JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2006. április 7. Nagyböjt 6.

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet, kik eljöttetek a mai napon a bűnbánat hatodik Golgotájára, hogy együtt éljétek át kiválasztott szolgám-testvéremmel a fájdalom, szenvedés Golgotáját.

A Golgota a fájdalmában, ami a mai napban is jelen van, a jelenléte épp olyan, mint a múlt, amiről most a tanításokat a felismerésében és az elfogadásában és a megtapasztalásában, hogy el tudjátok fogadni, mert a fájdalom és a szenvedés, az jelen van mindig a mindennapi életben az egyszerű és a gyarló emberekben, a testvéreimben. Csak nem mindegy, hogy a gyarlóságban és az egyszerűségében benned él a szeretetem, az örömem, a békém és a hitem. A hit a bizalomban épülve, ami az elmúlt hét tanítása, hogy tudsz-e annyira hinni és bízni, hogy Én is jelen vagyok itt számotokra.

Mert mi volt a tanítás?

Oda mentek 2 tanítványomhoz: Fülöphöz, majdan Andráshoz: „Látni szeretnénk az Urat.”1

Az Urat.

De ők úrnak szólították a tanítványaimat: „Uram, látni szeretnénk Jézust.”

Jézus — Én az Úr és a Mester és a Próféta vagyok.

Többen többféleképpen hívnak és szólítanak. De ti most, a jelenben sokszor és sokszor Jézusnak, Jézus Krisztusnak szólítotok a szeretet és a kegyelem megszólításában. De a tanításom ezt adja számotokra, hogy a hit bizalma mit nyújtott és mit nyújthat számotokra a mindennapokban és a mindennapokhoz. Mert ha el tudod valóban hinni a tanításban, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok e egyszerű testvér által a szolgámban jelen vagyok, hozzátok szólok, bizonyságot adok a megtapasztalásban és a felismerésben.

De mégis egyre több a kétely és a kételkedő. És sokszor és sokszor az vetítődik vissza, hogy. „Már nem lehet újat mondani. Hisz ami már több mint 2000 éve adott, arról tanulunk, arról tanítanak, akkor miért szükséges még, hogy legyen jelenés2, és a jelenése révén tanítás?”

A tanítás üzenete, mikor az egyszerűségében egyre többen és többen így gondolkodnak, és a gondolkodásmenetük mellett meg is válaszolnak, hogy: „Semmi új nincs benne!”

De a semmi új mellett, ha nyitott a szíved, nyitott a lelked, nyitott a füled, nyitott a szemed, akkor sok mindent észreveszel. Egy pici, apró részlet, amiből egy nagyobb alakulhat ki részetekre a mindennapokban és a mindennapokhoz. Hisz rajtatok áll, hogy mit fogadsz el a szabad akarat-cselekvésedben, hogyan helyezed el szívedbe és lelkedbe a bensődben, hogyan tapasztalod meg az Én jelenlétemet.

Hisz a mai nap tanítása nem kimondottan az a 3, amit pásztorom ma kiemelt számotokra.3 Hisz az mind csak egy mellékes tanítás.3a A mai nap tanítása, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok bevonulok.4 Bevonulok, de a bevonulásom — Én szeretném az egyszerűségében és az alázatában. De az emberek felmagasztalnak!5

Hisz előtte mi volt a tanítás?

Az Emberfiát felmagasztalják. És a felmagasztalás e bevonulással jelen van.

De a felmagasztalásban Én, Jézus Krisztus Uratok nem akarok király lenni.

Én szeretnék továbbra is megmaradni a Mester, a Tanító, a Próféta és a Názáreti a kegyelemben és a szeretetben és az egyszerűségemben. Mert Atyám így küldött a Földre az Ő testvéreihez az egyszerűségében:

— Hozd el számukra a Fényt a Világosságban. Hozd el számukra a békét a bölcsesség örömében. Hozd el számukra a kegyelmet a lelkük üdvösségéhez. És ha ez már mind bennük él, akkor már nem nehéz türelemben, békében, örömben és a megbocsájtásban élni.

Akkor már nincs is gondolatod arra, hogy tán a harag és a gyűlölet és az irigység kapzsisága felülemelkedjen benned vagy rajtatok. Mert a hit bizalma a kegyelemben ezt mutatja számotokra a Fény Világosságában, a felismerésben és az elfogadásában. Mert ha már hiszed, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok ma is itt jelen vagyok, nem csak kiválasztott szolgám-testvérem által, hanem ha nézed a kápolnának a tabernákulumát, ahol az Élő Krisztusban jelen vagyok.

Hiszed, hogy az Eucharisztia és az Oltáriszentség valóban Én vagyok?

De menjünk még tovább, a kezdetek tanításához az Én jövendölésemben, amely már az Ószövetség, vagy ahogy a kezdetekben mondtam, az őskereszténységet adta számotokra, amikor még az emberek Atyám gyermekeiben valóban tudtak hinni és bízni, és a félelmükben Atyámra tekinteni. De Atyám sokszor mondta számukra:

— Ne féljetek.

És néha nevükön szólította. Mondjam most csak úgy, hogy példának egyik prófétát, hogy:

— Ábrahám, Ábrahám hol vagy? Hisz hozzád szólok.6

Ha most Én, Jézus Krisztus Uratok hozzád szólok, vagy hozzátok szólok, akkor először a kételyek rakodnak itt belül le, hogy: „Létezhet ilyen?”

A kétely mellett a kicsinyhitűség. A kicsinyhitűség mellett a hitetlenség. És a hitetlenség igyekszik elhessegetni mindazt, amit talán megtapasztalhattál. És ilyenkor jelen van az a tanításom, hogy jelen van az igazgyöngy, de nem ismertétek fel. És az igazgyöngyöt eldobtátok magatoktól.7

És az őskereszténységben, az Ószövetség jelében a hit és a bizalom és a szeretet a megbecsülésben és a türelemben mennyivel volt más, amikor az Én testvéreim az emberekben, Atyám gyermekei az emberekben a hit bizalmában egész addig eljutottak, hogy nincs jelen Oltáriszentség, az Eucharisztia, hisz azt Én, Jézus Krisztus Uratok az Ünnepi Vacsorában hagytam meg rátok.

De előtte jelen van az ima által a mindennapi kenyér!8

A kenyér, amelyet úgy tiszteltek, hogy benne van abban az Atya az Élő Istenben.

Becsülni és tisztelni kell.

Ma, a jelenben, áthozva a múlt tanítása, a kegyelem és az üdvösség a felismeréshez és az elfogadáshoz.9

És most hogy’ él az Én testvéreim szívében és lelkében?

Hogy szeretnének bizonyosságot nyerni: „Hadd láthassuk Jézust!”

Hogy „tudok-e hinni és bízni ebben a kegyelemben és ebben a szeretetben, és tudom-e elfogadni”, hogy az Eucharisztia, az Oltáriszentség kegyelme, az valóban az Én szeretetem az Élő Krisztusban.

Mert Atyám annyira szerette az Ő gyermekeit a világban, hogy nem sajnált Engem hozzájuk küldeni. Nem sajnált Engem szinte feláldozni az Írás jövendölésében, mert a Megváltás kegyelme csak így jön el a testvéreimhez most, a jelenben is.10

Mert a tanításom ma különösképpen ez számotokra, hogy Nekem, az Isteni Második Személynek, akit most úgy neveztek, az Élő Krisztus, de akkor a Názáreti vagyok, a Próféta és a Mester, boldogan és örömmel be kell, hogy vonuljak, hogy felmagasztalják az Emberfiát!

Mert a felmagasztalás után történik az alázat a megaláztatásában.

Mert ez által lehet megváltani a világot a testvéri, felebaráti szeretetben.11

Mert a kegyelem a jelenlétében így van most, de így volt a múltban, és így volt az Ószövetség őskereszténységében.

Hisz többször mondottam számotokra: a jelen élet most a Föld forgásával elindulva fölfele, de mikor fölér az ember, akkor oly hamar magabiztossá tud válni, és a magabiztosság néha nem jó tanácsadó. És a magabiztosságában elindulsz a lejtőn lefele, és ott nagyon-nagyon nehéz megállni, és talán visszaesel oda, ahonnan kiemeltelek. És ismét küzdeni és küzdeni kell, hogy elindulhassál ismételten fölfele. És ezért mondhatod, hogy jelen van a múlt, a jelen, a jövő. De a jövőből néha nem tudsz tovább haladni, visszaesel a múltba, a múlt erejének kegyelméhez. De ez néha fontos, mert ez által csiszolódsz lelkedben és testedben. Ez által tudsz elindulni a változás útján. És már ez által ismered el s ismered fel felebarátaidat és testvéreidet. És ez által tudsz imádkozni és imádkoztatni. És ez által tudod befogadni mindazt, ami jelen van a mindennapokban számotokra. Mert e bűnbánat-idő e tanítás révén ezt adja számotokra, hogy hétről hétre mit ismertél fel, mit fogadtál el, mit zártál be szívedbe és lelkedbe, és mi alapján indult el a változás szívedben és lelkedben, és mi alapján csiszolódsz, és mi alapján akarsz élni, haladni és küzdeni, és mi alapján érzed azt, hogy az emberben egy testvér vagy Nekem, Jézus Krisztus Uradnak és gyermek Atyámnak és Édesanyámnak.

A szabad akarat cselekvése e tanítás révén, e sorozat-bűnbánatban hétről hétre ezt hozta számotokra. Mert így jutsz el közelebb és közelebb a felmagasztalt Emberfiához az Isten Fiában, „aki érettünk lett Ember, és érettünk halt meg, és érettünk támadt fel. De a Feltámadása révén már jelen lett számunkra a mindennapi kenyér az Élő Krisztusban az Eucharisztiával.”

Mert ha ezt el tudod hinni, testvérem, megérteni és elfogadni, akkor nincs ok félelemre, izgalomra, stresszre. Azok jönnek úgy is anélkül a bajban! De azt mind tudod mérlegelni, és a mérlegeléssel eltávolítani szívedből és lelkedből. És már csak egy bizonyos pontra összpontosítasz: az Isten-szeretetre és kegyelemre, Fiának kegyelmének szeretetére az Isteni Második Személyben, a Szentlélek kegyelme, amely mindenkor jelen van és szeretne áradni és átölelni, akik képesek befogadni, és az Édesanya szeretetére a küzdelemben és a haladás kegyelmében.

De ezek mind-mind a tanításomban egy bizonyos pontra mutatnak. És ez a pont nem más, mint az Élő Kenyér, amelyet egészen az Ószövetség őskereszténységéből vezettünk át az Újszövetség kezdetéhez,12 hisz a kezdetben most a jelenhez. Hisz a jelen fontos tanítása a mindennapokban. Mert ha tudsz hinni és bízni e jelenlétben, akkor valóban testvéremmé tudsz válni, és már nem kell félned, és már el tudod fogadni az embereket a felebarátban és a szeretetben. Már nem mérlegelsz, már nem kiabálsz, nem alázod meg, hanem elfogadod úgy, ahogy van e jelenlétben. Mert a tanítás ezt nyújtotta számotokra e bűnbánatban hétről hétre. Hisz fontos, hogy megérthessétek, hogy hogyan lehet az őskereszténység Ószövetségét áthozni az Újszövetségbe, és az Újszövetségből most, a mai nap jelenlétébe. Mert a kegyelem akkor is jelen volt és működött, utána a megkezdett Újszövetséggel, és most a jelenben.

Ez oly könnyű, megérteni, és egyszerű. Mert mikor az Én földemen jártatok a megtapasztalás tanításában, abban a tanításban, ami sok mindent számotokra bizonyossá tett, ott is elmondotta szolgám. Nem kell mást tekintenetek, csak azt kell figyelnetek, hogy jelen van a folyó, az a folyó, amelyben az előhírnököm megkereszteli azokat, akik hozzája mennek. De ő nem más, mint a Pusztában Kiáltó Hang, a hírvivő.

És a hírvivésben mit mond?

— Én vízzel keresztellek. De majd jön utánam az, aki hatalmasabb, és majd tűzzel fog keresztelni.

De ez a folyó a sodrásában az Ószövetség őskereszténységében is jelen van, hisz a jövendölés akkor volt, és a Pusztában Kiáltó Hang is itt van jelen. És a sodrásával és a folyásával belemegy a tengerbe, a Genezáretibe, a Kineribe. Sorolhatnám sorba a neveket, amelyekkel szólítják és megilletik. És az Ószövetség a találkozásával, szinte mondhatom, hogy megszűnik, hisz átfolyik a tengeren, megtisztulva, és kilép ismét a tenger medréből, és halad tovább. De már ez a haladás az Újszövetség a jelenhez!13

Csak meg kell tudni érteni e titkot, és becsülni, és felismerni. És már akkor azt mondod, hogy valóban nincs új e tanítás-nap alatt, de mégis új a megközelítése a felismeréshez és az elfogadáshoz.

És csak ezt kellene megérteni, pásztoraimnak elfogadni. És ha ezt mind megértenék, akkor a kegyelem valóban működne rajtuk és bennük.

Tisztelet a kivétel — hozzáteszem.

Akkor már nem csak a rangra-törés volna bennük, a nagyravágyás és az uralkodás és a parancsolgatás, hanem a kegyelem és a szeretet működne bennük és rajtuk. És felismernék a kicsiket, az egyszerűket, az elesetteket. És akkor éreznék, hogy: „Jé, hát én is innen jöttem, én is ez voltam. De miért kellett nekem kilépni ebből, ebből az önmagam világából, és a magabiztonságomban a hatalomra vágyni, és már uralkodni és parancsolni az egyszerűknek és a kicsiknek?”

Már elfelejtették, hogy valójában honnan is jöttek.

Már elfelejtették azt, amikor még ők voltak diákok, hogy néha mit éltek át e sok-sok parancs révén, és néha milyen rosszul fogadták a megkülönböztetést és a megítéltetést a parancsokban.

„De amint egy kicsit az évek eltelnek, amint egy kicsit már rangom van, már magabiztos vagyok, és már én parancsolok azoknak, akik utánam jönnek.”

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok nem ezt tanítottam! Nem ezt a tanítást adtam! Én mindig Saját Magam példáját hozom fel nektek. Most, a jelenben a múlt példáit, hogy Én jártam elöl tanítványaimmal, adtam a tanítást, a szeretetet, az örömet, a békét, a türelmet, a megbocsájtást a megtapasztaláshoz és a felismeréshez, és mindig Saját Magam példáját adtam a tanítványaimnak és a nép sokaságának a követőkben.

És most, pásztoraim, ismételten azt mondom: tisztelet a kivételnek, akik még ismerik és tudják, hogy mi a szeretet, és nem csak ismerik, hanem szívükben, lelkükben jelen van és gyakorolják. Azok nem uralkodni és parancsolni akarnak, azok a szeretet kegyelmében egyszerűek, és nem azt mondják, hogy: „Kikérem magamnak!” — ahogy többen már mondták szolgám részére is e elmúlt időszakokban, e évek folyamán, hogy: „Én pap vagyok! És én tanultam! És engem megillet ez a jog, hogy én fölöttetek vagyok!”

De Én, Jézus Krisztus Uratok mikor adtam ezt a tanítást?!

Mikor mondtam Én valamikor is, hogy fölöttetek vagyok?!14

Én bennetek akarok itt élni, nem fölöttetek!

Itt, bennetek!15

Sajnálom azon pásztoraimat, akik tanultak ugyan, néha keményen, néha sokszor megalázták őket, és mégis nem tanultak — Én ezt mondom. Mert nem tudják értékelni azt, hogy Én itt szeretnék, bennük élni, velük együtt, és nem felettük, és lenézni rájuk!

E bűnbánat-idő tanítása, a mai nap befejezése a sorozatában ezt adja számotokra, mert így tudtok lépcsőről lépcsőre, egymás építésére megérteni, mi a lényege a tanításomnak, és valójában mit szeretnék, és valójában hogy’ szeretném, hogy ti is lássatok, felismerjetek, és ne csak lássatok és felismerjetek, hanem azt akarjátok, hogy itt éljek veletek az eggyé-válásban és a szeretetben.

És már nem csak kiválasztott Mária szolga-testvéremet vizsgáljátok és vizsgáztatjátok, hogy hogyan cselekszik, hogy ő milyen ember, és csak emberi-e ez, vagy talán létezhet-e a kiválasztottsága.

Ha egyszer megnyitnák szívüket pásztoraim, ha egyszer befogadnák ezt a csodálatos, mérhetetlen szeretetemet, a szeretetem formáját a tanításokban, ahogy megadtam, ha egyszer felismernék a tanításnak a lényegét, ha egyszer nem csak az irigység és a rangra-törés vezetné őket, hanem megengednék, hogy az alázat vezesse őket, akkor felismernék azt, ami az igazgyöngyben valóban jelen van — és nem csak kiválasztott Mária szolga-testvérem által, hanem a nyájukban, a kicsinyek és a jelenlévők.

És most is azt tudom mondani, amit már szolgám által a tanításokban megadtam: ha nincsenek kicsinyek, ha nincsenek testvérek a nyájban, mi szükség lenne a pásztorra?

A pásztor egyedül semmi!

A pásztor egyedül nem érvényesül!

A pásztor csak akkor érvényesülhet, ha van neki nyája, akiket taníthat és vezethet.

És nem uralkodhat!

És nem parancsolhat!

És nem nézi le őket messziről, a magasból, hanem megpróbál együtt élni velük úgy, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok a mostani jelenben is tanítványaimmal és a nép sokaságával, mert így tudunk eggyé válni Atyám Isteni szeretetében és kegyelmében.16

Egyre közelebb az idő, ezért ma, a bűnbánat hatodik szenvedés Golgotáján az egymásra épülő tanításom lehet, hogy — mert már a gondolatokban látom — ma egy kicsit kemény.

Nem kemény, csak egy kicsit talán erélyesebb a felismeréshez és az elfogadáshoz. Mert — ismételten mondom — az Ószövetség őskereszténysége az Újszövetséghez és a jelenhez, amely a jövőhöz visz, csak így tud egymásra épülve menni. De ha sokáig megy ez az uralkodás és ez a parancsolgatás — így is közeledünk az Időhöz, így is már elég jól kitolódott az imával és az engeszteléssel, és egyre többen és többen az egyszerű testvéreimben, akik elindultak a változás útján.17

És az egyszerű testvéreim mit tesznek?

Imádkoznak a papjaikért a pásztorban, hogy már ők is végre felismerjék önmagukat és el tudjanak indulni a változás útján. És a változásban ne csak uralkodjanak, követeljenek és parancsoljanak.

Mert így Én, Jézus Krisztus Uratok távol vagyok tőlük. Nem tudok szívükhöz és lelkükhöz közel menni. Mert ha ők nem fogadják el a kicsinyeket és az egyszerűeket, akkor Én hogy’ fogadjam el azokat, akik a tanulásuk révén már nem azt teszik és cselekszik, amit Én, Jézus Krisztus Uruk meghagytam az Újszövetség tanításában.18 De számukra nem csak ez a tanítás — számukra jelen kell lenni az Ószövetség az őskereszténységében19, és számukra jelen kell lenni a jelennek, és figyelni a jövőhöz. Mert így tudunk haladni együtt e kemény élet-útpályánkon.

A mai nap tanításom ez számotokra, amely a hatodik bűnbánat Golgotáján épült az elmúlt hetekéhez, hogy a megvilágosodás és a Fény valóban világosságot tudjon nyújtani számotokra a kegyelemhez, a szeretethez, az örömhöz és a békéhez, mert akkor már van türelem és megbocsájtás, alázat az egyszerűséghez.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom. De áldásom most, a mai napban a bevonulásomnak a szeretete, öröme, békéje és Fénye, és mosolya ragyogjon rátok és adjon erőt, hogy fölmagasztalták az Emberfiát, és örömmel és szeretettel és ének között, hogy:

Hozsánna! Hozsánna! Dicsőség Dávid Fiának!

Vonulunk be.

Így áradjon reátok ez a dicsőséges, örömteli bevonulási áldásom a nyitott szívű testvéreimhez a felebarátaimban, és különösképpen pásztoraimban.

Szeretném őket is megérinteni, átölelni e dicsőséges áldásommal, hogy:

Itt az idő, hogy elmélkedjenek.

Itt az idő, hogy felismerjék önmagukat.

Itt az idő, hogy a tanításom révén cselekedjenek és fogadják el az egyszerű, kicsiny testvéreimet.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e jelenben erősítsen, óvjon és védjen minden nyitott szívű testvéremet a felebarátaimban, kik elfogadják a múlt és a jelen a jövőhöz való tanításomat, és a felismerésben elindulnak a változás útján.

És a felmagasztaló Emberfiának kegyelme nyújtson e szeretetben Fényt és Világosságot.

És ne féljetek Tőle, fogadjátok el, ismerjétek fel, és induljatok el Rajta a haladásban.20 Mert eljön az idő, mikor ez fog segítséget nyújtani számotokra a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.