JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2011. március 25. Nagyböjt 3.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Elsőként a pásztoromhoz szólok. A pásztorom ennek a nyájnak lett a pásztora, hisz elfogadtad a felkérést, hogy ezt a nyájat vezeted, segíted, és bátran jöhetnek hozzád, ha valami probléma van.

Most Én, Jézus Krisztus Urad is fordulok hozzád egy kéréssel. Mikor a testvéreimet megajándékozom a tanúságtételben, az igenben, akkor figyelni kell egymásra, hisz ilyenkor nem az élettörténetét kell odaadni.1 Én nem azt mondom, egy vagy két mondatot vagy gondolatot szóljon, de kell egy időt szabni, hisz még vannak, akik utána is fel vannak kérve, az Üzenet pedig, itt várok rátok.

Szeretném, ha erre egy kicsit figyelnétek, hogy ne Én, Jézus Krisztus Uratok várjak reátok, hanem szóljatok a testvéreknek, megszabtok egy időt, hogy most mindenki beszéljen, 5 perc vagy 10 perc, s akkor azt mindenki próbálja ahhoz tartani az időtartalomnak a mondanivalóját. Mert Én azt mondtam, ma felkértem pásztoromat, felkértem bástyámat, felkértem segítőmet, és a két testvér, az öt. Testvér, aki szól. Ha most mindenki az élete történetét mondaná, akkor még hajnalban is itt ülnétek, és várnátok, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok tudjam a tanításomat átadni nektek?

Ezen egy kicsit el kell gondolkodni. Hisz nem akarok senkit megbántani, de az idő véges, és a végesben tudni kell határt szabni. Hisz a testvérek is az éjszakában néha már fáradtak. Hisz ezt már régebben is egyszer, mikor már akkor is volt, aki túllépte a határt, akkor is üzentem, hogy figyeljetek egymásra, hogy mindenki megkaphassa a szóláshoz az időt, amelyre felkérem ajándékul a tanúságtételben.

Jelen lévő testvérek:

Köszönjük szépen.

Jézus Krisztus Urunk:

Mert most, akinek még itt kellene lenni a gyűjtő2 mellett, az íródeák3. De még majd most fog szólani.

Most Én, Jézus Krisztus Uratok várjak, míg be tetszik jönni?!

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik elfogadtátok ismételten meghívásomat a bűnbánat harmadik Golgotájának átélésének jelenlétére.

Köszöntöm azokat is, akik lélekben kísérnek el az úton, a lélekimával, a lélek jelenlétével, az eggyé válás szeretetével, a tanításban.

A mai napon a tanításom elsőként arról szólt felétek, hogy a Hegyi beszéd folytatása, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok a hegyen. És haladok a nép sokasága mellett tanítványaimmal. És a tanítás folytatódik, hisz vannak kérdések, a kérdésekre felelek, és mikor már a feleletet is megértették, akkor utána a tanítás folytatódott arról, amikor megkérdeztem tanítványaimat és a nép sokaságát:

— Ti mit gondoltok, hogy Én most miért jöttem?4 Talán azért, ahogy ti gondoljátok, hogy megszüntessem a törvényt? A törvényt, amely jelen van?

A törvény, amelyeket a próféták is tanítottak és átadtak?

Nem! Én, Jézus Krisztus Uratok azért jöttem, hogy ezt a törvényt még tökéletesebbé tehessem, hogy még tökéletesebb legyen. Ehhez el kell mondani, hogy a törvény le van írva, ami által tanultok és tanítanak. De a törvény a tökéletességében így szól, hogy Én a törvényből sem egy „i” betűt, sem egy vesszőt nem akarok megszüntetni. Hisz arra az „i” betűre és arra a vesszőre is szükség van a törvény tanításának jelenlétében. Hogy a törvényt miféleképpen értelmezitek és fogadjátok el, ez ismételten olyan tanítás, amelyet már máskor megadtam számotokra. De a tanításhoz néha kiemelünk csak egy példát, ami e bűnbánat-időben is már az Evangéliumban jelen lesz számotokra, mikor oda jön Hozzám egy ifjú, és azt mondja:

— Uram, mondd meg, mi az első parancs.5

S erre azt mondom:

— Szeresd Uradat, Istenedet. Szeresd önmagadat, és szeresd felebarátodat, és szeresd ellenségedet.

Én most kibővítettem az első parancsot: nem csak Uradat, Istenedet, hanem folytatólagosan, ami most, a jelenben fontos, hogy a mindennapokban érezzétek, hogy ha így jelen van egy törvény a parancsban, akkor ezt igyekszünk megtartani, és nem veszünk el belőle egy betűt, egy vesszőt, ami által megváltozhat, és más lehet az értelme. És az értelemben már úgy érzitek: „Talán nem is fontos parancs ez. Ez mellett talán el is lehet már siklani. Talán nincs is már rá szükségünk.”

Olyan könnyen lehet ezt így értelmezni, elfogadni.

És ott, a tanításban többen és többen azt hitték, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok azért vagyok jelen, hogy ezt a törvényt, amely egy kicsit talán kemény, talán egy kicsit határra szabott, talán egy kicsit nehezebben értelmezhető, „talán egy kicsit nem olyan kedves számunkra, ezért lehet talán csak egy betűt elvenni, akkor talán már nem is lesz olyan kemény, talán már nem is lesz olyan nehéz, talán akkor már könnyebben tudjuk megérteni, hogy mi is a mondanivalója”.

De a törvényt, amelyet a próféták is leírtak, vagy a próféták is megkapták és tanítottak általa benneteket és a Hegyi beszéd jelenlévőit, ez mind fontos a mindennapi életben, a mindennapi élethez. Érezni kell a szeretet kegyelmét és mindazt, amire szükség van a jelenben, a felismerésben és az elfogadásban.

De a törvény, folytattam azzal, hogy még jobban felismerhető legyen számodra és számotokra. Mikor már tudod, hogy ez a törvény hogy’ van jelen, és mi a mondanivalója, tudod, hogy már nem veszel el belőle semmit, egy betűt, egy vesszőt, akkor Én, Jézus Krisztus Uratok így szóltam:

Aki pedig tanítja az embereknek, a testvéreknek, a felebarátnak a törvényt, de nem a leírás törvényében, ahogy a próféták meghagyták és tanítottak, hanem változtatnak, vagy kihagynak belőle, mondom nektek, a kicsinységből a kicsinységében kicsinynek fogják nevezni a Mennyek Országában. Mert ha csak egy kicsit hagytam el belőle, és változtattam meg, akkor a kicsinységében fognak hívni a Mennyek Országában. De ha megtartom, felismerem, és a szerint tanítom az embereket a törvény tanításában, hogy mindent ott hagyok, amit leírtak, és semmit sem változtatok, akkor a nagyság tanítását nyújtom át az emberiségnek, az embereknek. Mert ugyebár nem vettem ki belőle, most nem csak egy „i” betűt lehet mondani, lehet mondani egy „a” betűt, lehet mondani egy „é” betűt. Az által már egy szó vagy egy mondat jelentősége megváltozhat. És hogy ha te ezt mind-mind a törvényben megtartod, s a megtartása részében tanítod az embereket a felebarátban és a testvérben, akkor a nagyságában valóban nagynak fognak szólítani a Mennyek Országában. S érzed a különbséget a szeretetben. Érzed a különbséget a jelenlétben. Érzed a különbséget a meghívásban. Érzed a különbséget a cselekvésben. Érzed a különbséget az elindulásban, hogy valójában a törvény az út haladásában hogy’ van jelen a mindennapokban, a mindennapokhoz.

És akkor a tanítás folytatódott a Hegyi beszéd cselekményének élő jelenlétében, hogy igen, Én még mindig jelen vagyok, és még mindig a nép sokasága között járok és haladok, és reájuk tekintek. És átadom számukra folytatólagosan azt a tanítást, hogy mit gondoltok, ha megkaptátok ezeket a kincseket, amelyek ajándék, kegyelem, szeretet, öröm, béke, megbecsülés, tisztelet, hisz oly sok mindent lehet felsorolni e ajándékhoz, e kegyelemhez, e kincshez. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok már az évek folyamán hónapról hónapra, a bűnbánat-időben hétről hétre mily sok ajándékot és kincset adtam számotokra! A kincs, amely itt van jelen, a szívetekben. A kincs, amely már a tied. És ezt a kincset nem akarod elveszíteni, ezt a kincset nem akarod elhagyni, szétszórni. De a kincshez tartoznak a gyöngyszemek.6 S ezeket a gyöngyszemeket sem akarjátok szétszórni így, mintha csak a sertések vagy a disznók közé, mert azt mondjátok: „Hát, nekem erre nincs szükségem.”

Ilyen ember nem létezik sem a mai világban, sem a régi világban. Mert ha a gyöngyöt az értékében nézik, akkor ragaszkodnak hozzája, mert „az értéke fontos számomra”. De ha a gyöngyöt az érték megváltoztatásában, a kegyelmekről lehet felismerni, hogy van-e béke szívedben, lelkedben, van-e megbocsátás szívedben, lelkedben. Ha van elfogadás a felebarát iránt szívedben, lelkedben, ha tudod az irgalmassági szeretetet árasztani a felebaráthoz és a testvérhez, ha felismered a testvéredet, hogy szüksége van talán a te jelenlétedre, a te átölelésedre, a te szereteted sugárzására. Ezek mind-mind jelen vannak a kincsek mellett a gyöngyökben is. És ezeket a gyöngyöket is meg kell becsülni, meg kell tisztelni, nem pedig csak így egyszerűen hagyni szétszórva, kiröpíteni, hogy hadd röpüljön a sertésekhez, a disznókhoz — mindegy, melyik szót használjátok. Az értelme ugyanaz.

És azok elkezdenek rajta taposni. Szétnyomják őket. És mikor úgy érzik, hogy jó munkát végeztek, még szembe is fordulhat veled, és neked is mehet!

És akkor döbbensz rá: „Igen, Uram, én kaptam kincset, én kaptam gyöngyöt a tanítással, a szeretettel, a kegyelemmel az ajándék részében. És nem tudtam megbecsülni, megtisztelni, hogy ez az ajándék az enyém, és ezzel az ajándékkal tudok élni a mindennapjaimban a szeretet, kegyelem részében.”

És folytatódik a tanítás, hogy ti is úgy éljetek, és úgy cselekedjetek, mert ti — ezt mondhatni az írástudókra, ezt mondhatni a farizeusokra, ezt mondhatni mindazokra, akik úgy érzik a magabiztosságukban, hogy ők az előkelőséghez tartoznak, hisz őrájuk felfigyelnek az emberek. Ők, akik azt mondják, hogy hogyan is cselekedjenek velük. És hogy ha ti tudtok elvárni a cselekedetek révén, hogy mitévők legyenek veletek a felebarátok, a testvérek, az egyszerű emberek, akkor nektek is épp úgy kell cselekednetek, nektek is épp úgy kell tennetek, ahogy ti elvárjátok, hogy veletek tegyék.

És mikor ezt már mind-mind megértettétek, és már érzitek a kincsek és a gyöngyök jelenlétét, érzitek, hogy hogyan is kell elfogadni a felebarátot, a testvért, a zarándokot, „akihez oda megyek, talán akinek azt mondom: »Örülök neked, drága testvérem, hogy ismét együtt vagyunk! Imádkozom érted, felebarátom, hogy érezd az eggyé válást a szeretet, kegyelem tanítása részében.« És boldog vagyok, hogy valaki megtisztel azzal a bizalomban, hogy felkér: »Gondolj, talán egy fohásszal, egy felajánlással reám a szeretet, kegyelem részében.«”

Mert a tanítás ezt adta számotokra.

A tanítás így mutatja meg, hogy hogyan is lehet jót cselekedni, mert: „Amit Én akarok, hogy velem tegyenek, ugyanazt szeretném én is átadni mindazoknak, akiktől elvárom. És így, hogy ha elvárom, akkor én is tudok adni, árasztani, átölelni és segíteni.”

S akkor mennyivel egyszerű a tanításnak a mondanivalója. Már nem is olyan kemény, nem is olyan nehéz, nem is olyan, amit nem lehet megvalósítani. Mert ez a tanítás épp azt tükrözi számotokra a mai napban is, a jelenben is, hogy most is lehettek egyek a szeretet kegyelmében. És akkor érzitek a tanításnak a befejező szakaszát, hogy: „Igen, akkor tudom, hogy hogyan érzem és értékelem, mert már én is úgy cselekszem, ahogy én elvárom. És akkor el tudom fogadni, hogy valójában mit is nyújtott számunkra ez a csodálatos, szinte felemelkedő tanítás, a kincs ajándéka, a gyöngy tanításának felismerése, hogy mitévővé váljak, nem csak önmagammal, hanem felebarátommal és testvéremmel a szeretet kegyelme jelenében, mert felismerem mindazt, amit a tanítás — így áradt felém a mai felismerése részében. És akkor boldog vagyok, mert nem csak én várok, hanem én is cselekszek, teszek, adok, vagy ha kell, ajándékozok. És akkor tudom, hogy a törvény tanítása hogy’ van jelen a mindennapi életben a felismerés elfogadásában. És ezt a tanítást tanítom mindazoknak, a próféták által, és a jelenben mi, testvérek, akik a meghívást felismertük és elfogadtuk, és eggyé váltunk a szeretet kegyelme részében.”

De ma a tanítást Én ugyan kiválasztott Mária testvér-szolga által nem adtam meg, hisz pásztorotok a szentmise keretében átadta számotokra az ünnep Evangélium-tanítását, hogy jelen Názáretben az Egyszerű Leány, a Názáreti Mária, aki nem más, akit már ti is ismertek, és tudjátok, hogy valójában Ő mit tett, és hogyan lett kiválasztva, s a kiválasztása részében hogyan tudott igent mondani mindarra és mindahhoz, amelyre Őt Atyám, a Mennyei Atya kérte fel. Hisz elküldte Számára a hírvivő angyalt, hogy vigye el Számára e csodálatos kegyelem-, szeretetteljes hírt, amelyet szinte félve fogadott el, hisz nem ismerte, és nem tudta, hogyan és miképpen történik mindez Vele. De a hírvivő angyal mindent megadott, és elmondott Számára, hogy:

— Te vagy az, aki által megfogan és megszületik az Istengyermek, a Megváltó. Mert beárnyékol Téged a Szentlélek kegyelme, és Gyermek születik, és Gyermek adatik ennek a világnak, akit Emmánuelnek hívnak, ami annyit jelent, hogy: Velük az Isten. Vagy: Velünk az Isten.

Mindegy, melyik szót értelmezitek és fogadjátok el.

Én, Jézus Krisztus Uratok itt vagyok, és valóban veletek vagyok a mindennapjaitokban, a felismerésben, a követésben, a küldetésben. Én megkerestelek benneteket, mert szükségem volt reátok. Kikerestelek az út porából, felemeltelek. Elindultatok az úton a meghívásban. A meghívásban elfogadtátok saját kereszteteket a küldetés, követés részében, a hordozásban.

Hogy megmaradtok-e ezen az úton, és haladtok-e ezen az úton, ahol Én jelen vagyok, és ölelésre tárom az Én Karjaimat, és így várom mindazokat, akik Hozzám tartoznak, és szeretnek, és ismernek, és nem félnek, és haladnak, és számukra a tanítás most, a másodiknak a része, hogy jelen számotokra a szűk kapu a szűk úttal.7

És Én azt mondom mindazoknak, akik ma is jelen vagytok, és ismertek Engem, és elfogadtátok már a felkérésemet, és el is indultatok, hogy ti törekedjetek a szűk kapun, a szűk úton haladni, amely az élethez vezet, az életvitelhez a mindennapokban. És ezen az úton lehet, hogy nehezebb haladni, és lehet, hogy kevesebben vagytok, de ez az út biztos számotokra a szeretet haladásával.

Aztán jelen a széles kapu, a széles út, amelyre lehet, hogy ráléptek, és csak így sétálva lehet menni rajta. Nem is érzitek, hogy nehéz, nem is érzitek, hogy hogyan is kell rajta úgy menni. És azt veszitek észre, hogy: „Jé, ezen az úton milyen sokan haladnak! Milyen boldog vagyok, hogy én is ezen az úton haladok!”

Igen, lehet, hogy ebben a pillanatában, mikor ezen az úton haladsz, ezt érzed. De ez az út a romláshoz, a bűnhöz vezet a gyarlóságban.

És úgy-e, ha már Én, Jézus Krisztus Uratok meghívtalak az útra, akkor nem akartok elveszni a romlás, a bűn, a gyarlóság részében e széles úton? Ti megmaradtok a keskeny úton, a biztos úton, amelyen lehet, hogy nem ilyen sétálva haladsz, nem érzed, hogy talán öröm és boldogság járja át szívedet mindjárt, mert ez az út a széles útban a romlás, a bűn felé vezet. És nem akarsz elveszni, ismételten visszaesni az út porába, hogy semmivé váljál.

Te, aki már felismerted a felkérésem, elfogadtad szívedbe a felkérést, te már elindulsz a keskeny kapun, a keskeny úton, amely a biztos utat az életvitelhez mutassa a mindennapokban, a mindennapokhoz, a szeretetben.

És Édesanyám is, mikor a mai nap ünnep révén a felkérésben, Gábor angyal elhozta Számára a hírt a hírvivéssel, Ő is igent mondott, és a keskeny úton indult el. Végig tudott menni a keskeny úton. Voltak nehézségek, fájdalmak, bánatok, de igent mondott, és az igenben kitartott.

Tőletek is ezt várom, testvéreim, a jelenben, a mai napban is, akik már egyszer igent mondtatok, maradjatok meg e biztos keskeny úton, ne tévedjetek el a széles kapu és a széles út fele. Ne akarjatok semmivé válni, és visszaesni oda, ahonnan már Én, Jézus Krisztus Uratok már kiemeltelek egyszer a szeretet, kegyelem részében, mert azt mondottam:

Testvérem, szükségem van reád, így, ahogy vagy, így, ahogy Én megtaláltalak, és kiemeltelek. És most, mikor kiemeltelek, tanítalak, nevellek, ha kell, formállak.

Úgy-e, emlékeztek, mikor azt mondtam: mint a kő, amelyet a bányából kiemelnek, és azt mondják, hogy ez egy értékes drágakő, de nem látjuk a fényét, a ragyogását, a csillogását. Ezt el kell kezdeni egy kicsit faragni, megmunkálni, hogy kihozzuk belőle mindazt, ami a szemnek szembe tükrözője, a fényt, a ragyogást és a csillogást eleveníti fel.

Én, Jézus Krisztus Uratok nem kimondottan ezért emeltelek ki, hogy a fény, ragyogás, a csillogás legyen csak rajtatok, hogy a szemnek legyen ez látvány a látásban, hanem azért, hogy mikor így elkezdelek benneteket is Én tanítani, nevelni, megmunkálni, akkor a lélek, beszélek, amely bennetek van, a szíveteket szeretném megérinteni, és ebbe a szívbe a szeretetet árasztani a kegyelemben. És akkor érzed, hogy valóban te egy szabad elhatározású ember vagy a felebarátban és a testvérben, és: „Elindulok én, Uram, Jézusom, úgy a változás útján, hogy Neked kedved teljen bennem, ha eggyé válunk a mindennapokban a szeretet, kegyelem részében.”

És a mai napon így áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvér keze által, hogy az áldás a mai nap tanításában, a Hegyi beszéd folytatásában áradjon. Hisz tudjátok, azt mondottam, a szikrázó napsütés, amely jelen van. Ez ma is itt van köztetek, és ma is áradjon reátok e áldásban. De ez mellé áradjon reátok a tanítás törvénye, hogy megmaradtok a törvényben. Áradjon reátok a próféta leírásának tanítása a törvényben, hogy semmit nem veszünk el, megtartjuk, és a megtartásban, a szeretetben így tanítjuk mindazoknak, akiknek szükségük van, és vágyakoznak a tanításra.

A tanítás folytatódott a kinccsel, a gyönggyel, hogy valójában hogyan is van benned, és hogyan akarod megbecsülni, megtisztelni önmagad számára. És hogyan akarsz élni a mindennapjaidban, hogy nem csak te vársz, hogy veled hogy’ bánjanak, hanem te ugyanúgy vissza a felebarátnak, a testvérnek. És hogyan értékeled a tanítást a törvény parancsával, a megtartásban. És melyik úton szeretnél haladni: a keskeny kapun belépve, haladva a keskeny úton, vagy inkább letérsz, és átmész a széles útra, hisz a széles kapun léptél be és haladtál.

És így akkor tudod értékelni e mai csodálatos ajándékot a mai tanítás mellett, ahogy mondottam, azt az ajándékot, hogy a hírvivő angyal hírül adta az Én érkezésemet, aki most jelen vagyok, és aki tanítottalak benneteket, és aki most e szeretet kegyelmének, kincsének, gyöngyének, fényének ajándékát árassza reátok.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket a felismerésben, a felismeréshez, és együtt haladjatok a biztos keskeny ösvényúton, amely az életvitelben az élethez vezet, és nem pedig a kárhozathoz a bűnbánat elfeledése részében, a bűnhöz, a gyarlóság részében. Hanem ti a felismerésben a szeretet, kegyelem tanításának ajándékával, mert „ember lettem, és olyan ember, akire szükség van, úgy, hogy vagyok”.

Mert így szeretlek, és Én, Jézus Krisztus Urad tanítalak, nevellek, megmunkállak, és akkor már elindultál a keskeny úton a változás, a szeretet fényében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

MÁRIA AJÁNDÉKA

2011. március 25.

Megnyílott a szép Mennyország, angyalok énekelnek e kertben, ahol rózsa van jelen. Rózsa, mely Édesanyának a legszebb virága. E rózsa, amely illatát árasztja fel a magasba. Hisz eljött az angyal, hírül hozta Számára: Ő az, akit az Atya kiválasztott az egyszerűségében, a szeretetében. S ezért a fény beragyogja e kis szobát. És az igen szeretetében elfogadtad, amivel megtisztelt az Atya.

Én boldog vagyok, hogy e kertbe mehetek, és magamba szívhatom e csodálatos rózsáknak illatát. A rózsák oly szépek, oly illatosak, oly nagyok, mint mi, itt a Földön, mikor azt mondjuk, mint egy porcelánrózsa, úgy néz ki e megelevenedés szeretetében.

Köszönöm, hogy itt lehetek. Köszönöm, hogy magamba szívhattam e csodás illatot a felemelkedésben, mert így már boldogan énekelhetek: „Megnyílott a szép Mennyország, angyalok énekelnek. (…) Köszönti Szűz Máriát.”

Köszönöm, hogy jelen lehettem e csodálatos virágoskertben.

Köszönöm, hogy láthattam e kicsiny háznak szobáját a fényben.

A fény szeretete átjárta szívemet, és felmelegített, és így én is most megerősödtem, mert az én igenem is fontos számomra, különösképpen most, hétről hétre a mindennapokban.

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.