Mária1:

Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!2

IMG_ 5280 Sükösd 2013. Feltámadás 2. R1Szeretettel köszöntöm a testvéreket, akik eljöttetek a mai napon is, hogy együtt legyünk az Öröm Ünnepében. Hisz sokan, ahogy az Antal atya is a szentmise keretében mondta, már évek óta jártok Sükösdre, és sokan azok, akik talán a mai napban először jöttek, vagy először jöhettek most az Évforduló Ünnepünkre. Nem csak a Golgotára, a fájdalomra.

Az Ünnep, amely számomra egy kicsit más, mint egy más nap. Hisz ez a nap az örömben és a boldogság kegyelmében történik. Most is Jó Jézus Krisztus Urunkhoz megyek, és velem együtt a testvéreimet ugyanúgy elviszem, ahogy a bűnbánat-idő Golgotai napjain.

De ma nem a félelem, nem a szorongás vesz rajtam erőt, hanem az öröm és a boldogság. Hisz ma Jó Jézus Krisztus Urunk úgy vár engem, ahogy 12 évvel ezelőtt, ’93. április 25. 17 óra 25 perckor Bátmonostoron kiválasztott.

Hisz nem voltam otthol3, én is távol voltam ettől a falutól. Ha valaki azon a napon nekem is azt mondotta volna, hogy mi történik velem, lehet, én is meglepődve figyeltem volna. És nem értettem volna. De nehéz volt megérteni, hisz több, mint egy hónap is eltelt az időben, amikor még mindig nem tudtam elfogadni és hinni, hogy ez valós, és ez pont — úgy mondom, ahogy nekem mondták akkor, és én is éreztem —, hogy velem történt.

— Valamiért az Úr Jézus kiválasztott. — akkor még így mondtuk.

Most már tudjuk, hogy mi a küldetésem, és mi a kérése általam.

A küldetés a kérésben, hogy Hozzája vinni a testvéreket. A szeretetet árasztani, és az Ő szeretett tanítását átadni a testvéreim részére.

Néha nehéz beszélni róla, átadni mindazt, amire Jó Jézus Krisztus Urunk felkészít, hogy át tudjam adni a testvéreim részére.

De az a legnehezebb, amikor a pásztor testvéreimnek, vagyis ahogy mi mondjuk, a papjainknak szól az üzenet a tanítás kérésében. Ők, akik azt mondják rám, hogy egy egyszerű asszonynak nem hódolnak be.

Én nem kérem, hogy hódoljanak.

Én nem kérem, hogy fogadjanak el.

Én csak Jézus szeretetét és a tanítását szerettem volna úgy átadni, ahogy Ő erre tanít, felkészít, hogy átnyújthassam.

Hisz ahogy a papjainknak a pásztorokban ugyanaz a feladatuk, ami nekem, hogy tudjuk elfogadni a Földön élő testvéreinket a felebaráti szeretetben. A felebarát, amely néha nagyon nehéz. És az önzetlen szeretet, amikor nincsenek a szeretethez fűzve határok, eszközök, hanem az önzetlen szeretet, amely a szívből jön, és a szívből fakad, amit tanít, és amit kér tőlünk Jó Jézus Krisztus Urunk.

Nem kér lehetetlent — mindig csak arra biztat bennünket a szavaival, tanításával és a mérhetetlen nagy szeretetével az ajándék kegyelmében — amellyel megajándékoz —, hogy Hozzája tartozzunk, vegyük fel minden nap a keresztünket, és kövessük Őt.4 De ez a kereszt néha nehéz, néha fájdalmas. Néha úgy érezzük, hogy nem bírjuk tovább, leroskadunk. De nem szabad elcsüggedni, nem szabad kétségbe esni — bízni és reménykedni a hitünkben, a kegyelmünkben és a szeretetünkben5, hogy Jó Jézus Krisztus Urunk, aki elfogadott testvéreinek, aki szeret bennünket, aki fogja kezünket és vezet a mindennapi élet útpályáján, ennek az útnak a végén ölelésre tárt Karjaival várja testvéreit a szabad akarat cselekvésünkben, ahogy élünk. Ha hagyunk a szívünkben és a lelkünkben a mindennapjainkban Számára helyet, ha megpróbáljuk úgy kialakítani a mindennapi életünket, hogy Jézussal kezdjük és az Ő Édesanyjával, a Boldogságos Szent Szűzzel, és Velük éljük a napokat és a heteket a hónapokban, és Velük fejezzük be, akkor nincs miért félnünk.

Hányan és hányan félünk, aggodalmaskodunk, nem érezzük azt a szeretet-kegyelmet, amely jelen van, amellyel megajándékoz, a Fényének meleg szeretetét, mikor lehajol hozzánk és átölel. Ez az ajándék, ez mindenkinek jelen van, és minden nyitott szívű testvér, aki felkészül, és elfogadja, megkapja ezt az ajándékot, ezt a kegyelmet. Érezheti mindazt, amit Jó Jézus Krisztus Urunk megad nekem, és megad nekünk. Csak a reményben és a hit kegyelmében, amit a szeretet összeköt, tudni kell elfogadni, szívünkbe zárni, és élni. Élni, engedni, hogy működjön rajtunk az élet kegyelme a Fény szeretetében. Hisz ha az bennünk van, akkor nincs okunk, miért félni és aggodalmaskodni. Hisz a mindennapi életünk jelen van számunkra, szinte mondhatjuk, hogy a miénk, és mi rendelkezhetünk vele.

Igen. Sokan és sokan ezt így könyvelik el. De az élet, ez Atyáé is, Jó Jézus Krisztus Urunké is, akiknek helyet kell adni a mindennapokban. Mert az élet a haladás útpályáján csak együtt mehet a Fény szeretetében és a kegyelmében. Ha tudok megnyílni, ha tudom átadni önmagam, és a megnyitottságomban tudom elfogadni mindazt a kegyelmet, amely jelen van. Hisz sokan és sokan azt mondjuk: „Én nem értem, nem érzékelem, és nem tudom, milyen az, hogy átadni önmagam, milyen az, hogy megnyissam szívemet.”

Kérni kell azt a kegyelmet, amely megvilágosítja a bensőnket, a lelkünket, és ez által már a szív és a test is engedelmeskedni fog mindannak, amit szeretnék. De nem az én akaratommal és az én cselekvésemmel, hanem Jó Jézus Krisztus Urunk akaratában és cselekvésében. Mert: „Szeretnék a Te testvéred lenni, Hozzád tartozni, követni. Bármilyen nehéz is a követés a mindennapokban, de van egy remény a hit, szeretet kegyelmében, hogy Te, Uram, mindig itt vagy. Te soha nem hagysz el. Soha nem fordulsz el. Soha nem csapod be testvéreidet. Benned bízhatunk, reménykedhetünk, és várhassuk a csodálatos kegyelmeket.6 És akkor már más vagyok, másképp élhetek, és már tudom szeretni felebarátaimat, testvéreimet. Már nem gyűlölködök, tudok megbocsájtani, és a megbocsájtásában együtt élni.” Minden felebaráti testvérünkkel, amelyre tanít, és amit vár tőlünk Jó Jézus Krisztus Urunk.

Én így szeretném megköszönni minden testvéremnek, akik most a jelenlétetekkel itt vagytok, és mindazok, akik ma nem tudtatok eljönni, csak lélekben vagytok jelen. De ugyanúgy köszöntöm pap-testvéreimet, akik telefonon azért biztosítottak, hogy: „Egyek vagyunk a mai nap ünnepében is, ha nem is tudok itt lenni.”

Én most nem sorolom fel minden pap-testvérem nevét, hisz sokan már tudjátok, mely pap-testvéreim, akik szoktak ide jönni, és ma nem látjátok itt közöttünk.

De ugyanúgy felajánlom a távolban élő magyar testvéreimet, akik szintén egyek velünk a mai engesztelésünkben, ahol most még hajnal felé jár az idő, és nemsokára majd reggel lesz. És megpróbálnak velünk együtt lenni, örülni a napnak, az ünnepnek. Hisz ők azok a testvéreink, akik Ausztráliában élnek, akiknél voltam, és akik itt szoktak lenni. Hisz tudjuk, hogy általában májustól októberig majdnem minden hónapban vannak jelen a távolból testvéreink. Szeretném őket is köszönteni ebben az ünnepben, ebben az örömben, hogy a lélek a szeretetében egy, és egyek vagyunk most is, és ők is itt vannak velem és velünk, és elviszem Jó Jézus Krisztus Urunkhoz e öröm szeretetében.

Elhelyezem a Leghűségesebb Szívhez a kegyelem szeretetében, hogy minden testvérem megkaphassa mindazt, amire vágyakozik, és amire szüksége van a mai nap áldás-kegyelmében is, amelyben részünk lehet, és amellyel megajándékoz bennünket Jó Jézus Krisztus Urunk.

Így indulok el most Eléje és Hozzá. És így viszem el pásztoraimat és testvéreimet.

Legyetek nyugodtak. Adjátok át önmagatokat, és fogadjátok el mindazt, amit a mai napban is a jelenlétben Jó Jézus Krisztus Urunk ajándékul számunkra megad.

Köszönöm, hogy ma is vagytok velem ebben az ünnepben, hogy így indulok el. Hisz a bűnbánatban és a fájdalomban erőt adtatok számomra, ami által, különösképpen ezt az időt, amit 9 péntekből állt egymás után, hétről hétre— hosszú volt, és nehéz volt. Voltak, akik sajnáltatok és féltetek, hogy talán nem épülök fel a szenvedésből. De aki azóta nem volt itt, csak ma van jelen, remélem, látja, hogy Jó Jézus Krisztus Urunk kegyelme az ajándékában így működik: megadja, megerősít, hogy ismét készen álljak, és el tudjam fogadni mindazt, amire továbbra meghív a küldetésemben és az elfogadásomban.

A mai nap ajándékában így indulok Jó Jézus Krisztus Urunkhoz, és ti is így jöjjetek velem.

De ma egy kicsit annyiban lesz más a sátorban jelen lévő testvéreknek a jelenléte, hogy most nem az ifjú, és nem az új testvérek foglalnak elöl helyet — ez az egy nap az ünnepben az évben, amikor a családtagjaimé és a segítő testvéreimé.

Kérem, fogadják el ezt a kérést tőlem, amit én Jó Jézus Krisztus Urunkhoz feltártam, és most már 7 éven keresztül minden alkalommal az év egy napja, amely nem csak a zarándok testvéreké és az ifjú testvéreké, és az új testvéreké a jelenlétben, hogy lássanak és halljanak, hanem azoké, akik a többi napokon szolgálnak és helyt állnak, hogy minden testvér a zarándokban, akik eljönnek, megkaphassák talán a helyet, talán bármilyen magyarázatot, amire szükségük van a családtagoktól és a segítő testvéreimtől, a bástyáktól.

Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!

Jelen lévő zarándok-testvérek:

Mindörökké. Ámen.7

Évforduló Ünnepére8

Ide jöttünk e szent helyre,

Amit az Úr megáldott,

Fényével elárasztott.

Kápolnát is azért kérte,

Alvó embert felébressze.

Szeretetnek szaván szólt,

Figyeljetek nagyon jól!

Ismerjed fel Istenedet,

Aki vezet benneteket!

Kápolna is felépült.

Aki eljön, üdvözül.

Tekintsél fel oltárára:

Jézus vár Jó Szűzanyával,

Hódolj tiszta szíveddel,

Áldjad igaz lelkeddel!

A gonoszság nagy a Földön,

Megtéveszti a jó lelket.

Közel van a tisztulás,

Figyeljed Urunk Szavát!

Szeretetedet növeljed,

Irigységedet fékezzed,

Bánjad meg a bűnödet —

Felkarol Ő tégedet.

Amit Atyám eltervezett,

Ellene semmit nem tehetsz.

Borulj le Lába elé,

Adjál hálát mindenért!

Az Oltári Nagy Szentségben

Imádunk és áldunk Téged!

||: Láthatatlan fényeddel

Erősíts fel bennünket! :||9

MÁRIA FELAJÁNLÓ IMÁJA

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek Nevében. Ámen.

Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy!10

Szenteltessék meg a Te Neved.

Jöjjön el a Te Országod.

Legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek.

És ne engedj minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.

Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes!

Az Úr van Teveled.

Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te Méhednek Gyümölcse, Jézus.

Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Uram, Jézusom, eljött a mai nap, hogy megjelenhessek Szentséges Szíved előtt.

Ez a nap az öröm és a boldogság jelében van jelen rajtam és bennem, és testvéreimen. Hisz ma nem a fájdalom és a szenvedés átélésének pillanatához jöttem. Hisz nem tudom, a mai napban is, hogy milyen ajándék és milyen kegyelem, és mit adsz számomra, de amikor meghívtál, igen-t mondtam. És az igen-ben megpróbálok hűen és szeretettel követni, és teljesíteni mindent, amit számomra megadtál.

Kérlek, ebben segíts, és továbbra is légy velem, és légy velünk.

A mai napban is fogadd el tőlem a felajánlásokat. A felajánlásokban a jelen lévő testvéreimet, akik nyitott szívvel és lélekkel átadják önmagukat, és átadják mindazt, amit elhoztak e felajánlásban.

Nyújts segítséget, vigaszt, erőt azon testvéreinknek, akik a betegségben a gyógyulásért fordultak hozzám. Add meg számukra elsőként a lelki gyógyulást. Hisz ha ez jelen van számukra és bennük, akkor várhassák a testi gyógyulást is.

De segíts azon testvéreinknek is, akik levélben, telefonon, vagy itt jelenleg szóval hozzám fordultak e felajánlásban és kérésükben.

Akik kórházban vannak, készülnek egy műtétre, vagy éppen átestek egy műtéten, hogy mielőbb megkaphassák ők is a gyógyulás kegyelmének folyamatát, ami végbemegy rajtuk és bennük. És ez által ismét egy egészséges emberként vannak jelen a családban, és tudjanak helytállni mindenben, ami számukra jelen van.

Fogadd el a felajánlásomban a családi békéért, a hitért, a türelemért, a megbocsájtásért. Hisz ha szintén az is jelen van egy családban, akkor valóban el tudják fogadni egymást szeretettel, örömmel és békével.

Fogadd el a felajánlásomat a jelen lévő testvéreim szándékaiban, akik kérik, különösképpen most, a gyermekekért a felajánló imát, hogy megtalálják a helyüket a mindennapokban. Különösképpen hamarosan a vizsga időszakában.

Fogadd el a gyermekáldásért Hozzád forduló imát. Hisz valamiért még nem adatott meg számukra ez a csodálatos ajándék, az áldott állapoté, gyermekáldás-vállalás.

Bízunk Benned, Uram, Jézusom, hogy ismét segítséget nyújtasz azon testvéreim részére, akik ebben a szándékában fordultak hozzám.

De segíts azon testvéreim részére, akik most már annyira várják a gyermekáldást, és valamiért ez nem adatott meg számukra. Elindították ezt az örökbe fogadási folyamatot. Légy velük, mellettük. Óvjad, védjed és erősítsed. És különösképpen abban segíts, Uram, Jézusom, hogy egy újszülött gyermeket kaphassanak, amelyet ők tudnak szívvel és szeretettel elfogadni és nevelni saját gyermekükként.

És végül szeretném a mai nap is felajánlani családomat, testvéreimet, fogadottjaimat, a segítőimet, akik velem együtt elfogadták ezt a kiválasztottságot a meghívásban, hisz egyedül nem tudnám mindent teljesíteni a családban. De ők velem vannak, segítenek, és helytállnak.

Én, ahogy sokszor már elmondottam, Uram, Jézusom, Számodra, én mást nem adhatok — imádkozni értük, és elhozni ide, a Te Szentséges Szívedhez, és felajánlani. És bízni, és reménykedni a tanításod révén, hogy elfogadod e kérésemet a felajánlásomban, és megadod számukra mindazt, amire szükségük van, és amire vágyakoznak e felajánlás révén.

És szeretném elhelyezni pásztor-testvéreimet, akik elfogadták Sükösdöt, és megpróbálnak segítséget nyújtani a Sükösdre érkező testvéreknek a nyájban. Áraszd rájuk áldásodat, szeretetedet és a kegyelmedet, hogy érezzék szívükben, lelkükben azt a csodálatos ajándékot, amelyet Te tudsz nyújtani a nyitott szívű pásztor-testvéreim felé.

De fogadd el azon pásztoraimat is, akik ma lélekben vannak jelen, hogy ők is érezzék, hogy nem feledkezek meg róluk szívemmel, lelkemmel — egyek vagyunk. És itt vannak velem. Elhelyezem a Te Szentséges Szíved oltalmába.

Uram, Jézusom, megnyitottam szívemet, lelkemet. Átadtam mindazt, ami bennem van. Fogadd el, hisz a jelenlétben Te mindig láttad és hallottad, milyen kéréssel, kérdéssel, felajánlással és imaszándékkal fordultak hozzám. Én elfogadtam. Az ígérethez hűen most átadom a Te Szentséges Szívedhez, és bízva és reménykedve, hogy azon testvéreim, akik ez által várják a kegyelmet a segítségük révén, megkaphassák.11

Boldog vagyok, hogy ma is itt lehetek.12

JÉZUS KRISZTUS URUNK ÜNNEPI VISSZAEMLÉKEZÉSE SÜKÖSDI MEGJELENÉSÉNEK EDDIG ELTELT 12 ESZTENDEJÉRE

Mária13:

Egy fény közeledik felém.14 Erősek a sugarak, amelyek áradnak. Átölel. De félek a fénytől, hisz még nem láttam ilyent.

És mit akar tőlem? Nem tudom.

És a fény, amelyben jelen van egy gömb. Gömb a szivárvány színeivel.

És valaki szól. De félek Tőle. A Hang így szól hozzám:

— Ne félj. Meggyógyultál. És megbocsájtom bűneidet.15

De ki mondhassa ezt nekem?16

Hogy fogadjam el? Hisz nem tudom, mit akar.17

De a félelmemben a bensőmben egy öröm és egy nyugalom, amely erőt ad.

Elment a fény.18

És próbálom elmondani, mi történt velem. Elmondani a családomnak, akik meglepődve figyelnek. És csak ennyit szól: „Miért pont veled történik ilyen?”19

Mintha én akartam volna!20

Hogy mondjam el akkor, hogy mi történik velem? Nem akarják meghallgatni!

Elmúlik egy nap, és nem történik semmi.21

Elmúlik még egy nap, és nem történik semmi.

És már felszabadultnak érzem magam. Talán nem is kell róla beszélnem. Hisz nem tudom megmagyarázni, mi történt. Nem tudom megmondani, hogy az a Hang, amely hozzám szólt, ki volt, és miért szólt hozzám.

Már elmúlt a félelmem.

És jön a harmadik nap, amikor a fény újra jelentkezik. És már nem akarom látni, nem akarom hallani!22 Már félek tőle! Hisz nem tudom, ki az, és mit akar tőlem.

— Ne félj. Bízzál és higgyél.23 — a fényből a Hang így szól hozzám ismételten.

De most majd közel jön felém.24 A meleg szeretet átölel. És már nem félek. És már nem tudom kifejezni azt, amit érzek. Már jó, ahogy itt vagyok.

De a fény ismételten eltávozik, és magam vagyok.

Elmondanám. De hogyan?

De csak valakinek szólni kellene, hogy ismét eljött hozzám a fény, ismét szólt hozzám a Hang, a gömb a szivárvány színeivel itt volt. És láttam. De hogy ki szólt hozzám, azt nem tudom. Hisz nem is merek kérdezni, mert nagyobb bennem a félelem, mint hogy kérdezzek.

De öröm járja át szívemet és lelkemet. Mintha más lennék. De nem tudom kifejezni ezt a másságot. Hisz ezt csak a szívem- és lelkemmel érzem.

De már a hit és a szeretet, amivel több volt, amit adott ez a Hang a szavakkal.

Ismételten várok egy nap, két nap, és nem történik semmi. Eltelik egy hét. És már úgy érzem, többet nem jön hozzám az a fény, többet nem szól hozzám a Hang. De hogy miért volt jelen e rövid időben, nem tudom.

De május 8-a25, az ismét egy más napot adott számomra. Valamit éreztem a szívemben és a lelkemben. De nem tudtam megmondani, hogy mi. Nézem az órát. Valami történik velem. De még nem tudok különbséget tenni.

És délután, mikor már nem is várok semmit, ismét jön a fény. De most elhatározom magam, hogy nem fogok félni, és megkérdezem, ki csinálja ezt velem.

De ahogy a fény közeledik, én ismét félek. És már nem is merek szólni.

És a Hang ismét hozzám szól a fényből, a gömb szivárványszíneivel. És a Száj mozog, de semmi más nincs előttem:

— A hit és a szeretet mellé ma ezt adom számodra, hogy legyen béke a Földön, és megbocsájtás. Hisz harag, gyűlölet, irigység tombol. Ma szólj, hogy a békét és a megbocsájtást adtam.26

És eltávozik ismételten a fény.

Megpróbálom elmondani, hogy ma a Hang a fényből, amely hozzám szólt, azt kéri, hogy béke legyen és megbocsájtás. Mert a Földön tombol a gyűlölet, az irigység, a féltékenység.

Körülállva hallgatják, de nem értik, mit mondok nekik. Olyan, mintha távol lennének tőlem; hogy mondom, de nem tudom, hogy elér hozzájuk a hang, amit én is kiadok. Csak reménykedek, hogy talán figyelnek egy kicsit, és megértik, amit nekem a fényből a Hang megadott.

De kérdezik, hogy ki szólt?

És nem-mel tudok csak válaszolni, hisz nem láttam én senkit. Semmi mást, csak a fényt, a fényben ez a gömb, amely a szivárvány színeivel szikrázik előttem, és a Száj, amely mozog.

Ezek után mindjárt voltak válaszok: „Ah, csak tréfát űztek veled!”; „Ah, csak álmodtad!”; „Talán képzelődtél!”

De nem értik, hogy bennem valami más lett! Valamit kell mondanom, de nem tudom, mi az! Talán valamit tennem is kellene, de nem tudom, hogy mit!27

És erre többen és többen azt a választ adják számomra: „Kérdezd meg, ki szól hozzád. Ha ismét nem látsz senkit, jobb, hogy ha nem találkozol többet ezzel a valamivel, mert talán rosszul jön.”

— Erre már én is gondoltam — csak halkan jegyzem meg.

De mégis belül valami mást érzek: örömet és szeretetet a boldogságában.

De nap, mint nap az van előttem, hogy megpróbálok megerősödni és nem félni, és megkérdezni: miért hozzám jött, és miért nekem szól? Hisz annyian élünk a Földön! Én nem akarok semmi ilyent — én csak a magam életében akarok élni, és csak gyógyulást vártam a betegségem révén, hogy gyermekeimet fel tudjam nevelni, akik kicsik. Én csak ezt akarom. Semmi mást.28

Testvéreim, akiknek elmondom29, és ők is csak a saját megjegyzésüket teszik: „Pont veled?”

És legyintenek, és ott hagynak.

Akkor kivel osszam meg?

És senki nem akar hallgatni rám. Végignéznek, csak hogy nem mondják ki, hogy tán bolond vagyok.30

De már megint elmúlott több nap, és nem történik semmi. De már nem merek arra gondolni, hogy nem lesz semmi. Hisz most is egy hét után jött felém a fény. Most megvárom az egy hetet, hogy mi történik, és utána majd talán elmúlik minden.

De eljött a 14-e31, amikor ismét olyan öröm és boldogság járt át.32 De nem látok és nem hallok semmit. De miért van ez a különleges érzés? Mit akar ez kifejezni számomra?

És nemsokára már megértem ezt a különleges érzést. Ismét jön a fény, és a gömb jelen van. És öröm és boldogság jár át.

És a Száj ismét jelen van. És így szól hozzám ismételten:

— Érezd az örömödet, amely most jelen van a szeretetben. Hisz a megbocsájtás, ha végbemegy rajtad és benned, akkor másképp értékeled e fény-örömet, amely itt van és átölel. És ma ezt mondom számodra az öröm és a szereteted mellett, hogy tudjatok imádkozni szívből és szeretettel, mert az imának ereje van.

Elfogadom a szavakat, és veszem a bátorságomat, hogy megkérdezzem, hogy ki szól hozzám? És miért pont hozzám szól? Miért jött hozzám?

De mire gyűjtöttem a bátorságomat, a fény már távolodott. És nem tudtam szólni és kérdezni.

De ma már bár nem féltem! És valahogy másképp élem át mindazt, ami történt.

Elmondom hát megint a testvéreimnek, akik itt vannak jelen. Vagy emberek? — nem tudom, hogy kell szólítani őket. Hogy mit kért tőlem a Hang. De ma már másképp figyelnek. Mintha megértenék, amit számukra átadtam. Ma több mindent kérdeznek: „És ma sem láttad, ki szólt hozzád?”

És:

— Nem! — csak ennyivel tudok válaszolni. — Ma csak annyit tudok még elmondani, ma már nem féltem úgy, mint eddig. Ma olyan béke és nyugalom van a bensőmben. És olyan jó! Olyan jó! Csak ott akartam lenni. Csak ott maradni. De hogy hol voltam? Azt sem tudom.

De csak ezt hajtogatom, hogy jó, és jó érzés.

És felkészítenek, hogy: „Imádkozol. Imádkozz. Mi, amikor voltunk egy jelenési helyen, ahol a Szűzanya jelent meg, ott azok a gyermekek szentelt vizet és rózsafüzért tartottak maguknál, és ezt mutatták. Hát vigyél te is állandóan magaddal. És te is próbáld ezt adni. Hátha akkor már tudod, hogy ki szól hozzád, vagy éppen már nem szól senki, és eltávozik minden. És akkor már biztosak lehetünk, hogy a rossz szólt hozzád, a gonosz, aki megkörnyékezett.”

Elfogadtam a tanácsokat, hisz tanácstalan vagyok, hisz nem tudom, mi történik velem és körülöttem. És figyelek, hogy ki mit mond számomra. És már imádkozva nap, mint nap a szentolvasóval és a szentelt vízzel. Hisz nem tudom, mikor történik ismételten velem valami. De most szeretnék felkészülni, és így várni.

És eljött május 22-e.33 Már késő este volt, amikor ismét jelen van a fény. Erősen jön felém. És már kezemben a szentolvasó és a szentelt víz. És emelem fel, és nyújtom oda:

— Nem tudom, ki vagy. Nem tudom, miért jöttél hozzám. Nem tudom, miért hozzám szólsz. Már nem félek, ahogy eddig. De már úgy szeretném tudni, hogy ki vagy és miért jöttél hozzám? Hisz annyian élünk még rajtam kívül, mások. Én nem kértem mást, csak ahogy tanítottak és mondták, hogy szabad kérni az Édesanyától, a Szűzanyától. Csak egy kis gyógyulásért vágyódtam.34 Hogy ne legyek annyit a kórházban, hogy gyermekeimet fel tudjam nevelni.35 És most miért van jelen ez a fény? És Te, aki szólsz hozzám, nem tudom, ki vagy. Féltem. Nem akartam hallani. De mindig jöttél! Megszentellek. És ha a rossz vagy36, menj el, és hagyj el engem! Nem akarok hallani, látni! Hisz bárkinek mondom, nem hiszik el, nem értik. Nem szólnak, csak néznek rám. Már én magam is azt hiszem, hogy nem vagyok normális. Megszentellek, ahogy mondták nekem. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek Nevében. Mutasd meg Magad, ki szólsz hozzám. De ha nem a Jó vagy, akkor távozz el! Hagyj el engem! Ne keress többé!37

— Valóban Te vagy?! Valóban Te vagy, akit látok?!38 Te vagy, a képek alapján? Te vagy a Jézus? Valóban Te vagy?!39 Nem merek szólni. Nem merek Rád nézni.40 Nem félek. És már nem sírok. Bocsáss meg nekem!41 Ha valóban Te vagy, bocsáss meg nekem!

És Jézus áll előttem fehér ruhában, mezítláb.42 Derekán egy aranyöv. A haja vállig ér, ilyen gesztenyés-barnás, sötétebb haj, hullámokkal. És az Arca mosolyog.

— De még egyszer megszentellek! Ne haragudj! Ha valóban Te vagy a Jézus Krisztus, az Isten Fia, én megszentellek. Hisz azt mondták, hogy biztos legyek, ki szól hozzám. Mert lehet, hogy a rossz csinálja velem.

És mosollyal, és szeretettel fogadja, hogy megszentelem. És Feléje mutatom és nyújtom a szentolvasót.

És öröm, boldogság járja át szívemet!

— Kiválasztottalak a Föld porából, hogy taníthassalak, és a tanításomat átadd a felebarátoknak az emberekben, a testvéreimben. Ne félj! Én vagyok, Jézus Krisztus Urad. Kikerestelek a porból, hogy kiemelhesselek.

E szavak után, amit nekem adott, most már csak a könnyeim azért vannak jelen, mert öröm és boldogság. És már tudom, hogy a fény, amely jelen volt, amely közeledett, közel egy hónapon keresztül, és többször és többször, és aki hozzám szólt a Hangban a Száj mozgatásával, nem más, mint Maga Jézus, a mi Jézusunk!

És boldogság járja át szívemet, lelkemet.

Boldogan adom át a családnak, hogy:

— Már tudom, ki szól hozzám. Ő nem más, mint a mi Jézusunk!

És mikor ezeket elmondtam, volt, aki meglepődve figyelt. De volt, aki kihangsúlyozta számomra: „Ez így nem elég, hogy csak ezt mondta, hogy: Jézus. Majd, ha úgy mutatkozik be neked, hogy: a Názáreti Jézus! Talán akkor elhisszük.”

De próbáltam erősíteni:

— Láttam! Most valóban láttam, hogy ki szól hozzám! Ő, Maga, Jézus Krisztus! Ő szólt hozzám! Azt mondta, kiválasztott a Föld porából, hogy kiemeljen. Ezt még nem értem, hogy mit jelent, de elfogadtam. De majd idővel megkérdezem, és biztos, akkor már tudni fogom. Fogadjátok el. Én csak ennyit tudok mondani, amit nekem mondott, amit számotokra elmondottam. De én boldog vagyok. Már nem félek. És olyan jó, amikor Közelében lehetek. Hisz csak megerősítette bennem azt, amit eddig éreztem.

Felkészülök, hogy ismét tudjam majd fogadni, amikor talán eljön. De nem mondta, hogy mikor jön, és hogyan.

Én minden nap imádkozom, és minden nap felkészülök, hogy bármikor érkezel, Uram, készen álljak. Hisz felismertelek, és követni akarlak. Nem tudom, hogy mit és hogyan kell tennem és cselekednem. Nem tudom, hogyan kell élni tovább, de Benned reménykedek, hogy majd Te megadod és megmutatod. És akkor azt csinálom, amit kérsz vagy parancsolsz. Így készülök minden nap, és várom, hogy mi történik.

És hamarosan jő. És a fény, amely jelen van. És ahogy közeledik, valaki már benne. És a közeledésével elevenedik fel az Ember a jelenlétben. Aki ismételten ugyanaz, akit előtte láttam! Öröm és mosoly Arcán. De ismételten kérdezem Tőle:

— Valóban Te vagy, a mi Jézusunk? De azt mondták, úgy kérdezzem meg Tőled, hogy: Valóban Te vagy a Názáreti Jézus? Mert csak úgy nem elég, hogy azt mondottad számomra, hogy Te vagy Jézus Krisztus.

És a Hang ezt mondja számomra:

— Én vagyok az Isteni Második Személy. Én vagyok Jézus Krisztus, aki megszülettem, hogy elhozzam a Fényt. Én vagyok a Názáreti, aki vállaltam értetek a megaláztatást és a kereszthalált. Én vagyok, aki feltámadtam, és visszamentem az Atyához. Én vagyok, aki elküldtem számotokra is tanítványaim által a Szentlelket.

— Köszönöm! Köszönöm, Uram, Jézusom! Bocsáss meg nekem, hogy megkérdeztelek. De nem tudom, mit kell tennem. Nem tudom, hogyan kell élnem. Mit csináljak? Hisz próbáltam elmondani. Van, aki próbálja elképzelni. Van, aki kételkedik. És van, aki nem szól semmit. De a megjegyzéséből és az arcából látom, hogy mit fejez ki felém. Ezt mondták számomra, hogy kérdezzem meg Tőled. Én bátorkodtam megkérdezni. De bocsáss meg, ha rosszat tettem vagy cselekedtem. Köszönöm. Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy tanítasz, hogy fogod kezemet és vezetsz. De azt még mindig nem értem, mit jelent, hogy: kiemeltél a porból.

— Megtaláltalak. Hisz kerestelek, hogy kiválasztottá válhassál és taníthassalak. És a tanításom révén átadd mindazt, amit neked adok a Földön élő embereknek a testvéreimben.

Igen-nel válaszolva köszönöm, Uram, Jézusom. Én megpróbálok mindenben úgy cselekedni és engedelmeskedni, amit kérsz vagy parancsolsz tőlem.

De erre Jézus azt válaszolja:

— Én a szeretetemmel jöttem, hogy a szeretetemet árasszam neked, számodra, és általad az embereknek. Én szeretettel kérlek, és nem parancsolok, és nem követelek.

— Ismételten bocsánatot kérek, ha megbántottalak, Uram, Jézusom. Elfogadom a kérést, és a kérésben, amit tanítasz és vársz tőlem.

Ekkor már a hír gyorsan elterjedt, hogy mi történt a faluban egy asszonnyal. Egyre többen és többen érkeztek, hogy szerették volna látni — engem, akit nem tudtak elképzelni, hogy ki vagyok, és miért mondom azt, hogy nekem Jézus Krisztus Urunk jelent meg, Ő szól hozzám, Őt látom, és Ő fogja kezem, és vezet és tanít.

Szóljak az emberekhez.

De hogyan? És mit? Mikor én nem szoktam beszélni. Én szégyellek kiállni az emberekhez, hisz soha még nem beszéltem.

És már sokan vannak jelen. De félek, és inkább elbújok.

És ekkor szólnak: „Jöjj, Marika, látni akarnak.”

— Engem? De miért? De én nem tudok hozzájuk szólni. Azt se tudom, mit kell mondani. Én jobban félek talán, mint ők!

„Nem baj, majd én beszélek helyetted!” — boldog voltam, mikor ezt felajánlották számomra. És én boldog voltam, hogy elbújhattam egy testvér mögé az emberben, aki helyettem boldogan szólt az emberekhez. Hisz neki van szókincse, ő tud beszélni!

Én nem akarok szólni, nekem nincsen, mit mondanom. Én… Én csak oda állok, hogy lássanak egy pillanatra, és inkább elbújok.

Ez így ment hétről hétre. És sokan és sokan azt mondták: „Ez nem lehet igaz. Hisz ha őneki látomása van, akkor miért nem szól az emberekhez? Miért fél? Miért bújik el?”

Nem tudok szólni. Én soha nem beszéltem. De majd feltárom Jó Jézus Krisztus Urunknak. Én megkérdezem Tőle, hogy: kívánja-e, hogy szóljak valamit az emberekhez? Hisz én még soha nem beszéltem sehol. Még az iskolában is mindig féltem, ha feleltem. Szorongás és gátlás volt bennem.

42a

Jó Jézus Krisztus Uram megjelenve örömmel és szeretettel, és tanít a nyelveken szólásában.

42b

De nem értem, mi ez a nyelv szólása. Hisz saját magam sem értem, amit mondok:

Pöti vöri…43 (…)

Santa Maria (…)44

De miért kell ezt mondanom? Nem értem.

— A Szentlélek kegyelmének ajándéka a nyelveken szólása. De e nyelvvel az emberek között nem jó beszélni, hisz nem értik, mit mondasz. De Számomra így is beszélhetsz, hisz Én megértem, amit mondasz, és te is meg fogod érteni.44a

— Köszönöm, Uram, Jézusom, ha ezt megadtad számomra. Bocsáss meg, ismét kéréssel jövök Hozzád. Nem tudom, szabad-e feltárni, elmondani. Azt kérik, hogy szóljak, akik megjelennek. De én nem tudok beszélni. Én nem tudok szólni. Én soha nem beszéltem.44b

Erre ez a válasz Jó Jézus Krisztus Uramtól:

— Kiválasztottalak és tanítalak. A tanításom után szólni fogsz az emberekhez. És itt, a jelenlévők között adom meg tanításomat, hogy tanúi legyenek, mint egy házat, amelyet felépítetek. Lent a földben, az alapoknál kezditek. Mire tetőt húztok rá, eltelik egy kis idő a folyamatában. Én így tanítalak téged, mert kiválasztottalak. És a tanításomban majd szólhatsz az emberekhez.44c Én elfogadtam Jó Jézus Krisztus Uram tanítását, szavait, amit számomra megadott, boldogan és örömmel:

— Megnyitom szívemet, megnyitom lelkemet, hogy át tudjam adni önmagam, képes legyek befogadni mindazt, amit számomra adsz, hogy tudjak tanulni, és tudjak felkészülni, és elfogadni mindent, ami szükséges.

És ekkor a tanítás minden nap jelen volt. Éjszakákon át, heteken és hónapokon, minden nap és minden nap tanultam. A család körülöttem ült. Hisz az éjszakájukat így vállalták fel, hogy tanúi legyenek a tanításomnak és a tanulásomnak. És boldogan tanulták velem mindazt, amit hallottak, hogy ismételek többször és többször a tanulásom révén.

És akkor már nem féltem kiállni, és egy pár szót szólni az emberek felé. De még mindig nem éreztem magam olyan embernek, hogy bátran oda álljak, és beszéljek nekik.

És ekkor a tanításomban Jó Jézus Krisztus Urunk azt adja számomra:

— Én vagyok a Tanítód, és tanítalak. Eljön az idő, amikor nem csak egy vagy két mondatot, hanem órákon keresztül szólhatsz. Eljön az idő, amikor meghívásoknak fogsz eleget tenni a tanúságtételben. Eljön az idő, amikor a jelenlévők tanúságot tesznek: „Valóban szemünk láttán tanulta meg mindazt, amit tud.”

De a családban mégis két férfi, aki ezt nem tudta megérteni és elfogadni, és viccesen így jegyezték meg: „Mi erre befüzetünk, hogy a Mari valamikor is szólni fog!”44d

De ekkor még nem tudták, ahogy én sem, hogy velem a tanítás révén is csoda történik, mert Jó Jézus Krisztus Uram, aki tanít nap, mint nap, hogy megállhassam helyemet, bizonyságot tudjak tenni a tanúságtételemben, és szólni a szeretet szaván az emberekhez. Mert ha nincs bennünk szeretet, mit ér az életünk? A hangunk nem szól angyalok hangján. Akkor hogyan álljak oda eléjük?

De a szeretet, amely bennem van, mindent legyőz, és mindent elfogad. A szeretet, amely megváltoztathassa az embert, nem csak a külsőjében, hanem a bensőjében is.

És a tanítás így lett jelen számomra.44e

De ez az esztendő a kiválasztottságában azt is megadta, hogy jelen van a karizma. A karizma, amit a gyógyító kenetben az emberek felett imádkoztam az imában, hogy erőt és kegyelmet kaphassanak a szeretetben.44é E karizma a gyógyításban elsőként a lélek-gyógyításunkra szolgál. Csak az után a testi problémáinkra.

E tanítást Jó Jézus Krisztus Urunk Maga adta számomra, Maga tanította, ami által az emberek a hír hallatán testben gyógyulni akartak. De hogy lélekben is gyógyuljanak, az nem számított. Hisz mikor azt mondottam számukra, hogy most kap-e gyógyulást vagy nem, azt én nem tudom, én csak imádkozhatom és felajánlhatom, de a lelki gyógyulásnak kell elsőként végbemenni, és utána várni a testi gyógyulást. Erre csak ennyi volt a válasz: „Na, te, kis tündérkém, kislányom, te ne törődj az én lelkemmel. Nekem a lábam fáj, és te a lábamat gyógyítsd meg!”

Ilyenek vagyunk mi, emberek. Nem tudjuk elfogadni a felénk nyújtott kegyelmet, amely itt van, amelyhez meg kell nyílni, és tudni kell elfogadni, szívünkbe zárni, hogy működjön rajtunk és bennünk. És ha már a lélek meggyógyult, kiegyensúlyozottá válik, akkor már várhatjuk a testi gyógyulást bármelyik problémánkra. Hisz Jó Jézus Krisztus Urunk az Orvosunk, akitől várhassuk a segítséget.

De Jó Jézus Krisztus Urunk azt is megadta a tanításában számomra, hogy:

— Én nem a karizma gyógyításának jelenlétében jöttem közétek, és nem jóslásba bocsátkozva jöttem közétek — Én a tanításomat, szeretetemet hoztam el hozzátok, hogy széjjelhintsem a Földön, hogy szeretet és béke lakozzék szívetekben és lelketekben. Az öröm és a boldogság, és a kegyelem, amely minden nyitott szívű testvérem előtt jelen van, csak tudni kell felkészülni, elfogadni és szívébe zárni.

Engedni, hogy működhessen rajtunk és bennünk.

Jézus Krisztus Urunk:

Ennek reményében áradjon felétek a gyógyító kegyelem-áldásom Mária, kiválasztott szolga által a láncban, ahogy a Feltámadási Fény-áldásomat adtam számotokra.45

Kérlek, testvéreim, akik jelen vagytok, és akiket elhoztatok, a megnyitott szívet készítsétek fel a kegyelem ajándékának a karizmában a gyógyító kenet befogadásában.

Mária szolga elmondja ismételten azt az imát, amelyre tanítottam. Az ima alatt árad felétek áldásom a gyógyító kenetben, hogy végbemehessen rajtatok és bennetek. És utána szóljon a szeretet-ének a gyógyító kenetben, hogy töltse be szíveteket.

Mária:

Jézus Nevében átadom nektek azt a gyógyító kenetet, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk áraszt felénk, mert mi mind Jézus Krisztus testvérei vagyunk, és Szent Sebeiben meggyógyultunk vagy meggyógyulunk.

Kérlek, áraszd feléjük áldásodat, szeretetedet, kegyelmedet, hogy érezzék testvéreim e jelenlétben ajándékodat az áldásban.

Elhelyezem testvéreimet a Te Szentséges Szíved oltalmába. És tudom, hogy a legjobb helyre kerültek, és szeretettel és türelemmel várják a kegyelem-, ajándék-áldást a gyógyító kenetben, ami most feléjük áradt, hogy betölthesse szívüket, lelküket, hogy működhessen majdan rajtuk és bennük.

„Én Irgalmas, Jó Istenem…”46

Én Irgalmas, Jó Istenem,

El ne hagyjál engem.

Köszönöm, hogy szent kenettel

Árasztasz el engem.

Énekekkel köszöntlek,

Szüntelenül dicsérlek.

Esdve kérlek, állj mellettem,

Éljél mindig bennem!

Hittel vallak, Úr Jézusom,

Tudnod kell ezt Néked.

Azt sugallod mindig nekem:

Gyenge a te hited!

||: Szálljon imám fel, Hozzád.

Fény-esődet áraszd rám!

Erősítsél meg engemet,

Jó Mennyei Atyám! :||

Sokszor Rólad elmélkedem,

Irgalmas Istenem.

Sose tudom meghálálni,

Amit adsz énnékem.

Esdve kérlek, Istenem,

Hogy ez mindig így legyen.

Békességben, szeretetben

Élhessünk Melletted!

Szentháromság Egy Istenem,

Te vagy a reményem.

Te adod a szeretetet,

Békességet nékem.

||: Szálljon imám fel, Hozzád,

Fény-esődet áraszd rám.

Erősítsél és segítsél,

Jó Mennyei Atyám! :||47

Jézus Krisztus Urunk:

Az ima és az ének alatt megajándékoztalak benneteket a gyógyító kegyelem ajándék-áldásával, hogy töltse be szíveteket és lelketeket, hogy működhessen rajtatok és bennetek.

Mária:

Ez az ima a megkezdett első esztendőben minden testvéremre egyesével volt jelen. Egyre többen és többen a gyógyulás révén jöttek. De hogy imádkozzatok, hogy engeszteljetek, hogy vállaljatok, az már nem teljesen volt jelen. Hisz mikor ez jelen lett, hogy egy kicsit nekünk is adni kell, nem csak kapni és elfogadni, nekünk is önmagunkból azt kell adni, hogy tudjunk imádkozni, felajánlani, átélni, böjtölni, akkor már többen és többen elmaradoztak. De az igazak, akik kitartanak, azok megmaradnak. Hisz tudják, hogy a kegyelem az ajándékában csak úgy van jelen, ha „én is tudok adni, és ez által kapni, és várni”.

Jézus Krisztus Urunk:

És ennek az esztendőnek még egy különleges tanítása és ajándéka, amit kiemelek számotokra, az István király ünnepe, mielőtt felkészítettem szolgámat, hogy a király a magyarságnak a magyarságában milyen fontos szerepe van és jelentősége számotokra. Ez a király, aki féltette az ő nemzetét, az ő országát. És mielőtt földi pályáját befejezné, ezt az országot a nemzetben kire tudta legjobban hagyni és bízni, mint Édesanyámra, a Boldogságos Szent Szűzre, akit azóta a Magyarok Nagyasszonyának is szólítotok.47a De akkor a felkészítésemben és a tanításomban arról is tanítást adtam számotokra, hogy eljön az idő, amikor még koronázás történik. És a koronázásnak a jelenlétében boldogok lesztek azok, akik megélitek ezt az időt, és tanúi lehettek annak, amiről most szolgámat tanítottam, és szolgám által nektek is megadtam.

És a ’93-as esztendő augusztus 18—19 és a 20-a ezeket adta számotokra a bizonyságtételben. És ezt sokan és sokan nem értették, hogy valójában mi fog történni, és hogyan. Egyre többen és többen érkeztek, hisz azt hitték, hogy: „Magyar királyunk lesz! Királyt fognak koronázni!” És már voltak jelentkezők is a Koronára a koronázásban.

Mária:

De ilyenkor csak annyit tudtam mondani, hogy:

— Én nem láttam, hogy kit koronáztak. Azt sem tudom, hogy kit kell koronázni. Én csak azt kaptam, hogy lesz koronázás. És boldogok leszünk azok, akik megélhessük, és tanúi lehetünk ennek a tanításnak, amit számunkra megadott. De hogy ez mikor fog megtörténni, én még azt sem tudom. Erre várni kell. Hogy mennyit, nem tudom. De felkészülünk, és várjuk Jó Jézus Krisztus Urunk tanítását, hogy mikor ad több tanítást számunkra.47b

Jézus Krisztus Urunk:

És ennek az esztendőnek még egy fontos, amelyet szeretnék kiemelni részetekre, amikor megtanítottalak benneteket — e helyet. Hisz még nem volt jelen a kis kápolnátok, amely már kőépület a szegletkőben47c, hanem még csak a szegényes sátorka, amelyet sokan lenéztek és lebecsültek. Amelyet Én, Jézus Krisztus Uratok megáldottam. Áldásomat adtam rá. Kértem Atya áldását, hogy megerősítse, és a Fényt a Világosságában megadhassa számotokra. Amikor tanúi voltatok, és csak az maradt bennetek, amire többször és többször visszaemlékeztek, hogy: „Igen, Uram, áldásodkor nem volt virágunk, csak egy pár szál. De mégis a Fényt és a Rózsaillatot adtad számunkra a hideg, téli időben, ami által bizonyságot nyertünk, akik láthattuk a Fényt, és érezhettük a Rózsaillatot a bizonyságtételében, hogy áldásodat adtad e szegényes, lenézett helyre. Amely tele van kegyelemmel és áldással a jelenlétben.”

Mária:

Ekkor még nem tudtuk, hogy mi vár ránk e szegényes sátorban. Ekkor még nem tudtuk, hogy mit fog rejteni számunkra ez az idő. De mi boldogok voltunk abban az első évben, abban a hidegben, hogy már nem a szabad, csillagos Ég alatt vagyunk, hanem már van fedél a fejünk felett. Oly boldogan és nevetve mondtátok: „Igaz, nem olyan fedél, mint talán sokan elképzelték volna, de mi örülünk ennek is!” Hisz már nem áztunk, nem fáztunk, és megkerestük, hogyan lehet egy kicsit a meleget is elhelyezni benne.

És az öröm és a boldogság és a szeretet jelen e helyen!

Jézus Krisztus Urunk:

Örömmel jöttetek. Sok-sok órát töltöttetek az estékben itt jelen imával, énekkel, beszélgetéssel, együtt érezve. Hisz mindenkit szinte testvérként fogadtatok, annak ellenére, hogy azelőtt tán nem is ismerted. Talán már elmentél mellette többször is. És azt sem tudtad, hogy kicsoda vagy micsoda. De itt a Jézus Szeretete megmutatta, hogyan kell tudni elfogadni a felebarátot, a testvért. Hogyan kell tudni átölelni. Hogyan kell tudni együtt élni vele. Hogyan kell tudni együtt örülni, együtt érezni, ha fájdalom vagy bánat jelenik szívében és a lelkében.47d És már ez a sátor az áldásával jelen van, amikor megtanítottalak benneteket: hogyan is kell imádkozni?47e Mert az imának mondanivalója van. Nem csak, ha gyakorlatban elhadarva és elmondani, és: „Talán a gondolataim egész máshol járnak. És sietek, mert nincs időm!”

Szólítsd meg Atyámat: „Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy!”

Gondolkozz el! Elmélkedj el, hogy valójában most mit mondtál!

Szent a Te Neved a szenteltessék-ben. — Érezd, hogy mit mondasz. Érezd, hogy mi az imának a mondanivalója feléd. Érezd, hogy az ima a kegyelmének erejével átjárja bensődet.47é

És ez az este egy kicsit hosszúra nyúlt számotokra, amikor több, mint három órán keresztül csak ezt a főimát tanultuk, hogy érezzük, hogy ti beszélgettek Velem és Atyámmal. Az „Üdvöz légy, Máriá”-ban pedig Édesanyámmal.

És nem csak úgy imádkozni, ahogy a magyar szóval lehet mondani: te is eridj, te is eridj, te is eridj! Csak hadarni, hadarni, hadarni! Minél többet és többet!

És sokszor és sokszor elmondottam számotokra: nem a mennyiség fontos, hanem a hit kegyelmének a minősége.47f Hogy érzed az imának az erejét. És beszélgetsz az ima révén. És tudod, hogy ezt az imát tőled valaki elfogadja, és nyitott az elfogadásodra!

Érezd a fontosságát. Érezd a kegyelmét.

Amit azóta sokszor és sokszor szolgám által megadtam számotokra.

És lázasan készültetek a Szeretet Ünnepére. E szegényes sátorkába, amit többen és többen lenéztek, megalázónak tartottak, elterveztétek magatokban: „Mekkora fenyőfákat szervezzünk ide be! Milyen fényeket!”

De Én, Jézus Krisztus Uratok a szegénységhez és az alázathoz ezt kértem tőletek:

Nem kell fény, nem kell pompa, villogás a szegényes helyre, amit sokan megvetnek. A szívetek legyen tele szeretettel és örömmel, és így gyertek! És csak pár ágakat helyezzetek el az ünnep tiszteletében. Mert ti, testvéreim, a szívetekben és a lelketekben, ami jelen van és zajlik, az legyen az ajándék e Szeretet Ünnepén.

És boldogan elfogadtátok. És megértettétek, hogy ez a csodálatos hely, ha szegény is, ha lenézendő-való is: „De mi boldogok vagyunk jelen. És a szeretet a kegyelmében úgy van jelen, hogy szinte vágni lehet! Mi elfogadjuk, és szívünket és lelkünket hozzuk el e Szeretet Ünnepében Neked, Drága, Jó Jézusom, önmagunkban.”

És ezt az esztendőt úgy fejezzük be, hogy sokan és sokan nem tudják elfogadni e helyet csak azért, hogy szolgám által azt kértem tőletek:

Mindegy, hogy mit imádkoztok átélve, őszintén és szeretettel. De a Fájdalmas Szentolvasót, azt ne imádkozzátok.

És e szavak után többen és többen eltávoztak: „Ez már nem igazi hely! Az nem lehet, hogy pont Jó Jézus Krisztus Urunk nem kéri tőlünk a Fájdalmas Szentolvasót, hogy imádkozzuk.”

Igen. Ez az esztendő a kiválasztottságában, ahogy akkor mondottam, most is azt adom számotokra: a Szeretet Éve volt a tanításomban és a szeretetemben számotokra és szolgám által, aki jelen van köztetek és veletek.

Mária:

De átjöttünk. Egy újabb esztendő, amely — az öröm szeretetének rövid szakasza elmúlott. És a szakasz után jön egy ismét más korszak, amit nem tudunk megérteni, hogy: Uram, most mit akarsz, és mit vársz tőlünk?

Ez a korszak azt hozza el számunkra, hogy elérkezett a bűnbánat-idő. A bűnbánat-idő, amely bűnbánatra hívott meg minket. A bűnbánat, amely nem azt jelenti, hogy több mindent magamtól talán elzárok. A bűnbánat meghívott minket, hogy mi a fájdalom és mi a szenvedés.

Eljött a bűnbánat első péntekje, amikor jelen vagyunk, és mi is a Katolikus Egyház szerint majd elvégezzük a keresztúti ájtatosságot.

„Felkészülünk rá, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt, és minden a szerint menjen.” — magunk között így beszéljük meg a felkészítésünkben.

De Jó Jézus Krisztus Urunk nem ezt várta tőlünk. Ő a megjelenésében megváltoztatja számunkra. Hisz eljön hozzánk. S hozzám, szolgájához fordul:

— Itt az idő, hogy megtanuljátok és megérthessétek, mi a Fájdalmas Szentolvasó titkainak mondanivalója, és mi a keresztúti ájtatosságnak a jelene a jelenlét megtapasztalásában.

— Igen, Uram, bármit kérsz, készen állok. Elfogadom. Hozzád tartozom, követlek, és elfogadom tanításodat.47g

— Ma megmutatom számodra, a fájdalomban milyen a korbácsütés elfogadása és átélése.48

Összeroskadok. Nem bírom. Nagyon fáj!49 Nem bírok felállni.

Jön a második.

És sorban a péntekek.

És eljön a bűnbánat-idő szent hete, amikor 6 pénteken keresztül50 elfogadtam a szenvedést. Nagyon fáj! Nagyon nehéz! És én nem tudom, miért kell ezt, ezt elfogadnom!

Eljött a szent hét keddi napja, amikor itt, e helyen51 Jó Jézus Krisztus Urunk megjelent52, és e szavakkal szól hozzám:

— Elmúlt a Szeretet-év a tanításomban. Íme, a bűnbánat-idő, a fájdalom és a szenvedés megtapasztalásának átélése. Tudod, mi a fájdalom, mi a szenvedés. Én, Jézus Krisztus Urad, megkérdezem tőled, kiválasztott Mária szolga: elfogadod-e e fájdalmat és szenvedést minden hónap első péntekének átélésében és a bűnbánat-idő minden péntekjében az ifjú testvéreim megmentéséért? Hisz ők a jövő testvéreim, a kicsiny apostolaim, akiket apostolokká szeretnék választani a meghívásomban és a meghívásod révén, hogy felismerjenek, elfogadjanak és kövessenek.

És nem tudok szólni. Hisz nem tudom, mi lesz velem.

Látja bennem a félelmet. Látja bennem az aggodalmat. És így szól hozzám:

— Nem most kérem tőled a választ, majd két nap múlva ugyanebben az időben ismét jövök. Addig fontold meg, mi lesz a válaszod. Hisz már különbséget tudsz tenni, mi a fájdalom, és mi a szenvedés az átérzésben és az elfogadásában.

— Köszönöm. Köszönöm, Uram, Jézusom.

A másnap nagyon nehezen múlik. Hisz nem tudom, mitévő legyek.53

Nem tudom, mit kell mondanom.

Félek! Földi gyarló ember vagyok. És a betegségeimre gondoltam, ami előtte jelen volt.

Mi lesz velem? Magamra gondolok.

Várom a segítséget.

De senkitől se kapom a választ. Csak annyit szólnak: „Veled leszünk, bárhogyan is döntesz. Nagyon nehéz látni, hogy szenvedsz, és nem segíthetünk.”54

Mit kell mondani?

Uram, Jézusom, segíts! — fohászkodok. Kérem, és nem jön válasz!55

Eljön a nap.56

És választ kell adnom.

És nem tudom, mit kell mondanom.

Hisz félek! Én egy ember vagyok a földi emberben. És mi lesz velem? Mi lesz családommal?

Nem tudom, mit kell mondanom.

Rám hagyják a választ. Senki sem segít. Azt mondják, a szenvedésre szükség van. hisz ez által kapjuk a kegyelmeket.56a

„Veled leszünk imával és a jelenlétünkkel.” — ezek a válaszok jönnek felém.

De én félek!

Eljön az idő. És jönnöm kell. És nem akarok kijönni, mert nem tudom, mit mondjak. És a földi gyarlóságban a földi ember vett erőt rajtam, és elmondom a családnak és a közelieknek:

— Nem érzem magam erősnek. Nem merem elvállalni. Hisz olyan nehéz volt, amit hat héten keresztül kaptam! Most az mind itt legyen? Nem tudom. Nem tudom. Ha ma látom utoljára, ha ma szól hozzám utoljára, megköszönöm. Én boldog vagyok, de nem tudom elvállalni. Én félek!57

A földi ember a gyarlóságomban erősebb lett rajtam és bennem, és ezt a választ hoztam el magamban.

Jövök ki sírva és szomorúan Hozzád, Uram.58

Köszöntelek.

— Elfogadom a fájdalmat és a szenvedést a kérésedben az ifjú testvéreimért.58a De kérlek, légy velem! És segíts nekem! — csak ezeket tudtam mondani.59

Hisz Jó Jézus Krisztus Urunk és az én Jézusom nem úgy jelent meg előttem, ahogy mindig — a kereszten függ!60 És szólni is alig bír!61

És ahogy rám nézett, nem szólt Ő semmit.

És ami bennem volt, már eltávozott. És már az ajkam csak ezt mondta:

— Elfogadom. Elvállalom.

És mikor igen-t mondtam, és elfogadtam, a fényben ismét a megszokott, én Jézusom van jelen, aki felkészít a holnapi napra62.

— Hisz holnap már az egész fájdalmat és szenvedést egyben fogadod, és viseled és hordozod.

A felkészítésben a gyónás révén feloldozásban részesít. Az után megáldoztat a Szentséggel.

És a szentáldozás után jelen van egy darab a szentáldozásból — kiöltve nyelvemet a tanúságban.63

Felkészített az én Jézusom a szenvedésre és a fájdalomra.

És eljött a másnap. Eljött az idő, hogy kijöjjek Jó Jézus Krisztus Urunkhoz e helyre. És egy félelem, egy szorongás és egy gátlás jelenik meg bennem és rajtam.

És kijövök. Mintha egy halottasház volna jelen — mindenki feketében. És többen sírnak.

Nem tudom, mi történt. De ahogy jövök, nem látok semmi mást, csak az embereket feketében.

És elkezdtem az életem keresztútját a fájdalomban és a szenvedésben az átélésében.

Két és fél óra után azt veszik észre, hogy nincs pulzus és vérnyomás. És felkiabálnak, sírnak: „Uram, azt nem mondtad, hogy el is viszed! Hogy meghal! Csak a szenvedésre hívtad!”

De egy rövid pillanat, és már van vérnyomás, és már van pulzus. És már beszélek.

És itt vagyok.

Nagyon nehéz a fájdalom és a szenvedés.

A korbácsütést? Vagy az elesést? Vagy a töviskoronát? Nem tudom, melyiket emeljem ki jobban. Mind nagyon fáj. És mind nagyon érzem. A kövek lenyúzzák térdemet, könyökeimet. Sebbé alakul.

S lesz erőm ezt hamarosan az első péntekben ismét végigjárni. Félelem és aggodalom jelentkezik rajtam, amit már régóta nem éreztem, és nem tapasztaltam.

De csak ezt mondogatom:

— Benned bízok, Uram, Jézusom, hogy kiválasztottál, meghívtál. Én a meghívást elfogadtam. Benned bízok és reménykedek, hogy segítesz, velem leszel, és erőt adsz, hogy el tudjam fogadni és viselni, és a kérésednek eleget tenni a kereszthordozásban, a keresztvállalásban, a Golgotai szenvedésben.

És ez mind jelen lett.

És a szenvedés valóban kegyelmet ad a léleknek és a testnek, ami által másnak érzem magam. Mert tudom, mi az igazi szeretet. Tudom, mi a megbocsájtás. És tudom, hogy a szeretet hogyan működik rajtam és bennem.

63a

És öröm és boldogság van jelen az arcokon a megtapasztalásában.

És egyre több ifjú testvér, aki érkezik, aki szintén szeretné felismerni a mi Jézusunkat, elfogadni, és szívében és lelkében érezni a hívást. Hogy a hívásnak igen-t mondjon.

És a kegyelem az ajándékában így működött a tanításában, ami hónapról hónapra elsőként mindig az ifjú testvérekhez szólt.

Jézus Krisztus Urunk:

A jövő testvéreim, a harmadik ezredforduló testvéreim!

Hisz ti vagytok a jövő a nemzedékben. Fogadjátok el hívásomat. Jöjjetek, és kövessetek. Váljatok kicsiny apostolaimmá, és árasszátok az Én Szeretetemet, amit nektek adtam ajándékul. Adjátok át tanításomat a bizonyságtételben, hogy egyre többen és többen legyetek egyek. Hisz kereslek benneteket, hogy megtalálhassalak. Hogy ti is Hozzám tartozzatok. Hisz ölelésre tárom Karjaimat, és várlak benneteket az örömben és a szeretetemben. Hogy ezt a szeretetet tudjam felétek árasztani a kegyelmében.

Mária:

A tanítások röviden szóltak a testvérekhez a felebarátban a tanítások révén.

Öt követ adott számunkra a hit kövében, a bizalom kövében és a kegyelem kövében, hogy a megdicsőülés és a szeretet hogy van jelen. És az imádság kövében és a böjt kövében, és a szentmisén való részvétel kövében, és az Eucharisztia kövében.

Jézus Krisztus Urunk:

Hisz nem kérek lehetetlen tőletek, csak azt, amit már Édesanyám is felétek megadott.

Meghívlak benneteket:

Váljatok engesztelő testvérré. Magyarország az engesztelő ország, aki az egész világért engesztel.

Tartsatok böjtöt. Legalább minden hónapban egy napot, amikor csak vizet a folyadékában vesztek magatokhoz, hogy valóban megtisztulhasson testetek és lelketek. Hisz Édesanyám kéri tőletek a kenyér- és a víz-böjtöt. De Én, Jézus Krisztus Uratok csak a folyadék víz-napját kérem tőletek a megtisztulásotok jelében. És a feloldozás a felajánlásában, amit ismét minden testvérem saját maga határolja el, hogy mennyit tud felajánlani. Hisz Én egy napot kérek egy hónapban. De aki többet ajánl fel, Én, Jézus Krisztus Uratok boldog vagyok, és örülök, ha értitek és elfogadjátok kérésemet a tanításomban.63b

Azt kérem tőletek: vegyétek kezetekbe a Szentírás-t. Hisz a lélek tápláléka a Szentírás szavaival adatik meg számotokra.

Jöjjetek Atyám Házába. Vegyetek részt a szentmise-áldozaton. És a szentmise titkában, ami a legnagyobb, és ami a legfontosabb: vegyétek magatokhoz az Oltáriszentséget az Eucharisztiában.

Hisz ha ez mind jelen van, akkor a kövek a Fényt és a Szeretetet tükrözik számotokra. Megvilágosítják az utat, amelyen tudsz haladni és előre menni. Mert az út mindenki előtt jelen van.63c De hogy képes vagy-e elfogadni, van-e erőd rálépni és haladni rajta, az a saját akaratod, saját gondolatod és cselekvésed, a szabadságodban adatik meg.

Én nem követelek és nem parancsolok. Én ölelésre tárt Karjaimmal meghívlak benneteket. És ahogy már a tanításomban többször megadtam számotokra e tanítást: ahogy a kútnál meghajoltam a szamáriai asszony előtt63d, úgy előttetek is meghajolok. És hívlak benneteket:

Jöjjetek Hozzám! Én vagyok az Élő Víz a kút forrásában. Aki ebből iszik, többé nem szomjazik. De aki a kút vizéből iszik, szomjas marad.

Fogadjátok el hívásomat, hisz Én az alázatosságot és a szeretetet árasztom felétek a meghívásom révén.63e

Jöjjetek és kövessetek. Higgyetek és bízzatok. Mert a kegyelem az ajándékában így van jelen, és így működik felétek, rajtatok és bennetek.

És ez az esztendő64 nem csak e tanításokat adta számotokra, hanem a zarándokutakat is elétek vetítette. Lázasan és boldogan készültetek. De néha szomorúság ült szívetekre, hogy néha nem mertek benneteket felvállalni. Voltak pásztorok a pap-testvéreimben, akik elsőként, amikor felkerestétek, hogy szeretnétek zarándokútra menni, és: „Legyen egy pásztor-testvér, aki bár számunkra a szentmise-áldozatot bemutatja, ami a legfontosabb. Hogy így legyen teljes e zarándokút.” — öröm és boldogság. De mikor már arról beszéltetek, hogy a „sükösdi testvérekkel megyünk” — eltávolodtak. Nem mertek felvállalni, és nem mertek együtt menni.

De Én, Jézus Krisztus Uratok szolgám által megerősítettelek benneteket:

Ne féljetek. Ne szomorkodjatok.64a Én, Jézus Krisztus Uratok veletek megyek. Legyen nyitott a szívetek és a lelketek. Fogadjátok el mindazt, amit számotokra megadhatok. És majd meglátjátok, hogy a jelenlétben milyen bizonyságot kaptok és tapasztaltok meg.

És valóban nem volt pásztor, aki felvállal és elkísér. De azért egy nap se maradtatok szentmise-áldozat nélkül. Hisz mindig megadatott számotokra a szentmise ajándéka a titkában, a kegyelmében és a részvételében.

És ez a bizonyság a tanításában így van jelen a megtapasztalásában.

És ez az esztendő, ez már a tanítás bizonyságtételét is megadta szolgám felett. Hisz erre az időre már szolgámban nem volt félelem, nem volt gátlás és szorongás. Már ki mert állni az emberek elé, hogy egy pár szóval köszönthesse a megjelenteket. És ekkor döbbentetek arra rá, hogy: „Igen, Uram, valóban Te vagy jelen. Hisz ezt csak Te adhattad meg e tanulatlan asszony részére.” — ahogy szolgámat nevezték. „Hisz ő egy primitív, egy falusi, egy tanulatlan. Ő nem más, mint egy szócső, akit használatba vesznek. De a használat nincs jelen, szinte el lehet dobni, mert megszólalni sem tud.”

Igen, ilyen jelzők illették szolgámat addig, amíg nem tudott szólni, amíg nem mert kiállni a megjelentek elé.

De mikor Én, Jézus Krisztus Uratok, aki azt mondottam:

Én leszek a Tanítója, és Én tanítom őt. És szemetek láttára a tanúságtételben bizonyság lesz számotokra, hogy szól szolgám a megjelentekhez.

És ekkor már éreztétek a bizonyságtételt a kegyelemben és a szeretetben, és az ajándékában, ami itt volt a megtapasztalásában számotokra.

De ekkor már többen és többen érkeztek, hisz sokakat a kíváncsiság vezetett ide a kíváncsiságukban, hogy megtapasztalhassák mindazt, amit hallanak a fájdalomról és a szenvedésről.

De ehhez is sokaknak voltak megjegyzései: „Jó színésznő vált belőle!”; „Jól meg tudja játszani magát!”

De mikor egy ilyen testvérem a kíváncsiságában itt jelen lett, és a jelenlétben adtam számára egy kis fájdalmat, hogy átélje, hogy szolgámnak mi a terhe, mi a fájdalma és mi a szenvedése — összeroskad, leesik, eldűl, nem bír beszélni. És már sír. És megy az orvoshoz! „Jaj, nagyon beteg vagyok! Nem tudom, mi történt velem.”

Felhívja szolgát, hogy: „Itt voltam. Én nem hiszek ebben. Hisz meg is betegedtem ott.”

És szolgám boldogan csak ennyit válaszolt:

— Mikor kezdte érezni a fájdalmat? És a Golgotán, úgy-e, a kíváncsiság vezette ide? És a kíváncsiságában nem akart megnyílni, ahogy beszéltem róla. Nem akarta átadni önmagát. De Jó Jézus Krisztus Urunk látta az ön szívét és az ön lelkét, hogy mi zajlik. És ezért talán megajándékozta egy kis fájdalommal, egy kis szenvedéssel. Nem kell félnie! Hétfőn és kedden már jobban lesz. Akkor már én is kezdek felépülni. Ez volt a bizonyság számára. Mert a kíváncsiságában nem tudott megnyílni Jó Jézus Krisztus Urunk felé.

A lázas hang a telefonon egy kicsit elcsitul. És erre így szól: „Valóban így voltam jelen. Hisz nem is ezt — még ettől rosszabbakat is gondoltam.”

És a hét közepén szolgám tudtára adja: „Szinte minden úgy teljesedett be, ahogy megadtad. Bocsáss meg nekem, hogy kicsúfoltalak! Bocsáss meg nekem, hogy kételkedtem!”64b

De szolgám így folytatja részére:

— Te nem engem csúfoltál ki. Nem engem bántottál. Ne tőlem kérj bocsánatot. Te Jó Jézus Krisztus Urunkhoz fordulj, és Tőle várd a bocsánatot.64c Hisz én elfogadtam ezt a meghívást, és eleget tettem a meghívásban Jó Jézus Krisztus Urunknak. Minden testvér saját szabad akarat-cselekvésében dönti el, hogy mitévő legyen a cselekvésében. De ha már ilyen kegyelmet és szeretetet kaptál a szenvedés átélés-pillanatában, és mivel azt mondtad, az orvos nem talált semmi problémát, és nem tudták, mi a bajod, és egyik napról a másikra felépültél, adj hálát Jó Jézus Krisztus Urunknak. Hisz kiválasztott a sok ember közül itt, a jelenlétben, hogy téged ajándékozott meg e szenvedéssel.

És a testvér azóta igyekszik minél többet és többet itt lenni. És már nincs kétely, és fájdalom, és félelem és szorongás a szívében, lelkében. És öröm és boldogság van benne.

De a tanításokban nem csak ezt adtam meg ebben az esztendőben számotokra. Hisz szolgámat megajándékoztam egy csodálatos ajándékkal. Hisz elfogadta a felkérést a fájdalom és a szenvedés átélésében. Én, Jézus Krisztus Ura megajándékozom őt azzal, amire már sok-sok éve vágyódott, de nem tudta, hogyan lehetséges. Hisz ilyen nincs a Földön. De az a fájdalom és az a bánat, amely már 22 esztendeje szívében és lelkében volt jelen, hogy bizonyság legyen számára.

A fényben egy rózsaszirom érkezik, amelyben szolgám elhelyezkedik, s elfoglalja helyét. És örömmel és énekelve megy.

Mária:

Rózsaszirom röptében száll.

Szállj hát velem a habok közt.

Rózsaszirom röptében száll.

Szállj hát velem a habok közt.

A fények útján most szállok én,

Fel, fel visz el, hol Jézusom él.

Rózsaszirom röptében száll.

Szállj hát velem a habok közt.65

És milyen szép helyen vagyok!

S azt kéri, nézzek lefele.

És lent a test.

Jé, az az én testem?!

És a lélek? Az itt van a Fényben, az Örökkévalóságban.65a

Milyen öröm és boldogság!

És szeretet ölel át.

S ezért a testért vagyunk ennyire oda? Hisz ez egy élettelen valami csak ott lent!

Ezért ragaszkodunk, Uram, ennyire?!

De itt olyan jó!

Az öröm!

Én nem is akarok sehova már menni. Én csak itt akarok maradni. Én nem akarok máshol lenni. Olyan jó!

S még nincs befejezve az ajándékom, Uram, itt a Fényben?

Api! (…) Anyi! (…)66

Jézus Krisztus Urunk:

Ez az ajándék volt szolgámnak a legnagyobb, amit itt a Földön ember elfogadhat.66a Hisz hogy megérthessétek, szolgám ajándékul kaphatta, hogy találkozhatott szüleivel, és különösképpen édesanyjával. Hisz még gyerek volt majdnem, mikor eltávozott. A hír betegséget adott szolgámnak. És nem lehetett jelen édesanyja temetésén. És számára mindig az zajlott, hogy:

— Én egy rossz gyerek lehettem. Hisz mindenki elbúcsúzhatott, de én nem. Én csak a kórházban láthattam. És utána azt mondták: ez a sír, itt van édesanyám. Hogy lehet ezt elfogadni?67 És miért nem búcsúzhattam el? Nem tudom.

Mária:

Ez 22 évig van jelen.

És én most megkapom a legnagyobb ajándékot!68 Hogy láthatom, hallhatom. Hogy milyen szépek! És jól vannak.

És mondjam minden testvéremnek a gyermekekben: (…)69[

Édesanyám testvéreimnek szól, nővéremnek, bátyámnak és húgomnak: Mi mind az övéi vagyunk a gyermekekben. Szeressük egymást, és legyünk együtt.

És ez az öröm, ez felhőtlen boldogság, kegyelem! Nem tudom leírni és elmondani. De nem is akarok sehova se menni. Én olyan jól érzem itt magam.

De az én Jézusom is szól hozzám, hisz vissza kell térni, hisz küldetésem van.69a És e küldetésben elsőként el kell mondanom, hogy van Örök Élet a halál után az Örök Hazában.

Itt a Fény, amely átölel. A Fény, amely világít, és megad mindent, ami szép, ami jó a kegyelemben.

De ismét fel kell készülni. Hisz nem maradhatok. Hisz várnak gyermekeim és férjem. Hisz azt mondja Jó Jézus Krisztus Urunk, sírva fakadnak, hogy ővelük mi lesz, ha én nem akarok visszamenni.70 De én azt se éreztem, hogy van gyermek, és nem bírja. Itt valahogy minden más a Békében, az Örömben, a Szeretetben és ebben a csodálatos Fényben. És ezt most itt kell hagynom.

Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy megadtad ezt a csodálatos ajándékot számomra.

Csak egy kicsit szomorú vagyok, hogy hogy’ mondjam el a testvéreknek71: én láthattam, és ők nem.

De ez is ajándék lesz számukra is, hogy tudjuk, hogy csak a test pihen a földben. De a lélek, az hazament az Örök Életbe.

És a Fényben visszajövök.

És már én vagyok a test.

S el kell mondanom e megtapasztalásban: nem kell sírni, nem kell szomorkodni, ha valaki eltávozik az élők sorából. Hisz mindenki úgy él itt lent, a Földön, hogy egyszer mennie kell. De nem tudjuk, hogy ki mikor, hisz erre nem mi vagyunk hivatottak — ezt Mennyei Atyánk és Jó Jézus Krisztus Urunk adja meg számunkra. De fel kell készülni, hogy bármelyik nap útra kelhetünk e Fény útján az Örök Hazába.

És hányszor és hányszor el kell mondanom a testvéreknek majd:

A szerettedet a búcsúzásában sirasd meg, és engedd el! Hisz olyan szép és jó helyre megy! Amit itt semmihez sem lehet hasonlítani. Az egy más, talán mondhatom azt, hogy: világ. Vagy jelenség? Vagy kegyelem az ajándékában? Hisz szinte nem tudom, melyik szó illik pontosan rá e Fény csodájára, amit megtapasztalhattam.

De most már boldog vagyok. És már megnyugodtam, hogy nem voltam olyan rossz gyermeke édesanyámnak. És nem azért nem búcsúzhattam el tőle. Hisz én el se búcsúztam. Mert ismét láthattam!

Köszönöm ezt az ajándékot és ezt a kegyelmet.

Jézus Krisztus Urunk:

És ahogy haladunk előre az ünnep emlékeiben, a tanítások, amelyek kézzel foghatók voltak számotokra, kötődött a Szentíráshoz és a Szentírásnak valamelyik Evangélium-tanításához. Hogy jobban megérthessétek és elfogadhassátok az Evangéliumokat, a Szentírás szavait, amely jelen a mának és majdan a jövőnek.

Mária:

Hisz a táplálék számunkra így van jelen.

Jézus Krisztus Urunk:

De azt is megadtam számotokra:

Ha bánatos vagy, ha szomorú vagy, ha szeretnél választ kapni valami problémádra a miért-ben, vedd kezedbe a Szentírást. Add át magad az imában és a kegyelemben. És engedd, hogy a Szentlélek kegyelmével nyíljon ki. És a miért-re választ kapsz a hit tanításának bizonyságtételében. És akkor már megerősödhetsz. És már boldog lehetsz.

Mert a kegyelem, az mindig jelen van. Csak te, testvérem, tudsz-e megnyílni, és tudod-e befogadni, és szívedbe zárni mindazt, ami jelen van?

És ekkor már jelen voltak egyre több és több, a megírt dallam az énekben és az imában.71a

De voltak többen és többen, akik versenyeztek mindazért, hogy többet tudjanak írni és átadni. De sokszor és sokszor Mária szolgám elkezdett egy dallamot két sorban, és majd várta, mely testvér hozza el a leírt szöveget az énekhez.

Hányan és hányan lázasan és boldogan örültetek, hogy: „Ezt hallgasd! Ezt énekeljük! Mert mily boldogok vagyunk mi, hogy ezt mind leírhattuk!”

És öröm és boldogság töltötte el a szíveteket és a lelketeket e örömben.

Ha csak most ezt a sorokat említem, amely testvér így mondta: „Ez nem igaz! Hogy velem történhetett? Én? Én ezt leírhattam? Létezhet?”

„Falunk felett szállnak angyalok, / Hirdetik az Evangéliumot.”

Hogy is szól ez az ének szívből és szeretettel?

Falunk felett szállnak angyalok,

Hirdetik az Evangéliumot.

Hirdetik, hogy Istenünk szeret,

Térjetek meg e világban, emberek!

Országunkra eljön a béke,

Szűzanyánkat epedve kérve,

Mentse meg a bűnös lelkeket,

Hogy ne legyenek szenvedő gyermekek.

Uram, Jézus, tárd ki Két Karod,

Öleld át az egész világot!

Fény-esődet hullajtsd mireánk,

Szomjas a Föld és a lélek, Jó Atyánk!

Boldogok lesztek majd, gyermekek,

Ha Szűzanyánkat ti is kéritek.

Megmenti a szenvedő hazát,

Megszólalnak majd az égi harsonák!

Falunk felett kisütött a Nap,

Meghallottuk a hívásodat.

Kenetedet küldöd mireánk,

Amit átad kedves szolgánk, Máriánk.

Köszönjük ezt Néked, Jó Uram,

Hogy itt lehetünk, e Szeretethajlékban!72

Most csak ezt az egyet emeltem ki a sok énekből, az ajándékból, amely jelen volt számotokra.

De emlékeztek e időszakra? Amikor nap, mint nap írtatok, és örültetek, és boldogok lettetek. Mert ez ajándék és csoda a sok-sok csodálatos énekből.

Hisz a tanítás a jelenlétben nem csak szolgámon volt jelen, hanem számotokra is, akik bizonyságot tehettetek e megtapasztalt írás révén. Hisz az egyszerűségetekben hányan és hányan azt mondottátok: „Nem tudom, hogy honnan jött, de csak úgy jött, és írni, és írni kellett. És ha nem akartam írni, majd később már ismét nem jelentkezett.”

Hisz Jó Jézus Krisztus a Szentlélek kegyelmével meglátogatott és megajándékozott. Aki nyitott volt és elfogadta, az bizonyságtételben leírta. Aki egy kicsit eltávolította magától, az néha talán egy kicsit kevesebb kegyelemben részesülhetett. De ez nem azért történt így, mert Én, Jézus Krisztus Uratok nem akartam megadni a kegyelmet, az ajándékot a Szentlélek kegyelmében. Ahogy többször elmondottam már: a szabad akarat és a cselekvés, az jelen van. És minden testvérem saját maga tudja, hogy mennyire nyílik meg, mit képes befogadni, és mi szerint szeretne élni a mindennapjaiban.

És az esztendők így voltak jelen számotokra.

De most abból az esztendőből, amelyet majd felismertek, azt emelem ki, amikor szintén egy zarándokúton voltatok.73 És mikor visszatértetek, és elhoztátok a jelkép-szobrot74, hogy elfoglalhassa itt, e helyen trónusát. Hisz vannak testvéreim, akik nem tudnak eljutni arra a helyre. De jelen van számukra. És hónapról hónapra engeszteltek. És eljöhettek letenni a fájdalmat, a bánatot, a kérést, a fohászt, a szomorúságot és az örömöt a hálában.

Szintén ez az út csodálatos volt a maga saját kegyelmében a megtapasztalásában. De akkor is voltak kételkedők, akik nem teljesen fogadták el szolgám által a kiválasztott jelkép-szobrot, hogy elfoglalhassa trónusát. De végül bizonyságot nyertetek, és megtapasztalásban volt részetek.

És e út után, mikor hazatértetek, már terveztetek egy újabb zarándokutat75, hogy talán még oda is el kellene menni.

De Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztott szolgámnak és nektek ezt adtam számotokra:

Igen, a készület, amely jelen van — elmehettek. De szolgámat majd Én, Jézus Krisztus Uratok készítem fel az útra. Amikor majd onnan visszatér, akkor már nem sok lesz a fájdalom, szenvedés, amely jelen lesz számotokra.

Ezt sokan akkor nem értettétek, hogy a burkolt szavak mit rejtenek.

Eltelt egy pár év, és voltak, akik feltették a kérdést, hogy: „Talán az Úr Jézus elfelejtette? Hisz nem ad semmi jelet? Hisz nem kell oda menni?”

Én, Jézus Krisztus Uratok, amit megadtam — bármiben — számotokra a felkészítésben, a tanításokban, azt mindent idővel megélhettetek a bizonyságtételében!

És most is azt mondom számotokra: hamarosan eljön az az idő, ahogy akkor mondottam, hogy ez a zarándokút jelen lesz szolgámnak a bizonyságtételében.75a

De ismételten így mondom, hogy: szolgám megadja, hogy e úton kivel szeretne együtt részt venni a bizonyságtételben és a megtapasztalásban. Hisz a zarándokút, amelyet kimondottan szolgám részére a meghívásában adom, az nem kirándulás, hanem valóban a zarándoklat. De a zarándoklatban, ahogy máskor is jelen voltatok és jelen lesztek, és majd a jövőben, mindig tudni fogjátok, hogyan kell a mindennapokat élni. Hisz a meghívás-utakban is jelen van a zarándoklat része, jelen van a szeretet része, és jelen van az örömnek és a nevetésnek a része.

Hisz mindig elmondom számotokra: örüljetek és örvendezzetek. Hisz néha némely földi testvérnek oly rövid a földi élete e vendégéletben. Hisz nem tudjátok, hogy meddig tart. De ez az élet ne csak a munkának, ne csak a fájdalomnak, a bánatnak, a szomorúságnak az élete legyen, hanem legyen benne öröm, boldogság és szeretet a megbecsülés jelenlétében. Hisz ha ez mind jelen van, a fájdalom az örömmel párosulva, a megbocsájtás a szeretettel és a kegyelemmel, akkor már másképp éled az életed. Akkor nem válsz egyhangúvá. Nem érzed azt, hogy céltalan az életed. Nem érzed azt, hogy: „Hiába élek.” Nem érzed azt, hogy: „Hiába imádkozom, hisz engem senki sem hallgat meg, senki sem ismer, és senki sem segít számomra.”

Bízni és reménykedni kell, hogy a felajánlás az imában mindig meghallgatásra talál.

Soha nem vagy egyedül, testvérem. Bárhogyan is érzed, hogy talán a családodban, talán az otthonodban a személyi jelenléttel úgy érzed, hogy egyedül vagy — de Én, Jézus Krisztus Urad jelen vagyok, és veled vagyok. És ha elfogadsz, benned élhetek. Hisz ha megnyitod szívedet, lelkedet, hogy eggyé válhassunk a kegyelem szeretetében, akkor már nem érzed magányosnak és szomorúnak. Mert nem érzed az életet kínnak és keservesnek.

Már nem mondod azt, hogy: „Hiába élek.”

Már örülni tudsz minden percnek, minden pillanatnak, minden órának, minden napnak, ami számodra jelen van és megvirrad.

Érezd az élet ajándékát, kegyelmét.

Érezd, hogy: „Érdemes élni! Érdemes néha küzdeni. Mert a küzdelem meghozza a maga ajándékát a kegyelmében.”

Hisz a tanításokban, amelyeket most nem emelek ki, hisz az írásban76 jelen van számotokra. Csak időnként előveszed, és az elmélkedés részében átolvasod, átnézed. És akkor már boldog vagy, hogy: „Mily nagy, mily öröm és mily boldogság volt!”

Talán csak most egyet emeljünk ki: a ’95-ös, talán novemberi Golgota, vagy a ’94-es márciusi üzenet a bűnbánat kegyelmében. Mindegy, hogy melyikre emlékezel. Mindegy, hogy melyikből élsz, és táplálékot nyersz a kegyelemben és az erőben. A boldogság, a szeretet, amely mindenki előtt így jelen van, mint ez a nyitott lap vagy könyv, bármit, amit magad elé veszel.

Csak te, testvérem, nyitott vagy, és képes vagy-e befogadni, szívedbe zárni, egyesülni vele?

És ez alapján engedni, hogy ha szükséges, változtatni az életeden, önmagadon, a bensődön. Hisz elsőként a lelket kell megformálni, engedni, hogy csiszolni.76a

Ilyenkor ezt a tanítást hoztam ki számotokra, csak például, a sok közül, hogy:

Van egy drágakő, amelyet a bányában kiemelnek. Amely nyers, és még nincs neki oly nagy fénye és ragyogása. Meg kell munkálni, hogy mit lehet kihozni belőle, hogy valóban szép legyen. Hogy a szem tetszését megnyerje. Így kell engednetek a bensőtökben a lelketeket, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, ha elfogadtok, hogy egyesülhessünk, hogy ezt a lelket egy kicsit megmunkáljam, megcsiszoljam. Hogy értéke legyen és fénye a testben! Mert akkor már érzed, hogy: „A lélek, amely megváltoztathat. A lélek, amely erőt ad. A lélek, amely élteti a szívemet és lelkemet. A lélek, amely tükröződik a külsőmre. És ez által talán a külsőben más vagyok.”

Ahogy mondottam: mikor a tükör elé állsz, és magadra pillantasz, ti csak a külsőséget látjátok. De sokan azzal sem vagytok megelégedve.

Mi lenne, ha néha a benső tükrötökbe is néznétek? És a benső tükrötökkel megvizsgálnátok önmagatokat, hogy: „Valójában milyen vagyok belülről?”

Ahogy a szőlő- és a búzaszem tanítását adtam számotokra. Hisz sokan és sokan nem értettétek: a szőlőtő, a szőlővessző és a szőlőfürt. De sokan és sokan megértettétek az Evangéliumból.76b

De Én azt mondottam számotokra: a szőlőtő, amely biztos alapot nyújt. Ez által egy termő szőlővessző jelenik meg. És a szőlővessző meghozza a maga gyümölcsét a szőlőfürtben. És a szőlőfürtben jelen vannak a szőlőszemek. De a szőlőszemek — néha leveszed a fürtöt és forgatod. És rádöbbensz, hogy a külsőségében milyen szépet mutatott. De egy kicsit megfordítod, már azt látod, hogy vannak rajta éretlen, savanyú, fanyar szemek. Vannak rajta rothadó szemek. És vannak rajta sérült szemek.

Ezek mind, testvéreim, ti vagytok.

Mert vannak érett, ropogós szemek, akik igyekeznek a lelküket egyensúlyban tartani az eggyé-válásban. És vannak a lélekben sérültek. És vannak a lélekben rothadóbbak, akik nem tudják értékelni önmagukat és életüket. És vannak rajta éretlen, amely egy kicsit talán zöld is, savanyú is, fanyar is. De hogy még nem érett meg, ez még nem azt jelenti, hogy soha nem tud beérni.

A reményt és a bizalmat meg kell adni minden embernek a Földön a felebarát-testvérben.

De ugyanígy a búza-tanítása a kalászban?

Hisz jön a magvető, elveti a búzát. És vannak a búzaszemek, amelyek az út szélére esnek. Jön az Ég madara, felveszi és megeszi. Abból már ugyan nem sarjad ki. Van a köves, sziklás talaj a tüskékben, amely odaesik, amely ugyan elindul kisarjadni, de oly szorosan körül vannak vele, hogy nem tud növekedni, és megsemmisül. És van a jó termőföld, amelyben elhal, hogy kisarjadjon, és szárba szökkenjen, és búzakalászt hozzon. És a búzakalászban már lehet, hogy több búzaszem van jelen, mint röviden csak a tanítás részét nézve. De a búzaszemek a kalászban együtt, szorosan megférnek az örömben.

„És mi, akik itt élünk a Földön a földi emberekben — a tanításomban kérdeztem —, meg tudunk élni együtt, egymás mellett? Vagy haragszunk, gyűlölködünk, nem fogok veled kezet, nem ülök melléd, nem szólok hozzád, nem bocsájtok meg?”

Ez a mindennapi élet nagy részének története.

A tanításokat azért adtam számotokra így, kicsit kibővítve, a megértés és a felismerés és az elfogadás jelében, hogy érezd: az Evangélium és a Szentírás ezt tudja nyújtani számotokra, hogy ti is Hozzája tartoztok. Mert az Egyház, a Szentírás és az Evangélium csak a testvérekkel együtt működik és van jelen.76c

Hisz ha nincsenek hívők a testvérekben, nincs szükség sem a pásztorra, a pap-testvérre, sem püspökökre. Mert nem marad Egyház. Hisz a pap önmagának nem fog beszélni. A pap csak a híveknek szeret beszélni. És a pap a pásztorban oda áll a nyájához, az élére, hogy terelgesse az ő nyáját.

De néha az élét nem teljesen úgy kell értelmeznetek, hogy: „Én most ide, előre felállok, és kövessetek!”

És lehet, hogy a pásztor hátranéz, és már nem lát senkit. Széjjelszéled a nyája.

Igen. Lehet ott is menni, akkor, ha figyelem a nyájamat, és ismerem a nyájamat.76d

De ha nem vagyok benne biztos, hogy még ismerem a nyájamat, akkor jobb hátul állni, és széttárni karjaimat, és terelgetni, mert: „Ti mind az enyéimek vagytok! És szeretnélek megismerni benneteket. Szeretnék a pásztorotok lenni.”

És a pásztor ismeri juhait a nyájban. És a juhok a nyájban ismerik az ő pásztorukat.

Egyszerűk a tanítások, amit megadtam számotokra folyamatosan az átélésben, az elfogadásban és a kegyelemben.

Soha nem adtam olyant, amit nem tudtok megérteni, elfogadni.

Soha nem adtam olyant, amit lehetetlen teljesíteni.

Én, Jézus Krisztus Uratok szolgám által mindig csak olyant adtam számotokra a meghívás révén, amit teljesíteni lehet. És nem nehéz teljesíteni a szabad akarat cselekvésének elfogadásában.

Eljött az idő, amikor az ajándékok ideje érkezett el felétek, számotokra a Sükösd engesztelésében az Ötszínű Szentolvasó, amelyet sokan és sokan megnéztetek, de néha így mondtátok — nem nyíltan mindig szolgámnak! —: „Hát nekem ugyan ilyen cifra rózsafüzér nem kell!”

Igen, a Szentolvasó lehet, hogy cifra, de a jelentőségét is megadtam számotokra: sárga a hitet és a hűséget jelenti; kék az elfogadás engesztelését; fehér a tisztaságot a szentgyónás és a szentáldozás keretében; piros a szeretetet tükrözi számotokra; a zöld a reménységet.

A misszióban: sárga = Ázsia; kék = szigetországok; fehér = Európa, amelyben élünk; piros = amerikai földrész; zöld = Afrika.

Hisz csak röviden vázolom le számotokra.

És készítettétek kérésemre az Ötszínű Szentolvasót, hogy áldásom révén megajándékozhassa szolgám testvéreimet.

De voltak olyan testvérek, akik a megjegyzésük révén igen-igen sokat vártak, mire megkaphatták végül a Szentolvasót. Hisz a megjegyzésük egy kicsit arra hívott fel, hogy gondolkodóba ejtse testvéreimet. És a gondolkodásuk és a megértésük és a megtapasztalásuk révén majd vágyódjanak a Szentolvasóért, hogy: „Nekem is lehessen. Én is tudjak imádkozni. Én is, Uram, Jézusom, a Te kérésed révén a Magyarország-engesztelőkhöz tartozzam, aki az egész világért engesztel.”

Mária:

Hisz az engesztelés, hogy szorosan együtt és egymás mellett legyünk, mint a szentolvasó-szemek, a testvérek a jelenlétükben. És éjjel-nappal tudjunk imádkozni, szüntelenül.

Hisz mi, mikor imádkozunk a napszakokban, máshol talán pihennek. Mikor mi nyugodni térünk, minket felváltanak, hogy együtt és egységesen tudjunk imádkozni a Földgolyón élő testvéreinkért az eggyé-válásban és a szeretetünkben.

Jézus Krisztus Urunk:

Ez sem volt lehetetlen a kérésben, amit megadtam számotokra. Ez mind úgy volt jelen, hogy higgyetek és bízzatok, tanuljatok meg imádkozni, és fogadjátok el mindazt, amire felkértelek benneteket.

És a Szentolvasó elindult útjára. És most már a világ földrészein jelen van a Színes Szentolvasó. És már nem mondják Rá, hogy cifra. Hisz tudják a jelentőségét a Misszió Szentolvasójában, a Sükösdi Szentolvasóban. És már elfogadják. És már imádkoznak Vele. És örülnek, hogy a nagy engesztelőkhöz tartoznak.

Ez mind a tanításból kiemelve számotokra.

De a hit és a kegyelem, ez nem csak ebben volt jelen a megnyilvánulásában, a bizonyságtételében és a megtapasztalásában. Hisz hónapról hónapra a szenvedés és a fájdalom, amely mindig a tanításokban mást nyújtott számotokra a meghívásban, az elfogadásban, a kérésben. Hisz sokan sokféleképpen értelmeztétek.

De az ajándék és a tanítás mindenkinek egy.76e

És a kegyelem, amely sokszor felétek áradt áldásom révén kézen fogva, hogy minden testvérem a láncban érezze. Többen és többen eldőlve megtapasztalva e jelenséget.

De semmi olyan nincs jelen, amit nem lehet megérteni, elfogadni, a szívbe és a lélekbe zárni, és e szerint elindulni a változás útján.

Bízni és reménykedni, mert az öröm és a nevetés és a boldogság épp úgy hozzá tartozik a mindennapi életetekhez, mint ahogy a levegőt veszitek, vagy ahogy táplálkoztok.

Hányan és hányan tanúi voltatok annak, mikor szolgámat, úgy mondtátok, szinte felhőtlen nevetésben tör ki. És nem tudjátok, hogy miért. Sokszor, mikor számára megmutattam egy olyan részt a megtapasztalásban, mikor talán fáztatok ezen a helyen, és már szerettetek volna elmenni: „Hisz imádkoztunk. Nincs tanítás. Hát minek maradjunk? Hát megyünk.” S ilyen viccesen neveztétek magatok között néha: „Na, húzzunk el, mint a vadlibák!” Így! Még intettetek is hozzája.

Alig kiérsz az ajtón, úgy sietsz vissza, hogy összetöröd magad: „Nehogy valamiből is lemaradjak!”

Hisz azt hallottátok, hogy szolgám indul és mosolyog: „Jaj, menjünk vissza! Nem akarok lemaradni!”

Akkor már nem siettél haza! Akkor már azt is elfelejtetted, hogy hova is indultál? Törtétek össze magatokat a szűk helyen.

És az öröm és a boldogság így elevenedett meg rajtatok és bennetek.76é

De volt olyan testvér is köztetek, mikor Mária szolgámat a tanításokban és a megtapasztalásokban, hogy hogyan működik — példának — a fejetekben a kisagy és a nagy félteke.

Mária:

És csak egy testvérhez léptem oda, csak oda tettem a kezem, már így hessegette ki fejéből a gondolatot: „Nehogy elmondja, hogy mi is van bennem!”

Jézus Krisztus Urunk:

De volt olyan is, akinek voltak kételyei, és csak gondolkodott. És a gondolatára megjelent a válasz.76f Körbenéz: „Nem is szóltam semmit. Jobb lesz innen elmenni, mert itt még azt is elmondják, amire gondolok!”77

De látja, hogy senki nem vesz észre semmit: „Akkor talán maradok.”

Öröm és boldogság.

És most a kételkedőkhöz szólok. Mikor szolgám jelen van, és azt a tanítást adtam:

Nem lesz már egyenként a kézrátétellel a karizmatikus gyógyító kenet-ima. Szolgám majd közösen fog felétek szólni.

Erre: „Hát az meg milyen lesz?! Hisz aki előttem van, elvesz mindent tőlem!”Általános derültség támad.

A gondolatok így vannak jelen a gyarló emberben, aki csak önmagára gondol, nem felebarátjára!

És szolgámnak semmi mást nem kellett tennie, csak így pásztában nyújtotta a kezét.

Nem kell félnetek, most nincs jelen!79

És dűltetek le. És azt mondja a testvér: „Uram, hiszek! Hiszek, csak nem akarok leesni!”79a

Úgy-e, ismerősek a szavak?

Ezt mind itt éltétek át az örömben és a boldogságban!

És szerettétek egymást bármilyen probléma, bármilyen fájdalom volt.79b

És erre tanítottalak benneteket mindig és mindig, hogy:

Ha könnyezel, ha sírsz, ha nehéz a terhed, ne féld átadni igaz testvéreidnek.

És a testvérek néha így szóltak sírva: „Segítsetek imádkozni, mert nagy baj van nálunk. De én hiszek a mi Jézusunkban. Én hiszek ebben a testvérekben, akik jelen vagytok. Tudunk mi úgy imádkozni, hogy meghallgat a mi Drága, Jó Jézusunk, a mi Szűzanyánk, és segít a mi bajunkon.”79c

És a testvérek, akik többször és többször már így kérték szolgámat és felebarátait, bizonyságot nyertek. Hisz többször és többször tanúságot tettetek róla.

Mária:

Voltak olyan testvérek, akiknek az orvosok nem jót jósoltak. De a hit ereje és a bizalom nem csak Jó Jézus Krisztus Urunk felé, hanem a jelen lévő testvérek felé is nagy volt, fel merte vállalni azt, hogy: „Én hiszek bennetek, hogy ti velem együtt imádkoztok. Együtt érzitek át az én bajomat, fájdalmamat. És segítetek.”

És a csoda itt is megjelent.79d

Jézus Krisztus Urunk:

Igen. De voltak olyan testvérek is, akik azt mondták szolgámnak: „Neked az a feladatod, hogy te csak imádkozz. Mi nem érünk rá. De tőled várjuk, hogy édesanyánk jobban legyen!”

Hisz ők csak a munkának éltek, és a munka révén az anyagi javaknak. A lélekkel és a lélek ajándékával nem törődtek.

Hisz ezt kérem tőletek a tanításom révén, hogy.

Fogadd el felebarátodat és testvéredet. Szeresd.79e

De azt is kértem tőletek:

Szeresd jobban ellenségedet, mint önmagadat. Mert ez által kaphatod meg azt a kegyelmet, amire talán vágyódsz.79é

De olyan is megtörtént e hosszú időszak révén, amikor a testvér rendszeresen járt, és mindig másért fordult szolgámhoz az ima-szándékban. Mindig azt kérte, hogy „annak legyen jó”. Hogy őbenne mi zajlott, a szolgám nem tudta. De látta rajta, hogy valami nincs rendben. És megkérdezi hát tőle egy hosszú időszak után:

— És magának nem kell semmi? Hisz maga is rosszul néz ki.

Erre így felel: „Amíg én el tudok ide jönni, és amíg én el tudok menni mindig a templomba, addig én nem kérek magamnak semmit. Az én problémám, azt én vállalom, és hordozom. A betegséget, mindent. De úgy sajnálom néha szomszédot, néha ismerőst.”

Néha gyermek, néha unoka. Mindig mások és mások voltak előtérbe helyezve.

És ez a beszélgetés után egyszer sírva jön a testvér, és így szól: „Képzeld el, Marika, én kaptam a kegyelmet, és nem is kértem. S milyen boldog vagyok! Gyógyulást nyertem.”

Hisz szolgám megkérdezi tőle:

— És akit felajánlott, akkor ott nem történt…?

„De — azt mondja —, az is megkapta! Ez külön csoda és ajándék! Nem tudok elég hálás lenni a mi Drága, Jó Jézusunknak, a mi Szűzanyánknak, hogy meghallgatott, segített. És látta, hogy mi van bennem, és nekem is segített.”

Higgyétek el, testvérek, hogy ha nem csak önmagatokra gondoltok, hanem felebarátaitokra és testvéreitekre, elfogadom a kérést, a felajánlást, szolgámmal együtt. De látom szíveteket, látom a lelket, hogy mi zajlik bennetek, és segítséget tudok nyújtani az örömben és a kegyelemben.

Ne félj!

Ne szomorkodj!

Ne csüggedj!

Legyen erős a hit a szeretetében, ami által minden megváltozhat, ami által nem nézed olyan sötétnek ezt a világot.79f

Igen, néha sötét. De a Fény, amely jelen van, és megvilágosítja számotokra az utat, hogy tudjatok haladni rajta. A Fény világosságot ad a léleknek! És a Fény segítséget nyújt.79g

Hisz hónapról hónapra a szenvedés révén a Fény mindig megelevenedik előttetek.

De hányan és hányan fogadjátok be?

Hányan engeditek, hogy világítson számotokra?

Hányan és hányan úgy viszitek el ezt a Fényt, hogy „az otthon maradottaknak, a családnak, a felebarátnak, a testvérnek tudjak egy kis Fényt adni, hogy világítson ebben a sötét világban” — ahol talán a gyűlölet, az irigység és a kapzsiság hatalmasabb a békénél és a szeretetnél. Ahol már az embernek nincsen megbecsülése. Ahol nem figyeltek senkit és semmit.

De Én, Jézus Krisztus Uratok erre tanítlak benneteket, hogy tudjatok változni, tudjatok változtatni, tudjátok elfogadni az életet a mindennapokban, és tudjatok segítséget nyújtani azoknak, akik rá vannak szorulva, talán a te kézszorításodra, talán a te mosolyodra, simogatásodra, vagy talán csak egy-két szóra, hogy: „Ne szomorkodj, testvérem, nem lehet olyan nagy baj, amin nem lehet segíteni, vagy amit nem lehet felajánlani, vagy amiben nem lehet bízni, hogy segítséget nyerhetünk.”

Higgyétek el, egy jó szó, egy kézfogás, egy mosoly sok mindent tud nyújtani egy testvérnek, egy felebarátnak.

Öröm és boldogság övezik rajtatok és bennetek a megtapasztalásokban és a kegyelmekben, az áldásokban, amit egy éven és több éven keresztül már átadtam számotokra az áldásban, a bizonyságtételben.

Érezd, hogy te is egy testvérem vagy, akihez kinyújtom Kezemet, megfoglak és vezetlek. És együtt haladunk az úton még akkor is, amikor magányos vagy és szomorúnak érzed magad. Akkor is, amikor úgy érzed, hogy senki sincs veled, és senki sem segít neked. Ilyenkor azt mondjátok sokszor és sokszor: „Hiába imádkozom. Hiába kérem a segítséget. Nem segít engem senki.”

Ilyenkor ezt a tanítást emelem ki számotokra, amit már megadtam a szolgám által a bűnbánat Golgotai időszakában számotokra, hogy:

Jelen vagyok Én, Jézus Krisztus Uratok, és jelen vagy, testvérem, te, Mellettem. Együtt haladunk a Föld sivatagában, a homokban, örömmel és szeretettel. Már nem érzed a fájdalmadat, a bánatodat, a szomorúságodat. Már csak azt érzed, hogy a lelked lángol és örül és ujjong. És a haladásban hátrapillantasz, és a sivatag homokjában csak azt látod, hogy egy lábnyom van jelen. Erőt vesz rajtad a kétely, a csüggedés, a félelem és a szorongás. A szorongással könnyek jelennek meg az arcodon, és sírsz. És már a lélek lángja kialudóban van. Már nem érzékelsz semmit a fájdalom szomorúságában. És csak ezt mondogatod magadban: „Uram, én azt hittem, velem vagy e nehéz órámban, e nehéz pillanataimban! És már csak egyedül vagyok. Hisz már nem látlak. Hisz hátranézek, és a sivatag homokjában már csak egy lábnyomot látok.”

És ekkor megszólal a Hang:

— Nem kell félned! Nem kell szomorkodnod! Itt vagyok. Veled vagyok. Szeretlek. És óvlak. Hogy egy lábnyomot látsz már a Föld-sivatag homokjában? Az mind azért van így jelen, mert Én, Jézus Krisztus Urad annyira szeretlek, hogy felemeltelek és Karjaimba vettelek, és Magamhoz öleltelek, hogy enyhítsem fájdalmadat, bánatodat. Hogy érezd, hogy a lélek lángja erős legyen. Hogy ebből tudjál táplálkozni, erőt venni akkor, mikor nehéz a mindennapod. Hisz már csak az Én Lábnyomomat látod a sivatag homokjában. De Mi együtt vagyunk, mert szeretlek.

E tanítást nem véletlen adtam meg számotokra: hogy érezd a közelségemet és a szeretetemet a kegyelemben, amit megadtam, és amit tanítok. Mert ez által tudsz változni és változtatni a mindennapok életút-porának haladásában.

És a tanítások révén menjünk kicsit tovább.

Mikor már ez a hely80, amelyet nehéz szívvel hagytatok el, hisz elkészült számotokra már a kőépület81. De az sem volt könnyű a megjelenésében. Hisz kinőttétek ezt a helyet. És a faluban a kőépület, amely Atyám Házánál jelen van, szolgám részére nem nyitnak meg. Így valahol lennetek kellett.

Akkor Én, Jézus Krisztus Uratok kértem tőletek, hisz jelen van, adott ez a hely, és legyen számotokra egy kőépület, ahol méltóan és tisztelettel tudtok jelen lenni imában, engesztelésben és majdan a szentmise-áldozatban.

Nehezen mentek, hisz akadályok gördültek elétek.

És a kételkedők ekkor ismét távol maradtak. „Hisz ha Jézus kérheti ezt szolgától, vagyis Máriától, akkor miért nem segít számára?” ― ez volt a válasz.

De most is azt mondom számotokra:

Soha nem hagytalak el benneteket. Mindig segítettem. A bizonyságtétel sokszor számotokra kézzel fogható volt.

De az akadályt a küzdelemben, a földi törvényekben nektek is végig kellett járnotok.

De azt mondottam, különösképpen akkor, amikor azzal vádoltak benneteket, az Evangélium-részre, hogy: „Homok ez az alap. És itt akarnak építeni. Jön a forgószél, jön az áradat, és elviszi az épületet.”81a

És akkor ez volt felétek a válaszom:

Lehet, hogy homok a talaj, amely jelen van. De benne Én, Jézus Krisztus Uratok leszek a szegletkő, amelyre építetek. És a kőépület állni fog.81b És örülni fogtok.

És ez megadatott számotokra elég rövid időn belül.

És ekkor már ilyen vádak jöttek: „Hát ha ez az asszony valóban beszél Jézussal, akkor mondani kell számára, segítsen nekünk is. Járjon közben értünk. Mi is szeretnénk a templomnak a tetőszerkezetét kicserélni, és nincs rávalónk. Hát ha ő is a semmiből kezdte, és mint a gomba, kinőtt a földből, akkor segítsen számunkra is.”

De ettől még csúnyább megjegyzések is voltak jelen.

Szolgám szomorúvá vált és sírt:

— Uram, én nem bántottam senkit. Én ezt nem kértem, Te adtad nekem. Te jöttél hozzám. Te választottál ki. Én csak azt szeretném a cselekvésben, amit kérsz tőlem, hogy tudjam teljesíteni. Segíts, hogy el tudjam fogadni mindazt, amilyen vádakkal illetnek.

De az épület elkészült. És minden aprónként a helyére került.

És most már öröm és boldogság járja át szíveteket és a lelket, hogy a szentmise-áldozatot, ami a legnagyobb a kincsben, és a titok értelmében és ajándékában, jelen lehet számotokra e helyen.

De e helyet, a szegényes sátorkát, ahogy sokan és sokan neveztétek, Én, Jézus Krisztus Uratok nem engedem, hogy tönkretegyétek.

Ez volt a kezdet, és ez legyen a jelen és majdan a múlt a jövőhöz.

Mert ez által tudjátok megmutatni mindazt, hogy nem azonnal volt számotokra egy ilyen szép hely. Volt idő, amikor a zord hideg estékben és éjszakákban sok órán keresztül itt voltatok jelen imában, engesztelésben és a Golgotai út megjelenésében.

Amit még most, a jelenben is itt kérem tőletek, hogy ez itt történjék, hogy nem szabad e helynek feledésbe merülni, mert a kegyelem és az ajándék a csillagos Ég után itt indult, és itt kapta a sok testvér a sok kegyelmet a megtapasztaláshoz és a felismeréshez.

És így kérlek benneteket, hogy az örömet, a szeretetet és a boldogságot így vigyétek át az új kőépületébe, a Szeretet Házába, ami számotokra elkészült, és ami már egy kicsit mást nyújt minden olyan zarándok-testvérnek, aki először érkezik.

Már nem mondják, hogy: „Primitív!” Már nem mondják, hogy: „A XX. században ilyent hogy engedhettek meg?!” Már nem mondják, hogy ő ugyan ide be nem jön. Ahogy akkor.

Most inkább mást mondanak, különösképpen egy újonnan érkező testvérnek. Elsőként számol, hogy miből és hogyan: „Biztos, hogy pénzért megy itt minden!”

Hisz mit is lehet legelőször a vádban megadni?

Hisz tudjuk, a pénz, az rossz tanácsadó az embernek.

Az nem az Én Szeretetem.

Én mindig azt mondom: legyen annyi, amennyire szükségetek van a mindennapok megélhetéséhez. De ne váljatok anyagiassá. Mert az anyagias világ, az kiszorítja a szívetekből és a lelketekből az igaz szeretetet és a kegyelmet, az életet megszomorítja, és csak mindig a mának éltek. És a mának nincsen jövője. És az anyagias világ, az csak a gyűjtést tudja, hogy: „Ha a szomszédnak ez van vagy a rokonnak, akkor nekem miért ne legyen, vagy még több?” „Mert ez az élet — ezt mondjátok — ezt diktálja.”

És a kegyelem?

Az eltűnik és elvész a szívből és a lélekből. A kegyelem, amely erőt ad és segít haladni, már nincs jelen.81c

Tudni kell elfogadni és megérteni mindazt, hogy az anyagias világ, az nem jó tanácsadó egyik testvérem részére sem.

És ezért még ennyi esztendő után is szolgám szomorúvá válik, mikor ilyen hamis vádakkal illetik, különösképpen: „Mert ezt mind miből tudta volna megteremteni?”

Igen, nehezen kezdődött, de Én, Jézus Krisztus Uratok veletek voltam, és segítséget nyújtottam a bizonyság megtapasztalásához. És elsőként mindig a Szeretet Háza volt jelen, elkészítve, hogy az legyen képes a befogadásra a testvérek részére, és majdan csak szolgám a testvérei felé, a pásztorai felé.

Öröm és boldogság a kegyelmében így van jelen, és így tükröződik.

És már az anyagias világ távol van e helytől.

Bízni és reménykedni, hogy: „Uram, Te minden ajándékot és minden kegyelmet megadsz, és mindent megmutatsz számunkra, amire szükségünk van. Csak ismerni kell Téged, elfogadni, és Hozzád tartozni.”

Hányszor és hányszor elmondtuk már közösen is, és egyenként: „Lerakjuk Melléd a mi voksunkat, szeretnénk Hozzád tartozni és követni. Bármilyen nehéz a küzdelem, bármilyen nehéz az élet a haladásában, de Veled együtt jó menni. Mert tudjuk, hogy idővel kisüt számunkra is a Nap az Öröm Fényében, és a felhő és a sötétség eltávozik.”

Érezni mindazt, amit ez a kőépület már számotokra megadott a mindennapokban és a szentmisének ajándékának, titkának kincsével. Hisz Atyám dicsőségére van a szentmise bemutatása a szentáldozatban. Az után Nekem, Jézus Krisztus Uratoknak, Édesanyámnak. És az után számotokra, hogy a lelkek is tudjanak erősödni, gyarapodni és haladni a mindennapi élet útpályáján.

Érezd, hogy az az épület a Szeretet Házában már egy kicsit mást nyújt számotokra, mint ez a hely. De ott sokan és sokan úgy könyvelitek el, hogy jelen van — a szavatokat használva — az Élő Krisztus: „Itt nem illik egy szót sem szólni. Itt nem illik örülni. Itt nem illik nevetni.”

És hányszor és hányszor szolgán keresztül adtam meg számotokra: ezt az örömet, ezt a boldogságot, ezt a nevetést, hogy érezd, Én, Jézus Krisztus Uratok szeretlek benneteket akkor is, hogy ha öröm és boldogság van benned. Oszd meg ezt az örömöt, ezt a boldogságot Velem és felebarátaiddal! Hogy érezd, hogy: „Ha én tudok örülni, akkor ők is örüljenek. Hisz velem voltak akkor, mikor szomorú voltam, mikor tudtam hinni és bízni abban, hogy imádkoznak velem. Akkor miért ne osszam meg azt az örömet és azt a boldogságot, ami most bennem van?”

Hisz az Élő Krisztus nem azt kéri tőletek, hogy ti féljetek, ti ne merjetek szólni, örülni. De a tiszteletadás, az mégis mindenkit azért kötelez a meghajtásban vagy a térdhajtásban.81d

Érezd azt, hogy: „Igen, Uram, Hozzád jöttem örömmel és szeretetemmel. Mert itt vagy. És nem csak akkor jövök Hozzád, mikor bánatos vagyok, mikor szomorú vagyok, mikor úgy érzem, hogy az örömet is szeretném Veled megosztani és testvéreimmel a felebarátban.”

És az Élő Krisztus, higgyétek el, nem haragszik és nem gyűlölködik, és nem mondja azt, hogy menj el, mert ennek nincs helye.

A szeretet csak így lehet jelen, hogy a szeretetet árasszátok. Hisz hányan és hányan azt mondjátok: „Örülök, ha itt vagyok, mert itt másképp érzem a szentmisének az ajándékát, átélését. És miért nem érzem ezt teljesen a mi saját templomunkban?”

Hányszor és hányszor elmondottam számotokra: ott is a szeretetnek jelen kellene lenni, és az örömben, hogy mikor bemegy egy testvér, egy hívő a nyájból, érezze, szinte hazajött az ő Édes Jézusához, aki ölelésre tárt Karjaival várja az Ő testvéreit.

De hányan és hányan féltek, és azt mondjátok: „Szinte rideg.” És ez néha a hívőn is, és a pásztoron is múlik. Hogy tudtok-e megnyílni egymás felé, és tudjátok-e egymást elfogadni, és tudtok-e Atyám Házában szeretetet árasztani? Hogy a ridegség eltávozzék, és helyébe a szeretet és az öröm és a boldogság költözzék. És ha ez már mind jelen van, akkor már nem érzed azt, hogy: „Rideg ez a mi templomunk.”

De néha van, hogy a pásztorunk, a pásztor-testvér a nyájnak szeretné ezt megadni. Szeretné az ő nyáját terelgetni. Szeretne szólni, beszélni. Szeretne talán együtt működni velük.

És vannak helyek, ahol a hívő zárkózik el, ahol a hívő azt mondja: „Mit nekem beszél a mi papunk? Örüljön, hogy még elmék a templomba!”

Némelyek úgy tesznek vele, mintha ezzel a pásztornak tennétek szívességet, holott ott Én, Jézus Krisztus Uratok várlak ölelésre tárt Karjaimmal!

A pásztor, az ugyanolyan földi ember, mint ti vagytok. Csak a földi életében az út-haladásában és a küldetésében meghallotta hívásomat, és a hívást elfogadva, engedelmeskedve követett. És pásztor-testvérré vált. És esküt tett. És az eskü révén megpróbál talán hű pásztorrá válni, hogy segítse az ő nyáját a híveiben.

Higgyétek el, ahogy már többször elmondottam: ahogy szolgám soha nem lesz jó minden embernek, mert mindig van, aki csak gyűlölködni, irigykedni és haragudni, és megjegyzéseket tud tenni, és a kifogásokat keresni, úgy vannak a pásztoraim is. Ők is oda mennek Atyám Házába, ahova helyezik. Elfogadják azt a helyet. Elsőként nekik is be kell illeszkedni. Tudni kell elfogadni. És mikor már úgy érzik, hogy egy kicsit beilleszkedett, akkor valahogy szeretettel közelíteni az ő híveihez a nyájban. És az a nehéz, amikor egy pásztor ezt megpróbálja, és nem tudja továbbadni, mert a hívők talán nem fogadják el vagy elzárkóznak. És már azon vannak, hogy talán jó lenne, ha egy másik pásztoruk lenne.

De hányszor és hányszor megadtam számotokra, hogy a pásztornak és a hívőknek a nyájban a szeretet kegyelmében együtt kell működni. Akkor tudjátok Atyám Házát a szeretettel teliárasztani. És már öröm és boldogság bent lenni. És már nincs ridegség, nincs már félelem. És nincs már az, hogy: „Elmegyek. De nem érzem jól magam.”

Mindenki csak egy kicsit segítsen ezen, és lehet változtatni.

De sajnos vannak olyan pásztoraim is, ahogy már többször és többször elmondottam azt is, akik csak úgy könyvelik el, hogy: „Nekem munkahelyem ez a szolgálat. Én soha nem leszek munkanélküli, különösképpen e időszakban. Hisz kevés a pásztor. És a pásztorra mindig valahol szükség lesz.”

És tudják elhelyezni, ahogy ők mondják: állásokban.

De az állás, az nem minden.

Az állásban a hit és a kegyelem és a szeretet nagyon fontos. Mert a pásztornak is meg kell nyílni, segíteni és önmagát adni. Mert ha a pásztor nem tudja elfogadni az ő nyáját, akkor a nyája elszéled és eltávozik. És mire feleszmél, csak azt veszi észre, hogy: „Volt nyájam, de már alig vannak.”81e

Minden pásztornak szívből tenni és cselekedni kell a mindennapokban, hogy egyek legyenek és eggyé válhassanak a hívőkkel, a nyájjal. Mert Atyám Háza mindenkié. Atyám Háza nem csak a pásztoré — oda mindenkinek be szabad menni örömmel és szeretettel. Érezni azt, hogy: „Ez az enyém. És ha az enyém, akkor teszek érte valamit. Nem csak várok: majd valaki talán elrendezi. És én csak ott megférek. De ha nem tetszik, amit cselekedtek, akkor tudjam hangosan mondani a megjegyzésemet.”

Ettől nagyobb fájdalom és bánat nincs egy testvér részére, aki szereti Atyámat, szeret Engem, és a szabadidejét talán arra áldozza, hogy megpróbálja Atyám Házát a templomban egy kicsit széppé, díszítésével, varázsolni, vagy éppen anyagiakban most megadathat számára, hogy valamit elkészítsen Atyám Házába. És örül, és boldogság van benne, hogy: „Én, Uram, talán csak ennyit tudtam adni. De köszönöm, hogy ezt is megadhattam.”

És jön egy testvér, vagy jönnek a testvérek, vagy éppen a pásztor, és teszi az ő különleges megjegyzését! És elveszi a testvérnek még szinte az életkedvét is. Nincs kedve visszatérni már arra a helyre.

Néha szolgámnak is sokat és sokat kellett beszélnie, és kell beszélnie egy-egy testvér részére, hogy:

— Te nem a pásztorért és nem azokért a hívőkért mész a templomba. Te az Úr Jézusért, aki ott vár téged, aki kitárja feléd a Karjait, hogy: Jöjj, testvérem, hogy átölelhesselek, hogy érezd az Én Szeretetemet. Én örülök, amit tudtál nyújtani és adni az imádban, a munkádban vagy anyagiadban. Így kell élni, értékelni a mindennapjainkat. Hogy minden, testvérek, rajtunk múlik. Hogy milyenek vagyunk, hogyan élünk, hogyan alakítsuk ki az életünket, és hogyan tudjuk elfogadni azokat, akikkel együtt vagyunk.

Hisz nem véletlen, hogy minden esztendőben kétszer szólok pásztoraimhoz: egyszer a bűnbánat-időben és egyszer az őszi hónapokban, amikor feléjük szólok. És aki magára ismer, a magára-ismerésben nem, hogy elmélyedne, és elgondolkodna, hogy: „Talán, Uram, igazad van. Nekem is változtatni kellene. És nem csak parancsolni és követelni a hívőktől és a nyájtól, hanem énnekem is meg kellene mutatni talán az alázatomat, talán a szeretetemet árasztani. Talán elfogadni a testvéreket.”

De az ilyen pásztor-testvér, aki magára ismer — legjobb védekezése szolgám felé a támadása.

De most már szolgám is nevet ezeken. Az első időszakja nagyon fájdalmas és nehéz volt. Sokszor sírt. Sokszor összeroppant. Sokszor visszajött Hozzám, és azt mondta:

— Uram, Jézusom, én ezt nem kértem Tőled. Te megkerestél és megajándékoztál. De vedd vissza tőlem! Talán akkor más lesz az életem. Nem aláznak és csúfolnak és bántanak meg ennyire. Hisz én nem bántom őket.

És Jézus Krisztus, az Úr megerősíti a szolgát a Fényével és a Szeretetével. És most már megerősödve el tudja fogadni a támadásokat. Most már túl tud lépni rajta. De ehhez is egy folyamat kellett az időben, hogy erős legyen.

Ezért mondom felétek, testvéreim, hogy minden néha azon múlik, hogy Én, aki jelen vagyok, ti hogyan közelítitek meg a jelenlétemet Atyám Házában vagy bárhol. Hogy nyitott a szívetek, át tudjátok adni önmagatokat, el tudjátok fogadni mindazt, ami bennetek van, felajánlani, és el tudjátok fogadni a kegyelmeket, hogy erősek legyetek. És ez által segíteni azoknak, akik rá vannak szorulva a segítségnyújtásra.

Hisz ezek a tanításaim ismerősek voltak számotokra. Hisz nem volt véletlen, hogy kiemeltem. Mert fontos, hogy egyek legyetek az eggyé-válásban, a kegyelemben és a haladásban a mindennapokban.

És elérkezünk oda, amikor szolgámat ismét azzal keresem meg, hogy:

Eljött az idő, hogy a koronázás hamarosan jelen lehet számotokra. Kell készíteni egy Koronát Édesanyám Fejére, hogy a Magyarok Nagyasszonyát, a Magyarok Királynőjét ne csak jelképesen — hanem valóban Korona ékesítse az Ő Fejét. Hogy ha Ránéztek, valóban tudjátok elfogadni, hogy: „Ő a mi Királynőnk, ennek az országnak és ennek a nemzetnek!”

Visszatérve az első esztendőre, mikor beszéltem róla. És ehhez a földi számításokkal 7 esztendőnek kellett eltelnie, hogy ismét jelen legyen számotokra a megtapasztalás.

Érezd azt, hogy ismét visszamegyünk a múltba, hogy a jelenben mehessünk tovább majd a jövőhöz.

És a Korona a testvér81b által az elfogadása révén elkészült. Ami szintén egy csodálatos a maga ajándékában és kegyelmében.

Hisz sokszor segítséget kellett nyújtani, hogy hogyan is kell elkészíteni.

„Hisz hogyan, azt tudom. De hogyan kell megvalósítani?”

„Van egy kérdésem.”

De az egy kérdésből néha egy óra volt! — „Hogy tudjak haladni.”

De elkészült a munka, amely egy fontos évfordulón lett kész, amikor az Én Szentséges Szívemet ünneplitek. Az ünnepben így mondjátok: Jézus Szíve Napja.

És ez nem véletlen és nem számítások.

Elkészült.

És:

„Ennyi.”

Hogy a testvér csak így tudott szólni: „Ennyi.”

És a Korona az elkészítésében elindul a Szeretet Házába. A Szeretet Házába, amely, az a nap a péntekben, Jézus Szíve Napja az örömben. És az öröm kegyelmében, hogy: Június 30-a!

Mária:

És előtte nap jelen a testvérek, és boldogan köszönnek.

És megkérdezem:

— Hát holnap senki se jön el ez csodálatos ünnepre?

Nem nagyon akaróznak jönni. De én nem szólhatok. Hisz Jó Jézus Krisztus Urunk nem adta meg, hogy beszélhessek róla. Csak József testvérem82 felé annyit mondottam:

— Kérdezem hát tőled: holnap, ha én kérlek, nem tudnál eljönni? Fontos lenne. De ha nem, majd megoldom.

„Hát ha te kéred, akkor eljövök.”

De akkor már a testvér: „Hát ha őrá szükség van, akkor már jövök én is!”

De előtte hallani se akar róla! Akkor már piszkálta a kíváncsiság az oldalát, hogy: „Mire lehet szüksége az én Józsikámra?” — ahogy szokta mondani.

És többen és többen sértve érezték magukat, hogy: „Mindig itt vagyunk, és most nem szóltál róla.”

Igen, én nem szóltam.

Jézus Krisztus Urunk:

De Én, Jézus Krisztus Uratok szóltam! Mindenkinek megadtam a hívást, hogy jöjjetek, legyetek örömben és vegyetek részt e Örömünnepen.

De ez az Örömünnep nem teljesen az örömében kezdődött. Hisz mikor sokan megérkeztek, többen meg is jegyezték: „Hát ezért kellett eljönnünk, hogy egy testvérünk befejezte földi pályáját? Hát jó, együtt érzünk vele. De mi ebben az ünnep?”

230. tekercs 040. javÉs az ünnep meghozta a kegyelmet és az ajándékot, hogy a Korona bement. Hisz testvérek bevitték illően: énekkel, a gyertya fényével a Szeretet Házába. Felhelyezve a miséző oltárra, hogy mindenki lássa.

Csak azt nem értették meg a testvérek, miért kérem azt az éneket, amit most is kérek, hogy énekeljétek el: „Koronánk messziről megérkezett”

Koronánk messziről

Megérkezett,

Ezt nagyon köszönjük

Néked, Istenem.

Két drága ereklyéd

Róla még hiányzik.

Gyöngyszemét a földben

Angyalok őrzik.

Koronánk Szent István

Terád hagyta.

Őrködjél felette,

Kegyes Szűzanya!

Ha újra élni kezd,

Működőképes lesz,

Akkor hát, Istenem,

Segíts népeden.

Koronánk, Szűzanyánk,

Megőrizted,

Mégis oly hálátlan

A magyar néped.

Kezedben tartottad

Az Almát és Jogart.

Szent István Jobbjával

Áldja a magyart!

Óh, minket, Szűzanyánk,

Most el ne hagyj,

Amikor országunk

Ily veszélyben van.

Mennyei Kezedet

Nyújtsad ki mifölénk,

Hogy a kis országunk

Ne omoljon szét!

Szeretetközösség

Béke szigete,

Itt várunk Tereád

Reggel és este,

||: Hogy ha jössz, Szűzanyánk,

Karunkat kitárjuk.

Szent István királlyal

Közösen áldunk! :||83

Most sincs Augusztus 20-a, ahogy akkor sem. Azt mondták a testvérek: „Hát ezt augusztuskor szoktuk énekelni. Miért kell most énekelni?”

De mikor meglátták a csodálatos Koronát, szólni nem tudtak. Csak szemükből a könnyek hulltak. Nem tudták, miért van jelen. Nem tudták, hogy miért hoztuk oda, és mit akar.

De szolgám ekkor felállt, és így szólt felétek:

— Íme, testvérek, eljött a boldog nap. Több hónapon keresztül kértem benneteket, hogy imádkozzatok egy szándékra. Egy szándék, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk kért, hogy elkészítsük. Ez a szándék, amelyről nem beszélhetek, nem csak nekem, hanem mindenkinek kegyelem és ajándék lesz — az egész magyar népnek a nemzetben.

Többen és többen többször és többször megkérdeztétek, hogy: „Még mindig imádkozni kell? Még mindig nincs meg az a szándék?”

Nincs. Legyetek türelmesek.

És íme, most nézzetek ide: itt van számotokra e szándék, amiért kértem, hogy imádkozzatok. És azért, hogy testvérem elkészíthesse.

E szándék, amely Jó Jézus Krisztus Urunk kérése, hogy egy Koronát készítsünk az Édesanyánk Fejére, hogy most a millenniumi évben meg tudjuk koronázni a mi Édesanyánkat a mi Királynőnkké. A Királynő, aki óvja és védi az Ő gyermekeit a nemzetben és a magyarságunkban.

De ez a Korona, amely itt most jelen van, ez nem azt ábrázolja számotokra, hogy ti, akik itt vagytok, és csak a mi országunk — ez a Korona István országát ábrázolja. Hisz Szent István király ajánlotta fel az Ő Édesanyjának abban a hitben és abban a reményében, hogy fia meghalt, nincs, ki örökölje, és vigyázza és vezesse ezt a népet. Nem talált jobbat, mint az Édesanyát, a Királynőt, aki a Magyarok Nagyasszonya lett, és e koronázás révén a Magyarok Királynője.

Köszönöm, hogy imádkoztatok.

Köszönöm, hogy együtt voltatok velem.

És köszönöm, hogy most megláthassátok.

És ehhez még az az ajándék párosult, hogy az oltárt körbejárhattátok, és közelről megnézhettétek azt a Koronát, ami most már az Édesanya Fejét ékesíti a Budavári templomban84.

Mária:

Ami által a Magyarország egységéért az eggyé-válásában, a koronázás után, ezt az üzenetet és tanítást adta Jó Jézus Krisztus Urunk:

Imádkozzatok István országának az egységéért az eggyé-válásában.

Hogy mikor fog megtörténni?

Ez volt a válasz tőlem:

— Nem tudom. Hisz Jó Jézus Krisztus Urunk nem adta meg. De ha csak a koronázásra figyelünk, 7 évnek kellett eltelnie. Hogy ismét 7 év áll előttünk? Nem tudom. Vagy több? Vagy kevesebb? Mi ne azzal foglalkozzunk. Mi a mindennapi imánkban legalább, ha többet nem, egy „Mi Atyánk…”, egy „Üdvöz légy…” erejéig szívből és szeretettel imádkozzunk Szent István király országának egységéért az eggyé-válásában. Hisz akik most a határon túl élnek, nem önszántukból. Így hozta az élet sorsa? Mondhassuk? Vagy így döntöttek felettük? Hisz elszakították az anyaországtól. De az nem azt jelenti, hogy ők nem ide tartoznak. Ők ugyanúgy a mieink — mi vagyunk, akik jelen vagyunk. Nekünk imádkozni kell, hogy eggyé válhassunk. És tudjuk teljesíteni azt a kérést, amellyel Jó Jézus Krisztus Urunk hozzánk fordul.

És boldog vagyok, hogy egyre többen és többen szívből és szeretettel imádkoztok erre a szándékra a megvilágosításában és a kegyelmében. És majdan a felismerésének elfogadásához. Ami előtt állunk. De biztos, hogy megadja számunkra mindazt, amire vágyakozunk.

Jézus Krisztus Urunk:

És a tanítások és a jelenségek a jelenlétben és a kegyelemben és a megtapasztalásában ezt adta számotokra.

Sok mindent kiemeltem. Sok tanítást hoztam ma közétek, ami már nem volt ismeretlen, hisz hallottátok, olvastátok. De minden esztendő az emlékben és az ünnepben mást hoz, és mást rejt a megtapasztalásban és a jelenlétben. És ma így próbálom és próbáltam kihozni számotokra a legszebb és a csodálatos élményeket a megtapasztalás jelenlétében.

Hisz ezzel nem lett befejezve semmi, amit elkezdtünk. Hisz csak még folyamatában van.

Tudni kell csatlakozni az engesztelő imatáborhoz.

Tudni kell felebarátainkat és testvéreinket elfogadni a szeretetben. És a szeretetnek nem szabni határokat, hanem önzetlenül.

Tudni kell megbocsájtani.

Tudni kell érteni, mi az irgalmasság szeretete.

Tudni kell értékelni mindazt, ami a tanítások révén jelen volt.

Elfogadni mindig az ünnephez kapcsolódó ajándékot az áldásában a megerősítésében.

Érezni, hogy te egy ember vagy a testvéremben.

Érezni, hogy a Föld porában, ahogy jelen van a só a szemcséjében, és csillogtatja erejét, hogy észrevegyék a porban. Benneteket is észre lehet venni és felismerni. De hogy akarjátok-e, hogy felismerjenek és felvegyenek, akarjátok-e, hogy fogják meg kezeiteket és vezessenek az úton? Szükségetek-e van a segítségre a kegyelemhez? Érezni akarjátok-e mindazt, ami jelen van minden ember számára a felajánlásában?

Nincs parancs, nincs senkire se semmi ráerőltetve — mindenki saját maga érzi és fogadja el mindazt, amit felétek nyújtok. Csak tudni és bízni, és erősen hinni abban, hogy a kegyelem ajándékában mindig jelen van, mindig a szívben és a lélekben. És az öröm átölel, „És már boldog vagyok. És szeretnék küzdeni, harcolni az életemért. Szeretnék élni, hisz még nem tudom, hogy az élet mit rejt számunkra. De ha lehetséges és szabad, szeretném megtapasztalni életem révén.”

Hisz nem kérek olyant tőletek, amit nem lehet teljesíteni. Hisz a kéréseim mind-mind olyanok felétek: egyszerű a felismerésének, tanításának elfogadásában. Csak meg kell nyílni szívünkben, és lelkünkbe zárni, eggyé válni és haladni.

És ma ünnepélyesen pásztor-testvéremhez szólok, aki Mária szolgát és a Sükösdön lévő nyájat elfogadta.

Hogy ismételten megkérdezlek, pásztor-testvérem, hogy: Elfogadod-e az elkövetkezendő esztendőben a meghívást szolgámhoz és a sükösdi nyájhoz, amikor az időd engedi, és amikor szívedben érzed a hívást, hogy itt legyél, és segíts szolgámnak, és segíts a nyájnak? Akik szeretettel és örömmel várnak. Hisz fontos, hogy pásztoruk legyen, aki ezt a nyájat is terelgeti, hogy a jó úton haladjon.

Antal atya válasza:

Uram, Jézus Krisztusom, a Marika az én tanúm.

Jézus Krisztus Urunk:

Hisz valamikor, amikor még az első segítő testvére a pásztorban volt Máriának, ismertétek, sokan találkoztatok vele: Ottó atya. Őt is megkértem ünnepélyesen. És igen-t mondott. És helytállt a halála pillanatáig.

Emlékezzünk csak meg, egy pillanatra csak, róla, amikor szolgámnak nagyon fájt a szíve és a lelke, hogy:

— Mi lesz azért velem, ha nem lesz lelkipásztor-testvérem a segítségemben és a vezetésemben?

Szinte mondhatjuk azt, hogy foggal-körömmel küzdött, imádkozott és imádkoztatott érte.

És visszatért.

De ismételten beteg lett.

És szolgám felé így kellett szólni:

Pásztorom felkészült az útra. Tudd elengedni. De nem hagy el.

És pásztorom így búcsúzott szolgámtól: „Felkészültem az útra. Én elmegyek. De nem hagylak itt. A szívedben és a lelkedben veled leszek. Nem tudom, hogy miért hív haza az Örök Bíró. Nem tudom, mikor Eléje állok, mit kapok. De ha szabad, és tehetek érted és értetek, azt megteszem.”

Mária:

És valahol én úgy érzem a szívemben és a lelkemben, hogy Ottó atya közbenjárásában elhozta számunkra Antal atyát, aki itt van közöttünk.

Jézus Krisztus Urunk:

Hisz nem mondhatjuk azt, hogy az év minden napján, de az év legfontosabb napjai az ünnepekben és az Egyházban és a Mi jelenlétünkben közöttünk van.

Imádkozzatok érte a szolgám kérésében, ahogy szokta ezt mondani: a szándékában, hogy még sokat veletek lehessen, és segíthessen szolgámnak és nektek.

De ez mellett ugyanúgy ünnepélyesen meghívást adok a többi pásztoroknak is, hogy a szívetekben és lelketekben a ti nyájatok mellett még el tudjátok fogadni szolgámat és a sükösdi nyájtestvéreket, akik elzarándokolnak.84b

Jöjjetek!

Hisz a hívás a szívben és a lélekben van jelen.

Nem erőltetünk rátok semmit. És nem parancsolunk tőletek — Mi csak Szívünk szeretetével.

És Én, Jézus Krisztus Uratok megadom felétek a hívást. Ha nyitott a szívetek és a lelketek, akkor eljöttök.

Hisz már ennyi idő alatt megtapasztalhattátok, hogy a kegyelem a működésében és az ajándékában jelen van, és sokszor számotokra is segítséget nyújt.

Hisz testvérem is többször, a pásztorban, szolgám által is bizonyságot nyert a problémáira. Hisz szolgám, amit megadott számára a benső indíttatás alapján, mindig azt mondotta: „Köszönöm, hogy imádkoztatok, mert megint megvalósult az, amire számítottam és vártam.”

És az öröm és a boldogság a kegyelmében így van jelen a mindennapokban.84c

Én ezt tudtam ma az Örömben és a Szeretetben adni nektek e szolgán keresztül.

És most részesültetek ugyan a gyógyító kenet áldásában, de most fogadjátok e Ünnep Évforduló-áldását a kegyelmében. Hogy töltse be szíveteket, lelketeket. Érezzétek a meleg Fényt a kegyelemben, ami most felétek árad. Hogy ismét magatok mögött mondhattok egy esztendőt, ami talán nehéz volt, talán voltak megpróbáltatások, talán voltak fájdalmak. Vannak, akik eltávoztak, és befejezték földi pályájukat. De akik megmaradtatok, öröm és boldogság legyen bennetek és szívetekben. Érezzétek azt a kegyelmet, amit áldások révén mindig számotokra megadtam.

Most is kiválasztott Mária keze által áradjon felétek, ma, az Évforduló Öröm-áldása a Szeretet Fényében, hogy töltse be szíveteket és lelketeket. És ez az Öröm és ez a Szeretet világosítsa meg az utat, és az útban adja meg számotokra is a meghívást az előttetek álló esztendőre, hogy ismét sokszor és sokszor együtt lehessetek a testvéri szeretet-felebarátban.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme világosítson meg benneteket, és ez által tudjátok elfogadni a helyes utat, és haladni rajta a mindennapokban.84d

Jelen lévő zarándok-testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Glória szálljon a Mennybe fel,

Jöjjön a Földre a béke,

És az emberi szívbe a jóakarat.

Ámen. Ámen.

Glória szálljon a Mennybe fel,

Jöjjön a Földre a béke,

És az emberi szívbe a jóakarat.

Ámen. Ámen.

Glória szálljon a Mennybe fel,

Jöjjön a Földre a béke,

És az emberi szívbe a jóakarat.

Ámen. Ámen.85

Mária:

„Uram, Jézus, köszöntünk most Téged, / Hisz szeretetből fakad ez az ének…”86

Uram, Jézus, köszöntünk most Téged,

Szeretetből fakadt ez az ének.

Tengernyi sok bűnnel megbántottunk,

Bocsásd meg, hogy olyan rosszak voltunk!

Szeretetünk, ha Egekig érne,

Jézus Szíve boldogságban élne.

Testvéreim, szeressük hát egymást,

Ne okozzunk Jézusnak csalódást.

Uram, Jézus, azért imádkozunk,

Bűneinktől szabadítsd meg múltunk!

Szeretetünk legyen határtalan,

Így kívánja Jézus, az Ártatlan.

Örömünk csak akkor lehet teljes,

Ha szívünk tiszta, igaz és türelmes,

Megbocsátás lakozik közöttünk —

Tanításhoz csak így készülhetünk.

Uram, Jézus, szívünket kitárjuk,

Fohászkodunk, segíts eggyé válnunk.

Ne engedd, hogy szanaszét széledjünk,

Tartsd meg a mi kicsi Közösségünk.

Megbocsájtás, szeretet és béke —

Fogadjuk meg, Jézusunk ezt kérte.

Így éljünk majd nagy-nagy boldogságban,

S egykor Jézus Drága Otthonában.

 

  • Programjaink

    • Programjaink

      A Golgoták programja A Golgoták időpontja:…

    • Zarándokbusz

      Tájékoztatjuk a testvéreket, hogy minden hónap első péntekjén és Nagypénteken külön zarándokbusz indul Budapestről Sükösdre. Az autóbusz minden alkalommal déli 12:00 órakor indul az üllői úti stadion (Fradi-pálya) üllői úti oldala mellől. Ugyanez az autóbusz az éjszakai szentmise után, hajnai 02:30-kor indul vissza Budapestre.

    • Évforduló ünnepe 2017. április 25

      Értesítjük a kedves zarándok testvéreket,…