Mária 1 :

Eljött a mai szép ünnep, amikor megjelenünk itt együtt a Szeretet házában2, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk kért, hogy számunkra legyen jelen, ahol összegyűlünk imára, énekre, de ez mellett a legnagyobb áldozatra, a szentmise áldozatára, amelyet Isten dicsőségére és a mi lelkünk üdvére mutatunk be, hogy ez által gazdagodjunk a lelkünkben, megerősödve, és így tudjunk elindulni a mindennapi élet-útpályánkon.

Vannak megpróbáltatások, vannak néha nehézségek, amelyeket le kell küzdenünk, le kell gyűrnünk. Néha nem értjük, hogy hogyan és miképpen — elcsüggedünk. Szomorúvá válunk, és nem tudjuk, hogy mi vár reánk. Hisz Jó Jézus Krisztus Urunk, mikor engem is kiválasztott húsz éve, ezen a napon, Bátmonostoron, azon a napon én sem gondoltam volna még délelőttjében, hogy velem valami történni fog. De éreztem, hogy valami különleges, amely körülvesz. És különösképpen az, amikor én is részt vettem, mikor elmentem arra a helyre, ahol gyógyítást adtak át az embereknek3, és a betegségem révén, mi a földi gyarlóságunkban néha mindenben kapaszkodunk, néha egy szalmaszálban is, mert szeretnénk meggyógyulni. Most már meg tudtam érteni ebben a húsz évben, hogy nem a testi gyógyulás a legfontosabb, hanem a lelki gyógyulásunk. Ha a lelkünk rendben van, meggyógyult, működik rajtunk és bennünk a kegyelem, akkor már a testünk is más, másképp élünk, másképp érezzük a környezetet, és másképp érezzük mindazt, amely körülvesz bennünket. És ezen a napon, mikor én is elmentem erre az összejövetelre, és ott tartottak beszédeket némelyek, hogy ők mit éreztek a gyógyulás részében, én is, ahogy ott álltam a tömegben, egyszer csak azt vettem észre, mintha hátulról valaki meglökött volna, szinte úgy, hogy kilépek, nem tudtam magam megtartani. Először azt hittem, hogy a papa4 az, rá is néztem, és úgy megjegyeztem, hogy miért lökdös. Ő rám néz, olyan csodálkozva, s azt mondja:

— Nem nyúltam én hozzád!

Eltelik egy bizonyos idő, egy húsz perc körülbelül, mikor ismételten érzem ezt a lökést, de akkor már annyira erős volt, hogy szabályosan, mint aki kiesik a tömegből, s azt hitték, hogy én is szólni akarok, és mindjárt szóltak, hogy hát menjek, ha már szólni akarok, pedig én egyáltalán nem akartam szólni. Azt sem tudtam, hogy mit is kellene itt mondani, meg miért is vannak ott, akik ott beszélnek. (…)

És akkor azon a napon történt velem, egy olyan másfél óra elteltével, amikor én is szinte hanyatt vágódva a földön, a fűbe, először sírtam, utána furcsa nyelveken beszéltem. Többen rám néztek, és gondolták, hogy valami különleges bajom lehet, és ott hagytak, és elmentek.

Majdan, később, eltelik egy bizonyos idő, még mindig nem történik semmi. Most már egy óra, másfél óra, a busz szeretne elindulni vissza Sükösdre, és én mindig fekszek, egyedül már, Bátmonostoron, a futballpályán. Rángatnak, ébresztgetnek, szólogatnak, hogy keljek föl, mert menni kellene. De — azt mondták — én nem reagáltam semmire, a szememből a könny csak úgy gurult, és csak még mindig valami furcsa nyelven beszéltem.

Majdan, mikor nagy sokára, már sötétedett, kinyitottam a szememet, és akkor láttam, hogy egy páran vannak már csak körülöttem, és azt mondják:

— Gyere már, mert itt hagynak! Miért kellett neked ennyi ideig feküdni?!

S akkor megszeppenve ismét sírásba burkolóztam:

— Nem tudom, de én nem bírok még most sem elindulni, még egy kicsit várni kell.

Később felsegítettek, majdan oda mentem a buszhoz, s akkor már ott azért kezdték kérdezni, hogy:

— Valami történt veled?

— Igen. De most nem tudom elmondani.

Mikor már úgy megnyugodtam a sírásból, az után tudtam elmondani, hogy:

— Egy fényt láttam, a fényből szivárványszínek jelentek meg, majdan egy Száj alakult ki, és beszélt hozzám.5 De úgy beszélt, hogy megértettem, amit mondott. És én is beszéltem Vele.

Erre azt mondták:

— Te! Hát te olyan furcsán beszéltél, hogy azt, semmit nem lehetett érteni!

De aki engem hallgatott, az tudta, hogy én mit mondok, hogy miről beszéltünk.

Ennek a történetnek ma húsz éve. Az öröm, a boldogság, a szeretet, amely átjárhatta szívemet, lelkemet, egész lényemet. Ma, húsz év után, így mondom, de az első évfordulón sírva azt mondottam:

— Uram, én ezt nem kértem Tőled. Én visszaadom. Hisz azóta kitaszítanak, bolondnak néznek, gyermekeimet megalázzák, és egy édesanyának ez a legnagyobb fájdalma.

De az Úr Jézus csak mosolygott, és azt mondotta:

— Vannak körülötted és lesznek, akik meghallják hívásomat, és öröm tölti el szívüket, hogy itt lehetnek.

Ma, húsz év után, azt mondom, valóban öröm tölti el szívünket, mindazokkal, akik ma itt vagyunk. De mindazokkal, akik ma lélekben vannak jelen, elsőként Antal atyát6 helyezem, és majdan mindazon testvéreimet, hisz többen, akiket most talán nem láttok a jelenben, és a bűnbánat-idő, Húsvét-időben mindig itt voltak, sőt, még a nagy három szent napot itt töltötték a Szentsírnál, és most kórházban van7. Számára is kérem a segítséget és a kegyelmet, hogy mielőbb itt lehessen körünkben.

Én akkor is hálát és köszönetemet fejeztem ki feléje és feléjük, és most is mindazoknak, akik ma eljöttetek, hogy felkészülve az ünnepre, örömmel és szeretettel vegyünk részt.

Hogy ma az ünnep részében mit kapunk, miben lesz részünk, hogyan próbáljuk értékelni mindazt, amit az Úr Jézus ebben a húsz évben — visszatekintésként? Nem tudom, mert eddig mindig így volt — fogja nyújtani, nem tudom. De mi boldogok vagyunk, és boldogok leszünk, ha érezzük az Ő jelenlétének szeretetét, meleg simogatását, átölelését, ahogy felemel az út porából, mert szüksége van minden egyes testvérére, akik Hozzája tartozunk, akik felismertük az Ő hívását, és megpróbáltunk Vele együtt elindulni a mindennapi élet-útpályánkon.

És most mielőtt még folytatnánk az ünnepet, szeretném először a testvéreknek átnyújtani azon testvéreimmel azt az ajándékot, amit erre a húsz éves évfordulóra készítettek. Most, amit be fognak mutatni számotokra, az először csak egy minta része lesz, de elkezdődött a szerkesztése, és ez után majd mi is, mivel már tudjuk, ahogy a János atya a szentbeszédében is azt mondotta, most már az elektronikus út, ami biztosan előre halad, így Sükösdnek is lesz egy honlapja, ahol több mindent tudunk tájékoztatni: Jézus Krisztus Urunk tanításait, a következőt, és amit már eddig megkaptunk, majd föltenni. Ha lesznek olyan testvérek, akik vállalják, ahogy itt a tanúságtételüket átadták, hogy azokból föltehessünk, vagy akinek valami más része és gondolata van. Ezekkel mind szeretnénk majd mi is ezt a honlapot éltetni, továbbnyújtani, és ez által mindazokat megajándékozni, akik talán nehezebben tudnak eljönni felénk és hozzánk.

Most kérem majd azokat a testvéreket, hogy jöjjenek, és osszák meg ők elsőként a testvérek felé ezt az ajándékot erre az ünnepre. (…)

De addig Józsi testvér elmondja röviden, mert ő volt a kivitelező az anyagi részében.

Lovró József:

Én nem tudom, sírjak vagy nevessek, de úgy gondolom, hogy ezen az ünnepen az Úr Jézussal, Marikával együtt kell ünnepelnünk, és nagyon boldogoknak kell lennünk, hogy itt lehetünk húsz év…

Jaj, ne rakjam ilyen közel.8 Jó.

Egész évben, úgy-e, motoszkált bennem valami, és úgy-e, többször nekimentem ennek a gondolatnak, hogy Sükösdről, úgy-e, ahogy a Marika a beszédében az elején, mikor köszöntött bennünket, említette, hogy a világon tulajdonképpen nincs olyan földrész, ahol nem ismerik. De énbennem év eleje óta valahol motoszkált az Úr, és azt mondta:

— Józsi, ebben az évben is kell valamit cselekedned, és valamit tenned azért, hogy Sükösd minél távolabbi földrészekre, és minél közelebb lévő embertársainkhoz és hivatalokhoz eljusson.

Hisz miről szól a világ?

A fiataljaink, és nagyon sokan, idősek, akik úgy-e, ágyhoz vagy asztalhoz vannak kötve, mind min keresztül tájékozódnak? Interneten, vagy úgy-e, nevén, magyarul nevezve, laptopon keresztül jutnak mindennapi információhoz.

Én úgy gondoltam, olyan sok sarat szórtak Sükösd, olyan sok minden rosszat leírtak, akkor miért ne írjuk le mi is a másik oldalon azt, hogy miről is szól a Sükösd, hogy milyen jó, hogy itt lehetünk, milyen jó, hogy van ez a Sükösd számunkra.

És ekkor tulajdonképpen, úgy-e, mindig azt szoktam mondani, nincsenek véletlenek az életben, egy alkalommal nem tudtam elmenni, lekéstem egy buszt vagy egy vonatot, és Fekete Gábor barátommal és Zsuzsival, feleségével, Csomor Lajossal együtt utaztam egy autóban. És megszületett a megoldás, mondtam a Zsuzsinak, Gábor feleségének:

— Az Úr téged és engem választott ki arra, hogy a világban megmutassuk, a világ dolgain keresztül Sükösdöt.

S megírhassuk, és ahogy Marika is elmondta, felvállalhassuk.

Felvállalhassuk azért, hogy az sok ember, aki itt járt és itt jár, elvigye, ahogy az atya is prédikálta, valamennyiünknek kötelessége a hitet terjeszteni, nem csak szóval megvallva, tetteinkkel, lábainkkal, hanem elektronikusan is.

Én úgy gondolom, hogy ebből a Közösségből valamennyien ki kell lépjünk ezen az elektronikus úton keresztül, meg kell szólítani ez által a fiataljainkat, hogy a Sükösdi Szeretetközösség a következő húsz évben még jobban gazdagodjon hitben, szeretetben, fiatalokban, ismeretlenekben, ismerősökben, és mindenki értesüljön arról, ne csak, úgy-e, újságokon keresztül, szólás-mondáson keresztül, hanem a legmodernebb hírközlési eszközön keresztül, úgy-e, az interneten is, a laptopokon keresztül, otthon azok az idősek vagy fiatalok, akik nem tehetik meg, hogy eljönnek.

Én úgy gondolom, hogy Zsuzsi, úgy-e, körülbelül két hét múlva, úgy-e?

Fekete Zsuzsi:

Igen.

Lovró József:

Zsuzsi és azoknak a patrónáknak a jóvoltából, akik ebben dolgoznak — úgy-e, minden pénzbe kerül. És köszönöm azoknak a testvéreknek, akik nincsenek itt, de anyagiakkal támogatják, úgy-e, azt, hogy tulajdonképpen ez létrejöhessen és működhessen.

Szeretném mondani, hogy nem férnek hozzá egyedileg. Marikánk engedélye nélkül senki nem fog hozzáférni. Nem kell attól félni, hogy ezt a lapot majd bárki is bármilyen más célra használhatja.

Úgy-e, Zsuzsi?

Úgy tudom, ez csak a Marika engedélyével lehet.

Fekete Zsuzsi:

Így van.

Lovró József:

Igen.

Megérkezett közben Fekete Gábor és technikusunk is, és mindjárt bemutatjuk.

Ez, mondom, egy próbálkozás, ez csak az első oldal, de remélem, hogy két hét múlva vagy az első, a következő, a júniusi első péntekre Zsuzsi jóvoltából és azoknak a patrónusoknak, akik ehhez hozzájárulunk anyagilag, már az interneten keresztül is láthatjátok Sükösdöt.

Isten áldja meg mindazokat, akik ebben segítenek, kiviteleznek, és eljuttatják az egész világra Sükösd szeretetét, és úgy-e, a mai nap boldogságát, amiben, Marika is mondta, biztos lesz részünk.

Köszönöm szépen.

Tudjátok, minden kezdet nehéz, a technika mindig megpróbál bennünket, de úgy-e, a tavalyi évben megajándékozott bennünket az Úr azzal, hogy egyszerre láthatjuk most már az üzeneteket, nem kell várni nektek és nekünk meg, kiválasztottaknak, bent.9 Úgy-e, a kiválasztott részt vehet, értesülhet előbb. De biztos, hogy ez is be fog állni, és mindenki otthon, az otthonában láthatja. És úgy-e, ahogy a Marika is mondta, akik felvállalják majd ennek a nyilvános szereplésnek a lehetőségét, úgy-e, magukat is megnézhetik majd otthon a televízióban10.

Zsuzsi! Hadd mutassam be, neki kell köszönni, mert ő vállalta a háziasszony szerepét, én csak a finanszírozási oldalt próbálom összehangolni. Megvan.

Fekete Zsuzsi:

Én csak annyit szerettem volna mondani, illetve kérni, hogy akinek van Sükösddel kapcsolatban tanúságtétele, és gondolom, sokunknak van, akkor az, ha tudja, nyugodtan írja le. Ha van számítógépes segítség, akkor, ha számítógépen leírja, és nekünk elküldi vagy elhozza, akkor lesz egy olyan rovat az oldalon, ami a „Tanúságtételek rovat”, és akkor ide szépen fölkerülhet, hogy akik meglátogatják, lássák azt, hogy itt azért húsz év alatt történtek dolgok. Jó?

Köszönöm.

Igen, itt annyit szerettem volna, hogy… Menjünk lejjebb, nem tudom, most ezen a képernyőn csak ennyit lehet hirtelen látni.11 Ez csak egy mintabejegyzés. A háttérben most ez a kép állt rendelkezésünkre, amit így be tudtak tenni, de nem a Szűz Mária lesz a középpontban, hanem az Úr Jézus, a kereszt.

És —visszamehetsz —, ott van egy video rész, ez úgy-e, nem Sükösdhöz tartozik ez a videó, ez is csak egy minta most. Lehetőségünk lesz, hogy videofelvételt vagy részletet is közöljünk. Ez mind-mind csak egy minta, hogy a Marikának megmutassuk, hogy milyen lehetőségeink vannak, és majd ezen kialakítjuk a végleges formát.

Ennyit. Köszönöm szépen.

Lovró József:

Fel kell készülni arra, hogy sokan fogják támadni, úgy-e, eddig keveset írtak rólunk, úgy-e, biztos, többet fognak írni, de mi még több tanúságot fogunk tenni a szeretetről, a megbékélésről és az alázatról. Mivel fogjuk őket legyőzni? Az alázattal. Így van?

János atya:

Meg imával.

Lovró József:

Ahogy te mondtad, hogy biztos, ez után még jobban támadnak bennünket, de hát…

Köszönjük meg az Úrnak, hogy ezt is megadta.

Úgy, hogy a következő alkalommal, a következő még nagyobb évfordulóra már nagyobb templomot is kell építeni.

Mária:

Ahogy mondottam, valóban, ez tényleg csak egy minta része volt, hogy már így működik a számítógép. Majd hamarosan fog teljesen élőben menni, a Sükösdi Szeretetközösség nevében lesz fönt, majd ez lesz a címe, és ez alapján tudják a testvérek majd keresni akkor, amikor már majd beszélünk róla teljesen, hogy miért. Ezt még most csak pár napja kezdték el, ennyire tudtak jutni, hogy ennyit összeállítsanak a mai napra, hogy meg tudják mutatni, hogy ez alapján fogunk mi is létezni fent az interneten, a számítógépeken.

És most már mivel az ünnep hatásában az ajándékot is láthattuk, amit a Közösségnek nyújtottak, ennek reményében indulunk el közösen Jó Jézus Krisztus Urunkhoz, aki ölelésre tárja a mai nap is az Ő Karjait, és így várja mindazokat, akik hiszünk és bízunk Benne.

Az évforduló révén csak most annyit szeretnék elmondani, ilyenkor, tudják a testvérek: egy évben ez az egy nap, amelyet szoktam mindig elmondani, hogy ez a családé, a bástyáké és a segítő testvéreké az első padok részében. Most is arra kérem a testvéreket, akik már netán elfoglalták a helyüket, mint máskor, egy Golgota-i napon, ne sértődjenek meg. A többi napokon a segítők, a bástyák, a család, azok szolgálnak. Szolgálatot teljesítenek, hisz a szolgálatra Jó Jézus Krisztus Urunk felkérte. Ezt a szolgálatot ők elfogadták, és most már hűen végzik ezt a szolgálatot húsz éve. Igaz, hogy ők egy kicsit később lettek felkérve, közel egy év után, tehát akkor mondhassuk, hogy tizenkilenc éve, és minden évben ezen az egy napon szoktam kérni a testvérektől, hogy senkiben se legyen se harag, se olyan, hogy kiválasztom az embereket.

Nem választom ki.

Ezt Jó Jézus Krisztus Urunktól kaptuk, hogy minden évben ezen az egy napon, amikor az első sorokban a családtagok szoktak ülni, és ha van még hely, akkor természetes, a segítők és a bástyák megosztják, és utána a második, és úgy, körbe, mondom, elöl, ahogy a Józsi testvér szokott a videóval működni. Tehát mellette is most ne olyan testvér üljön, aki máskor ott szokott ülni, hanem adja át a helyet majd a segítőknek, bástyáknak, akik itt vannak ilyenkor.

Tehát szeretném most kérni a testvéreket, hogy mire átkerülünk, addigra legyen hely, hogy ők is elfoglalhassák ott a helyet, ahogy minden évben ezen az egy napon, az évfordulón.

S ennek reményében indulunk el, és most nem kimondottan a megszokott énekkel, hogy „Indulj az úton”, mert Jó Jézus Krisztus Urunk mindig jelen van az életünkben, jelen van az utunkon, és jelen van mindennapjainkban. Tehát Hozzája megyünk, ezt az utat végig kell járni, valóban, mindenkinek, és ezen az úton Ő fog várni bennünket ölelésre tárt Karjaival. Így most a sükösdi könyvből12, majd mindjárt mondják, hányas éneket fogjuk énekelni. Húszas! Akkor lehet kezdeni.13

 

Mária:

Nézem a bástyákat. Hol a Tibi bástya?

Segítők?

Zsóka?

Juliska?

Hát várom, hogy… Mert ilyenkor létszámot tartok. Hát kénytelen vagyok, mert ha nem, akkor nem… Képes nem jönni be! Pedig csak egy évben egyszer kapnak ilyen ajándékot!

Na, akkor most már úgy látom, mindenki itt van, úgy-e?

És hol van Loncika? Hát nem ül a helyén? Loncikát ott kerestem.

Sipos Józsefné Loncika:

Én itt vagyok az énekesekkel.

Mária:

Jó. Hát mert máskor itt szokott ülni. S most kerestem a helyén.

Lehet, hogy meleg lesz egy kicsit most, megértük ezt a szép napot, hogy meleg van, nem hideg. Télen volt hideg mindenféle formában, és akkor is azért kitartottatok, és itt voltatok velem.

Az ünnepet elkezdtük már a szentmise elején, azóta folyamatosan megy. Volt, mert az előbb a bekezdés ott megtörtént14, most itt majd letérdelek, és majd kezdjük akkor.

Ma mi lesz, azt nem tudom, de azt mondom mindenkinek: ma nincs felajánlás. Többen kérték a felajánlásokat, azt majd holnaptól, meg majd jövő héten, a Golgotán ismét megteszem. De ma nem a felajánlás van, meg ma nincs rózsafüzér-osztás, ezt is elmondom mindenkinek. Ezt már mindenki tudja. Jó?

Akkor kezdjük el.15

 

Mária:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Uram, Jézusom, eljött ez a csodálatos ünnep a mai napban, hogy megjelenhessek Szentséges Szíved előtt. Felkészültem nyitott szívvel és lélekkel, hogy ismét részese legyek ennek a csodának, ennek az ajándéknak, ennek a kegyelemnek, amelyre kiválasztottál. Én a kiválasztást először elfogadtam, de tudod, utána a földi gyarlóságában, a kételyben, a megaláztatásban már szerettem volna inkább visszaadni, de Te megerősítettél, és felkészítettél az útra. És ez által ismételten végig tudtam járni az utat, mindazt, amelyet számomra ebben a húsz évben megadtál, hisz sok Golgota, amelyet elvállaltam, amelyen végigmentem. A Golgotában elsőként az ifjú testvéreimért kérted, hogy vállaljam el a fájdalom-, szenvedést a megtérésükért, a felismerésért, és majdan az elindulásért. Hisz a fiataljaink, mikor már egy kicsit felnőtté válnak, akkor önmaguk életét szeretnék élni, és ebben a szabadságban néha letérnek az útról, és hogy el ne tévelyedjenek, el ne vesszenek, ezért a felajánlást a fájdalom-, szenvedésében elsőként értük kérted.

Majdan később a pásztorokért. Hisz a pásztorokért is kell, hogy imádkozzunk, kell, hogy szenvedést vállaljunk, kell, hogy érezzék, hogy vannak mellettük testvérek, akik buzdítják őket arra a feladatra, hogy ők is elinduljanak a mindennapi élet-útpályájukon.

Majdan utána kérted már az összes testvérekért, akik a világban élnek, akik ismernek Téged, és akik Hozzád tartoznak. De utána azt mondottad: „Nem csak azokért, akik ismernek, és akik már Hozzám tartoznak és követnek, hanem mindazokért is, akik még talán tévelygők és keresők, és nem tudják, hogy hova tartoznak a mindennapi élet-útpályájukon.” Értük is vállalva ezt a csodálatos felkérést, hogy ők is megismerjenek, elfogadjanak, meghalljanak, és elindulhassanak Veled a mindennapi élet-útpályán.

Ennek reményében jelentem meg most Szíved előtt, felkészülve, hogy elindulhassak az örömünnephez.16

 

Mária:

Pateri popoli, pateri popoli…17 Santa Maria… (…)18

Jézus Krisztus Urunk:

Most elmondom nektek, Én, Jézus Krisztus Uratok, hogy valójában most mi történt, hisz Mária, kiválasztott testvér-szolga a kezdetben szaggatottan beszélt felétek, amikor, ahogy ti mondottátok a ti sa-ját sza-va-i-tok-kal: el-vá-gó-dott a fű-ben. Hal-lot-tá-tok, hogy sír, és hal-lot-tá-tok, hogy be-szél, de nem ér-tet-té-tek a sza-va-it:

— Gyertek! Gyertek! Valami történt Marival! — az egyik így szól.

A másik:

— Hát, oda megyek, ha már hív — rátekint, és továbbmegy.

Majdan elkezdik rángatni:

— Keljél már föl! Keljél már föl! Meddig akarsz itt feküdni?!

Kiválasztott szolgám nem hallja e szavakat, nem érzékel semmit, és nem lát senkit. Ő a fényben van jelen.

Ismételten szólongatják, azt mondják többen:

— Küldjétek már oda a gyerekeit! Már csak azoknak föl fog kelni! Meddig akar még ott feküdni?!

A gyermekek sírnak:

— Anyu! Anyu! Keljél már föl, mindenki kiabál. Anyu! Keljél föl! Kiabálnak, itt hagynak!19

Kiválasztott szolga a testvérben semmire sem reagál. Nagy sokára kinyitja a szemeit, körbenéz, és nem törődik senkivel. Megismételi. Majdan felkeltik, s azt mondják, menni kell.

— De nem bírok elindulni. Olyan nehéz mennem. Én olyan jól érzem itt magam.

Már azt hitték, újra, mint aki alszik, nem törődik semmivel és senkivel. Ketten, jobbról és balján, letérdelnek, sírnak, imára kulcsolt kezeikkel, hogy majd csak történik valami. Majdan most már fel bír kelni, s akkor már kérdezik tőle lassan, ahogy haladnak, ez a pár személy, aki még mellette maradt:

— Mondd már, mi történt? Miért nem akartál fölkelni? Már olyan mérgesek a buszon. Azt mondták, ha azonnal nem megyünk, itt hagynak.

Mária:

De azzal sem törődve, hisz nem is értem, mi az, amit mondanak. Majd elmondom:

— A fényt láttam. A fény, amely itt jelen van.

— De mi nem láttunk semmit. Pont te látsz valamit?!

— Nagyon szép fény volt, mint aki forgott, majdan, mint aki közel jön hozzám. De olyan volt a fény, hogy melegített is. Utána a fény átalakult, átváltozott. Olyan szép, színes volt.20 S utána abban egy Száj, amely mozgott.

Majdan így szólnak:

— No, már ilyen hülyeséget ne mondj!

— Én csak azt mondom, amit láttam, amit hallottam. A Száj mozgott21, és hangok jöttek ki felém. (…)

— És ki mondta neked ezeket?

— Azt nem tudom. Én csak a fényt láttam, amely utána színes volt, ez a Száj, amely mozgott, és csak ezt hallottam.

— Jó lesz, ha nem beszélsz ezekről, mert azt mondják, hogy hülye vagy!

Majdan haza érünk, majd így szólnak a férjnek:

— Marival történt valami. Mari látott valamit, meg hallott.

— Persze! Pont ő! Miért? Más nem volt ott, csak ő?!

— Hidd el! Ez velem történt!22

— De miért veled? Pont veled?!

Senki se hiszi, amit mondok.23

— Majd mondjuk a Magdinak24, hátha ő elhiszi!

Ő is csodálkozva néz. Hallgat.

— Ez nagy dolog! — ő így szól. De teljesen nincs tisztában vele, de úgy érezte, valamit mondania kell.

Majd másnap várják, hogy mi történik:

— Na, mondjad már, láttál valamit? Szólt valaki hozzád? Nem képzelődtél te? Vagy tán elaludtál?

Jézus Krisztus Urunk:

Mindenféle szavakat adtak. De elkezd sírni, és azt mondja továbbra:

— Én nem mondhatok mást, csak azt, amit láttam, és amit hallottam.

— De akkor miért beszéltél olyan furcsán, hisz mi semmit nem hallottunk. Láttuk, hogy mozog a szád, és beszélsz. De nem értettük. És sírtál.

— Sírtam, mert először megijedtem, amit láttam, s utána, hogy hallom a hangot. De mégis jó volt. Olyan: a béke, nyugalom, amit ott éreztem. Azt nem tudom elmondani nektek úgy, ahogy én azt ott éreztem. De nagyon-nagyon jó és szép volt.

— De akkor most miért nem látsz és hallasz semmit?!

Újabb nap, ami ismételten nem hoz semmit sem a látásban, sem a hallásban.

— Ah, nem is kell ezzel foglalkozni! Lehet, hogy csak beképzelte!

Majdan eljön a harmadik nap, amikor ismét, ahogy ti mondottátok, elesett. De most már annyira nem sírt, csak úgy, mint aki meglepődött:

— Pateri, popoli, pateri. Nincs béke és szeretet a Földön. A gyűlölet és az irigység tombol. Szeretetre és békére van szükségünk — ezeket hallottam ma. Erről beszélt. Ezt láttam. De olyan szép, olyan jó érzés érezni az átélés kegyelmével.

De ismételten nem akarnak hinni, nem akarják elfogadni a hallást, a látást.

Majdan eltelik közel egy hónap, amikor már felkészítették testvéremet, a kiválasztott szolgát:

— Jó lesz, ha vigyázol, mert lehet, hogy a gonosszal cimborálsz, lehet, hogy a gonosz jelent meg neked!

— Én nem tudom, de olyan jó ott lenni! Olyan jó érzés, amikor ott vagyok. Érzem a melegséget, érzem azt a különleges nyugalmat, azt a különleges érzést, amit nem is tudom, hogyan kell elmondani.

— Kérdezd meg, hogy ki az, akivel beszélsz! Hát nem látod?!

— De nem tudom, hogy szabad-e megkérdeznem. De megpróbálom.

Mária:

Eljött ismét a nap, amikor megjelent a fény, a fényben a színes színek, mint a szivárvány színe, vagy nem tudom, hogyan is mondjam, és a Száj, aki arról beszél, hogy megbocsájtás lakozzék bennünk a hit szeretete által.

Majd elmondom, de hogy hogyan fogadják, azt nem tudom.

Veszek magamon erőt, és megkérdezem, ki az, aki szól hozzám, kivel beszélek.

Félelem van bennem, nem tudom, hogy most mi fog történni.

És a fény eltávolodott, mint aki elmegy, és itt hagy.

Ismételten jön vissza.

— Bocsáss meg nekem!25 Nem magamtól kérdeztem. Azt mondták, hogy kérdezzem meg, azért tettem.26 Bocsáss meg nekem!27 Köszönöm! És boldog vagyok. Igen, elmondom.

Elment a fénnyel, és már nem látom.

Ismételten rángatnak és kérdeznek:

— Na, kit láttál? Mondjad, kit láttál?! Biztos, hogy láttál valakit!

— Az Úr Jézust láttam.

— Biztos, hogy te az Úr Jézust láttad?! Hát szabad azt látni?

Az irgalmas Jézus

Az irgalmas Jézus

— Én Őt láttam, és Ő szólt hozzám. Most már nem csak a Száj van előttem. De először a fény elment. Azt hittem, hogy már ott hagyott. És utána ismét visszajött, és akkor kialakult benne először, mintha csak egy alakot láttam volna, és utána az Úr Jézust láttam. De olyan szép! Fehér ruhában, derekán van egy öv, ilyen, mintha aranyszíj lenne, vagy nem tudom pontosan elmondani. A haja, az vállig ért, ilyen minimális hullámokkal, s ilyen, ilyen, nem sötétbarna, hanem kicsit világosabb, nem is tudom, gesztenyének vagy minek mondjam. Hogy a Szeme milyen? Azt nem tudom megmondani. Olyan erős a fény, hogy azt nem láttam Neki, hogy milyen Szeme van. De mosolygott. És nyújtotta a Kezét, de nem mertem megfogni, nem mertem oda nyúlni, féltem, és bocsánatot kértem. De elmondtam, hogy nem magamtól kérdtem, hogy kivel beszélek, hisz azt mondtátok, kérdezzem meg, ti mondtátok, ti! Én most megkérdeztem, és Őt láttam.

Ez még hihetetlenebb volt, mint amit eddig mondtam. Megkérdezték:

— És hogyan mutatkozott be?

— Hát mondom, hogy Ő az Úr Jézus.

— És nem azt mondta, hogy „a Názáreti Jézus vagyok”?

— Nem. Nem azt mondta.

— Hát akkor te nem az Úr Jézust láttad! Ha nem mondta neked, hogy Ő a Názáreti, akkor te nem az Úr Jézust láttad.

— De mondom, hogy Őt láttam! Ő az. Fogadd el, hogy Ő az! Őt láttam!

Tudom, hogy nem hisznek.

De miért történt ez velem? Senki nem akar hinni.28 Bármit mondok. És miért pont én, azt mondják. De én ezt nem akartam, nem én kértem magamnak. Nem tudom, miért van ez így. De majd legközelebb megkérdezem.29

Erre így készítenek fel — azt hittem, hogy ők az okosabbak, hát őket el kell fogadnom, meg kell hallgatnom —, azt mondták nekem, legyen nálam szenteltvíz, magamat is szenteljem meg, legyen nálam rózsafüzér, mert talán akkor nem fog a gonosz többet jelentkezni, mert:

— Biztos, hogy a gonosz az, akit te látsz, aki szól hozzád.

— De hogy a gonosz ilyent tud adni?!

— Az mindent tud!

Elfogadtam.

Felkészültem, hogy nálam legyen, ahogy mondták, a rózsafüzér, legyen mindig nálam szenteltvíz egy kis üvegben. Magamat is megszenteltem, elmondtam az imát, amit mondtak. Most így minden nap ezt megismétlem, és majd várok.

S mikor ismételten megjelenik, s ismét megjelenik előbb a fény, ez a csodálatos, szép fény, és benne először csak az alakot látom, majdan, ahogy közeledik hozzám, ismételten az Úr Jézus az.

— Köszöntelek, Uram, Jézusom!

S veszem elő a szenteltvizet és a rózsafüzért, hisz azt mondták, tartsam oda, majd a szenteltvízzel, hogy „szenteld meg, és majd eltűnik”. S erre nagyon ügyeltem, hogy megtegyem.

És nem ment el!!

Itt maradt!!

És csak mosolyog rajtam, vagy nem tudom, de csak mosolyog.

Bocsánatot kérek, és elmondom:

— Nem magamtól tettem megint, mert azt mondták, hogy biztos, a gonosz van jelen nekem, és a gonosszal beszélek. Majd, ha megszentellek, meg, ha odateszem a szentolvasót, a rózsafüzért, akkor úgy is elmész. Bocsáss meg nekem, Uram, Jézusom, bocsáss meg!

Majdan így folytatja felém, mosollyal, a fény simogatásával, e nyugalommal:

— A kicsinyhitűség a gyarlóságában így van jelen. De nem baj, hogy megtetted. Most elmondhatod, hogy nem mentem el, itt maradtam. Kiválasztottalak az út porából, mert szükségem van reád, hogy taníthassalak.

— Engem tanítani?! De miért kell engem tanítani? És mire kell tanítani? De elfogadom mindazt, amit mondasz, mindazt, amit mutatsz. S azt mondottad: a kicsinyhitűség gyarlóságában nyissuk meg szívünket a hithez a szeretetben, mert a hit a szeretetében erőt ad nekünk. Köszönöm. Köszönöm, hogy nem mentél el. Köszönöm, hogy itt maradtál. És köszönöm ezeket a szavakat, amit most adtál, s amit átadhatok, amikor kérdeznek.

Jézus Krisztus Urunk:

Ekkor már a hír elterjedt, ahogy a faluban szokás: „A Takácsék udvarában leszállt az Úr Jézus. Vagy mondjuk azt, hogy az Úr? Annyi ember megy oda! De hogy miért, azt még nem tudjuk. Majd mi is elmegyünk, és megnézzük, hogy mi van ott.”

És ahogy ott összejönnek, először csak énekelnek énekeket. Az énekek, amelyek először csak hangszórón érkeztek felétek, de ti azoknak is, kik eljöttetek, örültetek, és megpróbáltátok vele együtt énekelni mindazt, ami akkor éppen jelen lett számotokra. Később már bevezettétek, hogy imádkozzatok is a rózsafüzérben. De többen és többen azt mondták: „Elmegyünk beállni, mert az fontos, hogy beálljunk.30 A Mari közöttünk járkál, mond valamit. Van, aki elesik, van, aki állva marad. De hogy mi az értelme, azt még nem tudjuk. De elmegyünk, mert azért jó érzés.”

Így terjedt el ennek a helynek a kiválasztása.

És akkor többen és többen, mikor énekeltetek, hányszor és hányszor tapsolva, énekkel, mosollyal, hisz azt mondottátok: „Szinte szárnyalunk, mintha nem is a Földön járnánk. Hát most már többen és többen vagyunk.” És a kezdetiek, azok már azt mondták: „Hát mi már valakik vagyunk, mert mi már most már lassan két hónapja ide járunk! Hát nekünk már megszokott helyünk van, ahol leülhetünk, vagy állhatunk, meg beszélhetünk. Beállhatunk. Vannak markos emberek, akik figyelnek ránk, hogy el ne essünk.” És mindenki ennek reményében, ennek örömében eljött.

És akkor hányszor és hányszor boldogan énekeltétek még ezeket az énekeket, amelyeket máshonnan vettetek el, hogy: „Add a kezed, hogy zengjünk az Úrnak31, zengjünk az Úrnak álleluját…”

S akkor ennek az éneknek örömében örültetek, énekelve, mosollyal, és azt mondottátok: „Mint aki feltöltődött, mint egy elem, most már mehetünk haza. Most már boldogok vagyunk.”

Némelyek megjegyezték még azt is:

— Hát, ha nem jön ma az Úr közénk, akkor elhúzunk, mint a vadlibák! —azt mondja. — El is indulunk.

És erre a kapuig értek, azt hallják:

— A Mari eldőlt!32

Nem baj, futás vissza mind, mind, mind!

— Megnézzük, hogy most mi történik. Most már nem megyünk haza!

Visszaértek, körbeállták, és föntről nézték lefelé. Erre mosolyogva megkérdeztem:

— Már nem húztok el, mint a vadlibák?

— Nem, Uram, már maradunk! Nem sietünk.

Örömmel vártátok, hogy ma mely tanítás lesz számotokra, mi az, aminek részesei lehettek az öröm, szeretet, kegyelem által. Éreztétek, hogy: „Igen, Uram, Te valóban jelen vagy. Te adod ezeket a szavakat felénk. Te érinted meg szíveinket, és Te adod mindazt, ami által érezzük — ahogy némelyek mondották —, mintha a Föld felett járnák, olyan boldog vagyok. Olyan szeretet járta át szívemet, nem is tudok haragudni. Mindenkit szeretettel átölelek, megpuszilok, mert én most boldog vagyok, és ezt átadom másnak is.”

És akkor éreztétek mindazt, amit néha most már e megemlékezés ünnepében elfelejtetek. Azt mondjátok: nehéz az élet, vannak megpróbáltatások, vannak szenvedések, jelen van a betegség? Némelyek azt mondjátok: „Már a kor is velünk van.”

De most kérdezem: a kor most hol volt benned, mikor énekelni kellett vagy tapsolni? Úgy-e, elfelejtetted, hogy hány éves vagy? Most boldogan énekelsz, és most azt mondod, nem kell már lecserélni, úgy-e? Mert azt mondtad, nem oly régen: „Tán már le kéne cserélni. Én már elfáradtam.”

A fáradtságot mindenki úgy érzi, ahogy él. Hisz ezt a tanítást már megadtam nektek. Vannak néha nehézségek, vannak néha megpróbáltatások, és vannak, ami által meg kell élned mindennapodat. De a mindennapnak, most a megemlékezésben menjünk csak vissza e Feltámadás-hajnal örömünnepére, mit mondottam ott, ahogy a Keresztre tekintettetek?

Ne csak azt a Keresztet nézd, amelyen a Szenvedő Jézust látod, hanem nézd ennek a hajnalnak fényének varázsát, szeretetét, életét, örömét, kegyelmét és ajándékát. Érezd, hogy itt vagyok. Érezd, hogy ha problémád van, hogy kihez fordulj. Érezd, hogy ki ölel át, ki segít felemelni, és ki az, aki veled együtt halad a mindennapi élet-útpályádon. És akkor már nem is fogod érezni a korodat. Nem érzed mindazt, amely körülvesz. Akkor ismételten úgy tudsz örülni, énekelni a mindennapnak, ahogy az előbb örültetek és énekeltetek.

Mert, ugyebár, volt itt az az ének is, és már az ezen a helyen történt, amikor szintén egy testvéretek magába zuhanva a problémáival, kételyeivel elfoglalta a helyet, és nem tudtátok megvigasztalni, mert ő akkor csak azzal foglalkozott, és azzal, amit mondottak, hogy: „Talán te nem jó helyre jársz.” S Én, Jézus Krisztus Uratok, veletek együtt, ismételten megajándékoztam, és örömmel ismét énekeltétek, szeretettel, ezt az éneket is, mert ez is még abból az énekből való, amikor kint még örömmel énekeltetek, mikor még ez a hely33 nem volt számotokra. És boldog öröm és szeretet, amely akkor is megjelent, ami által örültetek egymásnak, tudtatok beszélni, tudtatok örülni, mikor valaki eljött, átöleltétek boldogan, mintha saját testvéred lett volna — most a saját testvérben úgy mondom, hogy úgy a testvéred, mint mikor jelen vannak egy anyától, egy apától a testvérek, szinte így tudtatok figyelni egymásra. De most Én azt mondom, lelki testvérek vagytok, ami még jobban összeköt benneteket a mindennapokban. És boldog szeretetében erősítették mindazokat, akiknek szükségük volt e jelen kegyelem szeretetére.

És akkor jött a tanítás, amikor már a tanítást ismét e rövid, szaggatott szavakkal adtam számotokra.34 S akkor megpróbáltam arról beszélni, amit most már többször hallottatok az Élő Evangélium tanításában, hogy oda megy a gazdag ember az ő Mesteréhez a Názáretiben, és megkérdezi, hogyan és miképpen éljen, mit cselekedjen, mitévővé váljon, és hogy elinduljon ő is a követés révén. Ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok így szólottam feléje:

— Menj haza. Add el mindenedet, oszd szét a szegényeknek, és majd jöjj, és kövess Engem.

A gazdag ifjúnak ezek a szavak nem tetszettek: hogy ő mindenét adja el, ossza szét a szegényeknek?! Eltávolodott, és nem kereste már a Názáreti közelségét.

S ekkor így szólottam mindazoknak, akik jelen vannak:

— Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdag embernek a Mennyek Országába.

És sokan és sokan nem értik ezt a tanítást, mert sokan azt mondják: „Hát azért, hogy én követni akarom Jézus Krisztus Uramat, ezért hát hadd ne kelljen mindenemet szétosztani.”

Most a minden nem kimondottan csak az anyagiakról szólt, hanem arról is, hogy önmagadból kivetkőzve, szeretettel, lélekkel elindulhass az úton a küldetés követésében, amikor felismered, hogy mi a küldetésed a követés révén. És ez által tudsz segíteni mindazoknak, akik talán éppen tőled, tőled vagy tőled várják a segítséget, néha talán egy jó szó, néha talán egy átölelés, néha talán egy szívből jövő, őszinte ima a felajánlásban, ami megerősíthet a kegyelem, szeretet része által, ami által érzed, hogy a testvérednek részesévé váltál a mindennapi életben a kegyelemmel. S akkor érzed azt, hogy: „Igen, Uram, köszönöm, hogy elmondod számunkra, hogy valójában az Evangélium tanításának mi a mondanivalója.”

Mert ezt a tanítást, amit most elmondottam, ezt most kiválasztott Mária szolga által, Velem együtt így adja nektek. De emlékeztek rá, mikor még így beszélt:

Pateri, popoli, pateri.

S erre megjegyezte, hogy:

— Uram, nem értjük.

Majdan hangosabban beszélve, e szavakkal:

— Még mindig nem értjük.

S utána elmondotta kiválasztott Mária, testvér-szolga számotokra a tanítást:

(…) ta-ní-tá-sa, kö-ve-té-se a kül-de-té-sé-ben. Mi-kor el-mon-dot-ta ne-ki, hogy ho-gyan cse-le-ked-jen.35

S ekkor ezt nagyon nehéz volt azoknak ezt megérteni, jegyzetelni, hogy megjelentető lehessen. Sokszor, többször, többször, néha mondották: „Órák is kellettek a visszahallgatáshoz, hogy néha egy pár mondatot értelmesen, olvashatóan le tudjak gépelni.”

Voltak testvérek, és vannak testvérek, akik vállalták ezt a feladatot is a mindennapi életben, mert ők így ismerték fel saját küldetésüket a követés részében, hogy: „Ez az én küldetésem. Elfogadtam az én küldetésemet, és ezzel a küldetéssel megpróbálok élni és haladni, és ez által tenni és adni mindazoknak, akik erre várnak, vágyakoznak, hogy így tudják elolvasni mindazt, ami itt megjelenik.”

S akkor volt olyan tanítás, amikor kiválasztott Mária testvér szintén elfeküdt, és halkan beszélt. Szinte nem is lehetett hallani a tanításban. Erre viccesen valaki megjegyzi, fel fogjátok ismerni:

— Uram, társaságban nem illik sugdolózni!

Pateri, popoli…36 — elkezdett Mária testvér beszéli nyelvek szólásán.

Majdan megkérdeztem tőle:

— Testvérem, most már jól hallod, és érted-e?

— Nem, Uram, most még rosszabb, mint eddig volt!

Van olyan tanítás, amelyet mindjárt nem adtam ki nektek, hanem először kiválasztott Mária testvéremet tanítottam.37 Hisz volt a kezdetekben, mikor már úgy az év vége felé jártatok37a, és azt vettétek észre, a családfő: „Úh! Mari beszél! Szaladok mamának szólni!”:

— Anya! Gyere! Mari beszél!

— Úh! Kinek is szóljunk?! Ki jöjjön át?

Nem törődtek, hogy éjfél után van:

— Hát, ha mi halljuk, hallják meg mások is.

Elkezdi számolni:

— Egy, kettő, három, négy, öt. Jól megjegyeztem. Na, majd holnap elmondom.

Erre a befejezés: ezt nem lehet elmondanotok, mert így tanítottam és készítettem fel szolgámat a következő napra.

De másnap azt mondja:

— Nem is tudom elmondani, mintha kiesett volna a fejemből. De tudom, hogy ötféle volt38, de hogy mi, nem tudom. Pedig úgy megjegyeztem, felsoroltam, megszámoltam, és mégsem tudom.

Igen, mert nem neki kellett megtanulni és elmondani. Ő csak boldog lehetett a jelen tanításában.

De voltak ilyen mások is, aki szintén megjelenve hallgatta, jegyzetelt:

— Majd én. Majd én! Megtanulom.

De ő sem tudta utána átadni.

Utána következtek az ajándékok már, hisz készültetek az ünnepekre: az ének kegyelemének ajándéka. Az ének, amelyeket ajándékul adtam nektek az ima megelevenedésében.

Most majd kérek két olyan testvéremet, aki leírta az éneket, és egy éneket a sokból most kiválaszt, hogy ti is eléneklitek, elsőként a gráciák közül hívom a testvért, aki azt mondotta:

— Én? Én? Én írok? Én? Velem ilyen megtörténhet? De, Uram, de úgy jön a dallam, az írás, csak leírom! De azért én ezt most hozzam el? Vagy mit csináljak vele?

Megjelent — akkor még abban a sarokban foglalt helyet, meghúzódva, mint akivel nem történt semmi.39 Majdan testvér oda megy, s azt mondja neki:

— Neked nincs semmi mondanivalód?

— Jaj, jaj, velem történt valami, de nem tudom, hogy mondjam-e el?

— Nem véletlen kérdeztelek.

Most szeretném, ha a testvér megjelenne, és elmondaná, hogy hogyan is történt vele, és hogyan adta meg számára a dallamot, számára az írást, és hogyan fogadtad el, és hogyan tudtál örülni neki. És egy éneket kiválasztva elénekeltek.

Majdan utána pedig azt a testvéremet hívom, ő is felkészülhet, aki szintén sok-sok éneket írt, imát, amelyek megjelentek számotokra. De őt pedig majd arra fogom kérni, amikor az első évben utaztatok, és az utazásra való énekét, amelyet írt.

Grácia! Kérvény kell, ahogy te szoktad mondani? A te szavadat ismételem, mert másra azt mondtad!40

Azt mondottam: grácia!

Csomor Lajos:

Hárman vagytok, nem? Valaki a három…

Jézus Krisztus Urunk:

Nem! Ő tudja, ki írta az éneket, akire rászóltam ott a sarokban annak idején!41

Nem, ő máshol foglalt helyet. Ő majd még ez után jön! Ő nincs elfelejtve.

Egy asszonytestvér:

Hány grácia volt?

Többen:

Három.

Egy asszonytestvér:

Álljon föl a három grácia, s akkor…

Jézus Krisztus Urunk:

Ki írta az énekeket?

Többen:

Zsóka.

Jézus Krisztus Urunk:

Zsóka testvér!! Nem grácia vagy? Nem írtál? Kérlelteted magad?! Te szoktad mondani másokra, hogy miért kérlelteti magát, ha ki kell hívni — most te is ezt várod?!

Pankart Antalné Zsóka:

Jézusom! Így már értem, ha a nevemet mondod.

Jézus Krisztus Urunk:

Miért? Mikor szoktam nevedet mondani? Nem gráciának hívtunk? Ti neveztétek el magatokat: három grácia! Arra mutattam, ott foglalsz helyet. A másik testvér nem ott ül.

Pankart Antalné Zsóka:

És melyik ének?

Jézus Krisztus Urunk:

Előbb mondd el az első találkozásodat az írással — azt kértem. Amikor nem merted elmondani, és kiválasztott Mária testvér-szolga oda ment, és megkérdezte: „Neked nincs semmi mondanivalód?” Emlékezzél. Régen volt, de magad elé vetíted a gondolatot, a szavakat, a képet, és mindent tudsz.

Pankart Antalné Zsóka:

Úr Jézus! Azt se tudom, melyik volt az első énekem. Uram, Jézusom, segíts meg! „Falunk felett szállnak angyalok”. Énszerintem nem. Hát én… Nem tudom. Akkor mondd meg, Uram, nem tudom. Vers volt vagy ének? „Mindenható, Örök Istenünk”? Nem tudom. Ó!

Jézus Krisztus Urunk:

Akkor elmondom.

Pankart Antalné Zsóka:

Jaj!

IMG_5358

Zsóka énekének refrénje

Jézus Krisztus Urunk:

Mert majdnem minden nap látod a Kereszten a refrénedet.42 Emlékezzél, mikor itt volt a pásztor testvér, és énekelt. És mit mondtál? „Haza mentem, és csak a dallam egész napokat járt a fejemben, fejemben, fejemben, mire egyszer írnom kellett.” Emlékszel már?

Pankart Antalné Zsóka:

Most már igen. Most már igen.

Lovák Istvánné Éva:

39-es.43 Kezdhetjük. Kezdd el.44

Jézus Krisztus Urunk:

Most mondd el azért a testvéreknek, hogy hogy élted meg, míg ezt leírtad.

Pankart Antalné Zsóka:

Köszönöm, Uram, Jézusom. Annyira jöttek a gyönyörű szavak, a gondolatok és ez a dallam, és annyira gyönyörű volt! És én ezt nem tudom elmondani, hogy hogy jött ilyen gondolat, hogy ilyen gyönyörűen, hogy Jézus… Nem tudom. Nem tudom elmondani. De annyira szép volt! Akkor is sírtam, és nem tudtam ettől a gondolatoktól szabadulni. És a többi énekek is, amik jöttek. De annyira, hogy…!

Ma, ahogy gondolkozok, nem tudom elhinni, hogy ilyen gyönyörű gondolatok hogy tudtak jönni. És olyan gyorsan kellett mindig leírni, s utána írtam tisztán. És szóltam a Marikának, bármelyik éneket. De otthon is, ha imádkozok, annyira gyönyörű, hogy sírni tudok otthon is, hogy ilyen gyönyörű ajándékokat, amiket én itt kaptam! Megkaptam a szenvedést, a betegséget, de meggyógyultam, hiszem, hogy meggyógyultam, mert itt vagyok.

Ezek olyan gyönyörű dolgok!

És mindig azt mondom otthon is, hogy köszönöm a szenvedést, mert ez által láttam meg az Úr Jézust ott, a betegágyam felett, amit eddig nem mertem elmondani. S most a múltkor a tanúságtételben elmondtam. Mert imádkoztam az Irgalmas rózsafüzért a betegágyamon a kórházban. S egy olyan gyönyörű kép jött elém, és felismertem, hogy az Úr Jézus. És így lebújtam, hogy: Istenem, most meg fogok halni, mert eljött értem az Úr Jézus!

Pedig utána olyan gyönyörű gondolat jött, hogy nem azért jött, hogy meghalok, hanem azért, hogy meggyógyított, és megmutatta, hogy velem van, és nem féltem tovább a műtéttől, se semmitől.

És köszönöm minden nap.

Uram, Jézusom, nem tudom megköszönni, attól félek.

Ez olyan gyönyörű volt, hogy ezt soha el nem felejtem. És tudom, hogy velem van, és velünk van, mindegyikünkkel. Dicsőség érte Neki, és azért a sok gyönyörű énekért, imákért. Köszönöm. Köszönöm most is, hogy énekelhettünk. Köszönöm.

Jézus Krisztus Urunk:

Most azt a testvéremet hívtam, aki az utazásra írta az éneket, mikor mentetek kettő busszal Budapestre, mikor a Korona tanításán, hogy részt vegyetek. Örültetek, hogy van ebben részetek, hogy közelről majd megláthassátok, és majd hallhassátok mindazt, ami ott megelevenedik. Számára nem ez volt az első, amelyet leírt, de Én most csak ezt kérem tőle, hogy ezt mondja el, ezt adja át a testvéreknek.

Akkor, amíg ide ér, hogy el tudja nektek mondani, addig énekeljétek el…

Többen is:

Jön már.

Németh Kati:

Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy újra szólítottál ezzel az énekkel kapcsolatban.

Ez egy csodálatos élmény volt, és nagyon nagy ajándék, hogy ezeket az énekeket kaptuk.

És itt voltam azon az estén, előző este, amikor a Marikát először a Koronára tanítottad. Köszönöm ezt a kegyelmet, hogy akkor részt vehettem benne. És másnap hajnalban arra ébredtem, énekelve, hogy a „Közelebb, közelebb, Uram, Hozzád” dallamára énekeltem, hogy:

Koronánk Szent István

Terád hagyta,

Őrködjél felettünk

Kegyes Szűzanya.

Ha újra élni kezd,

Működőképes lesz,

Akkor hát, Istenem,

Segíts népeden.

Koronánk messziről

Megérkezett,

Ezt nagyon köszönjük

Néked, Istenem.

Két drága ereklye

Róla még hiányzik,

Gyöngyszemét a földben

Angyalok őrzik.

És akkor annyira sírtam, hogy nem tudtam elképzelni, hogy: Istenem, hát ilyent egy halandó ember hogy írhat le? Hát én hogy írhatok ilyent, hogy „a gyöngyszemét a földben angyalok őrzik”?

És alig vártam az estét, hogy jöhessek ide, és hogy megosszam a többiekkel, hogy most ez mi volt ez a, vagy…

Jézus Krisztus Urunk:

A többiek — most itt elnézést, hogy szólok, nem szoktam beleszólni, de itt elmondom úgy, mint az előtte lévő testvér: volt nektek, többiek, elsőként, akit ti magatok között Loncikának45 neveztek. Először mindig vele osztottátok!

Csak az után jöttetek Máriához, mikor Mária rátok kérdezett!!

Nem őt tartottátok először olyan fontosnak!

Előbb vele!

Németh Kati:

Igen.

Jézus Krisztus Urunk:

Vele! Majd ő megmondja, hogy jó-e!

Nem szolgám mondja meg, hogy jó!

Németh Kati:

Nem tudom, Uram, Jézusom, olyan gyarló vagyok Nélküled, hogy a gyarlóságomban, és ez a sok kegyelem, amit itt kaptunk, hogy ránk zúdult ez a… Nem tudtunk mit kezdeni vele, hogy, hogy, hogy… Olyanok voltunk, hogy mint az emmauszi tanítványok, hogy lángolt a mi szívünk, hogy…

Én két kilométerről jártam biciklivel mindig, de úgy éreztem, hogy kettőt tekerek a biciklin, és már otthon vagyok. De öt órakor ide ültünk, és ilyen téglákra tett deszkán ültünk, és akkor itt voltunk még egy óra körül is, éjjel egy órakor, mert nem jött hozzánk az Úr. Vártuk, hogy majd jön, és hazafelé nem féltem, de már énekeltem az úton. Ceruza, papír mindig nálam volt, mert… Szóval csodálatos időket éltünk meg. És ez az ének is úgy…

És akkor jöttem este, hogy megmutassam, és kevesen voltunk, nem olyan sokan a szobában, és Marika mellé ültem le, és később a Marika kiment valahova, és akkor a Loncikának átnyújtom, nyújtom a papírt, hogy:

— Loncika, mi ez? Képzeld el!

Azt mondja:

— Juj! Ne mutasd a Marikának, nem szabad ezt tudnia.46

Akkor így visszaültem a helyemre, és így magam alá csúsztattam, és Marika bejött, s kihúzta alólam. Azt mondja:

— Mi ez a papír?

És akkor elkezdte olvasni, és akkor a fejéhez kapott, hogy:

— Jaj, de fáj a fejem, úgy szorít, mint az este!

És hát nem tudom, nem tehettem róla, hogy ő meglátta ezt a papírt, hogy átélte azt a fájdalmat, amit a Korona-tanításnál, ahogy kapott.

És akkor másnap a munkahelyen meg folytatódott tovább, hogy egymás után jött, a dallam nem ment ki a fejemből, állandóan benne volt, és akkor jött a többi versszak utána. És ez, ez csodálatos volt. És nagyon-nagyon köszönöm.

Jézus Krisztus Urunk:

Lehet közösen énekelni.47

Amikor ez az ének megíródott, s azóta sokszor és sokszor eléneklitek, ebben az énekben, ha figyelitek minden sorát, kimondottan nektek, magyaroknak szólt, ennek a népnek a nemzetben. De hogy ez az ének megjelenhetett előttetek, és ezt az éneket így kezeitekbe vehetitek és olvasva énekelhetitek, ehhez adódott nektek az a tanítás, ami a Korona története és jelene. A mai napig erőt ad számotokra, ha a Koronára tekintetek.

Most nem azt emelem ki számotokra e megemlékezés ünnepében, amikor az író-gyűjtő testvér48 megjelenése, kérdése, hogy hogyan és miképpen cselekedjen, hisz ezt már máskor kiemeltem, máskor tanúi lettetek, megtapasztaltátok.

Csak itt azt jegyzem meg, hogy az első eljövetele délelőtt tíz óra, két kérdéssel. A két kérdésből tíz órától délután fél hétig tartott. Tehát akkor képzelhetitek, hogy mekkora két kérdés volt, amelyre válaszolva. Azt is elfelejtettük, hogy közben lehetett ebédidő, közben lehetett volna valamit magunkhoz venni folyadékital részében, hisz az idő csak úgy szinte repült.

Mert most már, ahogy megneveztem számotokra író-gyűjtő testvért, akkor ő az ő saját maga szavait mondotta, és talán mondhatjuk azt, saját maga igazát, mert „hát kutattam, utána jártam, annak biztos, hogy jónak kell lenni”.

— És te még el sem olvasod? Csak így két kezed közé rakod49, és elmondod, hogy mi a rossz benne?! Hát ezt valahogy nem értem! Ezt valahogy nem tudom elfogadni.50

Végül úgy mentek el, mikor már kint, hogy beüljenek a járműjükbe, amellyel jöttek, hogy:

— Itt is voltunk…

Akkor képzelhetitek, hogy mit éreztek! Mert nekik újat mondani, hogy ez nem jó, mikor ő utazott, kutatott, keresett, írt! S mégis azt mondják neki, hogy nem jó, s még el se olvassa.

Kiválasztott Mária szolga-testvéremnek nem volt szüksége rá, hisz nem is lehetett volna abban a pillanatban ilyen vastagságú könyvet elolvasni, megmagyarázni. Ő csak így tette, és azt mondotta:

— Én nem tudom, hogy mi van ebben a könyvben, de majd megkérdezem az Úr Jézust, és majd Ő megadja rá a választ.

S a válasz hamarosan megérkezett, ami alapján kialakultak néha a szó szóváltásai, és ezért nyúlott — elmondom azt — délután, majdnem estébe.

De most már író-gyűjtő testvér már nem így látja. Már sokszor azt mondja:

— Boldog vagyok azoknak a szavaknak, mert ez által tudom, hogy mi mindent kaphattam, mi mindent megtanulhattam, és mi által tudok megjelenni továbbra is mind ott, ahol szükség van, és ahol várják, hogy továbbadjam, ami bennem van.

De hogy ez a tanítás megelevenedhessen rajtatok és bennetek, hogy „mi, magyarok elnyomottak vagyunk, mi, magyarok, akiket sokan lenéznek, mi, magyarok, akiknek nehéz az élet, ezeket csak velünk tehetik meg”.

És készültetek az ünnepre.51 Az ünnep, amely eljött számotokra. De hogy az ünnep tökéletes legyen a magyarok ünnepében, Én, Jézus Krisztus Uratok megadtam ezt a tanítást felétek, számotokra és nektek, hogy ne legyetek olyan szomorúak, kétségbeesettek, hogy úgy érezzétek, hogy senkik vagytok, hisz nektek van egy nagy kincsetek, a kincs, amely az egész országnak kincse: a ti Koronátok. Az a Korona, amelyet a ti királyotok felajánlott Édesanyámnak, országával, népével, nemzetével, óvja, védje ezt az országot, ezt a népet, ezt a nemzetet, akik itt együtt éltek.

De hogy miért kincs ez a Korona, és miért fontos, hogy erre szinte a magyar nép a nemzetében büszke lehessen, mert ez a kincs a Koronában úgy érkezett hozzátok, hogy köze van Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz. Mert ti nem az a nép s az a nemzet vagytok, akikre azt mondhassátok, hogy semmit sem értek. Mert néha valóban vannak, akik így gondolkodnak.

És e szavak után jelen vagytok, és figyeltek, és pont ezen a napon kevesen vagytok, számban nem akarok mondani, de azt mondom, szinte, mint egy nagyobb család. Egy családot el tudtok képzelni, hány főből lehet, csak ennyien voltatok akkor jelen, amikor a legelső tanítást, megelevenedést adtam számotokra:

Mária:

Látok egy ajtót. Fény veszi körül. És most megnyílik az ajtó, s mintha valamit kivennének. S akkor látom, mintha párna lenne. De mintha bordó is lenne a színében.

Jéé! Ezt csak képen láttam még! Ez biztos az lenne?! Jobban megnézem.

Ez talán a mi Koronánk! Olyan.

De én nem ismerem, mert csak képen láttam még.

S úgy közelebb jön felém.

Ez a Korona!

És rajta Alma.52

De mit képez az Alma?!

Alma?!

Az meg olyan, mintha Jogar lenne mellette.

Ez így együtt van!

Együtt kell ennek lenni?!

Nem tudom. Megnézem jobban.

Jéé! És emelkedik föl a Korona! De hova megy?! A fény viszi.

Jéé! Ez már itt felettem van!

Nekem akarják adni?!

Mi akar lenni ebből?

De már itt van felettem!

Nyugodtan várok, most mi történik.

Jéé! A fejemre teszik. Hm! Nekem? Fejemre?!53

Miért?!

Miért kellett elfogadnom?!

Jaj, de fáj!!

Jaj!

Nincs már itt, de úgy fáj!54

Jaj! Jaj! Jaj!55

Nem is baj, ha elviszik!

Én ezt többet nem kérem, ez nagyon fájt!

Azt se tudom, ki vette ki, vagy miért adták ide.56

Jézus Krisztus Urunk:

Majdan kinyissa szemét, és széjjelnéz. S mindjárt kérdezik:

— Mi volt veled? Olyan nagyon kiabáltál és sírtál! Mi történt veled?

— Nem tudom, el-e szabad mondani, de nagyon fáj még mindig.57

— Mondjad már, mi történt veled? Mi is megijedtünk.

— Jaj! Arról kaptam most — tanítás-e? Arról beszélt nekem a mi Jézusunk, hogy mi, magyarok örüljünk, s legyünk büszkék a mi kincsünkre. Talán elmondhatom, most nem érzem már jobban a fájdalmat, akkor talán elmondhatom: a Koronát. De olyan szép ez a Korona, amit én láttam!

De türelmetlenek, mindjárt közbeszól, hogy:

— Milyen Korona?! Mit láttál?! — közbeszólnak.

— A mi Koronánkról beszélek, az országnak a Koronájáról. Én még nem láttam, csak képen, de most itt láttam. Volt egy ajtó előttem. És olyan erős fény vette így körbe. S akkor ez az ajtó megnyílt, de hogy ki, mi, mert én kezeket nem láttam, lehet, hogy a fény, így, ahogy az ajtó kinyílt, először megemelkedett, és csak jött, jött, jött kifele. És mikor jobban megnéztem, akkor láttam, hogy ez a Korona. Mert úgy nézett ki, mint a képen. De nem teljesen, mert ennek fénye van. De volt mellette Alma is, meg Jogar is. S olyan bordó valami, nem tudom, hogy párna-e vagy mi, mintha azon olyan szépen el volt helyezkedve. És akkor először arról a bordóról felemelkedett, akkor még itt nem tudtam, mi történik, csak úgy figyeltem, hogy most mi lesz, és… Először csak úgy ment, ment fölfele. Már fejem fölött volt, még meg is néztem, és utána elhelyezték a fejemre. Akkor még olyan jó érzés volt. És utána, nem tudom, de szörnyű, nagy fájdalmam lett. Itt, így. Én, még most is úgy bizsereg a fejem, itt érzem. Itt. Nagyon fájt. Olyan volt, mintha be lett volna szorítva, vagy nem tudom. Nagyon, nagyon! Ezt nem akarom senkinek, hogy átélje. Ez nagyon-nagyon nem jó. Nagyon fájdalmas! De hogy miért kellett nekem ezt megnéznem, vagy elfogadnom, hogy rám rakják, azt nem tudom, erről nem volt több szó. De remélem, többet nem kapom meg, mert ez nagyon-nagyon fáj. Ezt én nem akarom.

Mária:

Akkor faggattak, kérdeztek, hogy más nem történt semmi, más semmit nem hallottam, nem mondtak semmit?

Nem.

Majd eltelik egy pár nap, amikor ismét e jelenben jelen van a fény, az ajtó, amely ismételten kinyílik előttem. S megint, mintha valami csak úgy kihozza. De én már előre félek, mert én most ezt nem akarom! Én ezt már többet nem kérem!

Nem akarom többet! Nagyon fáj! Nem kérem többet!

Így előttem ez nagyon szép.

S ekkor, íme, ezt hallom:

— Ez a kincs, amely az ország Koronája, amelyet, ahogy mondottam, királyotok felajánlott Édesanyám oltalmába. Ehhez úgy van közöm Nekem, Jézus Krisztus Uratoknak, hogy ezt a Koronát nem a magyar népnek akarták elküldeni, teljesen más népnek és nemzetnek. És majdan a földi helytartó megkapta az éjszakában, hogy: holnap, mikor útnak indítja, a magyar népnek vigyék el ezt a Koronát.58

Így van hozzá Nekem is, Jézus Krisztus Uratoknak közöm.

— Igen, Uram, ezt én most megértem. De miért fájt a fejem ennyire, amikor a fejemre tettétek? Nagyon! Már most attól félek, ha megint a fejemre teszitek.

— Íme, nézd a Koronának eredeti jelenét.

És most másképp látom, mint tegnap.

Jéé! És föntről, mintha ilyen fény, körbe így vonná!59 És így van előttem.

— Ez a fény, amit most láthattál: a Korona működő ereje. Ennek a Koronának van működése. És ezt a Koronát ezért nem szabad elhelyezni a fejre, csak fölötte, mert a működő erő ilyen fájdalmat bocsájt ki.

És most milyen szép ebben a fényben!

Látom ezeket a csüngőket is most. Azt tegnap nagyon észre se vettem.

S azok ott mit jelképeznek?

A képek, a kövek, a gyöngyök. Megfigyeltem. Tudom, ha eljön az idő, beszélhetek róla. Igen.Már megint emelkedik fölfelé! Csak nem a fejemre akarják tenni?!60 Nem! Nem kérem! Nagyon fáááj!!61

Nem! Neeem!!

Megtapasztalom…62

Most nem annyira fájt, mint tegnap.

Ez a működő erő, amelyet kibocsájt a Korona a fény által.

Majd sokan jönnek e hír hallatán. És mindenki tudni akarja e Korona jelenének tanítását.

S ez után valóban egyre többen és többen, akik felkerestek. És mind úgy jött el: „Én vagyok a Korona-kutató. Én írok a Koronáról, és add át, ami van neked a Koronáról.”

Jézus Krisztus Urunk:

De sokan és sokan nem értették, hogy kiválasztott Mária szolga-testvérem soha nem jegyzetelt semmit. Őneki mindent, amit megadtam, így tudott átadni, és csak akkor tudta átadni, ha Én, Jézus Krisztus Uratok is jónak láttam, hogy átadhassa. Ha nem, akkor néha szomorúan, néha haragosan, néha megjegyzésekkel távoztak el erről a helyről.

De volt, aki megjegyezte: „Már hány éve kutatok, keresek! Le is írtam a könyvbe. Ővele még sosem találkoztam, sosem beszéltem, és ő azt mondja, most kapta, nem oly régen. Nekem évek mentek rá, ő meg pár óra alatt majdnem elmondja azt, amit én nagy nehezen leírtam. Akkor mi van még neki?! És nem akarja nekünk elmondani?!”

Nem értették.

De azért úgy nyilatkoztak némely helyen, hogy: „Igazat mond, mert vannak igaz szavak, mondatok, amiket elmond. Csak nem mondja el az egészet! Csak szinte, mondhassuk azt, morzsákat ad nekünk. S nekem évek mentek rá! De akkor ő miért hivatott erre, hogy ő ezt tudja? Egy egyszerű, falusi asszony?!”

Én, Jézus Krisztus Uratok nem mindig a DDr-eket kerestem!

Én az egyszerű embereket a testvérben keresem, akikkel taníthatok, aki által a működést megadhatom, aki által érzitek mindazt, hogy hogyan van jelen a kegyelem a szeretetében.

És most eltelt egy bizonyos idő — most kérem majd sáfár testvért63, és kérem, még innen két testvért, megnézhetitek még mindig a működő erőnek a jelenlétét.64

Mehetsz följebb is, még akkor is érzed.

És most, aki néha szokta az órát, ilyen, nézni, hogy hogyan, és megnézhette, hogy hány perc telt el azóta, ahogy kiválasztott Mária testvérem fejére elhelyeztem e Koronát a működésében, és utána még mindig érzitek a működő jelenét65, akkor elképzelhetitek, hogy milyen erős a fénye a működésben, amelyet kibocsájthat, ami által, ismételten azt mondom nektek, mint ahogy ezt akkor, az első esztendőben, hogy legyetek büszkék a ti kincsetekre! Mert ha tudtok hinni e kincs jelenének működésében, segítséget kaphattok a nép nemzetében, és elindulhattok.

Most Mária, kiválasztott testvér-szolga szavait mondom, ahogy szokott nektek szólni, mikor beszél: hogy ha csak egy lépéssel megyünk előre, már az is óriási, mert hinni és bízni kell mindabban, ami jelen lehet számotokra a mindennapokban.

Majdan, a jelenben most már többször és többször megtapasztalhattátok, hogy hogyan és miképpen van jelen számotokra ez a kincs a működésében.

És most jelen van köztetek író-gyűjtő testvéretek, aki nem oly régen szintén egy tanúságtételt tett a nemzetnek és a népnek, és itt próbálta úgy átadni, hogy érthető legyen az egyszerű embernek is.66 Mert ugyebár, az író-gyűjtő testvér is itt tanulta meg, hogy az egyszerűségében előre halad. Mert visszatérünk most azokba az esztendőkbe, mikor már megtalálta itt a helyét, és elkezdett jegyzetelni, és azt mondotta: „Most megírom ezt a könyvet.”67

A könyv íródik egy éve, a könyv íródik második éve, a könyv íródik már lassan harmadik éve. Hoz egy piszkozatot: olvassa el szolgám.

De szolgám nem olvasta, helyette olvasta a család többi tagja. Majdan, mielőtt ők szólnának, hogy ez így nem lesz jó, nem ám, mert ide az egyszerű emberek járnak, nem pedig lexikonokkal. Ismételten kértem író-gyűjtő testvéremet: Próbálj az egyszerűségében élni.

Az első piszkozat volt: „Az Égből szállott Szent Kenyér” — úgy-e, jól emlékszem?

Csomor Lajos:

Igen, jól, Uram.

Jézus Krisztus Urunk:

Utána változtat rajta, ismételten elhozza. Akkor az egyszerűségében elindult, de helyette rakott be elég kemény olyan szavakat, ami néha a külföldi szóhoz hasonlít. Ekkor mit mond neki a testvér68?

— Ide figyelj, Lajos! Hát nehogy azt hidd, hogy lexikont tartok magam mellett, és így olvasok! Hát nézzél már szét, hogy kik jönnek ide! Hát gondolkozz már el! Majd a Mari is mondja neked, nyugodj meg!

Azt mondta:

— Jó.

Na, harmadszor nekiáll. Az már alakul!

De ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok így szóltam feléje:

— Író-gyűjtő testvérem, találd meg most már a pontot az írás végében, mert ha így haladsz, akkor mikor lesz könyv belőle?

Mindjárt be tudta fejezni!

Mindjárt nem azon gondolkodott, hogy mit hogyan kéne még neki megszerkeszteni, átírni. És rádöbbent ő is, hogy:

— Igen, Uram! — ahogy testvérem69 mondotta számára: ha valahol megakadsz, kérdezz, segítek.

De néha az is segítséged lehet, hogy elmondasz egy imát, kéred: „Uram, Jézusom, adj nekem segítséget!” — és ott nyílott meg számodra a Szentírás, ami által tudtad, hogy hogyan és miképpen kell írnod.

Most nem a könyvről kérdezlek, most inkább szólj arról, ahogy a tanúságtételben szóltál a magyar néphez, röviden, pár gondolattal e Koronáról, mert a Korona azért fontos számodra, mert az után70 a felkérésben te elkészítetted úgy a másik Koronát, amely Édesanya Fejére helyezve, hogy valóban a felajánlás az újabb 1000 évre megtörténjen.

Csomor Lajos:

Amit a Marika látott, az a Korona és a mai Szent Korona, az ugyanaz, de nem úgy nézett ki akkor, ahogyan Marika látta, ahogy az elkészült, hanem a tetején, ahogy — akik itt voltak régen, azok tudták —, hogy a tetején nem kereszt volt, hanem egy Szentháromság-jelkép, nem 9 csüngője volt, hanem 7, és a 7 csüngőben volt 8-8 gyöngy71, és az alatt volt a kő72.

És hátul nem a 3 földi uralkodó képe volt, hanem a Szűzanya képe volt, és 2 arkangyal-kép.

Tehát a Szent Korona 4 arkangyal-képpel készült és a Szűzanya-képpel, és így aztán a többi jelképpel együtt, a 64 piros kővel, melyek az Úr Jézus Vérét jelképezik, és ez által, mivel ez Korona, a Töviskoronát is jelképezi, és ez által az Úr Jézusnak a Feltámadás után elnyert világ feletti teljes hatalma, tehát amikor azt mondta az apostoloknak, hogy: „Most már Enyém a minden hatalom a Mennyben és a Földön.” És mivel az Úr Jézus ezt a hatalmát az Egyháznak adta át73, Péternek és az utódainak, ezért az ilyen jelképekkel az Égből származó földi hatalom a szenvedés által elnyerhető, Égből származó földi hatalom jelképeivel készült el ez a Korona, ezért kapta meg Szent István azzal a küldetéssel, amit II. Szilveszter pápa adott neki, hogy a magyar népnek védeni kell az Egyház szabadságát, az Egyház hitét, és engesztelnie kell. És ezért tanítja az Úr Jézus mindig azt, hogy a magyar népnek, úgy, ahogy a Szűzanyának, szenvednie kellett, úgy a Szűzanyának felajánlott Korona által irányított nemzetnek is szenvednie kell.

És ezért aztán a Szűzanya Koronája, amit a koronázására készítettünk el, készítettem el, az már 4 arkangyal-képpel és a Szűzanya képével készült el. És így vált alkalmassá arra, hogy a Szűzanya Koronázási Koronája legyen.

Jelen lévő testvérek:

Köszönjük szépen.

Jézus Krisztus Urunk:

Mert ugyebár, az énekben hogy énekelték?

Két ereklyét az angyalok a földben őrzik, a gyöngyszemekkel együtt.

És voltak olyan testvérek e Korona elkészítése előtt — ezt író-gyűjtő is tudja —, hogy mondjam meg, hogy merre kell keresni, bár csak a helységet.

A helységben megadtam.74

S megkérdeztem utána tőlük:

És merre mentek el? Északnak, délnek, keletnek vagy nyugatnak? Vagy azt mind ott fölássátok? És keresitek? És nem történik semmi, akkor azt mondjátok, hogy Én nem jó helyet adtam számotokra?

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondottam: Ha majd itt lesz az idő, akkor előjönnek az ereklyék, amelyek őrizve vannak.

De amikor a koronázás történt, a koronázásra már nem a földi királyok képével kell az Édesanyát megkoronázni. Azt már teljesen annak a mivoltával kell készíteni, ahogy az eredeti annak idején ennek a népnek megérkezett. Mert ez a nép megkapta, ennek a népnek ezzel a Koronával élni, haladni, küzdeni kell.

És ahogy mondotta író-gyűjtő testvér, hogy ha az Édesanyám példáját veszitek, jelen van az egyszerű, mondhassuk azt, hogy falusi Leány, aki éli a kialakított mindennapi életét Istenben bízó emberként, vagyis ahogy mondani szokták a régiek: Istenfélőként. Holott nem félni kell, a szeretet kegyelme révén kell élni.

Majdan kiválasztottá lett, a kiválasztottságában elfogadta mindazt, amire a Mi Atyánk, vagyis a Mennyei Atya meghívta. Elfogadta, és attól kezdve ismerős számotokra már ez a szó vagy szavak a mondatában, a tanítás által már megjelent, hogy teljesen megváltozott az élete, és az életben megjelentek a nehézségek, néha a küzdelmek. De mivel Ő megnyitotta Szívét és Lelkét, és Szívével fogadta el a felkérést, Ő a felkéréséhez hű maradt, és a hűsége által haladt és élt a mindennapjaiban, az Ő saját útpályáján, amely Számára is megjelent.

És ezért Én, Jézus Krisztus Uratok már nem egy Golgota-i tanításában e évek alatt megadtam számotokra: Édesanyám legyen számotokra a példa, a kegyelem-erőt Ő is árasztja felétek, és higgyetek és bízzatok az Édesanya jelenlétében. És most már Ő a ti Királynőtök, hisz most már jelképesen is megtörtént a koronázása75, megtörtént újabb 1000 év felajánlása, ami által várhassátok azt a segítséget, amire szükségetek van a mindennapokban. És hinni és bízni kell mindabban, amit ez által a Királynő, az Édesanya nyújthat számotokra. Nem szabad félni, nem szabad kétségbe esni, nem szabad szomorkodni, hanem a hitnek, a reménynek, a bizalomnak, a békének és a kegyelemnek kell működni rajtatok és bennetek.

És ha ezeket mind-mind felismertétek, elfogadtátok, akkor megéreztétek és megérzitek, hogy valóban az Édesanya, a Királynő a közbenjáró segítségével megadhassa számotokra mindazt, amire szükségetek van, amire vágyakoztok.

És most ismételten azt mondom, mint amit már a bűnbánat-időben, vagy az elmúlt évek folyamán elmondottam számotokra: nem a harag, nem a gyűlölet, nem az indulat vezethet benneteket előre, hanem a szeretet — elsőként —, a béke, a kegyelem, a megbocsájtás és az alázat. Ha ez jelen van a magyar nép nemzetében, akkor elindulhatunk. És ehhez, ami a legnagyobb, a szeretettel együtt, amit mondottam nem egyszer: az összefogás.

És hogy van jelen az összefogás?

Ha nem mindig csak azt nézitek, hogy kiben milyen hiba van, ki felett hogyan törünk pálcát, kit hogyan ítélünk meg, kiről mit mondunk, kit hogyan húzunk le a földig, és ha kell, még meg is tapossuk, mert talán ő egyenlő legyen a föld porával!

Holott ezt Én, Jézus Krisztus Uratok már többször, ismételten megadtam: hagyjátok meg az ítéletet Atyámra, majdan Énrám, mert eljön az idő, amikor mindenki felett ítélkeznek. És akkor lehet rádöbbenni mindarra, amely körülvesz benneteket.

És hányszor és hányszor azt mondjátok magatokról a nép nemzetében, hogy: „Itt élni?!”

Hányan és hányan most azt mondják: „Itt maradni?! Szinte szégyellem, hogy magyar vagyok.”

A magyar szégyenével te az Édesanyámat is akkor elhagyod.

A magyar szégyenével megalázod ezt az országot, ahol életet kaptál, ahol működött a kegyelem és élt a szeretet.

De hogy te megnyitottad-e szívedet ehhez? Azt nem kérdezed meg, úgy-e, magadtól, hogy te valóban tökéletes ember vagy a testvérben? Vagy neked is vannak hibáid?

És Én, Jézus Krisztus Uratok a bűnbánat tanításában szintén elmondottam:

Ne húzzatok szét, hanem inkább legyetek egyek. Az egység adja meg számotokra a kegyelem-erőt, ami által elindulhattok.

Az egységet, amelyet nektek megadtam, emlékezzetek, mikor eljött a Feltámadás fénylő hajnala a tündöklő ragyogásban, akkor, mikor örömmel, örömmel — mondjam? —, örömmel énekeltetek? És azt mondottam: De azért szeretlek benneteket, és megáldalak ajándékommal.

Most, hogy érezzétek, hogyan van jelen a működő erő az egységben, fogjuk össze kezünket.76

A hajnal tündöklő fényének ragyogásában megajándékoztalak benneteket e kegyelem szeretetének ajándékával, hisz elhoztam nektek az Életet, mert az Élet erősebb lett a halálnál. És hogy érezzétek az Élet jelenének kegyelmét és ajándékát, áradjon reátok áldásom.

Most ez az áldás, ahogy reátok árad, mutassa meg minden megnyitott szívű testvérem felé a működő egységet az eggyé váláshoz, hogy próbáljatok így eggyé válni e szeretet, kegyelem által. És próbáljatok így hinni és bízni a Királynőben, az Édesanyában, aki mindenkor jelen van az Ő országában, az Ő nemzetének népében, akik mind Hozzája tartozunk, hisz alattvalói lehettünk, és ezért csak hálát és köszönetet mondhatunk. És kérhessük nyitott szívvel és lélekkel az Édesanyát, hogy közbenjáró segítségével hozza el ennek a nemzetnek, ennek a népnek a reményt a felemelkedéshez.

De hogy ez a remény a felemelkedésben jelen legyen, nem haragszunk, nem gyűlölködünk, nem kiabálunk, nem ítélkezünk, és nem törünk pálcát, hanem megpróbálunk a szeretet-, kegyelem-, békének, alázatosságának jelenével működni együtt a mindennapokban, a mindennapokhoz, és így várhassuk azt a segítséget, ami fontos, hogy jelen legyen ennek az országnak népének nemzetében.

Ennek reményében most közösen úgy imádkozunk, ahogy a Hegyi beszédben tanítványaimat is és a nép sokaságát tanítottam a legfőbb imára. De a legfőbb ima után, mivel az Édesanya a Királynőtök, Őtet is köszöntjük.

A legfőbb ima:

Mi Atyánk…77

…aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved! Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedj78 minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.

Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te Méhednek Gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Magyarok Királynője, hozd el ennek az országnak a szebb és a jobb jövő reményét a kegyelemben!

Ez az ország megpróbál ehhez az Édesanyához, ehhez a Királynőhöz egységet alkotni, hogy az erőben, a szeretet kegyelme által, hittel és bizalommal imádkozni, abban a reményben, hogy mint Édesanya, mint Magyarok Királynője elfogadod szívből jövő, őszinte imáit, énekét, fohászát, felajánlását, és mint Közbenjáró Segítség elhozod e országnak, e nemzetnek, e népnek mindazt, amire szüksége van, amire vágyakozik, ami által érezze, hogy boldog, hogy ebben az országban él, és ehhez az országhoz tartozik.

Hogy ne csak az foglalkoztassa, hogy „én szégyellem, hogy magyar vagyok”.

Mert ha ezek a gondolatok, felajánlások mennek az Anyai Szív oltalmához, akkor hogyan hozza el számotokra a segítséget, a közbenjárással a jelenben?

Ezért kell hinni, bízni és reménykedni, mert a reményt soha nem szabad eldobni önmagatoktól. A remény tud éltetni, erőt adni. A reménnyel a kegyelem árad, és a reménnyel az erőt az egységhez meg tudod alkotni, és haladni a mindennapokban.

És ha minden nap csak egy ilyen rövid fohászt szívből és szeretettel elhelyezel az Anyai Szív Királynőjéhez, a meghallgatás megtörténhet, és eljöhet számotokra — ahogy eddig, úgy továbbra is — a szebb és a jobb jövő.

Hinni és bízni és reménykedni kell. A kegyelem csak így tud működni a jelenben és a mindennapokban.

Most folytatódva felétek az a megemlékezés, amikor arról volt szó számotokra, hogy hogyan elevenedik meg rajtatok a beállásban a gyógyító kegyelem. Mert, úgy-e, akkor egyesével jöttetek a testvér elé, egyesével vártátok mindazt, hogy reátok helyezve imádkozzék.

Mivel mindig többen és többen jelentetek meg, akkor már két testvért választott ki testvér, és így ment felettük.

Mikor már a két testvér is kevésnek bizonyult, akkor Én, Jézus Krisztus Uratok itt e helyen felállítottam kiválasztott Mária testvéremet, és azt mondottam: Majd közösen így imádkozol, azt az imát, amelyre megtanítottalak, majd az ének, amely megjelenik számotokra, és akkor megnyitott szívvel áradt felétek a gyógyító kegyelem ajándékáldás.

Na, ekkor, e szavak után megindul a versengés! Ki legyen elöl?! Mert: „Én ott hátul ennyi ember után mit kapok?!”

Nem kell félnetek, Én, Jézus Krisztus Uratok, ha így, pásztával nyújtom felétek áldásomat, és ha megnyitod szívedet, elfogadod, érzed, és működik rajtad.

És ekkor elkezdtetek potyogni szépen lefele, hisz még nem ezek a padokon voltatok — olyan szépen tudtatok potyogni lefelé!

Azt mondj a testvér, ott ült a kép alatt, szinte szörnyűvé vált előtte, azt mondja: „Mint egy csatatér! Uram, én hiszek! Én hiszek! Én nem akarok leesni, mint a többiek!”

Tehát így van jelen előttetek néha a kicsinyhitűség a gyarlóságában, mert: „Ha én úgy érzem, nem itt lehetek, csak hátrább, akkor hogyan élem meg a kegyelmet az ajándékában?”

És most ezért fogok hátramenni, mert itt vártátok. Azt mondjátok: „Minden évben mi kapjuk!” Sorban haladok, most megyünk hátra.

Kiválasztott a leghátsó testvérhez (…)

Nyissátok meg szíveteket, fogadjátok el a gyógyító kenetet, amelyet Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztott Mária szolga-testvér által árasztok felétek, hogy érezzétek a kegyelem ajándékát a működésben.

Mária 79 :

Jézus nevében átadom nektek azt a gyógyító kegyelem-, ajándékáldást, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk áraszt általam felétek, mert ti mind Jézus Krisztus testvérei vagytok, és Szent Sebeiben meggyógyultok vagy meggyógyultatok.

Kérlek, fogadd el tőlem felajánló testvéreimet, akiket szeretnék elhelyezni a Te Szentséges Szíved oltalmába. És tudom, hogy testvéreim most a legjobb helyre kerülve, és szeretettel és türelemmel várják a gyógyító kegyelem ajándék-áldását, ami most reájuk árad, betölti szívét és lelkét, és működik rajtuk és bennük, hogy ez által gyógyulást nyerhessenek.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Jézus nevében80 átadom nektek azt a gyógyító kegyelmi ajándék-áldást, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk áraszt általam felétek, mert ti mind Jézus Krisztus testvérei vagytok, és Szent Sebeiben meggyógyultok vagy meggyógyultatok.

Kérlek, jöjj a testvéreimhez, fogadd el őket e felajánlásban, hisz elhelyezem őket a Te Szentséges Szíved oltalmába, és tudom, hogy testvéreim most a legjobb helyre kerülve, és szeretettel és türelemmel várják a gyógyító kegyelem ajándék-áldását, amely most reájuk árad, betölti szívét és lelkét, és ez által működik rajtuk és bennük, és meghozza számukra a gyógyulás kegyelmét.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Jézus Krisztus Urunk:

És most innen81 adom felétek imámat, minden nyitott szívű testvéremnek, hogy ne azt mondjátok, hogy mindig csak onnan82 kapjátok. Most érezzétek, hogy közeletekben van a kegyelem és az áldás, ahogy néha némelyek így gondolták. Én nem azt mondom, hogy ti, csak voltak ilyen testvérek, akik azt mondták: „Hát, ha ennyien előttem vannak, akkor én mit kapok?” — ahogy mondottam az elején.

Ahogy annak idején Mária, kiválasztott testvérem szokta mondani számotokra az összejöveteleken, az engesztelésben:

Kérlek benneteket, nyissátok meg szíveteket, ajánljátok fel mindazt, ami bennetek van, és a nyitott, üres szív felkészülésében, hogy el tudjam fogadni azt a kegyelmet, amire szükségem van a gyógyító kegyelem által.

És mellette most azt kérem tőletek, helyezzétek el mindazokat, akiket ismertek vagy szeretteitek közül, akiknek fontos, hogy részesülhessenek a gyógyító kegyelemben, kegyelemből.

Mária:

Jézus nevében átadom nektek azt a gyógyító kegyelmi ajándék-áldást, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk áraszt felénk, mert mi mind Jézus Krisztus testvérei vagyunk, és Szent Sebeiben meggyógyultunk vagy meggyógyulunk.

Kérlek, fogadd el tőlem felajánló testvéreimet, akiket elhelyezek a Te Szentséges Szíved oltalmába, és tudom, hogy most testvéreim a legjobb helyre kerültek e felajánlás által, és szeretettel és türelemmel várjuk a gyógyító kegyelem ajándék-áldását, ami most reánk áradhat, betöltheti szívünket, lelkünket, hogy ez által működhessen rajtunk és bennünk.

Jézus Krisztus Urunk:

S ilyenkor történik az ének.83

S akkor, ilyenkor, hogy mondja Mária, kiválasztott testvérem?

— Köszönjük, Uram, hogy itt vagy közöttünk, hogy elfogadtál testvéreidnek, és megajándékoztál bennünket e gyógyító kegyelemmel. És köszönjük mindazon testvéreinket, akik most nem voltak közöttünk, de lélekben megpróbáltunk egyek lenni, reájuk gondolva, felajánlani őket, és csak reménykedünk, hogy ők is részesülhettek a gyógyító kegyelmi ajándék-áldásból ott, ahol jelenleg most tartózkodtak.

S ezért kell hinni és bízni mindabban, hogy a felajánlás megtörténik. Meg kell nyitni szívünket, és elfogadni mindazt, amit ez által kaphatunk, hogy érezzük a gyógyító kegyelemnek ajándékát, ami átölel bennünket, felmelegít, és erőt és kegyelmet érzünk általa.

És most kicsit visszatérve az énekekre, mikor még ez a része nem volt meg e jelen sátornak. Itt volt a vége, itt volt, úgy-e, az ajtótok, ahogy bementetek. Akkor minden még fordítva állt: ott voltatok elöl. És itt kuporgott most a második grácia84 testvér, aki azt hitte, hogy őtet senki nem is látja, nem is veszi észre. Most mintha ide begubóznám magamat, és így csinált: időnként felemeli fejét, nézi, mi történik, így. Mária testvér, ahogy mondottam, a beállások ideje volt, és ahogy erre jött és odalépett:

— Nem szabad ám azokat leírni! Az nem azért van ott jelen a te kezedben — mert akkor még a gépelt papírra szedtük össze az énekeket, és kemény lapból piros borítót tettünk.

— De hát… De hát én soha nem érek ide, és én meg akarom tanulni.

— Úgy sem tudod mind egyszerre megtanulni — mert ő azt hitte akkor, hogy még csak az a pár ének lesz, amit ő akkor látott.

Na, most, testvér, mondd el, akkor mit éltél át.

Mert itt erősödött meg benne, abban, hogy az Úr Jézus akkor is látta, mikor „én, úgy érzem, hogy elbújok, és engem nem lát senki”.

Csatai Lászlóné Juliska:

Köszönöm, Uram, Jézusom, ha szólítsz. És nagyon-nagyon megköszönöm ezt a sok kegyelmet, amit kaptam. Azt mindig is tudtam, hogy én mint földi ember, gyönge vagyok. De mikor olvashattam ezeket, meg énekelhettem ezeket az énekeket, én annyira boldog voltam, hogy elmondani nem tudtam, most se tudom. Mert annyira boldogság ez, hogy itt nekem megmutatta az Úr azt, hogy látott, amikor írtam, és hogy: „Nálam nélkül nem tudod. De ha veled vagyok, nézd meg, milyen csodákat adok, hogy olyanokra képes vagy, amit, te is látod, hogy nem úgy van, mint földi ember létedben tenni te tudnád.”

És én nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy énekelhettem, imádkozhattam a testvérekkel, és megtapasztalhattam azt, hogy az Úr Jézus szeretete milyen végtelen, hogy mennyire nagyon szeret engem, annyira éreztem minden éneknél, amikor leíratta is velem. Olyan csodálatos volt mindig, könnyek között, boldogan, örömmel! Mindig azt gondoltam, hogy én minden éneket meg fogok tudni tanulni! Dehogy is, nem is így van ez, de akkor úgy gondoltam.

Jézus Krisztus Urunk:

Igen, mert most te arról beszéltél, amikor te írtad az éneket, mint más testvéreid. Én azt kérdeztem, amikor ott titokban írtál! Mikor rád kellett szólni, mikor elszégyellted, úgy-e, magad! Mert azt mondottad: „Hát én azt hittem, evvel nem teszek rosszat, mert meg akarom tanulni.”

Csatai Lászlóné Juliska:

Igen, Jézusom, így volt, így volt. Azt hittem, hogy óh, hát én ezt leírhatom, és megtanulhatom. Hisz akkor még aktív munkás voltam a munkahelyemen, és mindig elkéstem. Mire kijöttem ide, kiértem a munkából, addigra már csak ott hátul volt egy kis hely. Volt egy aranyos testvér, az mindig ide előre szólított, hogy ha volt egy kis hely. De én annyira boldog voltam, hogy akkor is ide értem. De mindig úgy éreztem, hogy mindenről lemaradok, az elejéről. Hisz én azért gondoltam, hogy majd legalább ezeket, amiket én majd otthon megtanulom, és együtt leszek a többi testvérekkel. De ez, akkor még nem gondoltam, hogy ennyi ének lesz, és én ezt majd nem fogom győzni, úgy, ahogy az Úr Jézus is a Marika által nekem mondta.

Nem tudom, még mit mondjak, Uram.

Jézus Krisztus Urunk:

Voltak imák is, ami szintén azokat tudta megerősíteni, mikor, úgy-e, vannak az özvegyek imája, az árvák imája, a betegek imája, a reggeli, esti ima, hisz sorolhatnám, mi minden, amely szintén jelen van számotokra, ami által erőt kaphattok, és bizonyosságot szerezhettek. Hisz akkor volt még egy író testvéretek85, akihez oda mehettetek még akkor is, amikor problémátok volt. Mert amikor már nem lehetett kérdezni, mint a kezdetekben, hogy szoktátok mondani:

— Ide ülj le, mi imádkozunk, és majd jön az Úr, és akkor mi tudunk tőled itt kérdezni.

És akkor mindig mondta az egyik, „az én ölemhez ülj”, a másik: „az én ölemhez”.

A testvér leül, és akkor ti körbejöttetek, és jobbról, balról tettétek fel a kérdéseket, és akkor a kérdésben néha nem azt a választ kaptátok, amire gondoltatok.

És akkor volt olyan testvér, aki elkezdett ide járni, aki először csak, úgy mondhatom, külső szemlélő volt, kívülről figyelte, hogy valójában mi történik. És akkor magában ezen gondolkodott, mikor haza ment: „Azt nem értem. De azt mondják, az Úr van jelen. Akkor miért kell itt hangosan föltenni a kérdést?! Legközelebb eljövök, majd én félrehúzódva figyelem, és majd gondolatban gondolom, felteszem a kérdésemet, és próbára teszem.”

A próbatételében ő ijedt meg: „Jéé! Itt már jó lesz semmire nem gondolni, mert csak jönnek a válaszok. Még az a szerencse, hogy nem tudják, hogy kimondottan nekem van ez a válasz!”

És most őt szólítom, hogy ő mondja el, hogy utána hogy készült fel, és mit kapott rá. Mert gondolat után volt benne még egy folytatása.

Gugán Istvánné Erzsike:

Hát köszönöm, Uram, Jézusom, hogy szólítottál. És valóban az elején ez történt, hogy a gondolataimra, meglepődtem, amikor jöttek a válaszok, és még akartam egy-két dolgot kérdezni, de aztán úgy megijedtem, hogy félretettem ezeket a gondolatokat. És félelem szállt meg, vagy nem tudom pontosan, még otthon is. És gondoltam, hogy majd legközelebb, ha eljövök, akkor összeírom a kérdéseket, hogy mit szeretnék tudni. És össze is írtam, és akkor leültem, és mondtam, hogy: Akkor most, Uram, most én összeírtam a kérdéseket, és szeretném, ha válaszolnál a gondolatban föltett kérdésre.

Hát nem történt semmi.

Egy idő után, hát jelenés volt, és mondta az Úr Jézus, hogy hát van itt egy testvér, aki szeretné, ha válaszolnék a gondolataira, de most nem fogok.

Úgy, hogy hát zavarba jöttem, meg úgy el is szégyelltem egy kicsit magam, hát mondom, tényleg, ez nem így működik. De végül is később választ kaptam a gondolataimra, még olyanra is, amit nem tettem föl, csak nem akkor, és nem úgy.

Úgy, hogy hát röviden, hát ez volt ennek a lényege.

Jézus Krisztus Urunk:

A történéseknek ez volt a története az ajándékában, és utána folytatódott még ezzel legközelebb, hogy nem elég, hogy csak ide jársz, innen az út az Atyám házába vezet. Na, ezen megint elszörnyülködött, ahogy ő szokta mondani: „Hát miért? Nem elég nekem itt? Miért kell nekem még elmenni templomba is?”

Gugán Istvánné Erzsike:

Igen, igen. Utána elkezdtem gondolkodni, és… Mert én úgy gondol… Szóval megint azt gondoltam, hogy én ezt elfogadom: hiteles, tehát ezt így, így, az én szavaimmal, én azt mondtam, hogy ez hiteles, és ha megtanultam imádkozni, és én ide fogok járni. Pont. Már.

És akkor az Úr Jézus jelenésben ismét mondta, hogy de nem elég, hogy ide járok, hanem innen az út az Atya házába kell, hogy vezessen.

Hát, hát ezen megint elkezdtem otthon gondolkodni, hogy most miért menjek én oda, amikor itt már imádkozom, itt van az Úr Jézus, hát nem, szóval nem… Megint megzavarodtam ezekben a kérdésekben, és… De hát azért ez foglalkoztatott, tehát itt, ha elhangzott egy-egy mondat, akkor én ezekkel foglalkoztam otthon is. És Marikának is mondtam, hogy: „Képzeld el — mondom —, az Úr Jézus azt szeretné, ha járnák a templomba.”

Hát nem mondott rá semmit.

Mert röviden, hogy később, végül is később az üzenetek86 kapcsán megértettem, hogy mi történik ott a szentmise-áldozatban, tehát hogy tulajdonképp az egy, hát most az én szavaimmal, hogy ez egy olyan misztikus áldozat, ahol megtörténik az Utolsó Vacsora, vagyis a Keresztre, az Utolsó Vacsora, és azt mondta az Úr Jézus, hogy úgy kell oda mennem, hogy ne nézzem a pásztort, és ne ítélkezzek az Egyház fölött, mert az fölött is ítélkeztem, hanem hunyjam be a szemem, és képzeljem el, hogy Ő vár ott, mint az Utolsó Vacsora termében, ahogy…

És amikor így vettem részt a szentmise-áldozatban, akkor egyszerűen nem is, tehát jó érzés töltött el, és nem is vettem észre, hogy tulajdonképp, hogy ez szinte elröpült. És éreztem, hogy ott egy hatalmas erőt, energiát kapok a mindennapjaimhoz, vagy…

Most ez…

Jézus Krisztus Urunk:

A tanításokban a szentmisét szintén megadtam számotokra az átélésben. Mert ezt több testvérnek is volt probléma, hogy miért kell neki elmenni a templomba, mikor ő itt jól érzi magát: „Nem elég, hogy már megtanultam imádkozni, amit azelőtt nem tudtam, hogy miért morzsolják azt a láncot?!” — mert volt, aki szó szerint így mondta: azt a láncot. „És most én már tudom, hogy annak a láncnak mi a mondanivalója, mi az értelme, és mi a kegyelme. Boldog vagyok, hogy itt lehetek, és akkor most miért kell elmenni a templomba?!”

Mária:

És ez a tanítás után én több testvérnek próbáltam ezt elmondani, mert többeknek a pásztorokkal volt problémájuk a szentmisén való részvétellel. S akkor próbáltam átadni számukra, ahogy engem Jó Jézus Krisztus Urunk felkészített, és azt mondottam:

Ne azért menj, hogy te a pásztort figyeljed. Most te bemész az Atya házába. Az Atya háza mindenkié, az mindenki előtt nyitott, oda mindenki bemehet. Foglalj helyet, és még mielőtt kijönne a pásztor, csukd be szemedet, kérd az Úr Jézus jelenlétét, szeretetét, kegyelmét, bármit, amit gondolsz a saját szavaid által, és hidd el, hogy jelen lesz, megérint, érezni fogod, hogy ő ott van, és másképp éled át a szentmisének ajándékát, kegyelmét, titkát, jelenét, ami által ott részt veszel. Mert nem csak kimondottan az Utolsó Vacsora terme, megterített asztala elevenedik meg rajtunk és bennünk a szentmise titkában, hanem jelen vannak a tanítások, és a tanítások, amelyből erőt meríthetünk, ami által érezzük, hogy hogyan működhet a kegyelem, hogyan tudom elfogadni mindazt, amely talán ezen a héten engem körülvett, hogyan tudok ebből kilépni, hogyan tudok haladni előre, mert ezek mind-mind fontosak a mindennapi életben.

És így próbáltam rávezetni testvéreimet, hogy részt kell vennünk a Mennyei Atya házában a szentmise átélésében, hogy mi is részeseivé váljunk, és át tudjuk értékelni ott a legnagyobbat, amikor történik az átváltozás, amikor szinte megelevenedhetik előttünk a mi Urunk, Jézus Krisztusunk abban a Kenyérben, és majdan megelevenedhetik az Ő szenvedésének Vére abban a kehelyben. És én ebből kaphatok, magamhoz vehetek, megerősödhetek, szinte szeretet, nyugalom és béke jár át.

És ha ezeket mind-mind átéljük, akkor tudjuk megérteni a szentmisének, jelenének titkát, ajándékát és kegyelmét. Mert egy szentmise által is működik a kegyelem az ajándékában. Csak ezeket nekünk, testvéreknek kell felismerni, elfogadni, majdan eggyé válni vele a kegyelem által.

Jézus Krisztus Urunk:

És akkor már a pásztort se veszed észre, hogy ha néha talán nem úgy mutatja be a szentmisét az áldozatában, ahogy szeretnéd. Mert mindig így szoktam mondani számotokra, ahogy a Golgota-i tanítás által már kezdetekben is, és azóta már többször mutattam, úgy-e?87

Jelen van számotokra, s akkor így raktam közéje:

Fönt, a csúcs a legkisebb, ott vannak az igaz pásztoraim.

Alatta mindazok, akik rangra törőek, és nem törődnek senkivel és semmivel.

Alul pedig azok, akik azt mondják: „Hát, van munkahelyem, és elvégzem mindazt, amit tőlem várnak.” De hogy ez által jelen van-e a kegyelem, ez által működik-e a kegyelem azokhoz, akik jelen vannak, azzal már nem törődik.

Mária:

És ilyenkor szoktam én azt mondani, ahogy Jó Jézus Krisztus Urunk felkészített engem, kiválasztott Mária szolga-testvérét, hogy: Így próbálj a testvérek felé szólni, hogy Én vagyok jelen, Én várom őket, Bennem higgyenek és bízzanak, és majd utána talán észreveszik a pásztort is, aki bemutatja e csodát a szentmise áldozatában.

És ilyenkor mindig Jó Jézus Krisztus Urunk szavával a tanításban így szóltam:

Nem ítélkezünk, hanem imádkozunk értük, ha kell, helyettük, hogy ők is érezzék szívükben a kegyelmet, az érintést, az ajándékot, és elinduljanak működni, változni e szeretet által, és akkor ezzel a szeretettel tudják bemutatni ezt a csodát, a legnagyobbat, a szentmise áldozatát. Hisz hinni és bízni és reménykedni kell mindabban és mindahhoz, amire szükség van a mindennapokban.

Jézus Krisztus Urunk:

Mert szentmise nélkül nehéz a mindennapi élet. Mert néha ez a lélek sivárrá válik, üressé, szinte úgy érzed, elhagyatottá, és ezt a lelket, ezt a szívet is meg kell erősíteni a kegyelem által. És ez a szív és ez a lélek a táplálékkal kaphassa meg a kegyelmet, ami a szentmise által árad felénk és hozzánk. Hisz most múlott el, nem rég, a bűnbánat-idő, ahogy ti mondtátok, a ti szavaitokat használva: hosszú volt. Hisz mondjam azt, ahogy mondtátok? „Nyolc péntek!88 Mikor lesz ennek vége?!” Most már mondjátok: „Hátunk mögött van. Már csak örülni tudunk.”

Élni az öröméletben és a kegyelemben. Átéltétek itt a tanítást, a Golgotát, az Utolsó Vacsorát, az egyedül maradottságot, a félelmet, a megaláztatást, a kereszthordozást, a keresztre feszítést, a kereszthalált, s majdan a Feltámadást. Ezért most ismét arra nem térünk ki e megemlékezésben, hisz már sokan átéltétek évek folyamán, amikor ezt a megemlékezésben szinte úgy adtam meg számotokra, ahogy meghívtam kiválasztott Mária testvér-szolgámat erre a fájdalomra, erre a szenvedésre, hogy ez által tud ő is segítséget nyújtani mindazoknak, hogy felismerjenek, elfogadjanak és elindulhassanak a mindennapi élet útpályáján Velem együtt a küldetés, követés részében.

És most, mivel ma azt mondottátok, jubileumot ültök és ünnepeltek, ezért most egy olyan ajándékot nyújtok számotokra, hogy aki ma ebben az ünnepben már szólt, az most már nem szól. Most sorban elkezdjük, és minden testvér, kivétel nélkül, egy-egy gondolatot, vagy egy mondatot, vagy van, aki két mondatot, de öt mondatnál ne legyen több, mindenki szóljon a tanúságtételében, a megtapasztalásban, a kegyelemben, az ajándékban, az imameghallgatásban, bármi, ezért soroltam több mindent fel. Ebből lehet élni, érezni mindazt, aminek már részesei lehettetek a mindennapi élet kegyelmében, mert Én, Jézus Krisztus Uratok ölelésre tártam Karjaimat, és így hívtam meg testvéreimet, és akik meghallottátok hívásomat, így a mai nap is, most ezzel ajándékozlak meg benneteket e jubileumban.

Kezdődjék meg ezen a soron, így, utána így sorba mentek, végig. Vagy, aki akar, kijön, ha nem, akkor felállhat a helyén. Mondom: legkevesebb egy mondat, legtöbb öt mondat.

Én, Jézus Krisztus Uratok itt leszek, figyelek, és hogy ha néha kell, akkor helyesbítek, amikor úgy érzem, hogy kell helyesbítenem.

A jelen lévő testvérek sorban, egymás után89:

— Én örülök, hogy itt szolgálhatok, Uram, Jézusom. Volt, amikor kicsit-kicsit melléléptem a dolgoknak, de mindig Máriától ki lettem kicsit egyenesítve, hogy megtaláljam az utamat. Köszönöm szépen.

— Köszönöm, Uram, hogy itt lehetek. Adj erőt, hogy elbírjam a keresztet. Adj erőt, hogy az oltártestvéreim helyt tudjanak állni ezekben a napokban, és össze tudjunk tartani.

— Erősítsd meg, Uram, a Sükösdi Szeretetközösséget, hozd el ide mindazokat, akik még nem találtak ide, fiatalítsd meg őket. Add meg, hogy mindig szolgálhassunk, Sükösdre zarándokló híveket és mindazokat, akik Téged keresnek itten, a Sükösdi Szeretetközösségben.

— Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy mindig megadod az erőt, hogy amikor annyira vágyakozom, eljuthassak Hozzád. Tudom, Drága Jézusom, még üres kézzel innét soha nem mentem el. Hálát adok Neked, mindent köszönök!

— Köszönöm, Uram, hogy kiválasztottál bástyának, és megpróbálok helyt állni, amennyire tehetem, amennyire tudok. És ígérem, hogy mindig maradok ezen a helyen. Köszönöm.

— Köszönöm szépen, Uram, hogy kiválasztottál engem is bástyának, és hát szeretném én is továbbiakban ugyanígy végezni a feladatomat.

— Köszönöm, Uram, hogy ezt a mi portánkat tudtam fölajánlani erre a célra, és nagyon sok kegyelmet kapunk mi is. Köszönöm szépen.

— Én köszönöm, Uram, hogy Máriát a mi családunkból választottad ki. Köszönöm, hogy a testvére lehetek. És köszönöm, hogy itt szolgálhatok Neked, Uram, a Máriának és a Közösségnek.

— Köszönöm, Uram, én is, hogy Mária a testvérem. Ritkán tudok eljönni, de nagyon kérlek, segíts nekem. Te tudod, mire kérlek. Köszönöm.

— Uram, Jézusom, köszönöm ezt a helyet, ahol megadod nekünk ezt a lehetőséget, hogy imáinkat meghallgatod. Megtapasztaltam a személyes jelenlétedet, ahogy ezt elmondtam a nagyböjti tanúságtételben, hogy erőt kaptam mindig a kereszthordozáshoz. Ezért csak hála és dicsőség a Te Szent Nevednek! Köszönöm.

— Nem vagyok rendszeres látogató, de szeretném, vagy köszönöm, vagy köszönöm, hogy itt lehettem, és szeretném, ha a hitem megerősödne.

— Örülök, hogy itt lehettem. Kérlek, Uram, segíts rajtam, hogy hitben, szeretetben élhessek családommal magam is.

— Én, gyarló ember, a mai napig nem tudom földolgozni azt az ajándékot, amit a Mennyei Atyától és a Szűzanyától kaptam, vagyis hallhattam a hangokat, mert hozzám szóltak. Mai napig nem értem, hogy mivel érdemeltem ki, amikor én egy gyarló ember vagyok. Köszönöm szépen.

— Köszönöm, Uram, Neked a Marikát, és köszönöm a sükösdi testvéreket, és azt is, hogy nagyon-nagyon sok imát kaptam tőletek, és mindig örömmel jövünk ide, mert itt a szeretet, az nagyon nagy. Köszönöm, Uram!

— Köszönöm, Uram, hogy már húsz éve itt vagy velünk, és mindig számíthatunk a segítségedre, és kérésem mindig meghallgatást találhat. Köszönöm, Uram ezt, hogy velünk vagy, ha gondunk van, kérésünk, mindig számíthatunk Rád. Köszönöm szépen.

— Imádott Jézusom! A húsz év alatt rengeteg sok örömöt és nagyon sok keresztet kaptam a családommal együtt. De amikor ide leborultunk, és kértünk Téged s a drága, jó testvéreket, hogy imádkozzanak, most köszönöm meg mindenkinek, hogy megtették, és Te mindig segítettél. Köszönöm, Édes Jézusom!

— Imádott Jézusom! Hálát adok minden szeretetedért, és én úgy érzem, hogy a Mária szolga az egész világ nagy fája, ami az egész világot behálózza, gyökerei. És hálát adok, hogy én ennek a fának a gyümölcse lehetek. És még sok gyümölcsöt teremjen. Köszönöm.

— Én elmulasztottam a tanúságtételemben elmondani, hogy 1994 februárjában az Úr Jézus engem meggyógyított. Innen mentem haza éjszaka, későn, és ahogy lefeküdtem, rövid időn belül már a mentőben voltam, vitt a mentő a kórházba, szívritmuszavarral, és… Még valami volt. Na, mindegy, szív és magas vérnyomás, úgy, hogy nem tudtam menni se, úgy vittek ki.

Majd utána haza kerültem, és nem tudtam kijönni Sükösdre, és Anna testvérem eljött hozzám egy gyönyörű írással, amit Te írattál le, Uram, Jézusom, vele. És én nagyon boldog vagyok, hogy akkor én meggyógyultam. A szöveg, az valahogy így szólt, hogy: „Örömet hoztam Én neked, drága testvérem. Meg fogsz gyógyulni. Vár rád a sok testvér. Légy a kis pacsirtájuk. Mennyei Atyának hiányzik az éneked, légy a pacsirtájuk, gyógyultan kelj fel.” Ezt kaptam meg az Anna testvéremtől, amit Jézus Krisztus Urunk adta. És azóta vagyok én pacsirta. Köszönöm szépen, Uram!

— Köszönöm, Drága Jézusom, hogy ide vezéreltél, és mindazt a szenvedést, amit eddig kaptam, én tudom, hogy Te általad kaptam meg, és Te vetted el rólam. Nagyon köszönök mindent és hálásan, azokat a Szentlelkeket, amit küldtél nekem úgy a lakásomba, mint úton-útfélen mindig vezérel mai napig. És nagy-nagy szeretettel, eleitől fogva, mióta ide jöttem, mostanáig, mindig-mindig, hálásan megköszönöm Neked a Te végtelen, nagy jóságodat. Köszönöm.

— Köszönöm, hogy, Jézusom, itt vagy nekem és a Marika is! És nagyon nagy szeretettel jövök mindig, mert itt nagy szeretetet kapok mindenkitől. S köszönök szépen mindent.

— Köszönöm, Jó Jézusom, hogy íródeákod lehetek. Köszönöm ezeket a meglepetéseket, amelyben részesítesz bennünket, és itt lehetek. Köszönöm a családomat. Köszönök szépen mindent.

— Köszönöm, Drága Jézusom, hogy jelen lehetek ezen a csodálatos helyen. És köszönöm, hogy minden nap felkészít a Te Édesanyád a szolgálatra, így bátran jövök és örömmel, és örömmel térek vissza, mert az áldás velem van, velem van a Drága Szűzanya, és minden áldott nap megkér, hogy: velem van, csak bátran, és semmitől ne féljek. A koromnál fogva nagyon kell, hogy segítsen a Te Édesanyád, hogy én tudjak segíteni és szolgálni. Köszönöm szépen.

— Köszönöm, Jézusom, hogy itt lehetek. Köszönöm azt, hogy az én kéréseimet a családom mindennapjaiban is érezhetem, hogy változások állnak be. S azt az egyet kérném, hogy az egészségem annyira stabilizálódjon, hogy ne legyenek ezek a rosszullétek, és merjek nekiindulni, hogy újra és újra eljöhessek. Köszönöm.

— Ötödik éve járok ide, és itt tértem meg. És hát elég sötét voltam előtte, már a hit terén, és itt tapasztaltam meg a nagy szeretetet az emberek és az Égiek iránt, hogy nagyon szeretem Őket és mindenkit. Köszönöm.

— Köszönöm, Neked, Jézusom, hogy minden alkalommal, amikor meghívsz bennünket, egy különleges áldásban részesítel bennünket. Köszönöm.

— Köszönöm, Uram, hogy tizenhét éve sikerült eljutni ide legelőször, és azóta annyi kegyelmet kaptunk, hogy ezt nem tudjuk, hogy hogy’ háláljuk meg, Uram. Köszönöm szépen.

— Hát én elég későn, nem, hogy hallottam róla, hanem tudtam eljutni ide, de nagyon hálás vagyok, s köszönöm, Jézusom, hogy ide vezéreltél. És fogadj el továbbra is, hogy tudjak legalább a betegekért imádkozni. Köszönöm. Köszönöm, hogy mindig el tudok jönni.

— Köszönöm, Jézusom! Én nagyon beteg voltam, és mondta az orvos, kész vagyok. És a Szűzanya-rózsafüzért tartom a kezeim…, imádkoztam mindig, és csak a Jézus és Szűz Mária segített. Bocsánat, hogy nem tudom jól magyar. És van egy unoka, 28 éves, és 13 éve beteg. Nagyon beteg. És mindig imádkozom, még éjszaka, mikor megyek a villamos, minden, imádkozok, hogy segíts, hogy egészsége legyen, és az egész családnak. Köszönöm nagyon szépen.

— Köszönöm, Uram, hogy mindig velem vagy, érzem a jelenlétedet, a szeretetedet, a nagy kegyelmet és a sok-sok csodát. Mindent köszönök.

— Uram, Jézusom, köszönöm, hogy az út porából kiválasztottál, nem hagytál ott. Ezen a csodás helyen, csodás helyre eljöhetek, s mindig kérem, hogy hívjál meg, egyenesítsd az utamat, hogy mindig el tudjak jönni. Ez a legnagyobb vágyam, az örömöm az életben. Mindig hozom családomat, betegjeinket. Köszönöm, Uram, köszönöm!

— Uram, Jézusom, Te jól tudod, hogy engem 18 évvel ezelőtt a kíváncsiság hozott erre a helyre, de hamar megadtad azt is megértenem, hogy mit jelent ez a hely számomra. Ez a hely a szeretet, a béke, a hit, a remény szigete. És nagyon szépen köszönöm, hogy itt lehetek. Innen üres kézzel még soha nem mentem haza. S nagyon szépen köszönöm a sok kegyelmet, amit itt kaptam.

— Dicsőség és hála Neked, Jó Jézus Krisztus Uram! Köszönöm az itt kapott hitet, szeretetet és a rengeteg kegyelmet. Köszönöm.

— Köszönöm! Én 16 évvel ezelőtt kerültem először ide. Akkor egy olyan kéréssel fordultam a Jó Istenhez, hogy szeretnék egy második gyermeket. 15 éve, azaz három hónapra rá terhes lettem, és megszületett a kisfiam, és az orvosok is azt mondták, hogy ez egy Isten-i csoda, nem tudják, hogy hogy’ lettem terhes. A mai napig, 15 éves a kisfiam, most sajnos egy szembetegséggel küzdünk vele, úgy, hogy kérem a Jó Istent, hogy segítsen. Köszönöm.

— Köszönöm, Édes Jézusom, hogy kiválasztottál engem erre a szent helyre, és nagyon sok kegyelmet kaptam. És volt egy idő, hogy sokáig, másfél évig nem tudtam eljönni, mert műtétem volt, de hála Istennek, megsegítettél, hogy most megint ide jöhetek. Köszönöm szépen.

— Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy lekerültem Sükösdre. Kézzel fogható kegyelmeket kaptunk. S arra kérlek, Uram, Jézusom, egy kicsit vegyél vissza a térdfájásomból! Köszönöm.

— Köszönöm, Jézusom, én is, hogy itt lehetek máma, mert most a betegségem nem engedi meg, hogy jöhessek mindig, de máma nagyon örülök, hogy itt voltam. Köszönöm szépen!

— Uram, Jézus Krisztusom! Köszönöm a 17 évet, hogy itten mi megjelentünk a férjemmel. Nagy szeretettel sok kegyelmet kaptunk, és mindig is jönni fogunk. Itt minden meghallgatásra talál, sok minden. Köszönjük szépen!

— Drága Jézusom, köszönöm, hogy itt lehetek! És köszönöm, hogy a Marikát adtad nekünk. És köszönöm azt a sok kegyelmet, ami ért az életemben, mert nagyon sok fájdalmam volt, nagyon sok nehéz keresztem volt, de mindig a jelenlétedet éreztem, mindig velem voltál, nem hagytál el soha. És köszönöm a Szűzanyámnak is, hogy Őt is éreztem mindig, a jelenlétét, és nem hagytak el, és azt, hogy itt lehetek. Köszönöm.

— Köszönöm, Áldott Jézusom, hogy 8 év óta igen sűrűn, úgy, hogy ritkán fordul elő, hogy nem jövök, azóta mindig tudok jönni. És nagyon szépen köszönöm Neked ezt a sok segítséget, hogy családban rengeteg csoda történt, velem főleg, a balesetek után is itt vagyok, pedig az orvos… Voltam olyan beteg, hogy az orvosok lemondtak rólam kétszer, és itt vagyok.

És nagyon szépen köszönöm az Úr Jézusnak ezt a gyönyörű, sok közönséget, ezt az embereket, akik ide találnak, és ide hívja őket, és itt nagy szeretetet és sok mindent lehet tapasztalni, csodát és szeretetet. Hát nagyon szépen köszönöm.

És kérem az Úr Jézust, hogy még adjon erőt, egészséget ahhoz, hogy sokat még tudjak ide jönni a 77 éves létemre, hát, még erőben, egészségben, egy szem gyógyszert nem szedek, és az Úr Jézus adja nekem a gyógyszert. Köszönöm, Uram, Jézusom! És ennek a közönségnek, hogy befogadtak. Dicsértessék a Jézus Krisztus!

— Én 6 éve járok Sükösdre, hűségesen. A Marika nekem első perctől kezdve teljesen hiteles volt, nagyon-nagyon sok mindent megtanultam, és a kegyelmek kérés nélkül működnek. És ezt nagyon köszönöm az Úr Jézusnak, a Szűzanyának és a Mária szolgának.

— Köszönöm, Uram, a meghívás kegyelmét, a szeretet kegyelmét, amely… Sükösdre a lelki gyógyulásomért jöttem legelőször, és a lelkemet gyógyítgatni. Nagyon sok problémám van, és kérem az Úr Jézustól a családom számára a megtérés kegyelmét, a szeretet, a béke és az elfogadás kegyelmét, a szív alázatának kegyelmét, és az egységnek kegyelmét. Köszönöm, Jézusom!

— Ha most elmúlt volna éjfél, akkor azt mondanám, hogy: Köszönöm, hogy hajszálpontosan egy évvel ezelőtt nem haltam szörnyet, közvetlenül azelőtt, mielőtt egy budapesti antikváriumban rátaláltam Csomor Lajos úrnak, röviden úgy mondom, a piros könyvére. Ez a könyv hozott ide engem.

Természetesen azt is elhoztam, most harmadjára vagyok itt, hogy megmutassam, hogy mi az, ami majdnem a fejemre esett, egy hajszálon múlt, egy pesti bérháznak 15 emelet magasságából.

És ezen kívül azt köszönöm, hogy Jézus Urunk Édesanyja, úgy érzem, hogy egészen komoly kiválasztottja lehetek, bár én nagyon-nagyon kezdő vagyok még.

Viszont azt a szenvedést, azt az áldozatot, amit nekem ez jelent, azt nem kívánom egyetlen embertársamnak is. Ha valakit, engem tényleg csak a hitem tart életben, és az a rengeteg jel, üzenet, ajándék és kegyelem, amit a Szűzanyától kapok. Köszönöm.

— Köszönöm, hogy van ez a hely, hogy eljöhetünk ide, ahol találkozunk a szeretettel. Engem nagyon sokszor elhalmoz Jézus a szeretetével, és nagyon szépen köszönöm.

— Hát, köszönöm, Jézusom, hogy 5 évvel ezelőtt meghívtál egy testvér által, azóta az itt kapott kegyelmekből és a szeretetedből élek. És szeretném, ha még ez után is tudnák jönni, ha megsegítene, hogy ide érjek. Köszönöm.

— Én hálát adni jöttem, minden héten jövök, és megújult erővel megyek el. És még azt megköszönöm a Szentháromságnak, hogy mindig tudok minden embertestvéremért imádkozni, és bízom benne, hogy meghallgatást találunk.

Jézus Krisztus Urunk:

Hol vannak a többiek?

Azt mondtam: Egyenként, mindenki. Kivétel nélkül.

A jelen lévő testvérek, sorban, egymás után:

— Köszönöm, Drága, Jó Jézusom, hogy itt lehetek. Úgy érzem, a mai napra én egy meghívást kaptam, mert a betegségem folytán nehezen tudtam eddig eljutni, de hiába betegen, de olyan vágyat éreztem, hogy eljöjjek. És köszönöm a gyógyító kegyelmet, amit ma megadtál nekem, Drága Jézusom! És bízom benne, hogy ezek után el tudok majd jönni.

— Drága Jézusom! Szeretettel szeretném megköszönni Neked a kegyelmet, a megtérés kegyelmét, amit itt kaptam meg Sükösdön igazán. Mélyen megérintett Szentséges Szíved, amikor először jöttem ide. Köszönöm Neked. Szeretnélek szolgálni alázatban és szeretetben, ehhez adj kegyelmet, Uram. Szeretlek, Uram!

— Drága Jézusom, nem is tudom, hogy mondjam el. Bocsáss meg nekem, bűnösnek! Köszönök mindent, az egész életemben! Nekem nem volt édesapám, Ti voltatok mindig az én szüleim, a Szűzanya az Édesanyám, és Te az Úr Jézusom. Mindent köszönök a magam részére, a gyerekeim részére, anyagiakat is, amit kaptak. De bocsásd meg, segítsd őket, Jézusom, hogy megtérjenek, és hogy Téged nagyon szeressenek. Mindent-mindent köszönök! Köszönöm a testvéreimet, akivel ide járok. Köszönöm Marikát, a helyet, az egész életemet, és segíts, hogy jobban tudjalak szeretni.

És annyit szeretnék a térdeimmel, hogy legalább a szentmisére el tudjak menni, és hogy magamat, csak a legszükségesebbet, el tudjam látni.

Szeretlek, szeretlek, a Szűzanyával! Atya, Fiú, Szentlélek! Mindnyájatokat nagyon szeretlek!

Annak idején el akartam hozni a falumbelieket. Ezt is bocsásd meg, hogy nem sikerült. Próbáltam. Kaptam kegyelmet, ott volt, tudom. Valakivel beszéltem is, de nem hittek nekem. Köszönök, mindent köszönök, Jézusom!

— Köszönöm a 18 évet, amióta ide járok, és azt a sok segítséget betegségben, mindenben, hogy mindenben meghallgattál és segítettél, családomon is és rajtam is.

— Ó, Drága, Édes Jézusom! Köszönöm, hogy ide vezettél a testvérek által, ahol én lakok. Nem régóta járok ide, de amióta ide járok, megváltozott az életem. Köszönöm, hogy megengedted, hogy megismerjelek, és közelebb kerüljek Hozzád, ez által a Mennyei Atyához, a mi Égi Édesanyánkhoz.

Én nagyon korán elvesztettem az anyukámat a házasságom alatt. Nagyon rossz házasságban élek, sajnos, és teljesen tévelyegve bolyongtam a világban, amikor egyszer csak az Úr Jézus megérintett és megváltoztatott, és megmutatott nekem a testvérek által, ahol én lakom, egy olyan helyet, ami itt van Sükösdön. Nem is tudtam, hogy ez a hely itt van, és hogy itt Marika miken megy keresztül, és hogy énértem is és az egész világért, az emberekért mit tesz, nagyon… Amikor ide jöttem először, az tavaly volt, ugyanilyen évfordulón, vegyes érzelmekkel távoztam innen, bár próbáltam kinyitni szívemet, lelkemet, mindenemet, hogy megértsem, hogy mi van itt. Nagyon fölkavart minden, de a testvérek segítettek megnyugtatni az Úr által, szavakkal, szeretetükkel, és újra-újra visszajövök ide a Golgotákra, bár nem mindig tudok eljönni.

És köszönöm a sok segítséget, a szeretetet, a megértést és mindent, ami itt vár, és kint is, amikor jönnek a nehézségek, a szenvedések, a megpróbáltatások, és hogy azt a sok-sok erőt, amit Uram, Te adsz nekünk és az Égi Édesanyánk — azt nem lehet elmondani, csak érezni, és aki testvér érzi, az tudja, hogy én miről beszélek.

Szeretlek, Uram, és köszönöm, hogy ide vezettél, és megtaláltam, és rátettél a helyes útra.

Segíts nekem, hogy a családomért úgy tudjak imádkozni, ahogy megtanítottál és az Édesanyám is megtanított, az Égi Édesanyám, imádkozni, mert nem tudtam. És segíts nekem, adj erőt, hogy legyőzzem az akadályokat, és megmentsem a családomat és a testvéreket és az egész világot. Köszönöm, Uram, szeretlek!

— Köszönöm, Jézusom, a sok-sok kegyelmet, amivel minden nap elhalmozol, a sok tanítást, amivel formálod a személyiségemet, s láthatom, hogy mennyi sebet begyógyítottál bennem, és látom a változást magamon és a környezetemen is. És csak azt kérem, hogy add, hogy jobban szeresselek.

— Köszönöm, Úr Jézus, hogy meghívtál, és hogy eljöhetek. Köszönöm a testvéremet, aki azon az éjszakai szentségimádáson beszélt először Sükösdről, és a következő első pénteken már itt meghívtál, és itt lehettem. Te tudod, hogy a szívemet úgy hoztam el Neked, hogy szerettem volna megérteni azt, hogy hogy’ kell megnyitni a szívemet, és hogy hogy’ kell szeretni. És köszönöm ezt, hogy megérthettem, és megtanultam szeretni. És itt tapasztaltam meg először azt a nagy szeretetet, hogy fizikailag is, kézzel hogy lehet átölelni a testvéreimet. Szeretlek, Jézusom!

— Istenem! Itt vagy velem, látsz engem és szeretsz. Köszönöm a kapott kegyelmeket, Uram! Köszönöm!

— Köszönöm a Szentháromságnak, hogy a Szentlélek által elvezetett ide, és köszönöm azt a sok-sok kegyelmet, amellyel az életemben elhalmozott. És kérem továbbra is az Ő segítségét az életemben, családomra és országunkra, népünkre és a sofőrünkre, akit oly csodálatosan vezettél elénk, hogy többször el tudunk jönni erre a csodálatos helyre. Köszönöm, Jézusom!

— Köszönöm, Drága Jézusom, hogy a nagypapám szenvedése alatt meghívtál ide, Sükösdre, és hogy újra és újra visszajöhetek erre a helyre. És köszönök Neked minden kegyelmet, amelyet nekem adtál. Köszönöm!

— Imádott Jézusom! Te elhívtál engem Sükösdre, és én eljöttem. És Te megtanítottál engem szeretni, megtanítottál engem megbocsájtani. Bár ezen még van tanulnivalóm. Sokszor tárolom magamban a sérelmeket. Uram, segíts kigyógyulnom ebből a rossz tulajdonságomból. Nagyon szeretlek! Köszönöm.

— Köszönöm, Édes Jézusom, hogy én ide eljöhettem. Köszönöm a gyógyulást és a sok-sok kegyelmet a jelenlétedben tapasztalva. De szeretném, ha a családom is megtérne, és azok is megtérnének, akikre most gondolok: meggyógyuljon, és megtérjenek szívből. Köszönöm, Édes Jézusom!

— Köszönöm, Uram, a sok kegyelmet, a hálátlan teremtmény, mivel milyen sok mindennel elhalmozol. Nem tudom meghálálni, hisz földi lény vagyok. De köszönöm Neked mindazt, amit adtál. Köszönöm, Uram, én Istenem!

— Drága Jézusom! Drága Szűzanyám! Köszönöm, hogy szerettek.90 Az Úr Jézus a múltkor egy kicsit megfeddett, hogy tanítványának szólított, és nem úgy értelmeztem. Bocsáss meg, Drága Jézusom, én sértésnek vettem, hogy próbáltál tanítani. Azóta már elgondolkoztam rajta, hogy micsoda kegyelemben volt részem. Nagyon-nagyon szeretlek, és igazi tanítványod szeretnék lenni! Segíts hozzá, Drága Jézusom! Áldd meg a családunkat, adj családi békét, Drága Jézusom, hogy el tudjam őket is hozni ide, Sükösdre. Köszönöm szépen! Szeretlek!

— Köszönöm, Uram, hogy itt lehettem ezen a gyönyörű napon, és mindig a családomért szoktam imádkozni, nagyon szeretem őket. És ha kérni lehet, Te mondtad a Szentírásban, hogy: „kérjetek, és kaptok; zörgessetek, és ajtót nyitnak”, akkor arra kérlek Téged, hogy ne hagyd el a családomat soha se, továbbra is segíts bennünket. Ezt szeretném kérni.

— Én már legutóbb is elmondtam, hogy hálából jövök, jöttem ide Sükösdre, abból a sok kegyelemből egy picit visszaadni az Úr Jézusnak, amit én kaptam, ezért gitározok itt. Úgy-e, nekem van egy énekkarom Szatymazon, itt Margitka jött képviselni az énekkart, őt is köszönöm, hogy van nekem. Anyósom jobbomon ül, ő rakja reggeltől estig a szegfűt, ebből a szegfűből szoktunk mi hozni ide karácsonykor, húsvétkor. A kocsiban szoktunk anekdotázni, hogy milyen kegyelmek szoktak bennünket érni. Van egy rossz autónk, viszonylag, de amikor Sükösdre jövünk, akkor mindig meggyógyul, és ide érünk. Köszönöm, Uram, hogy itt lehetünk.

— Én nagyon szépen köszönöm Uramnak, hogy ide találhattam hozzátok. Sokat hallottam már, és nagyon köszönöm az életem során kapott nagyon sok szeretetet, erőt és kegyelmet, és köszönöm, hogy ez után is biztosan így lesz.

— Köszönöm, Uram, hogy ide vezettél, és nagyon szeretek jönni. 4 éve minden alkalommal itt vagyok, még a böjtök alatt is. Kérem, adjon erőt, egészséget, hogy még sokáig jöhessek. Sokat járok misére. Köszönöm, Uram, hogy meghallgattál.

— Én negyedik alkalommal vagyok itt, és mindenki nagyon kedvesen fogadott, amikor legelőször jöttem, habár nagyon megijedtem, sokan vigasztaltak is, és most már negyedik alkalommal vagyok itt, úgy, hogy köszönöm, hogy itt vagyok, köszönöm, hogy itt lehetek.

— Én az utóbbi években ritkán tudok jönni betegségem miatt. Most el tudtam, köszönöm, Édes Jézusom. S minden nap felajánlom magamat és a családomat a Jó Istennek. Különösen a hitükért, megtérésükért könyörgök. És Jézusom, bízom Benned! Köszönöm szépen.

— Köszönöm, Drága, Jó Jézusom, hogy itt lehetek, már 20 éve ide járok. 20 év alatt sok kegyelmet kaptam. 3 évvel ezelőtt nagy fájdalmat kaptam: harmadik gyermeket veszítettem el. Csak az öt unokám maradt. De Drága, Jó Jézusom, ha adsz nekem még fájdalmat, szenvedést, szeretettel fogadom, csak abban segítsetek, Drága Jézusom, a Boldogságos Szűzanyával. Köszönöm.

— Köszönöm, Uram, hogy itt lehetek ma. Nagyon boldog vagyok, hogy eljöttem. Én, ha ide eljövök, akkor feltöltődöm. Nagyon szépen köszönöm.

— Már a sükösdi események kezdetén megjövendölte az Úr Jézus, hogy ez egy híres kegyhely lesz. S arra Marika megkérdezte, hát hogy lesz ebből? Hogy fognak ide találni az emberek? És erre az Úr Jézus azt mondta, hogy majd a fájdalom ide hozza. Hát velem pont ez történt ’96 decemberében: egy majdnem tragédia történt a családban, illetve hál’ Istennek nem történt meg, a világ másik végén. És hát én azóta járok ide. Most, hogy már nyugdíjas vagyok, most már többször. És hát egyszerűen elmondhatatlan az a rengeteg segítség, a csodával határos gyógyulás, anyagi segítség, ami nem csak az én és a családom életében, hanem még a környezetemben is. Úgy, hogy hát elég szépen hozok én ide híveket, s hát mindezért millió-millió köszönet Marikának is meg az Úr Jézusnak is.

— Én ’98-ban jöttem el először Délvidékről, és azóta is járok, hát nem rendszeresen, de azért időközönként eljövök. Édesanyám vezetett el. És hát csak hálát tudok adni a sok kegyelemért, az imameghallgatásért, s legfőképpen a lelki nyugalomért, amit itt megkaptam.

— Első sorban, Jézusom, bocsásd meg bűnömet, miért Hozzád fordulnák. Köszönöm gyógyulásomat, köszönöm, hogy Sükösdhöz tartozom. Könyörgöm szeretteimért, elhunytainkért, természetesen azok is szeretteink. Köszönöm, Uram, kéréseimben nagyon sok mindent, amit kértem, megtettél. Köszönöm, hogy ide tartozom. Vannak szép terveim, nem Egyházunk, hanem egyházainkkal szemben. Te jobban tudod nálam is, hogy mire gondolok, Uram. Kérlek, add, hogy ezt megvalósítsam. Köszönöm szépen.

— Köszönöm, Úr Jézusom, hogy fogod két kezem, és vezetsz az úton. És köszönöm a sok szép kegyelmeket, amivel erőt kaphatok a mindennapokhoz. Köszönöm.

— Köszönöm, Jézus, hogy szeretsz engem, hogy a családomat, a gyerekeket, akiket adtál nekem. Köszönöm, hogy le tudok jönni, s hogy vannak, akik lehoznak. És kérlek, segítsd meg azokat, akikért imádkozom, és azokat, akik le szoktak hozni Sükösdre, és a sükösdieket is, mindenkit.

— Köszönöm, hogy eljutottam ide, Te, Jó Isten! Nagyon szépen köszönöm.

— Köszönöm, Uram, Jézus, hogy Rád találtam, és Tebenned megnyugodtam. A lelki nyugalmat, ezt itt találtam meg, és maradj tovább is velem. Azt a sok kegyelmet is köszönöm. Köszönök mindent!

— Köszönöm, Drága Jézus, hogy kiemeltél az út porából, és hogy tisztogatsz. Kérlek, tartsd mindig nyitva a szívemet, az egész lényemet a Magad számára, hogy használni tudj kedvedre. Hálát adok a kis családomért, ami az én kis mennyországom. És nem tudom, Uram, hogy küldesz-e még nekünk egy olyan kisfiút, akit álmomban már láttam, hogy szánsz-e még nekem anyai szerepet a továbbiakban, vagy mást, de nagyon bízom Benned! Szeretlek!

— Köszönöm, Jézusom, a gyógyításokat, ami az egyik legjelentősebb volt, az 1996-ban, amikor Szűzanya megjelent, majd áttűnéssel Te megjelentél, és meggyógyultam, utána három perc múlva kiültem az ágy szélére, és semmi bajom nem volt. És több ilyen gyógyítás is volt, azt is köszönöm, a családnak adott gyógyítást. És kérlek, hogy — a szomszédba költözött egy család, ahol van egy 28 éves fiatalember, akinek hat hónapos agya van —, hogy ha Te őt meg tudod gyógyítani, kérlek, gyógyítsd meg. Köszönöm szépen.

— Uram, hálát adok Neked, hogy itt vagyok. ’95-ben egy látomásban egy nagy búzamezőn egy kombájn ment, és megállt, és egy bogáncs előtt állt meg91, és nem aratta le. Ez a bogáncs én voltam. És addig várt, amíg ebből egy gyönyörű virág lett. Ezt követően csodaszámba menő dolgok történtek velem. Molnár Gyula bácsi könyvére jöttem ide. Az adományok birtokában is azt gondoltam, hogy hiteles-e ez a hely. És el kellett szégyellnem magam, mert hiteles volt. És az adományt igazándiból hitetlenségre gondolva használtam. Most az a kérésem, hogy az adományokat úgy használjam, ahogy ezt szántad embertársaim javára, és adj elég bátorságot, hogy mindig az ügyedet bátran tudjam képviselni, és egyre több embernek tudjam továbbadni a szeretetedet és a tanításodat. Hát, köszönöm, Uram, hogy itt vagyok, és itt lehetek, és hűséges maradhatok. Köszönöm!

— Köszönöm, Uram, hogy engem is meghívtál, és itt lehetek. És köszönöm a mindennapi erőket, amit adsz nekem. És kérem továbbra is magam és a családom számára a sok kegyelmet. És áraszd ránk a Szentlelkedet, mert nagyon-nagyon szükség van a segítségedre, a családom minden egyes tagjára, és mindenkire. És nagyon szépen köszönök Neked mindent, az eddigieket is, és segíts, kérlek, továbbra is mindenben. Mindent köszönök!

— Köszönöm, Uram, hogy ide segítettél, Sükösdre. Itt tanultam meg azt, hogy milyen mérhetetlen nagy ereje van az imának, különösen a csoportos imának. És itt tanultam meg azt, hogy a szentmisének is milyen nagyon nagy ereje van, és milyen fontos az emberi életben a szentmise, mert rettenetes sok kegyelmet tud az ember kapni. Köszönöm!

— Drága, Jó Jézusom! Köszönöm, hogy ide kerültem Sükösdre. Azt is köszönöm, hogy itt maradtam. Köszönöm azt a sok-sok áldást, azt a sok kegyelmet, gyógyulást a lányom részére, saját magam részére is, amit kaptam. Továbbra is kérem a segítségedet, főleg most unokám számára, mert eljött az az idő, hál’ Istennek, amikor érettségizni fog, és ebben kérem a segítségedet, és a többi gondom-bajom is, hogy megoldódjon. Köszönöm szépen, és nagyon szeretem az Úr Jézust is meg az Égieket.

— Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy ide kerültem. Én is ’97 óta járok ide, hát, nem minden alkalommal, de háromszor-négyszer egy-egy évben. Köszönöm a családomat, hét unokámat, és azt a sok kegyelmet, amit Marikán keresztül kapunk, amit a munka mellett 14 évig apósomat tudtam ápolni nagy türelemmel, és van egy 91 éves anyósom, aki még mindig ott van, a férjem is, az mellett még el tudok jönni. És a szüleim, hogy édesanyám is, hogy a kegyelem által ő is két nap alatt meghalt, hogy megkapta azt a kegyelmet, hogy nem kellett neki szenvedni, s az öcsémnek se. Köszönöm szépen! És köszönöm a további segítségedet is. Szeretlek.

— Drága, Jó Jézusom! Köszönöm azt a csodálatos ajándékot, amellyel meghívtál a zarándokútra, a Szentföldre. És szeretném megköszönni azt a csodálatos ajándékot, amit — nem mondtam még el, vagy nem mondtunk még el a testvéreknek, amikor édesapánk meghalt, előtte való nap, ami kézzel fogható és füllel hallható volt, hogy a Szűzanya másnap elviszi Magával. És szeretném mondani a testvéreknek, hogy: evvel az erős hittel, amellyel mellettünk álltok, és bízunk Bennetek, nincs az a mély gödör, amelyikből ne lehetne evvel az erős hittel és a pozitív gondolkodással kijönni. Köszönöm szépen.

— Köszönöm, Uram, hogy itt lehetek. A messze Vajdaságból jöttem. Egy testvér — ’98-ban meghalt a férjem, özvegy voltam, el voltam keseredve —, és egy testvér azt mondta, hogy jöjjek ide Sükösdre, itt meg fogok gyógyulni. Nagyon szépen köszönök mindent! A térdeim nagyon fájnak, nagyon nehezen jövök, de eljövök, a családért imádkozok. Köszönöm, Jézusom!

— Köszönöm, Imádott Jézusom, hogy Máriát, a Te földi szolgádat kiválasztottad, és így általa én is részese lehetek e sükösdi misztériumnak. Köszönöm, hogy immáron 20 éve ide járhatok, köszönöm mindazt a kegyelmet, a szeretetet, amit itt kaptam. Köszönöm, hogy megnyithatom a szívemet, és e nyitott szívvel figyelni tudok Feléd. Köszönöm, hogy így átértékelődött az életem, hogy másként tudom élni életemet, másként imádkozom, másként tudok küzdeni. És köszönöm azt a mérhetetlen szeretetet, ahogy Ti meggyógyítottatok engem egy nagyon komoly betegségből. Köszönöm, hogy mindig jelen van a remény. Köszönöm, hogy a családomban lévő sok-sok problémával, mindig Eléd vihetem, Eléd tárhatom, és mindig megoldódnak a problémák. Köszönöm, hogy felemeltél az út porából. Köszönöm azt a mérhetetlen csodát, ami itt zajlik, ami itt történik. Köszönöm a testvéreim által mindazt a szeretetet, hogy egymásért tudunk imádkozni, és így tudunk egységet alkotni, így tudunk eggyé válni, és így tudunk örvendezni Nektek. Köszönöm Atyácskámnak, Neked, Jó Jézusom, a Drága Szűzanyának és az angyalaidnak a szeretetét, mit érezhetünk. Dicsőség és hála!

— Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy én itt lehetek. Ez a Sükösd egy csoda! Marika szokta mindig mondani, hogy nyissuk meg a szívünket, és én szégyellem, nem tudom, hogy meg bírom-e nyitni. Erre kérlek, Uram, Jézusom, segíts, hogy meg tudjam igazán nyitni, ha véletlen nem tudtam volna. És a családi békességet, biztos, addig jövök ide, hogy majd egyszer meg fogom kapni. Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy itt lehettem! Köszönöm.

— Köszönöm, Drága Jézusom, hogy újra és újra megbocsájtod, hogy az elém rakott kereszteket ingó hittel hordozom. Köszönöm jó gyermekemet, és tudom, hogy meggyógyítod a testvéremet, és azt is tudom, hogy azt kell mindig imádkozni, hogy: Legyen meg a Te akaratod. Köszönöm.

— Hát, én köszönöm, Drága Jézusom, hogy megkaptam azt a kegyelmet, hogy amikor Te itt vagy Sükösdön, én is nagyon-nagyon sokszor itt lehetek. Köszönöm szépen.

— Mindig vágyódom Sükösdre. Sükösdön mindig jól érzem magamat, és szeretettel gondolok mindenre. Köszönjük Marikának, hogy értünk is sok terhet vállal. Köszönöm. Minden jót kívánok mindenkinek.

— Hálás szívvel gondolok mindig Sükösdre, és nagy örömmel jövök ide, és nagy erő tölt el minden alkalommal, amikor ez a szerető Közösség sugározza felém a szeretetét, Istennek a jelenlétét. Budapesten vagyok az Örök Imádás-templomban három napot az Oltáriszentség előtt, és nagyon sokszor gondolkoztam azon, hogy tulajdonképpen azt se tudom, hogy kerültem oda. Most püspök atya már, aki oda vitt engem. De hát most, 75 évet már most megértem, és ezt a sok örömet, amit itten tapasztalok és sok kegyelmet, annyira hálás szívvel tudok mindig Sükösdre gondolni, és ahol tehetem, próbálom eztet elmondani másoknak is. És hát hálás szívvel köszönöm az Úr Jézusnak ezt a rendkívüli kegyelmet, amit Marika szolgán keresztül áraszt felénk. Dicsőség az Úrnak! Ennyit szerettem volna.

— Irgalmas Jézusom, hálás szívvel megköszönöm ezt a 20 évet, hogy itt lehetek ebben a Szeretetközösségben. Köszönöm első sorban Marikánkat, hogy megismerhettem, és hogy fölemeltél engem az út porából, és követhetem ezt a csodálatos kegyelmet, szeretetet ezen a keskeny ösvényes úton. Arra kérlek, Drága Jézusom, hogy férjemet vezesd vissza. Köszönöm!

— Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy ide vezéreltél engemet Vajdaságból. Én vezetem a csoportot. Adjál lelkeket, hogy minél többet el tudjak hozni. És hálás vagyok a Szűzanyának a sok imameghallgattatásért, amit itten kaptam, a nagy szeretetet, a békességet a lelkembe, meg a csoportom nevében is hálát adok, meg a vajdaságiakat, akit fölajánlok, hallgasd meg imáimat. Köszönöm.

— Köszönöm, Drága, Jó Jézusom, hogy megadtad nekem azt az embert, aki által ide jutottam. És köszönöm a sok tanításodat, és köszönöm azt, hogy letisztázódott bennem egy-két dolog, sőt, ez elég nagy dolog volt, mert én mindig, gyerekkoromtól úgy néztem a keresztre, hogy ez a sok gonosz ember… És most rájöttem, hogy a Te szereteted van benne irántunk. Köszönöm!

— Köszönöm, Uram, hogy ’97-ben ide jöttem. Akivel jöttem, az már, sajnos, most ebben az évben meghalt. Akkor nyolcan jöttünk egy kisbusszal, egy hétköznapi napon, és nagyon sok erőt kaptam itten. Hamar özvegy maradtam, hamar árva maradtam, és a Jó Isten mindig, a Szűzanya erőt adott, hogy sokszor el tudtam ide jönni. Köszönöm szépen, Uram!

— Én már ’95 óta járok. Nagyon szeretek itt lenni, hisz minden engesztelő napokon is voltam már itt. Úgy is volt, hogy magam voltam a sátorban meg a templomban is, meg annak idején kint, a udvaron ültünk kezdetben, oszt a tévé alatt, vagy az ereszet alatt néztük a tévét. Úgy, hogy én minden engesztelő napon itt vagyok, voltam, és böjti napokon is. Én nagyon szeretek itt lenni.

— Köszönöm, Édes Jézusom, hogy kiválasztottál a föld porából, és hogy mindig erőt adtál. Nagyon sok nehéz napjaim voltak, de mindig éreztem jelenlétedet, Édesanyád jelenlétit, és mindig erőt adtatok. Mennyei Atyám, Neked is köszönöm, hogy mindig velem voltatok, férjemet meggyógyítottátok, és a 19 esztendő alatt azt mondjuk: Huss! De 19 esztendő alatt kétszer hiányoztam csak. És Nektek köszönhetem, Édeseim, hogy mindig erőt adtatok, és mindig meg tudtam jelenni. Sokszor testem remegett, lábaim reszkettek, de mire eljött az idő — Jaj, mindjárt indul a buszod! —, megint erőt kaptam, s el tudtam jönni. Köszönöm az egész Közösségnek, és Drága Jézusom, Neked, ezt a csodát, hogy mindig olyan erőt adtatok a férjemnek is, hogy mindig el tudtam jönni. Nagyon hálás vagyok. És legyen meg a Ti akaratotok, ameddig Ti akarjátok, addig járhassak ide. Még egyszer nagyon hálásan köszönök mindent, Szűzanyának, Mennyei Atyának, és Drága, Jézus Krisztus, Neked is! Köszönöm!

— 2000-ben voltam itt, mert akkor jöttem először. És azóta, hát, sok minden volt már, kétszer műtöttek, de a Jó Isten meg a Segítő Szűzanya mindig megsegítettek. És köszönöm Nekük ezt a sok kegyelmet. És köszönöm, hogy itt lehetek. Köszönöm a Jó Istenemnek, a Szűzanyámnak! A földi anyám elment már 14 éve, de a Égi Anyámban bizakodok mindég. És mindég megsegítenek. És kérem a családunkba a békét, a nyugalmat, és az unokáimnak munkahelyet kérek. És kérem továbbra is a Jó Isten áldását, adja rám áldását, és gyógyíja meg a testi-lelki sebeimet. Köszönöm!

— Én negyedszer vagyok itt. És kérem a Jó Istent, hogy segítsen meg, gyógyítson meg, és adjon erőt, hogy mindenhol helyt tudjak állni, akire szükség, ott, ahol szükség van rám, mert idős férjem van, idős édesanyám, a templomi munka, pici onokám — ez mind énrám van. És kérem a gyermekeimnek a megtéréséért, az algyői onokájaim is, hogy járjanak hittanra, és legyenek elsőáldozók, és küldd áldást az ausztrál rokonaimnak, Zakardi Péternek és Katalinnak. Köszönöm.

— Én köszönöm az Úr Jézusnak és a Szűzanyának, hogy 19 évig itt tudtunk lenni, hogy minden héten el tudunk jönni az imaestekre. Továbbra is kérem az Úr Jézust és a Szűzanyát, hogy segítsen, hogy itt tudjak lenni, és köszönöm az elmúlt 19 év kegyelmeit, segítőkészségét és a Marikát, hogy mindig itt tudjunk lenni a Marika mellett. Köszönöm szépen.

— Köszönöm Jó Jézus Krisztusnak, hogy el tudtam jönni, és kérek Tőle továbbra is erőt, egészséget a családomnak. Köszönöm.

— Uram, megtanítottál itt arra, hogy mi a Keresztnek a lényege, és köszönöm, hogy a Kereszten a szenvedéseken s a fájdalmakon keresztül mutattad meg az örömödet, és hogy minden fájdalmon túl mindig ott van a Mennyei Atya öröme az Égben, és ezt, még ha nem is érezzük, tudom, hogy van, és azt is tudom, hogy mindent tudsz, és azt is tudod, hogy szeretlek. Köszönöm!

— Uram, Jézusom, Élő Isten Fia, Föltámadt Krisztusom! Hálatelt szívvel vagyok itt, és tanúságot teszek arról, hogy hiszek Sükösdben, hiszek a Sükösdi Egyházadban, mert minden alkalommal, mikor itt vagyok a Golgotán, egy lelket a teljes búcsú kegyelmében kegyelmedbe ajánlok az üdvösség reménységéért. Ez a hitem tanúságtétele. És ötödik mondatként kérem azt, hogy ezt a kegyhelyet, ezt a zarándokhelyet és ezt a mai szép napot nyilvánítsd ennek a kegyhelynek a búcsúnapjává. Isten áldjon mindnyájunkat!

— Hát, amikor először jöttünk, akkor még egy asztal volt a körtefa alatt, és Regőczy atya mondta a szentmisét, és Gyula bácsi terjesztette az igét, és megcsapott a szeretet. És megcsapott a derű. Úgy, hogy az Evangélium örömhírének a megélésében nagyon segített Sükösd, és a szeretetet pedig, úgy gondoltuk, hogy valamivel jó lenne viszonozni, és segítség volt az, hogy kaptuk a feladatot, hogy lekottázzuk az énekeket. És olyan jó érzés volt meghallani, hogy ó, hát abból táplálkozik, és azt énekli a Közösség, amit mi kottázgattunk le, magnóról lekagylózva a dallamokat. Úgy, hogy nagyon-nagyon nagy öröm volt, és nagyon-nagyon sok szeretetet kaptunk, és nagyon köszönjük az összes eddig itt kapott kegyelmet mindenkinek, és Marikának és az Úr Jézusnak.

— Én is nagyon sok szeretettel és örömmel jövök mindig ide. És köszönöm a Marikán keresztül az Úr Jézusnak azt a sok segítséget, amikor megoldhatatlan problémák előtt álltunk, akár telefonon, akár személyesen jöttünk el, mindig segítséget kaptunk. És köszönöm azt a sok kedves embert, akit itt Sükösdön megismertem, és barátaimnak mondhatom. És ha rajtam múlna, mindenkit ide hoznék. Köszönöm.

— Szeretném megköszönni az Úrnak, hogy ide vezérelt engem Sükösdre. Szeretném megköszönni a Marikát, akit 40 éve ismerhetek, a kezdetektől, a betegségétől addig, hogy hogy’ tudott most meggyógyulni. Szeretném megköszönni azokat a kereszteket, amit kaptam, csak erőt kérek hozzá, Uram. Ha akármekkorát is adsz, segíts vinni. Köszönöm szépen.

— Köszönöm az Úrnak, hogy hát több alkalommal is úgy éreztem, itt jártam, hogy hát segített a betegségemen, erővel tudtam távozni innen, és hogy kinyújtotta a Karját a segítségben. De továbbra is kérem a segítségét. Nem csak itten gyógyított, ezelőtt is gyógyított, kézzel foghatóan, otthon is, úgy éreztem, hogy ott járt nálam. És köszönöm azt a jelenségeket is, amit kapok Tőle, még vasárnap is kaptam (…) a templomban. Köszönöm.

— Köszönöm szépen az Úr Jézusnak, hogy ilyen nagy kegyelemmel, nagy ajándékkal áldotta meg a családunkat, a rokonságunkat, hogy a Marikát adta nekünk. És köszönjük a majdnem 20 évet, hogy itt lehettünk a testvéreimmel. Egy meghalt, de ketten azért még, amennyit tudunk, eljövünk. És köszönöm az Úr Jézusnak meg a Szűzanyának, hogy a legnagyobb fájdalmamban is fogták a kezemet, és nem roppantam össze. Köszönöm!

— Uram, Jézusom! Köszönöm, hogy a hosszú idő után ismét itt lehetek ezen a szép ünnepen, és megköszönöm Neked, a testvéreimnek a közbenjárását, hogy kiválasztottad őket eszközként, hogy én most itt lehetek. Egyben köszönöm Neked, Jézus Krisztus Uram, hogy kiválasztottál szolgálódnak, és arra kérlek, adj erőt, adj egészséget, szeretetet a szívembe, hogy még nagyon sokat tudjak Neked szolgálni. És Te tudod, ha nem is lehetek itt, de lélekben mindig Sükösdön vagyok, mindig bennem vannak azok a sok tanítások, az a sok kegyelmi megélés, amit én itt megtapasztaltam és átéltem. Köszönöm, hogy itt lehettem.

— Köszönöm az Úr Jézusnak és a Szűzanyának, hogy itt lehetek ezen a csodálatos helyen. Én másodszor vagyok itt. És kérem az Úr Jézust, hogy a családomat segítse meg, és ami most akadály van a házunkban, családunk környékén, abban is segítsen meg, meg egészségünk legyen meg. Kérjük szépen a kegyelmet. Köszönöm szépen.

— Uram! Köszönöm szépen a 20 évet és azokat a kegyelmeket, amiben részesítettél engem és a családomat és a környezetemet és az egyházközséget. Köszönöm szépen.

— Köszönöm, hogy itt lehetek, és még nagyon sokszor szeretnék ide érni. Köszönöm szépen.

— Drága Jézusom! Köszönöm, hogy a nagy bánatomban megsegítel.

— Köszönöm, ó, köszönöm, Uram, Jézusom és Drága Szűzanyám, hogy 20 éve ide járok, és oly sokszor, mindig segítesz nagy bánatomban! És érzem, hát egyedül vagyok, és érzem minden este, hogy velem vagytok, mert mondják, hogy: „Nem félsz?” Nem félek! Mert nem vagyok egyedül! Itt van velem a Szűzanyám, az Úr Jézus, Szűzanyám és az őrangyalom velem van. És nagyon szépen köszönöm az Úr Jézusnak, hogy van, aki el tud hozni, van bástya. Nagyon szépen köszönöm, Uram, Jézusom!

— Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy 20 éve ide járok, még álmomban sem mertem volna gondolni, hogy ennyi évig ide jövök. Köszönöm az egészséget eddig, de most van egy kis problémám, és ebben kérem a Te segítségedet. Köszönöm ezt a sok kegyelmet, a sok tanítást, a nagyon sok szeretetet. És kérlek, Uram, Jézusom, segítsed meg a bástyákat, akik itt vannak a Mária szolgádnál, hogy tudjanak még sokáig helyt állni. Köszönöm szépen.

— Köszönöm, Jézusom, hogy itt lehetek. Köszönök minden kegyelmet, amit kaptam. Segíts meg a betegeket, a kórházban levőket. Köszönöm, Szűzanyám! Segítsetek meg bennünket.

— Uram! Hálával tartozok a két Legszentebb Szívnek! Köszönöm, hogy gyarlóságom ellenére is elhívsz ide, és szeretsz engem. Kérlek, küldd el a Szentlelket, hogy vezessen azon az úton, amit kiszabtál nekem. Köszönöm.

— Drága, Jó Jézusom! Köszönöm a családomat, mert mióta ide járok, azóta vagyok kibékülve a gyerekeimmel. És kérem a segítségét, hogy adja meg nekem, mert a menyem igen beteg, adjon neki erőt, egészséget, és ezt nagyon szépen megköszönöm.

— Köszönöm, Uram, hogy végül eljutottam ide.

— Köszönöm, Drága Jézus Krisztusom, hogy ide jutottam, hogy megismerhettem ezt a Sükösdöt, elhozott a barátnőm. És annyira szeretek ide járni ebbe a Közösségbe, szeretetbe! És van a családunkban egy kis beteg gyerek, hogy annak a Jó Isten, az unokám, gyógyítsa meg. Köszönöm szépen.

— Köszönöm azt az anyámnak, hogy itt lehetek. 8 éve járok ide, s nagyon szeretek ide jönni. És kérem az Istent meg a Jó Szűzanyát, hogy segítsen továbbra is ide jönni. Köszönöm szépen.

— Drága, Jó Jézuskám! Köszönöm szépen, amit adtál nekem. Köszönetet mondok mindazért, amit elvettél. Köszönetet mondok mindazért, amit meg nem adtál. Köszönöm a 20 évet, amit itt eltölthettem a testvérek között. Köszönöm szépen, Uram, Jézusom! Köszönöm!

— Hálásan köszönöm a Jó Istennek, hogy ide vezérelt Sükösdre, és hogy itt megtartott. És köszönöm, hogy a Marikán keresztül szolgálhatom az Urat és az embertársaimat. Köszönöm szépen.

— Köszönöm a Szűzanyának ezt a sok… Nem. Köszönöm a Szűzanyának ezt a…92

Jézus Krisztus Urunk:

…elmúlt évek folyamán. Emlékezzünk csak a kezdetben, mikor megjelentél. Így néztél, hogy: „Kiválasztanak imádkozni?! Jaj, csak én ne kerüljek oda! Hát én hogy fogok imádkozni?! Mi lesz velem?”

Kezedbe nyomták az imakönyvet, s azt mondták:

— Nézd csak, ezt az egy mondatot, vagy ezt, az ötből valamelyiket fogod. Nem igaz, hogy nem tudod!

„Csak én ma ne imádkozzak!”

Amikor vége lett, azt mondta:

— De jó, kimaradtam!

Másik alkalommal eljött, ő azt hitte, hogy hát most már ő túl van ezen. Olyan nyugodtan ül. Erre kiválasztott Mária szolga csukott szemmel oda megy, s azt mondja:

— Megörvendeztetlek téged, hogy ma te imádkozzad a Szentolvasó első titkát.

Abban a pillanatban már nem örült! Már az idegesség, az izgalom járt:

— Jaj, most mit?

— Nem kell félned! — súgják háta mögött. — Majd segítünk! Itt a könyv, letérdelsz, és mondod.

Most már boldogan kijössz ide imádkozni, úgy-e?

Király Tibor bástya:

Igen, Uram! Köszönöm szépen.

Jézus Krisztus Urunk:

Tehát voltak ilyen meglepetések is, mikor valaki félt attól, hogy ha imádkoznia kell.

Folytassátok.

Takács Zoltán, Mária férje:

Én már lassan több mint 58 éve járok ide…

Jézus Krisztus Urunk:

A saját portádon…

Takács Zoltán, Mária férje:

Köszönöm az Úrnak, hogy ezt a helyet választotta, és ebben a kiválasztottságban nagyon sok segítséget nyújtott, mert mi kaptunk a 20 évben hideget is, meleget is, úgy, hogy ezt túléltük, úgy, hogy jöhet, Uram, a következő 20 év, azt is kibírjuk.

Jézus Krisztus Urunk:

De mellette mondd el azért mindenkinek, hogy a kezdetben az volt, hogy: „Pont te?! Miért pont téged talált meg?”

Takács Zoltán:

Hát, azt már Te elmondtad…

Jézus Krisztus Urunk:

Ezt azért elmondhatod.

Takács Zoltán:

Hát ezt már elmondtad az elején. Hát arról volt szó, hogy öt mondat. Hát, ez már tizenöt volt!

A jelen lévő testvérek sorban, egymás után:

— Köszönöm, Drága Jézusom, hogy itt lehetek. Köszönöm a sok-sok segítségedet, kegyelmedet, áldásodat, és köszönöm a Drága Szűzanyámnak is minden jóságát, kegyelmét, szeretetét. És kérem továbbra is az Ő segítségüket, az Égiek áldását is családomra, szeretteimre, minden ember számára, a megtérés kegyelmére. Köszönöm, köszönöm százezerszer! Drága Jézusom, nagyon szeretlek! Köszönöm szépen, hogy itt lehetek.

— Köszönöm, Jézusom, hogy meghívtál. Hálát adok Neked mindenért. Köszönöm.

— Köszönöm, Szűzanyám, Jézusom, hogy itt lehetek, ennyi éven keresztül már, ahogy elkezdődött. Sok megpróbáltatás azért, minden ment az ember… Elvesztettük a dédunokánkat, minden. Úgy, hogy nagyon szépen köszönöm a Szűzanyának, hogy átsegítette a családot ezen a nagy megpróbáltatáson, meg a Jézus.

— Köszönöm, Jézusom, hogy újra itt lehetek, a nehéz betegségemben megsegítettél, velem voltál. És köszönöm, hogy a testvérek sokat imádkoztak értem a műtétem előtt. Köszönöm.

— Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy 17 évvel ezelőtt ide segítettél, és olyan szeretetben volt részünk itt, amilyent talán soha sehol nem tapasztaltunk. Itt mindenki mindenkit szeretett, és itt nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Igaz, hogy egy pár évet nem tudtam jönni, de most újra megszólított az Úr Jézus, és azóta újra minden első pénteken itt vagyok. És nagyon szépen köszönöm az Úr Jézusnak. Köszönjük Marikának, hogy elfogadta az Úr Jézusnak a kérését, és hogy ezt végig tudja — értünk is — csinálni. Nagyon szépen köszönöm. Dicsértessék a Jézus Krisztus!

— Köszönöm a Jézusnak és Máriának, hogy a sok nehézségeken átsegítettek, és szívesen jövök, és ami nyugalmat ad énnekem itt, azt megtapasztalom. Köszönöm.

— Köszönöm, Jézusom, hogy itt lehetek. 16 évvel ezelőtt jöttünk először, az eső zuhogott, a gyertyák lobogtak, a testvérek kikísértek a kapuba, és csak egyetlen ének jutott eszembe, amikor búcsúzni kellett:

„Csak állok szótlanul, a dárda földre hull.

Itt más erő az Úr, itt más erő az Úr!”

És azóta is érzem.

De jó néhány évvel ezelőtt gondok jöttek, anyagi gondjaim. S kértem az Úr Jézust, hogy segítsen meg engem, adjon munkát, nem kegyelemkenyeret, csak munkát. Munkám van bőven.

És most azt kérem Tőle, hogy nagy munkámhoz, gyerekekhez adjon nekem tovább is erőt, kitartást, hogy továbbra is tudjam szeretettel végezni azt a munkát, amit rám bízott. Köszönöm szépen.

— Köszönöm, Úr Jézusom, hogy 20 éve már ide járok, és megerősödtem annyira, hogy a szenvedéseket el tudtam fogadni és elviselni. És köszönöm a hét dédunokámat, s hogy a nyolcadik is egészségesen jöjjön a világra. Köszönöm.

— Ma vagyok itt először, s nagyon köszönöm a szép fogadtatást, és az egész napi szép műsort, imát, sok éneket. És kérem a Szűzanyát, hogy segítsen családommal együtt. És köszönök mindent.

— Köszönöm a Szűzanyának, hogy ide eljöhettem. Szüleim elvesztése után most értem oda, hogy igen, el kellett jönnöm. Valaki hívott, hogy itt legyek, és továbbra is próbáljak meg többször eljönni, hogy a hívást, azt tovább folytassam, és ne hagyjam abba, és próbáljak erőt adni másnak is, meg hívni őket, hogy jöjjenek. Családomat is próbálom, hogy ők is ebbe’ a hitbe’ éljenek, meg a többi falum-népünknek próbáljuk átadni ezt a mindenséget, hogy mennél többen jöjjenek, fiatalok, próbálják ki az egészet, hogy ők is átélhessék azt, amit mink itt átélünk. Köszönöm szépen.

— Köszönöm, Uram, ezt a sok kegyelmet, amit Tőled kaptam. Add, Uram, hogy az én gyermekemnek is megnyíljon a szíve, és Rád találjon, és országunk fiataljainak is, hogy a hit és a tisztesség útján járjanak. Köszönöm.

— Köszönöm, Jézusom, hogy 15 évvel ezelőtt ide vezettél, és itt Marikától megkaptam az első rózsafüzért, amit azóta is a szívemen hordok, s éjjel-nappal, amit megfogadtam, azt betartottam. Szépen kérlek, a jövőben is, 83 éves korban, engedd meg, hogy eljöhessek ide máskor is. Köszönöm.

— Dicsértessék! Köszönöm, Jézusom, hogy a több év után újra eljöhettem, és kérem az Úr Jézust, hogy az unokáimat őrizze meg. Köszönöm szépen. Dicsértessék a Jézus Krisztus!

— Köszönöm szépen az Úr Jézusnak és Szűz Máriának, hogy itt lehetek, hogy már többször eljöhettem. Mert nagyon szeretek ide jönni, mert engem nagyon felüdít, nagyon jó érzés itt az imádkozás meg az éneklés. Nagyon szépen köszönöm, hogy annyi egészséget ad, hogy el tudjak jönni. Köszönöm szépen.

— Köszönöm, Úr, Jézusom, mit eddig adtál. Kérlek, hogy hallgassál meg imáimban, hogy a családjaimnak is legyenek része ebben az élményben, amiben nekem is van. Szeretném, ha ők is eljönnének, de nem nagyon akarnak hinni. Köszönöm szépen.

— Szeretném az Úr Jézusnak megköszönni azt a lehetőséget, hogy visszakaptam az autómat, és nem kell olyan nagy nehézségek között ide jutnunk Sükösdre, mint ahogy egyébként busszal, több átszállás után tudunk csak ide érni. Úgy, hogy még egyszer nagyon köszönöm ezt a nagy kegyelmet.

— Én Békésről jövök egyedül, tizennegyedik éve, még a Paksi Jani bácsi hozott el. Pusztaencsen voltam a húgomnál látogatóban, és azt mondta, hogy eljövünk valahova Sükösdre. Mondom: Nem tán virágföldért, mert én még csak Sükösdről azt hallottam, hogy nagyon jó virágföld van. Nem, azt mondja, másért.

És heten eljöttünk a Jani bácsival busszal Paksról, és a húgom elmaradt, mert ő nem mert eljönni. De én Békésről, hát, fél hétkor elindulok, fél egyre ide érek, de még idáig a Jó Isten megsegített, majdnem minden hónapban jövök. Hoztam már két békési asszonyt, egy reformátust. Hát ő kétszer eljött, ő, úgy-e, nem találta föl… Akkor hoztam egy másik asszonyt, az meg megbetegedett, az nagyon szerette Marikát, most a szociális otthonba’, úgy, hogy egyedül jövök.

És nagyon köszönöm a Jó Istennek, hogy még elsegített.

De a múlt hónapban nem mertem, vagy januárban nem mertem, vagy most nem mertem eljönni, mert féltem a víztől, de most jöttem. És ha a Jó Isten segít, továbbra is szeretnék. Köszönöm szépen.

— Drága Jézusom! 20 éve kiválasztottál a porból. Köszönöm Neked, s hogy adtad a Marikát, aki által segítesz, vezetsz bennünket, és tanítasz minket. S köszönöm, hogy meghallgattad könyörgésemet, imámat, hogy meggyógyult az unokám. Dicsőség Neked!

— Köszönöm az Úr Jézusnak, hogy 18 éve ide járhatok. Köszönök minden kegyelmet, amit családomnak és nekem adott. És köszönöm még, hogy a Marikát 20 év óta segíti ebben a borzalmas, nagy fájdalomban. Köszönöm szépen.

— Köszönöm az Úr Jézusnak ezt a nagy hitet, amit adott egész életemben, és ezt a nagy szeretetet, amit itt kapunk Tőle, Marikától is, s az Úr Jézustól is. Köszönöm.

— Köszönöm, Uram, hogy itt lehetek Veled. Köszönöm a sok kegyelmet, a gyógyulást is. A Szűzanyának köszönhetem, hogy Medjugorjeban meggyógyított. De továbbra is kérem a segítségeteket, hogy gyógyuljak meg, családomban is békesség, és a szülőknek legyen az érettségire sikerülési dolog. S a körülöttem lévőket is szeretném, hogy pártfogásotokba vegyétek. Köszönöm.

— Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm a sükösdi tanításodat, ami által erősítesz minket, hogy híven és becsülettel tudjuk szolgálni Édesanyádnak, a mi Királynőnknek országát, családunkat és a Közösséget. Ismered kérésünket, kérlek, hogy teljesítsd. Tebenned bízunk, adj új életet családunkba. Ámen.

— Várom a társaimat, mert mennénk haza. Egyébként nagyon jól éreztem magamat. Évek óta járunk ide egy csoporttal, a gitáros a főnökünk, és máskor is eljövünk. Nagyon jó, minden nagyon jó volt. Már vacsorát is fogyasztottam.

Jézus Krisztus Urunk:

A mai hála, köszönet mellett többen és többen ezzel a kéréssel fordultatok, hogy a hit kegyelmét a megtérésben kértétek. Azon testvéreimnek e tanításrészt emelek ki, amely már nem ismeretlen előttetek, hisz Mária, kiválasztott testvérem, nem egyszer mondotta el nektek a felkészített beszéde által, amikor felétek szól, hogy legyen hit és szeretet benned. Legyen nyitott a szíved, szíved nyitottságával imádkozz a szeretteidért, családodért, gyermekeidért, unokáidért. Hagyd meg őket az ő saját szabadságában, hisz soha senkit ne akarjatok irányítani, formálni, ráerőltetni valakit valamire. De szívedből, lelkedből soha ne engedd el. Mindig maradjon benned, és mindig add meg szíved nyitottságával a felajánló kérést.

És ha ezeket mind-mind így meg tudod tenni — hisz hogyan is szoktuk mondani felétek?

Minden ima elindul felfelé a meghallgatás kegyelméhez.

Egy ima sem hull le a porba, hogy semmivé váljon.

De néha egy felajánló imáért nem elég egyszer, kétszer, egy héten, egy hónapban vagy egy évben imádkozni. Néha többet és többet kell felajánlani szívből és szeretettel.

És most visszatérek a testvéreknek a vicces mondanivalójukra, mert mikor valamire kitértem, és azt mondottam: tegnap, azt mondják: „Hát, igen, közel 20 éve, az tegnap volt.”

Hisz azt mondottam nektek már nem egyszer, amikor kiválasztott Mária szolga-testvéremet — ez az író-gyűjtőnek nagyon ismerős lesz —, hogy melyik naptári évvel számoljunk?93

Fölsoroltatok egy párat.

S Én, Jézus Krisztus Urad azt mondottam, emlékezz: Ma vagy. Holnap leszel-e, az nem biztos. De amit ma felajánlasz, az eljut Hozzám, s meghallgatom. Hogy közben a földi életedben eltelik egy év vagy kettő, az Nálam még tán egy perc sem.

Néha így gondolkozzál, hogy lehet, hogy neked itt hosszúnak tűnik az élet, hosszúnak tűnik a felajánló imakérés a szándékában, de ilyenkor mindig gondolj arra, hogy „a világban nem egyedül élek”. A világban nagyon-nagyon sokan. Most, ha csak egy pillanatra arra gondolsz, hogy ebben a pillanati órában hányan és hányan imádkozhatnak. Most csak egy pár helyet emeljünk ki, ahol tudjátok, hogy sokan és sokan lehetnek. Próbáljuk először nézni azt a helyet, ahol Én éltem és tanítottam, amit ti úgy mondotok: a Szentföld vagy Jézus nyomában élő élet. Majdan menjél egy pár, Édesanyám kegyhelyének helyére. Sorolhatok itt is többet, ott hányan lehetnek. Próbáljál gondolni most a földi helytartó helyére, aki elfoglalta az új helyet, hogy ott hányan lehetnek.

Ilyenkor úgy kellene mérlegelnetek, hogy: „Igen, Uram — ahogy némelyek mondották —, legyen meg, Uram, a Te akaratod. Mert én imádkozom, és nem szűnök meg imádkozni, nem válik az ima teherré, hanem az imával tudom, hogy kegyelmet és ajándékot kaphatok a meghallgatás által.”

És mikor megtörténik a meghallgatás, akkor árad felétek az öröm, a felemelkedés kegyelme és ajándéka, és akkor azt mondod: „Kézen foghatóan történt velem valami.”

Holott mindig történik veletek valami, csak a szív nyitottsága nem teljesen úgy van jelen, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok tanítalak és megadom nektek.

Hinni és bízni kell. És hogy ha ezek benned élnek, akkor már tudsz szeretni, tudsz elfogadni, tudsz elindulni a változáson, és a változásban imádkozni azokért, akik fontosak számodra. De néha imádkozhattok azokért is, ahogy már a bűnbánat-időben is mondottam, akiért úgy gondolod, talán nem imádkozik senki: „Hát most én szívem nyitottságával talán imádkozok egy hajléktalanért, talán imádkozok egy elesettért, talán imádkozok egy börtönben valóért.”

Hisz tudjátok — hogy is van? — akik már jártak a Boldogság hegyén a nyolc boldogságában:

Éhes voltam — adtatok ennem.

Szomjas voltam — adtatok innom.

Beteg voltam, és meglátogattatok.

Börtönben sínylődtem, és szintén meglátogattatok.

Sorolhatnám végig a boldogság ajándékát, kegyelmét, szeretetét.

Ezeket mind-mind a jó tettekben nem csak önmagatoknak, hanem másoknak a felebarátban és a testvérben tudjátok teljesíteni és megajándékozni.

Ez alapján kell hinni és bízni mindabban, amire szükség van a mindennapi életben.

Mellette volt a sok felajánlás, kérés, a hála-köszenet mellett, mert ezt mindenki elmondotta, a gyógyulásért a felajánló ima önmagatoknak, szeretteiteknek a családban vagy ismerősötöknek.

Itt szintén ugyanígy mondom el: hisz aki jelen volt már egy fájdalom-, szenvedés Golgotáján, az tudja, hogy a felajánlás megtörténik. Ha részt vettek a szentmise áldozatán, ott, tudjátok, hogy a felajánlás mindig megtörténik. Ha összejöttök a hétköznapi engesztelésekre, a felajánlások megtörténnek. De a felajánlásban azoknak is imádkozni kell, akik bizalommal és szeretettel hozzátok fordulnak, ehhez a helyhez, a testvérekhez, hogy összetett kézzel tudjunk imádkozni.

Hisz a hála és a köszönet mellett többen és többen azért arról is tudtak beszélni egy gondolatban, ahogy a testvérek itt megint viccesen mondták, mert nekik már fárasztó volt hallgatni, azt mondták, hogy:

— Hát ez nem öt mondat! Még egy óra is el fog telni, mire befejezzük!

Hova siettek?

Ki vár benneteket?

Nem Én vagyok jelen?

Nem Velem kell örülnötök?

És ekkor azt mondottam azon testvéreim felé akkor is és most is:

Igen, kérjük az imát a felajánlás részében. De mindazon testvéreim, akik bizalommal és szeretettel és hittel fordulnak, mert érzik szívükben, hogy: „Ha én most ezt elhelyezem és felajánlom, megtörténik a meghallgatás.”

Igen, megtörténik, de hogy megtörténhessék, aki kéri a felajánlásban, azoknak is össze kell tenni kezeiket, meg kell nyitni szívüket, és nekik is őszintén és szeretettel imádkozni kell.

Hisz a kezdetekben voltak itt olyan testvérek is, akik eljöttek ide, és szó szerint így szóltak kiválasztott Mária testvéremhez:

— Neked az a kötelességed, hogy imádkozz, mert én nem érek rá.

Akkor hogyan várja a kegyelem működését a szeretetben?

A kérdés, ahogy a bűnbánat-időben vagy a tanításokban, szoktam felétek mondani, néha nyitottan szól felétek, s ilyenkor azt szoktam mondani: Ti saját magatok adjátok rá meg szívetekből és szeretettel a választ.

Igen, valóban itt imádkozunk, de nem kötelességből, hanem szeretettel, ahogy az a testvér, aki azt mondotta:

— Köszönöm, Uram, hogy itt tanultam meg, hogy a Keresztre hogyan kell tekinteni, hogy Te szeretetből adtad Önmagadat értünk — ezt már Én folytatom — a mi megváltásunkért.

Mert ha nem lett volna Kereszthalál, hogyan lett volna Feltámadás?

Ezen így kell elgondolkozni. A kettő együtt mehet, hogy egy legyen, hogy ez által működjön rajtatok és bennetek mindaz, ami ajándék, szeretet, öröm, béke, kegyelem, ami által lehet élni a mindennapokban, a mindennapokhoz.

És most örömmel, hogy kicsit élénkek legyetek, énekelünk. Egy — ismét olyan — énekre térünk vissza, ami a kezdetben szólt felétek, ahogy mondta a testvér, az almafa alatt volt egy asztal, azon volt egy szobor, és így imádkoztunk. És alul szólt a zene időnként, hogy énekeljünk: „Tüzed, Uram, Jézus, szítsd a szívembe!”94

Mert itt egy testvér azt is felemlítette számunkra, most mondhatjuk úgy, hogy a tanúságtételben a sok hála, köszönet, kérés mellett, hogy valamikor a kezdetben a szeretet úgy elevenedett meg rajtatok és bennetek, amikor azt kértem tőletek, hogy szeretettel fogadjátok testvéreiteket, akik meglátogatnak benneteket, elzarándokolnak erre a helyre, és majd szeretettel kísérjétek ki, mert a gyertyaláng fénye, amely világosságot nyújt a sötétben. A gyertyaláng fénye felmelegít, mint az énekben, ahogy énekelted, majdan nézed a gyertyát a tisztaság jelében, amely erőt ad, hogy „megtanuljak szeretetben és békében élni a tisztaság jelével”. És majdan, mikor az ének szívemből szeretettel és örömmel száll a testvérekhez, ők is örömmel, néha könnyekkel és szeretettel megtelve távoztak otthonaikba, szeretteik körébe. És át tudták adni, ha csak egy öleléssel, ha csak egy simogatással, ha csak egy mosollyal azt a szeretetet, amelyet megtapasztalhattak, amelyet élhettek, ami által elindulhattak, és utána még mindig bennük égett ez a meleg szeretet a kegyelemmel.

És ilyenkor éreztétek azt, hogy: „Igen, Uram, Jézusom, Te kimondottan maga a Szeretet vagy, és Te számunkra kimondottan ezt a Szeretetet adod sokszor és sokszor a tanítás által.”

Ami által néha vannak, akik ezt megkérdőjelezik, akik azt mondják néha, hogy nem is biztos, hogy jó ez a hely, mert miért a szeretetet adja ebben a nehéz világban?

Ebben a nehéz világban, akik néha így gondolkoznak, már nem elég neki az, hogy szinte leroskadt a saját keresztje súlya alatt az út porába, és ő nem bír felállni, mert nincs benne hit a kegyelemhez. És az út porában küszködik, talán mérgelődik, talán haragszik, talán gyűlölködik, és nem érzi mindazt, hogy létezik ez a csoda a szeretetében. Mert volt egy Isteni Második Személy, aki leszületett a Földre, a pusztába, hogy elhozza a Fényt, a békét és a szeretetet.

Sokan akkor sem ismerték fel Őt, de ezért nem haragudott, hanem árasztotta azt a szeretetet, amelyre az Atya felkészítette.

És akkor növekedett, elérte azt a bizonyos kort, amit az Atya megadott Számára, majdan kiment a pusztába, hogy felkészüljön a küldetés tanítására. Majdan kiválasztotta tanítványait, és megkezdte működését. És ez által tanítást adott mindazoknak, akik hallgattak szavára.

Ahogy ez akkor, úgy most is jelen van.

Én, Jézus Krisztus Uratok senkire sem erőltetem rá Magamat. Senkire sem erőltetem rá szeretetemet. Senkire sem erőltetem rá békémet, kegyelmemet, ajándékomat, örömömet.

Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok, és figyelek, és amikor megnyissátok szíveteket, megnyissátok lelketeket, amikor úgy érzitek, hogy szükségetek van valakire és valamire, és amikor felismered, valaki talán segített felismerni, hogy neked talán ez volna a helyes út, Én csak elmondom. Te saját magad döntsd el, hogy el akarsz-e indulni rajta, vagy szükséged-e van rá. S akkor, ha megtapasztalod, felismered és elfogadod, akkor elindulsz a mindennapi élet-útpályádon. S akkor történhet már, szíved nyitottságával, a felajánlás, a kérés, a fohász.

És mikor ezek mind-mind megtörténnek, akkor szíved szeretetével, a mérhetetlen nagy hála, ajándék, kegyelem, ami által éljük a mindennapjainkat, ami által érezzük mindazt, amire szükségünk van, hogy: „Mégis érezzem, hogy én is egy olyan porszem vagyok, akit kikerestek a föld-út porából, kiemeltek, mert szükség van reám. Megkaptam a meghívást, és a meghívást felismertem és elfogadtam. És elindulok a keskeny úton, mert az a biztos út, amely Veled együtt haladva a mindennapokban.”

Hisz a széles út, az így is jelen van, azon el lehet indulni. De a széles úton eltévelyeghetsz, a széles úton érezheted, hogy nem vagy biztonságban, a széles úton érezheted, hogy talán nem érzed mindazt, amire szükséged van az élethez, a szeretethez, a kegyelemhez. Úgy érzed, hogy talán: „Teher az élet. Minek is élek?” — ahogy némelyek mondani szokták.

Az élet ajándéka mindig fontos a mindennapnak. Minden napnak varázsa, fénye, kegyelme, amikor felvirrad számodra egy újabb nap. Ahogy a Feltámadás-hajnal örömében, mikor a Kereszt felé tekintettünk, és azt mondottam Én, Jézus Krisztus Uratok:

Örüljetek minden ilyen feltámadt, örömteli napnak, amely megadatik számotokra. Lehet, hogy még nem tudod, hogy mi vár rád ezen a napon, de ha te Hozzám fordulsz hittel, szeretettel és bizalommal, és kéred a segítséged, megkaphatod; kéred a segítséget az élethez, a munkához, a családhoz, a tennivalókhoz, amelyek körülvesznek, hidd el, hogy megkapod.

És hogy ha kéred, mikor egy olyan beteg szeretted, családod, ismerősöd van, akinél úgy látod, hogy nagyon nagy a szenvedése, akkor felajánlhatod: „Uram, elhelyezem a Te Szentséges Szíved oltalmába. Legyen meg a Te akaratod szerint.”

És a tanúságtételben erről is hallottatok, aki azt mondotta, nem maradt szenvedni az édesanya: „mert bíztam, hogy, Uram, meghallgatsz, és elvitted”.

És ilyenkor szoktuk mondani: a jó halál kegyelme áradjon és működjön mindazoknak és mindazok felett, akiknek erre van szükségük a mindennapi életben. Mert: „Ezt sem mi mondjuk meg, földi, gyarló emberek a testvérben, hanem Reád bízzuk, Uram, Jézusom, Neked ajánljuk fel, és Tőled várjuk a segítséget, az Édesanyádhoz fordulunk, mint a Legközelebbi Közbenjáró, és Ő adja meg számunkra mindazt, ami szintén szükséges az élethez.”

És most ebben az örömben hát szeretettel és örömmel énekeljétek ennek az ünnepnek az énekét.95

Most, mivel azt mondottátok a délután folyamán, hogy jubileum és ünnep van, ezért most áldásomat küldöm reátok.

És akkor készüljetek az örömünnepre, amelyet néhányan elkészítettek számotokra.

E évforduló ünnepén eljöttetek nyitott szívvel és szeretettel, hogy érezzétek azokat a kegyelmeket, érezzétek az emlékeket, amelyből élni lehet, hogy élő legyen a tanítás az Élő Evangéliummal, legyen nyitott szíved az Élő Szentlélekhez, ami által el tudsz indulni és haladni a mindennapi élet-útpályán a küldetés, követés részében. Hogy kinek mi a küldetése, azt minden testvéremnek saját magának kell felismerni, elfogadni. De ha nem ismeri, akkor kérje, kérje a fénysugár által a felismerést. És hogy ha megtörténik, akkor elfogadja, és elindul a mindennapi élet útpályáján a követésével, és akkor már tudja, hogy mi is az ő küldetése, és megpróbál ezzel a küldetéssel élni, cselekedni és tenni. És nem csak önmagának, hanem felebarátnak, testvérnek az eggyé válásban, az eggyé váláshoz.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok így e ünnepben pont erre hívtalak meg, hogy ismét éljen bennetek a szeretetben az eggyé válás, az eggyé váláshoz, hogy egyek lehessünk, hogy érezzük egymás szeretetét, kegyelmét és ajándékát, érezzük egymásért való felajánló imánkat, érezzük az egymásért való hálát, köszönetet, ami által boldogság, öröm és szeretet töltheti el szívünket, lelkünket. És akkor érezzük azt, hogy: „Igen, Uram, ha nehéz is az élet, de könnyebb elindulni, mert tudom, hogy velem vagy, tudom, hogy foghatod kezemet, és már akkor ketten haladunk az úton. És az út haladásában elbotlok? Elfáradok? Térdre roskadok? Tudom, hogy kihez nyújthatom fel kezemet, ki az, aki ismét lehajol, ki az, aki ismét megfogja kezemet, és ki az, aki ismét megadja azt a kegyelmet, hogy önmagam lehessek, és ismét haladhassak a mindennapokban.”

És ennek reményében most áradjon reátok áldásom e jubileum áldásában, a Szentlélek kegyelmével, hogy töltse be szíveteket, lelketeket, és erősítsen meg a mindennapokban, a mindennapokhoz, kiválasztott Mária testvér-szolga által:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme világosítson meg minden testvéremet, aki megnyissa szívét a kegyelemhez, a békéhez, az örömhöz és a mérhetetlen nagy szeretethez, mert így másképp lehet élni és elfogadni a mindennapi életet.

Ennek reményében most énekeljetek szívből és szeretettel: „Jöjj, Szentlélek, Úristen”96

Jelen lévő testvérek:

Glória szálljon a Mennybe fel,

Jöjjön a Földre a béke!

És az emberi szívbe a jóakarat.

Ámen. Ámen.97

  • Programjaink

    • Programjaink

      A Golgoták programja A Golgoták időpontja:…

    • Zarándokbusz

      Tájékoztatjuk a testvéreket, hogy minden hónap első péntekjén és Nagypénteken külön zarándokbusz indul Budapestről Sükösdre. Az autóbusz minden alkalommal déli 12:00 órakor indul az üllői úti stadion (Fradi-pálya) üllői úti oldala mellől. Ugyanez az autóbusz az éjszakai szentmise után, hajnai 02:30-kor indul vissza Budapestre.

    • Évforduló ünnepe 2017. április 25

      Értesítjük a kedves zarándok testvéreket,…