JÉZUS URUNK FELTÁMADÁSI TANÍTÁSA 2007. április 8.

A Feltámadott  jelképszobra

A Feltámadott jelképszobra

Mária:

 A kő [elmozdul], és megnyílik a sír.

Ó, Dicsőséges Fény, ki most megjelensz!

És a Mester felkelve kijő a sírból.

— Ó, dicsőséges, szép hajnal! — így köszön. — E Fény a megjelenőben most, itt.

A Fény tündököl, és felém árad, hogy átöleljen.

És az Élet ismét megjelent, és erőt vett a Testen, mert az Élet élővé vált, és erősebb már az ellankadt Testen.

 Jézus Krisztus Urunk:

 Eljött hát most ez a pillanat, amiért jönnöm kellett. Mert mind az Írások szerint be kellett teljesednie. Mert másképp nem mehettem volna be e Dicsőségbe.

 Mária:

 Ó, Mester! De csodás e Fényben!

Eljött hát az a dicsőséges hajnal pillanata: „harmadnapra felépítem”. Mert a Test Temploma megjelent.1

 Ó, dicsőséges, szép hajnal!

Így köszönt most téged e Fény,

Mert eljössz már közétek

E Csodálatos Ember,

Kit úgy köszöntötök:2

Krisztus feltámadt!3

 Jézus Krisztus Urunk:

 Hogy ezt az örömet a hírvivőkkel és a Fénnyel elhozzuk.

 Mária:

 Dicsőséges, szép hajnal, a Fény így köszönt most, mert eljött az óra pillanata, amelyre vártunk. Hogy eljött az…

 Alleluja! Alleluja! Krisztus feltámadt!

Alleluja! Alleluja! Krisztus feltámadt!4

 Jézus Krisztus Urunk5

 Hisz a kő elmozdult, és e dicsőséges, szép hajnalban az elesett Test erőt merítve az Élettel, és feltámadt. Hisz az Írás a jövendölésében most beteljesedett.

Hisz tanítványaimnak azt mondottam:

— Emlékezzetek meg e szavaimról: harmadnapra felépítem Test-templomomat; hogy az Élet erősebb a halálnál.

És a hírvivő meghozza a boldogságos örömet:

— Feltámadt! Újra él. És köztünk van!

Ezért az óráért és a pillanatért jött most el közétek a Mester, Jézus Krisztus, a Dicsőséges Király!6

 A dicsőséges, szép hajnal ismételten köszönt benneteket, de illett volna helyet foglalnotok.7

 Krisztus feltámadt!8

Mert az Élet erősebb lett a halálnál.

A Fény eljött most tündöklő örömében, hogy megajándékozza mindazokat, akik nyitott szívűek és a tanításom bennük élhet. Hisz a tanításomat a felkészítésben így adtam meg néktek.

A hét első napján még sötét van. Mária Magdolna kimegy a sírhoz. És ahogy közeledik, megpillantja, a követ elmozdították. Sietve lépteivel oda ér. Nem megy be, csak benéz.

— Nincs itt az Úr! Csak a leplek.

Megijed. Félelmében szaladni kezd. Elmegy Simon Péterhez, és a másik tanítvány, kit a Mester szeretett. Így szól nekik:

— A sír üres. Elvitték az Urat. Nincs a Holttest.

Remeg és fél.

Ekkor a tanítványok mindketten elindulnak a sírhoz. Szaladnak, futnak. De a másik tanítvány jobban futott, mint Simon Péter. És előbb ért a sírhoz. Nem megy be, csak benéz. És látja a gyolcslepleket. Ekkor oda ér Simon, ki bemegy, és ő is látja a lepleket, de látja külön azt a kendőt, ami Jézus Fejét és Arcát takarta. Ekkor hát belép a másik tanítvány, s ezeket mind látván, hinni kezd. És most értették meg azt, hogy a Mesternek fel kellett támadni hallottaiból.9

 Két tanítvány elhagyja Jeruzsálemet, és elindul Emmausz faluba, amely a várostól közel 3 óra járásnyira van a fekvésében. Útközben beszélgetnek, megvitatják, hogy valójában mi történt, minek lehettek tanúi.

S ekkor Maga a Mester, Jézus jön feléjük. Mögéjük szegődik, és követi, és hallgatja őket. De ők nem ismerik fel, hisz a látásukban akadályozva vannak. De ekkor a Mester megkérdezi őket:

— Miről beszélgettetek?

Ők megállnak, szomorúan Reája tekintenek, és kit Kleofásnak hívnak, így szól:

— Te vagy talán az Egyedüli Idegen egész Jeruzsálemben, ki nem hallottad, hogy ezekben a napokban ott mi történt?

A Mester megkérdezi tőlük:

— És mi történt ott?

— Hát a Názáreti Jézus esete! Ki tettekben hű, és nagy, hatalmas volt az Isten és a nép elfogadása révén. De főpapjaink, elöljáróink kiadták Őt, hogy elítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi abban reménykedtünk, hogy Ő fogja megváltani Izraelt.

Ez után a Mester, kit nem ismernek, így szól feléjük:

— Ti, oktondiak! Ti, kemény szívűek! Hát még mindig nem hisztek mindabban, ami történt? Hát a Messiásnak nem ezért kellett eljönnie és elszenvednie mindezt?! Hogyan mehetett volna be Dicsőségébe?! A próféták ezt mind megjövendölték a Mesterről, a Messiásról.

Ez idő alatt oda értek a faluhoz. A Mester úgy tesz, mint aki tovább akar menni. De ők marasztalgatják. Kérlelik:

— Maradj velünk, hisz esteledik. A nap is lemenőben van.

Hát itt marad, és betér velük a házba, majd asztalhoz ülnek. A Mester Kezébe veszi a kenyeret, megáldja, megtöri, és szeretettel átnyújtja nekik.

E pillanatban megnyílik szemük, és felismerik az Urat, a Mestert!

De Ő eltűnik.

Lázasan néznek egymásra, és így szólnak egymáshoz:

— Úgy-e, mikor velünk volt, és beszélt nekünk, lángolt a szívünk, különösképpen, mikor a próféták Írását magyarázta nekünk. Ő a mi Urunk, a Mester!

Gyorsan útra kelnek, hogy visszatérhessenek a városba. És mikor oda érnek, őket ezekkel a szavakkal fogadják:

— Valóban minden úgy történt, ahogy a hozzánk tartozó asszonyok mondották! Hisz Simon és a Szeretett Tanítvány mindent úgy talált, ahogy az asszonyok hírül hozták. De megjelent Simonnak! És él az Urunk!

Erre ők is lázasan így szólnak:

— Mi is találkoztunk Vele! Velünk volt! — és elmesélték, hogyan közeledett feléjük, hogyan voltak együtt. — És hogy ismertük fel az Urat a kenyértörésben.

A félelem elszállt, amely jelen volt bennük. Hisz a tizenegy és társai, kik bezárva voltak, most várják az ő Dicső Mesterüket, Urukat.10

 Ó, Fény, ki eljöttél most az Élettel, mert királyi zászló jár elöl, mely most megjelenve, meglengetve a tündöklő Fény ragyogásában, és jelen a piros az Élet jelével. Mert az Élet ismét köztünk van.

Így köszöntve ma megjelenő testvéreimet e dicsőséges, szép hajnalban. És most így köszöntve nyitott szívvel és szeretettel:

 Krisztus feltámadott!

Halljátok meg asszonyok…11

 Most összefogva láncba Kezünket12, hogy áradjon felétek e dicsőséges hajnal Fénye a tündöklő ragyogásban, hogy töltse be minden nyitott szívű testvéremet, öleljen át e Dicsőséges Fény a meleg sugár jelenével, hogy erőt merítve mindahhoz, amit végigjártunk, és mindahhoz, ami előtt várakozunk, hogy továbbra is felkészülten, új erővel, új lélekkel, az Élő jelenlétével, a meghívás, a felismerés, a küldetés, a követés legyen a szívben és a lélekben. Ehhez most úgy imádkozunk Közösen, ahogyan tanítványaimat is tanítottam:

 Jelen lévő testvérek:

 Mi Atyánk13, aki a Mennyekben vagy!

Szenteltessék meg a Te Neved!

Jöjjön el a Te Országod!

Legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek.

És ne engedj minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.

 Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes!

Az Úr van Teveled!

Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te Méhednek Gyümölcse, Jézus!

Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

 Jézus Krisztus Urunk:

 Így áradjon reátok e közös ima révén e dicsőséges, szép hajnal Fényének sugara, amely átölelve szíveteket, lelketeket, felkészítve mindahhoz, ami előtt álltok a meghívásban és a küldetésben a követés révén.

Ennek reményében most Mind hálát adunk mindazért, hogy Eggyé válhattunk e hosszú, felkészített tanítással, mert már a tanítás a nyitott szívűekkel együtt él a bensőben.

Hála-adó ének.14

A Fény-sugár itt marad veletek.

A Fény-sugár öleljen át benneteket!15

 Íme, a kereszt, amely azért van jelen e helyett, hogy ha reá tekintetek, mindig emlékezzetek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, a Dicső Király, a Mester, a Krisztus, szeretetből adtam Önmagam felebarátaimért és testvéreimért, hogy majdan megválthassam őket. Ezért hát a Keresztre nem úgy kell tekintenetek, hogy elítéltek és keresztre feszítettek. Mert ha Atyám ne ezért küldött volna le közétek, akkor ez nem történhet meg. De mivel Atyám ezért az óráért küldött a pillanatban, ezért hát így van jelen számotokra a Szeretet példája, hogy szeretettel vállaltam mindazt, amit az Írások Rólam jövendöltek.16

Így hát a Keresztem a Szeretet Keresztje.17

Ezért kell saját kereszteteket is átölelni, és szeretettel elfogadni, és hordozni.18

Ezért van, hogy Édesanyám, ki elkísért a Golgotára19, Anyai Szívében jelen van a fájdalom, a bánat, a szomorúság. De az Anyai Szív azt is tudta, hogy: Fiamnak ezt mind el kell szenvednie.

Hisz nem véletlen mondották Édesanya részére:

— Hét tőr járja át Szívedet.20

Ezért hát az Édesanya Szíve is így maradt itt gyermekei részére, nyitottan, őszintén és megjelenő Anyai Szeretetével, hogy ez az Anyai Szeretet erőt adjon a mindennapokhoz. És bármikor eljössz e Anyai Szívhez, leteszed a terhed, bánatot, fájdalmad, örömöd, ez az Anyai Szív meghallgat, és megajándékoz szeretetével. Mert az Anyai Szív ugyanazt a szeretetet fogadta, viselte, hordozta, amit Én, Jézus Krisztus Uratok. Hisz az Anyai Szív is tudta, mit fogadott el, mire mondott igen-t, és mit kellett végigvinnie Fiával együtt.21

És ez mind a Szeretetért történt. Mert ez a Szeretet ad erőt minden testvérnek, gyermeknek, akik megnyissák szívüket, és befogadják.

A Feltámadás Fénye e hajnalban így jött el ma közétek e örömben.22

 Mária:

 Feltámadást ünnepelünk, örömmel. Szívünk megtelik e csodálatos Fénnyel a kegyelemben és a szeretetben, hogy érezzem azt, hogy újra élek. Érezzem azt, hogy újra boldogság és öröm a kegyelemben járja át egész lényemet. Mert e dicsőséges, szép hajnal tündöklő Fényének ragyogása eljött, és leszállt közénk, hogy eggyé válhasson velünk e szép, ünneplő örömben, amely most Feltámadást hozott számunkra.

 (…)

 Mária23:

 Na, akkor Feltámadás hajnalán köszöntök mindenkit! (…) Boldog Húsvétot, segítők, bástyák, mindenkinek! Mindenkinek Boldog Húsvétot!(…)

 

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.