JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2012. március 16. NAGYBÖJT 4.

Jézus Krisztus Urunk:

Kormenet közben az évforduló ünnepén 2011. április 25-én

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, kik meghallottátok és elfogadtátok hívásomat.

És köszöntöm mindazokat, akik a mai napon a lélekjelenlétükkel próbáltak eggyé válni a fájdalom, szenvedés Golgotáján.

Ma a bűnbánat negyedik Golgotája volt jelen számotokra a felismerésben és az elfogadásában. Hisz ha visszamegyünk az elmúlt hétre, akkor, úgy-e, arról volt a tanítás, hogy senki sem lehet saját hazájában próféta. De ha a mai tanítást vesszük, ma pedig arról szólt, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok elmentem Jeruzsálembe, és ott a Juh-kapunál bementem a fürdőbe1, amely magas, a csarnokában öt oszlopa van, és Betezdának is neveztétek. Ahol sokan vannak jelen, sánták, bénák és vakok, kik várják a segítséget. A segítség, amely a víz által jelenik meg. Hisz mozgásba jön a víz, és úgy volt írva: „Akik az elsők között térnek be, gyógyulást nyerhetnek.”

És ilyenkor jelen van egy elesett, béna ember, kiről azt hallom, már nagyon régóta van ott. Évszámot is mondanak, hány év telt el.

Reá tekintek, s megkérdezem tőle, hogy:

— Meg akarsz gyógyulni?

A jelenben ma ismét kérdezem tőletek is, kik betegnek érzitek magatokat, hogy:

Meg akarsz gyógyulni?

A jelen lévő testvérek közül:

Igen!

Jézus Krisztus Urunk:

Várod a kegyelmet?

Várod a jelenlétem ajándékát, a szeretetet, ami által megajándékozlak?

Hisz ott a férfi mit is mondott? Meglepődött e kérdésen. De azért nem jött teljesen zavarba, mert feltekintett saját ágyáról, és így szólt:

— Uram, nincs emberem, ki engem a vízhez vigyen.

Ő őszintén vallott. Ő vágyakozott a gyógyulásra, vágyakozott, mert hitt a csodában. És azért maradt ott ilyen hosszú ideig, mert a hit ereje erősebb volt, hogy: „Majd csak egyszer velem is megtörténik, hogy az elsők között léphetek a víz mozgásához, a vízbe.”

Úgy-e, milyen a hit?

Ő hit abban, hogy ott mások is meggyógyultak — „akkor talán Én is!”

S erre vágyakozott.

De azt el sem tudta képzelni, hogy még a víz közelébe se fog menni, s mégis gyógyulást nyerhet!

S kérdezem Én a jelen testvéreimtől:

Hányan hiszitek ti is ezt el, hogy ti se értek talán ennek a víznek a közelébe, de ha nyitott a szíved, a lelked, és hiszel az Én jelenlétemben, hiszel abban, hogy tőled is épp úgy kérdezhetem: Akarsz-e meggyógyulni?

És ha azt mondod, hogy: „Igen, Uram!”, akkor legyél nyitott a kegyelemre, a kegyelem befogadására, és érzed, hogy gyógyulás árad feléd.

Mert e béna hitt a víz erejében. De azt, hogy Én, Jézus Krisztus Ura megjelenek mellette, reá tekintek, és megkérdezem — ezt nem azért nem hitte, mert nagyon nem is hallott Rólam, és nem is ismert.

De a válasz, mikor megérkezett, hogy nincs embere, akkor ennyit mondtam neki:

— Kelj föl! Fogd ágyadat, és járj!

És ő nem kételkedett! Ő hit ebben a szóban! És ő érezte a gyógyulás erejét, érezte, hogy felállhat. Érezte, hogy felveheti az ágyat.

Ma kérdezem tőletek:

Hányan hinnétek, hogy azt mondom számodra: „Kelj fel! Fogd ágyadat, és menj! Járj, vagy menjél.”?

Vagy azt mondod, hogy: „Hát most higgyek? Hát most induljak el? Hát én félek! Hát…! De mégis, ez megtörténhet?!”

Ilyenkor kérdezem Én tőletek:

Hol van a hitetek?

Hol van a szeretet és a kegyelem, amivel megajándékoztalak benneteket?

Hol van az, hogy teljesen át tudod adni önmagad Felém, Jézus Krisztus Uradhoz?

Nem akarok most neveket mondani, de sokaktól megkérdezhetném ma, hogy: A „hát” még megvan jó barátnak?

S elkönyveled, hogy belenyugszol a mindennapi életed kegyelmébe. Belenyugszol, hogy „Igen, Uram, Hozzád tartozom.” Belenyugszol: „Uram, én Veled vagyok, és Te bennem. Nincs miért félnem, mert tudok hinni és bízni a szeretet, kegyelem részében.”

Oly példákat adok számotokra, amelyek szinte kézen foghatóak, amelyekbe belekapaszkodhatsz, ami által megkaphatod a segítséget, ami által ti is kiegyenesedhettek.

Nektek nem azt mondom, hogy fogd ágyadat, és járj.

Neked azt mondom:

Fogd a kegyelmet, és zárd be szívedbe. Erősödjél meg vele, és indulj el az élet-útpályádon a meghívásban, a küldetésben, a követésben. És ha megtapasztalod a kegyelmi ajándékokat, részesévé válsz, akkor te is azt mondod, hogy „tudom, kitől kaptam a segítséget”.

Mert a béna azt felelte, mikor rászóltak az írástudók és a farizeusok, hogy:

— Ma szombat van! S hogyan gondolod te vinni az ágyadat?!

Ne az ember legyen a szombatért, hanem a szombat legyen az emberért.2

Erről már adtam számotokra tanítást, hogy a szombat a megszentelésében abban az időben volt jelen. Ma a megszentelésében az Úr napját, a Feltámadást ülitek és ünneplitek. De ezen a napon is, ahogy a szombat tanításában is azt mondottam nekik, az írástudóknak, a farizeusoknak:

— Ha állatod egy verembe esik, mert szombat van, ott hagyod, hogy semmivé váljon? Vagy félre teszed a szombatot, és sietsz segítségére?

Ezért mondom ismételten, Én most az Úr napjáról beszélek, amelyet megültök és megszenteltek a Feltámadás részében.

És a szombatot is oda helyezem, hogy ne a szombat legyen a fő szempont, és ne te, testvérem az emberben legyél a szombatért, hanem a szombat menjen utánad, ahogy az Úr napját is megadom nektek a mindennapokban, a szeretet, kegyelem részében.

És ha már felismertél, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok szólottam hozzátok, Én, Jézus Krisztus Uratok tanítottalak, Én, Jézus Krisztus Uratok árasztottam felétek gyógyító kegyelmemet, ami által gyógyulást nyerhetsz a hitben, a reményben és a szeretetben, akkor te valóban kitartasz ez mellet, mert ez a béna, ez még akkor nem tudta, hogy ki volt az, aki meggyógyította. Ő örült annak, hogy hosszú évek folyamán e betegségből felállhatott, és még ágyát is vihette. Nem törődött ő azzal, hogy azt mondják, hogy „szombat van, és miért viszed az ágyadat?”

Mert:

— Aki engem meggyógyított, az azt mondta: hogy: „Fogd ágyadat, és vidd!” És én szót fogadtam neki. De nem csak azért, mert meggyógyított — mert hittem a szavában!

Hányszor kérdezem tőletek, hogy csak akkor hiszitek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok veletek vagyok, ha tanítást, kegyelmi ajándékot, megtapasztalást árasztok, adok nektek? Vagy akkor is, amikor bizonyságtételben valóban meg kell vallanod, hogy Hozzám tartoztok, Jézus Krisztus Uratokhoz, az Isteni Második Személyhez, aki lélekben megerősített és meggyógyított? És ez által már a test is gyógyulást nyerhet a mindennapi életben, a mindennapi élethez.

De ennek a tanításnak van egy mondanivalója még, mikor a templomban találkozok vele, e bénával, a meggyógyítottal, és így szólok feléje:

— Íme, lásd, örülj, hogy meggyógyultál. Éld életed, de vigyázz, nehogy elkövessél valamit. Nehogy még nagyobb problémád legyen.

Ezért kell hinni és bízni a jelen tanításban, a szeretetben, mert ha csak visszamegyünk az elmúlt tanításra, akkor pont arról beszéltem nektek, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok abban a városban, ahol nevelkedtem, ami által a nevemet is adták, és azt mondták:

— Senki sem lehet saját hazájában próféta. Senkit sem fogadunk el, akit ismerünk.

És így ma rátérünk a második tanításra. Abban hittek és örültek, hogy jelen van a csodálatos kenyérszaporítás, ami által sokan jóllaktak, ami által örültek, énekeltek. És ennek híre elterjedt, és ezért többen üldöztek.3 Ezért már csak Galileában maradok, és Júdeába most nem megyek, mert keresnek, s talán még Életemre is törtek volna. De még nem volt itt az óra. Ezért mivel következett a zsidók sátoros ünnepe, és rokonaim mind elzarándokoltak a városba, ezért hát titokban Én is elmentem, nem nyilvánosan.

Hát a titkot, azt úgy kell értelmezni, hogy a tanítványaim is előre elmentek. Én még maradtam egy kicsit, és később indultam el. De mikor oda értem, már nem titkoltam, hogy jelen vagyok. Már oda mertem állni, és tanítani mindazokat, akik hittek, és várták a tanítást. És akkor jönnek azok, akik néha kételkednek, akik néha nem hisznek, akik néha másokat is megbotránkoztatnak. Meglepődve figyelik:

— Íme, mióta keresik Őt, és mégis itt van, és nyilvánosan tanít!

Ennek láttán meglepődnek: ha már taníthatok, akkor talán már elhiszik, hogy Én vagyok a Messiás?

A jelenben talán elhiszitek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok szólok hozzátok?

A jelenben elhiszitek, hogy Én árasztom felétek tanításomat?

A jelenben elhiszitek, hogy Én ajándékozlak meg benneteket a kegyelemmel?

Ezt a mai nyelvben így lehet lefordítani számotokra.

De Én, Jézus Krisztus Uratok így vagyok jelen, és meglepődve figyelnek. S ekkor azt mondják:

— Hát mi ismerjük Őt. Azt is tudjuk, hogy honnan jött.

Úgy-e, mit mondottam múltkor?

— Názáretből jöhet valami jó?! Hát a Prófétának nem onnan kell jönni! A Mesternek nem onnan kell jönni!

A Messiásnak?!

Hát arról már nem is akarnak hallani, hogy Názáretből jöhet.

Egyáltalán ott van valami jó, amire mi figyeljünk, amit mi elfogadjunk, ami által érvényesüljünk?

Igen. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok, akit a nép sokaságában nem csak Mesternek, nem csak Prófétának, hanem a Názáretinek is nevezték, valóban jelen vagyok, és valóban onnan jöttem, és valóban ismerhettek, ahogy ma Én is ismerlek benneteket, hogy ki honnan jött.

Nem akarom most sorolni, hisz vagytok a közelből, e helyről. Vagytok egy kicsit távolabb helyről, vagytok egy kicsit messzebbről, s vagytok talán még messzebbről.

De mind egyek vagyunk a szeretet tanításában, a szeretet jelenlétében, a szeretet meghívásában.

És ti is ismeritek ezt a helyet, hogy hova is jöttetek, ki vár itt benneteket, kihez jöttetek. Mert sokan és sokan azt mondjátok, főleg olyanok, akik még soha nem voltak itt, vagy ha egyszer igen, de oly nagy volt benne a kíváncsiság, hogy a kíváncsisága mellett nem tudta felismerni, hogy valójában ki van itt — mert nem „a Mari”, s nem „a Marihoz” jöttök.

Ezt is már többször elmondottam.

Felismeritek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok, aki ölelésre tárja az Ő karjait, és így várja mindazokat, akik hisztek és bíztok Bennem, és eljöttök, mert ismertek Engem. Már felismertetek a tanítások és az ajándékok és a kegyelmek részén, a bizonyosság megtapasztalásában, a felismerésében.

S akkor nektek nem kell azt mondanom: Igen, ti ismertek, hogy honnan jöttem — Én valóban Názáretből jöttem.

De Én nem Magamtól jöttem: Engem küldött az Igaz, akit Én ismerek, de ti nem ismertek.

És ki az Igaz? A Mennyei Atya, kinek gyermeke, kinek testvére e jelenben. Mert gyermekei vagyunk, és mivel az Atya és Én egyek vagyunk, ezért Nekem testvéreim vagytok.

És az Igaz elküldött erre a helyre is, ami most is jelen van számotokra, hogy szóljak hozzátok, hogy tanítsalak benneteket, hogy felismerjetek, hogy elfogadjatok, és a felismerés és az elfogadás után elinduljunk közösen, együtt az úton. És már az út az elindulásában, nem kimondottan csak a keskeny út és a keskeny kapu van, hanem a széles út és a széles kapu talán egy kicsit megváltozik. Mert ha tudunk hinni és bízni az Ő jelenlétében, az Ő szeretetében, az Ő kegyelmében, vagyis Bennem, Jézus Krisztus Uratokban, akkor valóban tudjátok, hogy: „…hogyan és miképpen jövök el, hogyan és miképpen fogadom el a tanítást, hogyan és miképpen érvényesülök e tanítással, hogyan és miképpen alakítom ki az életemet e tanítással. Mert ha ezeket mind-mind felismerem, elfogadom, akkor engesztelő testvérré válva, akkor elfogadom a tanításnak e bűnbánatban, hogy igen, mi is a felismerésben, az elfogadásban, hogy szeretem felebarátaimat, testvéreimet, és szeretem ellenségeimet. Megbocsátok elsőként önmagamnak, azután felebarátaimnak, testvéreimnek, ellenségeimnek. Ha ezeket már tudom gyakorolni, akkor már tudom, mi az irgalmasság a szeretetben. Mert Uram, Jézusom, a Te Atyád, a Mennyei Atya árasztja felénk az irgalmasságot. Mert ki a Legnagyobb Irgalom a szeretetében? A Mennyei Atya és Te, Uram, Jézusom. És mi a tanítás lévén ebből részesülünk.”

„És hogyan tudok megbocsátani felebarátaimnak, testvéreimnek? És ha már a megbocsátást is gyakorlom, akkor nem mondok ítéletet senki felett, nehogy engem is megítéljenek.”

Mert könnyű ítéletet mondani mások felett. De ilyenkor arra kell gondolni, „ez az ítéletmondás épp úgy vonatkozik miránk is”, mert feletted is ítélkezhetnek, reád is mondhatnak ítéletet, amin elgondolkozol, hogy hogyan és miképpen kell értékelni, majdan jelen a tanításban: senki sem lehet saját hazájában próféta.

„De a hit szeretetében megtanulok e szerint élni, cselekedni a felismerésben.”

Ti még nem éritek meg azt, amit Én, Jézus Krisztus Uratok, hogy azt mondják:

— Kitaszítunk. Vigyük fel e város hegyére, ahol épült városunk. Hisz van ott szakadék, ahova levethessük.

De végül nem történik semmi, mert reájuk tekintek, és elindulok, és közöttük elhaladok.

És akkor tudom megérteni mindazt, ami által a tanítások így vannak jelen, mert így a mai tanítását is értem és érzékelem.

Mert jött a zsidók húsvétja, és Én is elmentem e városba, és e városban széjjelnéztem. És észrevettem a betegeket, és ismét működött mindaz, amiről tanítottam, mindaz, amit felismerhettek, és mindaz, amit megtapasztalhatok. Nem csak akkor a múltban, hanem ma itt a jelenben.

És akkor tovább haladva, a csodatételt mindenki elfogadja. Olyankor mindenki örül, olyankor éljeneznének, olyankor, ha lehetne, és ha engedném, szinte királlyá kiáltanának. De nem csak azért kell felismerni, elfogadni, éljenezni és szinte királlyá kiáltani, mert csodát tettem, hanem akkor is, amikor talán nem nyilvánosan, de titokban vagyok jelen, talán a saját szívedben, talán a saját lelkedben. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok, úgy-e, felismertelek, kiemeltelek az út porából, mert szükségem volt reátok. Meghívtalak az útra. A meghívást, ha felismerted, elfogadtad, elindultál, akkor eggyé válhattál Velem. És Én nem csak titokban, hanem örömmel is szeretnék nyilvánosan mutatkozni rajtatok, bennetek a szeretet, kegyelem részében, az eggyé válásban, a mindennapokban, mert akkor valóban testvéremmé tudsz válni. Akkor valóban át tudod adni önmagad bármilyen problémával, nehézséggel, fájdalommal, bánattal, betegséggel, szomorúsággal. És ha ezeket mind-mind önmagadból kiadtad, akkor tudsz igazán felkészülni a szeretetre, az örömre, a békére, a kegyelemre, az ajándékra, a megtapasztalásra, mindarra és mindahhoz, ami által Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok, tanítalak a tanítás által oly közel vagyok hozzátok, hogy szinte érzitek, hogy megfoghatom kezeiteket. Mert Én itt vagyok, és már nem jön el az az óra, amelyet már megéltem. Mert ezért nem fogtak el az üldözés részében, mert még nem volt itt az a bizonyos óra, az Írás a jövendölésében.

Én most itt vagyok, tanítalak, szeretlek, felemellek, ha szükséges, hogy együtt haladhassunk a mindennapi élet-útpályánkon, hogy érezd, hogy a tanítás ma is megadta számotokra mindazt, ami által testvéreimmé válva a hit, szeretet, kegyelem részében, átadjátok önmagatokat a felismerésben, a felismeréshez, és haladhatunk együtt e meghívott és e megvilágított úton a mindennapokban.

Ennek reményében most áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvér által, hogy ma a hit felismerése az eggyé válásban a szeretethez, hogy valóban elhiszed, hogy ma Én, Jézus Krisztus Uratok hozzátok szólottam, és tőletek kérdeztem, ahogy a bénától, hogy: Akarsz-e gyógyulni?

És ha hiszel ebben, megnyitod szívedet, lelkedet, egész testedet és befogadod e gyógyító kegyelmet e hit szeretetének jelenlétében, a felismerésben és az elfogadásában.

És akkor tudod, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok szeretettel válok eggyé veletek, és már nem titokban, hanem nyilvánosan.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, világosítsa meg számotokra e bűnbánat negyedik Golgotájának a tanítását a hit tanúságtételében, az elfogadásban, a szeretetben és a kegyelemben, mert akkor valóban eggyé tudsz válni, és valóban hiszel abban, hogy akarsz-e meggyógyulni.

És hogy ha igen, akkor felkészülsz, és elfogadod e kegyelmi ajándékot, amely jelen van számotokra a felismerés elfogadása részében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.