JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2012. június 1.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm a mai nap a testvéreimet, akik a mai napon is meghallottátok hívásomat, és a hívásban egyre többen és többen engedelmeskedtek.

De köszöntöm a mai napon is azon testvéreinket, akik most a testben nincsenek jelen, de lélekben megpróbálnak egyek lenni e engeszteléssel és e fájdalom átélésével az eggyé váláshoz és a kegyelemhez.

A mai nap tanítása, amely felétek szólt a mai napban, amikor arról beszélek — a Hegyi beszéd tanítását adtam számotokra. És a Hegyi beszédben is, hogy a tanítványaimnak és a nép sokaságának így szólottam, hogy:

— Ti vagytok a Föld sója.[1] De a só ízét veszti. Hogyan sózzátok meg az ételt? Nem való az másra, mint arra, hogy kidobjátok.

És az emberek végigmennek rajta.

A só a tanításában már számotokra jelen volt, amikor a tanításban azt adtam számotokra, hogy igen, a Föld sója az fontos a mindennapi életben. Most csak vegyük példának a mindennapi ételt. Ha az ételedet nem tudod ízesíteni és megsózni, akkor semmivé válik, hisz megpróbálsz enni belőle, és rádöbbensz arra, hogy nincs neki íze.

De a Föld sóját nem csak az étel ízesítésére szokták mondani és hasonlítani. A Föld sója azt is ábrázolja, hogy a sóban te milyen testvérnek érzed magad. A sóban hogyan érzed Atyámhoz a jelenlét-szeretetet? A sóban hogyan döbbensz rá arra, hogy: „Igen, Uram, Hozzád tartozom a Föld-só kiválasztásában, mert a Föld sója, amelyet tanításul adtál számunkra, megpróbálja ezt tükrözni, hogy valójában hogyan és miképpen élem az életem, hogyan kapcsolódok be mindahhoz, mindabban, ami a só szónak jelentése e szeretet, kegyelem részében.”

De a Föld sója, ez nem csak így van jelen mindennapokban, a mindennapokhoz, mert hogy ha már nincs neki íze, akkor szomorúvá váltok, hogy valójában hogyan és miképpen kell értékelni és értékesíteni mindazt a kegyelem szeretetében.

De folytatódott ez a tanítás, hogy:

— Ti vagytok a világ világossága. És ha a világosságban ragyogsz az emberek előtt, és felismerik jó tetteidet, és emiatt dicsőséget mondanak a Mennyei Atya részére, a Mennyei Atyához, hogy valójában e világ világossága- és a Föld sójaként élitek az életet.

De ehhez tartozik még az a tanítás része is, hogy az emberi szervezet testének mi a legértékesebb ajándéka és kincse?

Hisz azt mondom nektek, hogy a szem. Mert ha a szem jelen van, és a szemmel nézel és figyelsz, akkor világosságot látsz. És megpróbálsz ezzel a világossággal élni együtt. De ha a szem homályossá válik, akkor a homályosság sötétségét ábrázolja számotokra. És ha már az a homályosság sötétsége megelevenedik előtted, akkor hogyan tudod elképzelni az életedet a mindennapokban? Hogyan értékeled, hogy valójában hogyan vagy te egy testvér a Föld sójában, a világ világosságában és szem fényében?[2]

Mert ezek mind-mind úgy vannak jelen a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy értékeljed a kegyelmet, az ajándékot a felismerésben.

Mert úgy-e, ha a Föld sója vagy, és a Föld sójában te az Én testvérem vagy, Atyám gyermeke vagy, és elindulsz az úton, és felismered az utad küldetését a követésében, és mikor letérsz róla, mert úgy érzed, hogy talán neked nem ezen az úton kell haladni, akkor mondhassuk azt, hogy a só ízét vesztette, és ezért ki lehet dobni. Végigsétálhattok rajta. És ha sétálsz, hiába tekinted, nem biztos, hogy csillog benne valami a felismeréshez és az elfogadáshoz.

De a Föld sóját a világ világosságában is összehasonlítják, hogy hogyan és miképpen értékeljed a világosságot, mi ragyog előtted a mindennapi életben, hogyan szeretnéd élni a mindennapokban az életedet, hogyan fogadod el mindazt, amely körülvesz. És ilyenkor azt mondod, hogy a legnagyobb érték a test részében a szem, mert a szem, ha kinyissa a szemedet, és így végignézel, látsz vele, és világosságban éled az életedet. De ha a szemre homály jön rá, ez a homály sötétséget ábrázol a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor, ha ez a homály megelevenedik előtted és rajtad és benned, akkor már rádöbbensz, hogy sötétségben jársz. És hogy valójában mekkora ez a sötétség, amely megjelenik, megelevenedik és körülvesz, az rajtatok múlik, hogy hogyan és miképpen értékeled a szem ajándékát a fény világosságával, a szem ajándékát az elhomályosult sötétségével, és ez a sötétség hogyan elevenedik meg rajtatok és bennetek, mert ezeket mind-mind értékelni kell.

De a mai tanítás folytatódott azzal a tanítással, hogy a világ világossága hogyan elevenedik meg rajtatok és bennetek, és hogyan van előtted.

Mert hogyan értékeled?

E világ világosságával éled a mindennapi életedet?

Értékeled, elfogadod felebarátodat, testvéredet?

Árasztod felé szívedből szeretetedet a kegyelemben?

És akkor ez a világ világossága megadja mindazt, amire szükséged van, ami által fontos a mindennapi élet, ami által értékeled, hogy hogyan és miképpen éred el mindazt, amely körülvesz e fény világosságában.

Mert hogyan mondottam a világosság folytatását, hogy mit mondtak a régiek, mit mondtak a régi öregjeitek?

Hogy: Hamisan ne esküdj.[3] De ha esküt tettél, akkor tedd meg az Úrnak az esküdet úgy, ahogy te felajánlottad és elmondottad.

Én, Jézus Krisztus Uratok meg azt mondom, hogy: Soha ne esküdj.

Először azt mondom: Ne esküdj az Égre. Mert az Ég Atyámhoz tartozik, mert Atyám trónusa. De ne esküdözz a Földre se. Az pedig Atyám Lábának zsámolya. És ne esküdözz a Jeruzsálem városára se, mert a város sem a tied, hanem azé, aki felépíti, és világosságában van jelen.

Akkor elgondolkozol, hogy valójában akkor mit is szabad?

Hát a tanítás pont ezt tükrözi számodra, hogy Én arra tanítalak, hogy ne esküdjetek, esküdözzetek. Hányan és hányan azt mondjátok, a ti szavatokat használva: „Én fogadalmat tettem. A fogadalomhoz hű vagyok, és hű szeretnék lenni.”

De hogy az eskü, épp úgy kell értékelni, mint a fogadalomtételt, mert ha komolyan vesszük, és komolyan kell venni, hogy valójában mit és hogyan tudod felismerni és elfogadni e tanítás mondanivalóját a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Majdan folytatódott a tanítás, és lehet ezt így értékelni, hogy azt mondom: Ne gyűjtsetek földi kincseket, mert a földi kincsének nincsen értéke.[4] Mert a földi kincs, ha csak azt nézed, hogy meglepi a moly, semmivé teheti. Hogy meg ne egye a rozsda, mert akkor is semmivé válik. De megpróbálod megőrizni magadnak, és elásod. És mikor így elásod, sem tudsz őrködni felette, jön a tolvaj, aki már kifigyelte, kiássa, és elviszi.

Akkor mi marad nektek?

És ilyenkor mondom azt nektek, hogy mennybéli kincseket gyűjtsetek, mert a mennybéli kincsek azok, amelyekkel találkozol szíved szeretetével a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor a mennybéli kincsek, amelyek megjelennek, azokat nem eszi meg sem a moly, sem a rozsda, attól sem kell félned, hogy talán a tolvaj eljön és kiássa, és ellopja, mert a tolvajnak sincs már szüksége a mennybéli kincsre. Mert a mennybéli kincs így van jelen előttetek, és így fogadjátok el, és így próbáltok élni a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy érezd a tanítás mondanivalóját, hogy „hogyan és miképpen értékelem e csodálatos tanítást”.

Mert a Föld sója, az fontos, hogy megmaradjon az ízében, ami által te is értékes lehetsz az íz tökéletessége részén.

De ha a só ízét veszti, akkor mit csinálsz?

„Mivel nem való az már semmire, hát kidobom.”

De akkor talán kidobhatsz vele kincseket, ajándékokat, mert nem méred fel a kegyelmének ajándékát.

De ugyanígy van a második tanítás, amikor azt mondom nektek, hogy: Ne esküdjetek, mert az esküvel nem biztos, hogy jó felé haladsz, és jó dolgokat cselekszel. És az esküdet, hogy ha meg szeretnéd tartani, akkor valóban figyelni kell és komolyan venni, hogy: „Igen, Atyám, Te valóban létezel, Te valóban jelen vagy, és Te valóban tudod, hogyan és miképpen kell értékelni, elfogadni a mindennapok kegyelmének ajándékát a szeretetben.”

És folytatódik, úgy-e, az eskü után. Mert mit mondottam itt is?

Hogy nem csak az Égre, a Földre, a városra, hanem még fejedre se mondjál esküt.

Itt van ez a hajszál. Ezt a hajszálat te akaratoddal nem tudod se ősszé, se tiszta feketévé varázsolni, alakítani. Mert nincs benned meg mindaz, ami ehhez szükséges.

Ezért mondom, hogy az esküt elhessegeted magadtól, és azt mondod bármire: „Igen. Igen…”, vagy: „Nem. Nem. Mert Én, Uram, Hozzád tartozom, Veled együtt szeretném élni az életet, hogy kedved teljék mindabban, amely körülvesz bennünket a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

Mert ha ezeket mind-mind értékeled, felismered és elfogadod, és megpróbálod belehelyezni a te mindennapi életedbe, és ezzel a mindennapi élettel megpróbálsz így élni, értékelni, hogy mit is, és hogyan, és hogyan árad feléd a tanítás mondanivalója, hogyan válsz vele eggyé a szeretet, kegyelem részében, akkor már másképp értékeled az élet tanítását a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor már tudod értékelni, hogy valóban mit is rejt az a szó: a Föld sója. Hogy te hogyan lehetsz a Föld sója.

Mert az Atya az Úr Jézus által, vagyis Általam ezt mondja nektek el a tanításban a mindennapokban, a mindennapokhoz.

És akkor folytatódik a tanítás mindazzal, hogy te már ne akarjál a hagyomány régiségében élni és haladni.

Ezt megpróbálom a ti jelen nyelvetekre fordítani, hogy mit jelent a régiek és az öregek, akik hozzád tartoztak, aki után ti most élitek a mindennapi életet. És ez az élet mutatja meg számotokra, hogy hogyan és miképpen alakítod ki a mindennapokat e szeretet, kegyelem része által.

És a mai nap még folytatódott a tanítás, hisz ahogy most felsoroltam nektek a sót, a világosságot, az esküt, az eskü értelmét, kegyelmét, ajándékát, majdan beszéltem a mennyei kincsekről, hogy hogyan van jelen, és hogyan kell értékelni,hogyan tudsz vele eggyé válni, és hogyan tudsz a mindennapokban így haladni az élet útpályáján.

És a mai nap még beszélek számotokra a Szentséges Szívről. A Szív, ami azt tükrözi és mondja számotokra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok a Jó Pásztor. A Jó Pásztor ismeri Övéit, mert hallgatnak szavára, felismerik a Jó Pásztort, mert a Pásztor is tudja, mely az Ő nyája. De a nyáj, a bárányok is felismerik az ő saját Pásztorukat. Elég, ha csak hallják a hangját, elég, ha csak hallják a hívó szót. És ezt mind elhelyezik önmagukba, és megpróbálnak a szerint élni a cselekedetek és tettek részében.[5]

Mert ha ezeket mind-mind megérted, hogy hogyan és miképpen hívom meg Én, a Jó Pásztor az Én bárányaimat, az Én juhaimat, az Én nyájamat, hogy kövessetek. A követés, a küldetés részével válik eggyé a mindennapi élet szeretetében.

És hogy ha ezeket mind-mind meg tudjátok érteni, felismerni és elfogadni, és te is így válsz eggyé a küldetés, követés részében, és akkor érzed és értékeled a Szív kegyelmének ajándékát, sugarát, amely felétek árad, ahogy megelevenedik számotokra most, csak példaként mondok egy Jézus-szobrot, ahogy ti mondani szoktátok. Vagy, ahogy a pásztorotok mondotta: Jézus szobrát. Lehet felújítani, hogy a fényesség megjelenik előttetek. De Jézus Szíve, az így van jelen, és ez az Szív így jön el hozzátok, így adja számotokra, hogy eggyé váljatok az Én Szívemmel a Szív szeretetének, kegyelmének ajándékával a mindennapokban, a mindennapokhoz. Mert ennek a Szívnek van élete, kegyelme, ajándéka, szeretete a mindennapokban, a mindennapokhoz e kegyelem szeretete részében.

És most áldásom is e Jézus-Szív kegyelmének ajándéka részén árad felétek.

Ma e Szív sugarát árasztom számotokra, hogy érezd és értékeld e Szív sugarának melegségét.

Érezd és értékeld e Szív sugarának simogatását.

Érezd és értékeld e Szív sugarának átölelését a felemelkedéshez.

És érezd és értékeld e Szív melegségét a kegyelemben, ami által érzed, hogy: „Én is, ha Hozzád fordulok, Uram, lehajolsz, felém árasztod Kezedet, felém áradnak a Szív-sugarak, amelyek erőt adnak a mindennapokban, a mindennapokhoz a kegyelem szeretetében.”

És ahogy figyelitek, a sugarak honnan mennek felétek? Hogy tartoznak egymáshoz?

A Szívhez.

Tehát úgy érzitek, hogy különállók, de mégis egy, mert a Szív összeköti, hogy egység legyen!

És ezt az egységet adom nektek a tanításban!

Hisz mit mondottam már hónapokkal ezelőtt? Már mondhassuk: évvel ezelőtt vagy évekkel ezelőtt?

Az egységet a Sükösdi Egyházban a szeretet, kegyelem részében.

És hogy valóban most egységet alkossatok e tanítás részével a kegyelemben — mert hogyan és miképpen áradt reátok a Szentlélek kegyelmének áldása, hogy betöltekezz vele, erőt kapjál? Elfogadod, és így eggyé válsz vele.

És ma pedig kérem tőletek e Szentlélek által, e kegyelem ajándéka által az egységet, hogy egység alakuljon ki, ahogy jelen van a Szív és a Szív sugara a Szív egységében. És ennek áldása árad most reátok.

És hogy egységet alkossatok, ezért ismét az egység úgy lehet egy, ha összefogjátok kezeiteket.[6]

A Szív-sugár most úgy árad felétek, hogy ha egységet tudtál alkotni, hogy ezzel az egységgel Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz tartoztok. És mikor egy jelképszoborra vagy egy megelevenített fényképre tekintesz, és rápillantasz az Élő Szívre, szinte látod a Szív dobogását, érzed a Fény sugarának simogatását, melegségét, felemelkedését, átölelését, és rá tekintesz: „Igen, Uram, ezek a sugarak úgy néznek, mint ahogy mi különálló testvérek vagyunk, de mégis egyek az egységben, mert a sugarak is a Szív egységéhez tartoznak a kegyelemben.”

Ennek reményében nyissátok meg szíveteket, és fogadjátok el áldásomat, e Szív egységének sugarát, amely most felétek árad, átölel, felmelegít, simogat, és szinte úgy érzed, hogy ez a melegség felemel a mindennapokban, a mindennapokhoz a szeretet, kegyelem ajándéka révén, hogy: „Igen, Uram, e tanítással valóban úgy érzem, testvéred vagyok, mert egységet alkottunk, és az egységben én is bele tartozom.”

Így áradjon reátok áldásunk a jelen lévő pásztor testvéremmel.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok az egységben, és töltse be szíveteket a felemelkedéshez. És a Szív sugarának áldása világosítsa meg az utat a mai tanítás felismeréséhez a Föld sójában, a világ világosságában, az eskütételben, hogy hogyan és miképpen szeretnék esküt tenni, akkor átgondolom ezt a tanítást, és már nem esküt teszek, hanem úgy beszélek, hogy igen, igen, nem, nem.

Vagy nem gyűjtöm csak a földi kincseimet, amelyeket megehet a moly, tönkre tehet a rozsda, és ha elásod, jöhet a tolvaj, és kiássa, és elviszi.

Ti gyűjtitek e egységben a földi kincseiteket, mert a földi kincseitekkel tudtok találkozni, ha majd eljön az az óra a pillanatában, és akkor boldogság övezi át ezt a csodálatos élményt a találkozásban.

És ma hívtam ismételten, Én, a Jó Pásztor nyájamat, mert a Pásztor ismeri Övéit, és a nyájban a juhok, a bárányok pedig ismerik saját Pásztorukat, aki hozzájuk szól. Így a Pásztor nem úgy jön, mint a tolvaj, hanem nyitott ajtón jön be, mert nem kell félnie, mert a nyáj felismeri saját Pásztorát a küldetés követésében e egység révén, e áldással.

És ez az áldás kísérjen a mindennapokban, a mindennapokhoz, és különösképpen akkor érezd e Szív-sugárnak felemelkedését, melegségét, simogatását, átölelését, amikor úgy érzed, hogy magadra maradtál. Ilyenkor elevenítsd fel ezt a csodálatos áldást, és mindjárt érzed, hogy „az egységben már nem vagyok egyedül, mert Te, Uram, e áldással jelen vagy”.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Mária:

Igen, Uram, köszönöm Neked, hisz a tanításban már megadtad számomra, hogy milyen az, amikor a saját Szívedet szinte kiemeled, és így nyújtod számunkra. Megtapasztaltuk ezt a csodálatos ajándékot. De most, hogy ennek a Szívnek a sugarait is szinte egyenként minden testvérre árasztottad a felemelkedéshez, az átöleléshez, a simogatáshoz és a melegséghez, ennek ajándéka egészen mást nyújtott. Szinte úgy értékelem és érzem, hogy nekem adtad Szívedet, Uram, Jézusom. De a Szívvel a sugarakat is. Mert a sugarakkal lehetünk teljesek a testvériségben. És ezt a testvériséget Te egységnek nevezted.

Köszönöm e csodás tanításodat a mindennapokban, a mindennapokhoz e szeretet, kegyelem részében.

[1]    Ezen a napon a Golgota előtti első ajándék-tanítás a Következő volt: A föld sója, a világ világossága (Mt5,13— 16).

[2]    Mt 6,22—23

[3]    Ezen a napon a Golgota előtti második ajándék-tanítás a következő volt: Az eskü (Mt 5,33—37).

[4]    Mt 6,19—21

[5]    Jn 10,1—10

[6] A jelen lévő testvérek láncot alkotva megfogják egymás kezeit.

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.