JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. február 12. (Nagyböjt 1.)

2. R IMG_6290  jav

Második állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat első fájdalom-, szenvedés Golgotáján. S köszöntöm mindazokat, akik meghallottátok szívetekben hívásomat, hisz a hívást Én, Jézus Krisztus Uratok adtam számotokra, kiválasztott Mária testvérem pedig szavaival szólt felétek, meghívott benneteket, azt mondotta:

– Szükségem van, hogy eljöjjetek, hogy erősítsetek, testvéreim.

Biztos, láttátok, éreztétek és megtapasztalhattátok, hisz a bűnbánat Golgotája, az mindig másképp elevenedik meg előttetek, kik jelen vagytok, és tanúságot tehettek róla. Hisz, ami az első péntek Golgotájában van jelen, az a megemlékezés vállalása, és a bűnbánat Golgotája, az pedig már a szenvedés átélését tükrözi számotokra, és ez által egy kicsit mindig mást nyújtok számotokra a felismerés elfogadásának megtapasztalásában. És ez által érzitek, hogy talán van, ami egy kicsit jobban kiemelkedik, mint a múlt Golgotán a jelenlétben.

És a mai nap tanítása is a Hegyi beszéddel kezdődik felétek és hozzátok. Ma az imának azt a részét emeltem ki, amikor nem kimondottan azt az imát imádkozzuk, amelyre tanítványaimat, és általa benneteket és titeket, testvéreim, tanítottalak. Itt az ima a felajánlás, a kérés, a keresés és a zörgetés részében jött el felétek és hozzátok.1 Hisz hogyan szóltam tanítványaimnak és a nép sokaságának?

– Kérjetek, és adnak nektek. Keressetek, és találtok. Zörgessetek, és ajtó nyílik számotokra. S aki kér, az talál. Aki kér, az kap. Aki keres, az talál. És aki zörget, annak ajtó nyílik.

Ez is egyfajta ima a felajánlásban, ha tudsz hinni, ha tudsz bízni abban, hogy ezek mind megvalósulhatnak a te saját felajánlásod részében. Hisz ezt is imának lehet nevezni, de az imának egy másik változatát a folyamatában. Hisz itt nem azt mondom, amire tanítványaimat tanítottam: Mi Atyánk, aki a Mennyben vagy, s akihez imádkozol. Itt az imának azt a részét adom számotokra, amikor azt mondom, hogy kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtó nyílik.

Na, most hol szeretnél zörgetni: szíved ajtaján, hogy megnyíljon? Vagy Hozzám fohászkodsz, Jézus Krisztus Uradhoz? Vagy az Édesanyához? Hogy zörgetsz: kopogtatsz a Szívem ajtaján, hogy megnyíljon?

Hisz emlékezetes az a tanításotok, amelyet már megélhettetek, hogy a szívetek ajtaján nincsen kilincs, nincs, ki megfogja, és így megnyissa. A szíveteken az ajtót ti saját magatok nyissátok meg a felismerésben, az elfogadásban és a szeretet működésében. S akkor ez az ajtó megnyílik. És ha keresel valamit, mi az, amit a legjobban kell keresni ahhoz, hogy érezd, hogy te hova tartozol?

Szükséged van a szeretetre, szükséged van a békére, szükséged van a kegyelemre, hogy ezek mind-mind a felismerésben jelen legyenek. De ehhez lehet, hogy elkezdesz keresni, és kéred szívedben a Szentlelket, ami benned van, ami működik rajtad és benned, hogy működjön, hogy keressen, és a keresésben azokat, ami a legfontosabb számodra. S akkor utána jön, hogy kérsz: mit szeretnél kérni a szeretet, a béke és a kegyelem mellett? Lehet kérni, hogy: „Uram, Hozzád tartozni szeretnék. A Te testvéred szeretnék lenni. Veled szeretnék élni és haladni. Szeretném felismerni, hogy kövesselek.”

Ezek mind-mind egy kérésnek folyamata. De hogy hogyan és miképpen helyezed el, ez ismét rajtad és bennetek múlik, hogy a szabad akarat cselekvése mit nyújt számotokra, és ez által hogyan ismered fel ennek az imának a jelenét és a mondanivalóját. Mert, úgy-e, hogy ha az imát így is lehet érzékelni, értékelni, másképp tudok figyelni, nem csak önmagamra, hanem a felebarátra és a testvérre, akikkel szeretnénk eggyé válni ebben a csodálatos szeretet-tanításban, hogy a kegyelem reánk áradjon, töltse be szívünket, töltse be lelkünket, és működhessen rajtunk és bennünk.

És akkor hogyan folytatódik ez a tanítás?

Ti tudtok jót cselekedni és adni gyermekeiteknek. Mert aki kenyeret kér tőled, nem követ adsz számára. Vagy, ha halat kér tőled, nem kígyót nyomsz a kezébe.

Ti, ha tudtok jót adni saját gyermekeiteknek, akkor mennyivel jót tud adni a Mennyei Atya számotokra és nektek!

S ez a tanítás pedig ezt próbálja tükrözni, hogy mikor tudod már, mi az a kérés, a keresés és a zörgetés, akkor hogyan ismerem fel a felebarátomat, a testvéremet, a szeretteimet, a családomat? Hogyan tartozok hozzájuk? Hogyan fogadom el? Hogyan próbálok segítséget nyújtani e felismerés által?

Mert itt nem kimondottan csak az a tanítás, hogy ha kenyeret kérsz, akkor ne követ adj gyermekednek, hanem az, hogy milyen a szíved, hogyan működik a felismerésben, a felebarátod felé, és a szeretet, ha megelevenedik rajtatok és bennetek, amelyet nem lehet megvásárolni, amelyet nem lehet csak úgy ráerőszakolni valakire. A szeretet, amely itt a szívben jelenik meg a felismerés révén és az elfogadásában, s akkor ez a szeretet növekedik, s ebből a növekedésből próbálok árasztani a szeretteim és a felebarátaim körében. S akkor érzem azt, hogy eggyé válhatunk, s egy hullámhosszon működhetünk és haladhatunk. Mert a Mózes-i törvény tanítása, amit a próféták adtak, ez így tud eggyé válni a működés révén. Mert te elvárod, hogy veled jót cselekedjenek, de te, testvérem, akarsz-e jót cselekedni a felebarátoddal, a testvéreddel, a szeretteiddel a mindennapi életben, akikkel eggyé váltok?

Hányszor és hányszor lehet megtapasztalni, hogy „én elvárom, hogy én mit kapjak, elvárom, hogy velem hogy foglalkozzanak, elvárom, hogy én legyek a középpontban”.

És hogy ha ezeket elvárod, akkor te ennek ellenértékében mit próbálsz nyújtani a felebarátnak, a testvérnek, a szeretteidnek vagy a családnak?

A működés, az úgy van jelen, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok adok nektek egy kegyelmi áldást a szeretet által, hogy megerősítselek, hogy érezd, hogy felismertelek, érezd, hogy Hozzám tartozol, és ismerd a küldetés-követésedet. Akkor te ezért megpróbálsz jót cselekedni. Megpróbálsz kiadni önmagadból egy felajánló imát egy szentmisén való részvétellel, egy hálavirággal, egy köszönetnyilvánítással, és érzed, hogy valahova tartozol. És ez egy szeretetet áraszt, s „ezt a szeretetet nem szeretnéd elveszíteni, hanem szeretném megtartani, és együtt élni vele”. És akkor működik, hogy „én mit várok el, s én mit tudok nyújtani”.

Mert ha ti nem ismeritek egymást a felebaráti szeretetben, ha nem fogadjátok egymást el a felebaráti szeretetben, ha nem változtok a felebaráti szeretetben, akkor nem csak kérek és kérek és kérek, és elvárok, hanem próbálok adni, mert a cselekedet csak így tud működni, hogy nem csak a középpontban vagyok, és nem csak az a fontos, amit talán egy testvér szeretne, hanem az is fontos, amit a többiek. Ha egy beszélgetés van, egy imádkozás van, egy közösség van, egy éneklés van, itt mindig ki kell alakítani a megfelelő sorrendet mindabban és mindahhoz, hogy ez a tanítás utolsó szakasza, ha három részre osztod, hogy mit nyújt nektek, hogy „én, ha elvárom, hogy velem hogy cselekedjenek a körülöttem lévők, akkor nekem is ugyanúgy kell cselekednem, feléjük fordulni, szeretettel lenni, és nem csak az, hogy én kapok, és a többivel nem törődöm”. Mert akkor nem működik a kegyelem a szeretet által. Akkor nem tudod felismerni felebarátodat, testvéredet, szeretteidet, családtagjaidat, hanem csak éltek egymás mellett e jelenben, e rohanó világban, ahogy mondottam a múltkor, hogy arra van időd, amire szakítasz, ami fontos. Ha valami nem fontos, bárki bármit mondhat, akkor nem tudsz rá időt szakítani, és azt mondod: „Nem érek rá.” Ez a legkönnyebb, elmondani.

De a cselekedetekben is ez így működik, hogy nem csak várni kell, hogy én mit kaphatok, velem hogy viselkednek, és hogyan vagyok jelen, hanem arra is ügyelni kell, hogy te hogyan vagy jelen, hogyan közelítesz felebarátodhoz és testvéredhez a szeretteidben és a családod körében, hogy megpróbáltok együttműködni és érezni, hogy a szeretet kegyelme így árad reátok e mindennapokban.

A bűnbánat-idő első Golgotáján ezt az imádságot nyújtom számotokra a felismeréshez és az elfogadáshoz.

Tudom, hogy nem ismeretlen már ez a tanításom, hisz már egy másik év folyamán jelen volt, de akkor nem kimondottan a tanítást így nyújtottam számotokra, hogy ez is lehet egy szívből jövő őszinte, átértékelő és átélő imádság abban a működésében, hogy hogyan vagyok jelen e jelenben, hogyan élek e jelenben, hogyan szeretnék haladni e meghívásban, e jelenben, és hogyan fogadom el mindazokat, akikkel szeretnék együtt élni a mindennapjaimban, a felebaráttal, a testvérrel, a szeretteimmel és a családommal.

S ennek reményében megajándékozlak benneteket ma áldással, ami áradjon reátok, töltse be szíveteket és a lelketeket, és erősítsen meg benneteket e megkezdett bűnbánat-időhöz az időben, hogy érezd a felebarátban és a testvérben, hogy ki vagy, és hova tartozol, és hogyan szeretnél élni és haladni e meghívás küldetés-követésében, a mindennapokban.

Ennek reményében áradjon rátok ma e különleges tanítás, ima kegyelmének szeretete és áldása, óvjon, védjen és vezessen, és mutassa meg a fény útját e meghívásban, e küldetésben, e követésben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

E áldásban a Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, kik megnyitottátok, és felkészültetek e befogadásra, hogy működhessen rajtatok és bennetek, és megmutassa számotokra e mai tanítás imádságát, „ami által haladok, élek e jelen életben, amelynek részese vagyok a mindennapokban, a mindennapokhoz”.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.