JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2013. október 4.

Jézus Krisztus Urunk:

Sükösd kiadványok010Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve eljöttetek, hogy ismét egyek legyetek a fájdalom, szenvedés Golgotáján.

Köszöntöm a mai nap is mindazon testvéreimet, akik ma nem vagytok jelen a testi jelenlétetekkel, de lélekben megpróbáltok egyek lenni felajánló imával, szentmise áldozatával, hogy részesülhessetek ti is a tanítás kegyelmének ajándékából.

A mai nap tanítása nem ismeretlen számotokra, hisz már hallottátok ezt a tanítást nem oly régen egy más változatával. Most pedig ez a változat, amely ma megjelent előttetek ennek a hónap tanításában, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok tanítványaimmal együtt jelen vagyok, és meghívnak egy házba, amely a farizeus háza, hogy részesüljek ott e vendéglátásban.1

Én a meghívást elfogadtam, le is ültem az asztalhoz, de nem a külsőségekben jelentem meg, hanem a benső kegyelmének ajándéka, amely kijön és kiül a külsőségedre, ami által látod a fényt, a békét, a szeretetet, az örömet, a kegyelmet; érzed azt, hogy valami történik körülötted, rajtad és benned. És a vendégségnek eleget téve, megjelenve. De itt a külsőségekre mentek mindazok, akik okosnak tartják magukat, és a jelen megfigyelés résztvevőiben, hogy kit hogyan, miképpen kell majdan értékelni.

Értékelni könnyen lehet az embert, a testvért, a felebarátot. Csak akkor szomorú, amikor ez visszafelé sül el — a ti szavatokat használva most e mondat gondolatával —, amikor pont azoknak szól, akik másokat szeretnek megítélni, mások felett dönteni, és oly hamar véleményt alkotni, mint ahogy a farizeusok Rólam, Jézus Krisztus Uratokról.

Mert mi volt itt a vélemény?

Hogy asztalhoz ültünk, és milyen dolog ez, hogy nem mosunk kezet?!

Úgy-e, ez a külsőség jele, ami által megítéljük mindazokat, akik felett ítélkezhetünk. Nem nézünk tovább, hogy a külső mögött mit rejt a benső, a benső hogyan és miképpen működik rajtatok, bennetek, előttetek.

És akkor, amikor átlátni rajtuk, hogy mi célból vesznek részt ezen a vendéglátáson, hogy hogyan, kit megnézni, megítélni a külsőségében.

Most ezt a külsőséget Én, Jézus Krisztus Uratok átviszem egy másik tanítás-formára:

Elmentek Atyám házába, részt vesztek ott a szentmise áldozatán. A szentmise áldozatában nem a bensőtökkel foglalkoztok, nem a benső ajándékkal, hogy valójában miben veszel részt, mit kaphatsz, hogyan tapasztalhatod meg, hogyan erősödsz meg, hogyan érzed a kegyelem működését, hanem ismételten a külsőségekre mentek, a külsőségben ki hogyan van jelen, ki milyen ruhában van, ki hogyan vesz részt Atyám házában, ki mit csinál: imádkozik, térdel, nézelődik?

Ezek a külsőségek, úgy-e, amelyeket szabad szemmel lehet látni, oly könnyedén meg lehet ítélni, és nem törődve azzal, hogy Atyám házában vagy jelen, Atyám házában a bensőre kellene menni, hogy a benső mit alkot — mert a benső, az alkotja a külsőt is, ha figyeltek, ha megtapasztaljátok, ha elfogadjátok a tanítás mondanivalóját. Mert úgy-e, ítéletet mondani mások felett nagyon könnyedén a külsőségében megtesszük. Hogy ha ezzel talán meg is sérted, nem törődsz vele, mert: „Én így gondolom. Én így látom. Én így értékelem, és ha már én értékelem, akkor már hadd mondjam el a véleményemet a külsőségében! Nem törődöm azzal, hogy megbántom, fájdalmat okozok, mert csak arra megyek, hogy amit nekem el kell mondani, azt megtegyem a külsőségében!”

De ha egy kicsit önmagamra figyelek, ha egy kicsit figyelek, mi rejlik a bensőmben, hogy a bensőm mit szeretne tenni és cselekedni — fontos, hogy ezeket mind-mind épp így mondjam el?

Fontos, hogy ne törődjek a másik testvér-felebarátnak a bensőjével?

Fontos, hogy fájdalmat és bánatot okozzak neki?

Igen, akkor tesszük ezeket, amikor nem törődünk senkivel, semmivel, csak azzal, hogy a külső mit nyújt számunkra. De hogy a benső mit rejt, azzal nem törődök.

Úgy-e, kezedbe veszel most, ahogy a tanításban is van egy pohár vagy egy tál. A pohár most legyen nem átlátszó. Tehát ha csak így ránézel, akkor a külsejét nézed. Hát a külseje nagyon szép! De azt már, hogy egy kicsit megemelkedj, és belenézz a belsőbe, arra már nincs érdeke, fontossága, szeretete és kegyelme, hogy a benső valójában mit rejt, hogy a benső tisztasága tükrözi a külsőt, a benső tisztasága fényt sugároz, a benső tisztasága átölel, a benső tisztasága kegyelmet ad, a benső tisztasága felemel, a benső tisztasága megmutatja, hogy mi az élet a felismerés elfogadásában, a mindennapokban.

Hogy ha ezeket mind-mind átértékeljük, akkor érezzük azt, hogy milyen fontos mindaz, amely körülvesz a mindennapokban.

De Én, Jézus Krisztus Uratok a farizeusok felé most itt egy kicsit erélyesebben szóltam, mert azt mondottam nekik:

— Ne törődjetek a külsővel, mert aki alkotta a bensőt, az alkotja a külsőt is.

De hogy te tiszta legyél a bensőddel a külső felé, akkor azt mondottam:

Ha sok mindened van, oszd szét a rászorultaknak, és akkor majd meglátod és megtapasztalod, hogy megtisztultok egészen, teljesen a benső és a külső eggyé válásával a szeretet, kegyelem által. Mert szeretet nélkül ez nem működik.

A szeretettel együtt működik ez számotokra a mindennapokban. Mert akkor érzed, hogy mi valójában a meghívás, mi valójában a kegyelem, mi valójában a béke, az öröm a szeretetében, „ami által megerősödök, és ami által érzem, hogy én egy testvér vagyok, akinek nem csak külsője van, hanem akit a benső is alkotott, és megpróbálva, megerősödve, eggyé válva, hogy egy legyen a benső és a külső a működés kegyelme által”.

Hogy ha ezeket mind-mind így fel tudjátok ismerni, el tudjátok fogadni, meg tudjátok érteni, akkor érzitek a fontosságot, és akkor ti már testvérek vagytok a felismerés révén, és nem azok a farizeusok, akik, ha kell, szinte nagyító alá vesznek benneteket, és úgy figyelnek, hogy mikor ítélhetnek meg, mikor alkothatnak rólatok véleményt a kegyelem által, mert ők úgy érzik, hogy a kegyelem így működik, ha véleményt alkothat.

Holott ez hibás tévedés a felismerésében, mert a működés csak úgy lehet teljes számotokra, ha ez mind a szeretet által van jelen, és a szeretet lakozik szívetekben, lelketekben, vagyis a bensőtökben, és ha ezt a szeretetet kivetítitek a külsőtökre, hogy ezt érzékeljék, értékeljék, észrevegyék és lássák a kegyelem által a működésben.

S akkor érzed azt: „Milyen jó, hogy én testvér lehetek e meghívás által! És nem akarok véleményt alkotni. Én boldog vagyok a bensőmmel, és boldog vagyok, hogy ide tartozhatok a mindennapokban.”

Majdan folytatódott a tanítás, e hónap tanításában ismételten, úgy-e, ha megfigyeltük, hogyan és miképpen van jelen?

Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok — most példának mondjuk a mai jelenlétet, ahol szintén mondhatjuk azt, hogy nem csak a tanítványok vannak jelen, hanem vannak a nép sokaságából. Én tanítást adok, s ekkor valaki megszólal:

— Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem a nekem járó örökséget.2

Erre mi is a válasz?

— Honnan gondolod te, hogy Nekem hatalmam van, hogy Én megosszam testvéreddel az örökséget? Én nem vagyok a ti bírátok.

Ezeket mind-mind nektek kell megoldani, felismerni és elfogadni.

De ez is hogyan tud működni?

Ha jelen van a szeretet, ha jelen van a béke, ha jelen van a megbecsülés az elfogadásában.

Mert ha ezek nincsenek jelen, akkor a harag, a gyűlölet, az irigység és a kapzsiság vezet.

Na, most jöttünk el a tanítás’ ehhez a részéhez:

Óvakodjatok. Figyeljetek. Ne akarjatok kapzsivá válni, mert a kapzsiság a pénz értékével nem az embert alkotja az Isten szeretetéhez.

Te inkább maradj meg a tanítás szeretetének kegyelme révén, s akkor érzed, mi is a szeretet fontossága.

És ekkor jön a tanítás. De a tanítás sem ismeretlen számotokra. Itt csak röviden arról, hogy van a gazdag ember, aki úgy gondolkodik, hogy most már mindene van, semmivel nem kell törődnie, ehet, ihat, jól élhet, élheti az életét, nem kell semmivel törődni, mert van bőséges vagyona. Csak arról feledkezik el, hogy most az éjszakában, ha az Atya megjelenne és számon kérné tőle az életet.

Ilyenre felkészülünk-e?

Készen állunk-e, hogy: „Uram, ha ma megjelensz és számon kéred az életet a meghívásban és az elindulásban, hogy akkor hogyan és miképpen cselekedjek?”

Mert ilyenkor nincsen elrendezve a család szeretetében mindaz, amely körülveszi őket, mert csak a gazdagság kapzsisága elevenedik meg előttük, rajtuk és bennük. Holott ha a benső bennetek van, működik rajtatok, bennetek, a külsőre kivetíted, és akkor tudsz figyelni, tudsz értékelni, tudsz elfogadni, és tudsz szeretetben élni testvéreddel, felebarátoddal. Akkor már nem azon gondolkodol, töprengsz, hogy „mi lesz az örökségemmel”, akkor már a bensődre figyelsz, felkészülsz:

És ha mellette jelen van az örökség, akkor elfogadom, és megpróbálok a szerint élni és cselekedni. De akkor is az az első, hogy én felkészült legyek a számadáshoz, mert a számadásnál meg kell jelenni. És ha meg tudtam jelenni, akkor nem arra figyelek, hogy semmit nem tudtam elintézni, mert csak önmagammal foglalkoztam, az én életemmel, az én jólétemmel, az én anyagi javaimmal, és nem gyűjtöttem a földi kincsek gazdagságában a Mennyei Atyához való szeretet kegyelmének ajándékát, amely erőt ad, amely átölel, amely megmutatja számomra, hogy hogyan és miképpen kell felismerni mindazt, amely körülvesz bennünket e mindennapi életben.”

Érezni, hogyan is vagyok jelen ebben a rohanó világban, hogyan is készülök fel ebben a rohanó világban, hogyan fogadom el a külsőt a bensővel, hogyan értékelem az életem, és hogyan osztom meg mindazt, ami talán fontos a felismerésben, a felebarátban és a testvérben, hogy ne csak a harag, a gyűlölet, az irigység és a kapzsiság uralkodjon, hanem vegyen részt életünkben a szeretet, a béke, az öröm, a türelem, a megbocsátás a felismerés elfogadásával. És akkor érzem, hogy nem volt hiábavaló a tanítás mondanivalója, mert el tudtam gondolkodni, elmélkedni, érezni az élet különleges fontosságán a felkészülésemben, majdan az elindulásomban, mert ha már elindulok, akkor nem törődök a földi kincsemnek javaival, hanem akkor már mindazzal, amit az Atyám felé gyűjtöttem a szeretet, kegyelem által a megtapasztalásban.

S akkor folytatódott a harmadik tanításom, ami ismételten arra ösztönöz bennünket, hogy ahogy a farizeusok jelen vannak minden tanításban, és mindig csak a megjelenésben a figyelemre összpontosítanak, hogy kit hogyan vegyenek szemügyre, ki hogyan, mit cselekszik, és mikor, különösképpen, mert vannak napok, amikor sok mindent nem volna szabad tenni és cselekedni:

— És ha valaki nem tartja be ezeket a napokat, akkor azokat el kell ítélni, meg kell büntetni, ha lehet, megkövezni, ha lehet, kitaszítani, mert ők nem tartoznak mindazokhoz, akik ezeket alkottuk!

És akkor már felismertétek, hogy kiről is szól, úgy-e?

A farizeusok.

Ismételten a meghívást elfogadtam egy fő farizeus házához, és jelen vagyok. De mielőtt még a vendéglátás elkezdődött volna, jelen van Előttem egy beteg testvér.3 Most mindegy, hogy ki milyen betegségben szenved, mindegy, hogy ebben a tanításban valójában mi is van leírva a betegség okának. Itt nem kimondottan a betegségről van szó, hanem a cselekedetről, és a cselekedet hogy’ van jelen a szeretetben. Mert úgy-e, ilyenkor ismét, ahogy mondottam, szinte nagyító alá vesszük a testvért, hogy hogyan, mibe lehet belekötni elsőként, s ez által megítélni. De mielőtt ez még megtörtént volna, Én, Jézus Krisztus Uratok átláttam rajtuk, s először kérdést indítottam feléjük, hogy:

— Ezen a bizonyos napon szabad-e jót tenni, szabad-e gyógyítani, vagy hagyni kell, hogy elvesszen?

Ezek, akik nagyító alá vesznek bennünket, meglepődnek, úgy-e, a kérdésen, és inkább nem szólnak semmit, mert ha azt mondják, hogy nem szabad, akkor hogyan lehet hagyni, hogy elvesszen az érték, az ajándék, a kegyelem, a tanítás.

Ha azt mondjuk, hogy szabad, akkor pedig ellene mondunk annak, amit eddig tartottunk.

Inkább csöndben maradnak. Nem szólnak semmit.

Ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok megérintem a beteget, hogy ez által gyógyulást nyerhetett.

De mielőtt még a beteg elmenne, és elkezdődne ismételten az ítélet a megítélésben, folytatom a kérdést feléjük:

— Ha közületek valakinek ma, ezen a napon szamara, ökre vagy bármi állata — most az emberről a testvérben nem beszélünk, csak egy ilyen egyszerű kérdésben —, ha kútba esik, akitől te függesz a mindennapi élet jelenlét-munkájában, hagyod, hogy elvesszen és semmivé váljon, vagy segítséget hívsz, hogy kiemeljed, mert szükséged van a mindennapi élet munkájában?

S ezek után már végképp csendben maradnak, és folytatom számukra:

— Mert úgy-e, az ember ura ennek a napnak, mert nem ez a nap van az emberért.

Mert az ember, a testvér, a felebarát ura lehet ennek a napnak, és megadhassa mindazt e kegyelem által, a mindennapi élet tanítását, kegyelmét, ajándékát, működését. És akkor talán meg tudod érteni, hogy hogyan és miképpen cselekedjünk.

Én, Jézus Krisztus Uratok most nem azt mondom, mert már az Ószövetség, ahogy ti mondjátok, az őskereszténységében, ez a nap, amit most már nevezzünk a napjának a szombatban, volt jelen. De ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok megszülettem erre a Földre és embertestet öltve itt éltem, és ez által megtörtént a tanítások, megtörtént a keresztrefeszítés, majdan megtörtént a Feltámadás, ami által már nem a szombat a fontossága a napnak, hanem a vasárnap.

Most, ha a vasárnapról beszélünk, Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondom e tanítás által: ennek a napnak is meg kell adni mindazt, ami megilleti, de nem úgy, hogy ítélkezz, utasíts, parancsolj, követelj, megítélj, hanem legyen benned szeretet, öröm, béke, türelem, megbecsülés, megértés, mert akkor tudod értékelni ezt a napot, hogy mit kell ennek a napnak neked nyújtani, hogyan szeretnéd ezt nyújtani, és miképpen. Mert amikor olyan problémák vesznek körül, hogy igenis, ahogy mondottam, ha csak az állatról beszélünk, annak enni, inni, részt kell venni, majdan, ha megsérül, segítséget nyújtani, mert szükséged van az életedhez, szükséged van a mindennapodhoz, szükséged van a munkádhoz e kegyelem által. És akkor tudod értékelni ezt a napot, hogy tudod, hogy hogyan és miképpen, mit tudsz nyújtani. És nem megítélni mindazokat, akik talán másképp cselekszenek, mint ahogy te elvárnád, mint ahogy te parancsolnád, mint ahogy te utasítanád, mint ahogy te ítéletet mondanál.

Ezek fontosak, hogy megérteni, felismerni, elfogadni, mert így tudjátok értékelni a testvéri, felebaráti szeretetet, mert Én, Jézus Krisztus Uratok a ti testvéretek vagyok, mert Én elfogadtalak benneteket testvéreimnek, ezért megpróbálunk egyek lenni a tanítás, a kegyelem, a Szentlélek működése által, hogy egyek legyünk a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor figyelni egymásra, szeretni egymást; ha szükséges, segíteni egymásnak; ha fontos, észrevenni, értékelni, és akkor érzed, hogy: „Valóban, én egy testvér vagyok a tanítás által a felebarátban, mert nem csak azért vagyok jelen, hogy kitaszítsanak, megítéljenek, bántsanak, fájdalmat okozzanak, hanem azért, hogy én is egy legyek a sok között, akit elfogadnak, akit tisztelnek, akit szeretnek, akit megbecsülnek, akivel tudok együttműködni.”

Mert a szeretet ezt próbálja számotokra tükrözni a megbocsátás kegyelmében.

Hisz ehhez a tanításhoz lehetne az év tanításából hozzátenni azt, amit már megadtam számotokra, hogy az erőszak, a gyűlölet, az indulat, a féltékenység, az irigység, a kapzsiság, a hatalomvágy soha nem visz előre. Abból elindulsz, de lehet, hogy belekerülsz, mint egy malomkőbe, és csak körbe-körbe haladsz, és nagyon nehéz kijönni belőle, mert nem tudod érezni és értékelni azt a szeretetet és azt a kegyelmet, aki mást és mást tud nyújtani feléd és számodra a felismerésben és az elfogadásában. Ezért fontos, hogy tudjatok értékelni, érezni, felismerni, elfogadni a bensőben, hogy valójában mire van szükségetek, és ezt akkor kivetíteni a külsőre, hogy lássák rajtatok, hogy valójában a külső alatt mi van, mit rejt a benső a bizalom szeretetében, e kegyelem által.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom a mai napon, hogy felismerve és elfogadva mindazt, amely körülvehet benneteket, mert fontos, hogy értékeld a tanítás mondanivalóját a mai napban, mert a külső a bensővel együtt működik. A megítélés szintén csak úgy lehet jelen, ha nem működik benned mindaz, amit a tanítás által kaphattál, ha felismered a felebarátot és a testvért, ha nem akarsz kapzsivá válni, ha nem gyűjtöd csak a földi kincseid gazdagságát, hanem mellette figyelsz a benső értékre, az Isten szeretetére e kegyelem által. És ha majd érzed, hogy melyik nap fontosságában hogyan és miképpen cselekedjél, mert te legyél ura minden napnak a tanítás kegyelme által.

Mert hogy’ mondottam ennek az évnek tanításában már?

Minden nap lehet ünnep, ha ünneppé alkotod önmagad számára a szeretet által. Akkor minden nap, ha ünnep, akkor egyik nap sem tehetsz semmit, mert te megpróbálsz szeretetben, ünnepben élni?

Ezért kell tudni különbséget tenni, és megalkotni azt a napot, ami által te ura vagy ennek a napnak.

És ha ezeket mind-mind értékelted, felismerted, elfogadtad, akkor árad reátok az Élő Szentlélek kegyelme e áldásban:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme élővé vált a tanítások által, reátok áradt, betöltötte szíveteket, lelketeket, ha elfogadtátok, és megengeditek, hogy működjön rajtatok és bennetek, és hogy ha szükséges, változtasson benneteket, ha kell, csiszoljon benneteket, akkor így tudtok megerősödni a kegyelem által, és haladni a fény útján a meghívásban, a mindennapokban, a mindennapokhoz, e kegyelemben.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.