JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2017. március 18. (Nagyböjt 3.)

11. R  IMG_6315  jav.

XI. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat harmadik Golgotáján, s köszöntöm mindazokat, akik meghallottátok hívásomat, és elzarándokoltatok e helyre.

Köszöntöm azokat is, akik ma jelenlétük révén csak lélekben vannak jelen, és így kísérnek el benneteket, hogy lélekkel legyetek egyek a kegyelem szeretetének működésével.

A bűnbánatban van az első tanítás, mielőtt megkezdem működésemet, s kimegyek a pusztába. Jött a második tanítás, amikor kiválasztottam három tanítványomat, és felmentem velük a hegyre, amelyet a jelenben most már úgy neveztek, hogy a Tábor hegye, ahol elváltoztam.

A mai tanításom pedig felétek arról szól, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondom:

Aki Velem van, az nincs Ellenem1, s aki gyűjt, az nem szór szét. Mert aki Velem van, elfogadja tanításomat, elfogadja szeretetemet, az áldás kegyelmét, amellyel megajándékozom mindazokat, akik megnyissák szívüket, lelküket, és befogadják e kegyelmet, hogy ez által működhessen rajtatok és bennetek.

Mert ez a tanítás arról szól, hogy a megkezdett működésemben egy némát, akit oda hoztak Elém, és láttam, hogy jelen van a kísértő, a gonosz, az ördög – mindegy, mely szót használjátok a jelenben –, kiűztem belőle. És mikor elhagyta a testet, megszólalhatott, ami által többen elcsodálkoztak. Elcsodálkoztak, hogy:

– Ilyen történhet most itt a jelenben?! Hát valójában ki ez, aki ezt megtette?

Némelyek kételkedve így szólnak:

– Hát, Ő nem más, mint a Belzebub fejedelmének segítségével művelte ezeket.

Mások pedig így szólnak:

– Hát, ha ilyet tett, akkor kérjünk Tőle égi jelet!

Úgy-e, ez az égi jel nem ismeretlen előttetek, hisz már más Evangéliumban is, az Élő Evangélium megtapasztalásában hallottatok e tanításokról, e tanításban, hogy „égi jelet kérjünk”.2

Ott hogy is mondottam?

Ez a nemzedék nem érdemel égi jelet.

Itt sem adtam égi jelet, mert átláttam rajtuk, az ő gondolatukon és a gonoszságaikon, hogy próbára akarnak tenni. De a próbatételben próbáltam számukra megválaszolni, mert Én, ha Belzebubbal és annak fejedelmével űztem ki az ördögöt, akkor megkérdeztem tőlük:

– És a ti fiaitok – most lehetne ezt mondani a jelenben is –, azok hogyan és kivel fogják ezt ugyanúgy megtenni? Vagy ők lesznek majd a bíráitok, akik bíráskodnak felettetek? S a bíráskodásból néha ítélet alakul ki? De az ítélet nem biztos, hogy a helyes megfogalmazásában és tanításában van jelen?

El kell gondolkodni, hogy „hogyan és miképpen tartozom e meghívásban, e Élő Evangélium felismerésében, hogy elinduljak a meghívott úton, és a meghívásban érezzem a fény melegségét, a szeretet örömét, ami által megerősödök, és elfogadom mindazt, ami által Hozzád tartozom”.

Mert, úgy-e, Én, Jézus Krisztus Uratok meghívtalak az útra. A meghívást minden testvéremnek a szabad akarat cselekvésében tudni kell felismerni, elfogadni, és ez által haladni a mindennapokban.

Fontos, hogy érezd és értékeld, hogy ez az Élő Evangélium e tanítás mondanivalójával hogyan és miképpen jön el felétek és hozzátok. Mert a tanításában most nem kell csak arról beszélni, hogy a gonosz hogyan van jelen, hogyan környékez meg, s az ördög, aki megszállja a testet a gonoszságával, és szinte használja, s a használatban a test azt teszi, amit ez a gonosz lélek, ördög megpróbál táplálni beléje.

Én, Jézus Krisztus Uratok átláttam ezen is, s ezért siettem segítségére.

De segítségetekre sietek akkor is, amikor csak Felém fordultok, és azt mondjátok: „Uram, Jézusom, jöjj segítségemre! Uram, Jézusom, fogadd el szívből jövő, felajánló imámat a kéréshez, a fohászhoz és a meghallgatáshoz.”

És Én, Jézus Krisztus Uratok felétek fordulva, ha kell, lehajolok hozzátok, megfogom kezeiteket, és kézen foghatóan – ahogy mondani szoktátok a jelenben – érzitek az Én segítségemet, érzitek az Én jelenlétemet, hogy igen, megadom nektek mindazt, amiért Hozzám fordultatok a felajánló ima révén.

De itt a segítségnél el kell mondanom, hogy néha a felajánló imában lehet, hogy többet kell kiadnotok önmagatokból, tehát nem egyet, nem kettőt, és nem hármat, hanem néha hetek, hónapok, és néha, mondhatjuk azt, hogy évek a ti földi jelen számításotokban. Nálam, Jézus Krisztus Uratoknál volt olyan, mikor kiválasztott Mária testvérem felajánlott egy kérést, s volt, mikor már méltatlanul ő is így szólt Felém:

– Uram, már oly régóta imádkozom erre a szándékra. Miért nem fogadod el? Miért nem jössz segítségemre?

S erre azt mondottam neki a benső hangban:

– Miért? Hát nem tegnap helyezted el Felém?

Akkor értette meg kiválasztott Mária testvérem, hogy itt lent, a földi életetekben, a mindennapi jelenlétetekben múlnak a napok, a hetek, a hónapok, néha az évek, amelyek Nálam lehet, hogy csak egy pillanat vagy egy nap, ami miatt nem szabad elcsüggedni, elszomorkodni, hanem bízni e Szentséges Szívben. Hogyan énekeltétek?

„Ne csüggedj el…” Mert ha a csüggedésből felismered az Élő Szív jelenlétét, szeretetét és kegyelmét, akkor rádöbbensz, hogy nincs hiábavaló felajánló kérés, nincs hiába várakozás, mert a miértre, a felajánlásra eljön a meghallgatás segítsége. S az apró jelben, ahogy mondottam, ha egy kicsit éber vagy és figyelsz kiválasztott testvéremnek arról a mondanivalójáról, amivel felkészítem. Pedig néha ő is úgy jön ki:

– Itt az idő. Ki kell mennem, de még nem tudom, miről kell beszélnem.

– De becsukod szemed, átadod magad, és már a Szentlélek által feléd árad minden, és arról beszélsz, amit Én, Jézus Krisztus Urad megadok a te ajkadra.

Én, Jézus Krisztus Uratok pedig az Atyától veszem mindazt, amire felkészített, mert ebben a tanításban is az van, hogy Isten ujjával vagy Isten erejével űztem ki az ördögöt a néma emberből, hogy segítséget nyújtsak.

Tehát ha ti is tudtok felajánlani, áldást mondani, kérni, megköszönni, akkor mindenre eljön a segítő válasz a kegyelemben. S akkor nemcsak a kétely, a fájdalom és a bánat elevenedik fel, és akkor számotokra ez a rövid, kis példabeszéd nem azt fogja tükrözni – hogy is van ott? –, az erős ember, aki megtehette, fegyverzettel védte a saját területét, s addig volt csak biztonságban, amíg nem jött el nála erősebb, aki legyőzte őket, elvette fegyverzetét, és mindenét szétosztotta.

Úgy-e, számotokra már nem kell ilyen tanítás a példabeszédben? Mert ha ti már tartoztok a meghívásban Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz, és követtek Engem, elfogadjátok az Élő Evangélium tanítását, amiből erőt merítve és belekapaszkodva haladhattok e meghívásban, e küldetésben, a mindennapokban, akkor érzitek, hogy Isten ujjának erejével nyújtok számotokra segítséget, hogy a kegyelem felétek áradjon, működjön rajtatok és bennetek. És akkor ti boldogan mondhassátok: „Mi Veled vagyunk, és egyhamar nem akarunk ellenségeddé válni, Uram. Mi azok vagyunk, akik Veled együtt gyűjtünk, és nem akarunk semmit szétszórni, tönkre tenni, hogy ne legyen neki értéke, ajándéka, kegyelme.”

Mert az érték, az bennetek van, a ti saját szívetekben és a lelketekben, ami által kialakul az egész lényetek az egyéniségben. S akkor tudod, hogy valójában egy értékes ember, gyermek, testvér vagy e földi életben, aki az Atyához tartozol mint gyermek, a Fiúhoz mint testvér és az Édesanyához, ismételten, mint a gyermek, akik mindenkor segítségetekre sietnek, ha hívjátok, mert szükségetek van Reá.

Ennek reményében áradjon reátok ma áldásom e kegyelem szeretetében, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok eljövök hozzátok, hogy segítséget nyújthassak számotokra, amikor szükségetek van, amikor hívtok, és a hívásban a megnyitott szív türelmével várjátok, hogy a kegyelem a megtapasztalásában, a meghívásában eljöjjön felétek és hozzátok, és árad reátok ez a mai kegyelmi ajándék, hogy: „Uram, Jézusom, mi Veled vagyunk, és nem akarunk egyhamar ellenségeddé válni. Mi azok vagyunk, akik tudunk Veled együtt gyűjteni, s ebben a gyűjtésben megmaradva, és nem akarunk semmit szétszórni, elpocsékolni és tönkre tenni.”

Mert a kegyelem a fény szeretetében, ahogy múlt héten is mondottam, ez érvényes a mai napra is: ismételten áradjon felétek kiválasztott Mária testvér által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e fénnyel, e kegyelemmel, e segítségnyújtással eljön felétek, hozzátok, hogy átöleljen, felmelegítsen, megerősítsen és meghívjon továbbra is a mindennapi élet-útpályátokra a felismerés elfogadásával. És akkor már tudod, mi a küldetésed és a követésed. S bármilyen problémád van, bármivel fordulsz Felém és Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz, hogy a meghallgatás kegyelme működhessen ez által rajtatok és bennetek.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

Jézus Krisztus Urunk:

Lassan megemlékeztek Nevelőatyámról.

Itt is az Élő Evangélium majdan arról szól felétek, hogy ez a család, amellyel Én együtt éltem, elmentünk fel a városba az ünnepre. De itt már Én, Jézus Krisztus Uratok a gyermekben tudtam, hogy Nekem mit is kell cselekednem, és hogyan. Édesanyám és Atyám nem vették észre, hogy nem vagyok velük, csak később, majdan visszaérve, hogy megkeressenek. És megtalálnak a vének között, az elöljárók között, hogy Én, a gyermek éppen felolvasok a megtapasztalás szeretetében.

Ez az Élő Evangélium is azt tükrözi számotokra, hogy lehet hinni, bízni, reménykedni, mert a kegyelem jelen van, eljön hozzátok, és megerősít, s megmutatja mindazt, ami által elindulsz e meghívásban az élet-úton.

Fontos, hogy Édesanyám és Atyám is példa legyen számotokra az egyszerűségében és a hitében és a bizalomban, hogyan tudtak együtt és egymással haladni, a mindennapok néha nehézségében is megtalálták a kiutat.

Így a mai Evangélium tanítása mellett még ezt nyújtom számotokra, hogy akik ezt a nevet viselik Atyám után, ők is alakítsák ki úgy életüket, hogy mindig a szerénység, a hit, a szeretet, az öröm és a remény éljen e testvéreimben, szívükben, lelkükben s egész lényükben.

 

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2017. március 11. (Nagyböjt 2.)

10. R  IMG_6311  jav.

X. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat második Golgotáján, akik a mai napon is megnyitott szívvel és lélekkel vettetek részt, hisz meghallottátok a hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok, hogy ismét, a mai nap is, számotokra is, ahogy együtt vagytok, ünnep legyen, mert az ünnep akkor ünnep számotokra, hogy ha ti is úgy készültök egy ilyen napra a zarándoklatban a fájdalom, szenvedés Golgotájához, hogy úgy éld meg, hogy ez egy ünnep, amelynek én is részesévé válhatok a többi testvéremmel együtt.

A bűnbánat második Golgotáján a tanításom az volt számotokra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy a fénnyel átváltozom1, hisz Arcom ragyog, mint a Nap, a ruhám vakító fehér, mint a fény, ami azt adja számotokra, hogy kiválasztottam három tanítványomat, akikkel felmentem velük egy igen magas hegyre, hogy ők tanúi annak, amelynek részeseivé váltak a látásban, a hallásban, a megtapasztalásban, a felismerésben, hisz a jelenben ezek a szavak nem ismeretlenek számotokra, hisz nektek is a mindennapi életben ezek jelen vannak, hogy felismerjem, megtapasztaljam, észrevegyem, hogy valójában mit nyújt és rejt a fény, a világosság, a látás a látomásában. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok e mai nap tanítását így adom számotokra, hogy ez egy megdicsőülést nyújt felétek a felismerés elfogadásában.

Mert hogy is szólt a tanítás?

Kiválasztottam három tanítványomat, és felmentem velük egy igen magas hegyre, ahol ők azt vették észre, hogy Én, Jézus Krisztus Uruk, a Mester átváltozik. Pedig nemcsak átváltoztam, hisz Arcom ragyogott, mint a Nap, ruhám vakított, mint a fény, és két embert láttak, akik megjelentek – úgy-e, ő Mózes és Illés. S ekkor mit mondtak a tanítványok közül az egyik?

– Uram, jó nekünk itt lenni! Hadd építsünk három sátrat: Neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.

A mai Golgotára, mikor mentetek, ha figyeltétek az összefüggést, mi volt az ének, amivel elindulni a fájdalom, szenvedés Golgotájára?

„Uram, jó nekünk itt lenni a Te szent hajlékodban!”

Hogy részeseivé válhassunk a mai ajándék kegyelmének, mert a kegyelem, az jelen van, a kegyelem működik, a kegyelem felétek árad, a kegyelem átölel, a kegyelem szeretetet ad, a kegyelem megmutassa, hogyan és miképpen éld életed. De ehhez mindig fel kell nőni, és mellette fel kell ismerni. Így a tanítványaim is felismerték:

– Hát, jól érezzük itt magunkat Veled, Uram! És még, hogy látomásban is volt részünk!

De ők nem gondolták, hogy ezt még, a ti szavatokat használva a jelenből, hogy ezt fokozni is lehet. Hisz egy fényes felhő, amely beborítja őket, és szózat hallatszik a magasból. És a szózatnak mi volt a mondanivalója?

– Íme, az Én Szeretett Fiam, akiben kedvem telik, és Őt hallgassátok!

Ha figyelitek, e mondanivalónak ajándékát, értékét, közelségét, szeretetét, ez ismételten megmondja számotokra, hogy itt az Atya, aki szólt nemcsak Felém és Hozzám, Fiához, és nemcsak a két látomásban látott prófétához, hanem tanítványaimhoz, akik jelen vannak. De akik megrémültek és megijedtek, és arccal leborultak a földre félelmükben.

Pedig ez a látomás nem a félelmet, és ez a szózat, a félelmet akarta hozni számotokra – ez a szózat azt, hogy kire hallgassatok, kire figyeljetek, kit kövessetek, és kinek akartok testvéreivé válni, mert jelen van a Fiú, az Isteni Második Személy e tanítás kegyelme révén is. És akarok-e e Isteni Második Személyhez tartozni, felismerni, majdan elfogadni és követni, és hallgatni szavára, amivel hozzánk szól? A szó, amely a tanítást rejti számotokra, és a tanítást tükrözi számotokra a felismerés elfogadásában, hogy valójában ki vagyok, és hogyan érzem és érzékelem mindazt, ami körülöttem zajlik, s ebből szeretnék-e kimozdulni, vagy megmaradni benne, vagy felismerést érezni az elfogadás megtapasztalásában. Mert ha ezeket mind-mind összekössük és kapcsoljuk egymáshoz, akkor a felismerés kegyelmének ajándéka megelevenedik rajtatok és bennetek. És akkor nektek is lehet mondani azt, hogy ragyog az arcod, mint a szikrázó Nap, vakít a ruhád, mint a szikrázó fény a megdicsőülésében, mert „én is a földi testvér, gyermek, felebarát, ismerős, szeretnék megdicsőülni Jó Jézus Krisztus Urunk tanítása révén e kegyelemben, mert Hozzá tartozom”.

Lehet, hogy bennünk is van egy kis félelem, de ezt a félelmet Jó Jézus Krisztus Urunk segítségével – hogyan is mondottuk régebben? – le lehet győzni, hisz tanítványaimhoz is odaléptem, megérintettem őket:

– Keljetek föl, és ne féljetek!

És a tanítványok is e szavak hallatán felemelték tekintetüket a földről, s akkor vették észre, hogy valójában, akit Mesternek, akit Jézusnak, akit Prófétának neveztek, már csak egyedül van jelen, és aki ismételten így szólt:

– Ne beszéljetek e látomásról senkinek semmit. Majdan, ha eljön az az idő, hogy az Emberfia feltámad a halottak közül, akkor már ti is elmondhassátok e látomás megelevenedésének ajándékát a kegyelem által.

S akkor öröm és boldogság tölti el szíveteket és lelketeket, mert a tanítás így lesz teljes felétek és nektek e kegyelem működésében, mert tudjátok, hogy ki szólt hozzátok, ki mondta, hogy: „Fogadjátok el az Én Szeretett Fiamat, akiben Nekem mint az Atya – mondom –, kedvem telik, s Őt hallgassátok!” Mert Ő szívből jövő tanítást áraszt felétek e kegyelem működése révén, aminek ti is részeseivé válhattok a mindennapokban, a mindennapokhoz, és akkor az ünnep valóban ilyen örömteli, szeretetteljes lesz, hogy az az ünnep számotokra is ragyoghat, mint a Nap, vakíthat, mint a ruha a fehérségében és a fényében.

De ezek mind csak egyszerű szavak a megtapasztalásának jelenlétében.

Hogy ki hogyan és miképpen fogadja el, és zárja be szívébe, lelkébe, az a saját szabad akarat cselekvésének megtapasztalása, felétek áradásának működése. És ha felismerem önmagam, akkor el tudom fogadni a tanításnak a mondanivalóját a kegyelemben. És akkor ez a tanítás úgy működik, ahogy szeretnétek megtapasztalni a mindennapi élet ajándékát e szeretet által.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom a mai napban, amelyet kiválasztott Mária testvér által árasztok felétek, hogy ma áldásom úgy áradjon reátok, mint ahogy az Én Arcom ragyogott, mint a Nap, és a ruha vakított, mint a fény, és ez a Nap és ez a fény öleljen át, óvjon, védjen, vezessen és erősítsen e meghívásban, e küldetésben, e követésben e bűnbánat-időben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e szikrázó Napnak vakító fénysugarával áradjon ma reátok, töltse be szíveteket, és érezzétek a melegség kegyelmét, ami által a meghívás küldetésében tudtok élni, cselekedni és haladni a mindennapokban.

 Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2017. március 3. (Nagyböjt 1.)

9. R  IMG_6307  jav.

IX. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

(…)1 A böjtölést is sokan úgy fogadjátok el, hogy „én megvonom magamtól az ételt, és azzal tartom a böjtöt”2.

A böjt nem kimondottan az ételről szól, hisz a kísértő, aki jelen van, az figyel reátok – a kísértő, aki megkísért benneteket, épp úgy, ahogy Engem is megkísértett, hisz a pusztában mindig azt figyelte, hogy mikor tud megkísérteni.

Ti, akik most a jelenben éltek, ugyanúgy részesültök mindabban, hogy a kísértő megfigyeli, hogy mikor tud közbelépni, szólni, megzavarni, hogy valójában hogyan éled életed, hogyan fogadod el a tanítást, hogyan alakítod ki a tanítás által mindazt, ahogy a kegyelem működik felétek és hozzátok. Hisz figyelni kell mindarra, hogy a tanítás, amely a bűnbánat-idő megtapasztalásában most ismét az Élő Tanítást nyújtja az Élő Evangéliumában. Hisz vannak nehézségek, vannak problémák, amelyeket fel kell ismerni, és ha már felismerted, akkor tudod, hogyan cselekedjél, és hogyan nyújts segítséget mindazoknak, akik várják tőled.

Hisz a kísértő a mai tanításában mit is tett? Azt figyelte, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok a pusztában mikor éhezem meg.

Mit szólt akkor?

– Ha Te Isten Fia vagy, akkor mondd ezeknek a köveknek, hogy váljanak kenyérré.

De nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Atyám Igéjével is, amelyet elhagy szája, ajka, szeretete és kegyelme, amely felétek szól a tanításban.

De, úgy-e, folytatódott, hogy bevitt a szent városba, és felvitt a templom ormára. És mit mondott ott gúnyosan, nevetve?

– Hát, ha Isten Fia vagy, vesd le Magad! Hisz megparancsolta angyalaidnak, hogy a tenyerükön hordozzanak, hogy be ne üsd lábadat a kőbe.

De Én, Jézus Krisztus Uratok hogy folytattam neki?

– Valóban írva van, hogy Uradat, Istenedet ne kísértsd.

És ti a földi életetekben hányszor teszitek próbára e kísértéseket Atyával és Velem szemben is? Holott itt a kísértő kísértett meg Engem, de a földi életben pedig ti teszitek meg. Nem érzitek a kegyelem ajándékának jelenlétét és működését, hogy a tanítás, az valójában mit rejt számotokra, és mit nyújt számotokra?

De, úgy-e, ez a tanítás még folytatódik mindazzal, hogy elvisz egy igen nagy hegyre, és Felém tárja némely országot és annak gazdagságát. És ha Én leborulok előtte, és hódolom őt, akkor mit mond?

– Ezt mind Neked adom.

Nem ezzel vagyunk boldogabbak, nem ez által működik a kegyelem és a szeretet. Hogy van feléje mondva?

Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondottam neki:

– Takarodj, sátán, mert írva van azon, hogy csak a Mennyei Atyának borulunk le, hódolunk és imádkozunk, és imádjuk.

Nem városokat, és nem gazdagságot. És a gazdagságban pedig nem a gonosznak, a kísértőnek, a sátánnak, hisz többféle szóval is lehet jellemezni számára a megszólítást. Csak nekünk, akik testvérek vagyunk, s akik azt mondjuk, hogy testvérré váltunk a meghívásban, a küldetésben és a követésben, hogy: „Hozzád tartozunk, Uram, Jézusom, Veled szeretnénk élni a mindennapi életet a kegyelemben.”

Nálunk is megjelenhet a kísértő, csak tudjuk felismerni, és tudjunk különbséget tenni, hogy mi nem akarunk neki sem szolgálni, sem leborulni, sem imádni, sem elfogadni mindazt, amit ő kínál. Mert ha különbséget tudunk tenni, akkor mi is meg tudjuk számára válaszolni, hogy valójában mitévők legyünk, és mi hogyan szeretnénk tovább cselekedni, és ki az, akihez tartozunk, ki az, akit követünk, és ki az, akitől várjuk a segítséget, a kegyelmet, az ajándékot, a szeretetet, mindaz, ami által az életünk elindulhat egy útvonalon a meghívás küldetésében.

Fontos, hogy ez ismét épüljön egymásra rajtunk és bennünk, hogy „én, Uram, Jézusom, a Te testvéred vagyok, hisz megtaláltál az út porából, kiemeltél és meghívtál. A meghívást felismertem és elfogadtam, és elindulok Veled a küldetés követésében, a mindennapi élet-útpályán e meghívásban”.

És ha ezeket mind-mind tudjuk értékelni, felismerni és örülni, akkor számunkra ez a mai tanítás valóban jelen van, hogy mitévők legyünk, hogy tudjunk elgondolkodni, tudjunk bizonyságot tenni a saját életünkről, hogy mi a meghívás küldetésében mely életet válasszuk, és hogyan haladunk e meghívásban az úton. Vagy ha nem értem és érzékelem a különbséget, akkor lehet, hogy hallgatok a kísértőre, aki megkörnyékez, és lehet, hogy itt van melletted, és próbálja neked adni, hogy hogyan és miképpen cselekedjél. És még nem ismered fel, hogy talán nem a helyes és a jó utat kapod meg, nem a helyes és a jó úton indulsz el.

Fontos, hogy ezeken elgondolkodjunk.

És a böjt a bűnbánat-időben, ahogy mondjátok – hisz itt hogy is van ez a tanítás?

A Lélek kivitt a pusztába, de nem azért kimondottan, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok böjtöljek. Valóban ott vagyok negyven nap és negyven éjjel, hogy imádkozzam, hogy Atyával legyek, hogy felkészüljek arra a küldetésre, ami által Én is megkezdtem az Én saját küldetésemet, amiért lejöttem e Földre, testet öltve, hogy segítséget nyújthassak mindazoknak, akik várják és felkészülnek e segítségnyújtásra.

De sokan és sokan ezt a tanítást úgy könyvelik el, hogy: „Ez a böjt tanítása. És ha én böjtölök, akkor változhatok is.”

Valóban, ez is hozzá tartozik a tanításhoz. De a böjtölés nem kimondottan az ételről szól. Azzal megtisztítod önmagadat a bensődben, mert néha kell ilyen öntisztítást is végezni. De ezt nem kimondottan csak a böjtben lehet elkövetni. Ezt az év bármely idejében, napszakában vagy hónapjában, hetében el tudod végezni. A böjt – vagyis Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy mondom: a bűnbánat-idő –, az azt várja tőletek, hogy egy kicsit nyitottak legyetek, egy kicsit figyeljetek másokra is, nemcsak önmagatokra. Egy kicsit, ha kell, kovácsolódjatok össze a mindennapi imában, a felajánlásban, a kérésben, a cselekedetekben, amikor figyeljetek olyan testvéretekre, akinek lehet, hogy szüksége van a te jelenlétedre, a te kézszorításodra, vagy a szívből jövő átölelésedre, vagy a szívből jövő mosolyodra, amivel megerősíted. Hisz ez is mind a bűnbánat-idő tanítása, mert ezzel nemcsak saját magatokkal vagytok elfoglalva, hanem tudsz figyelni a felebarátra, a testvérre, hisz testvérekké váltok e tanítással e kegyelemben. S akkor fel tudsz készülni, hogy ez a bűnbánat-idő valójában mit fog nyújtani számotokra.

Igen, elkezdődött a bűnbánat-idő, és a cselekedetek jótetteit várom Én, Jézus Krisztus Uratok tőletek, hogy a kegyelem reátok áradjon, és működhessen rajtatok és bennetek, és ez által tudjatok különbséget tenni a jó és a rossz dolgok felett, különbséget tudjatok tenni, mi az, ami meghívás számotokra a küldetés-, követésben, és „mi az, aminek ellent tudok mondani, mert nem biztos, hogy az az én utam, amelyen nekem el kellene indulni”.

Ezek mind a szabad akarat cselekvésében elevenedik meg rajtatok, bennetek, hisz az Atya megadta számotokra ezt a csodálatos kegyelmet, amelyet szinte kincsnek is lehet mondani, mert van, úgy-e, az ember a testvérben, aki itt él lent a Földön, és megkapja hozzá azt a kegyelmet, hogy a szabad akarat cselekvésében tudjon dönteni, nem pedig irányítani, hogy: „Majd én és én megmondom, hogy te hogyan és mitévőn cselekedj; te hogyan imádkozz; te hogyan és miképpen dolgozzál; te hogyan és miképpen fogadod el a felebarátot és a testvért.”

Ez nem működik a szeretet, kegyelem által.

A szeretet és a kegyelem által úgy működik, hogy először imádkozom, először önmagamon próbálok változtatni, először önmagamba próbálok egy kicsit belenézni, hogy minden szép és jó így, ahogy van, vagy nem vagyok megelégedve vele, és el kell gondolkodni, hogy a változás elinduljon rajtam és bennem.

És hogy ha ezeket már megértem, akkor tudok segíteni talán a testvérnek és a felebarátnak úgy, hogy ha kell, rávezetem, hogy ha kell, imádkozom, felajánlom, és kérem számára is ezt a csodálatos segítséget a működéshez, hogy működhessen rajta és benne a felismerésében, a változásában és az elfogadásában. És akkor ez a bűnbánat-idő a megkezdésében megadja mindazt, hogy a szabad akarat cselekvésében hogyan és miképpen élek és indulok el e megkezdett bűnbánat-időben hétről hétre, hogy mit tud nyújtani számomra, számunkra a kegyelemben. És ez a kegyelem, ha reánk árad, ha a fénysugárral összeköt bennünket, szinte egy láncot tudunk alkotni, olyan láncot, mint amikor azt mondom nektek: „Fogjátok össze kezeiteket, hogy működjön az élő lánc.”

De ha ez a lánc hiányossá válik, akkor szétesik.

Akkor hogyan akartok egyek lenni?

Mert, úgy-e, emlékeztek, mikor van egy ajándék felétek egy áldásban, akkor arra törekszetek, hogy ez a lánc az élő láncban egy legyen, eggyé váljatok, tudjatok összefogott kézzel egymáshoz tartozni. S akkor nem értek rá szinte megnézni, hogy: „Jaj, ki is van mellettem, hogy meg-e fogom kezét vagy nem?!” Mert akkor arra ügyelsz, hogy „én is részese legyek ennek a láncnak az áldásban, a szeretetben, az örömben és a békében”.

Így most e bűnbánat-időben is megajándékozlak benneteket áldásommal, és az áldás áradjon reátok, hogy lélek-láncot alakítsatok ki egymással, és ez a lánc erős legyen, ez a lánc ne hulljon szét, ez a lánc kössön össze benneteket, és adja meg számotokra a segítséget a felismeréshez, az elfogadáshoz, a küldetéshez és a követéshez, mert ezt mind-mind a szabad akarat cselekvésével tudjátok elérni és működtetni rajtatok és bennetek.

És így e megkezdett bűnbánat-időben áradjon reátok áldásom, amely most reátok árad és betölti szíveteket, lelketeket, és megmutatja számotokra a meghívást a bűnbánat-idő elindulásával a küldetés-, követésében kiválasztott Mária testvér által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, egész lényeteket. Érezzétek a meleg fénysugárt, ahogy átölel, ahogy eggyé kovácsol e bűnbánat-idő megkezdésében az erős lánchoz, hogy egyek legyetek, és szorosan egymáshoz tartozzatok, hogy ne hulljatok szét, e kegyelem-tanítás maradjon meg bennetek és rajtatok.

 Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2017. február 3.

13. R  IMG_6323  jav.

XIII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet, mindazokat, akik a mai napon elfogadtátok a felkérést szívetek nyitottságával, és elzarándokoltatok. S köszöntöm mindazokat, akik ma nem voltak jelen, de lélekben elkísértek, hogy részeseivé váljanak a fájdalom, szenvedés Golgotáján.

A mai nap tanítása elsőként felétek arról szólt, hogy ti vagytok a világ világossága.1

De még mielőtt e világ világosságára térnék át, előtte jelen van, hogy ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, nem való az egyébre, mint hogy kidobjuk, és széttapossák az emberek. Ennek valójában mi is a mondanivalója?

Úgy-e, jelen van a só, amivel megsózod ételedet, ami által, hogy ízletes legyen. De ha a só ízét veszti, akkor, úgy-e, azt mondjuk, semmire se jó már, akkor kidobjuk, nincs rá szükségünk.

Most ezt az emberi részében hogyan is értelmezed és veszed, e tanítást?

Hogy te is lehetsz a föld sója a meghívásban és a küldetésében. Mert ezt a tanítást Én nektek egy más tanítás hasonlatában adtam, hogy észrevettelek benneteket az út porában, egy kis csillogó rész megjelenik a porban, és Én kiemeltelek, mert azt mondottam, szükségem van rátok, meghívlak az útra a küldetés követésében, és hogy el ne vesszenek, és ne tapossanak szét benneteket. Mert ott, lehet mondani, a sónak egy szemcséje, amely elszóródik a föld porában, és időnként úgy megvillan. Ebből értelmezed azt, hogy „én is, az egyszerű kis porszem lehetek egy szemcse a sóból a porban, és ha én nem vagyok jelen a felismerésben, az elfogadásban, a kiemelésében, akkor én az a sószem lehetek, aki ízét vesztette, és nem jó az már semmire, lehet rajta taposni vígan, nem törődünk vele, hogy mi lesz belőle”. Mert a meghívás és a küldetés, az mindenkinek jelen van szívében-lelkében, a felismerés elfogadásában változunk és változtatunk, és haladunk a mindennapokban.

Úgy-e, van a hegyen épült város, amelyet messziről láttok, hogy ki van világítva, és az akkor azt tükrözi számotokra, hogy ott élet is van, ha már van város, és az ki van világítva. És az élet, az ismét azt adja számotokra, mint a sószemcse, amikor kiemellek a porból, te is egy élő ember vagy az életben. A kivilágított város is ezt tükrözi számotokra, hogy élet van jelen ott is.

Folytatódik a tanítás, úgy-e, a lámpával. Mert ha Én gyújtok lámpát, nem azért teszem, hogy elrejtsem, hanem azért, hogy feltehessem magasba, a lámpatartóra. Most ma itt mily sokan vagytok, és nektek mindnek világít egyformán ez a lámpás a fényében. Tehát nem az, hogy most te egy kicsit több fényt kapsz, te egy kicsit kevesebbet; te ismét több fényt kapsz, te ismét kevesebbet. Nem. Mindenkinek egyformán van jelen ez a fény a világosságában.

Úgy-e?

És hogy folytatódik?

Mert ti vagytok a fény a világosságban. És megpróbálunk úgy élni, hogy Mennyei Atya gyermekei lehessünk e meghívásban és e küldetésben, és a jótettek cselekedetében, hogy magasztalni tudjuk a Mennyei Atyát, akihez tartozunk.

Fontos ezen elgondolkozni, hogy a tanításnak van egy kis bevezető része, mikor az Evangéliumot elkezded olvasni, és fönt csak annyit olvasol, hogy az Evangélium-rész kinek, az evangélistának az írásából. Utána olvashatsz mindig egy bevezető részt.

Ennek a tanításnak ma csak annyi volt a bevezetője, hogy ti vagytok a világ világossága. És az egy csodálatos tanítás a felismerés-szavak elfogadásában. Hogy ha tudtok világítani a sötétben, ha fel tudjátok mérni, hogy a világosság hogy van jelen rajtatok, bennetek, mert a lámpás is világít nektek, és te abból hogyan értékeled a világosságot. S majdan elfogadod a hegyen épült városnak is a fényét az élet erősségében. És akkor már megérted, hogy a föld sójaként milyen fontos szerep vár reátok a kiválasztás által, a felismerés által és a meghívás által. És ha ezeket mind-mind tudjátok szépen így egy szintbe rakni a felismeréstől a megtapasztalásig, akkor már érezni, hogy: „Én valahova tartozom, érezni, hogy valakinek a gyermeke és a testvére vagyok, valakitől kaphatom a kegyelmeket, és valaki átölelhet a fénysugárral, ami megerősít a meghívás küldetésében. S akkor tudom értékelni e tanításnak a mondanivalóját, amibe belekapaszkodhatok, amiből erőt meríthetek, és ami által haladhatok.”

Majdan folytatódott felétek ma a tanítás abban a részében, hogy hogyan is szólnak a régiek tanításai?2

De Én, Jézus Krisztus Uratok azért jöttem, hogy ezeket számotokra a példabeszéddel tökéletesíthessem. Mert, úgy-e, ha nem tesztek ti sem többet, és csak olyanok lesztek, mint az írástudók vagy a farizeusok, és nem múljátok fölül magatokat, akkor hogyan várjátok a kegyelem ajándékának működését felétek, rajtatok és bennetek?

Mert itt hogyan szólt a példabeszédek?

Hogy is van az első példabeszéd?

Azt mondták a régiek, hogy: „Ne ölj, mert aki öl – azt mondja –, méltó az ítéletre.”

Én, Jézus Krisztus Uratok pedig azt mondottam:

Méltó az is az ítéletére, aki haragszik, aki gyűlöli, aki megveti felebarátját, testvérét, mert nem tudja felismerni, hogy hogyan és miképpen tartozik hozzája, milyen segítséget vár, hogyan kell eggyé válni a felebaráttal és a testvérrel, hogyan tudjuk átölelni egymást, hogyan tudunk együtt lenni a felebaráttal és a testvérrel, hogyan tudunk együtt érezni, hogyan tudunk egymásnak segíteni a szeretet-kegyelemben.

Ezek mind-mind e példabeszédhez tartoznak.

Majdan folytatódott a példabeszéd azzal a résszel, hogy: Méltó az ítéletre mindaz, aki paráználkodott, vagyis házasságot tört.

Én, Jézus Krisztus Uratok erre mit mondottam e példabeszédben?

Nemcsak az vétkezik, aki házasságot tört, hanem azok is, akik gondolatukban, szívük-lelkük tudatával hogyan cselekednek, hogyan néznek az asszonyokra, a leányokra, miképpen gondolnak rájuk? Akkor azok is méltók e büntetésre, mert akkor nem vagytok többek ti sem az írástudók és a farizeusokon. Tehát ti sem tudtátok felülmúlni magatokat, mert ugyan hallottátok a tanítást a példabeszédben, de nem érintette meg szíveteket és a lelketeket. És nem fogadod el a felebarátodat és a testvéredet itt úgy, hogy ő egy ember az emberben, esetleg – a földi értelmét mondom, hogy ember –, aki éli az életét, de az emberben, mondjuk azt, hogy most ő a Földön asszonyként él. S asszonyként hogyan fogadom el a felebarátban és a testvérben?

Mert valójában Atyám gyermekei vagytok, Atyámhoz tartoztok, Ő adja az ajándékot, a kegyelmet és a szeretetet. Én, Jézus Krisztus Uratok azért jöttem, hogy ezt tökéletessé tegyem számotokra a felismeréshez és az elfogadáshoz.

Majdan folytatódott a tanítás azzal a résszel, hogy hogyan és miképpen fogadom el a példabeszédnek ezt a tanítását. Mert úgy-e, jött az első, hogy: „Ne ölj!”, a második, hogy: „Ne törj házasságot!”, a harmadikban pedig, hogy hogyan cselekszel a mindennapi életben, a felismerésben és az elfogadásban, hogy a kegyelem ajándéka hogyan működik rajtatok és bennetek. Mert a tanítás a példabeszédben megpróbálja számotokra megmutatni, hogy másképp is lehet értelmezni az Evangélium tanítását, mert vannak a parancsok, vannak a kérések, vannak a felismerések. És itt a harmadik az volt, hogy: „Ne esküdj hamisan!”, és ha esküdtél, akkor hogyan tartod meg esküdet Atyád felé.

Ezeket nem szabad csak úgy elmondani, mert azt mondod: „Jó, én azt elmondottam, de nem megyek utána, hogy ennek mi is a mondanivalója.”

Erre Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondottam: Egyáltalán ne esküdjetek senkire és semmire!

Legyen a ti beszédetek egyszerű, és a válaszokban „igen, igen”, és „nem, nem”, hogy tökéletes legyen a hallása, a felismerése és az elmondása.

Hogy hogyan és miképpen van jelen ez a tanítás?

Mert ha könnyedén csak azt mondod, most egy példát hozok fel, hogy: „Én, Jézus Krisztus Uramtól kaptam egy feladatot. Ezt a feladati körömet próbálom elfogadni a felkérésemben. De a felkérést nem tudom teljesíteni, de röstellek kiállni, és röstellem megbeszélni Veled, Uram, Jézusom. Mert hogyan jövök én ahhoz, hogy nemet mondok valamire?”

Hisz a felkérések, azok mindig úgy történnek, bármilyen részében, most, ha csak itt, ezen a helyen, hogy ha valamire nem vagy képes, nem tudod teljesíteni, akkor ne szégyellj nemet mondani. Mert azzal rosszabbat teszel a cselekedeteiben, ha boldogan azt mondod, hogy: „Igen, Uram!”, és elmúlik egy bizonyos idő, és ha figyellek benneteket, és nem tudod teljesíteni azt, amire azt mondottad: „Igen, Uram!”

Ilyenkor azt kell mondani, most e példabeszéd tanításában, mintha te is esküt tettél, de itt nem az Atyának, hanem a Fiúnak: „Mert kimondtam, hogy »igen«, és mégsem tudok a szerint cselekedni.”

Ezért gondoljátok meg szívetekkel-lelketekkel, hogy milyen legyen a ti beszédetek, a régiek elmondása szerint, mert ott azt mondják, hogy „ne esküdj hamisan”. De ha mégis esküt tettél, azt meg tartsd meg az Atyának.

Én, Jézus Krisztus Uratok ezt így tökéletessé teszem, hogy Én azt mondom: Semmire se mondjatok esküt! Próbáljatok szívből, szeretettel, örömmel és megbecsülve beszélni a felebaráttal és a testvérrel, és akkor a szerint cselekedni, hogy: „Az én beszédem valóban legyen érthető az igen-, igenemben vagy a nem- és a nemben. Mert akkor tudom dicsőíteni az Atyát, ha megfogadom a tanítást a példabeszéddel együtt, és megpróbálok a szerint élni és cselekedni.”

Mert a meghívás a küldetésében, az első rész tanításrészében, hogy: „Én a föld sója vagyok. Hogyan szeretnék élni és haladni a meghívásomban, ha én a világ világossága vagyok? Hogyan akarok járni e meghívott úton, és hogyan fogadom el mellette a felebarátot és a testvért a mindennapi élet cselekedetei révén?”

Ez a tanítás a mai részében úgy szól felétek, a példabeszédekkel együtt, hogy megfontoltan, átértékelve, felismerve, és utána tudjak dönteni helyesen, igazságosan az igeneinkben és nemeinkben. Mert nem akarok többet és hosszabban beszélni, mert az igen, igen és a nem, nem a megérthető, felismerhető, mert ha szaporítom, és többet beszélek, az nem biztos, hogy mindig az Atyától és a Fiútól jön felétek, hanem lehet, a gonosz behatárolása révén. A válaszadás az igen és a nem elfogadásának, részének és működésében.

Ezeken nektek kell, testvéreim, elgondolkodni, felismerni, hogy valójában a föld sója akarsz-e lenni, valóban a világ világosságában akarsz-e élni, valóban felismered-e a küldetésed és a követésed, és elindulva az úton, és valóban elfogadod a tanítást a példabeszédekkel együtt, amely megmutatja számotokra, hogyan és miképpen éljek és cselekedjek, hogyan és miképpen váljunk így eggyé a testvéri, felebaráti szeretetben, hogyan fogadjuk el egymást örömmel és szeretettel, hogyan tudunk segíteni egymásnak, amikor látjuk, hogy valamelyik felebarátunk és testvérünk várja vágyakozva talán a te közeledésedet, talán a te ölelésedet, talán a te egy-két gondolatmenet-, szóváltásig. Hisz néha nem tudjátok mindjárt kifejezni, hogy valójában mire is van szükség. De ha nyitottak vagytok, ha figyeltek egymásra, akkor fel tudjátok ismerni, akkor tudtok segíteni egymásnak, s akkor tudtok igazi felebaráti testvérré válni a meghívásban, a küldetésben, a követésben, és akkor valóban az a testvér vagy, aki a föld sójának mondhassa magát, mert a porból a sószemcse megvillant, és nem taposták össze, mert kiemeltem, a meghívást megadtam a küldetéshez és a követéshez. És elindul, s akkor már a fény világosságában is tud járni, és el tudja ez által fogadni nemcsak önmagát, hanem mindazokat a felebarátban és a testvérben, akikkel megpróbáltok egyek lenni a küldetésben.

Így a mai tanítás ma ezt nyújtja számotokra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, aki a Fiú vagyok az Atya mellett, ismételten azt mondom nektek, mint egy régebbi tanításban, hogy kiemeltelek benneteket az út porából, és maradjatok meg ti a föld sójai, de azok a sók, amelyek nem vesztik el ízüket. Ti azok legyetek, akik megvillantatok a föld porában, a csillogásban, és benneteket nem hagytunk ott az Atyával, hogy semmivé váljatok, mint az a só, aki ízét vesztette, és kidobják, hogy csak tapossanak rajta az emberek. Mert reátok szükség volt, felismerve, észrevéve, és kiemelve, és így tudtok haladni e meghívásban, e küldetésben és e követésben.

S ennek reményében adom ma áldásomat felétek kiválasztott Mária testvér által, hogy a Szentlélek működése révén áradjon reátok ma áldásom a szeretet, az öröm, a béke és a türelem jelében, hogy – ahogy megvillantatok az út porában, hogy el ne vesszetek – maradjatok meg továbbra is a meghívás küldetésében a föld sójai és a világ világosságai, hogy elinduljatok e meghívott úton a Fiúval az Atya mellett.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme a föld sójaként és a világ világosságaként áradjon reátok, töltse be szíveteket-lelketeket, és mutassa meg továbbra is e meghívott utat a küldetésben, a követésben, a testvéri, felebaráti szeretetben az eggyé váláshoz és a mindennapokhoz.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2017. január 6.

13.  IMG_6321  jav.

XIII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm a mai napon mindazon testvéreimet, akik eljöttetek a fájdalom, szenvedés Golgotájára, meghallottátok szívetekben a hívást, és a hívásban engedelmeskedve.

És köszöntöm mindazokat, akik ma lélekben vannak jelen, és lélekben kísértek el benneteket, hogy egyek legyetek a mai Golgotán.

A mai nap Golgotának tanítása nem volt ismeretlen számotokra, hisz a tanítás a tanúságtételről szólt1, hogy hogyan és miképpen van jelen ez a tanúságtétel, ha most ezt a mai időben akarjátok megérteni, felismerni és elfogadni.

Mert, úgy-e, hogy is kezdődött a mai tanítás?

Mikor János látta, hogy jön és közeledik Jézus, szólt:

– Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!

Itt még csak próbálja bemutatni mindazoknak, akik jelen vannak, hogy:

– Itt van egy Férfi, egy Ember, aki utánam jött, de mégis előbb volt, mint én.

És ezt sokan és sokan nem értik, hogy ha előbb volt, mint János, akkor hogyan akarja Őt bemutatni?

Hát előbb volt az Atyánál, az Atyától eljött le, hogy testet öltsön, és majdan itt élt, és ezért János be tudta Őt mutatni a népnek, vagy, ahogy mondjuk a tanúságtételben, a megismertetésben Izraellel.

Fontos, hogy ezeket fel tudjuk ismerni, hogy ezeknek mi a mondanivalója a jelenben, hogy ti, mikor hallotok egy tanúságtételt, amelyet lehet, hogy éppen felebarátod, testvéred, vagy ismerősöd, vagy itt egy közösségi testvéred mond el, hogy meg tudod-e érteni, el tudod-e fogadni, és tudsz-e vele együtt érvényesülni. Lehet az öröm, lehet az bánat megosztásával, lehet az, hogy kérő imaként fordulok a felebaráthoz és a testvérhez, vagy éppen kifejezem köszönetemet, hálámat, hogy egyek voltunk talán a nehéz pillanatokban.

Fontos, hogy ezekről el tudjunk gondolkodni, elmélkedni, mert a kegyelem az erőben így van jelen, így tudtok egymásra tekinteni, és egymáshoz kapcsolódni.

Mert a tanításban hogyan is van?

János látta Jézust, hogy közeledik. S akkor próbál tanúságot tenni Róla, amelyre őt is felkészítették.

Ti meg, mikor itt vagytok együtt, örültök egymásnak, és mikor némely felebarátod és testvéred tanúságtételt tesz, és ezt a tanúságtételt meg is tudod érteni, tudsz vele érvényesülni, s akkor érzitek, hogy hogyan is kapcsolódhat ez ehhez a tanításhoz, mert a jelent is meg kell élni, meg kell becsülni, fel kell ismerni, és eggyé válni vele, ahogy a tanítást is, amelyet ma nyújtottam számotokra e hónapban. Mert, úgy-e, ez folytatódott még tovább, nemcsak addig, hogy „Ő az Isten Báránya”, hanem azt mondotta:

– Én nem ismertem Őt, de aki engem felkészített és küldött, az azt mondta, hogy tanúságot tegyek Róla, mert Ő utánam jött, de mégis előbb volt.

És sokan és sokan ebbe néha beleütköznek: „Hogyan lehetett, hogy utánam jött, és mégis előbb volt?”

Előbb volt, mert Ő az Atyánál van, hisz az Atyával eggyé válik e tanítás mondanivalójával.

És aki felkészítette Jánost, az nem más, mint az Atya, aki nemcsak ezt a részét, ezt a mai tanítást – mert tudjuk, ennek a tanításnak van még egy változata2, amikor azt mondja, hogy:

– Ím, itt áll a vízparton, és Ő nem más, mint az, aki oda megy, hogy megkeresztelkedjen.

Mert Ő elfogadta Jánost.

Igaz, hogy János először meglepődött, és nem akarta e cselekedetet megtenni, de elmondották számára, hogyan és mitévő legyen, és hogyan működjön. És akkor megnyílott az Ég, szózat hallatszott:

– Íme, az Én Szeretett Fiam! Őt hallgassátok.

Vagy:

– Őt kövessétek.

Vagy:

– Őhozzája tartozzatok.

Úgy-e, mennyi sokféle formában lehet megadni számotokra e tanítás mondanivalóját?

S mégis ugyanazt jelenti a szeretet kegyelmében, hogy „valóban Ő az Én Szeretett Fiam”.

És itt, a mai jelen tanításában meg tanúságot tesz arról, amelyet megtapasztalt. Mert hogyan is folytatódott?

Hogy:

– Én, János tanúskodom, mert azt mondotta nekem, aki küldött engem, hogy: „Akire látod, hogy rászáll a galamb a nyitott Égből és rajta marad, az, akit küldtem.”

S ekkor tanúságot tesz János arról, amit ő megtapasztalt és látott, és elmondja, hogy:

– Én ezt láttam, én ezt megtapasztaltam, s ezért tudok nektek tanúságot adni.

És mikor ti tanúságot mondotok itt a Közösségben, hányszor és hányszor a tanúságtételben egy kissé elkalandoztok. Nem teljesen arról szól a tanúságtételetek, amit Én, Jézus Krisztus Uratok mondok.

Így, ha a mai nap figyeltétek, semmi hozzáfűznivaló nem volt. Elmondottam, hogy a mai napon kit hívok és várok a tanúságtételben. Reátok bíztam, hogy ha nyitott a szíved, ha felismerted mindazt, amit megadtam feléd és számodra, akkor ez alapján tudtál tanúságot tenni a tanúságtételedben, amit Én, Jézus Krisztus Uratok vártam a mai nap is tőletek.

Így kell, hogy egy kicsit figyeljetek önmagatokra, a jelenlétetekre és mindarra, hogy: „Ha netán én, vagy én, vagy én leszek kiválasztva a tanúságtételhez, hogy akkor tudjak megfelelően szólni, és megadni azt a tanúságtételt, amelyet éppen vársz, Uram, Jézusom, tőlem, testvéredtől.”

Fontos, hogy ezekre figyeljetek és felismerjétek, mert nem egyszer és nem kétszer történt az elmúlt esztendőben, hogy mikor felkértem valakit a testvérben a tanúságtételre, néha olyanról beszélt, aminek semmi köze ehhez a helyhez, semmi köze a tanításokhoz és a megtapasztalásokhoz.

Csak hogyan gondolta a testvér, hogy neki így és erről kell beszélni?

Érezzétek a működést, hisz ti is részesülhettetek a Lélek ajándékából, hisz az évek folyamán hányszor és hányszor részesültetek az Élő Szentlélek ajándékának áldásával, ami reátok áradt, Ha te nyitott voltál, és befogadtad, akkor rajtad és benned maradt. És engedd, hogy működjön rajtad és benned, és vezessen a meghívásban, a küldetésben és a követésben.

És hogy ha így megengeded, hogy ez a Lélek szabadon működjön rajtad és benned, szinte szárnyaljon, biztos, hogy olyan helyekre vezet el, ami fontos számodra a mindennaphoz és a földi életedhez, mert a kegyelem az ajándékában így van jelen, és így tud működni rajtatok és bennetek. És ha ezek már jelen vannak, akkor tudsz a tanúságtételben valóban tanúságot tenni, és arról, amire felkészítelek, és amit várunk tőled. Mint ahogy Jánost is felkészítette az, aki küldte, mert kihangsúlyozza, úgy-e: „Én nem ismertem Őt. De utánam jött, és mégis előbb volt. Én megismertettem Vele Izraelt, és ezután tanúságot teszek Róla, hogy Ő az, akire rászállott a galamb formájában a Lélek, és Rajta maradt. És valóban Ő az, akit küldött, mert Ő az, akit úgy nevezünk: az Isten Fia, aki azért jött, hogy elvegye a világ bűneit.”

És ha ezek a megtapasztalásában, a felismerésében és az elfogadásában megérthető és elfogadható, akkor működhet rajtatok, bennetek a kegyelem és a szeretet, és az a Lélek, ami reátok szállt, és rajtatok és bennetek maradt.

Most pedig mit is mondjak számotokra, kik némelyek árgus szemekkel, izgatott szívekkel várjátok, hogy: „Új évet kezdtünk, Uram, és mi lesz ebben az új évben?”

Úgy-e, ismerős ezek a szavak?

Hogy is hangzott el már ez többször és többször előttetek?

Én, Jézus Krisztus Uratok jóslásba nem bocsátkozok, de egy kis felismerő jeleket, apróságokat tudok nyújtani számotokra, ami által egy kicsit be lehet határolni, hogy valójában hogyan és miképpen éljük az életünket.

Úgy-e, ha visszamegyünk, a tavalyi esztendő Golgotájára3, holott azt mondottam számotokra: Nem lesz nehezebb sokkal, mint ez az esztendő, de mondhatom nektek úgy, a saját szavaitokkal, hogy megértve, felismerve és elfogadva. S azt mondottam: Három kakaslépést próbáljatok elképzelni.

„De a kakaslépések néha nagyokra sikeredettek – azt mondottátok –, hogy néha úgy éreztük, hogy egy kakaslépésből az elindulásban nem tudjuk, hogy hol fog földet érni, és hogy fog elindulni újra ez a kakaslépés, és földet ér-e valaha?”

Ma, a jelenben pedig azt mondom nektek, hogy: Igen, nem lesz olyan az esztendő, mint az elmúlt. Fel kell készülni rá hittel, békével, örömmel és szeretettel, hogy legyen erő, felismerés, elfogadás a működéshez a működésében. Hisz az esztendő ismételten nehezebb lesz, mint amelyet hátrahagytatok magatok mögött. De nem annyira nehéz, hogy mindjárt kétségbe essetek és összeroppanjatok. Felkészítelek benneteket, hogy van, kihez forduljatok a felajánló ima kérésében, fohászában a felismeréshez és az elfogadásában, akiktől segítséget, kegyelmet, erőt és biztonságot tudtok érezni és megtapasztalni, és ez által kialakítani a mindennapi életeteket.

Fontos, hogy ezeket is most felismerjétek és elfogadjátok, és próbáljátok meg e szerint kialakítani a mindennapi életet, hogy „nem a félelem, a kétely és az aggodalomra próbálok összpontosítani”, mert ha ezeket elfogadjátok, és ha ezeket szívetekbe zárjátok, akkor valóban úgy alakítsátok ti saját magatok az életet e esztendőben, ahogy talán szeretnétek, hogy történjék.

És mikor nehéz, és mikor fájdalmas, mikor kétségek között görnyedve küszködünk, még akkor sem késő feltekinteni a Fény Szeretetéhez, a kegyelem működéséhez, és kérni önmagunk számára a segítségnyújtást, a biztonságot, a kegyelmet, ami által megerősödve, kialakítva életünket, és megpróbálunk az úton a küldetés követésében együtt haladni a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Fontos, hogy értékeljél, fontos, hogy felismerjél, és fontos, hogy felkészüljél erre az esztendőre is, és ha jönnek, úgy érzed, a megpróbáltatások nehézségében, ne csüggedj el, bízzál és reménykedjél, mert a bizalom előre segíthet, a remény fénysugárt nyújthat, amibe bele lehet kapaszkodni, ami által megerősödve kialakíthatod életedet a mindennapokban.

S ennek reményében ma áldásomat árasztom reátok, de az áldásokban áradjon reátok a mai nap ünnepe is, amivel megkezdtétek az engesztelést, az imádkozást, a felajánlást a szentmisén való részvétellel, átélésével, majdan a fádalom, szenvedés Golgotájával, most már áttérve egy újabb napba, és az új napnak fényének erejét felismerve és elfogadva.

Ezért ma áradjon reátok a bölcsek áldása, akik ajándékot hoznak.

Úgy-e, hogy is van?

Aranyat, tömjént és mirhát.

A mirha ajándéka sokszor nektek is megadatik kiválasztott Mária testvér által, hogy részesüljetek belőle. Ilyenkor mindig gondoljatok erre a kegyelmi ajándékra, hogy ez a mirha ajándéka milyen fontos volt a Gyermek Jézusnak, amikor meglátogatják, és ott hagyják szeretet-ajándékaikat a kegyelemben, a megerősítésben, hogy az Élet ereje erőt adhasson e küzdelemhez, e nehézséghez, e szeretethez, e örömhöz és e békéhez, amelyet a Fényben, a reményben és az örömben tudjuk élni a mindennapokban.

És így áradjon reátok áldásom, amelyet Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztott Mária testvér által ajándékul adom számotokra, nektek, hogy ma reátok szálljon ez az áldás, érintse meg szíveteket, és maradjon rajtatok és bennetek, és vezessen a meghívásban, a küldetésben és a követésben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme erősítsen, óvjon, védjen, vezessen a meghívott úton a Fény küldetésének szeretetében, reményében és örömében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. december 2.

12. R  IMG_6320  jav.

XII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a mai napon, mindazokat, akik elzarándokoltatok e helyre, és mindazokat is, akik lélekben kísértetek el e mai nap fájdalom-, szenvedés Golgotáján.

A mai nap tanítás, amely felétek szól e megkezdésben, hisz ilyenkor mindig azt várjátok, hogy a kezdetekben hogyan és miképpen van jelen a tanítás, az Evangélium a megtapasztalásában. Így a mai tanítást e hónap tanításából adom nektek, amikor Keresztelő János arra kíváncsi, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjon.1 A válasz, amit láttok, és amit hallotok a megtapasztalásban, ezt, menjetek, és mondjátok el Jánosnak, hogy a sánták járnak, a vakok látnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. És milyen jó, hogy ezen senki ne botránkozzon meg.

A jelenben, most, ezt így lehet értelmezni. De akkor az volt: „Milyen jó mindannak, aki nem botránkozik meg Bennem!”

Fontos, hogy ezeken elmélkedve, átélve a tanítás mondanivalóját.

Hisz mi is most, a jelenben, a várakozásban vagyunk. Várakozunk, s azt mondjuk, hogy: „Kinek is kellene most eljönni az eljövetelben?”

Kiválasztott testvérem már beszélt nektek, amiben felkészítettem, hogy a várakozásban felkészülünk nyitott szívvel, hogy befogadhassuk a Szeretetet, mert a kegyelem felénk árad, és működik rajtunk és bennünk. S ez a Szeretet az, amely megszületett már e Földre, a szeretetben embert öltött. Igen, kisdedként jött közétek, de felnövekedve emberré lett. És az emberré lett Ige megadja számotokra a kegyelem-ajándék működését, hogy a szeretet, az öröm, a béke a fénnyel megerősít, átölel, és felkészít, hogy mi minden, ami fontos a mindennapi élet megtapasztalásában.

Hisz ennek a tanításának van még egy része a mondanivalójában, hisz János a rabságában, úgy-e, arra volt kíváncsi, hogy hallott a tettekről a cselekedetekben, hogy:

– Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?

Én pedig azt mondom nektek:

– Miért mentetek ki a pusztába? Mit akartatok látni? Széltől lengetett nádszálat? Hát miért mentetek ki a pusztába? Mit akartok látni? Egy finom ruhába öltözött embert? Én mondom nektek, finom ruhákba öltözött emberek palotában élnek szinte királyként. Hát akkor miért is mentetek? Hát mire voltatok kíváncsiak? Mit akartatok látni és megtapasztalni?

S erre azt mondjátok, hogy: „Prófétát akartunk látni.”

Igen, mondom nektek, a próféták prófétája a legnagyobb, aki megjelent e pusztában, amiért kimentetek.

De ebben a tanításban ma nem hangzott el, de mégis elmondom számotokra, hogy ő a pusztában felkészült mindarra, amire kiválasztottá vált, hisz ő teveszőr ruhában van jelen, és így készül az útra.

Hisz mit mondtak róla az Írások?

Elküldöm követemet Előtted, hogy elkészítse Számodra a megfelelő utat.

Fontos, hogy ezen elgondolkozzunk, hogy nekünk, a jelenben, ki készít utat? Ki adja meg számunkra a kegyelmet e felismerésben és e haladásban?

Érezni és értékelni kell a kegyelmet az ajándékában, hisz ma, a jelenben, már úgy beszélünk róla, hogy: „Már eljött az, akire vártunk, már itt élt, és most már, mondhassuk, itt él szívünkben, lelkünkben, hitünkben, reményünkben.”

Csak ezeket mind-mind fel kell ismerni, tudnunk kell elfogadni, és a szerint élni és cselekedni.

De ha már eljött, és itt él szívünkben-lelkünkben, akkor most a várakozásban hogyan és miképpen készülök, hogy újra eljöjjön, újra megszülessen saját szívünkben?

Érezzük a kegyelmet a szeretetben?

Fontos, hogy ezek mind-mind megjelennek számunkra, és megmutassák mindazt, hogy ez az ünnep, a fény, béke, öröm szeretetében erősít meg bennünket a felismerésben és az elfogadásban.

Kell, hogy szívünket megnyissuk e kegyelemhez, hogy működhessen rajtunk és bennünk, hogy erősítsen meg, és készen állhassak a befogadáshoz, a kegyelem-eggyé váláshoz a működés szeretetében.

Hisz, hogy ha ezeket mind felismertem, elfogadtam, szívembe zártam, akkor boldogan mondhatjuk azt, hogy: „Téged vártunk epedve, eljöttél, elfoglaltad helyedet szívünkben, hogy a tanításban a kegyelem felénk áradjon, és működhessen rajtunk és bennünk.”

És akkor boldogan mondjuk, hogy: „Nem azért megyünk ki a pusztába, hogy széltől lengedezett nádszálat lássunk, hanem azért, hogy felismerjük a prófétát, aki a próféták között talán a legnagyobb” – a ti szavatokat használva.

Holott hogy is szól az Írás ma?

Igen, a próféták között a legnagyobb, aki jelen van, de mégis a legkisebb, aki a Mennyek Országába készül.

Fontos, hogy mi is próbáljuk így befogadni, érezni s értékelni a tanítást, hogy: „Nem törekszem csak a legnagyobbra, mert talán én nem is vagyok a legnagyobb; majd a próféta, aki tanítását adja, aki felkészít, aki által változhatok, változtathatok, és akkor boldogan készülök az Örök Élet Országába, hogy részesülhessek majd abban a kegyelemben, amelyről most csak hallok, de megérteni, megtapasztalni akkor tudom, ha ott lehetek. De amíg még itt vagyok e földi életemben, addig kialakítjuk az életünket, hogy a fény, béke, öröm szeretetében próbáljunk élni a felismerés elfogadásában, hogy a kegyelem működhessen rajtunk és bennünk. És akkor érezzük, hogy valóban megszületik szívünkben ez a csodálatos Szeretet a kegyelemben, amely működhet rajtunk, bennünk, megmutathassa az útpályánkat, hogy hogyan és miképpen élünk és alakítsuk ki mindazt, ami fontos e útpálya-haladás mindennapjában.”

Úgy-e, készülünk az ünnepre, az ünnep eljövetelére, és az ünnep, az ne csak ideig-óráig, egy vagy két napig tartson szívetekben-lelketekben a megtapasztalásában. Ezt az ünnepet e várakozásában, a szív felkészítésével tudjuk elfogadni, eggyé válni vele, érezni az ünnep kegyelmét, ajándékát, örömét és szeretetét, hogy ez az ünnep elkísérhessen bennünket majdan a mindennapokban, és ünnep legyen a hét minden napja, mert akkor érzem életem – értelmét, örömét, szeretetét, békéjét, kegyelmét?

Úgy-e, ezek mind csak kérdésben szólnak felétek.

Ha ismeritek a megfelelő választ, akkor elhelyezitek a megfelelő kérdéshez a megfelelő választ, ami által felemelkedsz, és ami által a bánat szomorúságában és a nehézségében, ahogy saját szavaitokkal szoktátok mondani: „szinte kézen foghatóan megkapaszkodhatok, mert ünnep van a hét minden napján”. És az ünnep erőt ad a felemelkedéshez, és az ünnep szeretetében élni mindig másképp a felismerése révén, az öröm szeretetének elfogadásával, hogy fontos, hogy hova tartozom, fontos, hogy kinek a testvére vagyok, fontos, hogy kitől várhatom a kegyelmeket, fontos, ki az, aki fénysugárral átölel, felmelegít, erőt ad, s ami által ismét érzem, hogy a legnagyobb fájdalmamban, a legnagyobb szomorúságomban volt, kibe belekapaszkodnom, volt, kitől várnom a reményt, az örömet, a szeretetet, a békét a kegyelem működésében? És tudom, hogy ki vagyok, és tudom, hogy hova tartozom? És tudom, hogy szeretném kialakítani az életemet a mindennapokban?

És ez az ünnep ilyen szeretetteljes legyen szívetekben, a lelketekben, és tudjatok örülni, és az örömet nem elrejteni, hanem az örömet szinte kiadni önmagatokból, hogy: „Boldog vagyok, hogy én ebben az örömben élhetek! Boldog vagyok, hogy ezt az örömet megtapasztalhatom! Boldog vagyok, hogy ebben az örömben én is egy kis részese lehetek a földi életben! Boldog vagyok, hogy ez az öröm majd erőt ad – ahogy ti mondjátok, a ti saját szavatokat használom – a szürke hétköznapokban.”

De a szürke hétköznapok is lehetnek ünnepek!

Az ünnep örömének kegyelme, felismerése és megtapasztalása, s ez által erőt kaphatok a szeretet-élethez, amely jelen van a mindennapokban.

El kell gondolkodni, hogy hogyan és miképpen szeretném kialakítani e meghívott életemet e meghívott úton, hogy hova tartozom, kit követek, kinek válok testvérévé, kitől várom a segítséget, és ki az, aki e várakozásban eljön szívünkhöz, a lelkünkhöz, mert a szeretettel megszületett bennünk, és ezzel a szeretettel tud működni rajtunk, s ezzel a szeretettel tudunk sugározni kifelé mindazokhoz, akikkel kialakítjuk a mindennapi életet e kegyelem által, a felismeréssel és az elfogadással. Mert ez a várakozás ezt is tudja nyújtani és tükrözni számunkra.

S ennek reményében árasztom felétek áldásomat.

Az áldás ma a várakozásban, hogy: „Te vagy az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”

Megkaptátok a tanítás mondanivalóját, a választ is meg tudjátok adni a felismerésben, az elfogadásban és az ajándékban.

Az ajándék pedig működjön reátok a szeretet kegyelmében, hogy újra és újra a várakozás meghozza a szeretet gyümölcsét a ti szívetekben, amibe kapaszkodhattok, ami által erőt kaphattok, s ami által azt érzitek, hogy: „Ünnep minden napunk e szürke hétköznapján, mert átváltoztassuk a tanítás, szeretet örömének jelképében.”

Így áradjon reátok ma áldásom a fényben, a békében, az örömben és a szeretetben, hogy a fény e világosságában melegséget tudjon árasztani számotokra, és ez a melegség megmutatja a tisztaság kegyelmét, hogy „valójában hogyan és miképpen szeretném kialakítani a mindennapi meghívott életemet e meghívott útra”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme ma áradjon reátok a fény világosságának, békéjének, örömének szeretetével. Ez kössön össze benneteket, hogy eggyé váljatok a testvéri felebarátban, és működjön rajtatok és bennetek e kegyelem ajándéka.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. november 5.

12.  IMG_6317  jav.

XII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik elzarándokoltatok a meghívásban e helyre.

De köszöntöm mindazokat, akik a mai napon is lélekben kísértek el, hogy egyek legyetek e meghívásban.

A mai nap tanítása1, amely felétek szólt, nem volt ismeretlen már számotokra, hisz már pár évvel ezelőtt megadtam számotokra e tanítást, hogy: Isten Országa mikor jön el. S erre mi a válasz, különösképpen a farizeusoknak? Hogy nem szembetűnően jön, és nem azt lehet majd mondani, hogy itt van, vagy amott van.

Isten Országa, az köztetek és bennetek van.

Ezen kell elgondolkodni, hogy ez valójában mit jelent, hogy köztetek és bennetek.

Köztetek.

Hogyan cselekedtek, hogyan fogadjátok el felebarátaitokat, hogyan figyeltek egymásra, hogyan tudtok segíteni egymásnak, és hogyan tudtok közösen, együtt imádkozni mindazért, amivel néha megtisztelnek benneteket.

És bennetek?

Az pedig azt jelenti, hogy saját magadat úgy kell elfogadni, hogy érezd, hogy Isten Országa bennetek van, hogy te az Isten Országában egy gyermek és egy testvér vagy, aki az Atyához és a Fiúhoz tartozik.

És az Isten Országa így – nem várod, hogy eljöjjön, hanem már benned van, mert megpróbálod kialakítani úgy a mindennapi életedet, hogy érezd e kegyelmet, érezd, hogy valójában bennem, bennetek hogyan és miképpen van jelen és működik rajtatok és bennetek.

De ez a tanítás folytatódott még, hisz a tanítványok, feléjük is adtam egy példabeszédet, mert ők sem értették teljesen, hogyan és miképpen van köztünk és bennünk Isten Országa. Hisz ők várakozva vágyakoztak erre a kegyelemre, erre az ajándékra a többi testvérrel együtt. Ezért így mondom tanítványaimnak, hogy:

– Eljön az idő, amikor az Emberfia egyetlen egy napjáért, hogy láthassátok, mit meg nem tennétek. De mégsem fogjátok látni.

S ekkor így szólnak majd nektek: „Íme, ott van, vagy amott van?”

De ti ne higgyetek ebben, és ne kövessétek, és ne menjetek oda, mert az Emberfia nem így jön, ahogy ők beszélnek. Mint a cikázó villám, amely elindul az ég egyik felétől a másik feléig. S ekkor az Emberfia is úgy érkezik, amikor nem is gondoljátok, azon a napon, amikor nem várjátok. De Ő mégis eljön közétek. De még mielőtt ez mind megtörténik, az Emberfiának sokat kell szenvednie a megaláztatásban, a megcsúfolásban, különösképpen e nemzedéktől, amellyel egyek vagytok.

És ez a tanítás, ez most ezt tükrözi számotokra, hogy felkészültök, várakozva, vágyakozva az Emberfia eljövetelére, és nem kell a szikrázó, cikázó villámot nézni a megvillanó fényében, hogy hogyan és miképpen jelenik meg. Az Emberfia eljön, ahogy a tanítás mondja, amikor nem is számolsz rá.

De ha felkészült vagy, ha úgy éled életed, hogy tudod, hogy várakozni, vágyakozni kell, és türelmesen felkészülni e várakozásban, akkor megélheted e várakozásban e csodálatos eljövetelt.

De az eljövetelt nem szembetűnően kell nézni és várni, ahogy azt sem kell szembetűnően nézni, hogy Isten Országa hogyan van jelen, és hogyan jön el, mert ahogy mondottam, Isten Országa köztetek és bennetek van. Ezt nektek kell felismerni, elfogadni, értékelni, és az után úgy cselekedni, hogy egy másik testvér is felismerje rajtad, benned, rajtatok vagy bennetek, hogy valóban Isten Országa itt van köztetek, vagy éppen benned, benned és benned van, mert úgy próbálsz élni és cselekedni, hogy ennek részeseivé váljatok.

Különösképpen fontos, hogy hogyan értékeljük, mert nem fog innen vagy onnan megjelenni. Nem itt van, vagy amott van. Ezt itt kell keresned belül, hogy felismerd, értékeld és érezd e kegyelem-ajándékot, mert ezek kötnek össze benneteket, ezek adnak számotokra segítséget, és ez által tudod elfogadni a felebarátot és a testvért, hogy eggyé váljatok, és akkor boldogan mondhassátok, hogy: „Íme, ez valóban köztünk van, Isten Országa! És mi részeseivé válhattunk e meghívás kegyelmével. Boldogok vagyunk, hogy egymásra tekinthetünk, és ismerjük egymást, és az ismeretségben segítséget is tudunk nyújtani egymásnak és mindazoknak, akik bíznak, és várják a segítségnyújtást e kegyelem szeretete által.”

El kell ezeken gondolkodni, hogy mi mindent nyújt számotokra.

De ahogy ma kiválasztott testvérem is mondotta, hogy e hónap, ez tele van számotokra kegyelmekkel, ajándékokkal, hisz egy pár eseményt e hónapból kiemelt. De Én most kiemelem számotokra még azon szenteket, akiket ő teljesen nem vázolt, hisz tudjuk most már az ifjúság védőszentjében vagytok jelen2, és kéritek az Ő segítségét, különösképpen e ország-ifjúság részére, hogy működjenek együtt, felismerjék a kegyelem ajándékát, zárják be szívükbe, lelkükbe, és bízzanak e szent jelenlétének ajándékában a meghallgatáshoz és a kegyelemhez.

És akkor pár nap után ismételten, nem egész egy hetet vártok, amikor ismét van egy szentetek3: az a szent, aki először nem teljesen tudta, hogy mi az ő küldetése, a követése, de azért mégis megpróbált a szerint élni és cselekedni, amit a tanításokból ismert. És így, mikor látta az elesett, fázó, idős felebarátját, mit tett? Megosztotta vele kabátját, köpenyét, ruháját – mindegy, hogy melyik szót használod –, mert érezte szívében a melegséggel, hogy segítséget kell nyújtania. És ezt a segítségnyújtást, ezt könnyű megadni az a felebarát felé, akit ismerek, akit szeretek, akivel boldog vagyok. De ezeket megtenni azokkal, akiket nem ismersz, akik távol vannak tőled, és mégis látod, hogy szüksége van a te segítségedre, a te ajándékodra, amit meg tudsz vele osztani, hogy ez által segítséget és kegyelmet nyújtotok egymás számára.

Fontos, hogy ezen elgondolkodjunk, hogy valójában Isten Országa hogyan van bennünk és köztünk, és hogyan tudjunk segítséget nyújtani a felebarátnak és a testvérnek, hogyan tudok tekinteni reá, és hogyan érzem, hogy most mire van szüksége. És nem pedig: „Figyelembe sem veszem, nekem beszélhet, mondhat bármit, az én szívemet nem tudja megérinteni, mert úgy érzem, nincs rá szükségem.” – akkor már nem Isten Országában vagytok egyek a „köztetek”-ben és a „bennetek”-ben.

Érezni kell, hogy az erő a szeretet-kegyelem által így árad felétek, így ölel át, és így mutatja meg számotokra a mindennapi élet-útpályát. Mert „ha ezeket ismerjük, szeressük, éljük, akkor működőképessé válik rajtunk és bennünk e szeretettel”.

És akkor már örömmel tudsz nézni a felebarátra, a testvérre, akikkel egyek tudtok lenni e meghívásban és e elfogadásában, mert a kegyelem csak így jöhet el felétek és hozzátok, és így működhet rajtatok és bennetek a mindennapokban.

Fontos, hogy tudjátok érezni és érzékelni.

De még jelen van számotokra e hónapban egy olyan örömteli ünnep, amikor – hogy is mondjátok?

Krisztus Király.

„Királyi zászló jár elöl, Keresztfa fénye tündököl.”

És ezen a Kereszten jelen van az Isteni Bárány, aki szeretettel és örömmel ment e Keresztre, a mi megváltásunkért, hogy ez által érezzük a megváltó kegyelmet, ez által érezzük azt az ajándékot, amire szükségünk van, ez által tudjuk ismét elfogadni a felebarátot és a testvért, s ez által érezzük azt, hogy ez a Kereszt mi mindent tud nyújtani számunkra a mindennapi életben a felismerés és elfogadás részében.

Hisz minden évben más részt emeltek ki az Evangélium tanítása révén, hisz egymás után jönnek az évek, van, amikor a „Keresztfa fénye tündököl, királyi zászló jár elöl…”, van, amikor pont azt a két embert, akit már Előttem a keresztre kötöttek, ez a példa a tanításában számotokra. Vagy éppen az, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok szeretettel és örömmel vállaltam e megaláztatást a Kereszttel, mert ez által tudtam megváltani mindazon testvéreimet, akik vágyakoztak és vágyakoznak e megváltásra a kegyelem által.

Fontos, hogy ezen elgondolkodjatok, fontos, hogy felismerjétek, fontos, hogy szívetekbe zárjátok, és megpróbáljatok e szerint élni és cselekedni a kegyelemben. Mert a működés így van jelen számotokra, és így tudtok eggyé válni a testvéri, felebaráti szeretet által. És így akkor valóban felismeritek egymás között Isten Országát, és bennetek, ahogy működik rajtatok, és ami által te szinte sugárzol, és a felebarátod felé megpróbálsz úgy sugározni, hogy ő is felismerje, észrevegye, s akkor már egymásra tudtok hangolódni, és egymást tudjátok kisegíteni, ha szükséges, vagy ha csak imádkozni kell együtt, vagy ha csak felajánlani kell együtt, vagy ha csak hálát kell adni együtt valamiért, vagy ha csak egy olyan szót mondok, hogy „köszönöm”, vagy ha csak azt mondom: „Segíts, mert szükségem van a te jelen lévő imádra, amit értem, értünk felajánlasz vagy felajánlotok.”

S akkor már ez a szép forgás szinte lehet egy kegyelem az ajándékában, ami összeköt benneteket, mint mikor Én kérem, Jézus Krisztus Uratok, tőletek a láncot, hogy eggyé váljatok, legyetek felkészültek, és fogadjátok be azt a kegyelmet, amit akkor épp árasztottam és ajándékul adtam számotokra.

Így a mai nap is most ajándékul adom számotokra áldásomat, hogy áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, működhessen rajtatok, bennetek, és felismerjétek valóban, hogy Isten Országa jelen van, Isten Országa köztetek van, „Isten Országa éljen bennünk és rajtunk”, és mutassátok meg nemcsak önmagatoknak, nemcsak felebarátaitoknak s nemcsak testvéreiteknek, hanem mindazoknak, akik lehet, hogy tőletek várják a segítségnyújtást a kegyelemhez, a szeretethez, az örömhöz és a békéhez.

S ennek reményében áradjon reátok e áldás, amely ma a jelen lévő Isten Országának működésében áradjon felétek.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme töltse be szíveteket, lelketeket, erősítsen, óvjon és védelmezzen, és készítsen fel mindarra és mindahhoz, hogy valóban Isten Országa itt van köztetek és bennetek.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. október 7.

11. R  IMG_6315  jav.

XI. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm a mai napon testvéreimet és mindazokat, akik elzarándokoltatok erre a helyre.

De köszöntöm azokat is, akik a mai napon is lélekben kísértek el benneteket, hogy érezzék, hogy a kegyelem ajándéka a jelenlétben feléjük is árad.

A mai tanítás, amely felétek szólt, elsőként most az, amikor a jelekről van szó, hogy Atyám jelei megvannak, és azokat, ha felismerem, akkor megpróbálok a szerint cselekedni.

Így a mai tanítás 1 a nép sokaságában történik, amikor elmondom, úgy-e, ha azt mondjuk, hogy: „Nyugatról felhősödik.”

Akkor mit mondjunk?

Eső lesz.

És az eső el is jön.

Délről déli szél fúj, hőség lesz. És az is eljön.

Úgy-e, milyen jó, hogy az ég és föld jelei, ahogy jelen vannak – ezekből tudtok olvasni, és megtapasztalni.

De Én, Jézus Krisztus Uratok ma azt mondom nektek: Figyeljetek a mai jelekre.

Tanítványaimnak is azt mondtam, abban az időben, e tanításában, hogy:

– Jelen vannak a ma jelei, amelyet Atyám adott nektek. Azokat miért nem akarjátok felismerni, átelmélkedni és megtapasztalni, hogy mi jó, mi tökéletes, és mi az, amit meg lehet fogni a tanítás jelében?

De most, ha a mai jelekre megyünk, amelyben most ti éltek, sokan és sokan hányszor és hányszor kérdezitek kiválasztott testvéremet, hogy: „Még mindig nincs semmi a mai helyzetünkről, amelyben élünk?”

És ekkor azt mondom nektek, hogy a bűnbánat-időben egy pár szó gondolatával adtam felétek tanítást a felismerő jelekről. Most, mivel ma e tanítás van számotokra, ismételten ezt tudom mondani, hogy a jelek, amelyek élénkek, amelyeket nap mint nap megtapasztalhatjátok, és amiből fel lehet ismerni, hogy mire van szükségetek és mi az, ami számotokra nem kell, hogy itt legyen vagy elhatalmasodjon.

A jelek, azok az Írásban is megvannak. Az Írás által hogyan és miképpen ismered fel és fogadod el? És a jelek, hogy mégis hogyan és miképpen szeretnéd kialakítani életedet e mai mindennapi életedben, amelyben most éltek, nem a tanítás-időben, és nem akkor, amikor a sokaságnak beszéltem, hanem a ma jeleit.

Ne azt kérdezzétek kiválasztott testvértől: „Hogy, hogy nincs rá válasz?!”

A válaszok sokszor előttetek vannak a megtapasztalásban.

Én inkább itt most kérdést teszek fel nektek, és a kérdést – ahogy a régebbi tanításokban is azt mondottam – nyitottan hagyom, és saját magatok válaszoljátok meg.

A kérdésem ez felétek, hogy: Te kiben hiszel? Kinek a gyermeke, és kinek a testvére vagy?

A hitben, ami szívből ered, hogy’ jelen benned?

Mert vallás, az van sok, és lehet, és rád is erőltethetik.

De te, testvér és gyermek, aki azt mondod, tudod, hogy kihez tartozol, tudod, hogy kitől várod a segítséget, akkor a szerint cselekedj, mert a cselekedetek csak így tudnak működni rajtatok és bennetek.

És fontos, hogy érzékeljétek hovatartozásotokat.

Mert a jelek a mai jelenben ezt tudják tükrözni felétek a felismerésben és az elfogadásodban, hogy mitévő szeretnél lenni, hogyan akarod kialakítani az életedet, és hogyan akarsz haladni a mindennapokban. És szeretnéd-e, ha megmaradna számodra ez a hit, amelyben élsz, ami által működik a kegyelem, vagy úgy mondod, hogy „nincs szükségem a hitre, majd jó lesz valamelyik vallás, még nem tudom, melyik, de majd kiválaszthatom”?

És akkor a jelek, ilyenkor, mit tudnak nyújtani számotokra?

Ezeken el kell gondolkodni, hogy hogyan és miképpen, és hova tartozol.

A kérdések, több is nyitott maradt számotokra, amelyre majd ti, saját magatok, ha megértettétek a kérdést, felismeritek, és bizonyossá válik számotokra a válasz, akkor saját magatok részére helyes választ tudtok adni magatoknak. Mert így alakul ki mindaz, ami által hogyan akarsz élni a mai jelekkel e mai időben.

Mert, úgy-e, ehhez a tanításához adtam egy példabeszédet a nép sokaságának, hogy ha van egy ellenfeled, ne várd meg, míg az elindul veled, hogy elhurcoljon az elöljáróhoz, a bíróhoz. Igyekezzél még az úton kibékülni vele. S akkor talán nem ad oda a bírónak. De ha ezt nem teszed meg, akkor mi lesz a cselekvés? Odaad a bírónak, a bíró döntést hoz, és átad a börtönőrnek. A börtönőr pedig bezár a börtönbe, és nem jössz ki onnan addig, amíg nem csak adósságodat le nem rovod, hanem mindazt, amiért oda kerültél.

Fontos, hogy ezeken elgondolkodjunk, hogy ez a példabeszéd nem véletlen a mai jelekhez szólt. S hogyan és miképpen éltek a mai napban, hogyan és miképpen fogadod el felebarátodat, testvéredet, hogyan és miképpen tudsz számára megbocsájtani, hogy egyek legyetek.

Mert ha ezek mind-mind működnek rajtatok és bennetek, akkor erősödik a hitetek, amely a szív szeretetével van jelen – ami nem vallás! Mert a vallást, azt bárki bármikor alakíthat, és ha egy kicsit ügyesen működik, még rád is erőltetheti, ha te nyitottá válsz, de a nyitottságodban nem figyelsz, hogy valójában ki vagy, hova tartozol, és mi szerint szeretnél élni és kialakítani az életedet.

Ezekre majd ti saját magatok válaszoltok meg a tanítás révén.

És most, mivel már áttértetek egy új napra, az új napban számotokra van egy ünnep, ti úgy mondjátok, a ti szavatokat használva, hogy: Magyarok Nagyasszonya.

Én azt mondom számotokra, Jézus Krisztus Uratok: a Magyarok Királynője.

Hisz, úgy-e, Királynő van már, idestova tizenhat esztendeje. Hisz elfogadtátok kérésemet, és a koronázás megtörtént. És ez a Királynő, ez közbenjár értetek. De ez a Királynő csak akkor tud segíteni számotokra, ha ti is Hozzája tartoztok, ha nemcsak azt mondod, hogy: „Hát, jól van, imádkozom. De mégsem a szerint cselekszem, hanem én a szerint cselekszem, ami nekem kényelmesebb, vagy esetleg úgy érzem, hogy szimpatikusabb.”

Az Édesanya, aki a Királynő – erre hogyan is mondjátok?

„Neki kötelessége, hogy megvédje ezt a nemzetet, hisz fel lettünk Neki ajánlva.”

Ez eddig elfogadható a gondolatmenetedben, hogy kötelessége?

De Én kérdezem tőled:

És nektek mi a kötelességetek?

Tudtok imádkozni, felajánlani, kérni ezt a Királynőt, hogy fogadjon el gyermekeinek, fogadja el szívből jövő imáitokat, fogadja el felajánlásotokat, kéréseteket, hogy legyen közbenjáró, s eszközölje ki mindazt, amire vágyakoztok, és amire szükségetek van?

És most különösképpen nagy szükségetek van az egységre az országban.

Az egység, amelyet nem lehet csak odaerőltetni. Az egységért meg kell dolgozni. Az egységért cselekedni kell. És az egységben, hogy kihez tartozom, és ki ennek az országnak a Királynője, ki az, akiben bízhatok, aki a legnagyobb fájdalomban, bánatban, szomorúságban is, ha én megnyitom Felé szívemet, és Hozzája fordulok, meghallgatásra talál, segítséget tud nyújtani, és kiengesztelhet, mert a szív-szeretet, -ajándék, amelyet felénk áraszt, szinte összeköt bennünket, gyermekeivé válhatunk e kegyelemben.

És ha már gyermekek vagyunk, akkor bizalommal fordulhatunk, kérhetünk, mert a gyermekeket az Édesanya, aki jelenleg a Királynőtök is, mindenkor meghallgat, és figyel az Ő gyermekeire, és igyekszik segítséget nyújtani minden olyan megoldáshoz és megoldásban, amire szükségetek van.

De ez mind-mind rajtatok is múlik, hogy tudsz-e tenni és cselekedni, tudod-e elfogadni, hogy van egy Királynő, aki az Édesanya is, és akihez szívem nyitottságának szeretetével fordulok, kérek, fohászkodok, felajánlok, de történetesen összetett kézzel hálát is adhatok, köszönetet is mondhatok, és örömet is áraszthatok, mert érzem azt, hogy meghallgatásra talált mindaz, amiben hittem, amiben bíztam, és amit vártam.

És ha ezeket mind-mind így meg tudjátok érteni, érzékelni, akkor mennyivel könnyebben ismeritek fel a mai tanítás jeleit, amelyet ma nektek nemcsak Én, Jézus Krisztus Uratok a tanításban, hanem – hogyan is van?

Ismerjétek fel Atyám jeleit, amelyet nektek ad, amivel tudtok működni, amivel felismerhettek, és tudtok cselekedni, és a cselekedetekben jókat tenni és érzékelni.

És ha ezek mind-mind megvannak, akkor el tudtok indulni ismét közösen, együtt, az egységben az úton.

És az út haladásában az Édesanya és Királynő szeretete áradjon reátok, kössön össze benneteket, és segítsen ezt az egységet kialkotni az imalánc erejében, mert az ima, az mindig segítséget nyújt a mindennapokban.

Az imáról és a Rózsafüzérről most Én nem beszélek, hisz pásztorotok a szentmise keretében szépen elmondotta számotokra2, vagy kiválasztott testvérem, hogy szinte összeköthetitek az életeteket, mint egy kapocs, amelyre szükség van, amelybe belekapaszkodhatsz, ami által várhatod azt a kegyelmet, ami segítséget nyújt a mindennapi életben a felismerés elfogadásában.

Fontos, hogy felismerjétek Atyám mai jeleit, ami által tudtok működni, cselekedni és haladni a felismerés elfogadása részében.

Ennek reményében ajándékozom felétek áldásomat a szeretet jelében, de a szeretetben áradjon ma reátok az ima szeretete a fényben, kössön össze a jelekkel, hogy a mai jeleket felismerjed, méltó legyél hozzája, és a szerint tudjál cselekedni. És fogadd el az Édesanya és a Királynő szeretetét, aki mindenkor figyel az Ő gyermekeire, akik bizalommal tudnak Hozzája fordulni a felajánló kérés által. S akkor nemcsak a fájdalom és csak a bánat ölel át benneteket, hanem meg tudod tapasztalni az öröm szeretetét, a kegyelem-fény működésében, ami által érzed a melegséget, s ez által a felemelkedést.

Ennek reményében áradjon reátok a mai áldásom kiválasztott Mária testvérem által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, és a Fény melegsége erősítsen, óvjon, védjen és vezessen a mindennapi életedben és a mindennapi jelekben a felismerés cselekedetéhez.

Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

A GOLGOTA ELŐTTI SZENTMISE KERETÉBEN ELHANGZOTT SZENTBESZÉD SZÖVEGE 2016. október 7.

 Kedves testvérek! Rózsafüzér Királynőjének az ünnepe van. Azt hiszem, ismerős a történet, amióta kezdődött a Rózsafüzér Királynője-ünnep. A lepantói csatához kötődik, 1571. október 7-én történt ez, úgy, hogy végül is a XX. század elejére áttették erre a napra ezt az ünnepet.

Miről is volt szó?

A törökök el akarták foglalni Európát, tehát a muzulmánok, végső soron, azok vezették, és nagy hajóhaddal támadták volna meg Olaszországot, Itáliát, meg hát mindinkább elfoglalták volna. Úgy indultak, hogy meg kell hódítani a kereszténységet. És túlerőben voltak, dupla annyi katonájuk volt meg hajójuk, mint a keresztényeknek.

A pápa összefogást sürgetett a tengeri hatalmak közt: hallgatott rá az akkori tengeri erősség, Velence, Spanyolország, akkor a pápai állam és néhány kisebb itáliai ország, mert akkor Itália különböző országokra volt fölosztva.

És ezen a napon a keresztények segítségül hívták a Szűzanyát1, és fényes győzelmet arattak Lepantónál. Az Görögország környékén van, vagy lehet, hogy Albániában, tehát ezen a tengeren.

És ettől kezdve ünnepelték ezt a győzelmet.

A Rózsafüzérnek óriási ereje van.

A rózsafüzér?

De hát az egy nagyon gyenge lánc! Egy gyerek is, kisgyerek is, pár hónapos képes elszakítani, nemde? Meghúznám jobban, szétszakadna.

Akkor hol van benne az a nagy erő?

Nem is ebben, hanem lelkiereje van!

Az imával a Szűzanyához kötődünk.

És a Szűzanya a gyermekeinek a hangját nem veti el. Segítségül siet.

Ha bármilyen probléma, baj van, melyik az az édesanya, amikor látja, hogy a gyermeke fölsír, vagy nagy nehézségben van, és könyörgő szemekkel néz rá, csak ott hagyná?

A Szűzanya pedig sokkal jobban szeret, mint a mi földi édesanyánk. Pedig a földi édesanyák is.

Vagy nem így van? Nem szeretitek a gyermekeiteket? Úgy-e, még az unokákat is, még ha csintalanok, akkor is?

Nem a csintalanságot, rosszaságot szeretitek benne, hanem, hogy a ti unokátok, a ti gyermekeitek.

A Szűzanya is ezért szeret bennünket. Kétszer sem biztos, hogy mi vagyunk a leg-, leg-, leg-, leg-, legjobbak. De a Szűzanya gyermekei vagyunk, különösen, ha Rá bízzuk magunkat.

És nézzétek, minden hiteles Mária-jelenéseknél a Szűzanya kéri a Rózsafüzért, hogy imádkozzuk.

Sokan lenézik ezt az imát: „Ugyan már! Nincs okosabb dolgotok?”

Volt, aki megkérdezte, amikor – mert szoktunk mi is havi találkozót tartani, és háromkor elkezdjük az imatalálkozót, és szentmisével fél nyolc vagy nyolc óra, mire véget ér: „Mit tudtok egész délután csinálni ottan?”

Hát imádkozni! Imádkozni.

Mit tudunk itten csinálni hat órától, és egészen egy óráig, s mikor még a szentmisén, a másodikon is itt maradtok, akkor két óra-, fél háromig. Mit tudtok csinálni? Nem unalmas nektek?

Unalmas?

A jelen lévő testvérek:

Nem! Nem! Nem!

Az atya:

Biztos?

A jelen lévő testvérek:

Biztos!

Az atya:

Persze, hogy nem unalmas!

Ha az Édesanyánkkal vagyunk!

Szívből imádkozunk.

Amikor meglátogatom én is az édesanyámat, vagy ti is, vagy pedig titeket látogat meg a gyermeketek, az unokátok, az unalmas?

Nem unalmas!

Az édesanyámat látogatom meg!

Onnan jöttem, anyámtól, most a mai reggel. Örült, nagyon, hogy meglátogattam, meg én is, hogy találkoztunk.

Az Édesanyánk teszi ezt a találkozót ilyen gyönyörűvé, a Rózsafüzért. Mert ha te imádkozol, mit mondasz?

Mondod a Rózsafüzért: „Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes…”, „Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja – megszólítod –, imádkozzál érettünk.”

Kéred!

Egy Rózsafüzérben ötvenszer kéred, plusz a három kis szem – ötvenhárom.

Ötvenháromszor kéred.

Hát, akkor az Édesanya nem figyel oda?

Dehogyisnem!

Nagyon is odafigyel.

És ha valóban szívből kérünk, és az a mi lelki javunkra válik, nincs ellene az örök üdvösségnek, a Szűzanya örömmel segít.

Persze, a Szűzanya, ha olyant kérünk, rosszat, vagy nem a mi javunkra válik, akkor nem adja meg.

Vagy előfordulhat, hogy mi nagyon is, vagy te nagyon jó szándékkal kérsz valamit Tőle, de az most, ebben az esetben, nem a te javadra válik. Akkor a Szűzanya gyakran ez helyett más örömet, más vigasztalást ad.

S ha Ő megvigasztal – az nagyon erős vigasz.

És ha mondod a Rózsafüzért, imádkozod szívből, s nagyok a kísértéseid, tudjátok, mire jó a Rózsafüzér?

A gonosz elűzésére.

A gonosz belegabalyodik. Mindinkább mondod, a Szűzanya annál közelebb jön hozzád.

És tudjátok? Lehet, hogy azt mondjuk: „Annyiszor elszórakozom!”

Ha nem szántszándékkal szórakozol el, akkor csak van haszon a Rózsafüzérből. Még úgy is. De lehetőleg szívből mondd, ne szórakozzál. De ha már megint elszórakoztál, már megint, és nagyon elszomorít ez, bízzál Szűzanyában. Kérj Tőle bocsánatot: „Szűzanyám, bocsáss meg!”

Ha látod, hogy már megint elszórakoztam, máson jár az eszem: „De az imám hátralevő részében teljesen Rád szeretnék gondolni. Segíts.”

És amikor a Szűzanyát hívod, és ha Ő ott van melletted, a gonosz, gondoljátok, hogy jól érzi magát?

Nagyon feszesen érzi.

Meg, tudjátok, igaz, az Úr Jézus sokkal nagyobb a Szűzanyánál, mert Ő Isten, de a legnagyobb teremtmény a Szűzanya – Ég és Föld Királynője. És az angyaloknak is a Királynője, nemcsak az apostoloknak meg az Egyháznak a Királynője, még az angyaloknak a Királynője is. Őt a Szentháromság helyezte ebbe a nagy méltóságba.

S akkor nagyon kellemetlenül érzi a Szűzanya mellett, közelében, a gonosz magát, és nagyon feszesen, mert az Úr Jézustól vereséget szenved. Akkor még dicsekedhet azzal, hogy őt csak a Fiú Isten képes legyőzni, az Atya Isten meg a Szentlélek Isten. Ő mindenkinél hatalmasabb. De amikor a Szűzanya győzi le, sokkal nagyobb megaláztatás számára, a kevély gonosznak. Ő mindenkinél hatalmasabb, még az Isten helyébe is akarta helyezni magát.

Mit mondott Jézusnak a harmadik kísértésben?

Mindent Neked adok, a városokat, országokat, a világ összes kincseit, egy föltétellel: ha leborulsz előttem és imádsz.

A Teremtő imádja, az Isten imádja a teremtményt.

Jézus azonnal visszautasította: „Távozz Tőlem sátán! Távozz!”

Nem állt szóba vele, csak azt mondta, hogy: „Távozz!”

Itt már nincs miről beszélni.

Írva van: „Uradat, Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj.”

De hát, ha egy teremtménytől vereséget szenved, sokkal nagyobb megaláztatás.

Ezért bízta Rá ma a Szentháromság a gonosz legyőzését. Mert a gonosz most elhiteti a világgal, hogy nincs Isten, az ateizmus által.

Még az angyalok is elszörnyülködnek e szemtelen kijelentésen.

A gonosz nagyon jól tudja, a sátán meg a többi elkárhozott angyalok – tehát az ördögök – hogy igenis, Isten létezik, nagyon is tudják. Amikor még a Mennyországban voltak, tapasztalták meg látták szemtől szembe, most meg nagyon is jól tudják: Isten létezik, Őtőle származik minden, ők is.

És most olyan arrogánsak a gonosz szellemek, hogy el akarják hitetni a világgal, hogy nincs Isten. Sokakat rávettek az Isten-tagadásra és a hitehagyásra.

És ezért az Úr egy sokkal nagyobb büntetést ad a gonosznak: nem Ő fogja legyőzni, hanem az Úr alázatos szolgálóleánya, egy nagyon egyszerű kis asszony, a Szűzanya, akit ilyen nagy méltóságra emelt a Szentháromság. És nem is valami nagy, szép szólamokkal fogja a Szűzanya legyőzni, meg nagy tudós, meg magas poszton lévő személyekkel – a gonosz mindig ezeket választja, hogy biztosabb legyen a győzelmében –, hanem első sorban a kicsinyeket szedi össze a Szűzanya, az alázatosakat.

Az alázatosak közt lehet ám doktorátussal rendelkező személy is, vagy egyetemi tanár, vagy egy nagy tudós is, de alázatos, vagy egy püspök is, egy bíboros is. Már Szent II. János Pál pápa nem kis ember volt, és alázatos tudott lenni. De ugyanakkor, amikor kellett, akkor megszólalt, és bátran hirdette az Evangéliumot.

És minél inkább mondjuk a Rózsafüzért, annál inkább a Szűzanyához kötődünk. A gonosz annál inkább kellemetlenebbül érzi magát. És a rózsafüzér nagyon gyenge lánc, de a gonosz belegabalyodik mind jobban, és a gonosz szellemek. És ezért a hatáskörük mindinkább szűkül. A bűn által mind nagyobb teret nyer a gonosz és a többi ördögi személy, hogy minket befolyásoljon s az emberiséget. De az ima által ez a hatáskör mindinkább szűkül.

Ha mondod a Rózsafüzért szívből – persze más imát is szabad mondani. A Szűzanya sehol nem mondta, hogy nem szabad más imát imádkozni, csak a Rózsafüzért nagyon kéri. S ha mondod a Rózsafüzért, a gonosznak mind kevesebb felület jut a te életedből, úgy, mint egy lánc, amit mindig rövidebbre, vagy a póráz, mind rövidebbre fogjuk, az a kutya vagy nem tudom, milyen állatnak annál kevesebb a mozgási lehetősége, így a gonosznak is. És ha még tovább mondod, akkor ellentámadásba is mehet – persze a Szűzanyával együtt, mert Ő fog győzni!

Mi csak kisgyermekek vagyunk.

Nehogy szemtől szembe merj a gonosszal szállni!

Mert Péter is megjárta Nagypéntek hajnalán, hogy majd ő kitart.

Istenem vagy Jézusom, Te segítségeddel… Segíts meg, hogy hűséges maradjak. Ne tagadj meg. – ha azt mondta volna, valószínűleg, akkor az Úr segített volna. Legfeljebb mondta volna, hogy mit csinálj vagy mit ne, vagy megéreztette volna.

Persze. Habár nem tudom, hogy mi történt volna, mert így történt, ahogy történt.

Hát, mi is legyünk alázatosak.

Szűzanyám, a Te palástod alatt akarok lenni. Imádkozom, hogy Neked mind több fegyver jusson a Kezedbe, és a gonosz támadását visszaverd az én imáim által is.

És akkor még segíthetjük, hogy a szeretteink életében mind kevesebb tere jusson a sátánnak a kísértésekre, hogy ők is megkapják azokat a kegyelmeket, hogy megtérhessenek.

Nagy ereje van a Rózsafüzérnek.

Stefano Gobbi atya által a Szűzanya azt üzeni, két üzenetben is benne van: A Rózsafüzér erősebb, mint az atombomba.

Erősebb?

Nagyon egyszerű: az atombomba rombol, rengeteg kárt csinál, de annak a hatása szép lassan elmúlik. Ledobták Hiroshimában az atombombát, szörnyű pusztításokat végzett, ma már annak hatása nincs. De ha imádkozol, akkor egy más valaki is megtért, még tovább folytatod, egy harmadik, negyedik, ötödik, és egyszer csak egy nagy láncreakció kezdődik, és az nem ér véget egy-két éven keresztül, hanem évtizedekig, évszázadokig, évezredekig tarthat.

Az Úr Jézus elkezdett imádkozni, az apostolokat megtanította imádkozni. A láncreakció növekedett, akkor a hívek megtértek, és így tovább.

Mi is beindíthatunk egy ilyen láncreakciót, ha kitartóan imádkozunk. És biztos, hogy már ti, meg mi is itten Sükösdön imádkozunk. Sokakban segített, hogy ők is csatlakozzanak hozzánk, és minél többen imádkozzanak.

Tehát az imának nagyon nagy ereje volt.

Itt van az első olvasmány az Apostolok cselekedeteiből. Mit csináltak az apostolok, a Szűzanya meg a buzgó asszonyok?

Összegyűltek és imádkoztak.

Hát nem lett volna nekik fontosabb dolguk?

Nem.

Na, most ennek az ideje érkezett el.

Mit csinálhattak volna?

És az apostolok is. A rengeteg munka közt, mikor hirdették az Evangéliumot, nagy hangsúlyt fektettek az imára.

Miért?

Mert mind közelebb kerülünk az Égiekhez, a Jó Istenhez, az Isten akaratát mind inkább tudjuk teljesíteni, vagyis megérezni, és ráhangolódik, aki imádkozik Isten akaratára, és Isten kegyelmében mindinkább elmerül.

Hogy lehet Isten kegyelmeit megkapni?

Első sorban a szentségek által és az ima által. Akkor használjuk ki ezeket a fegyvereszközöket.

Ezt jelenti, hogy a Szűzanya a Rózsafüzér Királynője.

És akkor használjuk ezt a nagyon nagy eszközt, a Rózsafüzért.

A gonoszt távol tartja, sőt, meg is kötözi.

S a Szűzanya utána mit csinál a gonosszal?

Széttiporja a fejét – az azt jelenti, hogy teljes győzelmet arat, visszataszítja a pokolba, ahol jött, és a pokol kapuit bezárja. És a gonosznak nem lesz hatalma, hogy újra ilyen szörnyen kísértsen a világban.

És tőled is függ, hogy a kegyelem mennyire árad ki.

A Szűzanya akar segíteni, de szükség van a te imádra is, a mi imánkra is.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. szeptember 2.

11.  IMG_6313  jav.

XI. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik elfogadtátok hívásomat, és engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre.

És köszöntöm mindazokat, akik ismételten a mai Golgotát lélekben kísérték el, és lélekben próbáltak veletek eggyé válni a mai kegyelemben.

A mai tanítás az irgalmasságról szólt felétek – az irgalmasság, ahogy Atyám is irgalmas, és mindenkit egyformán szeret. Így a mai tanítás is így szólt felétek, s ez a részlet a Hegyi beszéd tanításából szólt tanítványaimnak, hogy: Szeressétek ellenségeiteket, imádkozzatok értük, és áldást mondjatok, akik rágalmaznak, és akik átkot szórnak reátok.1

Mert ha tudsz szeretni, akkor te is elvárhatod mindazt, ahogy te fogadod el azokat, mert ha teveled így bánnak, ahogy te szeretnéd, akkor neked is legalább annyit illik cselekedni. De ha többet teszel, hogy kegyelmet találhassál az Atyánál, és a szeretet az irgalmasságában, hogy: „Szeretem felebarátomat, ellenségemet, imádkozom érte, mert szükséges, hogy felismerje a változás útját, és a változásban ő is el tud indulni.”

Szükséges, hogy imádkozzak azokért, akik talán nem is ismernek, de átkot tudnak szórni reád vagy reátok.

De mi nem csak imádkozunk értük, hanem áldást mondunk a kegyelem szeretetében, mert az áldás, az erőt adhat a felismeréshez és az elfogadáshoz; mert az áldás összeköthet bennünket a mindennapi életben, hogy szeretet lakozzék szívünkben az irgalmasság iránt. Hisz az irgalmasság szeretete, amelyet már évek folyamán megadtam számotokra, hogy lepörögjön előttetek, hogy: „Én tudok jót tenni és cselekedni. Szeretem felebarátomat, és tudok mértéket tenni, hogy valójában az irgalmasság szeretetében hogyan és miképpen cselekszem. És ha szeretem ellenségemet, szeretem rágalmazómat, szeretem azt, aki átkot szít vagy szór, akkor én már többet nyújtottam, és várhatom az Atya kegyelmét e irgalmasságban.”

De ha az vagyok, aki csak másokat figyelek, másoktól kéregetek, és úgy könyvelem el, hogy nem biztos, hogy vissza kell adnom, akkor hogy gyakoroljuk az irgalmasságot a szeretetben?

Hogy is folytatódik ez a tanítás?

Ha megütik az orcádat, tartsd oda a másik orcádat.

Ha elveszi köntösödet, add oda ruhádat is.

De ne azért add oda, mert most mindjárt elkérni akarod. Az irgalmassággal cselekszel, és a cselekedetben pedig segítséget nyújtasz annak, akinek szüksége van erre. Mert Atyám is meg tud bocsájtani mindenkinek: az elesettnek, a bűnösnek, a szomorúnak és mindazoknak, akik irgalmasságot cselekszenek.

De ez az irgalmasság szeretete még egy részből tartozott felétek, hogy: Ne mondjál ítéletet senki fölött, akkor feletted sem mondanak. De ne is ítélkezz senki fölött, akkor téged sem ítélnek meg. Mert akkor várhatod a segítséget, hogy Atyának gyermeke lehessél a fiaiban és a Magasságbeliben megkaptad a neked járó jutalmat.

A jutalom – hogyan és miképpen értékeled?

Jól megrázott, megtömött tömlővel adnak öledbe, megpróbálják megköszönni neked a segítségnyújtásodat mindahhoz és mindabban, amire szükség van.

Érezni, hogy hogyan és miképpen ismerem fel az irgalmasságnak a jócselekedeteit a tettekhez, hogy a kegyelem felénk áradhasson, és működhessen rajtunk és bennünk.

Fontos, hogy érzékeljétek, hogy nemcsak azt szeretem, aki engem szeret, mert könnyű azt szeretni, akit tudod, hogy téged és szeret, és tudtok örülni egymásnak. De szeresd azt, aki nem szeret téged, akiért imádkozol, akitől várod a felismerést, az elfogadást. És akkor elindul a szeretet, az a szeretet, amely távol volt előtte, amelyre néha – saját szavaitokat hallva: „Nem is gondoltunk volna arra, hogy talán tud változni vagy változtatni, talán el tudja fogadni a felebarátot a testvérben. És tudunk eggyé válni e működő kegyelemben.”

Fontos, hogy tudjuk érezni és érzékelni, mert ha szereted ellenségedet, és a szeretetben segítséget nyújtasz feléje a felismerés elfogadásában, akkor érzed, hogy a kegyelem hogyan és miképpen van jelen, hogyan és miképpen tud működni ezen a testvéreden, akit lehet, hogy valamikor nem is olyan régen még talán úgy érezted, hogy „ő az én ellenségem”.

De hogy ezt néha miből és hogyan szűritek le, ez megint egy újabb felismerés, mert lehet, hogy csak a külső szemléletet figyeled, és nem látod, valójában mi zajlik belül, és a bensőjében hogyan cselekszik.

Fontos, hogy ezeket fel tudjátok ismerni, el tudjátok fogadni, és akkor már nemcsak azt szereted, aki téged szeret a viszonzásban, hanem azt is tudod szeretni, akiről azelőtt úgy döntöttél, vagy úgy értékelted, vagy úgy fogadtad el, hogy talán ellenséged.

De elfogadod e tanítást, és a tanításban megpróbálsz változni és változtatni, s akkor elfogadni az olyan felebarátot a testvérben, akit ellenségnek hitted, és mikor rádöbbensz, hogy „talán nem is ellenségem, csak éppen nekem is – a ti szavatokat használva ismételten – nyitni tudok feléje, éreztetni vele a szeretetemet, éreztetni feléje, hogy imádkozom, és éreztetni, hogy őt is lehet szeretni”, akkor ő is változik, és a szeretet irgalmasságot vonz maga után.

S ez által érzed, hogy nincs hiábavaló felajánló, kérő fohász, imaszándék, mert idővel minden meghallgatásra talál, és elhozza számotokra a működő kegyelmet e felismerés révén a mindennapokban.

És akkor az, akit ellenségednek, rágalmazódnak vagy átkot szórónak ismertél vagy fogadtál el, és a te szereteted sugárzott feléje, az imát küldöd érte fel a meghallgatás kegyelmében és kegyelméhez, akkor lehet, hogy idővel arra leszel figyelmes, hogy ő is elindult a változás útján.

És úgy-e, milyen szép ez, mikor ezt fel lehet ismerni, s meg lehet tapasztalni, hogy a változás útjára idővel mindenki ráléphet? Csak lehet, hogy egy kicsit többet kell segíteni neki; lehet, hogy egy kicsit többet kell érte imádkozni; lehet, hogy egy kicsit többet kell vele beszélgetni; lehet, hogy nemcsak az ellenségeskedést kell nézni, hanem ezt egy kicsit továbbtenni, és azt nézni, hogy: „Felebarát? Testvér? Fontos, hogy egyek legyünk? Fontos, hogy tudjunk imádkozni egymásért? Fontos, hogy tudjuk egymást szeretni?”

És a szeretettel eljött felénk és hozzánk az irgalmasság. Mert az irgalmasságban tudom, hogy mitévő lehessek, tudom, hogy hogyan cselekedjek, és akkor ez a mai tanítás, amit szinte három részre lehetett felbontani, értékelni, hogy mi is ennek a tanítása.

Hisz először az a kérésem: Szeresd ellenségedet, imádkozz érte. Szeresd rágalmazódat, és szeresd azt, aki átkot szór reád. Te pedig áldást osszál feléje.

Úgy-e, ez az első része lehet a tanításnak.

A második része pedig az, hogy: Nemcsak azt szeretem, aki engem szeret, és a viszont szeretetében tudunk együtt működni, hanem azt is, ami az első részéből felénk árad, hogy az ellenségemért, a rágalmazómért, az átkot szóróért is imádkozom, cselekedem, hogy felnyissam benne a szeretet szikráját az irgalmasság-tettek felé, hogy a kegyelem működjön.

És a harmadik részét pedig úgy lehet mondani, hogy: Mivel már én elfogadom a felebarátomat és a testvéremet, akkor én nem mondok felette ítéletet, nem ítélkezem. Elfogadom, mert akkor talán engem sem ítél meg senki, s akkor várhatom a jutalmat a kegyelemben. Hogy mi is legyen a jutalmam? Hogy az Atya Isten gyermeke lehetek, és a Magasságbelihez tartozhatom, s érzem az irgalmasságnak a művét és a kegyelmét. Vagy ha én úgy bánok a felebarátommal és a testvéremmel, hogy nem mondok felette ítéletet, akkor jutalmat kaphatok: jól megtömött, megrázott tömlővel ölembe helyezik, s érzem, hogy ez a kegyelem a cselekedeteimért és a tetteimért.

És akkor ismét felkészülök, hogy valóban szeressenek, felkészülök, hogy én is szerethessek, és felkészülök, hogy valaki, aki ezt mind átölelheti, az nem más, mint az Atya, kinek gyermeke lehetek, a Fiú, ki meghívott az útra, és a meghívásban testvérévé válhatok a mindennapi élet felismerésének küldetésében. És akkor már a szeretet nyitottságában tudok nyitni és szeretni az Anya felé, akinek szintén gyermeke lehetek. És akkor nem teszek különbséget az embertársaimban és a felebarátaimban, mert akkor, amit én szeretnék, hogy velem megtegyenek, vagy viselkedjenek, vagy szeressenek, vagy átöleljenek, akkor én is ezeket tudom nyújtani mindazoknak, akik elfogadják. Mert az irgalmasságban az a legfontosabb, hogy szeretettel közelítünk, nem erőszakoskodunk, és nem erőlködünk, hanem a szeretet kegyelme által közelítünk. És akkor megpróbálok nem élősködni a felebarátomon és a testvéremen.

Mert úgy-e, hogy van ez?

Kölcsön kérek, de talán azért, hogy ne kelljen visszaadnom.

Ezzel nem volna probléma addig, amíg csak ezt nem azért teszem, hogy én érezzem, hogy a felebarátomnak ezt kellene megtenni irántam. Akkor mennyivel tesz többet mindaz, aki e szerint cselekszik, mikor a bűnös a bűnösnek is ad kölcsön! És hogy ha eljön az idő, ugyanannyit kér számon tőle. Akkor mennyivel többet tesznek ők? És nem érzik, hogy az irgalmasság a szeretete által hogyan tud működni rajtatok, bennetek, hogyan kovácsolódtok össze, hogyan szeretitek egymást, amikor azt szoktátok mondani – most csak egy testvér felé mutatok: „Átölelem, mert milyen jól érzem magam!”

De csak nem azt kell átölelni, aki várja talán tőled az ölelést, mert viszonzod azt, amit érzékelsz, hanem öleld át azt, akit lehet, hogy messziről figyelsz, mert: „Talán ellenségem, és nagyon el akarok tőle távolodni!”

Akkor hogyan várod az Atya irgalmasságát a szeretet kegyelmében?

Mert a tanítás ma felétek három részben így szólt, és e szerint próbáljatok élni és cselekedni.

És a mai negyedik tanítás pedig felétek ismételten az, hogy ünnep lesz ebben a hónapban, amikor megemlékeztek az Édesanyáról a születése- és a névünnepében. És boldogok mindazok, akik ezt a nevet viselhetik, és követhetik az Édesanyát, mert az Édesanyának van egy kertje, tele virágokkal a rózsákban, illatoznak, szeretetet árasztanak, és a rózsa erőt ad a kegyelemhez.

Érezni, hogy egy gyermek lehetek e kertben az Édesanya mellett. A gyermek, aki figyelek, aki tanulok, aki felébredek, és aki imádkozik, engesztel, és a tanítást felismeri és átadja mindazoknak, akiknek szüksége van ehhez.

Én most csak egy kis gondolattal adtam meg számotokra e kettős ünnep ajándékát és kegyelmét, hogy valóban érezd, hogy miképpen és hogyan éled életed, és hova tartozol e meghívás által.

S ennek reményében ajándékozlak meg benneteket ma az irgalmasság szeretetével, ami már nem ismeretlen előttetek, és ez az irgalmasság szeretete, mint mikor egy láncot kérek tőletek, hogy összeálltok a láncban, amikor felkészültök egy ajándékhoz, egy áldáshoz és egy kegyelemhez. Most az irgalmasság-szeretet a szeretetben kössön össze benneteket e lánchoz, hogy szeresd nemcsak felebarátodat, nemcsak szerető testvéredet, hanem mindazokat, akik esetleg távol vannak tőled, akikről a mai tanításomat a három részében megadtam, hogy érezzétek, hogy tudtok változni, változtatni és eggyé válni e irgalmasság szeretetében.

Így áradjon reátok kiválasztott Mária testvérem által, felétek, a mai nap kegyelmi ajándék.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, öleljen át a melegségben, gyújtson világosságot a szívetekben, hogy érezzétek az irgalmasság szeretetének áldását, és ez által tudjatok összefonódni, hogy egyek legyetek a tanítás révén mindazokkal, akiket úgy éreztetek eddig, hogy talán ellenségeitek voltak, és távol voltak tőletek, hogy most ismét a változásban tudjatok közelíteni egymáshoz, és összefonódni, mert akkor működik igazából a tanítás mondanivalója e három szakaszában.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Az Íródeák2, ismételten, a felkérésben, hogy köszönti az Édesanyát a névünnepében, hogy érezzétek, hogy ti is mind gyermekei vagytok, és mind e kertben, mint egy rózsaszál, helyet foglaltok, és várjátok Anyai Szívének szeretetét.

Jelen lévő testvérek:

Glória szálljon a Mennybe fel,

Jöjjön a Földre a béke,

És az emberi szívbe a jóakarat.

Ámen. Ámen. (…)

A SZŰZANYA KÖSZÖNTÉSE NÉVÜNNEPE ALKALMÁBÓL  2016szeptember 12.

Drága Égi Édesanyánk!

Mi, a földi gyermekeid e csodálatos napon szívünk meleg szeretetével köszöntünk Téged.

Köszönjük, hogy megbocsájtod botladozásunk.

Drága Szemeidből oly sokszor csorognak értünk a könnyek.

Könyörögsz Istenhez, hogy még mindig könyörüljön meg rajtunk.

Védelmezel, simogatsz és békét adsz, mikor leborulunk lábaid előtt, kezeinket imára kulcsolva.

Tudjuk, akkor segíthetsz, ha őszinte, tiszta szívvel és bűntelen éljük az életünket.

Nyitottan, reményben telten, lélekben boldogan ölelünk, viszonozva szereteted.

Imacsokor most a rózsa, amit nyújtunk Feléd, különös örömmel a névnapod alkalmából.

Köszönjük, hogy lehetsz a Jó Anyánk, és mi ezáltal biztonságban haladhatunk a földi utunkon, majdan a Mennyekben ölelj Magadhoz bennünket. Ámen.

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2016. augusztus 5.

10. R  IMG_6311  jav.

X. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre.

És köszöntöm mindazokat, akik a mai napon lélekben kísértek el benneteket, hisz többeknek több más feladatuk volt, ami miatt távol maradtak. Hisz a hívás jelen a szívben és lélekben, de néha mást is előtérbe kell helyezni: a család, a munka vagy más, ami miatt távol vagy.

A mai nap tanítása, amely felétek szólt, az az írástudók és a farizeusok a képmutatásában, hogy hogyan és miképpen jelennek meg1. Hisz a mai tanítás arról szól, hogy jelen van a Mennyek Országába való út, de ők próbálják elzárni mindazok elől, az emberek elől, akik szeretnének bejutni, hogy ők is ott helyet foglalhassanak. De ezt úgy teszik számukra, hogy először keresnek olyan embert, akit megtéríthessenek, hogy felismerhesse az utat. De amikor megtalálták, földön, vízen körbejárva, hogy megtalálják, s utána nem engedik, hogy eljusson a Mennyek Országába vezető úthoz. Mert az már nem hivatott, hogy ők ott helyet foglalhassanak, vagy elindulhassanak.

Akkor hogyan és miképpen kell ezt megérteni, felismerni, elfogadni?

Hisz ez a tanítás ma nemcsak ezt nyújtotta számotokra, hanem példabeszédet is mondottam el nekik. Mert hogy is van ez?

– Jaj nektek, képmutatók, írástudók és farizeusok!

Úgy-e, ezen el lehet gondolkodni, mikor az van, hogy: „Jaj, nektek…!”

De Én, Jézus Krisztus Uratok most a jelenben azt mondom: Nyisd meg szívedet, érezd a kegyelmet, érezd a szeretetet, és próbálj e szerint változni és e szerint cselekedni, elfogadni felebarátodat, testvéredet, hogy együtt haladjatok az úton. És ezt az utat, ha már felismerted, elfogadtad, akkor nemcsak arra gondolni, hogy: „Ez az enyém. Én tudom, de hát talán neked vagy neked nem mondom el, nem is vezetlek rá, mert nehogy te is ott legyél, ahogy én!” – ez már a képmutatás jelét akarja tükrözni számotokra.

Mert: „Ha én megtalálok valamit, ami tetsző, ami szép, ami jó, ami szeretetet és kegyelmet és békét áraszt, hát hogyan akarom én ezt megosztani egy másik embertársammal” – aki talán felebarátod?

De te nem úgy könyveled el, hogy felebarátod. Te csak azt mondod, hogy: „Ő is, lehet, hogy egy ember, de nem ismerem, nem tudom, hova tartozik, nem tudom, hogy miképpen van jelen.”

Igen, te nem látsz teljesen be, hogy egy emberben mi zajlik a testvéri, felebaráti szeretet által, vagy hogyan és miképpen működik rajta és benne az Én meghívásom, hogyan és miképpen érzékeli a tanítások mondanivalóját, hogyan és miképpen érzékeli, mikor hall valamit, például lehet mondani: erről a helyről. Mert lehet erről a helyről először csak negatívumban beszélni, de nem biztos, hogy a negatívumban rombolsz, mert a negatívum lehet, hogy kíváncsiságot szül.

Az emberi szervezetben, a szívben – a ti szavatokat használva, ahogy szoktátok egymásnak mondani, úgy-e, ha valamit nem értesz, valamit nem tudsz, és mégis szeretnél tudni, akkor hogy is mondjátok? Mosolyogva mondom most nektek: „Szinte kifúrja az oldalamat! Hogy én miért nem tudhatom?!”

Úgy-e, milyen egyszerű?

El kell gondolkodni néha mindazon, hogy egy felebarátod és egy testvéred hogyan és miképpen vesz részt, nemcsak itt, ezen a helyen a meghívásban Atyám házához; a meghívásban a mindennapi imához; a meghívásban az engeszteléshez.

Hisz ezeket mind-mind fel kell ismerni, meg kell élni, s meg kell tapasztalni.

Mert a mai tanítás – mellette – ezt nyújtja számotokra.

Hogyan is volt itt a példabeszéd, mikor azt mondják a képmutatók, az írástudók, a farizeusok?

– Esküszöl a templomra?! Hát semmit sem ér! Esküdj a templom aranyára! Az kötelez ám Téged!

Úgy-e, „nem” arra kell esküdni, amelyben lakhatsz, ahonnan kegyelmet kapsz, hanem mindjárt azt nézni, hogy a hatalom hogyan van jelen, és a hatalmat hogyan lehet elfogadni, hogyan lehet vele érvényesülni…

De itt Én, Jézus Krisztus Uratok hogy is mondottam ezt a tanítást?

– Hogy hogy nem a templomra esküdni?! Hát mi a nagyobb? A templom, amely megszentelheti a templom aranyát.

Amin el lehet gondolkodni, hogy valójában ez mit nyújt számotokra a kegyelemben, a szeretetben, a felismerésben és az elfogadásban.

Mert a templom, amelyben lehet lakni, amelyben jelen vagyunk, és ahol érezzük a működést a szeretetben, a felismerésben.

És az arany, amely jelen van, az lehet, hogy csillog, lehet, hogy úgy érzed, értéke van, de az érték az arannyal együtt semmissé válhat, ha nincs benned szeretet, nincs benned béke, nincs benned megbocsájtás, nincs benned elfogadás a felebarát felé. Hisz csak akkor vagy teljes ember a meghívásban, ha szereted felebarátodat és testvéredet.

Hogyan is folytatódik ez a tanítás?

Hogy ha az oltárra esküszöl, az semmit sem jelent. De ha az oltáron az Áldozati Ajándékra esküszöl, az kötelez téged.

És miért csak az kötelezhet? Hát mennyivel nagyobb az oltár, ami megszentelheti ezt az Áldozati Ajándékot!

Hogyan is van a szentmise jelenléte előttetek?

Jelen van, úgy-e, az oltár. Mikor elkészítitek a szentmiséhez ezt az áldozatot az oltáron, s amíg nem kezdődik el, és nem történik meg a kegyelmi ajándék a csodában, az átélésben, a megtapasztalásban, a felismerésben, addig ez az ajándék az áldozatban jelen van, de még nem szentelődött meg.

Tehát várnotok kell, hogy megszentelődjön.

És a megszenteléssel, utána, magadhoz fogadhatod.

És érzed az Élő Kegyelmet e szeretetben.

Fontos elgondolkozni, hogy valójában mi kötelez, és mi a fontosabb: az oltár az Áldozati Ajándékával, de csak akkor, amikor már megszentelődik. S akkor tudod mondani, hogy: „Esküszöm a templomra, mert a templom, amely jelen van, az megszentel mindabban és mindahhoz, amely részesévé válik, ha ott lehetek.”

Az oltár – szintén azt mondod, hogy: „Esküszöm az oltárra és az oltáron lévő Áldozati Adományra, Ajándékra, amely megszentelődik, és a megszentelődés révén én is részesülhetek e csodálatos kegyelmi ajándékban, erőt meríthetek, másképp láthatok, s másképp érzékelhetek, felismerhetem a felebarátomat és a testvéremet, és örülhetünk egymásnak.”

És a vége úgy fejeződik be: „És ha esküt teszel az Égre, az Ég trónusára és mindarra, aki helyet foglal ezen a trónuson.”

Úgy-e, ez a Mennyei Atya, kinek gyermekei lehetünk, mert az Atya szabad akarat-cselekvésével megadta nekünk e vendégéletet. De e vendégéletben e szabad akarat-cselekvésében hogyan alakítom ki a mindennapi életemet, ez rajtunk múlik, hogy hogyan és miképpen ismerem fel, és mi szerint cselekszem.

Fontos ezen elgondolkodni, mert az ajándék a kegyelemben csak így működhet.

A mai nap tanítása röviden ezt sugallta számotokra.

De most, mivel áttértünk egy újabb napba, és ebben a napban, úgy-e, mi az Evangélium-részlet?

Amikor Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztom három tanítványomat, és felmegyek velük a hegyre.2

A hegy sokaknak ismerős, akik már a zarándoklatban ott járhattatok, és a zarándoklatban megtapasztalhattátok e hegynek, fényének varázsát, kegyelmét és szeretetét, ahogy a tanítványaim is, mikor észrevették, hogy a ruha oly fehér, hogy szinte egy kelmekészítő nem tud ilyent készíteni. És valaki megjelenik, akivel beszélgetek. És jó érzés itt lenni!

„Hát hadd építsünk három sátrat – úgy-e? – egyet Neked, egyet Illésnek…”

Milyen jó, mikor erről tudunk beszélni, hogy a kegyelem a fényben hogyan erősödik meg rajtatok és bennetek e ünnepben!

Tanítványaim is örömmel voltak jelen, örömmel élték át e átváltozást a fény jelenlétében és mindazokkal, akikkel beszélgettem.

És most, ennyi év után, mikor elzarándokoltok e helyre, és megtapasztalhassátok ennek, fényének jelenét, nyugalmát, békéjét, szeretetét, s amikor erről a hegyről a távolba lehet látni, hogy milyen csodálatos e kegyelem, amely megjelenhet előttünk, és amelynek részeseivé válhatunk a mindennapokban.

De ebben a hónapban számotokra, kik e országban éltek és e nemzethez tartoztok, ilyenkor mindig pár gondolatot kifejtek felétek, mert íme, szívetek nyitott a sok kérdésre, hogy: „A válasz valójában mikor jön el számunkra?” – ahogy már e évben, a bűnbánat-időben szólottam felétek, most is azt tudom csak elmondani.

Ennek az országnak Édesanyám Királynő, aki mindenkor segítséget nyújt az Ő gyermekeinek az Ő nemzetében, kik Hozzája tartoztok.

Nektek kell kiengesztelni e Szeplőtelen Szívet a segítségnyújtáshoz és a kegyelemhez. Nemcsak néha-néha beszélni róla, hanem cselekedni is. Mert hisz mindenki azt mondja: „Mi lesz ezzel az országgal a többi ország mellett?”

Most nem akarom egész Európa jelenlétét felétek elmondani.

Íme, Én csak azt mondottam:

Ügyelnetek kell a hitetekre a szeretetben.

Nem a vallásról van itt szó, hanem a hitről!

A hit, amely jelen van a szívedben, jelen van a lelkedben s egész lényedben, amihez tudsz ragaszkodni, és amire mondhatod, hogy a sajátod. És neked nincs szükséged más hitre, te nem akarsz más hitre átmenni: „A hitben a valláshoz így tartozom, ehhez a valláshoz, amelyet – hogy is szoktuk mondani, a ti szavatokkal? – Jézus Krisztus Urunk adta nekünk, Péter által. És mi ehhez a megalakított, megadott valláshoz hitünkben tartozunk.”

Ez fontos, hogy a hited legyen jelen!

Mert a hitet, azt nem alakíthatod ki, azt nem erőltetheted rá senkire. A hit, az egy megélő kapcsolat a szeretettel, a kegyelemmel és mindazzal, akihez tartozol, kinek gyermeke és kinek testvére vagy.

Ezeket szintén fel kell ismerni, és tudni kell elfogadni és értékelni.

Mert ha könnyedén veszitek, és nincs jelen a mindennapi felajánló imátok a kérésetekben, akkor ne szomorkodjatok el azon, hogy: „Valójában most mi hogyan és miképpen érvényesülünk, és mi lesz országunkkal?”

Ilyenkor tekintsetek az Édesanyára, a Királynőre, és kérjétek az Édesanyát, a Királynőt, aki a védő palástot e ország fölé terítette, hogy adja meg számotokra a védő kegyelmet a működésben és a jelenlétben.

És különösképpen most, amikor ismét azt az ünnepet is ünneplitek, amikor az Édesanyát megkoronáztátok.3

Úgy-e, annak most már tizenhatodik esztendeje lesz, és a tizenhatodik esztendőben hányan és hányan változtak meg e felajánló ima révén. És itt nemcsak, ahogy mondani szoktátok, a hívekről és az egyszerű testvérekről van szó, hanem mindazon pásztoraimról, akik azt mondják, hogy: „Nekem van egy nyájam, kinek pásztora vagyok, és ott élek és munkálkodom.”

De nem mindegy, hogy hogyan és miképpen, és hogy a pásztoraim is az Édesanyámhoz bizalommal és szeretettel fordulnak-e e felajánlások részén.

Nemcsak a híveknek kell mondani, hogy: „Ti imádkozzatok, ti engeszteljetek!” – a pásztoraimnak is kell. És ha lehet: közösen, együtt. Mert a példát, azt megélni a megmutatásában lehet, és nem csak elmondani. Mert azt mondani talán: „Én nem érek rá, mert nekem sok a dolgom.”

Ügyelni kell arra, hogy a közösség a hívőkben megmaradjanak.

Emlékeztek egy régebbi tanításomra, amikor azt mondottam: „Ó, én pásztor vagyok. Boldog vagyok, hogy van egy nyájam. Én elöl megyek, és a nyájam majd követ.” És mikor hátratekint, azt veszi észre: „Hát nincs senki, aki utánam jönne! Valamit talán nem jól csináltam? Talán valamit nem úgy adtam át, ahogy kellett volna? Vagy talán nem vettem emberszámba híveimet” – ahogy Én a tanítványaimat, Én a nyájamat?

Mert egy pásztornak figyelni kell az ő nyájára, hogy a nyája ismerje őt, és a pásztor is ismerje övéit.

És mindenki akkor elöl megy be, nem hátul, vagy oldalról, vagy lopakozva, hanem: „Megnyitott ajtónál be tudok menni, mert én ismerem őket, az enyéimek. Ők is ismernek engem, és hallgatnak szavamra. És akkor valóban követnek.”4

Fontos, hogy ezekre tudjunk figyelni, mert a kegyelem csak így működhet. És az Édesanya, a Királynő, ki ennek az országnak Királynője lett, így tud segítséget nyújtani számotokra a mindennapokban, a mindennapokhoz, ha szívvel, nyitottsággal, őszintén és szeretettel össze tudjátok tenni kezeiteket, ha kell, imaláncot alkotni, ha kell, együtt, örömmel és szeretettel felajánlani, kérni, vagy éppen hálát adni mindazért, ami talán már megtörtént, és mindazért, amire szükségünk van, és amire vágyakozunk.

Zűrzavaros a mindennapi élet, de ezt a zűrzavart is a segítségnyújtásában el lehet indítani a békéhez, a szeretethez az ima által.

Fontos, hogy ezekre tudjatok figyelni, tudjátok átadni önmagatokból, megélni e kegyelemmel a szeretetben.

És akkor ez a két csodálatos ünnep, amely előtt álltok5, elhozhassa számotokra a szebb és jobb jövő reményét a pillanat megélésében. Mert ha nem mindjárt tetőzik be minden kegyelem, ez nem azt jelenti, hogy nincs jelen, és nem működik. Ez egy folyamat, amelyen végig kell menni, de csak úgy, hogy ha ti is cselekedtek az élő hit kegyelme által a megtapasztalás mindennapjában. Mert akkor a szeretet is felétek árad, működik rajtatok, bennetek, és ezt a szeretetet tudjátok átadni mindazoknak, akik vágyakoznak e szeretet-kegyelemre.

Fontos, hogy átéljétek és megtapasztalhassátok e hónap tanítását, amelyet most több részletben adtam át nektek a felismerés elfogadása részében.

Ennek reményében árasztom felétek kiválasztott Mária testvér által áldásomat, hogy áradjon reátok, és töltse be szíveteket, lelketeket, és működhessen rajtatok és bennetek.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be minden nyitott szívű testvérem szívét, erősítsen, óvjon és védjen, és vezessen a mai tanítás által a meghíváshoz, a cselekedetekhez, hogy ez által tudjatok eggyé válni, és együtt működni a felajánlásban, a kérésben és a mérhetetlen hálában a fohász révén, mert ha ezeket felismerjük, ha ezeket elfogadjuk, akkor tudunk valóban változni, változtatni, észrevenni mindazokat, akik lehet, hogy most egy kicsit távol vannak tőlünk, de ha felismerjük, megérinthessük őket szeretetünkkel, akkor ismét egyek lehettek e kegyelem által.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!