JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2015. november 6.

3. R  IMG_6292 jav.

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm a mai napon testvéreimet, akik meghallottátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e meghíváshoz, e helyre.

Köszöntöm a mai nap azon testvéreimet is, ismételten, akik ma lélekjelenlétükkel vannak jelen, és kísérnek el benneteket a fájdalom, szenvedés golgotai útjára.

A mai nap a tanítás épp így szólt hozzátok, hogy a meghívást hogyan és miképpen ismerjük fel, fogadjuk el, és a szerint éljünk és cselekedjünk, hisz a mai nap meghívása, elsőként az a része volt, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, a Mester elmegy egy szombati nap egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezve vegyek részt.1 De mielőtt még helyet foglaltam volna, arra lettem figyelmes, hogy a meghívottakban többen az első helyeket keresik, hogy ott szeretnének helyet foglalni. És ahogy így végignéztem rajtuk, így szólottam feléjük:

‒ Ne keressétek és foglaljátok el az első helyeket, mert ehhez Én egy példabeszédet is tudok nektek adni.

És a példabeszéd így szólt, hogy meghívnak benneteket egy lakomára vagy egy lakodalomba. A meghívást el kell fogadni szeretettel, el is kell menni, csak nem mindegy, hogy hogyan veszel részt, mert igyekszel egy fő, első helyet elfoglalni, holott nem néztél szét, hogy hátha van tőled közelebb álló, előrébb való a meghívottakban. Ekkor, aki téged meghívott, vagy benneteket meghívott, az oda megy, és megkér, hogy álljatok fel, és adjátok át a helyet ezeknek, akik itt vannak.

Úgy-e, szégyent érzel ilyenkor szívedben-lelkedben, mert úgy érzed, hogy mindenki benneteket vagy téged figyel, szinte reátok vagy tenéked szegezi szemeit. És akkor rádöbbensz, hogy ez a szégyen elkísér szinte az utolsó helyig. Ezért mondom ismételten a példabeszédben: ha meghívott vagy egy lakomára vagy egy lakodalomra, ne az első helyeket tekintsed magadévá, és ne azokat foglald el, hanem maradj hátul az utolsó helyeken, és aki majd téged meghívott, és végignéz, és látja, hogy te hol foglaltál helyet, majd oda megy, és így szól szépen:

‒ Barátom, áll föl, menj följebb, foglald el azt a helyet, ami ott reád vár.

És mikor te fölállsz, és látod, hogy hogy tekintenek reád, a te lelkedben is, és a te szívedben is öröm jár át, büszkélkedhetsz, érzed, hogy most a szemek rád szegeződtek, mert elfoglalhattad azt a helyet, amit nem is gondoltál, hogy talán a tied.

S ekkor lehet mondani e példabeszédben, hogy aki saját magát felmagasztalja, majd jönnek, akik megaláznak, és aki saját magát megalázza, azt jönnek, és felemelik és felmagasztalják. Mert úgy-e, mindent szeretetből kell tenni, és nem kényszerből. Érezni, hogy valójában hogyan és miképpen cselekedjél.

Hányan és hányan, mikor részt vesztek, most nem csak egy lakomán, és nem csak egy lakodalmon, hanem néha egy más meghívási helyre, és ott is az az első, hogy tekinted, hogy hol is van egy előkelő hely az első sorokban, mert „én mindent lehet, hogy látni, hallani, megtapasztalni akarok, mert ha ezeket nem tudom érzékelni, akkor nem tudok kialakítani önmagamnak semmiféle képet, mert azt sem tudom, hogy hogyan és miképpen veszek részt”.

Ilyenkor ez a példabeszéd segítsen felemelkedni, hogy hogyan és miképpen alakítsam ki az életemet. Mert, úgy-e, nem mindegy, hogy te saját magadat fölmagasztalod, vagy valaki jön, és téged fölmagasztal ebből az alsó, utolsó szintről, utolsó helyről, mert látja, hogy alázatos vagy, látja, hogy él benned a szeretet, látja, hogy a szeretet téged arra ösztökölt, és arra vezetett, hogy ne magasztald föl magadat.

Így van ez Atyám Országában is. Ott is nem biztos, mikor elindulsz a Fény útján az Örök Hazába, hogy mindjárt az első és az előkelő helyet kapod meg. Hanem ott is lehet, hogy először legalul, lehet, hogy az utolsó helyet kapod meg, és majd így törekszel előre, hogy elfoglalhasd azt a helyet, ami számodra is elkészíttetett. De ne akard ott se magad felmagasztalni. Várd meg, míg Atyám vagy Én, Jézus Krisztus Urad bevezetlek az Örök Élet Fényébe, hogy elfoglalhasd ezt a bizonyos szép helyet, ami számodra is elkészíttetett. És akkor biztos vagy mindabban, hogy: „Ez a sajátom. Ez az enyém, mert én nem akartam magam felmagasztalni, nem akartam az első helyet elfoglalni. Én az alázatban, a szeretetben, az örömben, a békében megpróbáltam kialakítani a mindennapi életben úgy az életemet, hogy tudjam, hova tartozom, kinek a gyermeke, és kinek a testvére vagyok. Én tanúságot tettem minderről a felebarátaim körében. Én nem szégyelltem megvallani, hogy igen, én az Atya gyermeke vagyok, és Jézus testvére. Én nem szégyelltem megvallani, hogy én értékelem az imákat, én tudok figyelni a kegyelmekre. Én boldog és örömteli vagyok, ha részt vehetek egy szentmise-áldozaton. És nyitott, örömteli szívvel felkészülve Jézus találkozásával ‒ vagyis Velem, az Isteni Második Személlyel ‒ a szentáldozásban. Én ezeket mind nem szégyellem, én ezeket megvallom, és kiállok mellettük, mert a szeretet, az alázatosság és a kegyelem működése ezt sugallja felém, és ezért kiállok, és bizonyságot teszek róla. És a meghívásomban, az alázatban és a szeretetben ezt felismerik, és majd értékelni fogják, és ez alapján a szeretet működésével kapom meg a megfelelő helyemet, és nem azért, mert akarom, és nem azért, mert muszáj, és nem azért, mert én a felmagasztalásomban így képzelem el, és így szeretném.”

Mert ha így működik rajtatok és bennetek a kegyelem ajándéka a mindennapokban, akkor nincs jelen az alázat szeretete, öröme és békéje, amiről pedig oly sok tanítást adtam már számotokra, hogy fel kell ismerni, tudni kell elfogadni, tudni kell értékelni, és eggyé válni és működni ebben a szeretet-kegyelemben, amely jelen van a mindennapi életben számotokra.

Fontos, hogy ezt a meghívást erre a helyre is így lehet értékelni, hogy lehet, hogy kiválasztott Mária testvérem, a szolga, meghív benneteket, hisz mondja számotokra:

‒ Jöjjetek, legyünk egyek e ünnep szeretetében! Örüljünk egymásnak!

És hogy ezt néha ki hogyan és miképpen értékeli és fogadja el, és mi szerint cselekszik, és akkor boldog, mikor megtalálja saját helyét, és a saját helyében senki nem megy oda, és azt mondja: „Most te kelj föl innen, és menj oda! Te kelj föl innen, foglald el ezt a helyet!”

Hisz ti itt sokszor és sokszor, azt mondottam kiválasztott testvérem által számotokra, és nem csak kimondottan ezeken a napokon, hanem a hétköznap ünnepeiben, hogy: Itt a család, szeretettel köszöntöm a családot, akik eljöttetek. Mert családiasan veszünk részt, és családiasan imádkozunk, engesztelünk, énekelünk, és érezzük a szeretet örömének kegyelmét a melegségben, amely átölel bennünket.

És a meghívás így jut el a ti szívetekhez és a ti lelketekhez. Kiválasztott testvérem, Mária megadja számotokra minden Golgotán a következő hónap meghívását, hogy:

‒ Jöjjetek, és legyen ünnep a találkozásunk a szeretet kegyelmében.

És Én, Jézus Krisztus Uratok, az Isteni Második Személy, ahogy mondani szoktátok, szintén megadom számotokra a meghívást, hogy megérintse szíveteket és a lelketeket. És hogy ha elzarándokolsz, akkor érezd e jelen szeretetének, fényének melegségét, örömét, boldogságát a kegyelem működésében, hogy: „A meghívást nem kényszerből, nem muszájból, nem akaratból, hanem szívem szeretetével fogadtam el, szívem szeretetével jöttem el, szívem szeretetével akarok részt venni, hogy én is részese legyek ennek az ünnepnek a szeretet kegyelmében, e jelen megtapasztalásában, és akkor tudom, hogy hol a helyem, melyik az én helyem, és melyiket merem elfoglalni örömmel, boldogan és szeretettel.”

Fontos, hogy ezeket mindig meg tudjátok érteni, felismerni, elfogadni és e szerint cselekedni. És akkor a vendéglátás, a megjelenés, a példabeszéd megmutatja számotokra, hogy hogyan és miképpen éljetek és haladjatok ezen a meghívott úton a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom, és ez az áldás a mai napban a meghívásban érintse meg szíveteket és a lelketeket, hogy a meghívás nem csak a lakomához és a lakodalomhoz, hanem egy zarándoklathoz, egy szeretethez, egy örömhöz és egy békéhez is épp oly fontosan érkezik, amelyet teljesíteni szeretnénk, teljesíteni szeretném, hogy egyek legyünk e szeretet által az ünnepben ‒ az ünnepben.

És így áradjon reátok kiválasztott Mária testvér által áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok e Fénysugár melegségével, hogy öleljen át és mutassa meg szívetekhez, szíveteknek a meghívást a szeretet kegyelme által, „hogyan és miképpen éljek, hogyan és miképpen cselekedjek, hogyan és miképpen legyen ünnep a meghívás a szeretet jelenlétében, hogy bárhova megyek, lakomára, lakodalomra, zarándoklatra, a meghívásom e szeretettel örömteli és teljes legyen”, mert a Szentlélek Fényének sugara ezt árasztotta reátok a melegségében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.