JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2012. március 23. NAGYBÖJT 5.

Jézus Krisztus Urunk:

IMG_5369  jav. honlapraKöszöntöm testvéreimet a bűnbánat ötödik Golgotáján, amikor a tanítást a mai napon kiemelve arról szólt felétek, hogy az Emberfia, akit az Atya küldött, szabaddá tesz mindazokat, akik „elfogadjuk a tanítását, és tanítványaivá szeretnénk válni, és hiszünk az igazságban, mert az igazságosság szabaddá tehet bennünket”.1

Ezt a tanítást adta a benne hívő zsidók részére. De akik meglepődtek először ezeken a szavakon, majdan tiltakoztak, hogy ők, mivel Ábrahám utódai, ezért senkinek sem szolgálnak, mert ők nem ezért vannak jelen. De hogy a bűnt elfogadva és bűnben élve, az igazságosság részében, hogy elfogadja-e? Mert hogy Ábrahám leszármazottja? Erre nem gondolnak, és nem figyelnek. Bennük csak az van, amit az atyáiktól hallottak. Mert az atyáik ezt mondják részükre, hogy ők nem szolgálnak másoknak, és nem fogadják el mások tanítását, hogy tanítványokká váljanak.

Így a jelenben ma is meg lehet kérdezni a testvéreimtől, hogy ti elfogadjátok-e ezt a tanításomat, hogy Én a tanítást megadtam nektek? Most, ha csak a jelenben nézzük, hétről hétre, hogy ez által tanítványaim lehessetek. És ha tanítványaim vagytok, akkor felismeritek az igazságosságot, mert az igazságosság, az megszabadíthat benneteket, és szabaddá tehet. Mert akkor már nem a bűnben kell élned, mert a bűn jelen van, és sokan e bűnt úgy értékelik, hogy nem leszel magad hazája vagy háza — mindegy, hogy melyik szót használod — e bűnnek.

De az Emberfia, az megmarad mindörökké, mert szabaddá teheti mindazokat, akik elfogadják a tanítást, és a tanítás által tanítványokká szeretnének válni, és felismerik az igazságot az igazságosságban.

Ezért fontos, hogy értékeljed és érezzed most a jelenben, hogy a bűnbánat-időben mi is volt számotokra a tanítás, amely igazságos, hogy igazságossá váljon?

Hisz megkezdődik a bűnbánat-idő az irgalmassággal, mert a Mennyei Atya is irgalmas felétek.

A szeretet, mert a Mennyei Atya is szeret benneteket.

A megbocsátás, mert a Mennyei Atya és Én, Jézus Krisztus Uratok a szeretet által megbocsátást adtam nektek, s arra tanítalak benneteket, hogy a megbocsátás lévén hogyan és miképpen értékeljed és fogadjad el a mindennapokat.

Majdan haladva még a tanítással, hogy hogyan és miképpen kell felismerni a Prófétát. Mert a Próféta saját hazájában nem lehet Próféta. Nem fogadják el. Megvetik, még ha lehetne, üldöznék és kitaszítanák. De mivel ez nem történt meg teljes mértékében, ezért még mindig a megvetés jelen van számára.

Majdan a csodatétel jelei a tanításban, az igazságban jelen van számukra, ahogy számotokra is. Hisz hogyan is mondjuk a kenyérszaporítás után?

Hisz az öröm és boldogság, ez a csodálatos csoda!

— Mert éhesek voltunk, és enni kaptunk, de úgy, hogy mikor ránéztünk az ételre, elgondolkodtunk, hogyan történik ez meg, hogy mindenki ehet, s végül jól is lakhat, és még maradék is marad?

Ez a csoda a csodatételben.

Amikor ilyennek vannak tanúi, akkor örülnek, énekelnek, szinte királyként köszöntik a Mestert, a Názáretit. De ha valaki megítéli, megveti, még ha kitaszíthassa, akkor oly könnyen el tudják fogadni, és a szerint cselekedni.

A jelenben most ezt szintén ugyanúgy élitek meg. Mert ha kézen foghatom, ajándékot, kegyelmet, csodát, áldást árasztok felétek, akkor örültök, szinte úgy érzitek, hogy ez az öröm, amely átölel, ez az ajándék a kegyelmében, ami reátok áradt, mintha felemelne, és lebegnél, mintha elfelejtenéd, hogy valóban egy egyszerű ember vagy a földi életben, Isten gyermekében.

De amikor jön egy kis nehézség, egy kicsi megpróbáltatás, egy kicsi kitaszítottság, akkor már mindjárt gondolkodóba esve, hogy ez valójában miért is van jelen.

Ilyenkor már nem hiszitek el, hogy a tanítással, az igazsággal az igazságossága elevenedik meg előttetek, rajtatok és bennetek, hogy tanítványaimmá válhassatok e szeretet, kegyelem részében.

Ne akarjatok ti is olyanokká válni, mint a Bennem hívő zsidók, farizeusok vagy írástudók. Mert nem csak zsidók voltak, hanem voltak néhány farizeus, és néhány írástudó, aki elgondolkodott a tanítás szavain, a csoda megtapasztalásán, ami által, mert hívővé vált, és már a követés is megelevenedik rajta és benne. De amint Én, Jézus Krisztus Uratok a tanításban, a tanúságtételben, a megtapasztalásban, a felismerésben e tanítás igazságossága részében szólok, és nyújtom át részükre, „azon már el kell gondolkodni, azt már el kell hessegetni önmagunktól, ha lehet, tiltakozok, mert én, ki Ábrahám utódja vagyok és leszármazottja, én ugyan nem hódolok, és nem szolgálok senkinek, hisz mi nem azért vagyunk, hogy másoknak szolgáljunk, hogy én másoknak elfogadjam mindazt, amivel hozzám fordul, talán a tanítás részében.”

Igen, a jelenben is vagytok ilyenek. A jelenben is lehet tapasztalni ilyen testvéreket, akikre szintén lehetne mondani, ahogy most mondom: Bennem hívők vagytok, talán imádkozol, talán hiszel, de a hitben, ha valamit szolgálni és tenni kell, megtapasztalni, tanítvánnyá válni, ami már feladattal jár, „akkor már erre nincs szükségem, akkor már azt nem akarom elfogadni, akkor az ellen tiltakozom”.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok így szóltam e testvéreknek is, hisz azt mondottam:

— Igazatok van. Valóban ti Ábrahám leszármazottai vagytok. De mégis nem a szerint éltek és cselekedtek, hanem csak a szerint, amit hallotok, amit atyáitok hallottak, és ami megmaradt számotokra. Mert ha pedig a szerint élnétek és cselekednétek, ahogy Ábrahám tette, mert Ábrahám nem tört életemre. És ti pedig életemre törtök. Ti csak a szerint cselekszetek, amit atyáitok hallottak, és a hallás szerint megtapasztalva teszitek.

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok pont erre hívom fel testvéreimet, hogy hogyan él bennetek a hit. Hisz ha visszamegyünk a tanítások részében a múlt hetire, mi is volt múlt héten a tanítás? A béna, az nem vetette el önmaga hitét — az a hit jelen volt, és megmaradt benne még akkor is, ha néha a kétely erőt vett rajta, hisz: „Nincs emberem, ki engem a vízhez vigyen. De mivel nincs emberem, ezért itt, ahol nem akadozom, itt megmaradok a hitem reményében, és várakozok.”

És ekkor nem más, mind maga Jézus Krisztus, az Isteni Második Személy vagy az Emberfia, mindegy, hogyan nevezed, szólította meg e bénát.

És a tanítás így van jelen számára.

És a tanítást így adom nektek is hétről hétre a felismerésben és az elfogadásban. Mert ha ezt a tanítást elfogadod az igazságban, hogy igazságossá válhassál, és akkor valóban érzed az Emberfiának jelenlétét, aki szabaddá tehet.

Most a szabaddá tételt, a szabadságot nem kimondottan úgy kell értelmezni, hogy „én most itt jelen vagyok, és szabad vagyok”.

A szabadságot úgy kell értelmezni, hogy szabad vagy itt belül, szíveddel, lelkeddel. Szabad vagy, mert nem kötöd meg magadban a bűnt, hanem kiadod önmagadból, mert neked szükséged van a szabadságra, és ez a szabadság a tanítás szeretetét árasztja és tükrözi számotokra. És vágyakozol erre a szabadságra, ami által érzékelni tudod, hogy valójában mi van körülötted, hogyan és miképpen fogadod el, hogyan fogadod el ezt a szabadságot, és hogyan szeretnél vele élni e mindennapokban, e meghívott úton a küldetés, követés részében. Mert így akkor rádöbbensz arra e tanítás révén, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok nem magamtól jöttem, mert amit Én tanultam, és amit Én láttam, azt nem máshol, mint Atyámnál. És az az Atya küldött el Engem, akire azt mondták ők is, hogy „Ábrahám leszármazottai vagyunk, de egy Atyánk van, az Isten.”

De ha ismernék az Istent, Atyámat, akkor nem törnének Életemre, hanem elfogadnák a szabadságot, a szeretetet, a kegyelmet, a tanítást, ami által igazságossá válnak, ami által kiadják önmagukból a bűnt, és nem engedik, hogy benn maradhasson önmagukban, a házban. Mert az Emberfia örökké megmarad e tanítás által, hogy tanítást nyújthasson számotokra, és szabaddá tehessen benneteket.

Így lesz teljes számotokra a bűnbánat tanítása az elfogadás felismerésében, hogy: „Érzem a tanítás mondanivalóját. Érzem, hogy szükségem van a szabadságra, a felismerésben. Érzem, hogy én is Mennyei Atya gyermeke vagyok, mert egy Atyánk van, akit ismerek, akit elfogadok, aki által ki szeretném alakítani az életemet, akitől várhatom a segítséget, a kegyelmet, mert eljött az, akit az Atya küldött. Hisz nem Önmagától, hanem azért jött el közénk, mert az Atya küldte, hogy minket is taníthasson, hogy tanítványaivá válhassunk e igazság részében, az igazságosság megtapasztalásában. És ezáltal érezzük, hogy szabaddá válhattunk szívünkkel, lelkünkkel és egész lényünkkel. És így haladunk a bűnbánat tanításával a felismerésben, az elfogadásban és a megtapasztalásban, hogy valójában hogyan jön számunkra a bűnbánat hétről hétre e tanúságtételében, ami által én is változok, változtatok, ami által én is elgondolkodom, s ami által én is boldog vagyok, hogy ehhez az Isteni Második Személyhez, az Isten Fiához tartozhatom, akit az Ata küldött számomra, akit az Atya küldött számunkra a felismerésben és az elfogadásában. Mert így tudom értékelni a tanítás mondanivalóját hétről hétre.”

Hisz most nem minden tanítást emeltem ki számotokra, csak néhányat az elmúlt négy hétből. Hisz a négy hét tanítása, lényegében nyolc tanítás elevenedett meg számotokra, s ebből néhányat emeltem ki, ami által felismerheted, hogy valójában ki vagy, hogy valójában hogyan szeretnéd élni életed, és valójában hova tartozol, és valójában, hogy elfogadd mindazt, aki küldött Engem, akitől tanultam, és amit láttam. Mert ezt szeretném átadni mindazoknak, akik tanítványaimmá szeretnének válni a tanítás részében, a megtapasztalásban. És akkor valóban érzik, hogy szívükkel, lelkükkel szabaddá válhattak a mindennapokban, a mindennapokhoz e szeretet, kegyelem része által.

És érezd és értékeld mindazt, ami e bűnbánati időben hétről hétre összeköt a tanítással, hogy tanítvánnyá válva az igazságban az igazságosság felé, mert „így elnyerem szeretetemet, szabadságomat e öröm kegyelmének ajándéka részében”.

És most így érezd és fogadd el áldásomat, amellyel megajándékozlak ma benneteket, hisz ma Én, Jézus Krisztus Uratok jöttem el hozzátok, mert az Atya küldött e küldetés részében. Ahogy mondottam a tanításban, Én nem Magamtól jöttem, Én csak láttam, tanultam, megtapasztaltam, és az Atya, aki a ti Atyátok is, elküld, hogy e bűnbánatban árasszam felétek irgalmasságomat, szeretetemet, békémet, örömömet, megbocsátásomat, ami által el tudom fogadni felebarátaimat, testvéreimet, ami által tudom, hogy hogyan és miképpen kell élni, még akkor is, ha nem lehetek próféta saját hazámban e felismerés részében, de mégis tudok szólni mindazokhoz, akik hisznek és bíznak Bennem e felismerés részében, elfogadták tanításomat, és a tanítás a hit reményében megváltoztathat e felismerésben, és „ami által én is a tanítás igazságának igazságosságában szabaddá szeretnék válni, mert Te, Uram Jézusom ma azért jöttél, mert az Atya küldött felénk és hozzánk, hogy e áldás által szabaddá tegyél szívünkkel, lelkünkkel, egész lényünkkel e mindennapokban, a felismerésben, az elfogadásban, a küldetésben és a követés részében”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok és a mai nap tanítása tanúságtételében, a bizonyságban, hogy szabaddá válhassatok szívetekkel és lelketekkel e felismerés részében a küldetés követésében, hogy valóban testvéreimmé váltok e tanítás tanítványaiban, a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!



0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.