JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2012. október 5.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre.

De köszöntöm a mai nap is azon testvéreimet, akik lélekben kísértétek el szolgámat a fájdalom, szenvedés Golgotájára.

A mai nap tanítását, ha az első tanítást vesszük, az arról szólt, hogy hogyan és miképpen lehet imádkozni, és az imának milyen ereje van, az ima hogyan árad a kegyelem által felétek. Hisz ha emlékeztek a tanítás szavaira, most ma egy rövidebb változatát adtam számotokra, hisz egy másik tanítványom, ahogy az most írva vagyon számotokra evangélista által adtam meg.1 Ez is ennek a hónapnak tanítása lesz, amikor Én imádkoztam. Ők jelen vannak a nép sokaságával. De a nép sokasága eltávolodik, és ekkor azt mondja Számomra tanítványom:

— Uram, taníts meg minket is imádkozni, mert mi is szeretnénk imádkozni, hisz János is tanította az ő tanítványait imádkozni.

Fontos, hogy ti is a jelenben felismerjétek e szavak mondanivalóját. Itt tanítványom és János, aki a hírvivő volt Előttem.

És most a jelenben ti kéritek-e, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok imádkozzam veletek? Hisz ti is már megtanultatok imádkozni, de nem mindegy, hogy hogyan imádkozunk. És kéritek-e ti azt, hogy veletek imádkozzam-e? Mert ők azt kérték, tanítványaim, János tanítványai, hogy tanítsuk meg őket imádkozni.

Ti már tudtok imádkozni, de amikor imádkozol, szükséged van-e arra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok ott legyek veletek, és imádkozzam veletek? Mert ha szükséged van, akkor talán te is megérted ennek az imának a rövidebb változatát, mert nem úgy kezdtük, hogy: „Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy.” Hanem csak annyit mondottunk: „Atyám, szenteltessék meg a Te neved.”

Ez nem azért történt, hogy az elejére nincs szükség. Én csak elmondottam tanítványaimnak, milyen fontos, hogy hiszel az Atyában, hiszel, hogy gyermeke vagy, hiszel, hogy Általa megtanulsz imádkozni, és az Atyához fordulsz az ima által, Atyát kéred segítségedre, mert szükséged van Reá. Szükséged van, hogy az ima a meghallgató kegyelemben elhozza számodra mindazt, amire szükséged van, amire vágyakozol, ami szinte kézen fogható.2

Hányszor és hányszor azt mondjátok, most nem kimondottan a jelen testvéreimről beszélek, akik ma itt vagytok, hanem a jelen felebarátaimról, testvéreimről, akiért az Emberfia Önmagát adja, adta, és akik azt mondják néha-néha, könnyedén: „Hát minek imádkozom? Nem történik semmi.” Vagy azt mondja: „Én csak abban hiszek, amit megfoghatok, érzek és megtapasztalhatom. Hát az imában?! Hát mi abban a megfogható? Hát elmorzsolgassuk, elmondjuk, de hogy annak van-e jelentősége?”

Igen. Van jelentősége. És Én a mai nap ezt a tanításomat adtam számotokra, hogy fontos, hogy érezzétek az imának az erejét, érezzétek az imának a felajánlását, érezzétek az imának a meghallgatását, és érezd, hogy az ima által szinte szeretet költözik, megnyugvás az emberi testbe, a szívhez, a lélekhez és egész lényedhez. Mert ha érted az imának a mondanivalóját, de most a rövidebb változatát, hogy: „Atyám, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, amire szükségünk van. Add meg nekünk a mindennapi kenyeret.”

Mert ez fontos a mindennapokban, a megélhetésetek. Fontos a mindennapi táplálék, ami nem csak a kenyér által, hanem az ima által is erőt ad számodra. Megerősít, és akkor tudod, hogy a táplálék is számodra erő. És akkor már boldogan mondhatod: „Bocsáss meg nekünk és az ellenünk vétőknek.” Akik vétenek, vétkeznek, nem tudnak elfogadni.

De utána te is figyelj önmagadra, mert hogy is folytatódik?

„És ne engedj a kísértésbe.”

Hogyan éled az életed?

Tudsz különbséget tenni a szeretet, a kegyelem, az öröm, a béke, a fájdalom, a bánat, a kétely, a betegség, a gyűlölet, az irigység között? Most Én ezt mind egyben felsoroltam, mert az egyik nem működik a másik nélkül. De nem mindegy, hogy benned hogyan működik, mert ez is jelen van, és a másik része is jelen van. De te hogyan és miképpen fogadod be, hogyan és miképpen működsz vele együtt a mindennapi életben az ima, szeretet kegyelme által.

Lehet, hogy ma megint arra gondoltok: „Ó, Uram, már tanítottál minket imádkozni több órán keresztül. Már megmondtad az imának a fontosságát, szerepét, szeretetét, kegyelmét. Most a mai nap megint az imáról kell beszélni?”

Az imára mindig és mindig vissza lehet térni, mert az imáról lehet tanulni. Az imában lehet élni. Az imával el tudod érni mindazt, amire szükséged van. Az ima segít megerősíteni. Az ima segít tisztán látni. Az ima segít megérteni néha a nehéz, zűrös problémákat, amelyek körülvesznek benneteket. Ezért fontos, hogy érezd, hogy te már az Atyám országával együtt élsz. Mert itt azt mondották: „Jöjjön el a Te országod.”

És Én mit mondottam már nektek?

Az Én országom, vagyis Atyám országa, Isten országa, amiről a tanítást adtam, már jelen van, és köztetek.3 De hogy ti hogyan fogadjátok el, hogyan értékelitek, hogyan zárjátok be szívetekbe, és hogyan tanultok meg vele együtt élni, ezt a ti szabad akarat-cselekvésetek dönti el. Én nem parancsolok, nem követelek, nem utasítok — Én, Jézus Krisztus Uratok Szívem szeretetét a tanításban adom nektek a felismeréshez, az elfogadáshoz. Hisz soha nem olyan a tanítás, amit nem lehet elfogadni, amit nem lehet megérteni, amit nem lehet élni, mert a tanításom olyan, hogy megértheted, elfogadhatod, eggyé válhatsz vele, élhetsz vele és haladhatsz a mindennapi élet útpályáján.

Most átlépünk a boldogságra, mert a boldogság is fontos, különösképpen most, a jelenben, az ima szeretete mellett.4 Most megint e zűrzavaros mindennapokban éltek, amikor már azt nézitek, „hogyan raktározzam be házamat, mit vegyek, miből spájzoljak be” — a saját szavaitokat mondom.

És hol van akkor a szeretetem?

Hol van a boldogságom?

Hol van az ima öröme, amiről tanítalak, amit adok nektek?

Én, Jézus Krisztus Uratok és Atyám hányszor és hányszor — most egy kicsit elmegyünk e boldogságtól arra a tanításra, amikor nem oly régen azt adtam nektek, hogy igen, eljön majd számotokra is az az idő, amikor, mondhassuk azt, hogy ketten vannak a mezőn, egyik felkerül, a másik ott marad; ketten beszélgetnek az utcán, az egyiket elviszem, a másikat ott hagyom.5

De hogy ez a nap most jön el, vagy — ahogy ti mondjátok — két hónap múlva, ezt Én nem mondottam sosem számotokra.

Én még mindig az imát, a tanítást, a szeretetemet adom nektek. Mert az imával — hányszor adtam már évről évre a tanítást —, mi mindent meg lehet változtatni, mi mindent el lehet érni, mi mindent tudtok nyújtani egymásnak a felebaráti szeretetben. És hogy ha még az ima mellett benned él az Én tanításom, amely szerint megpróbálsz együtt élni a mindennapjaidban, benned él a szeretetem, amelyet oly sokszor megadtam számotokra, és benned él a boldogságom.

És ma ismételten a boldogságról van szó.

Hogyan is történt ez a rövid tanítás a megemlékezésben?6

Tanítok. Példának vehessük a ma jelen lévő testvéreimet, mert erre is lehet mondani, hogy jelen van tanítványaim mellett a nép sokasága, akik hallgatnak és figyelnek szavaimra. És köztetek talán most, például, ez az asszony bekiabál:

— Boldog az a méh, amely hordozott Téged! És boldog az az emlő, amely táplált Téged!

Igen, jól mondta, mert boldogság.

De a boldogságot most Én másképpen adom nektek.

És boldogok vagytok ti mind, kik elfogadjátok Isten szavát a tanításban, és megpróbáltok Isten szavával együtt élni, megtapasztalni és haladni a mindennapi élet útpályáján.

Mennyivel könnyebb az élet, mennyivel másképp tudsz nézni talán felebarátodra, talán testvéredre, mert érzed azt, hogy: „Uram, Jézusom, én szívembe fogadtam az imáról, vagyis az imádságról való tanításodat. Szívembe fogadtam a szeretetedet. Szívembe fogadtam a tanításodat. És ma szívembe fogadtam a boldogságodat, mert ezt a boldogságot próbálom most én is elfogadni, amit Te itt elmondottál. Mert ott szóltál az asszonynak, szóltál a nép sokaságának és tanítványaidnak. Ma szólsz nekünk a jelenben, hogy: »Igen, ti mily boldogok tudtok lenni!«”

De a boldogságot, emlékezzetek, a bűnbánat után a Feltámadás örömében is hányszor megadtam számotokra, mikor mit mondott tanítványom, mikor érinthette ujjhegyével a Sebhelyeket, oldalamat?7

— Mily boldog vagyok, Uram!

— Igen, Tamás, te most boldog vagy, mert érinthetted. De mily boldogok azok mind, akik nem érintettek, nem láttak, de szívük szeretetével hisznek, bíznak és követnek.

Ezért mondom ma nektek: Mily boldogok vagytok ti mind, akik elfogadjátok a tanítást, amelyet Én, Jézus Krisztus Uratok a jelenben nektek adok e boldogság által. És elfogadjátok, megtapasztaljátok, és megpróbáltok vele együtt élni a mindennapokban. És akkor valóban a szeretet öröme tükröződik rajtatok és bennetek. Akkor el tudod fogadni e boldogság szeretetével a felebarátot, a testvért, át tudod ölelni, ha szüksége van, segíteni tudsz neki, ha szüksége van, felemelni tudod szíved szeretetével, ha szüksége van. Mert ezek mind-mind a tanítás jelen kérésében száll felétek. De hogy ki mit, hogyan fogad el, ezt szintén a szabad akarat cselekvése megmutatja és megadja számotokra a mindennapokban, a mindennapokhoz.

És ma vegyük a tanítás harmadik részét, amely pedig arról szól: itt most jelen volt az imádság a szeretetében, jelen van a boldogság, és jelen a Szentlélek működése. Mert a Szentlélek, az is már oly sokszor számotokra megadatott a tanításokban. De hogy a Szentlélek — hogyan és miképpen kell komolyan venni. Hinni és bízni komolyan Benne! S nem kételkedni, s arra gondolni: „Hát, jelen van, működik. De hogy kin működik?” — mert némelyek talán így is gondolkodtok. Most nem akarok senkire se mutatni vagy szólni. Csak így mondom, mert mindenki saját magára tud ismerni, amikor rádöbben, hogy talán neki szól a mai nap tanítása, valamelyik szakasza, része vagy mondata a mindennapokban.

Hisz hogy is kezdődött ez a tanítás?8

Ha te megvallasz Engem az emberek előtt, akkor Én is megvallak benneteket Atyám angyalai előtt, vagyis Isten angyalai előtt.9

Most nem arra kell gondolnotok: Hát, ha csak az angyaloknak vallak meg benneteket, akkor az Atya, az nem fontos?!

De igen, nagyon fontos. De az angyalok is jelen vannak, mert az angyalok mennek összeszedni, amikor Atyám elküldi őket a világba. Ezért fontos, hogy az angyalok is ismerjenek.

Mert te Engem megvallottál, akkor Én is megvallak Atyám angyalánál, hogy ő is ismerjen téged, mert eljön az idő, amikor majd ő lesz fontos számodra, hogy felismerjen, és talán téged is felemelhessen és elvigyen. Mert nem csak a szórólapát lesz jelen, hanem jelen lesz az az angyal is, aki már ismer, mert Én megvallottam testvéremet, felebarátomat számára, neki.

De akkor mondhassuk azt is, hogy ha te nem vallasz meg Engem a nép sokaságában, a földi emberek előtt, akkor Én, Jézus Krisztus Uratok nem vallak meg titeket Atyám angyalánál.

És ti, akik ma a jelenben éltek, tehettek Ellenem bűnöket, cselekedeteket, bármi rosszat, gondolatot, de ha rádöbbensz arra, és bűnbocsánatot kérsz, az Emberfia káromlása bűnei révén, ha kérsz, bocsánatot nyerhetsz. De ha káromlod a Szentlelket, megalázod, eltaszítod, az ellen nincs, vagy nagyon nehezen tudsz bocsánatot nyerni.

Ezért kell a Szentlelket komolyan venni, mert Atyám és Én, Jézus Krisztus Uratok elküldöttem számotokra, ajándékul adtam.

Talán ez a Szentlélek, mondhatom így, sok testvéremnél elfoglalta a helyét. De vannak, akik talán még vágyakoznak Rá. És akinél már benne van, az higgyen és bízzon Benne teljes szívével, elméjével. Reá tud hagyatkozni.

Mert hogy mondottam a múltban tanítványaimnak ezt a tanítást?

Talán valamiért elvisznek az elöljárókhoz, a bírókhoz, talán megaláznak benneteket, talán elővezetnek a város első emberei elé. A földi nyelven a jelenben mit mondunk? Meghurcolnak, megaláznak, elővezetnek. Majdnem ugyanaz az értelme, ha nem is úgy fejezed ki. És akinek jelen van a Szentlélek, és megengedi, hogy működjön rajta és benne, azt nem a félelem fogja vezérelni, hanem a Szentlélekre hagyatkozik, nyugodtan, és bízik, hogy a Szentlélek megadja ajkamra mindazt, amit nekem ekkor tenni, mondani, védeni vagy cselekedni kell.10

De ha valakiben nincs jelen ez a Szentlélek, vagy nem hisz Benne, az valóban elkezd akkor gondolkodni, hogy „hogyan és miképpen védjem meg saját magamat”, és talán nem találja a megfelelő szavakat, nem érzi a szeretet működését, nem érzi a melegséget, nem érzi jelenlétemet, mert a Szentlelket nem fogadta be, eltávolította, nem vette komolyan, és nem hitt Benne.

De aki átadja magát, és aki hisz Benne, és aki megpróbál Vele együtt működni, az mily boldogan tudja mondani, hogy: „Olyan jó volt, mintha valaki átölelt volna! Éreztem a melegséget. Olyan jó érzés! Boldog vagyok! Érzem a szeretetet, az örömet.”

Az ilyen testvérem könnyebben tudja elfogadni mindazt a mindennapi életben, amely körülveszi őket még a megpróbáltatásokban. Mert a megpróbáltatások, azok jelen vannak, mert a megpróbáltatás által tudsz erősödni.

Itt most talán mondhatom kiválasztott Mária testvérem gondolatát, szavát, amit pásztor testvéremmel már megbeszélt, amikor azt mondotta, hogy:

— Igen, a keresztem néha nagyobb, néha könnyebb, néha nehezebb, néha kisebb. De a keresztnek lenni kell, mert a kereszttel tudok együtt élni s haladni, a kereszttel tudom megtapasztalni az életet, a kereszttel tudom felismerni mindazt, ami számomra jelen van és fontos. Mert ha már nem volna keresztünk, talán mi is elvesznénk.11

Mert hinni, bízni, reménykedni, érezni a szeretet kegyelmét, megkaphatod, mert jelen van az elfogadott kereszted. Mert úgy-e, kiemeltelek az út porából, felemeltelek, s mikor meghívtalak az útra, megkapta mindenki saját maga keresztjét, és a keresztet elfogadva, vállalva és elindulni a mindennapi élet útpályáján. És a Szentlélek, mikor ilyenkor benned és rajtad működik, és te hiszel és bízol ebben, s tudsz kapaszkodni Belé, akkor tudod kérni a segítséget a nagy-nagy problémáidra. És szinte mondhatod ismételten akkor, hogy kézen fogható volt a megtapasztalás, mert kézen fogható megtapasztalásokat szinte néha nap mint nap megadok nektek. Csak ezeket fel is kell ismerni, tudni kell elfogadni, értékelni, örülni neki, és megtanulni vele együtt élni a mindennapokban, e szeretet, kegyelem részén. Mert akkor érzed teljesnek önmagad, mert érzed az imádságnak, szeretet-, kegyelmének ajándékát, amely szinte boldogsággá alakul ki a felemelkedésben, és érzed, hogy egy ember vagy a felebarátban és a testvérben. S akkor érzed, hogy ez a Szentlélek, amely benned van, meg tudja világítani számodra a mindennapi élet útpályáját. S mennyivel könnyebb e öröm kegyelmével haladni a mindennapokban, érezni ezt a csodát, érezni ezt a kegyelmet, érezni ezt az ajándékot a felemeléshez, a felemelkedéshez.

Érezni, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok a mai jelen tanításomat így adtam számotokra, és most így árasztom reátok áldásomat kiválasztott Mária szolga keze által, hogy áradjon reátok, töltse be szíveteket és a lelketeket.

És a mai áldásom most, a harmadik tanításában veszem előre, hogy a Szentlélek kegyelme a szeretetében, az imádság ajándékával és a boldogság felemelkedésében áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, egész lényeteket, érezzétek, hogy a Szentlélek működése hogyan van jelen rajtatok és bennetek, hogyan világosítsa meg számotokra mindazt, amire szükségetek van, és hogyan tudsz elindulni, és hogyan tudsz Reá hagyatkozni, és hogyan érzed és tapasztalod meg a Szentlélek kegyelmének ajándékát a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

E Szentlélek kegyelme a mai nap szinte fonjon össze benneteket, mint ahogy a szentolvasó, a szentolvasó-szemek egymáshoz simulnak az imádság révén, mert fontos az ima ereje e szeretet kegyelme részén. És akkor átölel benneteket a boldogság. És ez a boldogság emel fel a Fényhez, a Világossághoz, a szeretethez, a kegyelemhez, az örömhöz, a békéhez. És akkor érzed, hogy valóban egy kiegyensúlyozott, teljes ember, testvér, felebarát vagy e mindennapokban, és tudsz elindulni az élet-útpályádon a meghívás küldetésében, a saját kereszted hordozásában.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

A MAGYAROK KIRÁLYNŐJÉNEK KÖSZÖNTÉSE

Mária:

Köszönöm.

E nemzetben köszönöm, Uram, hogy megengeded, hogy a Magyarok Királynőjét köszönthessem e magyar gyermekek nevével és nevében.

Ó, Boldogságos Szent Szűz, Édesanya, ki Magyarok Királynője lettél, hisz elfogadtad felajánlásunkat. Koronát is kaptál, amely ékesíti Szent Fejedet. Hozzád fordulok én, a kicsiny gyermek, e nemzet és e ország nevében. Hálát és köszönetet adok, hogy nem feledkezel el a Te országodról, reánk tekintesz és segítesz.

Ó, Édesanya! Ó, Királynő! A mai nap a jelen lévő testvéreimmel, kik mind gyermekeid vagyunk, fogadd el szívből jövő, őszinte imáinkat, amelyet szívünk szeretetével helyezünk el Anyai és Királynői Szívedhez.

Szükségünk van az Édesanyára, a Királynőre, aki mindenkor az Ő nemzetére, az Ő országára és az Ő gyermekeire tekint.

Lehet, hogy tele vagyunk csak panasszal, mert nem tudunk hinni és kételkedünk. De ma én a jelen lévő testvéreimmel nem panaszkodni akarunk, hanem hálát, szeretetet, és imát és szívből jövő éneket küldeni Anyai Szívedhez, Királynői Szívedhez, hogy így tekints le a Te országodra, amelynek Királynője vagy. Óvjál, védjél és mutasd meg számunkra mindazt Anyai Szíved szeretetével, hogy jelen vagy és szereted a Te gyermekeidet, a Te nemzetedet, a Te országodat.

A nemzetet, tudod, Édesanya, hogy miért mondom. Akik távol vannak e kicsiny országtól, de mégis, ők is magyarnak vallják magukat. Ezért a nemzetben őket is elhelyezem Királynői Szívedhez. Őket is óvjad, védjed, vezessed, és mutassad meg számukra is Anyai Szíved szeretetét.

És reménykedünk, és bízunk e ország, e nemzet felemelkedésében.

Köszönjük, hogy itt vagy. Köszönjük, hogy védelmezel. Köszönjük, hogy mindenkor elfogadod hű gyermekeidet, kik Hozzád fordulnak imával, kéréssel, fohásszal. De ma hálával és szeretetünkkel fordulunk Hozzád, Magyarok Királynője, Mária, ki Fejedre tetted Szent Koronát, ami által megmutattad az egész világnak, hogy Te vagy a mi Királynőnk most és mindenkor.


 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.