JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2011. április 8. Nagyböjt 5.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm a mai napon testvéreimet, akik a mai napon is meghallottátok hívást, s a hívásnak engedelmeskedve a bűnbánat ötödik Golgotájára elzarándokoltatok.

De köszöntöm ma is azon testvéreimet, akik lélekben vannak jelen, és lélekben imával, fentlétükkel kísérték szolgámat a fájdalom, szenvedés útján.

A mai nap tanítása, az első részében különösképpen, nem ismeretlen számotokra, hisz már az évek folyamán megadtam a tanítást erről a tanításról, de bűnbánat-időben, amikor az Élő Evangélium tanítását nyújtom számotokra — ez is jelen van e bűnbánat-idő tanításában az Evangélium részében —, így a mai nap ezt a tanítást ismételten, így szólt hozzátok, hogy kora reggel betérek a jeruzsálemi temploma, hogy ott legyek tanítványaimmal s mindazokkal, akik hisznek és bíznak Bennem, és hallgatják tanításomat. S akkor az írástudók, a farizeusok és néhány zsidó, közöttük vénekkel megjelennek, és hoznak egy házasságtörésen szenvedett bűnös asszonyt.1

Úgy-e, mikor halljátok ezt a szavakat, hogy bűnös asszony, némelyek így kihangsúlyozzák e szónak mondanivalóját a jelenlétben, a jelentésben. Pedig ilyen bűnösek nem csak az asszonyok, ilyen bűnösek lehetnek az emberek a férfiakban, és lehetnek a felnőtté váló fiataljaink, gyermekeink. Bízunk és reménykedünk, hogy felismerik a tanítás mondanivalóját a mai nap részében is, a jelenben. Hisz a tanítás a múltból szólt hozzátok, a múlt tanítása, amikor Én még együtt voltam tanítványaimmal, de már közel volt az idő, és ezt az asszonyt is csak azért hozták oda, hogy próbára tegyenek. A jelenben is próbára teszik az Emberfiát, hogy valójában a jelenlétben hogyan ismeri fel mindazt, amely itt van előttünk és Előtte, hogyan fogadja el a tanításnak a mondanivalóját, amelyek a felebaráthoz, a testvérhez szólnak. Hisz az Emberfia a tanítását minden nyitott szívű testvér felé tárja a felismerésben és az elfogadásában. És a bűnös asszony tanítása a mai napban nem kimondottan róla szól. Hisz a jelenben nem csak ő a bűnös, ahogy mondottam. Hisz a jelenben bűnösek a férfiak, bűnösek a fiatalok, fiúk és lányok. Mondhassuk így. Hisz már hányan és hányan nem figyelnek, mi is a tanításnak a mondanivalója, hogyan tanítom mindazokat, akik hallgatnak szavamra, akik felismerik szavamat, és hogyan nem szabad könnyedén ítéletet mondani valakiről vagy valakikről. Mert most a jelenben is oly hamar tudnak ítéletet mondani valakire, valakiről vagy valakikről. Mert ha valami nem úgy történik, ahogy ti ismeritek, vagy halljátok, vagy van elképzelés róla, akkor oly hamar megítélitek, ahelyett, hogy először csak önmagatokba néztek, elmélkedtek, és felismeritek önmagatokat. Hogy ha már ismered önmagad, akkor tudod, hogy benned is felmerülhetnek olyan cselekmények a cselekedetekben, amelyre talán nem vagy büszke, vagy nem vagytok büszkék rá. Mert rádöbbentek, hogy a bűnösség épp úgy jelen van, „talán rajtam, rajtad vagy rajtatok”. Ezt mind a szerint kell értelmezni, hogy hogyan ismeritek fel a tanítás mondanivalóját. Mert itt a tanítást, ahogy mondjátok, többen és többen, hogy a tanítás most arról a középre állított asszonyról szól. És körülötte vannak azok, akik olyan magabiztosan oda állnak, mert:

— Hát rajtaértük a bűnén! Hát ő nem közénk való. Őt, ha kell, kitaszítjuk. De hát most mi nem taszítjuk ki, mi elvisszük a Názáretihez. És próbára tesszük a Názáretit, hogy Őneki mi a válasza az ítéletre. Mert az ítélet számunkra le van írva a Mózes-i törvényben, hogy az ilyen embert, akit így tetten érnek, meg kell kövezni, és batyut is lehet kötni neki, és el lehet bocsátani. Az ilyen emberre nincs szükség.

De ez a mondanivalónak ma csak az első része volt jelen számotokra abban a részében, mert legjobban most nem azért jöttek, hogy mi is lesz a válasz, hanem azért, hogy mit is mondok — hátha a szavakba beleköthetnek, s ez által elvihetnek. Hisz most a tanítások, lassan már napról napra arról szólnak, hogy szinte úgy figyelnek, hogy mi lesz az a szó vagy mondat, amelybe meg lehet kapaszkodni, és meg lehet fogni. S elhurcolni.

De mivel Én, Jézus Krisztus Uratok átláttam, ezért így szóltam feléjük, hogy:

— Először az vesse rá az első követ, amely bűntelen köztetek.

Úgy-e, milyen szép ez a mondanivaló e tanításból?

De ezt a tanítást nem csak a múltban kell értékelni, hanem épp úgy a jelenben. Mert a jelenben ugyanúgy lehet elmondani, most csak példának mondhassuk: ti, akik itt jelen vagytok, szinte épp úgy körbeálltok. Mondhatjátok azt, kiválasztott Mária szolgám, testvérem, aki által szólok hozzátok és tanítalak: „Itt van a bűnös asszony!”, és itt vagyok Én, Jézus Krisztus Uratok. Ti a „bűnös asszonyt” e szavak alapján, amely az Írásban van jelen, oly hamar, ha lehetne, elítélnétek, és az ítélet nem más, mint megkövezni és elüldözni.

És akkor jövök Én, Jézus Krisztus Uratok, aki így szólok felétek, ma, a jelenben a jelenlévőkhöz:

Ha már kezedben van az a kő, és mielőtt elröpítenéd kezedből, előbb nézd meg önmagadat, itt bent, hogy te valóban bűntelen vagy? Vagy van miért belenézni önmagadba, van miért elmélkedni önmagaddal, és rendezni mindazt, ami benned zajlik.

Mert ugyebár ezt a tanítást könnyen kiemelték a vének, az írástudók, a farizeusok és néhány zsidó, mert Mózes, akit prófétának neveztek, és a próféta által maradt számukra ez az „írás”, ő szinte a szívük keménysége miatt adta ezt a tanítást, mert látta, hogy ha ez a tanítás nincs jelen e törvényben, talán még rosszabbakat is tudnak elkövetni. Szinte ők maguk kérték, hogy ez a tanítás a törvényben jelen legyen. S ez által megkönnyítette az embereknek a mindennapjait az akkori jelenben.

De ezt a tanítást a megkönnyebbítés részében most a jelenben is észre lehet venni, elmélkedni, elgondolkodni. És hogy ha rádöbbensz, hogy számodra nem ez az igazi tanítás, s nem ez a kegyelem, amire szükséged van, amire vágyakozol, hogy befogadhassad szívedbe, lelkedbe, hogy eggyé váljál vele a mindennapokban e tanítás kegyelme részében. Akkor fontos, hogy nyitott szívvel és lélekkel járj. Fontos, hogy felismerd mindazt, amire szükséged van. Fontos, hogy érezd, hogy valójában most, a jelenben e bűnbánat-időben is ki az, aki szeretettel, a szeretet szaván szól hozzád, hozzátok, és tanít téged és tanít benneteket. Ki az, aki megerősít a szeretet szaván a kegyelem ajándékával, hogy megmutassa számotokra az utat, hogy biztosan rá tudj lépni, és elindulj rajta a mindennapjaidban.

Igen, itt el lehet mondani könnyedén azt, hogy: „Uram, én egy földi gyarló ember vagyok. És a földi gyarlóságomban talán én is követek el hibákat a bűnök, cselekedetek révén.”

Ezzel nincs is probléma addig, amíg te, testvérem, önmagadba nézel, és rádöbbensz, és felismered mindazt, ami benned zajlik és rejlik, hogy: „Igen, nem e szerint kellene élnem és cselekednem. És megnyitom szívemet a feloldozás kegyelméhez a bűnbocsánatban. Mert ha ezen részt veszek, akkor érzem, hogy szinte megtisztulok, és megkönnyebbülök mindabban és mindarról, ami bennem van, és bennem zajlik és rejtőzik. Mert ha már megtörtént a megbocsátás a szeretet, kegyelem részében, mennyivel könnyebben tudom élni az életet, talán most, ebben a pillanatban, talán most, ezen a napon, talán most, ezen a héten, mert érzem, Uram, a Te jelen lévő szeretetedet a kegyelemben.”

Úgy-e, milyen szép, hogy így is fel lehet fogni ezt a tanítást, amely a bűnös asszony tanításában van jelen számotokra?

És rajtatok múlik, a szabad akarat cselekvése részében, hogy mit hogyan ismersz fel, fogadsz el, teszed magadévá, és hogyan változtatsz, és hogyan indulsz és éled az életed a mindennapjaiban, a szeretet, kegyelem részében. Mert a szeretet és a kegyelem e bűnbánat-időben mindig jelen volt számotokra az áldásban, a tanításban, a kegyelem átölelésében, a felemelkedésében, hogy érezd, hogy valójában te egy ember vagy a testvérben és a gyermekben, hisz Hozzám, Jézus Krisztus Uradhoz tartozol és Atyámhoz. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok kikerestelek az út porából, mert szükségem volt reád és reátok, úgy, ahogy most itt egyenként vagytok. És majd Én, Jézus Krisztus Uratok e tanítások révén megcsiszollak, megfaraglak egy kicsit benneteket, és árasztom felétek utána a szeretetemet, kegyelmemet, ajándékomat, s ez által felemelkedsz, és már felismered önmagad, és már tudod, hogy mire vagy képes, és hogyan szeretnéd élni az életed útpályáját a mindennapokban.

Így, hogy ha ezt mind-mind már felismerted és elfogadtad, s eggyé váltál vele, akkor már számodra ez a mai tanítás nem tud annyira rosszat és fájdalmasat nyújtani, ami révén elcsüggedsz, szomorúvá válsz, és a félelem és a kétely erőt vehet rajtad.

Bízzál önmagadban, és bízzál mindabban, ami a tanítások részén már számodra jelen volt és jelen van a mindennapokban.

És a második tanítás pedig arról szól, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok elmondottam a zsidóknak, a farizeusoknak és az írástudóknak, hogy az Emberfiának hamarosan mennie kell, és ahova Én megyek, oda ők, vagyis ti, nem mehettek, nem jöhettek.2

S megijedtek, elgondolkodtak:

— Talán csak nem akarja Magát megölni?! Ezért mondotta, hogy ahova Ő megy, oda mi nem mehetünk?

Igen, mert még mindig nem volt nyitott a szemük, nem volt nyitott a fülük, nem volt a nyitott a szívük. Nem ismerték fel mindazt, hogy kiről és miről beszéltem számukra e tanításban. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok Önmagamról szólottam e tanításban, hogy az Emberfiának hamarosan mennie kell. De nem mindegy, hogy hogyan és mikor. Az Emberfia majd megkapja a felismerő érzést a tanításban, hogy mikor kell elindulnia. De az Emberfia nem azért jött ebbe a világba, hogy Önmaga cselekedjen és tegyen mindarról, ami most jelen van számotokra.

Én nem innen, alulról való vagyok, ahonnan ti. Hisz emlékezzetek, ti itt lent voltatok, ahonnan kikerestelek, mert ti alulról valók vagytok, mert kiemeltelek alulról benneteket.

Én, Jézus Krisztus Uratok pedig felülről jöttem, és így most ti is és Én is mondhatjuk azt, hogy már tanítottalak benneteket, középúton vagyunk, és ezen az úton szeretnénk megmaradni. „Mi, akik itt lent vagyunk, és alulról jöttünk, ne akarjunk törekedni fel, még egyelőre, a magasba. De ne is akarjunk visszaesni oda, ahonnan már kikerestek és kiemeltek.” Hanem, ha elindultál már az úton, akkor maradj meg ezen a középúton.

És akkor már meg tudjátok érteni mindazt, hogy Én nem ebből a világból való vagyok. Én ebbe a világba beleszülettem. Ide jöttem. Nem Önmagamtól cselekedtem és tettem, mert az Atya, az küldött Engem ebbe a világba, hozzátok. Mert látta, hogy szükség van a Fiúra ebben a világban.

De ti ebből a világból valók vagytok, mert ide születtetek, itt éltétek életeteket a szabad akarat cselekvése részében, de néha nem figyeltetek mindarra, hogy ez mit jelent számotokra, és engedtétek, hogy lemenjetek egészen alulra, hogy ebbe a világba tartozzatok, de nem a középúton, hanem egészen le, alulra, a mélybe, a sötétség részébe.

De Én, Jézus Krisztus Uratok észrevettelek, felismertelek és kiemeltelek. És felemeltelek e útból, e alulról jövésből, ebből a világból, hogy felismerd mindazt, ami itt jelen van a tanításban, a kegyelemben és a szeretetben. Mert ez a tanítás Rólam szól, Jézus Krisztus Uratokról. Én Önmagamról tettem tanúságot az írástudóknak, a farizeusoknak, a zsidóknak és mindazoknak, akik hallgatták szavaimat. Mert ki is fejtettem számukra:

— Ezért fogtok bűneitekben meghalni, mert nem ismertek Engem, és nem ismeritek azt, aki küldött Engem. Ő az Igaztevő a cselekedetekben, aki küldött Engem.

Ezért hát fontos, hogy felismerd e tanításnak is a mondanivalóját, hogy hogyan és miképpen is vagyok jelen ebben a tanításban, és ezt a tanítást hogyan próbálom átadni nektek a felebaráti szeretetben, a felismeréshez, az elfogadáshoz. Hogyan értékelitek mindazt, ami a mai napon számotokra itt megelevenedett ebben a tanításban?

És ti már ennyi sok tanítás után nem teszitek fel azt a kérdést:

— De hát akkor ki vagy? Mondd meg nekünk!

Ti már tudjátok, hogy aki Én szólottam hozzátok, aki tanít benneteket, aki megajándékoz a kegyelem ajándékával, és aki meghív az útra, az nem más, mint maga e Csodálatos Szeretet az Emberfiában, aki itt van köztetek, és felemelt az alul, út porának kövéből, hogy érezd, hogy neked is itt a helyed, és elfogadod tanításomat, és haladjunk együtt.

És akkor már nem kérdezed:

— De akkor mondd meg, hogy ki vagy?

Mert Én az vagyok, aki küldött Engem, és aki tanított. És Én ezt a tanítást hoztam el, hogy hirdessem számotokra. És azért jöttem, hogy még sokat mondjak a tanításban számotokra, és azért, hogy ítélkezzek felettetek. Lehetne ítélkezni, de Én, Jézus Krisztus Uratok nem ítélkezni jöttem, hanem tanítani és szeretetet árasztani mindazoknak, akik megnyitják szívüket, és befogadják mindazt, ami e tanítás révén is ma hozzátok szól. Mert Én itt e tanításban Rólam és Atyámról beszéltem a felismeréshez és az elfogadáshoz. De ti már ismeritek a tanításnak ezt az utolsó szakaszát, amit ott elmondtam a múltban, de a jelenben már tudjátok értelmezni, mert azt mondottam:

Én, Jézus Krisztus Uratok mondom, a Názáreti, a Mester, a Próféta, majd az Emberfiát, amikor felemelitek a Keresztjével, majd akkor ismeritek fel, hogy valójában ki vagyok, hogy Én az vagyok, aki tanított, felkészített, és küldött Engem ebbe a világba a felebarátokhoz, a testvérekhez a megtapasztalás, szeretet részében.

S akkor már boldogság, öröm járja át szíveteket és a lelketeket a mindennapokban.

Ennek fényében és szeretetében árasztom felétek kiválasztott Mária szolga által a mai nap áldásomat a kegyelemben, hogy felismerjétek, hogy hogyan kell mások felett ítéletet mondani, de mielőtt még ítélkeznél, először nézd meg önmagadat, hogy valójában te bűntelen vagy-e, és csak az után próbálj mások felett ítéletet mondani, még ha csak jelképesen megkövezni. És érezd a tanításnak a mondanivalóját, amely Rólam, Jézus Krisztus Uratokról és az Atyáról szólt a felismerésben, az elfogadásban, az eggyé válásban a szeretet, kegyelem részében, a mindennapokban.

Így áradjon reátok e szeretet-áldás a felismerő kegyelemben, annak elfogadásában és gyakorlásában, mert „mi is Hozzád tartozunk, testvéreid vagyunk, és szeretnénk tovább élni e jelenben a Te csodálatos tanításoddal a szeretet, kegyelem részében”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket. Öleljen át, és emeljen fel, mint a tanítás mondanivalójában, mert szükség van reátok a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy eggyé váljatok ezzel a tanítással a kegyelemben és a szeretetben.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.