog József. A sáfár, hogy jól sáfárkodjon, boldog József pedig azért, mert akkor el volt szomorodva, és örült ennek az éneknek, amelyben pont ez a köszöntés van a nevelőatya felé a Boldog Józsefben, s akkor ezt a megkülönböztetést azért kaphatta, hogy ő is tudja, mikor pont róla van szó. Mert ha nem hallja ezt a nevet, akkor lehet, hogy nem is neki szóltak. Ő mindig ügyel arra, hogy kinek mi a megszólítása a kezdet tanításában.

Most visszatérve a mai jelenben, az új egyházi évben. Újat kezdtünk, új felkérések lesznek, és a felkérésekben is most elismételem számotokra mindazt, amit kint a Golgota végén adtam. Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztott Mária testvér által meg fogom adni a felkérést a meghívásban a tanúságtételhez. Én, Jézus Krisztus Uratok senkit sem utasítok, senkinek sem parancsolom, és senkitől sem követelem. Ha ő nem érzi szívében, hogy ő megkapta a meghívást, a meghívásban szóltak, akkor hagyjátok, és ne erőszakoljátok. Én, Jézus Krisztus Uratok mindenkit Szívem szeretetével várok a tanúságtételben is. Befejezzük azt, amikor oda megy a testvér, megkéri, hallotta, hogy Én, Jézus Krisztus Ura is megkértem, és ő azt mondja: „Nem!”

Hagyjátok. Ha nem, akkor maradjon.

Lesznek olyan testvérek, akik örömmel, szeretettel és boldogan vállalják, hogy kijönnek akkor, amikor ők is érzik szívükben, és szóltok.

E új egyházi év kezdetében még visszatérve, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok a mai nap is elkezdtem, hogy próbáljátok magatok elé pörgetni vagy vetíteni azt az időszakot, amióta elfogadta kiválasztott Mária testvérem a Golgotát. A Golgota mikor volt? Az első évben vagy a második évben? Úgy-e, milyen könnyű rá válaszolni? Milyen könnyű megérteni, hogy kiket kérek akkor, hogy szóljon?

Kérlek benneteket, most ti, akik mondjátok magatokról, hogy „a mag vagyok a régi testvérben”, most figyeljetek, és a szerint cselekedjetek, ahogy hívlak és várlak benneteket, hogy ez valójában a szeretet, kegyelem ajándéka révén legyen jelen rajtatok, bennetek és mindazok felé, akik felé megpróbáltok kívülre kivetíteni az örömötöket, mert ma nem teljesen az öröm volt rajtatok.

Sáfár testvér, boldog József testvér, egy bástya, két bástya.

A hölgyeket most a testvérben, a ház asszonyát nem említem, hisz ma nem is kellett volna nekik oda állni. Ezért ők örömét, hogy nem látszott, az nem annyira baj, de ezektől a testvérektől vártam volna, hogy szinte kisugárzik arcotokra az öröm, a boldogság, a szeretet, hogy: „Igen, én itt vagyok! Igen, én felismertem önmagam.”

Igen, és most a meghívást a tanúságtételében megadom.

És akkor most ismét visszatérünk a jelen tanításában, hisz ma három tanítás volt számotokra jelen. Ennek a hónapnak a tanítása, úgy-e, elsőként, a várakozás a felkészülésben, hisz az volt az első, mikor szóltam a nép sokaságához1:

Keresztelő Szent János jelképszobra a gyergyóremetei templomban

Keresztelő Szent János jelképszobra a gyergyóremetei templomban

 

— Kihez hasonlítsam ezt a nemzetet a nemzedékben? Na, kihez is? A piacon játszadó gyermekhez, ácsorgó gyermekhez, aki odaszól a másik társának, pajtásának, mindegy, hogy melyik szót használod, hogy: „Furulyáztam, és nem táncoltatok. Siránkoztunk, és nem zokogtatok.”

S ennek mi a mondanivalója?

Hogy a várakozásban megvan, hogy mikor kell örülni, énekelni, és megvan az is, amikor azt mondják, hogy siránkozol és zokogsz. De ennek nem kimondottan ez a mondanivalója. Ez arról szólt, hogy eljött János, aki kiment a pusztába, nem evett és nem ivott, mert böjtölt, és a pusztában kiáltó hang volt, aki nem puha ruhában járt, és nem kényelmesen élt.

Erre azt mondták: ördöge van.

Eljött az Emberfia, aki oda ült, evett, ivott, jól érezte Magát.

Erre azt mondták: a falánk.

Úgy-e, milyen könnyű ítéletet mondani mások felett?

Holott el kéne először gondolkodni, hogy mit rejt a tanítás, és hogyan kell értelmezni, és érezni a kegyelmet, a működést és az ajándékot. Mert itt is mi az utolsó gondolat a mondatban?

Majd a tettek és a cselekedetek megmutatják, hogy valójában az Emberfia, aki eljött falánk-, és a bűnös emberek barátja-e, vagy a tettek és a cselekedetek révén mást tudott nyújtani.

De folytatódik ez a tanítás, amikor eljött, hogy a Keresztelő jelen van a pusztában2, és azt mondja a tanítás:

— Miért mentetek ki a pusztába? Mit akartatok ott látni: nádat, amelyet a szél mozgat, vagy puhába, kényelmes embert, aki ott él? Ott ilyen nem él, az csak királyi palotában élhet. Vagy prófétát akartatok látni? És a próféta ott volt, és jelen volt. Felismertétek? Meghallottátok tanítását, szavait? Elfogadtátok?

Pedig ő nagy próféta volt, mert őróla mondja azt az Írás, hogy elküldtem Előtted követemet, hogy elkészítse az Úr útját.

És ha ezeket mind felismeritek, akkor elmentek, hogy részesüljenek Keresztelőnél a keresztség kegyelmében, mert meghallották ez által Isten működésének akaratát.

De úgy-e, a vámosok és az írástudók és a farizeusok némelyek gondolkodóba estek, és ők nem fogadták el, ők nem mentek Keresztelőhöz, hogy magukra vegyék a keresztséget. Ők eltávolították mindazt, hogy az Isten akarata a működésében jelen van. Nekik ezekre nem volt szükségük, mert ők okosnak és nagynak tartották magukat, a nagyságában nekik egy pusztában kiáltó hang, akit úgy neveznek, ne akarjon tanítást adni, ahhoz ők nem mennek, hogy megkeresztelkedjenek. Nem fogadják el, számukra az nem próféta.

Pedig Én, Jézus Krisztus Uratok pont itt e tanításban erről beszélek, hogy Keresztelő János nagy prófétaként volt jelen a tanítás által. És aki hallgatta, felismerte, az a szerint élt és cselekedett és változtatta az életformáját. Felismerte mindazt, ami a tanítás által számára vagy számunkra jelen van, és megvilágosítja mindazt, ami fontos és szükséges a mindennapi életben, a mindennapi élethez, hogy „hű testvérként fel tudjam ismerni, elfogadni, hozzá tartozni, követni a küldetésben, az eggyé válásban, hogy a szeretet működésében érezzem, hogy valójában testvér vagyok a meghívás által”.

Sükösd címere

Sükösd címere

 

Majdan a harmadik tanítás, az már egészen közel visz benneteket e várakozásban a jótétemények, cselekedetek révén, hogy felkészítsük szívünket, lelkünket, egész lényünket az ünnephez, az ünnep ajándékához, kegyelméhez, szeretetéhez, varázsához. És itt az a tanítás elevenedik meg előttetek, hogy az Én születésem hogyan is jött hírül, adták hírül, és hogyan elevenedik meg előttetek.3

Nem ismételem el a tanítást, hisz már nem ismeretlen előttetek, hogy Keresztelő János hírül adása után eltelik egy bizonyos idő, de ha meg akarjuk nevezni, akkor azt mondjuk, hat hónap, s akkor az Atya, akit így is mondotok, és írva vagyon, hogy az Isten elküldte a hírvivőt egy Názáret nevű városba egy Szűzhöz, akit kiválasztottam, hogy Általa szülessen meg az Istenember, aki hatalmas, és uralkodni fog Jákob háza fölött mindörökké, és Szent lesz Ő, és Jézusnak nevezik.

Most csak röviden, burkoltan emeltem ki számotokra e tanítást, ami az ünnep kapujában van jelen már. De Én, Jézus Krisztus Uratok már az elmúlt évek tanításában megadtam számotokra, hogy ünnepet minden nap lehet megadni számotokra, mert másképp az élet, ha ünnep örömében élsz, mintha csak akkor, amikor valóban ünnep van számodra, s ha nem tudsz felkészülni rá, nem tudsz megnyílni, nem tudod befogadni mindazt, ami jelen van előtted, akkor az az ünnep sem lesz szeretetteljes és öröm. De az örömteli ünnepet minden nap meg lehet adni önmagatok számára, mert másképp élitek meg e mindennapi élet jelenlétét, amelynek részesei vagyunk a mindennapokban, ami által tartozunk a felebaráthoz és a testvérhez e mindennapokban. Érezni a kegyelmet, érezni a simogatást, érezni az átölelést, érezni a felemelést, hogy: „Igen, én Hozzád tartozhatom, és a Te testvéred lehetek, és ez örömmel, szeretettel és boldogsággal tölt el. És akkor valóban ünnep minden nap e kegyelem által.”

És ezt az ünnepet szeretnénk átadni mindazoknak, akik talán szomorúak, akik bánatosak, akik úgy érzik, hogy nehéz az életük, s akik úgy érzik, hogy talán még nem is szabad nekik örülni, nem is szabad érezni a boldogságot és a kegyelmet. Holott ez mindenki előtt jelen van, nyitott a felismeréshez és az elfogadáshoz a működés által a kegyelemben.

Ennek reményében árasztom reátok e megkezdett egyházi év ajándékáldását, hogy érezd a fényt, a szeretetet, az örömet és a békét, hogy valóban öröm és boldogság emeljen fel a mindennapokban, a mindennapokhoz e várakozásban, hogy majdan az ünnep szeretetteljes legyen, nem csak önmagunknak, nem csak szeretteinknek, hanem a felebarátnak és a testvérnek egyformán.

És kiválasztott Mária testvér által így áradjon reátok ma áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok a fényben. A Szentlélek kegyelme adja meg számotokra a szeretetet. A Szentlélek kegyelme vezessen el az örömhöz, és a Szentlélek világosítsa meg számotokra a békét. Mert ha ezek mind bennetek vannak a felismerés elfogadásában, akkor tudtok igazi testvérekké válni, és akkor tudtok változni e változásban, és elfogadni mindazokat, akik esetleg most távol vannak tőletek, de idővel közel, és hozzátok fognak tartozni e szeretet, kegyelem által.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Mária:

Elfogadtam a felkérést a hit által, és nem a vallás által, mert a hit és a vallás között óriási különbség van a felismerésben és a megtapasztalásban. Én, kiválasztott Mária testvér, a hit által fogadom el, és igent mondok ismételten a fájdalom, a szenvedés elfogadására.

Kérlek, Uram, Jézusom, én elfogadtam a felkérést, de kérlek, légy velem, légy mellettem és bennem, mert néha bennem is fel-feltör a félelem. De ha Te velem és bennem vagy, akkor a félelem is eltávozik belőlem.

Köszönöm.


JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. január 2.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Sükösd kiadványok010Köszöntöm testvéreimet, akik eljöttetek a mai nap alkalmával a fájdalom, szenvedés útján, hogy egyek lehessetek a szeretet kegyelmében, a tanításban.

Ma az ajándék kegyelme van jelen folytatólagosan a múltkorihoz. Ma Mária szolga a tanításában a Fényt kapta meg. Számotokra is ezt a Fényt nyújtom a csillagban, amely jelen van, hogy fényességet adjon számotokra, hogy ne a sötétségben járjatok.1. Figyeljétek a Fényt, amely világosságot nyújt — a világosság a kegyelemhez, a haladáshoz és a mindennapi élethez. Mert abban az időben figyeltek a jelekre, és a jeleket elfogadták. És a jelek szerint éltek és haladtak a felismeréshez, a felismerésben. Most ismét jelen van a jel a Fényben. Nektek kell, testvéreim, elfogadnotok a felismerés után, hogy világosság legyen számotokra, mert a sötétséget a jel fénye világosítsa meg. És így tudod, hogy ki vagy, és hova szeretnél menni a haladás követésében.2.

Kérlek hát benneteket, a szeretet, kegyelem ajándékának ünnepén, ha felismerted a Fényt a ragyogásában, engedd be szívedbe és lelkedbe. Engedd, hogy vezessen. Engedd, hogy fényt gyújtson benned és körülötted. Engedd, hogy a sötétség megvilágosodjon számodra és számotokra. Akkor már nincs félelem, nincs kétely, mert a Fény a világosságában kegyelmet nyújt minden nyitott szívű testvérem számára. De elsőként nektek kell megnyitni szíveiteket a lélek kegyelmében. Mert a Fény így lehet jelen, és így nyújthat segítséget a mindennapi élethez.

Most ajándék számotokra a szeretet kegyelméhez a Fény, hisz egy évvel visszatekintve e napra, amikor azt mondottam: Nincs homály, itt a Nap. A Fény a zöld3. felé halad. A zöld, amely átvezet a Fényhez.

Ma a Fényt nyújtom számotokra a kegyelem, szeretet ajándékához. Mert egyre közelebb vagy ahhoz az időhöz, amikor Én a Fényben itt vagyok. És jelen leszek. Hisz most is mindig jelen vagyok köztetek a Fényben, de várjátok az eljövetelem. Az eljövetelemhez is egyre közelebb kerültök. De az eljövetelem csak akkor tud végbemenni, ha előtte Atyám megtisztítja a figyelmeztetésének szakasz-pillanatait, és ez által a Fény fog nyújtani segítséget minden szerető, nyitott szívű testvéremnek.

Kérlek hát benneteket, itt az idő. Ahogy mondottam: a küszöbön állsz, az ajtó előtt. Várod, hogy megnyíljon az ajtó. Tudom, ilyenkor azt mondjátok: „Hát már 3 vagy 4 évvel ezelőtt is ezt kaptam! És még mindig csak itt vagyok?”

Hol van a türelem? Hol van a kegyelem? Hol van a szeretet? És hol van a tanításom?

Igen, a küszöbön, az ajtó előtt állsz. De addig örülj, és légy boldog, míg meg nem nyílik számodra az ajtó! Mert nem biztos, hogy átkerülsz rajta! Ne azt mondd, hogy: „Még mindig itt vagyok?”

Még van idő, hogy gondolkodj, elmélkedj, önmagadba nézz, felismerd önmagad, elfogadd a Fényt a szeretet kegyelme mellett, hisz már a zöldön átkerülj a Fénybe. És akkor, ha már úgy érzed, hogy minden megvan, akkor talán már türelmetlenné válhatsz, hogy mikor nyílik meg számodra az ajtó, amely előtt állsz.

Kérlek, testvéreim, benneteket: ma az ünnepben a Fényt, az ajándékot adtam számotokra a felismeréshez. Ahogy akkor, abban az időben, a Fény megmutatta a jelben, hogy hol keressenek, hogy megtalálhassanak, és hódolhassanak. Ez számotokra is jelen van, és nyitott ez a haladás az útban és a követésben.

A tanítás másik része pedig az: a Pici Gyermek hódolásából átkerülsz a felnőtt korba. És ott sem ismerte mindenki fel, hogy ki van köztük, ki áll sorba. Mindenki csak arra figyelt, aki keresztelt, aki állt a vízben, és egymás után keresztelt. És nem vették észre a jelet, hogy ki van közöttük.4. De János beszélt Róla:

— Nem én vagyok az, akit vártok a Messiásban. Én csak az vagyok, aki előkészítem útját. És majd arra sem leszek méltó, hogy megoldjam saruját.

Csak a jelben, a felismerésben ismerték fel, hogy ki állt közöttük, ki várta sorát türelmesen, hogy odakerülhessen a Keresztelőhöz. De János a Keresztelőben felismerte, és szinte meglepődött, hogy ő most hogyan cselekedjen? De a Megjelenő azt kérte:

— Csak folytasd. És többit majd Atyám megadja számotokra.

És a jel ismét jelen volt. Aki jelen volt, megtapasztalhatta és láthatta, és tanúságot tesz róla.

Kérlek hát benneteket, ti is néha figyeljetek a jelre, és fogadjátok el. Engedjétek, hogy a jel a Fényben megvilágosíthasson benneteket, az utat a felismeréshez és a haladáshoz. Mert közel az idő, amikor szükségetek lesz e felismerési jelre a világosságban, a szeretet kegyelmében.

E örömben, e ünnepben ezt adom számotokra, hogy a Szeretett Tanítványom örömteli tanításait felemelkedésetek pillanatához és az ajándék kegyelméhez olvasgatva, befogadva és megtapasztalva a mindennapi élet, küzdelem, haladás pillanat-szakaszaihoz.

Így árasztom reátok különleges ajándékomat a Fény csillagában, amely felettetek is megjelenik, csak nyitott szívvel és lélekkel fel kell ismerni és elfogadni, hogy vezessen benneteket is a mindennapi életetek útpályáján. És ha ezt a fényes csillagot követed a követésedben, biztos, ahhoz a célhoz érsz, ahogy a bölcsek is tették, és követték a jelet. És mikor megállapodott, betértek, és megtalálták azt, amit keresték. És örültek, és boldogok voltak, hogy köszönthették a Kisdedet, és hódolhattak Számára. És ajándékot adhattak.

Én, Jézus Krisztus Uratok adom most Fényem sugarát a csillag ajándékában minden nyitott szívű testvérem felé, aki befogadja, és megengedi, hogy a mindennapjaiban vezérelje és mutassa a sötétben a haladást az útban.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme világosítsa meg számotokra a Fényt a tündöklő csillag ragyogásában, hogy mindig észrevedd, hogy mit mutat számodra, és hogyan kövessed és haladjál a mindennapi élet útpálya követésében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


[1] Jn 1,5

[2] Ezen a napon a Golgota előtti első ajándék tanítás A napkeleti bölcsek hódolata volt. (Mt 2,1—12)

[3] Jézus Krisztus Urunk szóhasználatában a zöld a reményt, az ember reményteli állapotát jelenti.

[4] Ezen a napon a Golgota előtti második ajándék tanítás Keresztelő János vallomása volt. (Jn 1,19—28)

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. február 6.

Jézus Krisztus Urunk:

 

IMG_5369  jav. honlapraKöszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok a hívást, és a hívásban engedelmeskedtek, hogy egyek legyetek a fájdalom, szenvedés Golgota-útján. De köszöntöm azon testvéreimet is, akiket a hallás vagy éppen a kíváncsiság vezetett ide. Ma több testvérem nyitott szívvel volt jelen, de nem mindenki. Van, akit megérinthettem, és van, akinél kopogtattam, de nem nyitott ajtót Számomra.

A mai nap pedig a küldetés napja a kérés és a tanítás Golgotai üzenetében.1. Hisz — a szeretet, amelyet az elmúlt hónapban ajándékul adtam számotokra, most a küldetés a felismerésében és az elfogadásában — fontos szerepet játszik minden nyitott szívű testvérem szívében, aki figyel önmagára, és figyel a lélek hangjára, ami által könnyebben fel lehet ismerni a küldetést a hívásban és az elfogadásban. Hisz a tanításom Mária szolgámnak a Golgota elején.2. kimondottan nem csak számára, hanem minden jelenlévő számára meghívás volt. Ahogy Simon elsőként nem akarta teljesen megérteni a Mester szavát. Annak a Mesternek, aki tanította, és aki már kiválasztotta. De még mindig benne nem a küldetés volt a nagyobb, hanem a földi ember — a földi ember munkája a megélhetésben és a haladásban. A hívás a küldetésében távol volt tőle. De mikor szóltam feléje szeretet szaván — a szeretet, amely megérinti a gyarló testvéreim szívét és lelkét, különösképpen akkor, amikor megengedi, másképp értelmezi a hívást a felismerésemben. Másképp értelmezi a saját maga küldetését. És így Simeon is megértette szeretet-szavaimat, és bizonyságot nyert.3. De a bizonyságában bizonytalanság vált ismét szívében, lelkében és félelem.4.

Ti vajon, földi testvéreim, mostani jelenetekben vagytok-e bizonytalanok? Megengeditek-e a félelmet, hogy erőt vegyen rajtatok és bennetek? Vagy megértitek, hogy mi a küldetés és mi a meghívás a haladásban? Fontos, hogy ezen testvéreim, egy kissé elmélkedjetek. Ahogy már tanítottam felétek és számotokra: nyitott szívvel és lélekkel. Mert a lélek hallása és látása mást nyújthat, mint amit a szabad szem lát és hall. Néha nem veszitek észre a különbséget és a különbség szeretetét, megbecsülését, felismerését. Ez mind, ha jelen van a szerető testvérem szívében és lelkében, akkor másképp érzékeli a kegyelmet a mindennapjaiban. És már boldogan el tudja fogadni az életének küldetését. Már nincsen félelem, nincsen szorongás és nincsen kétely. „Másképp látom és érzékelem a lelkemmel, a lelki világgal mindazt, ami jelen van előttem” és előttetek.

A mai tanításom, a kérésem a küldetés felétek. Mert a szeretet, az már elfoglalta helyét a szívében és a lelkében minden nyitott szívű testvéremnél. Most jelen van számotokra a küldetés. És a küldetést, ha felismered, akkor már tudod, hogy hogyan tovább a cselekvésedben.

Tőletek nem kérem, testvéreim, hogy a szerint cselekedjetek, ahogy a kiválasztásban Simeon a Simonban tette5., és a többi tanítványom. Tőletek csak a küldetést úgy kérem és várom az elfogadásban és a megtapasztalásban, hogy felismerd, mi az igazi küldetésed. A felismerés után elfogadni, és a szerint élni és cselekedni. És nem engedni be a félelmet, a szorongást és a gátlást. A cselekvésedben mindent, ami jelen van számodra, elfogadni és haladni. Mert a küldetésed révén megérted valójában, mi az egésznek a mai nap szeretetéhez kapcsolódó kérésem.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, értékeljétek át önmagatokat. Becsüljétek meg önmagatokat. Érezzétek azt, hogy ti itt, most nem csak egy ember és testvér vagy a földi életedben — te egy kiválasztott vagy a küldetéshez. De a küldetést neked, kiválasztott testvérem, saját magadnak kell felismerni, megérteni és elfogadni. És e szerint élni, ha szükséges, változtatni, hogy mégis érezd, mi a különbség most, hogy már tudod, hogy kiválasztott vagy a küldetésedben, és milyen volt akkor, amikor még talán csak kereső voltál, és a keresők között még nem értetted, mi a küldetésed. Nem értetted, hogy a szeretet hogy működik rajtad és benned. Nem értetted, hogy a szeretet mellett milyen fontos a megtapasztalás, és milyen fontos a megbocsájtás6.. Mert ez által tudsz haladni és élni a mindennapjaidban.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, a mai nap ajándéka a tanításomban, a kérésemben a szeretethez párosulva a küldetésben. Hisz már a szeretet előtt sok mindent megadtam számotokra a kérésben. Mindent nem elevenítünk fel, de jelen volt a megbocsájtás, jelen volt a felismerés, jelen volt a Szentlélek működése rajtad és bennetek, és jelen volt, hogy hogyan kell önmagad felismerni, mert a lélek, amely éltet7., a lélek, amely erőt ad és megvilágosítja számotokra — mindent — a Fényben, a Világosságban és az út haladásában. Ma csak egy párra emlékezünk, hogy biztos legyél, testvérem, hogy a küldetésed fontos ehhez a kapcsolathoz a kapcsolatban. Mert így lesz teljes a mindennapi élet a haladásodban.

Ennek reményében árasztom felétek a mai napban áldásomat, az áldást — a Szentlélek kegyelmével árad reátok kiválasztott Mária szolgám által. Nyíljon meg hát szívetek és lelketek, hogy megérinthessem testvéreimet a szeretetemmel. Mert a szeretetem, az fontos, hogy jelen legyen minden nyitott szívű testvéremben, mert ez által érzi a változást, érzi, mi a küldetése a felismerésben, az elfogadásban és a haladásban.

Így áradjon reátok a Szentlélek-kegyelem ajándék-áldásom, testvéreimre, hogy meg tudjam érinteni szeretetemmel szíveiteket. Hogy össze tudjam fűzni, hogy egyek lehessetek a szeretetben, és ez által könnyebben ismeritek fel a küldetéseteket.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme töltse be minden nyitott szívű testvérem szívét. Erősítsen, óvjon és védelmezzen, hogy ez által ne legyen félelem, szorongás és kétely bennetek, mert így a küldetésetek a felismerésben teljessé válhat a mindennapjaitokban. És a Szentlélek kegyelem-ajándéka így fogja megvilágosítani számotokra az utat a haladáshoz, a haladásban. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok az út végén, és várom ölelésre tárt Karjaimmal nyitott szívű testvéreimet, akik majdan a küldetéseiket teljesítik, és örömmel és szeretettel érkezhetnek.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!



JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. május 7.

Jézus Krisztus Urunk:

 

A Megtestesült Szeretet jelképszobra

A Megtestesült Szeretet jelképszobra

Köszöntöm testvéreimet, akik a mai nap jelen vagytok a fájdalom, a szenvedés, az átélés útján.

A mai nap a meghívásában és a kegyelmében és a szeretetében elevenedett meg előttetek. De a mai nap, az túl van a Feltámadási Fény áldásának kegyelmében — részesülhettetek a szeretetem áldásának kegyelmében. És ma a felkészítés és a befogadás a Vigasztaló, a Szentlélek kegyelmének áldása, árasztása és működése.1.

Ma a tanításomból szólok hozzátok — a tanításom, amely a tanítványaim felé, és épp úgy most felétek is, testvéreim.

Fogadd meg tanításomat. És ha a tanítás benned él, akkor a szeretetem is benned él. Mert Én, Jézus Krisztus Urad és Uratok szeretlek benneteket. És ti is szeressetek, mert Atyám, aki küldött, az jobban szeret benneteket, mint ti önmagatokat.

Kérlek hát titeket, hogy éljetek e szeretetben. Békességet adtam nektek, és békességet hagyok rátok. De ezt a békét ne úgy próbáljátok megérteni és elfogadni, ahogy a világ adja számotokra és nektek, mert fontos, hogy ennél egy kicsit nagyobb az a béke, amit Én adok és hagyok rátok! És felkészítelek benneteket, mert a Vigasztaló, az itt van, és jelen lesz számodra és számotokra. De senkire sem erőltetem rá, senkinek sem parancsolom, hogy szeressen, és békében tudjon élni, és a békét el tudja fogadni.2.

Fontos, hogy érezd, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, aki itt vagyok köztetek, aki tanítalak benneteket, ahogy 2000 évvel ezelőtt tanítványaimat. Most nektek is azt mondom, amit tanítványaimnak, hisz azért jöttem közétek, hogy elmondjam számotokra, hogy felkészüljetek, mielőtt beteljesedék, hogy elhagylak titeket. De nemsokára visszajövök!

De ha szívből tudtok szeretni, akkor a szeretetet meg tudjátok érteni. Akkor nincs bennetek sem félelem, sem szorongás, sem gátlás. Nincs bennetek nem megértés, mert már a nyugtalanság elhagyja a szíveteket, és a lélek jelen van az áldásra, az árasztásra, és a test felkészül a befogadására. Mert ha ti is úgy tudnátok szeretni, ahogy Atyám és Én, akkor megértenétek, hogy miért kell elmennem oda. Mert amíg nem megyek el, hát hogyan küldjem számotokra el a Vigasztalót? Atyám nem tudja Nevemben megadni számotokra, ha Én nem foglalom el helyemet.3.

Úgy-e, milyen könnyű megérteni a tanítást, ha egy kicsit más szavakkal értelmezem számotokra az egyszerűségében? És már boldog vagy, hogy te elfogadtad a békét, elfogadtad tanításomat, a tanításomat megpróbálod megtartani. És ez által a szeretet növekedik benned.

Mert aki Engem küldött, az nem más, mint az Atya. Amit mondok számotokra, az nem más tanítása, mint az Atyáé.4. De ti, testvéreim, a szeretetben meg tudjátok érteni, el tudjátok fogadni, és szívetekbe zárni, felkészíteni önmagatokat a befogadásra. Mert a Vigasztaló fontos, hogy eljöhessen hozzátok, betölthesse szíveteket és lelkeiteket. És a Vigasztalóval másképp tudsz élni és haladni.

Kérlek hát, testvéreim, e kegyelem tanítását próbáld valóban most megérteni és megtartani, mert a szeretet és a béke így tud egy lenni a szívben és a lélekben. Mert ha elmegyek, elfoglalom helyemet, akkor a megdicsőülés beteljesedék, és az Atya mindent megad számotokra, és mindent eszetekbe juttat, mindenre emlékezhettek, mert tudsz hinni és bízni.5. Mert a szeretet és a béke mellett fontos a hit és a bizalom. Mert a bizalom, az kölcsönös a felebarátban és a testvérben, a családban és az ismerőseid között. De ha nincs benned bizalom, a bizalmatlanság néha rosszat hoz ki önmagatokból. De hogy a bizalom fontos legyen számotokra, engedd a szeretet és a béke mellé a hit kegyelmét az erőben és a megvilágosításban a felismerésedhez, az elfogadásodhoz és majd a haladáshoz. És már a hit kegyelme is másképp működik és működhet rajtatok és bennetek.

Kérlek hát titeket, legyen öröm szívetekben és lelketekben, mert a Vigasztaló, az majd eljő, és itt lesz a közeletekben. De te, testvérem, felkészültté válsz-e, hogy képes legyél a befogadásra?

A mai nap tanításom a kéréseimben ez felétek — „számomra” és számotokra. Nem lehetetlen, és nem nehéz a megértésében. Ha nyitott a szíved a testedben és a befogadásra, akkor érzékelheted a kegyelmet. Megengeded, hogy működhessen rajtad és benned.

Mert a Szentlélek, mielőtt eljő, széttárva Karjaimat, és mielőtt a Sátoros Ünnep utolsó szakaszánál a tanítványaimhoz így szóltam:

— Ne féljetek! Aki szomjazik, jöjjön, és igyék. És engedje, hogy szívében megelevenedjék e víz-élet forrása a kegyelem szeretetében.

Mert a béke, amit nektek hagytam és adtam, itt van. És a szeretettel egy lehet. De Én, Jézus Krisztus Uratok, a meghívást nem az egyszerű víz fogyasztására adtam meg számotokra, hanem a lélek szomjúságához, mert szomjaztok, és szükségetek van, hogy a lélek a szomjúságában megkaphassa az élet-víz kegyelmét a lélekhez és a szívhez.6.

A mai nap tanítása mellett a test és a lélek táplálékának ajándéka és kérése a Szeretett Tanítványom jövendölésének részeiből7. merítsetek erőt a felismerésben, a felismeréshez és a megtapasztaláshoz, és a haladáshoz, mert a kegyelem a jelenlétében egy. Csak a megnyitott szívű testvéreim felé árasztom ajándékomat a szeretetemben, a békémben, a hitben és a bizalom kegyelmében.

A mai napban, mielőtt felkészülsz a Vigasztaló befogadására, elővételben áldásomat e négy jelében árasztom reátok.

Mária szolga kiválasztott keze által áradjon reátok áldásom. A szeretetem és a békém és a hitem és a bizalmam jelében töltse be a befogadó testvérem szívét és lelkét. Adjon számára erőt és kegyelmet, hogy a nyugtalanság a szívben eltávozzék a félelmében és az aggodalmában, és helyébe költözzék a szeretetem és az a békém, amit nektek adtam és hagytam a felismeréshez és a megtapasztaláshoz az elfogadásával. Mert a hit és a bizalom csak így elevenedik meg rajtatok és bennetek e különleges áldásom ajándékában.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek Ünnepén e befogadás révén a felkészített test és szív a megnyitottságában készen állhat a Szentlélek, Vigasztaló eljövetelére a kegyelem szeretetében. És töltse be szíveiteket, erősítsen, óvjon, védjen és mutassa meg számotokra az utat. Az út felismerésében pedig haladjatok, és kövessetek — Én, a Jó Pásztor, ismerem juhaimat, juhaim ismernek Engem, és követnek.8. És a követéssel eggyé válva a szeretet, béke, hit, bizalom jelében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. június 4.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet a mai napban, akik elfogadtátok a hívásomat, és a hívásban megjelentetek ezen a napon, amikor a fájdalom-, szenvedés-átélés a Golgotában a Szentháromság jelében és a tanítás kegyelmében szólt felétek.

Ma még lehet, ma még szavad, borulj le a Kereszt alatt.

Ma még lehet, ma még szavad, borulj le a Kereszt alatt.

A tanítás, amely fontos, hogy elmélkedjél, fontos, hogy nyitott legyél, fontos, hogy megérthesd, mi a küldetésed a küldetésben, hogyan cselekszel a cselekvés révén, hogyan haladsz, tudsz-e változni és változtatni, tudod-e elfogadni szeretetben felebarátaidat, testvéreidet, tudsz-e megbocsájtani. Hisz amit most számotokra megadtam, ezek, amely a bűnbánat-időtől eddig hétről hétre, és utána hónapban jelen volt számotokra a felismeréshez és a haladáshoz. És hányan és hányan fogadjátok el mindazt, amit Én, Jézus Krisztus Uratok, e szolgám által megadok számotokra? Hányan és hányan könnyelműen ítélkeztek, nem csak szolgámon, hanem más felett is. De aki igaz hittel és szeretettel tartozik Hozzám, és követ Engem, és felveszi a keresztemet, azok elgondolkodnak, elmélkednek: „Hogyan mondok véleményt olyanról, amit soha nem láttam, és nem tapasztaltam meg, nem voltam tanúja, de mégis ítélkezek?”

A tanításom ezért szólt hozzátok, hogy fogadjátok el felebarátaitokat, testvéreiteket, hisz szükségetek van, hogy egyek lehessetek az eggyéválásban e rohanó, zűrzavaros mindennapi életben, amikor egyre többen és többen úgy szóltok, hogy: „Nincs időm imára, elmélkedésre az engesztelésben. Nincs időm részt venni egy szentmise-áldozaton.”.

Pedig egy szentmise-áldozatot, ha valóban szívvel és lélekkel élnétek meg, milyen kegyelmeket tudnátok elfogadni, szívetekbe zárni, és magatokénak mondani!

Igen, várjátok az új testvéreket, hogy egyek lehessetek abban az Egyházban, amit megalakítottam, és Péterre, a Kéfára hagytam. Várjátok, hogy többen legyetek. De hogyan, ha azok, akiknek, Én nem azt mondom, hogy kötelessége, Én nem azt mondom, hogy neki kell megtennie, de ha már azt mondja, hogy „én egy ember vagyok az Egyházban, abban az Egyházban, amely Krisztus Egyháza, én ebben az Egyházban talán pásztor vagyok”. A pásztornak hogyan kell majd cselekednie?

Hisz ennek a hónapnak sok kegyelme lesz számotokra. A kegyelem még bennetek él a pár napi Vigasztaló Szentlélek ajándékában. Bennetek él a Szentháromságnak a titka, értéke, kegyelme és ajándéka.1. Mert az Atya, a Fiú és a Szentlélek milyen szerepet foglal el a ti szívetekben és a ti lelketekben?

És utána, nemsokára, ismét jön egy nagyobb ünnep, amit sokan és sokan néha csak a látszat kedvében teszitek meg. De a nyitott szív, a szeretet és a béke a kegyelmében hogy van jelen?

És az után jön az Én Szívem ünneplése, amikor az Evangélium tanítása az, hogy a pásztor ott hagyja a nyájat, a 99-et, és elmegy azért az egyért, hogy megkeresse, mert szomorú a szíve, szomorú a lelke, hogy 1 a nyájból elveszett, eltévelyedett.2.

Kérdezem Én: a pásztoraim, mikor ilyent észrevesznek, gondolnak-e arra, hogy „Én, ha pásztor vagyok, kell-e elmennem az eltévedett nyájam bárányáért? Kell-e nekik segíteni a felismeréshez, a megvilágosításhoz, a haladáshoz, vagy hagyom elveszni?”

És az Evangélium mit mond számotokra a tanításában? Mikor meglelte, karjába vette, magához ölelte. Örült és boldog volt a szíve, mert megtalálta elveszett bárányát.

„De nem csak egyedül akarok örülni és ünnepelni! Hazamegyek, szólok a családtagjaimnak, szólok a szomszédaimnak.”

Ma van-e család, vannak-e szomszédok, akikre tudtok együtt lenni, akikkel tudtok megérteni, akiket tudtok elfogadni, vagy e rohanó világban mindenki éli saját életét, és nem törődik a felebarátjával, a testvérével? Akkor hogyan vagytok ti testvéreim az Egyházamban? Hogyan akartok Hozzám tartozni és követni? Hogyan készültök az egy nyájhoz és az egy akolhoz az Egy Pásztorban, ha már talán a melletted lévő harmadik felebarát-testvéred ott, melletted, talán rosszul lehet, hogy észreveszed, hogy segítesz? Hányan és hányan az Egyházamban is beszélnek róla, de hogyan cselekszenek? Hányan és hányan azt mondják: semmire sincs idő.

És az ifjúság, az hol van, a jövő testvéreimben? Hogyan lesz Új Egyház, ha nincs ifjúság, ha hagyjuk, hogy szétszéledjen az ifjúság nyája?

Kérlek hát benneteket, testvéreim, a tanításom ez legyen számotokra, hogy valóban érzed szívedben és lelkedben a Szentháromság titkát a kegyelmében. Tudod, hogy létezik az Atya, létezik a Fiú és a Szentlélek. Tudod, hogy van Nekik titka a kegyelmében. 3. Szeretnél megerősödni, szeretnéd megismerni, szeretnél Hozzá tartozni! De ehhez meg kell nyitni szívedet, lelkedet, át kell adni önmagad, és igaz, hű testvéremmé válni, hogy a hit és a bizalom kegyelme valóban itt legyen, előttetek és bennetek.

Ne ítélkezzetek oly hamar, hisz eljön az idő, mikor talán felettetek is ítélkeznek. És nem mindegy, hogy hogyan és miképpen. Hogy tanítottam már számotokra az elmúlt időszakban: éljetek szeretetben, éljetek békében, hisz a szeretetnek többféle formája tanítását megadtam számotokra. Legyen bennetek türelem a kegyelmében, a megbocsájtásában, a felismerésében és a haladásában a földi útpályán. Hisz ezt a tanításomat már többször megadtam számotokra. Legyetek felkészültek, mert nem tudjátok, mikor érkezem, és nehogy olyanokká váljatok, mint amikor a menyegzőre készülnek, és nem érnek rá.4. Vagy amikor a szüzek várták a vőlegényt. És kik voltak éberek? És kik mentek be vele? Utána zörgethettek, utána bizonygathatták: „Uram, Uram, hát nem ismersz minket?”5.

Nehogy ti is zörgessetek, és ne legyen senki, aki felismerjen.

Soha nem késő önmagatokba nézni. Soha nem késő elindulni a hit, a kegyelem, a bizalom, a szeretet, a megbocsájtás útján. Soha nem késő elindulni a változáson. Soha nem késő várni a kegyelmet a szeretetében, hogy ez által megerősödhess, hogy Enyéimnek mondhassalak, mert Én az Atyával egy vagyok. És nem azért jöttem, hogy csak Magamtól beszéljek és tanítsak, és meghívjalak benneteket, hanem az Atyámmal egyet, amit Én mondok, azt tudja az Atya. És a hit bizalmának kegyelme így lesz teljes az ajándékában.6.

A tanítás ma Mária szolgámnak6/a: a csodatételről volt szó, amikor tanítványaimmal félrevonulva. De a nép sokasága követett. És a követésben Én örültem, és szeretettel fogadtam. De tanítványaim megijedtek, hogy mi lesz velük az estében, hisz nincs szállás, nincs élelem. De ha tudsz hinni és bízni a szeretetemben, a jelenlétemben, kegyelmemben, akkor miért féltek? Hisz nektek is megadhatom mindazt, amit abban az időben a tanítványaimnak és a nép sokaságának.7.

Én és Atyám nem azért jöttünk és vagyunk köztetek — és megpróbálnánk szívetekben és lelketekben élni, hogy eggyé válhassunk —, hogy félelmet adjak számotokra. Én a szeretetet, az örömet és a békét árasztom felétek Atyámmal együtt. A szabad akarat cselekvésében, gondolataiban mindig érezni és tudni lehet, hogy mikor, hogyan és meddig menjél el a mindennapjaidban e földi útpálya haladásában.

A Vigasztaló a Szentlélek kegyelmében reátok árad, betölti szíveteket és lelketeket. Számotokra egy világosságot ad. És kérni kell e Vigasztalót, hogy éljen bennetek, és világosítsa meg számotokra az utat a mindennapjaitokban, mert a haladás a követésében és a küldetésében így lehet teljes számotokra. Hisz az élet, amely jelen van a Földön, az csak egy vendég-élet. Senki sincs biztosítva a felől, hogy ez az élet meddig tart. De nem mindegy, hogy hogyan éltek.

Fontos, hogy Isten gyermekeként Atyámhoz tartozzatok, Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz Krisztus testvérében, Édesanyám gyermekeként — különösképpen ti, e nemzetben, hisz örökségben hagytak benneteket Édesanyámnál. De mit tesztek ennek érdekében? Várjátok, hogy Édesanyám tán széttárja így Karjait, és segítséget nyújtson az Ő nemzetének? Ti, az örökös gyermekek a nemzetben, hogyan éltek? Van-e az Édesanyámnak helye szívetekben? Tudtok-e Hozzá imádkozni, énekelni, kérni, hogy imádkozzon veletek? Hisz ki a legközelebbi közbenjáró Énhozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz, aki elhozhassa kéréseiteket?

Hányan és hányan várjátok a segítséget, de hány, Atyám templomában még arra sincs idő, hogy talán egy „Mi Atyánk”-ot vagy egy „Üdvöz légy, Máriá”-t a pásztoraimmal együtt elimádkozzatok. Sokan azt mondjátok, hogy a rohanó világban nincs semmire idő, hisz már pásztoraim is lassan elgépesedtek.

Ilyenkor mindig szolgámra neheztelnek, mintha e szavakat ő adná át — Én, Jézus Krisztus Uratok.

Ha csak visszamennénk nem hosszú időre, csak talán olyan 40 vagy 50 évet: akkor hogy éltetek, és a pásztoraim hogy működtek, hogyan tartották össze a nyájat, és most hogyan teszik? És azt mondják: „Fogy az Egyház.” Hát ha nekik sincs idejük az Egyházra, akkor hogyan gyarapodjon?

Én Szívem szeretetével szolgám által adom át tanításomat, kérésemet. Minden testvérem saját maga szíve és lelke akaratával elfogadja, vagy nem. Én semmit sem parancsolok, semmit sem erőszakolok rátok — Én a maga szeretetével, kegyelmének tanításával szólok felétek. Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy egy hónapban majd emlékezni fogtok, úgy szeretnélek átölelni, mint bárányt, akit Magamhoz öleltem. Így szeretném, hogy egyek legyetek az Én mérhetetlen nagy szeretetemben, amit számotokra megadok, ami a szívben és a lélekben van jelen, és amit csak tovább kell a szívben és a lélekben megtartani, őrizni, hogy a láng a Vigasztalóban és a kegyelmében ki ne aludjék.

Ma ez a tanítás-kérésem felétek. Ismételten azt mondom, amit máskor is. Én, Jézus Krisztus Uratok, kiválasztott Mária szolgám által átadtam felétek. Minden testvérem és Atyám gyermeke szabad akarat-cselekvésével elfogadja, vagy nem. Az saját maga döntése. De a tanításomban többször és többször odateszem: eljön az idő, amikor számadást kérünk Atyámmal, és a számadásról bizonyságot kell tenni. És nem mindegy, hogy hogyan állsz ott, és próbálod megadni a bizonyságodat. Hisz Atyám és Én mindent tudunk és látunk. Nem lehet sem elrejteni, sem eltakarni, mert előbb-utóbb minden a felszínre kerül.

Ennek reményében árasztom reátok a mai nap áldásomat a Szentháromság jelében, hogy erősödjetek meg, ahogy tanítványaimnak is ezt mondottam: ha erősek lennétek, akkor tudnátok, hogy mit szerettem volna még elmondani, mert sok minden van még, amit szerettem volna nektek átadni.8. Én most átadtam. Hogy ki fogadja el és ki nem, ez reátok van bízva. De az áldás a kegyelmében is jelen lesz, hogy meg tudjatok erősödni.

Áradjon reátok áldásom a mai nap ajándékában a megerősítésében a Szentlélek kegyelmében, hogy a Szentháromság ereje töltse be szíveteket és lelketeket. Ez által világosítsa meg számotokra az utat a mindennapjaitokban a haladásban, a követésben, a küldetésben és a felismerésben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentháromság jele erősítsen, óvjon és védelmezzen benneteket a mindennapjaitokban a földi útpálya haladásában, hogy érezd, hogy Atyám gyermeke vagy, érezd, hogy Jézus Krisztus testvére vagy, hogy érezd a Szentlélek, amely reátok árad, betöltötte szíveteket, és segítséget szolgál számotokra a mindennapokban. Érezd, hogy Édesanyám gyermekei vagytok, akihez szeretettel és bátran oda jöhettek kérni, felajánlani, és hálát adni az őszinte felajánló imában.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk


JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2004. július 2. Sarlós Boldogasszony ünnepe

Jézus Krisztus Urunk:

 

Sarlós Boldogasszony jelképszobra, Futásfalva, Háromszék

Sarlós Boldogasszony jelképszobra, Futásfalva, Háromszék

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik eljöttetek a hívásban, a hallásban és a kíváncsiságban.

Egyre több testvérem, amely megnyitott szívével és jelenlétében — meg tudtam érinteni. De voltak olyanok, akik nem tudták befogadni a kegyelmet a jelenlétemben, hogy itt vagyok köztetek.

A mai nap tanításom a kegyelem ajándékában, ahogy szolgámnak is a Golgotai szenvedés alatt megadtam, elsőként számotokra, hogy mily fontos, hogy az Aratás Ura tudjon segítséget nyújtani az aratóknak. Mert sok az aratni való, de kevés a munka, a munkás. És mindenki saját maga bére a béresében. Hogy mit hogyan fogad el és él meg.1.

Egyre többen és többen várjátok a kegyelmet. Egyre többen és többen várjátok a segítséget, hogy az Egyházam, amit megalakítottam, és Péter által nektek adtam, hogy élitek meg.

Igen. Most is mondhatom azt, hogy az aratni való sok, de nincsen munkás. Nem tudok kit küldeni a munkásban.

Az Aratás Urát kérni pedig egyre kevesen- és kevesebben teszitek.

Akkor hogyan legyen segítség számotokra, ha nem tudjátok kérni az Aratás Urát, hogy segítsen, hogy legyenek munkások?

De a mai nap-tanításom az is jelen volt számotokra: ne házalj. Ne válj erőszakossá. Ne övezd fel derekadat, ne vigyél erszényt, ne húzzál sarut. És mikor elindulsz, most ne köszönts senkit, csak majd az után, amikor betérsz egy házba. És a köszöntés fontos: Békesség nektek e házban, kik laktok!

Ha valóban a békesség fia lakik benne, akkor a béke jelen van. De ha nem, akkor elhagyod a házat, az utcán a port is levered. Mert jaj lesz annak a városnak és helységnek! Mondhatom, hogy Szomodának (ti. Szodoma — a szerk.) könnyebb lesz. Pedig tudjátok a tanítást az őskereszténységből2., hogy mi volt a Szomoda3. története.4.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, fogadjátok el kérésemet a tanítás révén. Próbáljátok megélni, megérteni, elfogadni, hisz nem oly nehéz a tanításom, hogy ne lehessen megérteni, mi az, amit számotokra tárok a felismerésében, a kegyelmében és az elfogadásában.

Mert ennek a példabeszéd-tanításomnak van folytatása, amely egymásra alapszik: az irgalmas szamaritánusnak a története a szeretetében. Hogy hogyan veszel részt a szeretet elfogadásában, megőrzésében és majdan ajándék árasztásában. Mert egy kérés, amely fontos előttetek: Szeresd Uradat, Istenedet jobban, mint önmagadat! Szeresd felebarátodat, ellenségedet jobban, mint önmagadat!5.

És ezt ti hogy gyakoroljátok a földi élet mindennapjaiban?

Érzitek-e, hogy a tanításom a kegyelmében mit nyújt számotokra, mit szeretne elétek tárni a felismerésben és az elfogadásában?

Hogyan indulsz el, testvérem, a változás útján?

Hogyan szeretnél testvérem lenni?

Hogyan fogadod el a mindennapi keresztedet? Hogyan hordozod a mindennapi keresztet: szeretettel, örömmel, békével, vagy kényszer- és muszáj, zúgolódva, haraggal és gyűlölködve?6.

Én szeretlek titeket, testvéreim. Hisz azért jöttem közétek, hogy taníthassalak, vezethesselek, és ami ez mellett a legfontosabb, hogy szerethesselek.

De ti, testvéreim, kívánjátok-e ezt a szeretetet? Fontos-e, számotokra, hogy átöleljen, felmelegítsen, ez által megmutassa számotokra az utat az elfogadásában és a kegyelmében? Mert az ajándékom a tanításában így van jelen számotokra.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, még van idő a felismeréshez, az elfogadáshoz, a megtéréshez, a bűnbocsánathoz. Ahogy mondottam: még egy kis rövid idő, és ismételten itt leszek a második eljövetelemben.7. De addig még várom testvéreim megtérését, bűnbocsánatát, a szeretet kegyelmének elfogadását a felebaráti szeretetben és a testvérben.

Mert hogyan várjátok eljövetelemet, ha nincs szeretet, ha nincs béke bennetek? Hogyan várjátok a kegyelmet, ha úgy érzitek, nincs szükségetek rá?

Én nem kérek olyant tőletek, amit nem tudtok teljesíteni. Minden testvérem saját maga a szabad akarat cselekvésének gyakorlásában képes felismerni s elfogadni, hogy mire van szüksége, és hogyan tovább.

Kérlek hát benneteket: ébredjetek! Ismerjétek fel önmagatokat! Induljatok el a változás és a megbocsájtás útján8., hogy felismerhesselek benneteket, és majdan számadást adhassak. Mert az Aratás Ura idővel számon kéri az aratókat a munkásában, hogy milyenek lettetek, és milyenné váltatok.9. Mert majd eljön az idő, amikor örültök — nem annak, ami itt jelen van és átölel benneteket, hanem annak, hogy nevetek fel van írva a Mennyekben.10. Mert a találkozás egyszer végbe mehet. De nem mindegy, hogy hogyan. Mert fontos, hogy a találkozás ott, fent történjék, és ne pedig lent. Mert a szabad akarat-cselekvés szabadságában nem mindegy, hogyan éltek, és hogyan tovább a mindennap cselekvésében.

Kérlek hát benneteket: legyetek felkészültek, legyetek éberek.11. Tudjatok cselekedni, mert a cselekvés révén várhassátok a segítséget a kegyelem szeretetében. És akkor már érzitek, hogy a munkás is felismeri, mi a munkája és teendője. És valóban várhassa a segítséget az Aratás Urától.

E reményében küldöm áldásomat minden megnyitott szívű testvéremhez, aki felkészül, aki elfogadja áldásomat a szeretetében és a szeretetemben. Mert fontos, hogy érezd, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, a szeretetben jöttem hozzátok és közétek. Szeretlek hát benneteket, de ezt, hogy el tudjátok fogadni, érteni, érzékelni, szívetekbe zárni a megtapasztalásában, nektek is szeretetben kell élnetek. És ez által készüljetek, hogy a számadásban a nevetek helyet foglalhasson a Mennyben. Hogy eljön az idő, amikor a találkozás öröm lesz a békességében. Mert béke szállt rátok, és ti a béke fiaiban elfogadjátok és érvényesítitek önmagatokban, családotokban a szeretet kegyelmében.

És ma kiválasztott Mária szolga által így küldöm áldásomat a szeretetemben, hogy áradjon reátok, töltse be szíveteket, erősítsen, óvjon és védjen, világosítsa meg számotokra az utat a felismerésben és az elfogadásban. Benneteket is úgy küldelek e szeretetemmel, ahogy annak idején tanítványaimat, hogy megállhassátok helyeteket, ezért megerősítelek.12. Hisz nektek nem azt mondom, hogy kígyókon és skorpiókon kell taposnotok, de lesz mindenkinek nehézsége és megpróbáltatása.13. Mindenki saját maga érzi, hogyan tudja a szeretetet a szívében-lelkében elfogadva, megerősítve a test és a lélek táplálékaként egyensúlyba hozni. És így akkor az Aratás Ura a munkást, az aratót elfogadja, és megajándékozza a szeretet kegyelmével.14.

Így áradjon reátok áldásom.

Az Atya, a Fiú, a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme adja meg számotokra a felkészülést, a felismerést az elfogadásában, hogy ti is el tudjatok indulni, és a szeretet kegyelmével békét hirdetni és árasztani, és megvallani, hogy eljött hozzátok és közétek Atyám Országa.15.

Legyetek hát örömben, békében és szeretetemben, hisz ma szeretetemet árasztottam ajándékul számotokra szívetekhez, lelketekhez, felkészülve, hogy majd, elindulva, megállhassátok helyeteket, és bizonyságot téve a Fiú mellett az Atyánál.16.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk