JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2017. március 18. (Nagyböjt 3.)

11. R  IMG_6315  jav.

XI. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat harmadik Golgotáján, s köszöntöm mindazokat, akik meghallottátok hívásomat, és elzarándokoltatok e helyre.

Köszöntöm azokat is, akik ma jelenlétük révén csak lélekben vannak jelen, és így kísérnek el benneteket, hogy lélekkel legyetek egyek a kegyelem szeretetének működésével.

A bűnbánatban van az első tanítás, mielőtt megkezdem működésemet, s kimegyek a pusztába. Jött a második tanítás, amikor kiválasztottam három tanítványomat, és felmentem velük a hegyre, amelyet a jelenben most már úgy neveztek, hogy a Tábor hegye, ahol elváltoztam.

A mai tanításom pedig felétek arról szól, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondom:

Aki Velem van, az nincs Ellenem1, s aki gyűjt, az nem szór szét. Mert aki Velem van, elfogadja tanításomat, elfogadja szeretetemet, az áldás kegyelmét, amellyel megajándékozom mindazokat, akik megnyissák szívüket, lelküket, és befogadják e kegyelmet, hogy ez által működhessen rajtatok és bennetek.

Mert ez a tanítás arról szól, hogy a megkezdett működésemben egy némát, akit oda hoztak Elém, és láttam, hogy jelen van a kísértő, a gonosz, az ördög – mindegy, mely szót használjátok a jelenben –, kiűztem belőle. És mikor elhagyta a testet, megszólalhatott, ami által többen elcsodálkoztak. Elcsodálkoztak, hogy:

– Ilyen történhet most itt a jelenben?! Hát valójában ki ez, aki ezt megtette?

Némelyek kételkedve így szólnak:

– Hát, Ő nem más, mint a Belzebub fejedelmének segítségével művelte ezeket.

Mások pedig így szólnak:

– Hát, ha ilyet tett, akkor kérjünk Tőle égi jelet!

Úgy-e, ez az égi jel nem ismeretlen előttetek, hisz már más Evangéliumban is, az Élő Evangélium megtapasztalásában hallottatok e tanításokról, e tanításban, hogy „égi jelet kérjünk”.2

Ott hogy is mondottam?

Ez a nemzedék nem érdemel égi jelet.

Itt sem adtam égi jelet, mert átláttam rajtuk, az ő gondolatukon és a gonoszságaikon, hogy próbára akarnak tenni. De a próbatételben próbáltam számukra megválaszolni, mert Én, ha Belzebubbal és annak fejedelmével űztem ki az ördögöt, akkor megkérdeztem tőlük:

– És a ti fiaitok – most lehetne ezt mondani a jelenben is –, azok hogyan és kivel fogják ezt ugyanúgy megtenni? Vagy ők lesznek majd a bíráitok, akik bíráskodnak felettetek? S a bíráskodásból néha ítélet alakul ki? De az ítélet nem biztos, hogy a helyes megfogalmazásában és tanításában van jelen?

El kell gondolkodni, hogy „hogyan és miképpen tartozom e meghívásban, e Élő Evangélium felismerésében, hogy elinduljak a meghívott úton, és a meghívásban érezzem a fény melegségét, a szeretet örömét, ami által megerősödök, és elfogadom mindazt, ami által Hozzád tartozom”.

Mert, úgy-e, Én, Jézus Krisztus Uratok meghívtalak az útra. A meghívást minden testvéremnek a szabad akarat cselekvésében tudni kell felismerni, elfogadni, és ez által haladni a mindennapokban.

Fontos, hogy érezd és értékeld, hogy ez az Élő Evangélium e tanítás mondanivalójával hogyan és miképpen jön el felétek és hozzátok. Mert a tanításában most nem kell csak arról beszélni, hogy a gonosz hogyan van jelen, hogyan környékez meg, s az ördög, aki megszállja a testet a gonoszságával, és szinte használja, s a használatban a test azt teszi, amit ez a gonosz lélek, ördög megpróbál táplálni beléje.

Én, Jézus Krisztus Uratok átláttam ezen is, s ezért siettem segítségére.

De segítségetekre sietek akkor is, amikor csak Felém fordultok, és azt mondjátok: „Uram, Jézusom, jöjj segítségemre! Uram, Jézusom, fogadd el szívből jövő, felajánló imámat a kéréshez, a fohászhoz és a meghallgatáshoz.”

És Én, Jézus Krisztus Uratok felétek fordulva, ha kell, lehajolok hozzátok, megfogom kezeiteket, és kézen foghatóan – ahogy mondani szoktátok a jelenben – érzitek az Én segítségemet, érzitek az Én jelenlétemet, hogy igen, megadom nektek mindazt, amiért Hozzám fordultatok a felajánló ima révén.

De itt a segítségnél el kell mondanom, hogy néha a felajánló imában lehet, hogy többet kell kiadnotok önmagatokból, tehát nem egyet, nem kettőt, és nem hármat, hanem néha hetek, hónapok, és néha, mondhatjuk azt, hogy évek a ti földi jelen számításotokban. Nálam, Jézus Krisztus Uratoknál volt olyan, mikor kiválasztott Mária testvérem felajánlott egy kérést, s volt, mikor már méltatlanul ő is így szólt Felém:

– Uram, már oly régóta imádkozom erre a szándékra. Miért nem fogadod el? Miért nem jössz segítségemre?

S erre azt mondottam neki a benső hangban:

– Miért? Hát nem tegnap helyezted el Felém?

Akkor értette meg kiválasztott Mária testvérem, hogy itt lent, a földi életetekben, a mindennapi jelenlétetekben múlnak a napok, a hetek, a hónapok, néha az évek, amelyek Nálam lehet, hogy csak egy pillanat vagy egy nap, ami miatt nem szabad elcsüggedni, elszomorkodni, hanem bízni e Szentséges Szívben. Hogyan énekeltétek?

„Ne csüggedj el…” Mert ha a csüggedésből felismered az Élő Szív jelenlétét, szeretetét és kegyelmét, akkor rádöbbensz, hogy nincs hiábavaló felajánló kérés, nincs hiába várakozás, mert a miértre, a felajánlásra eljön a meghallgatás segítsége. S az apró jelben, ahogy mondottam, ha egy kicsit éber vagy és figyelsz kiválasztott testvéremnek arról a mondanivalójáról, amivel felkészítem. Pedig néha ő is úgy jön ki:

– Itt az idő. Ki kell mennem, de még nem tudom, miről kell beszélnem.

– De becsukod szemed, átadod magad, és már a Szentlélek által feléd árad minden, és arról beszélsz, amit Én, Jézus Krisztus Urad megadok a te ajkadra.

Én, Jézus Krisztus Uratok pedig az Atyától veszem mindazt, amire felkészített, mert ebben a tanításban is az van, hogy Isten ujjával vagy Isten erejével űztem ki az ördögöt a néma emberből, hogy segítséget nyújtsak.

Tehát ha ti is tudtok felajánlani, áldást mondani, kérni, megköszönni, akkor mindenre eljön a segítő válasz a kegyelemben. S akkor nemcsak a kétely, a fájdalom és a bánat elevenedik fel, és akkor számotokra ez a rövid, kis példabeszéd nem azt fogja tükrözni – hogy is van ott? –, az erős ember, aki megtehette, fegyverzettel védte a saját területét, s addig volt csak biztonságban, amíg nem jött el nála erősebb, aki legyőzte őket, elvette fegyverzetét, és mindenét szétosztotta.

Úgy-e, számotokra már nem kell ilyen tanítás a példabeszédben? Mert ha ti már tartoztok a meghívásban Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz, és követtek Engem, elfogadjátok az Élő Evangélium tanítását, amiből erőt merítve és belekapaszkodva haladhattok e meghívásban, e küldetésben, a mindennapokban, akkor érzitek, hogy Isten ujjának erejével nyújtok számotokra segítséget, hogy a kegyelem felétek áradjon, működjön rajtatok és bennetek. És akkor ti boldogan mondhassátok: „Mi Veled vagyunk, és egyhamar nem akarunk ellenségeddé válni, Uram. Mi azok vagyunk, akik Veled együtt gyűjtünk, és nem akarunk semmit szétszórni, tönkre tenni, hogy ne legyen neki értéke, ajándéka, kegyelme.”

Mert az érték, az bennetek van, a ti saját szívetekben és a lelketekben, ami által kialakul az egész lényetek az egyéniségben. S akkor tudod, hogy valójában egy értékes ember, gyermek, testvér vagy e földi életben, aki az Atyához tartozol mint gyermek, a Fiúhoz mint testvér és az Édesanyához, ismételten, mint a gyermek, akik mindenkor segítségetekre sietnek, ha hívjátok, mert szükségetek van Reá.

Ennek reményében áradjon reátok ma áldásom e kegyelem szeretetében, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok eljövök hozzátok, hogy segítséget nyújthassak számotokra, amikor szükségetek van, amikor hívtok, és a hívásban a megnyitott szív türelmével várjátok, hogy a kegyelem a megtapasztalásában, a meghívásában eljöjjön felétek és hozzátok, és árad reátok ez a mai kegyelmi ajándék, hogy: „Uram, Jézusom, mi Veled vagyunk, és nem akarunk egyhamar ellenségeddé válni. Mi azok vagyunk, akik tudunk Veled együtt gyűjteni, s ebben a gyűjtésben megmaradva, és nem akarunk semmit szétszórni, elpocsékolni és tönkre tenni.”

Mert a kegyelem a fény szeretetében, ahogy múlt héten is mondottam, ez érvényes a mai napra is: ismételten áradjon felétek kiválasztott Mária testvér által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e fénnyel, e kegyelemmel, e segítségnyújtással eljön felétek, hozzátok, hogy átöleljen, felmelegítsen, megerősítsen és meghívjon továbbra is a mindennapi élet-útpályátokra a felismerés elfogadásával. És akkor már tudod, mi a küldetésed és a követésed. S bármilyen problémád van, bármivel fordulsz Felém és Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz, hogy a meghallgatás kegyelme működhessen ez által rajtatok és bennetek.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

Jézus Krisztus Urunk:

Lassan megemlékeztek Nevelőatyámról.

Itt is az Élő Evangélium majdan arról szól felétek, hogy ez a család, amellyel Én együtt éltem, elmentünk fel a városba az ünnepre. De itt már Én, Jézus Krisztus Uratok a gyermekben tudtam, hogy Nekem mit is kell cselekednem, és hogyan. Édesanyám és Atyám nem vették észre, hogy nem vagyok velük, csak később, majdan visszaérve, hogy megkeressenek. És megtalálnak a vének között, az elöljárók között, hogy Én, a gyermek éppen felolvasok a megtapasztalás szeretetében.

Ez az Élő Evangélium is azt tükrözi számotokra, hogy lehet hinni, bízni, reménykedni, mert a kegyelem jelen van, eljön hozzátok, és megerősít, s megmutatja mindazt, ami által elindulsz e meghívásban az élet-úton.

Fontos, hogy Édesanyám és Atyám is példa legyen számotokra az egyszerűségében és a hitében és a bizalomban, hogyan tudtak együtt és egymással haladni, a mindennapok néha nehézségében is megtalálták a kiutat.

Így a mai Evangélium tanítása mellett még ezt nyújtom számotokra, hogy akik ezt a nevet viselik Atyám után, ők is alakítsák ki úgy életüket, hogy mindig a szerénység, a hit, a szeretet, az öröm és a remény éljen e testvéreimben, szívükben, lelkükben s egész lényükben.

 

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.