Részletek a 2013. április 25-i évfordulós ünnepi tanításból

Az irgalmas Jézus

Az irgalmas Jézus

 (…)

Jézus Krisztus Urunk:

Most azt a testvéremet hívtam, aki az utazásra írta az éneket, mikor mentetek kettő busszal Budapestre, mikor a Korona tanításán, hogy részt vegyetek. Örültetek, hogy van ebben részetek, hogy közelről majd megláthassátok, és majd hallhassátok mindazt, ami ott megelevenedik.

(…)

Németh Kati:

Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy újra szólítottál ezzel az énekkel kapcsolatban.

Ez egy csodálatos élmény volt, és nagyon nagy ajándék, hogy ezeket az énekeket kaptuk.1

És itt voltam azon az estén, előző este, amikor a Marikát először a Koronára tanítottad.2 Köszönöm ezt a kegyelmet, hogy akkor részt vehettem benne. És másnap hajnalban arra ébredtem, énekelve, hogy a „Közelebb, közelebb, Uram, Hozzád” dallamára énekeltem, hogy:

Koronánk Szent István

Terád hagyta,

Őrködjél felettünk

Kegyes Szűzanya.

Ha újra élni kezd,

Működőképes lesz,

Akkor hát, Istenem,

Segíts népeden.

Koronánk messziről

Megérkezett,

Ezt nagyon köszönjük

Néked, Istenem.

Két drága ereklye

Róla még hiányzik,

Gyöngyszemét a földben

Angyalok őrzik.

És akkor annyira sírtam, hogy nem tudtam elképzelni, hogy: Istenem, hát ilyent egy halandó ember hogy írhat le? Hát én hogy írhatok ilyent, hogy „a gyöngyszemét a földben angyalok őrzik”?

(…)

Jézus Krisztus Urunk:

Lehet közösen énekelni.3

Amikor ez az ének megíródott, s azóta sokszor és sokszor eléneklitek, ebben az énekben, ha figyelitek minden sorát, kimondottan nektek, magyaroknak szólt, ennek a népnek a nemzetben. De hogy ez az ének megjelenhetett előttetek, és ezt az éneket így kezeitekbe vehetitek és olvasva énekelhetitek, ehhez adódott nektek az a tanítás, ami a Korona története és jelene. A mai napig erőt ad számotokra, ha a Koronára tekintetek.

(…)

De hogy ez a tanítás megelevenedhessen rajtatok és bennetek, hogy „mi, magyarok elnyomottak vagyunk, mi, magyarok, akiket sokan lenéznek, mi, magyarok, akiknek nehéz az élet, ezeket csak velünk tehetik meg”.

És készültetek az ünnepre.4 Az ünnep, amely eljött számotokra. De hogy az ünnep tökéletes legyen a magyarok ünnepében, Én, Jézus Krisztus Uratok megadtam ezt a tanítást felétek, számotokra és nektek, hogy ne legyetek olyan szomorúak, kétségbeesettek, hogy úgy érezzétek, hogy senkik vagytok, hisz nektek van egy nagy kincsetek, a kincs, amely az egész országnak kincse: a ti Koronátok. Az a Korona, amelyet a ti királyotok felajánlott5 Édesanyámnak, országával, népével, nemzetével, óvja, védje ezt az országot, ezt a népet, ezt a nemzetet, akik itt együtt éltek.

De hogy miért kincs ez a Korona, és miért fontos, hogy erre szinte a magyar nép a nemzetében büszke lehessen, mert ez a kincs a Koronában úgy érkezett hozzátok, hogy köze van Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz. Mert ti nem az a nép s az a nemzet vagytok, akikre azt mondhassátok, hogy semmit sem értek. Mert néha valóban vannak, akik így gondolkodnak.

És e szavak után jelen vagytok, és figyeltek, és pont ezen a napon kevesen vagytok, számban nem akarok mondani, de azt mondom, szinte, mint egy nagyobb család. Egy családot el tudtok képzelni, hány főből lehet, csak ennyien voltatok akkor jelen, amikor a legelső tanítást, megelevenedést adtam számotokra6:

Mária:

Látok egy ajtót. Fény veszi körül. És most megnyílik az ajtó, s mintha valamit kivennének. S akkor látom, mintha párna lenne. De mintha bordó is lenne a színében.

Jéé! Ezt csak képen láttam még! Ez biztos az lenne?! Jobban megnézem.

Ez talán a mi Koronánk! Olyan.

De én nem ismerem, mert csak képen láttam még.

S úgy közelebb jön felém.

Ez a Korona!

És rajta Alma.7

De mit képez az Alma?!

Alma?!

Az meg olyan, mintha Jogar lenne mellette.

Ez így együtt van!

Együtt kell ennek lenni?!

Nem tudom. Megnézem jobban.

Jéé! És emelkedik föl a Korona! De hova megy?! A fény viszi.

Jéé! Ez már itt felettem van!

Nekem akarják adni?!

Mi akar lenni ebből?

De már itt van felettem!

Nyugodtan várok, most mi történik.

Jéé! A fejemre teszik. Hm! Nekem? Fejemre?!8

Miért?!

Miért kellett elfogadnom?!

Jaj, de fáj!!

Jaj!

Nincs már itt, de úgy fáj!9

Jaj! Jaj! Jaj!10

Nem is baj, ha elviszik!

Én ezt többet nem kérem, ez nagyon fájt!

Azt se tudom, ki vette ki, vagy miért adták ide.11

Jézus Krisztus Urunk:

Majdan kinyissa szemét, és széjjelnéz. S mindjárt kérdezik:

— Mi volt veled? Olyan nagyon kiabáltál és sírtál! Mi történt veled?

— Nem tudom, el-e szabad mondani, de nagyon fáj még mindig.12

— Mondjad már, mi történt veled? Mi is megijedtünk.

— Jaj! Arról kaptam most — tanítás-e? Arról beszélt nekem a mi Jézusunk, hogy mi, magyarok örüljünk, s legyünk büszkék a mi kincsünkre. Talán elmondhatom, most nem érzem már jobban a fájdalmat, akkor talán elmondhatom: a Koronát. De olyan szép ez a Korona, amit én láttam!

De türelmetlenek, mindjárt közbeszól, hogy:

— Milyen Korona?! Mit láttál?! — közbeszólnak.

— A mi Koronánkról beszélek, az országnak a Koronájáról. Én még nem láttam, csak képen, de most itt láttam. Volt egy ajtó előttem. És olyan erős fény vette így körbe. S akkor ez az ajtó megnyílt, de hogy ki, mi, mert én kezeket nem láttam, lehet, hogy a fény, így, ahogy az ajtó kinyílt, először megemelkedett, és csak jött, jött, jött kifele. És mikor jobban megnéztem, akkor láttam, hogy ez a Korona. Mert úgy nézett ki, mint a képen. De nem teljesen, mert ennek fénye van. De volt mellette Alma is, meg Jogar is. S olyan bordó valami, nem tudom, hogy párna-e vagy mi, mintha azon olyan szépen el volt helyezkedve. És akkor először arról a bordóról felemelkedett, akkor még itt nem tudtam, mi történik, csak úgy figyeltem, hogy most mi lesz, és… Először csak úgy ment, ment fölfele. Már fejem fölött volt, még meg is néztem, és utána elhelyezték a fejemre. Akkor még olyan jó érzés volt. És utána, nem tudom, de szörnyű, nagy fájdalmam lett. Itt, így. Én, még most is úgy bizsereg a fejem, itt érzem. Itt. Nagyon fájt. Olyan volt, mintha be lett volna szorítva, vagy nem tudom. Nagyon, nagyon! Ezt nem akarom senkinek, hogy átélje. Ez nagyon-nagyon nem jó. Nagyon fájdalmas! De hogy miért kellett nekem ezt megnéznem, vagy elfogadnom, hogy rám rakják, azt nem tudom, erről nem volt több szó. De remélem, többet nem kapom meg, mert ez nagyon-nagyon fáj. Ezt én nem akarom.

Mária:

Akkor faggattak, kérdeztek, hogy más nem történt semmi, más semmit nem hallottam, nem mondtak semmit?

Nem.

Majd eltelik egy pár nap, amikor ismét e jelenben jelen van a fény, az ajtó, amely ismételten kinyílik előttem. S megint, mintha valami csak úgy kihozza. De én már előre félek, mert én most ezt nem akarom! Én ezt már többet nem kérem!

Nem akarom többet! Nagyon fáj! Nem kérem többet!

Így előttem ez nagyon szép.

S ekkor, íme, ezt hallom:

— Ez a kincs, amely az ország Koronája, amelyet, ahogy mondottam, királyotok felajánlott Édesanyám oltalmába. Ehhez úgy van közöm Nekem, Jézus Krisztus Uratoknak, hogy ezt a Koronát nem a magyar népnek akarták elküldeni, teljesen más népnek és nemzetnek. És majdan a földi helytartó megkapta az éjszakában, hogy: holnap, mikor útnak indítja, a magyar népnek vigyék el ezt a Koronát.13

Így van hozzá Nekem is, Jézus Krisztus Uratoknak közöm.

— Igen, Uram, ezt én most megértem. De miért fájt a fejem ennyire, amikor a fejemre tettétek? Nagyon! Már most attól félek, ha megint a fejemre teszitek.

— Íme, nézd a Koronának eredeti jelenét.

És most másképp látom, mint tegnap.14

Jéé! És föntről, mintha ilyen fény, körbe így vonná!15 És így van előttem.

— Ez a fény, amit most láthattál: a Korona működő ereje. Ennek a Koronának van működése. És ezt a Koronát ezért nem szabad elhelyezni a fejre, csak fölötte, mert a működő erő ilyen fájdalmat bocsájt ki.

És most milyen szép ebben a fényben!

Látom ezeket a csüngőket is most. Azt tegnap nagyon észre se vettem.

S azok ott mit jelképeznek?

A képek, a kövek, a gyöngyök. Megfigyeltem. Tudom, ha eljön az idő, beszélhetek róla. Igen.

Már megint emelkedik fölfelé! Csak nem a fejemre akarják tenni?!16 Nem! Nem kérem! Nagyon fáááj!!17

Nem! Neeem!!

Megtapasztalom…18

Most nem annyira fájt, mint tegnap.

Ez a működő erő, amelyet kibocsájt a Korona a fény által.

Majd sokan jönnek e hír hallatán. És mindenki tudni akarja e Korona jelenének tanítását.

S ez után valóban egyre többen és többen, akik felkerestek. És mind úgy jött el: „Én vagyok a Korona-kutató. Én írok a Koronáról, és add át, ami van neked a Koronáról.”

Jézus Krisztus Urunk:

De sokan és sokan nem értették, hogy kiválasztott Mária szolga-testvérem soha nem jegyzetelt semmit. Őneki mindent, amit megadtam, így tudott átadni19, és csak akkor tudta átadni, ha Én, Jézus Krisztus Uratok is jónak láttam, hogy átadhassa. Ha nem, akkor néha szomorúan, néha haragosan, néha megjegyzésekkel távoztak el erről a helyről.

De volt, aki megjegyezte: „Már hány éve kutatok, keresek! Le is írtam a könyvbe. Ővele még sosem találkoztam, sosem beszéltem, és ő azt mondja, most kapta, nem oly régen. Nekem évek mentek rá, ő meg pár óra alatt majdnem elmondja azt, amit én nagy nehezen leírtam. Akkor mi van még neki?! És nem akarja nekünk elmondani?!”

Nem értették.

De azért úgy nyilatkoztak némely helyen, hogy: „Igazat mond, mert vannak igaz szavak, mondatok, amiket elmond. Csak nem mondja el az egészet! Csak szinte, mondhassuk azt, morzsákat ad nekünk. S nekem évek mentek rá! De akkor ő miért hivatott erre, hogy ő ezt tudja? Egy egyszerű, falusi asszony?!”

Én, Jézus Krisztus Uratok nem mindig a DDr-eket kerestem!

Én az egyszerű embereket a testvérben keresem, akikkel taníthatok, aki által a működést megadhatom, aki által érzitek mindazt, hogy hogyan van jelen a kegyelem a szeretetében.

És most eltelt egy bizonyos idő — most kérem majd sáfár testvért20, és kérem, még innen két testvért, megnézhetitek még mindig a működő erőnek a jelenlétét.21

Mehetsz följebb is, még akkor is érzed.

És most, aki néha szokta az órát, ilyen, nézni, hogy hogyan, és megnézhette22, hogy hány perc telt el azóta, ahogy kiválasztott Mária testvérem fejére elhelyeztem e Koronát a működésében, és utána még mindig érzitek a működő jelenét23, akkor elképzelhetitek, hogy milyen erős a fénye a működésben, amelyet kibocsájthat, ami által, ismételten azt mondom nektek, mint ahogy ezt akkor, az első esztendőben, hogy legyetek büszkék a ti kincsetekre! Mert ha tudtok hinni e kincs jelenének működésében, segítséget kaphattok a nép nemzetében, és elindulhattok.

Most Mária, kiválasztott testvér-szolga szavait mondom, ahogy szokott nektek szólni, mikor beszél: hogy ha csak egy lépéssel megyünk előre, már az is óriási, mert hinni és bízni kell mindabban, ami jelen lehet számotokra a mindennapokban.

Majdan, a jelenben most már többször és többször megtapasztalhattátok, hogy hogyan és miképpen van jelen számotokra ez a kincs a működésében.

És most jelen van köztetek író-gyűjtő testvéretek, aki nem oly régen szintén egy tanúságtételt tett a nemzetnek és a népnek, és itt próbálta úgy átadni, hogy érthető legyen az egyszerű embernek is.24 Mert ugyebár, az író-gyűjtő testvér is itt tanulta meg, hogy az egyszerűségében előre halad. Mert visszatérünk most azokba az esztendőkbe, mikor már megtalálta itt a helyét, és elkezdett jegyzetelni, és azt mondotta: „Most megírom ezt a könyvet.”25

A könyv íródik egy éve, a könyv íródik második éve, a könyv íródik már lassan harmadik éve. Hoz egy piszkozatot: olvassa el szolgám.

De szolgám nem olvasta, helyette olvasta a család többi tagja. Majdan, mielőtt ők szólnának, hogy ez így nem lesz jó, nem ám, mert ide az egyszerű emberek járnak, nem pedig lexikonokkal. Ismételten kértem író-gyűjtő testvéremet: Próbálj az egyszerűségében élni.

Az első piszkozat volt: „Az Égből szállott Szent Kenyér” — úgy-e, jól emlékszem?

Csomor Lajos:

Igen, jól, Uram.

Jézus Krisztus Urunk:

Utána változtat rajta, ismételten elhozza. Akkor az egyszerűségében elindult, de helyette rakott be elég kemény olyan szavakat, ami néha a külföldi szóhoz hasonlít. Ekkor mit mond neki a testvér26?

— Ide figyelj, Lajos! Hát nehogy azt hidd, hogy lexikont tartok magam mellett, és így olvasok! Hát nézzél már szét, hogy kik jönnek ide! Hát gondolkozz már el! Majd a Mari is mondja neked, nyugodj meg!

Azt mondta:

— Jó.

Na, harmadszor nekiáll. Az már alakul!

De ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok így szóltam feléje:

— Író-gyűjtő testvérem, találd meg most már a pontot az írás végében, mert ha így haladsz, akkor mikor lesz könyv belőle?

Mindjárt be tudta fejezni!

Mindjárt nem azon gondolkodott, hogy mit hogyan kéne még neki megszerkeszteni, átírni. És rádöbbent ő is, hogy:

— Igen, Uram! — ahogy testvérem27 mondotta számára: ha valahol megakadsz, kérdezz, segítek.

De néha az is segítséged lehet, hogy elmondasz egy imát, kéred: „Uram, Jézusom, adj nekem segítséget!” — és ott nyílott meg számodra a Szentírás, ami által tudtad, hogy hogyan és miképpen kell írnod.

Most nem a könyvről kérdezlek, most inkább szólj arról, ahogy a tanúságtételben szóltál a magyar néphez, röviden, pár gondolattal e Koronáról, mert a Korona azért fontos számodra, mert az után28 a felkérésben te elkészítetted úgy a másik Koronát, amely Édesanya Fejére helyezve, hogy valóban a felajánlás az újabb 1000 évre megtörténjen.

Csomor Lajos:

Amit a Marika látott, az a Korona és a mai Szent Korona, az ugyanaz, de nem úgy nézett ki akkor, ahogyan Marika látta, ahogy az elkészült, hanem a tetején, ahogy — akik itt voltak régen, azok tudták —, hogy a tetején nem kereszt volt, hanem egy Szentháromság-jelkép, nem 9 csüngője volt, hanem 7, és a 7 csüngőben volt 8-8 gyöngy29, és az alatt volt a kő30.

És hátul nem a 3 földi uralkodó képe volt, hanem a Szűzanya képe volt, és 2 arkangyal-kép.

Tehát a Szent Korona 4 arkangyal-képpel készült és a Szűzanya-képpel, és így aztán a többi jelképpel együtt, a 64 piros kővel, melyek az Úr Jézus Vérét jelképezik, és ez által, mivel ez Korona, a Töviskoronát is jelképezi, és ez által az Úr Jézusnak a Feltámadás után elnyert világ feletti teljes hatalma, tehát amikor azt mondta az apostoloknak, hogy: „Most már Enyém a minden hatalom a Mennyben és a Földön.” És mivel az Úr Jézus ezt a hatalmát az Egyháznak adta át31, Péternek és az utódainak, ezért az ilyen jelképekkel az Égből származó földi hatalom a szenvedés által elnyerhető, Égből származó földi hatalom jelképeivel készült el ez a Korona, ezért kapta meg Szent István azzal a küldetéssel, amit II. Szilveszter pápa adott neki, hogy a magyar népnek védeni kell az Egyház szabadságát, az Egyház hitét32, és engesztelnie kell. És ezért tanítja az Úr Jézus mindig azt, hogy a magyar népnek, úgy, ahogy a Szűzanyának, szenvednie kellett, úgy a Szűzanyának felajánlott Korona által irányított nemzetnek is szenvednie kell.

És ezért aztán a Szűzanya Koronája, amit a koronázására készítettünk el, készítettem el, az már 4 arkangyal-képpel és a Szűzanya képével készült el. És így vált alkalmassá arra, hogy a Szűzanya Koronázási Koronája legyen.

Jelen lévő testvérek:

Köszönjük szépen.

Jézus Krisztus Urunk:

Mert ugyebár, az énekben hogy énekelték?

Két ereklyét az angyalok a földben őrzik, a gyöngyszemekkel együtt.

És voltak olyan testvérek e Korona elkészítése előtt — ezt író-gyűjtő is tudja —, hogy mondjam meg, hogy merre kell keresni, bár csak a helységet.

A helységben megadtam.33

S megkérdeztem utána tőlük:

És merre mentek el? Északnak, délnek, keletnek vagy nyugatnak? Vagy azt mind ott fölássátok? És keresitek? És nem történik semmi, akkor azt mondjátok, hogy Én nem jó helyet adtam számotokra?

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondottam: Ha majd itt lesz az idő, akkor előjönnek az ereklyék, amelyek őrizve vannak.

De amikor a koronázás történt, a koronázásra már nem a földi királyok képével kell az Édesanyát megkoronázni. Azt már teljesen annak a mivoltával kell készíteni, ahogy az eredeti annak idején ennek a népnek megérkezett. Mert ez a nép megkapta, ennek a népnek ezzel a Koronával élni, haladni, küzdeni kell.

És ahogy mondotta író-gyűjtő testvér, hogy ha az Édesanyám példáját veszitek, jelen van az egyszerű, mondhassuk azt, hogy falusi Leány, aki éli a kialakított mindennapi életét Istenben bízó emberként, vagyis ahogy mondani szokták a régiek: Istenfélőként. Holott nem félni kell, a szeretet kegyelme révén kell élni.

Majdan kiválasztottá lett, a kiválasztottságában elfogadta mindazt, amire a Mi Atyánk, vagyis a Mennyei Atya meghívta. Elfogadta, és attól kezdve ismerős számotokra már ez a szó vagy szavak a mondatában, a tanítás által már megjelent, hogy teljesen megváltozott az élete, és az életben megjelentek a nehézségek, néha a küzdelmek. De mivel Ő megnyitotta Szívét és Lelkét, és Szívével fogadta el a felkérést, Ő a felkéréséhez hű maradt, és a hűsége által haladt és élt a mindennapjaiban, az Ő saját útpályáján, amely Számára is megjelent.34

És ezért Én, Jézus Krisztus Uratok már nem egy Golgota-i tanításában e évek alatt megadtam számotokra: Édesanyám legyen számotokra a példa, a kegyelem-erőt Ő is árasztja felétek, és higgyetek és bízzatok az Édesanya jelenlétében. És most már Ő a ti Királynőtök, hisz most már jelképesen is megtörtént a koronázása35, megtörtént újabb 1000 év felajánlása, ami által várhassátok azt a segítséget, amire szükségetek van a mindennapokban. És hinni és bízni kell mindabban, amit ez által a Királynő, az Édesanya nyújthat számotokra. Nem szabad félni, nem szabad kétségbe esni, nem szabad szomorkodni, hanem a hitnek, a reménynek, a bizalomnak, a békének és a kegyelemnek kell működni rajtatok és bennetek.

És ha ezeket mind-mind felismertétek, elfogadtátok, akkor megéreztétek és megérzitek, hogy valóban az Édesanya, a Királynő a közbenjáró segítségével megadhassa számotokra mindazt, amire szükségetek van, amire vágyakoztok.

És most ismételten azt mondom, mint amit már a bűnbánat-időben, vagy az elmúlt évek folyamán elmondottam számotokra: nem a harag, nem a gyűlölet, nem az indulat vezethet benneteket előre, hanem a szeretet — elsőként —, a béke, a kegyelem, a megbocsájtás és az alázat. Ha ez jelen van a magyar nép nemzetében, akkor elindulhatunk. És ehhez, ami a legnagyobb, a szeretettel együtt, amit mondottam nem egyszer: az összefogás.

És hogy van jelen az összefogás?

Ha nem mindig csak azt nézitek, hogy kiben milyen hiba van, ki felett hogyan törünk pálcát, kit hogyan ítélünk meg, kiről mit mondunk, kit hogyan húzunk le a földig, és ha kell, még meg is tapossuk, mert talán ő egyenlő legyen a föld porával!

Holott ezt Én, Jézus Krisztus Uratok már többször, ismételten megadtam: hagyjátok meg az ítéletet Atyámra, majdan Énrám, mert eljön az idő, amikor mindenki felett ítélkeznek. És akkor lehet rádöbbenni mindarra, amely körülvesz benneteket.

És hányszor és hányszor azt mondjátok magatokról a nép nemzetében, hogy: „Itt élni?!”

Hányan és hányan most azt mondják: „Itt maradni?! Szinte szégyellem, hogy magyar vagyok.”

A magyar szégyenével te az Édesanyámat is akkor elhagyod.

A magyar szégyenével megalázod ezt az országot, ahol életet kaptál, ahol működött a kegyelem és élt a szeretet.

De hogy te megnyitottad-e szívedet ehhez? Azt nem kérdezed meg, úgy-e, magadtól, hogy te valóban tökéletes ember vagy a testvérben? Vagy neked is vannak hibáid?

És Én, Jézus Krisztus Uratok a bűnbánat tanításában36 szintén elmondottam:

Ne húzzatok szét, hanem inkább legyetek egyek. Az egység adja meg számotokra a kegyelem-erőt, ami által elindulhattok.

Az egységet, amelyet nektek megadtam, emlékezzetek, mikor eljött a Feltámadás fénylő hajnala a tündöklő ragyogásban, akkor, mikor örömmel, örömmel — mondjam? —, örömmel énekeltetek? És azt mondottam: De azért szeretlek benneteket, és megáldalak ajándékommal.

Most, hogy érezzétek, hogyan van jelen a működő erő az egységben, fogjuk össze kezünket.37

A hajnal tündöklő fényének ragyogásában megajándékoztalak benneteket e kegyelem szeretetének ajándékával, hisz elhoztam nektek az Életet, mert az Élet erősebb lett a halálnál. És hogy érezzétek az Élet jelenének kegyelmét és ajándékát, áradjon reátok áldásom.

Most ez az áldás, ahogy reátok árad, mutassa meg minden megnyitott szívű testvérem felé a működő egységet az eggyé váláshoz, hogy próbáljatok így eggyé válni e szeretet, kegyelem által. És próbáljatok így hinni és bízni a Királynőben, az Édesanyában, aki mindenkor jelen van az Ő országában, az Ő nemzetének népében, akik mind Hozzája tartozunk, hisz alattvalói lehettünk, és ezért csak hálát és köszönetet mondhatunk. És kérhessük nyitott szívvel és lélekkel az Édesanyát, hogy közbenjáró segítségével hozza el ennek a nemzetnek, ennek a népnek a reményt a felemelkedéshez.

De hogy ez a remény a felemelkedésben jelen legyen, nem haragszunk, nem gyűlölködünk, nem kiabálunk, nem ítélkezünk, és nem törünk pálcát, hanem megpróbálunk a szeretet-, kegyelem-, békének, alázatosságának jelenével működni együtt a mindennapokban, a mindennapokhoz, és így várhassuk azt a segítséget, ami fontos, hogy jelen legyen ennek az országnak népének nemzetében.

Ennek reményében most közösen úgy imádkozunk, ahogy a Hegyi beszédben tanítványaimat is és a nép sokaságát tanítottam a legfőbb imára. De a legfőbb ima után, mivel az Édesanya a Királynőtök, Őtet is köszöntjük.

A legfőbb ima:

Mi Atyánk…38

…aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved! Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedj39 minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.

Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te Méhednek Gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Magyarok Királynője, hozd el ennek az országnak a szebb és a jobb jövő reményét a kegyelemben!

Ez az ország megpróbál ehhez az Édesanyához, ehhez a Királynőhöz egységet alkotni, hogy az erőben, a szeretet kegyelme által, hittel és bizalommal imádkozni, abban a reményben, hogy mint Édesanya, mint Magyarok Királynője elfogadod szívből jövő, őszinte imáit, énekét, fohászát, felajánlását, és mint Közbenjáró Segítség elhozod e országnak, e nemzetnek, e népnek mindazt, amire szüksége van, amire vágyakozik, ami által érezze, hogy boldog, hogy ebben az országban él, és ehhez az országhoz tartozik.

Hogy ne csak az foglalkoztassa, hogy „én szégyellem, hogy magyar vagyok”.

Mert ha ezek a gondolatok, felajánlások mennek az Anyai Szív oltalmához, akkor hogyan hozza el számotokra a segítséget, a közbenjárással a jelenben?

Ezért kell hinni, bízni és reménykedni, mert a reményt soha nem szabad eldobni önmagatoktól. A remény tud éltetni, erőt adni. A reménnyel a kegyelem árad, és a reménnyel az erőt az egységhez meg tudod alkotni, és haladni a mindennapokban.

És ha minden nap csak egy ilyen rövid fohászt szívből és szeretettel elhelyezel az Anyai Szív Királynőjéhez, a meghallgatás megtörténhet, és eljöhet számotokra — ahogy eddig, úgy továbbra is — a szebb és a jobb jövő.

Hinni és bízni és reménykedni kell. A kegyelem csak így tud működni a jelenben és a mindennapokban.

 

Részlet a 2013. augusztus 2-i tanításból

Jézus Krisztus Urunk:

És most még röviden egy pár gondolatban e csodálatos ünnepetekhez szólok, mert, úgy-e, jön, ahogy ti mondani szoktátok a ti nyelvetekkel, a Magyarok Nagyasszonya.

Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondottam, valamikor „x”, ahogy ti mondjátok, ismételten: „x” évvel ezelőtt: a Magyarok Királynője ünnepe, hogy az Édesanya, aki Királynő lett, most már nem jelképesen, hanem a Koronát elfogadva, s ez által közbenjár értetek, mert ti mind a gyermekei mellett alattvalói lettetek, amit nem minden nép, és nem minden ország mondhat el magáról, amit nektek különösképpen nagyon tisztelni, és örülni kell ennek a csodának, ennek a kegyelemnek. Mert ez a Királynő és ez az Édesanya mutathassa meg számotokra mindazt, amire szükségetek van, ami által örültök, hogy ide tartoztok, és ami által el tudjátok fogadni mindazt, amely körülvesz benneteket.

Majdan a második nap ünnepéhez szólok, amikor arról beszélünk, hogy a király nem akart addig eltávozni, amíg nem helyezi az országot, a nemzetet legjobb, biztos helyre. És ő kinek adta?

Ennek az Édesanyának, ennek a Királynőnek.

És akkor most a magyarságban — mondjam azt, hogy: próbáljatok eggyé válni, és nem széthúzni!

A széthúzással szétmentek, eltávolodtok.

Lassan azt mondjátok, nem ismeritek egymást.

Lassan azt mondjátok: „Ide tartozok?!”

Néha azt mondjátok: „Szégyen, hogy magyar vagyok.”

Hát, aki azt érzi, annak valóban nincs szüksége itt mit keresni! Az menjen! Majd eljön az idő, amikor azt fogja szégyellni, hogy ezt ki merte ejteni a száján, és ki merte adni szívéből.

Mondottam nektek már nem egyszer, és nem kétszer az évek folyamán a tanítások révén: Ti e Kárpát-medence szívében éltek, és ezt szeretnék mások elvenni tőletek!

De ha ti engeditek, mert széthúztok, és nem tartotok össze, akkor még meg is történhet, mert Édesanyám, aki Királynőtök lett, az próbál óvni és védni benneteket, közbenjárni értetek, de ezért hányan mit tesztek?

Örültök annak, hogy ehhez az Édesanyához, s ehhez a Királynőhöz tartoztok?

Vagy szégyellitek magatokat?

Ti saját magatok adjátok meg rá a választ.

Örültök, ha „most ebben a nehézségben kitartok, mert majd jön szebb és jobb jövő”?

De hogy ez meglegyen, ezért tenni és cselekedni kell.

Ha most csak visszamegyünk, az őskereszténységben40, ott is mit mondottam?

Nem hullik a manna elétek. Atyám nem szór mannát elétek, ha ti nem tesztek valamit ezért.

Ismerősek az őskereszténység tanításai, mert időnként előveszitek, olvastok, elmélkedtek, és rádöbbentek.

De most e jelenben fontos ez az új élet, ez az új változás, hisz hogyan magyaráztam meg nektek legegyszerűbben, hogy megérthessétek, és különösképpen ti, akik a Szeretet házából jelen voltatok az Én vidékemen?41

Jelen van a folyó42, jelen van a tó43, majdan jelen lesz a tenger44 — ezt mind összeköti.

Van az őskereszténység, amely eggyé válik a tóban, megtisztul, és már jelen van az Újszövetség, az Új Élet, az Új Tanítás a kegyelem és a szeretet, a béke és az öröm.45

S ezeket kell éreznetek itt, a Kárpát-medencének szívében, mindazt, amely körülvesz benneteket.

Csak jelképesen nézzétek, hogy nektek mi van, és mi van körülöttetek.

De ezeket mind-mind meg kell becsülni, értékelni, majdan tenni és cselekedni. És akkor elindulhattok a szebb és a jobb jövő felé. És nem személyválogatóvá válni, nem indulatokat táplálni, gyűlöletet, és nem azt, hogy: „Mi lenne…?” — mert ez a legnagyobb problémátok, hogy még mindig megálltok ott, hogy: „Mi lenne…?”

Most már az legyen bennetek, a szívetekben: „Mi lehet? Mert én is teszek, és akkor lehet.”

És lesz.

Fontos, hogy összetartsatok, mert így lesz, erőben, az egy-létben a kegyelem és az ajándék.

Mert várjátok, hogy jobb legyen, de most, ha nézitek a mindennapi helyzeteteket, azt mondjátok: „Hát, itt semmi nem lesz! Itt még rosszabb, mint volt.”

Könnyű ezeket a szavakat kimondani, de nem értékelitek át mindazt, amely körülvesz benneteket.

Valóban, most a rohanó világban éltek, és nem úgy éltek, mintha most visszamegyünk ismételten, azt mondottam, az őskereszténységében, ahol, ha valamire kellett időt szakítani, tudtak szakítani; ha valamit dolgozni kellett, megmunkálni, és hogy az a munkálatok jól teljenek, és jót mutassanak, és jót hozzanak ki, akkor időt szakítottak rá. Most, a rohanó világban azt mondjátok: „Semmire sincs idő.”

Én, Jézus Krisztus Uratok meg azt mondom: csak arra nincs idő, amit nem akartok. Ami fontos számotokra, arra mindig szakítotok időt, és néha nem egy órát, és nem két órát, hanem néha többet. Hányszor és hányszor adtam számotokra tanítást, hogy legyetek önmagatok, ismerjétek fel önmagatokat, tudtok, hogy mit, hogyan és meddig. Ehhez kéritek a kegyelmet, a segítséget, az ajándékot, és már megerősödve tudtok haladni a mindennapi élet-útpályán. És akkor valóban mondhassátok: „Mi a Kárpát-medence szívében élhetünk, és boldogok lehetünk, mert Te, Uram, Jézusom, rávilágítottál, hogy mi minden van, és mi által tudunk élni és haladni.”

Mert az a legnagyobb hibátok, hogy nem összetartotok, hanem széthúztok.

Mikor elindul egy folyamat az összetartozásban, elindultok egy-két lépésekkel előre, akkor ezt már bántani, rágalmazni, gyűlölni kell, ezzel nem kell foglalkozni, majd egy másik elindít egy újabb folyamatot, és akkor, mikor elindultok, csak példának mondom most, elindulsz innét eddig, jön egy másik, az nem, hogy eljut föléd, hanem még visszahúz, nem ide, hanem még mélyebbre. Megint kapaszkodtok, megint indultok.

Hol van ilyenkor bennetek az ima ereje, a kegyelem, a szeretet, a béke, az öröm, a megbocsájtás, a tanítás, az élő hit, az Élő Evangélium, az Élő Szentlélek?

Ezek már mind-mind folyamatosan, a tanítások által, felétek áradt. Hogy ha szívetekbe zárjátok, érvényesítitek önmagatokban, s ez által tesztek és cselekedtek, akkor érzitek, hogy: „Boldogok vagyunk, Édesanyám, hogy mi Hozzád tartozhatunk, és boldogok vagyunk, hogy Te vagy a Királynőnk. És könyörögve kérünk, hogy soha ne hagyd el ezt az országot, ezt a nemzetet, mert nagy szükségünk van Reád.”

Mert ha ez az Édesanya, ez a Királynő a sok megaláztatás részében úgy érzi, hogy talán innen el kell menni, akkor megnézhetnétek magatokat.

De mivel vagytok annyian, akik még szívből, szeretettel tudtok imádkozni, és tenni és cselekedni, ezért az Édesanya nem fog elmenni és elhagyni benneteket.

Ez az Édesanya, amíg egy testvért lát a gyermekében, a nemzetében, az alattvalóságában, hogy összeteszi a kezét, és könyörög, ha kell, sírva, ha kell, térden állva, hogy: „Segíts ezen a nemzeten, akik a Tieid!” — akkor Ő le fog hajolni, és segítséget fog nyújtani.

De ezt nektek kell megtennetek, érezni az Édesanyának, jelenlétének fontosságát, mert Nélküle semmivé válhattok a kegyelem által.

És akkor azt mondjátok, hogy: „Hol van a kegyelem? Pedig volt kegyelmünk, kaptunk kegyelmet, csak nem tudtuk megtartani és megbecsülni, és örülni neki.”

Mert sok nép, nemzet, ország ezért irigyel benneteket! És ezt soha nem értitek meg, hanem marakodtok, széthúztok, és „nem törődöm”.

Ha ez így halad, akkor saját magatoknak köszönhetitek mindazt, ami történik veletek.

Ez a tanításom ehhez az ünnephez, amely hamarosan elközeledik hozzátok, hogy addig tudd értékelni, hogy te mit tudsz önmagadból kiadni, vagy éppen felajánlani, vagy, ha kell, összetett kézzel, könnyekkel, térden állva az Édesanyához, a Királynőhöz és a királyhoz fordulni, aki tudta, hogy ha Reá hagy benneteket, akkor nem lehet nagy baj.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom a szeretet, kegyelem által, hogy betöltekezzetek mindazzal, ami számotokra már jelen van, hisz azt mondottam, ti is legyetek kősziklák, akik nem romhalmazzá váltok a homokban. Éljen bennetek a szeretet, a kegyelem a meghívás által, és tudjatok haladni, élni a mindennapokban. És bízzatok a tanítás fontosságában, bízzatok mindabban, hogy ez a tanítás mit nyújt számotokra, hogy „hogyan és miképpen érzem az élet ajándékát e kegyelemben, és akkor tudom, hogy milyen fontos lehetek én saját országomban, ahol az Édesanya lett a Királynő, mert a király, mielőtt befejezte földi pályáját, ennek az Édesanyának adta”.

S ez az Édesanya elfogadta. És már nem csak a Föld és Ég Édesanyja számotokra, hanem országotok Királynője lett. És Ő óv és véd benneteket, és megadja számotokra mindazt, amire szükségetek van.

S ennek reményében most kiválasztott Mária testvérem által áradjon reátok áldásom:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, hogy a mai nap tanítása valóban megérintse a szíveteket, s ez által tudjatok változni, cselekedni és elfogadni, és örülni mindannak és mindahhoz, ami a mai nap ajándék-tanítása felétek áradt e kegyelem által.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

  • Programjaink

    • Programjaink

      A Golgoták programja A Golgoták időpontja:…

    • Zarándokbusz

      Tájékoztatjuk a testvéreket, hogy minden hónap első péntekjén és Nagypénteken külön zarándokbusz indul Budapestről Sükösdre. Az autóbusz minden alkalommal déli 12:00 órakor indul az üllői úti stadion (Fradi-pálya) üllői úti oldala mellől. Ugyanez az autóbusz az éjszakai szentmise után, hajnai 02:30-kor indul vissza Budapestre.

    • Évforduló ünnepe 2017. április 25

      Értesítjük a kedves zarándok testvéreket,…