JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2012. március 9. NAGYBÖJT 3.

Jézus Krisztus Urunk:

Az irgalmas Jézus

Az irgalmas Jézus

Köszöntöm a mai napon a bűnbánat harmadik Golgotáján testvéreimet.

Köszöntöm mindazokat, akik elfogadtátok a meghívást, és a meghívásban a mai napon egyek lettetek.

És köszöntöm mindazokat, akik ma lélekben vannak jelen, imával, szentmise áldozatával a bűnbánat Golgotáján.

A mai nap tanítása, az első tanítását, ha felétek tárom, hisz ha nézzük a Szentírás tanítását a mai napra, az előrészben így írnak: Jézus Krisztus azért jött a küldetésében, hogy tanítást adjon a farizeusoknak, a pogányoknak is.

De Én, Jézus Krisztus Uratok a mai napon a jelenben így szólok felétek: hogy valóban a farizeusokhoz és a pogányokhoz szóltam. Vagyis nekik is szólt — helyesbítve — a tanításom, és szól minden testvéremhez, aki megnyissa szívét a felismeréshez és az elfogadáshoz.

És a tanítás hogyan is szól?

Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok, ahol nevelkedtem, vagyis Názáretben.1 És ott bemegyek a zsinagógába. És sok mindent beszélnek, és sokan mások felett ítélkeznek. De az ítéletet a múlt tanításán épp kiemeltem számotokra, hogy ne ítélkezz, nehogy téged is megítéljenek.

Így a mai napon ezt mondottam nekik:

— Bizony, bizony, mondom nektek, egyik prófétának sem könnyű saját hazájában.

S ezt a szót vagy ezt a mondatot nem csak így kell értelmeznetek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok nem voltam kedves abban a városban, ahol nevelkedtem, ahol ismertek.

Hisz ha arra figyeltek a jelen tanításában, kiválasztott Mária testvérem, ő sem ezen a helyen nevelkedett, de mégis megvetik. Épp úgy, ahogy abban a faluban, ahol nevelkedett.

De a megvetés nem kimondottan erről szól, hanem a megvetés arról szól, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok is jelen vagyok most a jelenben, és jelen vagyok a tanítás része által számotokra.

Hisz Én sem voltam kedves azon a helyen. Mert Rólam azt mondották:

— Egyáltalán valami jöhet jó Názáretből?2

Ezt a mai nyelvre fordítva, egyáltalán, ha csak a falvak megjegyzését az ítéletben mondom:

— Pont ő tud nekünk valamit mondani? — a szülőfalujában is így beszélnek.

Pedig ők azt mondják: „Mi egy vallásos falu vagyunk. Járunk a templomba, és imádkozunk.”

Rólatok is azt lehetne mondani, ahogy a tanítás jelenében, ott is jelen voltak az írástudók, a farizeusok, a pogányok is, kik megjelentek, de nem azért, hogy nyitott legyen a szívük, és a szív nyitottságával: „Én hiszem, hogy Uram, Te, itt e tabernákulumban jelen vagy. Én hiszem, hogy a Szentmise áldozatában, e szentségben jelen vagy, és hozzám jössz.”

Mert ha ezt el tudnátok hinni, akkor nem ítélkeznétek oly könnyen másokról és mások felett. Hanem akkor talán ti is megértenétek mindazt, ami a tanítás részében van jelen.

Hisz hogyan is szólt?

Sokan éltek Izraelben, de mégis a Próféta csak egy özvegyasszonyhoz ment.

Sokan voltak leprások Izraelben, de mégis csak egy tisztult meg, akihez Elizeus próféta elment.

A három nap, hat óra elteltével besötétedik az Ég a Földhöz.

Most ezt a jelenben sokan így képzelik, hogy „három napos sötétségre készüljünk”.

Holott akkor három év és hat hónapról van szó.

Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztott testvéremet szintén elküldöttem szülőfalujába. Akik most itt jelen vagytok, ha megnézitek így önmagatokat és a melletted lévőt, rádöbbensz, hogy azért még talán mi vagyunk a (…), akik akkor ott jártunk, akik elkísértük.

Akik szintén akkor nevettek, és csúfolták, hogy:

— Mit nekünk?! Majd a Mari parancsol! Majd a Mari tanítást ad!

Holott nem ismerték fel, hogy nem a Mari szólt, és nem a Mari parancsol, s nem a Mari adja a tanítást, hanem őáltala Én, Jézus Krisztus Uratok.

Most már megtapasztalták egyre többen és többen, amit e testvér által számotokra megadtam, annak már tanúi vagytok.

És hányan fogadtátok el azóta saját falujának — mondhatod — prófétáját?

Nem próféta, csak kiválasztott.

De a régi időben, ha visszamegyünk, az Őskereszténységben az ilyen kiválasztott testvéreket nevezték időnként prófétának.

Ahogy elküldöttem az özvegyasszonyhoz vagy a lepráshoz a prófétát, ami miatt Názáretben az írástudók és a farizeusok mit csináltak? Haragra támadtak, mert:

— Mit?! Nekünk pont annak az Ácsnak a Fia fog beszélni?! Ő ad számunkra tanítást?!

Ők sem fogadták el. És nem ismerték fel, hogy Ő nem csak egy egyszerű ácsnak a Fia.

Így a mai tanítást így adom nektek.

Hisz először beszéltünk a megbocsátásról, hogy ne legyél haragban senkivel. Szívből és szeretettel tudjál megbocsátani.

Majd jelen az irgalmasság, hogy légy te is olyan irgalmas, amilyen a Mennyei Atya az irgalmasságban felétek.

Utána jött a tanítás szeretete, hogy hogyan szeresd felebarátodat, és hogyan szeresd ellenségedet. Ami miatt azóta többen és többen így gondolkodnak, nem mindig merik kiejteni e szót: „Hát, Uram, ez egy kicsit nehéz. Talán nem is kicsit, hanem nagyon-nagyon nehéz. Hogy én szeressem ellenségemet?!”

Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok a példa, ahogy mondottam már nektek máskor is.

Én nem parancsolok, Én nem követelek, Én nem utasítok.

Én, Jézus Krisztus Uratok voltam a példa a tanítványaimnak, a nép sokaságának, és vagyok a példa most a jelenben.

Ha csak a mai fájdalom-szenvedés Golgotáját nézed?

Megaláztak.

Kicsúfoltak.

Arcul ütöttek és köptek.

Megkötöztek.

Elítéltek.

Végül keresztre feszítettek.

És mégis, hogyan szólottam?

— Ó, Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.

Szeretem-e ellenségemet?

Imádkozok-e érte?

Kérem-e számára a feloldozást, a segítséget?

Úgy-e, milyen könnyen meg lehet érteni a tanítás mondanivalóját?

De utána folytatódott a tanítás, hogy ne ítélkezz, mert téged is megítélhetnek.

Most a jelenben, ha csak kitérünk erre az országra, amelynek ti a lakói vagytok. Erre az országra, amelynek Édesanyám a Királynője.

Hányan hisztek ebben?

Hányan reménykedtek a segítségében?

Hányan bíztok a jelenlétében?

Hányan fogadjátok el szívvel és szeretettel az Ő szeretetét, amit az Édesanya, a Királynő az Ő gyermekeinek áraszt, ami által elindulhatsz a szebb és a jobb jövő reményébe?

Oly könnyen ítéletet mondotok mások felett. A harag, az indulat, a gyűlölet vezérel néha benneteket. Majdnem olyanokká váltok, mint ahogy Názáret zsinagógájában szinte Nekem támadtak az írástudók, a farizeusok, a pogányok, a zsidók. Mert szinte mit csináltak?

Kiűztek.

Holott Nekem ott, az Isteni Második Személynek helye van.

De elfogadtam a megaláztató jelenetet. Hisz kiűztek.

De ez nem volt számukra elég. Felvittek arra a hegyre, ahol a városom épült, egészen a szakadék széléhez:

— Lehet, hogy csak egy ujjal meglökjük, és lezuhan!

De Én, Jézus Krisztus Uratok, kinek nincs félteni valója, kiben a szeretet és az irgalmasság van a kegyelemben, reájuk tekintettem, és elindultam, és elhaladtam, és ott hagytam őket.

Érezni kell azt a szeretetet és azt a kegyelmet, amivel oly sokszor megajándékoztalak benneteket. Mert a tanítás csak így lehet teljes a testvéreim számára a felismerésben és az elfogadásban. Mert akkor tudod értékelni mindazt, ami számotokra itt jelen van e tanítás, kegyelem által. És akkor valóban hiszel, bízol és reménykedsz, hogy nincs miért haragra gerjedned, nincs miért gyűlölködnöd, nincs miért kiabálnod, és nincs miért ítélkezned.

Mert ha lehet, hogy jobban önmagadba nézel, rádöbbensz, hogy terád is haragudhatnak, téged is gyűlölhetnek, feletted is ítélkezhetnek. És akkor mivé válsz, mikor szembetalálod mindazzal magad, amelyeket ti néha oly könnyedén megtesztek mások felett?

Akkor azt mondod: „Jaj, de fáj!”

Pedig csak megtapasztaltad mindazt, amit lehet, hogy te önmagadból könnyedén kiadtál a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor tudod értékelni mindazt, ami a jelen tanításában is itt van.

Én, Jézus Krisztus Uratok senkire sem erőltetem rá Magamat, Jézus Krisztus Uratokat.

Senkire sem erőltetem rá kiválasztott Mária testvéremet a szolgámban.

Mindenkinek meghívással fordulok.

A meghívás részében nyitott vagy-e, elfogadod-e, eggyé válsz-e vele?

De majd ne válj akkor szomorúvá, amikor rádöbbensz, hogy: „Számunkra is, Uram, Jézusom, eljöttél, tanítottál, üzentél, neveltél és meghívtál. És nem értékeltük, nem ismertük, és nem fogadtuk el.”

Mert valóban saját hazájában senki sem lehet se próféta, sem kedves, sem elfogadott.

De ez nem azt jelenti, hogy ez mind haraggá, gyűlöletté és indulattá váljék. Hanem éljen bennetek a szeretet a kegyelem békéjével és örömével, mert így meg tudsz bocsájtani, szeretni, elfogadni, változtatni.

És akkor érzed a felemelkedést, érzed a felebarátodat, érzed a testvéred jelenlétét. Érzed, hogy szükség van egymásra, mert így tudunk teljessé válni a tanítás mondanivalója részében.

De ha átmegyünk a második tanításra, amely szintén más formájában elevenedik meg előttetek. Itt már e tanítás törvényéről van szó és a prófétákról.3 Mert sokan azt hitték, hogy azért jöttem a küldetésben, hogy megváltoztassam a törvényt és a prófétákat.

Holott nem azért volt és van a küldetésem, hanem épp azért, hogy azokat kifejtsem számotokra, hogy még tökéletesebbek legyenek.

Ahogy, ha figyelitek a tanításokat, most, ha csak ennek az esztendőnek tanítását veszed — először hónapról hónapra, most a bűnbánat időben hétről hétre —, hogy a tanítások nem ismeretlenek előttetek, mert a tanításokat már más esztendőkben, bűnbánat-időkben megadtam számotokra. És akkor is így könyveltétek el, hogy „csodálatos ez a tanítás, mert meg tudom érteni könnyedén most, hogy ez az Evangélium-tanítás valójában mit rejt, és mit sugall és mond számomra”, és számotokra.

De mikor már egy tanítást többször veszünk elő, és még mindig Én, Jézus Krisztus Uratok a törvényben vagyok jelen, és a törvényt tökéletesítem, más szavakkal adom, ezt nem úgy kell értelmezni, hogy talán elvettem belőle egy betűt vagy egy vesszőt. Én inkább a tökéletességében kibővítettem számotokra a felismeréshez, az elfogadáshoz, az eggyé váláshoz. Mert ha ezeket így meg tudod érteni, és e szerint éled életed, és e szerint adod a tanítást, és e szerint szereted testvéreidet. és e szerint fogjátok meg egymás kezeit, és haladtok az élet útpályáján, akkor, ha majd eljön az idő, nagyokká váltok Atyám Országában.

De ha valamit elvettek, mert az ítélet, a harag, a gyűlölet erre vezérelt benneteket, hogy: „Ez így nem jó. Ezt meg kell változtatni. Ezt nem akarom elfogadni. Ez nem kedves előttem. Én nem e szerint szeretnék élni.” — És megpróbálnak benneteket így tanítani, és e szerint nevelni és vezetni.

Mindazok, akik ezt így cselekszik, nagyon-nagyon kicsik lesznek Atyám Országában.

De hogy ez ne így legyen, ezért van számotokra jelen a tanítás a megtapasztalásában. A tanítás mindahhoz, hogy milyen testvér legyél a földi élet emberében, ennek az országnak egy gyermeke. Mert Édesanyámban ti mind gyermekei vagytok.

És ha nem tudsz hinni elsőként önmagadban, akkor hogy akarsz hinni másban?

Ha nem tudsz te példát mutatni, akkor hogyan várod el mástól?

Ha nem tudsz imádkozni nyitottan, őszintén és szeretettel, akkor hogyan akarsz imádkozni másokért?

Ha nem tudsz megbocsátani elsőként önmagadnak, akkor hogyan akarsz megbocsátani másoknak?

Ha nem tudsz szeretni, mert nem tudod saját magadat szeretni, akkor hogyan akarsz szeretni másokat? Hogyan legyen tökéletes benned az irgalmasság szeretete?

És ha még saját magadat is időnként megítéled, és a megítélést úgy kell értékelni, érzékelni, hogy nem vagy kibékülve önmagaddal, s ez által megítélsz másokat. És mikor szembetalálod önmagad netán azzal az ítélettel, amely tőled származik, és éppen feléd megy vissza, akkor talán haragossá és gyűlöletté válsz. És akkor rádöbbensz, hogy nem találod helyed ebben a világban vagy ebben az országban.

Hányan és hányan zúgolódtok. Hányan és hányan ítélkeztek. Hányan és hányan azt mondjátok, hogy nem jó. És akik ezt teszik, olyanok, mint a farizeusok, olyanok, mint az írástudók. Ha nekik nem jó, és nem fogadják el, akkor másnak se legyen jó.

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok itt, ebben az országban, ahol jelen vagyok, ahol Édesanyám a Királynő, ahol jelen számotokra a tanítás — hogyan indul el az irgalmasság szeretete a megbocsátó kegyelem révén?

Hogyan fogadod el felebarátodat, testvéredet?

Hogyan szereted ellenségedet?

És hogyan nem akarsz élni a gyűlölet, irigység, kapzsiság, indulat részében?

Mert ilyenkor nézz önmagadba, és nézz Édesanyámra, és nézz Reám, Jézus Krisztus Uradra, aki a példában a tanítást megadja számodra és számotokra.

És próbáljatok szeretettel összekovácsolódni, és így élni.

Mert ha ítélkeztek, gyűlölködtök, haragszotok, szemben álltok, mondhatom azt, mint a farizeusok, mikor kitaszítani akarnak valakit, akkor hogy várjátok, hogy Édesanyám, a Királynő és Én, Jézus Krisztus Uratok e jelen tanítása által segítséget nyújtsak számotokra, ha ti nem ismeritek önmagatokat, értékeiteket, a szeretet kegyelmének ajándékát?

Mert akik oly haragosak, indulatosak vagytok néha itt ezen a helyen is, azoknak a jelenben boldogan lehetne mondani:

Menj oda, és mutass példát! Mert te írástudó vagy. A másik talán farizeus, és ti majd megmutatjátok, hogy mi jó nektek, és hogyan kellene élni és cselekedni.

De ha még nem tudtok önmagatokból szeretettel, örömmel, békével, türelemmel, megbocsátással, a kegyelemmel elindulni, addig ennek a mai tanításnak is jelen van minden betűje a tökéletességben; de hogy megérinti-e szíveteket a felismeréshez, ez rajtatok múlik a cselekvésben.

Ennek reményében árasztom felétek áldásomat kiválasztott Mária testvér által, hogy a mai nap tanítása mutassa meg e bűnbánatban, hogy: „Hogyan, miképpen szeretnék szeretettel és örömmel élni. És elfogadni felebarátomat. Elfogadni saját falum kiválasztottját. Elfogadni általa kapott tanításokat. Mérlegelni. Mert a tanítás, az a tökéletes törvény által árad felém. És ha mind elfogadom, és a szerint tanítok és szólok másokhoz, idővel, ez által, majd naggyá válok Atyám Országában.”

És így áradjon reátok e Fény-áldás, a tökéletességhez, hogy az irgalmasság szeretete megmutassa mindazt, amit már a bűnbánatban e tanítás által felétek árasztottam.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, fénye áradjon reátok, és mutassa meg számotokra továbbra is a meghívott utat, amelyen elindultál a meghívásban, hogy haladhassál, és „a tanításokat felismerve, elfogadva tökéletessé tegyem szívem szeretetének jelenlétével”.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

JÉZUS URUNK RENDKÍVÜLI TANÍTÁSA

A SÜKÖSDI SZERETETKÖZÖSSÉGHEZ

ÉS A MAGYARSÁGHOZ

Nem szoktam számotokra a tanítást belevenni az országotok jelenlétéhez és helyzetéhez. Ezek általában mindig a magyarság ünnepéhez szoktak kapcsolódni. De mivel ma olyan tanítást árasztottam felétek Szívem szeretetével, hogy ne legyen már bennetek ez a mérhetetlen nagy harag, gyűlölet, indulat, kapzsiság, féltékenység, mert ha ezeket engeditek, hogy jobban és jobban elhatalmasodjon bennetek és rajtatok, mivé váltok?

Hisz hányan és hányan csak úgy próbálják élni az életüket, hogy „Nekem legyen jó. Mit törődöm én a szomszédommal, felebarátommal vagy családtagommal?”

Akkor hogyan éled és értékeled a tanítás szavait a törvény tökéletességében?

Hisz a bűnbánati idő, megfigyelhettétek, másképp van jelen számotokra a tanításban. Másképp van jelen számotokra a fájdalom-szenvedés Golgota átélésében. És másképpen van jelen számotokra a kegyelmek ajándékában, hogy ki hogyan és miképpen részesül a kegyelem, ajándék elfogadásával, hogy elfogadja-e, értékeli-e és eggyé válik vele. Mert az elfogadás a tanításban, ha tanúságtételhez hívlak. Elfogadás a tanításban, ha éppen egy látást vagy egy hallást tapasztalsz meg. Elfogadás a tanításban, ha érzékelsz valamit a fájdalomból a felismerésben; ha elfogadsz, és érzékeled a meghívást bármely szolgálathoz a szolgálat tételében.

Ezek mind-mind másképp ábrázolják számotokra e bűnbánat elkezdését a mindennapokban, a mindennapokhoz, amely előtt álltok.

Fontos, hogy érezd a felismerést a szeretethez, az örömhöz, a békéhez. És ha megnyitod szívedet e kegyelmi ajándékokhoz, és befogadod, és eggyé válsz vele, akkor nem a harag, a gyűlölet, a kapzsiság, a féltékenység, az indulat fog vezérelni, hanem érzed a különbséget, hogy mennyivel más, ha a szeretet örömében, megtapasztalása révén éled az életed; a mindennapokban és a reményben bízol a Királynő jelenlétének segítségében, aki soha nem hagy el, aki soha nem fordít hátat, aki soha nem haragszik, nem gyűlölködik, aki mindig jelen van, és elfogadja mindazt, amivel a gyermekek a nemzet által e Királynőhöz fordulnak, ha szükség van a segítségre, a megtapasztalásra.


 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.