JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2006. március 17. Nagyböjt 3.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet, kik meghallottátok a hívást, és a hívásnak eleget tudtatok tenni a jelenlétben.

De köszöntöm azokat is, akik szintén meghallották a hívást, de a hívásnak, önmaguk hibáján túl, nem tudták megtenni mindazt, amire vágyakoztak.

Vannak azért olyan testvéreim, akik mindent megadnának ahhoz és azért, hogy itt lehessenek. De valami távol tartja — talán egy betegség, talán egy ápolás a gondoskodásban és talán a család. Ilyenkor a szomorúság ül az arcukra az elkeseredésében, hogy ha nem tudják teljesíteni a meghívást úgy, ahogy jelen van, és ahogy érzik a szívben és a lélekben.

E testvéreim részére a tanításom egy részében így szólok felétek:

Kérdezem elsőként, ahogy valamikor tanítványaimtól:

Mi könnyebb1, a meghívást felismerni, elfogadni, és az engedelmességében megjelenni? Vagy felismerni és elfogadni a meghívást, de áldozatot hozni azért, hogy talán most a családot, vagy a betegség, vagy a munka, vagy bármi más, ami elszólít?

„Szívem, lelkem ott van. De a testem, az hiányzik. De a testemet nem is érzem.”

A bágyadtság, a szomorúság és az elkeseredés vesz erőt ilyenkor testvéreimen.

Tanításomat most éppen azért adom, hogy legyen, mit mérlegelni, és legyen, mit felismerni mindahhoz, ami a meghívásában jelen van, és mindahhoz, ami éppen e meghívásban valamiért távol tart. És a távoltartásában áldozatot kell hozni e önfeláldozással.2

Elmélkedjetek. A tanításból és az elmúlt tanítások révén már erőt kaphattok mindahhoz, ami jelen van, és mindahhoz, ami már régebben jelen volt a tanításban. Mert a felismerés, az fontos, ajándék és kegyelem.

De a tanításomat folytatom szolgám-testvérem ajándékával a tanításból: hogy a szeretet és a megbocsájtás mi mindent tud nyújtani, még akkor is, mikor elcsüggedsz, még akkor is, mikor úgy érzed, hogy „talán a szeretet bennem él, de a szeretetemben ugyan nem tudok megbocsájtani”.3

Akkor, ha ez a megbocsájtás nincs jelen szívedben, lelkedben, akkor hogy akarod feltalálni szívedben, lelkedben a szereteted, azt a szeretetet, amely jelen van a mindennapokban és a mindennapokhoz?

Mert az élet nehéz, gyötrelmes, megpróbáltatás útján járva, szükség van a felemeléshez, szükség van a kézfogáshoz, szükség van az erőre a kegyelmében. De ez az erő a kegyelmében csak úgy tud működni, ha valóban szeretet működik rajtatok és bennetek. És ez a szeretet már felismerte a fényt a világosságban. És már ezen szeretnél haladni, mert már a sötétséget magad mögött hagytad. És már boldog vagy, hogy a fény világosságában jársz. Mert a kegyelem ezt nyújtja számotokra.

De a kegyelem e világosságban, e fényben rá tud mutatni saját hibáitokra, ami itt, bent elhelyezkedik, amit hagyni kell, hogy a Szeretet, a Fény a világosságában tudjon egy kicsit működni, tudjon egy kicsit csiszolni, tudjon egy kicsit megváltoztatni. Hisz volt pár évvel ezelőtt az a tanítás, amikor azt a tanítást hoztam fel a szeretethez számotokra, hogy van egy kő, aminek van neve: drágakő. Kikeresik a Föld mélyében, a felszínre felhozzák. Ha ezt a követ te így odateszed, senki még szemet sem fog rá vetni, mert nincs meg a szemnek megmutató fénye és csillogása, ami a haladásban a szemet odavetíti, hogy itt van valami, aminek a fénye kiemelkedik. És a ti lelketek az egyéniségetekben legyen ez a megmunkálatlan kő. Nincs benne szeretet, nincs benne béke, nincs benne öröm, nincs benne türelem. De talán a megmunkálatlan kőben e lélek által jelen van a gyűlölet, az irigység, a kapzsiság, a féltékenység és a szétszórtság. A kettőt kell párosítani. De párosítani csak úgy tudod, ahogy a munkások nekiállnak ahhoz a kőhöz.

Nem ismeretlen már előttetek.

Hogyan is munkálják meg?

Hisz sokan és sokan akkor testvérem-szolgámmal együtt azt mondottátok: „Minek is megyünk mi oda? Miért nézzem én azt, hát soha nincs rá pénzem?!”

Holott nem ez volt a lényeg!

Csak az éveki tanítást kellett volna odavetítenetek.5

Most jusson eszetekbe, ahogy mutatták nektek is, ahogy láthattátok: mennyi idő kell egy ilyen apró, kis kőnek a megmunkálásához!

Akkor mennyi idő kell Atyámnak és Nekem, Jézus Krisztus Uratoknak, a ti lelketek kövét megmunkálni, hogy az is elinduljon a fény ragyogásában és a szeretetében, az örömében és a békéjében! És ekkor már a kegyelem működik. És ekkor már a megbocsájtás is bennetek él, mert tudtok megbocsájtani.

És a megbocsájtásnak milyen nagy szerepe van a mindennapi életben!

„Mert ha már megbocsájtok egy felebarátomnak, egy testvéremnek vagy egy családtagomnak a szeretteim közül”, valóban mondhatod azt: „Ó, köszönöm, Uram, hisz béke töltötte el a szívemet. Szinte úgy érzem, mintha a fellegekben járnék, amit szavakkal talán ki sem mondhatok, hogy ilyenben van részem.”

És ez az öröm és ez a boldogság vezet e megbocsájtás révén a szeretethez. És már a szeretet olyan nagy a saját szíved-, saját lelkedben, hogy már úgy érzed, szinte széjjel tud pattanni.

De nem kell, hogy széjjelpattanjon.

Te is szíved-, lelkeddel áraszd azoknak, akik elesettek, akik szomorúak, akik bánatosak, akik nem tudják megérteni a mindennapi életet, akik állandóan csak a miért-et keresik, akik sokszor és sokszor azt mondják: „Ha az a Jóságos Isten, vagy ha valóban Isten létezik, miért engedi mindezt, ami jelen van a Földön?”

A ti szavatokat használva: „a Jóságos Isten”.

Vagy: „ha Isten létezik”.

Az Isten létezik Atyámban, aki a ti Mennyei Atyátok. És Ő figyeli e Földet a teremtményben, és figyeli a gyermekeiben. De Atyám minden gyermekének megadta a szabad akarat cselekvés gondolatát. Semmit sem erőszakolunk és erőltetünk — sem testvérre, sem gyermekre.

Hogy ez a szabad akarat a cselekvésében valóban tudjon működni, ehhez szükséges a lélek megmunkálása. Az a lélek, amely egy emberben, a test bensőjében él. Mert ez a lélek segít mindahhoz, hogy élhetsz, hogy haladhatsz, hogy a szíved megdobban, hogy tudsz különbséget tenni a jó és a rossz között. És ez a lélek, amelyet munkálkodni kell a megvilágosodáshoz és a megtapasztaláshoz a felismerésben, a küldetésben és a követésben. Mert mennyivel könnyebb azt mondani: „Jöjj, fiam, hadd öleljelek át kedvemre! Megbocsájtok.”6

Hisz mondhatod azt, ahogy e tanításban: „Meghalt és feltámadt, és újra él.”7 Mert a szeretet az apai szívből e tanításban ezt tükrözi számotokra. Mert az ő lelke valóban át volt adva a megmunkálásra, és már ez a lélek, már tündököl és csillog a maga saját testében, a szeretet örömében és a békének ragyogásában. És már csak az vezéreli az emberi elmét, az emberi szívet, hogy: „Csak azért éljek, és csak tudjak azért imádkozni, hogy visszatérhessen hozzám eltévelyedett fiam, hogy felismerhesse önmagát, és rádöbbenjen, hogy »én is egy ember vagyok, és nem akarok egészen az állatok szintjéig süllyedni«.”

Mert ha akkor lesüllyed az állatok szintjéhez, akkor valóban mondhatjuk azt, hogy a lélek az igazgyöngyében vagy kövében a disznók elé lett dobva, és nehéz lesz újra megtalálni, felismerni, felvenni és egyesülni vele.8

Ezért fontos, hogy gondolkodj, elmélkedj és rádöbbenj, hogy te is Atyám gyermeke vagy egy emberben, akinek van lelke, szíve, lénye és teste, és: „Boldog vagyok, Atyám, ha felajánlhatom önmagam, felajánlhatom lelkemet, hogy nézd meg, kell-e még munkálkodni rajta, vagy most egy kicsit haladhatok így? De kérlek, figyelj, ha lelkem kincse ismét kővé kezd változni, amelynek már nincsen fénye és ragyogása, ha szükséges, rázzál fel, ha szükséges, kopogtass szívem kapuján, ajtaján, hogy ismét itt az idő, gyermekem, hogy munkálkodni kell rajtad, hogy tovább tudj haladni az élet útpályáján.”

Mert a ragyogás a szeretetében így válik eggyé, és így tudod párosítani mindazt, amiről a mai nap-tanítás szól számotokra.

Kérlek hát benneteket, hogy ma így nyissátok meg szíveteket, lelketeket, hogy a szeretetem ajándéka az áldásában e ragyogáson keresztül áradjon a lélekhez. És ez a ragyogás-áldás nézze meg nyitott szívű gyermekeim és testvéreim lelkét, hogy milyen már az a lélek, kell-e rajta munkálkodni és segíteni a továbbhaladáshoz. És már nem torpul9 el az a mérhetetlen nagy szeretet, amelyet oly sokszor árasztottam felétek, hogy szívetekbe és a lélekbe elfogadva az eggyé-válást a szeretet kegyelmében.

A tanításom ma olyan felétek, ami megérthető és elfogadható. Ami által könnyebben tudod venni a mindennapi életet, néha az akadályokban, néha a küzdelemben, néha a megpróbáltatásokban, mert csak arra gondolj: „Igen, lehet, hogy most csak egy kibányászott kő vagyok, aminek nincs értéke és nincs fénye a ragyogásban. De bízom Benned, Uram, Jézusom, bízom Benned, Mennyei Atyám, ha már felemeltél az út porából, és nem hagytál, hogy semmivé váljak, mert az apró ragyogás megadta az út porában, hogy kiemelj, akkor segíts tovább munkálkodni rajtam és bennem. És már könnyebben veszem mindazt, az akadályok révén, amely körülvesz. Már nem vagyok bánatos és szomorú. Már tudok örülni, örvendezni. Már tudok mosolyogni, és a mosolyommal tudok őszinte szívem szeretetével szeretni. És már valóban más számomra a világ a mindennapokban. Már ismerem ezt a világot, és nekem nincs szükségem a jussomra, hogy elindulhassak világot látni. Én már szeretnék megállapodni, és így élni és haladni.”

Hisz fontos, hogy ezt mind tudjátok mérlegelni a mindennapokban, a mindennapokhoz. Hisz ha széjjelnéztek, nem csak országotokban, hanem a világban, forr a világ anélkül, hogy valaki is figyelne egymásra a felebaráti szeretetben. A hatalom, az a szerep, és a szeretet eltorpul.

Ezért Én, Jézus Krisztus Uratok, kiválasztott szolga-testvérem által e bűnbánat-időt, ahogy mondottam a kezdetekben, más lesz szolgám-testvérem szenvedésének, fájdalmának, elfogadásának viselésében, és más lesz a tanítás is, mert szükség van, hogy Én felrázzam azon testvéreimet, akiket felemeltem, de a lélek már hanyatlódva esik, és már nincs értéke, és már nincs ragyogása. És ezt kell ismételten elkezdeni megmunkálni, hogy érezze, hogy egy ember értéke a lélek lelke, amely tükröződik, és amely által ez a test is engedelmeskedik mindahhoz, ami a lélek által a kegyelemben jelen van a mindennapokban, a mindennapokhoz.10 Hisz a szomorúság, a bánat, az egyedül-maradottság, a fájdalom, a betegség az arcotokra van írva sokszor. És ezért fontos, hogy párosuljon hozzája a mosoly az öröme békéjében, a szeretet kegyelmében, a fény világosságában, mert a lélek szeret a Fényben haladni és világosságot nyújtani mindannak a testnek, akinek szüksége van erre.

Így áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária szolga által a testvéremben, hogy ma e mérhetetlen nagy szeretetem a fény világosságában és a lélek ragyogásában áradjon, óvjon és őrizzen, és ha szükséges, működjön a munkálatokhoz a munkálatokban, „mert szeretnék én is más lenni a saját lelkem fényének ragyogásában”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme párosuljon a mai nap tanításának, áldásának szeretetéhez és kegyelméhez, a fényhez és a ragyogáshoz, mert Atyám gyermekei vagytok és az Én testvéreim, és fontos, hogy ismét élhessetek és haladhassatok és ragyogjatok, és ne a hanyatlás láthassék rajtatok és bennetek, mert a lélek elveszti fényét és ragyogását, és ismét kopogtatok, hogy ki az, aki befogad, hogy segítséget tudjak nyújtani a megmunkálásban.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.