JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2013. április 5.

Jézus Krisztus Urunk:

 

IMG_5369  jav. honlapraKöszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok hívásomat, hogy ismét egyek lehessünk a jelenben.

A mai nap a fájdalom, szenvedés Golgotájának tanításában, amelyet megadtam számotokra, a hit, a szeretet felismerése áradt reátok és felétek a kegyelem által, hisz ha nézzük az első tanítást, amely a kenyérszaporítás napján történt, hisz a csoda már jelen van a kenyérszaporítás által, ami által már a hit jelenléte megelevenedik rajtuk és bennük.1 Mert ha már a csoda, amely megjelenik, kézen fogható, akkor abban már csak hinni lehet.

Úgy-e, hányszor és hányszor így mondjuk magunk között?

De a hit nem csak a kenyérszaporítás pillanatában van jelen, hanem a hit akkor is, amikor elindulunk, hogy bárkába szállva átevezzünk a túlsó partra. De ahogy evezünk, a tó háborog. Fúj a szél, s akkor mi jelenik meg az emberi szívben? Hát a félelem. Ekkor a félelem úrrá tud lenni, nem csak tanítványaimon, hanem a mai nap jelen embertársain a felebarátban, a testvéren. Amikor a félelem oly hamar el tud hatalmasodni rajtatok és bennetek, hogy a félelem által nem tudjátok felismerni mindazt, amely az ajándékkal szinte így kínálkozik nektek a kegyelemben. Érezni, hogy valójában hogyan és miképpen van jelen. Mert ez a tanítás a csoda által, a csoda megtapasztalásából átment a hithez és a szeretethez.

Hogyan is van a hit előttetek?

Hogyan lehet bennetek?

Hogyan mutassa meg ez a hit a kegyelmet?

Mert hogyan mondottam tanítványaimnak?

Higgyetek, és ne féljetek, mert Én vagyok, Én, Jézus Krisztus Uratok.

A tanítványaimnak pedig csak így szóltam:

— Én vagyok, és ne féljetek.

Mert elindultak a sötétben, és haladtak. S Én, Jézus Krisztus Uratok nem vagyok velük, akkor a félelem hamar megelevenedik rajtuk és bennük. S akkor nem érzik mindazt, amely körülveszi őket. S akkor kell figyelni egymásra, elfogadni egymást, a szeretetben tekinteni egymásra, ha kell, segíteni egymáson, mert így működik rajtatok és bennetek a hit kegyelme e tanítás által. Mert nem csak az a csoda, amikor tanúi lehettek — és ti tanúi lehettek a tanítás által a kenyérszaporításról. Mert a kenyérszaporítás, az hogyan is elevenedik meg előttetek és rajtatok? Mert azt nézitek, hogy ez csoda, mert „jóllakhattunk, ha éhesek vagyunk”.

Ebben a kenyérszaporításban, ha csak az egyik részét nézitek, az a test táplálékaként elevenedett meg rajtatok és bennetek. De ha tovább megyünk, akkor megelevenedhet rajtatok és bennetek a lélek tápláléka. És a lélek táplálékában hogy értékelitek, s hogyan fogadjátok el? Hogyan váltok vele eggyé, és hogyan nyissátok meg szíveteket a hithez?

Mert a hit kegyelme így erősít meg benneteket a mindennapokban, a mindennapokhoz, mert akkor érzed és értékeled mindazt, ami e tanítás által összefog benneteket.

Majdan haladunk tovább2, az a tanítás egy kicsit, ahogy mondani szoktátok néha: „kedves az én szívemnek, az én lelkemnek, mert akkor érzem, hogy én is egy olyan testvér vagyok a juhban, mikor azt mondja: »Én vagyok a Jó Pásztor, és a Jó Pásztor életét adja juhaiért.«”

A „juhai” — akik jelen vagytok, akik a mai napon is közösen e jelenben meghallottátok hívásomat, és igyekeztetek, hogy ti is juhokká válhassatok e tanítás által. De a tanításban hogy is mondom nektek?

Én vagyok a Jó Pásztor, aki életét adja a juhokért.

S akkor vannak a béresek.

Na, most ilyenkor fel lehet tenni a kérdést önmagatok számára, hogy köztetek ki a béres? Ki az, aki figyel rátok, s ki az, aki elfogad benneteket, ki az, aki nevel, vagy éppen, ha kell, megfogja kezeteket és vezet, és ki az, aki, ha szükséges, időt szakít rátok, hogy meghallgasson?

Úgy-e, ha ezeket megtapasztaljuk, akkor azt mondjuk: Van nekünk is pásztorunk, aki, ha nem is az életét adja ránk, de a szabad idejét, a jelenlétét, a szolgálatát megadja nekünk, hogy egyek lehessünk.

És akkor jönnek a béresek, akiknek nem fontosak a juhok. Nem is törődik velük. És ha látja, hogy jön, messziről, egy ragadozó a farkasban, ott hagyja, és el is szalad, mert: „Én béres vagyok! Nem az enyémek, hát mit törődjek velük?!”

Most ezt ti hogyan értékelnétek?

Van ilyen az Egyházban?

Megtapasztaltátok már az Egyházban az ilyen pásztorokat, akik béresek, akik talán még egy juhért se mennének el? Ahogy egy közösségért sem adnák oda önmagukat. Mert azt mondják: „Ó, hát én vagyok a pap! Hát csak nem, hogy én megyek utánuk?!”

Akkor ő milyen pásztor?

Úgy-e, könnyedén mondhassuk, hogy ő a béres, aki: „Ha vannak juhok a testvéri felebarátban, akkor misézem, ha nincsenek, mert szétszéjjeledtek, hát mit törődök én velük?! Én élem az én kialakított saját életemet.”

Akkor hogyan tudunk haladni együtt?

Hogyan van jelen a hit kegyelme?

Mert itt miről szól? Hogy a hit megerősít, mert Én, Jézus Krisztus Uratok Életemet adtam mindazokért, akik hittek és bíztak Bennem, akiknek fontos volt ez az Élet odaadása, mert ezzel az Élettel megválthattam mindazokat, akiknek szükségük volt erre a Megváltásra.

S akkor mondom: Én vagyok a Jó Pásztor, aki ismeri juhait. Ismerem Enyéimet, Enyéim is ismernek Engem. Nem kell félnünk, tartózkodnunk: mi ismerjük egymást, s egymáshoz tartozunk. S akkor boldogan mondhatom, hogy az Atya szeret Engem, és Én szeretem az Atyát, mert az Atya hatalmat adott Nekem, hogy Én az Életemet szeretetből átadtam mindazokért, akiknek szükségük volt, akik részesei lettek ennek a kegyelemnek. Mert a hatalmat megkaptam, hogy szeretettel átadtam, és mivel az Atya szeret Engem, és Én is szeretem az Atyát, ezért megkaptam azt a hatalmat, hogy ha szükséges, visszavegyem.

De hogyan vegyem vissza az Életet?

Hisz most ünnepeltük a Feltámadás fényének tündöklő ragyogását!

Éreztétek a Feltámadás-hajnal illatát.

Éreztétek a kegyelmet.

És akkor érzitek az Atya szeretetét és jelenlétét a felismerésben.

Érezni, hogy ez által visszavettem az Életemet, mert hatalmat kaptam reá. És ez a hatalom arra indított, hogy most visszavettem az Életemet az Új Életben e kegyelem által, mert a kegyelmet az Atyától kaptam. S ezzel a kegyelemmel tudtam megjelenni, s ezt a kegyelmet tudom átadni nektek és felétek, hogy erőt kaphassatok, betöltekezzetek, és ezzel a hatalommal, ezzel a kegyelemmel érezzétek, hogy higgyetek és bízzatok, mert Én valóban a Jó Pásztor vagyok, aki annyira szereti mindazokat, akik Hozzá tartoznak, hogy ha kell, az Életet is átadom értetek, a ti megváltásotokért, hogy a kegyelem felétek áradjon, és működhessen rajtatok és bennetek.

De hogy mondom itt e tanításban?

Vannak még más juhaim, akik lehet, hogy távol vannak? Akik lehet, hogy keresnek? Akik lehet, hogy várják, hogy valami történjék velük. Mindegy, hogy hova és miképpen sorolod, de Én azt mondom: Mivel az Atya szeret, s az Atya elküld feléjük és hozzájuk, ők felismerve hallgatnak szavamra, és vezethetem őket, és ők pedig követnek Engem, mert érzik a hit kegyelmének ajándékát, jelenlétét és erejét a szeretet által. S akkor már ők is ehhez a Pásztorhoz és ehhez az akolhoz tartoznak, mert akkor már, mikor így eggyé válunk, már csak Egy Pásztor és egy akol lesz, aki mindenki előtt jelen van. Mindenki felé megvan a meghívás, mindenki saját maga, szíve szerint eldönti, hogy szeretne-e Hozzá tartozni, felismerni, hallgatni e szavakra, és ez által követni és érezni a Pásztor jelenlétét, szeretetét, kegyelmét, ajándékát és hitét, „amelyet felénk áraszt a felismerés megtapasztalásában”.

És akkor érzed teljesnek, hogy: „Igen, Uram, a testvérben én is egy juhod vagyok, akire figyelsz, akit terelsz, akit nem engedsz, hogy elszakadjon, szétszéledjen, aki felismer.” — mert Én ismerem őt, és ők is ismernek Engem; s ő is ismer Engem, és Hozzám tartozik.

Úgy-e, mennyivel más a tanítás megtapasztalása?

És akkor már nem törődsz azzal, hogy volt-e béres, és az a béres hogyan volt jelen, az a béres mit tett, az a béres hajlott-e szavakra, vagy nem törődött semmivel, a béresben azt nézte: „Felfogadtak, megfizettek — mit törődöm én a többiekkel?!”

Úgy-e, milyen könnyű így elkönyvelni a mindennapi élet jelenlétét?

Pedig, ha az a béres megnyitotta volna szívét egy kicsit a szeretet felé, és ezt a szeretetet, amely itt jelen van, amely nekik is jelen volt, és ezt a szeretetet egy kicsit elfogadta, akkor megváltoztatta volna az ő szívét is, és akkor már nem kimondottan csak a béres megszólítása által elevenedik meg előttetek, rajtatok és bennetek, hanem megelevenedhet a béres jelenléte úgy, hogy „elindultam a változás útján”, mert elsőként talán a béresnek is változni kell, hogy ez által változzanak mindazok, akik reá vannak bízva, akikre figyelnie kell, akiket össze kell terelni, szeretetet árasztani, és a szeretetben érezni azt a kegyelmet, amely most e tanítással szintén jelen van rajtatok és bennetek.

Majdan folytatódott a tanítás e hónap vége felé lévő tanításával3, amikor az Ünnepi Vacsoráról emlékezünk meg, az Ünnepi Vacsorában, amikor Én így szóltam az Enyéimekhez, akikkel együtt töltöttük ezt az ünnepet e Vacsora tiszteletében, s azt mondottam számukra:

— Békesség nektek! Ezt a békét adom nektek. De ezt a békét Én nem úgy adom, ahogy a világ adja számotokra ezt a békét. Ezt a békét Én úgy adom nektek, hogy felismerjétek, elfogadjátok, szívetekbe zárjátok, és megtanuljatok ezzel a békével élni a mindennapokban.

Mert ez a béke megváltoztathassa mindazt, amely körülvesz benneteket, ami által érzed, hogy valójában te ki vagy: te egy testvér vagy a földi életedben, és a testvérben kihez szeretnél vagy kihez tartozol?

Jó Jézus Krisztus Uradhoz, aki a tanítás által megadta neked, hogy hogyan lehet jelen, hogy: „Békességet adok nektek, az Én békémet.”

De ezt a békét Én nem úgy adom, ahogy a világ megjelenik előttetek.

S akkor már nem azt mondod, hogy hiábavaló volt ez a tanítás, hiábavaló volt ez a megtapasztalás, mert Én azt mondottam:

— Elmegyek, de majd visszajövök hozzátok.

Azért mondom el ezt mind nektek, mert felkészítelek titeket, és ha majd bekövetkezik, ne féljetek, hanem higgyetek benne, mert a hit ereje itt szinte megvilágosodik rajtatok és bennetek, hogy eggyé válhattok vele, mert ez mind-mind jelen van számotokra. És akkor érzitek a kegyelem ajándékát a szeretet által. És akkor ti a jelenben nem azt mondjátok, s nem nehezteltek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok talán elhagytalak és elmentem az Atyához, mert az Atya szeret Engem, és Én szeretem az Atyát. És ezt a szeretetet, s ezt a békét tudom elhozni számotokra, mert az Atya hatalmasabb és nagyobb Tőlem, és Én Őhozzája megyek. És ha ezt mind megértitek, akkor örülni tudtok ennek a cselekménynek, ennek a kegyelemnek és ennek az ajándéknak. Mert ha Én az Atyához tudtam elmenni, akkor nem jövök vissza közétek üres kézzel, üres szívvel: megtöltöm Szívemet kegyelemmel és szeretettel a hit által; megtöltöm Kezeimet a kegyelem, hit ajándékához, az áldáshoz. És akkor érzitek mindazt, hogy eljött hozzátok a világnak ura, de nem úgy, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok jövök el közétek és hozzátok. Én nem szabok meg semmit, Én nem parancsolok, Én nem utasítok, Én nem fenyegetlek. Én Szívemet megnyitom, árasztom nektek a szeretetet a béke kegyelme által, hogy megerősödve ismét egyek lehessetek, és együtt indulva, és haladni a mindennapi élet-útpályán. És akkor lesz számotokra teljes az a szó, hogy: Ne féljetek, hogy itt hagylak, és elmegyek az Atyához.

Örülni kell ennek a szónak, ennek a pillanatnak és ennek a tanításnak, mert ha Én az Atyához mehetek, az által kaphattok ti is békét, szeretetet, kegyelmet, ajándékot a betöltekezéshez, a betöltekezésében. Mert akkor érzed azt, hogy valóban teljes volt számodra mindaz, ami által eggyé váltunk e tanítás jelenében a kegyelem által. Mert ma a tanításom a hit szeretetének kegyelme, amely megelevenedik rajtatok és bennetek, mert a tanítások pont arról szólnak, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok a Feltámadásban együtt vagyok tanítványaimmal, és a tanítványaimat megerősítem, hogy ne féljenek, ne szomorkodjanak, hanem erősek legyenek, mert a hit kegyelme megerősítheti őket. És ma azt mondom nektek is a jelenben, hogy a hit kegyelme megerősíthet benneteket saját szívetekben, a saját lélek által, ami által jelen vagy saját testedben és saját lényeddel. Mert akkor érzed azt, hogy: „Uram, boldog vagyok, hogy Hozzád tartozhatom. Boldog vagyok, hogy testvéred lehetek, és boldog vagyok, hogy én részese lehetek ennek a tanításnak, amely a mai napon is a kegyelem által szólt felénk és hozzánk, és megmutatta mindazt, ami által hogyan erősödik meg rajtunk és bennünk a hit kegyelme a szeretet által.”

Mert ezek mind-mind fontosak, hogy az Új Élettel, az elfogadásában ti is tudjatok mit kezdeni, cselekedni és haladni a mindennapokban. Érezni a meghívást, érezni a cselekmény ajándékát, és érezni, hogy: „Igen, én nem vagyok már egyedül, mert én tartozom valahova, mert kaptam a meghívást a megtapasztalásban, éreztem a hit szeretetének jelenlétét, éreztem, hogy ez a tanítás megerősített a felismeréshez, a felismerésében. És akkor már nem vagyok magányos, szomorú, egyedülmaradott, hanem érzem, hogy én is boldog vagyok, hogy a testvéreimmel egyek lehetünk e mai tanítás által a felismerésben, az Új Életben, hogy egymáshoz tartozunk a juhban, mert van egy Jó Pásztorunk, aki annyira szeretett bennünket, hogy az Életét adhassa érettünk.”

De ezt az Életet szeretetből adja oda; és szeretettel, ha szükséges, vissza is veszi, mert a kegyelem hatalma így elevenedik meg rajtatok és bennetek a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor érzed, hogy nincs miért félni, mert a félelem talán nem jó tanácsadó, és nem jó felé vezet bennünket. A félelemben megnyitom szívemet a hithez, a kegyelemhez és a szeretethez. És ha már ezek bennem vannak, akkor ismerem az én Pásztoromat, mert Ő is ismer engem, és Hozzája tartozhatom, és Vele együtt élhetek és haladhatok a mindennapi élet-útpályámon. És akkor ölel át a teljes boldogság a kegyelemben, mikor meg tudom érteni ennek a tanításnak azt a mondanivalóját, hogy az én Uram, Jézusom nem hiába adta értem szeretettel az Életet, és szeretettel visszaveszi a Megváltás által, mert én tudtam hinni és bízni Benne, és így ez a hit megerősít a kegyelem-ajándékhoz. És akkor a kegyelemben érzem a békének ajándékát, amely szintén összeköt és megelevenedik rajtunk és bennünk. És akkor már nem csak a világ urainak békéjére vagyok figyelmes, amely talán nem ezzel a szeretettel, ezzel a kegyelemmel és ezzel az ajándékkal jön felém és érinti meg szívemet, egész lényemet. Mert akkor már nem csak a világ uraira figyelek, hanem figyelek az én saját benső hangomra, hogy az valójában mit tükröz számomra, és mi a tanításnak a jelen mondanivalója e hónap mindennapjaiban, amely napról napra felvirrad számunkra, a tanítás által megelevenedik, és boldog lehetek, hogy tanúja lehetek ennek a csodának és ennek a kegyelemnek, és ennek a tanításnak.

És ezzel a tanítás által árasztom reátok kiválasztott Mária szolga-testvérem által áldásomat, amely ma kimondottan a hit szeretetének kegyelmét árassza reátok, hogy ez által betöltekezve, megerősödve felismerjétek az utat, felismerjétek a ti Pásztorotokat, felismerjétek, hogy Hozzája tartozzatok, elfogadjátok a béke kegyelmének ajándékát, és akkor érzitek azt, hogy: „Igen, Uram, Hozzád tartozunk, és Veled együtt szeretnénk élni és haladni a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

És áradjon reátok Szívem szeretetének békéje, kegyelme, hite a felismeréshez, a felismerésében.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon most reátok, hisz már nem mondom, hogy az Élő Szentlélek. Annyiszor megadtam ezt az ajándékot és ezt a kegyelmet, hogy most a béke kegyelmét a hit szeretetében, a megerősítő kegyelemben ajándékoztam és árasztottam reátok, hogy szinte felemeljen. Érezd, hogy éled az életet a mindennapokban e Új Életben, s ebben az Új Életben ismételten elindulhass és haladhass, és felismerd a küldetésed, követésed jelenének tanítását, megtapasztalását a szeretet, a hit, a béke kegyelme által.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.