JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2006. március 3. Nagyböjt 1.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet, akik a mai napon meghallottátok a hívásomat, és eljöttetek, hogy eggyé váljatok a fájdalom-, szenvedés szeretetében és kegyelmében. Hisz a mai nap a bűnbánat megkezdése volt számotokra, ami nem csak a látszatban, hanem a kegyelemben, a szeretetben és az erőben, és a lélek formálásában nyújt bizonyságot számotokra.

Egyre többen és többen várjátok, hogy valójában most mi lesz a tanítás, a küldetés, a követés a felismerésében. Hisz nem lesz ismeretlen számotokra, hisz már ennek az esztendőnek a tanításaiban időnként egy-egy kicsi gondolatokkal kitértünk feléje.

A bűnbánati idő megkezdésével ismételten ti is egy pusztában lévő emberek a testvéreimben vagytok.1 De ez a puszta a megkísértés pillanata is. Hisz egyre többen és többen, akik, ha problémák, nehézségek jelentkeznek, akkor oly könnyen azt mondják, hogy: „Köszönöm, nem kérünk belőle. És továbbállunk.” Keresik az újat, mert „az új által biztos, mást kaphatok, és másképp élhetek”. Csak néha akkor döbben rá a testvér, a testvérem, amikor talán már megcsinálta magának a munkát is, vagy bármi, ami körülveszi a változáshoz a változtatásában. Mert szebb lesz, jobb lesz, és talán kicsit kényelmesebb a mindennapok a gondolatban, a békében és a szeretetben. Csak akkor döbbenünk rá, amikor mégsem a megoldás kegyelmében ez a döntő, hanem ezért tenni és cselekedni kell, bízni és reménykedni, elfogadni és felismerni. És a felismerés révén a követés küldetésének pillanatait átélni.

Hisz a mai nap tanítása elsőként arról szól, hogy valójában ti milyen testvéreimmé váltok?

Tudtok-e jót cselekedni és tenni?

Tudtok-e szívből és szeretettel imádkozni nem csak önmagatokért, hanem felebarátaitok- és testvéreitekért is?

Kérni és bízni kell a kegyelemben és a szeretetben, amely jelen van a mindennapokban és a mindennapokhoz.

Kérlek hát, testvéreim, gondoljátok meg, hogy mi lesz a mindennapok következménye a lélek megerősítésében. Hisz a Lélek, az már elfoglalta helyét, hisz a tanítások révén a küldetésben jelen lett. De hogy a szabad akarat mire vezet benneteket, és mit nyújt számotokra, ez rajtatok és bennetek múlik. Hisz mondtam úgy, hogy a tiszteletteljes felkérés, az jelen van minden testvérem előtt és szemben. De hogy a szabad akarat cselekvése merre irányít és irányul — az a szabad akarat cselekvése nyújtja számodra vagy számotokra?

De ez mellett jó néha a Lélekre is hagyatkozni, mert a Lélek is segíthet, erőt adhat a mindennapokhoz, a mindennapokban.

Hisz a mai nap tanítása az a bűnbánat-idő megkezdésében, hogy Jézust a Lélek meghívja és kiviszi a pusztába.

Számotokra is jelen van ez a Lélek. Számotokra is jelen van ez a meghívás. Csak tudsz-e rá figyelni és elfogadni, megtapasztalni, és ez által változni vagy változtatni? Ne csak akkor szomorkodj, bánkódj és tudj imádkozni őszintén, szívből és szeretettel, amikor problémáitok vannak, amikor úgy érzitek, hogy már ezt senki sem tudja megoldani, amikor úgy érzitek, hogy ez a mindennapi élet a kötelezettségében egy kicsit nehéz és egy kicsit más a mindennapokban.

De az életet élni és elfogadni kell.

A Lélek kegyelmének ajándéka, az jelen van rajtatok, bennetek a kiárasztás kegyelmének pillanatában. Hogy valójában mit fogadsz és mit is erősítesz, és mi szerint élsz, az rajtad és rajtatok múlik a felismerés elfogadásában.

A mai nap a bűnbánat-idő.

A mai napban nem csak a pusztában vezet ki a Lélek — a mai napban felkészítelek benneteket a bűnbánat-időre, ahogy ezt évről évre megadom számotokra. Hisz vannak olyan testvéreim, akik már várták ezt a felkészítést. De a felkészítést kimondottan abban a pillanatban és abban az erőben és kegyelemben, hogy: „Valójában, Uram, kapunk kegyelmet, ajándékot, áldást? Erőt ad, hogy ehhez az időszakhoz, amely előtt állunk a bánbánat-időben, mi is megerősödve helyt tudjunk állni készenlétben mindahhoz és mind, ami jelen van a felismerés megtapasztalásában?”

A mai nap tanításának fő lényege még az, hogy bizonyságot adva számotokra, hogy a kísértő épp úgy jelen lesz előttetek is, néha talán bennetek is e bűnbánat időszakában. Csak a szabad akaratod és a lelked mire fog irányítani? És te mennyivel leszel erősebb attól, hogy a cselekvés pillanatában tudjál dönteni, hogy számodra vagy számotokra mi a legfontosabb? Mindaz, ami jelen van a mindennapokban, vagy tudsz felkészülni, elfogadni és egy kicsit csiszolni önmagadat, csiszoltatni önmagadat, hogy a meghívás számodra is talán jelen lesz a gondolat átvitelével,2 hogy a Lélek meginvitál a pusztába, ahol a kísértő éberen fog figyelni. És talán te is úgy érzed, hogy „csak a vadállatokkal vagyok jelen”, és talán csak arra gondolsz, hogy: „Most mitévővé váljak? Ki adja számomra a segítséget és a kegyelmet?”

De ekkor felismered, hogy az angyalok jelen vannak a pusztában, és szolgálhatnak minden nyitott szívű testvérem részére, aki úgy érzi, hogy szüksége van számára erre a csodára, erre a kegyelemre és erre az ajándékra.

Kérlek hát benneteket, próbáljatok felkészülni e bűnbánat időszakára, hisz a második tanításom pont ezt sugallja számotokra, ahogy ott megmaradtak az Ószövetség parancsaiban, és szombaton nem szabad semmit tenni: sem dolgozni, sem cselekedni.

De Én mégis a tanításban ezt nyújtottam számotokra, hogy Dávid is bement Atyja Házába Avalján3 főpaphoz, ahol ki voltak téve a kenyerek. De ahhoz — az Írás szerint — nem szabad nyúlni, nem szabad enni belőle, mert az a főpapoké és a papoké. De a kényszer és az éhség arra vitte a Lélek által az embert, hogy egyék. És nem csak önmaga, hanem akik vele is voltak. Mert a szombat van értetek, az emberért, és ne az ember a szombatért. Hisz elindultunk már előre, akkor ne visszafele menjünk. Próbáljunk haladni a meghívott úton, amely előre vezet a kegyelemben és a szeretetben.4

De ebben a tanításban azt is nyíltan megadtam számotokra, hogy a kétkedőknek, az írástudóknak vagy éppen a farizeusoknak, mert a ti nyelvetekre fordítva: vannak olyanok, akik egy kicsit okosabbnak tartják magukat, mint amit valójában érnek. És néha csak azt keresik, hogy mi az, ami számukra nem tetsző, és talán a megbotránkoztatást is tudják megkezdeni. De ekkor ugyanezt számotokra is megadom, mint ahogy akkori tanításomban is végignéztem a szíveken és a lelkeken — elszomorító volt Részemre. De mégis nem szomorkodtam és nem álltam meg, hanem számon kértem tőlük, hogy:

— Szombaton szabad-e jót cselekedni vagy nem? Szabad-e segíteni egy embertársadon, akinek szüksége van a segítségre, vagy hagyod, hogy elvesszen?

De ezt a tanítást úgy is lehet mondani, ahogy már mondottam:

— Ti, habár rosszak vagytok, és tudtok jót adni gyermekeiteknek — mennyivel tud jót adni Mennyei Atyám számotokra?5

És e csüggedésben, a fájdalomban, a bánatban és a gondolatmenetedben néha térjetek ki e tanításokra, e kegyelemre és e szeretetre, amely mindjárt egy kicsit így felemel, és már nem érzed magad elveszve, már nem érzed, hogy a sötétségben jársz, mert a Fény, a Világosság erőt ad a mindennapokhoz az életben és a haladásban.

Próbáljatok így felkészülni e bűnbánat-időre, mert a bűnbánat-idő talán egy kicsit más lesz, mint az elmúlt esztendő. Talán lesznek benne megpróbáltatások, nehézségek, gondok?

Talán egy kicsit elgondolkodtok, és felteszitek a miért-ben a pirossal a kérdőjelet: „Ó, Uram, mikor kapok választ e kérdésemre?”

De ne szomorkodjatok, ne bánkódjatok, mert időnként (…6) kell a szívetekbe és a szívnek a kegyelmére, a szeretetére és mindarra, ami felétek árad. Mert a szívet hogy mondottam szolgám-testvérem által a kiválasztottságban a mai napban? A szíven nem találsz kilincset. Hisz ha figyelitek, a képekben is úgy ábrázolnak — hogy mondják? —: Jézus, a Jó Pásztor a bárányával, pásztorbotjával, és kopogtat az ajtón.

És erre talán viccesen, nevetve a ti nyelvetekkel mondva: „Jé, nincs rajta kilincs!”7

És megütköztök: „Hogy lehet egy képet így elkészíteni, hogy nincs rajta kilincs?”

De ez a kapu, ez nem akármilyen kapu! Ez a szíved kapuja!

És Én, Jézus Krisztus Uratok odamegyek, s így kopogtatok csendben, óvatosan, hogy:

— Figyelsz-e, testvérem, hogy itt vagyok, és hozzád szeretnék térni. Szeretném elfoglalni a helyet, ha készítettél valóban Számomra, hogy a szeretet kegyelmében Együtt élve és haladva a mindennapi élet útpályáján.

Úgy-e, figyelitek, hogy e megkezdett bűnbánat-időben, ahogy ti mondani szoktátok, mérhetetlen nagy szeretetemmel adom felétek? Lehajoltam hozzátok, emlékeztek, felemeltem az út porából testvéreimet, mert észrevettem, hogy a homokszemcsék néha megcsillogtak:

— Jé, itt van egy testvérem! Felismerem, elfogadom, felemelem, bizonyságot teszek róla Atyámnál.8

De te, testvérem, te is így élsz?

Te is bizonyságot teszel Rólam a Földön élő testvéreiddel szemben?

Érzed a különbséget?

Érzed a szeretetet?

Érzed a kegyelmet?

Én így hívlak meg benneteket e megkezdett bűnbánat-időre e felkészítésben, hogy:

Ne csüggedj, ne szomorkodj és ne félj. Nem leszel magadra hagyatkozva. Érezni fogod, hogy valaki melletted áll, és segítséget nyújt, talán jobbodon, talán balodon, talán úgy érzed: „Mindkét kezem fogja valaki! És segít. És vezet.”

És a kegyelem az ajándékában és a szeretetében és a tanításában, a Lélek elfogadása az elmúlt Golgotai tanításával most már ezt nyújtja számotokra, hogy a Lélek elfogadása mellett Én is szeretnék szívetekbe és a lelketekbe költözni.

Megadtam számotokra, hogy ezzel a meghívással a szombat van értetek, és ne ti a szombatért. És ez által tégy jót, és cselekedjél, ha szükséges, a felebarátod felé, a családtagjaid vagy ismerőseid körében. Ezt a szabad akarat cselekvése megadja számotokra.

És a mai nap felkészítését még folytatom azzal, hogy ma a kiválasztott szolgám-testvéremmel felkészítve benneteket e gyógyító kenetre. Hisz most Mária szolgám sokáig nem fogja felettetek elmondani a felkészített gyógyító kenet-imát.9 De az ének, az a tiétek. Az rajtatok múlik, hogy a szabad akarat cselekvése mit nyújt számotokra a bizonyságtételben, a felismerésben és az elfogadásban, hogy hogyan cselekszel e bűnbánat-időben. De mielőtt ismételten majd eljön a gyógyító kegyelem-áldás, ajándék a szeretetben, addig most megerősítelek benneteket, hisz szolgám-testvérem a kiválasztottságában azzal a kéréssel fordult Hozzám:

— Uram, Jézusom, nézz le ránk. Egyre többen és többen azt mondják számomra: „Már nem vagyunk fiatalok. És hogyan tudunk szolgálni? Én már nem érzem magam semminek.” Elszomorodtam. De Benned bízok, Uram, hogy elfogadod az én felajánlásomat, kérésemet, és megerősíted őket. És már nem érzik azt, hogy „semmik vagyunk, és néhány esztendővel idősebbek lettünk”.

Mert a kegyelem a szeretet ajándékában erőt ad, és ez által, aki a hívást felismeri és elfogadja a mai tanítás kopogtatásában, az szolgálhat és cselekedhet úgy, ahogy máskor. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok a kegyelmet ajándékul adom számotokra kiválasztott szolga-testvérem kérésére a megerősítésben, a felismerésben és az elfogadásban, hogy „reánk áradhasson, betölthesse szívünket, lelkünket, hogy erőt adhasson a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

És most áradjon felétek e gyógyító kegyelem-, ajándék-áldásom e felkészített bűnbánat-időben.

Eljött számotokra e bűnbánat-idő viola színében, ami a szemnek azt sugallja, hogy: „Talán egy kicsit elgondolkodjunk. Hisz nem a fehér tükrözik számunkra, hisz jelen van a viola.” Vagy a lila szín? Mindegy, hogy mondod e bűnbánatban. Erősítsen, óvjon és védjen, és vezessen benneteket a mindennapi élet útpályáján. Hisz minden testvérem felé megadom a hívást. De a szabad akarat cselekvése teszi lehetővé számotokra, hogy megnyitott vagy és el tudod fogadni e kegyelmet a mindennapokhoz, a mindennapokban.

Így áradjon reátok e bűnbánat felkészítő időszakában gyógyító kegyelem-, ajándék-áldásom, amit most nem szolga testvérem, hanem Én, Jézus Krisztus Uratok árasztok felétek. Megajándékozlak benneteket a gyógyító kegyelem-, ajándék-áldásával. Hisz a tanításom révén Én testvéreimmé fogadtalak benneteket, Szent Sebeim által gyógyulást nyerhettek vagy nyertetek. Ahogy szolgám a testvéremben felajánl benneteket, most ezt az ő szavaiban mondom tovább:

— Fogadd el tőlem felajánló testvéreimet, hisz mi mind a Tieid vagyunk Jézus testvérében, a kegyelem szeretetében. Felajánlom testvéreimet nehézségben, szenvedésben, problémában és betegségében. Áraszd reájuk fénylő szeretetedet, békédet és örömödet, hisz testvéreimet, a legjobb helyre kerülve, a Te Szentséges Szíved oltalmába e felajánlásban elfogadva, és mi pedig a tanításod révén szeretettel és türelemmel várjuk mindazt, amire szükségünk van, és amire vágyakozunk.

És most így áradjon reátok a Fényem Szeretete az örömben, a békében és a kegyelemben, hogy töltse be szíveteket, lelketeket, hogy erősítsen, óvjon és védjen, és vezessen e meghívott úton a felismerésben, az elfogadásban és a megtapasztalásában.

És most ennek reményében összefogott lánc-kézzel elénekeljük a kenet-éneket, hogy a kenet áradhasson reátok, szíveteket felmelegítse és megerősítse, hogy átjárjon rajtatok és bennetek a mindennapokban és a mindennapokhoz, ami e bűnbánat-időben talán másképp, talán nehézségében, de a szeretetében10 fog történni.

Én Irgalmas, Jó Istenem,

El ne hagyjál engem.

Köszönöm, hogy szent kenettel

Árasztasz el engem.

Énekekkel köszöntlek,

Szüntelenül dicsérlek.

Esdve kérlek, állj mellettem,

Éljél mindig bennem!

Hittel vallak, Úr Jézusom,

Tudnod kell ezt Néked.

Azt sugallod mindig nekem:

Gyenge a te hited!

||: Szálljon imám fel, Hozzád,

Fény-esődet áraszd rám!

Erősítsél meg engemet,

Jó Mennyei Atyám! :||

Sokszor Rólad elmélkedem,

Irgalmas Istenem.

Sose tudom meghálálni,

Amit adsz énnékem.

Esdve kérlek, Istenem,

Hogy ez mindig így legyen.

Békességben, szeretetben

Élhessünk Melletted!

Szentháromság Egy Istenem,

Te vagy a reményem.

Te adod a szeretetet,

Békességet nékem.

||: Szálljon imám fel, Hozzád,

Fény-esődet áraszd rám.

Erősítsél és segítsél,

Jó Mennyei Atyám! :||

A szeretetem kegyelme a Fényem sugarában, a Fény-esőben reátok áradva, a megnyitott szívű testvéreimhez, egész a szívig hatolva, hogy erőt adva a mindennapokban és a mindennapokhoz, hogy ez által legyél felkészült e bűnbánat-időben, hisz még nem tudod, mit hoz a holnap a holnaputánjában. De könnyebben tudod elfogadni, elviselni, ami jelen lesz. De a miért a piros, nagy kérdőjellel, kicsit távolodjon el olyankor tőletek. Ilyenkor érezd e szeretetet és e kegyelmet, e Fény-sugárt a Fény-esőben, ami erőt ad, hogy megerősödve tovább tudjatok lépni és haladni az élet útpályáján.

Így áradjon reátok kiválasztott Mária szolga-testvérem által áldásom a Fényem, az örömöm, a békém és a szeretetem kegyelmével, hogy erőt adva mindahhoz, amit elfogadtál a felismerésed révén, a tanítások által, és a Szentlélek kegyelme segítsen, hogy végig tudjál járni az úton. És a Szentlélek kegyelme segítsen megvilágosítani az utat, ha már elindultál a Fény útján, hogy el ne tévedj, és vissza ne térj a sötétségbe. És a Szentlélek ehhez nyújt segítséget a nyitott szívű testvéreimben és testvéreim felé. Mert a szabad akarat cselekvése és gondolata a jelenlétben ezt is megváltoztathassa, ha nem nyitott szívvel és lélekkel, a Szentlélek kegyelmében készülsz és fogadod el. Mint ahogy most e áldás szálljon testvéreimre. Őrizzen, óvjon és védjen, és vezessen e bűnbánat megkezdett időszak-útján előre. Tégy jót a cselekvésedben. Adj többet önmagadból. És ismerd fel felebarátaidat. És nyújts segítséget a vigasztalónak vagy a rászorultnak.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon minden nyitott szívű testvéremre, töltse be szívét és lelkét, nyújtson számára világosságot a Fényben, a haladásban, a felismerésben és az elfogadásában.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.