JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. december 2.

12. R  IMG_6320  jav.

XII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a mai napon, mindazokat, akik elzarándokoltatok e helyre, és mindazokat is, akik lélekben kísértetek el e mai nap fájdalom-, szenvedés Golgotáján.

A mai nap tanítás, amely felétek szól e megkezdésben, hisz ilyenkor mindig azt várjátok, hogy a kezdetekben hogyan és miképpen van jelen a tanítás, az Evangélium a megtapasztalásában. Így a mai tanítást e hónap tanításából adom nektek, amikor Keresztelő János arra kíváncsi, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjon.1 A válasz, amit láttok, és amit hallotok a megtapasztalásban, ezt, menjetek, és mondjátok el Jánosnak, hogy a sánták járnak, a vakok látnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. És milyen jó, hogy ezen senki ne botránkozzon meg.

A jelenben, most, ezt így lehet értelmezni. De akkor az volt: „Milyen jó mindannak, aki nem botránkozik meg Bennem!”

Fontos, hogy ezeken elmélkedve, átélve a tanítás mondanivalóját.

Hisz mi is most, a jelenben, a várakozásban vagyunk. Várakozunk, s azt mondjuk, hogy: „Kinek is kellene most eljönni az eljövetelben?”

Kiválasztott testvérem már beszélt nektek, amiben felkészítettem, hogy a várakozásban felkészülünk nyitott szívvel, hogy befogadhassuk a Szeretetet, mert a kegyelem felénk árad, és működik rajtunk és bennünk. S ez a Szeretet az, amely megszületett már e Földre, a szeretetben embert öltött. Igen, kisdedként jött közétek, de felnövekedve emberré lett. És az emberré lett Ige megadja számotokra a kegyelem-ajándék működését, hogy a szeretet, az öröm, a béke a fénnyel megerősít, átölel, és felkészít, hogy mi minden, ami fontos a mindennapi élet megtapasztalásában.

Hisz ennek a tanításának van még egy része a mondanivalójában, hisz János a rabságában, úgy-e, arra volt kíváncsi, hogy hallott a tettekről a cselekedetekben, hogy:

– Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?

Én pedig azt mondom nektek:

– Miért mentetek ki a pusztába? Mit akartatok látni? Széltől lengetett nádszálat? Hát miért mentetek ki a pusztába? Mit akartok látni? Egy finom ruhába öltözött embert? Én mondom nektek, finom ruhákba öltözött emberek palotában élnek szinte királyként. Hát akkor miért is mentetek? Hát mire voltatok kíváncsiak? Mit akartatok látni és megtapasztalni?

S erre azt mondjátok, hogy: „Prófétát akartunk látni.”

Igen, mondom nektek, a próféták prófétája a legnagyobb, aki megjelent e pusztában, amiért kimentetek.

De ebben a tanításban ma nem hangzott el, de mégis elmondom számotokra, hogy ő a pusztában felkészült mindarra, amire kiválasztottá vált, hisz ő teveszőr ruhában van jelen, és így készül az útra.

Hisz mit mondtak róla az Írások?

Elküldöm követemet Előtted, hogy elkészítse Számodra a megfelelő utat.

Fontos, hogy ezen elgondolkozzunk, hogy nekünk, a jelenben, ki készít utat? Ki adja meg számunkra a kegyelmet e felismerésben és e haladásban?

Érezni és értékelni kell a kegyelmet az ajándékában, hisz ma, a jelenben, már úgy beszélünk róla, hogy: „Már eljött az, akire vártunk, már itt élt, és most már, mondhassuk, itt él szívünkben, lelkünkben, hitünkben, reményünkben.”

Csak ezeket mind-mind fel kell ismerni, tudnunk kell elfogadni, és a szerint élni és cselekedni.

De ha már eljött, és itt él szívünkben-lelkünkben, akkor most a várakozásban hogyan és miképpen készülök, hogy újra eljöjjön, újra megszülessen saját szívünkben?

Érezzük a kegyelmet a szeretetben?

Fontos, hogy ezek mind-mind megjelennek számunkra, és megmutassák mindazt, hogy ez az ünnep, a fény, béke, öröm szeretetében erősít meg bennünket a felismerésben és az elfogadásban.

Kell, hogy szívünket megnyissuk e kegyelemhez, hogy működhessen rajtunk és bennünk, hogy erősítsen meg, és készen állhassak a befogadáshoz, a kegyelem-eggyé váláshoz a működés szeretetében.

Hisz, hogy ha ezeket mind felismertem, elfogadtam, szívembe zártam, akkor boldogan mondhatjuk azt, hogy: „Téged vártunk epedve, eljöttél, elfoglaltad helyedet szívünkben, hogy a tanításban a kegyelem felénk áradjon, és működhessen rajtunk és bennünk.”

És akkor boldogan mondjuk, hogy: „Nem azért megyünk ki a pusztába, hogy széltől lengedezett nádszálat lássunk, hanem azért, hogy felismerjük a prófétát, aki a próféták között talán a legnagyobb” – a ti szavatokat használva.

Holott hogy is szól az Írás ma?

Igen, a próféták között a legnagyobb, aki jelen van, de mégis a legkisebb, aki a Mennyek Országába készül.

Fontos, hogy mi is próbáljuk így befogadni, érezni s értékelni a tanítást, hogy: „Nem törekszem csak a legnagyobbra, mert talán én nem is vagyok a legnagyobb; majd a próféta, aki tanítását adja, aki felkészít, aki által változhatok, változtathatok, és akkor boldogan készülök az Örök Élet Országába, hogy részesülhessek majd abban a kegyelemben, amelyről most csak hallok, de megérteni, megtapasztalni akkor tudom, ha ott lehetek. De amíg még itt vagyok e földi életemben, addig kialakítjuk az életünket, hogy a fény, béke, öröm szeretetében próbáljunk élni a felismerés elfogadásában, hogy a kegyelem működhessen rajtunk és bennünk. És akkor érezzük, hogy valóban megszületik szívünkben ez a csodálatos Szeretet a kegyelemben, amely működhet rajtunk, bennünk, megmutathassa az útpályánkat, hogy hogyan és miképpen élünk és alakítsuk ki mindazt, ami fontos e útpálya-haladás mindennapjában.”

Úgy-e, készülünk az ünnepre, az ünnep eljövetelére, és az ünnep, az ne csak ideig-óráig, egy vagy két napig tartson szívetekben-lelketekben a megtapasztalásában. Ezt az ünnepet e várakozásában, a szív felkészítésével tudjuk elfogadni, eggyé válni vele, érezni az ünnep kegyelmét, ajándékát, örömét és szeretetét, hogy ez az ünnep elkísérhessen bennünket majdan a mindennapokban, és ünnep legyen a hét minden napja, mert akkor érzem életem – értelmét, örömét, szeretetét, békéjét, kegyelmét?

Úgy-e, ezek mind csak kérdésben szólnak felétek.

Ha ismeritek a megfelelő választ, akkor elhelyezitek a megfelelő kérdéshez a megfelelő választ, ami által felemelkedsz, és ami által a bánat szomorúságában és a nehézségében, ahogy saját szavaitokkal szoktátok mondani: „szinte kézen foghatóan megkapaszkodhatok, mert ünnep van a hét minden napján”. És az ünnep erőt ad a felemelkedéshez, és az ünnep szeretetében élni mindig másképp a felismerése révén, az öröm szeretetének elfogadásával, hogy fontos, hogy hova tartozom, fontos, hogy kinek a testvére vagyok, fontos, hogy kitől várhatom a kegyelmeket, fontos, ki az, aki fénysugárral átölel, felmelegít, erőt ad, s ami által ismét érzem, hogy a legnagyobb fájdalmamban, a legnagyobb szomorúságomban volt, kibe belekapaszkodnom, volt, kitől várnom a reményt, az örömet, a szeretetet, a békét a kegyelem működésében? És tudom, hogy ki vagyok, és tudom, hogy hova tartozom? És tudom, hogy szeretném kialakítani az életemet a mindennapokban?

És ez az ünnep ilyen szeretetteljes legyen szívetekben, a lelketekben, és tudjatok örülni, és az örömet nem elrejteni, hanem az örömet szinte kiadni önmagatokból, hogy: „Boldog vagyok, hogy én ebben az örömben élhetek! Boldog vagyok, hogy ezt az örömet megtapasztalhatom! Boldog vagyok, hogy ebben az örömben én is egy kis részese lehetek a földi életben! Boldog vagyok, hogy ez az öröm majd erőt ad – ahogy ti mondjátok, a ti saját szavatokat használom – a szürke hétköznapokban.”

De a szürke hétköznapok is lehetnek ünnepek!

Az ünnep örömének kegyelme, felismerése és megtapasztalása, s ez által erőt kaphatok a szeretet-élethez, amely jelen van a mindennapokban.

El kell gondolkodni, hogy hogyan és miképpen szeretném kialakítani e meghívott életemet e meghívott úton, hogy hova tartozom, kit követek, kinek válok testvérévé, kitől várom a segítséget, és ki az, aki e várakozásban eljön szívünkhöz, a lelkünkhöz, mert a szeretettel megszületett bennünk, és ezzel a szeretettel tud működni rajtunk, s ezzel a szeretettel tudunk sugározni kifelé mindazokhoz, akikkel kialakítjuk a mindennapi életet e kegyelem által, a felismeréssel és az elfogadással. Mert ez a várakozás ezt is tudja nyújtani és tükrözni számunkra.

S ennek reményében árasztom felétek áldásomat.

Az áldás ma a várakozásban, hogy: „Te vagy az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”

Megkaptátok a tanítás mondanivalóját, a választ is meg tudjátok adni a felismerésben, az elfogadásban és az ajándékban.

Az ajándék pedig működjön reátok a szeretet kegyelmében, hogy újra és újra a várakozás meghozza a szeretet gyümölcsét a ti szívetekben, amibe kapaszkodhattok, ami által erőt kaphattok, s ami által azt érzitek, hogy: „Ünnep minden napunk e szürke hétköznapján, mert átváltoztassuk a tanítás, szeretet örömének jelképében.”

Így áradjon reátok ma áldásom a fényben, a békében, az örömben és a szeretetben, hogy a fény e világosságában melegséget tudjon árasztani számotokra, és ez a melegség megmutatja a tisztaság kegyelmét, hogy „valójában hogyan és miképpen szeretném kialakítani a mindennapi meghívott életemet e meghívott útra”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme ma áradjon reátok a fény világosságának, békéjének, örömének szeretetével. Ez kössön össze benneteket, hogy eggyé váljatok a testvéri felebarátban, és működjön rajtatok és bennetek e kegyelem ajándéka.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.