JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2014. július 4.

Jézus Krisztus Urunk:

14.  IMG_6324  jav. Köszöntöm a mai napon is testvéreimet, akik elfogadtátok a meghívásomat, és a meghívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre.

E hónap tanításának pár gondolatát emeltem ki számotokra, amelynek tanúi, a megtapasztalása révén van jelen. Hisz az első tanítás, ami ma felétek szólt, amikor a tanítványaim, félelem szálla meg őket, és erőt vesz a kicsinyhitűség, hisz a tanítás után hajóba szállunk, s ők is elfoglalják helyüket, és elindulunk.1 De a szél és a hullámok erőteljesen csapkolódnak, amikor a félelem erősebb talán a kicsinyhitűségnél, és nincsenek megbizonyosodva mindarról, hogy Én, Jézus Krisztus Uruk velük vagyok e hajón. A félelem egészen addig megy el bennük, amíg már látják, hogy:

— Itt már nagy baj lesz, fel kell keltenünk az Urat, hogy segítsen rajtunk.

Az Úr valóban fel is kel, rájuk tekint — és hogy mondja a tanítás?

— Ti, kicsinyhitűek! Miért féltek? Nem itt vagyok veletek?

S ezt hogyan tudjátok a jelenre fordítani, megtapasztalni, átélni, a kicsinyhitűséget?

Mikor többen és többen azt mondjátok, hogy: „Milyen nehéz a mindennapi életünk! Tele vagyunk panasszal, a fájdalom erőt vesz bennünk, és szinte úgy érzem, már gondolkodni sem tudok.”

Ilyenkor a félelem is erőt vesz rajtatok, és ti a nélkül is tudtok félni, hogy beszállnátok a hajóba, hogy megtapasztalnátok a szél és a hullám erejét. Nem akarok neveket mondani, de vannak, akik egymásra tekintenek, nem csak itt, hanem kint a Szeretet házában is, mikor azt mondják: „Hát, nem tehetek róla, de én nagyon félek!”

A félelemben akkor Én, Jézus Krisztus Urad egyáltalán kapok helyet?

El tudsz fogadni szívedben, lelkedben, vagy a földi gyarlóságodban te is a félelemnek adsz helyet, erőt és teret?

Holott a kicsinyhitűség csak úgy tud megerősödni rajtatok és bennetek, ha a félelem vezérel.

Emlékeztek? Valamikor régebben, mondhatjuk, több mint pár évvel ezelőtt, mikor mosolyogva azt mondottam nektek: a hát, az nagyon jó barát, az úgy tud késleltetni benneteket, ráérőssé válni — „Hát, minek siessek?”

A hát-ba sok minden belefér, néha meghúzva, mondva, és néha gyorsan, attól függ, hogy most hogyan és miképpen kapcsolod az élethez és a mindennaphoz.

A mai tanításban pedig még azt mondhatom nektek, a félelem és a kicsinyhitűség is nagyon jó barátotok lehet, olyan könnyedén át tudjátok adni magatokat a félelemhez és a kicsinyhitűséghez, hogy nem tudjátok észrevenni azokat a kegyelmeket, amelyek ez által jelen vannak. De mondhatjuk azt, hogy: „Hol is van az jelen? Én arra nem tudok figyelni most. Hát, lehet, hogy ott van, lehet, hogy jelen van.”

Érezni kell, hogy valójában ennek mi a mondanivalója, hogyan van jelen a mindennapi életben, s hogyan fogadod el a mindennapi életet. Mert Én felkeltem a tanítványok kérésére, és mivel nagy volt a félelmük, ezért szóltam a szélnek, és szóltam a tengernek, aki elcsendesedett, aki megadta magát, és már nincs jelen a félelem, és a félelem által a kicsinyhitűség, hanem már jelen van a biztonság a kegyelemben. De mégis vannak, akik ez után is félelmet éreznek, hogy:

— Valójában ki ez az Ember, aki még a szélnek és a tengernek is parancsol, utasít, lecsendesít? Ettől az Embertől jó lesz, ha távol állunk, mert szinte félelmetes!

És kik mondanak ilyeneket?

Akikben nincs jelen a szeretet, akikben nem működik a kegyelem, akik amúgy is távol vannak, de a távolságot nem akarják befogadni s elismerni, hanem azt mondják a tettek és a cselekedetek révén, hogy: „Most váltam távollá, mert a félelem erőt vett rajtam, megmutatta, hogyan és miképpen éljek.”

Majd következett a második tanítástok ebből a hónapból2, amikor most csak ezt a rövid szakaszt adtam számotokra a tanítás befejezése után, hogy: Jöjjetek Hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, akik roskadoztok és görnyedtek. Ne féljetek, mert Én felüdítelek, mert Alázatos Szívű vagyok. És jöjjetek Hozzám, mert Én segítek rajtatok, mert az Én igám édes, és az Én terhem könnyű.

Most ezt is lehet a jelenre fordítani a mai nap megtapasztalásában, hogy mi is az, amikor fáradt vagy, amikor görnyedezel, amikor nem tudod, hogy hogyan és miképpen éljél és haladjál a mindennapokban, és mi az a teher, és mi az az iga, amely könnyűvé és édessé válhat?

A kegyelem, a szeretet, az öröm, a béke.

Hisz ha már oly fáradtnak érzed magad, elesettnek, szomorúnak, magányosnak érzed, akkor hogy mondom?

Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok, kitárom felétek Karjaimat, és jöjjetek Hozzám mindnyájan, s akkor megpihenhettek, akkor értékelhettek, akkor elfogadhassátok a kegyelemmel az igában az édesség szeretetét, örömét és békéjét, amely már akkor felüdít, vagyis fellendít és megerősít, hogy már érzed, hogy élet van benned, és ez az élet örömteli, ez az élet megfogható, s ez az élet erőt ad, hogy: „Igen, öröm és boldogság járja át szívünket, lelkünket, és már nem érezzük a terhet a görnyedtségben, mert már a felemelkedés és a felüdülés mást mutatott, mást adott, másképp ölelt át, s másképp mutatta meg számunkra mindazt, amire szükség van a mindennapi élethez e szeretet által.”

Mert a szeretet, az, szinte mondhatod önmagadra, felebarátodra vagy testvéredre, hogy a szeretet itt bent elhelyezkedik, és szinte az az éltető rugó, amely mindenhez odasegít a kegyelemben, és másképp látom már az életemet, a feladatomat, másképp látom talán munkámat, s másképp látom mindazt, amit e tanítás által kaphattam és megtapasztalhattam. S akkor nem csak azt mondom, hogy terhek alatt görnyedek, hanem felismerem azt is, hogy van, aki kitárja felém Karjait, és szinte hívogat, hogy: Jöjj a kegyelemhez! Jöjj a szeretethez! Jöjj az örömhöz és a békéhez, ami által kiegyensúlyozottá válhatsz, s ami által rendbe tudod rakni azt az életet, amelyet szeretnél élni a meghívásban, a küldetésben és a követésben, és különösképpen a keskeny úton, a Fény útján, és az öröm útján.

Mert ha ezek mind-mind bennetek vannak, akkor már nem így fogtok beszélni, hogy: „A terhek alatt görnyedezek.”

Lehet a keresztsúlyod alatt elfáradni, lehet a keresztsúlyod alatt földre esni, lehet a keresztsúlyod alatt elmélkedni, és rádöbbenni, hogy miért van ez most pont így jelen. De ha ehhez is megnyitod szívedet, és tudsz szólni, kérni, felajánlani, akkor ez a kereszt a teherben megváltozhat, könnyűvé válhat, és szinte szeretetté változhat, és másképp éled ezt az életet a mindennapokban. De mindehhez nektek is tenni és cselekedni kell, nem csak úgy tenni, hogy: „Talán széttárom karjaimat, és várok, majd csak történik valami a hát-ban! Majd csak kialakul valami a félelemben és a kételyben! Majd csak eldöntöm, hogy hova tartozom, kinek a testvére vagyok, és hogyan szeretném élni az életemet, melyik nyájhoz szeretnék tartozni, és különösképpen melyik Pásztorhoz, aki így vár, szinte hívogat, simogat, árasztja a szeretetet, hogy: »Hozzám tartozol, jöjj Felém, és élj Mellettem, hogy Én benned élhessek.«”

De hogy ez megtörténjék, neked is meg kell itt nyílnod, felkészülnöd, és elfogadnod.

A harmadik tanítástok a mai nap3 a jókról, a rosszakról és a gonoszokról az ellenségben, amelyek felétek szóltak.

Mert hogyan is kezdődött a harmadik a tanítás?

A Mennyek Országa olyan, amikor az Atya elküldi angyalait, hogy szétválogassák a jókat a gonoszoktól, mert a jók a búzaszemek, kalászok, akik megértek e földben, és azokat összegyűjtik, és ahogy egyszerűen mondjuk, a csűrbe helyezik, vagyis összegyűjtik az angyalok, és bevezetik az Örök Élethez.

Mert ki a gazdag ember?

Az Atya.

Jelen vannak a szolgák, akik szolgálnak. A gazda jó magot vesz, és ezt ülteti és veti a földjébe. De, ugye, vannak az ellenség gonoszai, akiket, mondhatjuk, az éj leple alatt cselekednek, mert ha nem látja őket senki, akkor talán nem is ismerik őket, hogy ők a rosszak a gonoszságuk révén, és elhintik a rossz magot.

És akkor most ezt a jelenben mondjuk, e tanítást: Én, Jézus Krisztus Uratok eljöttem e helyre, kiválasztottam az egyszerű — a kezdetekről beszélve! —, tanulatlan, mondjam némely testvérnek szavait, mikor primitívnek is becézték, szócsőnek, hisz sok féle jelzőt kapott a kezdetekben, akit nem ismertek fel, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok jöttem ide e jelenben, hogy taníthassalak, hogy kegyelmet árasszak, hogy szeretetben részesüljetek, hogy felemelkedhessetek, mert kiválasztottalak az út porából, mert szükségem volt reátok. És a Gazdag Ember, az Atya, megengedte, hogy Én itt jelen legyek. S akkor itt is vannak jók és rosszak. Jók azok, akik talán megnyissák szívüket, figyelnek, és hallgatnak szavamra, de még nem biztos, hogy el is indulnak. De akkor már jóknak nevezzük, ha nem ítélnek, ha nem rágalmaznak, ha nem taszítanak, ha meg nem aláznak. És a rosszakhoz tartoznak azok, akik megaláznak, kicsúfolnak, néha mondhatjuk, hogy szinte arcul köpnek, és megmondják, hogy hogyan és miképpen történik itt minden, és sokszor ők azok, akik elhintik a rossz magot a konkolyban.

És a konkoly felemelkedett, szinte magasabb lett a búzától, a búzát, hogy lassan elnyomja: „Hát, ha a konkoly itt jelen van, akkor az biztos, hogy úgy van.”

De eljön az idő, amikor az Atya a Gazdában Maga elé hívja angyalait az aratóban, és széjjelküldi a világba, és kezdjék meg az aratást a válogatás részében, és a jók haza térhetnek oda, ahol voltak.

Hogy van ez egy másik tanításban?

Gyere be Atyám Országába, mert te jót tettél és cselekedtél.

És vannak a rosszak a gonoszságuk révén, akik mindig arra törekednek: „Ha nekem valamiért nem járt, a másiknak se legyen jó! Akkor meglázzuk, kicsúfoljuk, kitaszítjuk, mert nehogy a felebaráti testvérnek egy mércével is jobb legyen, mint a sajátunk! Mert én nem baj, ha konkollyá válok. Nagy lehetek, cselekedhetek, de hogy jót vagy rosszat, azzal nem törődöm. És rádöbbenek mindarra, talán nem ez a helyes út. Ez nem az Örök Élet felé vezet, s ez nem a Mennyországhoz vezet. És a szétválogatásban nem mindegy, hogy hova kerülök, hogy az angyalok az aratókban felismernek-e, és engem is összegyűjtenek-e, vagy nem ismernek fel, és összekötnek a kévébe, mert ez másra úgy se jó, csak a tűzre vele! Hadd szenvedjen! Hadd kínlódjon! Hadd égjen el, hogy semmivé válhasson!”

S akkor döbbenünk rá, hogy a mindennapi élet kegyelme és szeretete hogyan és miképpen működik, hogyan és miképpen tudom elfogadni, hogyan és miképpen próbálok eggyé válni vele, s hogyan és miképpen ismerem fel saját magunk meghívását, küldetését a követésben, hogy: „Hozzád tartozom, s Veled együtt szeretnék élni és haladni a mindennapokban, Uram, mert a Te tanításod, azt nem csak meghallottam, hanem a meghallás révén eljutott szívemhez, s megpróbálok a szerint cselekedni. Nem csak megláttam, hanem a látásban felismertem, mi a mondanivaló, és nem engedtem, hogy semmivé váljon, mert nekem erre szükségem van a megtapasztalás tanítása és felismerése révén, a kegyelemben. Mert így tudunk eggyé válni a testvéri, felebaráti szeretetben, hogy az irgalmasság kegyelme összeköt, és akkor felismerem azt, aki így szól: »Kitárom feléd Karjaimat, Én hívogatlak, és várok, hogy te érzed szíveddel és lelkeddel, hogy ez neked szól, s el kell indulni.«”

Ez a szabad akarat cselekvésében megmarad felétek, nektek, rajtatok és bennetek.

S ennek reményében árasztom felétek kiválasztott Mária testvérem által áldásomat, hogy ma áradjon reátok, nem a kicsinyhitűség, és nem a félelem, nem a görnyedés, hanem ehhez mind-mind a tanításból kiemelem felétek a szeretetet, az örömet, a békét, a türelmet, mert a kegyelem ezeket felétek árassza, bezárod szívedbe, megerősödsz, önmagaddá válsz, és el tudsz indulni e meghívott úton, és a meghívásban már érzed a melegséget és a kegyelmet. Érzed, hogy: „Valóban, én az a testvér vagyok, aki meghallottam a hívást az ölelésre tárt Karoknál, és elindulok feléjük, mert a szeretet melege megváltoztathat, és erőt adhat a mindennapokhoz, a mindennapokban.”

Ennek reményében áradjon reátok e kegyelem fényének szeretete a békében és az örömben, a felismerés megtapasztalásában, hogy valójában én kinek a testvére vagyok, és hova tartozom, és hogyan szeretném élni e meghívással az életet.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek Fénye, szeretete, öröme, békéje, kegyelme áradjon reátok, töltse be a szíveteket, erősítsen meg, és ez által készen vagytok elindulni az úton a meghívás küldetésében, mert a kegyelem sok mindent tud nyújtani számotokra ebben az életben, a mindennapokban, a mindennapokhoz.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.