JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2011. március 18. Nagyböjt 2.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat második Golgotáján és a golgotai tanítás részével. Hisz folytatódik a tanítás a Hegyi beszéd tanításával, hisz ma ismételten a Hegyi beszéd tanítását folytattam és adtam meg számotokra. Hisz ma a tanítás az irgalmasságról szól, hogy legyetek irgalmasak, ahogy az Én Mennyei Atyám irgalmas. Ne ítélkezzetek, hogy felettetek se ítéljenek. Ne mondjatok ítéletet senkire, hogy reátok se mondjanak ítéletet.1

Ismerős ez a tanítás is, hisz már az évek folyamán hallottátok.

De a tanítás a mai mondanivalójában, a jelenben épp ezt nyújtja számotokra, hogy az Élő Evangélium tanítása a Hegyi beszéd tanításában hogyan van jelen, hogyan elevenítitek fel a tanításnak a mondanivalóját az irgalmasságról, a megítélésről, a bűnbánatról és a cselekedetről, és hogyan fogadod el mindazt, amit ez teljesen összeköt. Hisz ti is legyetek irgalmasak, tökéletesek, mint ahogy a Mennyei Atya irgalmas és tökéletes. Mert a szerint szeretnétek élni, haladni és cselekedni. Mert ahogy ti elvárjátok, hogy veletek hogy bánjanak, a felebarát és testvér, így akkor ti sem mondjatok ítéletet egy másik testvér felett, mert amint ti ítélkeztek, eljön hamarosan akkor az idő, hogy felettetek is ítélkeznek. És ezért mondom, hogy az ítéletben fogadjátok el mindazokat, akik így szólnak hozzátok. Mert ha most visszatérünk a tanítás második részére, ott pedig pont arról szól, hogy: Szeresd felebarátodat, és aki szeret téged. És gyűlöld ellenségedet.2

Mert ezt már így hallottátok elődjeitektől, és olvastátok. És Én így szóltam a Hegyi beszédben tanítványaimhoz elsőként, és a jelenlévőkhöz:

— Szeresd ellenségedet, mint önmagadat. Szeresd ellenségedet, ki üldöz, ki megítél, ki meggyaláz.

Imádkozz érte, mert az ima megadja számára a kegyelmet a felismerésben. És akkor valóban azt mondod: „Imádkozom ellenségemért, üldözőimért. Imádkozom mindazokért, akik megaláznak.”

És majd eljön az idő, amikor adni kell azoknak, akik kérik őt. Mert ugyebár ma, a jelenben, ha csak azt nézzük, akik most itt vagytok, ahogy akkor tanítványaim és a nép sokasága is jelen, s hallja tanításomat, és azt mondom számukra:

— Íme, nézzétek, felvirrad a nap ma mindazoknak, akik jelen vagytok és éltek. És nem csak azoknak, akik irgalmasak, és nem csak azoknak, akiket szerettek, hanem azoknak is, akiket talán vagy elődjeitek, vagy talán ti, a jelenben is mondjátok, hogy talán gonoszak. De Atyám, ha esőt ad, akkor nem csak az irgalmasoknak és a jóknak ad, hanem talán a gonoszoknak és a bűnösöknek.

És ilyenkor kell elgondolkodni mindazon, hogy ti a cselekvés részében hogyan ismeritek és fogadjátok el a jelenben e tanítást. Mert sokan most a felvirradt napot vagy az esőt úgy értelmezitek, ahogy talán ma a Golgota alatt egy kicsit sziporkázott, egy kicsit, mint aki megszentel, egy kicsit ad a felfrissüléshez erőt. De az esőt, ha csak nézed, nem csak ti, akik jelen vagytok, a jelenben, értékeltétek, hallottátok, hanem mindazok, akik talán egy kicsit távol vannak tőletek, s távol azoktól. De ők is részesülnek belőle Atyám cselekedete, akarata, irgalmassága és szeretete révén.

És ilyenkor kérdezhetem tőletek, hogy ha csak azokat szeretitek, akik benneteket szeretnek, akik ma, a jelenben jelen vagytok. S mi van azokkal, akik talán ellenségeitek, akik megaláznak, megcsúfolnak, üldöznek? Azokat is el kell fogadni. És hogy ha elfogadjátok, akkor megtapasztaljátok, hogy ahogy ti adtatok, és ahogy ti akarjátok, hogy nektek adjanak, és ha Én — most csak példaképpen mondok —, hogy ekkora mércével, ez a mérce lehet egy 20 centis mérésével jelen előttetek, ennyivel mérve adakoztok, mennyivel jobbat adhat a Mennyei Atya a mértékben számotokra. Hisz megadja a megtömött tömlőt, megrázva, csordultig töltve a szeretet-, kegyelemmel az adakozásban. És ha ezt elfogadjátok, és eggyé váltok a felismerésben, akkor nem csak azokat ismeritek és szeretitek, akik benneteket is ismernek és szeretnek, mert akkor semmivel sem vagytok többek, mint azok a vámosok, akik ugyanezt megteszik.

De mennyivel vagytok ti többek a cselekvésben, a tettekben, ha csak a jelen lévő testvéreket szeretitek és köszöntök nekik?

Hát nemde bár ugyanezt megteszik a pogányok is?

Akkor hogyan akartok a szeretet kegyelme részévé válni a mindennapokban?

Ezért kell felismerni és elfogadni a szeretet tanítását, amelyet ma megadtam számotokra. Hisz ha csak Mária szolgámat ismételem, a tanítás után így szólt:

— Köszönöm, Uram, Jézusom, ezt a csodálatos tanítást, amelyet ismét a Hegyi beszéd folytatása részében megadtál számomra. És elmondtad számomra, hogy valójában mit is jelent az irgalmasság a tökéletességben. Mit jelent az, hogy hogyan élek a szeretetben. Nem akarok ítélkezni, hogy felettem se ítéljenek. Nem akarok megbotránkoztatni, hogy felettem se botránkoztassanak. És szeretni akarom mindazokat, akik gyűlölnek, vagy ellenségemmé válnak. Szeretnék adakozni mindazoknak, akik tőlem várják a segítséget. Mert így én is részesülök a kegyelemben, és számomra is adnak.

Mert amilyen mércével Én mértem most felétek, ti még annyival többel kaphattok Atyámtól.

Ezért kell felismerni a tanítás lényegét, mert ugyebár azt mondottam, hogy békességben éljetek, és bocsássatok meg, mert az áldozat, a szentmisén való részvétel már nem lesz teljes, ha a szívetekben, lelketekben feledésbe merülő sérelmek vannak, és nincs jelen a megbocsátás.

És ma folytatom azzal, hogy ne akarjatok úgy élni az irgalmasságban, hogy nem akartok tökéletessé válni a tanítás részében. És ezért hát: „Nem ítélkezek, és nem mondok ítéletet, így felettem sem ítélnek, és nem várom, hogy megítéljenek. A megbocsátó kegyelem részét gyakorlom a felebarát szeretetében. Mert ha ezt mind megértem, megtapasztalom, elfogadom a felismerésben, mennyivel könnyebb az irgalmasság tökéletességében olyanokká válni, mint a Mennyei Atya, aki irgalmas és tökéletes.”

És Én, Jézus Krisztus Uratok ezt a tanítást adtam ma számotokra, hogy az irgalmasság a tökéletességében vezessen a Hegyi beszéd tanítása részében. Mert így meg tudsz bocsátani, el tudod fogadni felebarátodat, és megpróbálsz úgy cselekedni, hogy szeretetteljes legyen a jelenlét egymás mellett. S akkor már a szeretet gyakorlása is a tökéletesség eggyé válásával példát mutat számotokra, hogy: „Igen, szeretem nem csak felebarátomat, nem csak önmagamat, nem csak azokat, akik engem szeretnek, megbecsülnek és tisztelnek, hanem szeretetet árasztok mindazoknak, akik ellenségeim, akik üldöznek a gyarlóságuk részében a megítélésben.”

Mert Én gyakorlom a megbocsátó kegyelmet, s akkor Én is ott vagyok, ahol felvirrad a nap mindazoknak, akik jók, és mindazoknak, akik a gonoszságuk részében vannak jelen. Esőt adok azoknak, akik várják a jó cselekedet részében, s esőt adok azoknak, akik talán a bűnösségük részében élnek a mindennapjaikban. Mert ez alapján lehet elgondolkodni, elmélkedni, hogy a szeretet nem csak azokhoz szól, akik Engem szeretnek, és „azokat könnyű nekünk is szeretni”, hanem azok felé inkább, akik talán ellenségesek, akik gyűlölnek, akik haragszanak, akik megítélnek, és akik nem érzik a szeretet kegyelmét. S akkor, ha adakozol, akkor neked is majd adnak bőségesen. És ez a bőség ölel át, és mutassa meg mindazt, ami fontos a mindennapi életben, a kegyelemben. Mert akkor a jelenben nem úgy értékeled e tanítást, hogy: „Mit is hallottunk az elődeinktől?” Hanem azt, hogy: „Mit is hallottam ma, Uram, Jézusom, a Te tanításodban, a Te tanításodról, amely eljutott egészen a szívemig, a lelkemig, eggyé váltam vele a felemelkedésben, a szeretetben. És megpróbálom így élni az életet, és ha szükséges az életben az élet változása, akkor megteszem, mert ez által kapom meg azt a kegyelmet az irgalmasságban, a tökéletességben, amelyre szükségem van. És így tudom felismerni és elfogadni azt a csodálatos szeretetet, amely felém áradt, amely nekem jött az adakozó szeretetben, a kegyelemben, hogy eggyé váljak Veled.”

És érezd ezt a csodálatos szeretetet. Érezd, hogy nem csak azokat kell elfogadni, akikkel jól érzed magad, akikkel megtalálod a mindennapi hangot a beszélgetésben, talán az imában, talán a felismerés részében, hogy együtt haladjatok, hanem azokkal is kell megismerni a hangot a felismerésben, akik távol vannak tőled, akiket úgy érzed, hogy talán ellenségeid, talán gyűlölnek, talán megvetnek, talán haragszanak, talán úgy tapasztalod meg a szeretetben, hogy nem akarnak békülni. És hogy ha ezt mind-mind e tanítás részében a jelenben felismerted, elfogadtad, akkor tudod értékelni a Hegyi beszéd tanítását. Röviden, ha csak egy mondatban, az elsőben, hogy: „Megpróbálok úgy élni, cselekedni, hogy amit elvárok önmagam számára, én is ugyanezt tudjam adni azoknak, akik tőlem várják.”

A második részét a tanításban pedig, azt mondod, ha csak röviden, egy mondatában: „Megpróbálok úgy élni e csodálatos szeretet-kegyelemmel, amelyet ajándékul kaptam a felismerés részében, eggyé válva vele, hogy szeretem mindazokat, akik talán távol vannak ettől a szertettől, és talán még meg sem tapasztalták, és még azt sem tudják, mi is az irgalmasság a tökéletességben. Hát igyekszek számukra árasztani, adakozni e csodálatos ajándékból a felismerő szeretet, kegyelem részében a mindennapokban. És akkor a tökéletesség valóban meghozza számunkra azt a kegyelmi ajándékot, amire szükség van a mindennapi életben a mindennapokhoz, a mindennapokban.”

És ennek részében árasztom felétek áldásomat kiválasztott Mária testvér-szolga által, hogy áradjon reátok az irgalmasság a felismerésben, hogy: „Nem akarok ítélkezni, hogy engem se ítéljenek. A tökéletességre igyekszek, hogy énbennem is a Mennyei Atya tökéletessége alakuljon ki és éljen. Elfogadom azt a szeretetet, amelyet ajándékul árasztasz, megerősítesz, felemelsz, betöltesz, hogy ez által én is szerethessem mindazokat, akik távol vannak tőlem, akik talán nem a szeretet jelében vannak jelen, talán azért, mert az ellenség, a gyűlölet, az irigység, a kapzsiság, a féltékenység, a megaláztatás és a megvetés — mind-mind előre fontosabb a mindennapi élet kegyelmének, szeretetének ajándéka.”

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e irgalmasság tökéletességében és szeretetében áradjon reátok a felismerésben, a felismeréshez, az elfogadáshoz, hogy: „Igen, elfogadjuk felebarátainkat, testvéreinket még akkor is, ha ők nem akarnak, talán gyűlölnek, üldöznek, megaláznak és gyarlóvá válnak általunk és velünk szemben. De mi ilyenkor a tanítást éljük, és változunk, és változtatunk a tökéletességben, az irgalmasságban, a szeretetben, az örömben és a békében, mert a megbékélés mutatja meg számunkra a teljes utat az ajándékhoz, a kegyelemhez a megmérettetésben.”

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.