Jézus Krisztus Urunk:

Sükösd kiadványok010      Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok hívásomat, és e ünnepen, hogy egyek lehessünk a tanítás szeretetében, e kegyelem által, ahogy mondani szoktuk a Közösségben, de most Mária, kiválasztott testvérem szavát idézem számotokra. Ő ilyenkor úgy nevezi, hogy: „a család ismét egy”. Mert már úgy ismeritek egymást e hosszú évek folyamán, hogy szinte családnak nevezhetitek egymást, mert nem azt mondani már, hogy „zarándokútra jövünk”, hanem: „Jövünk haza a családhoz, amiről mondhassuk azt is, hogy ez a mi második otthonunk a családunk mellett.” És hogy ha már nem tudok úgy eljönni, ahogy szeretnék, akkor néha szomorúvá válunk, de ezt a szomorúságot nem szabad engedni, hogy megérintse szíveteket a bensőben. Az öröm és a kegyelem működjék rajtatok és bennetek.

Most már áttérve az ünnep második részébe, amikor sokan és sokan a szeretteiteket fogjátok magatok elé vetíteni az emlékekben. S ilyenkor van egy olyan énektek, hogy: „Halottaink szent estéjén csendesül az élet”1. Ilyenkor mindig arra figyeltek, hogy hogyan és miképpen tudjak eleget tenni, mert a gyertyafénynek világossága világosságot nyújt e sötét estében.

És most rátérünk e hónap tanításaira, mert a hónap tanításait, ha figyeltétek, nem egymást követő napokról van szó, hanem van a hét, az elkövetkezendő hét, ami jön számotokra, van egy tanítás, utána ismét lesz egy, majdnem egy hét szünet, és utána jön megint egy, és a hónap vége felé a harmadik tanítás. De mind a három tanítás, mintha egymásra épülne, szinte mondhatod azt, mintha folytatódna egymás után. Hisz az első tanítás miről is szólt?

Mikor Én, Jézus Krisztus Uratok elmentem a farizeus házába, hogy nála étkezzek — hogy vendégül lát e vacsorán, e ebéden, e lakomán? Mindegy, hogy melyiket mondjátok a három megnevezésből — az egyiken részt veszek.2 És ahogy szétnézek közöttük, az tűnik fel, hogy nem az egyszerű, a szegény és a kicsinyek vannak jelen, akik rá vannak erre szorulva, hanem az olyanok, akik dúskálnak a mindennapi életben, a jelenben. Hisz hogy’ is mondottam a ház urának, mint ahogy most Én boldog József 3 felé emelem tekintetem, így fordultam a ház urához, és azt mondottam neki:

— Ha máskor ebédet, vacsorát vagy — a legegyszerűbb szóval — lakomát tartasz és adsz, ne ezeket hívjad, testvéreidet, rokonaidat, gazdag szomszédaidat, mert ők ismét visszahívnak téged, mert meg tudják tenni számodra. De ha te hívod a szegényeket, a betegeket, a sántákat, a bénákat, a vakokat, kiket szinte úgy lehet csak oda vezetni, mert azt sem tudják, hogy hova mennek, ők valóban tudnak örülni az ilyen ajándéknak, értékelni a kegyelmet, értékelni mindazt, amely körülvesz.

És ilyenkor nem kell szomorkodni, hogy „valójában most én mit teszek”. Ilyenkor arra kell gondolni, érezni, átélni: „Mily boldog vagyok, mert én ezt tudtam nyújtani számukra, és az öröm, amelyet viszonzásul kaptam, szinte felemel. És akkor majd elgondolkodhatok azon, hogy ha eljön az igazak feltámadása, hogy milyen kegyelemben lehet részem.”

Most az egyszerűségében ez nem kimondottan egy vacsoráról, egy meghívásról, egy megjelenésről szól, hanem hogy hogyan ismered fel az elesetteket, a szegényeket, a betegeket, hogyan tudsz velük együtt élni, hogyan tudod megnyitni feléjük szívedet a segítségnyújtásban, hogyan tudsz értük imával, fohásszal rájuk gondolni. Ezek mind-mind a szegények és az elesettek megsegítéséhez tartozik.

Érezni a működést e kegyelem által a szeretetben. Mert fontos, hogy ha én boldog vagyok, örömben részesülök, érzem a szeretetet, érzem az öröm békéjét, érzem, hogy irgalmasság ölel át, akkor én ezt meg tudom osztani mindazokkal, akik vágyakoznak erre az ajándékra s erre a kegyelemre a jelenlévők között. És ilyenkor nem kimondottan azt kell nézni, hogy a szegénységben most mi a szegény, mi a beteg, mi a béna, mi a sánta és mi a vak. Ez egy példa volt a ház urának. De a példát úgy is lehet értékelni, érezni, hogy te, testvér, aki észreveszed, hogy most talán rászorul a testvéred egy felajánló imára, egy felajánló kérésre, egy felajánló fohászra, akkor én ezt szívből, szeretettel önmagamból kiadhatom, és megadhatom számára a jó cselekedetekért, mert számomra is az üdvösség így jön el e kegyelemben. És akkor tudod értékelni ennek a tanításnak a mondanivalóját.

De erre a tanításra folytatódott a második tanítás, hogy úgy-e, Én, Jézus Krisztus Uratok, most mindegy, hogy melyik városról beszélünk a tanításból, amikor Jerikó felé haladok.4 De megyek a nép sokaságával, akik követnek, akik hallgatják szavamat a tanítás által, amit nem csak tanítványaimnak, hanem a nép sokaságának is adok. És adott egy alacsony növésű férfiember. Most ezt az alacsony növésű férfiembert nem muszáj úgy neveznetek, hogy a vámosok feje. Ezt az alacsony növésű férfiembert lehet a mai kor emberének is nevezni, aki vágyakozik, hogy találkozhassék Velem, aki vágyakozik, hogy megismerjen. És ezt a vágyat szeretné kiegészíteni. És mi jön akkor a gondolatába?

— Hát felmászok a vad fügefára, mert úgy is itt kell Neki elhaladni, ha más nem, akkor bár látom, és talán néhány szót hallhatok is, amit a tanításban ad.

Ő erre készült fel, hogy ha ezt megkaphassa, ő ezzel is megelégszik.

Úgy-e, hogy működik a kegyelem?

Én, Jézus Krisztus Uratok látom a jelen kor emberének a vágyát. És a vágyra megpróbálok ilyen egyszerű választ adni.

Mit mondottam e alacsony növésű férfiembernek vagy férfiúnak?

— Gyere le gyorsan, mert ma nálad kell megszállnom, hogy vendégül lássál.

Az öröm és a szeretet olyan nagy lesz benne, hogy elkezd gondolkozni az életén. Megtörténik a vendéglátás, annak ellenére, hogy vannak, akik méltatlankodnak, akik felháborodnak. Most a felháborodást lehet mondani: a jelen korban lévő testvérek és a jelen kor emberei, akik oly hamar meg tudnak ítélni másokat, mert ők is mit mondtak?

Felháborodtak, meglepődtek, hogy:

— A bűnösök közé megy? Hát milyen Ember ez, ha bűnösökkel akar együtt lenni?!

A jelenben ezt hogyan fordítod? Most csak beszéljünk erről a helyről: ti is „bűnösek” vagytok, mert itt vagytok.

Úgy-e, pásztorotok ezt már többször és többször elmondotta: „Ez az igazi szeretet? Ez az igazi öröm? Így működik a kegyelem,   hogy aki nem kedves előttem, azt én kitaszítom?”

Mert itt is lehet értelmezni, hogy ők szinte kitaszítanak, mert Én, Jézus Krisztus Uratok szinte leereszkedtem ehhez a bűnöshöz. Hát akkor Én is épp olyan bűnös lehetek, mint ő, ha már szóba állok vele, ha már meglátogatom, ha betérek házába.

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok miért is jöttem?

Hogy üdvösséget árasszak mindazoknak, akiknek szükségük van; érezzék a kegyelmet, érezzék az ajándékot, és érezzék, hogy ami elveszett, megkeressem, és visszavezessem az üdvösséghez.

Mert mit mondott ez az alacsony növésű férfiú?

— Uram, vagyonom felét szétosztottam, s akit megkárosítottam, négyszer annyit adok neki vissza.

Megérintette őt a kegyelem?

Működött rajta és benne a Szentlélek?

Megváltoztatta őt, nem csak külsőleg, hanem bensőleg is?

Tudott változni, s ez által cselekedni?

Úgy-e, milyen könnyű a válaszok ezekre a kérdésekre?

Mert az üdvösség így jött el hozzája e kegyelem által.

És hagyta, hogy ez az üdvösség magával ragadja. Hagyta, hogy ez az üdvösség mutassa meg számára mindazt, amire szüksége van a kegyelem által.

Fontos, hogy ezeket mind-mind meg tudjuk érteni, felismerni és elfogadni. És akkor mi is a kicsinyekkel, az egyszerűekkel, a szegényekkel és az elesettekkel tudunk együtt lenni. És nem taszítunk ki senkit, nem utasítunk el senkit, nem ítélünk meg senkit. Számunkra mindenki legyen egy testvér, aki az üdvösség által hozzánk tartozik, mert felismerte mindazt, ami megelevenedett rajta és benne, és hagyta, hogy működjön rajta és benne, hogy ez által változzon és változtasson.

Úgy-e, milyen egyszerű ez a tanítás a felismerés részében?

Mert ha én nem akarok változni, akkor kifogásokat mindig lehet találni. Mindig lehet megítélni, mindig lehet mások felett pálcát törni, mindig lehet másokat kitaszítani, csak azon nem gondolkodunk el a mai kor népének emberében, e jelenben, hogy minket ugyanígy megítélhetnek, kitaszíthatnak, utasíthatnak, s talán akkor döbbenhetünk rá, hogy ez nem egy kellemes érzés a felismerés megtapasztalásában.

Fontos, hogy próbáljuk érezni és értékelni a különbséget e tanítás által, mert a tanítás azt mutatta számotokra, hogy ha van egy vágyad, ezt a vágyat tudod teljesíteni, ezzel a vággyal elindulsz valahova, ezzel a vággyal elindulsz a változás útján, ezzel a vággyal tudsz örömet, békét és szeretetet árasztani, ezzel a vággyal igyekszel az igazak felé törekedni, ezzel a vággyal elfogadod a felebarátot és a testvért, és nem leszel személyválogató, hogy ő kell, ő nem; ő megint kell, ő megint nem kell. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok nem így jöttem el. Én úgy jöttem, hogy mindenkit megkeressek, még azokat is, akik most talán távol vannak, de felkeresem, hogy el ne vesszenek, hogy ők is ez által üdvösséget nyerjenek e kegyelem által.

És akkor folytatódott a harmadik tanítás, ami szintén ehhez a két tanításhoz kapcsolódik abban az értelmében, hogy jelen vagyok egy Atyám házában való részvételben. És most próbáljátok csak úgy elképzelni, hogy egy külső szemlélőként vagyok jelen, és figyelem, hogy mi történik. Figyelem, hogy ki hogyan cselekszik és mit tesz a külső szemléletben.5 És akkor látom, hogy ki hogyan cselekszik: eljött Atyám házában a perselygyűjtés az adományban. És látom, boldogan, hogy hogyan és hogyan adakoznak azok, akiknek bőven van, akiknek talán ez nem is hiányzik, észre sem veszik, hogy ezt ők talán csak kiadták magukból. És akkor észreveszünk egy egyszerű, kis szegény asszonykát az özvegységében, aki lehet, hogy nem ilyen bátran adakozott, hanem megpróbálta a szegénységét szinte leplezni, és megpróbálta csak úgy odaadni azt, amije van. És az is az utolsó. Szinte a megélhetését is átadta. Nem törődött azzal, hogy: Holnap vagy holnapután mi lesz velem? „Én most ezt ki akartam adni önmagamból a felajánláshoz, a kéréshez, a fohászhoz, a hálához, a köszönethez” — sok mindent lehet felsorolni, vagy éppen azért, hogy kérek, fohászkodok, felajánlok, reménykedek, hogy megtörténik a meghallgatásom, és segítségemre siet az a kegyelem, amiért talán most nyitott szívvel és szeretettel, őszintén, összetett kézzel tudtam imádkozni, tudtam felajánlani, és tudok majd hálát adni a kegyelemben.

Hogy ha ezeket mind-mind a tanításokban így értelmezitek és fogadjátok el, és megengeditek, hogy egymásra épülő tanítások megérinteni szíveteket, a lelket, ami működik rajtatok és bennetek, „ami által könnyedén nem mondok nemet bármire, vagy nem engedem, hogy kiutasítsanak, eltaszítsanak, megpróbálok harcolni mindazért, amivel megillettél, Uram, Jézusom, e kegyelemben, megillettél, hogy én is a Te testvéred vagyok, és Hozzád tartozom, és mivel Hozzád tartozok, boldog lehetek, hogy valójában, ha nem is vagyok ma itt, a jelenben, de ha talán holnap vagy csak ha holnapután figyelem meg, s érzem, hogy milyen csodálatos az az ajándék, amely körülölel a mindennapok tanításával, e szeretet által.”

És hogy ha ezeket mind-mind meg tudtuk érteni, el tudtuk fogadni, akkor érezzük, hogy valójában nincs se szegénység, nincs se kitaszított, nincs se béna, se sánta, se vak, mert a szív szeretetével egyek lehetünk, mert sugározzuk egymáshoz ezt a kegyelmet, ezt az ajándékot a felemelkedéshez. És akkor érezzük teljesen az öröm boldogságát e kegyelemben, a mindennapokban. Érezzük, hogy valójában mi is fontosak vagyunk a mindennapokban, a kegyelem által. Érezzük, hogy „én is boldog lehetek, mert valamit adhatok önmagamból, mert nekem talán csak ez van, de ezt szívből és szeretettel oda tudom adni a jó cselekedetekért”, mert Jó Jézus Krisztus Urunk, ahogy mondani szoktátok, és ahogy most Én mondom, Jézus Krisztus Uratok, a tanítás, amely jelen van nálatok és közöttetek, az mindig és mindenkor úgy szól felétek és hozzátok, hogy nem olyan, hogy elfelejtsük, nem olyan, hogy nem vesszük figyelembe a testvéreket, és nem vesszük észre a segítségnyújtást. Megpróbáljuk elfogadni mindazt, ami a tanítás által számunkra jelen van az átölelésben e kegyelem által. És akkor érezzük a tanítások mondanivalóját, ahogy egymásra épülnek, mert ebben a hónapban nem csak ezek a szegények és elesettek, bénák, sánták, egyedül maradottak lesznek számotokra jelen, hisz ebben a hónapban lesznek azok is, akik ezeket mind felkarolják, átölelik, ha kell, az ágyukat átadják, ha kell, élelmet adnak, ha kell, megpróbálnak segíteni, hogy érezzék, hogy ők is Jézushoz tartoznak a testvérben, e kegyelemben. S akkor valóban azt mondhassátok: „Nincs hiábavaló ima, mert az ima valójában meghallgatásra talál, csak legyen bennem annyi türelem, annyi szeretet a kegyelemben, hogy ezt mind ki tudjam várni, meg tudjam élni, meg tudjam tapasztalni, és engedjem, hogy működjön rajtam és bennem, engedjem, hogy ez által én is változzam, és engedjem, hogy az ilyenekre fel tudjak nézni, talán először, s később már azt teszem, hogy én is segítek, én is egy akarok lenni ebben a közösségben, mint ahogy Te, Uram, Jézusom, a kegyelemben.”

Úgy-e, milyen könnyű így gondolkodnotok a tanításokról?

Mert a tanítások ma és ennek a hónap tanításában így jönnek el hozzátok e felemelkedés, e kegyelem által a kicsinyekhez, a szegényekhez, az elesettekhez, a betegekhez, az árvákhoz, hogy mind-mind összetartozzatok és egyek legyetek. És érezzétek az egységet, érezzétek a szeretet jelenét, érezzétek, hogy ti is fontosak vagytok e jelen kor testvérben, emberben, a felebaráthoz, a felismerésben.

És akkor ennek reményében ma a kicsinyek és a szegények kegyelmének áldását árasztom reátok a felemelkedéshez, hogy egyek legyetek, és örüljetek minden napnak, amely felvirrad számotokra. Örüljetek, hogy egymást ismerhetitek. Örüljetek, hogy elfogadjátok egymást. És örüljetek, „ha tudok tenni, cselekedni vagy éppen adni önmagamból egy ilyen felemelkedő szegénynek, elesettnek, kicsinynek”, mert Én, Jézus Krisztus Uratok így szólok most hozzátok.

Fontos, hogy ti is, mind-mind, érezzétek a felismerést, a küldetést, az elindulást a meghívás által.

Ennek reményében kiválasztott Mária testvérem által árasztom felétek a szegények, a kicsinyek, az elesettek, a felemelkedéshez való áldásomat.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, mert Én, Jézus Krisztus Uratok küldöm most felétek e áldásban, hogy érezd a felemelkedést, az összetartozást, hogy összekovácsolva egyek legyetek e szegénység kicsinységében, e kegyelem által, hogy elfogadjátok egymást, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok tanítalak, és megmutatom számotokra a cselekvést e kegyelemhez, a mindennaphoz, a mindennapban.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

E temetőkertben égnek már a gyertyák, fényt és világosságot nyújtanak. De e temetőkertben még csak ma kezdődik az ünnep mindazok számára, akik e földi élet befejezésével eltávoztak. Megemlékeztek mindazokról, akiket szerettetek, akiket átöleltetek, akikre szívetekben emléküket őrzitek a felemelkedéshez, az összetartozáshoz. És így most e temetőkertben, ha kigyúlnak a fények, „a halottaink szentestéjén csendesül az élet”.

De itt ti a gyertyát, a fényt, a világosságot a Mindenszentek ünnepén gyújtjátok.

Ilyenkor lehetne megkérdezni tőletek:

Most kinek gyújtottátok a gyertyát: a szeretteiteknek, akiket szívetekben emlékül őriztek, vagy Mindenszentek ünnepén az összes szentnek, akik már a Dicsőségben vannak, és közbenjárók lehetnek értetek?

Mert az ünnep, amelyről átléptetek a mai nap ünnepébe6, ma kell a fényt, világosságot gyújtani a megemlékezésben a testnek. De a lélek, az már a Dicsőség megtapasztalásából időnként így reátok tekintenek, hogy valójában hogyan és miképpen vagytok jelen e mindennapokban. Vannak, akik tartják ilyenkor, mint ahogy van az újévben a nyolcad, a Feltámadás után a nyolcad, most ismételten a nyolcad. A nyolcad napjában azt mondod: „Igyekszek a fényt, a világosságot megadni a szeretteim emlékének, mert én már csak így tudok rájuk emlékezni, arcukra, mosolyukra, kedves lényükre a mindennapokban, hogy erőt adjanak, hogy én is szerethessem e csodálatos napot, legyek felkészült, mert ma vagyok, de nem biztos, hogy holnap is leszek.

És ma lehet, és holnap szabad elmélkedni a mindennapi életen.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


  • Programjaink

    • Programjaink

      A Golgoták programja A Golgoták időpontja:…

    • Zarándokbusz

      Tájékoztatjuk a testvéreket, hogy minden hónap első péntekjén és Nagypénteken külön zarándokbusz indul Budapestről Sükösdre. Az autóbusz minden alkalommal déli 12:00 órakor indul az üllői úti stadion (Fradi-pálya) üllői úti oldala mellől. Ugyanez az autóbusz az éjszakai szentmise után, hajnai 02:30-kor indul vissza Budapestre.

    • Évforduló ünnepe 2017. április 25

      Értesítjük a kedves zarándok testvéreket,…