JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2012. február 24. NAGYBÖJT 1.

Jézus Krisztus Urunk:

2923 javKöszöntöm testvéreimet a mai napon a megkezdett bűnbánat első Golgotáján.

S elfogadva a tanítást, amely a mai napon hozzátok szólva elsőként arról, hogy hogyan imádkozzunk.1 Ha imádkozunk, ne szaporítsuk a szót, mert az nem jó, és nem helyes. És ne kövesd azokat, akik így tesznek, és akiket így hallasz. Te maradj meg abban, ha nyitott szívvel felkészülsz az imáidra, mert mielőtt még elkezdesz imádkozni és talán az ima révén kérni, felajánlani, a Mennyei Atya már tudja, miért is fordulsz.

Ezért mondom nektek, hogy ti is így imádkozzatok, ahogy annak idején még a kezdetben tanítottalak benneteket, hogy hogyan is kell átélni, megérteni az imának a lényegét. Mert tanítványaimat és a nép sokaságát a Hegyi beszédben tanítottam az imáról, és sokan vannak jelen, és közöttük járva, és szólok. És azt mondom számukra az ima részében, hogy: „Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy.”

Ilyenkor valóban az Atyához fordultok a megszólítással? A hittel? A bizalommal? A szeretettel?

Hisz sokan sokféleképpen lehet értelmezni, ha csak ezt az egy mondatot értékelitek, hogy: „Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy”. Mert valóban a Mennyekben van, de mégis ismer benneteket, látja, hogy mitévők vagytok, és hogyan éltek és cselekszetek. Ezért a hit, szeretet bizalma részében értékelned kell, hogy hogyan és miképpen imádkozol.

De ha az imán végigmegyünk, akkor tudod az imának a lényegét.

Most nem fogom nektek boncolgatni mondatról mondatra. De most menjünk csak ahhoz a részhez: „bocsáss meg nekünk”.

Kit kérsz, hogy megbocsásson?

Az Atyát.

Hogy az Atya bocsásson meg neked vagy nekünk mindazért, amit tettünk vagy cselekedtünk. Mindazért, ami által jelen vagyunk a mindennapokban, és mindazért, mert szükségünk van a megbocsátásra.

De folytatódik ez a része, hogy nem csak azt mondjuk, hogy: „bocsáss meg nekünk, mert mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”

S valóban meg tudtok bocsátani a vétkezőknek? Vagy csak elmondjátok ezt az imát, és nem értékelitek az imának a mondanivalóját.

Mert az imának nem csak ez a kiemelkedő része, ahogy mondottam, hogy: „Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy”, és nem ez az utolsó része, mert „bocsáss meg nekünk, mert mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”.

Mert ha mi megbocsátunk, akkor az Atya is megbocsát nekünk. De ha mi nem bocsátunk meg, akkor az Atya se tud megbocsátani számunkra. Akkor hogyan teszek jót a cselekedetek lévén? Hogyan fogadom el a felebarátot testvérnek? Hogyan imádkozom a felebarátomért a testvérben? És hogyan értem és érzékelem, és fogadom meg az imának a mondanivalóját a mindennapjaimban?

Mert most az elejét és a végét próbáltam számotokra kiemelni. De jelen van benne az a része is: „add meg nekünk a mindennapi kenyeret”.

Úgy-e, milyen szép és fontos mondat? Mert fontos a megélhetéstek, és fontos a mindennapok. Fontos, hogy legyen megfelelő kenyér az asztalon a mindennapjainkban, amihez hozzányúlhatsz.

Most a kenyeret nem úgy kell értékelni és érzékelni, hogy a mindennapokban elmész, és megveszed számodra a megfelelő mennyiségű kenyeret, és azt mondod: „Kiteszem az asztalra, és már jelen van a mindennapi kenyér.”

Ez is fontos a test táplálékának, de Én, Jézus Krisztus Uratok a lélek táplálékáról beszélek.

„Add meg nekünk a mindennapi kenyeret.

A lélek tápláléka a mindennapi kenyérben az Eucharisztia a szentáldozásában.

Hogy hogyan készülsz fel testileg, lelkileg. Hogyan nyitod meg szívedet, lelkedet. Hogyan készülsz a befogadásra, hogy eggyé válj ezzel a Mindennapi Kenyérrel, amely táplálék a léleknek, de táplálékká válik a testnek is.

Ez ismételten rajtatok múlik a tanítások részében. Hisz már az imát, hogy hogyan imádkozzál, hogy felkészülve, átélve értékeljed, fontos, hogy érezd, mit is mond számotokra a mindennapi ima, és ilyenkor érzed azt, hogy: „Igen, mert tanítottál, Uram, Jézusom, hogy hogyan fogadjam el a mindennapjaimban az imát, hogyan imádkozzam el ezt a fő imát, amelyre Te, Uram, Jézusom tanítottad tanítványaidat, és általa minket, testvéreidet.”

Különösképpen most, a jelenben érezd az imának az értékét, kegyelmét, ajándékát és fontosságát, mert akkor nem csak ezt fogod elmondani, ahogy néha teszitek, vagy összetett kezekkel, vagy fogva a szentolvasót, némelyek pörgetve, és lehet, hogy gyorsan azt mondod, elmondom, hogy: „Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te Országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is.2 Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. S bocsásd meg a mi vétkeinket, mert mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”

Igen van egy ilyen szakasz, amikor így, mint a betanult imát, elmondjuk.

Most, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok elmondottam, most kérdezhetném, hogy mi maradt bennetek?

Mennyi jutott el a szívetekhez és a lelkedhez?

Mennyi ölelt át a szeretet, kegyelem részével, és mennyi az, amit úgy érzel, hogy elsiklottál felette?

És akkor lehet utána úgy imádkozni, ahogy a kezdettel elmondtuk: „Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy”, mert elhiszed a tanítás részében, hogy valóban az Atya Mennyekben van. S kérheted az Atyától: „Jöjjön el a Te Országod” ide le, közénk, a Földre, mert szükségünk van erre a Te Országodra, ami által élhetünk és haladhatunk.

De akkor azt is mondhatod: „Legyen meg a Te akaratod”.

„Úgy-e, Uram, milyen jó, hogy ha Reád bízom magamat? Felajánlom a Te Szentséges Szívedhez, és azt mondom: »Uram, legyen meg a Te akaratod.«”

Mert hiszel ebben, és Reám bírsz hagyatkozni, és elfogadni.

Fontos, hogy érezd és értékeljed a kegyelmet, az ajándékot, a felismerést és az imának erejének értékét, ami által nem csak akkor teszed össze kezedet, veszed kezedbe a szentolvasót, amikor „most problémám van, és imádkozni szeretnék, reménykedek abban, hogy meghallgatsz, Uram, és a meghallgatással megtörténik a segítség”, hanem akkor is, amikor úgy érzed, hogy: „Szívből, szeretettel most a Szentséges Szívnek imádkozok. Őt akarom megajándékozni ezzel az imával a szeretet kegyelem részében, mert Tőle várom a segítséget, és különösképpen az imának a legfontosabb tanítását, a megbocsátó kegyelmet, mert el tudom hinni, Uram, Jézusom, hogy megbocsátottál.”

Különösképpen akkor, amikor van valami, ami nyomja a szíveteket, a lelketeket, és felajánljátok a Megbocsátó Kegyelemhez az elhelyezésben. És hogy ha hiszel abban, hogy ez a felajánlásod valóban el fog jutni Hozzám, hát akkor hidd már el, hogy megkaptad a megbocsátó kegyelmet, és te is bocsáss meg önmagadnak. Mert sokszor ez a legnagyobb probléma, hogy elmondod a felajánlásodat, a kérésedet, az elhelyezésedet a Megbocsátó Kegyelemhez a feloldozáshoz. De felismered-e, elfogadod-e, hogy ez valóban jelen van és működik, működőképes?

Mert hányan és hányan még imádkoztok, hányan és hányan elzarándokoltok nem csak erre a helyre, hanem máshova is. Hányan és hányan azt mondjátok: „Én engesztelő vagyok, és imádkozom, de mégsem tudok hinni abban, hogy megkaptam a megbocsájtó kegyelmet.”

Akkor kérdezhetem Én tőletek, testvéreim:

Akkor mi lakozik bennetek? Hogyan értékelitek az imának a lényegét a felismeréshez és az elfogadáshoz?

Fontos, hogy ezt mind tudjátok értékelni és elfogadni. És akkor valóban közöttetek is járhatok épp úgy, mint a Hegyen, ahogy írva vagyon a Hegyi beszéd, és jelen vagyok tanítványaimmal és a nép sokaságával. És ha kell, reájuk tekintek, és így szólok hozzájuk a tanítás részében, és így mondom nekik, hogy:

— Ti ne kövessétek azokat, akik sokat beszélnek az imájuk részében.

Akik elhadarják, akik nem értékelik, akik nem tudják megérteni, hogy mi is az imának a mondanivalója, hogyan lehet felajánlani, kérni, elhelyezni és hálát adni, és „hogyan várom az ima által a megbocsátó kegyelmet”.

Azt a kegyelmet, ami vezethet a mindennapokban, a mindennapi életben.

„Mert akkor valóban megbocsátok felebarátomnak, testvéremnek, szívem szeretetével és örömmel, mert tudom, hogy ők is megbocsátanak. És ha már megbocsájtottunk egymásnak, és kiengesztelődtünk egymással, akkor valóban várhatom az Atyának a megbocsátó szeretetét és kegyelmét.”

De ez a legnagyobb probléma néha bennetek, testvéreim, hogy csak beszéltek róla, mint a vámosok, sokat, és nem élitek, és nem cselekszetek. És nem hiszitek el, mert talán nem őszinte szívvel, nyitottan helyezted el a felajánlásodat a Megbocsátó Kegyelemhez. Mert ha ez így él benned, őszinte szívvel a Megbocsátó Kegyelemhez, akkor hidd el, testvérem, hogy Mennyei Atyám megbocsátott neked vagy nektek. Érezni ennek kegyelmét, ajándékát, szeretetét. És akkor valóban öröm járja át szívedet és a lelkedet.

De a mai nap második tanítása pedig a parancs, a törvény megfogalmazása.3 Mindegy most, hogyan mondod. Én csak azt mondom számotokra, hogy ha ismered ezt a régi törvényt — Én nem azt mondom: parancs. Nem parancsolok, nem utasítalak, nem követelek. Én szeretlek benneteket, és a szeretetem szaván szólok. És a szeretetem szaván próbálom elmondani a tanításnak a lényegét, hogy van az a régi törvény, hogy így mondjuk: „Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.”

Igen, mert talán az Őskereszténységben4, a kezdetben találsz ilyenről írást az elfogadásban. Ott néha még azt is hallod, vagy olvashatod, hogy: „Fogat fogért, szemet szemért.”

De Én már, Jézus Krisztus Uratok, amikor jelen vagyok a nép sokasága között tanítványaimmal, Én már így szóltam feléjük:

— Én pedig azt mondom nektek: Szeresd ellenségedet!

Imádkozz érte még akkor is, ha gyűlöl, még akkor is, ha megvet, még akkor is, ha kitaszít. Mert ha tudod szeretni ellentársadat, ellenfeledet szíved szeretetének örömével, akkor hogyne szeretne benneteket az Én Mennyei Atyám! Aki a ti Atyátok is. Aki mindenkor várja az ő gyermekeit a szeretet, kegyelem részében.

Érezni és átölelni mindazt, ami jelen van számotokra e tanítással.

Mert ha már szereted ellenfeledet, ellentársadat — mindegy, hogy melyik szót használod —, tudsz érte imádkozni, cselekedni, hogy eggyé váljatok a szeretet, kegyelem részében, akkor érzed a tanításnak a lényegét és mondanivalóját. Mert akkor valóban Atyám is szeret benneteket.

Én, Jézus Krisztus Uratok szeretlek. S akkor boldogan mondhatom számotokra, hogy igen, Atyám a szeretete részében így szól:

— Felvirrad számotokra a Nap, a jókra és a gonoszokra. Esőt árasztok az igazaknak és a bűnösöknek. Mert ha Én, a ti Mennyei Atyátok tudom szeretni felebarátaitokat, ellenfeleiteket, és így mutatom meg számotokra a példát a tanításban, hogy egyformán árasztom mindazt, ami fontos a mindennapi élethez, az életben maradáshoz, a továbbhaladáshoz a felismert úton, a kijelölésben.

Mert ha ezeket mind-mind meg tudod érteni, elfogadni, felismerni, akkor nincs probléma mindazzal, amikor így szólok hozzátok:

Mert ha már Atyám így tud szeretni benneteket, hogy egyformán adja meg a felvirradó Napot a jóknak és gonoszaknak, nem választja szét, vagy egyformán tudja árasztani az esőnek az erejét az igazaknak és a bűnösöknek. Mert nem választja szét őket. Mert valóban reménykedik, valahol bízik a szeretet, kegyelem részében, hogy: „Megtörténik a meghallgatás, megtörténik az elfogadás, és boldogan és örömmel tudom értékelni a tanításnak a mondanivalóját a mindennapjaimban. És akkor boldogan mondhatom azt, hogy tegyünk mi is jót. Mert ha meg tudjuk tenni, akkor számunkra is adnak a Mennyek Országában. Befogadhatnak, hisz megkaptuk a megbocsájtó kegyelmet. A megbocsájtó kegyelem után már boldogan indulhatok el az élet-útpályámon.”

Az úton érezni a szeretet kegyelmének ajándékát, fontosságát a szeretetben.

Mert: „Ha ezek mind-mind jelen vannak a mindennapokban, akkor másképp érzem és értékelem mindazt, ami által a mai nap is tanítottál, ami által éreztem, hogy valóban, Uram, Te itt vagy, valóban Te szóltál hozzám, valóban Te mutattad meg, hogy milyen fontos az a mérhetetlen irgalmasság szeretete a mindennapjaimban. Mert akkor működik a kegyelem igazán a szívünkben, lelkünkben, ha mi is tettünk és adtunk. És hogy ha mi is teszünk és adhatunk ebből a csodából, ebből az ajándékból. Mert így érezzük az értelmét a kegyelemnek és a szeretnek a mindennapjainkban. És akkor nem válok szomorúvá a mindennapi ima részében, hanem értékelem mindazt, ami által én vagyok, Te vagy, és tudom, hogy jelen van a segítségnyújtás a mindennapokban, a mindennapokhoz mindabban és mindahhoz, hogy hogyan élek és értékelem e tanításnak a lényegét és mondanivalóját. Mert ha ezeket mind-mind meg tudom érteni és érzékelni, mennyivel más a mindennapi élet-útpályánkon a haladás a testvéreinkkel együtt.”

S ennek reményében árasztom felétek áldásomat kiválasztott Mária szolga által, hogy érezd a fontosságát e tanításnak, hogy ma az első tanítás, hogy „hogyan imádkozom, és nem szaporítom a szót, hanem megpróbálom átélni, értékelve imádkozni, de boldog vagyok, Uram, hogy Te szeretsz, és a szeretet révén én is tudok szeretni, megbocsátani és a megbocsátásban kérhetem a segítséget a kegyelemhez a mindennapokban, a mindennapokhoz”.

És most így áradjon reátok e csodálatos kegyelmi ajándék-áldás, ami most a megbocsátás részében árad felétek, és a megbocsátás része után, hogy érezd, milyen fontos a szeretet a felebarát felé az embertársaitokban, a mindennapokban, a mindennapokhoz, kiválasztott Mária szolga keze által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme segítsen benneteket úgy vezetni e bűnbánat-időben is, a megkezdésben, a jócselekedetekhez, hogy a Megbocsátó Kegyelem az ima által megmutassa, hogyan lehet élni és értékelni, felismerni, elfogadni, és ez által cselekedni. „És hogy ha már a cselekvés működik rajtunk és bennünk, akkor már meg tudom érteni a régi parancsot a törvényben, hogy szeretem nem csak felebarátomat, hanem ellenségemet, ellenfelemet, mert én is megbocsátottam, és ez által nekem is megbocsát a Mennyei Atya. És egyformán kapjuk mindazt, amire szükségünk van a mindennapi életben, a mindennapi élethez. Nem csak a felvirradó Napot, és nem csak az esőt, hanem ami körülvesz most a jelenben, a mindennapokban.”

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.