JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2015. március 20. NAGYBÖJT 5.

10. R  IMG_6311  jav.Jézus Krisztus Urunk:

 {Köszöntöm} a mai napon testvéreimet, akik eljöttetek a bűnbánat ötödik Golgotájára, akik meghallottátok szívetekben a hívást, és a hívásban engedelmeskedve, hogy egyek legyetek e mai bűnbánat ötödik Golgotáján e jelen ünnep megtapasztalásának átélésében.

A mai tanítás1 ismét olyan felétek, amit már hallottatok, és a mai estében is már volt róla szó, hisz pásztorom a szentmise keretében egy pár gondolattal kitért e evangéliumi tanításra. De az Evangélium-tanítás arról szól, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, ki megjelentem, és kit nem ismertek fel mint Próféta, és nem fogadtak el mint Messiás, mert ők csak azon voltak jelen, hogy ha hallották a jeruzsálemi templomban tanításomat, hallgatták, álmélkodtak, és némelyek így szóltak:

– Ő a Próféta?

A másikok:

– Ő lenne a Messiás?

És a többiek?

– Hogyan lehet ő Messiás?! Hát hisz Ő galileai! Szerintetek valami jöhet jó Galileából?

Hát a galileaiakat le kell nézni, és szinte nem emberszámba venni.

És a tanítás ezt próbálta számotokra tükrözni, hogy a jelenben hogyan van a Próféta és a Messiás előttetek és szívetekben, hogyan ismeritek fel, hogyan követitek, hogyan hallgatjátok szavait a tanítás által. És ti nem azok vagytok, akik megkérdőjelezitek, hogy: „Talán Ő lenne a Próféta?!” Vagy: „Ő lenne a Messiás?!”

De a jelenben is sokan vannak így, akik nem akarják felismerni, s nem akarják elfogadni. De nem kimondottan azért, mert ezzel a jelzővel illetik, hogy Ő a galileai.

Ő valóban élt ott is, de mivel azt mondják, hogy az Írást, ha ismeritek, akkor tudnotok kell, hogy Dávid családjából és Dávid városából.

Na, most ki a Dávid családja?

Ugye, most nem oly régen ünnepeltétek a Boldog József ünnepét.

És a Boldog József Dávid családfájából származik és tartozik.

És ha az Ő Édesanyját veszitek, akit ti úgy neveztek, Boldogságos Szent Szüzet, az Ő ágán is el lehet menni Dávidig.

Na, ez a családfa, amit csak röviden vázoltam felétek.

S hogy van jelen Dávid városa?

Mit neveztek Dávid városának?

Betlehem.

És sokan és sokan a jelenben is azt mondják, mikor példának csak ennyit kérdeznek tőle vagy tőletek:

– Hol született?

– Názáretben.

– Hát hol Názáretben? Hát az a neve?

Nem.

Ő Betlehemben született, Dávid városában. És nevelkedett Názáretben, ami Galileához volt közel, s azért nevezték Őt Galileainak.

És a galileaiakat, mert lehet nézni, és nem emberszámba venni.

És a jelenben hányszor és hányszor élitek ezt át, hogy oly könnyedén lenézitek a felebarátot, testvéreteket, embertársatokat. Sokszor és sokszor némelyeket nem veszitek emberszámba, pedig azoknak is nagyon jó lenne, ha valakik észrevennék, ha valakik emberszámba vennék, ha valakik imádkoznának értük, ha valakik kérnének számukra kegyelmet a működéshez és az ajándékhoz. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok e pár mondat szavának tanítását, amit most nektek megadtam, el lehet gondolkodni, hogy hogyan volt jelen a múlt, és hogyan van jelen most a jövő, és hogyan vagy a jelenben, hogyan és miképpen cselekszel. Mert a múltból tanulhatsz, a múltból erőt meríthetsz, a múlt nélkül nincs a jelen, és nem lesz a jövő, mert a múltnak is mondanivalója van a tanítás részében, a tanítás részéhez, a felismeréshez és az elfogadáshoz.

És akkor a múlt jelen tanítása, ahogy ott azt mondottam, hogy szakadás támadt közöttük.

Most a szakadást hogyan is értelmezitek?

Egymásnak meg akarják mondani, hogy hogyan és miképpen kell ezt értelmezni.

És a szakadásban harag, gyűlölet, irigység, kapzsiság, féltékenység – és akkor mi is ennek a bűnbánatnak, az első tanításának mondanivalója, ami elkísér egész bűnbánatban?

Hogy jelen van a félelem, a kétely és az aggodalom.

Ezeket most sem lehet kihagyni, mert ezek által ismered fel mindazt, ami körülvesz.

S ennek a tanításnak mi még a mondanivalója?

Elküldték a szolgákat, de a szolgák, kik jelen vannak és hallgattak, nem mertek oda jönni, hogy elfogjanak. Nélkülem tértek vissza.

S ekkor az írástudók, a farizeusok és a főpapi tanácsosok nekik támadtak:

– Hogy, hogy nem hoztátok el Őt magatokkal?!

Ekkor ők mentegetőztek:

– Embert még úgy nem hallottunk beszélni!

De nem kimondottan a beszéd, ami miatt ők nem jöttek, hogy elfogjanak. Látták, hogy sokan voltak jelen azok, akik tudtak hinni és bízni e megjelenésben, nemcsak, akik úgy érezték, hogy szakadás támadt közöttük, hanem vannak és voltak jelen a múltban, akik felismertek, és akik elfogadtak, akik érezték, hogy a jelenlét tanítása hogyan és miképpen adja meg számotokra azt a kegyelmet a működéshez, a szeretethez és a békéhez. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok sok tanítást és sok példabeszédet a szeretet szaván adtam számotokra a felismeréshez és az elfogadáshoz. És ha ezeket szívetekbe zárjátok, akkor megtapasztaljátok mindazt, ami ennek a tanításnak a mondanivalója, hogy ki az, aki tud hinni. Mert nem voltak ott a főpapi tanácsból, nem voltak ott írástudók és farizeusok, akik értenek a törvényhez.

Kik voltak ott?

Milyen jelzővel illették őket?

Ez az átkozott emberi nemzet, akik hallgatták Őt, de nem ismerik, mi a törvény.

A jelenben is lehet mondani: sokan nem ismerik, mi a törvény, hogy a törvény valójában mit nyújt, mit ad, mi a védelme, s a törvénynek is mi a kegyelme a működésében.

Hányan és hányan a törvény fölé szeretnének emelkedni és azt mondani: „Hát, én már csak megtehetem, mert én egy olyan ember vagyok, aki mehetek a törvények felé.”

És most itt nem csak az egyszerűek, nem csak a tanultak, nem csak a kiemeltek, és nem csak az ország-vezetőitek, itt sokat lehet mondani az Egyházat körülvevő testvérekről. És az Egyházban sokan és sokan, akik néha úgy gondolkodnak, mint itt ezek a főpapok a tanácsból, hogy a törvényt csak ők ismerik, és a törvény csak az, amit ők mondanak.

De a jelenben a múlt tanítása nem így működik. A jelenben már az az emberiség van, aki már tud hinni, tud bízni, tud megnyílni, tud felismerni és tud elfogadni, s aki már tud különbséget tenni, a különbségben meg tudja saját maga válaszolni, kiválasztani, hogy mi az ő úti célja a felismerésben, a küldetésben és a követésben. Mert követés nincs küldetés nélkül, és küldetés pedig nincs követés nélkül. Ez a kettő, ahogy egymásba kapcsolódik és tartozik, úgy tartozik az Emberfia mindazon testvérekhez, akik bíznak Benne, akik hisznek Benne, akik Hozzá mernek fordulni kéréssel, fohásszal, felajánlással, és akik megnyissák ehhez a szívet és a lelket a felismerés elfogadásában és a működés kegyelmében. S akkor érzitek mindazt, hogy valójában a törvény hogyan van jelen a mindennapi életben.

De a múlt törvénye is, amelyet nem lehet kihagyni, amelyet nem lehet csak úgy elmondani, hogy ez a törvény ekkor érvényes, és egy kisebb idő eltérésével már nem biztos, hogy ugyanazt a törvényt értelmezik benne. Mert a törvény betűje, mondanivalója a múltban is azt adta és tükrözte, ami által megtudtátok mindazt, amire szükség van a mindennapi élethez. És a jelenben a törvény ismét megadja számotokra a jelen felismerését és a jelen elfogadását a működéshez, és a kegyelem a kettőt köti össze, és a kettővel van egy, a múlt a jelenében, a felismerés a küldetés követésében. És akkor tudod, hogy a törvény szava valójában hogyan van jelen.

S akkor ennek a tanításnak volt az utolsó szakasza, amikor jelen van egy tanácstag, akit itt meg is neveztünk e tanításban, hogy Nikodémus, aki hallgatott szavamra, aki felkeresett az éj leple alatt, hogy beszélgessen, felismerjen, elfogadjon és kövessen. S ekkor ő így szól az írástudókhoz, a főpapi tanácshoz és a farizeusokhoz, hogy:

– A mi törvényünk nem ítélkedik2 anélkül, hogy meg ne hallgattuk volna, hogy valójában mi az, ami által el kell ítélni, mert rosszat cselekszik. A mi törvényünk azt adja, hogy először meg kell hallgatni, és csak az után mondani Felette ítéletet a törvényben.

De nem meghallgatták, hanem nekiestek e főpapi tanácsoshoz is, aki ehhez a tanácshoz tartozott. Mit mondtak neki?

– Miért véded?! Te is galileai vagy? – Az a legkönnyebb! – Ha már az vagy, akkor kutass és keress, hogy Galileából semmi jó nem származhat!

Pedig, ha egy kicsit tovább megyünk a tanításban, Galileában is olyan testvérek vannak jelen, akik ismerik a törvényt, akik tudnak hinni és bízni, akik felismerik mindazt, ami körülveszi őket, és ez által tudják, hogy mi a küldetés a követésében, és haladnak a mindennapi élet útpályáján.

Mert ha felismerték volna a Prófétát, felismerték volna a Messiást, akit az Atya küldött – és azért, hogy segítséget nyújtson az elesetteknek, a szomorúaknak, felkarolja mindazokat, akiknek szükségük van, hogy a kegyelem ajándéka működhessen, átöleljen, érezd a szeretetet, érezd a melegséget, és érezd, hogy valahova tartozol?

Nem kimondottan csak ez a küldetés a követésében, hanem Engem az küldött, aki az Igaz. Mert azt mondjátok, ismertek Engem, de nem ismeritek azt, aki küldött Engem. Akkor hogyan akartok Engem megismerni? Előbb fel kell ismerned azt, aki küldött Engem, s az után ismered azt, aki vagyok itt jelen köztetek.

És az Én tanításom, ami most hétről hétre, és ha elmúlik a bűnbánat-idő, akkor hónapról hónapra így szól felétek, hogy a felismerés, az elfogadás, a működés, a követés, a küldetés mind olyan, amit Én, Jézus Krisztus Uratok nektek adok, mert ha már ismersz Engem, s elfogadsz, és tudsz követni, akkor elfogadod a tanítást, elfogadod a kegyelem-működést, elfogadod mindazt a sok ajándékot, amellyel már megajándékoztalak és megerősítettelek benneteket, hogy felismerd a mindennapi élet-útpályádat a küldetés, követés részében.

És akkor nem ismeretlen előttetek a két héttel ezelőtti tanítás sem, hogy saját hazájában senki sem lehet próféta. Mert: „Hát, ismerjük családját, ismerjük Őt. Hát Ő nekünk ne akarjon beszélni, tanítani, és megmutatni s megmondani, hogy mitévők legyünk!”

De visszatérünk az egy hét tanítására, ott ismételten az van, hogy valóban saját hazájában nem lehet Próféta. De megjelenek, és szívesen fogadtak, mert látták a csodatéteményeket a jelekben, amelynek ők is tanúi lehettek. Akkor már elfogadtak. Nem ott, ahol éltem, nem ott, ahol jelen voltam, csak egy kicsit tovább menjünk, és ha már jelen van a segítség, a csodatétel a megtapasztalásban, akkor már fel lehet ismerni, akkor már el lehet fogadni, és akkor hallgatni lehet szavára, tanítására.

És itt kiemeltem számotokra a királyi tisztviselő kérését, fohászát, felajánlását, hogy:

– Jöjj, mert fiam nagyon beteg! Jöjj, mert fiam halálán van!

– Ne félj, fiad él, és menj!

És ő e szavaknak hitt, és hallgatott rá, és elindult.

És így van ez a mai nap tanítása is, hogy aki felismer mint Prófétát, és elfogad mint Messiás, azok mind érzik a kegyelmet, az ajándékot, ami reátok áradhat, működhet rajtatok és bennetek, és vezethet e meghívott élet-útpályán. És már nem egyedül kell járnod ezen az élet-útpályádon, mert van, akiben hiszel, és van, akitől várhatod a segítséget és a kegyelmet az ajándékában. S akkor nem a félelem, a kétely és az aggodalom vezet benneteket. Mert ha azokra hagyatkozol, akkor nem biztos, hogy ezen az úton tudsz menni, akkor nem biztos, hogy te is felismered a Prófétát és a Messiást. Akkor lehet, hogy a félelem, kétely aggodalmával te is azokhoz tartozhatsz, akik azt mondják, hogy: „Nem ismeritek az Írást? Hisz Galileából jó nem származhat.” És könnyedén ítéletet mondotok.

De az ítéletben, ahogy már a bűnbánat-, ezelőtti tanításokban is mondottam: eljön, amikor felettetek mondanak ítéletet, és akkor szembesülsz azzal az ítélettel, ami pont téged ítél meg. Ha nyitott a szíved, él benned a lélek a Szentlélek erejével e tanítás által, akkor magad elé pörgetheted, testvérem, hogy hányszor mondtatok ti ítéletet mások felett.

Hisz a mai napban is mi van? Mit kér a főtanács tagja, Nikodémus?

– A mi törvényünk nem ítélkezik addig, amíg meg nem hallgatjuk. És hogy, ha meghallgattuk, csak az után lehet elítélni, hogy mi az, amit rosszat cselekszik.

De ha nincs Benne olyan, ami rossz a cselekedetekben, akkor nem mondhatunk ítéletet, hanem fel kell ismerni, hogy mi a tanítás lényege e kegyelem ajándéka által a működéshez és a működésben.

Így a mai nap megemlékeztünk Dávid családjáról, aki valóban jelen van, és Dávid városáról, ahol megszülettem, és az Ige, ahogy mondani szoktátok, a ti szavatokat használva, Emberré lett.

De Én, Jézus Krisztus Uratok sokszor inkább ezt a szót és ezt a tanítást adtam számotokra, hogy: Betlehemnek pusztájában Földre szállt a Szeretet. Mert a Szeretet az, ami a legnagyobb, a Szeretet az, ami összeköthet, a Szeretet, amely vigasztalhat, a Szeretet, amely erőt adhat, a Szeretet, amely megmutassa az igaz utat, a Szeretet az, aki elvezet benneteket e meghívott úton a felismeréshez és az elfogadáshoz.

Így a mai nap a Szeretet-áldásomat küldöm felétek, hogy töltse be szíveteket, lelketeket, öleljen át, melegítsen fel, és mutassa meg számotokra a kijelölt utat a felismeréshez és az elfogadáshoz, mert a Próféta és a Messiás jelen van ezen az úton, és hogy ha felismeritek, és ha elfogadjátok, akkor érzitek szívetekben, lelketekben e Próféta, e Messiás szeretetét, ami a mai napon áradhat felétek kiválasztott testvérem által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e Szeretet fényének sugarával áradjon reátok, öleljen át, és mutassa meg a meghívott utat, és a meghívásban ismerjétek fel a Prófétát és a Messiást, és a küldetés követésében próbáljatok Vele együtt haladni e meghívott úton a mindennapokban, a mindennapokhoz.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.