JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. július 1.

10.   IMG_6308  jav.

X. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a mai napon, kik meghallottátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre, hogy ismét szeretetben, békében és örömben, egyetértésben legyetek e mai meghívásban a fájdalom, szenvedés Golgotáján.

Köszöntöm mindazon testvéreimet, akik ma lélekben kísértek el benneteket ezen a meghívott úton, hogy részesüljenek a tanítás kegyelméből ott, ahol jelenleg most tartózkodnak.

A mai nap tanítás, ez egy különleges tanítás, amely arról szól felétek, ha csak a magyarázatra gondolunk, és próbáljuk magunk elé vetíteni, hogy július hónap, ami az aratás ideje, az aratnivaló sok, de kevés a munkás. De nem most kimondottan ezt a tanításomat vettem1, hanem még az aratnivaló előtti tanításomat, hisz jelen van a búzatábla, de jelen van bármely vetés, amelyet, így mondhassuk nektek, hogy a vetések között járkálok, vagyok jelen tanítványaimmal, akik megéheztek, s elkezdték tépkedni a kalászokat vagy a termést, mindegy, melyik szót használod, és eszegetik. Erre mit mondanak a farizeusok a Mesternek, a Názártinek? Hogy:

– A Te tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos, vagy nem illő.

Mert, úgy-e, az őskereszténység, vagy ahogy most mondjátok, az Ószövetség, az a szombati napot tisztelte meg. De Én, Jézus Krisztus Uratok ezen a helyen már nem egyszer mondottam el, hogy a Feltámadásommal már a vasárnapot szenteltem meg a megszentelés részéhez. Hisz a szombat megszegésével, ahogy itt az írástudók és a farizeusok mondották, a megszentelt vasárnapra tértem át a Feltámadás-hajnal örömének tiszteletében. Hisz a szombati nap tanítása hogy is szólt a farizeusok felé?

– Hát nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, ki kíséretével együtt bevonult Atyám házába, és a kitett kenyereket megették, és nem törődve azzal, hogy szombat van, és nem törődve azzal, hogy ezt csak a papok tehették volna?

De szombaton a papok is megszegték a szombati nyugalmat anélkül, hogy ők tudtak volna róla. Úgy-e?

Ez a tanítás lényege és mondanivalója. Mert szombaton megtették azt, ami által ők azt hitték, hogy helyesen cselekszenek, de Én, Jézus Krisztus Uratok e helyen a tanításomban nem egyszer s nem kétszer mondottam el az évek folyamán, hogy a Feltámadással a vasárnapot szenteltem meg nektek, és nem a szombatot.

Az irgalmasság a szeretetében ezt tükrözi számotokra, hogy hogyan és miképpen fogadom el, hogyan és miképpen cselekszem, hogyan és miképpen kapcsolódok be mindehhez, ami a tanítás lényege, és ami a tanításban hozzátok szól.

Hisz ez a tanítás még a vetések, a Dávid után még folytatódott a papokkal, úgy-e, akik, azt mondottam, megszegték a szombat nyugalmát anélkül, hogy tudtak volna róla.

S ekkor mit mondok?

Mert nem csak ezt kell figyelni, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok az irgalmasságban az irgalmasságot nyújtom felétek a szeretetben és a kegyelemben. És az irgalmasság révén nemcsak áldozatot hoztam, és nemcsak áldozatot várok, hanem azt is, hogy ez által elgondolkodjatok, hogy hogyan és miképpen cselekedtek, mert itt azt mondottam, hogy:

– Ha ismernétek, ki vagyok, mert itt nagyobb van köztetek, mint a szombat tiltásai. Én az irgalmasságában vagyok jelen, és nem csak az áldozathozatalban. És hogy ha felismertek, és tudtok hinni Bennem s követni, akkor, úgy-e, nem ítélitek el azokat, akik nem bűnösek, nem ítélitek el azokat, akik nem követtek el semmi olyat, ami miatt ítéletet kellene vonzani és hozni felettük.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok a tanítás révén ezt mondottam:

– Az ártatlanokat miért ítéltétek el? Hisz az Emberfia ura a szombatnak is, mert mivel az Emberfia nagyobb a szombatnál, tudja, hogy a szombati nap hogyan és miképpen lehet cselekedni, de nem a szombat a megszentelt nap: a Feltámadás hajnalával a vasárnap lett a felszentelt nap a tanítás révén.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok a tanításokból kiemelhetném most azokat, amikor azt mondottam a betegnek: „Kelj föl, fogd ágyadat, és menj.”, vagy azt mondom: „Bűneid bocsánatot nyertek.” És ha ezekre figyeltek, és megértitek, hogy itt nem ez volt a nagyobb probléma, hogy Én hogyan és miképpen mondottam a testvérnek, vagy a testvéreknek, vagy a nép sokaságának a jelenlévőkben, hanem azt, hogy ez, ha szombaton történik, akkor Én megszegtem, Jézus Krisztus Uratok a szombatot.

Holott az Emberfia ura a szombatnak is.

Tudom, hogy miképpen és hogyan kell cselekedni a szombat napjában.

És akkor a magyarázat e tanítás által a felismerést nyújtja számotokra, hogy: „Az irgalmasság szeretetében és kegyelmében hogyan tartozom Hozzád, Uram, Jézusom? Hallgatok-e szavadra? Ismerlek-e? Szeretnék jót cselekedni. És szeretnék várni – segítséget, kegyelmet? Vagy csak én várok, de hogy én adjak is ezért valamit, vagy a kényelmemet nézem…?”

Mert a Szombat Ura az Emberfiában ezt próbálja számotokra elmondani e magyarázatában, hogy a szombat akkor érvényes, ha valóban másképp nem oldhatod meg. De ha csak a kényelmed miatt e változást, amit behoztak e törvényben, ez nem probléma, csak a törvényből kimaradt az a kis mondanivaló a magyarázathoz, hogy szombat a napban azoknak szól, akik a megszentelt vasárnapi ünnepet sehogy sem tudják megérteni, megtenni, elfogadni, és a szerint cselekedni. Mert van olyan, hogy munkába megyek, van olyan, hogy lehet, hogy kórházban vagyok a betegágyamon, van olyan, hogy éppen dada vagyok a nagyszülők részében, van olyan, hogy segítséget nyújtok egy elesettnek, vagy éppen csak a kényelmemet próbálom kielégíteni a szombatban?

Fontos ezen elgondolkodni, hogy ez a tanítás a mai napban mit nyújt számotokra, mert az Emberfia – így fejeződik be ez a tanítás – ura lett a szombatnak.

S ezen el kell gondolkozni, hogy mit próbál nyújtani számotokra.

Én nem azt mondom, Jézus Krisztus Uratok, hogy mikor valami nem megoldható, hogy akkor az nem elfogadható.

De „csak a kényelmem miatt, csak a szerint cselekszem” – akkor hogyan várod utána, hogy a meghallgatásod azonnal megtörténjék?

Én, Jézus Krisztus Uratok akkor ne legyek egy kicsit kényelmes?

Egy kicsit várakoztassalak meg benneteket a cselekedetek révén?

Vagy Nekem ne legyen szombat?

A szombat után ne jöjjön el a megszentelt hajnali Feltámadás?

Hisz a tanítás a magyarázatával így jött el ma közétek e hónapban, ahol még majd hallani fogjátok, hogy az aratnivaló sok, de már kevés lett a munkás. Mert a munkások lehet, hogy itt is a kényelmet keresik a szombatban, vagy észreveszik a felebarátot és a testvért?

Mert a termés, az megérett. És a termés jelen van, fel kell dolgozni, ami által jelen lesz a mindennapi kenyér a megélhetésünkben. És az irgalmasság a szeretetében kegyelmet és áldást ad. S akkor „nemcsak a tanításban arra figyelek és ügyelek, ami a kényelmet nyújtja, hanem azt is, amikor én talán egy önfeláldozást adok, ha néha egy kicsit nehezemre is esik, de idővel megérzem, hogy a kegyelem az irgalmasságában hogy van jelen, és hogy ölel át, és hogyan melegít fel, és hogyan erősít meg, és hogyan tudok teljes, szeretetbeli életet élni e meghívás által a mindennapokban”.

E mai tanítás így szólt felétek és hozzátok, mert a vetések között járva, hogy a szeretet és az öröm kegyelme öleljen át, mindazokat, akik érzik e vetésnek termését, táplálékát és kegyelmét.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvér által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, és irgalmasságot árasszon e kegyelemben, hogy az irgalmassággal tudjam, hogy a meghívásomban hogyan és miképpen cselekedjek, mert a tanítás magyarázata a mondanivalójában ez felétek, hogy az Emberfia ura a szombatnak a cselekedetekben. De az Emberfia a megszentelt Feltámadás hajnalát is nektek adta a kegyelemhez.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

 

[1] Ezen a napon a Golgota előtti ajándék-tanítás a következő volt: Kalászszedés szombaton (Mt 12,1–8).

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. június 3.

9. R  IMG_6307  jav.

IX. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a mai napon e fájdalom, szenvedés Golgotájának átélése után.

S köszöntöm mindazokat, akik a mai napon is, ha testben nem is, de lélekben megpróbáltatok egyek lenni a meghívás, kegyelem által, hogy egymáshoz tartozzatok, s egymásra figyeljetek, egymást elfogadni és örülni.

Így a mai nap tanítása, amely felétek szállt, egy kicsit most nem kimondottan a tanítást adom számotokra, hanem elsőként az ünnepet, hisz ma többen és többen e szeretetnapon azt mondottátok: „Milyen szép ünnep van! Ez az ünnep, amely – így mondjátok saját szavaitokkal – Jézus Szívének ünnepe.”1

A Legszentebb Szív?

A Legdrágább Szív?

Az Örömteli Szív?

Az Irgalmas Szív?

Tele Kegyelmekkel Lévő Szív?

Úgy-e, mennyi sok mindent lehet felsorolni?

És ez mind-mind a jelent, az örömet, a szeretetet árasztja és tükrözi felétek, hogy hogyan és miképpen lehet felismerni és elfogadni a mindennapi élet kegyelmének ajándékát.

Hisz ez a Szív, ez szeretetet áraszt, ez a Szív meghallgat, erősít, védelmez, és ezzel a Szívvel ki tudod alakítani a mindennapi életedet, és az életben, hogy hova s miképpen tartozol, és hogyan cselekedsz.

Majdan jön a tanítás e hónap tanításában, amely arról szól felétek, hogy jelen van a Mennyek Országa, de mégis azt mondottam tanítványaimnak és a nép sokaságának, és ma, jelen, nektek, hogy a Mennyek Országába nem mindenki jut be, és különösképpen nem azok, akik azt mondják Nekem, hogy: „Uram, Uram!”2 Mert ha ezt kijelenti, akkor azt hitték többen és többen, hogy „jelen vagyok, itt vagyok, imádkozom, engesztelek, Hozzá tartozom az »Uram, Uram«-ban”.

De ez a tanítás nem kimondottan erről szól, hanem arról, hogy hogyan ismered fel és fogadod el a tanítás mondanivalóját. Mert jelen van egy tanítás, amelyet elmondok számotokra. És ezt a tanítást megszívleled, felismered és elfogadod, és megpróbálsz a szerint cselekedni. De jelen van a tanítás, amit nem fogadsz el, amit elengedsz füled mellett, ami nem érinti meg szívedet, de tudsz róla, és nem foglalkozol vele – akkor hogyan várod a segítséget a kegyelemben?

Hányszor és hányszor lehet mondani a mindennapi életben, amikor beszélgettek, amikor imádkoztok, amikor örültök, amikor szeretitek egymást, és amikor érzitek, hogy jelen a kegyelem, és működik, és amikor azt mondod, hogy: „Én imádkozom, de nem történik semmi. Én fohászkodom és kérek, és nem történik semmi.”

Ilyenkor először akkor önmagadba nézz, hogy te hogyan vagy jelen, vagy nem-e ahhoz az emberhez és testvérhez tartozol, aki azt mondja: „Uram, Uram! Hát a Te nevedben tanítottam, a Te nevedben űztem ki az ördögöt, a Te nevedben tettem csodát!”, vagy: „…tettünk csodát!”?

És mi a válaszom rá?

De Én mégsem ismerlek, nem tudom, hova tartozol, és mit szeretnél. Ezért inkább így szólok feléd: „Távozz Tőlem, Színem elől, mert nem ismerlek.”

És akkor el lehet gondolkodni: „Valójában hova tartozom? Valójában kinek a testvére vagyok? És hogyan él bennem a szeretet a tanításában? Tudom-e a tanítást felismerni s elfogadni, hogy magamévá változtassam? Vagy az vagyok, aki beszélek ugyan, néha azt mondom, cselekszek is ugyan, de hogyan és miképpen, és kitől kapom hozzá a segítséget, és kinek a testvére vagyok?”

Mert lehetne most példabeszédekben a tanításhoz hozzátenni olyant, amikor azt mondom nektek, a közösségi testvérekben, amikor egyek vagytok, amikor imádkoztok, amikor azt mondjátok: „Milyen jó, Uram, hogy Hozzád tartozom! Milyen jó, hogy követhetlek! Milyen jó, hogy tudom, hogy mi a küldetésem! Milyen jó, hogy van egy közösség, ahol én is helyet foglalhatok!”

Igen, ezek mind-mind megfogható dolgok a felismerés részében, de az is megfogható, amikor ugyan beszélsz róla, de távol vagy tőle, a példabeszédekben, amikor azt mondod: „Én boldog vagyok, hogy Jézus bennem él! Én boldog vagyok, hogy a szerint cselekszem, ahogy lehet, hogy elvárja tőlem.”

De ezt a példabeszédben Én így fejezem ki nektek: A szavakkal, amiket kimondtál. De működik-e benned ennek a szavaknak az élő értelme a működésben a kegyelemhez?

Vagy ezt ugyanúgy kell értelmezni, hogy: „Uram, Uram! Hát nem a Te nevedben űztem ki az ördögöt?”

A kettő között van különbség, és a különbséget, hogy felismerem-e, elfogadom-e, és a szerint élek és cselekszek-e? Elfogadom-e felebarátomat, a testvéremet, akiért lehet, hogy imádkozom, felajánlok, kérek, és öröm tölti el szívemet, amikor érvényesülök mindazzal, hogy elfogadott lett az én felajánló imám, kérésem és fohászom? Mert akkor én nem az az ember vagyok, aki homokra építem házamat. Én megpróbálok az az ember lenni az okosságban, aki sziklára építem a házamat, és aki biztos vagyok abban, hogy jöhet vihar, eső, süvíthet a szél, nekizúdulhat a háznak, de nem dől össze, mert van talaj-alapja, a szikla, ami megvédi.

Akkor nektek is ilyenkor kell lenni alapnak a ti lelketekben, a ti szívetek működésével, hogy nem csak elmondom, és nem törődöm vele, mert nem figyelek, és nem gondolkodom rajta, hogy ennek van-e mondanivalója a cselekedetek révén, mert ha így élek, akkor ahhoz az ostoba emberhez tartozol, aki fogta házát, és a homokra építette – nem volt neki biztos talaja. És jött a szél, vihar, jött az eső, jött az ár, ezek mind nekizúdultak a háznak jobbról, balról, összedőlt, és egy romhalmaz alakult ki. Vagyis a ti nyelvetekre fordítva, ahogy ti mondani szoktátok: szinte egy kártyavár alakul ki, amire azt mondhatod, hogy megsemmisült.

És újra neki kell-e kezdeni építkezni, hogy ebből a kártyavárból valóban valami jót tudjak kihozni a kegyelem jelenlétének működésében, vagy hagyom, hogy ez a kártyavár legyen jelen?

Mert ha ezen el tudsz gondolkodni, és önmagadba nézni, és rádöbbenni arra, hogy „ez nem helyes, nem e szerint kell élnem és cselekednem”, akkor ez a kártyavár is segít egy kicsit kiemelkedned az elinduláshoz. De ha csak azért van jelen, hogy én méltatlankodhassam: „Hát, én megpróbáltam, de nem sikerült. Én megpróbáltam jól cselekedni, de nem értem el vele semmiféle kegyelmet. Én megpróbáltam talán másokért imádkozni, felajánlani, reája gondolni. De csak megpróbáltam, és nem a szeretet kegyelme révén működött.”

És így a kártyavár megmutatja, hogy a cselekedetek hogy’ vannak jelen a mindennapokban.

Fontos, hogy ezeken elgondolkodhassunk, hogy akarsz-e a Mennyek Országába jutni, szükséged-e van arra a helyre, amely számodra is elkészíttetett? Igényt tartasz-e rá, és komolyan veszed-e a tanítást és a mondanivalóját? Hiszed-e, hogy te valóban egy testvér vagy, egy gyermek vagy, ki az Atyához tartozik, és ki Jézus testvéreként él, és ki várja a segítséget e kegyelemben?

Vagy: „Az vagyok, aki hallottam, Uram, Rólad, hogy létezel. Tudom, hogy lehet imádkozni Hozzád, tudom, hogy lehet kérni Tőled, de még nem jutott el a tudatomig, hogy én ezeket meg is tegyem.”

„Akkor hogyan készülök a Mennyek Országába, hogy elfoglalhassam idővel azt a helyet, ami elkészíttetett számomra?” Vagy számodra.

Ezeken el lehet gondolkodni e jelen tanítása révén, hogy hova tartozol, és komolyan veszed-e a meghívásodat, a küldetésedet, a követésedet? Komolyan veszed-e, hogy te az Én tanításom szerint élsz és cselekszel, és biztos alapokon nyugszik a te tanításod a mindennapokban?

„És érzem a talajt, ami nem csúszik ki alólam”, alólad.

A talaj, ami biztonságot, erőt és kegyelmet áraszt, mert: „Ez a talaj a megmondhatója, hogy hogyan élek és cselekszek e tanítás által a mindennapok kegyelmének, felismerésének működése révén. Mert ez által ki tudom alakítani, hogy ki vagyok, hova tartozom.”

És jó ez így, vagy még nem késő változtatni, és másképp kialakítani a mindennapok ajándékát a kegyelemben, hogy a szeretet valóban tökéletes legyen az élet tanítása révén a mindennapok ajándékában.

És: „Hogy ha ezeket már mind-mind felismerem, akkor valóban megpróbálok úgy élni, hogy én készülök a Mennyek Országába, hogy ha majd eljön az idő, helyet és részt kaphassak e kegyelem működése révén azon a napon s abban a pillanatban, amikor megjelenek e szeretet-tanítás által.

És hogy ha ez a szeretet-tanítás már bennünk van, akkor el tudod fogadni felebarátaidat, testvéreidet, akkor már imádkozhatsz értük, felajánlhatod, kérheted a segítséget és a kegyelem ajándékának működését, és akkor nem csak ilyen könnyedén azt mondod: „Hát, hiába imádkoztam, hiába kértem, és nem történik semmi.”

A tanítást is, amelyet megadok számotokra, nem egyszerre zúdítom rátok mindet, hanem a tanítások egymásra épülnek, és ebből tudtok akkor erőt meríteni és bekapcsolódni e tanítással a mindennapi élethez, hogy a kegyelem működése erőt adhasson mindahhoz, ami által szeretnéd élni a kialakított életedet, és az az ember lenni, aki sziklára építi a házát a tanúságtételben. És nem az az emberré válni, aki homokra építi, és romhalmaz, vagyis kártyavár alakul ki, amiből semmit nem tud magáénak mondani.

És ha ezek már mind-mind így szépen jelen vannak, és működnek rajtatok és bennetek, akkor lehet felismerni és elfogadni a kegyelem-, ajándék-áldást, amelynek ma is részeseivé válhattok, hogy kössön össze benneteket e szeretet által, hogy egymásban bízhassatok, és egymásra támaszkodva élhettek, és kialakíthattok a mindennapokban egy szeretet-, kegyelem-jelenlétet.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvér által, hogy kössön össze benneteket a mai kegyelem-ajándékkal, hogy a Szív, amely megjelent, ami valamikori tanításban szinte így felétek tárva, hogy a tiétek lehet, befogadhassátok, eggyé válhattok, és ez a Szív a mai napon pedig összekössön, hogy egy szívbeli láncot tudtok kialakítani, amelyhez tartoztok, s ami által élitek a mindennapjaitokat e kegyelem felismerésében.

És így áradjon reátok a mai áldásom e szeretetben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e szeretetben áradjon reátok, kössön össze benneteket, hogy érezzétek a Szentséges Szív ajándékát, kegyelmét és működését, amely a Szeplőtelen Szívvel válik eggyé e láncban, amely a mai nap ajándéka számotokra.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. május 6.

9.  IMG_6305  jav.

IX. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm a mai napon testvéreimet, akik meghallottátok a hívást, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre.

De köszöntöm mindazokat, akik a mai napon is lélekben, imával kísértek el benneteket ezen a helyen.

És köszöntöm mindazon testvéreimet, akik szabaddá tették e napot, hogy az ünnep szeretetteljes legyen. Hisz ez a hónap, ahogy mondotta kiválasztott Mária testvér, különleges számotokra, hisz ebben a hónapban sok kegyelem, szeretet és ajándék elevenedik meg rajtatok, bennetek, ha megnyissátok szíveteket, s felkészültök a befogadásra. Hisz, ahogy mondotta, a hónap első napja, mely most úgy jött el e esztendőben számotokra, amikor köszöntöttétek az édesanyákat, az édesanyákban az Ég és Föld Édesanyját és a jelen édesanyákat. Majd a mai napban a Golgotán, a fájdalom, szenvedés átélésében részeseivé váltatok a tanításnak – a tanítás, amely ma felétek1, hogy legyetek egyek egymásban, és szeressétek egymást, ahogy Én szeretem az Atyát, és ahogy az Atya szeret Engem, ahogy Én az Atyában vagyok, és az Atya Énbennem.

E tanítást adtam ma számotokra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok ott hagytam tanítványaimat, és távolabb mentem tőlük, tekintetemet a magasba emeltem, hogy Atyához imádkozzam:

– Atyám, köszönöm, hogy elfogadod imámat. Én most nem csak tanítványaimért kérem, hanem mindazokért, akik majd hallgatnak szavukra, és ez által hinni tudnak benne, és hisznek Énbennem, és követnek.

Atyám, Te szerettél Engem, Én szeretlek Téged. És ezt a szeretetet árasztom és ajándékba adom azoknak, akik hisznek Bennem.

Atyám, Te Énbennem vagy, Én Tebenned, és így legyünk őbennük, hogy érezzék a szeretetet, azt a szeretetet, amelyet a megdicsőülésben megismertettem velük, bennük.

Atyám, akiket Nekem adtál, köszönöm! De engedd, hogy a szeretettel, Hozzám tartozva, ott lehessenek Velem, ahol Én vagyok.

Úgy-e, ezt a tanítást már régebben hallottátok, lehet, hogy nem kimondottan e szavakkal, de értelme akkor is ez volt, hogy legyetek egyek, és éljetek az Én szeretetemben és Atyám szeretetében, amelyet nektek adok.

Most az egész tanítást nem emeltem ki számotokra, csak kivettem belőle azt, ami fontos, hogy hogyan lehet szeretetben élni, hogyan tudod felismerni mindazt, ami hozzád tartozik. Mert a szeretet, az összeköt benneteket. A szeretet erőt ad, a szeretetettel érzitek, hogy a kegyelem ajándéka hogyan van jelen, és hogyan működik rajtatok és bennetek.

Mert lehet, hogy nehéz megérteni és felfogni és megismerni, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok most többször mondottam el, hogy az Atya Énbennem, Én Őbenne, és Mi Mindketten bennetek lehetünk, ha ti megnyissátok ehhez szíveteket.

És Én nem csak tanítványaimért könyörgök és fogadom el, hanem mindazokat, akikkel egyek vagyunk, mert legyetek egyek a szeretetben, éljetek egyben, érezzétek.

Mert hogyan is van benne szó?

Mert ha felismertek, elfogadtok, szeretetben élünk, és eggyé válunk az egységben, akkor felismeritek, hogy valóban, Engem az Atya küldött ebbe a világba, hogy ebben a világban is árasszam s ajándékozzam a szeretetet. Mert az Atya szeretett Engem, és Én ezt a szeretetet adom meg nektek a megdicsőülés részében, hogy megismertessem veletek, hogy hogyan lehetünk egyek, és hogyan lehet szeretni azt a szeretetet, mert Igaz Egy az Atya a szeretetében.

És ha ezeket mind-mind megértitek, felismeritek, elfogadjátok, akkor tudtok igazi felebaráttá válni az eggyé válásban, hogy egyek lehessünk e csodás tanítással a felemelkedésben.

Mert valóban vannak problémák, vannak nehézségek a megtapasztalásban, és vannak küzdelmek. De ezt mind-mind könnyebb felismerni és elfogadni, ha van, kiben kapaszkodol, ha van, kitől kapod a segítséget, és ha van, kivel válsz eggyé e szeretetben. S akkor másképp tudod élni az életet.

Majdan jelen volt az Édesanya köszöntése az énekkel. Jelen van a szeretet tanítása, és jelen lesz számotokra a mai nap is a kegyelmi ajándék, hogy megnyissuk szívünket, lelkünket, felkészülünk, hogy eggyé váljunk azzal a szeretettel, amire szükségünk van, az Élő Szentlélekre, mert az Élő Szentlélek eljön felétek, eljön hozzátok, megjelenik felettetek, várja a bebocsájtást a szívhez, a lélekhez, egész lényetekhez.

De hogy te, testvérem, ma megnyitod-e szívedet, lelkedet, el akarod-e fogadni ezt a kegyelmi ajándékot, ez a szabad akarat cselekvésében megmarad nektek e döntésében.

De most, mielőtt felkészülünk ehhez a kegyelmi ajándékhoz, azt kérem tőletek, most teremtsetek magatokban egy pillanatra egy kis csendet. A csend után helyezzetek oda magatok mellé valakit, aki talán ma nincs itt köztetek, de lehet, hogy lélekben elkísért e mai napon, hogy részesülhessenek e kegyelmi áldásból.

Most figyeljétek kiválasztott testvéremet, ahogy ő is most egy pillanatra elhelyezi maga mellé, akik ma nincsenek jelen. Elsőként szeretné ide rakni családját, családjának minden tagját: gyermekeit, unokáit, hogy részesülhessenek e kegyelemben. Testvéreit, akik talán most lélekben válnak eggyé vele, hogy részeseivé válhassanak e kegyelmi ajándéknak. Majdan pásztorait, akik most nincsenek jelen, hogy ők is részesüljenek e meghívásban e kegyelemhez. S elhelyezi még, ahogy ti neveztétek pásztorotokat: Antal atya. Neki is jelen van itt ma egy barátja, most elhelyezi Heribertet, Brigittát és barátját, aki már volt itt többször vele, itt, nálatok, a Közösségben, zarándoklaton, de most betegsége révén van távol. S ugyanúgy elhelyezi a fogadott testvéreit, kéri számukra is e gyógyító kegyelemben, hogy most a Szentlélek kegyelme az Élő Szentlélekben erőt adjon, és működjön rajta és benne.

Íme, most ti e csend megteremtése után elhelyezve saját kéréseiteket, szeretteiteket, ismerőseiteket, zarándoktestvéreket, akik ma nincsenek köztetek, de sokszor és sokszor itt vannak veletek körötökben. Vetítsük magunk elé az arcokat, és az arcok elevenedjenek meg most e közös láncban, ami összeköt benneteket.

Hogy is van ma a tanítás?

Az Atya Énbennem, Én az Atyában, és Mi Mindketten pedig bennetek lehessünk, és átadjuk nektek szeretetünket.

Most e szeretettel jön el hozzátok az Élő Szentlélek a fénysugárban, a láng formájában, hogy szívetekhez és a lelketekhez költözzék, töltse el, melegítsen fel, és adjon erőt számotokra.

És most összefogjuk kezünket a láncban, és próbálunk ismételten pianóban részeseivé válni, mert (…)

Ha megnyitottátok szíveteket, készüljetek fel a befogadáshoz, hogy a Szentlélek kegyelme, amely már Élő Szentlélek a tanítások által, áradjon reátok, töltse be szíveteket és a lelketeket, áradjon reátok a Szentlélek lángja a melegségében, árasszon melegséget e fénysugárral, és amíg pianóban itt bent, kint már lehet hangosabban, elénekelitek „Szállj szívünkbe, nagy Isten”, az alatt legyen nyitott szívetek, és fogadjátok e kegyelmi ajándékot a Szentlélek ajándékában.2

Ez a Szentlélek erősítsen, óvjon és védjen, és működjön rajtatok és bennetek, és kössön össze benneteket azzal a szeretettel, ami a mai nap tanításában is jelen van számotokra, hogy ahogy most egymásra tekintetek a láncban, hogy egyek vagytok, így maradjon meg ez bennetek az egységben, a szeretet jelében és a kegyelem működésében, mert akkor érzitek, hogy valóban testvérekké válhattok a küldetés követésének meghívásában.

És a mai nap most így áradjon reátok áldásom, hogy az áldás fényének melegsége e Szentlélekkel, e szeretettel áradjon felétek, töltse be szíveteket, lelketeket, működjön rajtatok és bennetek, és mutassa meg a meghívást, és „a meghívásban éljünk és haladjunk, és a meghívás által pedig elfogadjuk mindazt a tanítást, amelyet Uram, Jézusom – ahogy mondani szoktátok –, nekünk adtál”. És ez az áldás kísérjen el életetek minden napján, amely előtt álltok, és különösképpen, mikor nehéz időszak van jelen, e szeretet-fénysugár adjon erőt a melegséggel a megerősítés kegyelmében, hogy: „Igen, részesültem e kegyelemben. Ha most fájdalom és bánat miatt egy kicsit elszomorkodom, egy kicsit nehéz az életem, tudjak erre a pillanatra s erre a kegyelemre, s erre az ajándékra gondolni, ismét megerősödni benne, és ez által haladni a mindennapokban.”

És mindazoknak, akiket most e láncban ide helyeztetek, hogy érezzétek most magatok mellett, hogy többen vagytok, és részeseivé váltatok e kegyelemben.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Nektek, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

 Az Íródeák3 felé az a kérésem, hogy mivel most a fájdalom, szenvedés Golgotája később történt e jelenben, mint ahogy az Édesanyát köszöntöttétek, a köszöntés ma se maradjon el. Ahogy a „Golgotá”-n meg szokott jelenni, úgy ismételten legyen jelen a ti saját köszöntésetek, amivel köszöntitek a Föld és Ég Édesanyját, akihez nap mint nap oda lehet menni kéréssel, fohásszal, felajánlással és hálával, és ez az Édesanya meghallgat benneteket, és segítséget nyújt, és kieszközli számotokra mindazt, amire szükségetek van, s amire vágyakoztok. Most a virágcsokor helyett szívetek szeretetében a ti köszöntésetek legyen Számára a köszönet, a hála, a virág jele.

 Kádár Györgyné Anna:

 Köszönöm, Uram, Jézusom!

A SZŰZANYA KÖSZÖNTÉSE

 E hónap egyik legszebb ünnepén fordulunk Feléd, Drága Égi Édesanyánk.

Mondatokba öntve köszöntésünket e földi Hozzád tartozók nevében mint édes gyermekeid, anyák napjára szeretettel:

 Boldogságos Szeplőtelen Szent Szűz, Drága Égi Édesanyánk!

Köszönjük, hogy igent mondtál.

Köszönjük Jó Jézus Krisztus Urunkat.Köszönjük a szenvedésed.Köszönjük, hogy nevelsz bennünket.

Köszönjük, hogy Általad élhetjük életünket.

Köszönjük a gondoskodó szeretetedet.

Köszönjük, hogy gyermekeid lehetünk, és nemcsak itt e földi életünkben, de a Rózsák Kertjében is vársz bennünket, kísérsz és segítsz a Mennyei Atyához való menetelésünkben.

Köszönjük az örömet és az egész életünket.

Nincs megfelelő szó, mint a szív meleg szeretetének átadása Feléd, Édes Jó Anyánk.Téged mindig megtalálunk, Te itt vagy velünk.A szív a Szívhez küldi boldog ölelését, simogató kezét a Kézhez, és így fonódunk össze Veled örökre.Most mi vagyunk a virágok, egy nagy gyermeki csokor, remélve, hogy gyönyörű szemedből mosoly fakad, és törülhetjük fájó könnyeid, melyek oly sokszor peregnek értünk.

Hálás, őszinte szeretettel:

 a Te gyermekeid

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. április 1.

8. R  IMG_6304  jav.

VIII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve, hogy elzarándokoltatok e mai nap fájdalom, szenvedés Golgotájára, hogy ismét eggyé válva a kegyelem szeretetében.

A mai nap tanításom felétek arról szólt, hogy felkészítettem tanítványaimat és a sokaságot, hogy hogyan és miképpen fogadjuk el a kenyérszaporítás utáni napokban a Mennyből Alászálló Élő Kenyeret, hisz ez a szentáldozás része a szentmise keretében. Hogy szükségem van-e, e szentáldozásban, találkozni-e Jézussal, aki Önmagát adta felebarátaiért és testvéreiért a megváltás kegyelmében. Hisz a mai tanítás az, hogy senki sem jöhet Hozzám, ha az Atya nem vonzza őt.1 És ha az Atya vonzását érezzük szívünkkel-lelkünkkel, akkor megpróbálunk a szerint cselekedni. Majdan azt mondom: Ha testvéreim lehettek Isten testvéreiben, akkor feltámasztalak benneteket az utolsó napon, s azután haladsz e meghívott úton.

S akkor érted a tanításnak ezt a részét, ahogy ezt több szakaszra is lehet bontani, hogy az Élő Kenyér. Aki eszik ebből az Élő Kenyérből, örök élete lesz, hogy örök életet kap.

Hisz van ennek a tanításnak egy olyan része, ami nem oly régen volt számotokra itt jelen: Aki eszi az Én Testemet, s issza az Én Véremet, az nem hal meg örökre.

S azt mondják: „Uram, add nekünk szüntelenül ezt a Kenyeret a Testben, s ezt a Bort a Vérben.”

És ma pedig az Élő, Mennyből Alászállott Kenyér, amely a szentáldozását – az Oltáriszentségben van jelen, és ami jelen van előttetek a szentmise keretében, és részesülhettek e Táplálékkal.

De ez a Táplálék csak akkor lesz a Mennyből Alászállott Kenyér, ha hiszel e tanításban, ha hiszel abban, amit a prófétáknál olvastunk, hogy Isten testvérei lehetünk.

De hogyan is lehetsz te Isten testvére?

Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok az Isteni Második Személy, aki testvéreimmé fogadom mindazokat, akik felismernek, akik követnek, és akik Hozzám tartoznak.

És akkor jelen van e mai tanítás, hisz jelen van a kenyérszaporítás, ami egy kegyelmi ajándék e jelenben, a megtapasztalásban, a felismerésben és az elfogadásban.

De akkor nem kimondottan a tanítás mondanivalója volt számukra a csodálatos, hanem az, hogy miben volt részük, hisz jóllaktak a kevésből, és még maradékot is összeszedtek.

És most ez a tanítás az Élő Kenyérről szól, amely a Testem. S ezt az Élő Kenyeret Én, a Mennyből Alászállott Kenyeret a világért adom, mert Én magam ezt tudom nyújtani, hogy ez által részesüljél e csodálatos szentáldozásban a szentmise keretében. Hisz az Oltáriszentség így van jelen előttetek, és így részesülhetsz Vele a kegyelemben, ha megnyitott szívvel és lélekkel e szentáldozásban szükségetek van erre az Élő Kenyérre, amely táplálék, amely kegyelem, amely megmutatja, hogy hogyan és miképpen cselekedjünk, hogyan és miképpen fogadjuk el, hogyan és miképpen kapcsolódunk e közösséghez e tanítás által. S akkor: „Boldog vagyok, hogy engem az Atya vonzott Hozzád, Uram, Jézusom, hogy megismerjelek, hogy elfogadjam tanításodat, és a tanítás által részesülhessek e szentáldozásban e Élő Kenyérrel, amelyet Te testvéreidért és felebarátaidért adtad, hogy Hozzád tartozzanak, és Te megadod abban a kegyelemben, ha szükséges, hogy feltámasztod a halottak közül. Feltámasztod, mert az Élő Kenyér, amely alászállott, megmutassa, hogy milyen, hogy eggyé válni a testvéri felebarátban.”

Tehát hogyan van jelen még az Írás a próféták által?

Hisz nemcsak az, hogy Atyám tanítványai lettek, hanem az is, hogy atyáitok mannát ettek, és mégis meghaltak, pedig mindenki azt remélte, hogy a kegyelem és szeretet hogyan működik.2 És akkor lehet érezni, hogy az ajándék hogyan működik rajtatok és bennetek. Mert úgy-e, ti nem kimondottan a mannát akarjátok most elfogyasztani, ahogy a próféták és az atyák tették, hanem nektek ajándék és kegyelem a Mennyből Alászállott Kenyér az Élő Kenyérben, amely megváltoztathat, amely szeretetet áraszt, ami által érzed a békét, a nyugalmat a megerősítésben, és fel tudsz készülni a nap és nap tanítására az élethez, mert az élet az ajándék jelenlétével így elevenedik meg előttetek, rajtatok és bennetek.

És ti ne olyanok akarjatok lenni, akik hallották tanításomat, de nem érinti meg szívüket, akik hallották a tanításban az Élő Kenyér tanítását, amely a Mennyből Alászállott, hogy hogyan van jelen, és hogyan működik, és nektek erre szükségetek van a kegyelem által. És nemcsak hallotok róla, és elengeditek, hogy tovább haladjon mellettetek el, hanem szükségetek van e Élő Kenyérre, amely nemcsak táplálék, hanem szeretet is a megerősítésében. Hisz akkor nem hiába vonzz az Atya Felém és Hozzám, hogy részesüljetek mindebben, amely fontos, hogy hogyan és miképpen alakítsátok ki a mindennapi életet e szentmise áldozatában. Mert egy szentmise-áldozat akkor teljes számotokra a kegyelem átélésével, felismerésével, hogy ha egy szentmisében is jelen van az Élő Kenyér, amely Mennyből Alászállott, mert így jön el felétek és hozzátok e dicsőségben.

S akkor ez a Kenyér – nem csak a szerint fogadod be, hogy egy kis táplálék. Ez is fontos, de nem a táplálék erősít benneteket, hanem az az Élő Kenyér, amely szeretetet, örömet, békét, kegyelmet és nyugalmat áraszt a felismeréshez, az elfogadáshoz és a mindennapi élethez, hogy: „Tudom, hogy a meghívás által hova szeretnék tartozni, kinek a testvére, kinek a gyermeke szeretnék lenni. És ha ezek mind-mind megjelennek számomra, akkor megpróbálok a szerint élni és cselekedni, hogy a mai tanítás, amely az Oltáriszentség tanítását nyújtja a szentáldozás alapításában, hogy részeseivé válhassunk e tanítással e kegyelemben. Mert csak akkor részesülünk e Élő Kenyérből, a Mennyből Alászállott… És nem a mannát esszük, ahol az atyák is meghaltak, akik részesültek e kegyelemben a mindennapjaikban.”

Fontos, hogy értékeljük, hogy a mai tanítás a szentmisének ajándékának titkát nyújtsa át felétek e szentáldozással, e Élő Kenyér elfogadásával, hogy a szentmise titka, szeretete, kegyelme, békéje, öröme így jön el felétek és hozzátok, így ölel át, így emel fel, hogy valóban az Atya vonzásában Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz jöjjetek, testvéreimmé váljatok, a küldetés követésében haladjatok, és felismerjétek mindazt, ami számotokra e tanításban megelevenedik a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor érzitek, hogy: „Valóban, ez az Élő Kenyér a Test szeretetét hordozza, és ezt a szeretetet kaphassuk meg e szentáldozással az eggyé válás kegyelme titkában. S akkor érzem, hogy testvéreddé válhattam, Hozzád tartozhatom, és követhetlek a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

S akkor ez a tanítás már nem nehéz a felismerésében, hanem elfogadható, mert a mai tanítás a szentáldozást, az Oltáriszentség alapítását, az eggyé válást, a kegyelmet, a szeretetet és a békét tükrözi számotokra, hogy: „Miből részesülhetek, és mivé válhatok eggyé, és hogyan érzem a kegyelmet, a szeretet, az örömet és a békét, és hogyan tartozhatom Hozzád, Uram, Jézusom, a Te testvéredhez e megtapasztalt tanítás által. És nem akarok az lenni az Írás szerint, hogy elmegyek, hogy mannát egyek, mert a manna által talán mégis meghalhatok. És hogyan elevenedik meg akkor számomra az örök élet titka a kegyelemben e tanításból, ami felemel, megerősít, felmelegít, és megadja mindazt, ami szükséges e mindennapok kegyelmének ajándékában, hogy tudom, hogy valahova tartozhatok, tudom, hogy valakinek testvére lehetek, és tudom, hogy valakitől megkaphatom ezt a csodálatos kegyelmet az elismerésben és a felismerésben a mindennapok ajándékához.”

És ha már értjük, hogy mi ennek a tanításnak a mondanivalója az Élő Kenyérben és a Mennyből Alászállott Kenyér titka által, s eggyé válhatok vele, akkor felkészülök e kegyelmi áldásra, amely a mai nap is kiválasztott Mária testvér által árad felétek, töltse be szíveteket és a lelketeket, hogy ez a szív a felismerésben nyitott legyen az Élő Kenyér befogadásához az eggyé válásban, mert az Atya vonzása a Fiúhoz így adja meg a meghívás kegyelmében.

Ennek reményében fogadjátok most e áldást.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme öleljen át, melegítsen fel, és megadja számotokra a meghívást e tanítás által, hogy az Élet Kenyere legyen a legfontosabb táplálék, erő, szeretet, öröm és béke, hogy „ez által tudom, kinek a testvére lehetek, a tanításban tanítvány, és kihez tartozom a küldetés, követés részében.”

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. március. 18. (NAGYBÖJT 6.)

8.  IMG_6302  jav.

VIII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 (…) testvéreimet a bűnbánat hatodik Golgotáján, s köszöntöm mindazokat, akik ma lélekben kísértétek el a fájdalom, szenvedés Golgotáján kiválasztott testvéremet.

A bűnbánat hatodik Golgotája, a tanítás, amely összefoglalja mindazt, amit e bűnbánatban számotokra megadtam. Hisz a mai nap tanítása – már egész közel vagyunk az ünnephez. Az ünnep, amelynek részeseivé váltak tanítványaim, és ez által az ünnepben ti is, hisz a mai tanítás arról szólt felétek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, vagyis, ahogy tanítványaim szólítottak, a Mester, jelen van az ünnepi vacsorán, és mélyen megrendülök Szívemben és Lelkemben1, és azt mondom nekik:

– Bizony, bizony, mondom nektek, ma egy közületek elárul Engem.

Ezen szinte meglepődve, és elcsodálkozva vesztek részt, hisz nem értitek, kiről is beszélek, s miért gondolom e szavakat.

Kérdőre is vonja az egyik tanítványom, akit megkért Simon Péter, hogy miért mondottam e szavakat, s kire gondolok. S elmondom részükre e ünnepi vacsorának jelenlétében, hogy akinek a mártott falatot adom, az árul el Engem: Simon fia, karióti Júdás.

De a mai tanítás nem csak ezt tükrözte számotokra, hisz ha a tanítás elejére megyünk teljesen vissza, akkor itt azt mondom: Én, Jézus Krisztus Uratok szembeállítottam tanítványaimat azzal, hogy az egyik elárul, a másik pedig megtagad. Amit nem akarnak elfogadni, hogy ők ilyent nem tesznek.

Hisz mit mondott Simon Péter, mikor azt mondottam neki?

– Én elmegyek, és ahova Én megyek, oda ti most nem jöhettek. Ahogy ezt a zsidóknak is elmondottam, úgy elmondom nektek is, hogy ahova Én megyek, ti nem jöhettek. Keresni fogtok ugyan, de nem találtok.

S erre ő mit mond?

– Uram! Hogy, hogy nem követhetlek, mikor én mindenhova követni akarlak?! Még, ha kell, életemet is odaadom.

– Igen, életedet odaadod.

De itt kérdezni is lehet, hogy: Életedet odaadod?

– De mondom neked: Ma, mielőtt a kakas megszólal, háromszor fogsz megtagadni Engem.

Simon Péter szomorúvá vált, hisz nem akarta elhinni e szavakat, amit a Mester mondott.

Pedig elmondotta, hogy: „Az egyik elárul, a másik megtagad.”

És e bűnbánat tanításában a felmagasztalásról és a megaláztatásról adtam számotokra tanítást e jelmondatában. Hisz minden évben valamihez kötődnek a tanítások, amelyek egymásra épülnek.

Most csak röviden megyünk minden bűnbánati Golgotán egy tanítás gondolatában.

Az első, úgy-e: Kérjetek, adnak nektek. Keressetek, és találtok. Zörgessetek, és ajtó nyílik számotokra. És amit elvársz, hogy neked tegyenek, vagy veled tegyék meg, ugyanannyit kell csak neked is megtenni? Nem. Ettől többet. Ez ismét itt jelen van, a felmagasztalás és a megaláztatás.

Majdan folytatódott, hogy Mózes tanítószékében kik ülnek? S erre azt mondottam: Fogadjátok el a törvényt, a szerint éljetek, de tetteikben ne kövessétek. Hisz megnagyobbítják imaszíjukat, a bojtokat szembetűnően megnagyobbítják, hogy felismerő legyen, és előttük nagy hajlással köszönjenek, első helyeket elfoglalják.

Úgy-e, itt is van, aki felmagasztalja magát, a másikat megalázzák, mert mit mondottam? Ők másokon nem segítenek. Súlyos terheket kötnek össze, amit az emberek vállára tesznek.

Majdan jött a harmadik bűnbánat-tanítás, amikor szintén a törvény is jelen van, és a törvényben pedig az, hogy hogyan és miképpen éljetek, és hogyan és miképpen cselekedjetek, és hogyan fogadjátok el mindazokat, akikhez tartoztok. És akkor azt mondottam, hogy jelen van az Atya, aki a Mennyei Atya. És hogy is mondottam?

Ne hívjatok senkit atyának, mert egy a ti Atyátok, a Mennyei.

Tanítónak se hívjatok senkit, mert egy a ti Tanítótok, a Krisztus.

De itt azt is elmondottam, hogy ha úgy szólítod valamelyik pásztor testvéremet, hogy elöl megadod számára a tiszteletet a keresztnévben, és akkor ezt a példát hoztam számotokra például, a jelen lévő pásztor: János atya, Jenő atya, Kálmán atya, Antal atya.

Itt azt mondottam, hogy a keresztnéven van a hangsúly, és az atya itt már lehet utána kisbetű, amely csatlakozik hozzá, tehát nem megadjátok a nagybetűs Atya szót, ami csak a Mennyei Atyát illeti meg. Mert: Egy a ti Atyátok, a Mennyei. S e szerint kell a törvényt felismerni és elfogadni, és cselekedni.

Majdan folytatódik, úgy-e, a tanítás a két emberrel, akik felmennek Atyám házába imádkozni. Az egyik előre megy, magabiztosan, imádkozik, önmagát felmagasztalja, hogy ő milyen ember, hogyan imádkozik, mit cselekszik, mindenből odaadja a tizedet, milyen jó, hogy nem olyan, mint a többi ember, vagy ez, a vámos, aki ott imádkozik.

Ő pedig megalázta önmagát, lehajtotta fejét, a mellét verte: „Én Uram, én Istenem! Irgalmazz nekem!”

És itt azt mondottam: Igen, aki felmagasztalja magát, majd a Mennyországban megalázzák. És aki megalázza magát, azt pedig a Mennyországban felmagasztalják.

Mennyivel más a tanítás, ha megértjük, hogy hogyan és miképpen haladunk.

És itt röviden csak kiemeltem számotokra, hogy fontos figyelni a tanításokra, amelyek a bűnbánat-időben vannak jelen, és azt mondani, hogy jelen van a tékozló fiú Evangélium tanítása, hogy az atya mennyire szereti az ő gyermekeit, és gyermekét, akit haza vár, mert az elgondolkodik, önmagába néz, és bűnbocsánatot kér a feloldozásban. És az atya az ő szeretetében megbocsájt.

Majdan jött az ötödik tanítás, amely már arról szólt számotokra, hogy itt nem mást aláznak meg, hanem Engem, Jézus Krisztus Uratokat a tanításban. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok milyen tanítást is adtam számotokra? Hogy aki megfogadja tanításomat, és a szerint él és cselekszik, nem hal meg örökre. Amit a zsidók nem tudtak elfogadni, és a farizeusok is. Mit mondtak?

– Hogyan mered e szavakat mondani?! Te nagyobb vagy Ábrahám atyánknál vagy a prófétáknál, akik mind már meghaltak?! Mivé akarod tenni Magadat?!

S Ő erre akkor válaszol nekik:

– Én ismerem az Atyát, és az Atya is ismer Engem. És ha azt mondanám, hogy nem ismerem Őt, épp olyanokká válnék a hazugságban, mint ti vagytok, ha azt mondanám, hogy nem ismerem Őt. És Én megteszem mindazt, amit az Atya kér Tőlem, vagy elvárja, hogy tegyek.

S ekkor megint, úgy-e, Nekem támadnak. Erre mondom, hogy:

– Én nem Magamtól teszem, hanem aki küldött Engem, aki ismer Engem, mert Én is ismerem Őt.

S ekkor ismét mit mondanak?

– Még ötven esztendős sem vagy, és Te már nagyobb vagy Ábrahámnál, vagy ismerted Ábrahámot?

Erre mit mondott?

– Ábrahám örült és ujjongott az eljövetelem-napom érkezésére. És mikor láthatott, örült és ujjongott.

S erre azt mondottam:

– Mielőtt Ábrahám volt, Én vagyok.

Ezeket már végképp nem tudták elfogadni, és köveket ragadtak, hogy megkövezzenek.

Tehát itt, ebben a tanításban a megaláztatás a Mesternek, vagyis, ahogy mondjuk most e jelenben, Rólam, Jézus Krisztus Uratokról szólt a felismerés elfogadása részében.

És itt számotokra csak egy gondolatig mentem el a házasságtörő asszonyhoz, akit szintén megkövezni akartak volna. De mielőtt még megtették, hát oda vezették, hogy próbára tegyenek. A válasz számukra az volt:

– Az vesse rá az első követ, aki bűntelen köztetek.

E szavak hallatán önmagukba néztek, és eldobták a követ, mert rádöbbentek, hogy nem bűntelenek. Valami belül számukra is el van rejtve, amiről azt hitték, hogy senki sem tudja. De mivel Én, Jézus Krisztus Uratok, a Mester, e pontokra világítottam, így nem merték megkövezni az asszonyt.

Ezért mondottam, hogy a megaláztatás könnyen megy, de a felismerés az önmagunk megaláztatásánál vagy az önmagunk felmagasztalásánál, mikor szeretjük magunkat felmagasztalni?

Az Atyánál, akik ilyenek, nem egy hamar veszik észre, előbb megalázzák őket. És aki magát megalázta, vagy akiket megaláztak, azokat felmagasztalják.

A mai tanítás pedig az felétek, hogy bezárja a bűnbánati idő tanításait, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, ki megpróbálom a tanítványaimnak elmondani, és a ti szavatokat használva, rávilágítani, hogy az egyik elárul, a másik pedig megtagad.

Amit először nemigen akarnak elfogadni, csak majd akkor, amikor szembesülnek vele.

Közeledünk, úgy-e, az ünnephez, ez már, mondhatod a tanításában, a három szent nagy nap előtt halljátok majd, és az után pedig közeledtek az ünnep kegyelmének átéléséhez a megtapasztalásában, hogy hogyan és miképpen cselekedjek, hogyan és miképpen fogadjam el mindazt, ami körülvesz, hogyan és miképpen éljek e bűnbánat minden hét tanításával, amiből erőt merítek, ami által önmagamba nézhetek, és lelkiismereti vizsgálatban, ahogy mondottam többször már az elmúlt időkben, a lelkivizsgálati tükröt megnézed, hogy valójában tetszik-e mindaz, ami benned rejlik, vagy ezen változtatni kell. És megnyitni szívedet a szeretet felé és a kegyelem felé. Mert, ahogy egy régebbi bűnbánat-idő tanítását végig az irgalmasság szeretetéről adtam számotokra a felismerésében, és e bűnbánat-időben is egy gondolatnyi menetben rátértünk erre, hogy most az irgalmasság évét ülitek, és az irgalmasság évében milyen csodálatos visszaemlékezni e tanításokra, amely szinte összekötött, hogy az irgalmasság szeretete, amely jelen van minden nyitott szívű testvérem előtt. De senkire sem erőltetem rá és parancsolom. Minden testvéremnek saját magának kell e irgalmassági szeretetet felismerni és befogadni, eggyé válni vele, megengedni, hogy működjön rajtunk és bennünk, és ez által éljünk és haladjunk a mindennapi élet meghívott útpályánkon. Mert a meghívást is minden testvérem felé megadom. Ha nyitott a szíve és a lelke, akkor felismeri a meghívásomat, és akkor a meghívás olyan erősen működik a Szentlélek által rajtatok és bennetek, hogy szinte úgy érzitek, hogy „valamit tenni, cselekedni kell”, vagy „mennem kell valahova”, vagy „részt kell vennem”, vagy „imádkoznom kell”, vagy „jót kell tennem”, hisz sok mindent lehet felsorolni ezekhez a cselekedetekhez, ami által a kialakított életetek jelenléte hogyan van jelen és működik rajtatok és bennetek.

És akkor e bűnbánat-idő tanítása segítséget nyújt számotokra, hogy nem felmagasztalni akarjuk magunkat, hanem inkább kicsinyekké válni a megaláztatásában, észrevenni a fontos dolgokat, amiből erőt merítünk, ami által tanulhatunk, és ami által segíthetünk a segítségnyújtásban. És ha eljön az idő, akkor, „akiről én tanúságot teszek itt lent a Földön, majd felmagasztal, ha méltó vagyok ehhez a kegyelemhez” – úgy-e, így szoktátok mondani a ti saját szavaitokkal?

De itt nem kimondottan a méltóságon van a hangsúly, hanem a jelen cselekedetekről, hogy hogyan és miképpen ismerem fel a tanítás mondanivalóját, és hogyan helyezem be a mindennapi életembe, és ez után hogyan tudok változni vagy változtatni, és hogyan fogadom el a felebarátot és a testvért a megbocsájtó kegyelem által a mindennapokban, a mindennapokhoz.

És hogy ha ezeket felismerem, akkor e bűnbánat tanítása, mint egy lánc, összeköt, erőt ad, s akkor érezni lehet, hogy hogyan alakítsam ki az életemet. S akkor tudom, hogy a szeretet mondanivalója a megtapasztalásában hogyan működik rajtunk és bennünk, és hogyan tudok én ez által cselekedni, és talán többet adni önmagamból e szeretet, kegyelem által az elesettnek, a magányosnak, az árvának, az özvegynek, a betegnek, a szomorúnak.

Hisz, úgy-e, most is csak egy párat soroltam fel, és mi minden vesz körül benneteket a mindennapi élet jelenlétében, mi minden felé lehet tenni és cselekedni e irgalmasság szeretete révén a mindennapok jelenlétében.

Ennek reményében áradjon reátok ma áldásom, és az áldás nem kimondottan csak a felmagasztalás és a megaláztatás részében szól felétek és hozzátok e bűnbánat hatodik Golgotáján, hanem az irgalmasság szeretetét is szeretném tükrözni és árasztani felétek, hogy kössön össze benneteket ez az irgalmasság-szeretet, ami által tudok figyelni önmagamra, a megnyitott szívem benső hangjára, a Szentlélek működésére, amely szinte élőként van jelen, ami által tudok cselekedni, ami által tudok segíteni, ami által meghallom a meghívást, hogy hogyan és miképpen éljek és haladjak a mindennapokban.

És akkor így áradjon reátok e bűnbánat hatodik Golgotáján áldásom kiválasztott Mária testvérem által, és ahogy a jelmondat is volt e bűnbánatban, hogy „megalázom önmagam, hogy ha eljön, aki ismer engem, az felmagasztaljon, és akkor az irgalmasság szeretete működhet rajtunk és bennünk, és vezethet e meghívott úton”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, hogy működhessen rajtatok és bennetek, és mutassa meg számotokra a meghívott út felismerését, elfogadását, és majdan elindulását. És akkor az irgalmasság szeretete erőt ad mindahhoz, amely a jelenben körülvesz benneteket e élet által.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. március. 11. (NAGYBÖJT 5.)

7. R  IMG_6301  jav.

VII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

(…) testvéreimet a bűnbánat ötödik Golgotáján. És köszöntöm mindazokat, akik ma is jelen vagytok, és mindazokat, akik lélekben kísértetek el e Golgotán.

A mai nap tanítása folytatódik a bűnbánat tanításában, hisz, ahogy már kiválasztott Mária testvér is mondotta számotokra a beszédében, hogy ebben az esztendőben a bűnbánat-golgota a felmagasztalás és a megaláztatás jelenlétében van jelen, a tanítás így szól felétek a felismeréshez és az elfogadáshoz.

De ahogy közeledtek az ünnep felé, úgy érzitek, hogy már a tanításomban, nem némely példabeszédben, hanem a tanításból már Én, Jézus Krisztus Uratok, ki a tanítást adtam a jelenlévőknek a nép sokaságában, az írástudóknak, a farizeusoknak vagy a zsidóknak, akik meghallgatták, és akik nem mindig fogadták el tanításomat. Hisz a mai tanítás is így szólt feléjük, és ez a tanítás most a zsidókhoz szólt, akiknek azt mondottam, hogy:

– Ha megtartsátok és elfogadjátok tanításomat, nem haltok meg, örökké éltek.1

De ez nem tetszett, akik jelen voltak, és akik hallgatták e beszédemet, hisz azt mondották:

– Hogyan mondod ezt Magadról, hogy ha megtartják tanításodat, akkor nem halnak meg, hanem örökké élnek? Jelen voltak a próféták, Ábrahám atyánk, azok is tanítottak, és mégis meghaltak. És Te mivé teszed Önmagad?

– Nem tudjátok, hogy ki küldött Engem. Nem kell Nekem tanúságot tenni, hisz ha Én Magamról tanúságot teszek, a dicsőségben, a megdicsőülésében ez nem érvényes. Majd Engem megdicsőül az, aki küldött. Én ismerem Őt, de ti csak azt mondjátok, hogy Istenetek. De mégsem ismeritek. Én ismerem Őt, ezért Ő megdicsőül Engem, Én pedig megteszem mindazt, amit kér Tőlem.

Ezért ez a tanítás úgy van jelen számotokra, hogy ők azt képzelték, hogy Én saját Magamat felmagasztalom a megdicsőülésben, holott Én arról beszéltem számukra, hogy az nem ér semmit, majd az megdicsőül Engem, aki küldött, s akit ismerek.

S ezen el lehet gondolkodni, hogy hogyan és miképpen van jelen ez a tanítás.

Hisz az első tanítás a bűnbánat Golgotáján, a három, ami szólt felétek: Kérjetek, és adnak nektek. Zörgessetek, és ajtót nyittok. Keressetek, és találtok.

Majdan: Amit elvársz, hogy veled tegyenek, te is annyit tegyél embertársaddal és felebarátoddal.

Utána jött az a tanítás, hogy: Mózes tanítószékében kik is ülnek? És erre azt mondottam: A törvényt fogadjátok el, de ne kövessétek őket tettekben. Hisz a törvény, az felétek is szól, de a tettek, amelyet ők cselekszenek, azt nem fontos nektek elfogadni és követni. Hisz ők szeretik, ha köszöntitek őket, szeretik elfoglalni az első helyeket, és még, ha egész addig elmegyünk, imaszíjukat is megnagyobbítják, a bojtokkal együtt, hogy szembetűnő és felismerhető legyen.

És akkor jelen van ismét a törvény, amikor a törvény, hogy hogyan fogadod meg, és a törvényben hogyan cselekszel. Hogyan fogadod el az embertársadat, a felebarátodat, és hogyan cselekszel. Mert te magadnak kéred, hogy téged elfogadjanak, tiszteljenek és megbecsüljenek. De hogy te helyében mit nyújtasz, és hogyan ismered fel embertársadat és felebarátodat a törvényben, ezzel már nem törődsz, tehát önmagadat felmagasztalod, a másikat megalázod.

Folytatódott utána a tanítás azzal, hogy ketten felmentek imádkozni. Az egyik önmagát felmagasztalja, a másik szinte nem is az, hogy megalázza, lekicsinyíti, mert ő úgy érzi, hogy nem méltó arra, hogy közelebb menjen, nem méltó arra, hogy felemelje tekintetét. Ő inkább lehajtott fejjel, önmagába fordulva, és irgalmat kér a bűnbocsánatában önmaga számára.

A másik pedig elkezdi, hogy milyen jó, hogy ő nem olyan, mint azok, vagy „az, aki itt mellettem van”. „Mindenből tizedet adok” – tehát magát felmagasztalta.

És a mai tanításban pedig az van számotokra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok a tanításról, a megtartásról a felismeréssel szólok. Hogy ha ezeket mind felismered és megtartod, nem halsz meg, örökké élsz.

De vannak, akik ezt nem így fogadják el. Ők a szerint cselekszenek, hogy: „Volt prófétánk, prófétáink, Ábrahám atyánk, akitől tanultunk, de azok már meghaltak. Akkor Te hogyan jössz még mindig azzal, hogy ha a tanításodat megtartjuk, akkor nem halunk meg, örökké élünk?”

– De Ábrahám atyánk felkészült arra a napra a jövetelemben. Ujjongott. És mikor ez a nap eljött, örült a találkozásnak az ujjongásában.

– Te láttad Ábrahám atyánkat, mikor még ötven esztendős sem vagy?!

De Én, Jézus Krisztus Uratok így szólottam feléjük:

– Mielőtt még Ábrahám lett volna, Én már voltam.

Amit szintén nem tudtak elfogadni, hogy:

– Hogyan akarod Magadat ennyire – hogy is szól a szó? – felmagasztalni?! De mi majd megalázunk!

Hisz köveket ragadnak, hogy megkövezzék.

De mielőtt még ez megtörtént volna, eltűntem szemük előtt, és elhagytam Atyám házát.

És úgy-e, milyen könnyű mások felett ítélkezni, köveket ragadni, és megkövezni?

Úgy-e, a bűnbánat-időben már volt ez a tanítás, amikor oda hozzák a bűnös asszonyt? Ott is köveket ragadnak, hogy megkövezzék őt. De mielőtt még ezt a cselekedetet végrehajtják, oda hozzák, hogy próbára tegyenek, és kérdőre vonjanak?

De a próbatételben megkérdezték, hogy mitévők legyenek, mert bűnös asszony, aki házasságot tört. Azt meg kell ítélni!

S várták, hogy Én mit mondok számukra.

Elmondottam:

– Valóban Mózes adott számotokra, hogy adhattok válólevelet. De szívetek keménysége miatt, és nem a szeretet miatt. De most ti ide jöttetek, és várjátok, hogy mit mondok. Íme, hallgassátok szavamat: Én azt mondom, az vesse rá közületek az első követ, aki bűntelen köztetek.

És ilyenkor, mikor önmagunkba, úgy-e, nézünk, a lelki tükrünk vizsgálatában, rádöbbenünk, hogy: „Talán nekünk is van bűnünk a cselekedetek jelenlétében, vagy a megtapasztalás, vagy könnyedén vettünk valamit, vagy nem figyeltünk, vagy nem fogadtuk meg a tanítást?” Hisz lehet sok mindent felsorolni, ami jelen van bennetek, s amin el lehet gondolkodni, hogy: „Valóban bűntelen vagyok? Vagy először önmagamon kell lelki vizsgálatot gyakorolni?” És ha önmagamon ezeket megteszem, és ez által bűnbocsánatot kérek a feloldozás kegyelme által, hogy megkönnyebbülhessek, és akkor – talán – a segítségben szólok felebarátomhoz és testvéremhez, de nem a szerint, hogy megítéljem, nem a szerint, hogy kicsúfoljam, nem a szerint, hogy gúnyoljam, nem a szerint, hogy megmondjam, mi helyes a számára, és hogyan éljen. És nem azért, hogy néha, vagy könnyedén mondjátok, hogy „pálcát törjünk fellette”. Hanem talán azért, hogy először önmagamba nézek, lelki vizsgálatot teszek, és az után, ha tudok, segítek a felebarátnak és a testvérnek a cselekedetek révén. Mert akkor nem a felmagasztalás és nem a megaláztatás van teljesen jelen az előtérben, hanem már gyakorlom a kegyelmet, a működést a szeretetben, hogyan és miképpen van jelen, és hogyan és miképpen szeretnék én jót tenni a cselekedetek által, hogyan és miképpen ismerem fel az Atyát, kinek gyermeke vagyok, hogyan és miképpen fogadom el Jézust, aki a Tanítóm, akinek testvére lehetek.

Úgy-e, ismerős?

A harmadik bűnbánat-golgotáján hoztam számotokra pont ezt a tanítást.

És mi volt még ott benne?

Atyának se hívjatok senkit, mert egy a ti Atyátok – a Mennyei.

De Tanítónak se hívjatok senkit, mert egy a ti Tanítótok: Krisztus.

És ezek mind a tanítás törvényében van jelen a felmagasztalás és a megaláz szempontjából.

És ma ismét a tanítás van előtérben, hogy ha felismered, elfogadod, és a szerint cselekszel, akkor te felismered mindazt, aki küldött Engem, és akinek szeretnék mindent megtenni, amit csak kér a cselekedetek révén, a tanítás által, hogy ez által meghívjalak, hogy elinduljatok az úton a küldetés követésében, hogy testvéreimmé váljatok, és a testvérben ehhez az egy Pásztorhoz és e nyájhoz tartozzatok, akitől a tanítást kaphassátok a felismeréshez, az elfogadáshoz, és „ami által érzem, hogy én hogyan és miképpen alakítsam ki az életemet, hogyan és miképpen segítsek azokon, akik tőlem várják a segítségnyújtást”. Mert néha csak egy szó, egy mosoly, egy ölelés elég egy felebarátnak, egy testvérnek, hogy eggyé válhassatok a tanítás kegyelmében.

És akkor: „Felismerem, és megtartom a tanítást, nem távolodok el tőle, és a tanítás, hogy bennem élhessen, hogy erőt adhasson, és ez által elfogadjam a felebarátomat és testvéremet.”

S akkor ki tudjuk alakítani a mindennapi életet, ami által élünk és haladunk e meghívásban, e küldetésben és e követésben.

S ennek reményében áradjon reátok kiválasztott Mária testvérem által áldásom, ami most a tanítás részében szól felétek és hozzátok, hogy érintse meg ez a tanítás szíveteket a lélekben, maradjon bennetek, fogadjátok el, és a szerint cselekedjetek, s akkor, ahogy mondottam e tanítás elején, aki elfogadja és megtartja tanításomat, nem hal meg, hanem örökké élhet.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvérem által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, erősítsen, óvjon és védelmezzen, hogy felismerhessétek mindazt, ami fontos a mindennapi élethez e tanításból, e ajándékból, e kegyelemből, amivel a mai nap megajándékoztalak benneteket e tanításomban.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. március. 4. (NAGYBÖJT 4.)

7.  IMG_6345  jav.

VII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 (…) a mai napon, a bűnbánat negyedik Golgotáján testvéreimet, akik meghallottátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre.

De köszöntöm mindazokat, akik a mai napon is lélekben kísérnek el benneteket imával, szentmise-áldozat bemutatásával, hogy részeseivé válhassanak e mai nap meghívásban. De a meghívás nem testben és lélekben történik, hanem ma csak a lélekjelenlét, amely erőt ad mindahhoz, ami a mai napon is jelen van e bűnbánat-golgotán.

A mai tanítás, ami felétek szólt, nem ismeretlen volt számotokra, hisz már az évek folyamán hallottátok. Lehet, hogy éppen akkor nem teljesen e szavakkal, de az értelme ugyanez volt. Hisz a mai tanítás az, amikor a tanítványaim és a nép sokasága körében a példabeszédet emelem ki számukra. De hogy ezt ki kellett emelni, ez mind azért történik, hogy vannak olyan testvérek a jelenben is, akiket megaláznak, megvetnek, és ha kell, kicsúfolnak. És magukat pedig felemelik, szinte mondhatjuk azt, hogy kitüntetik önmagukat, hogy ők biztos a legjobbak, és mindent helyesen tesznek, őket csak figyelni és elfogadni kell. És akkor minden rendben van.

Hisz a mai nap folytatódik a bűnbánat első, második és harmadik hetének tanításában. Hisz ha csak egy pillanatra megyünk vissza, egy-egy gondolatmenetnek, az első, úgy-e: Kérjél, keressél és találjál. És úgy cselekedj a felebarátoddal és a testvéreddel, amit magadnak is elvársz. Te is csak annyit nyújts.

Majdan a döntés, hogy kik ülnek Mózes székében. S azt mondom, hogy a törvényt, amiről beszélnek nektek, fogadjátok meg, de őket ne kövessétek. Mert amit ők cselekszenek, az nem a szeretet kegyelme révén van. Ők magukat szintén itt felmagasztalták, elvárják, hogy hogyan és miképpen jelenj meg előttük, s hogyan és miképpen köszönthessétek. Szeretik az első helyeket elfoglalni.

Majdan jön a harmadik Golgota-i tanítás, ami szintén a törvényről szól felétek, hogy a törvényben hogyan cselekedj, hogyan fogadd el, és hogyan nem szabad azt tanítani. Hisz hogyan is szólt felétek?

Jelen van egy tanítás, a tanítás, amelyet átadok, és a tanítás, amely felétek szól, és azt mondottam:

– Nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem azért, hogy tökéletes legyen.

És ha úgy tanítotok, hogy minden betűt, „i” betűt, vesszőt, mindent meghagytok a tanításban, akkor lesznek, akik meghallgatnak. De ha valamelyiket elhagyjátok, az nem a tökéletességet nyújtja.

És aki itt felmagasztalja magát, majd jönnek, és megalázzák.

És a mai tanítás ismét folytatódik ezekhez.1

Hisz hogyan is mondottam?

Van a két testvér, ember, barát, ismerős, mindegy, hogy hogyan nevezed, kik felmennek Atyám házába, hogy imádkozzanak. Az egyik bátran előrébb megy. Tekintetét felemeli, hisz neki nincs szégyenkeznivalója, úgy érzi. Ő bátran szembenézhet, és nemcsak magával foglalkozik, hanem hogyan is mondja?

„Atyám, milyen jó, hogy itt vagyok, és imádkozhatom. Hogy én nem olyan vagyok, mint a többi ember, vagy netán ez a vámos, hisz én, ha imádkozom, jót teszek a cselekedetekben. Nem vagyok bűnös ember, nem törtem házasságot, kétszer böjtölök hetente, és mindenemből a tizedet oda adom.”

Úgy-e, ennek a mondanivalóját mindjárt meg lehet érteni, hogy ez mit tesz: először megveti azt, aki jelen van, ha nem is mellette, csak hátrébb. De mit mond?

„Milyen jó, hogy én nem vagyok olyan, mint az.”

Hát ő biztos tudja, hogy az milyen ember!

Hogy van ez a jelenben?

Hányan és hányan másokról ítéletet mondotok, hogy milyen ember, hogyan cselekszik. Holott először önmagatokba kell nézni, nem mindjárt felmagasztalni önmagamat, és az első helyre tenni, mint ahogy mondottam, szeretik az első helyeket elfoglalni.

Ennek a mondanivalója is azt értelmezi és tükrözi számotokra, hogy önmagát szinte az első helyre szeretné felhelyezni, mert hogy ő nem olyan, mint a másik ember vagy a vámos. Hát ő olyan, aki biztos jó helyen van, akinek nem szabad semmit sem mondani, sem kérni, netán még ránézni sem, nehogy megbántsátok.

És a jelenben sajnos egyre többen és többen az ilyenek – az ember, a testvér, a felebarát, az ismerős?

Ahogy mondottam, a jelenben most is lehet mondani.

Némelyek messzire elkerülnek az igazságtól, a szeretettől, a megbocsájtástól és a békétől. Beszélnek ugyan róla, de ők maguk nem teszik. Elvárják, hogy velük hogyan bánjanak, de ők másokkal nem teszik.

Ezért fontos, hogy elgondolkodjál, értelme legyen az életnek a felismerés elfogadásával, hogyan és miképpen indulok el egy olyan úton, amelyen először önmagamba nézek, először megnézem, hogy ki a testvérem, megnézem, ki hívott meg erre az útra, megnézem, hogy méltó vagyok-e én is rálépni erre az útra, vagy talán így nem helyes elindulnom, talán előbb változni és változtatni kell, hogy valóban felismerhető legyek, és elfogadható.

De hogy ezek megtörténjenek, elsőként önmagunkba kell nézni. Először önmagunkkal kell tisztában lenni, hogy én valójában ki vagyok, milyen vagyok a bensőmben, hogyan cselekszek a mindennapokban, és hogyan fogadom el mindazokat, akik körülvesznek, és akikkel szeretném kialakítani a mindennapi életemet, netán az engesztelésben, a felajánló imában, a munkában, a cselekedetekben, vagy éppen a szentmisén való részvétellel, vagy egy engesztelési közösségben. Ezek mind-mind rajtatok és bennetek jelen. De ezeket nektek kell saját magatoknak felismerni.

Én, Jézus Krisztus Uratok e tanítás által hozzátok szólok, megadom nektek, hogy hogyan és miképpen ismerd fel önmagadat, és miképpen próbálj meg cselekedni, és miképpen próbálj jót tenni. És ne akarjátok magatokat felmagasztalni, mert hamarosan megaláznak. Ti legyetek inkább olyan kicsinyek, mint a törvénynél, ahogy mondottam, a kicsinyek, akik figyelnek a tanításra, a tanítás mondanivalójára, annak minden szójára és betűjére, vesszőjére, semmit sem hagynak el, mert a szerint szeretnének cselekedni. S akkor a kicsinyekben felismerik őket.

Ha a mai tanítást veszed, akkor itt is lehet mondani, hogy ti lehettek olyanok, akiket lehet, hogy most nem farizeusnak és nem vámosnak nevezek meg. Van a testvér, és van a felebarát. Most te melyik akarsz lenni? Az, aki elöl van, aki magát felhelyezi, vagy az, aki hátul vagy egy kicsit, és önmagadba tekintesz, nem mered felemelni tekintetedet, de nem azért, mert félsz, és csak bűnös ember vagy, hanem azért, hogy önmagadba tekintesz, önmagadhoz szólsz elsőként, hogy: „Ó, Uram, ó, Istenem! Bocsáss meg nekem, bűnösnek. Add nekem irgalmasságodat, mert akkor, ha jelen van az irgalmasság, akkor megbocsájtottál a bűnösnek, az egyszerűnek, aki Feléd fordult, aki Reád hagyatkozott, és aki bízott Benned, hogy meghallgatsz, és segítséget nyújtasz.”

És akkor boldogan lehet mondani, ahogy tanítványaimnak is mondottam, és most a jelenben mondom: megigazulva tér haza, és kegyelmet nyert.

A másik pedig nem, mert ő igyekezett felmagasztalni magát, de ez a felmagasztalás nem érkezett meg egészen az Atyához vagy Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz. Elindult, de valahol elmaradt. Mert az igazság a szeretetében nem volt teljes. Nincs megbánás, nincs lelkiismeret-vizsgálat. A kegyelem, amely ajándék minden nyitott szívű testvéremhez, nem jutott el ehhez a szívhez, és nem történt meg az együttműködés.

Fontos, hogy ezekre tudjatok figyelni, különösképpen most a bűnbánat-időben, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok a ti szívetekre figyelek, a ti működésetekre, a ti kegyelmetekre, a ti szeretetetekre és a békére, hogy ez hogyan van jelen, és hogyan tudsz vele együtt működni, mindezekkel, hogy te egy felebaráti testvér vagy, aki elfogadod a felebarátodat és a testvéredet, hogy eggyé váljatok e kegyelem által. És akkor tudtok megbocsájtani egymásnak, nem pedig haragudni, gyűlölködni, ítéletet mondani, és ha kell, megalázni vagy kitaszítani. Mert ha ezek mind jelen vannak, akkor hogyan van jelen a megbocsájtás? Csak így egyszerűen kimondom: „Nézd, megbocsájtok. De miért is? Mert arra már nem emlékszem.”?

És talán úgy könyvelitek el, hogy „nincs is miért megbocsájtani, mert talán én semmit sem tettem”.

Hát, ha nem néztél önmagadba, nem tettél lelkiismeret-vizsgálatot, amivel felismerted mindazt, ami körülvett, akkor ez a tanítássorozat e bűnbánat-időben, ami számotokra jelen van, hogy egy tanítást sem szabad kiemelni, hogy „ez az én tanításom, és a többivel nem törődöm”.

Ahogy régebben is mondottam, a Golgota-i tanításból nem csak egy mondatot emelünk ki, és ha kell, azt aláhúzzuk egy megkülönböztetett színnel, és csak a köré mondjuk a mondókánkat, a saját magunk kialakított gondolatát, holott nem biztos, hogy az helyes, és nem biztos, hogy csak az a mondanivaló.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok nem egy mondatot adok, hanem a tanításon végigmegyünk. Nem kimondottan pontról pontra, de mégis egybe tartozik, mert a tanítás a mondanivalójában így tökéletes. Így adom számotokra, hogy felismerhető és elfogadható legyen ahhoz az élethez, amire Én, Jézus Krisztus Uratok a meghívást megadtam, és te a meghívást felismerted, elfogadtad, szívedbe zártad, és megpróbálsz e szerint élni, cselekedni, és különösképpen e bűnbánat-időben jót tenni a cselekedetekkel, talán egy felajánló imával, talán egy szentmise áldozatával, talán egy másféle cselekedet, amit úgy érzel, hogy: „Én észrevettem, és talán e szerint tudok most segíteni a felebarátomnak és a testvéremnek, vagy ha elhozom szívemmel-lelkemmel egy felajánló imához, egy felajánló kéréshez, egy szentmisén való részvételhez, mert látom, talán a betegség őtet2 most távol tartja, de én nem feledkezem meg róla, mert én jót szeretnék adni és tenni, akkor azt mondom: »Uram, elhoztam szívemmel-lelkemmel most e szentmise-áldozatra, és szinte így mondom neki, hogy foglalj mellettem helyet, hogy egyek lehessünk e cselekedetek révén.«”

És akkor érzitek, hogyan van jelen a kegyelem, és hogyan van az, hogy ha te elvárod, hogy veled hogy cselekedjenek, akkor neked is talán ugyanannyit, vagy, ha lehet, még többet kiadnod embertársad, felebarátod, testvéred felé e tanítás révén.

A tanításom soha nem olyan felétek, amit nem lehet felismerni, elfogadni és a szerint cselekedni.

A tanítás olyan mindig, hogy megérthető, felismerhető és e szerint működtethető a mindennapi életünk kegyelme által. Mert a kegyelem, az jelen van és megadatott számotokra, „ha én ehhez megnyitottam szívemet, lelkemet, és befogadom, eggyé válok vele, akkor együtt tudok működni a mindennapokban, a mindennapokhoz”.

És akkor ez a mai tanítás is kegyelmet ad számotokra, mert akkor nem így járultok Atyám házába, hogy „én és én és én legyek valaki, és érvényesüljek”, hanem „talán az vagyok, aki először önmagam számára kérem a felismerést, a bűnbocsánatot a változásban, a cselekedetekben, és akkor felismerem mindazt, aki körülöttem van, és akikkel szeretnék eggyé válni e tanítás által, és így haladni a mindennapokban”.

S akkor lesz tökéletes számotokra e bűnbánat-idő minden hét tanítása, amelyet, mondhatom, hogy egyik tanítás sem érvényes a másik nélkül, egyik mondat sem érvényes a másik nélkül.

Hogyan is mondottam valamikor régebben számotokra?

Mielőtt házat akarsz építeni, megnézed a talajt. Ha a talaj biztos és jó, akkor elkezded, és a téglákat egymásra helyezed. Mert ha közte hézagot hagysz ki, és úgy építed, összedől, mint a kártyavár.

Ilyenkor szoktuk mondani: ha a talaj nem megfelelő, akkor homokra építitek házatokat. És jön a forgószél, felkapja, tovább viszi, és mi marad belőle? Egy romhalmaz. De ha a talaj biztos alapokon áll, ha ott építesz, és mindent egymásra helyezel, nem hagysz közte hézagot, akkor ott jöhet a forgószél, nem kapja fel és viszi odébb, hogy romhalmaz legyen.

Így van a ti szívetek és a ti lelketek, hogy ha a tanítást így elfogadjátok hétről hétre, és minden egymásra épülő tanítás fontos számotokra, és nem emelek ki belőle csak egy gondolatot vagy egy mondatot, mert akkor már nem tökéletes. Akkor a múlt heti tanítás érvényes rá, hogy Én azért jöttem, hogy tökéletessé tegyem, de ha ti elhagytok belőle egy betűt, egy pontot, egy vesszőt, akkor már nem tökéletes számotokra.

És Én, Jézus Krisztus Uratok a tökéletességre hívlak, és várlak a vezetés révén a mindennapokban.

És ennek reményében ajándékozlak meg benneteket ma áldásommal, amely ma felétek ezt nyújtja, hogy: „Nem akarom magam felmagasztalni, és a másikat megvetni, hanem azt akarom, hogy a testvéri felebarátban, az emberben, az ismerősben eggyé válhassunk e tanítás által a jelen lévő testvérekkel a mindennapokban, a mindennapokhoz. S akkor lesz számunkra tökéletes a mai tanítás is, mert tudom, hogy ennek a tanításnak is mi a mondanivalója, és mit nyújt számomra a mindennapokhoz, hogy ez által haladjak e meghívott úton.”

És ennek reményében áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvér által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, szeretete, öröme, békéje áradjon reátok, töltse be szíveteket, hogy a tanítás a bűnbánat-időben, amely egymásra épül, hozza el számotokra a megfelelő gyümölcsöket, és a gyümölcsök beérjenek, és ez által kegyelmet és szeretetet sugározzanak, nemcsak önmagatoknak, hanem mindazoknak, akikkel szeretnétek e tanítás, e tanítások által eggyé válni a meghívás szeretetében, a mindennapokban.

 Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. február 26. (NAGYBÖJT 3.)

6. R  IMG_6299  jav.

VI. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat harmadik Golgotáján.

És köszöntöm mindazokat, akik a mai napon is lélekben kísértétek el a fájdalom, szenvedés Golgotán mindazon testvéreimet, akik meghallottátok hívásomat, és e jelenben eggyé váltatok e ünnepen, és így most a tanítás, amely felétek árad e bűnbánat harmadik Golgotáján.

Ma a törvény tanítását vettem számotokra – a törvény felismerése, elfogadása, és hogyan van jelen a tanításában. Hisz a törvényből egy betűt, egy vesszőt, egy pontot nem illik elhagyni, megváltoztatni, vagy éppen másképp mondani.

Hisz hogy is mondottam tanítványaimnak?

– Én nem azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt és a prófétákat, kik tanítanak benneteket e törvényről. Én azért jöttem, hogy e törvényeket tökéletessé tegyem mindazoknak, akik hisztek e tanításban.

Hisz a tanítás mondanivalója mindig az felétek, hogy felismerjétek, elfogadjátok, eggyé váljatok vele, és tudjatok a szerint működni és cselekedni. Mert a törvény a tanítását adja számotokra, és a tanítás pedig csak úgy lehet tökéletes, ha felismered.

Hisz ha most visszamegyünk a bűnbánat első Golgotájára, ott a tanítás ez volt számotokra, csak egy pár gondolat kiemelése, hogy: Kérjetek, és adnak nektek. Zörgessetek, és ajtó nyílik számotokra. Keressetek, és találtok. És amit elvártok, hogy veletek tegyenek, ti is csak annyit tegyetek a felebarátaitokkal és testvéreitekkel.2

Majd jött a bűnbánat második Golgotája a tanításból, amely pedig így szólt felétek, hogy Mózes tanítószékében, úgy-e, az írástudók és a farizeusok ülnek, akik megpróbálják átadni számotokra a tanítást.

Fogadjátok meg a tanítás mondanivalóját, de tettekben ne kövessétek őket, mert ők maguk sem teszik.3

Most a mai nap pedig a törvény tanítása jött el számotokra, hogy itt is a tanítás mondanivalója úgy jön el felétek és hozzátok, ha minden betűt és vesszőt meghagytok a helyén: nem írjátok el, nem hagyjátok el, és nem változtassátok meg. Mert egy tanítás így lehet fontos számotokra.

Most csak egy rövid példabeszédet próbálok felétek hozni, és ez a rövid példabeszéd legyen a mai Golgotának az Evangélium tanítása, amit a pásztortól hallottatok.4

Úgy-e, ott mi volt a tanítás számotokra?

Hogy van a gazdag ember, aki szőlőt ültet. És ezt a szőlőt kiadja munkásoknak. És a munkások nem elégednek meg mindazzal, amivel a gazda megjutalmazza őket. Ők többre vágynak. És ezért egész addig eljutnak, mikor eljöttek a termésért, hogy az egyiket megverték, másikat kidobták, a harmadikat megölték. Majdan elküldi fiát, mert a fiát már csak elfogadják! De a fiát sem fogadták el.

És a tanítás, ahogy le van írva a példabeszédben, így van jelen számotokra, és így tudjátok megérteni, hogy a betűk, a pont, a vessző, minden megmarad a törvény tanításában, mert így tökéletes, és így tudjátok megérteni.

Jaj annak, aki ezeket átírja, és így tanítja! Mert ha eljön az idő számára, hogy befejeződik földi pályája, és elindul az Örök Haza felé, és azt gondolja, hogy elfoglalhassa helyét Atyám Országában, és milyen nagy lesz ő ottan, mert ő tanított, ő jómódban volt jelen a tanítás mondanivalójában. Csak nem figyelt arra, hogy kissé megváltoztatta, egy kissé önmagára alakította, „csak egy kicsit írtam át, csak egy kicsit hagytam el belőle”, hogy már nem teljesen a tökéletes tanítást adja.

És ilyenkor, a bűnbánat-időben, úgy-e, milyen könnyű, ilyenkor mindazokra odafigyelni, akik tanítanak benneteket.

És kik számotokra ilyenkor a tanítók?

Mert hogy is mondottam a múlt Golgotán?

Ne hívjatok atyának senkit, mert egy a ti Atyátok, a Mennyei.

Ne hívjatok tanítónak se senkit, mert egy a ti Tanítótok, a Krisztus.5

És ma mégis a tanítóról van szó, de a tanító, az jelen van a pásztorban, akit a földi szavaitok szerint a keresztnévben mondjátok – most példának mondom a mai pásztor nevét, ahogy ti a jelenben szólítjátok, hogy először megnevezitek a nevén, hogy János, és utána mondod, hogy atya. Tehát nem azt mondod, hogy atya és János.

Ez a tanításnak a mondanivalója, hogy nem írjátok át, és nem azt mondjátok, hogy a tanítás azt mondja, hogy atyának ne hívjál senkit. Atya az Én Mennyei Atyám, akinek gyermekei vagytok, akihez tartoztok, és aki által kapjátok a kegyelmet.

Én, Jézus Krisztus Uratok a Krisztusban vagyok a Tanító, aki azért jöttem – ha csak a mai tanítást vesszük –, hogy a törvényeket nem eltörölni, hanem tökéletesíteni fogom a tanítás által. A tanítás pedig az Evangélium tanításával jön el felétek és hozzátok a felismeréshez és az elfogadáshoz.

És úgy-e, az Evangélium tanítását, amivel a lelketeket tudjátok felemelni a megértésével és az elfogadásával, nem illik átírni, megváltoztatni, és elhagyni belőle. Mert ez a tanítás a mondanivalójában a tökéletességet hozza el számotokra. Mert több példabeszédet emelhetnék ki számotokra e tanítás törvényének felismeréséhez, amit szintén a bűnbánat-időben olvasni szoktátok, megtapasztalásában. Hisz itt már nem a Hegyi beszédet hozom el számotokra, hanem itt azt a tanítást emelem ki, mikor Én jelen vagyok tanítványaimmal a városban. És a tanítványaim egy kicsit széjjeltekintenek a városban, és várom tanítványaimat, és ahogy ülök, és ahogy írok a föld porában.6 Erre megjelen’ a város, mondhatom – nem illik ezt a szót használni, de a jelenben ti nagyon sokszor mondjátok –, az előkelőség? Én azt mondom, kik írástudók, kik farizeusok, kik mások felett szeretnek dönteni, és a döntést meghozni?

Ezért hát oda hozzák Elém az asszonyt, akire azt mondják, hogy házasságot tört, és meg kell büntetni, és el kell bocsájtani. És oda hozzák, hogy Én igazságot tegyek.

Én a tanítás törvényével adtam számukra az igazságot. Mert, ugyebár, a tanításból mit emeltek ki legjobban? Hogy:

– Megkaptuk, hogy válólevéllel elküldjük.7

Erre Én, Jézus Krisztus Uratok, a Tanító, mit mondok?

– De miért kaptátok ezt? Szívetek keménysége miatt.

Mert nincs benne megbocsájtás a felismeréshez és az elfogadáshoz.

Ezért azt mondottam számukra, egyszerűen, amint ők büntetni akarták volna, és a büntetése a megkövezés lett volna. Így szóltam számukra, egyenként, először a vénekhez, az írástudókhoz, a farizeusokhoz és a nép sokaságához, akik eljöttek:

– Közületek az vesse rá az első követ, ki bűntelen köztetek.

Egyszerű megfogalmazott tanítás, amelyből szintén nem hiányzik egy „i” betű, nem hiányzik egy vessző, nincs átírva, és nincs elhagyva, csak az egyszerűségében van jelen, és ezt az egyszerűséget e bűnbánat-időben is majd még megtapasztaljátok, a tanítást, az Evangélium részében.

És, úgy-e, egy kis idő után, ismét feléje emeltem tekintetemet, és csak a bűnös volt Előttem, mert úgy hozták oda Elém, hogy ő a bűnös. Megkérdeztem hát tőle:

– És hol vannak a vádlóid?

Azt mondotta:

– Mind elmentek. És íme, eldobták kezeikből a köveket.

Erre Én, a Tanító is ezt mondottam:

– Én sem büntetlek meg. Menj békével, és ezután ne vétkezz.

És egyszerűen meg lehet érteni a törvény tanítását, amiből felemelkedhetsz, ami által megerősödhetsz, ami által tudod, hogy hova szeretnél tartozni a küldetés-, követésedben, e bűnbánat-idő jócselekedetek révén. Hisz a jócselekedetek nemcsak a bűnbánat-időben, hanem a mindennapokban segítséget tudnak nyújtani számotokra, és ami által érzed, hogy jelen van a kegyelem. A kegyelem működik, csak ezeket fel kell ismerni, tudni kell elfogadni, szívünkbe zárni, eggyé válni vele. És akkor érezzük, hogy a tanítás mondanivalója e törvény által is felénk és hozzánk úgy jön el, amiből valóban tanulhatunk, erőt meríthetünk, és akkor érezzük, hogy mi nem azok a tanítók vagyunk a tanítás révén, akik elhagyjuk, megváltoztassuk e mondanivalót a betű, vessző pontjában, hanem mi azok akarunk lenni, akik ismerjük a mi Tanítónkat, Jézus Krisztus Urunkat, aki által kapjuk a tanítást, és ezt a tanítást elfogadjuk, szívünkbe zárjuk, és megpróbálunk e szerint működni a cselekedetek és a mindennapok részében, mert a törvény így teljesedik ki előttünk, rajtunk és bennünk. S akkor mi azok a kicsinyek vagyunk, akik megpróbáljuk a tanítást úgy átadni mindazoknak, ahogy az írva vagyon – nem változtatunk semmit rajta. Ezért hát, ha kicsinyek is vagyunk most itt lent a Földön, de ha elkerülünk a Mennyekbe, hát lehet, hogy egy kicsit naggyá válhatunk. És akik itt naggyá érzik magukat, a Földön, és ha a Mennyekbe kerülnek, Atyámhoz, kicsinyeknek hívják majd őket, mert kicsinyekké válnak.

És fontos, hogy ezeket meg tudjuk érteni, felismerni és elfogadni. Mert a tanítás nem múlik el, ahogy a tanításban van jelen: Amíg az Ég és Föld el nem múlik, addig semmi sem változik meg, minden megmarad a törvény tanításában és a mindennapokban.

És így lesz számotokra teljes ismételten a bűnbánat harmadik Golgotája, ahogy mondottam a Hegyi beszéd folyamatában. És akkor értitek meg, hogy ez a tanítás is azt sugallja: Ha kértek, adnak nektek. Ha zörgettek, ajtó nyílik számotokra. És ha kerestek, találtok.

És ha ezek már megvannak e tanítással, akkor felismeritek a tanítókat, a hiteles tanítókat. És akkor figyeltek a tanításra a törvényben. S akkor nem azok lesztek, akik ugyan tanítanak, de ők maguk nem fogadják meg. Ők maguk azok, akik várják, hogy ők elfogadottak legyenek, köszönthessék őket, imaszíjukat szélesre szabják, megnagyobbítják a bojtokat, hogy szembetűnőek legyenek, hogy ők azok, akik itt úgy érzik, a Földön, hogy tanítók, és tőlük szinte muszáj, muszáj, mondhassuk azt, kötelező elfogadni, amit ők tanítanak. De hogy ők megfogadják-e…?

És ahogy mondottam, itt némely pásztoromat is lehet belevenni, akik pásztorok, de nem minden tanítást fogadnak el, nem minden tanítást adnak át úgy a híveiknek a nyájban, ahogy az írva van. Némelyek szeretnek elhagyni belőle egy-egy betűt, egy-egy vesszőt, egy-egy pontot, és akkor saját maguk szerint alakítsák át a törvény tanítását, amelyet szeretnének átadni számotokra.

És mikor ilyennel találkoztok a felismerésben, arra mondottam: a tanítást a törvényben fogadjátok el, de a tettekben ne kövessétek.

Így a mai nap a törvény megint a tanítás számotokra, hogy azt pedig nem írjuk át, nem változtassuk meg. A tanítás maradjon olyan tökéletes minden betűben, minden pontjában, minden vesszőjében, ahogy az le van írva, ami által emelkedsz, erősödsz, felismersz és haladsz a mindennapi élet-útpályádon.

S ennek reményében fogadjátok a bűnbánat harmadik áldását, amellyel megajándékozlak benneteket kiválasztott Mária testvérem által, hogy áradjon reátok ma a tanítás törvénye a szeretetében, felétek, hozzátok, érintse meg szíveteket, és ez által nevelkedjetek és erősödjetek, és ez által haladjatok e meghívott úton a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e tanítás törvényében áradjon reátok, erősítse meg szíveteket és lelketeket a törvény felismeréséhez és elfogadásához. És a szerint cselekedni, élni és haladni a mindennapokban, hogy felismerjétek a számotokra a megfelelő Tanítót, aki által felemelkedtek, megerősödtök és haladhattok a mindennapi élet-útpályátokon.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. február 19. (NAGYBÖJT 2.)

6.  IMG_6343  jav.

VI. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat második Golgotáján.

Köszöntöm mindazokat, akik a mai napon meghallottátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok, hogy eggyé váljatok e mai jelenlétben és a tanításban.

S köszöntöm azokat is, akik ma nincsenek jelen köztetek, de lélekben, imával kísértek benneteket, hogy érezzétek az ő jelenlétüket is a távolból.

A mai nap tanításom pedig így szólt felétek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok szólok az írástudóknak és a tanítványaimnak a tanításom részében, hogy a Mózes tanítószékében kik ülnek, hogyan élnek, és hogyan cselekednek, és hogyan adják át a tanítást.1

De Én erre, Jézus Krisztus Uratok, így szólottam e tanításban:

‒ Fogadjátok meg, amit mondanak, cselekedjetek a szerint, ahogyan elvárható tőletek, de tetteikben ne kövessétek őket.

Ezek a szavak lehet, hogy keményen hangzanak, de a keménységben jelen van mindaz, ami a tanítás mondanivalóját nyújtja, hogy igen, a székben lehet helyet foglalni örömmel, szeretettel, és lehet helyet foglalni fő helyként: „Ki, ha én nem vagyok?! És nekem senki nem mondhat semmit, mert én vagyok az, aki ott helyet foglalok. Én utasíthatok, én követelhetek, én parancsolhatok, én átadhatom a tanításnak a mondanivalóját ezzel a formával is.”

Ezért mondottam: A tanítást fogadjátok el, cselekedjetek a szerint, de a tetteket, azokat ne kövessétek.

És hogyan szóltak a tettek?

A tettekben mi a mondanivaló?

Hogy ők terheket kötöznek össze, amit ráraknak az emberekre, súlyos, nehéz terheket, de ők maguk egy ujjal, ha kellene hozzá nyúlni, még azt is nem teszik.

Akkor hogy van jelen a példa?

Majdan imaszíjukat szélesre szabják, hogy jól látható legyen; a köntösükre nagyobb bojtot készítenek, hogy szembetűnő legyen.

Ennek mi is a mondanivalója?

„Hogy ha jövök veled szembe, te biztosan felismerj, hogy én ki vagyok! Ha kell, fejet hajtsál, és így köszönjél nekem – a főtereken? És ha lehet, rabbinak nevezzél, ami annyit jelent, hogy mester.”

Szeretik a különleges megszólítást. Szeretik, ha nekik ti hajlongtok. Szeretik, ha ti szembetűnően észreveszitek.

De ennek mi is a mondanivalója?

Nem a ruha, nem a bojt, nem a hajlongás kimondottan a tanítás jelképe, mert itt meg lehet kérdezni: Van-e jelen szeretet? Van-e jelen béke? Van-e jelen megbecsülés a tiszteletben? Vagy ezekre azt mondani: „Hát, ezek nem fontosak. Ezekkel menni előre, hogy ilyenekre gondolni?! Csak én legyek a valaki, aki szólhatok, aki utasíthatok, aki netán parancsolhatok és követelhetek!”

Ezeken el szabad gondolkodni, hogy ilyenkor ez a tanítás hogyan kapcsolódik az első bűnbánati tanításához. Hogy is volt ott jelen?

Kérjetek, adnak nektek. Keressetek, és találtok. Zörgessetek, és ajtót nyitnak.

Itt elmondottam szintén, hogy ezeket fel lehet váltani az ima szeretetéhez az odaadásra, a segítségnyújtásra, hogy a kegyelem jelen legyen, és működhessen rajtatok és bennetek.

És a mai tanításban ugyanúgy jelen van, hogy kérjél, keressél, és zörgessél. Mert jelen vannak az írástudók, a farizeusok, akik többet tudnak elképzelni önmagukról, mint amennyi valójában jelen van, és megilleti őket. Lehet, hogy te kérsz tőlük, de hogy meghallják-e a te kérésedet a cselekedetek felé, az nem biztos, hogy jelen van.

Jelen, hogy zörgetsz, nyílhat számodra ajtó, de az ajtón nem biztos, hogy kívánsz áthaladni.

És akkor keresel?

De mit keresel?

Ezeknél te nem nagyon szeretnél keresni, mert ha keresel, nem biztos, hogy azt a kegyelmet kapod meg, amire szükséged van.

Fontos, hogy el lehessen gondolkodni azon a tanításon, hogy ez valójában mit nyújt számukra.

Úgy-e, hogy is mondottam a múlt Golgotán?

Most már a tanítás vége felé tartunk, amikor azt mondottam, hogy:

– Úgy vagyon írva nektek, hogy amit elvársz, hogy veled tegyenek, te is add azt mindazok felé, akiktől te vársz, vagy ha lehet, még többet.

Így a mai napban hogy lehet mondani?

Ők, úgy-e, szembetűnően akarják, hogy ti észrevegyétek: jelen van az imaszíjuk szélesebbre szabva, jelen van a nagyobb bojt, jelen van, hogy hajlongjál előtte, és jelen van, hogy megkülönböztetően szólítsad meg őt, rabbinak.

De ez még mind nem elég. Mit tesznek?

Vendégségben szeretnék elfoglalni a fő helyet, a zsinagógákban vagy a templomokban pedig az első széket, ami nem biztos, hogy számára van elkészítve.

Hát, ha én ezt akarom, hogy velem ezt tegyék, akkor visszafele is működik ez a kegyelem? Visszafelé is így tudok szólni én a felebaráthoz, a testvérhez? Visszafele is tudom mondani, hogy: „Barátom, ha én az első széket foglalom el, hát gyere te is mellém! Hát foglalj te is mellettem helyet!”

De a barát, az tud mérlegelni, a barát azt mondja: „Hát, nem biztos, hogy ez az én helyem. Nem biztos, hogy nekem készítették. Én talán nem akarok itt helyet foglalni. Én megkeresem az én saját helyemet, ahol helyet foglalok.”

És akkor itt lehet mondani azt: Van, aki felmagasztalja magát – azt majd megalázzák. És van, aki megalázza magát, akit az után felmagasztalnak.

Fontos, hogy ezekre tudjunk oda figyelni, hogy te mindenkinek a segítő szolgája akarsz-e lenni, vagy elég, ha csak te vagy a szolga, de olyan téren, hogy neked szolgáljanak. „Hogy én másokat észrevegyek, én másokon segítsek? Én másokkal egy legyek a kegyelemben, az örömben, a békében?” – ez nem biztos, hogy jelen van, és működik.

A mai tanítást úgy kell értelmezni, hogy jelen van a törvény, és a törvényt, akik adják nektek, azok példaértéket mutassanak számotokra. A példaértékben lehessen belekapcsolódni, tartozni hozzája, és a cselekedetek révén működni. Vagy a tanítás a törvényekben csak úgy van jelen, hogy „ami jó, ami engem felmagasztal, ami engem kiemel, azt elfogadom, s a többivel nem törődöm, a többit, ha kell – a ti saját szavatokat használva –, szinte le lehet írni, arra nincs szükség”.

Hányszor és hányszor megtapasztalni ezt a pásztorok körében, akik szintén szeretik elfoglalni a fő helyet, akik szintén szeretik elfogadni a köszöntést, akik szintén szeretik szembetűnően megmutatni, hogy ők kicsodák, és hogy „mi a tanítás révén vagyunk az első emberek, akik, ha kell, megalázhatunk, akik, ha kell, kitaszíthatunk, akik, ha kell, nem veszünk róluk tudomást”.

Csak az nincs még jelen előttük, hogy ők így most felmagasztalják magukat, de eljön az idő, amikor ebből a felmagasztalásból megalázás lehet, és a megalázást nem biztos, hogy olyan könnyedén tudják elfogadni, értékelni, változni és változtatni.

Hányan és hányan ilyenkor összetörnek, kétségbe esnek, hogy velük hogyan történhet meg ez?

És akkor ilyenkor könnyedén néha még ezt is mondják, egyszerűen, a ti saját szavatokkal: „Hát, ha Isten létezik, ezt hogyan engedi meg?!”

De olyankor nem kérdezi meg, hogy: „Ha Isten létezik, akkor ezt hogyan engedi meg?!”, mikor ő felmagasztalja megát!

Pedig az Isten, az Atyám akkor is jelen van, az Atyám akkor is figyel az Ő gyermekére, hogy a szabad akarat cselekvésében hogyan van jelen, és hogyan működik, és hogyan kapcsolódik be mindahhoz, amit Én, Jézus Krisztus Uratok adok.

Mert ennek a tanításnak van még egy szakasza, mert amikor már felmagasztalták magukat a fő helyek és az első székek elfoglalásában, még mindig nem elég nekik.

Hogy is folytatódik?

Ne nevezzétek magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, aki a ti Testvéretek lett, és ti testvéreivé válhattok.

Ezt hogyan is lehet értelmezni?

Én, Jézus Krisztus Uratok kiemeltelek benneteket az út porából, mert szükségem volt reá, és a szükségben meghívtalak benneteket, és a meghívásban már felismeritek, mi a küldetésetek és a követésetek, és megpróbáltok a szerint élni. És akkor valóban e Mesterhez a testvérben tartoztok a mindennapokban.

De atyának se hívjatok lent a Földön senkit se, mert egy a ti Atyátok, a Mennyei.

Atya a gyermek szeretetét adta meg számotokra, mert ti mind gyermekei vagytok. És a szeretet ajándéka, amely jelen van, amely átölel, amely felmelegít, s amely megadja a kegyelmet a felismerés elfogadásához, hogy én ennek a Mennyei Atyának a gyermeke vagyok.

De tanítónak se hívjatok senkit, mert egy a ti Tanítótok, Krisztus.

És ki az a Krisztus?

Aki volt a testvér a Mesterben, és akit Krisztusnak neveztek e megszólítás révén, e szavakkal a jelenben, a ti szavatok révén: Jézus Krisztus, aki elfogadott benneteket e meghívás után, e tanítás révén, hogy ti e Krisztus testvérei vagytok.

„És e Krisztus tanítását, amely felénk jön, a tanítás által, a felismerés elfogadásában – megpróbálok e szerint élni és cselekedni, és számunkra ez a tanítás” – ahol nem azt hallod, hogy tettekben ne kövesd. Itt azt kapod, hogy jöjj, testvér, és élj e szerint, e cselekedetekkel.

És ez még úgy fejeződött be, e szakasz, aki a legnagyobb köztetek, az legyen mindenki szolgája. Nyújtson segítséget, vigaszt, erőt, mert a kegyelem így árad felétek, és tölti el szíveteket a felismerés révén.

S akkor jött még az, amit már ma is hallottatok, hogy valaki felmagasztalja magát. De ez nem maradhat örökké így, mert ez nem biztos, hogy kedves a Mennyei Atyának, kedves a Mesternek, s kedves Krisztusnak. Mert megaláznak, és aki magát kicsinynek a szeretetben próbálja élni, és azt mondja: „Jó nekem itt!”, szinte megalázza önmagát, majd ahhoz eljönnek, és felmagasztalják.

És úgy-e, mennyivel más a szeretet-tanítás a megtapasztalásában? És akkor tudom, hova tartozom, tudom, kit szeretnék követni, és tudom, hogyan szeretnék cselekedni, élni és haladni, és hogyan ismerem fel e tanítás mondanivalóját, ami által ismét tudom, hogyan kell elindulni és haladni az úton, hogy azért, ha kell, egy kicsit észrevegyenek, és ha szükség van a szeretetemre, a segítségnyújtásomra, akkor felismerjék és elfogadják. És ne legyek szembetűnő, és ne legyek az, aki meg akarom mondani mindenkinek, hogy hogyan és miképpen cselekedjünk, hogyan és miképpen haladjunk, hogyan és miképpen tudok nyújtani másoknak, ha éppen szükség van rá. Mert ez a tanítás az igaz testvéri felebarátról szól, aki elfogadja a kicsinyeket, elfogadja az imádkozókat, elfogadja mindazokat, akik szeretettel fogadják el a másik embert a felebarátban és a testvérben, és nem olyanokká válnak, hogy: „Ki, ha nem én, és én megtehetem, mert én azokhoz tartozok, akik szembetűnően szembeállnak ezekkel a kicsinyekkel, hogy én ezeket a kicsinyeket, ha lehet, megalázom, és elmondom nekik, hogyan és miképpen éljenek és cselekedjenek, és mi a törvény tanítása. De a tanítást a törvényben én nem veszem komolyan, és nem is teszek egy ujj segítségével sem ellene. Mert én az vagyok, aki másoknak megmondhatom, hogy hogyan és miképpen éljenek.”

Úgy-e, milyen szépen el lehet menni e tanítás mondanivalóján a szeretet igaz-, meghívott úton, ahol Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok jelen, és a meghívásban ölelésre tárom Karjaimat, és így várlak benneteket?

És van ismételten jelen egy út, ahol pedig azok vannak, akik szeretnék mások felett elmondani az ő saját döntésüket, akaratukat, cselekedetüket, hogy márpedig e szerint kellene élned, cselekedned és haladnod.

És ezekhez szól az: Ne kövessétek őket e tettekben, mert Én, Jézus Krisztus Uratok nem ezt vártam és nem ezt várom.

Ti ismerjétek fel azt, ami felétek szól e meghívás által, ők pedig majd a felmagasztalásuk után megaláztatottá válnak.

Ennek reményében e tanítás mondanivalójában megajándékozlak benneteket a mai napon is, kiválasztott testvérem áldását árasztom felétek, hogy részesülhessetek a bűnbánat második Golgotáján e kegyelemmel, amely felétek árad.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be minden nyitott szívű testvérem szívét és a lelkét, egész lényét, hogy haladjatok e meghívott úton e felismerésben, e küldetésben és e követésben, hogy „a tanítás mondanivalója a törvényben mit nyújt számomra, mit fogadok el, mit értékelek, és mi alapján haladok, mert nem akarok olyanná válni, akik a törvényt szinte parancsban és utasításszerűen adják, de ők maguk nem a szerint cselekszenek”. Az ilyeneket nem kell követni e tettek révén.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. február 12. (Nagyböjt 1.)

2. R IMG_6290  jav

Második állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat első fájdalom-, szenvedés Golgotáján. S köszöntöm mindazokat, akik meghallottátok szívetekben hívásomat, hisz a hívást Én, Jézus Krisztus Uratok adtam számotokra, kiválasztott Mária testvérem pedig szavaival szólt felétek, meghívott benneteket, azt mondotta:

– Szükségem van, hogy eljöjjetek, hogy erősítsetek, testvéreim.

Biztos, láttátok, éreztétek és megtapasztalhattátok, hisz a bűnbánat Golgotája, az mindig másképp elevenedik meg előttetek, kik jelen vagytok, és tanúságot tehettek róla. Hisz, ami az első péntek Golgotájában van jelen, az a megemlékezés vállalása, és a bűnbánat Golgotája, az pedig már a szenvedés átélését tükrözi számotokra, és ez által egy kicsit mindig mást nyújtok számotokra a felismerés elfogadásának megtapasztalásában. És ez által érzitek, hogy talán van, ami egy kicsit jobban kiemelkedik, mint a múlt Golgotán a jelenlétben.

És a mai nap tanítása is a Hegyi beszéddel kezdődik felétek és hozzátok. Ma az imának azt a részét emeltem ki, amikor nem kimondottan azt az imát imádkozzuk, amelyre tanítványaimat, és általa benneteket és titeket, testvéreim, tanítottalak. Itt az ima a felajánlás, a kérés, a keresés és a zörgetés részében jött el felétek és hozzátok.1 Hisz hogyan szóltam tanítványaimnak és a nép sokaságának?

– Kérjetek, és adnak nektek. Keressetek, és találtok. Zörgessetek, és ajtó nyílik számotokra. S aki kér, az talál. Aki kér, az kap. Aki keres, az talál. És aki zörget, annak ajtó nyílik.

Ez is egyfajta ima a felajánlásban, ha tudsz hinni, ha tudsz bízni abban, hogy ezek mind megvalósulhatnak a te saját felajánlásod részében. Hisz ezt is imának lehet nevezni, de az imának egy másik változatát a folyamatában. Hisz itt nem azt mondom, amire tanítványaimat tanítottam: Mi Atyánk, aki a Mennyben vagy, s akihez imádkozol. Itt az imának azt a részét adom számotokra, amikor azt mondom, hogy kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtó nyílik.

Na, most hol szeretnél zörgetni: szíved ajtaján, hogy megnyíljon? Vagy Hozzám fohászkodsz, Jézus Krisztus Uradhoz? Vagy az Édesanyához? Hogy zörgetsz: kopogtatsz a Szívem ajtaján, hogy megnyíljon?

Hisz emlékezetes az a tanításotok, amelyet már megélhettetek, hogy a szívetek ajtaján nincsen kilincs, nincs, ki megfogja, és így megnyissa. A szíveteken az ajtót ti saját magatok nyissátok meg a felismerésben, az elfogadásban és a szeretet működésében. S akkor ez az ajtó megnyílik. És ha keresel valamit, mi az, amit a legjobban kell keresni ahhoz, hogy érezd, hogy te hova tartozol?

Szükséged van a szeretetre, szükséged van a békére, szükséged van a kegyelemre, hogy ezek mind-mind a felismerésben jelen legyenek. De ehhez lehet, hogy elkezdesz keresni, és kéred szívedben a Szentlelket, ami benned van, ami működik rajtad és benned, hogy működjön, hogy keressen, és a keresésben azokat, ami a legfontosabb számodra. S akkor utána jön, hogy kérsz: mit szeretnél kérni a szeretet, a béke és a kegyelem mellett? Lehet kérni, hogy: „Uram, Hozzád tartozni szeretnék. A Te testvéred szeretnék lenni. Veled szeretnék élni és haladni. Szeretném felismerni, hogy kövesselek.”

Ezek mind-mind egy kérésnek folyamata. De hogy hogyan és miképpen helyezed el, ez ismét rajtad és bennetek múlik, hogy a szabad akarat cselekvése mit nyújt számotokra, és ez által hogyan ismered fel ennek az imának a jelenét és a mondanivalóját. Mert, úgy-e, hogy ha az imát így is lehet érzékelni, értékelni, másképp tudok figyelni, nem csak önmagamra, hanem a felebarátra és a testvérre, akikkel szeretnénk eggyé válni ebben a csodálatos szeretet-tanításban, hogy a kegyelem reánk áradjon, töltse be szívünket, töltse be lelkünket, és működhessen rajtunk és bennünk.

És akkor hogyan folytatódik ez a tanítás?

Ti tudtok jót cselekedni és adni gyermekeiteknek. Mert aki kenyeret kér tőled, nem követ adsz számára. Vagy, ha halat kér tőled, nem kígyót nyomsz a kezébe.

Ti, ha tudtok jót adni saját gyermekeiteknek, akkor mennyivel jót tud adni a Mennyei Atya számotokra és nektek!

S ez a tanítás pedig ezt próbálja tükrözni, hogy mikor tudod már, mi az a kérés, a keresés és a zörgetés, akkor hogyan ismerem fel a felebarátomat, a testvéremet, a szeretteimet, a családomat? Hogyan tartozok hozzájuk? Hogyan fogadom el? Hogyan próbálok segítséget nyújtani e felismerés által?

Mert itt nem kimondottan csak az a tanítás, hogy ha kenyeret kérsz, akkor ne követ adj gyermekednek, hanem az, hogy milyen a szíved, hogyan működik a felismerésben, a felebarátod felé, és a szeretet, ha megelevenedik rajtatok és bennetek, amelyet nem lehet megvásárolni, amelyet nem lehet csak úgy ráerőszakolni valakire. A szeretet, amely itt a szívben jelenik meg a felismerés révén és az elfogadásában, s akkor ez a szeretet növekedik, s ebből a növekedésből próbálok árasztani a szeretteim és a felebarátaim körében. S akkor érzem azt, hogy eggyé válhatunk, s egy hullámhosszon működhetünk és haladhatunk. Mert a Mózes-i törvény tanítása, amit a próféták adtak, ez így tud eggyé válni a működés révén. Mert te elvárod, hogy veled jót cselekedjenek, de te, testvérem, akarsz-e jót cselekedni a felebarátoddal, a testvéreddel, a szeretteiddel a mindennapi életben, akikkel eggyé váltok?

Hányszor és hányszor lehet megtapasztalni, hogy „én elvárom, hogy én mit kapjak, elvárom, hogy velem hogy foglalkozzanak, elvárom, hogy én legyek a középpontban”.

És hogy ha ezeket elvárod, akkor te ennek ellenértékében mit próbálsz nyújtani a felebarátnak, a testvérnek, a szeretteidnek vagy a családnak?

A működés, az úgy van jelen, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok adok nektek egy kegyelmi áldást a szeretet által, hogy megerősítselek, hogy érezd, hogy felismertelek, érezd, hogy Hozzám tartozol, és ismerd a küldetés-követésedet. Akkor te ezért megpróbálsz jót cselekedni. Megpróbálsz kiadni önmagadból egy felajánló imát egy szentmisén való részvétellel, egy hálavirággal, egy köszönetnyilvánítással, és érzed, hogy valahova tartozol. És ez egy szeretetet áraszt, s „ezt a szeretetet nem szeretnéd elveszíteni, hanem szeretném megtartani, és együtt élni vele”. És akkor működik, hogy „én mit várok el, s én mit tudok nyújtani”.

Mert ha ti nem ismeritek egymást a felebaráti szeretetben, ha nem fogadjátok egymást el a felebaráti szeretetben, ha nem változtok a felebaráti szeretetben, akkor nem csak kérek és kérek és kérek, és elvárok, hanem próbálok adni, mert a cselekedet csak így tud működni, hogy nem csak a középpontban vagyok, és nem csak az a fontos, amit talán egy testvér szeretne, hanem az is fontos, amit a többiek. Ha egy beszélgetés van, egy imádkozás van, egy közösség van, egy éneklés van, itt mindig ki kell alakítani a megfelelő sorrendet mindabban és mindahhoz, hogy ez a tanítás utolsó szakasza, ha három részre osztod, hogy mit nyújt nektek, hogy „én, ha elvárom, hogy velem hogy cselekedjenek a körülöttem lévők, akkor nekem is ugyanúgy kell cselekednem, feléjük fordulni, szeretettel lenni, és nem csak az, hogy én kapok, és a többivel nem törődöm”. Mert akkor nem működik a kegyelem a szeretet által. Akkor nem tudod felismerni felebarátodat, testvéredet, szeretteidet, családtagjaidat, hanem csak éltek egymás mellett e jelenben, e rohanó világban, ahogy mondottam a múltkor, hogy arra van időd, amire szakítasz, ami fontos. Ha valami nem fontos, bárki bármit mondhat, akkor nem tudsz rá időt szakítani, és azt mondod: „Nem érek rá.” Ez a legkönnyebb, elmondani.

De a cselekedetekben is ez így működik, hogy nem csak várni kell, hogy én mit kaphatok, velem hogy viselkednek, és hogyan vagyok jelen, hanem arra is ügyelni kell, hogy te hogyan vagy jelen, hogyan közelítesz felebarátodhoz és testvéredhez a szeretteidben és a családod körében, hogy megpróbáltok együttműködni és érezni, hogy a szeretet kegyelme így árad reátok e mindennapokban.

A bűnbánat-idő első Golgotáján ezt az imádságot nyújtom számotokra a felismeréshez és az elfogadáshoz.

Tudom, hogy nem ismeretlen már ez a tanításom, hisz már egy másik év folyamán jelen volt, de akkor nem kimondottan a tanítást így nyújtottam számotokra, hogy ez is lehet egy szívből jövő őszinte, átértékelő és átélő imádság abban a működésében, hogy hogyan vagyok jelen e jelenben, hogyan élek e jelenben, hogyan szeretnék haladni e meghívásban, e jelenben, és hogyan fogadom el mindazokat, akikkel szeretnék együtt élni a mindennapjaimban, a felebaráttal, a testvérrel, a szeretteimmel és a családommal.

S ennek reményében megajándékozlak benneteket ma áldással, ami áradjon reátok, töltse be szíveteket és a lelketeket, és erősítsen meg benneteket e megkezdett bűnbánat-időhöz az időben, hogy érezd a felebarátban és a testvérben, hogy ki vagy, és hova tartozol, és hogyan szeretnél élni és haladni e meghívás küldetés-követésében, a mindennapokban.

Ennek reményében áradjon rátok ma e különleges tanítás, ima kegyelmének szeretete és áldása, óvjon, védjen és vezessen, és mutassa meg a fény útját e meghívásban, e küldetésben, e követésben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

E áldásban a Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, kik megnyitottátok, és felkészültetek e befogadásra, hogy működhessen rajtatok és bennetek, és megmutassa számotokra e mai tanítás imádságát, „ami által haladok, élek e jelen életben, amelynek részese vagyok a mindennapokban, a mindennapokhoz”.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!