JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2015. július 3.

Jézus Krisztus Urunk:

 1. R  IMG_6287 jav.Köszöntöm a mai napon testvéreimet, akik meghallottátok a hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre.

Köszöntöm mindazon testvéreimet, akik a mai napon is lélekben voltatok jelen, imával, és az ima ereje a kegyelem szeretetében felétek árad, működhet rajtatok, bennetek és megerősíthet.

Így a mai napon így szólok felétek, hogy a tanításom ma a nép sokaságának a Genezáreti-tó partján hangzott el1, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok, vagyis ahogy itt a tanításban hallod, a Mester, elmegy otthonról a Genezáreti-tó partjára, ott foglal helyet, a nép sokasága követi Őt, majdan bárkába szállva feléjük szemben, kik várják a tanítást, a példabeszédet, a felismeréseket.

Én, Jézus Krisztus Uratok a bárkába szállva tanítást adtam a példabeszédben a nép sokaságának a magvetőről és a magról. Mert a magvető mit is tett? Magához vette a magot, amely jó mag volt, és kiment, hogy elvesse. Elszórta a magot, de a magokból egy része az útszélre esett, ahol jöttek az ég madarai, felszedegették és megették. Majdan sziklás talajba, kövek közé eset, ahol nincs jelen a termőföld, csak éppen, hogy megjelenik, akik oda estek, azok hamar kinőttek, majd felvirradt a nap, a Nap tüzesen melegített, sütött, kiégette, és semmivé vált, mert nem tudtak gyökeret ereszteni. Hisz nem volt megfelelő mélységű a föld.

Majdan a tövisek közé eső magok, amelyek szintén kisarjadtak, nőttek, de a tövisek nagyobbak, és megfojtották őket. Ismét semmivé váltak.

A többi mag pedig már a jó termőföldbe esett, amely százszoros, hatvanszoros és harmincszoros termést hozott.

Erre azt mondottam a nép sokasága felé: Akinek füle van, hallja mindazt, amit hallania kell e felismerés révén.

De mégis többen nem értették, hogy valójában mit kellett ebből hallaniuk a magvetőről.

Majdan tanítványaimnak egy másik időben e példabeszédet ismételten elmagyarázom, mert nem értették, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok hogyan és miképpen tudok példabeszédben szólni felétek, átadni mindazt, amit a példabeszédekből meg lehet érteni, fel lehet ismerni, és a felismerés révén eggyé válni vele. Így kiemeltem számukra ismételten, hogy:

– Értsétek már meg a magvetőről adott példabeszédemet. Nem ismeretlen előttetek, mert már korábban is hallottátok ezt.

Úgy-e, hogy is kezdődik?

Az útszélre esett magok, amelyet az ég madarai a magasból nagyon hamar felismerik, eljönnek és összeszedik, és megeszik. Már nincs belőlük semmi. Így azok nem tudtak kisarjadni, nem tudtak gyökeret ereszteni.

Ezt mondottam ma már számotokra e Golgota elején: ők azok a magok, akik hallottak a Mennyek Országáról, hallottak Atyámról, de nem jutott el a szívükig. Tehát nincs gyökér, ami a szívben megjelenik, megragad, megerősödik, ami által felismeri mindazt, ami körülveszi.

Így ezek a magok semmivé váltak, ezeknek a magoknak a szívükben, a jelenre átfordítva, nincsen gyökerük, nem tudnak megkapaszkodni, és ha már nem tud megkapaszkodni, nem tud termést hozni

A termést nem csak úgy kell most értelmezned, hogy kicsírázik, szárba szökken, kalászt hoz, és van benne termés. A termést úgy is kell értelmeznetek, hogy szívetek termése, mert eljön a gonosz, és elragad, és elviszi mindazt, ami által lehet, hogy termés lehetett volna a szeretet, az öröm, a béke, a türelem e felismerésében. Hisz ezek mind-mind termések, amelyek a gyökér révén jelennek meg a szívben, hogy hogyan és miképpen működik rajtad és benned.

Majdan jött a példabeszéd második rész szakasza a tanításban.

Úgy-e, voltak magok, akik a sziklás talajba és a kövek közé estek. Ők azok a magok, akik hallottak Atyámról, hallottak Isten Országáról, meg is színlelték, talán még képesek lettek volna befogadni is, de csak ideig-óráig él bennük, mert amint megaláznak, szorongatnak, kitaszítanak, akkor könnyedén kiengeded magadból, mert nincs rá szükséged, neked nem kell ez a gyökér a te szívedben, nem kell, hogy kisarjadjon, nem kell, hogy termést hozzon. Ideig-óráig talán még el is tudod fogadni, talán érzed, hogy él benned, de nincs szükség, hogy továbbra megmaradhasson.

Ezek a sziklás talaj magjai.

Majdan jelen van a tövisek közé esett mag, akiket a tövisek szinte megfojtottak, mert a mag, ugye, beesett, kicsi volt. Mire az kisarjadt, gyökeret vetett – itt már volt talaj, kicsit mélyebb volt, mint a sziklás talajnál. El is indult, de a tövisek nagyobbak, erősebbek, és szinte így megfujtották, ismét semmivé vált.

Ezeket hogyan is lehet értelmezni, hogy ezek mely magok, ezek hogy vannak jelen a saját szívedben?

Ismét gyökeret verni a szívedbe, ez a mag, de nem tud, mert nem tudsz figyelni mindarra, ami megjelenik e tanítás által előtted, hisz elragadnak a világi dolgok, elragad, ami körülvesz e világi dolgokkal, hisz sok mindent lehet ide felsorolni a világi dolgokban. Nincs szeretet? Nincs béke? Nincs öröm? Néha csak a pénz adja meg számotokra időnként a választ, amire szeretnétek, de utána rádöbbentek, hogy nem ez az igazi és ez a helyes válasz, mert a mag nem tudott gyökeret ereszteni a szívbe még ideig-óráig sem, hogy egy picit érjen, mert ez a hatalmas világ a világi dolgokkal körülvesz, és már csak ezt tükrözi számotokra. Nincs szükségetek mindarra, amire szükség van a mindennapi élethez, a felismeréshez és az elfogadáshoz.

Majdan vannak a magok, amelyek jó termőföldbe esnek. És a magok is a megfelelők. Ezek kisarjadnak, szárba szökkennek, termést hoznak: egynegyedük százszorosat, a második része hatvanszorosat, és jelen van a harmincszoros.

Most itt megint azt mondjátok, hogy ezt hogyan és miképpen kell értelmezni a példabeszédben?

A százszoros termést úgy lehet értelmeznetek: akinek gyökere megjelent a szívben, megkapaszkodott és megmaradt, hogy növekedjék, hogy igyekezzen megfelelő termést hozni. Tehát hallott Atyámról, hallott az Országról, elgondolkodott, megszívlelte, és megpróbál a szerint élni és cselekedni, hogy jó dolgokat tudjon cselekedni, hogy érezze a felismerést, érezze, hogy a százszoros termésében valójában tőle mi várható, és mit tud nyújtani, és hogyan nyújtsa át, hogyan figyel a felebarátra és a testvérre, a szeretteire, a jelenlévőkre, mert ő hallgat a tanításra, a példabeszédre, és hallgat, mert megnyitotta fülét, mert van neki füle, és szerette volna mind meghallani, hogy e szerint cselekedjék.

Majdan jön a hatvanszoros termés. Itt szintén jó talaj van, itt szintén a gyökér megkapaszkodik a szívben, és jelen van. Ő is kicsit figyel, hogy mit is nyújt számára ez a tanítás, megszívleli, még ha gondolkodóba esik is. Ő az a mag, aki már azon is elgondolkodik, hogy: „Ha nem is százszoros termést hozok, a hatvanban felismerjem a keskeny utat, és tanuljak meg a szerint élni és cselekedni, és érezni szívemben, lelkemben, hogy a gyökér valóban megkapaszkodott szívemben, hogy tudjon működni rajtam és bennem, és megadja számomra azt a tanítást e magvető példabeszéd tanításából, hogy én hogyan és miképpen tudom elfogadni Isten Országát.”

Hisz hogyan is van ez akkor, mikor talentumokat kapnak, az egyik ötöt, a másik ötöt gyűjt, a másik hármat, másik hármat gyűjt. S ugye, van az egy, aki nem törődött vele, aki hasonlíthat az útszélhez, vagy éppen hasonlíthat a köves, sziklás talajhoz is – ő megkapta ezt az egyet, erre az egyre, úgy gondolta, ideje van figyelni: „Elásom jó mélyen, megóvom, megvédem, és ha majd kell, kiveszem, és visszaadom úgy, ahogy kaptam. Nem törődök azzal, hogy talán én ebből tudtam volna többet adni a cselekedetekben, talán tudtam volna figyelni felebarátomra, testvéremre, talán tudtam volna talán imádkozni, felajánlani, talán tudtam volna szeretetet árasztani, átölelni, mert szüksége volt mindarra, ami körülvesz bennünket.”

Úgy-e, már a hatvanszoros termés mi mindent tud nyújtani még? Hogy azon még lehet csiszolni. Mert az a gyökér már jelen van, ezt a gyökeret ápolom, nem engedem, hogy semmivé váljon.

De ne akarjak csak megelégedni a hatvanszoros terméssel. Az is egy nagyon csodálatos, nagyon türelemre méltó, hogy már ennyit tudok kiadni, erre tudok figyelni, ezzel tudok eggyé válni, de megpróbálok én is többet nyújtani, ha talán nem is jutok el a száz százalékig a termésemben, de a hatvanból egy kicsit kilépek, már akkor többet nyújtottam, mert értem a tanítás mondanivalóját, értem, hogy valójában ez a példabeszéd mit tud tükrözni s nyújtani számomra.

És akkor menjünk még ennek a tanításnak az utolsó szakaszához, amely már a harmincszoros termést is nyújtja. „Itt szintén elgondolkodok, megszínlelem, felismerem, és megengedem.”

Úgy-e, milyen szép?

„Megengedem, hogy gyökeret eresszen szívemben, lelkemben. És ha már érzem a gyökérnek a jelenlétét, érzem a melegséget, érzem a szeretetet, érzem, hogy valami történik, akkor megpróbálok vigyázni rá, megpróbálok figyelni rá, megpróbálom felismerni, és ez által elfogadni”, és átnyújtani mindazoknak, akik hallották tanításomat, hallották e példabeszédemet.

De ez a példabeszéd lehet, hogy még egy kicsit távol van tőletek: „De fel tudom ismerni, el tudom fogadni, szívembe zárni, és megengedni, hogy ez által működhessen rajtam és bennem, ez által megpróbálok törekedni mindarra, hogy ebből a harmincszoros termésből, ebből a gyökérből, ami jelen van a szívben, elindulni, hogy a harmincból, ha nem is jutok el egészen a hatvanig, de mégis tenni és cselekedni akarok. Nem akarok itt megmaradni, nem akarok elégedetté válni ezzel, hogy nekem ennyi elég. Én arra törekszem, hogy az elégedettség felé próbálok összpontosítani, és egy kicsit többet kiadni önmagamból, hogy mégis érezzem, hogy az én szívem gyökere, amely megjelent, az erős legyen, az ne akarjon kiesni, az ne akarjon semmivé válni, az ne akarjon megsemmisülni, hogy nincsen termés, hiábavaló minden.”

Mert az ima ereje ezt mind-mind meg tudja adni számotokra a gyümölcs terméséhez e szeretet kegyelme által az eggyé váláshoz és az eggyé válásban.

És akkor mily csodálatos e tanítás a példabeszédben, akkor már nem teszitek fel ezt a kérdést, hogy: „Uram, miért adsz Te tanítást példabeszédben?”

Mert ezt a példabeszédet úgy tudtam nektek átadni, mint mikor a kegyelem van jelen. Úgy tudtam átadni nektek, mikor egy tanítást úgy adtam nektek, hogy szinte azt mondottátok: „Ez kézen fogható. Ez nekem szólt.” A másik testvér azt mondja: „Nekem szólt. Szinte simogatott, szinte átölelt, felemelt, megerősített, és érzem, a tanítás mondanivalóját.”

Így ez a példabeszéd is így maradjon meg, és így elevenedjen meg rajtatok és bennetek, hogy hogyan és miképpen működik rajtatok, bennetek ez a mai tanítás a magvetőről. Akarjatok jó magok lenni, a jó magban azok, akik jó földbe estek, nem az útszélre, nem a sziklás talajra, nem a tövisek közé: „Mi jó földbe akarunk esni, mi munkálkodni akarunk, mi gyökeret akarunk hozni, a gyökérrel szárat, a szárból kalászt, a kalászból termést,.”

És ez a termés megsokasodik, százszorosan, hatvanszorosan vagy harmincszorosan. Hogy én hogyan és miképpen tudok működni e cselekedetekkel, és hogyan és miképpen van jelen a szeretet. Mert szeretettel, örömmel és békével sok mindent tudtok felismerni, elfogadni és eggyé válni, és akkor érzitek, hogy hogyan és miképpen működik rajtatok és bennetek.

És nem könnyeddé válni: „Hát, nem baj, ha én olyan mag vagyok, hogy nem a jó termésbe esett az út szélén. Hát, akkor táplálék leszek talán a madaraknak, jóllaknak, és ismét továbbszállnak. Vagy olyan mag vagyok, aki a sziklás talajba, itt-ott van egy kis föld, oda esek, kisarjadok, de nem tudok gyökeret ereszteni, megkapaszkodni, így a Nap melegének tüze felhevül, és ismét kiégek, és semmivé válok.”

De a tüskék között se akarjatok helyet foglalni, nem csak azért, mert szúr és fáj, hanem azért, hogy szinte úgy érzed, hogy megfulladsz, nincs levegőd, nem tudsz kilépni belőle.

És hányszor és hányszor érzitek ti ezt a mindennapi életben! De ez nem baj, ha felismered, ha rádöbbensz, hogy: Nem akarok megfulladni! Én nem akarok ez a mag maradni! Én nem akarok a tövisek között lenni! Én ki akarok belőle törni, mert én gyökeret szeretnék ereszteni, és a gyökérrel jó termést, és a termésben jót cselekedni mindazokkal, akikkel szeretettel tudok átölelni, szeretettel tudok együtt lenni, élni, felismerni, elfogadni, és rádöbbenni mindarra, hogy mily szép az élet, amely felvirradt számunkra, amely megadja a Napnak fényét, a Napnak melegségét, a Nap tükrözését, ami által én is érzem, hogy valójában élek és ember, gyermek, testvér vagyok. És van fülem, a fülemet megnyitom a hallásra, felismerem, és eggyé válok vele, és megpróbálok a szerint élni, cselekedni és szeretetet nyújtani és árasztani mindazoknak, akikre talán csak most erre vágyódnak. Mert ha már megvan a szeretetem, megvan az örömöm, megvan a békém a nyugalmamban, akkor tudok már előre is haladni. De most még csak erre vágyódom, erre volt hallásom a felismerésben. Utána már tudok jobban figyelni, jobban gondolkodni, jobban működni, jobban elgondolkodni, hogy hogyan akarom kialakítani ezt az életet, amelyben fontos szerepe van e magvető-tanítás példabeszédnek, hogy valóban jó mag lehessek, és valóban felismerjem a jó földet, hogy jó termésem lehessen, és gyökerem, amely megmarad, ami nem marad úgy, hogy semmivé válik, mert nem tud megkapaszkodni, nem tud életre kelni, nem tud szeretetet, örömet és békét árasztani, ha hiányosság van jelen. De a hiányosságból szeretnék kilépni, és erőt meríteni, és ha már megmerítettem szívem ajtaja nyitásával a kegyelmi erőt a föld terméséhez, a föld termésének gyökeréhez, hogy működhessen rajtam, bennem e szeretet által.

Így áradjon reátok a mai nap áldásom, hogy jó magok legyetek, akik a jó földbe szeretnétek esni, önmagatokkal, megengedni, hogy kisarjadjon, és gyökeret eresszen, és ez a gyökér meg tudjon kapaszkodni, erős legyen, hogy ez által működhessen, és majdan termést hozzon. És ez a termés a szeretetet árassza felétek, mert a szeretet átölelésével a mindennapi élet másképp elevenedik meg rajtatok és bennetek a felebaráttal, a testvérrel, a szeretteitekkel és mindazokkal, akikkel együtt vagytok e földi útpályán a meghívásban.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e Fény szeretetével áradjon reátok, töltsön el, hogy a jó magvető jó magot adjon, és ti jó magokká váljatok, hogy gyökeret tudjatok ereszteni, és ez a gyökér megmaradhasson és erős legyen, mert ez által termés is megjelenik, ami által öröm, béke és szeretet lakozik szívetekben.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.