JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2012. június 1.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm a mai nap a testvéreimet, akik a mai napon is meghallottátok hívásomat, és a hívásban egyre többen és többen engedelmeskedtek.

De köszöntöm a mai napon is azon testvéreinket, akik most a testben nincsenek jelen, de lélekben megpróbálnak egyek lenni e engeszteléssel és e fájdalom átélésével az eggyé váláshoz és a kegyelemhez.

A mai nap tanítása, amely felétek szólt a mai napban, amikor arról beszélek — a Hegyi beszéd tanítását adtam számotokra. És a Hegyi beszédben is, hogy a tanítványaimnak és a nép sokaságának így szólottam, hogy:

— Ti vagytok a Föld sója.[1] De a só ízét veszti. Hogyan sózzátok meg az ételt? Nem való az másra, mint arra, hogy kidobjátok.

És az emberek végigmennek rajta.

A só a tanításában már számotokra jelen volt, amikor a tanításban azt adtam számotokra, hogy igen, a Föld sója az fontos a mindennapi életben. Most csak vegyük példának a mindennapi ételt. Ha az ételedet nem tudod ízesíteni és megsózni, akkor semmivé válik, hisz megpróbálsz enni belőle, és rádöbbensz arra, hogy nincs neki íze.

De a Föld sóját nem csak az étel ízesítésére szokták mondani és hasonlítani. A Föld sója azt is ábrázolja, hogy a sóban te milyen testvérnek érzed magad. A sóban hogyan érzed Atyámhoz a jelenlét-szeretetet? A sóban hogyan döbbensz rá arra, hogy: „Igen, Uram, Hozzád tartozom a Föld-só kiválasztásában, mert a Föld sója, amelyet tanításul adtál számunkra, megpróbálja ezt tükrözni, hogy valójában hogyan és miképpen élem az életem, hogyan kapcsolódok be mindahhoz, mindabban, ami a só szónak jelentése e szeretet, kegyelem részében.”

De a Föld sója, ez nem csak így van jelen mindennapokban, a mindennapokhoz, mert hogy ha már nincs neki íze, akkor szomorúvá váltok, hogy valójában hogyan és miképpen kell értékelni és értékesíteni mindazt a kegyelem szeretetében.

De folytatódott ez a tanítás, hogy:

— Ti vagytok a világ világossága. És ha a világosságban ragyogsz az emberek előtt, és felismerik jó tetteidet, és emiatt dicsőséget mondanak a Mennyei Atya részére, a Mennyei Atyához, hogy valójában e világ világossága- és a Föld sójaként élitek az életet.

De ehhez tartozik még az a tanítás része is, hogy az emberi szervezet testének mi a legértékesebb ajándéka és kincse?

Hisz azt mondom nektek, hogy a szem. Mert ha a szem jelen van, és a szemmel nézel és figyelsz, akkor világosságot látsz. És megpróbálsz ezzel a világossággal élni együtt. De ha a szem homályossá válik, akkor a homályosság sötétségét ábrázolja számotokra. És ha már az a homályosság sötétsége megelevenedik előtted, akkor hogyan tudod elképzelni az életedet a mindennapokban? Hogyan értékeled, hogy valójában hogyan vagy te egy testvér a Föld sójában, a világ világosságában és szem fényében?[2]

Mert ezek mind-mind úgy vannak jelen a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy értékeljed a kegyelmet, az ajándékot a felismerésben.

Mert úgy-e, ha a Föld sója vagy, és a Föld sójában te az Én testvérem vagy, Atyám gyermeke vagy, és elindulsz az úton, és felismered az utad küldetését a követésében, és mikor letérsz róla, mert úgy érzed, hogy talán neked nem ezen az úton kell haladni, akkor mondhassuk azt, hogy a só ízét vesztette, és ezért ki lehet dobni. Végigsétálhattok rajta. És ha sétálsz, hiába tekinted, nem biztos, hogy csillog benne valami a felismeréshez és az elfogadáshoz.

De a Föld sóját a világ világosságában is összehasonlítják, hogy hogyan és miképpen értékeljed a világosságot, mi ragyog előtted a mindennapi életben, hogyan szeretnéd élni a mindennapokban az életedet, hogyan fogadod el mindazt, amely körülvesz. És ilyenkor azt mondod, hogy a legnagyobb érték a test részében a szem, mert a szem, ha kinyissa a szemedet, és így végignézel, látsz vele, és világosságban éled az életedet. De ha a szemre homály jön rá, ez a homály sötétséget ábrázol a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor, ha ez a homály megelevenedik előtted és rajtad és benned, akkor már rádöbbensz, hogy sötétségben jársz. És hogy valójában mekkora ez a sötétség, amely megjelenik, megelevenedik és körülvesz, az rajtatok múlik, hogy hogyan és miképpen értékeled a szem ajándékát a fény világosságával, a szem ajándékát az elhomályosult sötétségével, és ez a sötétség hogyan elevenedik meg rajtatok és bennetek, mert ezeket mind-mind értékelni kell.

De a mai tanítás folytatódott azzal a tanítással, hogy a világ világossága hogyan elevenedik meg rajtatok és bennetek, és hogyan van előtted.

Mert hogyan értékeled?

E világ világosságával éled a mindennapi életedet?

Értékeled, elfogadod felebarátodat, testvéredet?

Árasztod felé szívedből szeretetedet a kegyelemben?

És akkor ez a világ világossága megadja mindazt, amire szükséged van, ami által fontos a mindennapi élet, ami által értékeled, hogy hogyan és miképpen éred el mindazt, amely körülvesz e fény világosságában.

Mert hogyan mondottam a világosság folytatását, hogy mit mondtak a régiek, mit mondtak a régi öregjeitek?

Hogy: Hamisan ne esküdj.[3] De ha esküt tettél, akkor tedd meg az Úrnak az esküdet úgy, ahogy te felajánlottad és elmondottad.

Én, Jézus Krisztus Uratok meg azt mondom, hogy: Soha ne esküdj.

Először azt mondom: Ne esküdj az Égre. Mert az Ég Atyámhoz tartozik, mert Atyám trónusa. De ne esküdözz a Földre se. Az pedig Atyám Lábának zsámolya. És ne esküdözz a Jeruzsálem városára se, mert a város sem a tied, hanem azé, aki felépíti, és világosságában van jelen.

Akkor elgondolkozol, hogy valójában akkor mit is szabad?

Hát a tanítás pont ezt tükrözi számodra, hogy Én arra tanítalak, hogy ne esküdjetek, esküdözzetek. Hányan és hányan azt mondjátok, a ti szavatokat használva: „Én fogadalmat tettem. A fogadalomhoz hű vagyok, és hű szeretnék lenni.”

De hogy az eskü, épp úgy kell értékelni, mint a fogadalomtételt, mert ha komolyan vesszük, és komolyan kell venni, hogy valójában mit és hogyan tudod felismerni és elfogadni e tanítás mondanivalóját a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Majdan folytatódott a tanítás, és lehet ezt így értékelni, hogy azt mondom: Ne gyűjtsetek földi kincseket, mert a földi kincsének nincsen értéke.[4] Mert a földi kincs, ha csak azt nézed, hogy meglepi a moly, semmivé teheti. Hogy meg ne egye a rozsda, mert akkor is semmivé válik. De megpróbálod megőrizni magadnak, és elásod. És mikor így elásod, sem tudsz őrködni felette, jön a tolvaj, aki már kifigyelte, kiássa, és elviszi.

Akkor mi marad nektek?

És ilyenkor mondom azt nektek, hogy mennybéli kincseket gyűjtsetek, mert a mennybéli kincsek azok, amelyekkel találkozol szíved szeretetével a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor a mennybéli kincsek, amelyek megjelennek, azokat nem eszi meg sem a moly, sem a rozsda, attól sem kell félned, hogy talán a tolvaj eljön és kiássa, és ellopja, mert a tolvajnak sincs már szüksége a mennybéli kincsre. Mert a mennybéli kincs így van jelen előttetek, és így fogadjátok el, és így próbáltok élni a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy érezd a tanítás mondanivalóját, hogy „hogyan és miképpen értékelem e csodálatos tanítást”.

Mert a Föld sója, az fontos, hogy megmaradjon az ízében, ami által te is értékes lehetsz az íz tökéletessége részén.

De ha a só ízét veszti, akkor mit csinálsz?

„Mivel nem való az már semmire, hát kidobom.”

De akkor talán kidobhatsz vele kincseket, ajándékokat, mert nem méred fel a kegyelmének ajándékát.

De ugyanígy van a második tanítás, amikor azt mondom nektek, hogy: Ne esküdjetek, mert az esküvel nem biztos, hogy jó felé haladsz, és jó dolgokat cselekszel. És az esküdet, hogy ha meg szeretnéd tartani, akkor valóban figyelni kell és komolyan venni, hogy: „Igen, Atyám, Te valóban létezel, Te valóban jelen vagy, és Te valóban tudod, hogyan és miképpen kell értékelni, elfogadni a mindennapok kegyelmének ajándékát a szeretetben.”

És folytatódik, úgy-e, az eskü után. Mert mit mondottam itt is?

Hogy nem csak az Égre, a Földre, a városra, hanem még fejedre se mondjál esküt.

Itt van ez a hajszál. Ezt a hajszálat te akaratoddal nem tudod se ősszé, se tiszta feketévé varázsolni, alakítani. Mert nincs benned meg mindaz, ami ehhez szükséges.

Ezért mondom, hogy az esküt elhessegeted magadtól, és azt mondod bármire: „Igen. Igen…”, vagy: „Nem. Nem. Mert Én, Uram, Hozzád tartozom, Veled együtt szeretném élni az életet, hogy kedved teljék mindabban, amely körülvesz bennünket a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

Mert ha ezeket mind-mind értékeled, felismered és elfogadod, és megpróbálod belehelyezni a te mindennapi életedbe, és ezzel a mindennapi élettel megpróbálsz így élni, értékelni, hogy mit is, és hogyan, és hogyan árad feléd a tanítás mondanivalója, hogyan válsz vele eggyé a szeretet, kegyelem részében, akkor már másképp értékeled az élet tanítását a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor már tudod értékelni, hogy valóban mit is rejt az a szó: a Föld sója. Hogy te hogyan lehetsz a Föld sója.

Mert az Atya az Úr Jézus által, vagyis Általam ezt mondja nektek el a tanításban a mindennapokban, a mindennapokhoz.

És akkor folytatódik a tanítás mindazzal, hogy te már ne akarjál a hagyomány régiségében élni és haladni.

Ezt megpróbálom a ti jelen nyelvetekre fordítani, hogy mit jelent a régiek és az öregek, akik hozzád tartoztak, aki után ti most élitek a mindennapi életet. És ez az élet mutatja meg számotokra, hogy hogyan és miképpen alakítod ki a mindennapokat e szeretet, kegyelem része által.

És a mai nap még folytatódott a tanítás, hisz ahogy most felsoroltam nektek a sót, a világosságot, az esküt, az eskü értelmét, kegyelmét, ajándékát, majdan beszéltem a mennyei kincsekről, hogy hogyan van jelen, és hogyan kell értékelni,hogyan tudsz vele eggyé válni, és hogyan tudsz a mindennapokban így haladni az élet útpályáján.

És a mai nap még beszélek számotokra a Szentséges Szívről. A Szív, ami azt tükrözi és mondja számotokra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok a Jó Pásztor. A Jó Pásztor ismeri Övéit, mert hallgatnak szavára, felismerik a Jó Pásztort, mert a Pásztor is tudja, mely az Ő nyája. De a nyáj, a bárányok is felismerik az ő saját Pásztorukat. Elég, ha csak hallják a hangját, elég, ha csak hallják a hívó szót. És ezt mind elhelyezik önmagukba, és megpróbálnak a szerint élni a cselekedetek és tettek részében.[5]

Mert ha ezeket mind-mind megérted, hogy hogyan és miképpen hívom meg Én, a Jó Pásztor az Én bárányaimat, az Én juhaimat, az Én nyájamat, hogy kövessetek. A követés, a küldetés részével válik eggyé a mindennapi élet szeretetében.

És hogy ha ezeket mind-mind meg tudjátok érteni, felismerni és elfogadni, és te is így válsz eggyé a küldetés, követés részében, és akkor érzed és értékeled a Szív kegyelmének ajándékát, sugarát, amely felétek árad, ahogy megelevenedik számotokra most, csak példaként mondok egy Jézus-szobrot, ahogy ti mondani szoktátok. Vagy, ahogy a pásztorotok mondotta: Jézus szobrát. Lehet felújítani, hogy a fényesség megjelenik előttetek. De Jézus Szíve, az így van jelen, és ez az Szív így jön el hozzátok, így adja számotokra, hogy eggyé váljatok az Én Szívemmel a Szív szeretetének, kegyelmének ajándékával a mindennapokban, a mindennapokhoz. Mert ennek a Szívnek van élete, kegyelme, ajándéka, szeretete a mindennapokban, a mindennapokhoz e kegyelem szeretete részében.

És most áldásom is e Jézus-Szív kegyelmének ajándéka részén árad felétek.

Ma e Szív sugarát árasztom számotokra, hogy érezd és értékeld e Szív sugarának melegségét.

Érezd és értékeld e Szív sugarának simogatását.

Érezd és értékeld e Szív sugarának átölelését a felemelkedéshez.

És érezd és értékeld e Szív melegségét a kegyelemben, ami által érzed, hogy: „Én is, ha Hozzád fordulok, Uram, lehajolsz, felém árasztod Kezedet, felém áradnak a Szív-sugarak, amelyek erőt adnak a mindennapokban, a mindennapokhoz a kegyelem szeretetében.”

És ahogy figyelitek, a sugarak honnan mennek felétek? Hogy tartoznak egymáshoz?

A Szívhez.

Tehát úgy érzitek, hogy különállók, de mégis egy, mert a Szív összeköti, hogy egység legyen!

És ezt az egységet adom nektek a tanításban!

Hisz mit mondottam már hónapokkal ezelőtt? Már mondhassuk: évvel ezelőtt vagy évekkel ezelőtt?

Az egységet a Sükösdi Egyházban a szeretet, kegyelem részében.

És hogy valóban most egységet alkossatok e tanítás részével a kegyelemben — mert hogyan és miképpen áradt reátok a Szentlélek kegyelmének áldása, hogy betöltekezz vele, erőt kapjál? Elfogadod, és így eggyé válsz vele.

És ma pedig kérem tőletek e Szentlélek által, e kegyelem ajándéka által az egységet, hogy egység alakuljon ki, ahogy jelen van a Szív és a Szív sugara a Szív egységében. És ennek áldása árad most reátok.

És hogy egységet alkossatok, ezért ismét az egység úgy lehet egy, ha összefogjátok kezeiteket.[6]

A Szív-sugár most úgy árad felétek, hogy ha egységet tudtál alkotni, hogy ezzel az egységgel Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz tartoztok. És mikor egy jelképszoborra vagy egy megelevenített fényképre tekintesz, és rápillantasz az Élő Szívre, szinte látod a Szív dobogását, érzed a Fény sugarának simogatását, melegségét, felemelkedését, átölelését, és rá tekintesz: „Igen, Uram, ezek a sugarak úgy néznek, mint ahogy mi különálló testvérek vagyunk, de mégis egyek az egységben, mert a sugarak is a Szív egységéhez tartoznak a kegyelemben.”

Ennek reményében nyissátok meg szíveteket, és fogadjátok el áldásomat, e Szív egységének sugarát, amely most felétek árad, átölel, felmelegít, simogat, és szinte úgy érzed, hogy ez a melegség felemel a mindennapokban, a mindennapokhoz a szeretet, kegyelem ajándéka révén, hogy: „Igen, Uram, e tanítással valóban úgy érzem, testvéred vagyok, mert egységet alkottunk, és az egységben én is bele tartozom.”

Így áradjon reátok áldásunk a jelen lévő pásztor testvéremmel.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok az egységben, és töltse be szíveteket a felemelkedéshez. És a Szív sugarának áldása világosítsa meg az utat a mai tanítás felismeréséhez a Föld sójában, a világ világosságában, az eskütételben, hogy hogyan és miképpen szeretnék esküt tenni, akkor átgondolom ezt a tanítást, és már nem esküt teszek, hanem úgy beszélek, hogy igen, igen, nem, nem.

Vagy nem gyűjtöm csak a földi kincseimet, amelyeket megehet a moly, tönkre tehet a rozsda, és ha elásod, jöhet a tolvaj, és kiássa, és elviszi.

Ti gyűjtitek e egységben a földi kincseiteket, mert a földi kincseitekkel tudtok találkozni, ha majd eljön az az óra a pillanatában, és akkor boldogság övezi át ezt a csodálatos élményt a találkozásban.

És ma hívtam ismételten, Én, a Jó Pásztor nyájamat, mert a Pásztor ismeri Övéit, és a nyájban a juhok, a bárányok pedig ismerik saját Pásztorukat, aki hozzájuk szól. Így a Pásztor nem úgy jön, mint a tolvaj, hanem nyitott ajtón jön be, mert nem kell félnie, mert a nyáj felismeri saját Pásztorát a küldetés követésében e egység révén, e áldással.

És ez az áldás kísérjen a mindennapokban, a mindennapokhoz, és különösképpen akkor érezd e Szív-sugárnak felemelkedését, melegségét, simogatását, átölelését, amikor úgy érzed, hogy magadra maradtál. Ilyenkor elevenítsd fel ezt a csodálatos áldást, és mindjárt érzed, hogy „az egységben már nem vagyok egyedül, mert Te, Uram, e áldással jelen vagy”.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Mária:

Igen, Uram, köszönöm Neked, hisz a tanításban már megadtad számomra, hogy milyen az, amikor a saját Szívedet szinte kiemeled, és így nyújtod számunkra. Megtapasztaltuk ezt a csodálatos ajándékot. De most, hogy ennek a Szívnek a sugarait is szinte egyenként minden testvérre árasztottad a felemelkedéshez, az átöleléshez, a simogatáshoz és a melegséghez, ennek ajándéka egészen mást nyújtott. Szinte úgy értékelem és érzem, hogy nekem adtad Szívedet, Uram, Jézusom. De a Szívvel a sugarakat is. Mert a sugarakkal lehetünk teljesek a testvériségben. És ezt a testvériséget Te egységnek nevezted.

Köszönöm e csodás tanításodat a mindennapokban, a mindennapokhoz e szeretet, kegyelem részében.

[1]    Ezen a napon a Golgota előtti első ajándék-tanítás a Következő volt: A föld sója, a világ világossága (Mt5,13— 16).

[2]    Mt 6,22—23

[3]    Ezen a napon a Golgota előtti második ajándék-tanítás a következő volt: Az eskü (Mt 5,33—37).

[4]    Mt 6,19—21

[5]    Jn 10,1—10

[6] A jelen lévő testvérek láncot alkotva megfogják egymás kezeit.

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2012. július 6.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm a mai napon testvéreimet, mindazokat, kik meghallottátok a hívást, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok, hogy egyek lehessünk e mai nap fájdalom, szenvedés Golgotájának átélésén s jelenlétén.

És köszöntöm mindazokat, akik ma nincsenek közöttetek, de lélekben eggyé váltak veletek az imában, az énekben és az engesztelésben, hogy részesülhessenek a kegyelemnek ajándékából, amely minden nyitott szívű testvéremet megérint a mindennapban, a mindennapokhoz.

A mai nap tanításomat, amely először arról szólt[1], hisz befejeztem tanításomat a példabeszédben, majdan tanítványaim felé és a nép sokaságára tekintettem:

— Jöjjetek Hozzám mind, akik elfáradtatok, és terhek alatt görnyedtek. Jöjjetek Hozzám mind, mert az Én terhem édes, és az Én igám könnyű. Tanuljatok hát Tőlem, mert Én szelíd vagyok és alázatos.

És ezt a szelídséget és ezt az alázatot szeretném átnyújtani számotokra e tanítás kegyelmében, mert talán sokan és sokan azt mondjátok, hogy ennek a pár mondatnak mi is lehet a mondanivalója a tanítás részében, hogy terhek alatt görnyedtek?

Nos, a terheteket nem teljesen úgy kell értelmeznetek, ahogy gondoljátok, hogy elfáradtatok, mert cipekedtek valamivel, és már úgy érzitek, nem bírjátok tovább. Még ide azt is lehet sorolni, ami számotokra itt jelen van, mikor lássátok kiválasztott Mária szolga-testvéremet, amikor elfárad a fájdalom, szenvedés Golgota alatt, a teher alatt.

Én nem kimondottan, Jézus Krisztus Uratok, erről a teherről beszélek, és erről az igáról. Mert a teher a tanításában úgy is eljöhet felétek és hozzátok, hogy hallgatod tanításomat, de a tanítás nem jut el a szívedig. És vannak súlyos nehézségeid és problémáid, ami által ez is teherré válhat. De a teher, ha csak egy kicsit nyitott a szíved a szelídségre, az alázatra, a szeretetre, a figyelemre, hogy ha ezeket mind-mind felismered és elfogadod, és szívedbe zárod, akkor értékeled mindazt, ami által azt mondottam:

Jöjjetek Hozzám, mert Én szelíd vagyok és alázatos. Jöjjetek Hozzám mind, kik elfáradtatok. Jöjjetek Hozzám mind, hogy érezzétek ennek a fáradtságnak a kegyelmét, ennek az igának a nehézségben az édességét. Az édesség, hogy átölel a szeretet és a kegyelem, ami által értékeled a mindennapjaidat, hogy hogyan és miképpen alakítod ki az életedet a mindennapokban, talán a családdal, a felebaráttal, a testvérrel, a szomszéddal, az ismerőssel, hisz ide sok-sok mindenkit fel lehet sorolni, mert a szelídség és az alázatosság így árad felétek a mindennapokban. Mert így tudjátok értékelni azt a kegyelmi ajándékokat, ami által érzed, hogy a terhek, amelyek alatt görnyedtek, azokat nem úgy értelmezed, hogy talán most, a ti szavatokat használva, csak példának mondom, a görnyedésben lehet használni, mikor ősszel a termést betakarítjátok, és néha, saját szavatokat használva: „kétrét görnyedek, nem bírom már a görnyedtséget”.

Ez a munka fáradtsága, a munka görnyedtsége, és nem ez az alázat és a szeretet jelének értéke, ajándéka és kegyelme.

Ezek között különbséget lehet tenni, ezek között lehet érezni azt, ahogy ennek a tanításnak van tovább folytatása, de a mai nap csak ezt a pár mondat-gondolatnyit emeltem ki nektek. De ha azt mondom:

Jöjjetek Hozzám mind, akik szomjasak vagytok, majd Én felüdítelek titeket. Jöjjetek Hozzám mind, akik éhesek vagytok, Én majd táplálékot adok nektek. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok az Én szenvedésem által tudom nyújtani nektek az édes italt és az édes ételt, ami által már nem vagy sem szomjas, sem éhes, ami által érzed a szeretetnek a kegyelmét, ami által érzed, hogy ez is a szelídség tanításának kegyelme az ajándékában.

Érezni kell mindig azt, ami épp a jelen a mindennapokban. Hisz ha csak a mai napot vesszük, nem a megkezdett napról beszélek, amelybe már áttértetek, hanem a mai nap a meghívásban, a felismerésben, az elfogadásban és az elindulásban. Ez mind-mind egy folyamat volt felétek. És mikor megérezted szívedben a hívást, és az a hívás megerősödött benned a szelídség ajándékával, az édes igának értékével, s akkor azt mondod, hogy: „Ez a hívás éltet. Ez a hívás erőt ad. Ezzel a hívással engedelmeskedek a cselekvésem részében.”

És akkor félre teszed ennek a napnak a nehézségét.

Úgy-e?

Mert lehet mondani, nehézségét, e meleg jelenlétet. Mert ezt a melegség-jelenlét nehézségét érezheted úgy: „Jaj, olyan meleg van! Olyan fáradt vagyok! Olyan rosszul érzem magam! Nem is tudom, hogy mitévő legyek. Nem is tudom, hogy is lehet ezt kibírni.”

Úgy-e, ismerősek a saját szavaitok? Ismerősek a beismerések a felismerés részében?

De amikor érzed szívedben az iga édességének hívását és jelenlétét, kegyelmét és ajándékát a szelídség elfogadásával, akkor ezekről mind-mind nem veszel tudomást, nem foglalkozol vele, és azt mondod: „Én most a hívásnak engedelmeskedek, és ezzel a hívással cselekedek. És a cselekedet végén érzem, hogy valóban édes illat áradt felém e jelen igában. Édes teher, szeretetté változott rajtam és bennem e kegyelem által. S milyen boldog vagyok, hogy én ennek részese lehetek, mert most én ezt a napot komolyan vettem, elgondolkodtam, elfogadtam, és cselekedtem.”

Milyen egyszerű, úgy-e, a tanítás a mondanivalóban?

Mert ma a magyarázat tanítása volt tanítványaimnak — most a magyarázat tanítását adtam számotokra is ebből a pár gondolatnyi mondatból, hogy ezt a pár gondolatnyi mondatot hogyan és miképpen tudod elfogadni. Mert a teher lehet ám lusta is. A teher lehet kényes. A terhet, lehet mondani: „Nem fogadom el, mert nekem nincs rá szükségem, elég nekem az én saját bajom, az én saját életem, az én saját gondolatom, az én saját napjaim, amely körülvesz engem.”

Úgy-e, milyen szép ezeket így elmondani?

S akkor döbbensz rá, hogy semmivé válhatsz, ha nem fogadod el e szeretetet, nem fogadod el a kegyelmet, ha nem értékeled az édességet, ha nem tudod felismerni a teher súlyát, ha rá nem ismersz a szelídségre, az alázatra a szeretet által. Mert ezek mind-mind nem ezt sugallják számodra, amit az előbb hallottál, hanem azt, hogy: „Igen, Uram, én boldog vagyok, ha testvéred lehetek. Igen, Uram, én boldog vagyok, mert felismertem a hívásodat. Igen, Uram, boldog vagyok, hogy különbséget tudtam tenni a hívás, az alázatosság, a szeretet és a kegyelem ajándékában, amely jelen van, és amely körülvesz a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

Mert ha ezeket mind-mind tudjátok rangsorba tenni, mérlegelni, átélni, akkor értitek meg igazából, hogy hogyan és miképpen fontos ennek a pár mondat-gondolat tanítása. És akkor értitek meg ti is, mint ahogy tanítványaim felé így kitárom Karjaimat, és most a jelenben felétek:

Jöjjetek Hozzám mind, kik terhek alatt görnyedtek.

Jöjjetek Hozzám mind, kik szomjasak vagytok.

Jöjjetek Hozzám mind, kik éhesek vagytok.

Jöjjetek Hozzám mind, kik nem tudjátok elfogadni e teher súlyát, de felismered, és akkor elindulsz, hogy mérlegelni tudd. Elindulsz, hogy szeretnéd te is a szeretetet, a kegyelmet, az alázatosságot és a szelídséget szívedbe zárni, és megengedni, hogy ez a Szentlélek, amely már bennetek van, az működhessen rajtatok, és ha szükséges, ez a Szentlélek formáljon benneteket e csodálatos tanítás kegyelmének ajándékával, amelyet ma szeretettel árasztottam felétek.

És akkor folytatódott a tanítás. A mai tanítás lényegében a magyarázat tanítása volt, mert szükség van számotokra is a magyarázatra, hogy jobban megérthessétek, felismerjétek és elfogadjátok. Mert Én példabeszédben szólottam a nép sokaságához a magvetésről.[2]

Nem a magvetőről, a magvetésről!

Mert a Magvető, az maga, aki kimegy a szántóföldjére, és jó termést vesz, és elveti a magját, és a mag szárba szökken. És mikor már látják, hogy kalászok akarnak lenni, akkor döbbennek rá, hogy itt nem csak a jó mag van, itt nem csak a jó vert gyökereket, hanem itt a gonoszság is működik a konkolyban. A rossz emberek belekeverték a gonoszságukat a konkoly révén.

És akkor van a magvetés, amikor, úgy-e, szintén veszitek a magot, hogy elvessük, mert szükségünk van a termésre és a termés gyümölcsére. Mert ezzel a terméssel, s ezzel a gyümölccsel éljük a mindennapjainkat. Ebből adatik meg talán számunkra a mindennapi kenyér. Mert most nem csak kimondottan a búzatermés magvetéséről beszélhetünk, hisz más termés is jelen van számotokra, ami által élhettek a mindennapokban, amire szükségetek van.

És akkor, úgy-e, fogjátok a magot, és így, hirtelen csak így elszórjátok. És azt veszitek észre, hogy itt elindul szóródni, s egész addig elmegy. És itt jelen az útszél. Leesik az útszélbe. Mivel ott nincs talaj, mivel ott süti a Nap, nincs nedvesség, nem tud a mag gyökereket ereszteni. Nincs hova.

Ez az olyan testvérről szól, testvérekről, akik tele vannak gonoszságokkal, akiket semmi más nem érdekel, „csak nekem legyen jó, én nem törődök senkivel”. Mert a gonoszság eljött, és megkereste ezt a testvért, testvéreket, és mikor látta, hogy a mag megjelent, és a mag megnyílott, hogy talán gyökeret szeretne ereszteni, elragadta, hogy nehogy a szívét megérintse. Mert a gonoszság így működik a magyarázat szerint, amelyre szükségetek van a mindennapokban, a mindennapokhoz.

De ezt a magyarázatot, emlékezzetek, már nem kimondottan ezzel a formájában adtam számotokra, hanem mit mondottam?

Jött az ég madara, akinek pedig táplálékra van szüksége. Az felismerte az út szélén a magokat, oda szállt, felszedegette, és tovább repült. Mert neki ez a mag most táplálék volt. Most ez a mag, ha gyökeret akar vetni, azt már ennek az égi madárnak a bensőjében tudja megtenni.

És akkor jön a második rész e tanításból. Ahogy haladtak a magszemek, kicsit odébb esett. Ott miket láttok? Tüskéket, bozontokat, ahova benyúlnál, s téged is összeszúrnának. Az szintén ott nem tud gyökeret ereszteni, mert nincs hova és mibe, mert szinte elfojtják.

Ez azokról a testvérekről szól, akik ugyan meghallgatták az Én tanításomat, most például ezt a magyarázatot, el is indult a testvérek szívéhez, már meg is találta a szívet, meg is nyílt, hogy a szívhez leereszkedjen, de ekkor hall valami mást: „Csak nem hiszel ebben?! Csak nem akarsz te is olyan lenni?!”

Ezek azok, amikor tévtanításokat hallotok. Ezek azok, hogy könnyen el lehet tántorítani, mert nem vagytok erősek.

S ezek a testvéreim a tövises helyen foglalnak, ahol szinte úgy érzik néha, hogy megfojtják őket, nincs levegőjük, nem tudják, hogy hogyan lehet kiszabadulni, pedig ki lehet szabadulni, csak figyelni kell önmagunkra és a bensőnkre.

És akkor megyünk tovább a vetés szórásában. Oda ér a sziklás talajhoz, ahol szinte megint nincs föld, nincs hol gyökeret verni. De a mag megnyílik, és „mivel egy kicsi hézag van a kövek között, ahova talán le tudom engedni gyökereimet, találok egy kis nedvességet” — ez azokról a testvéreimről szólnak, akik szintén meghallották az Én tanításomat.

És ezt a tanítást lehet többféleképpen magyarázni, hisz a tanításban azt mondottam Isten Országáról vagy a Mennyországról. De ezt a tanítást másra is lehet értelmezni. Meghallották: „Oly jó, Uram, Veled lenni!” Úgy érzi szívében, hitében, hogy „talán én elfogadom”. Majdan jönnek a földi, világi dolgok, a csínytevések, a vagyonok, a gazdagság, amikor ismét elindulok az úton: „Ah, nincs nekem szükségem, hogy én befogassam ide az Isten Igéjét, az Isten tanítását, az Isten szeretetét, az Isten kegyelmét! Nekem nincs szükségem! Én megyek a világi és a földi dolgokkal együtt, a vagyonnal, földi értékekkel”, amelyeket megcsillantanak előtted, s „ami által elindulok, és talán el is veszem”, mert mivel a magnak gyökerei hiába vetettek a kövek közötti résbe a sziklánál, mivel nem volt elég nedvesség, a Napnak sugara megégette, és így semmivé vált.

S így jár mindaz, akinek fontosabb mindaz, ami a világi és a földi dolgokkal veszi körül, és nincs szüksége az Isten kegyelmének ajándékára, szeretetére és jelenlétére.

És akkor utána már teljesen oda értek a magvak a jó földhöz, a termőföldhöz, amely most ott elhelyezkedett, beágyazódott, és gyökeret tudott verni. Ezek a testvérek pedig mindazok, akik hallgatták tanításomat, elfogadták az Én tanításomat, megpróbáltak a szerint élni és cselekedni, elindulnak a meghívott úton, a meghívásban elfogadják saját keresztjüket a hordozásban. Hogy az úton a haladásban a jó termőföld, hogy most neked százszorosat, neked hatvanszorosat, vagy neked harmincszorosat ad, az mind mindazon testvéremen múlik, akik már a jó földhöz tartoznak, és a jó földben hogyan értékelik a tanítás jelenlétét a kegyelemben, hogyan élnek vele, hogyan gyarapítják, és akkor milyen termést hoz számára a termés gyümölcse. Mert nektek már termésetek van, akik jó földbe estetek, és a termés által talán már gyümölcs is megjelenik számotokra. S ekkor már boldogság, öröm és szeretet lakozik szívetekben, és már boldogan haladtok a mindennapi élet-útpályátokon.

Hogy most a ti jó földetek működése a szívvel, mert a szívben ezek a gyökerek leereszkedtek, és gyökeret tudtak verni, szinte befonták a szívet, mint mikor látod, hogy a szív tele van hajszálerekkel. Ezeket a hajszálereket próbáld elképzelni a jó mag gyökéreresztésében, hogy megfogant benne az Isten tanítása e gyökerek által, és „én szeretnék a jó földdel jó termést hozni”.

Hogy ki milyen termést tud kitermelni a saját szíve, a saját lénye által e tanítással, azt mind a szabad akarat cselekvése adja meg számotokra a kegyelemben. És akkor talán „mi, akik hallgatjuk — úgy-e, mondhatom így, hogy mi, akik hallgatjuk? —, Uram, Jézusom, a Te tanításodat, mi igyekszünk a jó földben a százszoros termést hozni”.

De a gyarlóságunk, amely szintén jelen van a mindennapi életben, lehet, hogy nem mindig engedi meg azt a százszoros termést. Akkor hatvanszorosat hozok. De amikor rádöbbenek, hogy a tanítással és a jelenléttel én csak egy hatvanszoros termést tudtam hozni, akkor szabad igyekezni a jó föld termésében, hogy százszoros termést tudjak termelni. Ez mind azon múlik, hogy a tanítások, az Élő Evangélium, az Élő Szentlélek, az irgalmasság szeretete, a béke, az öröm, a kegyelem hogyan van jelen a ti szívetekben, a ti lelketekben, a ti lényetekben, ami által jó termést tudtok gyűjteni, gyarapítani a mindennapokban, a mindennapokhoz. Mert ez mind-mind fontos, hogy a kegyelem így tudjon rajtatok és bennetek működni a mindennapokban.

És akkor, ha mégis leesem a jó föld termésében a harmincszoros termésre, és amíg én nem tudom, hogy a harmincszoros termésben vagyok, addig nem is szomorkodok, nem is bánkódom, hanem próbálom azt termelni, ami ott adatik nekem. De mikor a tanítás, a Szentlélek működése megvilágosítja, hogy: Testvérem, te a harmincszoros termést tudod hozni a jó földből. És nem akarsz elindulni kicsit többet tenni, cselekedni, hogy kicsit talán haladsz a hatvanszoroshoz?

Mert azonnal nem lehet átesni a százszoros termésre. Ez szintén egy folyamat, amelyet így lehet csak végigmenni, hogy ezek mind-mind, amelyek a tanítások által jelen vannak számotokra. Mert a folyamatot most, mivel a magyarázatot adtam, és a magvetésben most egy folyamatot úgy mesélek el és mondok el nektek a felismerésben, hogy most, jelen, a kánikula értékét élitek. De ez sem meglepő számotokra, mert adtam már nektek oly tanítást, hogy van a hét szűk és a hét bő esztendő. A hét szűk és a hét bő esztendő a mindennapi élet tanítását, termését, megélhetését, Igéjét, kegyelmét, ajándékát nyújtja számotokra, és így tudjátok besorolni, hogy melyik, melyik hova tartozik. Majd van, amikor mondottam, eljön az idő, amikor érzitek, hogy lassan már csak két évszakhoz tartozhattok, mert a télben jelen a nyár, a nyárban jelen a tél. És ezeket is már meg-megtapasztaltátok. De most nem teljesen azt érzitek. És akkor beszéltem arról:

Most kezdjünk el, a ti számításotokkal, egy esztendőt? Egy esztendőben van négy évszak. A négy évszakban tizenkét hónap. A tizenkét hónapban a sok hét, ha szám szerint akarjuk mondani, ötvenkettő. Jelen van a sok nap, ami, úgy-e, egy folyamat, ha az évről beszélünk, vagyis az esztendőről. S akkor menjünk az esztendő első hónapjaiba, az évszakba, amikor tél van, és hideg van. S élitek a mindennapjaitokat.

Majdan haladtok az esztendővel a második évszak felé, és már látjátok a napfényt, látjátok a zöldet, látjátok, hogy talán az élet másképp tükröződik számotokra. Ilyenkor talán kimész a saját házadnál lévő kertedhez, földedhez? És körbenézel, hogy lett-e kár a téli évszakban, vagy megmaradt valami. Akkor örül a szíved, lelked, szemeid, amikor látsz a jó földben egy gyümölcsfát, amelynek látod, hogy megjelentek az első rügyei. Akkor azt mondod: „Ez nem halott, ebben élet van.” Boldogan örülsz, és nevelgeted, amire szüksége van.

Majdan áttérsz a harmadik évszakba a hónapokban, amikor a melegséget nézitek, amikor a rügy mellett láttad a leveleket, láttad a virágokat, s láttad már a fának termését. Ha csak még picit, de jelen van. Örülsz neki, mert szemlátomást növekedik. Hisz az éghajlat is most olyan, hogy megmaradt. Semmi nem bántotta. Jelen van hétről hétre, hónapról hónapra. Megkapja a megfelelő esőt, a megfelelő táplálékot, megkapja a megfelelő gondozást, és így növekedik, amelyet te szemeiddel tudod látni, értékelni, észrevenni a különbséget.

És majdan haladsz ismételten már a harmadik évszakból a negyedik évszak felé, és már látod, hogy a termésed beérett a jó földben, és ezt a termést már le lehet szedni. És mikor kezedbe veszed, öröm tölti el a szívedet, lelkedet, mert azt mondod: „Ez az esztendő most jót adott, jót nyújtott számomra. Boldog vagyok, hogy ilyen lett a termésem.”

És ez egy folyamat. És ezt a folyamatot kell nektek, testvéreim, felismerni, elfogadni, szívetekbe zárni, és e szerint élni és cselekedni, és e szerint a jó mag, jó föld termésében így élni. Elfogadni a tanításokat, és a tanításokkal élni e folyamat mindennapjaiban, mert így tudsz bőséges termést termelni a szív, a lélek és egész lényed jelenlétében. Mert a tanítás megmaradt benned, éled, gyakorlod, megkapod a táplálékod, amivel erősödsz, és ami által már a szeretet, a kegyelem, a béke, az öröm is helyet foglal, ami által tudod, hogy szelíd lehetsz és alázatos, ami által tudod, hogy elfogadhatod mindazt, akik hozzád tartoznak a testvéri, felebaráti szeretetben, mert az irgalmasság-szeretet e tanítással így jön el hozzátok és felétek a mindennapokban.

És most így áradjon reátok áldásom e bő termésének tanításával, mert Én ma, a jelenben számotokra a jó magot, a jó termőföldet és a jó termést árasztom, hogy ez tudjon gyökeret verni szívetekben, és itt megmaradni, és nem pedig eltántorodni, elmenni, nem elfogadni a hitet, „nincs szükségem a termésre, a gyümölcsre, és nekem fontos a földi, világi élet értéke, kincse, gazdagsága”. Mert ha ezeket akarjátok elfogadni, akkor ti nem a jó föld termései lesztek, hanem ti akkor megmaradtok az útszélen, a tövisek között vagy a sziklás talajon. De innen is ki lehet jönni, el lehet indulni, és el lehet jutni a jó földhöz, a jó terméshez, az örömhöz, a békéhez, a szeretethez, a kegyelemhez. Mert ha ezek mind-mind bennetek vannak, akkor érzitek, hogy valójában hogyan is van jelen az alázatosság a szeretet tanítása részén.

És így áradjon reátok ma a százszoros termésem kegyelmének ajándéka a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy igyekezzünk és törekedjünk, hogy mi a jó föld százszoros terméseivé tudjunk válni.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme pedig segítsen megvilágosítani számotokra a szíveteknek, gyökerének fontosságát, hogy hogyan van jelen rajtatok és bennetek, hogyan indult el ez a gyökér, amely a szívet szinte átöleli, és hogy ha átölelte, megmaradni, elfogadni a tanításokat, és a tanítások szerint élni, és a tanítások szerint jó földben megmaradni, mert „ez által hozhatom a jó termést, és nem csak önmagam részére, hanem a felebarátnak és a testvérnek az irgalmasság, szeretet révén.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

[1] Ezen a napon a Golgota előtti első ajándék-tanítás a következő volt: A könnyű teher (Mt 11,28―30).

[2] Ezen a napon a Golgota előtti második ajándék-tanítás a következő volt: A magvetőről szóló példabeszéd magyarázata (Mt 13,18—23).

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2012. augusztus 3.

Jézus Krisztus Urunk:

 

2923 javKöszöntöm a mai napon testvéreimet, akik ismételten elfogadtátok hívásomat, hisz a hívást minden testvérem számára megadom. De a hívásban, hogy ki hogyan és miképpen engedelmeskedik, az a szabad akarat cselekvése révén elevenedik meg rajtatok és bennetek.

A mai nap tanítása pont a meghívásról, a megáldásról, az imáról, a gyakorlásról, a szeretetről, a békéről, a felebarát elfogadásáról szól. Hisz a mai nap, ha csak az első tanítást vesszük, amikor a gyermekek megjelennek körünkben, és itt most körömben, és hallgatták a tanítást, a tanítás után a szülők a gyermekekkel úgy érzik, hogy ők oda mennek a Mesterhez, a Prófétához, Jézushoz — mindegy, hogy melyik szót használod —, és szeretnének ebben másokat gátolni, akadályozni.[1]

Most nem csak kimondottan a gyermekekről lehet ezt a tanítást felismerni és elfogadni, mert itt azt mondom Én, Jézus Krisztus Uratok a tanítványaimnak, hogy:

— Engedjétek Hozzám, akik elindulnak, Hozzám akarnak jönni.

Ne akadályozzák őket. S azt mondom:

— Mert övék a Mennyek Országa.

A Mennyek Országa mindenkié, de a gyermekek, akik még kicsik, akik még nem tudják annyira értékelni, hogy mi is a bűn, és hogyan kell a bűnnel együtt élni, hogyan kell a bűnt gyarapítani. Ezért ők könnyebben részesülhetnek e szavakkal, hogy övék a Mennyek Országa.

De ehhez mondhassuk azt is, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok meghívlak benneteket a meghívásban, és érzed szívedben, lelkedben a meghívást. Érzed, hogy „talán most a meghívásban tudok cselekedni, és tudok tenni”. De végül itt nem akadályoz senki más, csak saját magad, aki ilyenkor így elveted ezt a meghívást a hit szeretetében.

Akkor kérdezhessük tőletek:

Ti hogyan készültök a Mennyek Országába?

Hogyan szeretnétek találkozni a Mennyek Országában önmagatok mellett a szeretteitekkel, ismerőseitekkel, felebarátaitokkal?

Hisz itt is ismételten sok mindent lehet felsorolni. Ezért kell kicsit figyelni, értékelni, hogy ennek a mondanivalójának, a tanításban, hogyan és miképpen jön el felétek és hozzátok. Mert sokan itt kimondottan ebből a tanításból csak a gyermekekre gondol. Igen, ez a tanítás valójában így kezdődik és így szól, különösképpen tanítványaim részére, hogy:

Ne akadályozzátok mindazokat, akik Hozzám szeretnének jönni.

De ne akadályozzátok, felebarátaim, azokat, akik meghallják a hívást, és a hívásban engedelmeskedve szeretnének teljesíteni, eljönni és elzarándokolni. Ahogy a gyermekek érzik a szeretetet, a kegyelmet és a békét, úgy lehet érezni számunkra is mindezt a tanításban, ami jelen van a mindennapokban. Mert ez által tudod felismerni és elfogadni az Evangélium tanítását, ennek a tanítását, ami a mai napban szólt felétek és hozzátok. Mert ha akadályoznak abban, hogy te hallod a hívást, érzed a hívást: „Talán el is indulok, és lépéseket teszek az elindulásom részében.”

De talán teszek egy-két lépést vagy hármat, és akkor azon gondolkodom, hogy: „Talán nem megyek. Talán nem erős a meghívás. Talán nem is nekem szól. Hogyan is menjek?”

Akkor itt ki akadályozza a testvért a megjelenésben, hogy elinduljál lépéseiddel, nem csak Felém és Hozzám, hanem a Mennyek Országához, amely szintén jelen van és adott mindazoknak, akik hisznek és bíztok, a ti szavatokat használva, Jó Jézus Krisztus Uratokban, vagy, ahogy többen mondják, a mi Jézusunkban, vagy, ahogy mások mondják, a Mesterben. Itt is így lehet kifejezni, mindegy, hogy mely szót használjátok, csak legyen bennetek a felismerés az elfogadás részében.

Majdan folytatódott a tanítás, mikor oda jön Hozzám egy ifjú, és megkérdezi, hogy hogyan és miképpen éljen, és mit cselekedjen.[2]

Én, Jézus Krisztus Uratok elmagyarázom számára, hogy hogyan és miképpen kell a jóban és a tökéletességben jelen lenni és élni, megtapasztalni és haladni, és felismerni az utat, amelyen szeretnénk végigjárni.

De az első tanítás, az az imáról és a megáldásról szól. Ez a tanítás pedig, hogy nyitott vagy-e a felismerésben, hogy te is áldozatot hozzál önmagad része által a felismerésben és a kegyelemben.

Mert mikor az ifjúnak elmagyarázom, hogy hogyan és miképpen tud jó lenni és tökéletes, amire ő vágyódik, s ennek felajánlások vannak, ennek áldozatok vannak, amelyet önmagamból ki kell adni, érvényesíteni, s eggyé válni vele.

És ekkor mi is ennek a tanításnak a mondanivalója?

Hát, ha valóban tökéletes akarsz lenni, minden formájában, és felismerni és elfogadni mindazt, ami körülvesz benneteket, például e találkozás részében, akkor rádöbbensz arra, hogy: „Igen, Uram, a Te meghívásod jelen van még akkor is, ha nem vesszük észre, és ha nem figyelünk rá.”

És ha úgy próbálod értékelni, hogy úgy mondom számotokra, hogy azt mondja:

— Jó.

Jó csak a Mennyei Atya vagy az Isten — ahogy ti mondjátok — lehet.

De hogy tovább menjünk ezen, akkor a parancsokat hogyan tartsuk meg?

Parancsok?

Milyen parancsok?

Parancsok a Tízparancsolatból szólnak, a Mózes-i kőtáblából, amelyek a próféták által elevenedett meg előttetek, rajtatok és néha bennetek, akik megnyissátok szíveteket ezekhez.

S akkor azt mondom elsőként, hogy: Ne ölj. Ne paráználkodj. Ne mondj hamis tanúságot senki felett. Atyádat, anyádat pedig tiszteljed. És szeresd felebarátodat, mint önmagadat.

Úgy-e, milyen könnyű ezek a parancsok?

Mert az életet senki sem jogosult arra, hogy valakitől elvegye. Az életet hagyni kell. Ha te a Mennyei Atya gyermekeként megkaptad erre a Földre, hogy a szabadságoddal itt éljél, a szabad gondolatoddal, cselekedettel és a gondolataid mellett, akkor megpróbálod kialakítani az életedet e szabadsághoz.

De utána folytatódhat még a szabadság az áldozat felajánlásával, amikor azt mondod, hogy atyádat és anyádat tiszteljed. Hát megadsz számára mindazt, amire úgy gondolod, hogy egy anyának és egy atyának szüksége van szintén a mindennapi élethez és életben.

Mert ha ezeket mind-mind nem tudjátok értékelni, elfogadni és felismerni, akkor hogyan várjátok azt, ahogy ez a testvér így szól, hogy:

— Mit is kell nekem tenni, hogy tökéletes legyek?

S akkor megjelennek a parancsok, a parancsokat felsorolom, s ekkor azt mondja:

— Hát, Uram, ezeket én mind-mind megtartom.

De még mindig a tökéletességre vágyódik, és a tökéletességben nem tudja, hogy mitévően és hogyan kell cselekedni. Ekkor egy egyszerű választ adok számára. Ez az egyszerű ismerős a mai ember jelenlétének testvérében, amikor arról beszélek a megtapasztalásban, a szeretet, kegyelem része által, mikor azt mondjuk, hogy: „Hogyan és miképpen legyek jó és tökéletes?”

És elhangzik a válasz:

— Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.

Azokat szeretni kell, akik talán most nem közvetlen előtted vannak, talán egy pár nap múlva, vagy egy hét múlva, s akkor is érzékelned és értékelned kell e tanítás mondanivalóját.

És akkor döbbensz rá mindarra és mindahhoz, hogy hogyan kell mindenünket eladni, és annak az árát szívem szeretetével hogyan osztom el, és hogyan lesz helyette Mennyekben kincseim? És hogyan kapom meg a Mennyek kincsének ajándéka mellett mindazt, amire még szükségem van a felismerésben és a megtapasztalásában?

Ez ismételten rajtatok múlik a szabad akarat cselekvése részében, hogy hogyan és miképpen fogadom el és válok tökéletessé.

És itt a tanítványaimnak azt mondottam, a példabeszédet folytatva, a tanítás után, hogy:

— Ennek az embernek, ennek az ifjúnak nem lesz könnyű bejutni a Mennyek Országába, az Örök Élethez.

Pedig már oda készült, hisz mindent megkérdezett ezzel kapcsolatosan, hogy hogyan és miképpen működik. De mikor tenni, cselekedni, és áldozatot kell hozni valakiért vagy valamiért, az már nem biztos, hogy olyan könnyen megy a testvérekben, a testvérben — mindegy, hogy hogyan és miképpen állítom elő nektek e tanítás mondanivalóját, hogy hogyan és miképpen értékeled azt a pillanatot, azt az átélést, hogy: „Mi is ölel át a mindennapokban, hogyan és miképpen tudok segíteni felebarátaimnak, testvéreimnek, szeretteimnek, hogyan és miképpen fogadom el a mérhetetlen nagy türelmet a szeretet révén, hogy érezzem, hogy nem vagyok egyedül, mert Te, Uram, velem vagy. Te, Uram, segítesz. Te, Uram, megmutatod számomra, hogyan és miképpen kell élni.”[3]

Ezért kell gondolni mindazt, hogy most, hogy a csöndet megadtam nektek. Az ifjúnál is a csönd elvezette őtet[4], mert már nem tudta teljesíteni mindazt, amit elmondottam számára, mindazt, hogy hogyan és miképpen éljen és cselekedjen a tökéletességhez.

És akkor tanítványaimnak azt mondottam:

— Mondom nektek, ennek a gazdag ifjúnak nagyon nehéz lesz bejutni a Mennyek Országába.[5]

A teve, akit most jelképesen magatok elé képzelitek e állatban, hogy könnyebben megy át, szinte sétálva, a tű fokán. Ezt úgy próbáljuk értékelni, érzékelni, hogy a „teve”, ez a szó egy nagyot próbál rejteni számotokra, egy nagyot tükröz elétek. És akkor elgondolkozol: „Hát, ha ő azon a kis, szűk lukon be tudja magát illeszteni, és átmenni, akkor én, a földi gyarló ember, én hogy akarok tökéletes lenni, ha én azon a kis lukon nem tudom átpréselni magamat?!”

Nem is kell senkinek sem átpréselni magát!

Én nem ezt vártam tőletek, és nem ezt vártam a tanítványaimtól és attól az ifjútól, ami tanítást adtam.

Ő akart tökéletes lenni a tökéletességben.

Ő kérdezte, hogy mitévő legyen, és ehhez megkapta az elindító választ. És azt már nem tudta elfogadni.

Tehát így ez a tűfok hiába van jelen. Ő ennek a tűfoknak hátat fordított, és továbbment.

De a teve, egy másik ember, egy másik testvér talán nagyobb, talán jobban éli az Élő Evangéliumot, talán jobban tudja értékelni, felismerni, és ő szembe találja magát e tűfokkal, ő nem ijed meg, ő nem esik kétségbe, tehát nem a kétely vezérli, őtet a szíve, e szeretet jelével. És ő biztos abban, hogy „én át tudok jutni e szeretettel, e kegyelemmel, e ajándékkal, e hittel, hogy tökéletes legyek, és Hozzád tartozzam, Uram”.

Ez a tanítás ismételten rajtatok múlik. Mert múlt hónapban a magyarázat részében adtam meg számotokra, most pedig a tanítást adtam. A tanításban adtam egy kis csendet. A csendben elmélkedj. A csendben ismerd fel magad. A csendben döntsd el, hogy te a gazdag ifjú vagy-e, az áldozathozó, vagy az, aki „elfogadom a tanítást, és a tanítással szeretnék tökéletes lenni, és elindulni az úton az Örök Haza felé a szeretet, a kegyelem részében”.

Majdan folytatódott a harmadik tanítás, ahol pedig jelen vannak az írástudók és a farizeusok, és tanúi annak, ahogy most ti itt ültök néma csendben, szinte mindenki elhallgat, csendet teremt, mert hallani szeretné a tanítás mondanivalóját.[6]

Ott pedig nem lehetett hallani, és Én, Jézus Krisztus Uratok, a ti Mesteretek, a szadduceusoknál csendet teremtettem, lehalkítottam őket, mondhatod a ti saját szavaitokkal. És azok elkezdtek figyelni, hogy valójában most e csendben mit vesznek észre, mit hallanak, mi az, ami megérinti szívüket, mi alapján tudnak elindulni az úton a cselekvés, szeretet révén a felismerésben.

És akkor vannak olyanok, akik okosnak tartják magukat, mert ők írástudók, farizeusok ― „akkor én már próbára tehetem a Mestert”.

És ilyenek hányan és hányan vannak a mai világban, a mai jelenben, akiknek nem számít az ember, nem számít az ember értéke, nem számít az ember szeretete, nem számít az ember öröme, nem számít, hogy az ember boldog is lehet, és nem számít, hogy egy embert ki tud csúfolni, meg tud alázni, szinte semmivé tudja vál{toztatni} a megaláztatása részében, a semmittevésében, a semmi elfogadása részében.

Mert ilyenek nem csak a farizeusok és az írástudók. Ilyenek a jelenben most is mindazok, akiknek a gondolkodásuk olyanok, mint ezeké a farizeusoké és írástudóké. Szinte rafináltak. Szinte, ha megbotránkoztathassák az embert, akkor megtehetik. Ha semmibe veszik az embert, akkor megtehetik. Ha kicsúfolhassák az embert, akkor megtehetik.

És ők is ilyen fondorlattal, ilyen alattomosan jöttek: „Hát, én, ha okos vagyok, mit nekem akkor egy Mester! Én feltehetem saját kérdésemet.”

— Akkor kérdezzük Tőled, Mester, hogy mi a legfőbb parancs?

És meglepően pontos választ adok számára.

És az alattomossága ilyenkor egy kicsit cserben hagyja, a szégyen erőt vehet rajta, és talán egy kicsit félrehúzódik, amíg megfejti, hogy valójában a csendben mi történt vele.

Hányszor és hányszor élitek meg ti ezt a jelenben, a mai napjaitokban, hogy hogyan és miképpen fogadjátok el az embert a testvéri, felebaráti szeretetben.

Mert hogyan van a törvény?

Szeresd Istenedet, a te Mennyei Atyádat tiszta szíveddel, tiszta lelkeddel, tiszta elméddel.

És folytatom, hasonlóképpen a második parancs is a törvényben:

Szeresd felebarátodat szinte jobban, mint önmagadat.

És ilyenkor volt az, amikor Mária testvérem felé már nem egyen azt mondottátok: „Ezt valóban komolyan kell venni, hogy én szeressem az ellenségemet a felebarátban? Hát hogyan lehet egy ellenséget szeretni?! Egy ellenségre nincs szükség, aki lehet, hogy csak bomlaszt, haragot szít.”

De mit mondottam a múltkori példabeszédben?

Ne akarjatok ti különben lenni senki felett. Ti, ha érzitek, hogy valahol probléma és baj van, és hogy ha az időd, az idő csendje megadja számodra azt, önmagadból, hogy „talán most én egy szentolvasó imát szívem szeretetének nyitottságával, őszintén felajánlok és átadok Jó Jézus Krisztus Urunknak abban a hitben és abban a reményben, hogy meghallgatásra talál e testvéreimért a felajánlás és a kérés, hogy érezze, hogy ő is fontos a mindennapi életben”.

Mert ő is Isten gyermeke, ahogy te is. És Isten gyermekei megpróbálják elfogadni szívből, szeretettel a felebarátot, a testvért és mindazokat, akik hozzátok tartoznak e szeretet, kegyelem részében.

Mert ha ezeket mind-mind így megtapasztaljátok, akkor tudjátok teljesen átértékelni ezeknek a mondanivalóját a tanítás részében. Mert fontos, hogy érezd, hogy te is egy testvér vagy; érezd, hogy te is egy ember vagy, egy olyan ember, akire lehetne számítani, akit meg lehet bízni, aki tud figyelni, nem csak önmagára, hanem a felebarátra és a testvérre, és elfogadja a legfőbb és a második parancsot, amire ezek mind-mind az alaptörvényei. Mert: „Az alaptörvényeket várja el tőlünk Jó Jézus Krisztus Urunk a szeretet, kegyelem részében. És hogy ha ezeket mind-mind megéltük, felismertük és elfogadtuk, akkor másképpen tudom élni a felebaráttal és a testvérrel, mindazokkal, akik jelen vannak köröttünk, akiket elfogadok a felebaráti, testvéri szeretetben, akiért talán össze tudom tenni kezemet, és imádkozom.”

De ne csak azokért, akik kedvesek a te szívednek, akiket ismersz, akikkel tudsz talán beszélgetni, akiket szeretsz, akivel össze tudod kötni a gondolataidat a mindennapi élet felismerése részében.

Én, Jézus Krisztus Uratok ilyenkor a csend megteremtése révén így szólok felétek, hogy így ismerni fel a parancs törvényét e kegyelem szeretetében, és hogy „vele együtt éljek, akkor a szerint szeretnék cselekedni és haladni, érezni, felismerni és elfogadni”.

Ennek reményében most ajándékozlak meg e áldással, hogy először áradjon reátok áldásom a megáldás részében, az ima erejében, ahogy tanítványaim szinte meg szerették volna akadályozni a kisgyermekeket, hogy oda jöjjenek Hozzám, mert érezték, hogy nekik ott a helyük e kegyelem részében.

Majdan folytatódik az áldás az áldozatvállalással az önfeláldozás részében, hogy „hogyan és miképpen tudom ezt is teljesíteni, és hogyan tudom ez által várni mindazt, amire pedig nekem van szükségem”.

És ebben az áldásban majd folytatódik az a tanítás, hogy „fel tudjam ismerni a legfontosabb parancsot a testvéri, felebaráti szeretetben az eggyé váláshoz, az eggyé válásban, a szeretet, kegyelem részében”.

S ennek reményében most áradjon reátok kiválasztott Mária szolga-testvérem által ez a csodálatos áldás a kegyelemben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, óvjon, védjen, erősítsen, és mutassa meg számotokra a mai nap meghívott útját a felismerés elfogadásában, az áldozatvállalást a szívből jövő szeretet elfogadása részében, a tettek és a cselekedetek részében. A harmadikban pedig, hogy „valóban elfogadjam a parancsokat, és a szerint próbáljak élni a testvéri, felebaráti szeretet reményében, mert elfogadom az első parancsot, a legfontosabbat, elfogadom, ami reá alapszik, és elfogadom mindazt, amivel együtt élhetek a mindennapokban, a szeretet, kegyelem részében”.

És érezni: „Igen, Uram, boldog vagyok, hogy most e meghívásban, hogy én is részesülhessek, nem csak az ima erejében, hanem a megáldásban, hogy én is részesülhessek a meghívásban a parancsok megtartásához, a megtartásban, hogy én is elindulhassak Veled így az úton, és én is fel tudjam ismerni, mi a legfontosabb parancs a törvény szerint, és a szerint tudjak élni és cselekedni a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

[1] Ezen a napon a Golgota előtti első ajándék-tanítás a következő volt: Jézus és a gyermekek (Mt 19,13—15).

[2] Ezen a napon a Golgota előtti második ajándék-tanítás a következő volt: A gazdag ifjú (Mt 19,16—22).

[3] Itt Jézus Krisztus Urunk kis szünet után folytatja tanítását.

[4] Mária így ejti ki ezt a szót.

[5] Mt 19,23—26

[6] Ezen a napon a Golgota előtti harmadik ajándék-tanítás a következő volt: A főparancs (Mt 21,34—40).

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2012. szeptember 7.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, kik meghallottátok a hívást e hónap fájdalom, szenvedés Golgotájára.

A mai nap örömteli ünnep, örömteli ünnep a kegyelem szeretetében. Hisz ha csak ma röviden vesszük a tanításokat, amelyeket ma számotokra megadtam.

Most Én a bevezető részéről szólok néhány gondolat-szót.1 Hisz azt mondom tanítványaimnak:

— Ne akarjatok ti tökéletes testvéreket, és azt mondani számukra: „Majd én megjavítalak. Majd én elmagyarázom, hogy hogyan legyél tökéletes, hogyan javítsalak meg.”

S erre azt mondom tanítványaimnak:

— Amíg ti nem változtok, amíg ti nem akartok tökéletesek lenni, addig hogy akarsz te másnak megmondani, hogy hogyan és miképpen.

S most, ha a jelenre megyünk, és a jelen mai tanítását figyeljük, ez a tanítás épp úgy érvényes a mai nap testvéreimre, vagy, ahogy ti mondjátok, az emberiségre az emberben. Ma ugyanazt mondhatom számotokra: Hányan és hányan tudtok másokon ítélkezni. Hányan és hányan tudtok másoknak megmondani, hogyan és miképpen kellene cselekednie, talán élnie, talán dolgoznia, talán haladnia a mindennapi élet útpályáján.

De te, aki mondod, hogy „te indulj el a változás útján”, te, aki várod, hogy cselekszenek a te kérésed révén, hogy te is cselekedj a jó út haladásához, a jó út haladásában, te azzal nem törődsz.

Úgy-e, akkor boldogan kérdezhetem meg tőletek ma is jelképesen, hogy: Vak vezethet-e világtalant?

Mert egy vak, aki szintén világtalan, megfog egy másik világtalant, így kézen fogja, és elindulnak. És haladnak. És semmi jelzésük nincs, hogy hogyan és merre. Megtörténhet a baj, mert nem csak úgy kell mondani, ahogy a tanításban van, hogy beleesnek a gödörbe. Ez csak egy jelkép. Más problémák is történhetnek s megelevenedhetnek előttetek. Ezért hát te, aki segíteni akarsz, ti, akik segíteni szeretnétek másokon, először önmagatokból induljatok ki. Először nézzétek meg önmagatokat.

Úgy-e?

Mert talán akkor azt is észreveszed, ha önmagadra tekintesz, ami lehet, hogy el van rejtve a legmélyebb csücskének titkában, ahogy mondani szoktátok, a saját szavaitokat használva.

De a tanításban nem csak ez van, hogy vak vezethet-e világtalant, hanem az is jelen van, hogy talán te most így odahajolsz, azt mondod: „Most én kiveszem a szemedből a szálkát!”

Biztos, hogy meglepődnél: „Mi jogon jön ő hozzám?!”

Föltehetitek ezt a kérdést bátran, mert meglepődtök az ilyen cselekedeten. De ha olvasod a Szentírás szavait, ezt így kell értelmezni. Némelyek azt hiszik, hogy nekik mindent szabad a szabad akarat cselekvése révén.

A szabad akarat cselekvésében is néha meg kell fontolni, hogyan és miképpen kell érzékelned.

Igen, most e felebarát-testvérben, azt mondottad, „kiveszem a szálkát”.

Most nézzük ezt a felebarát-testvért, aki itt van jelen. Ennél már nem szálka van, hanem gerenda! De mondhatjuk a ti hasonlóságotokat, a ti szavaitokat, amikor néha viccesen megjegyzitek: „Előtted az erdő, és nem látsz belőle ki.”

S néha mosolyogtok rajta, mert viccesen mondjátok.

De a viccnek van értéke és mondanivalója, hogy amíg én ebből a gerendából vagy ebből az erdőből, ahonnan nem látom a kiutat, nem kezdek el változni itt belül, jót cselekedni, elgondolkodni az életen, hogy hogyan és miképpen kellene haladnom, addig ne menjetek ti a felebaráthoz, addig ne mondd azt talán ilyen mázasan a felebarátodnak: „Barátom! Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből.”

Mert hogy meg ne sértsed, lehet ezt ilyen szépen is mondani!

De akkor is meg lehet lepődni, hogy: „Ha nekem csak egy halvány, kis szálka van az egész életem részében, mert elindulok az igaz úton a meghívásban, elfogadom a tanítást, megpróbálok a tanítás szerint élni, elfogadom felebarátaimat, testvéreimet, és megpróbálok a felebarátaimért, testvéreimért imádkozni. De mégis van valami, amit talán még nem vettem észre. Hogyan és miképpen kellene az élet-útpályán a cselekvésben tennem?”

Ezért megjelenik a szálka. De ez a szálka nem azt jelenti, hogy én már eltávolodtam az úttól, a cselekvéstől, a gondolattól, a szabad akarattól, a jótéteményektől, hanem még nem világos előttem.

Mennyivel más így a fogalom!

S akkor jön egy olyan, aki nem fogadja el a felebarátját, mert csak azt nézi, mibe tudna talán belekötni. Ha kell, teljesen tetőtől talpig végigméri. Talán nem imádkozik. Talán nem árasztja a szeretetet. Talán nem érzi az élet fontosságát. És ezek miatt kialakul számára már a gerenda. De ő ezt nem veszi észre, mert ő a jó ember.

Hányszor és hányszor találkoztok a jelenben ilyen emberrel, ilyen testvérrel.

És ekkor oda megy, és talán nem ilyen nyájasan szól, ahogy az előbb, hanem azt mondja: „Hát, barátom, engedd már, hogy kivegyem a szálkát a szemedből!”

Mert itt is még a saját akaratát szeretné rárakni a másik emberre. Mert: „Én szeretnék érvényesülni. Mit nekem a felebarátom! Mit nekem a testvérem! Mit nekem a Szentírás! Mit nekem az Evangélium tanításában…!”

Úgy-e, fontos megérteni, elfogadni és megtapasztalni, hogy mi is ennek a tanításnak a mondanivalója?

De ezt a tanítást felválthatom nektek, például, ennek a hónapnak most az ünnepeire. Úgy-e, tudjátok a földi életben értékelni a születésnap megemlékezését?

Akkor most térjünk rá a mai napra, hogy a mai napban is ünnepelünk egy születésnapot. Öröm és boldogság a szeretet kegyelmében. S nem erőszakolom rá magamat semmire. Megpróbálok szívem szeretetével részt venni. Ha egy kis szálka meg is jelenik énbennem, de azzal a szálkával megpróbálok nem foglalkozni, hanem inkább örülni és örömet árasztani.

Majdan tovább haladsz a névünnepbe. Ez is ismerős a földi élet mindennapjaiban. Hisz akkor is szeretettel és örömmel tudtok egymásra gondolni, köszönteni, és érezni, hogy: „Igen, itt is az öröm és a szeretet vezet bennünket. Tudom, hogy mi ezeknek a napoknak a mondanivalója.”

Majdan haladsz ahhoz az ünnephez, amely a Szent Kereszt felmagasztalása. Ez az ünnep valójában mit ad nektek? Mit sugall, és mit áraszt?

„Ez az ünnep, amely értünk történt. Értünk. Mert nekünk adja az üdvösséget, a szeretetet és a kegyelmet. Mert így szeretettel és örömmel tekinthetek e Keresztre, és azt mondhatom szívem szeretetének örömével, hogy nem volt hiábavaló, mert engem is megváltoztattál.”

Majdan jön az Édesanya folytatólagos ünnepe, ahogy mondjuk, a Fájdalmas Anya. De mondhatjuk azzal a nyelvvel is, amikor azt mondják, hogy a Pieta. Mert az Anya ölelésre tárja az Ő Karjait, Szíve szeretetének fájdalmával, hogy elfogadhassa a legnagyobbat, az Ő Szentséges Fiát — azt a Fiút, aki az Isteni Második Személy, aki ez által, ismételten számunkra, a kegyelem megváltását árasztja.

Fontos, hogy ezeket mind-mind meg tudjuk érteni, el tudjuk fogadni, és akkor értjük a tanításnak a súlyát a mondanivalóban. Érezzük, hogy nincs hiábavaló tanítás, kérés, fohász, felajánlás, imaszándék, mert „a szabad akarat, cselekvés részében, ha én szívem szeretetével helyezem oda, szívem szeretetével ajánlom fel, szívem szeretetével megváltoztam, és hiszek benne, szívem szeretetével megpróbálok együtt élni, akkor érzem, felismerem és elfogadom e tanítást a mondanivalóban”, amit már ismételten nem először hallottatok, hogy hogyan és miképpen fogadd el a felebarátot és a testvért.

De ment ez a tanítás egy kicsit tovább, egy kicsit másféle formájában, hisz ez a tanítás most a Kereszt felmagasztalásáról szólt, és különösképpen a Nikodémushoz szóló tanítás, hogy az Emberfia nem azért jött, hogy megváltoztassa, megítélje ezt a világot.2 Az Emberfia azért jött, hogy ez által üdvösséget nyerjenek, s ez az üdvösség áradjon reájuk. Mert a Mennybe senki sem mehet addig, csak az, aki a Mennyből alászállt. És Ő az Emberfia.

De Ő nem azért jött, hogy megbotránkoztasson.

Ő nem azért jött, hogy ítéletet mondjanak Általa és Vele.

Ő azért van jelen, hogy a felmagasztalásával példát adjon számunkra, hogy milyen az igazi szeretet, a kegyelem, az ajándék, hogyan kell ezeket a kegyelmi ajándékokat elfogadni, hogyan kell értékelni, hogyan kell megbecsülni, hogyan szeretnék vele együtt élni s változtatni a mindennapi élet útpályáját, hogyan fogadom el ez által felebarátomat és testvéremet, és hogyan készülök fel az üdvösségre, amely felém is áradhat, ami engem is átölelhet, ami számomra is megmutathatja, hogy milyen az üdvösség kegyelme e szeretet által, ami ajándékul árad felénk a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Mert ha ezeket mind-mind meg tudom érteni, felismerni és elfogadni, akkor másképp értékelem az életem kitűzését a célokhoz, a célokban. Akkor nem csak arra törekszem, hogy hogyan és miképpen ismerem és fogadom el felebarátomat, hanem arra is, hogyan és miképpen szeretnék vele együtt élni a mindennapokban, hogy valóban ez a szeretet, amely most megelevenedett előttünk, áradjon reánk, töltsön el egész szívünkben, egész lényünkben, és ezzel a szeretettel elindulok a változás útján, és akkor érzem valóban az életcélom kitűzését. És már nem hasztalan az életem, céltalan, hanem rádöbbenek, hogy: „Veled, Uram, Jézusom, e szeretet tanítása révén örömmel és boldogan haladhatok a mindennapokban, a mindennapokhoz e szeretet, kegyelem részében.”

És akkor értem a harmadik tanításnak a mondanivalóját3, amikor Isten Országáról van a tanítás, mert Én, Jézus Krisztus Uratok a Názáretiben, a Mesterben, a Prófétában városról városra, faluról falura járok, és hirdetem és árasztom a tanítást az Isten Országával. Sokan-sokan a mai nap is azt mondjátok: „Már úgy vágyakozom, hogy eljöjjön számomra az Isten Országa, mert szükség volna már reá!”

Igen, a tanítás szerint, ahogy halljátok, s ahogy ismeritek, szükség van. De ha mélyebben belegondolsz a tanításba, akkor már boldogan azt mondod: „Hát Isten Országa már itt van, és jelen van! És köztünk van, és bennünk élhet az Isten Országa a mindennapokban, csak én, az egyszerű ember, akit kiválasztottak az út porából, kiemeltek, mert szükség volt reám, felismerem-e, elfogadom-e, és megpróbálok a szerint élni és cselekedni? Mert ha ezeket mind-mind meg tudom így érteni, s elfogadni, akkor érzem az igazi szeretetet, az igazi kegyelmet, az igazi ajándékot, és akkor nem csak a félelem vesz erőt rajtunk, hanem az öröm boldogsága a szeretet, kegyelem részében megadja számunkra, hogyan és miképpen éljünk a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok nem parancsolok, nem utasítok, és nem követelek.

Én, Jézus Krisztus Uratok tanítványaimnak is megmutattam a példát, a példával elöl járva hívtam, vártam, tanítottam, és megmutattam számukra a helyes utat. Most a jelenben szintén ezt mondom nektek:

Kiemeltelek, felemeltelek, meghívtalak, mert szükségem volt reátok.

A meghívást átadtam. Ha felismerted, elfogadtad, elindultál az úton, és megpróbálsz haladni rajta, és a haladás részében felismered, mi a küldetésed és a követésed, és akkor a szerint élsz és cselekszel, és fogadod el felebarátodat, embertársadat a mindennapokban, a mindennapokhoz e csodálatos kegyelem szeretetének ajándéka révén, ami a mai napon így elevenedett meg rajtatok és bennetek e tanításban.

És akkor már érzed, hogyan van jelen Isten Országa rajtatok, bennetek és köztetek.

És akkor már te is érted e tanítás mondanivalóját, amikor kiválasztottam tanítványaimat, és az után tanítást adtam számukra.

Most kiválasztottam itt, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok mondom ezen a helyen, a Sükösdi Egyházat.

Nem az Egyházat, hanem a Sükösdi Egyházat. Mert közte óriási a mondanivaló a felismerésben és az elfogadásban.

És akkor már tudod, hogy mit és hogyan kell élned, cselekedned, elfogadnod, felismerned, felebarátodat átölelni szíved szeretetének, örömének ajándékával, mert egyek vagyunk. És akkor már biztosan tudsz te is haladni az úton, mint tanítványaim, ahogy követtek városról városra, faluról falura, és néhány asszony, akik jómódban éltek. Ha csak most a Magdalénára gondolunk, aki megelevenedik előttünk, akiből hét ördögöt, gonoszt űztem ki, aki ez által megváltozott, és elindult szíve szeretetével az úton.

Vagy ha nézed az intéző feleségét, Johannát. Vagy ha nézed a Zsuzsannát. Mert ezek mind-mind a jómód-élésüket nem veszítették el, csak a szeretet tanítása révén felváltották, és ez által megadták mindazt, amire szükség volt a mindennapokban, az együttlétben. S ez által megteremtették számunkra a mindennap ajándékát, és adakoztak, hogy jól élhessünk, és haladhassunk együtt, közösen az életutunkon, amely mindenki előtt jelen van.

Hogy hogyan fogadja el a felismerés után, hogyan lép rá, és hogyan indul el, ez ismételten a szabad akarat, cselekvés részében elevenedik meg előttetek, rajtatok és bennetek.

És e szeretet-tanításomat, amelyet Szívem legnagyobb szeretetének örömével adtam számotokra a felismeréshez, az elfogadáshoz, és az után a haladáshoz. Könnyebb a mindennapi élet megtapasztalása így, és haladni vele a testvéri, felebaráti szeretet révén a kegyelemben.

Ennek reményében most megajándékozlak benneteket e kegyelem ajándékával, amikor a szeretet fontosabb, mint hogyan és miképpen értékeljük önmagunkat; amikor a felebarát fontosabb, mint én, önmagam; amikor a cselekvés fontosabb, mint hogy másnak megmondjam, hogyan és miképpen éljen és cselekedjen; amikor érzem, hogy valóban testvér lehettem e meghívás felismerés-küldetésében, és tudjam, hogy mi az úti célom, és induljak el az élet-útpályán a felebaráttal, a testvérrel a mindennapban.

És most így áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária szolga által, a felebaráti testvér kegyelmének ajándéka, szeretete, öröme, békéje, hogy érezd, hogy te egy fontos felebaráti testvér vagy a mindennapban.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, és töltse be szíveteket, és mutassa meg e szeretet, hogy hogyan van jelen a tanítás révén Isten Országa most, itt előttetek, hogyan tudod elfogadni, eggyé válni, és megtanulni vele együtt élni, mert akkor már a szeretet, a kegyelem, az ajándék, az öröm, a béke, a türelem is másképp működik rajtatok és bennetek a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

A SZŰZANYA KÖSZÖNTÉSE

2012. szeptember 8.

Mária:

Jaj, hova megyek?

A Fény útja.

Elhelyezkedek.

Csodálatos ez a kert! S ebben a kertben még sose jártam. Ennyi sok szép virág! Piros rózsa, kék ibolya. Mennyei szép rózsa!

Igen, köszönöm e csodálatos, szép helyet, ahova a Fény útján eljutottam.

Köszönteni jöttem Égi Édesanyát, kinek ma van a megemlékezésben a születésnapja.4 E kertben virágot látok, megpróbálok egy csokrot szedni belőle. Piros rózsa, kék ibolya, nefelejcs, fehér rózsa, amelyeket összeillesztek szép csokorrá.

Elkészítem, ó, Édesanya, a Te tiszteleted ajándékához. Ezt a csokrot Neked szedtem a testvéreim, jelenlévők, nevével együtt, hogy köszönthessünk Téged, ó, Boldogságos Szent Szűz, Édesanya.

Köszöntünk, ó, Mária, a névnapban. Hisz ez a két szó eggyé forr szívünk szeretetének ajándékaként, amelyet elhelyezünk e Szeplőtelen Szív elé. E Szeplőtelen Szív, ki mindig jelen van, ki megadja számunkra mindazt, amire szükségünk van.

Köszönöm, hogy köszönthetlek, ó, Mennyei Szép Rózsa, Édesanya, Mária! Áldott, boldog, szép ünnepet, imával és énekkel koszorút fonunk, hogy Lábad elé helyezzük, és benne szívünk szeretetének felajánlása, öröme és békéje, kegyelmében az ajándék, kegyelmének az ajándék, amelyet ma jelen lévő testvéreimmel, kik gyermekeid vagyunk, átnyújtjuk Neked szívünk szeretetével.

Köszönjük, hogy gyermekeid lehetünk, és mindenkor figyelsz reánk.

Köszönjük, ha szükséges, megfogod kezeinket, és vezetsz az élet-útpályán.

Köszönjük, hogy Édesanyánk vagy, és figyelsz mindenkor a Te gyermekeidre.

Köszönjük, hogy köszönthetünk szívünk meleg szeretetével, örömmel, énekkel és imával. Hangosan szól majd Feléd szívünk éneke, hogy illatozzon, és tekints így a Te gyermekeidre, mert Te vagy a mi Édesanyánk, Mennyei Szép Rózsánk, Magyarok Királynője, aki mindenkor segítséget nyújtasz a Te hőn, kicsiny gyermekeidnek, akik hittel, bizalommal és szeretettel fordulunk Feléd és Hozzád.

Köszönöm, hogy e kertbe léphettem, megtapasztalhattam a kertnek fényét, illatát, örömét, amiből megpróbáltam sokat magamba szívni, hogy sokáig éljen bennem ennek a kertnek csodálatos varázsa, ajándéka és kegyelme.

Köszönöm Jézus Krisztus Uramnak, aki a mai napon e Fény útján bevezetett e csodálatos kertbe.

Köszöntelek, ó, Édesanya, Boldogságos Szent Szűz, hogy most itt lehettem Veled, hogy egy kicsit láthattalak, hogy egy kicsit én is másképp éreztem, éltem, örültem, mert a szeretet a kegyelem boldogságával így elevenedik meg rajtunk, bennünk. És én ezt nyújtom mindazoknak, akik most velem együtt ezen a helyen nyitott szívvel és szeretettel gondolatban, imában, énekben köszöntenek Téged, ó, Boldogságos Szent Szűz, Édesanya a születés- és névünnep tiszteletében.

Dicsőség, hála, szeretet, béke, öröm, kegyelem, amely most ajándékul e virágcsokorhoz Feléd árad, a Te szerető Anyai Szívedhez. Fogadd gyermekeid örömét, szeretetét, jelenlétét.


 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2012. október 5.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre.

De köszöntöm a mai nap is azon testvéreimet, akik lélekben kísértétek el szolgámat a fájdalom, szenvedés Golgotájára.

A mai nap tanítását, ha az első tanítást vesszük, az arról szólt, hogy hogyan és miképpen lehet imádkozni, és az imának milyen ereje van, az ima hogyan árad a kegyelem által felétek. Hisz ha emlékeztek a tanítás szavaira, most ma egy rövidebb változatát adtam számotokra, hisz egy másik tanítványom, ahogy az most írva vagyon számotokra evangélista által adtam meg.1 Ez is ennek a hónapnak tanítása lesz, amikor Én imádkoztam. Ők jelen vannak a nép sokaságával. De a nép sokasága eltávolodik, és ekkor azt mondja Számomra tanítványom:

— Uram, taníts meg minket is imádkozni, mert mi is szeretnénk imádkozni, hisz János is tanította az ő tanítványait imádkozni.

Fontos, hogy ti is a jelenben felismerjétek e szavak mondanivalóját. Itt tanítványom és János, aki a hírvivő volt Előttem.

És most a jelenben ti kéritek-e, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok imádkozzam veletek? Hisz ti is már megtanultatok imádkozni, de nem mindegy, hogy hogyan imádkozunk. És kéritek-e ti azt, hogy veletek imádkozzam-e? Mert ők azt kérték, tanítványaim, János tanítványai, hogy tanítsuk meg őket imádkozni.

Ti már tudtok imádkozni, de amikor imádkozol, szükséged van-e arra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok ott legyek veletek, és imádkozzam veletek? Mert ha szükséged van, akkor talán te is megérted ennek az imának a rövidebb változatát, mert nem úgy kezdtük, hogy: „Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy.” Hanem csak annyit mondottunk: „Atyám, szenteltessék meg a Te neved.”

Ez nem azért történt, hogy az elejére nincs szükség. Én csak elmondottam tanítványaimnak, milyen fontos, hogy hiszel az Atyában, hiszel, hogy gyermeke vagy, hiszel, hogy Általa megtanulsz imádkozni, és az Atyához fordulsz az ima által, Atyát kéred segítségedre, mert szükséged van Reá. Szükséged van, hogy az ima a meghallgató kegyelemben elhozza számodra mindazt, amire szükséged van, amire vágyakozol, ami szinte kézen fogható.2

Hányszor és hányszor azt mondjátok, most nem kimondottan a jelen testvéreimről beszélek, akik ma itt vagytok, hanem a jelen felebarátaimról, testvéreimről, akiért az Emberfia Önmagát adja, adta, és akik azt mondják néha-néha, könnyedén: „Hát minek imádkozom? Nem történik semmi.” Vagy azt mondja: „Én csak abban hiszek, amit megfoghatok, érzek és megtapasztalhatom. Hát az imában?! Hát mi abban a megfogható? Hát elmorzsolgassuk, elmondjuk, de hogy annak van-e jelentősége?”

Igen. Van jelentősége. És Én a mai nap ezt a tanításomat adtam számotokra, hogy fontos, hogy érezzétek az imának az erejét, érezzétek az imának a felajánlását, érezzétek az imának a meghallgatását, és érezd, hogy az ima által szinte szeretet költözik, megnyugvás az emberi testbe, a szívhez, a lélekhez és egész lényedhez. Mert ha érted az imának a mondanivalóját, de most a rövidebb változatát, hogy: „Atyám, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, amire szükségünk van. Add meg nekünk a mindennapi kenyeret.”

Mert ez fontos a mindennapokban, a megélhetésetek. Fontos a mindennapi táplálék, ami nem csak a kenyér által, hanem az ima által is erőt ad számodra. Megerősít, és akkor tudod, hogy a táplálék is számodra erő. És akkor már boldogan mondhatod: „Bocsáss meg nekünk és az ellenünk vétőknek.” Akik vétenek, vétkeznek, nem tudnak elfogadni.

De utána te is figyelj önmagadra, mert hogy is folytatódik?

„És ne engedj a kísértésbe.”

Hogyan éled az életed?

Tudsz különbséget tenni a szeretet, a kegyelem, az öröm, a béke, a fájdalom, a bánat, a kétely, a betegség, a gyűlölet, az irigység között? Most Én ezt mind egyben felsoroltam, mert az egyik nem működik a másik nélkül. De nem mindegy, hogy benned hogyan működik, mert ez is jelen van, és a másik része is jelen van. De te hogyan és miképpen fogadod be, hogyan és miképpen működsz vele együtt a mindennapi életben az ima, szeretet kegyelme által.

Lehet, hogy ma megint arra gondoltok: „Ó, Uram, már tanítottál minket imádkozni több órán keresztül. Már megmondtad az imának a fontosságát, szerepét, szeretetét, kegyelmét. Most a mai nap megint az imáról kell beszélni?”

Az imára mindig és mindig vissza lehet térni, mert az imáról lehet tanulni. Az imában lehet élni. Az imával el tudod érni mindazt, amire szükséged van. Az ima segít megerősíteni. Az ima segít tisztán látni. Az ima segít megérteni néha a nehéz, zűrös problémákat, amelyek körülvesznek benneteket. Ezért fontos, hogy érezd, hogy te már az Atyám országával együtt élsz. Mert itt azt mondották: „Jöjjön el a Te országod.”

És Én mit mondottam már nektek?

Az Én országom, vagyis Atyám országa, Isten országa, amiről a tanítást adtam, már jelen van, és köztetek.3 De hogy ti hogyan fogadjátok el, hogyan értékelitek, hogyan zárjátok be szívetekbe, és hogyan tanultok meg vele együtt élni, ezt a ti szabad akarat-cselekvésetek dönti el. Én nem parancsolok, nem követelek, nem utasítok — Én, Jézus Krisztus Uratok Szívem szeretetét a tanításban adom nektek a felismeréshez, az elfogadáshoz. Hisz soha nem olyan a tanítás, amit nem lehet elfogadni, amit nem lehet megérteni, amit nem lehet élni, mert a tanításom olyan, hogy megértheted, elfogadhatod, eggyé válhatsz vele, élhetsz vele és haladhatsz a mindennapi élet útpályáján.

Most átlépünk a boldogságra, mert a boldogság is fontos, különösképpen most, a jelenben, az ima szeretete mellett.4 Most megint e zűrzavaros mindennapokban éltek, amikor már azt nézitek, „hogyan raktározzam be házamat, mit vegyek, miből spájzoljak be” — a saját szavaitokat mondom.

És hol van akkor a szeretetem?

Hol van a boldogságom?

Hol van az ima öröme, amiről tanítalak, amit adok nektek?

Én, Jézus Krisztus Uratok és Atyám hányszor és hányszor — most egy kicsit elmegyünk e boldogságtól arra a tanításra, amikor nem oly régen azt adtam nektek, hogy igen, eljön majd számotokra is az az idő, amikor, mondhassuk azt, hogy ketten vannak a mezőn, egyik felkerül, a másik ott marad; ketten beszélgetnek az utcán, az egyiket elviszem, a másikat ott hagyom.5

De hogy ez a nap most jön el, vagy — ahogy ti mondjátok — két hónap múlva, ezt Én nem mondottam sosem számotokra.

Én még mindig az imát, a tanítást, a szeretetemet adom nektek. Mert az imával — hányszor adtam már évről évre a tanítást —, mi mindent meg lehet változtatni, mi mindent el lehet érni, mi mindent tudtok nyújtani egymásnak a felebaráti szeretetben. És hogy ha még az ima mellett benned él az Én tanításom, amely szerint megpróbálsz együtt élni a mindennapjaidban, benned él a szeretetem, amelyet oly sokszor megadtam számotokra, és benned él a boldogságom.

És ma ismételten a boldogságról van szó.

Hogyan is történt ez a rövid tanítás a megemlékezésben?6

Tanítok. Példának vehessük a ma jelen lévő testvéreimet, mert erre is lehet mondani, hogy jelen van tanítványaim mellett a nép sokasága, akik hallgatnak és figyelnek szavaimra. És köztetek talán most, például, ez az asszony bekiabál:

— Boldog az a méh, amely hordozott Téged! És boldog az az emlő, amely táplált Téged!

Igen, jól mondta, mert boldogság.

De a boldogságot most Én másképpen adom nektek.

És boldogok vagytok ti mind, kik elfogadjátok Isten szavát a tanításban, és megpróbáltok Isten szavával együtt élni, megtapasztalni és haladni a mindennapi élet útpályáján.

Mennyivel könnyebb az élet, mennyivel másképp tudsz nézni talán felebarátodra, talán testvéredre, mert érzed azt, hogy: „Uram, Jézusom, én szívembe fogadtam az imáról, vagyis az imádságról való tanításodat. Szívembe fogadtam a szeretetedet. Szívembe fogadtam a tanításodat. És ma szívembe fogadtam a boldogságodat, mert ezt a boldogságot próbálom most én is elfogadni, amit Te itt elmondottál. Mert ott szóltál az asszonynak, szóltál a nép sokaságának és tanítványaidnak. Ma szólsz nekünk a jelenben, hogy: »Igen, ti mily boldogok tudtok lenni!«”

De a boldogságot, emlékezzetek, a bűnbánat után a Feltámadás örömében is hányszor megadtam számotokra, mikor mit mondott tanítványom, mikor érinthette ujjhegyével a Sebhelyeket, oldalamat?7

— Mily boldog vagyok, Uram!

— Igen, Tamás, te most boldog vagy, mert érinthetted. De mily boldogok azok mind, akik nem érintettek, nem láttak, de szívük szeretetével hisznek, bíznak és követnek.

Ezért mondom ma nektek: Mily boldogok vagytok ti mind, akik elfogadjátok a tanítást, amelyet Én, Jézus Krisztus Uratok a jelenben nektek adok e boldogság által. És elfogadjátok, megtapasztaljátok, és megpróbáltok vele együtt élni a mindennapokban. És akkor valóban a szeretet öröme tükröződik rajtatok és bennetek. Akkor el tudod fogadni e boldogság szeretetével a felebarátot, a testvért, át tudod ölelni, ha szüksége van, segíteni tudsz neki, ha szüksége van, felemelni tudod szíved szeretetével, ha szüksége van. Mert ezek mind-mind a tanítás jelen kérésében száll felétek. De hogy ki mit, hogyan fogad el, ezt szintén a szabad akarat cselekvése megmutatja és megadja számotokra a mindennapokban, a mindennapokhoz.

És ma vegyük a tanítás harmadik részét, amely pedig arról szól: itt most jelen volt az imádság a szeretetében, jelen van a boldogság, és jelen a Szentlélek működése. Mert a Szentlélek, az is már oly sokszor számotokra megadatott a tanításokban. De hogy a Szentlélek — hogyan és miképpen kell komolyan venni. Hinni és bízni komolyan Benne! S nem kételkedni, s arra gondolni: „Hát, jelen van, működik. De hogy kin működik?” — mert némelyek talán így is gondolkodtok. Most nem akarok senkire se mutatni vagy szólni. Csak így mondom, mert mindenki saját magára tud ismerni, amikor rádöbben, hogy talán neki szól a mai nap tanítása, valamelyik szakasza, része vagy mondata a mindennapokban.

Hisz hogy is kezdődött ez a tanítás?8

Ha te megvallasz Engem az emberek előtt, akkor Én is megvallak benneteket Atyám angyalai előtt, vagyis Isten angyalai előtt.9

Most nem arra kell gondolnotok: Hát, ha csak az angyaloknak vallak meg benneteket, akkor az Atya, az nem fontos?!

De igen, nagyon fontos. De az angyalok is jelen vannak, mert az angyalok mennek összeszedni, amikor Atyám elküldi őket a világba. Ezért fontos, hogy az angyalok is ismerjenek.

Mert te Engem megvallottál, akkor Én is megvallak Atyám angyalánál, hogy ő is ismerjen téged, mert eljön az idő, amikor majd ő lesz fontos számodra, hogy felismerjen, és talán téged is felemelhessen és elvigyen. Mert nem csak a szórólapát lesz jelen, hanem jelen lesz az az angyal is, aki már ismer, mert Én megvallottam testvéremet, felebarátomat számára, neki.

De akkor mondhassuk azt is, hogy ha te nem vallasz meg Engem a nép sokaságában, a földi emberek előtt, akkor Én, Jézus Krisztus Uratok nem vallak meg titeket Atyám angyalánál.

És ti, akik ma a jelenben éltek, tehettek Ellenem bűnöket, cselekedeteket, bármi rosszat, gondolatot, de ha rádöbbensz arra, és bűnbocsánatot kérsz, az Emberfia káromlása bűnei révén, ha kérsz, bocsánatot nyerhetsz. De ha káromlod a Szentlelket, megalázod, eltaszítod, az ellen nincs, vagy nagyon nehezen tudsz bocsánatot nyerni.

Ezért kell a Szentlelket komolyan venni, mert Atyám és Én, Jézus Krisztus Uratok elküldöttem számotokra, ajándékul adtam.

Talán ez a Szentlélek, mondhatom így, sok testvéremnél elfoglalta a helyét. De vannak, akik talán még vágyakoznak Rá. És akinél már benne van, az higgyen és bízzon Benne teljes szívével, elméjével. Reá tud hagyatkozni.

Mert hogy mondottam a múltban tanítványaimnak ezt a tanítást?

Talán valamiért elvisznek az elöljárókhoz, a bírókhoz, talán megaláznak benneteket, talán elővezetnek a város első emberei elé. A földi nyelven a jelenben mit mondunk? Meghurcolnak, megaláznak, elővezetnek. Majdnem ugyanaz az értelme, ha nem is úgy fejezed ki. És akinek jelen van a Szentlélek, és megengedi, hogy működjön rajta és benne, azt nem a félelem fogja vezérelni, hanem a Szentlélekre hagyatkozik, nyugodtan, és bízik, hogy a Szentlélek megadja ajkamra mindazt, amit nekem ekkor tenni, mondani, védeni vagy cselekedni kell.10

De ha valakiben nincs jelen ez a Szentlélek, vagy nem hisz Benne, az valóban elkezd akkor gondolkodni, hogy „hogyan és miképpen védjem meg saját magamat”, és talán nem találja a megfelelő szavakat, nem érzi a szeretet működését, nem érzi a melegséget, nem érzi jelenlétemet, mert a Szentlelket nem fogadta be, eltávolította, nem vette komolyan, és nem hitt Benne.

De aki átadja magát, és aki hisz Benne, és aki megpróbál Vele együtt működni, az mily boldogan tudja mondani, hogy: „Olyan jó volt, mintha valaki átölelt volna! Éreztem a melegséget. Olyan jó érzés! Boldog vagyok! Érzem a szeretetet, az örömet.”

Az ilyen testvérem könnyebben tudja elfogadni mindazt a mindennapi életben, amely körülveszi őket még a megpróbáltatásokban. Mert a megpróbáltatások, azok jelen vannak, mert a megpróbáltatás által tudsz erősödni.

Itt most talán mondhatom kiválasztott Mária testvérem gondolatát, szavát, amit pásztor testvéremmel már megbeszélt, amikor azt mondotta, hogy:

— Igen, a keresztem néha nagyobb, néha könnyebb, néha nehezebb, néha kisebb. De a keresztnek lenni kell, mert a kereszttel tudok együtt élni s haladni, a kereszttel tudom megtapasztalni az életet, a kereszttel tudom felismerni mindazt, ami számomra jelen van és fontos. Mert ha már nem volna keresztünk, talán mi is elvesznénk.11

Mert hinni, bízni, reménykedni, érezni a szeretet kegyelmét, megkaphatod, mert jelen van az elfogadott kereszted. Mert úgy-e, kiemeltelek az út porából, felemeltelek, s mikor meghívtalak az útra, megkapta mindenki saját maga keresztjét, és a keresztet elfogadva, vállalva és elindulni a mindennapi élet útpályáján. És a Szentlélek, mikor ilyenkor benned és rajtad működik, és te hiszel és bízol ebben, s tudsz kapaszkodni Belé, akkor tudod kérni a segítséget a nagy-nagy problémáidra. És szinte mondhatod ismételten akkor, hogy kézen fogható volt a megtapasztalás, mert kézen fogható megtapasztalásokat szinte néha nap mint nap megadok nektek. Csak ezeket fel is kell ismerni, tudni kell elfogadni, értékelni, örülni neki, és megtanulni vele együtt élni a mindennapokban, e szeretet, kegyelem részén. Mert akkor érzed teljesnek önmagad, mert érzed az imádságnak, szeretet-, kegyelmének ajándékát, amely szinte boldogsággá alakul ki a felemelkedésben, és érzed, hogy egy ember vagy a felebarátban és a testvérben. S akkor érzed, hogy ez a Szentlélek, amely benned van, meg tudja világítani számodra a mindennapi élet útpályáját. S mennyivel könnyebb e öröm kegyelmével haladni a mindennapokban, érezni ezt a csodát, érezni ezt a kegyelmet, érezni ezt az ajándékot a felemeléshez, a felemelkedéshez.

Érezni, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok a mai jelen tanításomat így adtam számotokra, és most így árasztom reátok áldásomat kiválasztott Mária szolga keze által, hogy áradjon reátok, töltse be szíveteket és a lelketeket.

És a mai áldásom most, a harmadik tanításában veszem előre, hogy a Szentlélek kegyelme a szeretetében, az imádság ajándékával és a boldogság felemelkedésében áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, egész lényeteket, érezzétek, hogy a Szentlélek működése hogyan van jelen rajtatok és bennetek, hogyan világosítsa meg számotokra mindazt, amire szükségetek van, és hogyan tudsz elindulni, és hogyan tudsz Reá hagyatkozni, és hogyan érzed és tapasztalod meg a Szentlélek kegyelmének ajándékát a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

E Szentlélek kegyelme a mai nap szinte fonjon össze benneteket, mint ahogy a szentolvasó, a szentolvasó-szemek egymáshoz simulnak az imádság révén, mert fontos az ima ereje e szeretet kegyelme részén. És akkor átölel benneteket a boldogság. És ez a boldogság emel fel a Fényhez, a Világossághoz, a szeretethez, a kegyelemhez, az örömhöz, a békéhez. És akkor érzed, hogy valóban egy kiegyensúlyozott, teljes ember, testvér, felebarát vagy e mindennapokban, és tudsz elindulni az élet-útpályádon a meghívás küldetésében, a saját kereszted hordozásában.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

A MAGYAROK KIRÁLYNŐJÉNEK KÖSZÖNTÉSE

Mária:

Köszönöm.

E nemzetben köszönöm, Uram, hogy megengeded, hogy a Magyarok Királynőjét köszönthessem e magyar gyermekek nevével és nevében.

Ó, Boldogságos Szent Szűz, Édesanya, ki Magyarok Királynője lettél, hisz elfogadtad felajánlásunkat. Koronát is kaptál, amely ékesíti Szent Fejedet. Hozzád fordulok én, a kicsiny gyermek, e nemzet és e ország nevében. Hálát és köszönetet adok, hogy nem feledkezel el a Te országodról, reánk tekintesz és segítesz.

Ó, Édesanya! Ó, Királynő! A mai nap a jelen lévő testvéreimmel, kik mind gyermekeid vagyunk, fogadd el szívből jövő, őszinte imáinkat, amelyet szívünk szeretetével helyezünk el Anyai és Királynői Szívedhez.

Szükségünk van az Édesanyára, a Királynőre, aki mindenkor az Ő nemzetére, az Ő országára és az Ő gyermekeire tekint.

Lehet, hogy tele vagyunk csak panasszal, mert nem tudunk hinni és kételkedünk. De ma én a jelen lévő testvéreimmel nem panaszkodni akarunk, hanem hálát, szeretetet, és imát és szívből jövő éneket küldeni Anyai Szívedhez, Királynői Szívedhez, hogy így tekints le a Te országodra, amelynek Királynője vagy. Óvjál, védjél és mutasd meg számunkra mindazt Anyai Szíved szeretetével, hogy jelen vagy és szereted a Te gyermekeidet, a Te nemzetedet, a Te országodat.

A nemzetet, tudod, Édesanya, hogy miért mondom. Akik távol vannak e kicsiny országtól, de mégis, ők is magyarnak vallják magukat. Ezért a nemzetben őket is elhelyezem Királynői Szívedhez. Őket is óvjad, védjed, vezessed, és mutassad meg számukra is Anyai Szíved szeretetét.

És reménykedünk, és bízunk e ország, e nemzet felemelkedésében.

Köszönjük, hogy itt vagy. Köszönjük, hogy védelmezel. Köszönjük, hogy mindenkor elfogadod hű gyermekeidet, kik Hozzád fordulnak imával, kéréssel, fohásszal. De ma hálával és szeretetünkkel fordulunk Hozzád, Magyarok Királynője, Mária, ki Fejedre tetted Szent Koronát, ami által megmutattad az egész világnak, hogy Te vagy a mi Királynőnk most és mindenkor.


 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2012. november 2.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm a mai napon testvéreimet, akik a mai napon is meghallottátok hívásomat. A hívás jelen van minden nyitott szívű testvérem felé a szabad akarat cselekvése részében. Hogy elfogadod-e, vagy eltávolítod magadtól e hívást. De a hívás, az mindenkor jelen van, hogy e hívás által részesedjél a meghívás kegyelmében.

A mai nap, amely egy új nap kezdete, de átléptetek e örömünnepből, ahogy ti mondani szoktátok most a hétköznapokba, a hétköznapok mindennapjaiban a kegyelem és a szeretet, amely erőt ad. Most e hétköznapokban menjünk át az első tanításra, amely szintén, mondhassuk azt, hogy nem csak az ünneppel, hanem a hétköznappal is jelen van. Hisz hogyan is szólt első tanításom? Amikor Én, Jézus Krisztus Uratok, a Mester elmentem egy fő farizeus házába, hogy a vendégségként ott étkezzem.1 Én ezt a meghívást elfogadtam, hogy helyet foglalhassak a megterített asztalnál. De ahogy jelen vagyunk, meglepődök, hogy milyen jelen lévő, meghívó emberek vannak a testvériségben együtt. Hisz mind olyan testvér, hogy testvér, rokon a felebarátban, ismerős, gazdag, tehetős. Ismerősök a szavak a jelenben is. Erre Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondottam: Ha ebédet vagy vacsorát adsz — a házigazdának —, akkor ne hívjál se testvért, se rokont, se ismerőst, se szomszédot, mert ezek mind-mind megtehetik ismételten visszahívjanak, és viszonozzák mindazt, amit te nyújtottál.

Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondom, hívd meg a szegényt, hívd meg a sántát, a bénát és a vakot. Most ezt lehet képletesen is venni a jelenben, hogy ki tartozik a szegényhez, a sántához, a bénához vagy a vakhoz, mert ezek örülnek e vendégségnek, a vendéglátóhoz örömmel mentek. De ők azok, akik egyhamar nem tudják viszonozni mindazt, amit te nyújtottál számára. És ha te hiszel az Élő Evangéliumban, ha te hiszel az Élő Szentlélekben, akkor tudod a Szentléleknek a működését az Élő Evangéliumban, és akkor tudod, hogy a működés által majd az igazak feltámadásán megkapod azt a kegyelmet, azt az ajándékot, azt a bölcsességet, azt a szeretetet, amelyre szüksége van minden embernek a mindennapokban, most a jelen hétköznapjaiban, mert fontos, hogy felismerd a felebarátot, a testvért, fontos, hogy a feltétel nélküli szeretet mire vezet benneteket. Fontos, hogy érezd e feltétel nélküli szeretet működését a kegyelemben. Mert ha ezek mind-mind jelen vannak, akkor tudod értékelni a mai tanítás ajándékát, mert a tanítás egyszerű, hogy hogyan és miképpen értékeljed és fogadjad el. Mert talán most arra gondoltok néhányan: „Most is vannak épp elegen szegények. De hogy vannak-e sánták vagy bénák? Vakok talán még lehetnek. Ezt nem tudjuk. De hogy a szegényeket felkaroljuk?! A szegényeket hívjuk meg?!”

Hisz mondottam számotokra a képletes jelenlétet. De igen, néha a felebaráti szeretetet így gyakorolhatod, hogy ha elfogadod mindazokat, akik ha hozzád állnak, és melletted jelen vannak, reá tekintesz, és talán rádöbbensz, hogy nem egyforma hullámhosszon vagytok semmiféle formájában. Ez nem azt jelenti, hogy azt le kell becsülni, le kell nézni, és semmibe venni. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok a tanításban pont ezt nyújtottam számotokra, és ezt súgtam a házigazda felé, hogy hogyan és mitévőként tudja a kincseket összegyűjteni, amelyekkel majd találkozhat az igazak és az irgalmasság feltámadásának örömével és örömében.

Mert ha nem tudod felismerni és elfogadni, akkor hogyan várod a segítséget a mindennapokban, a mindennapokhoz. Most különösképpen az ünnep átlépésével a hétköznapokban érezd a kegyelmet, érezd a szeretetet, érezd a bölcsességet, érezd a tanítás mondanivalóját, amely most az egyszerűségében van jelen számotokra.

De a mai nap második tanításom is ehhez hasonló, mert itt arról szólok tanítványaimnak, hisz mivel hallottátok a tanítást, így már tudjátok, hogy a második eljövetel tanítását adtam tanítványaimnak.2 De még ekkor nem tudták, hogy az eljövetelről van szó. Ők várják, és kérdezik, hogy hol lesz ez, és talán mikor, amiről tanítottam őket. Hisz azt mondottam: Most a jelenen vagyunk, de menjünk vissza egy kicsit. Nem sokat. Lehet visszamenni csak a kezdethez. Ez körülbelül behatárolja számotokra e tanítás mondanivalóját, hogy megérthessétek. Hogy mondottam tanítványaimnak?

Noé idejében. Ettek, ittak, házasodtak, és férjhez mentek. És ez nem volt másképp most a jelenben sem. Most is mondhassuk: esztek, isztok, házasodtok, férjhez mentek. Jól érzitek magatokat? Igen.

Ez nem tartott tovább, mint addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. És ő a bárkával majd elindul. A többiekre rázúdult a vízözön, és mondhatjuk, hogy valamennyien elpusztultak, semmivé váltak.

Folytatódott a tanítás a Lóttal. Lót idejében szintén hogyan mondjuk? Ott is ettek, ittak, adtak, vettek és építkeztek. Ők már egy kicsit másképp élték a mindennapi életüket a hétköznapokban. De ott is nem volt addig probléma, csak azon a napon, amikorra Lót megértette, hogy neki innen mennie kell. És mikor Lót elhagyta e helyet, Szodomát, jött az égből, föntről, ahogy mondani szoktátok, a kénköves, pusztító eső, amely szintén szinte valamennyit elpusztított, hogy semmivé váljon.

S így lesz ez azon a napon, amikor az Emberfia napja lesz számotokra, amikor már ez a nap nem egy egyszerű hétköznapi nap lesz, hanem ez a nap szinte ünneppé válik a szeretet, a kegyelem részében. Az ünnep, amely megmutatja számotokra, hogyan és miképpen éljük az életet a jelenben, a hétköznapban és az ünnepben. Érezni e tanítás mondanivalóját e kegyelem által, mert: „Felkészülök, Uram, íme, a Te eljövetedre. Mert Te tanítottál minket a Te eljöveteledről. Mi már tudunk felkészülni a hétköznapból az ünnephez. Felkészülni, vágyakozva, várakozni. És akkor már boldogság és szeretet járhassa át életünk értelmét a mindennapokban.”

Mert úgy-e, hogy mondottam itt?

Az Emberfia, mikor eljön, addig a napig hogyan és miképpen vagyunk jelen. De akkor azt mondottam: Senki ne akarjon olyan lenni, mint Lót felesége, aki vissza akar menni, mert ott maradt valami, az élete által, hogy megmenthesse. De mivel nem hallgatott Lótra, és visszaindult, ezért elveszítette mindazt, ami jelen volt számára. Ezért mondom hát nektek, hogy ti is ismerjétek fel e tanítás mondanivalóját, hogy az Örök Életre készülve a felismerés révén. És akkor, ha eljő ez a pillanat, ha még a háztetőn vagyok is, nem igyekszek le a házba, hogy összeszedjem holmimat, ami itt van. De ha a házban vagyok, azt se hagyom el csak azért, hogy összeszedjem mindazt, ami talán kint van. De ha az utcán örülnek egymásnak, az örömben ők is ott maradnak, és csak az egyiket veszik fel. Vagy ahol ketten fekszenek az ágyban, ott is csak az egyiket veszik fel. A mezőről is csak az egyiket veszik fel. Érteni, érzékelni, felismerni kell e tanítás mondanivalóját, hogy: „Igen, Uram, Te most jelen vagy. Te azt mondottad számunkra már: »Isten Országa már eljött, és itt van Benned.«” Megpróbálsz a szerint élni és cselekedni. Megpróbálod az Élő Evangéliumot nem csak meghallgatni, hanem a szerint élni. Megpróbálod az Élő Evangéliumot, és megpróbálod az Élő Szentlelket nem csak hallomásból hallani, hanem befogadni, megengedni, hogy rajtad és benned működjön. És ez a Szentlélek vezessen és mutassa meg számodra a mindennapi élet útpályáját e hétköznapokban, és amikor megjelennek az ünnepek, hogy az ünnepnapokon is tudjad, hogyan és miképpen cselekedjél. És akkor megpróbálsz a szerint élni, ahogy Noé élt, elfogadta ő is az Élő Evangélium tanítását, amit akkor az Atya adott neki. Elfogadta Lót is a tanítást, amit az Atya adott.

És ti most a jelen hétköznapjaiban hogyan fogadjátok el néha az Én tanításomat, amikor a Mester vagy — ahogy mondani szoktátok — Jézus Krisztus Uratok megadta számotokra a tanítást a szeretet szaván? Hogy a szeretet áradjon reátok, töltse be szíveteket és lelketeket, és ne féljetek, és ne aggodalmaskodjatok. Tanuljatok meg az Élő Evangéliummal s az Élő Szentlélekkel élni, felismerni a kegyelem ajándékát, hogy: „Igen, Uram, én Hozzád tartozom, én a Te testvéred vagyok, mert lehajoltál, felemeltél, mert szükséged volt reám, és a tanításoddal a megtapasztalásban megpróbálok, úgy-e, változni, hogy Neked, Uram, kedved teljék itt bennem a mindennapi életben. Vannak hétköznapok, és vannak ünnepek. És te légy velem a hétköznapokban, és foglald el helyed az ünnepekben, mert akkor tudom igazából, hogy testvéred lehetek, és együtt élhetünk a mindennapokban.”

Mert a hétköznapok oly fontosak, mint az ünnepek. Mert a hétköznapokban élitek le életetek nagy részét. És akkor hányszor és hányszor könnyedén azt mondjátok: „Hát, félek. Hát, egyedül maradtam. Hát, nem tudom, mitévő legyek. Tele vagyok aggodalmakkal, bánattal, szomorúsággal.”

És ha ezek mind-mind valóban jelen vannak benned, nem is tudsz ünneppé válni, csak a hétköznapok malmát járod. Hogyan akarsz akkor felkészülni a szeretet-örömre, a szeretet-békére, a szeretet-kegyelemre, amelyet, szinte mondhatom a ti szavatokat használva, így árasztom és nyújtom nektek, hogy felismerjétek, elfogadjátok, eggyé váljatok vele, és a hétköznapokból oly hamar olyan szép ünnepet tudtok magatoknak elővarázsolni, cselekedni, hogy a hétköznapokra azt mondjátok: „Már nincs is hétköznap, mert a Szentlélek vezet és működik rajtam és bennem, és már a hétköznap is ünnep lett a szeretet, kegyelem által. Mert érzem a tanítás mondanivalóját, érzem, hogy hogyan és miképpen éljem a mindennapokat a szeretet, kegyelem részében.”

Mert ha ezeket mind-mind felismeritek, elfogadjátok, szívetekbe zárjátok, és megengeditek, hogy ha szükséges a változás, akkor az a Szentlélek, ami rajtatok és bennetek van, az változtasson meg, ne azt mondd: „Márpedig változzál, mert akkor haladhatsz. Márpedig érezd a felebarátodat, mert akkor más lehetsz. Márpedig én megmondom neked, hogy te most mitévő legyél.”

Így nem tudtok előre haladni. Így nem érzitek a hétköznap varázsát a szeretet, kegyelem részében, hogy jelen van rajtatok és bennetek.

És sokan és sokan a tanításokat — pedig értelmesen, a ti szavatok által, a ti nyelvetek által, kiválasztott Mária testvér-szolgám által adom nektek, és mégis oly hamar megpróbáljátok kétértelművé tenni a mondanivaló tanítást a szeretet, kegyelem részében.

Hisz most csak visszamegyünk a múlt hónapi tanításában, amelyre a ti szavatokat használom: „Köszönjük, Uram, csodálatos volt, felemelő volt. Szinte lehet belőle tanulni. Szinte simogatott a szavaid tanítása. Szinte éreztük a közelséget.”

Hányan és hányan így értétek meg a tanítás mondanivalóját. És hányan és hányan azt mondottátok: „Na, ha már nem kell spájzolni, akkor mit csináljunk?!”

Megpróbáltam a ti saját szavatok által megadni kiválasztott Mária testvérem, szolga által számotokra, mert sokan és sokan készültök erre a bizonyos napra, amelyre azt mondjátok, hogy már itt van, és közel jár.

Én most visszaviszlek benneteket e tanítás, amelyet ma mondottam nektek, amit adtam a farizeus házában, amit adtam tanítványaimnak. Mit mondottam nekik?

Beszélek nektek a második eljövetelről. Beszélek az Emberfia napjáról. Beszéltem Noéról, beszéltem Lótról, és beszélek nektek most az Emberfiáról. S e között lehet számolni, aki nagyon okosnak tartja magát, közte mi történt?

Voltak-e évek?

Mert először mondhassuk, hogy hetek, hónapok, évek. Talán lehet mondani évtizedet, s akkor így emelkedhetsz, amíg megfejted az okosságod révén mindazt, ami a mai nap tanításában jelen volt és jelen van. Hisz voltunk a kezdetben, s vagyunk a jelenben. Hogy hogyan és miképpen fogadd meg tanításomat, és próbáld élni a tanítást a mindennapjaidban. Hisz Én nem azt mondottam, Jézus Krisztus Uratok, hogy nincs megpróbáltatás, nincsenek nehézségek, nincsenek megaláztatások. Ezek mind-mind, ahogy már a kezdetekben is tanítottalak benneteket, jelen vannak. De nem mindegy, hogy hogyan fogadod el, és hogyan élsz vele. Nem mindegy, hogy hogyan és miképpen haladsz e meghívott úton. Nem mindegy, hogyan fogadod el a felebarátot, a testvért. Nem mindegy, hogy hogyan értékeled önmagadat, az embert, mert az emberben te Atyám gyermeke vagy. Az emberben, a felebarátban az Én testvérem vagy. Jézus Krisztus meghívott a testvériségre, hogy testvérré váljunk. De hogy ezt a testvériséget elfogadod-e, ez szintén a te saját döntésed az elfogadásban, a felismerésben és az eggyé válásban.

Fontos, hogy értékelj, fontos, hogy érezd, és akkor már a bölcsesség vezet benneteket. Nektek talán már nem azt mondom, mint a tanítványaimnak, hisz mondottam múltkor: Aki megvall Engem Isten angyalai előtt, azokat Én is megvallom az Isten angyalai előtt.3 Mert ha Atyám elküldi majd az angyalokat, hogy felismerjenek.4

Tehát most nem azt mondom nektek, hogy benneteket is elcitálnak az elöljárókhoz, a farizeusokhoz, a főpapokhoz, a királyokhoz, és tégy tanúságot Rólam és Mellettem. És ne félj, mert a bölcsességben ékesszólást adok nektek.5

A tanítványaim által a tanításban ők ezt megtapasztalták, és meg tudták mondani mindazt, amit tőlük vártak.

Én számotokra ma csak annyit mondok, hogy ha elfogadod a tanításomat, amely Élő Evangéliummá vált, jelen van benned és rajtad, ha elfogadod a Szentlelket, amely élővé válik rajtad és benned, és teljesen Reá hagyatkozz, s megengeded, hogy működjön rajtad és benned, és vezessen a mindennapokban és a hétköznapokban, a hétköznapokban átléptek az ünnepekbe, és az ünnepek révén öröm és boldogság és szeretet övezi át az életet, akkor rádöbbentek: „Igen, Uram, érdemes Melletted és Rólad tanúságot tenni, mert Te megajándékozol bennünket e szeretet, kegyelem tanításával a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

Amely ma így van jelen a jelenben, és így volt a múlt jelene is, amiből ma a tanítás számotokra ismét megelevenedett. Mert a tanítás a múltban is épp így volt jelen mindazoknak, akik akkor hallgatták, vagy most a jelenben, akik ma hallgassátok, hogy ismét a szeretet vezéreljen benneteket a mindennapokban, a mindennapokhoz, mert a kegyelem így adja meg számotokra, amire szükségetek van, hogy érezzétek, hogy ti valójában Isten gyermeke vagytok az emberben, és az ember szintén fontos a mindennapokban. És a hétköznapok és az ünnepek így tudnak eggyé válni e tanítás által a kegyelemben.

És most így áradjon reátok kiválasztott Mária szolga-testvérem által áldásom, hogy felismerd, hogy hogyan és mitévőként éljél a tanításban, hogyan és miként fogadd el a felebarátot és a testvért, hogyan és mitévőként érezd a tanítás mondanivalóját, hogy kik a szegények, a sánták, a bénák és a vakok, „kikkel szeretnék eggyé válni a tanítás-kegyelem által, hogyan és miképpen próbálok Noé és Lót tanításai szerint élni a jelenben, és hogyan és miképpen teszek tanúságot, Uram, Rólad, a mai napban, a jelenben a szeretet és a kegyelem által”.

És ha ezeket mind-mind felismerted és elfogadtad, és szívedbe zártad, akkor Atyám gyermekeként az emberben fontos, hogy hogyan és miképpen éled a hétköznapokat, amelyeket ünnepekké változtathatsz, ér rádöbbensz, hogy „csodálatos az élet, mert nem vagyok egyedül e szeretet, kegyelem része által”.

És most így áradjon áldásom e szeretet, kegyelem által, hogy ezek a hétköznapok, amelyben jelen vagyunk és élünk, minél gyakrabban ünnepekké válhassanak, mert az ünnepek felemelkednek, erőt adnak, szeretetet árasztanak, és a szeretetettel rádöbbensz az ember értékének, kegyelmének ajándékára.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

E Szentlélek élő kegyelmének ajándéka áradjon reátok, érintse meg szíveteket a felismerésben, a felismeréshez, hogy „valóban, Isten gyermekeként az emberben, Jézus testvéreként szeretetben, békével, örömben és kegyelemben tudjak élni a hétköznapban, amelyekkel átmehetek az ünnepbe, és az ünnep varázsa megadja mindazt, ami fontos a mindennapokban, a mindennapokhoz”.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk!


 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2012. december 7.

Jézus Krisztus Urunk:

Sükösd kiadványok010Köszöntöm testvéreimet a mai napon, kik elfogadtátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e meghívott helyre.

De köszöntöm mindazokat, akik a mai napon is lélekben eggyé váltak a mai nap jelenlétének tanításával a golgotai átélésének megemlékezésében.

Hisz a mai napon már az új egyházi évet megkezdve, amikor a tanítások is arról szólnak e várakozásban a felkészülés részében, hogy a megjövendölésében, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok megszületek e Földre, és testet öltök, és itt leszek veletek, és tanítást adok. De míg mire ehhez eljutunk, előtte van a János, amit most a nép részére adtam a tanításban, és azt mondottam a népnek1:

— Mit is mondjak nektek? Mihez is, vagy kihez is hasonlítsalak benneteket: a játszó piacon lévő gyermekekhez, aki odakiabál a barátjának? És azt mondom: furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.

És jött János, ki nem evett, nem ivott. És erre könnyedén azt mondják:

— Hát ördöge van!

Majdan jön az Emberfia, Ő pedig eszik, iszik. Ekkor megint azt mondjátok:

— Lám, nézd ezt a falánkot, ki a bűnösökkel együtt van!

Ilyenkor mondom el nektek, hogy ne akarjatok olyanok lenni, akik nem fogadták el Keresztelőt, pedig az hirdette az Igét a jövendölésben. Majdan eljött az Emberfia, aki ismételten szól, és Őt nem ismeritek, és nem tartoztok Hozzája, élitek a kialakított életeteket. De ebben az életben minden nem úgy történik, ahogy elképzeled, ahogy elgondolod. Olyankor mindjárt a hibát keresitek, hogy hol és miképpen történhet. Ilyenkor vannak falánkok, ilyenkor vannak olyanok, kiknek ördögük van, ilyenkor nem hinni mindabban, ami tanítás számotokra. Mert a nép könnyedén tud ítélkezni, megvetni, elrejteni. Holott inkább megnyitná szívét, lelkét a felismeréshez és az elfogadáshoz: érezni a kegyelmet, érezni mindazt, amire szükség van a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor nem úgy ítéled meg felebarátodat, testvéredet, hogy ördöge van, vagy falánk, hanem felismered benne a kegyelmet, az ajándékot, a szeretetet, ami által ő is egy testvéred, és érezni, hogy eggyé válhatsz vele.

Majdan folytatódott a tanítás2, amikor a zsidókhoz szólottam, mert a zsidók is oly könnyedén meg tudták ítélni az embert. Számukra ismételten jelen a tanítás, jelen van János, ki tanúságot tesz az igazságról, tanúságot tesz a megtapasztalásról, tanúságot tesz az Evangéliumról, tanúságot tesz, hogy hogyan is működik a Szentlélek kegyelme.

De János eljött, és minderről tanúságot adott. A fénye ragyogott, de a fényt sokan nem vették észre, nem fogadták el, ha mégis voltak, kik felismerték, ideig-óráig gyönyörködtek e fényben.

Majdan megjelenik az Emberfia, akitől ismét tanúságot kérünk, a tanúságot a felismeréshez. És ekkor az Emberfia, úgy-e, így is mondhatja számotokra: Én minek adjak számotokra tanúságot, amikor János itt volt, és tanúságot adott, mégsem ismertétek fel és fogadtátok el? Pedig itt tündökölt fényében köztetek. Most Én, aki jelen vagyok, akit az Atya küldött, Én nem tanúságot adok, Én a tanúságtétel mellett tanítást adok az igazságról, a bölcsességről.

És akkor felismered a bölcsesség működését, és akkor rádöbbenhetsz, hogy ennek van mondanivalója, és a mondanivalóban valóban az Atya küldötte. Mert e várakozásban most először János van itt köztetek, Jánost hallgassátok, ki nem csak a pusztában van jelen, nem csak a nád lengedezésében, vagy a teveszőr ruhája, mert nem azért mentek ki a pusztába, hogy megnézze, hogy valójában mit csinál, milyen ruhában van, mit eszik, hanem mit mond, mit ismerünk fel. Mert a tanúság, az fontos, hogy jelen legyen.

De hogy a tanúságot a fény világosságában felismerem-e és elfogadom-e, azzal már nem akarok én törődni, nem akarok elfogadni, nem akarjuk felismerni, arra azt mondjuk, talán távol van tőlünk. S akkor boldogan mondhatjuk: Nem akarok olyan lenni, aki nem hitt a Keresztelőnek, és nem ismeri fel az Emberfiát.

Mert ez a várakozás a kegyelemben e tanítás révén ezt adja számotokra, hogy ha megérted ezt az Evangélium-tanítást, hogy Élő Evangéliummá válik a tanításból, igazság, bölcsesség és szeretet árad, ezeket mind-mind elfogadod, eggyé válsz vele, és akkor érzed a bölcsesség működését a szeretethez, a szeretetben. És akkor elfogadod felebarátodat, testvéredet, és nem ítélkezel, és nem olyan akarsz lenni, aki sehova sem tartozik, hanem a felismerésben, mert úgy érzed e tanítások révén, hogy: Igen, én tartozom ehhez a Közösséghez, ennek a Közösségnek, szinte mondhatjuk, némelyek, akik már oly régóta vagyunk egyek, hogy ennek a Közösségnek oszlopos vagy családi tagja vagyok. És ettől a Közösségtől remélek, s ettől a Közösségtől kapom meg talán azt a kegyelmet a segítségnyújtásban, amire szükségem van. Mert mi ilyenek akarunk lenni a tanításból, a tanítás felé, amit már megéltünk, megtapasztaltunk, amiről bizonyságot tettünk, ami által érezzük a kegyelemnek a fontosságát, a kegyelem működését, és a kegyelem által a szeretetet. Mert a szeretet köt össze mindent, ami által élünk a mindennapokban.

Majdan jelen van a harmadik tanítás, ami már közel visz benneteket e várakozásban, e advent kegyelmében ahhoz az ünnephez, amelyre megpróbáltok felkészülni szívvel, lélekkel, nyitottsággal, hogy a szeretet valóban elfoglalhassa a helyét, és a szeretet mutassa meg számotokra az utat a mindennapokban, a mindennapokhoz.3 Ilyenkor legyen példa a tanításban Mária, a Názáret Máriája, ki hírül kapja idős rokonának kegyelmét, ajándékát:

— Hát együtt szeretnék vele érezni a szeretet örömében! De hogy ez a szeretet kitelesedjék, és valóban örülhessek, meglátogatom.

És akkor oly boldogan lehet énekelni: Virág és lomb lengedezik az út mentén, ahogy haladunk. Meglátogatjuk a távolban a rokont, mert örülni, érezni és szeretni szeretnénk mindazt, amelyről a tanúság szólt számunkra.

És ez fontos most, különösképpen ebben az időben, a jelenben, mert most sajnos azt az időt élitek, amikor azt mondjátok, semmire sincs idő. Ezzel mindent, úgy érzitek, ki lehet fejezni. Nincs szükség a testvérre, nincs szükség a felebarátra, nincs szükség a látogatásra, nincs szükség az együtt töltött örömre, nincs szükség semmire, mert mindenki kialakítja a saját maga életét, megpróbál a szerint élni, és csak akkor döbben rá, hogy ez talán nem jó így, mikor talán valami probléma, valami megpróbáltatás, valami fájdalom, valami szomorúság ölel át, ül a ti szívetekre és a ti lelketekre, és a ti egész lényetekre. Akkor talán rádöbbensz: „Jaj, úgy érzem, egyedül maradtam.”

De hogy miért maradtál egyedül, hogy ezért mit tettél a cselekvésedben, talán el sem gondolkodol. Pedig szükség volna, hogy a szeretet és a kegyelem együtt tudjon működni. És ilyenkor próbáljatok erről a tanításról példát venni, amikor örömmel és szeretettel ez a két ember találkozik, és örül egymásnak.

És hogyan van a tanítás?

Mit is mond az idősebb hölgy? Hogy:

— Fülemben csengett köszöntésed. És felujjongott méhemben a gyermek.

Mert a szív megértette a köszöntés mondanivalóját. Érezte a Szentlélek működését, és ez a Szentlélek a jelenben tudta, hogy hogyan és miképpen alakíthasson.

És a mai jelenben hányan és hányan vágyakoznak a békére, vágyakoznak a szeretetre, vágyakoznak, hogy talán valami történjék vele. De az nem jut el a szívéhez, a lelkéhez, hogy a vágyakozás maga kevés. A vágyakozásban tenni és cselekedni kell. Mert a vágy, az egy kegyelmi ajándék. De ezt a kegyelmi ajándékot felismerem-e, és elfogadom-e, és megpróbálok-e vele együtt élni? Mert ha tudok vele együtt élni, akkor a vágyban felismerem azt is, hogy mire van szükségem, ahogy most e tanításban mondjuk azt, hogy a Názáreti Mária, ki hírül kapta, hogy idős rokona, Erzsébet szintén gyermeket fogant. És a vágy az volt Benne:

— Hát elmegyek, köszöntöm, megpróbálok vele együtt örülni, örvendezni, érezni az örömet.

És ezért ez a Názáreti Mária tett a cselekvésében.

És ti most a jelenben hányszor tesztek a cselekvésben, a vágyban, a kegyelemben, az ajándékban? Vagy így elhessegetitek önmagatoktól: „Á, nincs nekem erre szükségem. Nincs is rá időm.”

És akkor valóban úgy érzed, egyedül maradtál. Pedig ez a tanítás a szeretet öröméhez, közelségének pont ezt tükrözi számotokra, hogy ne akarjatok egyedül maradni, mert ti, akik azt mondjátok, hogy ehhez a Közösséghez tartozom, ebben a Közösségben mint egy nagy család, megpróbálunk úgy élni, ebben a nagy családban boldogan öleljük át egymást, amikor találkozunk. Tudunk örülni egymásnak. És akkor szinte úgy érezed, mintha itt valami betöltekezett, ami eddig lehet, hogy egy kicsit üres volt. De az ürességet nem tudtam a hiányában, hogy mivel is töltsem ki. És semmit nem tudtam tenni. De mikor éreztem a szeretetet, éreztem az ölelést, éreztem a Szentléleknek az ajándékát, éreztem, hogy átölel, és működik rajtam és bennem, akkor már én is így tudok működni a cselekvésben, ahogy Erzsébet mondotta:

— Áldott vagy Te minden asszony felett, és áldott a Te Gyümölcsöd, mert eljöttél. — Most megpróbálom a ti szavaitokkal elmondani: — …eljöttél, hogy köszöntsél, és együtt örüljünk. És az öröm oly erős volt, oly kegyelemteljes, hogy én is örömbe fakadtam, és az öröm fakadása megérintette a gyermeket, amelyet szívem alatt hordoztam. Szinte felujjongott e öröm hatásában.

És már ez a pici gyermek is tudja, hogy milyen jó örömet, szeretetet, békét elfogadni, szívünkbe zárni, és eggyé válni vele. Mert a kegyelem a szeretetében így van jelen, így mutassa meg számotokra a példát, ha nyitott a szíved, ha felismerted, elfogadod, eggyé válsz vele, akkor megengeded, hogy a szeretet kegyelme benned is így működjék, így mutassa meg számodra a szeretetnek, kegyelmének fontosságát a mindennapi élethez. És akkor nem csak ez a várakozás tölt el örömmel, nem csak a Szeretet-ünnepben érzed a szeretetet, hanem a Szeretet-ünnep minden nap, minden héten és minden hónapban jelen lehet számotokra a kegyelemben. És erőt tudsz meríteni belőle. És akkor bármilyen más probléma vesz körül a hetek és hónapok folyamán, mindent könnyebben tudsz elfogadni, viselni, alakítani, értékelni, mert mellette jelen van a szeretet kegyelme, az ajándékünnep felismerése és elfogadása. És akkor érzed szíved szeretetének örömét, érzed a felujjongást, mint a gyermek, és rádöbbenhetsz, hogy ez a vendégélet kiteljesedésében örömteli tud lenni a mindennapokban, a mindennapokhoz, mert ez alapján tudod érezni, hogyan és miképpen működik rajtad és benned.

Mert miről is beszél számotokra kiválasztott Mária szolga-testvérem a fájdalmas golgotai keresztút előtt, ahogy ti mondani szoktátok? Hogy Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok, és mondhatom azt, hogy megállok e testvérem előtt, és azt mondom:

— Testvérem! Ha nyitott a szíved, hallod kopogtatásom, és felismered, és akkor azt mondod: „De boldog vagyok, és befogadom, és eggyé válok Vele.”

Mert ilyen csoda jelen lehet számotokra. De hogy ez megtörténjék, nekünk, egyenként kell tenni e cselekvésben, e felismerésben, mert ez az ajándék, ez a kegyelem, ez a szeretet, mondhatom azt számotokra: most itt vagyok Én, a kiválasztott Mária szolga által szólok hozzátok. És most próbálj egy kicsit önmagadra figyelni, és próbáld te is érezni, hogy mintha kopogtatnánk szíved ajtaján.

Mert ezen az ajtón nem találod meg annak az ajtónak a kilincsét. Azt senki nem fogja neked megfogni, lenyomni és kinyitni. Ezen a szívnek ajtaján nincs kilincs. Ezen csak kopogtatok, és te saját magad nyithatod meg, és vágyakozva várhatod a szeretet kegyelmét az ajándékban, hogy meg tudd erősíteni. Mert ez a tanítás most különösképpen e várakozás, Szeretet-ünnepéhez vezet benneteket. De ahogy mondottam, ez az ünnep nem csak most, e advent várakozásában és a Szeretet ünnepén van jelen, mert Én, Jézus Krisztus Urad megkopogtattam szíved ajtaját. Ha te ezt felismerted, és megnyitottad Számomra, Én bementem e nyitott ajtón, hogy eggyé válhassak veled a szeretet-kegyelemben. És akkor ez a Szeretet-ünnep egész évben jelen lehet számotokra, és különösképpen akkor érezd, hogy „valóban, én megnyitottam szívemet, és befogadtalak, Uram, mert felismertelek”, amikor úgy érzed, hogy talán szomorúság ült a te szíved- és a te lelked- és a te egész lényedre, amikor bánatos vagy, amikor talán megpróbáltatás, megaláztatás ér, hisz sok mindent lehet felsorolni, hogy mi minden által elszomorodtok. De ilyenkor, ha egy kis csendet teremtesz önmagadba, és a csendben eszedbe jut ez a csodálatos pillanat e tanítás mondanivalójával, s akkor azt mondod: „Hát én nem vagyok egyedül! Hát én megnyitottam szívem ajtaját, hisz felismertem a kopogtatást, és megnyitottam, és Uram, Jézusom, Te bejöttél e szívajtón, hogy eggyé válhassak Veled e kegyelem révén. Úgy-e, Uram, meghallgatsz? Úgy-e, Uram, segítesz? Úgy-e, Uram fogod kezemet? Úgy-e, Uram, megvilágosítod számomra az utat, amelyen szeretnék élni és haladni a mindennapok kegyelme által?”

Mert ha ezeket mind-mind felismered és elfogadod, akkor teljesedek ki bennetek és rajtatok, ha valóban e szeretet kegyelmének ajándéka a működésben.

És most a mai napon így áradjon reátok e szeretet kegyelmének ajándékának ünnepén áldásom. És most áldásomat a Fényben árasztom reátok. A Fény áldása öleljen át, melegítsen fel. A Fény áldása kopogtassa meg minden testvérem szívét. A Fény áldása mutassa meg a felismerést, a felismerésben pedig, ha megnyitod, Én, Jézus Krisztus Urad átlépek e nyitott ajtón a kegyelem szeretetében, hogy eggyé válhassunk. És e eggyé válása által árasztom számotokra áldásomat kiválasztott Mária testvér által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e Fénnyel áradjon reátok, öleljen át, ha szükséges, melegítsen fel, ha szükséges, mutassa meg számotokra a Fény-utat, és a felismerésben haladjunk együtt a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy kiteljesedjék rajtatok és bennetek e Szeretet-ünnep, különösképpen akkor, amikor mondhatom, hogy talán magányosnak, elesettnek, szomorúnak és bánatosnak érzed magad. És ilyenkor e öröm által fel tudsz vidulni, örülni, érezni az élet örömét a kegyelemben.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


FELTÁMADÁS 2014. április 20.

Mária:

A feltámadott Jézus jelképszobra

A feltámadott Jézus jelképszobra

A nyitott sír ridegsége, amely átölelt.1 De elég már e hely pihenése, elég már a sötétségből!

A ridegség eltávozik, és Szeretet éledezik. A szeretet feleleveníti és megerősíti a Fényt, és a ridegség sötétsége fénnyé változik.

Íme, e Fény erőssége megnyitja e Sírt, amely a bezártságot, a hidegséget és a sötétséget uralta. Most a Fény, amely a szeretettel éledezett, erősödött, tág teret adott, és már a Fényben megjelenik a hajnal illata, a hajnal szüremköző fénye.

Íme, a Szeretet Fénye, mely életet jelenthet, az élet, amely most itt megjelenve, hisz az Élettelen Test e Fényben, e hajnal illatában megerősödve leveszi a leplet.

Elhelyezve e kendőt. És itt vannak, kik őrizték e sötét ridegség, élettelen Test, a Fényben (…) az angyalok, kik hódolnak és üdvözölnek.

E hely, mely a pihenést adta e sötét ridegségében, most már Fény öleli át a megerősítő szeretettel, mert a Szeretet megmutatta, hogy a Fénnyel Élet ébredezett, és az Élet erősebb lett már e Élettelen Testnél, és a Test is már erőre kapott.

A hajnal illata, szürkülő fénye, a fény élettel találkozik, és eggyé vált. Ekkor elindul, és a Sír kő-ridegsége üresen tátong.2

IMG_6446

Az üres szentsír Sükösdön, 2014. Feltámadás hajnalán.

Íme, a megemlékezés sírhelye, amelyet elkészítünk emlékezésünk tiszteletében. Most itt is hódolunk, és fejet hajtunk, hisz itt pihen az Élettelen Test, de az Élet már erősebb lett e Fény szeretetével a haláltól.

A Test felül, levette a lepleket, és ott hagyja, kiket az Atya küldött, hogy őrizzék mély pihenését. E Fényben jelen vannak, és itt maradnak, hisz a Test, aki megerősödött az Élet fényének szeretetével, elindul, hogy köszönthesse mindazokat, akik egybe gyűltek, és várják e megemlékezésben e dicső, fényes hajnalt az Élet fényének szeretetével.3

(…) fénylő hajnal egybe gyűlt, jelen e köszöntésben.

E Kősír ürességében van jelen. A hét első napján kora reggel még sötét van. Mária Magdolna elindul, hogy a Sírhoz menjen. És mielőtt oda ér, már messziről látja, hogy valaki a követ elmozdította. Mikor oda ér, és valóban szembesül a Sír nyitottságával, ekkor elindul siettében, és szalad Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, így szól nekik:

— A Sír üres, a követ elmozdították. És nem találtam az Urat — sírva, zokogva. — Valaki elvitte, és nem tudom, hogy hova.

Ekkor Simon Péter és a másik tanítvány, akit a Mester szeretett, elindultak a Sír felé, és siettek, futottak. A másik tanítvány gyorsabban futott, és előbb ért a Sírhoz, s azt látja, hogy valóban, a követ elmozdították, a Sír üressége ott tátong, és látja az ott hagyott gyolcslepleket. De nem megy be.

Ekkor oda ér Simon Péter, ki belép a nyitott Sírba, és látja a lepleket, majd látja a kendőt, amely Jézus Arcát, vagyis a Mester Arcát takarta. Ez nem volt együtt a többi leplekkel, ez ott feküdt szépen összehajtva, külön egy helyen.

Ekkor belépett a másik tanítvány is, és ő is mindezt látta.

És hisznek e megtapasztalás után, hisz addig nem értették meg, hogy a Mesternek valóban fel kellett támadni e halálból.

Majdan elindulnak, hogy visszatérhessenek a többi egybegyűlthöz, és megvihessék a hírt. De félelem szálla meg őket, és ekkor bezárkóznak, és tanakodnak egymás között, hogy hova ment az ő Mesterük, hisz többször és többször a tanúságtételében, a tanításban elmondotta tanítványainak:

— Az Emberfia meghal, és majd harmadnapra feltámad.

Most értették meg azok tanítását, amelyeket többféle formában elevenített fel számukra.4

És ahogy így vannak félelmükben bezárva, összebújva, ketten kopognak az ajtón, és betérnek, és örömmel mondják:

— Feltámadt a Mester! Hisz lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk! Öröm járta át egész testünket! És mikor oda értünk, hogy betérjünk otthonunkba, ahol laktunk, behívtuk magunkkal, hisz már esteledik. És mikor együtt ülünk az asztalnál, és beszélgetünk, szemünk el volt zárva a látástól, fülünk a hallástól, de megnyílt szemünk és fülünk, mikor megtapasztaltuk, hogyan törte meg a kenyeret előttünk. És mire szinte magunkhoz tértünk, addigra már nem volt jelen közöttünk. De eljöttünk, hogy elmondjuk nektek is, hogy mi láttuk a Mestert, és felismertük Őt a kenyértörésben.

Ekkor Simon Péter is elmesélte, hogy:

— Az asszony, amit elmondott, ami megzavart szinte minket, elmentünk, hogy megnézzük, és szembesültünk mi is az üres Sírral és az ott hagyott leplekkel. És megértettük, amit a Mester mondott, hogy fel fog támadni a halálból. És most beteljesedett.5

Jézus Krisztus Urunk:

E dicső hajnal köszöntése az egybegyűlteknek, kik részesülnek e kegyelem jelenében. Hisz a dicső Fény a szeretet erejével megjelent e rideg Sír kövei között, és a Fény ereje megnyitotta e Sírt.

E dicső hajnal illata, fénye, szeretete, jelenléte öleljen át, erősítsen meg, és világosítsa meg az egybegyűltek életútját a felismeréshez, az elfogadáshoz és majdan az elinduláshoz. E dicső hajnal fényének szeretete, amely megadja a meghívást a küldetés követéséhez.

És így most e örömmel, ujjongó szívvel, Szeretet Fényének erejével öröm boldogságát érezzük és adjuk ki, és énekeljük: „Dicsőség, szent áldás, tisztesség…”6

Most az egybegyűltek összefogják kezeiket.

És e hajnal fényének, szeretetének élete e remény megerősítésével, íme, most megjelent köztetek, és a szívből jövő, őszinte szeretet-ima, amely által ti is tanítva lettetek, mint annak idején tanítványaim, szívből imádkozunk, és közben megnyissuk szívünket, egész lényünket, és felkészülünk e hajnal fényének élő szeretetére, hogy átöleljen, hogy felmelegítsen, s ez által megerősödjél, és ez által felismerd e meghívást a küldetés és a követés részében e Élet fényének elfogadó erejével.

Amire tanítványaimat tanítottam és titeket az egybegyűltekben, most szívből hangozzon fel őszinte imádságotok:

Mi Atyánk7, aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedj minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.

Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Áradjon reátok e hajnal fényének szeretete, amely megerősített most benneteket, és meghívott az útra, hogy ismételten felismerjétek e Fényt a Világosságban az élethez, felismerjétek a Fényt az úthoz, felismerjétek szívetekben az érintést, és felismerjétek szívetekkel az elindulást. És akkor e szeretet, hajnal fénye, ölelése, megerősítése vezet e meghívásban, e küldetésben, e elindulásban, e meghívott úton, ami előtted van, ami nyitott, de ti, az egybegyűltek, a szabad akarat-, cselekvésetek részében önmagatoknak kell felismerni, értékelni, érezni, megerősödni, érezni a Fény melegségét a szeretetében, hogy biztos lépésekkel elindulhass. E hajnal fényének szeretete és kegyelme, amely ma a köszöntés az egybegyűlteknek, így jött el felétek e dicső hajnalban, és e dicső hajnallal elkezdődik ez az Új Élet, amely most megmutatta a megtapasztalásában, hogy erősebb lett e Élettelen Testnél, mert a Szeretet Fényének ereje életet adott, és ez az Élet erős lett, és felállhatott, és elindulhatott, hogy köszönthesse mindazokat, akik várták e dicső hajnal fényének, szeretetének köszöntését.

Szent Magdolna elmene ama reggel sírva…8

E Fény ragyogása az ünnep ajándéka.

Örüljetek e Fénynek a szeretetében, ami e hajnal köszöntésében eljött hozzátok.

Megtapasztaltátok a hajnal illatát. Íme, érezzétek most fényének szeretetét.9

Íme, a hajnal fényének szeretetével köszöntjük az Édesanyát, azt az Édesanyát, aki kiválasztott lett az egyszerűségével, és a kiválasztásával elfogadta mindazt, amire Őt az Atya meghívta. Elfogadta az életútját, mindazt, ami elkísérte: örömet, szeretetet, boldogságot, ami megerősítette Szívét, de tudjuk, itt jelen van a nélkülözés, a kitaszítottság, a bánat, a fájdalom. De az Édesanya ezt is szeretettel fogadta, és hűen viselte, óvta Gyermekét a kiválasztottságával, és védte, mindenkor Mellette és Vele. És a dicső hajnal fényének köszöntése e szavakkal, e jelenléttel Őt köszönti.

És így Édesanya lett Ő minden nyitott szívű gyermeknek, akik elfogadják Őt Édesanyának, hisz Ő jelen van Anyai Szívével, szeretetével, ölelésre tárt Karjaival várja mindazokat a gyermekeiben, akik hittel, bizalommal, szeretettel Hozzá mennek, mert ez az Édesanya, ez mindenkor jelen van az Ő gyermekei számára. Ez az Édesanya mindenkor segít az Ő gyermekei számára.

De hogy ezt megtapasztalhassuk, megélhessük, részeseivé válhassunk, ehhez nekünk, gyermekeknek tenni és cselekedni kell. Mert ha így jövünk és jövök az Édesanya nyitott Szívéhez, mindenkor meghallgatja gyermekeit, és mindenkor kieszközli számára, számukra azt a kegyet, amire szükség van.

Most e Fény szeretetének hajnala erősített meg benneteket, és ennek örömével köszöntöttük Édesanyát.10

Íme, Dicső Hajnal Keresztje!

IMG_ 5280 Sükösd 2013. Feltámadás 2. R1

A sükösdi kálvária keresztje 2013. feltámadás hajnalán.

A Kereszt, amely már e jelenben jelkép nektek. De a jelképben örömmel és szeretettel tekints Rá, mert Én, Jézus Krisztus Uratok is szeretettel vagyok jelen e Kereszten, szeretettel vállaltam értetek a megaláztatást, a kicsúfolást, a kereszthordozást, és végül a kereszthalált. Mert ha ez a Kereszt halála nem lehetett volna meg, hogyan lehetett volna benneteket megváltani? Hogyan lehetett volna nektek megmutatni a megtapasztalásban, hogy milyen az Élet ereje a szeretetében, milyen a hajnal illata, és milyen a fénysugár melegsége, amely átölel, felmelegít és megerősít?

Ezért e Keresztre, ahogy már régebbi tanításomban mondottam számotokra, nem csak így jövünk, szinte összeroskadva és sírva, és szinte fel se merek nézni, hanem bátran, nyitottan, őszintén, hogy „jelen legyen szívemben az a szeretet, amit e Kereszt által megkaphattam”, mert tudjátok, Én, Jézus Krisztus Uratok szeretettel vállaltam a megváltásért. És ez a Kereszt a Szeretet Keresztje legyen számotokra, hogy ez által van élet az Új Élet erejével. Azóta tudjátok, amióta a Kereszt létezik, hogy az Isteni Második Személy, aki Betlehemnek pusztájában Földre szállva a szeretetében, elhozta a fényt, a békét és az örömet a kegyelemben, egy darabig jelen is volt, de utána ez kissé eltávozott, ahogy most a jelenben is lehet mondani, hogy ismételten szükség van e Szeretet-kereszt fényére, örömére, békéjére, kegyelmére, hogy megerősödhessünk szívünkkel, lelkünkkel, s ezzel felismerjük, hogy valóban mondhatjuk: „Igen, Uram, értem is meghaltál, hogy engem is megválthassál, hogy én is részesülhessek e dicső hajnal fényének szeretetében, amely erőt adott, amely átölelt, amely megerősített, és ami által tudom, hogyan kell cselekednem a szabad akarat révén, amit a Földre érkezésemmel Atya gyermekeként megkaphattam.”11


JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2012. február 24. NAGYBÖJT 1.

Jézus Krisztus Urunk:

2923 javKöszöntöm testvéreimet a mai napon a megkezdett bűnbánat első Golgotáján.

S elfogadva a tanítást, amely a mai napon hozzátok szólva elsőként arról, hogy hogyan imádkozzunk.1 Ha imádkozunk, ne szaporítsuk a szót, mert az nem jó, és nem helyes. És ne kövesd azokat, akik így tesznek, és akiket így hallasz. Te maradj meg abban, ha nyitott szívvel felkészülsz az imáidra, mert mielőtt még elkezdesz imádkozni és talán az ima révén kérni, felajánlani, a Mennyei Atya már tudja, miért is fordulsz.

Ezért mondom nektek, hogy ti is így imádkozzatok, ahogy annak idején még a kezdetben tanítottalak benneteket, hogy hogyan is kell átélni, megérteni az imának a lényegét. Mert tanítványaimat és a nép sokaságát a Hegyi beszédben tanítottam az imáról, és sokan vannak jelen, és közöttük járva, és szólok. És azt mondom számukra az ima részében, hogy: „Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy.”

Ilyenkor valóban az Atyához fordultok a megszólítással? A hittel? A bizalommal? A szeretettel?

Hisz sokan sokféleképpen lehet értelmezni, ha csak ezt az egy mondatot értékelitek, hogy: „Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy”. Mert valóban a Mennyekben van, de mégis ismer benneteket, látja, hogy mitévők vagytok, és hogyan éltek és cselekszetek. Ezért a hit, szeretet bizalma részében értékelned kell, hogy hogyan és miképpen imádkozol.

De ha az imán végigmegyünk, akkor tudod az imának a lényegét.

Most nem fogom nektek boncolgatni mondatról mondatra. De most menjünk csak ahhoz a részhez: „bocsáss meg nekünk”.

Kit kérsz, hogy megbocsásson?

Az Atyát.

Hogy az Atya bocsásson meg neked vagy nekünk mindazért, amit tettünk vagy cselekedtünk. Mindazért, ami által jelen vagyunk a mindennapokban, és mindazért, mert szükségünk van a megbocsátásra.

De folytatódik ez a része, hogy nem csak azt mondjuk, hogy: „bocsáss meg nekünk, mert mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”

S valóban meg tudtok bocsátani a vétkezőknek? Vagy csak elmondjátok ezt az imát, és nem értékelitek az imának a mondanivalóját.

Mert az imának nem csak ez a kiemelkedő része, ahogy mondottam, hogy: „Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy”, és nem ez az utolsó része, mert „bocsáss meg nekünk, mert mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”.

Mert ha mi megbocsátunk, akkor az Atya is megbocsát nekünk. De ha mi nem bocsátunk meg, akkor az Atya se tud megbocsátani számunkra. Akkor hogyan teszek jót a cselekedetek lévén? Hogyan fogadom el a felebarátot testvérnek? Hogyan imádkozom a felebarátomért a testvérben? És hogyan értem és érzékelem, és fogadom meg az imának a mondanivalóját a mindennapjaimban?

Mert most az elejét és a végét próbáltam számotokra kiemelni. De jelen van benne az a része is: „add meg nekünk a mindennapi kenyeret”.

Úgy-e, milyen szép és fontos mondat? Mert fontos a megélhetéstek, és fontos a mindennapok. Fontos, hogy legyen megfelelő kenyér az asztalon a mindennapjainkban, amihez hozzányúlhatsz.

Most a kenyeret nem úgy kell értékelni és érzékelni, hogy a mindennapokban elmész, és megveszed számodra a megfelelő mennyiségű kenyeret, és azt mondod: „Kiteszem az asztalra, és már jelen van a mindennapi kenyér.”

Ez is fontos a test táplálékának, de Én, Jézus Krisztus Uratok a lélek táplálékáról beszélek.

„Add meg nekünk a mindennapi kenyeret.

A lélek tápláléka a mindennapi kenyérben az Eucharisztia a szentáldozásában.

Hogy hogyan készülsz fel testileg, lelkileg. Hogyan nyitod meg szívedet, lelkedet. Hogyan készülsz a befogadásra, hogy eggyé válj ezzel a Mindennapi Kenyérrel, amely táplálék a léleknek, de táplálékká válik a testnek is.

Ez ismételten rajtatok múlik a tanítások részében. Hisz már az imát, hogy hogyan imádkozzál, hogy felkészülve, átélve értékeljed, fontos, hogy érezd, mit is mond számotokra a mindennapi ima, és ilyenkor érzed azt, hogy: „Igen, mert tanítottál, Uram, Jézusom, hogy hogyan fogadjam el a mindennapjaimban az imát, hogyan imádkozzam el ezt a fő imát, amelyre Te, Uram, Jézusom tanítottad tanítványaidat, és általa minket, testvéreidet.”

Különösképpen most, a jelenben érezd az imának az értékét, kegyelmét, ajándékát és fontosságát, mert akkor nem csak ezt fogod elmondani, ahogy néha teszitek, vagy összetett kezekkel, vagy fogva a szentolvasót, némelyek pörgetve, és lehet, hogy gyorsan azt mondod, elmondom, hogy: „Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te Országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is.2 Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. S bocsásd meg a mi vétkeinket, mert mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”

Igen van egy ilyen szakasz, amikor így, mint a betanult imát, elmondjuk.

Most, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok elmondottam, most kérdezhetném, hogy mi maradt bennetek?

Mennyi jutott el a szívetekhez és a lelkedhez?

Mennyi ölelt át a szeretet, kegyelem részével, és mennyi az, amit úgy érzel, hogy elsiklottál felette?

És akkor lehet utána úgy imádkozni, ahogy a kezdettel elmondtuk: „Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy”, mert elhiszed a tanítás részében, hogy valóban az Atya Mennyekben van. S kérheted az Atyától: „Jöjjön el a Te Országod” ide le, közénk, a Földre, mert szükségünk van erre a Te Országodra, ami által élhetünk és haladhatunk.

De akkor azt is mondhatod: „Legyen meg a Te akaratod”.

„Úgy-e, Uram, milyen jó, hogy ha Reád bízom magamat? Felajánlom a Te Szentséges Szívedhez, és azt mondom: »Uram, legyen meg a Te akaratod.«”

Mert hiszel ebben, és Reám bírsz hagyatkozni, és elfogadni.

Fontos, hogy érezd és értékeljed a kegyelmet, az ajándékot, a felismerést és az imának erejének értékét, ami által nem csak akkor teszed össze kezedet, veszed kezedbe a szentolvasót, amikor „most problémám van, és imádkozni szeretnék, reménykedek abban, hogy meghallgatsz, Uram, és a meghallgatással megtörténik a segítség”, hanem akkor is, amikor úgy érzed, hogy: „Szívből, szeretettel most a Szentséges Szívnek imádkozok. Őt akarom megajándékozni ezzel az imával a szeretet kegyelem részében, mert Tőle várom a segítséget, és különösképpen az imának a legfontosabb tanítását, a megbocsátó kegyelmet, mert el tudom hinni, Uram, Jézusom, hogy megbocsátottál.”

Különösképpen akkor, amikor van valami, ami nyomja a szíveteket, a lelketeket, és felajánljátok a Megbocsátó Kegyelemhez az elhelyezésben. És hogy ha hiszel abban, hogy ez a felajánlásod valóban el fog jutni Hozzám, hát akkor hidd már el, hogy megkaptad a megbocsátó kegyelmet, és te is bocsáss meg önmagadnak. Mert sokszor ez a legnagyobb probléma, hogy elmondod a felajánlásodat, a kérésedet, az elhelyezésedet a Megbocsátó Kegyelemhez a feloldozáshoz. De felismered-e, elfogadod-e, hogy ez valóban jelen van és működik, működőképes?

Mert hányan és hányan még imádkoztok, hányan és hányan elzarándokoltok nem csak erre a helyre, hanem máshova is. Hányan és hányan azt mondjátok: „Én engesztelő vagyok, és imádkozom, de mégsem tudok hinni abban, hogy megkaptam a megbocsájtó kegyelmet.”

Akkor kérdezhetem Én tőletek, testvéreim:

Akkor mi lakozik bennetek? Hogyan értékelitek az imának a lényegét a felismeréshez és az elfogadáshoz?

Fontos, hogy ezt mind tudjátok értékelni és elfogadni. És akkor valóban közöttetek is járhatok épp úgy, mint a Hegyen, ahogy írva vagyon a Hegyi beszéd, és jelen vagyok tanítványaimmal és a nép sokaságával. És ha kell, reájuk tekintek, és így szólok hozzájuk a tanítás részében, és így mondom nekik, hogy:

— Ti ne kövessétek azokat, akik sokat beszélnek az imájuk részében.

Akik elhadarják, akik nem értékelik, akik nem tudják megérteni, hogy mi is az imának a mondanivalója, hogyan lehet felajánlani, kérni, elhelyezni és hálát adni, és „hogyan várom az ima által a megbocsátó kegyelmet”.

Azt a kegyelmet, ami vezethet a mindennapokban, a mindennapi életben.

„Mert akkor valóban megbocsátok felebarátomnak, testvéremnek, szívem szeretetével és örömmel, mert tudom, hogy ők is megbocsátanak. És ha már megbocsájtottunk egymásnak, és kiengesztelődtünk egymással, akkor valóban várhatom az Atyának a megbocsátó szeretetét és kegyelmét.”

De ez a legnagyobb probléma néha bennetek, testvéreim, hogy csak beszéltek róla, mint a vámosok, sokat, és nem élitek, és nem cselekszetek. És nem hiszitek el, mert talán nem őszinte szívvel, nyitottan helyezted el a felajánlásodat a Megbocsátó Kegyelemhez. Mert ha ez így él benned, őszinte szívvel a Megbocsátó Kegyelemhez, akkor hidd el, testvérem, hogy Mennyei Atyám megbocsátott neked vagy nektek. Érezni ennek kegyelmét, ajándékát, szeretetét. És akkor valóban öröm járja át szívedet és a lelkedet.

De a mai nap második tanítása pedig a parancs, a törvény megfogalmazása.3 Mindegy most, hogyan mondod. Én csak azt mondom számotokra, hogy ha ismered ezt a régi törvényt — Én nem azt mondom: parancs. Nem parancsolok, nem utasítalak, nem követelek. Én szeretlek benneteket, és a szeretetem szaván szólok. És a szeretetem szaván próbálom elmondani a tanításnak a lényegét, hogy van az a régi törvény, hogy így mondjuk: „Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.”

Igen, mert talán az Őskereszténységben4, a kezdetben találsz ilyenről írást az elfogadásban. Ott néha még azt is hallod, vagy olvashatod, hogy: „Fogat fogért, szemet szemért.”

De Én már, Jézus Krisztus Uratok, amikor jelen vagyok a nép sokasága között tanítványaimmal, Én már így szóltam feléjük:

— Én pedig azt mondom nektek: Szeresd ellenségedet!

Imádkozz érte még akkor is, ha gyűlöl, még akkor is, ha megvet, még akkor is, ha kitaszít. Mert ha tudod szeretni ellentársadat, ellenfeledet szíved szeretetének örömével, akkor hogyne szeretne benneteket az Én Mennyei Atyám! Aki a ti Atyátok is. Aki mindenkor várja az ő gyermekeit a szeretet, kegyelem részében.

Érezni és átölelni mindazt, ami jelen van számotokra e tanítással.

Mert ha már szereted ellenfeledet, ellentársadat — mindegy, hogy melyik szót használod —, tudsz érte imádkozni, cselekedni, hogy eggyé váljatok a szeretet, kegyelem részében, akkor érzed a tanításnak a lényegét és mondanivalóját. Mert akkor valóban Atyám is szeret benneteket.

Én, Jézus Krisztus Uratok szeretlek. S akkor boldogan mondhatom számotokra, hogy igen, Atyám a szeretete részében így szól:

— Felvirrad számotokra a Nap, a jókra és a gonoszokra. Esőt árasztok az igazaknak és a bűnösöknek. Mert ha Én, a ti Mennyei Atyátok tudom szeretni felebarátaitokat, ellenfeleiteket, és így mutatom meg számotokra a példát a tanításban, hogy egyformán árasztom mindazt, ami fontos a mindennapi élethez, az életben maradáshoz, a továbbhaladáshoz a felismert úton, a kijelölésben.

Mert ha ezeket mind-mind meg tudod érteni, elfogadni, felismerni, akkor nincs probléma mindazzal, amikor így szólok hozzátok:

Mert ha már Atyám így tud szeretni benneteket, hogy egyformán adja meg a felvirradó Napot a jóknak és gonoszaknak, nem választja szét, vagy egyformán tudja árasztani az esőnek az erejét az igazaknak és a bűnösöknek. Mert nem választja szét őket. Mert valóban reménykedik, valahol bízik a szeretet, kegyelem részében, hogy: „Megtörténik a meghallgatás, megtörténik az elfogadás, és boldogan és örömmel tudom értékelni a tanításnak a mondanivalóját a mindennapjaimban. És akkor boldogan mondhatom azt, hogy tegyünk mi is jót. Mert ha meg tudjuk tenni, akkor számunkra is adnak a Mennyek Országában. Befogadhatnak, hisz megkaptuk a megbocsájtó kegyelmet. A megbocsájtó kegyelem után már boldogan indulhatok el az élet-útpályámon.”

Az úton érezni a szeretet kegyelmének ajándékát, fontosságát a szeretetben.

Mert: „Ha ezek mind-mind jelen vannak a mindennapokban, akkor másképp érzem és értékelem mindazt, ami által a mai nap is tanítottál, ami által éreztem, hogy valóban, Uram, Te itt vagy, valóban Te szóltál hozzám, valóban Te mutattad meg, hogy milyen fontos az a mérhetetlen irgalmasság szeretete a mindennapjaimban. Mert akkor működik a kegyelem igazán a szívünkben, lelkünkben, ha mi is tettünk és adtunk. És hogy ha mi is teszünk és adhatunk ebből a csodából, ebből az ajándékból. Mert így érezzük az értelmét a kegyelemnek és a szeretnek a mindennapjainkban. És akkor nem válok szomorúvá a mindennapi ima részében, hanem értékelem mindazt, ami által én vagyok, Te vagy, és tudom, hogy jelen van a segítségnyújtás a mindennapokban, a mindennapokhoz mindabban és mindahhoz, hogy hogyan élek és értékelem e tanításnak a lényegét és mondanivalóját. Mert ha ezeket mind-mind meg tudom érteni és érzékelni, mennyivel más a mindennapi élet-útpályánkon a haladás a testvéreinkkel együtt.”

S ennek reményében árasztom felétek áldásomat kiválasztott Mária szolga által, hogy érezd a fontosságát e tanításnak, hogy ma az első tanítás, hogy „hogyan imádkozom, és nem szaporítom a szót, hanem megpróbálom átélni, értékelve imádkozni, de boldog vagyok, Uram, hogy Te szeretsz, és a szeretet révén én is tudok szeretni, megbocsátani és a megbocsátásban kérhetem a segítséget a kegyelemhez a mindennapokban, a mindennapokhoz”.

És most így áradjon reátok e csodálatos kegyelmi ajándék-áldás, ami most a megbocsátás részében árad felétek, és a megbocsátás része után, hogy érezd, milyen fontos a szeretet a felebarát felé az embertársaitokban, a mindennapokban, a mindennapokhoz, kiválasztott Mária szolga keze által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme segítsen benneteket úgy vezetni e bűnbánat-időben is, a megkezdésben, a jócselekedetekhez, hogy a Megbocsátó Kegyelem az ima által megmutassa, hogyan lehet élni és értékelni, felismerni, elfogadni, és ez által cselekedni. „És hogy ha már a cselekvés működik rajtunk és bennünk, akkor már meg tudom érteni a régi parancsot a törvényben, hogy szeretem nem csak felebarátomat, hanem ellenségemet, ellenfelemet, mert én is megbocsátottam, és ez által nekem is megbocsát a Mennyei Atya. És egyformán kapjuk mindazt, amire szükségünk van a mindennapi életben, a mindennapi élethez. Nem csak a felvirradó Napot, és nem csak az esőt, hanem ami körülvesz most a jelenben, a mindennapokban.”

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2012. március 2. NAGYBÖJT 2.

Jézus Krisztus Urunk:

Ma még lehet, ma még szavad, borulj le a Kereszt alatt.

Ma még lehet, ma még szavad, borulj le a Kereszt alatt.

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat második Golgotai tanításán, hisz a múlt hét tanítása a szeretetről szólt, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagad, és szeresd ellenségedet, mint önmagadat. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok adtam ezt a tanítást tanítványaimnak és a nép sokaságának, így a jelenben a számotokra is.

Ma pedig erről szólt a tanításom, hogy legyetek irgalmasok, amint az Én Mennyei Atyám is irgalmas.1 Az irgalmas legyen bennetek, és ez által ne ítélkezzél senki felett, mert akkor feletted sem ítélkeznek. Ne mondj ítéletet mások felett, akkor rád sem mondanak ítéletet. Mert ha ezeket mind megérted, akkor felismered, hogy az irgalmasságnak a jelenléte a tanításban valójában mit is nyújt számotokra, hogy hogyan is kell irgalmasnak lenni a szeretet tanítása részében, a megbocsátásban? Hisz úgy-e, a szeretet, a megbocsátás, a szívből jövő ima, és most az irgalmasság, amivel folytattam felétek tanításomat. De az irgalmasság is csak úgy tud működni rajtatok és bennetek, ha már benned él a szeretet-tanítása, ha benned él a megbocsájtás, ha benned él, hogy miképpen és hogyan imádkozzál, hogyan fogadod el felebarátodat, testvéredet a megbocsátás kegyelme részében, akkor értékelni, felismerni és elfogadni az irgalmasságot, mert a Mennyei Atya irgalmas mindazokhoz, akik hiszik, hogy Atyának gyermekei, akik hiszik, hogy az Atya szeretete árad feléjük, akik hiszik, hogy az irgalmasságban, mint ahogy most itt vagytok jelen, nem csak ezen a helyen, hanem a Szeretet Házába, egyek vagytok. Így akkor már az irgalmasság áradhat felétek, és működhet rajtatok és bennetek, mert az irgalmasság szeretete, megbocsájtása megmutassa, hogy hogyan is nézzél a mai napon is felebarátodra, testvéredre, hogyan szereted, és hogyan nem mondasz felette ítéletet, mert az ítélet akkor épp úgy reád is fog áradni.

Mert hogy mondtam tanítványaimnak?

Hogy ha te mások felett ítéletet mondasz, mindegy, hogy milyen apró kis ítélet, mert te azt hiszed, hogy az apró kis ítélet, az olyan, mint ha el sem hangzott volna. Pedig az ítélet, az megjelent, és elhangzott. Akkor már reád szabad-e ítéletet mondani másnak? És ha te kapod netán, testvérem, az ítéletet, akkor szomorúvá válsz, és a szomorúságodban talán ki is kéred magadnak, hogy: „Mire föl kapok én ítéletet?”

S ezért mondom, ti ne mondjatok senki felett ítéletet, akkor felettetek se mondanak. Így, hogy ha már ezt mind megértettétek az irgalmasság részében, akkor valóban azt mondod, ahogy Én mondottam:

— Adjatok, mert ha adtok, akkor nektek is adnak jól megtömött, csordultig töltött, megrázott tömlőt, amellyel megajándékoznak öletekben. De ha te nem adsz, akkor hogyan várod, hogy talán neked adjanak?

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok az irgalmasságában így szóltam felétek, hogy:

— Ha adtok, akkor nektek is adnak.

És akkor érted meg az irgalmasságnak a kegyelmét, ajándékát, szeretetét, áldását, örömét a felemelkedéshez, mert Én, Jézus Krisztus Uratok nem arról beszéltem számotokra, hogy csak tőletek várom az irgalmasságot, ahogy a tanítványaimnak és a nép sokaságának mondottam e tanításban, ahogy közöttük jártam, és reájuk tekintettem, ahogy most reátok, és azt mondottam nekik örömmel, mosollyal, szeretettel, hogy:

— Legyetek irgalmasok, olyan irgalmasok, amilyen az Én Mennyei Atyám.

S erre talán arra gondoltok, amely megfordul néha bennetek, hogy: „Könnyű ezt elmondani! De hogyan kell ezt megélni, megtapasztalni, felismerni, elfogadni?”

Holott az irgalmasság a szeretet tanításával, a szeretet kegyelmének ajándékával, a szeretet kegyelmének áldásával árad felétek a felismerésben, az elfogadásban. És az irgalmasság nem egy olyan kérés, amelyet lehetetlen megtenni, mert már irgalmassá válsz, ha nem mondasz mások felett ítéletet, ha másokért imádkozol, ha másokat felajánlod, ha másoknak segítesz. Ezek mind-mind irgalmassági jótett-cselekedetek a kegyelem, ajándék részében.

És akkor, ha már benned a szeretet, a megbocsájtás, a felismerés, az ima, és már az irgalmasság itt lakozik, akkor mily könnyű e szerint cselekedni, élni a mindennapokban! Akkor már nem csak a szomorúság, a bánat, a kétely és az aggodalom elevenedik meg rajtatok és bennetek, hanem már érzitek a szépet, a jót, a kegyelmet, az ajándékot, az örömet, a békét a felismeréshez.

És mennyivel más úgy élni a mindennapokat, ha átélitek a tanítás mondanivalóját, és már az irgalmasság szeretetében éled mindennapjaidat. És már el tudod fogadni felebarátodat, testvéredet a megbocsájtás kegyelme részében; ha át tudod ölelni felebarátodat, testvéredet, mert a bűnbánat tanítása a szeretetről szólt, a megbocsájtásról szólt, az imáról szólt, „az ima által hogyan tudom felismerni mindazt, amit számomra ez a tanítás nyújt”.

És ma folytatod az irgalmassággal, amely már szeretetteljessé válik rajtad és benned, és e szerint élsz és cselekszel. És akkor nem mondasz mások felett ítéletet, talán a rágalomban, talán a fájdalomban, talán a bánatban. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok tudnék nektek legtöbbet mondani, hisz most éltük át a fájdalom, szenvedés Golgotai átélését. És ha most csak egy kicsit visszatekintünk, egy pillanatot, mit mondok számotokra a megelevenítésben?

A nép sokaságában sokan énekelnek, táncolnak, kockát vetnek, gúnyolnak, ha megfoghatják ruháimat, megrángatnak, ha tehetik, arcul köpnek.

Ezek szerintetek az irgalmasság cselekedetét mutassák számotokra?

Nem. Ez az ítélet a mások felett.

De ha Én pedig arról beszélek nektek, Jézus Krisztus Uratok, hogy reájuk tekintettem, elfogadtam, és némán haladtam el mellettük, mert nem figyeltem, hogy az irgalmasságban hogyan mondtak Felettem ítéletet. Az irgalmasságban Bennem a szeretet tükröződött számukra. És ez a szeretet érinti meg mindazokat, akik megnyissák szívüket és befogadják. És hogy ha befogadták, akkor ezzel tudnak együtt élni, elfogadni, és akkor érzik, hogy az irgalmasság valóban Isten Országával van jelen, mert Isten Országa nem eljön, hanem már itt lehet benned. Mert a tanítások részén úgy élsz, a felismerésed részében, hogy benned él, eggyé váltál vele a szeretet-kegyelemmel. És akkor már változtál a változás útján, és tudod szeretni ellenségedet.

Tudom, hogy nehéz hallani e szavakat. Hisz ha visszatekintünk a kezdet tanítására, mikor Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok a nép sokasága között, a hegy oldalában, és ahogy helyet foglalnak és figyelnek, és Én szólok hozzájuk, és szeretettel vannak jelen, és örülnek egymásnak, ahogy néha ti is örültök egymásnak, akivel talán régen találkoztál és szinte magadhoz öleled.

Így van jelen a tanítás!

És akkor azt mondottam nekik:

— Igen, szeresd felebarátodat épp úgy, mint önmagadat.

És akkor egy kicsit megálltam, és a farizeusokra és a vámosokra, a zsidókra és a pogányokra mutatva, és azt mondom:

— Szeresd ellenségedet, mint önmagad.

— Hát ez lehetetlen!

El is mentek. Nem is voltak már kíváncsiak tovább a tanításra.

Én ezt kérem tőletek, ti ne legyetek ilyenek. Bennetek éljen a tanításom a szeretet szaván. Fogadjátok el. Éljétek. Mert így már az irgalmasság is megmutatta, hogy hogyan és miképpen tudtok haladni együtt. Amikor szoktam mondani, úgy-e: Fogjuk össze kezünket láncba, legyünk egyek e szeretetben. Érezzétek e szeretet ajándékát, és ez által irgalmassá tudtok válni, és akkor már nem azt nézitek, hogy ki felett, hogyan és miképpen ítélkezel, és ítéletet mondasz.

Mert ha te ezt nem teszed meg, akkor feletted se mond senki ítéletet.

De amíg ezeket nem tudjátok felismerni, elfogadni, eggyé válni vele, addig a tanítást meg kell adni számotokra ismételten a felismeréshez és az elfogadáshoz. Mert már elindultál a változás útján, elfogadtad a tanítás kegyelmének ajándékát a szeretetben, de a változásban, néha ilyenkor, mint a mai tanításban és a múlt heti tanításban, megállsz, elgondolkodsz, hogy: „Hogyan tudom szeretni ellenségemet? Hogyan tudok ez által irgalmassá válni? Hogyan tudom átélni a szeretetet? Hogyan tudok megbocsájtani? És hogyan élem mindazt, amit már nyújtottál számomra a mindennapokban?”

És akkor ma folytattam a tanítást számotokra ismételten arról, amit már máskor is hallottatok a fájdalom, szenvedés Golgotáján, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok szóltam elsőként tanítványaimnak, hogy:

— Jeruzsálembe megyünk, mert az Emberfiának mennie kell. Itt az idő, hogy kicsúfolják, megalázzák, arcul üssék és köpjék, és majdan megöljék, és keresztre feszítsék.

És úgy-e, mikor ezeket halljuk, akkor át tudjuk értékelni, hogy mi is a fájdalom a szenvedésében.

De ez a tanítás nem kimondottan erről szólt számotokra, hanem arról — ahogy ti is jelen vagytok a mindennapi életben —, ott mi történt?

Két tanítványom, anyjával, Zebedeus2 és János, Elém jöttek. Leborultak Előttem, hogy kérhessenek.3 S megkérdezem tőlük, hogy mi a kérésük. És erre az anya megszólal, mert ő csak a két fiának szeretné, hogy jó legyen.

Hogy „az egyik fiam jobbodon”, a másik pedig balomon.

Úgy-e, hányszor, a mindennapi életben, ti is szeretnétek erre gondolni, átélni, megtapasztalni: De jó lenne egy jó helyen lenni! De jó lenne jobbomon és balomon ülni és szolgálni!

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok nem azért jöttem ebbe a világba, hogy Nekem szolgáljanak.

Én azért jöttem, hogy Én szolgáljak másoknak, mindazoknak, akik felismerik és elfogadják ezt a szolgálatot.

Ezért mondottam e két tanítványnak és anyjának:

— Készen álltok kiinni azt a kelyhet, amely Számomra is jelen van?

Boldogan mondták:

— Készen állunk!

Igen, készen álltak a szenvedés-kehelyre, mert a szenvedés számukra is jelen van, ahogy néha számotokra is jelen van.

De a szenvedés mellett még jelen a megaláztatás, a kitaszítottság, amelyet nem mindenki tud egyformán elfogadni, ami által úgy érzi: „Ha erről szól a tanítás a hitben, akkor talán én nem szeretném ezt a hitet a tanításával elfogadni, és vele együtt élni és haladni a mindennapjaimban.”

És ezért mondottam tanítványaimnak, amit most ismételtem nektek is mondok: Ti ne akarjatok ilyenek lenni. Ti ne kövessétek.

Mert ott is azt mondottam: A farizeusok, az írástudók, a pogányok teszik ezt. Ha hatalmuk van, akkor ezt a hatalmat gyakorolják mások felett, hogy biztosan tudtukra adhassák, hogy ők ezzel a hatalommal mit bírnak, mi szerint élhetnek, és mit cselekedhetnek.

Én pedig erre, Jézus Krisztus Uratok, azt mondottam nekik, tanítványaimnak:

— Ti ne a szerint éljetek, a szerint cselekedjetek. Ti szeressétek egymást, bocsássatok meg egymásnak, éljétek a szeretet kegyelmét, érezzétek az irgalmasság jelentőségét, és érezzétek, hogy mennyivel más így elfogadni egymást a szeretetben, a megbocsájtásban, az örömben és a békében.

Mert akkor tanítványaim ismét egyek lettek a tizenkettőben. Nem úgy, mint a tíz külön, és kicsit meglepődve figyelte a kettőt, hogy milyen kiváltságosat kérnek önmaguk számára.

Kérni, felajánlani minden testvérnek szabad szíve szeretetével.

De hogy a felajánlásában, a kérésében valójában mi történik a meghallgatásában, a segítségnyújtásában, ahogy itt tanítványaim részére is megmutattam a tanításban, így megmutatom számotokra is a jelenben, a mindennapjaitokban. Hisz vannak néha talán olyan kérések, amelyeken ti is saját magatok elgondolkodtok, hogy: „Nem is tudom, hogy illő-e ezt felajánlani, és kérni?”

A szíved szeretetével és őszintén, ha elhelyezed, és elmondod, hogy miért is fontos neked ez a kérés, akkor idővel megkapod a választ a segítségnyújtáshoz, vagy éppen a felismerés elfogadásában, vagy éppen, hogy rádöbbensz arra idővel, hogy nem történt meghallgatás. De a meghallgatás nem azért nem történik meg, mert nem jutott el az Én Szívemhez, hanem azért, mert talán olyat kértél — kérni lehet, de nem biztos, hogy megtörténik a meghallgatás.

Fontos, hogy átértékeljétek ti is, ahogy tanítványaimnak is mondottam, hogy hogyan és miképpen kell kérni, felajánlani, hogyan kell elfogadni felebarátodat, testvéredet, ahogy tanítványaimnak is mondottam. S ők is elfogadták már egymást.

És hogy mondtam nekik?

Ők ne legyenek olyanok, mint a farizeusok, az írástudók és a pogányok, akik a hatalmukat mindenki felett megmutatgatják, hogy:

— Nekünk van ez a hatalom, ezzel bírunk, és ti kicsinyek vagytok ehhez a hatalomhoz. Nektek csak ott lent törekedni kell a szolgálatban, a szolgálattételben.

Én ekkor így szóltam tanítványaimhoz:

— Ti legyetek olyanok, hogy szeressétek egymást. Fogadjátok el egymást. Bocsássatok meg egymásnak. És akkor megértitek, hogy az Emberfia miért is jött el közétek, hogy ne Neki szolgáljatok, hanem Ő fog szolgálni nektek.

Mert az Emberfiának ez volt a küldetése is, amikor eljött, és kiválasztotta a tizenkét tanítványát a tanításhoz, a felismeréshez, az elfogadáshoz és végül a haladáshoz.

Ezért mondom ma nektek, hogy a jelen tanítás, amelyet most hallottatok, épp olyan érvényes ma számotokra, mint ahogy — érvényes a tanítás — a tanítványaim részére volt.

Fontos, hogy érezd és értékeld, valójában ma mi is a mondanivalója ennek a tanításnak a felismerésben, az eggyé válásban, mert így tud működni rajtatok és bennetek a szeretet, a megbocsájtás, a szívből jövő, őszinte ima, az imának mondanivalója, értéke és ajándéka, kegyelme.

És érezni, hogy „hogyan tudok irgalmassá válni, mert az irgalmasság, szeretet, ha már bennem él, mennyivel jobban tudom elfogadni a felebarátjaimat, testvéreimet”.

„És akkor megpróbálok úgy élni, hogy nem csak azt nézem, mi jó nekem, és nem törődök senki mással, csak én éljek jól, én érezzem, hogy nekem mit, hogyan és miképpen kell értékelni a hatalmamat, hanem felismerni, hogy én nem ilyen szeretnék lenni, mint az írástudók, farizeusok és pogányok. Én Jézus testvéreként szeretnék élni a jelenben. A testvérben pedig elfogadni felebarátaimat, testvéreimet, és ha szükséges, adni számukra, mert ez által én is kaphatok. Megbocsájtani, mert ez által nekem is megbocsájtanak. És nem ítéletet mondani, mert akkor felettem se mondanak ítéletet. És akkor tudom, hogy Hozzád tartozom, Uram, és valóban testvéredként követhetlek a mindennapokban, a szeretet irgalmasságának ajándékával e tanítás részében.”

Ennek reményében árasztom reátok a bűnbánat második Golgotának tanításában áldásomat, hogy áradjon reátok kiválasztott Mária testvér által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme megvilágosítja számotokra e bűnbánat tanítását.

„És a tanításokat elfogadom, elindulok vele a változás útján, és a szerint élek és cselekszek. Nehéz az elindulás, de hiszek és bízom Benned, Uram, e tanítás részében, és szeretettel, békével, megbocsájtással elindulok az irgalmasság kegyelme által a mindennapokban, a mindennapokhoz a küldetés, követés része, tanítása révén.”

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!