JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2015. május 1.

8. R  IMG_6304  jav.Jézus Krisztus Urunk:

{Köszöntöm} testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok hívásomat szívetekben a fájdalom, szenvedés Golgotája jelenlétének átélésében.

És köszöntöm mindazokat, akik a mai napon lélekben vettek részt, imában, énekben és elkísérésben.

Legyen nyitott a szív a felajánlás, a kérés, a fohász és a kegyelem befogadásához, az eggyé válás szeretetéhez.

A mai nap tanításomat, a felkészítés tanítását adtam tanítványaim részére, mikor azt mondottam nekik:

– Ne szomorkodjon szívetek, ne féljetek, mert Én elmegyek ahhoz, aki küldött Engem.1

De ha ezt mind meg tudnátok érteni, fel tudnátok ismerni, akkor nem volna szomorúság szívetekben és egész lényetekben, hanem akkor örülnétek, hogy elmegyek. Mert ha Én el tudok menni, akkor el tudom küldeni a Vigasztalót számotokra. De ha Én nem megyek el, akkor hogyan küldjem el számotokra a Vigasztalót, hogy betöltekezzetek és megerősödjetek a Vigasztalóval a szeretet, kegyelem által, hogy megmutassa mindazt, ami fontos a működéshez, a kegyelemhez és a szeretethez?

Ennek reményében ez a mai tanítás így szól felétek, ha majd olvassátok az Élő Evangélium tanítását, hogy búcsúbeszédemben így szóltam tanítványaimhoz. De itt most e jelenben nem búcsúbeszédet tartok, itt a jelenben felkészítelek titeket, hogy azt mondottam: Bizony, bizony, mondom nektek, Én elmegyek ahhoz, aki küldött Engem. Mert ha ezt mind megértitek és felismeritek, akkor részesülhettek abban a kegyelemben, amelyet tanítványaim részére is elküldöttem: a Vigasztalót a Szentlélekben. Hogy ha ez a Szentlélek reátok árad, betölti a szíveteket és a lelketeket, és működhet rajtatok és bennetek, elindultok a változás útján a felismeréshez és az elfogadáshoz, a küldetéshez és a követéshez. És ilyenkor nem kell, hogy olyanokká váljatok, mint ahogy tanítványaim idejében némelyek ki akartak tűnni, és mindenki felé felmenni. Legyetek olyanok, akik megengedik, hogy Szentlélek kegyelme az Élő Szentlélekben átölelhet, felmelegíthet és megadja számotokra a működés kegyelmét a felismeréshez, az elfogadáshoz és az elinduláshoz és a haladáshoz.

Ezek mind-mind nagyon fontosak, mert a Szentlélek, az csak úgy tud hozzátok menni, az csak úgy tud működni rajtatok és bennetek, ha megnyissátok szíveteket, a szívetek nyitottságával felkészültök. Ahogy tanítványaimat is felkészítettem: nem csak gondolattal, és nem csak, hogy „hát oda teszem a felajánlásomat, oda teszem a szívem megnyitottságát”, de hogy valójában mi zajlik rajtatok és bennetek, néha, saját magatoknak kellene szembesülni a bensőtökkel, és akkor felismerni önmagatokat, hisz most a szeretet, az öröm, a béke, a kegyelem ajándéka a felkészítésben és az elfogadásában. Hisz hogy’ mondotta kiválasztott testvérem számotokra?

Jelen van a fájdalom, a szenvedés, a bánat, amelyet olyan könnyedén el tudtok fogadni a mindennapi életetekhez, szinte eggyé válni vele e mindennapi életben, és szinte leragadni ott. Holott ki lehet onnan szabadulni, elindulni és felismerni az örömet, a szeretetet, a békét és a kegyelmet, amelyek úgy vannak jelen számotokra, hogy a Feltámadás hajnal fényének ragyogása elhozta mindezt számotokra. De képesek voltatok-e befogadni? Képesek voltatok-e szívetekbe zárni? Képesek voltatok-e megtapasztalni mindazt, hogy hogyan és miképpen működik rajtatok és bennetek?

A Szentlélek kegyelmének ajándéka ezt tükrözi számotokra, hogy próbáljatok elindulni e szeretet, öröm útján is, nem csak a fájdalom szenvedésében. Hisz erre mondani azt, hogy „azt látom, azt megélem; azt, ha lehet, talán meg is tapasztalom; azt, ha lehet, talán meg is értem, mert talán kapok szívemhez, lelkemhez valamit a felismeréshez”.

Kérdezem tőletek: És a Feltámadás öröm-fényét, a hajnal ragyogását, azt nem tudtátok felismerni, elfogadni, szívetekbe zárni, hogy ez is működjön rajtatok és bennetek?

Fontos, hogy ezeket mind-mind meg tudjátok érteni, felismerni és megtapasztalni. Akkor számotokra ez a mai tanítás nem kimondottan, ahogy tanítványaimnak a búcsúbeszédet mondja el számotokra, hanem inkább a felkészülést – a felkészülést ahhoz a kegyelemhez és ahhoz a szeretethez, ami által működik a mindennapi élet a meghívásban, a küldetésben és a követésben. És akkor különösképpen, mivel hamarosan ezt a különleges, szép napot fogjátok ünnepelni, hogy anya csak egy van, ahogy mondani szoktátok. És a mai példabeszéd a tanítványaimnak pont ekképpen szólott, hisz azt mondottam:

– Ne féljetek, ne sírjatok, ne jajgassatok – ez a második szakasz-tanítás volt –, mert Én elmegyek. Ne legyen szomorúság szívetekben és a lelketekben. Engedjétek, hogy az öröm felváltsa ezt a szomorúságot, ezt a bánatot.

És ezt a példabeszédet hoztam számukra:

Ugye, jelen van a szülő asszony, aki szintén fél, és gyötrelmek gyötrik, mert eljött az ő órája. De ez az óra elhozta számára a szülés pillanatát. És ekkor már elfelejtette ezt a félelmet, ezt a gyötrelmet, mert öröm váltotta fel, mert ember született ebbe a világba.

Ugye, milyen csodálatos?

És ezt egy édesanya különösképpen tudja megérteni, aki tudja, hogy milyen az, hogy gyermek vagy ember születik ebbe a világba.

És ennek reményében most ti is szívetek szeretetével tudjátok köszönteni az Édesanyát, azt az Édesanyát, amelyre valóban azt lehet mondani, hogy csak egy van: az Ég és Föld Édesanyja, aki mindenkinek Édesanyja, akihez bátran oda mehettek, akihez megnyithassátok szíveteket, és akinek átadhassátok mindazt, ami bennetek rejlik e felajánló kegyelemhez, mert a szeretet az ajándékában így van jelen, és így tud működni rajtatok és bennetek, megtapasztalni s élni ezeknek a mai tanításoknak a mondanivalóját az öröm szeretetében, mert ez az öröm, ha felváltotta mindazt, ami bennetek rejlett, akkor öröm ez a nap, öröm a holnapi nap, és öröm a holnapután, mert ünnep e örömben, ünnep e szeretetben, és ünnep, mert „tudok hinni és bízni Benne”.

Mert hogy mondtam tanítványaimnak? Hogy:

– Ha a Szentlélek betölti szíveteket és a lelketeket, és már örömre váltja, akkor megtudjátok, hogy ez a Szentlélek mit tud nyújtani számotokra a működésben, hogyan van jelen a bűn, hogyan van jelen az igazság és az ítélet.

Mert a bűn úgy működik bennetek, hogy nem tudtatok hinni mindabban, amit adtam nektek a felismerés révén.

Az igazság?

Mert szomorúság töltötte el szíveteket, hogy azt mondottam, itt hagylak benneteket, és visszamegyek ahhoz, aki küldött Engem. És ha már visszatértem, akkor elküldhetem számotokra az öröm szeretetét a Vigasztalóban.

És az ítéletben?

Hisz már elítéltétek a Világnak Fejedelmét, aki itt volt köztetek, és akit nem ismertetek fel, és nem hittetek Benne.

De mit mondtam még tanítványaimnak?

– Nem kell félnetek, mert ezt a szeretetet, amit most így megéltek, megtapasztaltok és szívetekbe zártok, s eggyé váltok vele, ezt már senki sem veheti el tőletek, mert ez a sajátotok szeretete, és ezzel a szeretettel jövök el értetek, és viszlek el oda, ahol Én vagyok, hogy ebben a szeretetben tudjunk együtt élni.

És a kegyelem így tud működni mindazon testvéremben, aki befogadta mindazt, amit nyújtok számotokra.

Fontos, hogy ezeket mind meg lehessen érteni, felismerni és elfogadni. És akkor ezek a két tanítások, amelyet a mai napban adtam, már nem is nehezek, nem is olyanok, hogy nem lehet megérteni, felismerni és elfogadni. Ezek mind felétek áradnak, és ezek mind megmutatják számotokra, hogy hogyan és miképpen élek a küldetés, követésem részében e élet-útpályámon a mindennapok szeretetének kegyelmében. Mert ezek jelen vannak, csak hogyan engedem be szívembe, lelkembe, hogyan engedem meg, hogy működjön rajtam és bennem, és hogyan próbálok eggyé válni mindezzel a csodálatos ajándékkal és kegyelemmel, amely szinte jelen van számomra és számunkra.

Ezekre mind-mind oda kell figyelni, fel kell ismerni, el kell fogadni, szívbe zárni és eggyé válni vele a működés szeretete révén, s akkor tudom, hogy valóban egy testvér vagyok a testvérben, aki felismerem mindazt, akihez tartozom. Mert Én ismerem juhaimat és Enyéimet, és hozzájuk Én ezen a megnyitott ajtón tudok közlekedni, és hozzájuk menni. És nincs félelem, nincs kétely és nincs aggodalom, mert ők is ismernek Engem és felismertek, és e felismerés révén próbálunk együtt működni e kegyelem szeretete által a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Fontos, hogy ezeket mind-mind engedjétek szívetekbe, hogy működhessen rajtatok és bennetek ez a csodálatos kegyelmi ajándék, amely jelen van, amely átölelhet, amely felmelegíthet, és amely megmutassa számotokra az utat. És ez által tudjatok valóban Reám, Jézus Krisztus Uratokra hagyatkozni, és bízni benne, és elfogadni e kegyelmi jelenlétének működését.

És így a mai napon, mivel az Édesanyáról mint a szülő asszonyról adtam a példabeszédet számotokra, emlékezzetek meg imában, énekben, érezzétek, hogy az Édesanya Szíve szinte veletek együtt dobog, mert örömet adtok Neki, és az örömet átnyújtja az Ő gyermekeinek, mert felváltja vele a gyermekei örömét is a szeretet működésében és működéséhez.

És akkor ez az Édesanya, aki mindenki Édesanyja – az Ég és Föld Urában, ahogy mondani szoktátok, de Én azt mondom, nem Urában, mert Úr: Én, Jézus Krisztus Uratok – a Föld és Ég Édesanyja, az Édesanya szeretete van jelen, s az Édesanya szeretete áradhat felétek az eggyé válásban és a kegyelemben.

És akkor valóban azt mondjuk, hogy Édesanya csak egy van, de ez az Egy Édesanya mindenkinek az Édesanyja, s mindenkit szeretne átölelni, s mindenkit szeretne fényének sugarával, melegségével átölelni, megerősíteni és szeretetet árasztani, mert a szeretet csak így tud felétek áradni és működni rajtatok és bennetek e kegyelemmel.

És, mivel most a tanítás a tanítványaim felkészítésében a búcsúbeszédről szólt, de Én, Jézus Krisztus Uratok nem megyek sehova, Én tanítalak és vezetlek a mindennapokban, ennek reményében most nyissátok meg szíveteket, próbáljatok eggyé válni, az eggyé válásban egy csodálatos láncot alkotni, és a láncban felkészülni a Szentlélek kegyelmének ajándékához, hogy reátok áradjon és működhessen rajtatok és bennetek.

Mivel eljött számotokra, hamarosan, a Szentlélek-kiáradás ünnepe, így Én, Jézus Krisztus Uratok a mai nap megajándékozlak e Szentlélek ajándékával. De mielőtt még a Szentlélek kegyelme, ajándéka reátok áradna, minden testvéremet arra kérem, nyissa meg szívét, és szíve nyitottságával készüljön fel a befogadáshoz, és szíve nyitottságával pedig helyezzétek ide szeretteiteket, családtagjaitokat, ismerőseiteket, testvéri felebarátaitokat, hogy e láncban ő is és ők is foglalhassanak helyet jobbról, balról, hogy érezzék e melegség áradását, ami most e kegyelem által felétek árad.

Zúgó fénnyel, lángnyelvek, érkezzetek! Zúgó fénnyel, lángnyelvek, jöjjetek! Zúgó fénnyel, lángnyelvek, öleljétek át és áradjatok minden nyitott szívű testvéremre!

Töltsétek be szíveteket, lelketeket, egész lényeteket e kegyelemmel.

Hogy ez a Szentlélek-ajándék, amelyről már tanítottam nektek, élő a működés kegyelmében, Élő Szentlélek, induljon el rajtatok és bennetek, és engedjétek, hogy működjön rajtatok, bennetek.2

Ez a Szentlélek kiáradása öleljen át. A zúgó fénnyel érkező lángok melegítsenek fel, kik egyenként befogadjátok és befogadtátok e kegyelmet. És ez által vezessen a meghívott úton, segítsen felismerni mindazok számára, akik még nem tudják, hogy mi az ő küldetésük a követésük részében, mert a Szentlélek kiáradásában megmutathassa mindazoknak, hogy mi az ő úti céljuk, és hogyan és miképpen éljenek és haladjanak a mindennapokban.

És majdan, ha együtt lesztek a Szeretet házában, nemcsak Édesanyámat köszöntsétek, hanem köszöntsétek hála-szeretetetekkel e csodálatos ajándékot a kegyelemben, a zúgó fénnyel érkező Szentlélek-lángot, amely most felétek áradt és betöltötte szíveteket és a lelketeket, hogy működhessen rajtatok és bennetek.

És ennek reményében majd árad reátok áldásom a szeretet kegyelme révén, hogy öleljen át benneteket, és vezessen a meghívásban, a mindennapokban ezen az élet-útpályán, amely jelen van előttetek.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

És a mai kapott Szentlélek-ajándék pedig a működésében melegítsen, óvjon, védjen, vezessen és mutassa meg a kijelölt utat a meghívásban, a felismerésben, az elfogadásban, a küldetés, követés részében.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

 

 MÁRIA IMÁJA

  1. május 1.

 (…) a legszebb szó, amely jelen van.

Az édesanya, ki félti mindig gyermekeit, unokáit, és gondoskodik róluk. Az édesanya megnyissa anyai szívét, és árassza anyai szeretetét a gyermekeire: „Mindegy, hogy milyen a gyermekem, az az enyém, hozzám tartozik, az én húsom és vérem.” Mert az édesanya szereti gyermekeit, szívét, lelkét feléjük árassza, palástolja és vezeti az élet útpályáján.

Édesanya – a legszebb szó, mikor a gyermek szeretettel és örömmel van jelen, ki köszönetet mond az édesanyának az életért, a gondoskodásért, a szeretetért, a nevelésért, hisz az édesanya önfeledten vigyáz gyermekeire.

Másképp e szavakat nem is tudja, hogyan fejezze ki, ezért van jelen szívünk szeretetével egy szál hálavirág, amely helyettünk beszél, helyettünk árassza a szeretetet, és helyettünk mondja talán, hogy: Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm, mert amire vágyakoztam, az édesanyától mindent megkaphattam, és az édesanyával mindig élhetek, és az édesanyával mindig haladhatok, mert a szeretet összeköt bennünket e kegyelem által.

És nem tudom szavakkal kifejezni mindazt, amit az édesanya nyújt a gyermekei számára, így csak mindig e szál virág az édesanya rózsájában hálát zeng helyettem:

Hála, hála, köszönet mindazért, hogy életet adtál.

Hála, hála, szeretet, köszönet mindazért, hogy felneveltél.

Hála, hála, szeretet, köszönet mindazért, hogy én általad vagyok és élhetek e jelen földi életben.

Fogadd szívem szeretetével e hálavirágot, ki helyettem beszél az anyai szív szeretetéhez.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.