JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2012. július 6.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm a mai napon testvéreimet, mindazokat, kik meghallottátok a hívást, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok, hogy egyek lehessünk e mai nap fájdalom, szenvedés Golgotájának átélésén s jelenlétén.

És köszöntöm mindazokat, akik ma nincsenek közöttetek, de lélekben eggyé váltak veletek az imában, az énekben és az engesztelésben, hogy részesülhessenek a kegyelemnek ajándékából, amely minden nyitott szívű testvéremet megérint a mindennapban, a mindennapokhoz.

A mai nap tanításomat, amely először arról szólt[1], hisz befejeztem tanításomat a példabeszédben, majdan tanítványaim felé és a nép sokaságára tekintettem:

— Jöjjetek Hozzám mind, akik elfáradtatok, és terhek alatt görnyedtek. Jöjjetek Hozzám mind, mert az Én terhem édes, és az Én igám könnyű. Tanuljatok hát Tőlem, mert Én szelíd vagyok és alázatos.

És ezt a szelídséget és ezt az alázatot szeretném átnyújtani számotokra e tanítás kegyelmében, mert talán sokan és sokan azt mondjátok, hogy ennek a pár mondatnak mi is lehet a mondanivalója a tanítás részében, hogy terhek alatt görnyedtek?

Nos, a terheteket nem teljesen úgy kell értelmeznetek, ahogy gondoljátok, hogy elfáradtatok, mert cipekedtek valamivel, és már úgy érzitek, nem bírjátok tovább. Még ide azt is lehet sorolni, ami számotokra itt jelen van, mikor lássátok kiválasztott Mária szolga-testvéremet, amikor elfárad a fájdalom, szenvedés Golgota alatt, a teher alatt.

Én nem kimondottan, Jézus Krisztus Uratok, erről a teherről beszélek, és erről az igáról. Mert a teher a tanításában úgy is eljöhet felétek és hozzátok, hogy hallgatod tanításomat, de a tanítás nem jut el a szívedig. És vannak súlyos nehézségeid és problémáid, ami által ez is teherré válhat. De a teher, ha csak egy kicsit nyitott a szíved a szelídségre, az alázatra, a szeretetre, a figyelemre, hogy ha ezeket mind-mind felismered és elfogadod, és szívedbe zárod, akkor értékeled mindazt, ami által azt mondottam:

Jöjjetek Hozzám, mert Én szelíd vagyok és alázatos. Jöjjetek Hozzám mind, kik elfáradtatok. Jöjjetek Hozzám mind, hogy érezzétek ennek a fáradtságnak a kegyelmét, ennek az igának a nehézségben az édességét. Az édesség, hogy átölel a szeretet és a kegyelem, ami által értékeled a mindennapjaidat, hogy hogyan és miképpen alakítod ki az életedet a mindennapokban, talán a családdal, a felebaráttal, a testvérrel, a szomszéddal, az ismerőssel, hisz ide sok-sok mindenkit fel lehet sorolni, mert a szelídség és az alázatosság így árad felétek a mindennapokban. Mert így tudjátok értékelni azt a kegyelmi ajándékokat, ami által érzed, hogy a terhek, amelyek alatt görnyedtek, azokat nem úgy értelmezed, hogy talán most, a ti szavatokat használva, csak példának mondom, a görnyedésben lehet használni, mikor ősszel a termést betakarítjátok, és néha, saját szavatokat használva: „kétrét görnyedek, nem bírom már a görnyedtséget”.

Ez a munka fáradtsága, a munka görnyedtsége, és nem ez az alázat és a szeretet jelének értéke, ajándéka és kegyelme.

Ezek között különbséget lehet tenni, ezek között lehet érezni azt, ahogy ennek a tanításnak van tovább folytatása, de a mai nap csak ezt a pár mondat-gondolatnyit emeltem ki nektek. De ha azt mondom:

Jöjjetek Hozzám mind, akik szomjasak vagytok, majd Én felüdítelek titeket. Jöjjetek Hozzám mind, akik éhesek vagytok, Én majd táplálékot adok nektek. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok az Én szenvedésem által tudom nyújtani nektek az édes italt és az édes ételt, ami által már nem vagy sem szomjas, sem éhes, ami által érzed a szeretetnek a kegyelmét, ami által érzed, hogy ez is a szelídség tanításának kegyelme az ajándékában.

Érezni kell mindig azt, ami épp a jelen a mindennapokban. Hisz ha csak a mai napot vesszük, nem a megkezdett napról beszélek, amelybe már áttértetek, hanem a mai nap a meghívásban, a felismerésben, az elfogadásban és az elindulásban. Ez mind-mind egy folyamat volt felétek. És mikor megérezted szívedben a hívást, és az a hívás megerősödött benned a szelídség ajándékával, az édes igának értékével, s akkor azt mondod, hogy: „Ez a hívás éltet. Ez a hívás erőt ad. Ezzel a hívással engedelmeskedek a cselekvésem részében.”

És akkor félre teszed ennek a napnak a nehézségét.

Úgy-e?

Mert lehet mondani, nehézségét, e meleg jelenlétet. Mert ezt a melegség-jelenlét nehézségét érezheted úgy: „Jaj, olyan meleg van! Olyan fáradt vagyok! Olyan rosszul érzem magam! Nem is tudom, hogy mitévő legyek. Nem is tudom, hogy is lehet ezt kibírni.”

Úgy-e, ismerősek a saját szavaitok? Ismerősek a beismerések a felismerés részében?

De amikor érzed szívedben az iga édességének hívását és jelenlétét, kegyelmét és ajándékát a szelídség elfogadásával, akkor ezekről mind-mind nem veszel tudomást, nem foglalkozol vele, és azt mondod: „Én most a hívásnak engedelmeskedek, és ezzel a hívással cselekedek. És a cselekedet végén érzem, hogy valóban édes illat áradt felém e jelen igában. Édes teher, szeretetté változott rajtam és bennem e kegyelem által. S milyen boldog vagyok, hogy én ennek részese lehetek, mert most én ezt a napot komolyan vettem, elgondolkodtam, elfogadtam, és cselekedtem.”

Milyen egyszerű, úgy-e, a tanítás a mondanivalóban?

Mert ma a magyarázat tanítása volt tanítványaimnak — most a magyarázat tanítását adtam számotokra is ebből a pár gondolatnyi mondatból, hogy ezt a pár gondolatnyi mondatot hogyan és miképpen tudod elfogadni. Mert a teher lehet ám lusta is. A teher lehet kényes. A terhet, lehet mondani: „Nem fogadom el, mert nekem nincs rá szükségem, elég nekem az én saját bajom, az én saját életem, az én saját gondolatom, az én saját napjaim, amely körülvesz engem.”

Úgy-e, milyen szép ezeket így elmondani?

S akkor döbbensz rá, hogy semmivé válhatsz, ha nem fogadod el e szeretetet, nem fogadod el a kegyelmet, ha nem értékeled az édességet, ha nem tudod felismerni a teher súlyát, ha rá nem ismersz a szelídségre, az alázatra a szeretet által. Mert ezek mind-mind nem ezt sugallják számodra, amit az előbb hallottál, hanem azt, hogy: „Igen, Uram, én boldog vagyok, ha testvéred lehetek. Igen, Uram, én boldog vagyok, mert felismertem a hívásodat. Igen, Uram, boldog vagyok, hogy különbséget tudtam tenni a hívás, az alázatosság, a szeretet és a kegyelem ajándékában, amely jelen van, és amely körülvesz a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

Mert ha ezeket mind-mind tudjátok rangsorba tenni, mérlegelni, átélni, akkor értitek meg igazából, hogy hogyan és miképpen fontos ennek a pár mondat-gondolat tanítása. És akkor értitek meg ti is, mint ahogy tanítványaim felé így kitárom Karjaimat, és most a jelenben felétek:

Jöjjetek Hozzám mind, kik terhek alatt görnyedtek.

Jöjjetek Hozzám mind, kik szomjasak vagytok.

Jöjjetek Hozzám mind, kik éhesek vagytok.

Jöjjetek Hozzám mind, kik nem tudjátok elfogadni e teher súlyát, de felismered, és akkor elindulsz, hogy mérlegelni tudd. Elindulsz, hogy szeretnéd te is a szeretetet, a kegyelmet, az alázatosságot és a szelídséget szívedbe zárni, és megengedni, hogy ez a Szentlélek, amely már bennetek van, az működhessen rajtatok, és ha szükséges, ez a Szentlélek formáljon benneteket e csodálatos tanítás kegyelmének ajándékával, amelyet ma szeretettel árasztottam felétek.

És akkor folytatódott a tanítás. A mai tanítás lényegében a magyarázat tanítása volt, mert szükség van számotokra is a magyarázatra, hogy jobban megérthessétek, felismerjétek és elfogadjátok. Mert Én példabeszédben szólottam a nép sokaságához a magvetésről.[2]

Nem a magvetőről, a magvetésről!

Mert a Magvető, az maga, aki kimegy a szántóföldjére, és jó termést vesz, és elveti a magját, és a mag szárba szökken. És mikor már látják, hogy kalászok akarnak lenni, akkor döbbennek rá, hogy itt nem csak a jó mag van, itt nem csak a jó vert gyökereket, hanem itt a gonoszság is működik a konkolyban. A rossz emberek belekeverték a gonoszságukat a konkoly révén.

És akkor van a magvetés, amikor, úgy-e, szintén veszitek a magot, hogy elvessük, mert szükségünk van a termésre és a termés gyümölcsére. Mert ezzel a terméssel, s ezzel a gyümölccsel éljük a mindennapjainkat. Ebből adatik meg talán számunkra a mindennapi kenyér. Mert most nem csak kimondottan a búzatermés magvetéséről beszélhetünk, hisz más termés is jelen van számotokra, ami által élhettek a mindennapokban, amire szükségetek van.

És akkor, úgy-e, fogjátok a magot, és így, hirtelen csak így elszórjátok. És azt veszitek észre, hogy itt elindul szóródni, s egész addig elmegy. És itt jelen az útszél. Leesik az útszélbe. Mivel ott nincs talaj, mivel ott süti a Nap, nincs nedvesség, nem tud a mag gyökereket ereszteni. Nincs hova.

Ez az olyan testvérről szól, testvérekről, akik tele vannak gonoszságokkal, akiket semmi más nem érdekel, „csak nekem legyen jó, én nem törődök senkivel”. Mert a gonoszság eljött, és megkereste ezt a testvért, testvéreket, és mikor látta, hogy a mag megjelent, és a mag megnyílott, hogy talán gyökeret szeretne ereszteni, elragadta, hogy nehogy a szívét megérintse. Mert a gonoszság így működik a magyarázat szerint, amelyre szükségetek van a mindennapokban, a mindennapokhoz.

De ezt a magyarázatot, emlékezzetek, már nem kimondottan ezzel a formájában adtam számotokra, hanem mit mondottam?

Jött az ég madara, akinek pedig táplálékra van szüksége. Az felismerte az út szélén a magokat, oda szállt, felszedegette, és tovább repült. Mert neki ez a mag most táplálék volt. Most ez a mag, ha gyökeret akar vetni, azt már ennek az égi madárnak a bensőjében tudja megtenni.

És akkor jön a második rész e tanításból. Ahogy haladtak a magszemek, kicsit odébb esett. Ott miket láttok? Tüskéket, bozontokat, ahova benyúlnál, s téged is összeszúrnának. Az szintén ott nem tud gyökeret ereszteni, mert nincs hova és mibe, mert szinte elfojtják.

Ez azokról a testvérekről szól, akik ugyan meghallgatták az Én tanításomat, most például ezt a magyarázatot, el is indult a testvérek szívéhez, már meg is találta a szívet, meg is nyílt, hogy a szívhez leereszkedjen, de ekkor hall valami mást: „Csak nem hiszel ebben?! Csak nem akarsz te is olyan lenni?!”

Ezek azok, amikor tévtanításokat hallotok. Ezek azok, hogy könnyen el lehet tántorítani, mert nem vagytok erősek.

S ezek a testvéreim a tövises helyen foglalnak, ahol szinte úgy érzik néha, hogy megfojtják őket, nincs levegőjük, nem tudják, hogy hogyan lehet kiszabadulni, pedig ki lehet szabadulni, csak figyelni kell önmagunkra és a bensőnkre.

És akkor megyünk tovább a vetés szórásában. Oda ér a sziklás talajhoz, ahol szinte megint nincs föld, nincs hol gyökeret verni. De a mag megnyílik, és „mivel egy kicsi hézag van a kövek között, ahova talán le tudom engedni gyökereimet, találok egy kis nedvességet” — ez azokról a testvéreimről szólnak, akik szintén meghallották az Én tanításomat.

És ezt a tanítást lehet többféleképpen magyarázni, hisz a tanításban azt mondottam Isten Országáról vagy a Mennyországról. De ezt a tanítást másra is lehet értelmezni. Meghallották: „Oly jó, Uram, Veled lenni!” Úgy érzi szívében, hitében, hogy „talán én elfogadom”. Majdan jönnek a földi, világi dolgok, a csínytevések, a vagyonok, a gazdagság, amikor ismét elindulok az úton: „Ah, nincs nekem szükségem, hogy én befogassam ide az Isten Igéjét, az Isten tanítását, az Isten szeretetét, az Isten kegyelmét! Nekem nincs szükségem! Én megyek a világi és a földi dolgokkal együtt, a vagyonnal, földi értékekkel”, amelyeket megcsillantanak előtted, s „ami által elindulok, és talán el is veszem”, mert mivel a magnak gyökerei hiába vetettek a kövek közötti résbe a sziklánál, mivel nem volt elég nedvesség, a Napnak sugara megégette, és így semmivé vált.

S így jár mindaz, akinek fontosabb mindaz, ami a világi és a földi dolgokkal veszi körül, és nincs szüksége az Isten kegyelmének ajándékára, szeretetére és jelenlétére.

És akkor utána már teljesen oda értek a magvak a jó földhöz, a termőföldhöz, amely most ott elhelyezkedett, beágyazódott, és gyökeret tudott verni. Ezek a testvérek pedig mindazok, akik hallgatták tanításomat, elfogadták az Én tanításomat, megpróbáltak a szerint élni és cselekedni, elindulnak a meghívott úton, a meghívásban elfogadják saját keresztjüket a hordozásban. Hogy az úton a haladásban a jó termőföld, hogy most neked százszorosat, neked hatvanszorosat, vagy neked harmincszorosat ad, az mind mindazon testvéremen múlik, akik már a jó földhöz tartoznak, és a jó földben hogyan értékelik a tanítás jelenlétét a kegyelemben, hogyan élnek vele, hogyan gyarapítják, és akkor milyen termést hoz számára a termés gyümölcse. Mert nektek már termésetek van, akik jó földbe estetek, és a termés által talán már gyümölcs is megjelenik számotokra. S ekkor már boldogság, öröm és szeretet lakozik szívetekben, és már boldogan haladtok a mindennapi élet-útpályátokon.

Hogy most a ti jó földetek működése a szívvel, mert a szívben ezek a gyökerek leereszkedtek, és gyökeret tudtak verni, szinte befonták a szívet, mint mikor látod, hogy a szív tele van hajszálerekkel. Ezeket a hajszálereket próbáld elképzelni a jó mag gyökéreresztésében, hogy megfogant benne az Isten tanítása e gyökerek által, és „én szeretnék a jó földdel jó termést hozni”.

Hogy ki milyen termést tud kitermelni a saját szíve, a saját lénye által e tanítással, azt mind a szabad akarat cselekvése adja meg számotokra a kegyelemben. És akkor talán „mi, akik hallgatjuk — úgy-e, mondhatom így, hogy mi, akik hallgatjuk? —, Uram, Jézusom, a Te tanításodat, mi igyekszünk a jó földben a százszoros termést hozni”.

De a gyarlóságunk, amely szintén jelen van a mindennapi életben, lehet, hogy nem mindig engedi meg azt a százszoros termést. Akkor hatvanszorosat hozok. De amikor rádöbbenek, hogy a tanítással és a jelenléttel én csak egy hatvanszoros termést tudtam hozni, akkor szabad igyekezni a jó föld termésében, hogy százszoros termést tudjak termelni. Ez mind azon múlik, hogy a tanítások, az Élő Evangélium, az Élő Szentlélek, az irgalmasság szeretete, a béke, az öröm, a kegyelem hogyan van jelen a ti szívetekben, a ti lelketekben, a ti lényetekben, ami által jó termést tudtok gyűjteni, gyarapítani a mindennapokban, a mindennapokhoz. Mert ez mind-mind fontos, hogy a kegyelem így tudjon rajtatok és bennetek működni a mindennapokban.

És akkor, ha mégis leesem a jó föld termésében a harmincszoros termésre, és amíg én nem tudom, hogy a harmincszoros termésben vagyok, addig nem is szomorkodok, nem is bánkódom, hanem próbálom azt termelni, ami ott adatik nekem. De mikor a tanítás, a Szentlélek működése megvilágosítja, hogy: Testvérem, te a harmincszoros termést tudod hozni a jó földből. És nem akarsz elindulni kicsit többet tenni, cselekedni, hogy kicsit talán haladsz a hatvanszoroshoz?

Mert azonnal nem lehet átesni a százszoros termésre. Ez szintén egy folyamat, amelyet így lehet csak végigmenni, hogy ezek mind-mind, amelyek a tanítások által jelen vannak számotokra. Mert a folyamatot most, mivel a magyarázatot adtam, és a magvetésben most egy folyamatot úgy mesélek el és mondok el nektek a felismerésben, hogy most, jelen, a kánikula értékét élitek. De ez sem meglepő számotokra, mert adtam már nektek oly tanítást, hogy van a hét szűk és a hét bő esztendő. A hét szűk és a hét bő esztendő a mindennapi élet tanítását, termését, megélhetését, Igéjét, kegyelmét, ajándékát nyújtja számotokra, és így tudjátok besorolni, hogy melyik, melyik hova tartozik. Majd van, amikor mondottam, eljön az idő, amikor érzitek, hogy lassan már csak két évszakhoz tartozhattok, mert a télben jelen a nyár, a nyárban jelen a tél. És ezeket is már meg-megtapasztaltátok. De most nem teljesen azt érzitek. És akkor beszéltem arról:

Most kezdjünk el, a ti számításotokkal, egy esztendőt? Egy esztendőben van négy évszak. A négy évszakban tizenkét hónap. A tizenkét hónapban a sok hét, ha szám szerint akarjuk mondani, ötvenkettő. Jelen van a sok nap, ami, úgy-e, egy folyamat, ha az évről beszélünk, vagyis az esztendőről. S akkor menjünk az esztendő első hónapjaiba, az évszakba, amikor tél van, és hideg van. S élitek a mindennapjaitokat.

Majdan haladtok az esztendővel a második évszak felé, és már látjátok a napfényt, látjátok a zöldet, látjátok, hogy talán az élet másképp tükröződik számotokra. Ilyenkor talán kimész a saját házadnál lévő kertedhez, földedhez? És körbenézel, hogy lett-e kár a téli évszakban, vagy megmaradt valami. Akkor örül a szíved, lelked, szemeid, amikor látsz a jó földben egy gyümölcsfát, amelynek látod, hogy megjelentek az első rügyei. Akkor azt mondod: „Ez nem halott, ebben élet van.” Boldogan örülsz, és nevelgeted, amire szüksége van.

Majdan áttérsz a harmadik évszakba a hónapokban, amikor a melegséget nézitek, amikor a rügy mellett láttad a leveleket, láttad a virágokat, s láttad már a fának termését. Ha csak még picit, de jelen van. Örülsz neki, mert szemlátomást növekedik. Hisz az éghajlat is most olyan, hogy megmaradt. Semmi nem bántotta. Jelen van hétről hétre, hónapról hónapra. Megkapja a megfelelő esőt, a megfelelő táplálékot, megkapja a megfelelő gondozást, és így növekedik, amelyet te szemeiddel tudod látni, értékelni, észrevenni a különbséget.

És majdan haladsz ismételten már a harmadik évszakból a negyedik évszak felé, és már látod, hogy a termésed beérett a jó földben, és ezt a termést már le lehet szedni. És mikor kezedbe veszed, öröm tölti el a szívedet, lelkedet, mert azt mondod: „Ez az esztendő most jót adott, jót nyújtott számomra. Boldog vagyok, hogy ilyen lett a termésem.”

És ez egy folyamat. És ezt a folyamatot kell nektek, testvéreim, felismerni, elfogadni, szívetekbe zárni, és e szerint élni és cselekedni, és e szerint a jó mag, jó föld termésében így élni. Elfogadni a tanításokat, és a tanításokkal élni e folyamat mindennapjaiban, mert így tudsz bőséges termést termelni a szív, a lélek és egész lényed jelenlétében. Mert a tanítás megmaradt benned, éled, gyakorlod, megkapod a táplálékod, amivel erősödsz, és ami által már a szeretet, a kegyelem, a béke, az öröm is helyet foglal, ami által tudod, hogy szelíd lehetsz és alázatos, ami által tudod, hogy elfogadhatod mindazt, akik hozzád tartoznak a testvéri, felebaráti szeretetben, mert az irgalmasság-szeretet e tanítással így jön el hozzátok és felétek a mindennapokban.

És most így áradjon reátok áldásom e bő termésének tanításával, mert Én ma, a jelenben számotokra a jó magot, a jó termőföldet és a jó termést árasztom, hogy ez tudjon gyökeret verni szívetekben, és itt megmaradni, és nem pedig eltántorodni, elmenni, nem elfogadni a hitet, „nincs szükségem a termésre, a gyümölcsre, és nekem fontos a földi, világi élet értéke, kincse, gazdagsága”. Mert ha ezeket akarjátok elfogadni, akkor ti nem a jó föld termései lesztek, hanem ti akkor megmaradtok az útszélen, a tövisek között vagy a sziklás talajon. De innen is ki lehet jönni, el lehet indulni, és el lehet jutni a jó földhöz, a jó terméshez, az örömhöz, a békéhez, a szeretethez, a kegyelemhez. Mert ha ezek mind-mind bennetek vannak, akkor érzitek, hogy valójában hogyan is van jelen az alázatosság a szeretet tanítása részén.

És így áradjon reátok ma a százszoros termésem kegyelmének ajándéka a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy igyekezzünk és törekedjünk, hogy mi a jó föld százszoros terméseivé tudjunk válni.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme pedig segítsen megvilágosítani számotokra a szíveteknek, gyökerének fontosságát, hogy hogyan van jelen rajtatok és bennetek, hogyan indult el ez a gyökér, amely a szívet szinte átöleli, és hogy ha átölelte, megmaradni, elfogadni a tanításokat, és a tanítások szerint élni, és a tanítások szerint jó földben megmaradni, mert „ez által hozhatom a jó termést, és nem csak önmagam részére, hanem a felebarátnak és a testvérnek az irgalmasság, szeretet révén.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

[1] Ezen a napon a Golgota előtti első ajándék-tanítás a következő volt: A könnyű teher (Mt 11,28―30).

[2] Ezen a napon a Golgota előtti második ajándék-tanítás a következő volt: A magvetőről szóló példabeszéd magyarázata (Mt 13,18—23).

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.