Részlet a 2003. április 25-i évfordulós ünnepi tanításból

Jézus Krisztus Urunk:

(…)

Következő esztendő (amiről itt az Úr beszél, az 1999-2000-ben történt — a szerk.), az már a tanításban azt nyújtja számotokra, amikor visszatérünk ismételten a kezdetre, amikor Mária szolgámat tanítottam, hogy mi a Szent Koronának az értéke, titka, tanítása, működése. Hogyan kell értelmezni, és mily fontos e tanítás. Mily fontos ez a nagy ajándék, ami ennek az országnak jelen van a kegyelem szeretetében.

Visszatérve a múltba emlékezzetek arra a tanításra, amikor azt mondottam: Eljön az idő, és akik megélhetik, tanúi lehetnek annak, hogy ti a magyar népben még koronáztok. A koronázásban sokan földi emberre vártak. Voltak jelentkezők, akik sorba álltak, akik szerettek volna, hogy ha megkaphassák a Magyar Szent Koronát a fejükre a koronázás pillanatában.

Mária1:

De Jó Jézus Krisztus Urunk itt csak burkoltan adta tanítását, és sokan így értelmeztük, hogy: „Biztos, lesz a magyar népnek és a Magyarországnak királya.”

De ebben az esztendőben2 megadta Jó Jézus Krisztus Urunk: Nem a magyar népről és nem a magyar királyról van szó — a magyar népben a Magyar Királynőről, aki Édesanyja ennek az országnak, Pátrónája, és aki eddig csak jelképesen Édesanya és Királynő, hogy legyen Fején a Magyar Korona, amely ékesíti Fejét.

Jézus Krisztus Urunk:

És ekkor elindult lázasan ez a munka.3 A munka, amely nem volt könnyű az elfogadásban és a kegyelemben. Az elfogadásában aprólékosan dolgozni, és valóban úgy elkészíteni: „Ahogy Te, Uram, Jézusom, várod tőlem és tőlünk. És nem, ahogy én.”

Az elkészítés hétről hétre, hónapról hónapra alakult. Még akkor is, mikor csak ennyi volt először a kérdés: „Van egy kérdésem.” De az egy kérdésből néha 5 és 10 lett. Órákig tartott. A Mária szolga a segítséget nyújtotta, hogy a kérdésben a kérdést meg tudja határolni, és el tudja mondani, hogy a kérdésre mi a válasz, és hogyan tovább a munka cselekvésében.

És mikor már bizonyosságot kapott testvérem4, már nem kételkedett, már a kérdésre a választ elfogadta. És a válaszban megpróbált a szerint a cselekvésben működni és dolgozni. Hogy ez a munka a magyar nép tiszteletében, jelképében és szeretetében elkészülhessen a Föld és Ég Édesanyjának, Királynőnek a Pátrónában. Hisz ezt sok ország a Világban nem mondhatja el magáról, hogy erre Péter utódjában a Katolikus Egyház Fő Feje valóban beleegyezve és áldását adva, hogy a magyar nép megtehesse, hogy az Édesanyát, a Pátrónát Királynőjükként tisztelhesse a kegyelem szeretetében. Hisz ez az ország ezé az Édesanyáé. Hisz valamikor, a múltban, ezt az országot örökségben átadták ennek az Édesanyának. Ez az Édesanya ezt az örökséget elfogadta. És az örökségben óvja és védi és védelmezi az Ő gyermekeit a nemzetben. De hogy e gyermekek megadják-e ennek az Édesanyának azt a tiszteletet a Királynőben, Pátrónában, és azt a szeretetet, ami ezt az Édesanyát és ezt a Királynőt megilleti, azzal sokan nem foglalkoznak. Hisz ők csak azt várják, hogy ennek az Édesanyának és ennek a Királynőnek — ahogy néha Mária szolgának is szokták mondani — „szinte kutya kötelessége, hogy megvédje ezt az országot”. De hogy ez az ország mit tesz, és hogyan teszi a cselekvésében, és hogy elfogadja-e ezt az Édesanyát Királynőnek, azzal ők nem törődnek. Hogy ezt az Édesanyát megbántják, kicsúfolják és megalázzák, hogy ez az Édesanya siratja Anyai Könnyeit ezért a nemzetért, aki sokszor kimondja magáról, hogy: „Mária Országa vagyunk.” És hol lehet ezt érezni és megtapasztalni, hogy „Mária Országa vagyunk”? Hajlunk-e e felé, hogy a változás útján elinduljunk e szakasz részében vagy nem törődünk vele? „De várjuk a segítség kegyelmét, hogy velünk baj nem történhet, mert Mária Országában ez a Királynő, Ez megvéd bennünket.”

Igen, az Édesanya szeret, a Királynő védi nemzetét, de az Édesanya várja gyermekeit ölelésre tárt Karjaival. És hol vannak a gyermekei? A Királynő várja az országot a nemzetében. És hol vannak? Elfogadják és tisztelik? És megadják Feléje a szeretetet? Vagy csak várnak? És a várásban a cselekvés nem tud létrejönni?

„Ez rajtunk múlik a testvérekben és a gyermekekben, akik ebben az országban és ebben a nemzetben élünk”, hogy elinduljatok az Én és Édesanyám kérésében a változás útján a haladásban és a segítségnyújtásban.

Ekkor már5 a Szeretet Házában jelen van az oltár. Elfoglalja helyét ebben a szép trónusában, amely várja testvéreimet az engeszteléshez.

De elkészül e kérés révén e Korona, amely a Szívem Ünnepében6, jelképben, jelen lett — elhozva áldásra, bemutatásra, felajánlásra. Felkészítve benneteket az útra, az út kegyelmére az ajándékban, amit nyújt számotokra, hogy a földi helytartó Péter utódjában, akire azt az Anyaegyházat reá bíztam, amit Én, Jézus Krisztus Uratok megalapoztam.7 És ő elfogadva, áldását adva Reá, megszentelve, Szent István Intelmeivel útnak indítva, hogy a magyar nép segítségében e Korona az Édesanyák Királynőjében elfoglalva helyét segítséget nyújthat a magyar nemzetnek a magyar nemzetében, ha elfogadja mindazt, amit Mária Országában a cselekvésében tennie kell.8 És elfogadja mellette, aki örökségül hagyta e országot e Édesanyának a Szent István Intelmeiben.9 Amit sokan és sokan csak fél szavakkal értenek és tudnak, és nem beszélnek róla.10 És nem fontos számukra ez a Kincs, ez az Ajándék, ami szintén jelen van ennek a nemzetnek.11 Hisz ez már nem másolat a szavak mondásában, ahogy már ezt akkor is elmondottam, és most is mondom. Hisz a másolatában a kegyelem-ajándék ugyanúgy jelen van a működésében, és ugyanúgy, mint az elsőt, most is Péter utódjában a földi helytartó áldásával került országotokba.12 Hogy elfoglalhassa azt a bizonyos helyet a trónusában, ahova készítettétek. Hogy óvja és védje ezt a nemzetet, hogy ez az Édesanya a Királynőjében borítsa palástját e nemzetére, és nyújtson segítséget, erőt és vigaszt az elesetteknek, a szomorúknak, az árváknak, az özvegyeknek, az egyedül maradottaknak, és végül minden embernek a nemzetben, akinek szüksége van erre a kegyelem szeretetére az ajándékában.

Ez az esztendő ezt nyújtotta számotokra a felismerésében és az elfogadásában.

(…)

Részlet a 2003. június első pénteki tanításból

Jézus Krisztus Urunk:

(…)

E mai nap kegyelem az ajándékában, hisz a Vigasztaló-eljövetel előtt13 a Feltámadási Fény tündöklő ragyogása az ajándékjában erőt és kegyelmet nyújtott számotokra, hisz úgy éreztétek: „Fellélegeztünk a nehéz, hosszú bűnbánati szürke napok után. Most már öröm költözik szívünkbe és lelkünkbe. Ez az öröm erőt ad számunkra.” A kegyelem, az jelen van, jelen volt és jelen lehet köztetek és bennetek, ha nyitott a szíved, ha nyitott a lelked, és el tudod fogadni azokat az ajándékokat, amellyel már eddig részesülhettél.

Ma nem csak a Vigasztaló, a kegyelem szeretete van jelen számotokra, hanem jelen van az Én Szentséges Szívem Ünnep-emléke, amelyre most benneteket meghívlak egy felajánló imára e Ünnep közelségében.14 Hogy előtte vagy utána kezded, az reád van bízva, testvérem. Csak fogadd el a kérésemet. És a kérés, amelyet ilyen szándékában nyújtom számotokra: imádkozzatok az egyesülésért. Azért az egyesülésért, amit ez előtt 80 évvel — hisz több, mint 80 év — Öt Szent Sebem tiszteletére megcsonkult.15 Az ima a felajánlásban öröm és boldogság. És a kegyelem, ha te is elfogadod a kérést, és az imaláncba tudsz csatlakozni e felhívásban a Szentséges Szívem tiszteletére, hogy: „Az egyesüléshez kérjük e Szentséges Szív segítségét. E Legdrágább Szív kössön össze bennünket, amely a Szentséges Szívben a legnagyobb az Oltáriszentségben. A Szív, amely értünk lándzsával átdöfött. És a Szív, amelynek Vérében meggyógyulhatunk,16 és bűnbánatot nyerhetünk.” Mert a kegyelem az ajándékában így tud segítséget nyújtani, hogy most e rövid napokban, amit ti egy különleges szóval jeleztek.17 Én most a szót nem mondom, nem hangsúlyozom, de minden nyitott szívű testvérem felismeri, hogy mit kérek tőletek — e Szentséges Szív Ünnepéhez közeledő előtte vagy utána lévő imaláncot. Reátok bízom, hisz előtte is érvényes, elfogadott, és utána. Mert a kegyelem az ajándékában az egyesüléshez fontos, hogy imalánc kezdődjék el, hogy ez a Szentséges Szív, amely oly sokat el tudott fogadni, ki tudott bírni, tudjon segítséget nyújtani most a felajánló imában az elfogadás kegyelmében.18

(…)

 

Részlet a 2003. augusztus 1-i tanításból

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet, akik a mai napban elfogadták a hívást, és a hívásban engedelmeskedve eljöttetek, hogy egyek lehessetek a fájdalom, szenvedés Golgota-útján a szeretet kegyelmében.

A mai napban a tanításom és a kérésem, amellyel hozzátok fordulok, kettő részre oszlik. Első részében: e hónap a magyarságotokban az ünnep, amely fontos, hogy ügyeljetek rá, és megtartsátok.19 Hisz a megtartása az ünnepben csak úgy lehet teljes, hogy ha figyeltek arra a tanítás-kérésemre, amellyel már hozzátok fordultam a szívből jövő szeretet-felajánló imára.20 Most ehhez a kéréshez csatlakozik a tanítás-kérésem, hogy figyeljetek e hónap ünnepére, amely e országban van jelen és a magyarságban. Mert a magyarságában nem mindegy, hogyan értékeled, és hogyan cselekszel, és hogyan beszélsz. Mert magyarnak lenni és a magyarságban lenni, az teljesen nem egyforma a megszólításában. A magyarságában és a magyarságában élő testvéreim, akik tudják, hogy mily fontos számukra, hogy őket e szerint tudjuk nevezni. Mert meg tudják ők érteni a fontosság kérdését és szerepét. Mert valóban e hónap első részének ünnepe az ország felajánlása, amely egy fontos cselekmény a cselekedetben.21 Még most is, a jelenben. Nem csak a múltban. És fontos, hogy ügyeljetek, a magyarok a magyarságában, arról a tanításról és azokról a kérésekről, amely fontosságát nyújtja számotokra az Örökség22örök-adásában, hogy valóban kik vagytok, és hova tartoztok. És az Örökségben mi a legfontosabb része e jelképben23 számotokra. Mert várjátok a csodát a csodatételben, ahogy ma Mária szolgámnak a tanításban is mutattam. De a csodatétel hogy lehet jelen, ha a magyarságban a magyarok nem tisztelik és fogadják el az „Intelmek”-et? Az „Intelmek”-ben is a fontosabb részét24, ami miatt zűrzavar, vitatkozás — és nem megértés, és nem megbecsülés van jelen25. Könnyű egymásra mutatni és mutogatni. Én most csak annyit kérek tőletek, Jézus Krisztus Uratok, hogy várjátok a segítséget, mert elkezdtetek imádkozni a kérésem révén a felajánlásra. Valahol érzitek, és valahol reménykedtek, hogy Magyarország ismételten fellángol és felébred, mert: „Hiszünk benne! Hiszünk az örökségünkben!”, amely nem egy földi személyé — a földi személyek felett lévő különleges ajándék, amelyet minden nép a Földön nem mondhat el magának és magáénak.26 A kiválasztottságotokban, a magyarságotokban az a fontos, hogy tudd, ki vagy, és hova tartozol.27 Mindegy, hogy hol élsz az életed részében, de szívedben és lelkedben tudd, hogy ki vagy! Tudd, hogy hova tartozol, hogy fontos-e számodra az Örökség a jelképében, amely minden földi ember fölött van28, és fontos-e, hogy a magyarban, a magyarságban élsz! Nem véletlen mondom e szavakat! Fel kell, hogy ismerjétek, meg kell, hogy érthessétek, hogy valójában mit kérek, és mit nyújtok számotokra a tanítás-kérésem révén.29 Mert van egy jelmondat, amely már oly sok éve jelen volt, és most vannak, akik ismételten ezt a jelmondatot elővették, és nem félnek feltűntetni, ahogy ez a múltban jelen volt: „Hiszünk Magyarország feltámadásában!”30

Én kérdezem tőletek, hogy ezek csak szavak, vagy meritek vállalni?

Hisz ne csak azt mondjátok, sokan és sokan, hogy: „Meddig lesz ez még így?” „Mikor lesz már a nagy figyelmeztetés?”, amit ismételten Mária szolgám hétről hétre megkap. Most Én kérdezlek benneteket, testvéreim: és ti mit tesztek ezért? Ti is várjátok a pusztában a mannát vagy cselekszetek?

A tanításom élő — szavak, amely jelen vannak. Akiben Én jelen vagyok. Mert e testben kialakítjátok Számomra a helyet, és nem csak szavakkal, hanem valóságos tettel és szeretettel, és hiszed, hogy Én ott elfoglaltam ezt a helyet.31 Akkor miért félsz? — kérdezem. Vagy: hiszel és bízol Bennem, és az alapján ismered önmagad, és az alapján cselekszel, és élsz. És a fontosabb „Intelmek”-et megpróbálod elfogadni. Megpróbálsz a szerint élni. És cselekszel. Mert a felajánló ima-kérés szándékom csak úgy fog együttműködni az imában, ha mered vállalni önmagad, ha mered vállalni azt, hogy valóban magyar vagy a magyarságodban, amely jelen van számodra és számotokra. Mert e ünnep — ünnep-sorozat keretében —, e hónap ezt nyújthat számotokra a felismeréshez és az elfogadáshoz és a haladáshoz.32

(…)

Részlet a 2003. október 3-i tanításból

Jézus Krisztus Urunk:

(…)

E hónap, amely annyi mindent nyújt számotokra a mindennapi élet felismerés-megtapasztalásához, ahogy már régebben tanítottam számotokra: a mindennapi imában add át önmagad az őrangyal kegyelem-szeretetében és szerepéhez.33 Bízzál benne, higgyél benne. Ne csak akkor, amikor úgy érzed: az életed folyamán most csak ezt ő nyújthatta számodra a segítség felismerésében. A mindennapi életedben add át önmagadat. Érezd szívedben és lelkedben azt a szeretetet a szerepben: „Van, aki a földi életemben óv, véd és védelmez.34 Van, aki nélkül nem élek e Földön. Van, aki nélkül nem haladok e Földön. Csak veled együtt, hogy egyek legyünk. Ha nem is látom, ha talán kézzel nem is érinthetem, őt a szívem, lelkem szeretetével megtapasztalom, elfogadom, felismerem és haladok.”

Próbáld az életedet átadni a hit kegyelmének, a hit-kegyelem megszólításának, ami által meghallod a különleges hívást szívedben, lelkedben, ami által átadod önmagad, ami által nem érzékeled teljesen csak a körbe vett különleges világ a gazdagságával, a gazdagság fényével, mert mellette eltorpul35 a szeretet fénye a különlegességében, amely jelen van számotokra a meghívás fontos szerepében.

Tudd, mit jelent az, hogy: „engesztelő testvér vagyok”. Tudd, hogy megérthessed, ki hív téged engesztelésre, kit szeretnél ez által követni, tisztelni, megbecsülni, kihez hajtod meg fejedet hőn epedve az imádban.36 Ki az, aki kegyelmet, védelmet, eszközt tud nyújtani számodra az őszinte, felajánló ima részében.37 Mit takar számodra a jövendölés része a jövendölés részében — a jelent értelmezem.38

Amikor megtalálod, hogy mit nyújt számodra ez a tanítás a felismerésedben, mit nyújt számodra valójában az, hogy e nemzetnek van egy csodálatos kegyelmi ajándéka a Magyarok Nagy Asszonyában, a Királynőben39, aki védő palástját ráborítja nemzetére az Országában, aki várja gyermekeit, hogy segíthessen számukra, vezethesse őket, és ha fontos és szükséges, nevelje őket. Ez mind-mind fontos e hónap különleges ajándék-tanításának megtapasztalásában. Mert ekkor érted, hogy valamikor régen mit jelentett a nehéz élet a küldetés felismerésében40, amikor a testvér, a tanítvány nem értelmezte, hogy a félelem, amely most jelen van, abból ki lehet lépni41, ki lehet bontakozni, és „mindjárt más vagyok, és másképp fogadom el a mindennapi életet”42.

A mai nap kegyelme a tanításában felétek az, hogy van-e igazi szeretet, öröm és béke a türelmében bennetek és rajtatok, s az igazi élet szeretetével elfogadjátok azt, ami számotokra megadatik, vagy harcolsz azért, amit megismertél, és amiből nem akarsz engedni, mert te, testvérem, úgy értékelted, hogy attól szebbet, jobbat és megbecsültebbet talán nem lehet nyújtani számotokra.43 De ha a jövendölés jelenésében megnézed a szakaszok átadásában, hogy mit nyújt számodra és számotokra, s mi a mondanivaló az egyszerűségében, másképp értelmezed önmagad, és mellette azt a kialakult állapotot, amely átölel. Elfogadod, éled, de nem biztos, hogy minden a szeretet jelében a javadat szolgálja.

(…)

 

  • Programjaink

    • Programjaink

      A Golgoták programja A Golgoták időpontja:…

    • Zarándokbusz

      Tájékoztatjuk a testvéreket, hogy minden hónap első péntekjén és Nagypénteken külön zarándokbusz indul Budapestről Sükösdre. Az autóbusz minden alkalommal déli 12:00 órakor indul az üllői úti stadion (Fradi-pálya) üllői úti oldala mellől. Ugyanez az autóbusz az éjszakai szentmise után, hajnai 02:30-kor indul vissza Budapestre.

    • Évforduló ünnepe 2017. április 25

      Értesítjük a kedves zarándok testvéreket,…