JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2006. március 31. Nagyböjt 5.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, kik a bűnbánat ötödik Golgotáján a meghívásban engedelmeskedtetek.

Hisz a mai nap tanításom kapcsolódik Mária, kiválasztott szolga-testvérem tanításához, ismételten folytatódva az elmúlt Golgotához. Hisz akkor a Fény-, a Világosságról szóltam felétek. De fontos figyelni arra, hogyan emelik fel az Emberfiát. A mai tanítás pedig az, amikor az Emberfia előre beszél arról, hogy milyen halállal hal meg.1

Hisz itt is mondhatjuk, a zarándokok eljönnek imádkozni Istenhez, ahogy a múltban. Most csak annyi a különbség, hogy a zarándokok közül senki sem tud odamenni Fülöphöz és megszólítani őt, hogy: „Uram, szeretnék látni én is.”

Fülöpöt is uramnak szólították a megtisztelésben.

Ti nem így tudtok szólni, de ugyanúgy jelen vagyok, mint akkor. Jelen vagyok az Oltáriszentségben, és jelen lehetnék szívetekben, hogy a szabad akarat-cselekvés milyen önvizsgálatot ad számotokra. Hisz már a magabiztonságon túl vagyunk, hogy az néha nem jó tanácsadó. De ezért „a Világosságban szeretnénk járni”, mert ez által, ha imádkozol Istenhez az Atyámban, és szeretnél látni, de nem szemeddel, hanem szíveddel és lelkeddel, hisz jelen vagyok, és a jelenlétemben, a megtapasztalásban e tanúságtételt adtam a tanításban számotokra: hogyan fogják az Emberfiát megdicsőíteni. De már megdicsőítette az Atya a Nevében. És a tanításban így szól:

— Bizony, bizony, mondom néktek, ne akarjatok olyanokká válni, kik nem hisztek. Fogadjátok el a kegyelmet a hitben, és zárjátok be a szívetekbe. Mert a búzaszem, ki nem esik a jó földbe, semmivé válik. És amelyik a jó földbe esik, az pedig elhal. De nem azért hal el, hogy megsemmisüljön, hanem azért, hogy termést a gyümölcsében hozzon a megtapasztaláshoz.2

Ekkor mondhatnám nektek, hogy eljött az óra, és ezért az óráért jöttem, hogy e óra által kegyelmet tudjak nyújtani a bizonyosság részében a szeretetben, az öröm békéjében. Mert az Emberfiát felmagasztalták, és szózat hallatszik. De a szózatot némelyek a nép sokaságából: „Talán mennydörgés volt!” A másikok a tömegből így szólnak: „Nem! Talán angyallal beszélgetett.”

Erre Én, Jézus Krisztus Uratok a tömegnek megpróbálom megmagyarázni:

— Ne féljetek. Ez nem Énmiattam szólt, hanem felétek és nektek.

Hát ezért az óráért jöttem!

Ezért küldött az Atya!

El kell hát gondolkodni, testvéreim, ti, e jelenlét tanításában a nép sokasága közül az imádkozó zarándokok-, testvérekhez tartoztok és ahhoz a búzaszemhez, aki elhal ugyan, de azért, hogy szárba szökkenve termést hozzon, vagy a zarándoklatban azok vagytok, kik nem imádkoztok és ítéletet vonzotok magatokkal, és talán ahhoz a búzaszemhez tartozol, ki semmissé megsemmisülve válik a szikár talajban.

3

Hisz Atyám nem ezért küldött e világba, hogy megítéljem a világot, hanem azért, hogy ez által üdvösséget nyerjenek.

De szükségetek-e van az üdvösségre és a kegyelemre a szabad akarat-cselekvésben?

Vágyakoztok-e ti is Jézust látni?

Vágyakoztok-e ti is Jézussal találkozni?

Vágyakoztok-e ti is, hogy szívetekbe fogadjátok Jézust?

Ahogy a múlt zarándokok annak örültek, ha láthattak, ha találkozhattak, ha tanítást kaphattak, és a tanítás révén megerősödve, elfogadva a felismerést, a küldetést a követésben. Mert e bűnbánat-időben egyre közelebb és közelebb kerülsz a saját magad életedhez és életed keresztjéhez. Ahhoz a kereszthez, amit néha terhesnek érzel, ami néha, úgy érzed, lesújt az út porába, amit néha, úgy érzel, hogy: „Már elegem van ebből a keresztből, és szeretnék megszabadulni.”

Holott ez a kereszt, amelyet elfogadsz az Én és Atyám Nevében, talán felemel, talán erőt ad a felismeréshez és az elfogadáshoz. Ez által tudod, mi a küldetésed a követésedben. Ez által tudod elfogadni felebarátaidat, testvéreidet. És ha rádöbbensz: „Ó, köszönöm a keresztemet, mert ez az enyém!”4

És te is átölelheted, ha szükséges, meg is csókolhatod, ha úgy érzed, még könnyeiddel is behintheted. Senki sem veszi el tőled csak azért, hogy te úgy érezd, hogy megszabadulva könnyebb az élet.

Hisz a tanításom révén közelebb és közelebb haladsz e bűnbánatban mindahhoz, ami megmutatja, milyen az út a haladásban, a mindennapokban. Hisz mikor távolabb voltál, még csak a szeretetet érezted. És ahogy egyre közelebb kerülsz, most is a szeretet épp úgy jelen van, de a szeretet mellett jelen van a tanításom a felismeréshez és az elfogadáshoz, hogy valóban az Atya miért küldött e Földre az emberekhez: hogy a Földön ítéletet mondjak vagy üdvösséget árasszak?

A Földön az emberek maguk vonzzák néha az ítéletet, és eltávolítják maguktól az üdvösséget.5 És Én, Jézus Krisztus Uratok az Atya küldetésével ezért jöttem, hogy a tanításom révén ismételten segítséget tudjak nyújtani épp úgy számotokra, mint a múltban tanítványaimnak, a nép sokaságának és a zarándokoknak. Mert a mai nap-tanításom, az kimondottan azt nyújtja számotokra, hogy mily szörnyű halállal hal meg az Emberfia. De ezzel nincs vége, mert az Emberfiát felmagasztalják és felemelik. És ez az Emberfia tud segítséget nyújtani most, a jelenben azon testvéreinek, akik úgy érzik, hogy elhagyatva vannak. De a hit kegyelme a szeretet békéjének örömében felismerik mindazt, ami a tanításban jelen van a mindennapokban, akkor már nem fél, nem csügged el, hanem felkészül, hogy éber legyen, és az éberségében figyel az Ég megnyitott szózatára, mert ez a szózat, amely ismételten hallatszik, a megdicsőülés ismételten az Atya Nevében bizonyosság a testvéreimnek és Atyám gyermekeinek.

Kérlek hát benneteket, fogadjátok el tanításomat a mai nap szeretetében is, mert ez által már könnyebben érted a hétről hétre-tanításomat. Mert szükség van reátok, nem csak azért, hogy zarándokokká váljatok, nem csak azért, hogy imádkozzatok Atyámhoz, nem csak azért, hogy eggyé váljatok, hanem azért, hogy a hitben és a kegyelemben felismerve tanításomat cselekedni tudj a szeretetben, mint az Emberfia tette a felebarátai és testvérei felé.

Te is ne azt mondd, testvérem: „Ki az én testvérem és ki az én felebarátom?”6

Hanem fogadd el és szeresd és segítsd, ha szükséges, fogd meg kezét és segíts áthaladni a felismerésben a Fényhez az elfogadásban. Mert a tanítás a mai nap ezt adja számotokra a kegyelem szeretetében.

És most így adom áldásomat kiválasztott Mária szolga-testvérem által, hogy áradjon reátok ma ez a Megdicsőült Szeretet, amelyet az Atya ismételten megdicsőít az Emberfiában számotokra, testvéreimnek, Atyám gyermekeinek és a zarándokok számára, hogy érezd, mi a küldetés, mi a követés és mi a haladás a felismerés-úton a mindennapokban.7

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, hisz a megvilágosodás a Fényhez és a Világossághoz már jelen van. Ma áradjon reátok az Emberfiának a felmagasztalás-megdicsőülésének kegyelme, ami által a szózat ma a nép sokaságában, a jelen lévő zarándokok között nektek szólt, értetek jött az Atyától, hogy a felismerés és az elfogadás jelen legyen a mindennapokban a szívedben és a lelkedben, a küzdelemben, az életben és az útpálya-haladásodban.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.