JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2012. november 2.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm a mai napon testvéreimet, akik a mai napon is meghallottátok hívásomat. A hívás jelen van minden nyitott szívű testvérem felé a szabad akarat cselekvése részében. Hogy elfogadod-e, vagy eltávolítod magadtól e hívást. De a hívás, az mindenkor jelen van, hogy e hívás által részesedjél a meghívás kegyelmében.

A mai nap, amely egy új nap kezdete, de átléptetek e örömünnepből, ahogy ti mondani szoktátok most a hétköznapokba, a hétköznapok mindennapjaiban a kegyelem és a szeretet, amely erőt ad. Most e hétköznapokban menjünk át az első tanításra, amely szintén, mondhassuk azt, hogy nem csak az ünneppel, hanem a hétköznappal is jelen van. Hisz hogyan is szólt első tanításom? Amikor Én, Jézus Krisztus Uratok, a Mester elmentem egy fő farizeus házába, hogy a vendégségként ott étkezzem.1 Én ezt a meghívást elfogadtam, hogy helyet foglalhassak a megterített asztalnál. De ahogy jelen vagyunk, meglepődök, hogy milyen jelen lévő, meghívó emberek vannak a testvériségben együtt. Hisz mind olyan testvér, hogy testvér, rokon a felebarátban, ismerős, gazdag, tehetős. Ismerősök a szavak a jelenben is. Erre Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondottam: Ha ebédet vagy vacsorát adsz — a házigazdának —, akkor ne hívjál se testvért, se rokont, se ismerőst, se szomszédot, mert ezek mind-mind megtehetik ismételten visszahívjanak, és viszonozzák mindazt, amit te nyújtottál.

Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondom, hívd meg a szegényt, hívd meg a sántát, a bénát és a vakot. Most ezt lehet képletesen is venni a jelenben, hogy ki tartozik a szegényhez, a sántához, a bénához vagy a vakhoz, mert ezek örülnek e vendégségnek, a vendéglátóhoz örömmel mentek. De ők azok, akik egyhamar nem tudják viszonozni mindazt, amit te nyújtottál számára. És ha te hiszel az Élő Evangéliumban, ha te hiszel az Élő Szentlélekben, akkor tudod a Szentléleknek a működését az Élő Evangéliumban, és akkor tudod, hogy a működés által majd az igazak feltámadásán megkapod azt a kegyelmet, azt az ajándékot, azt a bölcsességet, azt a szeretetet, amelyre szüksége van minden embernek a mindennapokban, most a jelen hétköznapjaiban, mert fontos, hogy felismerd a felebarátot, a testvért, fontos, hogy a feltétel nélküli szeretet mire vezet benneteket. Fontos, hogy érezd e feltétel nélküli szeretet működését a kegyelemben. Mert ha ezek mind-mind jelen vannak, akkor tudod értékelni a mai tanítás ajándékát, mert a tanítás egyszerű, hogy hogyan és miképpen értékeljed és fogadjad el. Mert talán most arra gondoltok néhányan: „Most is vannak épp elegen szegények. De hogy vannak-e sánták vagy bénák? Vakok talán még lehetnek. Ezt nem tudjuk. De hogy a szegényeket felkaroljuk?! A szegényeket hívjuk meg?!”

Hisz mondottam számotokra a képletes jelenlétet. De igen, néha a felebaráti szeretetet így gyakorolhatod, hogy ha elfogadod mindazokat, akik ha hozzád állnak, és melletted jelen vannak, reá tekintesz, és talán rádöbbensz, hogy nem egyforma hullámhosszon vagytok semmiféle formájában. Ez nem azt jelenti, hogy azt le kell becsülni, le kell nézni, és semmibe venni. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok a tanításban pont ezt nyújtottam számotokra, és ezt súgtam a házigazda felé, hogy hogyan és mitévőként tudja a kincseket összegyűjteni, amelyekkel majd találkozhat az igazak és az irgalmasság feltámadásának örömével és örömében.

Mert ha nem tudod felismerni és elfogadni, akkor hogyan várod a segítséget a mindennapokban, a mindennapokhoz. Most különösképpen az ünnep átlépésével a hétköznapokban érezd a kegyelmet, érezd a szeretetet, érezd a bölcsességet, érezd a tanítás mondanivalóját, amely most az egyszerűségében van jelen számotokra.

De a mai nap második tanításom is ehhez hasonló, mert itt arról szólok tanítványaimnak, hisz mivel hallottátok a tanítást, így már tudjátok, hogy a második eljövetel tanítását adtam tanítványaimnak.2 De még ekkor nem tudták, hogy az eljövetelről van szó. Ők várják, és kérdezik, hogy hol lesz ez, és talán mikor, amiről tanítottam őket. Hisz azt mondottam: Most a jelenen vagyunk, de menjünk vissza egy kicsit. Nem sokat. Lehet visszamenni csak a kezdethez. Ez körülbelül behatárolja számotokra e tanítás mondanivalóját, hogy megérthessétek. Hogy mondottam tanítványaimnak?

Noé idejében. Ettek, ittak, házasodtak, és férjhez mentek. És ez nem volt másképp most a jelenben sem. Most is mondhassuk: esztek, isztok, házasodtok, férjhez mentek. Jól érzitek magatokat? Igen.

Ez nem tartott tovább, mint addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. És ő a bárkával majd elindul. A többiekre rázúdult a vízözön, és mondhatjuk, hogy valamennyien elpusztultak, semmivé váltak.

Folytatódott a tanítás a Lóttal. Lót idejében szintén hogyan mondjuk? Ott is ettek, ittak, adtak, vettek és építkeztek. Ők már egy kicsit másképp élték a mindennapi életüket a hétköznapokban. De ott is nem volt addig probléma, csak azon a napon, amikorra Lót megértette, hogy neki innen mennie kell. És mikor Lót elhagyta e helyet, Szodomát, jött az égből, föntről, ahogy mondani szoktátok, a kénköves, pusztító eső, amely szintén szinte valamennyit elpusztított, hogy semmivé váljon.

S így lesz ez azon a napon, amikor az Emberfia napja lesz számotokra, amikor már ez a nap nem egy egyszerű hétköznapi nap lesz, hanem ez a nap szinte ünneppé válik a szeretet, a kegyelem részében. Az ünnep, amely megmutatja számotokra, hogyan és miképpen éljük az életet a jelenben, a hétköznapban és az ünnepben. Érezni e tanítás mondanivalóját e kegyelem által, mert: „Felkészülök, Uram, íme, a Te eljövetedre. Mert Te tanítottál minket a Te eljöveteledről. Mi már tudunk felkészülni a hétköznapból az ünnephez. Felkészülni, vágyakozva, várakozni. És akkor már boldogság és szeretet járhassa át életünk értelmét a mindennapokban.”

Mert úgy-e, hogy mondottam itt?

Az Emberfia, mikor eljön, addig a napig hogyan és miképpen vagyunk jelen. De akkor azt mondottam: Senki ne akarjon olyan lenni, mint Lót felesége, aki vissza akar menni, mert ott maradt valami, az élete által, hogy megmenthesse. De mivel nem hallgatott Lótra, és visszaindult, ezért elveszítette mindazt, ami jelen volt számára. Ezért mondom hát nektek, hogy ti is ismerjétek fel e tanítás mondanivalóját, hogy az Örök Életre készülve a felismerés révén. És akkor, ha eljő ez a pillanat, ha még a háztetőn vagyok is, nem igyekszek le a házba, hogy összeszedjem holmimat, ami itt van. De ha a házban vagyok, azt se hagyom el csak azért, hogy összeszedjem mindazt, ami talán kint van. De ha az utcán örülnek egymásnak, az örömben ők is ott maradnak, és csak az egyiket veszik fel. Vagy ahol ketten fekszenek az ágyban, ott is csak az egyiket veszik fel. A mezőről is csak az egyiket veszik fel. Érteni, érzékelni, felismerni kell e tanítás mondanivalóját, hogy: „Igen, Uram, Te most jelen vagy. Te azt mondottad számunkra már: »Isten Országa már eljött, és itt van Benned.«” Megpróbálsz a szerint élni és cselekedni. Megpróbálod az Élő Evangéliumot nem csak meghallgatni, hanem a szerint élni. Megpróbálod az Élő Evangéliumot, és megpróbálod az Élő Szentlelket nem csak hallomásból hallani, hanem befogadni, megengedni, hogy rajtad és benned működjön. És ez a Szentlélek vezessen és mutassa meg számodra a mindennapi élet útpályáját e hétköznapokban, és amikor megjelennek az ünnepek, hogy az ünnepnapokon is tudjad, hogyan és miképpen cselekedjél. És akkor megpróbálsz a szerint élni, ahogy Noé élt, elfogadta ő is az Élő Evangélium tanítását, amit akkor az Atya adott neki. Elfogadta Lót is a tanítást, amit az Atya adott.

És ti most a jelen hétköznapjaiban hogyan fogadjátok el néha az Én tanításomat, amikor a Mester vagy — ahogy mondani szoktátok — Jézus Krisztus Uratok megadta számotokra a tanítást a szeretet szaván? Hogy a szeretet áradjon reátok, töltse be szíveteket és lelketeket, és ne féljetek, és ne aggodalmaskodjatok. Tanuljatok meg az Élő Evangéliummal s az Élő Szentlélekkel élni, felismerni a kegyelem ajándékát, hogy: „Igen, Uram, én Hozzád tartozom, én a Te testvéred vagyok, mert lehajoltál, felemeltél, mert szükséged volt reám, és a tanításoddal a megtapasztalásban megpróbálok, úgy-e, változni, hogy Neked, Uram, kedved teljék itt bennem a mindennapi életben. Vannak hétköznapok, és vannak ünnepek. És te légy velem a hétköznapokban, és foglald el helyed az ünnepekben, mert akkor tudom igazából, hogy testvéred lehetek, és együtt élhetünk a mindennapokban.”

Mert a hétköznapok oly fontosak, mint az ünnepek. Mert a hétköznapokban élitek le életetek nagy részét. És akkor hányszor és hányszor könnyedén azt mondjátok: „Hát, félek. Hát, egyedül maradtam. Hát, nem tudom, mitévő legyek. Tele vagyok aggodalmakkal, bánattal, szomorúsággal.”

És ha ezek mind-mind valóban jelen vannak benned, nem is tudsz ünneppé válni, csak a hétköznapok malmát járod. Hogyan akarsz akkor felkészülni a szeretet-örömre, a szeretet-békére, a szeretet-kegyelemre, amelyet, szinte mondhatom a ti szavatokat használva, így árasztom és nyújtom nektek, hogy felismerjétek, elfogadjátok, eggyé váljatok vele, és a hétköznapokból oly hamar olyan szép ünnepet tudtok magatoknak elővarázsolni, cselekedni, hogy a hétköznapokra azt mondjátok: „Már nincs is hétköznap, mert a Szentlélek vezet és működik rajtam és bennem, és már a hétköznap is ünnep lett a szeretet, kegyelem által. Mert érzem a tanítás mondanivalóját, érzem, hogy hogyan és miképpen éljem a mindennapokat a szeretet, kegyelem részében.”

Mert ha ezeket mind-mind felismeritek, elfogadjátok, szívetekbe zárjátok, és megengeditek, hogy ha szükséges a változás, akkor az a Szentlélek, ami rajtatok és bennetek van, az változtasson meg, ne azt mondd: „Márpedig változzál, mert akkor haladhatsz. Márpedig érezd a felebarátodat, mert akkor más lehetsz. Márpedig én megmondom neked, hogy te most mitévő legyél.”

Így nem tudtok előre haladni. Így nem érzitek a hétköznap varázsát a szeretet, kegyelem részében, hogy jelen van rajtatok és bennetek.

És sokan és sokan a tanításokat — pedig értelmesen, a ti szavatok által, a ti nyelvetek által, kiválasztott Mária testvér-szolgám által adom nektek, és mégis oly hamar megpróbáljátok kétértelművé tenni a mondanivaló tanítást a szeretet, kegyelem részében.

Hisz most csak visszamegyünk a múlt hónapi tanításában, amelyre a ti szavatokat használom: „Köszönjük, Uram, csodálatos volt, felemelő volt. Szinte lehet belőle tanulni. Szinte simogatott a szavaid tanítása. Szinte éreztük a közelséget.”

Hányan és hányan így értétek meg a tanítás mondanivalóját. És hányan és hányan azt mondottátok: „Na, ha már nem kell spájzolni, akkor mit csináljunk?!”

Megpróbáltam a ti saját szavatok által megadni kiválasztott Mária testvérem, szolga által számotokra, mert sokan és sokan készültök erre a bizonyos napra, amelyre azt mondjátok, hogy már itt van, és közel jár.

Én most visszaviszlek benneteket e tanítás, amelyet ma mondottam nektek, amit adtam a farizeus házában, amit adtam tanítványaimnak. Mit mondottam nekik?

Beszélek nektek a második eljövetelről. Beszélek az Emberfia napjáról. Beszéltem Noéról, beszéltem Lótról, és beszélek nektek most az Emberfiáról. S e között lehet számolni, aki nagyon okosnak tartja magát, közte mi történt?

Voltak-e évek?

Mert először mondhassuk, hogy hetek, hónapok, évek. Talán lehet mondani évtizedet, s akkor így emelkedhetsz, amíg megfejted az okosságod révén mindazt, ami a mai nap tanításában jelen volt és jelen van. Hisz voltunk a kezdetben, s vagyunk a jelenben. Hogy hogyan és miképpen fogadd meg tanításomat, és próbáld élni a tanítást a mindennapjaidban. Hisz Én nem azt mondottam, Jézus Krisztus Uratok, hogy nincs megpróbáltatás, nincsenek nehézségek, nincsenek megaláztatások. Ezek mind-mind, ahogy már a kezdetekben is tanítottalak benneteket, jelen vannak. De nem mindegy, hogy hogyan fogadod el, és hogyan élsz vele. Nem mindegy, hogy hogyan és miképpen haladsz e meghívott úton. Nem mindegy, hogyan fogadod el a felebarátot, a testvért. Nem mindegy, hogy hogyan értékeled önmagadat, az embert, mert az emberben te Atyám gyermeke vagy. Az emberben, a felebarátban az Én testvérem vagy. Jézus Krisztus meghívott a testvériségre, hogy testvérré váljunk. De hogy ezt a testvériséget elfogadod-e, ez szintén a te saját döntésed az elfogadásban, a felismerésben és az eggyé válásban.

Fontos, hogy értékelj, fontos, hogy érezd, és akkor már a bölcsesség vezet benneteket. Nektek talán már nem azt mondom, mint a tanítványaimnak, hisz mondottam múltkor: Aki megvall Engem Isten angyalai előtt, azokat Én is megvallom az Isten angyalai előtt.3 Mert ha Atyám elküldi majd az angyalokat, hogy felismerjenek.4

Tehát most nem azt mondom nektek, hogy benneteket is elcitálnak az elöljárókhoz, a farizeusokhoz, a főpapokhoz, a királyokhoz, és tégy tanúságot Rólam és Mellettem. És ne félj, mert a bölcsességben ékesszólást adok nektek.5

A tanítványaim által a tanításban ők ezt megtapasztalták, és meg tudták mondani mindazt, amit tőlük vártak.

Én számotokra ma csak annyit mondok, hogy ha elfogadod a tanításomat, amely Élő Evangéliummá vált, jelen van benned és rajtad, ha elfogadod a Szentlelket, amely élővé válik rajtad és benned, és teljesen Reá hagyatkozz, s megengeded, hogy működjön rajtad és benned, és vezessen a mindennapokban és a hétköznapokban, a hétköznapokban átléptek az ünnepekbe, és az ünnepek révén öröm és boldogság és szeretet övezi át az életet, akkor rádöbbentek: „Igen, Uram, érdemes Melletted és Rólad tanúságot tenni, mert Te megajándékozol bennünket e szeretet, kegyelem tanításával a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

Amely ma így van jelen a jelenben, és így volt a múlt jelene is, amiből ma a tanítás számotokra ismét megelevenedett. Mert a tanítás a múltban is épp így volt jelen mindazoknak, akik akkor hallgatták, vagy most a jelenben, akik ma hallgassátok, hogy ismét a szeretet vezéreljen benneteket a mindennapokban, a mindennapokhoz, mert a kegyelem így adja meg számotokra, amire szükségetek van, hogy érezzétek, hogy ti valójában Isten gyermeke vagytok az emberben, és az ember szintén fontos a mindennapokban. És a hétköznapok és az ünnepek így tudnak eggyé válni e tanítás által a kegyelemben.

És most így áradjon reátok kiválasztott Mária szolga-testvérem által áldásom, hogy felismerd, hogy hogyan és mitévőként éljél a tanításban, hogyan és miként fogadd el a felebarátot és a testvért, hogyan és mitévőként érezd a tanítás mondanivalóját, hogy kik a szegények, a sánták, a bénák és a vakok, „kikkel szeretnék eggyé válni a tanítás-kegyelem által, hogyan és miképpen próbálok Noé és Lót tanításai szerint élni a jelenben, és hogyan és miképpen teszek tanúságot, Uram, Rólad, a mai napban, a jelenben a szeretet és a kegyelem által”.

És ha ezeket mind-mind felismerted és elfogadtad, és szívedbe zártad, akkor Atyám gyermekeként az emberben fontos, hogy hogyan és miképpen éled a hétköznapokat, amelyeket ünnepekké változtathatsz, ér rádöbbensz, hogy „csodálatos az élet, mert nem vagyok egyedül e szeretet, kegyelem része által”.

És most így áradjon áldásom e szeretet, kegyelem által, hogy ezek a hétköznapok, amelyben jelen vagyunk és élünk, minél gyakrabban ünnepekké válhassanak, mert az ünnepek felemelkednek, erőt adnak, szeretetet árasztanak, és a szeretetettel rádöbbensz az ember értékének, kegyelmének ajándékára.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

E Szentlélek élő kegyelmének ajándéka áradjon reátok, érintse meg szíveteket a felismerésben, a felismeréshez, hogy „valóban, Isten gyermekeként az emberben, Jézus testvéreként szeretetben, békével, örömben és kegyelemben tudjak élni a hétköznapban, amelyekkel átmehetek az ünnepbe, és az ünnep varázsa megadja mindazt, ami fontos a mindennapokban, a mindennapokhoz”.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk!


 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.