JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2017. január 6.

13.  IMG_6321  jav.

XIII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm a mai napon mindazon testvéreimet, akik eljöttetek a fájdalom, szenvedés Golgotájára, meghallottátok szívetekben a hívást, és a hívásban engedelmeskedve.

És köszöntöm mindazokat, akik ma lélekben vannak jelen, és lélekben kísértek el benneteket, hogy egyek legyetek a mai Golgotán.

A mai nap Golgotának tanítása nem volt ismeretlen számotokra, hisz a tanítás a tanúságtételről szólt1, hogy hogyan és miképpen van jelen ez a tanúságtétel, ha most ezt a mai időben akarjátok megérteni, felismerni és elfogadni.

Mert, úgy-e, hogy is kezdődött a mai tanítás?

Mikor János látta, hogy jön és közeledik Jézus, szólt:

– Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!

Itt még csak próbálja bemutatni mindazoknak, akik jelen vannak, hogy:

– Itt van egy Férfi, egy Ember, aki utánam jött, de mégis előbb volt, mint én.

És ezt sokan és sokan nem értik, hogy ha előbb volt, mint János, akkor hogyan akarja Őt bemutatni?

Hát előbb volt az Atyánál, az Atyától eljött le, hogy testet öltsön, és majdan itt élt, és ezért János be tudta Őt mutatni a népnek, vagy, ahogy mondjuk a tanúságtételben, a megismertetésben Izraellel.

Fontos, hogy ezeket fel tudjuk ismerni, hogy ezeknek mi a mondanivalója a jelenben, hogy ti, mikor hallotok egy tanúságtételt, amelyet lehet, hogy éppen felebarátod, testvéred, vagy ismerősöd, vagy itt egy közösségi testvéred mond el, hogy meg tudod-e érteni, el tudod-e fogadni, és tudsz-e vele együtt érvényesülni. Lehet az öröm, lehet az bánat megosztásával, lehet az, hogy kérő imaként fordulok a felebaráthoz és a testvérhez, vagy éppen kifejezem köszönetemet, hálámat, hogy egyek voltunk talán a nehéz pillanatokban.

Fontos, hogy ezekről el tudjunk gondolkodni, elmélkedni, mert a kegyelem az erőben így van jelen, így tudtok egymásra tekinteni, és egymáshoz kapcsolódni.

Mert a tanításban hogyan is van?

János látta Jézust, hogy közeledik. S akkor próbál tanúságot tenni Róla, amelyre őt is felkészítették.

Ti meg, mikor itt vagytok együtt, örültök egymásnak, és mikor némely felebarátod és testvéred tanúságtételt tesz, és ezt a tanúságtételt meg is tudod érteni, tudsz vele érvényesülni, s akkor érzitek, hogy hogyan is kapcsolódhat ez ehhez a tanításhoz, mert a jelent is meg kell élni, meg kell becsülni, fel kell ismerni, és eggyé válni vele, ahogy a tanítást is, amelyet ma nyújtottam számotokra e hónapban. Mert, úgy-e, ez folytatódott még tovább, nemcsak addig, hogy „Ő az Isten Báránya”, hanem azt mondotta:

– Én nem ismertem Őt, de aki engem felkészített és küldött, az azt mondta, hogy tanúságot tegyek Róla, mert Ő utánam jött, de mégis előbb volt.

És sokan és sokan ebbe néha beleütköznek: „Hogyan lehetett, hogy utánam jött, és mégis előbb volt?”

Előbb volt, mert Ő az Atyánál van, hisz az Atyával eggyé válik e tanítás mondanivalójával.

És aki felkészítette Jánost, az nem más, mint az Atya, aki nemcsak ezt a részét, ezt a mai tanítást – mert tudjuk, ennek a tanításnak van még egy változata2, amikor azt mondja, hogy:

– Ím, itt áll a vízparton, és Ő nem más, mint az, aki oda megy, hogy megkeresztelkedjen.

Mert Ő elfogadta Jánost.

Igaz, hogy János először meglepődött, és nem akarta e cselekedetet megtenni, de elmondották számára, hogyan és mitévő legyen, és hogyan működjön. És akkor megnyílott az Ég, szózat hallatszott:

– Íme, az Én Szeretett Fiam! Őt hallgassátok.

Vagy:

– Őt kövessétek.

Vagy:

– Őhozzája tartozzatok.

Úgy-e, mennyi sokféle formában lehet megadni számotokra e tanítás mondanivalóját?

S mégis ugyanazt jelenti a szeretet kegyelmében, hogy „valóban Ő az Én Szeretett Fiam”.

És itt, a mai jelen tanításában meg tanúságot tesz arról, amelyet megtapasztalt. Mert hogyan is folytatódott?

Hogy:

– Én, János tanúskodom, mert azt mondotta nekem, aki küldött engem, hogy: „Akire látod, hogy rászáll a galamb a nyitott Égből és rajta marad, az, akit küldtem.”

S ekkor tanúságot tesz János arról, amit ő megtapasztalt és látott, és elmondja, hogy:

– Én ezt láttam, én ezt megtapasztaltam, s ezért tudok nektek tanúságot adni.

És mikor ti tanúságot mondotok itt a Közösségben, hányszor és hányszor a tanúságtételben egy kissé elkalandoztok. Nem teljesen arról szól a tanúságtételetek, amit Én, Jézus Krisztus Uratok mondok.

Így, ha a mai nap figyeltétek, semmi hozzáfűznivaló nem volt. Elmondottam, hogy a mai napon kit hívok és várok a tanúságtételben. Reátok bíztam, hogy ha nyitott a szíved, ha felismerted mindazt, amit megadtam feléd és számodra, akkor ez alapján tudtál tanúságot tenni a tanúságtételedben, amit Én, Jézus Krisztus Uratok vártam a mai nap is tőletek.

Így kell, hogy egy kicsit figyeljetek önmagatokra, a jelenlétetekre és mindarra, hogy: „Ha netán én, vagy én, vagy én leszek kiválasztva a tanúságtételhez, hogy akkor tudjak megfelelően szólni, és megadni azt a tanúságtételt, amelyet éppen vársz, Uram, Jézusom, tőlem, testvéredtől.”

Fontos, hogy ezekre figyeljetek és felismerjétek, mert nem egyszer és nem kétszer történt az elmúlt esztendőben, hogy mikor felkértem valakit a testvérben a tanúságtételre, néha olyanról beszélt, aminek semmi köze ehhez a helyhez, semmi köze a tanításokhoz és a megtapasztalásokhoz.

Csak hogyan gondolta a testvér, hogy neki így és erről kell beszélni?

Érezzétek a működést, hisz ti is részesülhettetek a Lélek ajándékából, hisz az évek folyamán hányszor és hányszor részesültetek az Élő Szentlélek ajándékának áldásával, ami reátok áradt, Ha te nyitott voltál, és befogadtad, akkor rajtad és benned maradt. És engedd, hogy működjön rajtad és benned, és vezessen a meghívásban, a küldetésben és a követésben.

És hogy ha így megengeded, hogy ez a Lélek szabadon működjön rajtad és benned, szinte szárnyaljon, biztos, hogy olyan helyekre vezet el, ami fontos számodra a mindennaphoz és a földi életedhez, mert a kegyelem az ajándékában így van jelen, és így tud működni rajtatok és bennetek. És ha ezek már jelen vannak, akkor tudsz a tanúságtételben valóban tanúságot tenni, és arról, amire felkészítelek, és amit várunk tőled. Mint ahogy Jánost is felkészítette az, aki küldte, mert kihangsúlyozza, úgy-e: „Én nem ismertem Őt. De utánam jött, és mégis előbb volt. Én megismertettem Vele Izraelt, és ezután tanúságot teszek Róla, hogy Ő az, akire rászállott a galamb formájában a Lélek, és Rajta maradt. És valóban Ő az, akit küldött, mert Ő az, akit úgy nevezünk: az Isten Fia, aki azért jött, hogy elvegye a világ bűneit.”

És ha ezek a megtapasztalásában, a felismerésében és az elfogadásában megérthető és elfogadható, akkor működhet rajtatok, bennetek a kegyelem és a szeretet, és az a Lélek, ami reátok szállt, és rajtatok és bennetek maradt.

Most pedig mit is mondjak számotokra, kik némelyek árgus szemekkel, izgatott szívekkel várjátok, hogy: „Új évet kezdtünk, Uram, és mi lesz ebben az új évben?”

Úgy-e, ismerős ezek a szavak?

Hogy is hangzott el már ez többször és többször előttetek?

Én, Jézus Krisztus Uratok jóslásba nem bocsátkozok, de egy kis felismerő jeleket, apróságokat tudok nyújtani számotokra, ami által egy kicsit be lehet határolni, hogy valójában hogyan és miképpen éljük az életünket.

Úgy-e, ha visszamegyünk, a tavalyi esztendő Golgotájára3, holott azt mondottam számotokra: Nem lesz nehezebb sokkal, mint ez az esztendő, de mondhatom nektek úgy, a saját szavaitokkal, hogy megértve, felismerve és elfogadva. S azt mondottam: Három kakaslépést próbáljatok elképzelni.

„De a kakaslépések néha nagyokra sikeredettek – azt mondottátok –, hogy néha úgy éreztük, hogy egy kakaslépésből az elindulásban nem tudjuk, hogy hol fog földet érni, és hogy fog elindulni újra ez a kakaslépés, és földet ér-e valaha?”

Ma, a jelenben pedig azt mondom nektek, hogy: Igen, nem lesz olyan az esztendő, mint az elmúlt. Fel kell készülni rá hittel, békével, örömmel és szeretettel, hogy legyen erő, felismerés, elfogadás a működéshez a működésében. Hisz az esztendő ismételten nehezebb lesz, mint amelyet hátrahagytatok magatok mögött. De nem annyira nehéz, hogy mindjárt kétségbe essetek és összeroppanjatok. Felkészítelek benneteket, hogy van, kihez forduljatok a felajánló ima kérésében, fohászában a felismeréshez és az elfogadásában, akiktől segítséget, kegyelmet, erőt és biztonságot tudtok érezni és megtapasztalni, és ez által kialakítani a mindennapi életeteket.

Fontos, hogy ezeket is most felismerjétek és elfogadjátok, és próbáljátok meg e szerint kialakítani a mindennapi életet, hogy „nem a félelem, a kétely és az aggodalomra próbálok összpontosítani”, mert ha ezeket elfogadjátok, és ha ezeket szívetekbe zárjátok, akkor valóban úgy alakítsátok ti saját magatok az életet e esztendőben, ahogy talán szeretnétek, hogy történjék.

És mikor nehéz, és mikor fájdalmas, mikor kétségek között görnyedve küszködünk, még akkor sem késő feltekinteni a Fény Szeretetéhez, a kegyelem működéséhez, és kérni önmagunk számára a segítségnyújtást, a biztonságot, a kegyelmet, ami által megerősödve, kialakítva életünket, és megpróbálunk az úton a küldetés követésében együtt haladni a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Fontos, hogy értékeljél, fontos, hogy felismerjél, és fontos, hogy felkészüljél erre az esztendőre is, és ha jönnek, úgy érzed, a megpróbáltatások nehézségében, ne csüggedj el, bízzál és reménykedjél, mert a bizalom előre segíthet, a remény fénysugárt nyújthat, amibe bele lehet kapaszkodni, ami által megerősödve kialakíthatod életedet a mindennapokban.

S ennek reményében ma áldásomat árasztom reátok, de az áldásokban áradjon reátok a mai nap ünnepe is, amivel megkezdtétek az engesztelést, az imádkozást, a felajánlást a szentmisén való részvétellel, átélésével, majdan a fádalom, szenvedés Golgotájával, most már áttérve egy újabb napba, és az új napnak fényének erejét felismerve és elfogadva.

Ezért ma áradjon reátok a bölcsek áldása, akik ajándékot hoznak.

Úgy-e, hogy is van?

Aranyat, tömjént és mirhát.

A mirha ajándéka sokszor nektek is megadatik kiválasztott Mária testvér által, hogy részesüljetek belőle. Ilyenkor mindig gondoljatok erre a kegyelmi ajándékra, hogy ez a mirha ajándéka milyen fontos volt a Gyermek Jézusnak, amikor meglátogatják, és ott hagyják szeretet-ajándékaikat a kegyelemben, a megerősítésben, hogy az Élet ereje erőt adhasson e küzdelemhez, e nehézséghez, e szeretethez, e örömhöz és e békéhez, amelyet a Fényben, a reményben és az örömben tudjuk élni a mindennapokban.

És így áradjon reátok áldásom, amelyet Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztott Mária testvér által ajándékul adom számotokra, nektek, hogy ma reátok szálljon ez az áldás, érintse meg szíveteket, és maradjon rajtatok és bennetek, és vezessen a meghívásban, a küldetésben és a követésben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme erősítsen, óvjon, védjen, vezessen a meghívott úton a Fény küldetésének szeretetében, reményében és örömében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.