JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2006. március 10. Nagyböjt 2.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet a szeretet szaván e bűnbánat Golgotáján, kik meghallottátok hívásomat, és a hívásban megpróbáltatok eleget tenni a jelenléttel, a szeretettel és a kegyelemmel. Mert a jelenlét a szeretettel és a kegyelemmel tud együttműködni a mindennapokban, a mindennapokhoz, amely előtt álltok. Hisz a fájdalom, a bánat, a szenvedés, a megpróbáltatás s a betegség, ahogy mondani szoktátok: egyre sűrűbb, egyre több, egyre nehezebb az elfogadott élet. De ez mellett párosítsd oda melléje a kegyelmet, a szeretetet, az örömet és a békét. Párosítsd hozzája azt, hogy: „Már így könnyebben élek és haladok a mindennapi élet-útpályában.”

Hisz a tanítás a mai napban ez számotokra, ahogy az elmúlt Golgotán, hogy az Emberfiának hatalma van a szombat felett. Mert a szombat van az emberért, és nem az ember a szombatért.1 Ami által az a tanítás folytatódik, hogy a kalászokat tépkedve a farizeusok megszólítják a tanítványokat és a Mestert, Jézus Krisztus Uratokat. De a tanítás folytatódik azzal is, hogy Isten Országa közel van. Betelt az idő. Térjetek meg.2 És a megtérés révén a kalász már szárba szökkent és termést hozott.3

De a termése nem teljesen a jó mag gyümölcseként termett meg — szóltak, és ahogy ma is mondjuk, vannak rossz szándékú emberek, akik nem azt nézik, hogy a kegyelem a szeretetében mit nyújt, hanem bennük az van, hogy a rossz szándék mire vezérli. És a rossz szándékában mit tud teljesíteni. És hogy a teljesítése valóban meghozza a maga gyümölcsét, a rossz szándékának gyümölcsét. Hisz a kalászokból, mikor észrevették, hogy a konkoly is felütötte fejét, de nem csak felütötte, hanem már hatalmasabban nő, és szinte meg akarja fojtani az egészséges, jó termést: „Semmivé váljék, mert csak én szeretnék érvényesülni!”

Hányan és hányan vannak a mai napban ennek az életnek, a mindennapokban ilyen emberek a testvéreimben, hogy „Csak én érvényesüljek, és én éljek, nekem legyen jó, nekem teremjen csak a gyümölcs, nekem hozza el a termést! S akkor én boldog vagyok. Mit törődöm én felebarátaimmal, testvéreimmel?! Mit törődöm én azzal, hogy talán megfojtom őket az akaratommal?! Mit törődök én azzal?! Talán elveszek tőlük valamit, mert csak én akarok érvényesülni.”

Hányan és hányan élik így a mindennapokat. És lelkiismeret-furdalás nélkül. Mintha nem is volna lelkük.

Hisz pedig a lélek tanítása felemelő volt számotokra!

Mert ha az benned él, akkor hiszel, hogy közel van Isten Országa!

Akkor hiszel, hogy hirdetni kell az Evangéliumot!

Akkor hiszel, hogy meg kell térni!

Akkor hiszel, hogy: „Bízni tudok.”

Akkor már nem kételkedsz, nem szomorkodsz, és már akkor érzed azt, hogy: „Én is megpróbálok a jó mag termése lenni, amely meghozta a maga termésének gyümölcsét. De megpróbálok óvakodni azoktól, akik talán be akarnak kebelezni, akik talán át akarnak ölelni és megfojtani, megsemmisíteni.”

De Én mit mondottam tanítványaimnak tanításom révén?

Hagyjátok a jó termést, hadd érjen be! És hagyjátok meg az ember művének termését. S ha majd beérik? Jönnek, hogy learassák és szétválogassák. Kévébe kötik, összerakják, elviszik. A másikat is összekötözik. De azt már nem kell kévére tenni, azt már csak: A tűzre vele! A tűzre vele!!4 Hogy megsemmisüljön, elhamvadjon. Hogy már ne legyen képmutató. Ne okozzon fájdalmat. Ne akarja azt az ő akaratával reátok erőltetni, amire talán te nem vagy felkészülve, amit talán te nem tudsz elfogadni, megérteni.

Mert a tanítás a kegyelemben ezt adja számotokra, hogy meg kell térni, és hinni és bízni kell. Engedni kell, hogy ez a Lélek, amely felemelően benned él, erőt ad, vezet, nevel, simogat és szeret, továbbra is segítsen, védjen és óvjon, vezessen. Mert ez a Lélek, ha talán rosszul cselekszel, ez a Lélek, ha talán nem azt teszed, amit szeretnél, egy kicsit belül elkezd mozogni ez a Lélek, talán egy kis fájdalmat, lelki fájdalmat nyújt feléd, ami által elkezdesz gondolkodni, ami által rádöbbensz: „Igen. Talán, Uram, talán, Istenem, talán Édesanyám a Szűz Máriában, nem kedves előttetek ez az én cselekedetem, ahogy én élek. És én a jó termés szeretnék lenni a jó mag gyümölcsében, és nem pedig a rossz szándékú embernek a műve. Én attól távol szeretnék lenni.”

Mert igenis, a megtérés, a hit és a bizalom erőt ad a mindennapokban. Mert „ez a tanítás összpontosítja a saját lelkünket szívünkkel, testünkkel, egyéniségünkkel, hogy valójában milyen testvérei vagyunk” Jó Jézus Krisztus Uratoknak, valójában milyen gyermekei vagytok Atyámnak? Tudtok-e felebarátaitokat szeretni? Tudtok-e megbocsájtani? Tudtok-e élni és haladni az élet-útpályán? De ez a pálya, ahogy mondottam már, nem egy szép, sima szőnyeg, amelyen csak sétálsz, és billegsz rajta jobbra és balra. Ez az út néha nehézségeket és akadályokat gördít így eléd, ami miatt talán elbotlasz, ami miatt talán földre esel, ami miatt azt nézed, hogy: „Hol vagyok?” És néha ezekre szükségetek van, hogy ne váljatok magabiztossá, hanem tudjátok elfogadni mindazt, amit Én, Jézus Krisztus Uratok Atyámmal együtt a szeretetem kegyelmében nyújtunk számotokra a mindennapokban.

De a mai tanítás lényege nem csak ez volt felétek, hanem az, hogy megnyílik az Ég és szózat hallatszik felétek is:

— Íme, az Én Szeretett Fiam! Őt hallgassátok, és Őt kövessétek.5

Mert az Atya tanúbizonyságot tesz az Ő Fia mellett.6

A Fiú tanúbizonyságot tesz az Ő testvérei mellett.7

És ti, testvéreim, kik jelen vagytok, és azok, akik csak most lélekben vagytok eggyé válva, vagy azok, akik éltek a mai nap korszakában, ti hogyan tesztek tanúbizonyságot Rólam, Jézus Krisztus Uratokról vagy Atyámról?

Meg fogod vallani? Vagy titkolod? Talán azt, hogy „vallásos vagyok”, talán azt, hogy: „Én részt veszek a templom szentmiséjén, mert a szentmisének kegyelme és értéke és titka van. Én imádkozó vagyok. Megpróbálok a szentségekkel élni. És nem szégyellek letérdelni akkor, ha szükségem van. És nem szégyellek panaszkodni akkor, amikor bánatos és fájdalmas a szívem és a lelkem. És nem szégyellem elfogadni az örömet a boldogságában és a kegyelmében, ami reám árad és vetítődik, hogy szívembe és az én lelkembe zárjam.”

Mert a kegyelem az ajándékában így van jelen.

Úgy-e, milyen szép a tanítás?

Úgy-e, milyen könnyű megérteni?

És milyen jó lenne, ha elfogadnák a mai nap, kor emberei a testvéreimben — elsőként pásztoraim, akik valóban segítik és nevelik a nyájat. És nem csak úgy állnak a nyáj élébe, hogy: „Én vagyok ám a pásztor, és majd a nyáj hallgat és követ engem!”

Ez így szép is lenne, ha az a pásztor a bölcsesség szeretetét nyújtaná az ő nyájának. De ha úgy áll a nyáj élén, hogy: „Ki vagyok én? Mit nekem parancsolni? Mert én vagyok csak a pásztor!” — vagy némelyek, hogy azt mondják: a pap. — „És nektek helyből engedelmeskedni kell.”

A mai kor emberében ezt teljesen nem lehet így átadni. Mert a Föld forgásával változott a világ. A Föld forgásával változtak a törvények — a földi és az égi törvények. A Föld forgásával változtattatok, és ez által, a ti szavatokat használva, a II. Vatikáni Zsinat által több minden egy kicsit rugalmasabbá vált.

Hát, ha már ez a rugalmasság jelen van, akkor a Föld forgásával miért nem rugalmasak a pásztoraim és a papjaim?

Az új kor emberével, a mai korban az ifjúsággal, akikről mit mondottam a kezdet kezdetén?8

Ők a jövő testvéreim. A piciny, kis apostolaim, akikre szükségem van, akiket szeretnék tanítani és nevelni, akiket szeretnék elfogadni, Szívembe zárni, átölelni, és ez által ismét tanítványaimmá tenni. Mert szükség van rájuk az élet haladásában, a Föld forgásában.

Kérlek hát benneteket, testvéreim, a mai tanításom a szeretetem szaván szól felétek. Hisz szükségetek van a szeretetre. A szeretet, amely mindent legyőz. A szeretet, ami által élhetsz és haladhatsz. A szeretet, amely megváltoztat.

A Szeretet, amely erőt ad a küzdelemhez.

A Szeretet, amely fényességet és ragyogást nyújt a mai kor emberének a testvéreimben.

A Szeretet, amely megpróbál vezetni e egyszerű földi útpályán.

A Szeretet, amely nem ad nagyobb és nehezebb terhet, mint amit egy testvérem a felebarátomban el tud fogadni és viselni.

Mert a Szeretet nem engedi, hogy ugyanoda visszaessél, az út porába, ahol felismertelek egy tündöklő fény pici ragyogásában:

— Ni-ni, itt van valaki és valami.

Kikerestelek a porból, és megpróbáltalak így felemelni, lassan, lépésről lépésre.

És ezt a Szeretet nem engedi, hogy ismét lezuhanj. Mert ha megengeded, hogy ez a Szeretet benned éljen, szívedben, a lelkedben, egész lényedben, akkor el tudod fogadni felebarátaidat, testvéreidet, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok elfogadlak benneteket, elfogadom testvéreimet, felebarátaimat. Hisz értük vállaltam e küzdelmek árán a szenvedést és a kereszthalált. Mert ha ez nem történik meg, nincs Új Élet a Feltámadásban, és nincs Szeretet, amely felétek árad, és ez által nem tudsz élni és haladni a mindennapokban. Mert a tanításom ma egyszerű felétek, mert a Dicsőségem Fénye nem csak tanítványaimnak van jelen, hanem számotokra is jelen van, ha a lelketek a szeretetében van jelen, és ha a lelketek a Szeretettel együttműködik a haladásban, a mindennapokban. És akkor már ez a Fény a Megdicsőülésében erőt ad a mindennapokhoz. És már ti is boldogan mondhassátok: „Jó nekünk itt lenni, Uram! Hadd maradhassunk itt.” És már talán ti is sátrat építenétek, de a sátor a kő-épületében már jelen van, ahol Én, Jézus Krisztus Uratok ölelésre tárt Karjaimmal várom testvéreimet, akik meghallják hívásomat, és engedik, hogy a Szeretet a kegyelemben és a Lélekkel eggyé válva a felismerésben és a haladásban.

És a mai nap tanításom a felemelésben ez számotokra. Hisz a mindennapokban így is nehéz az élet. A mindennapokban jelen vannak a megpróbáltatások, a fájdalmak, talán a betegségek, talán a megaláztatások. De könnyebb elfogadni és viselni, ha van, ami erőt ad, ha van, ami felemel a mindennapokhoz.

Ennek kegyelmében adom ma Megdicsőült Szeretet-áldásomat a Szeretet szavával, hogy minden nyitott szívű testvérem szívét érintse meg, töltse be, adjon számára erőt a kegyelemben, a bizalomban, a hitben a megtéréshez, elfogadva az Evangélium hirdetését a felismerésben, és már tudjuk, hogy az Emberfia nem azért jött csak erre a Földre, hogy Ura legyen Önmagának, és Ura legyen a szombat felett, hanem azért is jött, hogy tanúságtételt a tanításban és a tanításában számotokra megadja, felemeljen, és ez által elindulva a mindennapi élet útpályáján.

„Néha ez az út a pályában rögös, de nem csüggedek, és nem szomorkodok, mert van, aki erőt adott, és van, aki talán megfogja a kezemet, és átsegít a nagy küzdelmeken.”

És ez a Megdicsőült áldás így áradjon kiválasztott szolgám-testvérem által felétek.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme segítsen abban, hogy ez a Megdicsőült Fénysugár áldása minden nyitott szívű testvéremhez eljusson. Minden nyitott szívű testvérem a felismerésben tudja elfogadni, szívébe zárni, hogy ha szükséges, változni és változtatni. Segítsen a Szentlélek kegyelmével a Lélek jelenlétében, ami által élünk és haladunk a mindennapi élet útpályáján, különösképpen most, e bűnbánat-időben, mert a bűnbánat-időben, ahogy mondottam, változni és változtatni kell. És nem mindegy, hogy hogy’ élsz, hogy a jó mag termésének gyümölcse akarsz lenni, vagy az ember művének a gonosz cselszövése, ami csak önmaga, és senki más.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

 

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.