JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2017. április 7. (Nagyböjt 6.)

14. R  IMG_6326  jav.

XIV. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat hatodik Golgotáján, akik meghallottátok szívetekben hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre.

Köszöntöm mindazokat a mai napon, akik lélekben kísértek el benneteket e fájdalom, szenvedés Golgotáján.

Hisz már közelebb vagyunk a bűnbánat-időben haladva előre a fő ünnephez, és így ma a tanítás már egészen közel jár ahhoz az időhöz, amikor szinte Mária felkészít temetésem napjára, hisz úgy kell elfogadni e tanítás mondanivalóját, hogy felkészített a temetésem napjára. Hisz a múlt héten még a bűnök súlyát a bűn megszabadulásától, feloldozástól készítettelek fel benneteket, és ma már pedig arról szól a tanítás, hogy eljött az ünnep.1

Hisz hogyan is kezdődik?

Hat nappal a zsidók kovásztalan kenyér ünnepe előtt elmentem Betániába a testvérekhez, ahol feltámasztottam halottaiból Lázárt. S ez a hír gyorsan elterjedt, hogy milyen csoda, amit művelt a Názáreti. És ez a csoda megtapasztalása és látása alapján egyre többen és többen hinni kezdtek Bennem.

De ez a hit hogyan is van jelen?

Hisz a bűnbánat-időben már az elején a hit tanítását adtam számotokra, hogy: „Hogy’ tudok hinni Benned, Uram, Jézusom, és a hit által követni?”

És a mai tanítás is szintén egy kicsit a hitet tükrözi számotokra, hogy a hit szeretete hogyan van jelen, és hogyan működik rajtatok és bennetek. Mert itt a zsidók és a főpapok a csoda miatt hittek. De nem kimondottan a csoda miatt kellett volna hinniük, hanem mindabban, amit már a tanítás által is adtam számukra. De a tanítás felett elsiklottak, és ők csak a csodára figyeltek – a csoda, amely a feltámasztást adta számukra a megtapasztalás jelenlétében.

De ennek a mondanivalónak nem kimondottan ez volt csak a jelenléte és jelentősége, hanem ez a tanítás azzal folytatódott, hogy jelen van Márta, aki felszolgál, jelen van Lázár, aki helyet foglal a Mesterrel és tanítványai körében, és jelen van Mária, aki pedig vesz egy font illatos nárduszolajat, amellyel megkeni az ő Mesterének lábát, és hajával megtöröli. És az illat betölti, mint például e helységet, erősen lehetett érezni az illatot.

És sokan nem ennek az illatnak örültek, sokan nem azt figyelték, hogy mit cselekszik ez az asszony, hanem többekben az elevenedett fel bennük, és közülük is egy tanítványban, aki azt mondotta, hogy:

– Miért kellett – szinte nem úgy mondta, de ez az értelme –, miért kellett pocsékolni ezt az illatos olajat?! Miért nem adtuk el 300 dinárért? – Milyen sokat ért ez a megnevezés a dinárban. – És ezt szét tudtuk volna osztani a szegények között.

De ezt nem azért tette, mert neki figyelme és odaadása lett volna a szegények felé, hanem azért, hogy elvett az adományokból, amelyben ő volt a pénztáros, és valahogy, gondolta, hogy visszahelyezi.

És ekkor a Mester reá szólt, úgy-e, a tanításban:

– Hagyd őt békén, hisz temetésem napjára készíti.

Hisz Mária így mutatta meg az ő Mesterének azt a szeretetet, amelyben ő részesült. A megbocsájtás és a kegyelem ajándéka révén valahogy ezt ki kell fejezni, s ezt a kifejezést ő úgy adta meg, hogy vette e font illatos olajat, amellyel megkente Mesterének lábát. Ő ekkor még nem kimondottan a temetésre gondolt, ő csak az ő szeretetét akarta volna, tükrözve, átadni a Mester számára. A Mester már tovább ment, és azt mondotta:

– Hagyd őt békén, hisz temetésemre készítette el.

Mindezt, amelynek részeseivé váltunk, fel kell ismerni, hogy valójában hogyan és miképpen alakítsuk ki a mindennapi életünket, mert ezt a tanítást ma szinte három részre lehet bontani: az első rész az, hogy meglátogattam a testvéreket, és közülük is azt, akinek, akit feltámasztottam a halálból; a második része pedig az, hogy a testvér, aki megvette az olajat, hogy megkenhesse a Mester lábát; a harmadik pedig az a része, amikor a tanítvány, aki ezt nem jó szemmel vette, s azt javasolta, hogy miért nem adtuk el, és segítettünk volna a szegényeken.

De ha tovább megyek, akkor mondhatom, hogy van még egy része, és ennek a része pedig azt tükrözi számotokra, hogy szegények mindig lesznek veletek, de Én, Jézus Krisztus Uratok, a Mester, Én nem leszek mindig veletek.

Itt még nem értették, hogy hamarosan eljön az idő, és Neki mennie kell. El kell hagynia e Földet, meg kell halnia, hogy majd feltámadhasson, mert az Élet erősebb lesz a halálnál.

De ezt mind-mind meg kell élni, végig kell menni rajta, és érezni e kegyelem ajándékának működését e szeretetben. És hogyha ezeket felismerjük és elfogadjuk, akkor mi is a tanítások részeit ugyanebben a formájában el tudjuk fogadni, és mi olyan testvérekké válunk, akik ismerjük a Mestert, akik elfogadjuk a Mester tanítását e bűnbánat-időben, és akik azt mondjuk – úgy-e –, hogy mi nem akarunk olyanokká válni, akik nem jól sáfárkodnak a földi életükben, hanem inkább a cselekedetekben bíznak, még akkor is, hogyha ezek a cselekedetek nem az igaz szeretetében van jelen. Mert ha sáfárkodok, és helyesen döntök, és helyesen sáfárkodok, akkor nem azt a szót illetik reád, hogy talán te is lopós voltál, mert az adományokból el-elvettél, és utána csak arra figyeltél, hogyan is lehetne ezt visszaadni, még mielőtt észrevennék. De hogy én visszategyem? Hát az nem érte el az ő szívét és a lelkét, őbenne az volt, hogy máshonnan: „Hát, ha ma megjelenik ez az illatos olaj, hát akkor ezt kellett volna eladni jó pénzért, és akkor adhattunk volna…” – mert ő akkor sem a szegényeknek adta volna, hanem visszatette volna az adományok közé, ahonnan elvett.

És valóban, ennyi esztendő után, amelyben most ti a jelenben éltek, ti is megtapasztalhatjátok, hogy szegények a mai nap is vannak köztetek, de Én, Jézus Krisztus Uratok szintén jelen vagyok, és veletek lehetek, és élhetek bennetek, de most annyi a különbség a két tanításnak a mondanivalója között, ami akkor szólt tanítványaimhoz, és most, a jelenben, hogy ott azt mondottam: „Temetésemre készíti elő. Mert szegények lesznek mindig veletek, de Én nem leszek mindig veletek.” Most azt mondom: Már itt vagyok veletek, ha megnyissátok szíveteket, be tudtok fogadni, és már együtt élhetünk és haladhatunk a mindennapi élet meghívott-útpályán. Hisz ez az útpálya köt össze benneteket a szeretet által. És a szeretetet, ha elfogadom szívembe és a lelkembe, és megpróbálok a szerint élni és cselekedni, és ezt a szeretetet árasztani önmagamból felebarátaim és testvéreim felé, és érezni, hogy hogyan van jelen és működik, és a működés által hogyan tartozunk egymáshoz, szinte a láncban, mint mikor összefonódtok a szívből jövő, őszinte imákkal. Mert tudjátok, érzitek, hogy az imának ereje van; tudjátok, érzitek, hogy az ima meghallgatásra talált; tudjátok, érzitek, hogy az ima összeköt bennünket, egymáshoz a szeretet jelenlétében, és tudunk figyelni egymásra a mindennapi életben.

És hogyha ezek már így működnek rajtatok és bennetek, akkor el tudjátok fogadni e tanítás mondanivalóját, s akkor ti nemcsak akkor hisztek Bennem, ha csodát láttok, hanem akkor is, amikor a tanítás megjelenik itt előttetek, és „a tanítást elfogadom, s a tanítás szerint élek a mindennapi életemben, hogy a kegyelem áradjon reánk, működjön rajtunk és bennünk, és megadhassa mindazt, amire szükség van, és amire vágyakozunk”.

És hogyha ezeket, e bűnbánat-idő tanításait, ami szépen egymásra épült, mert, úgy-e, a tanítás, amit már azt mondjátok néha, hogy „már oly régen volt az első Golgota, már talán nem is emlékszek, mi volt” – kimentem a pusztába, és a kísértő megjelent. A kísértő, az mindig figyel, rátok is, hogy mikor jelenhet meg mellettetek, mikor adhat számotokra a kísértő egy olyan gondolatot, egy szavat, amit, ha nem vagy éber, és nem figyelsz, szinte elfogadod, s megpróbálsz, lehet, hogy a szerint cselekedni. De ha rádöbbensz, hogy: „Nem ez az én utam! Én nem a kísértővel akarok élni, cselekedni és haladni a mindennapokban! Én elhagyom ezt a kísértőt, és megmaradok Jézus Krisztus Urunk mellett, az Ő tanításában, az Ő szeretetében és az Ő kegyelmében, mert Ő ezt árassza mindazoknak és mindazok felé, akik felkészülünk, akik megnyissuk szívünket, hogy be tudjuk fogadni.”, érezni és értékelni, hogy a kegyelem ajándéka hogyan és miképpen működik rajtatok és bennetek.

„S akkor mink is nem úgy éljük életünket a mindennapokban, hogy hallom ezt az Evangélium tanítását, de nem értem a tanítás mondanivalóját, mert hisz azzal kezdődik, hogy hat nappal húsvét előtt – vagyis, hogy érthetőbb legyen: a kovásztalan kenyér ünnepe előtt – Én, Jézus Krisztus Uratok a tanítványaimmal bevonulok Jeruzsálembe, a városba, hogy ott legyek az ünnepen, mert az Írás a jövendölésében ezt adta, hogy Nekem részt kell vennem ezen az ünnepen, hogy ennek az ünnepnek részesévé válhassak, s ez által ti is a küldetés követésében, a megtapasztalásában. És akkor a tanítás megadja számotokra azt a kegyelmet, ami által összeköt benneteket, mint ahogy meghívlak benneteket a mindennapi imához, hogy alakítsatok ki egy élő, őszinte Rózsafüzér-imaláncot, mert ti vagytok az élő szemek az összekötöttségben, akik egymás kezét, ha megfogjuk, akkor egymáshoz tartozunk, és egymás felé tudunk figyelni, és a figyelemmel tudunk egymásnak segítséget nyújtani a mindennapi élet jelenlétének elfogadásában, a kegyelem szeretetében. S akkor mi boldogan mondhassuk azt: „Uram, valóban, szegények lesznek állandóan velünk, de mi azt akarjuk, hogy Te is mindig itt legyél velünk, szívünkben, lelkünkben érezzük jelenléted szeretetét, a meleg kegyelmet, amelyet árasztasz mindazoknak, akik hiszünk és bízunk Benned, és követünk Téged a mindennapokban e kegyelem szeretete révén.”

Ennek reményében áradjon reátok a mai nap tanítás áldása, amely meghív benneteket e ünnephez, és e ünnepen legyetek örömmel és szeretettel, és fogadjátok el szívetekhez és a lelketekhez e bűnbánat szenvedésének jelenlétében azt a Mestert, aki értetek vállalja a kereszthordozást és a kereszthalált, hogy ez által megválthasson, és halála által bennetek életre kelhessen, és működhessen rajtatok, bennetek, és ez által vezessen a mindennapokban.

Ennek reményében áradjon reátok kiválasztott Mária testvér által áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme töltse be szíveteket, lelketeket, melegítsen fel, kössön össze benneteket a meghívás küldetéséhez a felismerésben, és tartozzatok együtt, egymáshoz élő Rózsafüzér-ima révén az imalánccal. S akkor érzitek, hogyan van jelen a szeretet kegyelme. S akkor értitek meg igazából e bűnbánatnak ezt a mondatát, ami elkísért benneteket hétről hétre, hogy Én szeretetből vállaltam mindezt, és szeretetből mondhatom azt, hogy: Halálom által életre kelek bennetek ebben a világban, hogy tartozzatok Hozzám, fogadjatok el, és kövessetek a mindennapi élet-útpályán a meghívásban.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.