JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2015. január 2.

2.  IMG_6289 jav.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik eljöttetek a fájdalom, szenvedés Golgotájának ünnepének megkezdésében, hogy eggyé váljatok e kegyelem szeretetében.

Köszöntöm ma mindazon testvéreimet, akik ma lélekben vagytok jelen, és lélekben kísértétek imával e mai ünnep-golgotát, hogy részesülve a kegyelem szeretetében, amely ma a tanításból áradt felétek. Hisz a tanítás már a megkezdés működéséről szólt felétek és hozzátok. Igaz, hogy még most az ünnep fénye, szeretete él bennetek, és még azt olvassátok és élitek át, amikor még a Gyermek Kisdedhez imádkoztok és énekeltek. Öröm és boldogság hallatszik az énekből, az imából, amely elhagyja ajkatokat. De már a tanításokban lehet hallani arról, hogy ha majd elkezdem a működést, azt a működést, amelyre Én is hivatott és küldött lettem, mert az Atya sok mindent megadott, megmutatott, megtanított, amelyet Én is szeretnék átadni, megmutatni tanítványaimnak és mindazoknak, akik megnyissák szívüket, készen álljanak a felismeréshez és a befogadáshoz, mert a kegyelem a szeretetében így van jelen, és így tud működni rajtad és bennetek.

Ha a mai tanítást vesszük, itt már a működésről van szó, hogy elindult a működés e kegyelem jelenlétében.1

Hisz hogyan is szólt felétek a mai tanítás?

Én tanítványaimmal vagyok jelen, és keresztelek. És akinél Én megkeresztelkedtem, Jézus Krisztus Uratok, az nem más, mint János a Jánosban, ahogy ti mondjátok, és a ti szavatokkal, és ahogy írva vagyon számotokra, ő a Keresztelő, akinél Én is megkeresztelkedtem, mert ez által mutattam a példát mindazoknak, hogy ő az, akit az Atya elküldött Előttem, hogy elkészítse Számomra az utat, elkészítse azt az utat, amelyet majd Én is, Jézus Krisztus Uratok végigjárok. És akkor a keresztség így volt jelen. De ha János tanítását figyelitek, és szavait, ő elmondta nekik:

– Én vízzel keresztellek, mert nekem csak ehhez van hatalmam, s ezt a hatalmat kaptam meg, ami által nyújthatom számotokra a keresztséget. De aki előtt én járok, hogy elkészítsem Számára az utat, és ha majd Ő megjelenik, Ő hatalmasabb lesz tőlem, és Ő nem csak vízzel, hanem a Szentlélek jelenlétével is meg tud keresztelni benneteket, mert ez lesz a jel a tanúságtételben számotokra, hogy Őróla én tanúságot tettem akkor nap, mikor megjelent előttem, amikor a keresztség által az Atya szózatot indított felétek: „Íme, az Én Szeretett Fiam, kiben kedvem telik, és Őt hallgassátok!”

Ugye, nem ismeretlen ez a tanítás előttetek?

És most a keresztségben megyünk tovább.

Ugye, jelen van. De ez mind mikor is történik? Hogy mondtam nektek?

János bebörtönzése előtt.

És akkor, ugye, jelen vannak a farizeusok, jelen vannak az írástudók, akik úgy könyvelnek el mindent, hogy: „Mi mindent tudunk. Nekünk nincs olyan, amit ne tudnánk!”

S akkor nem ismerik fel mindazt, ami jelen van, és ami előttük van, mert oda mennek Jánoshoz, hisz előtte vita alakul ki közöttük, és a Jánoshoz szegezik kérdésüket, a kérdésben szeretnének választ kapni. De a válasz most nem az, hogy: „Ki vagy te, és miért vagy jelen?!” Hanem a válasz a kérdéshez így szólt:

– Te, aki most itt keresztelsz, és az is keresztel, aki nálad keresztelkedett meg. És most Hozzája fordulnak az emberek.

De János e szavak hallatára örülni kezdett. Örült annak, hogy az öröm megelevenedett rajtuk és bennük, s elmagyarázta nekik ismételten mindazt, amit már a tanúságtételnél is elmondott:

– Én nem vagyok sem mester, sem Messiás. – Mert hol mesternek szólították, hol arra gondoltak, hogy ő a Messiás. – Én csak az vagyok, akit küldtek, aki elöljáró legyek, és előkészítsem az utat annak, aki utánam jön, és aki hatalmasabb.

Itt már nem arról beszél, hogy ki vagy te, akitől várják a választ, és egyszerűen csak így válaszol nekik:

– Én a pusztában kiáltó hang vagyok.

Itt már a tanúságtételről beszél, a tanúságtételben mindarról, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok hogyan indultam el, és hogyan kezdtem meg működésemet. És ha már a működés jelen van, akkor öröm tölti el az ember szívét és a barát szívét. Mert János hogyan is mondta a példabeszédet?

– Azé a menyasszony, aki a vőlegény. De a vőlegény barátja is jelen van, aki csak a vőlegény mellé állhat, és hallgathatja szavait, és együtt örülhet a vőlegénnyel. Így én is örülhetek együtt mindannak és mindazzal, aki megkezdte működését, mert Őrá vártunk, hogy eljöjjön, Őrá vártunk, hogy tanítson, Őrá vártunk, hogy megismerhessük.

S az nagyon fontos, hogy megismerhessük. Mert ugyan Ő jelen van, Ő működik, de mégis kevesen ismerik fel. Ha most csak a jelenről beszélünk, amelyben most ti éltek e jelenben: hányan és hányan hallottatok Róla, hányan és hányan elfogadtátok tanítását, hányan és hányan élhettetek a kegyelem tanításából erőt merítve, és hányan és hányan zárjátok be szívetekbe a megerősítő kegyelemben az eggyé váláshoz és az eggyé válásban, és mégis hányan és hányan úgy gondolkodtok, ha valami olyan történik veletek, ami nem kedves előttetek, amit nem tudtok felismerni és elfogadni, arra könnyedén azt tudjátok mondani, hogy: „Ennek nem lett volna szabad pont velem megtörténni!”

Ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok felteszem a kérdést: Miért, ki vagy te, testvérem, és hova tartozol? Ki vagy te, testvérem, akiben nincs jelen a tanításom? Ki vagy te, testvérem, aki a sok ajándékot a kegyelemben, szinte mondhatom ahhoz a tanításhoz, hogy a gyöngyöket nem becsülted meg, és eldobtad magadtól. Hát a kegyelem hogy működjön rajtatok és bennetek, hogy ha oly hamar kiengeditek a szívetekből, és a lélek jelenlétét a megtapasztalásban, hogy hogyan is vagyok én Jézus testvére, ahogy mondjátok, az Isteni Második Személy testvére, aki meghívott erre az útra, aki által részesülhettem a tanításban, aki által megtapasztalhattam, hogy hogyan és miképpen működik az élet jelenléte és ajándéka, hogyan és miképpen ismerem fel mindazt, hogy a kegyelem, amelyet ajándékul kaphattam, az a sajátom, a szívembe zártam, megerősödök, és megpróbálom kialakítani ezzel a kegyelemmel a mindennapi életemet e testvérhez méltón. Mert testvér lehetek e Isteni Második Személynek.

Hisz az énekben most az ünnepben sokszor elénekeltétek, hogy az Isteni Második Személy, ki a Földre szállt, ki a Földre lépett, akiért epedett az emberiség, aki várta a Fényt, a Világosságot, várta a Szeretetet a kegyelem működése révén. S ezek most mind-mind e ünneppel megjelenhettek a felismerés és az elfogadás révén, és ez által felismerjük, hogy most a jelenben már e hónap tanításában úgy haladunk előre, hogy már működik az Isteni Második Személy, már nem Kisded a Gyermekben, hanem már a felnőtt, működő Isteni Második Személy jelenlétéről szól a tanítás számotokra a felismeréshez és az elfogadáshoz, elsőként a keresztségről, és hamarosan fogjátok énekelni, hogy János áll a vízparton. És kire vár? Kire vár? Az Isteni Második Személyre, akinek elkészítette útját.

És átmegyünk a második tanításra, amely már lassan a hónap vége felé lesz számotokra jelen2, amikor ismételten arról szól a tanítás, hogy nem tudják felismerni az Isteni Második Személyt, és azt mondják Számára – és megint kik azok, akik oda mennek? Nem az egyszerű emberek, nem azok, akik keresik az Ő társaságát, nem azok, akik követik Őt, nem azok, akik hisznek Benne, akik már kezdték felismerni, vagy már fel is ismerték és elfogadták, hanem mindazok, akik azt mondják:

– Hát, mi okosak vagyunk, mi vagyunk az írástudók, mi vagyunk a farizeusok!

És írástudók és farizeusok most a jelenben is vannak, nem kell messzire menni, hamar megtaláljátok és felismeritek, hogy kik azok, akik mások felett oly könnyedén tudnak ítélkezni, akiknek parancsolhatnak, akiket utasíthatnak, akiknek szinte megszabják, hogy hogyan és miképpen próbálják kialakítani az életüket a mindennapokban, a mindennapokhoz. És itt ezek oda mennek a Mesterhez – ugye, akiről beszélünk, az Isteni Második Személyről, aki testet öltve a Földre jött, hogy elhozza a fényt, a békét és a szeretetet a Kisdedben, de most már a működés jelenléte van jelen –, s azt mondják Neki, szinte olyan kérdően:

– Hogy lehet az, hogy a mi tanítványaink, János tanítványai böjtölnek, és a Tieid nem? Azt sem tudják, mi a böjt!

Miért böjtöljön a násznép, amikor vele van a vőlegény?

Most örülni kell és vigadni, mert itt van a vőlegény. Jönnek majd napok, amikor elviszik a vőlegényt, s akkor majd böjtölnek, akkor tudják, hogy mi az, hogy nincs már jelen.

És itt Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy a mai tanításban beszélünk, az Isteni Második Személy, a tanításban így szóltam feléjük:

– Melyik ember az, aki a szakadt ruhájára új foltot tesz? De ha mégis olyat tesz, az új anyag kiszakítja a régit, s ez által még nagyobb lett a szakadás. Vagy ki az köztetek, aki az új bort a régi tömlőbe helyezi? De ha mégis megteszi, az új bor szétveti e régi tömlőt, és mind a kettő elvész. Ezért hát mondom nektek, az új bor új tömlőbe való.

Ezt a tanítást pedig úgy kell értelmeznetek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, a mai tanításban az Isteni Második Személy, aki már megkezdte működését, és aki már az Új Szövetség zálogát nyújtja számotokra, és már semmi köze sincs a régihez, a hagyományhoz, már az újat próbálom számotokra nyújtani, megmutatni, hogy a megtapasztalás felismerésében el tudd fogadni, tudjál vele együtt élni, elfogadni a kegyelmet, az örömet, a békét, a szeretetet és a türelmet. És ha már ezek mind-mind bennetek vannak, akkor értitek és érzitek meg mindazt, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok e küldetés révén hogyan és miképpen jöttem el hozzátok, ahova az Atya elküldött, hogy testet öltve itt élhessek köztetek, veletek és bennetek, meghívjalak a felismerés révén, és ti is felismertek, elinduljatok és kövessetek a mindennapi élet útpályáján. Mert akkor lesz számotokra teljes e tanítás mondanivalója a felismeréshez és az elfogadáshoz. S akkor öröm és boldogság járja át a ti szíveteket.

És most ez az öröm és ez a boldogság a fény melegségével áradjon majd reátok, melegítsen fel, és mutassa meg az utat e meghívásban a mindennapokhoz, a mindennapokban.

S ennek reményében ajándékozlak meg benneteket kiválasztott Mária testvér által e áldásban, hogy az áldás fényének sugara a melegségben és az átölelésében legyen jelen, és öleljen át.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e fényben, e melegségben költözik felétek, hozzátok és szívetekhez, hogy eggyé válhassatok e fény melegségének szeretetében, e megkezdett évben, amelyet épp, hogy elkezdtetek, és erőtök legyen mindent úgy tenni és cselekedni, ahogy a tanítás révén számotokra megelevenedik a tanítás mondanivalója.

Igen, sokan most vártátok a felkészítést az évhez. A felkészítésben csak annyit tudok mondani: nem lesz sokkal nehezebb, mint az elmúlt esztendő, de szíved nyitott, befogadtad a kegyelmet, működhet rajtad és benned, és tudod, kitől várhatod a segítséget.

Jelen lévő testvérek

Dicsőség Neked, Istenünk!

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2015. február 6.

2. R IMG_6290  jav

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik eljöttetek, meghallottátok hívásomat, s köszöntöm mindazon testvéreimet, akik ma testükben nem jelentek meg, de lélekben megpróbálnak veletek egyek lenni és eggyé válni, elkísérni imában, énekben, időben, hogy egyek lehessetek.

A mai tanításom, az arról szólt felétek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, a Mester tanítványaimnak ‒ megmutatom számukra a tanúságtétel felismerésében, a csoda jelenlétében, hogy Engem az Atya, vagyis, hogy Isten küldött. De a küldetés, az számotokra is jelen van, hisz a mai felkészített beszéd1 is arról szólt felétek, hogy a küldetésben hogyan cselekszünk, hogyan ismerjük fel, és hogyan tanulunk meg vele együtt élni, mert a küldetés, az fontos a mindennapi ember a testvérben, és számára.

De különösképpen a mai tanítás, amely egy kicsit, a tanítványaimat hozom felétek, számukra egy kicsit a félelem, az aggodalom, a kétely jelent meg szívükben, lelkükben, de ez ugyanúgy érvényes a jelen testvéreimre, hogy a félelem, az aggodalom, a kétely oly hamar eluralkodik rajtatok és bennetek. Igaz, hogy tanítványaim csak azon méltatlankodtak önmaguk részében, hogy egyetlen egy kenyeret vittek a bárkában. Számukra ez volt a félelem, az aggodalom, kétely?2

És nektek valójában mi minden van az aggodalomban?

Aggodalomról nem kell mást kérdeznetek, csak a ház asszonyát3. Ő majd elmondja nektek, ha kell, órákon keresztül, mi az aggodalom.

De ugyanígy beszélhetek másról, akiben pedig a félelem van jelen. Mert a félelem is nagy úr, mert a nagy úrban nem érzitek, hogy valójában hogy vagyok jelen, és hogy működik a kegyelem.

A kétely?

Hát, a kétely, az elül rajtatok és bennetek, s olyan nehéz kilépni belőle, hogy nem veszitek észre sem a fényt, sem az irgalmasságot, sem a szeretetet, sem a békét, amely szinte felemelne.

De néha jól érzitek magatokat, mint ahogy szoktátok mondani a saját szavatokkal: „Lehuppanunk, és ott maradunk.” Mint akinek nincs már ereje senkihez és semmihez.

És a kétely így marasztal benneteket.

A tanítványaimnak mit mondottam?

‒ Még mindig nem veszitek észre? Még mindig nem ismeritek fel? Hát miért érzékeny a szívetek?

Ugye, milyen nehéz szavak ezek?

Tőletek is lehet kérdezni:

Hát még mindig nem ismeritek fel? Még mindig nem hiszitek el? Ne legyen érzékeny a szívetek.

És mellette hogy is folytatódik?

Van szemetek, de nem láttok. Van fületek, és nem hallotok. Mert látni, lehet, hogy csak azt lássátok, amit látni szeretnétek, s azt észre is veszitek. Hallani szintén csak azt halljátok meg, amit meg akartok hallani. De hogy valójában a látás és a hallás mit tud nyújtani számotokra e tanítás felismerésében: „Én nem akarok sem kételkedni, sem félelemben és aggodalomban élni.”

Mert tanítványaimnak hogyan mondottam?

‒ Ne aggodalmaskodjatok, hogy csak egy kenyeretek van. Hát már elfelejtettétek, mi történt akkor, mikor öt kenyeret törtem meg közel ötezer embernek, és milyen sok maradékot szedtetek össze?

Ők azonnal válaszoltak szám szerint:

‒ Tizenkettőt.

‒ És mikor hét kenyeret törtem fel négyezer embernek, akkor hány kosár maradékot szedtetek össze?

Boldogan válaszoltak már, hogy:

‒ Hetet!

‒ Akkor miért türelmetlenkedtek? Miért nem ismeritek fel az Én küldetésemet, hogy az Atya küldött felétek és hozzátok?

És ti a jelenben miért nem ismeritek fel, hogy itt vagyok, hogy hagyatkozz Reám, hogy bízz Bennem? Add ki szívedből-lelkedből a fájdalmat, a bánatot, a szomorúságot, a felajánlást, és hagyatkozz Reám. És engedd azt a bizalmat, hogy működjön rajtad és benned, és vezessen ez a bizalom. S akkor nincs ám, hogy: „De…”, „De, ha…” Mert ezt olyan könnyedén mondjátok!

És mellette a másik szó, amit nagyon-nagyon sokszor fölteszitek: „De miért?”

Mi volt a múlt Golgotán, mikor azt mondjátok, hogy: „Én ezt vajon miért kaphattam? És pont én?”

Most pedig azt: „De miért?”

Hogyan és miképpen érzitek akkor a jelenlétem szeretetét?

Hogyan és miképpen fogadod el, hogy itt vagyok?

Hogyan és miképpen mersz nyitott szívvel és lélekkel teljesen komolyan venni az életedet, bízni az életedben, és Rám, Jézus Krisztus Uradra hagyatkozni? S ha ezeket meg tudjátok tenni, akkor nincs helye már az örökös aggodalomnak, az örökös félelemnek és az örökös kételynek.

A tanítványaimnak is csodát adok a küldetésemről a megtapasztalás részében, s mégis ebben a tanításban azon tanakodnak, hogy:

‒ Most csak egy darab kenyerünk van!

De aggodalmaskodtak ‒ akkor már mondhatom, a kicsinyhitűségben, amikor szintén a bárkában vagyunk, s Én, a Mesterük, a ti Jézus Krisztus Uratok, elpihentem, s feltámad a szél, és félelem jön:

‒ Hát, elveszünk! És a Mester mit sem törődik velünk!

Ugye, ezek a szavak is milyen erősek, amelyet ők is a gyarlóságukban, a kétely félelmében könnyedén kimondanak?

És a tanítást, a küldetést, a csodatételt hányszor és hányszor megadtam számukra a felismeréshez és az elfogadáshoz és a változáshoz! Mert a változás, az fontos, hogy jelen legyen.

De a tanításokat megértették. Ha nem is mindjárt, azonnal, de később már megértették, mert abból merítettek erőt akkor, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok, vagyis a Mesterük e földi életből visszatértem, a küldetésemből, az Atyához. És akkor tudták már, hogyan és miképpen cselekedjenek.

És ti, a jelen testvéreim, akik már ennyi sok év alatt, ennyi sok hónap alatt ennyi sok-sok ajándékot, kegyelmet, tanítást, áldást, szeretetet, békét és irgalmasságot kaphattatok a küldetésből és a küldetés szeretetével számotokra. És ha most végignéznék a szívetek rejtekében, lehet, hogy meglepő dolgokat ismernék fel, hogy valójában hova rejtettétek. Mert ha a rejtekekben sincsenek jelen, akkor hol vannak ezek a sok kegyelmi ajándékok?

Hogy (…)4 komolyan venni-e ezeket az ajándékokat, melyeket megtapasztalva megkaphattunk. Mert a kettő nem tud együtt működni. A félelem, a kétely, az aggodalom és a bizalom kegyelme, amelyekben részesültem, amelyben részesülhettünk, amelyet megkaphattunk az évek folyamán a felismeréshez és az elfogadáshoz.

És amíg ezeket nem tudjuk teljesen komolyan venni a tanítás részében, komolyan, biztosan ráhagyatkozni, akkor hogyan várjuk a segítséget, hogyan érezzük a kegyelemnek a működését a jelenlétben, és hogyan ismerjük fel, amely körülvesz bennünket?

És akkor nem azt mondjuk, hogy: „De…” és „Miért?”

Mert a miértben a válasz sokszor ott rejlik, de nem lehet felismerni, nem lehet észrevenni, mert nem azzal a szemmel nézek, és nem azzal a füllel hallgatok, amivel felismerhetem és meghallhatom. Mert látom és hallom, s ami által megerősödöm, s ami által a kegyelem működhet rajtam és bennem, és megadhassa számomra mindazt, ami fontos e mindennapi jelen életben. Mert most a jelenről beszélünk. A múlt tanítása a jelenben ugyanazt tükrözi, mint amit tanítványaimnak adtam, tanítványaimnak mutattam, tanítványaimat tanítottam, hogy megtapasztalják, felismerjék, elfogadják, és a szerint alakítsák ki a hallás és a látás részében az életet a felismeréshez és az elfogadáshoz.

Most a jelenben ezek ugyanúgy itt vannak. Hogy felismerjük-e és elfogadjuk-e, érvényesülünk-e vele, szükségünk van-e rá, és fontos, hogy ez által megtapasztalhassuk, fontos, hogy a kegyelem jelen legyen és működhessen rajtunk és bennünk.

Érezni a szeretet sugarát, a szeretet melegségét, a szeretet ajándékát és a szeretet kegyelmét. Mert megpróbál téged szinte így átölelni, felemelni, melegíteni, világosságot nyújtani, hogy valóban észrevehesd, láthass és hallhass, mert az ajándék a kegyelem működésében csak így lehet biztos számotokra.

És amíg ezeket nem ismeritek fel, nem érzitek és értékelitek, amíg még jelen vannak, hogy: „De…” és „Miért?”, és: „Hogyan cselekedjek? Mit lássak, és mit halljak?”, és „nem vagyok biztos önmagamban, mert hagyok teret, és kicsit lehet, hogy többet a kételynek, a félelemnek és az aggodalomnak”, akkor nem veszem észre mindazt, ami a szeretet fényének melegségét és kegyelmét árassza a felismerés felemelkedéséhez, hogy: „Én is egy testvér vagyok, és a testvérben Hozzád tartozom, Uram, és hiszek és bízom Benned, és ez által tudom elhelyezni önmagamat, felajánlásomat, kérésemet, fohászomat, és nem engedek teret a félelemnek, a kételynek és az aggodalomnak, hogy csak az működjön rajtam és bennem, és az vezessen, mert talán nem a jó út felé vezet, talán nem látom meg a fényt a világosságban, talán nem veszem észre a szeretet-melegséget. És akkor hogyan akarok innen kilépni, s hogyan akarom felismerni, s hogyan szeretném elfogadni, és ezen az úton járni, ami mind-mind ezt nyújtja számunkra?” ‒ ahogy a tanítványaim számára is.

Szinte mondhattam volna azt tanítványaimnak:

‒ Hát miért féltek? Hát mi bajotok van? Az az egy kenyér, az nem adja meg számotokra azt a szükségletet, amelyre szükségetek van, mikor az ötezer ember az öt kenyérből jóllakott? Ahhoz képest hányan vagyunk a bárkában? Könnyű megszámolni.

Szinte a maradék kosarak összeszedése egyenként juthatott belőle egynek. Akkor már bőven van, bőven lehet fogyasztani, táplálkozni és jól élni.

De amíg ezek nincsenek előttetek, ahogy a tanítványaim előtt sem, akkor mindjárt van hely és tér a kétely-, félelem-, aggodalomnak, és megengedjük, hogy működjön rajtunk és bennünk, és szinte nem találom helyemet e jelen világ életében, mert nem tudom észrevenni mindazt, ami a szépséget, a szeretet fényének melegségét tükrözi számomra, számunkra, ami által szinte felemelkedhetek ‒ a kegyelem működése által ‒ a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Fontos, hogy ez a tanítás ezt tudja sugallni számotokra, mert a tanítványaimhoz is ez a tanítás, mondhatjuk, azt tükrözte, hogy a tanúságtételben, hát, ismerjétek fel már, hogy a csodákat, amelyeket tettem és teszek előttetek, a küldetésemet tükrözi számotokra, mert az Atya így küldött az Ő gyermekeihez, a testvéreimhez, hogy ők is felismerhessenek, elfogadhassanak, majdan eggyé válhassunk, és ez által ki tudjuk alakítani a mindennapi életünket, és a szeretet fényének kegyelmével élni, megerősödni és felemelkedni.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom, töltse be szíveteket, a lelketeket, és mutassa meg mindazt, ami által te egy testvér vagy, te egy gyermek vagy, aki, ha nyitott és képes befogadni ezeket az ajándékokat a kegyelem küldetése révén a szeretettel, akkor megerősödve, felismerve, elfogadva, „Veled haladva, Uram, Jézusom, az élet, a meghívásában, az útpályán”.

Ennek reményében és szeretet fényének melegségével küldöm áldásomat.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme segítsen felismerni a szeretet-fényt, a melegség ajándékát a kegyelemben, hogy átöleljen, felmelegítsen és működhessen rajtatok és bennetek, és szinte érezhessétek ez által a felemelkedést.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2015. május 1.

8. R  IMG_6304  jav.Jézus Krisztus Urunk:

{Köszöntöm} testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok hívásomat szívetekben a fájdalom, szenvedés Golgotája jelenlétének átélésében.

És köszöntöm mindazokat, akik a mai napon lélekben vettek részt, imában, énekben és elkísérésben.

Legyen nyitott a szív a felajánlás, a kérés, a fohász és a kegyelem befogadásához, az eggyé válás szeretetéhez.

A mai nap tanításomat, a felkészítés tanítását adtam tanítványaim részére, mikor azt mondottam nekik:

– Ne szomorkodjon szívetek, ne féljetek, mert Én elmegyek ahhoz, aki küldött Engem.1

De ha ezt mind meg tudnátok érteni, fel tudnátok ismerni, akkor nem volna szomorúság szívetekben és egész lényetekben, hanem akkor örülnétek, hogy elmegyek. Mert ha Én el tudok menni, akkor el tudom küldeni a Vigasztalót számotokra. De ha Én nem megyek el, akkor hogyan küldjem el számotokra a Vigasztalót, hogy betöltekezzetek és megerősödjetek a Vigasztalóval a szeretet, kegyelem által, hogy megmutassa mindazt, ami fontos a működéshez, a kegyelemhez és a szeretethez?

Ennek reményében ez a mai tanítás így szól felétek, ha majd olvassátok az Élő Evangélium tanítását, hogy búcsúbeszédemben így szóltam tanítványaimhoz. De itt most e jelenben nem búcsúbeszédet tartok, itt a jelenben felkészítelek titeket, hogy azt mondottam: Bizony, bizony, mondom nektek, Én elmegyek ahhoz, aki küldött Engem. Mert ha ezt mind megértitek és felismeritek, akkor részesülhettek abban a kegyelemben, amelyet tanítványaim részére is elküldöttem: a Vigasztalót a Szentlélekben. Hogy ha ez a Szentlélek reátok árad, betölti a szíveteket és a lelketeket, és működhet rajtatok és bennetek, elindultok a változás útján a felismeréshez és az elfogadáshoz, a küldetéshez és a követéshez. És ilyenkor nem kell, hogy olyanokká váljatok, mint ahogy tanítványaim idejében némelyek ki akartak tűnni, és mindenki felé felmenni. Legyetek olyanok, akik megengedik, hogy Szentlélek kegyelme az Élő Szentlélekben átölelhet, felmelegíthet és megadja számotokra a működés kegyelmét a felismeréshez, az elfogadáshoz és az elinduláshoz és a haladáshoz.

Ezek mind-mind nagyon fontosak, mert a Szentlélek, az csak úgy tud hozzátok menni, az csak úgy tud működni rajtatok és bennetek, ha megnyissátok szíveteket, a szívetek nyitottságával felkészültök. Ahogy tanítványaimat is felkészítettem: nem csak gondolattal, és nem csak, hogy „hát oda teszem a felajánlásomat, oda teszem a szívem megnyitottságát”, de hogy valójában mi zajlik rajtatok és bennetek, néha, saját magatoknak kellene szembesülni a bensőtökkel, és akkor felismerni önmagatokat, hisz most a szeretet, az öröm, a béke, a kegyelem ajándéka a felkészítésben és az elfogadásában. Hisz hogy’ mondotta kiválasztott testvérem számotokra?

Jelen van a fájdalom, a szenvedés, a bánat, amelyet olyan könnyedén el tudtok fogadni a mindennapi életetekhez, szinte eggyé válni vele e mindennapi életben, és szinte leragadni ott. Holott ki lehet onnan szabadulni, elindulni és felismerni az örömet, a szeretetet, a békét és a kegyelmet, amelyek úgy vannak jelen számotokra, hogy a Feltámadás hajnal fényének ragyogása elhozta mindezt számotokra. De képesek voltatok-e befogadni? Képesek voltatok-e szívetekbe zárni? Képesek voltatok-e megtapasztalni mindazt, hogy hogyan és miképpen működik rajtatok és bennetek?

A Szentlélek kegyelmének ajándéka ezt tükrözi számotokra, hogy próbáljatok elindulni e szeretet, öröm útján is, nem csak a fájdalom szenvedésében. Hisz erre mondani azt, hogy „azt látom, azt megélem; azt, ha lehet, talán meg is tapasztalom; azt, ha lehet, talán meg is értem, mert talán kapok szívemhez, lelkemhez valamit a felismeréshez”.

Kérdezem tőletek: És a Feltámadás öröm-fényét, a hajnal ragyogását, azt nem tudtátok felismerni, elfogadni, szívetekbe zárni, hogy ez is működjön rajtatok és bennetek?

Fontos, hogy ezeket mind-mind meg tudjátok érteni, felismerni és megtapasztalni. Akkor számotokra ez a mai tanítás nem kimondottan, ahogy tanítványaimnak a búcsúbeszédet mondja el számotokra, hanem inkább a felkészülést – a felkészülést ahhoz a kegyelemhez és ahhoz a szeretethez, ami által működik a mindennapi élet a meghívásban, a küldetésben és a követésben. És akkor különösképpen, mivel hamarosan ezt a különleges, szép napot fogjátok ünnepelni, hogy anya csak egy van, ahogy mondani szoktátok. És a mai példabeszéd a tanítványaimnak pont ekképpen szólott, hisz azt mondottam:

– Ne féljetek, ne sírjatok, ne jajgassatok – ez a második szakasz-tanítás volt –, mert Én elmegyek. Ne legyen szomorúság szívetekben és a lelketekben. Engedjétek, hogy az öröm felváltsa ezt a szomorúságot, ezt a bánatot.

És ezt a példabeszédet hoztam számukra:

Ugye, jelen van a szülő asszony, aki szintén fél, és gyötrelmek gyötrik, mert eljött az ő órája. De ez az óra elhozta számára a szülés pillanatát. És ekkor már elfelejtette ezt a félelmet, ezt a gyötrelmet, mert öröm váltotta fel, mert ember született ebbe a világba.

Ugye, milyen csodálatos?

És ezt egy édesanya különösképpen tudja megérteni, aki tudja, hogy milyen az, hogy gyermek vagy ember születik ebbe a világba.

És ennek reményében most ti is szívetek szeretetével tudjátok köszönteni az Édesanyát, azt az Édesanyát, amelyre valóban azt lehet mondani, hogy csak egy van: az Ég és Föld Édesanyja, aki mindenkinek Édesanyja, akihez bátran oda mehettek, akihez megnyithassátok szíveteket, és akinek átadhassátok mindazt, ami bennetek rejlik e felajánló kegyelemhez, mert a szeretet az ajándékában így van jelen, és így tud működni rajtatok és bennetek, megtapasztalni s élni ezeknek a mai tanításoknak a mondanivalóját az öröm szeretetében, mert ez az öröm, ha felváltotta mindazt, ami bennetek rejlett, akkor öröm ez a nap, öröm a holnapi nap, és öröm a holnapután, mert ünnep e örömben, ünnep e szeretetben, és ünnep, mert „tudok hinni és bízni Benne”.

Mert hogy mondtam tanítványaimnak? Hogy:

– Ha a Szentlélek betölti szíveteket és a lelketeket, és már örömre váltja, akkor megtudjátok, hogy ez a Szentlélek mit tud nyújtani számotokra a működésben, hogyan van jelen a bűn, hogyan van jelen az igazság és az ítélet.

Mert a bűn úgy működik bennetek, hogy nem tudtatok hinni mindabban, amit adtam nektek a felismerés révén.

Az igazság?

Mert szomorúság töltötte el szíveteket, hogy azt mondottam, itt hagylak benneteket, és visszamegyek ahhoz, aki küldött Engem. És ha már visszatértem, akkor elküldhetem számotokra az öröm szeretetét a Vigasztalóban.

És az ítéletben?

Hisz már elítéltétek a Világnak Fejedelmét, aki itt volt köztetek, és akit nem ismertetek fel, és nem hittetek Benne.

De mit mondtam még tanítványaimnak?

– Nem kell félnetek, mert ezt a szeretetet, amit most így megéltek, megtapasztaltok és szívetekbe zártok, s eggyé váltok vele, ezt már senki sem veheti el tőletek, mert ez a sajátotok szeretete, és ezzel a szeretettel jövök el értetek, és viszlek el oda, ahol Én vagyok, hogy ebben a szeretetben tudjunk együtt élni.

És a kegyelem így tud működni mindazon testvéremben, aki befogadta mindazt, amit nyújtok számotokra.

Fontos, hogy ezeket mind meg lehessen érteni, felismerni és elfogadni. És akkor ezek a két tanítások, amelyet a mai napban adtam, már nem is nehezek, nem is olyanok, hogy nem lehet megérteni, felismerni és elfogadni. Ezek mind felétek áradnak, és ezek mind megmutatják számotokra, hogy hogyan és miképpen élek a küldetés, követésem részében e élet-útpályámon a mindennapok szeretetének kegyelmében. Mert ezek jelen vannak, csak hogyan engedem be szívembe, lelkembe, hogyan engedem meg, hogy működjön rajtam és bennem, és hogyan próbálok eggyé válni mindezzel a csodálatos ajándékkal és kegyelemmel, amely szinte jelen van számomra és számunkra.

Ezekre mind-mind oda kell figyelni, fel kell ismerni, el kell fogadni, szívbe zárni és eggyé válni vele a működés szeretete révén, s akkor tudom, hogy valóban egy testvér vagyok a testvérben, aki felismerem mindazt, akihez tartozom. Mert Én ismerem juhaimat és Enyéimet, és hozzájuk Én ezen a megnyitott ajtón tudok közlekedni, és hozzájuk menni. És nincs félelem, nincs kétely és nincs aggodalom, mert ők is ismernek Engem és felismertek, és e felismerés révén próbálunk együtt működni e kegyelem szeretete által a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Fontos, hogy ezeket mind-mind engedjétek szívetekbe, hogy működhessen rajtatok és bennetek ez a csodálatos kegyelmi ajándék, amely jelen van, amely átölelhet, amely felmelegíthet, és amely megmutassa számotokra az utat. És ez által tudjatok valóban Reám, Jézus Krisztus Uratokra hagyatkozni, és bízni benne, és elfogadni e kegyelmi jelenlétének működését.

És így a mai napon, mivel az Édesanyáról mint a szülő asszonyról adtam a példabeszédet számotokra, emlékezzetek meg imában, énekben, érezzétek, hogy az Édesanya Szíve szinte veletek együtt dobog, mert örömet adtok Neki, és az örömet átnyújtja az Ő gyermekeinek, mert felváltja vele a gyermekei örömét is a szeretet működésében és működéséhez.

És akkor ez az Édesanya, aki mindenki Édesanyja – az Ég és Föld Urában, ahogy mondani szoktátok, de Én azt mondom, nem Urában, mert Úr: Én, Jézus Krisztus Uratok – a Föld és Ég Édesanyja, az Édesanya szeretete van jelen, s az Édesanya szeretete áradhat felétek az eggyé válásban és a kegyelemben.

És akkor valóban azt mondjuk, hogy Édesanya csak egy van, de ez az Egy Édesanya mindenkinek az Édesanyja, s mindenkit szeretne átölelni, s mindenkit szeretne fényének sugarával, melegségével átölelni, megerősíteni és szeretetet árasztani, mert a szeretet csak így tud felétek áradni és működni rajtatok és bennetek e kegyelemmel.

És, mivel most a tanítás a tanítványaim felkészítésében a búcsúbeszédről szólt, de Én, Jézus Krisztus Uratok nem megyek sehova, Én tanítalak és vezetlek a mindennapokban, ennek reményében most nyissátok meg szíveteket, próbáljatok eggyé válni, az eggyé válásban egy csodálatos láncot alkotni, és a láncban felkészülni a Szentlélek kegyelmének ajándékához, hogy reátok áradjon és működhessen rajtatok és bennetek.

Mivel eljött számotokra, hamarosan, a Szentlélek-kiáradás ünnepe, így Én, Jézus Krisztus Uratok a mai nap megajándékozlak e Szentlélek ajándékával. De mielőtt még a Szentlélek kegyelme, ajándéka reátok áradna, minden testvéremet arra kérem, nyissa meg szívét, és szíve nyitottságával készüljön fel a befogadáshoz, és szíve nyitottságával pedig helyezzétek ide szeretteiteket, családtagjaitokat, ismerőseiteket, testvéri felebarátaitokat, hogy e láncban ő is és ők is foglalhassanak helyet jobbról, balról, hogy érezzék e melegség áradását, ami most e kegyelem által felétek árad.

Zúgó fénnyel, lángnyelvek, érkezzetek! Zúgó fénnyel, lángnyelvek, jöjjetek! Zúgó fénnyel, lángnyelvek, öleljétek át és áradjatok minden nyitott szívű testvéremre!

Töltsétek be szíveteket, lelketeket, egész lényeteket e kegyelemmel.

Hogy ez a Szentlélek-ajándék, amelyről már tanítottam nektek, élő a működés kegyelmében, Élő Szentlélek, induljon el rajtatok és bennetek, és engedjétek, hogy működjön rajtatok, bennetek.2

Ez a Szentlélek kiáradása öleljen át. A zúgó fénnyel érkező lángok melegítsenek fel, kik egyenként befogadjátok és befogadtátok e kegyelmet. És ez által vezessen a meghívott úton, segítsen felismerni mindazok számára, akik még nem tudják, hogy mi az ő küldetésük a követésük részében, mert a Szentlélek kiáradásában megmutathassa mindazoknak, hogy mi az ő úti céljuk, és hogyan és miképpen éljenek és haladjanak a mindennapokban.

És majdan, ha együtt lesztek a Szeretet házában, nemcsak Édesanyámat köszöntsétek, hanem köszöntsétek hála-szeretetetekkel e csodálatos ajándékot a kegyelemben, a zúgó fénnyel érkező Szentlélek-lángot, amely most felétek áradt és betöltötte szíveteket és a lelketeket, hogy működhessen rajtatok és bennetek.

És ennek reményében majd árad reátok áldásom a szeretet kegyelme révén, hogy öleljen át benneteket, és vezessen a meghívásban, a mindennapokban ezen az élet-útpályán, amely jelen van előttetek.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

És a mai kapott Szentlélek-ajándék pedig a működésében melegítsen, óvjon, védjen, vezessen és mutassa meg a kijelölt utat a meghívásban, a felismerésben, az elfogadásban, a küldetés, követés részében.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

 

 MÁRIA IMÁJA

  1. május 1.

 (…) a legszebb szó, amely jelen van.

Az édesanya, ki félti mindig gyermekeit, unokáit, és gondoskodik róluk. Az édesanya megnyissa anyai szívét, és árassza anyai szeretetét a gyermekeire: „Mindegy, hogy milyen a gyermekem, az az enyém, hozzám tartozik, az én húsom és vérem.” Mert az édesanya szereti gyermekeit, szívét, lelkét feléjük árassza, palástolja és vezeti az élet útpályáján.

Édesanya – a legszebb szó, mikor a gyermek szeretettel és örömmel van jelen, ki köszönetet mond az édesanyának az életért, a gondoskodásért, a szeretetért, a nevelésért, hisz az édesanya önfeledten vigyáz gyermekeire.

Másképp e szavakat nem is tudja, hogyan fejezze ki, ezért van jelen szívünk szeretetével egy szál hálavirág, amely helyettünk beszél, helyettünk árassza a szeretetet, és helyettünk mondja talán, hogy: Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm, mert amire vágyakoztam, az édesanyától mindent megkaphattam, és az édesanyával mindig élhetek, és az édesanyával mindig haladhatok, mert a szeretet összeköt bennünket e kegyelem által.

És nem tudom szavakkal kifejezni mindazt, amit az édesanya nyújt a gyermekei számára, így csak mindig e szál virág az édesanya rózsájában hálát zeng helyettem:

Hála, hála, köszönet mindazért, hogy életet adtál.

Hála, hála, szeretet, köszönet mindazért, hogy felneveltél.

Hála, hála, szeretet, köszönet mindazért, hogy én általad vagyok és élhetek e jelen földi életben.

Fogadd szívem szeretetével e hálavirágot, ki helyettem beszél az anyai szív szeretetéhez.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2015. június 5.

1. IMG_6288 jav.Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a mai napon, kik meghallottátok hívásomat.

A hívás a mai nap fájdalom, szenvedés Golgotájában úgy elevenedett meg rajtatok és bennetek, hogy érezted szívedben, érezted a hívás erősségét a kegyelem működésében, hogy a mai nap ismét e szeretetben egyek legyünk, hisz ma a szeretet tanítása volt jelen számotokra a fájdalom, szenvedés Golgotáján. Hisz a tanítás, amely ma hozzátok szólott, az első részében hogy is mondottam a Hegyi beszédben tanítványaimnak?

Ugye, emlékeztek? Hallottátok ezt, hogy szeresd felebarátodat1, és gyűlöld ellenségedet.

Én pedig azt mondom nekik és nektek, most a jelenben, hogy: Szeresd felebarátodat, és szeresd ellenségedet, imádkozz érte, és tegyél jót vele. Mert ha ezeket mind-mind meg tudod tenni, akkor az ellenségből is barát lehet, mert a szeretet kegyelme reátok áradhat, és működhet rajtatok és bennetek. És ha a te szereteted, amelyben tudsz hinni és bízni, hogy a szeretet éltet és erőt ad, a szeretetben már nincs jelen a kétely, a félelem és az aggodalom, mert hiszel önmagadban, hiszel mindabban, ami a tanításból felétek áradt, megadja mindazt, amire szükségetek van. Mert a szeretet így lehet tökéletes rajtatok és bennetek.

Mert hányan és hányan csak úgy oda mondjátok: „Hát, szeretem, Hát, jól vagyok. Hát, hiszek és bízom.”

De ha a szeretet mögött nem állsz mögötte, nem hiszel benne, akkor nem tud működni rajtad és benned. Ha a szeretet hiánya megelevenedik rajtatok és bennetek, az aggodalom kételye tönkretesz benneteket.

Hányan és hányan néha – mondhassuk – mondjátok: „Testi betegségem van.”

A testi betegséget először a lélek betegségében keressétek, mert a félelem, a kétely és az aggodalom szinte tönkretesz benneteket, mert nem hiszel saját magadban, nem hiszel a szeretetedben, nem hiszel, hogy te működhetsz a szeretettel együtt.

Akkor ti is olyanokká válhattok, mint a Hegyi beszéd tanításán – hogy is van?

Hát, gyűlöld ellenségedet.

„Hát, ha gyűlölöm, nem tudok reá nézni, akkor még én imádkozzak érte?! Én tegyek jót vele?! Én várjam, hogy valami változik?!”

Akkor ilyenkor hol van bennetek a tanításom? És hol működik bennetek a szeretetem?

Mert amíg a szeretet nem hoz gyümölcsöt a bensőtökben, a működésben, a kegyelem elfogadásában, akkor hogyan és miképpen élitek át a tanítás mondanivalóját?

Hisz hogyan is folytatódik ez a tanítás?

Mert ha tudsz imádkozni érte, tudsz jót cselekedni érte, ha árasztod feléje szíved szeretetét, hogy elinduljon a változás, hogy Mennyei Atya gyermekei lehessünk, a Mennyei Atyának a gyermekeiben ne csak én, és ne csak te, hanem az is, akire talán most nem tudok még ránézni, mert talán, ha nem is teljesen gyűlölöm, de nem tudom elfogadni, tehát nem teljes a szeretet működése a kegyelemben. Akkor azért valóban tenni és cselekedni kell. És ha már Mennyei Atya gyermeke vagyok, tudok hinni és bízni e működő ajándékban, akkor tudok változni és változtatni, és akkor nem mondom hiába, hogy: „Én hogyan és miképpen cselekedjek? Hogyan és miképpen tegyek jót? Hogyan és miképpen fogadjam el mindazt, ami körülvesz?”

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok az Atyáról így szóltam felétek: Legyetek olyanok Atyám gyermekeiben, akik tudtok hinni és bízni Benne, akik felismeritek az Ő szeretetét, és tudtok tökéletessé válni, mert ti is olyan tökéletesek lehettek, mint az Atya, kinek gyermekei vagytok. Mert ha már imádkozom és jót teszek ellenségemért, akkor elindulhat a változás szeretete rajtam és bennem. És akkor nem csak a félelem kételyére gondolok, és nem akarok tönkremenni mindabban, ami körülvesz. Mert az aggodalom, ha így tud működni rajtatok és bennetek, akkor nincs a szeretet aránya úgy bennetek, ahogy kellene, nem tud működni rajtatok és bennetek, és mivel az aggodalom kételye és a félelme tönkretesz, s akkor azt mondod: „Testi betegségem van.”

A testi betegségben, nem tudom, majd még előfordulhat, folyamatban, az is, hogy egy ilyen vizsgálatra elmész, egy olyan vizsgálatra elmész, s elmész talán még egy harmadikra, negyedikre. Mehetünk egészen, most csak példának mondom, öt vizsgálatig, és majd jönnek, hogy: „Hát, jó az eredmény. Hát, jó az eredmény. Hát nem találunk…”

„De holott én rosszul vagyok! Holott én nem tudok kilábalni a betegségemből.”

Hol a szereteted, amely megerősít, amely működik rajtad és benned?

Hogyan akarsz tökéletessé válni az Atya gyermekében, ha nem hiszel saját magadban, ha nem hiszel a saját szeretetedben, nem tudsz mögéje állni?

Akkor valóban tönkremehetsz, valóban keresheted e betegséged okát, mert szinte mondhatjuk azt, hogy szeretethiány vesz körül, és a hiány, az tönkretesz, és a félelem, a kétely és az aggodalom lesz már az úr rajtatok és bennetek.

És ha tudsz imádkozni, jót tenni és cselekedni az ellenségedért, ha tudod szeretni, szeretet árasztani, akkor talán tőletek a jelenben nem azt kérdezzük, hogy ha csak azt szereted, aki a te barátod, akit felebarátnak is nevezhetsz, akkor ti mennyivel tesztek többet a vámosoktól?

Vagy ha csak annak köszönsz, akit ismersz, és akit szeretsz, és nem veszed figyelembe azt, akiért éppen tenned kellene, ha az első lépésben talán az, hogy köszönök az ellenségemben, és elindulok a szeretet változásában, s akkor talán többet tehetek, nem csak annyit, mint a pogányok.

Ez a tanítás, ez kézen fogható számotokra a mai jelenben, mert a mai jelen is azt tükrözik, amit a Hegyi beszéd tanításában adtam tanítványaimnak. Mert ha tudsz hinni önmagadban, ha tudod elfogadni a szeretetedet, ha tudod ezt a szeretetet életben tartani, és ezt a szeretetet árasztani, akkor nem szenvedsz szeretet hiányában, akkor nem mész tönkre benne, hanem megerősödsz, felépülsz és érzed a kegyelem működését, és akkor lesz teljes a szeretet kegyelme az ajándékában feléd, reád és benned. És akkor a szeretet valóban tökéletessé válhat rajtatok és bennetek, mint Atyám gyermekei, aki a tökéletességet ajándékul adja mindazon testvéreinek a gyermekben, akik hisznek önmagukban, és elfogadják önmagukat.

De a mai nap ajándéka még a Jó Pásztorról2 is szólt felétek: a Jó Pásztor, aki Önmagát adja felebarátaiért és testvéreiért, a Jó Pásztor, aki ölelésre tárja az Ő karjait, és így várja mindazokat a nyájban, akik Hozzája tartoznak, a Jó Pásztor, aki, ha kell, Szívét adja az Ő testvéreinek, mert higgyetek, bízzatok e Szentséges Szív jelenlétében, higgyetek és bízzatok e Szív működésében, higgyetek és bízzatok a Szív melegségében, higgyetek és bízzatok e Szív ajándékában, higgyetek és bízzatok a Szív kegyelmében, amely ajándék számotokra a felismerésben és az elfogadásban, mert a kegyelem működése megadja mindazt, ami fontos, mert ti mind fontosak vagytok a jelenben, hisz Hozzám tartoztok a testvérben, mert szükségem van testvéreimre, akikre tudok figyelni, akiket tudok óvni, akiknek meg tudom mutatni a Szív ajándékát, kegyelmét, szeretetét. Mert ez a Szív, ez Önmagát adja mindazokért, akik tudnak hinni és bízni e Szív kegyelmének működésében, mert Én, a Jó Pásztor ismerem Enyéimet, Enyéim is ismerik, és hallgatnak szavamra, ismernek és követnek, és a követésben nem akarnak lemaradni, nem akarnak eltévedni. De ha mégis az élet gyarlósága ezt hozza számotokra, hogy „talán eltévedtem, talán távol kerültem”, soha nem késő visszatalálni az útra.

De Én, Jézus Krisztus Uratok, a Jó Pásztor, Én is figyelem az Én nyájamat, az Én juhaimat, az Én bárányaimat, és ha látom, hogy el-elténferegtetek, utánatok megyek, megkereslek, karjaimba veszlek, felemellek Magamhoz, majdan vállamra helyezem, és Szívem szeretetének örömével vezetlek oda a többiekhez, és azt mondom a többieknek: Örüljetek, Velem együtt, mert ismét megtaláltam elveszett juhomat vagy bárányomat, aki eltévelyedett! De megtaláltam, és íme, visszahoztam közétek, hogy egyek legyetek e nyájban, ahol Én vagyok a Jó Pásztor, és a Jó Pásztor figyeli az Ő testvéreit, juhait, bárányait, megadja számukra a meghívást a felismeréshez és az elfogadáshoz, az eggyé váláshoz, e szeretet, kegyelem működéséhez és működésében.

Hisz ma e csodálatos tanításában, amikor a szeretetet próbálom nektek egy más megvilágításában átnyújtani, mint ahogy az Én Szívemet ábrázoló képekben szinte kezembe veszem, és íme, felétek nyújtom, hogy Én Önmagamat adom e Szívvel értetek, a ti megváltásotokért, hogy a szeretet felétek áradjon, működjön rajtatok és bennetek, és vezessen e meghívott úton a kegyelem szeretete révén.

És akkor el tudod fogadni nemcsak a barátot a felebarátban, hanem el tudod fogadni talán ellenségedet, és tudod egy kicsit már szeretni, egy kicsit változtatni, egy kicsit érezni, hogy közel kerül hozzád, érezni, hogy a szeretet szinte kézen fogható a működésben, mert „tudok hinni és bízni benne, és mögéje állok, és vele együtt működök, mert én hiszek magamban, mert én hiszek e kegyelemben, és nem akarok tönkremenni mindabban, hogy nem hiszek magamban, nem hiszek a szeretetben, és hagyom, hogy csak a félelem, kétely aggodalma növekedjék rajtunk és bennünk, rajtam és bennem, és akkor nem tudom, hogyan és miképpen próbáljam kialakítani a mindennapi életet”.

Ha hiszel Bennem, a Jó Pásztorban, ha hiszel Bennem, hogy meghívtalak az útra, ha hiszel Bennem, hogy szeretetet árasztok feléd, ha hiszel Bennem, hogy fontosak vagytok Számomra, ha hiszel önmagadban, és el tudsz indulni az úton e szeretettel, akkor nincs miért félnetek, és akkor valóban boldogan lehet énekelni bármely éneket, ami erről a Szeretet-szívről szól, mert ez a Szeretet-szív ment felétek, és szeretetet árasztott a melegségében, hogy a kegyelem így működjön rajtatok és bennetek.

És most a mai napban ez a Szeretet-szív áldása árad majd felétek, kössön össze benneteket, mint egy szép imaláncot, és tudjatok egymásra tekinteni, tudjatok egymásban bízni, tudjatok egymásra számítani, és tudjatok szeretetet árasztani, mert ez a szeretetlánc, amely mögé állhatok, amelyben bízhatok, megadja a kegyelem működését, és akkor nem kimondottan a gyűlölet, az irigység, a kapzsiság, a féltékenység és az indulatok vezetnek benneteket, hanem tudtok figyelni önmagatokra, tudtok figyelni felebarátotokra, tudtok figyelni mindazokra, akik talán távol voltak tőletek, akiket talán nem tudtatok elfogadni, de most már egy kicsit érzitek, hogy melegedik a helyzet körülöttetek és közöttük, és kialakulhat egy lánc köztetek, amely összeköt, és ez a lánc, ha csak egy lépéssel haladtok előre az elfogadásban, az imában, a működésben és a kegyelemben, akkor már tudtok figyelni és szeretni egymást a felebarátban. S akkor örömmel mondhassátok, hogy: „Mi nem azt hallottuk, hogy »szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet«, hanem mi azt hallottuk: »Szeresd felebarátodat, és szeresd azt, aki egy kicsit távol van tőled, mert a te szereteted melegsége őtet is átölelheti, és kialakulhat a lánc, és ez a lánc majd egymáshoz visz, és már a szeretet egy a kegyelem működése révén.«”

És ha már ez a szeretet így van jelen, akkor így áradjon reátok a mai nap e kegyelmi ajándék-áldásom, amelyet ebből, szinte a kiemelt Szívből, amely így jelen van a kézben, és szinte érzed, hogy lélegez, érzed, hogy dobog, érzed a melegség működését, érzed, hogy átölel, érzed, hogy felmelegít, érzed, hogy ez által egyek lehetünk, ennek a Szívnek szeretete, kegyelme, öröme és békéje áradjon reátok ezzel az áldással, és kössön össze benneteket egy szeretetlánccal, és tudjátok elfogadni egymást, és szeretni egymást a felebarátban.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

És a Szentlélek kegyelme erősítsen, óvjon, védjen és vezessen benneteket ezen a Szeretet-úton, amire meghívottak vagytok a mai nappal ismételten, és ha felismered ezt a meghívott utat, akkor örömmel, boldogan és szeretettel lépjél rá, és indulj el lassan rajta, ha csak apró lépésekkel, mert a kegyelem meghozza mindazt, amire vágyakoztok, és amire szükségetek van, hogy ismerjétek el és fogadjátok el önmagatokat e szeretet működése révén.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2015. július 3.

Jézus Krisztus Urunk:

 1. R  IMG_6287 jav.Köszöntöm a mai napon testvéreimet, akik meghallottátok a hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre.

Köszöntöm mindazon testvéreimet, akik a mai napon is lélekben voltatok jelen, imával, és az ima ereje a kegyelem szeretetében felétek árad, működhet rajtatok, bennetek és megerősíthet.

Így a mai napon így szólok felétek, hogy a tanításom ma a nép sokaságának a Genezáreti-tó partján hangzott el1, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok, vagyis ahogy itt a tanításban hallod, a Mester, elmegy otthonról a Genezáreti-tó partjára, ott foglal helyet, a nép sokasága követi Őt, majdan bárkába szállva feléjük szemben, kik várják a tanítást, a példabeszédet, a felismeréseket.

Én, Jézus Krisztus Uratok a bárkába szállva tanítást adtam a példabeszédben a nép sokaságának a magvetőről és a magról. Mert a magvető mit is tett? Magához vette a magot, amely jó mag volt, és kiment, hogy elvesse. Elszórta a magot, de a magokból egy része az útszélre esett, ahol jöttek az ég madarai, felszedegették és megették. Majdan sziklás talajba, kövek közé eset, ahol nincs jelen a termőföld, csak éppen, hogy megjelenik, akik oda estek, azok hamar kinőttek, majd felvirradt a nap, a Nap tüzesen melegített, sütött, kiégette, és semmivé vált, mert nem tudtak gyökeret ereszteni. Hisz nem volt megfelelő mélységű a föld.

Majdan a tövisek közé eső magok, amelyek szintén kisarjadtak, nőttek, de a tövisek nagyobbak, és megfojtották őket. Ismét semmivé váltak.

A többi mag pedig már a jó termőföldbe esett, amely százszoros, hatvanszoros és harmincszoros termést hozott.

Erre azt mondottam a nép sokasága felé: Akinek füle van, hallja mindazt, amit hallania kell e felismerés révén.

De mégis többen nem értették, hogy valójában mit kellett ebből hallaniuk a magvetőről.

Majdan tanítványaimnak egy másik időben e példabeszédet ismételten elmagyarázom, mert nem értették, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok hogyan és miképpen tudok példabeszédben szólni felétek, átadni mindazt, amit a példabeszédekből meg lehet érteni, fel lehet ismerni, és a felismerés révén eggyé válni vele. Így kiemeltem számukra ismételten, hogy:

– Értsétek már meg a magvetőről adott példabeszédemet. Nem ismeretlen előttetek, mert már korábban is hallottátok ezt.

Úgy-e, hogy is kezdődik?

Az útszélre esett magok, amelyet az ég madarai a magasból nagyon hamar felismerik, eljönnek és összeszedik, és megeszik. Már nincs belőlük semmi. Így azok nem tudtak kisarjadni, nem tudtak gyökeret ereszteni.

Ezt mondottam ma már számotokra e Golgota elején: ők azok a magok, akik hallottak a Mennyek Országáról, hallottak Atyámról, de nem jutott el a szívükig. Tehát nincs gyökér, ami a szívben megjelenik, megragad, megerősödik, ami által felismeri mindazt, ami körülveszi.

Így ezek a magok semmivé váltak, ezeknek a magoknak a szívükben, a jelenre átfordítva, nincsen gyökerük, nem tudnak megkapaszkodni, és ha már nem tud megkapaszkodni, nem tud termést hozni

A termést nem csak úgy kell most értelmezned, hogy kicsírázik, szárba szökken, kalászt hoz, és van benne termés. A termést úgy is kell értelmeznetek, hogy szívetek termése, mert eljön a gonosz, és elragad, és elviszi mindazt, ami által lehet, hogy termés lehetett volna a szeretet, az öröm, a béke, a türelem e felismerésében. Hisz ezek mind-mind termések, amelyek a gyökér révén jelennek meg a szívben, hogy hogyan és miképpen működik rajtad és benned.

Majdan jött a példabeszéd második rész szakasza a tanításban.

Úgy-e, voltak magok, akik a sziklás talajba és a kövek közé estek. Ők azok a magok, akik hallottak Atyámról, hallottak Isten Országáról, meg is színlelték, talán még képesek lettek volna befogadni is, de csak ideig-óráig él bennük, mert amint megaláznak, szorongatnak, kitaszítanak, akkor könnyedén kiengeded magadból, mert nincs rá szükséged, neked nem kell ez a gyökér a te szívedben, nem kell, hogy kisarjadjon, nem kell, hogy termést hozzon. Ideig-óráig talán még el is tudod fogadni, talán érzed, hogy él benned, de nincs szükség, hogy továbbra megmaradhasson.

Ezek a sziklás talaj magjai.

Majdan jelen van a tövisek közé esett mag, akiket a tövisek szinte megfojtottak, mert a mag, ugye, beesett, kicsi volt. Mire az kisarjadt, gyökeret vetett – itt már volt talaj, kicsit mélyebb volt, mint a sziklás talajnál. El is indult, de a tövisek nagyobbak, erősebbek, és szinte így megfujtották, ismét semmivé vált.

Ezeket hogyan is lehet értelmezni, hogy ezek mely magok, ezek hogy vannak jelen a saját szívedben?

Ismét gyökeret verni a szívedbe, ez a mag, de nem tud, mert nem tudsz figyelni mindarra, ami megjelenik e tanítás által előtted, hisz elragadnak a világi dolgok, elragad, ami körülvesz e világi dolgokkal, hisz sok mindent lehet ide felsorolni a világi dolgokban. Nincs szeretet? Nincs béke? Nincs öröm? Néha csak a pénz adja meg számotokra időnként a választ, amire szeretnétek, de utána rádöbbentek, hogy nem ez az igazi és ez a helyes válasz, mert a mag nem tudott gyökeret ereszteni a szívbe még ideig-óráig sem, hogy egy picit érjen, mert ez a hatalmas világ a világi dolgokkal körülvesz, és már csak ezt tükrözi számotokra. Nincs szükségetek mindarra, amire szükség van a mindennapi élethez, a felismeréshez és az elfogadáshoz.

Majdan vannak a magok, amelyek jó termőföldbe esnek. És a magok is a megfelelők. Ezek kisarjadnak, szárba szökkennek, termést hoznak: egynegyedük százszorosat, a második része hatvanszorosat, és jelen van a harmincszoros.

Most itt megint azt mondjátok, hogy ezt hogyan és miképpen kell értelmezni a példabeszédben?

A százszoros termést úgy lehet értelmeznetek: akinek gyökere megjelent a szívben, megkapaszkodott és megmaradt, hogy növekedjék, hogy igyekezzen megfelelő termést hozni. Tehát hallott Atyámról, hallott az Országról, elgondolkodott, megszívlelte, és megpróbál a szerint élni és cselekedni, hogy jó dolgokat tudjon cselekedni, hogy érezze a felismerést, érezze, hogy a százszoros termésében valójában tőle mi várható, és mit tud nyújtani, és hogyan nyújtsa át, hogyan figyel a felebarátra és a testvérre, a szeretteire, a jelenlévőkre, mert ő hallgat a tanításra, a példabeszédre, és hallgat, mert megnyitotta fülét, mert van neki füle, és szerette volna mind meghallani, hogy e szerint cselekedjék.

Majdan jön a hatvanszoros termés. Itt szintén jó talaj van, itt szintén a gyökér megkapaszkodik a szívben, és jelen van. Ő is kicsit figyel, hogy mit is nyújt számára ez a tanítás, megszívleli, még ha gondolkodóba esik is. Ő az a mag, aki már azon is elgondolkodik, hogy: „Ha nem is százszoros termést hozok, a hatvanban felismerjem a keskeny utat, és tanuljak meg a szerint élni és cselekedni, és érezni szívemben, lelkemben, hogy a gyökér valóban megkapaszkodott szívemben, hogy tudjon működni rajtam és bennem, és megadja számomra azt a tanítást e magvető példabeszéd tanításából, hogy én hogyan és miképpen tudom elfogadni Isten Országát.”

Hisz hogyan is van ez akkor, mikor talentumokat kapnak, az egyik ötöt, a másik ötöt gyűjt, a másik hármat, másik hármat gyűjt. S ugye, van az egy, aki nem törődött vele, aki hasonlíthat az útszélhez, vagy éppen hasonlíthat a köves, sziklás talajhoz is – ő megkapta ezt az egyet, erre az egyre, úgy gondolta, ideje van figyelni: „Elásom jó mélyen, megóvom, megvédem, és ha majd kell, kiveszem, és visszaadom úgy, ahogy kaptam. Nem törődök azzal, hogy talán én ebből tudtam volna többet adni a cselekedetekben, talán tudtam volna figyelni felebarátomra, testvéremre, talán tudtam volna talán imádkozni, felajánlani, talán tudtam volna szeretetet árasztani, átölelni, mert szüksége volt mindarra, ami körülvesz bennünket.”

Úgy-e, már a hatvanszoros termés mi mindent tud nyújtani még? Hogy azon még lehet csiszolni. Mert az a gyökér már jelen van, ezt a gyökeret ápolom, nem engedem, hogy semmivé váljon.

De ne akarjak csak megelégedni a hatvanszoros terméssel. Az is egy nagyon csodálatos, nagyon türelemre méltó, hogy már ennyit tudok kiadni, erre tudok figyelni, ezzel tudok eggyé válni, de megpróbálok én is többet nyújtani, ha talán nem is jutok el a száz százalékig a termésemben, de a hatvanból egy kicsit kilépek, már akkor többet nyújtottam, mert értem a tanítás mondanivalóját, értem, hogy valójában ez a példabeszéd mit tud tükrözni s nyújtani számomra.

És akkor menjünk még ennek a tanításnak az utolsó szakaszához, amely már a harmincszoros termést is nyújtja. „Itt szintén elgondolkodok, megszínlelem, felismerem, és megengedem.”

Úgy-e, milyen szép?

„Megengedem, hogy gyökeret eresszen szívemben, lelkemben. És ha már érzem a gyökérnek a jelenlétét, érzem a melegséget, érzem a szeretetet, érzem, hogy valami történik, akkor megpróbálok vigyázni rá, megpróbálok figyelni rá, megpróbálom felismerni, és ez által elfogadni”, és átnyújtani mindazoknak, akik hallották tanításomat, hallották e példabeszédemet.

De ez a példabeszéd lehet, hogy még egy kicsit távol van tőletek: „De fel tudom ismerni, el tudom fogadni, szívembe zárni, és megengedni, hogy ez által működhessen rajtam és bennem, ez által megpróbálok törekedni mindarra, hogy ebből a harmincszoros termésből, ebből a gyökérből, ami jelen van a szívben, elindulni, hogy a harmincból, ha nem is jutok el egészen a hatvanig, de mégis tenni és cselekedni akarok. Nem akarok itt megmaradni, nem akarok elégedetté válni ezzel, hogy nekem ennyi elég. Én arra törekszem, hogy az elégedettség felé próbálok összpontosítani, és egy kicsit többet kiadni önmagamból, hogy mégis érezzem, hogy az én szívem gyökere, amely megjelent, az erős legyen, az ne akarjon kiesni, az ne akarjon semmivé válni, az ne akarjon megsemmisülni, hogy nincsen termés, hiábavaló minden.”

Mert az ima ereje ezt mind-mind meg tudja adni számotokra a gyümölcs terméséhez e szeretet kegyelme által az eggyé váláshoz és az eggyé válásban.

És akkor mily csodálatos e tanítás a példabeszédben, akkor már nem teszitek fel ezt a kérdést, hogy: „Uram, miért adsz Te tanítást példabeszédben?”

Mert ezt a példabeszédet úgy tudtam nektek átadni, mint mikor a kegyelem van jelen. Úgy tudtam átadni nektek, mikor egy tanítást úgy adtam nektek, hogy szinte azt mondottátok: „Ez kézen fogható. Ez nekem szólt.” A másik testvér azt mondja: „Nekem szólt. Szinte simogatott, szinte átölelt, felemelt, megerősített, és érzem, a tanítás mondanivalóját.”

Így ez a példabeszéd is így maradjon meg, és így elevenedjen meg rajtatok és bennetek, hogy hogyan és miképpen működik rajtatok, bennetek ez a mai tanítás a magvetőről. Akarjatok jó magok lenni, a jó magban azok, akik jó földbe estek, nem az útszélre, nem a sziklás talajra, nem a tövisek közé: „Mi jó földbe akarunk esni, mi munkálkodni akarunk, mi gyökeret akarunk hozni, a gyökérrel szárat, a szárból kalászt, a kalászból termést,.”

És ez a termés megsokasodik, százszorosan, hatvanszorosan vagy harmincszorosan. Hogy én hogyan és miképpen tudok működni e cselekedetekkel, és hogyan és miképpen van jelen a szeretet. Mert szeretettel, örömmel és békével sok mindent tudtok felismerni, elfogadni és eggyé válni, és akkor érzitek, hogy hogyan és miképpen működik rajtatok és bennetek.

És nem könnyeddé válni: „Hát, nem baj, ha én olyan mag vagyok, hogy nem a jó termésbe esett az út szélén. Hát, akkor táplálék leszek talán a madaraknak, jóllaknak, és ismét továbbszállnak. Vagy olyan mag vagyok, aki a sziklás talajba, itt-ott van egy kis föld, oda esek, kisarjadok, de nem tudok gyökeret ereszteni, megkapaszkodni, így a Nap melegének tüze felhevül, és ismét kiégek, és semmivé válok.”

De a tüskék között se akarjatok helyet foglalni, nem csak azért, mert szúr és fáj, hanem azért, hogy szinte úgy érzed, hogy megfulladsz, nincs levegőd, nem tudsz kilépni belőle.

És hányszor és hányszor érzitek ti ezt a mindennapi életben! De ez nem baj, ha felismered, ha rádöbbensz, hogy: Nem akarok megfulladni! Én nem akarok ez a mag maradni! Én nem akarok a tövisek között lenni! Én ki akarok belőle törni, mert én gyökeret szeretnék ereszteni, és a gyökérrel jó termést, és a termésben jót cselekedni mindazokkal, akikkel szeretettel tudok átölelni, szeretettel tudok együtt lenni, élni, felismerni, elfogadni, és rádöbbenni mindarra, hogy mily szép az élet, amely felvirradt számunkra, amely megadja a Napnak fényét, a Napnak melegségét, a Nap tükrözését, ami által én is érzem, hogy valójában élek és ember, gyermek, testvér vagyok. És van fülem, a fülemet megnyitom a hallásra, felismerem, és eggyé válok vele, és megpróbálok a szerint élni, cselekedni és szeretetet nyújtani és árasztani mindazoknak, akikre talán csak most erre vágyódnak. Mert ha már megvan a szeretetem, megvan az örömöm, megvan a békém a nyugalmamban, akkor tudok már előre is haladni. De most még csak erre vágyódom, erre volt hallásom a felismerésben. Utána már tudok jobban figyelni, jobban gondolkodni, jobban működni, jobban elgondolkodni, hogy hogyan akarom kialakítani ezt az életet, amelyben fontos szerepe van e magvető-tanítás példabeszédnek, hogy valóban jó mag lehessek, és valóban felismerjem a jó földet, hogy jó termésem lehessen, és gyökerem, amely megmarad, ami nem marad úgy, hogy semmivé válik, mert nem tud megkapaszkodni, nem tud életre kelni, nem tud szeretetet, örömet és békét árasztani, ha hiányosság van jelen. De a hiányosságból szeretnék kilépni, és erőt meríteni, és ha már megmerítettem szívem ajtaja nyitásával a kegyelmi erőt a föld terméséhez, a föld termésének gyökeréhez, hogy működhessen rajtam, bennem e szeretet által.

Így áradjon reátok a mai nap áldásom, hogy jó magok legyetek, akik a jó földbe szeretnétek esni, önmagatokkal, megengedni, hogy kisarjadjon, és gyökeret eresszen, és ez a gyökér meg tudjon kapaszkodni, erős legyen, hogy ez által működhessen, és majdan termést hozzon. És ez a termés a szeretetet árassza felétek, mert a szeretet átölelésével a mindennapi élet másképp elevenedik meg rajtatok és bennetek a felebaráttal, a testvérrel, a szeretteitekkel és mindazokkal, akikkel együtt vagytok e földi útpályán a meghívásban.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e Fény szeretetével áradjon reátok, töltsön el, hogy a jó magvető jó magot adjon, és ti jó magokká váljatok, hogy gyökeret tudjatok ereszteni, és ez a gyökér megmaradhasson és erős legyen, mert ez által termés is megjelenik, ami által öröm, béke és szeretet lakozik szívetekben.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2015. augusztus 7.

2.  IMG_6289 jav.

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm a mai napon testvéreimet, akik elfogadtátok a hívást, és a hívásban engedelmeskedve eljöttetek a mai napon e fájdalom, szenvedés golgotai ünnepre, hogy ismét egyek lehessetek a testvéri, felebaráti szeretet révén, hogy érezzétek a kegyelem ajándékának örömét, amely jelen van, és amely átölelhet benneteket.

Így a mai napon köszöntöm mindazon testvéreimet, akik lélekben kísértek el benneteket e ünnepen, e jelenlétben. Hisz fontos, hogy a mai tanítást megtapasztalhassátok, hisz felkészülés volt a tanítványaim részére, nemcsak a tanítás, hanem a példabeszéd részében1, hogy készüljetek, virrasszatok, hisz nem tudjátok, mely órában jön el az Úr. A tanítványaimnak is elmondottam:

– Legyetek mindig készen, és éberek, felkészültek, mert nem tudjátok, hogy az Emberfia mikor jön el, és mely órában keres fel.

A tanítványok nem értették teljesen ezt a tanítást, hogy hogyan és miképpen kell értelmezni, és erre így szóltam feléjük:

– Ha a ház ura vagy gazdája tudná, mely órában jön a tolvaj vagy a betörő, ugye, könnyedén mondhatod, hogy éberen őrködnél, vigyáznál mindenedre, és nem engednéd, hogy a tolvaj vagy a betörő betörjön házadba.

Ezért mondom: éberek legyetek és felkészültek. A ház ura és a gazdája, ez sem tudja kifigyelni, hogy mely óra pillanatában érkezik, így ti sem tudjátok, hogy az Emberfia mikor érkezik, mely órában.

Ezért mondottam számukra a példabeszédet is, és a példabeszéd az okos szolgáról és a gonosz szolgáról szólt. Az okos megpróbált mindent úgy tenni a cselekedetekben, hogy ha haza jön az ura, őt éberen és munkában találja. A gonosz szolga, az ráérősködött:

– Hát, biztos késni fog az úr! Hát, csak nem fogom összetörni magam a munkában!

Ő inkább jól élt, evett, ivott a részegeskedőkkel, és nem volt felkészült, hogy valójában mikor jön az úr.

És az úr megjött: abban az órában, amelyről sejtelme sem volt. És az úr, ugye, nem köszönte meg neki a cselekedeteit, hanem keményen megbüntette, és majdan úgy tett vele, mint a képmutatókkal: kizárta őket, ahol sírás és fogcsikorgatás van jelen.

Na, ezt a tanítást a mai nyelven és a jelenben másképpen is lehet értelmezni, nem csak kimondottan ezzel a két példabeszéddel, amelyet kiemeltem, mert az okos szolga, az munkálkodott, az éber volt, az felügyelt arra, amivel megbízták a ház népével. Mivel jól cselekedett, ezért szinte az összes vagyont rá merik bízni.

A gonosz szolga? Az nem törődött semmivel, senkivel. Ő megpróbált jól élni, hisz magában úgy könyvelte el, úgyis késni fog az úr.

És a földi életben, a mindennapi életben hányszor és hányszor tapasztaljátok ti is ezt: „Hát, ráérek. Ha ma nem, majd talán holnap, de ha holnap se, akkor majd holnapután megteszem, vagy cselekszek, vagy talán imádkozom, vagy talán felajánlok, talán teszek valamit az Úr szolgálatához, de most mással foglalatoskodok, amit én fontosabbnak teszek és gondolok, hogy jól éljek, érezzem a ma kegyelmének gyümölcsét, érezzem a mai nap ajándékát, érezzem, hogy ma vagyok. Mit törődöm én, hogy mi lesz holnap!”

A gonoszak, azok így is tudnak gondolkodni. És az okosak, azok pedig inkább a saját problémájukat hátra teszik, és azon szorgoskodnak, hogy: „Én ígéretet tettem, Uram, és az ígéretemben szeretnék hű lenni.”

Igen, itt pedig azt kérem a testvéreimtől e jelenben: Mindig azt ajánljátok fel és azt ígérjétek, amit tudjátok, hogy ti ezt önmagatok részében meg tudjátok adni a kegyelemnek, a szeretetnek, az örömnek, a békének, a türelemnek, az imádságnak, a felebarátnak, a testvérnek. Mert ha ezek mind-mind jelen vannak, akkor ez az okos szolga tanítása, és az okos szolgában, hogy „én – ahogy mondani szoktátok, a ti saját szavaitokat használva – a gyarló, földi ember, mire lehetek képes, és mit adhatok ki önmagamból”.

Én, Jézus Krisztus Uratok sosem olyant kérek tőletek, amit nem lehet kiadni a cselekedetek révén szívből, szeretettel és örömmel.

Én, Jézus Krisztus Uratok többször mondottam számotokra: Legyek példa, de lehet példa az Édesanyám is, akiktől csak tanulni lehet a felismerés elfogadását, hogy „mire vagyok képes, és hogyan tudok cselekedni, hogyan fogadom el, most, ha egy felajánlásomat elhelyezek a Szentséges Szív elé, és ez nem csak ideig és óráig”. Egy felajánlást komolyan kell venni épp úgy, ahogy mondottam egy régebbi tanításomban, mint önmagatokat, hogy ha ti is saját magatokat komolyan veszitek, akkor érzitek, hogy „Atyám gyermekében és Jézus Krisztus Urunk testvérében valóban én egy földi ember vagyok, aki tudom, hogy hogyan és miképpen szeretném kialakítani az életemet, hogyan és miképpen szeretnék cselekedni, és hogyan és miképpen szeretnék jót adni és tenni”.

Most csak egy példát hoztam fel számotokra, hogy hogyan és miképpen vagyok én Atyám gyermeke és Jézus Krisztus Uratoknak, vagyis Nekem testvérem.

Ezekre mind-mind oda lehet figyelni, felismerni és elfogadni, mert mikor példának veszünk egy imádságot, egy engesztelést, egy felajánlást, és mikor megtörténik egy felajánlás, és nyitott szívvel és lélekkel elkezdesz imádkozni és átadni önmagad, hányszor tudsz hinni és bízni ebben, hányszor tudsz megnyílni e felajánló ima révén? Vagy csak úgy könyveled el, hogy: „Te is eredj, és te is eredj!” Csak imádkozom, de hogy az ima hogyan és miképpen indul el, és oda jut-e, ahova én szeretném elküldeni e felajánlásban, azzal talán nem törődöm.

Akkor erre ti saját magatok adhattok választ, hogy ti melyik szolgához tartoztok: az okoshoz vagy a gonoszhoz?

Én, Jézus Krisztus Uratok példabeszédben adom meg számotokra a mai nap tanítását is, hogy legyetek éberek, és legyetek felkészültek, mert ma jelen vagy, de senki sincs biztosítva arról, hogy holnap e tájban ismét jelen leszel-e.

Ezért kell felkészülni, ezért kell készen állni, mert nem tudod, hogy mikor kopogtatnak, nem tudod, mikor leszel a meghívásban, hogy elindulj, és valójában hova tudsz eljutni az éberségedben, a virrasztásodban a felajánló imád révén?

Mert ez a tanítás ma, a tanítványaimnak is így szólt, hogyan lehet majd számotokra jelen a világ végéhez a tanítás, mert sokan és sokan a mai napban is, a jelenben is azt mondják: „Hát, ha nem világ vége lesz, akkor bár már kapjunk már egy nagy figyelmeztetést! Hát gondolkozzunk már el az életen!”

Én, Jézus Krisztus Uratok a tanításommal adom nektek, hogy ezeket mind fel lehet ismerni, el lehet tudni fogadni, és el lehet rajta gondolkodni, hogy hova tartozom. Hisz, ahogy mondottam például most a bűnbánat-időt vagy az elmúlt évet, amely már mögöttetek van, amikor azt mondottam számotokra, hogy változott a világ, változott az ember, a testvér, a felebarát, és változott sok minden körülöttetek, hisz sok minden felgyorsult, és ezért Én, Jézus Krisztus Uratok a változásban a szeretetet adom nektek, mert a szeretet, az az egy, ami mindig ugyanaz marad, ami – most Én nem megyek vissza egész a kezdetekig, csak azt mondom, talán két éve, mint ma – a szeretet, amely fontos, hogy bennetek legyen, erősítsen, óvjon és védelmezzen, és mutassa meg számotokra az elindulást a mindennap-útpályán a haladásban.

Fontos, hogy érezzétek, hogy a kegyelem az ajándékában hogyan is jöhet el felétek és hozzátok, hogyan ölelhet át, hogyan melegíthet fel, hogyan mutathassa meg számotokra a felismerést a meghíváshoz, mert e változó világban Én, Jézus Krisztus Uratok nem teszem azt, amiről néha úgy beszéltek, mint ahogy mondom nektek: van az őskereszténység2, s van a jelen. Az őskereszténységben hányszor és hányszor hallottátok, mikor azt mondták zúgolódva: „Ha nem kapunk jelet, hát nem hisszük el valamelyik prófétának azokat a szavait a tanításban, amelyet nekünk mondott.”

Én most a jelenben azt mondom számotokra: Nem fogok így a fejetekre koppintani, hogy érezd, hogy ebben a változásban már vannak jelek, vannak megtapasztalások a figyelmeztetéshez, és ez alapján ki tudjátok alakítani, hogy hogyan és miképpen szeretnétek élni.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok nem azt mondottam számotokra, hogy készüljetek, mert itt a világ vége. Én azt mondom nektek: Legyetek éberek, virrasszatok, és felkészültek, mert nem tudjátok, mikor jön el az Emberfia közétek! Talán még sejtelmetek sincs róla, de lehet gondolkodni rajta, hogy: „Igen, mert én talán úgy imádkozom, hogy kiadom önmagamból, és Hozzád küldöm, Uram, a Te Szentséges Szívedhez, mert hiszem és tudom, hogy meghallgatsz, elfogadod, és bennem van annyi türelem a tanítás révén a szeretetben, hogy ki tudom várni a meghallgatást a felajánló imámra a kegyelem működésében.”

Hányszor és hányszor elmondottam: Nem szabad mindent siettetni e rohanó világban. Semmiről nem késtek le. Mindent meg lehet élni, mindent meg lehet tapasztalni, mindenből lehet erőt meríteni, és minden által működhet a legnagyobb, a szeretet, „ami által más vagyok, és más lehetek, és akkor felkészülök, Uram, és éber leszek, hogy én valóban az okos, jó szolga alapján, a példabeszédben, tudjak élni, cselekedni, és ha kell, tenni, jót adni, felajánlani, és nyitott, őszinte szívvel pedig imádkozni”.

Úgy-e, ezek mind olyanok, amelyeket meg tudjátok tenni a cselekedetekben.

Én, Jézus Krisztus Uratok nem olyant kérek, amelyet nem lehet teljesíteni, ami miatt félelem, fájdalom, bánat, szomorúság és aggodalom ül a szívetekre, lelketekre, hisz ezek úgy is elfoglalják a helyüket bennetek. Néha túlságosan, hisz szinte nem tudtok helyt adni az örömnek, a békének, a szeretetnek. Hisz ha ezek bennetek vannak, és szinte összekovácsolódnak, egyet alkotnak, mennyivel mások vagytok, mások lehettek, mennyivel érzitek, hogy erősebbek vagytok, és érzitek ez által már a kegyelem működését a felismeréshez és az elfogadáshoz, „és akkor tudok figyelni, Uram, a Te tanításodra, mert a szeretet szinte összeköt mindent e kegyelem által.”

Ennek reményében ajándékozlak meg ma benneteket e tanítás végén e csodálatos kegyelmi áldással, amely felkészít benneteket, hogy imádkozzál, virrasszál, legyél felkészült, és a felkészültségedben legyen jelen a szeretet, az öröm, a béke a megtapasztalásában, hogy ez által váljunk eggyé, és működhessen rajtunk és bennünk mindez, amire szükség van a mindennapi élet felismerésének, elfogadásának és az út meghívásának küldetés-követésében, e jelenben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon ma reátok, minden nyitott szívű testvéremhez, kik jelen vagytok, és kik majd ezután részesültök e tanításból, hogy megérinthesse szíveteket, átöleljen benneteket ez a Szeretet-fénysugár az öröm kegyelmének békéjében, hogy megváltoztathasson benneteket a felismeréshez, az elfogadáshoz, a küldetéshez és a követéshez, és akkor boldogan mondhassátok, hogy „valóban, mi az Atya gyermekei vagyunk”, és valóban mondhassátok boldogan: „Mi Jó Jézus Krisztus Urunk testvérei vagyunk a meghívásban, mert figyeltünk, felismertük és elfogadtuk, és ez által haladunk a küldetésünk, követésünk részében.”

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2015. szeptember 4.

Jézus Krisztus Urunk:

2. R IMG_6290  jav [Köszöntöm testvéreimet a] mai napon, akik meghallottátok hívásomat, és a hívásban egyre többen és többen engedelmeskedtetek, és részt vettetek e fájdalom, szenvedés jelen lévő ünnepén.

És köszöntöm mindazon testvéreimet, akik a mai napon csak lélekben voltatok jelen, és lélekben követtétek és kísértétek e fájdalom, szenvedés Golgotáját, hogy ti is részesülhessetek mindabból, e jelen kegyelemből, amelynek részesei lehettünk.

A mai nap tanítása1 elsőként az volt, ami tanítványaimnak szólt, hisz a tanítványaim megpróbálnak úgy élni, hogy figyelnek másokat, és a másokban, a felebarátban és a testvérben, majd ők megjavítják őket. De Én, Jézus Krisztus Uratok így szólottam feléjük, hogy:

‒ Amíg saját magad hibáit a tettek cselekedetében nem javítod ki, és nem változtatsz, addig te ne akarjál másoknak segíteni, és azok hibáit megjavítani.

Példabeszédet adtam számukra ‒ a példabeszéd, amely nem volt ismeretlen, hisz ahogy már régebben elmondottam számotokra, hogy az Evangélium tanításai közel három éve ismétlődnek, és ismét rá esik a tanítás választása, ami által felismeritek, elgondolkodtok, próbáljátok magatok elé vetíteni az utolsó tanítást, ami erről szólt abban az időben. Csak, hogy azóta annyi sokféle tanítás volt, hogy nem mindig jut eszetekbe, csak néha egy-egy szófoszlány vagy egy mondat, így a mai nap tanítása is nem volt ismeretlen számotokra, mert azt mondottam a példabeszédben tanítványaimnak, hogy:

‒ Ne akarjatok ti senkit megváltoztatni addig, amíg önmagatok nem vagytok teljesen tiszták.

A hibáitokat kiküszöbölitek, és érzitek a jelen szeretetet.

Vak, úgy-e, nem vezethet világtalant?

Mert hogyan is van ez a jelenben?

Ezt mondhatjátok úgy a jelen szavakkal, hogy a vak és a világtalan egy pár, akik egyik sem lát, és ha megfogják egymás kezét és elindulnak az úton, és megjelenik egy gödör, mivel nem ismerik, mindketten beleesnek.

Ezért hát a példabeszédet a jelenben úgy kell értelmezni, hogy: „Én a jelenlétben felismerem, Uram, hogy amíg én nem küszöbölöm ki a saját hibáimat a tettek, cselekedetek révén, addig nem megyek oda egy felebaráthoz, egy testvérhez, és megpróbálom neki elmondani, hogy hogyan és miképpen működjön és cselekedjen.”

Fontos, hogy ezekre oda tudjunk figyelni a jelen tanításában.

De folytatódott itt a tanítás, hogy hogyan és miképpen, a példabeszédben, hogy ne akarjál felülmúlni a Mestert a tanítás által. Legyél olyan tökéletes az emberben, hogy mielőbb hasonlíthassál a követésben a Mesterhez.

Úgy-e, a jelenben ez megint a mindennapi életünkhöz így szólhat, hogy: „Én, ha néha tisztában vagyok is a dolgokkal, de akiktől ezeket tanultam, nem akarok föléjük menni, nem akarom azt mondani, hogy: »Ó, ti már nem vagytok jó; én jobban tudom, hisz én már okosabb vagyok!«”

A jelenben fel kell ismerni a Mestert a Tanítóval, hogy hogyan és miképpen adja a tanítást, hogyan és miképpen csatlakozok Hozzája, követem a tanítást, és szeretnék én is olyanná válni.

Itten most azt tudom nektek elmondani a példabeszédhez, hogy kiválasztott Mária szolga, ti tudjátok, sokan, hogy nem olyan régen azzal a pásztorral, aki ma nincs közöttetek, de lélekben itt van, elutazott egy olyan rendbe, ahol a pásztor mindig elmondotta számotokra, hogy ez egy kemény és egy szigorú rend. Hát ezt a külső szemlélő így könyveli el. De aki ott van jelen, az tökéletes akar lenni. És kiválasztott Mária testvéremhez is az volt a kérés, hogy:

‒ Ajánlj föl bennünket, hogy tökéletesek legyünk Jézust szolgálni, tökéletesek legyünk Jézus felé az imában, tökéletesek legyünk a felebarátok iránt, tökéletesek legyünk mi egymással, akik itt élünk. És ezt a tökéletességet fogadjuk el, mert akkor érzem, hogy Jézus lakik bennem.

Úgy-e, milyen érdekes?

A tanításnak a része ezt a tökéletességet szeretné nektek elmondani a mai jelenben, hogy lehet tanulni olyantól a felebaráti, testvéri szeretetben, aki lehet, hogy távol van tőled, vagy nem ismered, vagy éppen nem is hallottál róla, de ha mégis valaki elmond neked valamit, szívedbe zárod, és elgondolkozol, hogy: „Valóban, mi mondhatjuk azt, hogy lelki testvérek vagyunk, mert egy síkon, egy hullámhosszon mozgunk. Mindegy, hogy te ott vagy, és mindegy, hogy én itt vagyok. Mert a tanítás ezt adja számunkra, hogy legyünk egyek akkor is, amikor távolság van közöttünk.”

De a lelki eggyé válás a szeretet működésében mást tud nyújtani. És akkor tudunk mi is tökéletessé válni, és már szinte nem csak hasonlítani, hanem megállni a Mester mellett, és a Mesterre feltekinteni, és ha a Mester azt mondja számunkra is a jelenben: „Jöjj, és kövess, testvérem!”, ez majdnem úgy hangzik, mint mikor akkor kiválasztotta tanítványait, és azt mondta: „Jöjj, és kövess, és tanítványom leszel.”

És a jelenben ezeket mind-mind fel lehet ismerni, el lehet fogadni, érvényesülni, és ez által változni és változtatni. És akkor nem az az ember vagyok a felebarátban, a barátban, aki oda megyek, és talán még nem is ismerem, s azt mondom neki: „Hát, barátom, neked van egy szálkád a szemedben! Majd én kiveszem, megnézem!”

Úgy-e, így érdekesen hangzik, e szavak?

De ha mélyebben belenézel a mondanivalójába, akkor ez néha szinte bántó. „Hát honnan tudja ő, hogy valójában bennem mi zajlik? Lehet, hogy a szememben e szálkát észrevette, mert megvillant előtte, és ő ezen mindjárt cselekedne. De nem veszi észre, hogy az ő saját szemében meg már jelen a gerenda.”

Gerenda?! Néha mondhassuk, hogy szinte erdő van előtte, és nem lát ki belőle! De az okosságát mégis gyakorolni akarja mások felett.

És néha nem kimondott ez az okosság a segítségnyújtás, hanem néha ezzel meg tudtok bántani a felebarátot, a barátot és a testvért.

És itt is mit mondottam Én tanítványaimnak?

‒ Előbb vedd ki saját szemedből azt a gerendát, ami által nem látsz, nem érzékelsz, nem ismersz fel.

És ha már ez nincs jelen, akkor észreveszed felebarátodat, barátodat, testvéredet, és már talán akkor nem is tűnik annyira szemedbe az a szálka, akkor már elgondolkozol azon, hogy érdemes-e oda mennem, és hogy kivegyem-e ezt a szálkát. Mert akkor már rádöbbenek, ó, hogy a testvérem, a barátom, a felebarátom egész másképp van jelen, egész másképp tudok rá nézni, egész másképp tudok vele beszélgetni. Már érzem a melegséget, érzem a szeretetet, érzem a közelséget, és akkor érzem, hogy mi már egyek vagyunk, és ismét, ahogy mondottam az első példabeszédhez: egy sík, egy út, amelyen haladunk. Már szinte kézen fogható, és kézen fogva mehetünk az úton, és észrevesszük a felebarátot, a testvért, észrevesszük, hogy mi valóban egyek vagyunk Jézus Krisztus Urunkkal, Ő az igazi Nagy Pásztorunk, Ő a mi Legnagyobb Testvérünk, és mi ehhez a Pásztorhoz, és ehhez a Testvérhez szeretnénk tartozni, hasonlítani, követni, és Melléje állni. És akkor, ha szétnézek, akkor öröm az élet, öröm a testvérekkel való találkozás, örömmel tudjuk átölelni egymást, és örömmel tudunk elindulni. S akkor tudjuk, hogy mi a megbocsájtás lényege. Mert a megbocsájtás ahhoz a hibához is tartozhat, amelyet ki kell küszöbölnötök, hogy ti tökéletessé váljatok.

A tökéletességhez sok mindent lehet felsorolni, felajánlani és kérni, és eggyé válni vele, és érezni, hogy más vagyok, érezni, hogy bennem Jézus lakozik, mert elfogadtam Őt, szívemben helyet készítettem Számára, és boldog vagyok, hogy eggyé válhatok Vele e kegyelem szeretete révén. S akkor a mindennap öröm, ünnep és kegyelem. És nem csak a fájdalom, a bánat, a szomorúság, a kétely, amely megbotránkoztat, ami által nem tudok figyelni önmagamra, nem tudom elfogadni felebarátomat, testvéremet, mert csak magammal vagyok elfoglalva.

Ilyenkor érezni kell azt a szeretetet és azt a kegyelmet, ami ajándék, ami erő a felismeréshez és az elfogadáshoz és az eggyé váláshoz, hogy akkor változtattam, követek a küldetésben, a hasonlóságban, a tökéletességben, a felismerésben és az elfogadásban. S akkor boldogan tudok élni, boldogan tudok haladni e meghívott úton, mert én is egy olyan testvér vagyok, aki felismertem mindazt, ami a tanítás által nekem szól e kegyelem működése révén.

A második tanításunk2 a mai napon pedig arról szólt felétek, hogy mikor Nikodémus felkeresi Jézust ‒ és ezt a tanítást megadtam, mert azt mondottam Nikodémusnak, hogy senki sem magasztalhassa fel önmagát egész a Mennyekig, aki nem onnan érkezett, és alá nem merült a jelen dolgoknak, a jelen világnak e szeretetében.

S akkor lehet mondani: Én, Jézus Krisztus Uratok, ki Nikodémusnak azt mondottam, hogy:

‒ Az Emberfiát is fölemelik egykoron épp úgy, mint ahogy Mózes felemelte a kígyót a pusztában.

De Én nem azért jöttem az Emberfiában, hogy elítéljem ezt a világot. Én azért jöttem, hogy megváltoztatva tökéletessé tegyem a felismerést ebben a világban.

És ha ezt a tanítást meg tudjuk érteni, fel tudjuk ismerni, hogy valójában mit mond a puszta, a kígyó, a felemelkedés, és mit mond az Emberfia, aki már előre elmondotta, hogy:

‒ Felemelnek az Emberfiában.

Mert az ünnep, amely előtt álltok, erről fog megemlékezni, és ezt adja számotokra, az Evangélium tanítását. És hogy tökéletes legyen a felismerés és az elfogadás, ezért, ha a Keresztre tekintek, és a Kereszt tanítását Én nektek különösképpen akkor adom meg, amikor megtörténik a hajnal örömünnepe a Feltámadásban, és mikor azt mondom nektek e hajnal fényének illatában:

Íme, a Kereszt, tekints reá szíved szeretetének örömével, mert ez a Kereszt szeretetből van jelen, hisz Én, Jézus Krisztus Uratok szeretettel vállaltam mindazt, hogy Én jelen legyek ezen a Kereszten.

Az Én megváltásom, az Én szeretetem, az Én jelenlétem így hozhassa el számotokra, hogy tökéletes legyen az emberiség e jelen világban.

Mert ebben a rohanó világban a nehézségek körülvesznek benneteket. De a nehézségekből ki lehet lépni, és lehet kérni önmagatok számára a kegyelem működését a segítségnyújtásában. És akkor, ha a Keresztre tekintek, akkor öröm járja át szívünket, lelkünket, mert érezzük, hogy a Keresztből sugárzik a szeretet, az a szeretet, amely átölel, amely felmelegít, amely megerősít, és ami által megváltozhat az életünk a kegyelemben, és haladhatunk a mindennapokban.

És akkor boldogan tekinthetünk erre a tanításra, és boldogan megérthessük azt a szót a mondatban, amikor ebben a tanításban az hangzik el, hogy: Atyám úgy szerette ezt a világot az övéivel, hogy Engem, Egyszülött Fiát adott oda nektek, hogy Én megválthassam, és Én üdvösséget hozzak e világba e szeretet által, a kegyelem működése révén.

S akkor, mint a testvéri felebarátban, szinte összekovácsolódtok, tudtok alkotni, mint mikor nektek árasztom áldásaimat évek folyamán, és azt mondom, hogy alakítsunk egy láncot, és ne azt nézd, hogy ki van melletted, ki fogja meg kezedet, kivel alkotod a láncot, hanem legyen nyitott a szíved, felkészült, örömmel a szeretethez, a kegyelemhez a befogadás révén, hogy megerősödve tovább tudjak élni és haladni e meghívott, mindennapi úton. És ha ezeket felismertem, elfogadtam, eggyé váltam vele, akkor nekem ez a tanítás javamra válik, és meg tudom érteni mindazt, amit először Nikodémus se értett meg, csak később, és akkor már boldog volt, hogy ő ennek részeseivé vált e tanítás által.

És ti is boldogok vagytok, mikor egy tanítással részeseivé váltok mindabban, a jelenben, ami most körülvesz benneteket. És akkor boldogan tudjátok mondani: „Szinte bele tudok kapaszkodni, mert erőt ad. Bele tudok kapaszkodni, mert érzem a szeretetet. Bele tudok kapaszkodni, mert tudok haladni az úton. Bele tudok kapaszkodni a felebarátomba, és már nem vagyok egyedül, már többen vagyunk. És boldog vagyok, hogy én ehhez az úthoz tartozom, ami előre vezet a Fény világosságában, és a kegyelem működése révén átölel, felmelegít és erőt ad.”

Így a mai napon e két tanítás szinte egymásra épülve megadja számotokra e hónap Evangélium-tanításából, hogy: „Hogyan és miképpen kell a mostani jelenben felismerni ennek a tanításnak, az Evangélium élő működésének mondanivalóját, hogyan vagyok én benne egy testvér, akire boldogan mondhatom szívem nyitottságának szeretetével, hogy én egy olyan testvér vagyok, aki hasonlítok a Mesterhez, sőt, Melléje akarok állni, sőt, még tovább megyek: követni akarom, mert tökéletes akarok lenni, mint az Ő tanítványai, és a tanítványaiban most mi a jelenben, mert a jelent így adja meg számunkra a mindennapokhoz és a mindennapok révén.”

Köszönöm, hogy így felismeritek a tanítás lényegének mondanivalóját.

Így a mai napon árasztom majd reátok áldásomat kiválasztott Mária szolga által.

De még mielőtt az áldásra megyünk, a mai nap is kérni fogom az íródeákomat3, hogy közeledik a névünnep az Édesanyám tiszteletében, és ne feledkezz el róla, hogy ismét te köszöntöd.

Tudom, hogy néha elgondolkodol, hogy: „Hogyan és miképpen tegyem?”

Ilyenkor gondolj arra, amikor még a kezdetekben távol voltál, a munkád lekötött jobban, mint most, amikor még mindent nem értettél, és felkértelek, hogy köszöntsd Nevemmel, jelenlétemmel a névünnepet köszöntő testvéreiteket néhány gondolattal, néhány szóval. És boldogan leírtad, és örömmel átadtátok.

És most, ennyi idő után, ismét ezek az ihletek megjelennek, erőt adnak, és szeretettel tudod köszönteni az Édesanyát a testvérek nevében a névünnepben, mert hála és köszönet virágát sokszor és sokszor elhelyezitek Atyám házában, a zarándokhelyen e jelképszobornál, de a köszöntő, a szó, a hála, a megbecsülés, ez most közös lesz a jelen lévő testvérekkel együtt a megjelenésben.

Ennek reményében most áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária szolga által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok ebben a szeretetben, ebben a kegyelemben, ebben a Fényben, amely a mai nap tanításából reátok árad, összefon benneteket az eggyé váláshoz, a kegyelemhez és a szeretethez, hogy a jelenben is az Élő Evangélium a tanításában megadhassa számotokra azt a segítséget, „amelyre pont most talán szükségem van, ami által megerősödöm, és ami által érzem, hogy én is az a tökéletes testvér, felebarát, követő akarok lenni az én Mesterem mellett, aki mellé állhatok, és haladhatok a mindennapokban, a mindennapokhoz”.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

 A SZŰZANYA KÖSZÖNTÉSE

Égi Édesanyánk!

A Földön élő gyermekeid köszöntését fogadd e szerény mondatokban.

Mindannyian a lelkünk virágát nyújtjuk Neked imánkban.

Köszönjük, hogy felénk fordítod Tekinteted, felemeled az elesett gyermekedet, s szelíd mosolyoddal bátorítasz bennünket.

Lábad elé borulva adunk hálát a simogató Kezedért, a lelki vigaszért, az elfogadott imákért, az érezhető Anyai ölelésért.

A névünnepeden együtt, összefogott kezeinkkel, mint a szentolvasó-szemek, alkotunk egységet, s örömben, szeretetben adjuk át köszöntésünk Neked.

Üdvöz légy, Mária! Drága, Jó Anya! Boldog névnapot!

A szerető gyermekeid.

Ámen.

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2015. október 2.

3.  IMG_6338 jav.

Jézus Krisztus Urunk:

[Köszöntöm] testvéreimet a mai napon, kik meghallottátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok, hogy e ünnepben ismét egyek lehessetek.

Köszöntöm mindazon testvéreimet, akik ma lélekben kísértek el benneteket e ünnepen a fájdalom, szenvedés Golgotáján.

A mai nap tanításom, amely felétek szólt1, elsőként egy példabeszédet adtam számotokra. De mielőtt még a példabeszédhez eljutunk, előtte, úgy-e, van az írástudó, aki próbára akarja tenni a Mestert. Ezért oda állt Elém, és kérdezett, hogy:

– Hogyan és miképpen éljek és cselekedjek?

Erre a kérdésre Én is, Jézus Krisztus Uratok kérdéssel feleltem, hisz azt mondottam:

– Nem ismerted az Írást? Nem olvastad? Nem tudod, mi van benne?

Erre ő válaszol, és elmondja, hogy hogyan és miképpen van jelen az Írás: Szeresd Istenedet tiszta szívedből, tiszta lelkedből, tiszta elmédből és tiszta kegyelemből, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat.

Ez egy kicsit nehéz, hogy ha magamat szeretem, hogy szeressem én a felebarátomat? És egyáltalán, ki az én felebarátom, vagy van-e nekem felebarátom?

Ma, ha szétnéztek e Szeretet házában, kik meghallottátok a hívást, és úgy-e, ünnepen teljesek legyetek, ha egymásra tekintetek, akkor azt mondjátok: „Valóban, felebarátok vagyunk, de a felebarátban már úgy jövünk, mintha haza jönnénk, mintha nekünk is a családunk egy része ez a hely, ahol lerakhatom bánatomat, fájdalmamat, felajánlásomat, kérésemet és fohászomat, mert tudom, hogy itt hagyhatom, és tudom, hogy meghallgatásra talál, de a meghallgatáshoz néha türelmesnek kell lenni a várakozásban.”

És ha ezek mind-mind megvannak, akkor megértem, hogy ki az én felebarátom. Akkor, úgy-e, ti, már a jelenlévő testvéreim e jelenben, már nem teszitek fel a kérdést, mint az írástudó, hogy:

– Ki az én felebarátom, és kit kell majdnem úgy szeretni, mint önmagamat?

Mert azt nem majdnem, hanem úgy kell szeretni, mint önmagamat.

A kettő között azért van egy kis különbség, amelyre illik odafigyelni, hogy hogyan és miképpen cselekszel.

Ekkor jött számukra a példabeszédem: van egy ember, aki rablók kezére került, akit összevertek, félholtan ott hagytak.

Úgy-e, jött a pap – ahogy írva vagyon, de Én, tudjátok, sokszor pásztoraimnak szólítom e kedves megszólítással, mert pásztorok lettek a nyáj élén, akik vezetik a nyájat, vagy terelgetik Felém és Hozzám vagy Atyámhoz –, ki szintén reá tekintett, és tovább haladt. Majd jött a levita, aki szintén elhaladt mellette, és csak ő már rápillantott. És jött az, akit néha megszóltak, mert ő szamáriai. Hát a szamáriaiakat nem igen fogadták el az akkori időben. És mégis ez az egy, aki nem ment el mellette, hanem megállt, megsajnálta, olajat, bort öntött sebeire, hogy bekötözhesse, hogy enyhítse fájdalmát. De még ez után is többet tett, mert felültette teherhordó állatára, és elvitte a legközelebbi vendéglátóba, és ott gondozta. De még mindig nem hagyta magára a felebaráti szeretetben, úgy-e, hanem elővesz 2 dinárt, és odaadja a vendéglősnek, hogy gondját viselje. De ha ő mégis többet költött volna reája, majd legközelebb, ha visszatér, megfizeti neki. Teát úgy gondoskodott róla, hogy neki semmi adóssága ne legyen, de viszont ebből felépüljön a betegségében, hogy összeverték és véresen, félholtan ott hagyták.

És ekkor – hogy is van a példabeszéd?

– Ki volt ennek a felebarátja?

És hogy válaszol az írástudó?

– A Szamáriából érkező ember, aki az irgalmasságot gyakorolta.

Úgy-e, milyen szép ez a szó?

S úgy-e, milyen kedves és nem ismeretlen előttetek, hisz Én, Jézus Krisztus Uratok már hányszor és hányszor megadtam az irgalmasság szeretetét, hogy hogyan és miképpen van jelen, és hogyan és miképpen működik a felebaráti szeretetben?

És most, ha csak itt bent, és majd utána a Szeretet házában így végignéztek, milyen jó érezni, hogy: „Mi is felebarátok vagyunk. Milyen jó, hogy ha átölelhessük egymást! Milyen jó, hogy a mosoly, a szeretet, a köszöntés erőt ad, hogy ismét egyek lehetünk. Van, hova eljönnünk, ahol úgy érezzük, hogy szinte haza jövünk. Mert igen, Uram, Jézusom, Te itt vársz bennünket, Neked bármit átadhatunk és lerakhatunk, mert tudjuk, hogy meghallgatsz és segítséget nyújtasz.”

És ez az öröm, ez az ünnep, ez az irgalmasság, amely működik rajtatok és bennetek, amikor tudtok figyelni egymásra a felebarátban.

De ezt az irgalmassági szeretetet, ezt némelyek másképp próbálják számotokra elmagyarázni, és néha egy kicsit rátok erőltetni, hogy hogyan és miképpen kell cselekedni.

A cselekvéshez is fontos, hogy tisztán láthassunk, a cselekvéshez is fontos, hogy érezzük a kegyelmet, érezzük a szeretetet, érezzük, hogy a cselekvés valójában mit tud nekünk nyújtani, hogy örömmel tölt el, szeretettel, és tudom, hogy hogyan és miképpen élek.

És sokan és sokan várjátok már hónapok óta, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok miért nem szólok felétek és hozzátok a mostani jelenről.

A mostani jelen a mai tanításával van jelen, hisz van a pap, vagyis, ahogy Én nevezem, a pásztor, van a levita, és van a szamáriai ember. Ezek mind-mind különbözőek, és mind-mind azt hiszi, hogy ő a legfontosabb, de mikor cselekedni kell az irgalmasság szeretetében, akkor megfontolható.

Ezért így azt mondom nektek a mai napon e tanításban: itt is megfontolható, hogy mi minden zajlik, és hogyan zajlik. És valójában ez lenne a szeretet? Így működik az irgalmasság szeretete? Vagy többen és többen ebből kovácsolni akarnak maguknak valamit a jövőhöz?

És fontos, hogy érezzétek, hogy „én a hitemben élek; a hitem, amely nem egy vallás, hanem itt a szívben van jelen, mert a tanítások révén már megtanultam, hogy nem a vallás a fontos, hanem a hit”.

De a hit is, hogy honnan és miképpen érkezik: Tőlem, Jézus Krisztus Uratoktól, Atyámtól, és ahol jelen van az Édesanya, és különösképpen ennek az országnak a Királynője, vagy éppen egy mást szeretnének elterjeszteni, és szinte rátok erőltetni?

Ehhez Nekem nincs mit mondanom, Jézus Krisztus Uratoknak. Ha van hited, ha tudod, mi az irgalmasság szeretete a cselekedetekben, akkor a szerint működjél. Hisz ennek a szamáriai embernek, aki megtette az irgalmasság cselekedeteit, és ekkor megkérdezem, úgy-e, az írástudót, hogy a háromból melyik volt a felebarátja az elesettnek, a magára hagyatottnak.

Hogy is válaszolt?

– Hát, a harmadik, aki a szamáriai, aki irgalmasságot gyakorolt.

S erre az írástudónak mi a válasz?

– Te is menj, és e szerint cselekedj.

Én, Jézus Krisztus Uratok ma azt mondom nektek: ti is menjetek, és majd e szerint cselekedjetek most, a jelenben, mert a jelenben is fontos,hogy hogyan élsz, hogyan értékelsz, hogyan fogadod el az irgalmasságot, és hogyan működik rajtad és benned, és ez által hogyan cselekszel e irgalmasságban a mai jelenben, és a hited, amely nem egy vallás, amely benned van, szívedben, lelkedben, hogyan működik rajtad, hogy valóban szereted-e Atyádat, Istenedet szívedből, lelkedből, erődből, elmédből.

Ezek mind-mind megfoghatók a tanítás révén, amelyet ma számotokra adtam, és számotokra adok, hogy ezzel el lehet gondolkodni, ezzel lehet cselekedni, és ez által lehet működni, hogy ha kell, összekovácsolva, láncban. Rátok van bízva, hogy hogyan és miképpen cselekszetek. És ne csak várjátok, hogy majd valami megoldódik.

A hited arra ösztönöz, hogy ez által tenni is, és cselekedni is kell, hogy a kegyelem egyformán tudjon működni rajtam, rajtad, rajtad és rajtad, testvérem, hogy a felebaráti szeretet összekössön bennünket a mindennapi élethez és a mindennapi életben.

És ezért fontos, hogy Én nem papnak, hanem pásztoraimnak szólítom mindazokat, akik elfogadják e felkérést, és azt mondják, hogy: „Igen, elfogadom most ezt a közösséget a nyájban, és megpróbálok ennek a közösségnek pásztora lenni.”

Ezért Én, Jézus Krisztus Uratok többször és többször már beszéltem róla, hogy pásztoraim vannak, és nem papjaim. Mert a pásztor és a pap között is van különbség, mert van pásztor, aki elmegy azért az egyért a kilencvenkilencből, aki eltévelyedett, nem hagyja magára. A pap, hát az majd várja: „Majd csak visszatér valamikor! Majd csak visszatalál a nyájához, ha szüksége van a nyájára!” És ha eltéved, elkóborol, vagy éppen úgy jár, mint ez, aki a rablók kezére került, és ha nincs segítség számára, semmivé válhat.

Tehát ezeket mind-mind a pásztoraimnak is a hit szeretetével és az irgalmasságával tenni és cselekedni kell.

És örülök Én, Jézus Krisztus Uratok, mikor a pap testvérem elfogadja, hogy ha Én pásztornak szólítom. Mert, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok a Nagy Pásztor, ahogy mondani szoktátok, az Egyetlen Pásztor, és „van az egy nyáj az akolban, és ahhoz szeretnék tartozni”, és ehhez az akolhoz tartoznak az Én pásztoraim, hogy vezetni, terelni, segíteni és szolgálni tudjanak egy nyájban, hogy egy legyen a kegyelem, a szeretet, ami összekovácsol, s ami által működik rajtatok és bennetek, hogy a mindennapi életben szeretettel és örömmel tudjunk menni, és elfogadni mindazt, ami körülvesz bennünket.

Ennek reményében adom számotokra áldásomat, hogy óvjon, védjen, vezessen, és az irgalmasság áradjon reátok, töltse be szíveteket, töltse be lelketeket, és ezzel az irgalmassággal legyetek jobbak, ezzel az irgalmassággal öleljétek át egymást, és ezzel az irgalmassággal ismerjétek fel, ki a ti felebarátotok, akinek lehet, hogy nem csak a szeretetedre van szüksége, hanem a segítségnyújtásodra, mint ennek az elesett embernek, akit véresre vertek a rablók, mert nem csak kifosztották, hanem véresre verték, és félholtan ott hagyták. De mégis jött egy, aki segítséget nyújtott, nem hagyta, hogy semmivé váljon, mert a szeretet az irgalmasságában így van jelen.

És így árad ma reátok az irgalmasságom szeretete, hogy mielőbb felismerd nyitott szíveddel, őszintén azokat a felebarátokat, akikkel össze tudtok kapcsolódni, szinte láncot alkotni, és azokat, akiket lehet, hogy pedig fel kell ismernetek, hogy ti tudjatok segíteni rajtuk, hogy felismerjék mindazt, ami jelen van a mindennapi életben, csak még nem vették észre.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, egész lényeteket, és működjön rajtatok és bennetek, hogy az irgalmasság szeretete ismét erőt adhasson ehhez a mindennapi meghívott úthoz az életben, amely előtt álltok, s amely jelen van számotokra.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

BÚCSÚ ANTAL ATYÁTÓL

Antal atya IMG_4673

Antal agya

Antal atya gyász 2

Krisztus feltámadt!

Antal atyát (Anton Keindl), aki a Sükösdi Szeretetközösség lelkivezetője volt, és Jézus Krisztus Urunk kiválasztott szolgájának, Takács Zoltánné Rogács Máriának gyóntatója és lelkivezetője volt, 2015. szeptember 22-én a Mennyei Atya haza szólította. 83 évet élt, és 2002 óta volt a Sükösdi Szeretetközösség lelki atyja. Fájdalommal búcsúzunk Tőle:

 Drága, jó Antal atya!

Milyen boldogan fogadtad a szót, amivel Jó Jézus Krisztus Urunk szólított: „a pásztor testvér”.

Igen. Mi is ilyen boldogan ölelünk Téged, mert igazi pásztorunk lehettél. Terelgettél a földi utunkon – szereteteddel.

Ölelünk – már csak gondolatban –, hisz búcsúzunk fájón. Szívünkben a szomorú valóság, hogy nem jön többé már Antal atya, a jó pásztor, ide Sükösdre szentmisét bemutatni, amit annyira szerettél.

Lelkünkben élnek tovább a mozdulatok, a kedves mosolyod, a vigasztalásod, a sok jó tanács, mit kaptunk tőled.

Köszönjük, hogy 13 és fél évig az igazi lelkivezetőnk voltál.

Öröm volt a Veled eltöltött lét minden perce, mert éreztük általad, Isten mennyire szeret bennünket.

Te már ott vagy Mennyei Atyánk ölelésében, s talán vigasztalón intesz felénk, hogy bízzunk továbbra is Istenben, mert egyek lehetünk a vigasztaló imákban, az emlékekben, mit örökre őrizünk lelkünkben, erőt merítve mindörökre.

Elköszönünk Tőled:

ISTEN VELED, DRÁGA, JÓ ANTAL ATYA!

 Búcsúzunk:

Elsőnek Mária és családja.

És mi mindannyian, a Sükösdi Szeretetközösség, akik igyekeztek jó híveid lenni. Ámen.

2015. szeptember 5.

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2015. november 6.

3. R  IMG_6292 jav.

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm a mai napon testvéreimet, akik meghallottátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e meghíváshoz, e helyre.

Köszöntöm a mai nap azon testvéreimet is, ismételten, akik ma lélekjelenlétükkel vannak jelen, és kísérnek el benneteket a fájdalom, szenvedés golgotai útjára.

A mai nap a tanítás épp így szólt hozzátok, hogy a meghívást hogyan és miképpen ismerjük fel, fogadjuk el, és a szerint éljünk és cselekedjünk, hisz a mai nap meghívása, elsőként az a része volt, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, a Mester elmegy egy szombati nap egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezve vegyek részt.1 De mielőtt még helyet foglaltam volna, arra lettem figyelmes, hogy a meghívottakban többen az első helyeket keresik, hogy ott szeretnének helyet foglalni. És ahogy így végignéztem rajtuk, így szólottam feléjük:

‒ Ne keressétek és foglaljátok el az első helyeket, mert ehhez Én egy példabeszédet is tudok nektek adni.

És a példabeszéd így szólt, hogy meghívnak benneteket egy lakomára vagy egy lakodalomba. A meghívást el kell fogadni szeretettel, el is kell menni, csak nem mindegy, hogy hogyan veszel részt, mert igyekszel egy fő, első helyet elfoglalni, holott nem néztél szét, hogy hátha van tőled közelebb álló, előrébb való a meghívottakban. Ekkor, aki téged meghívott, vagy benneteket meghívott, az oda megy, és megkér, hogy álljatok fel, és adjátok át a helyet ezeknek, akik itt vannak.

Úgy-e, szégyent érzel ilyenkor szívedben-lelkedben, mert úgy érzed, hogy mindenki benneteket vagy téged figyel, szinte reátok vagy tenéked szegezi szemeit. És akkor rádöbbensz, hogy ez a szégyen elkísér szinte az utolsó helyig. Ezért mondom ismételten a példabeszédben: ha meghívott vagy egy lakomára vagy egy lakodalomra, ne az első helyeket tekintsed magadévá, és ne azokat foglald el, hanem maradj hátul az utolsó helyeken, és aki majd téged meghívott, és végignéz, és látja, hogy te hol foglaltál helyet, majd oda megy, és így szól szépen:

‒ Barátom, áll föl, menj följebb, foglald el azt a helyet, ami ott reád vár.

És mikor te fölállsz, és látod, hogy hogy tekintenek reád, a te lelkedben is, és a te szívedben is öröm jár át, büszkélkedhetsz, érzed, hogy most a szemek rád szegeződtek, mert elfoglalhattad azt a helyet, amit nem is gondoltál, hogy talán a tied.

S ekkor lehet mondani e példabeszédben, hogy aki saját magát felmagasztalja, majd jönnek, akik megaláznak, és aki saját magát megalázza, azt jönnek, és felemelik és felmagasztalják. Mert úgy-e, mindent szeretetből kell tenni, és nem kényszerből. Érezni, hogy valójában hogyan és miképpen cselekedjél.

Hányan és hányan, mikor részt vesztek, most nem csak egy lakomán, és nem csak egy lakodalmon, hanem néha egy más meghívási helyre, és ott is az az első, hogy tekinted, hogy hol is van egy előkelő hely az első sorokban, mert „én mindent lehet, hogy látni, hallani, megtapasztalni akarok, mert ha ezeket nem tudom érzékelni, akkor nem tudok kialakítani önmagamnak semmiféle képet, mert azt sem tudom, hogy hogyan és miképpen veszek részt”.

Ilyenkor ez a példabeszéd segítsen felemelkedni, hogy hogyan és miképpen alakítsam ki az életemet. Mert, úgy-e, nem mindegy, hogy te saját magadat fölmagasztalod, vagy valaki jön, és téged fölmagasztal ebből az alsó, utolsó szintről, utolsó helyről, mert látja, hogy alázatos vagy, látja, hogy él benned a szeretet, látja, hogy a szeretet téged arra ösztökölt, és arra vezetett, hogy ne magasztald föl magadat.

Így van ez Atyám Országában is. Ott is nem biztos, mikor elindulsz a Fény útján az Örök Hazába, hogy mindjárt az első és az előkelő helyet kapod meg. Hanem ott is lehet, hogy először legalul, lehet, hogy az utolsó helyet kapod meg, és majd így törekszel előre, hogy elfoglalhasd azt a helyet, ami számodra is elkészíttetett. De ne akard ott se magad felmagasztalni. Várd meg, míg Atyám vagy Én, Jézus Krisztus Urad bevezetlek az Örök Élet Fényébe, hogy elfoglalhasd ezt a bizonyos szép helyet, ami számodra is elkészíttetett. És akkor biztos vagy mindabban, hogy: „Ez a sajátom. Ez az enyém, mert én nem akartam magam felmagasztalni, nem akartam az első helyet elfoglalni. Én az alázatban, a szeretetben, az örömben, a békében megpróbáltam kialakítani a mindennapi életben úgy az életemet, hogy tudjam, hova tartozom, kinek a gyermeke, és kinek a testvére vagyok. Én tanúságot tettem minderről a felebarátaim körében. Én nem szégyelltem megvallani, hogy igen, én az Atya gyermeke vagyok, és Jézus testvére. Én nem szégyelltem megvallani, hogy én értékelem az imákat, én tudok figyelni a kegyelmekre. Én boldog és örömteli vagyok, ha részt vehetek egy szentmise-áldozaton. És nyitott, örömteli szívvel felkészülve Jézus találkozásával ‒ vagyis Velem, az Isteni Második Személlyel ‒ a szentáldozásban. Én ezeket mind nem szégyellem, én ezeket megvallom, és kiállok mellettük, mert a szeretet, az alázatosság és a kegyelem működése ezt sugallja felém, és ezért kiállok, és bizonyságot teszek róla. És a meghívásomban, az alázatban és a szeretetben ezt felismerik, és majd értékelni fogják, és ez alapján a szeretet működésével kapom meg a megfelelő helyemet, és nem azért, mert akarom, és nem azért, mert muszáj, és nem azért, mert én a felmagasztalásomban így képzelem el, és így szeretném.”

Mert ha így működik rajtatok és bennetek a kegyelem ajándéka a mindennapokban, akkor nincs jelen az alázat szeretete, öröme és békéje, amiről pedig oly sok tanítást adtam már számotokra, hogy fel kell ismerni, tudni kell elfogadni, tudni kell értékelni, és eggyé válni és működni ebben a szeretet-kegyelemben, amely jelen van a mindennapi életben számotokra.

Fontos, hogy ezt a meghívást erre a helyre is így lehet értékelni, hogy lehet, hogy kiválasztott Mária testvérem, a szolga, meghív benneteket, hisz mondja számotokra:

‒ Jöjjetek, legyünk egyek e ünnep szeretetében! Örüljünk egymásnak!

És hogy ezt néha ki hogyan és miképpen értékeli és fogadja el, és mi szerint cselekszik, és akkor boldog, mikor megtalálja saját helyét, és a saját helyében senki nem megy oda, és azt mondja: „Most te kelj föl innen, és menj oda! Te kelj föl innen, foglald el ezt a helyet!”

Hisz ti itt sokszor és sokszor, azt mondottam kiválasztott testvérem által számotokra, és nem csak kimondottan ezeken a napokon, hanem a hétköznap ünnepeiben, hogy: Itt a család, szeretettel köszöntöm a családot, akik eljöttetek. Mert családiasan veszünk részt, és családiasan imádkozunk, engesztelünk, énekelünk, és érezzük a szeretet örömének kegyelmét a melegségben, amely átölel bennünket.

És a meghívás így jut el a ti szívetekhez és a ti lelketekhez. Kiválasztott testvérem, Mária megadja számotokra minden Golgotán a következő hónap meghívását, hogy:

‒ Jöjjetek, és legyen ünnep a találkozásunk a szeretet kegyelmében.

És Én, Jézus Krisztus Uratok, az Isteni Második Személy, ahogy mondani szoktátok, szintén megadom számotokra a meghívást, hogy megérintse szíveteket és a lelketeket. És hogy ha elzarándokolsz, akkor érezd e jelen szeretetének, fényének melegségét, örömét, boldogságát a kegyelem működésében, hogy: „A meghívást nem kényszerből, nem muszájból, nem akaratból, hanem szívem szeretetével fogadtam el, szívem szeretetével jöttem el, szívem szeretetével akarok részt venni, hogy én is részese legyek ennek az ünnepnek a szeretet kegyelmében, e jelen megtapasztalásában, és akkor tudom, hogy hol a helyem, melyik az én helyem, és melyiket merem elfoglalni örömmel, boldogan és szeretettel.”

Fontos, hogy ezeket mindig meg tudjátok érteni, felismerni, elfogadni és e szerint cselekedni. És akkor a vendéglátás, a megjelenés, a példabeszéd megmutatja számotokra, hogy hogyan és miképpen éljetek és haladjatok ezen a meghívott úton a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom, és ez az áldás a mai napban a meghívásban érintse meg szíveteket és a lelketeket, hogy a meghívás nem csak a lakomához és a lakodalomhoz, hanem egy zarándoklathoz, egy szeretethez, egy örömhöz és egy békéhez is épp oly fontosan érkezik, amelyet teljesíteni szeretnénk, teljesíteni szeretném, hogy egyek legyünk e szeretet által az ünnepben ‒ az ünnepben.

És így áradjon reátok kiválasztott Mária testvér által áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok e Fénysugár melegségével, hogy öleljen át és mutassa meg szívetekhez, szíveteknek a meghívást a szeretet kegyelme által, „hogyan és miképpen éljek, hogyan és miképpen cselekedjek, hogyan és miképpen legyen ünnep a meghívás a szeretet jelenlétében, hogy bárhova megyek, lakomára, lakodalomra, zarándoklatra, a meghívásom e szeretettel örömteli és teljes legyen”, mert a Szentlélek Fényének sugara ezt árasztotta reátok a melegségében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

JÉZUS URUNK TANÍTÁSA 2015. december 4.

Jézus Krisztus Urunk:

 4.  IMG_6339 jav.Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik elfogadtátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre, hogy e ünnepben együtt vegyünk részt ezen a napon, amely jelen van számotokra.

A mai napon a tanítás, amely felétek szólt, arról szól, hogy jelen van az apa és két gyermeke.1 De Én most a tanítást úgy mondom nektek: jelen van az atya, és jelen vannak a gyermekek. Az atya oda szól az egyik gyermekéhez, majdan a másik gyermekéhez e mindennapi földi életben, és meghívást ad számára ‒ most itt a meghívásban vegyük például a példabeszéd tanítását ‒, hogy:

‒ Fiam, menj ki a szőlőbe, és dolgozzál.

De ezt lehet átfordítani, a jelen tanítását, a jelen napokra, hogy:

‒ Gyermekem, jöjj, és tegyél jót felebarátaiddal és testvéreiddel.

Erre a gyermek a fiúban így szól:

‒ Nincs most kedvem, uram!

A jelenben is sokszor így mondják:

‒ Nincs rá időm, nem érek rá.

Minden testvérem Atyám gyermekében arra ér rá, amire időt szakít a huszonnégy órájából. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok senkire sem erőltetem rá se tanításomat, se meghívásomat. Minden testvérem a nyitottságában, a felismerésében tudja, hogy mikor, hogyan és miképpen tud cselekedni, felismerni, elfogadni e tanítás mondanivalójából. Hisz hogy’ is ment a tanítás?

‒ Most nincs kedvem!

De később megbánja, ahogy elgondolkodott, és mégis kiment és dolgozott, és a szerint cselekedett, ahogy kérte tőle az apa.

Az Atya is felétek fordul, és Én, Jézus Krisztus Uratok, az Isteni Második Személy, mikor kérek tőletek a cselekvésben, a tettekben, a jelenlétekben, hogy hogyan és miképpen vesztek részt, hogyan és miképpen veszitek észre a felebarátot, a testvért, és hogyan, miképpen váltok alázatossá a szeretet kegyelmében, hogy felismerve és elfogadva mindazt, amely körülvesz benneteket. Hisz a múlt tanításában azt adtam számotokra, hogy mindenki ismerje fel saját helyét, és a saját helyben törekedjen a szerint helyet foglalni, és a szerint élni, hogy ne törekedjünk az első helyekre, mert az első helyből majd fölkeltenek, és azt mondják: „Add át e helyet, barátom, akik most érkeztek!” És akkor úgy érzed, hogy szégyenben maradtál.

Ezt kérem ma is a testvéreimtől, hogy ennek a tanításának folytatása a mai napban, hogy hogyan és miképpen ismerem fel, hogy mi az én küldetésem és a követésem, és hogyan cselekedjek. Mert, úgy-e, a mai tanítás az volt, hogy először azt mondja: „Nem érek rá!, vagy: „Nincs kedvem!”

A „nem érek rá” a jelenben történik, mert „nincs rá időm”, a tanításában pedig, hogy „nincs kedvem”. De ezt még mindig meg lehet változtatni, ha önmagunkba nézünk, ha egy kicsit átnézzük mindazt, ami bennünk rejlik a felismerés elfogadásában. És akkor a szerint cselekedni, és a szerint felismerni mindazt, ami fontos a mindennapi életben.

Hisz a tanítás folytatása, amikor azt mondja az apa a fiának:

‒ Fiam, menj ki, és dolgozzál.

És erre ő könnyedén így válaszolja:

‒ Szívesen!

De múlik az idő, és a szívességből szinte teherré válik. Nem is figyel arra, hogy talán cselekednie kellene, mert nem megy, és nem tesz semmit.

És a jelenben is hányan és hányan azt mondjuk:

‒ Hát, szívesen! Megteszem, cselekszem.

De csak szóval, és a tett jelenléte nincs jelen.

És ekkor így jön felétek az, hisz a bűnbánat-idő, ami már az Én előkészítőm útja, mert mit mondottam nekik?

‒ Eljött János2, világító fény volt ő. Vagy mondhassuk még nagyobb szóval: világító fáklya volt ő. És hogyan ismerték fel? Hogyan hallgatták meg szavait? Hogyan tértek meg, és hittek benne? S erre mondom azt, hogy kikerülnek bennetek a vámosok és az utcanők.

Ezen az írástudók, a farizeusok és a nép vénei szinte sértve érezték magukat, hogy nekik ilyet mondani?!

És ez a jelenben ‒ hogyan lehet összekötni?

Hát a jelenben is, ha valakinek szóltok, hogy „talán nem jól cselekszel, talán nem jó úton haladsz, talán másképp kellene élned”, de először önmagadat kell meggyőzni mindarról, ami jelen van, mert számunkra is a tanításban azt mondjuk: „Eljött János. A tanítását a világító fénnyel átadta nekünk. Előkészítette az útját annak, aki utána jön, és hatalmasabb lesz.”

Úgy-e, ismerős a tanítás?

És hányan és hányan hallgatnak a tanításra, és váltják föl tettekre az ígéretükben, és a szerint cselekednek? Mert akkor ne azt mondd: „Ó, Atyám, én egész életemben vallásos voltam” ‒ úgy-e, ismerős a szó?

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondottam: Nem vallásos kell Nekem, hanem a hitében és szeretetében elindul testvér az úton. Mert vallás sok lehet, és a vallásban melyik úton akarsz haladni? De a hit a szeretetében, ami itt van jelen, és ami szerint élsz és cselekszel, a felismerés útján haladsz, és ez által tudsz tenni, felismerni, elfogadni és a szerint élni.

És akkor, ha azt mondod, hogy: „Én vallásos voltam, hát a vallásom szerint megpróbáltam élni, a vallásom szerint megpróbáltam cselekedni, s a vallásom szerint megpróbáltam egy kicsit tenni is, s akkor mégsem ismersz, Atyám? Akkor nekem is azt mondod, hogy kikerülnek a vámosok és az utcanők? Kikerülnek azok, akik most térnek meg, akik most találkoztak Veled, Uram, és akik felismertek, elfogadtak, és megpróbálnak a szerint cselekedni?”

Igen, a tanítás ezt mondja számotokra, hogy saját magatoknak kell felismerni, elfogadni és cselekedni, és e szerint a jelenre váltani e tanítást, amely nem csak akkor volt érvényes, mikor tanítványaimnak, a főpapoknak, az írástudóknak és nép véneinek adtam, hanem most a jelenben nektek, kik most éltek, kik most hallgatjátok tanításomat, és a szerint szeretnétek élni és cselekedni. Mert akkor már öröm a felismerésben, hogy eljött János, ki tanúságot tett az Igazságról.

És Tőlem szintén tanúságot vártok az Igazságban?

De Nekem nincs szükségem tanúságot tenni, mert az Én tetteim, az Én cselekedeteim és az Én tanúságom, a tanításom, a példabeszédek tanúskodnak mindarról, hogy miért jöttem, és ki küldött.

Jánost is elküldték Előttem: ő volt a világító fény. Elmentetek ugyan, hogy megnézzétek, és csak ideig-óráig gyönyörködtetek e fényben. Úgy éreztétek, hogy nincs szükségetek egész évben, egész életetekben ‒ ez a gyönyörködő fény.

Mert Tőlem mit is vártok a tettekben és a cselekedetekben?

Hisz János erről szólt a tanúságtételében.

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok, az Isteni Második Személy pedig a saját tettem cselekedeteit nyújtottam felétek, és ez bizonyíthassa számotokra, hogy Engem az Atya küldött ‒ az Atya, kinek gyermekei vagyunk, kihez tartozunk, kivel szeretnénk élni és haladni a mindennapi élet-útpályánkon a felismerésben és az elfogadásában. Mert akkor „nem azok akarunk lenni, akik csak várunk és várunk, és nem teszünk semmit, majd történik valahogy”, hanem legyünk azok, akik teszünk a cselekedetek révén, és majdan e cselekedeteket felismerik, és a felismerés révén a szerint mérlegelnek, és vesznek számításba a jelen mindennapjaiban.

Fontos, hogy ezeken elgondolkodjunk, és e szerint cselekedjünk. Hisz most az Egyházban a megkezdett év tanításai vannak jelen számotokra, hogy hogyan és miképpen, mert János, ki eljött, hogy a tanításával előkészítse az utat Számomra, ki majd érkezem.

E hónap ajándéka számotokra még a Szeretet-ünnep ‒ a Szeretet, amely jelen van, amely megszületik, és ami fényben, békében, örömben eljön felétek és hozzátok, hogy elfoglalhassa helyét minden nyitott szívű testvérem szívében, hogy újra érezd e szeretet ajándékát az átölelésben és a kegyelmi erőben, mert az ünnep a megemlékezésében, a szeretetében így lesz teljes szíveteknek örömében e kegyelem által.

Betlehem. A pásztorok látogatását ábrázoló freskó a Pásztorok Templomában

Jézus születését ábrázoló falfestmény Betlehemben, a Pásztorok templomában

Így a mai napon áldásomat a Szeretet ünnepével, örömével, békéjével árasztom felétek, és ma Én, Jézus Krisztus Uratok leszek számotokra a Fény a Világosságában, hogy megmutassam számotokra az utat, ami által a meghívás jelen van, de a meghívásra e Fényhez, e elfogadáshoz nektek, testvéreim, a jelenben kell elfogadni, felismerni, rálépni és elindulni az úton. És mivel ez már többször és többször megtörtént az évek folyamán, számotokra nem ismeretlen ez a tanítás a kérésben, ezért árasztom felétek kiválasztott Mária testvérem által áldásomat a Szeretet ünnepe révén, e Szeretet Fényének ajándéka, felismerésének elfogadásával.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme öleljen át, melegítsen fel, mutassa meg számotokra e sötétben a Fényt, a Világosságot, a békét, az örömet, és amelyet összeköt a mérhetetlen nagy Szeretet a felismerés elfogadásában és elindulásában e meghívásban, e kegyelem által.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Betlehem. A Mennyből az angyal freskó a Pásztorok Templomában.

“Mennyből az angyal”. Falfestmény Betlehemben a Pásztorok templomában.

Kedves Testvéreinknek szeretettel kívánunk

ÁLDOTT, ÖRÖMTELI KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS ISTEN SZERETETÉBEN BOLDOG ÚJ ÉVET.

Ez úttal őszinte szívből köszönjük mindenkinek, akik a Kápolnánk fenn tartására küldtek adományokat. Az értünk mondott imákat, és a felajánlott Szentmise áldozatokat. Isten áldását kérve továbbra is életükre.