Részletek a 2005. április 25-i évfordulós ünnepi tanításból

Jézus Krisztus Urunk:

(…)

És ennek az esztendőnek1 még egy különleges tanítása és ajándéka, amit kiemelek számotokra, az István király ünnepe, mielőtt felkészítettem szolgámat, hogy a király a magyarságnak a magyarságában milyen fontos szerepe van és jelentősége számotokra.2 Ez a király, aki féltette az ő nemzetét, az ő országát. És mielőtt földi pályáját befejezné, ezt az országot a nemzetben kire tudta legjobban hagyni és bízni, mint Édesanyámra, a Boldogságos Szent Szűzre, akit azóta a Magyarok Nagyasszonyának is szólítotok.3

De akkor a felkészítésemben és a tanításomban arról is tanítást adtam számotokra, hogy eljön az idő, amikor még koronázás történik. És a koronázásnak a jelenlétében boldogok lesztek azok, akik megélitek ezt az időt, és tanúi lehettek annak, amiről most szolgámat tanítottam, és szolgám által nektek is megadtam.

És a ’93-as esztendő augusztus 18—19 és a 20-a ezeket adta számotokra a bizonyságtételben. És ezt sokan és sokan nem értették, hogy valójában mi fog történni, és hogyan. Egyre többen és többen érkeztek, hisz azt hitték, hogy: „Magyar királyunk lesz! Királyt fognak koronázni!” És már voltak jelentkezők is a Koronára a koronázásban.

Mária:

De ilyenkor csak annyit tudtam mondani, hogy:

— Én nem láttam, hogy kit koronáztak. Azt sem tudom, hogy kit kell koronázni. Én csak azt kaptam, hogy lesz koronázás. És boldogok leszünk azok, akik megélhessük, és tanúi lehetünk ennek a tanításnak, amit számunkra megadott. De hogy ez mikor fog megtörténni, én még azt sem tudom. Erre várni kell. Hogy mennyit, nem tudom. De felkészülünk, és várjuk Jó Jézus Krisztus Urunk tanítását, hogy mikor ad több tanítást számunkra.4

(…)

Jézus Krisztus Urunk:

És elérkezünk oda5, amikor szolgámat ismét azzal keresem meg, hogy:

Eljött az idő, hogy a koronázás hamarosan jelen lehet számotokra. Kell készíteni egy Koronát Édesanyám Fejére, hogy a Magyarok Nagyasszonyát, a Magyarok Királynőjét ne csak jelképesen — hanem valóban Korona ékesítse az Ő Fejét. Hogy ha Ránéztek, valóban tudjátok elfogadni, hogy: „Ő a mi Királynőnk, ennek az országnak és ennek a nemzetnek!”

Visszatérve az első esztendőre, mikor beszéltem róla. És ehhez a földi számításokkal 7 esztendőnek kellett eltelnie, hogy ismét jelen legyen számotokra a megtapasztalás.

Érezd azt, hogy ismét visszamegyünk a múltba, hogy a jelenben mehessünk tovább majd a jövőhöz.

És a Korona a testvér által az elfogadása révén elkészült. Ami szintén egy csodálatos a maga ajándékában és kegyelmében.6

Hisz sokszor segítséget kellett nyújtani, hogy hogyan is kell elkészíteni.

„Hisz hogyan, azt tudom. De hogyan kell megvalósítani?”

„Van egy kérdésem.”

De az egy kérdésből néha egy óra volt! — „Hogy tudjak haladni.”

De elkészült a munka, amely egy fontos évfordulón lett kész, amikor az Én Szentséges Szívemet ünneplitek.7 Az ünnepben így mondjátok: Jézus Szíve Napja.

És ez nem véletlen és nem számítások.8

Elkészült.

És:

„Ennyi.”

Hogy a testvér csak így tudott szólni: „Ennyi.”9

És a Korona az elkészítésében elindul a Szeretet Házába.10 A Szeretet Házába, amely, az a nap a péntekben, Jézus Szíve Napja az örömben. És az öröm kegyelmében, hogy: Június 30-a!

Mária:

És előtte nap jelen a testvérek, és boldogan köszönnek.

És megkérdezem:

— Hát holnap senki se jön el ez csodálatos ünnepre?

Nem nagyon akaróznak jönni. De én nem szólhatok. Hisz Jó Jézus Krisztus Urunk nem adta meg, hogy beszélhessek róla. Csak József testvérem11 felé annyit mondottam:

— Kérdezem hát tőled: holnap, ha én kérlek, nem tudnál eljönni? Fontos lenne. De ha nem, majd megoldom.

„Hát ha te kéred, akkor eljövök.”

De akkor már a testvér12: „Hát ha őrá szükség van, akkor már jövök én is!”

De előtte hallani se akar róla! Akkor már piszkálta a kíváncsiság az oldalát, hogy: „Mire lehet szüksége az én Józsikámra?” — ahogy szokta mondani.

És többen és többen sértve érezték magukat, hogy: „Mindig itt vagyunk, és most nem szóltál róla.”

Igen, én nem szóltam.

Jézus Krisztus Urunk:

De Én, Jézus Krisztus Uratok szóltam! Mindenkinek megadtam a hívást, hogy jöjjetek, legyetek örömben és vegyetek részt e Örömünnepen.

De ez az Örömünnep nem teljesen az örömében kezdődött. Hisz mikor sokan megérkeztek, többen meg is jegyezték: „Hát ezért kellett eljönnünk, hogy egy testvérünk befejezte földi pályáját? Hát jó, együtt érzünk vele. De mi ebben az ünnep?”

És az ünnep meghozta a kegyelmet és az ajándékot, hogy a Korona bement.13 Hisz testvérek bevitték illően: énekkel, a gyertya fényével a Szeretet Házába. Felhelyezve a miséző oltárra, hogy mindenki lássa.

230. tekercs 040. jav

Az új Szent Korona a Szeretet Házának oltárán 2000. június 30-án.

Csak azt nem értették meg a testvérek, miért kérem azt az éneket, amit most is kérek, hogy énekeljétek el: „Koronánk messziről megérkezett”

Koronánk messziről

Megérkezett,

Ezt nagyon köszönjük

Néked, Istenem.

Két drága ereklyéd

Róla még hiányzik.

Gyöngyszemét a földben

Angyalok őrzik.

Koronánk Szent István

Terád hagyta.

Őrködjél felette,

Kegyes Szűzanya!

Ha újra élni kezd,

Működőképes lesz,

Akkor hát, Istenem,

Segíts népeden.

Koronánk, Szűzanyánk,

Megőrizted,

Mégis oly hálátlan

A magyar néped.

Kezedben tartottad

Az Almát és Jogart.

Szent István Jobbjával

Áldja a magyart!

Óh, minket, Szűzanyánk,

Most el ne hagyj,

Amikor országunk

Ily veszélyben van.

Mennyei Kezedet

Nyújtsad ki mifölénk,

Hogy a kis országunk

Ne omoljon szét!

Szeretetközösség

Béke szigete,

Itt várunk Tereád

Reggel és este,

||: Hogy ha jössz, Szűzanyánk,

Karunkat kitárjuk.

Szent István királlyal

Közösen áldunk! :||14

Most sincs Augusztus 20-a, ahogy akkor sem. Azt mondták a testvérek: „Hát ezt augusztuskor szoktuk énekelni. Miért kell most énekelni?”

De mikor meglátták a csodálatos Koronát, szólni nem tudtak. Csak szemükből a könnyek hulltak. Nem tudták, miért van jelen. Nem tudták, hogy miért hoztuk oda, és mit akar.

De szolgám ekkor felállt, és így szólt felétek:

— Íme, testvérek, eljött a boldog nap. Több hónapon keresztül kértem benneteket, hogy imádkozzatok egy szándékra. Egy szándék, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk kért, hogy elkészítsük. Ez a szándék, amelyről nem beszélhetek, nem csak nekem, hanem mindenkinek kegyelem és ajándék lesz — az egész magyar népnek a nemzetben.

Többen és többen többször és többször megkérdeztétek, hogy: „Még mindig imádkozni kell? Még mindig nincs meg az a szándék?”

Nincs. Legyetek türelmesek.

És íme, most nézzetek ide: itt van számotokra e szándék, amiért kértem, hogy imádkozzatok. És azért, hogy testvérem elkészíthesse.

E szándék, amely Jó Jézus Krisztus Urunk kérése, hogy egy Koronát készítsünk az Édesanyánk Fejére, hogy most a millenniumi évben meg tudjuk koronázni a mi Édesanyánkat a mi Királynőnkké. A Királynő, aki óvja és védi az Ő gyermekeit a nemzetben és a magyarságunkban.

De ez a Korona, amely itt most jelen van, ez nem azt ábrázolja számotokra, hogy ti, akik itt vagytok, és csak a mi országunk — ez a Korona István országát ábrázolja. Hisz Szent István király ajánlotta fel az Ő Édesanyjának abban a hitben és abban a reményében, hogy fia meghalt, nincs, ki örökölje, és vigyázza és vezesse ezt a népet. Nem talált jobbat, mint az Édesanyát, a Királynőt, aki a Magyarok Nagyasszonya lett, és e koronázás révén a Magyarok Királynője.

Köszönöm, hogy imádkoztatok.

Köszönöm, hogy együtt voltatok velem.

És köszönöm, hogy most megláthassátok.

És ehhez még az az ajándék párosult, hogy az oltárt körbejárhattátok, és közelről megnézhettétek azt a Koronát, ami most már az Édesanya Fejét ékesíti a Budavári templomban15.

Mária:

Ami által a Magyarország egységéért az eggyé-válásában, a koronázás után, ezt az üzenetet és tanítást adta Jó Jézus Krisztus Urunk:

Imádkozzatok István országának az egységéért az eggyé-válásában.16

Hogy mikor fog megtörténni?

Ez volt a válasz tőlem:

— Nem tudom. Hisz Jó Jézus Krisztus Urunk nem adta meg. De ha csak a koronázásra figyelünk, 7 évnek kellett eltelnie. Hogy ismét 7 év áll előttünk? Nem tudom. Vagy több? Vagy kevesebb? Mi ne azzal foglalkozzunk. Mi a mindennapi imánkban legalább, ha többet nem, egy „Mi Atyánk…”, egy „Üdvöz légy…” erejéig szívből és szeretettel imádkozzunk Szent István király országának egységéért az eggyé-válásában. Hisz akik most a határon túl élnek, nem önszántukból. Így hozta az élet sorsa? Mondhassuk? Vagy így döntöttek felettük? Hisz elszakították az anyaországtól. De az nem azt jelenti, hogy ők nem ide tartoznak. Ők ugyanúgy a mieink — mi vagyunk, akik jelen vagyunk. Nekünk imádkozni kell, hogy eggyé válhassunk. És tudjuk teljesíteni azt a kérést, amellyel Jó Jézus Krisztus Urunk hozzánk fordul.

És boldog vagyok, hogy egyre többen és többen szívből és szeretettel imádkoztok erre a szándékra a megvilágosításában és a kegyelmében. És majdan a felismerésének elfogadásához. Ami előtt állunk. De biztos, hogy megadja számunkra mindazt, amire vágyakozunk.

(…)

 

Részlet a 2005. augusztus 5-i tanításból

 

Jézus Krisztus Urunk:

(…)

A mai napon még Édesanyám kegyelmének ajándékát adom felétek, hisz ez a hónap az Ő csodálatos ajándéka. A csodálatos ajándéka, hisz ti, e nép a nemzetben úgy szólítottátok az ünnepen, hogy a Magyarok Nagyasszonya a (…10) ünnepével.

De ehhez Én, Jézus Krisztus Uratok azt tudom mondani, hogy már nem csak a Magyarok Nagyasszonya, hanem a Magyarok Királynője lett. Hisz a Koronával Koronát kapott, a felajánlással elfogadott benneteket. Ő lett az az Édesanya, a Királynő, aki segítséget nyújt az Ő gyermekeinek, az Ő testvéreinek. Anyai Szívét megnyissa előttetek, Anyai Szeretetét árassza, hogy erőt kapjatok a kegyelemben és a békében. Érezzétek az Anyai Szív Szeretetét a békében. Érezzétek azt, ha nehéz az élet, ha nehéz a sorsod, van, aki árassza a Szeretetét, és van, aki védő palástját e nemzet felé teríti.

Csak a hit a kegyelmében hogy’ van bennetek?

Hányan és hányan fogadjátok ezt valójában el, hogy ennek a magyar embernek a magyar nemzetében van egy Édesanya a Királynőben?

Hány pásztorom, aki ezt meg meri vallani?

Hány pásztorom, aki beszél erről az ő saját nyájának, akinek az élére állt?

Hány pásztorom, aki fel meri ajánlani e ünnep révén, hogy: „Édesanya, Királynő, oltalmazz minket. Édesanya, Királynő, védj meg minket. Édesanya, Királynő, hisz Benned bízunk és reménykedünk, mert Te a Királynőben az Édesanya vagy, Legközelebbi Közbenjáró17 a Te Szentséges Fiadhoz, aki tudsz imádkozni gyermekeiddel, aki tudsz együtt érezni gyermekeiddel, aki segítesz gyermekeidnek, és aki elfogadod mindazt a Nyitott Szív Anyai oltalmába, mindazt, amivel Hozzád fordultak a Te gyermekeid. Mert bíznak ebben az Édesanyában, hogy meghallgat, ebben a Királynőben, aki segíti az Ő nemzetét, hogy erőt kapjon.”?

És ez a bizalom, ez kölcsönös kell, hogy legyen. Nem csak azt mondani, hogy: „Mi, a magyar nép, ez az ország Mária Országa.”

Úgy-e, ismerős e szavak? Hányszor és hányszor hangzik el, és halljátok.

De ezért néha mit tesztek?

Ezért néha hogy’ fordultok a bizalom kölcsönösségében az Édesanyához, a Királynőtökhöz?

Vagy: „Akkor vagyok a gyermekben Mária Országában, amikor szükségem van, amikor muszáj, hogy segítsen.”

Amikor néha olyan primitív szót használtok, amit Én most nem mondok ki.

És amikor úgy érzitek, minden rendeződött, és minden már jó úton halad, akkor már szinte mondhatod: „Mit nekem Édesanya?! Mit nekem Királynő?! Élhetem a saját magam életét.”

És akkor jön egy nehézség a megpróbáltatásában vagy éppen a figyelmeztetésében, akkor a csüggedés a félelmében és a kételyében jelen van, és akkor már azt mondod: „Hát mért van nekünk Édesanyánk a Magyarok Nagyasszonyában, ha nem érezzük láthatóan a segítséget?”

De néha, úgy-e, Én, Jézus Krisztus Uratok vagy az Édesanyám kérdezhetné kölcsönösen tőletek: És ti hol vagytok, amikor jól éltek, amikor úgy érzitek, rendeződött minden körülöttetek, amikor úgy érzitek, nincs szükségetek semmire, és majdnem mondhatni senkire? Mert: „Csak én érvényesüljek, és én éljem az életem.”

Úgy-e, milyen szép a mai tanítás?18 Hisz a mai tanítást, ha veszed, elsőként van a félelem. „A félelemben, a hitben és a reményben kihez forduljak? Kitől várom a segítséget, hogy: »Ments meg, Uram!«”

De ez mind nem elég. Mert szükséged van a hitre, amely erős legyen benned, ami által szintén nem félsz kérni. És a kérésed, úgy érzed, nem hallgatást talál a meghallgatásában, akkor hangosan kiáltozol: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

És a hit erőt ad mindenhez.

És akkor folytatódik a példabeszéd-tanítással: az okos ember és a buta vagy a balga — senkit nem akarok se megsérteni, se megalázni.19 Inkább Én, Jézus Krisztus Uratok alázom meg Önmagam előttetek, lehajolva hozzátok, kinyújtva Kezemet, hogy felemelhesselek. De a példabeszédem azt adja számotokra, hogy hogy’ éled az életed, és megfogadod-e e tanításomat, és a füled hallásával elmegy-e mellette, vagy megengeded, hogy elhatoljon egészen a szívhez és a lélekhez.20 Ha eljutott, akkor talán mondhatod, hogy a szerint élsz, mint az okos ember, aki gondolkodik, aki megfontolja mindazt, amit kapott a tanítás révén, és megpróbál a szerint cselekedni.21 De ha csak füled mellett hallod és elengeded, és nem engeded, hogy tovább jusson a szívhez és a lélekhez, akkor mondhatod, hogy te az az ember vagy, aki nem a tanítások szerint élsz, nem becsülöd meg, nem gondolkodol el rajta, nem érzed azt, hogy szükséged van e tanításra a mindennapi életben.

És ezt a kis szünettel22, az átéléssel, a megtapasztalással megtoldom e csodálatos ünnep ajándékával, hogy Magyarok Királynője jelen van. Magyarok Királynője áldását adhassa. Magyarok Királynője segítséget nyújthat. Magyarok Királynője védő palástját felétek áraszthassa.

De hogy ez mind meglehessen a jelenlétben, ehhez szükséges a kölcsönös bizalom a szeretetben.

A mai napban, ha szívedbe és a lelkedbe nézel, azt mondhatod, összevont a tanítás a kérésemben a felismerésben és az elfogadásban.

De hogy teljes legyen az ünnep a kegyelmében, van egy szentetek a fontos szentek között, aki szintén közben járhat értetek — nem csak az országért, és nem csak a nemzetért, hanem az egyszerű ember-testvérért, aki Hozzája mer fordulni, aki kéri Őt.23 Hisz nem véletlen lett szent, és nem véletlen úgy hagyta el ezt a nemzetet, hogy ennek a nemzetnek a legjobbat szerette volna kieszközölni. Ezért hát a legjobbat, azt találta, amikor jelen van ez a Koronázási Párna a kellékben, amelyre szépen elhelyezed a Palástot, rá helyezed az Almát a Jogarral és a tündöklő Koronával, ami csak a szemnek fontos a látásban, de az értékében nem teljesen azt nyújtja, amit látsz, hanem azt, amit képvisel24, és a képviseletben, amit felajánl:

— Átadom Neked, ó, Édesanya, mindenemet, ami nekem ezen a Földön megadatott, ami nekem ezen a Földön talán kedves volt, ami nekem ezen a Földön talán egy elismerést adott az ország vezetésében. — Nem kormányzásában — vezetésében! A kettő között különbség van. — És akkor leszek boldog, ha elfogadod tőlem, ó, Édesanya, Ég és Föld Édesanyja, hogy légy ennek a nemzetnek nem csak Édesanyja, hanem Királynője. És fogadd el tőlem ezt, amit nyújtani tudok. Mert tudok hinni és bízni Benned. Te vagy Egyedüli az az Édesanya, aki mindig elfogadod a Te gyermekeidet, meghallgatod, és segítséget nyújtasz.

Legyen meg bennetek ez a kölcsönös bizalom a hit szeretetében, a kegyelmében. És ez úgy működik rajtatok és bennetek, hogy a félelem és a kicsinyhitűség a felismerést megadja számotokra.

(…)

 

 

Részlet a 2005. szeptember 2-i tanításból

 

Jézus Krisztus Urunk:

(…)

Ma ezt nyújtottam számotokra e különleges ünnepben. Hisz ez a hónap valóban ünnep, hisz Édesanyámat köszöntitek hamarosan — a ti egyszerű szavatokkal mondva — a Kisasszony Ünnepében25, a születésnapjában, a Mária név ünnepében a Neve Napjában.26 Hogy érezd, hogy ez az Édesanya a kérésemben a kereszt tövénél elfogadta testvéreimet a gyermekeiben, hogy mindenkinek Édesanyja legyen, és mindenkit megfoghasson, átölelhessen, védő palástjával betakarhasson és vezessen Anyai Szeretetével az élet útpályáján.27 Mert a vezetés, az egy öröm és egy boldogság a kegyelmében.

(…)

 

 

Részlet a 2005. október 7-i tanításból

 

Jézus Krisztus Urunk:

(…)

A tanításom az, hogy a szentolvasó, amelyet Én is e helyen kiválasztott szolgám által számotokra ajándékul adom a kegyelem áldásával, hogy érezd a fontosságát, hogy a Szentolvasó-Királynő, az Édesanya mire hívja gyermekeit, hogy: imádkozni, imádkozni és imádkozni az engesztelésben, megtaláld a helyedet. Mert ez a szentolvasó fontos, hogy olyan nagy legyen, és oly szorosan álljatok egymás mellett, hogy ez a Szentolvasó a Királynőjében át tudjon ölelni, felemelni, és kegyelmet adni és árasztani.

A Magyarok Királynőjében pedig csak annyi, hogy valóban választott nép vagy, ahogy sokszor és sokszor azt mondjátok magatokról. De a választottságban nem az a szerepetek, hogy könnyebben és jobban élhess. A választottságban néha szenvedni, és néha küzdeni kell, hogy megmaradhassatok a Magyarok Királynőjének választottjai a meghíváshoz és az elinduláshoz a haladásban.

De sokan és sokan hogyan is fogadjátok el a Magyarok Királynőjét?

Egyáltalán ismeritek, hogy van Magyarok Királynője — Királynőtök?

Egyáltalán tudjátok, hogy nem csak akkor szabad Hozzája fordulni, ha úgy érzed, hogy bajban vagy?

És akkor, mikor örömed, boldogságod és szereteted árad, megosztod-e a Magyarok Királynőjével?

És tudsz-e hinni és bízni Benne, hogy ez a Királynő nem hagy el benneteket?

Ez az Édesanya mindig figyel az Ő gyermekeire, az Ő örökségére. Hisz ti mind örökössé váltatok a Magyarok Királynőjében, az Édesanyánál, aki Anyai Karjait ölelésre tárja, várja az Ő gyermekeit, hogy az imában, az engesztelésben, a szeretetben és a kegyelemben eggyé válva előre tudjatok haladni.

És mikor ez a nemzet nagyon úgy érzi, hogy „már nincs remény, talán semmivé válunk”, a meghívott testvéreimben tudtok-e figyelni a meghívásra, és tudtok-e engesztelni a Magyarok Királynőjének Szeplőtelen Szívét, hogy: „Édesanya, figyelj a Te nemzetedre, a Te gyermekeidre, a Te örökségedre, fogadd el szívből jövő őszinte imáinkat, és járj közbe értünk, és eszközöld ki ennek a nemzetnek, ennek az örökösöknek és ennek a meghívottaknak, amire szükségük van a mindennapokban a haladásban. Hisz Magyarok Nagyasszonya lettél a Magyarok Királynőjében, hisz elfogadtál bennünket e felajánló Korona révén. Elfogadtad Fejedre a Koronát. Hisz, ó, Édesanya, ó, Királynő, ó, Mária, most már csak énekeljük az emlékedben: »Vedd fel Szent Fejedre a Magyar Szent Koronát«. De Te felvetted. Elfogadtad. És azóta ölelésre tárt Karjaiddal figyeled a Te nemzetedet, a Te gyermekeidet, a Te örökségedet.”?

De ezek a gyermekek e nemzetben mennyire hiszik a Te jelenlétedet, a Te kegyelmedet? És ezek a gyermekek a nemzetben mennyire tudnak őszintén imádkozni egyre többen és többen, hogy: „Talán számunkra is eljöhessen e magyar nemzetben a szebb és jobb jövő a mindennapokhoz a haladásban és az elfogadásában.”

(…)

 

  • Programjaink

    • Programjaink

      A Golgoták programja A Golgoták időpontja:…

    • Zarándokbusz

      Tájékoztatjuk a testvéreket, hogy minden hónap első péntekjén és Nagypénteken külön zarándokbusz indul Budapestről Sükösdre. Az autóbusz minden alkalommal déli 12:00 órakor indul az üllői úti stadion (Fradi-pálya) üllői úti oldala mellől. Ugyanez az autóbusz az éjszakai szentmise után, hajnai 02:30-kor indul vissza Budapestre.

    • Évforduló ünnepe 2017. április 25

      Értesítjük a kedves zarándok testvéreket,…